2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az Északi toronyban található a jóslástan terem, ahol Sybill Trelawney professzor tartja az óráit. A terem nem túl hagyományos, színesebb és díszesebb, mint a legtöbb tanterem, kis kerek asztalok vannak itt, ahol 2-3-asával ülhetnek le a diákok, és merülhetnek el a jósmágia tudományában.
Nyugodtan forgolódok az ágyban, mikor a szobatársaim már elindulnak le a Nagyterembe reggelizni. Pár perccel ez után azonban felfogom, hogy mi történt: sikerült ismét elaludnom. Miért alszok én mindig ennyire mélyen? Nyolc óra múlt négy perce, így gyorsan kimászok az ágyból, elrohanok zuhanyozni, majd mire visszaérek a szobába, az órán már huszonnyolc van. Hamar felveszem az egyenruhám, közben egy varázslattal valamennyire megszárítom és kiegyenesítem szőke tincseimet, majd a tükör elé állva gyorsan kisminkelem magam. Mikor végzek, harminchetet mutat az óra, tehát ha szerencsém van, akkor még gyorsan lefuthatok valami reggeliért és egy életmentő kávéért a Nagyterembe az első órám előtt. Mire odaérek, már alig van néhány diák, azok is inkább a házijukat írják, vagy épp a kapott leveleket olvassák.
Gyorsan felhörpintek egy nagy pohár kávét és felkapok egy gofrit az asztalról, mert már így is késésben vagyok. Időbe telik, mire eljutok a Jóslástanteremhez, addig pedig a gofrit is gyorsan megeszem, és csodák csodája, még így is maradt néhány percem, de mikor beérek a terembe, látom, hogy a szokásos társam mellett már ül valaki. Valószínűleg azt hitték, hogy nem jövök... Nagyszerű, most biztos valami új partnerem lesz... Unottan ülök le így végül az egyik üres asztalhoz, majd várom, hogy mégis ki szánja rá magát, hogy én legyek a mai órán a párja. Bár engem az sem zavar, ha egyedül leszek, úgy is pocsékul indult eddig a napom, nem kéne nekem még valaki olyan, aki bénázik is. Ebből a tárgyból legalább jó vagyok, nem akarom, hogy a társam miatt veszítsek pontot én is... Bár most, hogy így visszagondolok, mintha múlt órán az lett volna említve, hogy most újra vesszük a teafű jóslást, azt, amit még viszonylag korán tanultunk. Talán ebben csak nem kapok annyira béna partnert, mert szerintem ezt még egy olyannak is értenie kell, aki amúgy pocsék jóslásból, hiszen itt csak a formákat kell tudni felismerni a csészében...
□ Words: 305 □ Music: - □ Notes: béna kezdő... □
Szerző
Üzenet
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-14, 23:14
Darius&&Anne
Lehet én vagyok túl fáradt, de az az érzésem van, mintha a második mondatomra semmit sem reagált volna. Ebből már le is jön a lényeg: rohadtul nem érdekli ez a tárgy. Ami rám nézve nem éppen jó, mert így valószínűleg minden rám marad. Miért is szeretem én a jóslást? Talán azért, mert én imádom tudni, hogy mire számíthatok, utálom a váratlan helyzeteket és szimplán még azért, mert ha valakivel bajom van, simán mondhatok neki valami szörnyű jóslatfélét, amitől beijed és ami persze nem fog bekövetkezni, de erre maximum később ha rájön... HA rájön... Azonban amit a leginkább nem értek ebben a srácban, hogy most miért kezdett el annyira vigyorogni. Talán próbál kedves lenni velem? Vagy csak szimplán ilyen az arcberendezése - állandóan vigyorgós. Azonban én nem ismerem ezt a srácot, mégis miért keresek benne bármi logikát? Én úgy sem fogok magamról semmi fontosat mondani, legfeljebb olyant, amit már mindenki tud, aki akár csak látásból vagy hallásból ismer. Sosem osztok meg bensőséges információkat magamról, nem tudhatom, hogy mégis kiben bízhatok, és ezért vezetek naplót, mert az az én legjobb barátom. Oda bármit leírhatok... De túlságosan elrugaszkodtam a témától, hiszen nem tudom, hogy mégis mit válaszoljak a kérdésre. - Azt hiszem leginkább mindkettő... Nem tudok korán elaludni és kelni se - válaszolom egy kisebb fejrázással, miközben végre kezdem érezni a kávé hatását. Hát, már itt is volt az ideje... Végre kezd beindulni normálisan a gondolkodásom,
és nem jelenik meg lelki szemeim előtt újra meg újra a pihe-puha ágyam. Ha már annyit megittam a koffeinbombából akkor legalább hatása legyen. Csak azt nem értem soha, hogy miért tart időbe az, hogy a szervezetem reagáljon rá, és felébredjen, felpörögjön. Ez egy olyan dolog, amit szerintem sosem fogok megérteni. - Te komolyan nem tudod a nevem? Szép, én bezzeg emlékszem a tiedre... - mondom dühösen a kérdésre, amiből kiderül, hogy van ember, akinek még nálam is pocsékabb névmemóriája van. Na mi van, csak nem lelki-társat találtam? Fáradt, pocsék névmemóriával rendelkezik, még valami közös dolgot találok, akkor tuti rányomulok, ha mást nem, akkor azért, hogy egy ideig érezzem, vajon milyen érzés velem lenni. Ez talán túl egoista volt? Nem gond, örülhetnek az eddigi pasijaim, hogy velem lehettek... - És még azt mondják, hogy az én névmemóriám a szörnyű - teszem hozzá még ezt a mondatot, de inkább csak úgy mellékesen, miközben félre nézek. - Hagyom, hogy kitaláld, egy tanórát kapsz rá. Előre szólok, hogy könnyű dolgod lesz -mondom ki mosolyogva az ötletet, ami átfutott az agyamon. Ha szerencséje van, akkor a tanár úgy is ide fog jönni, és megkérdezi, hogy hogy halad az egyik kedvence, ha meg nem, akkor felajánlok neki valamit, kíváncsi vagyok, hogy mit akarna. - Viszont, ha nem tudod meg az óra végéig, akkor kérhetsz tőlem valamit. Mit szólsz hozzá? Ja, és ha a tanár szólít a nevemen, akkor az is ér, szóval tényleg nem lesz nehéz dolgod.
□ Words: 472 □ Music: - □ Notes: □
Darius J. Harrington
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-14, 21:51
Jé, tudja a nevem. Vagy népszerűbb vagyok mint eddig hittem, vagy fura mód évekig nem vettem észre valakit. Gondolom ilyenkor illene tudni a nevét de... egyszerűen csak megpróbálok azt mellőzve társalogni vele, ha szerencsém van időközben majd úgyis kiderül. Reggel van, hogy őszinte legyek még nem indultak be rendesen a fogaskerekek, így az első mondatát jobbnak láttam csak egy csendes aprócska bólintással megválaszolni. Hmm, ahogy jobban megnézem az arcát fedő smink alatt halványan tényleg mintha karikákat látnék a szemei körül. Ámbár tekintetem szemei környékéről hamar lélektükreire vándoroltak, főleg, hogy pillantása úgy fúródott enyémbe mintha át akarná rágni magát az egész fejemen, míg kimondta azt a pár szót. A kis boszorkány, a szemei valóban igézőek. Oly annyira, hogy testem parancs nélkül mozgásba lendült. Természetesen semmi feltűnőt nem tettem, azonban állam elvált tenyerem támaszától ajkaim pedig szétváltak így, bár csak egy- két pillanatig de tátva maradt a szám. Megjegyzem nem azért mert annyira gyönyörű lett volna, neeem. Csinos lányból tizenkettő egy-tucat, inkább olyan volt ez mint mikor egy új kocsit kap az ember és már attól végigfut rajta az izgalom, hogy rágondol milyen lesz vezetni. Nem tudom mi miatt árasztott el ez az érzés de arcomra széles és végre őszinte, izgatott mosoly ült ki. Nem érdekel ki ez a lány, de kutya legyek ha hagyom megszökni, míg rá nem jövök mitől különleges. - Szóval nem sikerül aludni az este, vagy csak nem vagy korán kelő? - Tettem fel a kérdést, teljesen figyelmen kívül hagyva teafüves szövegelését... nem mert bunkó lennék, csak rohadtul nem érdekelt. Nem tűnik különbnek a többitől, de akkor miért, miért, miért? - Ne haragudj, mit is mondtál, hogy hívnak? - Óhh ez vicces lesz!
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-14, 20:12
Darius&&Anne
Még szerencse, hogy a sminkkel sikerült elrejtenem arcomról az álmosság jeleit, hiszen akkor valószínűleg leginkább egy élőhalottra emlékeztetnék - na jó, biztos csak túlzok. Bár ahogy körbe nézek, mintha már itt lenne mindenki, szóval nekem lehet hogy nem jut partner. Mégis kit zavarna ez az én helyemben? Unalmamban az asztalterítőre rajzolgatok láthatatlan köröket és várom, hogy meghalljam a csengőszót és azt, hogy a tanár is megérkezzen. Azonban nem telik el sok idő, mikor érzékelem, hogy mégis ült mellém valaki. Kérlek, ne legyen buta, kérlek, kérlek, kérlek... Unottan pillantok fel a mai társamra, és ekkor érzékelem, hogy mégis kivel fogok ma együtt dolgozni. Hugrabug. Vonzanám a Hugrás pasikat, vagy mi? Nem azért, tudom, hogy csinos vagyok, meg minden, de miért mindig a Hugrásokat vonzom magam köré?
Érthetetlen dolog. Ami még ennél is érthetetlenebb, hogy ezt a srácot alig ismerem, pedig az évfolyamtársam - már hat éve (?) -, de a nevén kívül semmit sem tudok róla. Na jó, még azt meg tudom állapítani, hogy szép szeme van, de hé! Az még semmit sem bizonyít. - Szia... Darius... - köszönök, nevét kissé bizonytalanul kimondva, hiszen amennyire pocsék névmemóriám van, kinézem magamból, hogy még a nevére is rosszul emlékszem. Mondjuk, amennyire "sokat" beszéltem vele eddig, annyira kéne tudnom a nevét... - Ha elaludnék, majd böködj meg, pocsékul aludtam - bököm ki, mikor megérzem, hogy a szemeim le akarnak csukódni. Mégis ki volt az az idióta, aki Jóslástant rakott be első órának? Nem volt normális... Még az sem tud így figyelni kellőképpen, aki szeretne. Jut eszembe, meg kéne tudnom, hogy Darius mégis mennyire jó ebből a tárgyból. Ha lehúzza a mai órai munkámat - feltéve, ha én nem alszok be -, akkor kiakadok. - Ja, és remélem, hogy értesz valamit a teafüves jósláshoz, mert ma az lesz, és nem akarom, hogy lerontsd az átlagomat -mondom mélyen a szemeibe nézve, amivel próbálom nyomatékosítani számára, hogy én bizony nem akarok valami béna partnert magamnak, s közben még azt is megpróbálom figyelmen kívül hagyni, hogy a kávé igazán lassan kezd el hatni, és még mindig olyannak érzem magam, mint aki most mászott elő egy hullaházból...
□ Words: 347 □ Music: - □ Notes: □
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-14, 16:44
Kyle azon kevés egyének közé tartozott, akik szerették a jóslástan órát. Bár az talán enyhe túlzás, hogy magát az órát, inkább csak annak a témáját, mert hát be kellett látni, hogy Trelawney tanárnő nem volt egy olyan motiváló személyiség. Akaratlanul is inkább csak taszította az embereket, sem minthogy felkeltette volna az érdeklődést a jövőbelátás iránt. Mondjuk ez önmagában sem volt olyan divatos tudományág a diákok körében, mint például a sötét varázslatok kivédése, vagy a bűbájtan. Kyle most egy könyvet olvasott, amit még a Tanárnő az óra elején indított útjára az első padokból. A könyv persze olvasás nélkül cserélte a gazdáit, úgy mintha csak egy bűbájjal reptették volna az egyik helyről a másikra. Egy cikk miatt ugyanakkor a könyv hamar a szárnyait vesztette, s leragadt a fiúnál. Egy csalóról írtak benne, ki inkább tett azért, hogy igaza legyen, sem minthogy valóban olvasott volna az emberek életében. A kezdődő egy – két apróság egészen egy ölésig fajult, mondván, hogy ő tudta, a kiválasztott illető meg fog halni. A csaló most az Azkabanban olvashat a dementorok a tenyereiből. Tenyér! Talán az egyik legemberközelibb fajtája a tudománynak, s épp ezt készültek kipróbálni a gyakorlatban. Kyle a könyv olvasása miatt nem figyelt fel korábban a lányok egymás közti csipkelődésére, azonban az egyedül maradt Elsa elé szívesen ült oda. Nem mintha oly nagyon vonzotta volna a lány, inkább csak nem akart esélyt adni másnak, egy – két egyedül maradt rosszabb illetőnek, vagy a Tanárnőnek. Ahogy Elsa a tenyerét mutatta, úgy Kyle megjátszott kíváncsisággal vette azt szemügyre. - Valóban tiszta. - kuncogott kicsit, majd dőlt hátra a székében, s hallgatta Trelawney tanárnő magyarázását... ismét. Igazából ő ezt már egyszer végigülte és jól tudta, hogy újat nem fog tanulni most. - Nyújtsd ide a mancsod. - kérte halkan Elsától a tenyerét. Nem várt tovább, kíváncsi volt. Nem is igazából a lány jövőjére, hanem inkább, hogy sikerül e neki egyáltalán a látás, vagy sem. Bár tény, hogy csak pozitívum lett volna a megszerzett tudás. - Próbáljuk meg megnézni, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Érdekel? - nézett fel rá - Hány gyerek édesanyja. Hogy fog kinézni a szívszerelmed, vagy hogy egyáltalán lesz e értelme ennek most itt. - mosolyodott el Kyle. Általában nem szokott ilyen lenni, de élvezte ő ezt, az órát, vagy méginkább a lehetőséget.
Bár nő vagyok, vagy mi az isten, az intuícióm sosem működött rendesen, nem, hogy még a Belső Szememet is működésre bírjam. Már, ha létezik olyan egyáltalán. Meggyőződésem, hogy nekem azt valaki kiszúrta még mondjuk a homokozóban egy kislapáttal, vagy annyira kancsal, hogy képtelen bármiféle normális működésre. Trelawney Prof viszont azt állítja, hogy semmi baj nem lenne a Belső izéimmel, ha végre lecsendesíteném az elmémet, és nem pazarolnék energiát a kétkedésre. Hát, szép propagandaszöveg, de nem igazán hat meg, meg hát térdre borulnék én nagysága előtt, csak az a baj, hogy utána kezet kell mossak. A mai órán a tenyérjólslás kerül terítékre, lopva a kezemre is sandítok, mert hát gyógynövénytanról jövünk, úgyhogy nem éppen csipkekesztyűs úrilányhoz méltó, ahogy kinézek. TEssék. Retkes, hiába mostam meg, a körmeim pedig úgy néznek ki, mint ha krumplit kapartam volna tíz körömmel a földekről, de minimum fél napon keresztül. Lopva körülnézek, zsepit túrok a zsebemből, benyálazom, és az asztal alatt elkezdem dörzsölgetni a koszfoltot az ujjbegyeimről. Tisztában vagyok a látvány komikusságával, hurrá Ferris, megint úrinőhöz méltóan viselkedsz, gratulálok! - Ferris kisasszony, -zeng fel mellettem a jó öreg légyszemű hangja - És maga hogy érzi magát ezen a sejtelmes délutánon? Felkapom a fejem, és próbálok úgy ülni, hogy a térdeim között elrejtsem a papírzsebkendőt meg a retkes kezemet. A legjobbkor állsz ide, nyanyesz, komolyan mondom. Én nem tehetek róla, de imád engem ez a nő, szerintem a nevére is venne, ha megkérném. Még menne is anyám csicsás sok adományozott nevéhez. Elsa Marley Éponine Ferris de Trelawney. (Így hívják? Sose tudom kimondani, nem ám még betűzzem le. ) Már nyitnám a számat, hogy válaszoljak, de akkor Parkinson kollegina közbevisít. - Hagyja csak Professzor, nem ér rá, épp a koszt dörzsölgeti a kezéről, pedig jobb, ha hozzászokik, mert úgyis mocskos kétkezi munkából fog megélni a muglik között! - kuncog, és az idióta barátnői rákontráznak. Megforgatom a szemem, de az a lényeg, hogy Trelawney professzor túlságosan el van varázsolva az ilyen beszólások érdemi értelmezéséhez, úgyhogy nem történik semmi. - Csönd legyen, Pans', csukd be a szádat, mert még kihűl a gyomrod.- vetem oda neki, aztán átnyúlok az asztalon, és megveregetem a vállát a koszosabbik kezemmel. Úgy hajol el az érintésemtől, mintha áram csapta volna meg. - Fúúúj. - undorkodik. - Nézd meg, milyen mocskos lett a talárom miattad! - Megy a mocskos szádhoz. - mosolygok rá, és már várom az "Iksz pont a Mardekártól" benyögést, de mint mondtam, Trelawney Professzor nem foglalkozik ilyen apróságokkal az óráin, mint fegyelmezés. Elkapom még a pillanatot, ahogy Pans'-mans' nyom magára egy gyors tisztítóbűbájt, és nem is tartom rossz ötletnek, használom a kezemen, folyton elfelejtem, hogy ilyen is van. Mire kettőt pislogok, már pármunkába rendezi az embereket, mint mindig, nekem most se jut pár, mint mindig. Most már be kell szereznem egy öribarit, ezeken a szeánszokon mindig úgy járnak együtt. - Á, hello Kyle. - köszönök a srácnak, aki lecuccol elém. Nem baj, ő elég kis ügyi jóslástanból, a Prof meg szokott elégedve lenni (...lenni elégedve? Mittudomén) vele, akkor jó lesz nekem is. - Milyen kellemes meglepetés. - kicsit azért parázok, hogy stréber a srác, mert annyira nem ismerem, hogy a munkamoráljáról mélyre menő következtetéseket vonjak le, de azért nem volna jó, ha itt verne engem szöges ostorral, hogy vegyem komolyan. - Nézd! - lengetem meg előtte a kezemet - Már tök tiszta, ne higgy annak a marharépának!
Tag: Kyle Words: Mindegy Music: P!nk - Raise your glass Notes: Credits:[You must be registered and logged in to see this link.] OF Caution.
A hozzászólást Elsa Ferris összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-15, 08:30-kor.
Darius J. Harrington
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-14, 00:02
Tegnap az unalom oly mértékben tetőfogára hágott, hogy jobb módját nem találván a szórakozásnak úgy döntöttem elszívom azt a kevés mágikus füvecskét, melyet még Londonban sikerült indulás előtt beszereznem. Mivel nem is vágytam társaságra, úgy tettem mintha tanulnék, míg az emberek nagy része visszavonult. Egyetlen szobatársammal közöltem, hogy talán kicsit később érek majd fel a szobánkba, szóval ha lehet fedezzen, nehogy megint megrovást kapjak. Amint alkalmasnak találtam, megindultam egyenest a csillagvizsgáló felé és csak abban reménykedtem nem lesznek váratlan látogatóim az ott eltölteni tervezett időm alatt. Mázlim volt, az egész tornyocska csak az enyém volt. így letelepedtem a fal egy kényelmesnek tűnő pontjához, elővettem a már előre elkészített, cigire emlékeztető apróságot majd indult a folyamat. Gyújt, szív, lenn tart, kipufog. Egy idő után egész kellemessé kezdett válni a légkör, s észbe sem kaptam, de saját lenyűgöző társaságom mellett, megannyi csillag is felkúszott az égre, hogy az égen táncolva szórakoztassanak. Hamarosan úgy éreztem, jobb lenne valahogy visszalógni a klubházba és nyugovóra térni, de mielőtt indultam volna, még pislogtam egy nagyot... s lőn világosság.
Mint kiderült, még hajnal volt így az iskola még nem is nagyon ébredezett, ami szerencsés, bár azóta ötpercenként járok a mosdóba, szóval asszem felfáztam. Na mindegy utam egyből a nagyterembe vezetett, ahol pár aranyéletű diák a könyve felett majszolgatott. Ügyet sem vetettek rám, míg megtöltöttem a pocit, majd irány az ágyikó. Már majdnem bele is bújtam a saját ágyamba, de minek tenném, ha be is bújhatok valaki mellé. - Szia, cica. - Mi a fenét csinálsz? - kezdett el mocorogni. - Hozzád bújok. - Feleltem fáradt hangon. - Vettem észre, de miért? - Mert fázok te pedig meleg vagy. - Badumm tss.... értitek. Nem? Na mindegy.
Akkor ugorjunk oda, hogy megyek órára. Ja a korábbiak miatt ne aggódj, nem csinálunk semmit csak élvezem nézni, ahogy feszeng a kis titka miatt, holott mindenki tudja. Áhh, szóval óra. Nem bírom ezt az órát, tök haszontalan és annak ellenére, hogy tegnap éjjel egy az indiánoknál bevett módszert használtam, hogy látomásaim legyen, semmi... Majdnem úgy is döntöttem, hogy kihagyom, de aztán egy kedves barátom - hogy állna legó a talpába - összefutott velem és elkísért a teremig, merthogy el ne késsek. Ahogy beléptem a terembe feltűnt, hogy már nincs sehol hely és... na várjál mégis találtam. Szöszi, mardekáros, sose láttam. Új lenne? Igen biztos az, ezért nem ül mellé senki, hát ez szomorú. Várj lehetséges itt egyáltalán újnak lenni? Nem bánom leszek én a hős lovag. Tulajdonképp nem igyekeztem oda osonni, de úgy el volt merülve gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy a közös asztalkánk mellé léptem, így csak leültem. Felkönyököltem az asztalra, államat pedig tenyeremre helyeztem, egy álmos, de természetesen bűbájos mosollyal figyeltem, enyhén félredöntött fejjel. Kivártam az alkalmat, míg felpillantva észre veszi, hogy ott vagyok, hogy azt mondhassam... - Szia.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Jóslástan terem 2014-10-13, 23:12
Jóslástan terem
Az Északi toronyban található a jóslástan terem, ahol Sybill Trelawney professzor tartja az óráit. A terem nem túl hagyományos, színesebb és díszesebb, mint a legtöbb tanterem, kis kerek asztalok vannak itt, ahol 2-3-asával ülhetnek le a diákok, és merülhetnek el a jósmágia tudományában.
Nyugodtan forgolódok az ágyban, mikor a szobatársaim már elindulnak le a Nagyterembe reggelizni. Pár perccel ez után azonban felfogom, hogy mi történt: sikerült ismét elaludnom. Miért alszok én mindig ennyire mélyen? Nyolc óra múlt négy perce, így gyorsan kimászok az ágyból, elrohanok zuhanyozni, majd mire visszaérek a szobába, az órán már huszonnyolc van. Hamar felveszem az egyenruhám, közben egy varázslattal valamennyire megszárítom és kiegyenesítem szőke tincseimet, majd a tükör elé állva gyorsan kisminkelem magam. Mikor végzek, harminchetet mutat az óra, tehát ha szerencsém van, akkor még gyorsan lefuthatok valami reggeliért és egy életmentő kávéért a Nagyterembe az első órám előtt. Mire odaérek, már alig van néhány diák, azok is inkább a házijukat írják, vagy épp a kapott leveleket olvassák.
Gyorsan felhörpintek egy nagy pohár kávét és felkapok egy gofrit az asztalról, mert már így is késésben vagyok. Időbe telik, mire eljutok a Jóslástanteremhez, addig pedig a gofrit is gyorsan megeszem, és csodák csodája, még így is maradt néhány percem, de mikor beérek a terembe, látom, hogy a szokásos társam mellett már ül valaki. Valószínűleg azt hitték, hogy nem jövök... Nagyszerű, most biztos valami új partnerem lesz... Unottan ülök le így végül az egyik üres asztalhoz, majd várom, hogy mégis ki szánja rá magát, hogy én legyek a mai órán a párja. Bár engem az sem zavar, ha egyedül leszek, úgy is pocsékul indult eddig a napom, nem kéne nekem még valaki olyan, aki bénázik is. Ebből a tárgyból legalább jó vagyok, nem akarom, hogy a társam miatt veszítsek pontot én is... Bár most, hogy így visszagondolok, mintha múlt órán az lett volna említve, hogy most újra vesszük a teafű jóslást, azt, amit még viszonylag korán tanultunk. Talán ebben csak nem kapok annyira béna partnert, mert szerintem ezt még egy olyannak is értenie kell, aki amúgy pocsék jóslásból, hiszen itt csak a formákat kell tudni felismerni a csészében...
□
Music: P!nk - Raise your glass 
Notes: 