Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Primrose Bakery
  Today at 11:29
Adam Jericho

ϟ Pincefolyosók
  Today at 10:30
Daphne Jennings




ϟ Bejárati csarnok
  Yesterday at 19:13
Moira H. Kingsdale
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody L. Martimor
 
Moira H. Kingsdale
 
Tim Roberts
 
Megan Smith
 
Gerard Warrington
 
Gina Accipiter
 
Draco Malfoy
 
Corvus Flint
 
Mason J. Harris
 
Statisztika

Összesen 602 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Fryderyka Herbs

Jelenleg összesen 40436 hozzászólás olvasható. in 3582 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Jóslástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Jóslástan terem 2014-10-13, 23:12

First topic message reminder :


Jóslástan terem

Az Északi toronyban található a jóslástan terem, ahol Sybill Trelawney professzor tartja az óráit. A terem nem túl hagyományos, színesebb és díszesebb, mint a legtöbb tanterem, kis kerek asztalok vannak itt, ahol 2-3-asával ülhetnek le a diákok, és merülhetnek el a jósmágia tudományában.







Darius&&Anne

Nyugodtan forgolódok az ágyban, mikor a szobatársaim már elindulnak le a Nagyterembe reggelizni. Pár perccel ez után azonban felfogom, hogy mi történt: sikerült ismét elaludnom. Miért alszok én mindig ennyire mélyen? Nyolc óra múlt négy perce, így gyorsan kimászok az ágyból, elrohanok zuhanyozni, majd mire visszaérek a szobába, az órán már huszonnyolc van. Hamar felveszem az egyenruhám, közben egy varázslattal valamennyire megszárítom és kiegyenesítem szőke tincseimet, majd a tükör elé állva gyorsan kisminkelem magam. Mikor végzek, harminchetet mutat az óra, tehát ha szerencsém van, akkor még gyorsan lefuthatok valami reggeliért és egy életmentő kávéért a Nagyterembe az első órám előtt.
Mire odaérek, már alig van néhány diák, azok is inkább a házijukat írják, vagy épp a kapott leveleket olvassák.
Gyorsan felhörpintek egy nagy pohár kávét és felkapok egy gofrit az asztalról, mert már így is késésben vagyok. Időbe telik, mire eljutok a Jóslástanteremhez, addig pedig a gofrit is gyorsan megeszem, és csodák csodája, még így is maradt néhány percem, de mikor beérek a terembe, látom, hogy a szokásos társam mellett már ül valaki. Valószínűleg azt hitték, hogy nem jövök... Nagyszerű, most biztos valami új partnerem lesz... Unottan ülök le így végül az egyik üres asztalhoz, majd várom, hogy mégis ki szánja rá magát, hogy én legyek a mai órán a párja. Bár engem az sem zavar, ha egyedül leszek, úgy is pocsékul indult eddig a napom, nem kéne nekem még valaki olyan, aki bénázik is. Ebből a tárgyból legalább jó vagyok, nem akarom, hogy a társam miatt veszítsek pontot én is...
Bár most, hogy így visszagondolok, mintha múlt órán az lett volna említve, hogy most újra vesszük a teafű jóslást, azt, amit még viszonylag korán tanultunk. Talán ebben csak nem kapok annyira béna partnert, mert szerintem ezt még egy olyannak is értenie kell, aki amúgy pocsék jóslásból, hiszen itt csak a formákat kell tudni felismerni a csészében...

Words: 305 Music: - Notes: béna kezdő... Razz




Vissza az elejére Go down

SzerzőÜzenet
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-07, 00:05


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megfogadtam magamnak, hogy érdektelen maradok Corvusszal kapcsolatban és nem engedem meg neki azt az örömöt, hogy felhúzzon. Nagyon felidegesít a szavaival és legszívesebben tényleg felpofoznám muglik módjára, de ez itt órán nem fog összejönni. Nem értem, hogy mit képzel magáról, hiszen olyan hangnemben és olyan szavakat használva válaszolgat nekem, amit nem engedhet meg magának velem szemben. Elárult és még van képe ezt csinálni. Most már kezdem megérteni, hogy miért utálja mindenki, ha így viselkedik. Ennyire még én sem vagyok szörnyű ember.
Csak sóhajtok egyet és megpróbálok erőt venni magamon. Lehet, hogy hülye vagyok, de nem hagyom, hogy látványosan is felhúzzon és akármennyire is fáj az árulása sokszor elgondolkozom azon, hogy milyen jó lenne visszakapni a régi Corvust, akivel a fél életem töltöttem.
- Nem mondtam most sem egy szóval sem, hogy nem humbug csak most figyelek. Nem te mondtad mindig, hogy figyelnem kellene és tanulnom? – kérdezem töprengő arckifejezéssel és még a karomat is széttárom. Valószínűleg nem pont erre a tárgyra gondolt, amit én is tudok jól, de mégis ezt hozom fel. – Amúgy meg neked könnyű, mert mindent kisujjból kirázol. Tudod nem lehet mindenki olyan szerencsés – teszem még hozzá és megforgatom a szemem látványosan.
A teremben körbenézve azt tapasztalom, hogy valóban figyelnek minket. Ezeknek nincs élete egyáltalán? Sokan még el sem kezdték a jóslást, mert mi érdekesebbnek bizonyultunk, mint néhány hülye bögre meg zacc. Legalább mi már befejeztük a ránk eső részét és hátradőlhetünk vagy valami olyasmi.
Mikor meghallom Corvus válaszát rögtön visszatekintek rá és elmosolyodom. Mekkora egy öntelt alak!
- Nem úgy volt, hogy szerinted baromság a jóslás? Valószínűleg ez is csak baromság – válaszolom teljesen nyugodt hangnemben. Lehet, hogy jobb lett volna elengedni a fülem mellett ezt a megjegyzését, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Amint befejezem a mondandómat rájövök, hogy ezzel csak hergelni akart. Biztos vagyok benne, hogy az a célja, hogy jól felhúzzon és kiadjam magamból a dolgokat, a sérelmeket. Hát arra várhat!


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-06, 12:30


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Én már megszoktam a figyelmet, legtöbb helyen, ahol megjelenek, azonnal megáll az élet és minden szem rám tapad, hogy mi is lesz a következő lépésem. Persze, az elmúlt évben, mióta otthagytam a bandát és inkább átmentem magányos farkasba - a familiárisommal együtt -, azóta nem csak csodáló tekinteteket kapok meg, hanem Noah Jenkinstől inkább gyilkosakat. Mindig is agresszív srác volt, de mióta vagy háromszor lekoptattam, hogy nem megyek vissza hozzájuk, nincsen szükségem rájuk, annyira bepöccent, hogy azt hiszem még az agytekervényei is elkezdtek forogni. Valamiért figyel, valamit tervez, bár őszintén meglepne, ha bármilyen csapdájába belesétálnék tudatlanul.
- Az elköteleződésed a tantárgy felé bámulatos, tekintve, hogy néhány héttel ezelőttig még milyen humbugnak tartottad. - válaszolok vissza, a hangomon ugyan nem érződik, hogy különösebben bántani akarnám, de még is ahelyett, hogy a szokásos csipkelődésünk lenne, sokkal kevésbé érezni a barátságos, piszkálódós szándékot. Persze, mindig is csipkelődtünk, így a környezetünknek nem tűnhet fel, hogy ezúttal nem ez történik, bár az tény, hogy ő sem nevet, és én sem mosolyodom el. Ez így nagyon nem jó, ha tovább piszkálgat még jobban vissza fogok szólni és csak tovább duzzad közöttünk ez a borzalmas távolság. De ha egyszer kóstolgat, nem tudok elnéző lenni és befogni a szám!
Végre átveszi a bögrét, és legalább ennyivel előrébb leszünk, hogy befejezzük ezt az órai feladatot, bár ahogy ennek vége, újra megszűnik a kényszerítő erő, hogy beszéljünk, és nem hogy jobb lett most a helyzet, csak rosszabb. Lázasan pörögnek a gondolataim legbelül, hogy hogyan tudnám olyan vizekre terelni a dolgot, hogy ne veszekedés legyen, hanem bocsánatkérés és békülés, de még nem találtam meg a módját.  
Várakozok, és mikor meghallom a választ egy kis mosoly kúszik a szám sarkára, bár ez a mosoly egyáltalán nem kedves vagy barátságos, és még csak nem is Bexnek szól. Inkább valami önelégültség, mintha még ez a bögre is azt igazolná, hogy a szüleim nem véletlenül nekem adták a pecsétgyűrűt, amit mindig az ujjamon hordok, és nem a bátyjámnak, és  nem véletlen, hogy az én taníttatásommal mindentéren ennyire törődnek. Igen, nagy dolgokra vagyok hivatott, egy nap majd emberek tömegét fogom befolyásolni és vezetni, hogy egy jobb világot teremtsek. Erre neveltek. Erre nevelnek.
- Ezzel nem vitatkozom. - jön tőlem az egyszerű válasz, és ezzel meg is volnánk. A tanárnő úgy is körbesétál és csak el kell ismételnünk neki, amit kitaláltunk, ő meg majd jól bólogat vagy azt mondja, hogy neeem, te ki fogod törni a nyakad, te meg felgyulladsz véletlenül, vagy egyéb baromságot. Bexre fordítom a pillantásaimat és most szándékosan nézek rá, hogy rávegyem, hogy beszéljen... Hogy ne csak az óráról beszéljen, hanem arról is, ami történt.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-04, 20:23


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Izzik köztünk a levegő, érzem, ahogy a teremben a tekintetek ránk szegeződnek, de próbálok nem körbenézni. Az is lehet, hogy csak beképzelem a magamon lévő égő tekinteteket és közben meg a kutyát sem érdekeljük. Mondjuk ez utóbbit már most kizárnám, mert Corvus elég népszerű a diákok körében. Mindig érdekli a többieket, hogy mit csinál, kivel lóg és még sorolhatnám. Én általában próbáltam kerülni, hogy a középpontban legyek, de ez most lehetetlen küldetésnek tűnik. Túl sok pletyka lóg a levegőben, amikről semmit sem tudhatnak a többiek biztosra és benne van az emberi természetben az a hülye kotnyelesség és kíváncsiság, ami számomra megmagyarázhatatlan. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy ezek nem csak mugli tulajdonságok, hanem a varázslók körében is elég gyakori. Azt hinném, hogy legalább ennyiben jobbak vagyunk a varázstalanoknál, de ilyenkor mindig csalódnom kell.
Nehezemre esik visszafognom magam, hogy ne vigyorodjak el a kis beszólásán. Normál esetben a hasamat fogva nevetnék, míg ő ingerült. Látszik rajta, hogy kezdem felhúzni, s így jobban belegondolva nem tudom, hogy valóban idegessé szeretném-e tenni a fiút. Az még tovább rontana a helyzetünkön, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Már kérdezni sem lehet a tananyaggal kapcsolatban? Fogadok Trelawney örülne, hogy ilyen nyitott vagyok, de te meg visszautasító vagy – húzom fel a szemöldököm. Kíváncsi vagyok, hogy erre mit lép. Egyébként biztosan meglepődne, ha tudná, hogy mennyit tanulok és ugyan közvetett módon, de ezt csak neki köszönhetem. Ha nem árul el Rita Vitrolnak, akkor nem lettem volna olyan mélyponton, hogy ez érdekeljen. – Lássuk azt a bögrét – mormogom magam elé és elveszem az imént említett tárgyat.
Erősen koncentrálva figyelem a zaccot, de csak annyi esik le, hogy ez mekkora baromság, hiszen ezek csak foltok. Ki sem vehető belőle egy rendes alakzat. Kinyitom a könyvet is és lapozgatni kezdem, hogy hátha találok benne valamit, ami legalább egy kicsit is hasonlít erre és akkor majd belemagyarázok valamit.
Meglepődöm, amikor egy csillag szerű ábrához érkezek és eléggé hasonlít a Corvus poharában lévő zacc maradványokra. Lehet, hogy valóban hasonlóak, de akkor is hülyeség az, amit csinálunk ezen az órán.
- Azt írja, hogy valami nagyot fogsz véghez vinni a jövőben – válaszolom normális hangnemben és leteszem a bögrét vissza a fiú elé, míg a könyvet bezárom. Egy percig sem kérdéses, hogy Corvus tehetséges varázsló és ha nem züllik le  idősebb korában, akkor még bármi lehet belőle.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-04, 12:30


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Próbálok mindent elengedni a fülem mellett, és lehet, hogy ő azt hiszi, nem érdekel semmi, de igazából azért tűrök el akármit, mert úgy érzem, hogy megérdemlem. Ha nem ő lenne, nem ő vágná ezeket a fejeket, akkor már záporoznának rá a méregtől csöpögő, élesnyelvű beszólásaim. De róla van szó, szóval hallgatok. Ha nyilvánosan akarna valamit mondani, az osztály előtt, a tanár előtt, akkor nem hátrálnék meg, de ameddig ez csak közöttünk marad, igen.
Visszakérdez, nem is egyszer, még sem érzem, hogy nagyon érdekelné a válasz. Persze én is a hátam közepére kívánom a Jóslástant, de az is kicsit idegesít, hogy így futjuk a köröket és kerüljük a dolgot. Hosszú távon ettől csak még idegesebb leszek, egyáltalán nem tompul a késztetés, hogy valahogy megbeszéljük a dolgot.
- Honnan tudjam, Bex? A könyv csak ennyit mond, én pedig annyira vagyok jós, mint acromantula. - mondom vissza, kicsit ezúttal már ingerültebben. Most láthatja, hogy egyáltalán nem tudom ignorálni a sérelmeinket, csak megpróbálom. Elhúzom a számat, aztán még egyszer odatolom a bögrémet, ezúttal pontosan elé, az orra elé, közelebb már nem tudom. - Te jössz. Essünk túl rajta. - utasítom hidegen, mintha valami fájdalmas foghúzáson kéne túlesnünk. Milyen barbár mugli szokás is az! Még egy példa, hogy milyen alantasak és idióták a mugli emberek, hogy ahelyett, hogy valamit meggyógyítanának, csak kihúzzák. Várakozóan nézek végig rajta, egészen addig, ameddig meg nem állapodok a szemén, a tekintetén. Itt az ideje szembe néznem a szörnyeteggel, elég ideig kerülgettük egymást. És még mindig csak egy órai gyakorlatot kértem tőle, hogy mondja meg mit jósol a bögréből, nem is az igazi bajunkat beszéljük meg, de már ez is kikészít legbelül. Hiába olyan hideg és magabiztos az az arc, az álca, amit ő, és az osztály láthat.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-02, 22:29


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Mostanában egyre többször emlékezem vissza a Roxfort előtti időkre. A Wildfield és a Flint család túl jó kapcsolatot ápoltak és a legtöbb idejüket egymással töltötték. Így történt, hogy én és Corvus az évek alatt legjobb barátokká váltunk.
Mindig is különc voltam és nem tudtam volna elképzelni, hogy másban megbízzak. A legtöbb első élményem a sráchoz kötődik, aki elárult. A mai napig nem tudom hová tenni az egészet és hiába gondolkozom nem jutok rendes válaszra. Sokszor szerettem volna beégetni, de sokkal okosabb nálam. Itt rájöttem, hogy a gonosz gondolatok semmit sem érnek. El kell fogadnom, amit tett és úgy kell foglalkoznom ezzel mintha nem érdekelne. Ez természetesen elsőre könnyűnek tűnt, de aztán beláttam, ha Corvus és én felvesszük a versenyt, akkor nem biztos, hogy az egészből kijöhetek nyertesként.
Idegesít, hogy semmit sem szól a beszólásomra, így sóhajtok egyet. Az arcomon egy grimasz terül szét. Megpróbálom felidézni a régi emlékeket. Ha ez az egész nem történt volna meg, akkor tuti beszólna a röhejes fejem miatt, de inkább csendben marad.
Rendkívül zavar ez az egész, fél szemmel rápillantok, de semmi, mintha nem is érdekelném. Míg nem figyel szememből egy könnycsepp csordul le, mely a fájdalmam szimbólumaként él bennem. Reménykedem, hogy senki mást nem érdekelnek a gesztusaim. Próbálok bízni abban, hogy a diáktársaink még mindig azt hiszik, hogy a legjobb barátok vagyunk.
Valóban azok lettünk volna? Nem tudom rá a választ, de bízom benne, hogy egy nap minden világossá válik.
- Hogy érti, hogy a fejlődés útjára léptem? Más emberré válok? Szakítok a régi önmagammal? – kérdezek vissza, de egy percig sem teszek úgy, mintha érdekelne. Mindössze azt akarom, hogy ő beszéljen helyettem. Annyi megváloszatlan kérdés lebeg kettőnk között és még nem akarom átvenni a szót. Úgy érzem, ha én kezdek el beszélni, akkor minden rosszra fordul. Mondjuk lehetséges, hogy ez nem így lesz, mégis bizalmatlan vagyok magammal szemben. Sosem voltam magabiztos és talán pont ez okozta azt a sok zűrt az életemben.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-02, 13:53


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]


Én is csak nagy erőfeszítéseket bevetve tudom játszani a hideg merevségemet az osztállyal szemben, a büszkeséget, az elérhetetlenséget, hogy senkinek se jusson eszébe beszélgetést kezdeni velem, mert ahhoz egyáltalán nem fűlik a fogam. Egyetlen emberrel szerettem igazán beszélgetni, és ő most tiszta szívéből gyűlölhet engem az árulásomért. Hiszen szétrobbantottam az egész családját... Rendben, technikailag az anyja lépett félre, de én voltam az, aki felfedte az egész titkot. A nyilvánosság előtt meg valószínűleg az apja nagy lépéseket fog tenni a hírneve megőrzéséért. Lehet, ha titok marad, akkor minden máshogy történik...
Odaülök mellé, de nem olyan közel, ahogy a Birtokon annyiszor üldögéltünk, vagy éppen nyaranta egymás szobájában. Tartom a tisztes távolságot, mintha érezném a feszültséget ott pattogni közöttünk és egy érintés kirobbanthatná a vitát. Nem húzom el a számat, amikor észreveszem ezt az elutasító pózt, csak nyelek és halkan felsóhajtok. Eltűröm tőle a beszólást, de azért a szemem villan egy rosszallót. Rászólni még sincs semmilyen jogom mindezek után. Pedig ha más szól be nekem, akár ilyen aprót is, egyetlen pillantás alatt belefojtom a szót egy visszavágással. Most még is inkább a számhoz emelem a kávét és néhány korttyal kiiszom, amúgy se öntöttek nekünk túl sokat, csak a zacc miatt van az egészre szükség. Én nem utálom annyira, mint Bex, és ha eddig nem tudtam volna róla, ahogy lopva rápillantok és látom a grimaszát, elég egyértelmű lesz. Most összenézhetnénk. Nevethetnénk. Azt mondhatnánk, hogy ez az óra vicc, és hogy csak éljük túl, aztán irány a birtok egy sétára és már is kiheverjük a terem nyomasztó, fullasztó levegőjét.
De nem.
Átadom a bögrémet, csak egy pillanatra érnek össze a kezeink és elveszem az asztalról  az övét. Egyik kezemben a bögrével előrehajolok és a másikkal felütöm a Jóslástankönyvünket a szimbólumos résznél és elkezdem beazonosítani, hogy mi is lehet... Hát, olyan, mintha szárnya lenne, valamilyen madár. Nézegetem a madarakat... bagoly... hm... " Ez az ábra azt jósolja, hogy rosszakaró él a környezetedben, aki csalfa tanácsokat adhat, hogy félrevezessen." Na ez az, amit biztos nem fogok mondani. Tuti, hogy rámsütné, hogy én vagyok az a rosszakaró... Tovább nézem, és a H-hoz érve kicsit elgondolkozom. Holló. Corvus.
- A könyv szerint ez azt jelenti, hogy a fejlődés útjára léptél, és hallgatnod kell a megérzéseidre. - mondom, és odafordítom a bögrét csak úgy mellékesen, hogy rápillantson. - Holló. Szerintem. - teszem hozzá szűkszavúan, a leírásból is kihagytam, hogy milyen intelligens állat is, hiszen könnyen lehet, hogy úgy venné, hogy amiatt látom bele éppen a hollót, hogy magamat fényezzem. Nem mintha nála beválna egy olyan bocsánatkérés hogy "bocsáss meg, tudod, hogy jobb vagyok annál, minthogy elveszíts". Előbb öntene a képembe egy teli bögre forró kávét. Azért még is várakozóan nézek rá, lerakva a bögrét és a könyvet is, kihúzva magam. Egy kicsit tartok attól, hogy direkt valami szemétséget fog "bele látni" a bögrébe, csak hogy így passzolgassuk egymásnak a sérelmeket, de lehet csak szimplán ráfogja az első dologra, amit meglát a listán és kész.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-01, 14:28


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Idegesebb vagyok, mint kellene, hiszen ezt az órát csak nyugodt, épésszel lehet kibírni. Ilyen állapotban félő, hogy még begolyózok és kiborulok itt mindenki előtt. Nem akarom, hogy lássák rajtam, hogy mennyire rendben vagyok. Főleg Corvus ne, aki bár hiányzik, de elárult, így sok jóra nem számíthat tőlem. Így is nehezen bízom meg az emberekben és ő a bizalmamba férkőzött és ezt tette. Legszívesebben adnék neki egy pofot, ahogy a muglik is szokták, de ennél többre tartom magam.
Elvarázsolva nézek előre mindenféle pislogás nélkül. Tényleg nem jut el az agyamig, amit Trelawney mond nekünk, amíg meg nem hallom a saját nevem.
Ne, csak ezt ne!
- Igazán nincs erre szükség, egyedül is menni fog a feladat – tiltakozom rögtön, de halkan beszélek, hogy azért ne hallja meg mindenki a teremben. Trelawney csak leint és odaterelgeti mellém Corvus-t. Látom rajta, hogy ez neki sincs ínyére, s jobban belegondolva ez lesz az első alkalom az árulása óta, hogy beszélni fogunk egymással. Persze szigorúan csak tanulmányi témáról, ha a jóslástan nevezhető annak.
Most nem nézek rá a srácra, ahogy leül mellém. Igazából hozzá se akarok szólni meg semmi ilyesmi, de tudom, hogy muszáj lesz. A karomat keresztbe rakom magam előtt és kissé lentebb csúszok a székben. Nem túl nőies, de kit érdekel.
- Anélkül is meg tudom inni a kávét, hogy figyelmeztetnél rá – vágom rá rögtön hevesebben a kelleténél. Ennél kicsit kedvesebbnek kell lennem vagy inkább érdektelennek, mert így lerí rólam, hogy mennyire bánt és nem akarom, hogy ezzel ő is tisztában legyen.
Nagyot sóhajtva emelem a bögrét a szám elé és iszom meg a kávét. Eltorzul tőle az arcom, egyszerűen rühellem az ízét, sosem fogom megszeretni. Nem értem azokat az embereket, akik oda vannak érte. Azt mondják, hogy az alkoholnak van nagyon rossz íze, de ez szerintem simán lepipálja.
- Add ide a bögréd – szólalok meg, miután megittam. Az enyémet rögtön le is rakom Corvus elé és kinyújtom a kezem, hogy az övét belerakhassa. Szerintem hülyeség ez a szimbólumokból való jóslás, de azért kíváncsian várom, hogy ezúttal milyen baromságokat fogunk egymásnak jósolni. Ha még jóban lennénk biztosan jókat derülnénk rajta, de ez most nem fog bekövetkezni.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-03-30, 20:22


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex& Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy csomó idő eltelt már, de még mindig képtelen vagyok ránézni Bexre. Nem azért, mert a büszkeségem nem engedi és tudom, hogy lehet örökre eltaszított magától, mert elárultam, hanem azért mert ilyen élénken él bennem a szégyen a tetteimért. Nem akarok ránézni, mert nem akarom, hogy a tekintetünk összeakadjon és lássam benne a vádat, a dühöt, és ami a legrosszabb, a csalódottságot.
Egyetlen szóval sem utalt rá senkinek, hogy én lennék az, aki elárulta, erről csak Benedict tud, ő meg nem kezdte el terjeszteni, így a diákok mit sem tudnak arról, hogy mitől romlott meg a kapcsolatunk. Csak annyit látnak, hogy nem beszélünk és hogy még kevésbé vagyunk szociálisak, mint eddig. Engem csak a farkasommal látni, őt meg a kolibriével, már ha megmutatkozik a kismadár.
Gyűlölöm a Jóslástant és pontosan tudom, hogy Bex is így van vele. Nem húzom ugyan látványosan a számat, mert minden tantárgyból jó jegyeket akarok szerezni és ha Trelawney pofájába vágom a grimaszokat, akkor nem hiszem, hogy hajlana rá, hogy a sok kamu jóslatra, amiket összehordok a nulla tehetségemmel a témában, kíválót adjon. Egyébként minden utálatom ellenére is megtanulom tökéletesen a tananyagot, éppen csak mesének és humbugnak fogom fel és nem megbízható mágiágnak, amivel kezdenék is valamit.
Néha úgy érzem, mintha Bex engem nézne, de nem merem odafordítani a tekintetemet és leellenőrizni, mert félek, hogy a már említett összenézéséből kiolvasom a világ minden utálatát.
Fogalmam sincs, hogy a lány beszélt-e már a szüleivel, hogy mi volt az anyjának a válasza a vádra, az apjának a reakciója, hogy mekkora bajba kevertem, semmit sem tudok, mert semmit sem mondd el már nekem. Nyilván. Megértem. Meg kéne értenem de... nagyon tipródok ezen az egészen.
Mikor Trelawney közli, hogy zaccból fogunk jósolni azért legbelül megint meghal bennem valami, de most attól, hogy el kell viselnem és jó képet kell vágnom ennek az abszurd ötletnek. Nem, nem ül ki az arcomra semmi, csak átveszem a csészét és kicsit felvont szemöldökkel kezdem el lötykölni benne a kávét, hiszen előbb meg kell innunk majd.
- Kis drágáim, mi ez a bágyadtság? - kérdezi a tanárnő, hiszen a fél terem a zárt tértől és a tanárnő kemény parfűmjétől, na meg a füstölők fullasztó szagától félálomban pislog. Az én tekintetemet találja meg, és ahogy elnéz rólam és felméri, hogy ki-kihez fordul oda, mellém lép. - Gyere, kedvesem, Wildfield kisasszonynak nem akadt párja. - mondja ki a halálos ítéletemet, miközben az orrán megigazgatja a centiméter vastagságú borzalmas szemüvegét és megfogva a karomat átterelget egyenesen Bex mellé. Nem szorítja meg a karom, szóval azonnal lerázom magamról undorodva a kuruzsló érintésétől, meg amúgy is, engem csak ne terelgessen A-ból B-be mint egy birkát. Leülök közvetlen a lány mellé, és próbálom az egészet arra használni, hogy erőt vegyek magamon, és végre ránézzek.
- Akkor... most igyuk meg a kávét és meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. - pillantok rá, tőlem szokatlanul félszegül. Amikor sírva elviharzott Roxmortsból, összetörve, úgy láttam, ahogy azelőtt még soha, és elképesztően szörnyű érzés volt, hogy ezt én váltottam ki, de... Azt hiszem eddig akárhányszor szóba akartam hozni, azonnal kizárt. Nincs lelkizés, nincs barátság, nincs megbocsájtás.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-03-29, 21:05


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Melyik épeszű találta ki, hogy jóslástant kell tanulnunk? Ugyan miért kell ilyen sületlenségekkel tömnünk a fejünket? Az a legszebb az egészben, hogy néhányan még csillogó szemekkel néznek a bagolyképű Sybill Trelawney-ra, mintha ő hozná el a megváltást számukra. Tavaly kezdtük el tanulni ezt a tárgyat és már az első órán a fejemet fogtam, hogy ez most miért kell. Azóta sem gondolkozok másképp és most csak még nagyobb dühvel tölt el, hogy itt kell lennem. Utálom az összes óránkat, hiszen ott nem tudom elkerülni Corvus-t és sokszor még a közelébe is ülök, hogy annyira ne tűnjön fel a többi diáktársunknak, hogy már nem vagyunk jóban egyáltalán. Persze biztos, hogy néhány szemfüles egyed kiszúrhatta, hogy nem beszélünk annyit és nem megyünk együtt különböző helyekre, de remélem csak mosolyszünetként fogják fel és nem kezdenek még erről is különböző elméleteket gyártani. Azt végképp nem akarom, hogy összekapcsolják a cikkel, hiszen logikusan átgondolva mindenki tudja, hogy ő az egyetlen ember, akit mindig is közel tartottam magamhoz a Roxfortból és nyilván csak ő szivárogtathatta ki az információt. Amennyiben azt gondolják, hogy ez tőlem ered és nem például a szüleimtől, a bátyámtól vagy történetesen Andrew Benedict-től.
A hajam szokásosan leengedve van, s lehajtott fejem mellett lobog a levegőben, ahogy helyet foglalok két székkel arrébb Corvus Flinttől. Próbálok nem figyelni rá, de egyszerűen nem megy, hogy ne bámuljam feltűnően. Csak reménykedem benne, hogy rezzenéstelen arccal figyelem és nem ülnek ki az arcomra az érzelmek, de Corvus még a legnagyobb pókerarcomról is levág mindent. Nem csoda, hogy szinte együtt nevelkedtünk. Igazából inkább a többieknek szól, hogy ne lássák meg azt, amihez nincs közük, de szerencsére ahogy körbenézek a teremben kivételesen nem engem bámulnak és sugdolóznak. A normálisabbaknak úgyis van elég gondja, hogy most jóslástan órán ülünk, míg a kevésbé értelmes réteg izgatottan várja, hogy a bolond professzor elkezdje az órát.
Nem is kell olyan sokat várniuk, talán egy perc sem telik el és rögtön belekezd a mondandójába, mire én látványosan megforgatom a szemem és visszapillantok Corvus-ra. Nem kellene ennyit bámulnom, túlságosan feltűnő, de még az óra sem köt le, hogy legalább arra figyeljek. Ebből a tárgyból még jó jegyre sincs szükségem, ki is hagytam a listából, amit Emmának írtam.
Pislogva fordulok vissza a tanárhoz, s mindössze annyit fogok fel az egészből, hogy valami csészéket fogunk kapni vagy mi. Mi van, teadélutánt tartunk? Meg akar mérgezni minket? Csak nem ez lesz, s így jobban belegondolva már tavaly csináltunk valami ilyesmit, de már akkor sem érdekelt.
Kinyitom a tankönyvem középtájon, s úgy teszek, mintha én is belemerülnék a tananyagba, hogy Trelawney ne szólítson fel még véletlenül sem. Azért közben fel-felpillantok Corvus-ra a hajam mögül.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kathrina Andreev
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-05-06, 21:30



Nick & Kath
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nekem bőven elég, ha szavakkal kér bocsánatot, nem kell még tapiznia is, hiszen éppen most gúnyolódott rajtam, hogy sosem akarna tőlem semmit, aztán meg dícsérte a mellettem disznó pasi módjára. Az már csak hab volt a tortán, hogy a pózokról érdeklődött, pedig fogalma sincsen, hogy mi is történt velem azon az évekkel ezelőtti haloweeni bulin, ami után hetekkel később az a bizonyos vágás került a csuklómra. Nem ütöm meg, én azért mégsem vagyok olyan, de szikrázó smaragdzöld szemekkel nézem az édes barna pillantását, és tudom, hogy jobb ember ő annál, minthogy velem bunkóskodjon, egyszerűen félelmetesen pocsék haverjai vannak.
- Nem, veled ellentétben én nem ártok másoknak. Azzal lerombolnád a felépített egókultuszodat. Bőven elég, ha a jövőben hanyagolsz, észre se vegyél, akkor biztosan nem bántasz meg. – Tudom, hogy bonyolult lélek vagyok, de egyszerűbb így, mert akkor azzal nem alázkodik meg a barátai előtt, de nekem sem gázol az érzéseimbe. Legalább távolról imádhatom tovább, és olyannak tudom képzelni, mintha valami romantikus hős lovag lenne az egyik regényemből. Na igen, olyan pasik nem is léteznek. Nicolas persze hús és vér valóság, a csinos arc, a fantasztikus test, na és az irgalmatlanul kíméletlen bunkó modor teszi pont azzá, aki miatt nem is nagyon tudok aludni, na de ez legyen csak az én problémám.
- Akkor menj el boxolni, bánomisén. – Vonom meg a vállamat. Csak mert lány vagyok, és ritkán szólok vissza, már egyértelműen én lehetek az áldozat? Sosem erőltettem a szüleink egybekelését, akkor miért én vagyok a hibás? Na de persze egy srác nem is tudja kezelni az érzéseit, maradnak az érthetetlen hangulatingadozások, csak amikor édes, akkor nagyon édes. Kár, hogy az nagyon ritkán van. Elsőre nem is értem a kérdését, hiszen mi dolgunk lenne egymással, de aztán jobban kifejti, én meg mártír arccal sóhajtok.
- Nekem nincs mit megosztanom, de ha akarod, meséld. Akkor szombaton kilenckor, az udvaron. – Persze reggel kilencre gondoltam, nem este. Bizonyos dolgok miatt már régóta nem merészkedem sehova, ha eljön a sötét. Tudom, hogy ezzel nem leszek egy bulikirálynő, de hát kit érdekel? Nem akarok senkinek sem megfelelni. Most köszönés nélkül csak bólintok, aztán feltápászkodok, és eloldalgok a táskámmal.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Smith
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-04-27, 19:09


Kath & Nicholas
Mostohatestvéri (v)iszony.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tisztában vagyok azzal, hogy megbántottam a lányt és hirtelenjében még csak azt sem tudom, mit kellene mondanom neki bocsánatkérésként. Bocs, hogy leégettelek a barátaim előtt? Megértem, hogy kellemetlenül érintette és őszintén bánom is a dolgot, tényleg elég szemét húzás volt ez tőlem, be kell látnom. Kath a mostohatestvérem, ezt jó lenne már belátnom magamban, de akkor se megy olyan könnyen a dolog. Anyám gyilkosa egy hozzá hasonló félvér volt, akinek az arca még mindig élénken él a képzeletemben, bármikor felismerném, ha ő jönne velem szemben az utcán. Oké, a lány nem tehet erről, semmiről, hiszen anyámat sem ismerte annak idején, de mégis... Valamiért képtelen vagyon a két dolgot különként szemlélni, elvégre bennem a vérmánia nem apámék nyomására alakult ki, hanem a történtek hatására. Kath és az anyja pedig csak jöttek és betoppantak az életünkbe anélkül, hogy apám előzőleg bemutatta volna őket. Egy nap ott voltak és kész. Ez nem normális, bármit is mondanak nekem.
- Oké, egy seggfej voltam – húzom vissza a karomat, mielőtt még a lány megütne. Nem erőltetem én a dolgot, ha nem szeretné, hogy átkaroljam, akkor nem teszem meg. - És most mit akarsz? Kérjek bocsánatot az osztály és a tanár előtt? Ha szeretnéd, akkor megteszem, nekem nem akadály...
Nemtörődöm mozdulattal vonom meg a vállam, ha Kath ragaszkodik hozzá, akkor most bevezetem és bocsánatot kérek tőle mindenki szeme láttára és füle hallatára. Persze, számomra ez nem lesz a legkönnyebb feladat, különös tekintettel arra, hogy a haverjaim cikizni fognak, ha ezt megteszem. Mindegy, Kath-et megbántottam és most tényleg bánom is a dolgot. Bár akkor gondolkoznék, amikor sértéseket vágok a fejéhez!
- Nem téged tettelek bűnbakká – sóhajtok egy nagyot, miközben gondolatban elég sok csúnya szó hagyja el a számat, na természetesen egyik sem a lány ellen irányul, hanem leginkább saját magamat minősítem vele. - Csak tudod, elég sok olyan dolog van a háttérben, melyekről semmit sem tudsz... És valakin le kell vezetnem a dühömet, érted? Tudom, hogy te tudod kezelni, és csodállak is érte, nekem ez azonban elég nehezen megy...
Nem igazán tudom, hogy apám vagy bárki más, aki ismer minket, megosztotta-e a lánnyal a minket sújtó tragédia hátterét, mindenesetre, ha nem tette, akkor talán itt lenne az ideje annak, hogy kettesben elbeszélgessünk egymással.
- Nem jönnél el velem hétvégén Roxmortsba? - vetem fel némileg fusztráltan a következő kérdésemet, miközben magamban abban reménykedem, hogy Kath ezt hallva nem pattan fel és rohan el világgá... - Meginnánk valamit, én pedig elmesélhetném, mi történt. Te is megoszthatod velem a dolgokat, talán így valamivel jobb lesz. Mit szólsz?
Nem randi, eszembe sem jutott a dolog, elvégre ő a testvérem, még akkor is, ha a rokonságot tekintve csak egy vadidegen. Mindenesetre, ha minden összejön, akkor kissé talán oldódik a kettőnk között lévő feszültség.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kathrina Andreev
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-04-23, 17:00



Nick & Kath
[You must be registered and logged in to see this image.]
 - Vagy csak azt hiszed, hogy ismered őket. – Vonom meg a vállamat, az egy dolog, hogy nem lát az egójától, és egy kalap alá veszi a lányok gondolkozását, valójában pedig jó eséllyel fogalma sem lehet róla, hogy mire is vágyunk úgy igazából. Nem mondom, hogy ez tipikus pasi szokás, hiszen azzal én is általánosítanék, de hogy sok fiú hiszi magáról, hogy alfahímnek lenni milyen menő, valójában nekem közel sem erre van szükségem. Sőt, aligha hiszem, hogy ezzel egyedül lennék. S innentől kezdve már nem is érdekel, hogy most miért játssza itt nekem az agyát, biztosan a barátainak szól a műsor. Én viszont nem vagyok hajlandó részt venni ebben a melódrámában. Blaise esete tökéletesen ráébresztett, hogy a legtöbb srác bizony holmi tárgyat lát bennünk. Ösztönösen a csuklómhoz érek, amely alatt ott a csúnya heg, de inkább elengedem, és kiviharzok a teremből, anélkül, hogy a tanárnak odavakkantanék bármit is. Ha már megvan a kekszem, akkor miért is lenne maradásom? Tovább viszont nem visz a lábam, nem akarok senkivel összefutni a folyosókon, hogy mit is keresek kint, ha órám lenne..
- Aha. – Mormolom anélkül, hogy felnéznék rá. Dacosan szorítom össze az ajkamat és a melleim előtt szorítom magamhoz a táskámat, hogy még véletlenül se méregessen, mint az előbb. – Nem, ha valaki azzal viccelődik, hogy mit akarok az ágyban, közben meg úgy beszél velem mint egy darab szarral, aki sosem kéne neki, akkor igazán nem vagy bántó. Egy seggfej vagy Nicolas.. – Rázom le magamról a karját megütközve, és még szikrázó szemekkel is emelném fel a tenyeremet, hogy egyáltalán hozzám mer érni. Végül mégsem vágom képen, mert olyan bűnbánó kiskutya fejet vág. – Ettől még..  ne engem állíts be bűnbaknak. Mit tehetek én arról, hogy hogyan reagálod le a szüleinket. Én sem bántalak téged, lehet ezt kezelni. – Vonom meg  a vállamat, és nagy szemeket meresztek, fogalmam sincsen, hogyan tudná ezt jóvá tenni.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Smith
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-04-11, 15:45


Kath & Nicholas
Mostohatestvéri (v)iszony.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Igen, mi tagadás, ismerek egy párat – vágom vissza Kathie feltételezése hallatán, mindezt pedig anélkül teszem, hogy kicsit is megbántott volna a dolog. A lány egyszerűen képtelen megsérteni engem, nem szokásom magamra venni semmit sem, simán lepereg rólam minden szó.
- Ejnye, mikre nem gondolsz... - nevetek fel halkan, kicsit sem zavarom meg ezzel az óra menetét, még a végén kihajítanak, bár már most is csak mostohatestvérem miatt maradok benn. Most komolyan, nem jó móka az idegein táncolni? Dehogynem. Talán rossz lehet számára, hogy mindig más arcomat mutatom felé, de alkalmazkodnom kell nekem is másokkal szemben. - Nektek nőknek, mindig csak az jár a fejetekben? Meg sem fordult a fejemben a gondolat...
Oké, ezt aligha hiszi el a lány, hiszen a hangomon is hallhatta az incselkedést és azt, hogy kissé megremegett, ami még mifelénk is a vágy egyértelmű jele. Ágyba cipelni azért még nem fogom, a mostohaanyám az anyja, az apám a mostohaapja, elég cinkes helyzet adódna ebből.
- Szívesen – válaszolom, majd némileg elhűlve figyelem, amint Kathie felpattan, majd kiviharzik. A haverjaim természetesen ismét összesúgnak, majd felnevetnek, minden bizonnyal a lány a nap témája, én viszont némileg feszengve ülök a helyemen továbbra is. Túlzásba estem volna? Nem ismerem Kathrinát, fogalmam sincs arról, miken is mehetett keresztül annak idején, azt viszont tudom róla, hogy mindent képes fapofával fogadni és szó nélkül lenyelni magában, nem az ő stílusa az ehhez hasonló viselkedés. Elég szépen betalálhattam nála, ami azt illeti...
- Trewalney professzor küldött utánad, hogy nézzem meg, mi a baj – szólalok meg pár perc múltán, a lány előtt álldogálva, aki ekkor már a földön üldögél egymagában. Ez persze nem igaz, én kértem el magam az óráról, rosszullétre hivatkozva, majd megkértem a többieket, hogy vigyék fel a cuccaimat a hálókörletbe, szóval ebben a pillanatban semmi sincs a kezemben. - Megbántottalak?
Idióta kérdés, de azért felteszem, miközben én is helyet foglalok Kath mellett a hideg padlón. Valahogy beszédbe kell elegyednem vele, különben csak felemészti magát.
- Mármint... áh, bocsi mindazért, amit odabenn mondtam, rendben? - karolom át a vállát, majd – ha hagyja – kissé magamhoz vonom, mintha évek óta jó testvéri viszonyt ápolnánk egymással. - Csak még szoknom kell ezt az egész helyzetet, mármint apám új feleségét és téged... Jó, mondjuk, ez sem indok arra, amit az elmúlt percekben a fejedhez vágtam. Jóvá teszem, rendben?
Kérdőn pillantok a lányra, ha szeretné, akkor a haverjaim előtt is elnézést kérek tőle, de komolyan. Elég rossz érzés az a tudat, hogy valaki miattam érzi magát kellemetlenül.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kathrina Andreev
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-04-07, 08:42



Nick & Kath
[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Mások előtt nem akarom lealázni, másfelől érdekel az óra, még ha a tanár nagyon is gyenge, attól még engem a mágia ezen ága igen is megmozgat. Sokat tűnődök a sorsomon, a jövőmön, ha ugyan bármit is tartogat számomra ez a baljós, sötét jövő, amely a múltamból táplálkozik, s elevenen felfal. Nem azért zárom le magamról Nicolas provokációit, mert lehetetlenné akarom tenni a helyzetét a haverjai előtt, szimplán nem vagyok olyan hangulatban, hogy most vevő legyek minderre. Amikor édes, akkor nagyon édes, de már abból is kezdek kiábrándulni, hiszen pontosan tudom, hogy mennyire tudja játszani az eszét.
- Bizonyára sok ilyen lányt ismersz, ha könnyen általánosítasz. – Mormolom mereven a könyvet nézve, noha nem hatol el a füleimig Trelawney olcsó magyarázata. Majd inkább az esti órákban leszek kénytelen kibogarászni, hogy mit is tanultunk most, sőt, ha gyakorlati házi feladat lesz, akkor nem kevés kutatómunkámba fog kerülni, hogy utánajárjak, amire Nicolas miatt nem tudtam figyelni.
- Aligha. Magad mondtad, hogy semmilyen körülmények között nem kezdenél velem. – Most egy pillanatra hátranézek, tűnődve méregetem, tökéletesen kiismerhetetlen. Minek cukkol ezzel, ha előtte meg azt mondta, hogy tőlem aztán nem akarna semmit, meg hogy milyen cafka lehetek, és csak pénzes pasikra gerjedhetek.. Ha most meg le akar venni a lábamról az alfahím dumájával, nagyon rossz úton jár. Legalább lett volna következetes, szidjon csak tovább, akkor legalább becsültem volna azért, hogy tartja magát ahhoz, amit a többi előtt játszik, most meg ismét általánosít, azt hiszi, hogy jópofa azzal, ha nyomul. Őszintén szólva nem tudom, hogy mit látok benne, valószinűleg a ritkán őszinte pillanatai némelyikét, amikor még vicces is a maga esetlen módján. Nem válaszolok, amikor hozzámér, valahogy úgy teszi ezt, hogy a többiek ne lássák. Csak kettőnkről szól. Meg sem szólalok, csak a keksz után nyújtózkodok, amit végül mégsem én érek el, hanem a rátaposás helyett ő maga tol oda hozzám.
- Köszi. – Felelem végül az első szót kinyögve hosszú idő után, aztán lenyúlok érte, s a karomba kapva a könyvemet, bedobom a kekszet a táskámba, amit a vállamra igazítok. Felpattanok, és anélkül, hogy egy szót is magyaráznék a tanárnőnek, távozom. Egyenlőre csak a folyosóra, hogy összeszedjem magamat. Nem értem, hogy miért bunkóskodik ennyit. Komolyan számít mások véleménye? Nekem csak némi nyugalom kell, és még ezt sem kaphatom meg tőle. Hol így, hol úgy felzaklat. Mit vétettem? A hátamat a falnak vetve csúszok le a földig, hogy ott ücsörögjek még egy darabig..


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Smith
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-03-28, 07:53


Kath & Nicholas
Mostohatestvéri (v)iszony.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Úgy tűnik számomra, hogy ma Kath igazán nincs veszekedős hangulatában, ahogy máskor sem, ez pedig szokatlan kissé. Arra számítottam, hogy majd fogja magát és hozzámvág valamit, majd kiviharzik a teremből, de nem így tesz... Egyszerűen csak magában dohogva nyitja ki a könyvét azon az oldalon, ahol az anyagot sejti, rólam pedig tudomást sem vesz egy pillanatra sem. Na szép, a haverjaim tök cikinek gondolhatják a helyzetet, ők is valami olyasmiben reménykedhettek, hogy a gonoszkodásommal kihozom mostohatestvérem rejtett énjét.
- Ahogy felétek az elérhetetlen királykisasszony, de ha valami pénzes pasi megy a közeletekbe, akkor máris nyílik a lábatok – vágok vissza a lánynak, bár kissé megütközöm az iménti szavain, annyira halálosan komoly arccal mondta őket, hogy kissé elgondolkozom azon, hogy egyáltalán visszavágjak-e neki. Győz azonban a nyomás, melyet a többiek kíváncsi tekintete arat felettem és mivel nem szeretnék felsülni előttük, kegyetlenkedek.
- Azért remélem, hogy előtte másra is sort keríthetünk – hajolok előre és súgom a fülébe kajánul vigyorogva, miközben tekintetem formás ajkaira téved, melyek közé pont ebben a pillanatban ékeli be a ceruzát. Egyszerűen nem vagyok képes megállni azt, hogy udvaroljak neki, esetleg incselkedjek vele, olyan kis bájosan esetlen a maga módján. Nem tudok sokat róla, nem ismerem a múltját, de kifejezetten jó nőcske, érdemes lenne rászánnom egy kis időt, nagy eséllyel már az ágyamba vittem volna, ha nem lenne a családom legújabb tagja. Így azonban csak maradnak a célozgatások, melyeket igyekszem úgy elsütni, hogy bunkó beszólásnak tűnjenek számára és még véletlenül se vegye észre, hogy tetszik nekem. - Melyik póz a kedvenced?
Ezt a többiek nem hallhatják, Kath azonban tisztán érezheti tarkóján a leheletemet, miközben ujjaimmal lágyan végigszántok hosszú, hullámos tincsein. Nagyon is érdekel, mit reagál erre, elvégre, amikor kettesben vagyok vele, akkor jókat beszélgetünk, talán még tetszem is neki. Annak ellenére, hogy nemrég azt mondtam, szóba se állnék vele, most ezzel igen ellentétes jeleket küldök felé, nem lenne csoda, ha teljesen összezavarná a dolog.
- Persze – hajolok vissza a helyemre, majd lábammal felé irányítom a kekszet, hogy a srácok még véletlenül se vegyenek ebből észre semmit sem. Azért kínozni nem áll szándékomban szerencsétlen lányt, ennyire kegyetlen még én sem vagyok.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kathrina Andreev
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-03-25, 10:45



Nick & Kath
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nem is kéne vele foglalkoznom. Kinyitom a jóslástan könyvemet, amibe jegyzetelni szoktam, és próbálom utólérni magamat Trelawney zavaros magyarázatai alapján. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha valaki segítene, ám Nick akciója után inkább meg sem akarok szólalni, belesüppedek a párnába, ahol végül helyet foglaltam, és a ma kifejezetten undok stílusával nem foglalkozom. El kéne döntenem, hogy ezek után a folyosón sem köszönök, sőt látványosan ki fogom hagyni azon alkalmakat, amikor otthon ő is megjelenne, inkább haza sem megyek.
- Igen, megszoktam már, hogy tárgyként kezelnek. Játszd nyugodtan a bunkót, látom, hogy nálatok ez a divat. – Hordozom végig a tekintetemet, na igen, Nick legalább vállaltan bunkó, nem úgy, mint a simulékony Blaise, akiből csak akkor bújt ki az állat, amikor kettesben maradtunk. Nem tudom, lehet, hogy a fiúkba bele van kódolva, hogy ebben a korban pokollá tegyék a lányok életét. Ismét vetek rá egy pillantást, ahogyan kajánul azon élcelődik, hogy össze se jönne velem. Ezzel nem mondott újat, a plátói érzelmeket ugyan nem tudom kitörölni magamból, de a viselkedése alapján úgyis rosszul vagyok tőle, tehát nem fenyeget az a veszély, hogy az álmodozáson túl komolyabban is elgondolkozzak róla.
- Pontosan azt. Kinyírlak, aztán eláslak a hátsó udvarban. Már előre gyászollak, ezért a ruha. – Felelem szórakozottan az ajkaim közé véve a ceruzámat, fel sem tűnik, hogy a mozdulat akár valami másnak is lehet az imitálása. Nem is figyelek a fiúra, akinek a haverjai igazán jól szórakoznak. Nem értem, hogy egy olyan okos, és helyes fiú miért játsza itt az eszét, amikor sokkal többre is vihetné. Éhes vagyok! Turkálok a táskámban, de nem találom sehol sem a kekszemet, amit bekészítettem. Hátrakapom a fejemet, hát persze, hogy ez esett ki először, és elgurult Nick lábához, hogy már a nagy kapkodásban nem is vettem észre, hogy ezt is visszadobjam a helyére.
- Odaadnád? – Nem fogok könyörgő képpel nézni, egyszerűen kérdezem. Feltételezem, hogy rátapos, vagy ilyesmi, már ezen sem lepődnék meg.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Smith
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-03-24, 13:48


Kath & Nicholas
Mostohatestvéri (v)iszony.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Kath elég szépen megzavarta a mai órára tervezett kisebb sziesztámat, úgyhogy talán az a legkevesebb, hogy undok vagyok vele szemben. Otthon más a helyzet, ott figyelnek minket, muszáj úgy tennem, mintha... Valójában azonban nem jövök ki túl jól a lánnyal, akadnak ugyan pillanataim, amikor megpróbálok más lenni, talán komolyan is gondolom, most viszont pont nem sikerült elkapnia azt a hangulatomat. A haverjaim már tudják rólam, hogy ilyenkor nem érdemes a közelemben lenniük, ezért is ültek távol tőlem, a terem másik végébe, Kath viszont belesétált a csapdába, amit ugyan nem neki állítottam fel – meg úgy senki másnak sem – de ha már itt van, akkor miért ne?
- Mi van, bekopogtak a piros napos ünnepek? - vonom fel a szemöldököm felháborodva, mintha tényleg nem érteném a lány hirtelen indulatait. Hamar ki tudok hozni embereket a sodrukból, kivételes tehetségem van ehhez, mostohatestvérem pedig igen ideális alany ennek gyakorlására. Ha őt megtöröm és kiborítom, akkor tényleg volt értelme az életemnek. - Jók a melleid, mondták már?
Nem hangosan teszem fel a kérdést, csupán akkora hangerővel, hogy a lány minden egyes szavamat meghallja, mivel direkt távol ült tőlem, én pedig lusta vagyok odamenni hozzá. A haverjaim felvonyítanak a nevetéstől a félhomályban, miközben a tanárnő úgy tesz, mint aki meg sem hallotta a szavaimat, prédikál tovább. Piton óráján ezt nem mertem volna eljátszani, de Trewalney... Valami ilyesmire számítottam tőle.
- Mondjuk, ezt ne vedd bóknak, semmi se venne rá arra, hogy pont veled jöjjek össze – vonom meg a vállam nemtörődöm mozdulattal. Még apámnak sem bocsátottam meg teljes mértékben, amiért olyasvalakit vett feleségül, akinek a fajtája végzett anyával... Elegem van a jópofizásból, meg abból, hogy nekem kell állandóan Kath kedvében járnom, aki mindenhez olyan képet vág, mint aki citromba harapott. Nem az én dolgom a lány boldogsága, ezt oldják meg apámék, amióta ugyanis visszatértem az iskolába, a társaim folyamatosan azzal rágják a fülemet, hogy miért jövök ki annyira jól vele, amikor mindenki tudja, hogy mennyire nem kedvelem a félvéreket. Ebben igazuk van, habár eleinte kedveltem a lányt, de belegondolva valóban van ennek értelme. Talán nem Kath ölte meg anyámat, attól azonban ugyanolyan félvér marad, mint a tettes. Ha pedig a gyilkoson nem tudom behajtani a dolgokat, akkor valakin meg kell tennem. - Mit játszol ma? Fekete özvegyet?
Gonosz mosoly kúszik a számra, jobban élvezem ezt a szerepet, mint amikor a jófiút kell játszanom, itt azért igazán elememben vagyok. Normális esetben bűntudatom támadna a bántó szavak miatt, de most a haverjaim is figyelnek, előttük pedig mindenképp bizonyítani szeretném, hogy Kath sem más a szememben a többi félvérnél.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kathrina Andreev
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-03-22, 20:35



Nick & Kath
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nicholas olyan, mintha egy elcseszett skizó lenne! Az édes és az álnok. Most éppen az utóbbihoz van szerencsém, így adott a feladat, nem szabad róla tudomást vennem, mert máris elkezd bántani. Nem gázol a lelkembe, sikerült már annyira megerősödnöm ahhoz, hogy mindez leperegjen rólam, csakis abban erősít meg, hogy még véletlenül se legyenek szépreményű gondolataim vele kapcsolatban, hiszen úgysem tud viselkedni, és sosem lesz az én megmentőm. Igazából senki nem lesz az, mindenkiben megtalálom azt a kifogást, ami miatt nem kéne hozzá közel kerülnöm. Ez a biztos, mert így magamat védem, és nem sérülök még jobban. Szerencsére nem tud róla, hogy mi van a csuklómon a karperec alatt, még csak azt kéne, hogy megtudja!
- Akar veled erősíteni a halál. Szívás, hogy elkéstem, és már csak te maradtál. – Ha nem lett volna bunkó a beszólása, akkor én sem kontráztam volna rá. A fülem mögé tűröm a hajam, ahogyan pakolom fel a padra a szétszórodott kincseimet. Egy gyors mozdulattal megjavítom a széthasadt szövetet, hogy vissza tudjam csúsztatni a holmimat a táskába. Lassan negyed óra is eltelt már a tanórából, totálisan nem vagyok képben. Vajon Nick jegyzetelt? Vagy azt is derogálna odaadni nekem? Oldalt kapom a fejemet, ahogyan még zárásként meg is forgatja bennem a jeges tőrt. Néhány másodpercig hitetlenkedve meredek rá, szinte lendül a kezem, hogy felképeljem, de vele ellentétben én nem alázok meg senkit nyílt színen. Inkább magamhoz veszem a táskámat, és inkább leülök a földre, jó távol tőle. A jóslástan tanárnő még nem vette észre, hogy így tettem, remélhetőleg nem is tűnik fel neki. Jóég, miért kell ilyen szemétnek lenni? És miért nem bírok jobban haragudni rá. Dacosan hátranézek a vállam felett rá, aztán csak előrekapom a tekintetemet, jó lenne az óra maradékán fejben is ott lenni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Smith
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-03-20, 08:02


Kath & Nicholas
Mostohatestvéri (v)iszony.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Unottan üldögélek az egyik félreeső puffon, miközben minden erőmmel azon igyekszem, hogy úgy-ahogy, de legalább pár pillanatig nyitva tudjam tartani a szemem. Hát, nem sikerül... Néha-néha lecsukódik egy pillanatra, talán meg is szunnyadok, azonban szinte állandóan felriadok, mert valaki mindig elmászkál előttem, más ülőalkalmatosság után kutatva. Soha életemben nem rajongtam a jóslástanért, ki nem állhattam Trewalney-t abban a nagy, szifon szemüvegében, a kutató bogárszemeivel, azt sem értem, miért kell nekem ez a hülyeség, de jövök, mert ott van abban a francos órarendben. Fene megette az egészet, amikor megírták.
Pont ismét elnyom az álom, amikor hirtelen – nem mintha nem számíthattam volna rá – váratlan zaj üti meg a fülemet. Már csak azért sem nyitom ki a szemem, nem vagyok hajlandó újabb két perc alvást kockáztatni valami idióta késő miatt... Amikor azonban felém veszi az irányt  - melyet tisztán hallok léptei zajából -,majd leül az asztalomnál lévő másik puffra, megteszem az eddig lehetetlennek tűnő feladatot... Nagy nehezen erőt veszek magamon, majd egy lusta mozdulattal fordulok az idegen felé, aki nem más, mint a mostohatestvérem. Príma, ma tényleg semmi hangulatom hozzá.
- Mióta újdonság, hogy te lemaradsz valamiről? - kérdezem suttogva, kissé talán gúnyos éllel is a hangomban. Szép szokása késni, főleg a közös óráinkról. Van, amikor alig várom, hogy felbukkanjon, olyankor le sem tud vakarni magáról, ebben a pillanatban viszont nem sok kedvem van a társaságához, ezt érezheti is a hangomon. - És igen, beosztották, velem leszel, mert Trewalney szerint ránk fér, hogy erősítsük a családi köteléket. És mivel is lehetne jobban erősíteni, mint a közös jósgömbnézéssel...
Nem viccnek szántam a kijelentésemet, tényleg gagyiságnak tartom ezt az egész baromságot, de egy tanárnak sem mondhatok ellent. Egyébként is volt már összetűzésem a nővel, mert egyszer azt bátorkodtam írni egy dolgozatomba, hogy előző este az ő kicsapatását álmodtam meg. Hát, ő kért drámai vonulatot, miért nem tud néha örülni?
- Ügyes vagy – jegyzem meg, továbbra is az asztalon könyökölve, mindezt anélkül, hogy akár egy pillanatra is lehajolnék segíteni Kath-nek. - Úgy nézem, a mai napon kár volt az ágyból is kikelned...
Torkomra forr azonban a szó, amikor a lányra téved a tekintetem, majd megakad a mellein. Szép formásak, elég szembetünőek, ahogy pedig hajolgat, néha-néha ki is villan a felsőjéből. Gyorsan elkapom a tekintetem, eszem ágában sincs a családom egyik új tagjával kezdeni, főleg azért nem, mert egy félvér... Kösz, de ebből nem kérek, elég ha apám döngeti a lány anyját.[/b]
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kathrina Andreev
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-03-19, 18:11



Nick & Kath
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Tiszta hülye vagyok! Kell nekem már az első nap elkésni..! Még mindig nem szoktam meg ezt a pocsék brit időjárást, nem is sikerült felébredni, és amikor magamhoz tértem, már zsivajt hallottam a folyosóról, amit azt jelentette, hogy mindenki órára siet! Mivel is kezdünk? Jóslástan, haladóknak. Azaz nekem, mint elsőéves egyetemistának. Gyorsan tízujjal fésülködöm, miközben fogat mosok. Mázli, hogy tegnap előkészítettem a ruhámat, persze fekete mind, olyan sötét, mint a hangulatom. Szolid sminket teszek fel, nem kell máris kitűnni. Ez hamvába holt ötlet, a késésemmel eleve magamra fogom vonni a figyelmet. A vállamra kapom a táskámat, és rohanok, mint a félőrült. A gyors mosdás hatását elfelejthetem, hiszen mire felérek a jósmágia toronyba, már alaposan ki is vagyok melegedve. Még jó, hogy valami hosszantartó deót nyomtam magamra. Kopogás nélkül vágódom be az ajtón, s esek át a teremküszöbön, ha nem is szó szerint. A helység már tele van diákokkal, csak a leghátsó sorban van egy szabad szék. Ledobom magamat rá, kísérve az egyetemista tanár szúrós pillantásától. Nem kérek direkt elnézést, de számíthatok majd valami szankcióra. Oldalvást pillantok, és megütközve fedezem magam mellett a mostohabátyámat. Hát ez tipikus..  El is felejtettem, hogy lesznek közös óráink. Ugyan egy évvel felettem jár, és még más szakra is, de.. a jósmágia nagyjából mindkettőnknek kell. Ófrancba!
- Beosztották már a tanulópárokat? Erről is lemaradtam? – Nagyjából tíz percet késhettem, de állítólag ezzel szokták kezdeni. Most nincsen időm megszámolni, hogy rajtam kívül hányan vannak, de ha páratlanul, akkor sincsen választásom, hogy kit kapok. Ha meg párosan, akkor meg lényegében senkit. Mindegy, legalább egyedül dolgozhatok. Miért pont Nick mellett volt ez az üres hely? Csak nem.. foglalta nekem? Morcos képpel pakolok elő, a táskámon ekkor indul meg a végső szakadás, amit a nagy kapkodásban észre sem vettem, így a földre csusszan a tartalma, néhány könyv, és a sminkszereim.
- Bassza meg.. – Suttogom, és a földre csúszva kezdek összerámolni, de így még mindig nem figyelek a tanárral, lassan már értelme sincsen, hogy bejöttem.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clyde Peterson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-11-19, 19:16





[You must be registered and logged in to see this image.]
Eliza & Clyde


Tördelem a kezeimet és idegesen pillantok le rá. Hiába érzem a szavai súlyát, képtelen vagyok meghunyászkodni. Hiába tudom, hogy benne megbízhatok, az az éteri félelem... Mégsem hagy nekem más választást. Ragaszkodik hozzá, hogy beszéljek, és tudom, hogy ha ő azt akarja, akkor addig nem áll meg, amíg tényleg el nem mondok mindent neki.
- De ilyennel még biztosan nem találkoztál - próbálom húzni az időt, igyekszem meggyőzni, még akkor is, ha tudom, hogy ez majdhogynem lehetetlen. Ez idő alatt viszont, legalább némi bátorságot és energiát sikerül gyűjtenem a nagy vallomáshoz. Muszáj felkészülnöm rá, ha már egyszer meg kell tennem. Elizáéban és a saját érdekemben is. Nem szabad elcsesznem, ha rosszul fogalmazok... Bár, az lenne a legjobb, ha a vallomásom megfogalmazása lenne a legnagyobb probléma az egész vámpírosdiban.
- De igen. Te vagy az egyetlen, akiben képes vagyok teljesen megbízni - szinte sóhajtom a szavakat, ahogy a kérdése után rápillantok. A tekintetemben már némi elszántság villog, a szavaimmal magamat is sikerül meggyőznöm egy kicsit. Bíznom kell benne, mert ő az egyetlen, akinek erről beszélhetnék, nem?
- Biztos? - Mintha némi remény csillanna meg a szemeimben, és csak hagyom, hogy a padokhoz vezessen. Felülök rá, és egyenesen a szemébe nézek, miközben beszél. Tudom, hogy nem hazudna, nem is azt figyelem, egyszerűen csak erőt gyűjtök az ő szavaiból. - Elhiszem... - Ez csak természetes, hiszek benne, régóta ismerem őt. Lassan sikerül belátnom, hogy egyedül saját magamtól félek... A félelemeket pedig le kell győzni, ezért is, veszek egy mély levegőt, majd hangosan, de kínzóan lassan fújom ki. - Mond csak, mennyit hallottál azokról a lényekről, akik a varázstársadalomban élnek? Én, lévén, hogy mugliszármazású vagyok, tavalyig pont semennyit. Egyedül egy-két vérfarkas rémtörténetet hallottam a haverjaimtól, de az én világnézetemmel még így is nehezen tudtam felfogni a tényleges létezésüket. Tavaly pedig... Te is tudod, hogy van az az étterem, ahol dolgozok szabadidőmben, ugye? Nos, ők is ilyen beilleszkedett lények. Hallottál már a vámpírokról? Sokáig nem is tudtam róla, hogy léteznek, csak tavaly augusztusban derült ki, amikor a lányuk... Megvadult. Azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó rá - egy pillanatra megállok, a gerincemen végigfut a hideg, ahogy arra a napra gondolok. Nem sokra emlékszem belőle, a sokk hatására a történések java részét elfelejtettem, de bennem van az a zsigeri félelem, még mindig. - Megharapott. Tudod, ez ugyanúgy működik, mint a vérfarkasoknál. Vagy belehalsz vagy túléled és te is olyan leszel... - lesütöm a szememet. Kicsit megszorítom a kezét, még annak ellenére is, hogy rettentően kellemetlenül érint, hogy izzad a sajátom. Félek és ő az egyetlen kapaszkodóm.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Just be true to yourself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliza Bretel
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-11-01, 18:07





[You must be registered and logged in to see this image.]
Clyde & Eliza

El sem tudom képzelni, hogy miről van szó, ami ennyire rettenetes lehet, ami miatt úgy gondolja, hogy nem is szólnék hozzá, ha kiderülne. Nem tudom mi lenne olyan nagy dolog, sőt igazából nem hiszem, hogy bármi is ilyen lenne, hiszen már évek óta ő a legjobb barátom. Mindent elmondok neki, mindent tud rólam, ahogyan én is róla, akkor mégis mi lenne, ami ezt semmissé tehetné? Nem tudok elképzelni semmi ilyet, de az rosszul esik, hogy nem mond el nekem mindent, ahogyan eddig, hogy nem bízik bennem annyira, hogy el tudom fogadni.
- De ez butaság! Nincs olyasmi, ami csak úgy eltávolítana mellőled, oké? - tényleg nem tudom elképzelni. Ha kiderülne, hogy embert ölt... hát segítenék neki falazni, de akkor se lennék képes csak úgy magára hagyni, én egyszerűen nem olyan vagyok és egy jó barát az ember mellett áll akkor is, ha rosszat tesz, netán összezavarodik az élete. Én legalábbis így állok ehhez hozzá és tudom, hogy fordítva is így lenne. El nem tudom képzelni, hogy mi az, ami ilyen rossz gondolatokat ébresztett benne.
- Így olyan, mintha nem bíznál bennem eléggé, hogy elmondd. Nem bízol bennem Clyde? - komolyan ez sokkal rosszabb, mint ami nem rég történt. Sokkal jobban fáj, hogy esetleg nem bízik meg benne, mint az, hogy az előbb az a rémes alak felképelt. Ha még meg lenne a seb sem érdekelne, hogy ha azon múlik, hogy nem tudom, hogy mi a fene történt vele és miért nem tud velem őszinte lenni. Ez az egész egyszerűen kiborító, hiszen mégis csak régóta vagyunk barátok nem? Én elmondok neki mindent, ő az aki tudja a titkaimat és azt hittem eddig, hogy ez visszafelé is pont ugyanúgy él, erre úgy fest van egy titka, amiről nem tudok és amit talán még senkinek sem mondott el. Talán ez utóbbi azért egy fokkal jobbá teszi a helyzetet, de azért azt nem mondhatom, hogy így már egyből minden oké.
- Nem fogok félni tőled? Ez... ez kizárt! - na jó talán, ha már ennyit mondja és ennyire fél attól, hogy elmondja azért egy leheletnyit csak kezd elbizonytalanítani, de akkor sem hiszem el, hogy tényleg félnék tőle bármi miatt is. Végül sóhajtok egyet és szépen megfogom a kezét, hogy odavonjam az egyik padhoz, hogy le tudjon ülni, legalább a szélére és én is ezt teszem. Inkább csak nekidőlve, félig állva pillantok rá. - Jól van, ígérem, hogy nem fogok sem megijedni, sem elfutni, sőt még csak elmondani sem senkinek. Esküt is tegyek rá, vagy így elhiszed nekem? - nem viccelem el a dolgot, tényleg komolyan beszélek és remélem, hogy ismer már annyira, hogy el is higgye ezt nekem. Nem árulnám el őt és biztos, hogy nem adnám tovább egy titkát, főleg nem egy olyat, amit láthatóan nagyon fél elárulni, hiszen még nekem sem beszélt róla soha. Jesszus! Milyen nehéz lehetett eddig magában tartani mindezt, hogy senkinek se mondja el, pedig biztosan akarta. A titkok csak terhelik az ember lelkét, nehéz őket magunkban tartani, de én szívesen átvállalnám a teher legalább egy részét azzal, hogy elmondja nekem.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


Egyszer fent, máskor lent.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clyde Peterson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-10-25, 19:15





[You must be registered and logged in to see this image.]
Eliza & Clyde


Átkozom a napot, amikor vámpírrá váltam. Az a csöppnyi előny, amivel jár nevetségesen kevés fizetség azért, amit el kell szenvednem. Példának okán, egy ilyen helyzetben semmi sem tudok tenni. Még, ha lennének olyan képességeim, mint a legilimencia, vagy, ha a vámpírok tudnák manipulálni mások tudatát... Azt hiszem élnék a lehetőségemmel. Nem akarnám, hogy Eliza valaha is rettegjen tőlem.
- Persze, hogy azok vagyunk... De pont ezért olyan nehéz ezt elmondanom, lehet... Nem, biztos, hogy utána már hozzám sem szólnál - mondhatni kiszakad belőlem a sóhaj. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire irreális alapvető esetben akár csak a létezésünk. Nem sok mindenki tud rólunk, mármint úgy a vámpírokról általánosságban. A vérfarkasok sokkal elterjedtebbek, róluk többet hallani, és még így ismerten is elég ijesztőek tudnak lenni. Hát még, ha egy félig mesésnek hitt vérszomjas lény bukkan fel a közvetlen környezetedben, lényegében a legjobb barátod képében...
- Nem lehetett, megtiltották, és ez nem egy olyan egyszerű dolog, amit elmondhatnék... - A Minisztérium sem feltétlenül támogatja a létezésünket, éppen csak megtűr, amíg meghúzzuk magunkat. Dumbledore professzor kegyeinek köszönhető csak, hogy így itt maradhattunk az iskola falain belül. Úgy igazán még nem is tudom, hogy mihez kezdek majd a jövőben, ha itt végzek. A Szent Mungó egy szép cél lenne, de nem tudom, hogy így alkalmaznának-e. Bár, jelenleg ezen lenne a legjobb töprengeni. Az ujjtördelés, a szám rágása mind a frusztrációm kivetülései. Ugyan, Elizának sikerül lekötnie a kezeimet, kétségbeesett pillantásom először akkor is menekülőutat keres, míg nem végül is a szemébe nézek. Látom, hogy aggódik, hogy mennyire komoly. Annyira fáj őt így látni, olyan nehéz őrlődni az igazság és a kegyes hazugság között...
- Elég régóta már, tudom... Ez viszont nem olyan, amit elbírna egy barátság. Félni fogsz, ebben biztos vagyok. - Határozott a hangom, magamban előtte elismételtem, hogy biztosan menjen, mégis, ahogy rám néz, egyszerűen elszáll minden összegyűjtött elszántságom. Megszorítom a kezét, veszek egy mély levegőt, mielőtt megadnám magam. - Csak ígérd meg, hogy nem fogsz elfutni, hogy végig hallgatsz, és nem mondod el senkinek. Bár, tudom, hogy nem vagy az a pletykás típus, csak ígérd meg... - Lemondóan sóhajtok fel, bár semmit sem segít rajtam. Ugyanolyan gondterhelt, fásult a tekintetem. Félek, utoljára már nagyon régen féltem így.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Just be true to yourself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliza Bretel
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-10-10, 11:31





[You must be registered and logged in to see this image.]
Clyde & Eliza

Évek óta barátok vagyunk, a legjobb barátom, akinek mindent elmondhatok és ez fordítva is igaz, nem értem, hogy ezt miért nem mondta el, főleg hogy nem is olyan nagy dolog. Igenis bánt, hogy nekem nem mesélt róla de másnak igen és akkor is, ha csak azért, mert a tanulás miatt kénytelen volt megosztani, de akkor is... rosszul esik, hogy nekem nem mondta, mintha nem értettem volna meg, pedig nem zavar, az sokkal jobban, hogy eltitkolta előlem. Bármi történik igenis tudnom kellene, akkor tudok neki segíteni, vagy akármi.
- De hát ez... ez butaság! Nekem bármit elmondhatsz, nem fogok e miatt másképp nézni rád, azt hittem, hogy mi mindent megbeszélünk egymással, mert... mert a legjobb barátom vagy, nem? - komolyan már lassan ebben is elbizonytalanít és ez sokkal jobban fáj, mint az, hogy felrepedt a szám. Arról se tudtam, hogy csak úgy gyógyítgat, hogy nem kell hozzá a pálcája sem, de talán csak tanult pár új fogást és kész, ezen még nem akadnék fenn, de akkor is. Ez most nem tesz jót a lelkemnek, főleg úgy, hogy ájult kis barátunk épp most akarta nagyon csúnyán nekem esni, hát nem csoda, ha ilyen lelki állapotban még inkább zokon veszem, ha valaki nem mond nekem igazat őszintén, amikor úgy gondoltam, hogy mi tényleg mindent megbeszélünk egymással, most meg úgy fest, hogy tévedtem?
- De milyen durva baleset és miért nem mondtad? Hogy ne aggódjak? De... - hagyom, hogy beszéljen, na nem mintha elmondana bármi konkrétumot is és pont ettől olyan zavaros ez az egész. Nem értem őt, nem értem, hogy miért nem tud őszinte lenni velem, mi az, amit az én érdekemben nem mondd el. Nagy levegőt veszek és csak azért nem vagyok rá mérges, mert látom, hogy mennyire őrlődik, ahogyan az ujjait tördeli. Végül csak előre nyúlok és mindkét kezét megfogom, remélem, hogy a szemembe néz közben és nem süti le a szemét, ha igen, akkor a tekintetét keresem, hogy így ne menekülhessen el előlem.
- Na jó, mióta is vagyunk barátok? Épp elég régóta Clyde, hogy bármit elmondhatsz nekem. Nem fogok kiakadni és ha azt mondod, hogy az én érdekemben titkolózol, akkor... akkor nem bízol bennem eléggé, hogy tudd, hogy ez engem nem érdekel. Valami baj van, ezt már nem fogod tudni elodázni, mert így segíteni se tudok és rossz nézni, hogy így szenvedsz miatta. - nem, nem fogom hagyni, hogy csak úgy annyiban hagyja ezt most. Igenis tudnom kell, mert valami baj van és csak aggódnék, ha nem hajlandó elmondani. Ezt így egyszerűen nem lehet, mert már most is láthatja a pillantásomon, hogy jobban aggódom miatta, mint hogy az érdekeljen, hogy ha nem jön segíteni, akkor mi történhetett volna itt velem. Az már nem érdekel, de őt még sosem láttam ilyennek, szinte már ki van borulva és ez aggasztó, nem akarom, hogy egyedül kelljen valami miatt őrlődnie, segíteni szeretnék, hiszen azért vagyunk barátok. Jóban és rosszban is nem igaz?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


Egyszer fent, máskor lent.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clyde Peterson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-10-02, 13:06





[You must be registered and logged in to see this image.]
Eliza & Clyde


Ez az egész helyzet...Egyszerűen nem tudom az előnyömre fordítani. Viszont, nem akarok erről beszélni, nem, azt soha. Elvégre, mégis mit gondolna rólam? Már ha gondolna bármire is, és nem hátrálna el, majd menekülne félelmében... Más reakciót nemigen tudok elképzelni, én se nagyon tennék másképp, ha kiderülne, hogy aki velem szemben áll nem más, mint egy vérszomjas vámpír.
- Hát, tudod, nem igazán szokás az ilyesmit hangoztatni. Elvégre, ki lenne erre büszke, de most komolyan? Mindenki inkább hallgatna róla... - sóhajtok fel gondterhelten. Elégedetlen vagyok a teljesítményemmel, ennél sokkal jobban szokott menni a hazudozás. Bár, tény, hogy eddig sohasem kellett Elizának is. Talán ez az, ami most annyira bezavar. Ő túl jól ismer, ez így kétszer olyan nehéz. Mondhatjuk, hogy esélyem sincs. Azt viszont legalább sikerül elérnem, hogy hagyja, hogy meggyógyítsam. Ez már valami, én is némileg megnyugodhatok. Legalább is, ha nem szúrtam volna megint el... El nem hiszem, miért kellett nekem éhesen bóklásznom a kastélyban?! Ha ettem volna, akkor most nem lennék ilyen helyzetben.
Ahogy pedig hallgatom, egyre idegesebb leszek. Már a szám szélét kezdem rágni, mire a mondandója végére ér. Ez egy lehetetlen helyzet. Nagyot nyelek, mielőtt megszólalnék. Muszáj mondanom valamit, mert minél tovább húzódik a csend, annál inkább lesz nehezebb dolgom az elmagyarázással. El lehet ezt egyáltalán magyarázni? - Igen, azóta alakult ki. Tavaly nyáron, augusztusban. Volt egy elég durva balesetem az étteremben... - Egy mély levegőt veszek, ahogy egy pillanatra megállok. Eddig teljesen őszinte vagyok, ezt Eliza is láthatja, de ezek után... Fogalmam sincs, hogy hogyan folytassam. - Azóta, minden megváltozott. Nagy furcsa irányokba. Ez tényleg olyan durva, hogy az ember legszívesebben el sem meséli, főleg a te érdekedben... - Egy ideig a padlót vizslatom, majd egyenesen rá nézek. Az ujjaimat tördelem, ahogy figyelem őt. Ennyi vajon elég? Kell ennél többet mondanom? Talán, talán megérti, hogy mennyire nehéz ez, és legalább egy kis időt hagy nekem, hogy jobban átgondolhassam, és esetleg ne egy ilyen nehéz helyzetben kelljen színt vallanom. Ha lehetne, én időt kérnék...


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Just be true to yourself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem

Vissza az elejére Go down

Jóslástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok-