Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Axel & Cody
  Today at 14:26
Cody Armstrong




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36557 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Jóslástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem Yesterday at 20:01


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Corvus-nak mindenről megvan a maga elszánt véleménye, amin senki sem változtathat. Még akkor sem, ha az illető éppenséggel térden állva könyörög a fiúnak. Érdekes, hogy már ennyi idősen ennyire magabiztos és talán még az is feltételezhető, hogy egészen kiforrott személyiséggel rendelkezik, ami persze az évek múltával még változhat. Ha azt nézzük én sem vagyok piskóta, elég merev véleményem és személyiségem is van szerintem. Talán ez az, amivel olyan közel kerültünk egymáshoz Corvusszal az évek alatt. Hülye lennék, ha el akarnám dobni ezt az egészet, de nem tudom, hogy mi lenne a megfelelő és valóban időre van még szükségem. Nem tudom, hogy mennyire, de jó lenne, ha előbb rendbe jönne az életem valamelyest.
- Rendben van, Corvus. Akkor beszéljünk, mondd, amit csak akarsz. Hallgatlak – sóhajtok, s egy hirtelen ötlettől vezérelve leülök a fiú elé a földre, mert tudom, hogy nem fogunk már visszamenni az órára. Elméletben a gyengélkedőn vagyunk, s ha már itt ez a lehetőség, akkor hajrá, ugorjunk egy fejest. Aztán majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Nem is tudom, hogy mire számíthatok.
- Igen, de ez csak egy szituáció. Nem lehet mindig mindent kézben tartani és ezt te is tudod jól. Néha a dolgok csak úgy kicsúsznak az irányításunk alól – rántom meg a vállam, s jó lenne, ha ezt végre ő is belátná. Elvégre ha én irányítanám a saját életem, akkor nem lennénk most ebben a helyzetben. Mindig mindent próbáltam kézben tartani, de másoknak is van beleszólása sok esetben a dolgainkba. Nem minden fekete és fehér.
- Inkább csak valami átkot kellene rászórni, amitől nem tudna több mocskos cikket írni. Az szerintem nagyobb büntetés lenne neki, mint az Azkaban – válaszolom lazán. Egy ilyen nőnek, akinek a pletykák és az írás a mindene ez az élettől is elvenné a kedvét.
Az ujjaimmal kezdek játszani, hiszen nem tudom, hogy mégis merre fog kilyukadni ez a beszélgetés. A bőrt kezdem el kaparni a körömágyamnál. Régi rossz szokásom, ha ideges vagyok mindig ezt teszem. Azt hittem már leszoktam róla, de ezek szerint csak az utóbbi időben nem ért olyan inger, amivel ez a szokásom a felszínre törhetett volna.
Végül úgy döntök, hogy mégis felállok, valamiért sehogy sem kényelmes most. Talán a feszültség teszi mindezt. Mikor talpra pattanok Corvus közelebb lép és a kezem után nyúl. Nem tudom mire vélni ezt. Egy pillanatra megfogom a kezét, jól esik az érintése, ám elhúzódom. Teljesen tanácstalan vagyok.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-18, 16:13


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Újra azon lovagol, hogy szerinte így is túl sokáig húztam a cselekvést, sokkal korábban kellett volna megkeresnem, akár azonnal, hiába zavart el.
- Nem szeretem a feltételezéseket. Eddig vártam, most kellett beszélnünk. - válaszolom, ami jelentheti azt is, hogy fogalmam sincs. Addig húztam volna, ameddig ki nem találom, hogy milyen lépéssel tudom jóvátenni a jóvátehetetlent. Lehet addig húztam volna, ameddig ki nem derül, hogy hogyan reagált a családja, aztán ráveszem a szüleimet, hogy hozzánk költözzön. Nem tudom. Rengeteg ötletem volt, de mindet elvetettem, mert minden bugyuta volt és mesterkélt. Így úgy történt, hogy sehogy se történt... Hozok rossz döntéseket.
- Ha az irányításom alatt lett volna minden, akkor most nem utálnál, nem lett volna semmiféle árulás. Ez egyértelmű, nem? - kérdezek vissza, kicsit furcsállva a kérdést. Ha én irányítok mindent, nem lehetnek hibák. Nem árthat se nekem, se neki senki újra. Hiába maradtam egyedül, eszembe se jutott, hogy visszamenjek a régi bandámhoz, de még csak mással se nagyon kötöttem barátságot. Ha egyedül maradtam hát egyedül maradtam, így jártam... Nem leszek hirtelen más ember, meg kedves, vagy ki tudja milyennek kell lennem, hogy utáljon mindenki. Jó, azért nem voltam mindig egyedül... Hill és a Hollóhát meccs utáni dolgokat Bexley is végignézte. Accipiter és a Tiltott rengeteg... Benedict és a torony... Beszéltem egy-két emberrel, de ez még felületes barátságnak se számít. Csak nem öltük meg egymást.
Néhány pillanatig csak hallgatok. Az apja nem az igazi apja, a Wildfield család nemes vére helyett a Benedictek vére csorog az ereiben, már nem a családom barátjának a lánya, csak... egy lány. De akármilyen vérű boszorkány is, az elmúlt tíz évben a barátom volt. Egy elképesztően gyermeteg kérdés jut eszembe, de egy orbitális sértés lenne a vége, így magamban tartom.
- Rita Vitrolnak az Azkabanban lenne a helye. - csikorgatom a fogamat, miközben dühösen összeráncolom a homlokomat. Nem tudom az apját szídni, hiszen azzal, hogy a hírből kellett megtudnia, egy lehetetlen helyzet elé állították. Tűrje csak el, hogy a felesége több, mint tíz évig a hülyét járatta vele és nemmondta el, hogy Bex nem is a lánya? De az, hogy kitagadta... Nagyon... durva lépés. Látszik rajtam, hogy most valóban fontolgatom a szavaimat, nem akarok olyat mondani, amit megbánok. Nem érthetek egyet semmilyen szinten az apjával, különben közöttünk végleg mindennek vége. Közelebb lépek és megpróbálom megfogni a kezét, baráti támogatásként, hogy érezze, hogy nincs egyedül.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-18, 15:31


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Corvus nem tartozik a legjobb emberek közé, még csak kedvesnek sem mondanám, de ezek a jelzők rám is igazak. Talán ez volt az első közös pont köztünk, ami arra adott késztetést kisgyermek koromban, hogy ne hajtsam el és barátkozzak vele. Igazából ez már csak egy löket volt, mert a szüleim úgysem hagyták volna, hogy rosszban legyünk. Túlságosan hasonló a családi hátterünk. Ha azt nézzük Ben Morgannel is barátságba kényszerítettek az évek alatt, de az mégsem lett olyan igazi és erős, mint a Corvusszal lévő kapcsolatom. Inkább mondanám azt felszínesnek, mint bármi másnak. Nem tudom, hogy most merre haladunk a mardekáros sráccal és azt sem tudom, hogy valaha lesz-e olyan, mint régen. Ezek olyan kérdések, melyeknek a válaszába nem szívesen gondolok bele.
- Meddig vártál volna? – kérdezem sóhajtva, s észreveszem, hogy már nincs keresztben a karom. Nem tudom, hogy mikor engedhettem le, egyáltalán nem is figyeltem rá. Egyértelműen változik a testbeszédem, már nem állok olyan szigorúan itt. Nem hagyhatom, hogy az elzárkózás és a makacsság ennyi legyen, egy perc alatt eltűnjön, mert azzal csak nevetségessé tenném magam.
- Ne fogjuk az alkoholra – vágok közbe kimérten, már nem adok időt magamnak a gondolkozásra. – Miért akarod, hogy mindig minden az irányításod alatt legyen? – kíváncsiskodom. Nagyon érdekel a válasza erre a kérdésre, s ha megtudom, akkor talán megértem, hogy miért akarja, hogy kibéküljünk. Fogadni mernék a kis bandájához Noah Jenkinsszel már nem rohan vissza.
- Ez nem ilyen egyszerű, nem hunyhatom csak be felette a szemem – mondom teljesen őszintén. Időre van szükségem, egy kis térre, magányra, hogy egyedül lehessek. Időre, hogy átgondoljam hová is menjek és kinél kössek ki. Egyértelműen nem akarok anyám bátyjánál lenni. Andy-t meg igazából nem is ismerem. Hol a biztosíték, hogy nem hagy itt és nem megy vissza Bulgáriába egyenlőre? – Kitagadott – válaszolom röviden. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy részletezzem neki és kisírjam a lelkem. Már az is nagy szó, hogy egyáltalán ezt hajlandó voltam elmondani neki.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-18, 15:02


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért az nagyon erős jelző, hogy megtört lennék. Tény, hogy csalódtam magamban, nem gondoltam volna, hogy egyetlen mondattal szét tudom zúzni ezt a hosszú barátságot, és még is valahogy sikerült. Sosem voltam esetlen, sosem voltam szerencsétlen, nem fecsegtem ok nélkül és még kevésbé kértem bocsánatot semmiért. Éppen ezért olyan szokatlan és kínos ez az egész. Ha belelátna a fejembe, csak azt látná, hogy fogalmam sincsen, hogy mit kell mondanom, hogy hassak rá és kibéküljünk, és ezért mindig rossz mondat jön ki a számon. Mondjuk ha én látnék az ő fejébe, akkor teljesen biztos, hogy faképnél hagynám arra a gondolatra, hogy minden a seggem alá volt tolva és megérdemlem, hogy koppanjak.
- Nem vártam volna évekig. - válaszolok, most újra kicsit gőgös hangon, mert ezek a feltételezések akármennyire is azt hiszi, hogy visszafogottak, nagyon is sértőek. Mintha nekem nem lenne rossz, hogy ahelyett, hogy jóban lennénk itt van ez a feszültség közöttünk... A hangom halk, de nem motyogok, magabiztos és érthető, mintha ezzel akarnám elfojtani az ő sorakozó kérdéseit, vagy legalább a hangnemét lejjebb tartani.
- Lehet, hogy nem csak az alkohol hibája, hanem az enyém is, más vonta el a figyelmemet, nem voltam elég elővigyázatos... Lehet, hogy fogok még inni, de egészen biztos, hogy olyan környezetben, amit tökéletesen az irányításom alatt tarthatok és senki sem árthat senkinek. Titkok és újságírók nélkül. - válaszolom, és igen, sokkal könnyebb az alkoholra fogni és megfogadni, hogy "sohatöbbetnemiszom!", mint hogy elfogadni, hogy nem figyeltem eléggé a környezetemre és emiatt van ez az egész balhé. Nagyon nem az erősségem az, hogy visszafogjam magam és tovább folytassam a bocsánatkéréseket vagy hogy ráérezzek, hogy mivel nyugtathatnám meg az érzéseit, így néhány másodperc hallgatás után szólalok meg újra.
- Akkor... túl léphetünk rajta? Atyád hogyan fogadta? Mr. Wildfied. - kérdezem, mert ahogy kizárt az életéből, a szüleim pedig a Wildfield családot zárták ki, az információ áramlás eléggé megcsappant, pedig... Szeretném tudni, hogy mi van náluk. Persze, ez most ebben a kontextusban lehet, hogy hirtelen váltás és a folyosón ezek után semmi kedve mesélni, de egy próbát megért.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-18, 14:21


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Még sosem láttam ilyennek Corvus-t, s azt hittem, hogy ez nem is fog eljönni soha. Mintha már megtört lenne, ami túlzás, inkább csak sajnálja. Szépen végighallgatom minden egyes szavát és nem vágok közbe, hagyom, hogy kiadja magából, amit akar. Nem is reagálok rögtön, hiszen szükségem van egy kis időre, hogy átgondoljam a szavait. Egyébként meg ha megbocsátanék mi lenne a biztosíték arra, hogy innentől hű marad hozzám? Nem tetszik az, hogy ennyire rosszban vagyunk és jól tudom, hogy hülye lennék, ha beleszaladnék a békülésbe, mert ő úgy akarja. Még sosem koppant igazán az életben, minden a segge alá volt rakva, akárcsak nekem eddig. Ideje megtanulnia, hogy nem olyan a világ, mint amilyennek látja, s ha látom rajta a későbbiekben, hogy próbálkozik vagy változik, akkor lehet szó a békéről, addig nem. Persze a változást nem úgy értem, hogy forduljon ki önmagából, mert akkor már nem az a srác lenne, aki volt.
- Akkor tegyük fel, hogy te azt akartad, hogy feldolgozzam, túl lépjek rajta. Ez eddig oké, de ha most nem rak össze minket Trelawney, akkor ez mégis meddig tartott volna? Évekig? Talán megvártad volna, míg magamtól utánad megyek és könyörgök a barátságod után? – teszem fel a kérdéseimet, s nagyon nehezemre esik visszafogni magam, hogy ne ugorjak a fiúnak. Legszívesebben ordítanék, de az nem vezetne semmire. Talán még magamtól is elüldözném. Jelenleg azt kívánom, hogy bár belelátnék a fejébe! Bár tudnám, hogy mit érez!
- Elhiszem, hogy sajnálod – csak ennyit mondok végül, mert nem akarok nagyobb balhét, pedig mondanék én még sokkal több és bántóbb dolgokat is. Nem tudom, hogy hová halad ez a beszélgetés. Azt nem gondolnám, hogy hátrafelé araszolunk, de előre sem. – Ne fogd a vajsörre. Most azt mondod, hogy így többé már nem is fogsz inni, mert egyszer félreléptél? – kíváncsiskodom. Igazából ez az egész úgy hangzott az előbb a szájából, mintha az én hibám lenne, mert megvetettem a bátyámmal azt a piát. Mégsem tiltakozott, készségesen itta és itta.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-18, 09:42


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Én nagyon is őt figyelem, ahogy előre sétál, majd lemegy a létrán. De hiába, csak azt látom, hogy a legkevésbé sincsen kedve kettesben lenni, hiszen eléggé egyértelmű, hogy egyáltalán nem a rosszul lét miatt hívtam ki. Ezt mindenki tudja, csak Trelawney nem.
Próbál beszorítani a létrához, hogy elveszítsem minden magabiztosságomat és előnyömet, pedig alapjáraton eléggé karizmatikus személyiség vagyok. Nehéz nekem nemet mondani, vagy ha valaki megteszi, mindig meg van a válaszom rá, hogy a másik úgy érezze, hogy kikezdhetetlen vagyok... De most...
Bexley kifakad, és én csak végig tűröm, hogy elhord, hogy nem kerestem eléggé, nem próbálkoztam eléggé, és közben egyre pakolja a farakást a lelkiismeretemfurdalásom tüzére. Tény, hogy "nem kaptam el", nem fogtam le, hogy márpedig elég idő eltelt, beszéljünk, de ez azért volt, mert nem tudtam, hogy még is mivel álljak elé. Mert mindent, amit mondhatné, már élből elutasított aznap este.
- Azért, mert rámsikoltottál, hogy hagyjalak békén, Bex. És én tiszteletben akartam ezt tartani egy darabig, hogy feldolgozd, megbocsáss, túl lépj rajta. - válaszolom, és én tényleg úgy érzem, hogy azt tettem, amit kellett. Azt hittem, azt reméltem, hogy majd egy idő múlva nem látom rajta a dacot, a haragot, az utálatot, és akkor könnyebb lesz... De ez nem történt meg. És eddig bírtam várni, mert már így is túlságosan elmérgesedett a kapcsolatunk, ahelyett, hogy javult volna.
- Azt mondtad nincsen semmi kifogás, amit elfogadnál, hogy nem számít, hogy megbántam... Akkor mivel kellett volna eléd állnom? Most se tudok mást mondani, minthogy sajnálom. - válaszolom, őszintén de egyszerűen. Mi mást mondhatnék? - Az az alkoholos vajsör az életünk leghülyébb döntése volt. Józanon soha nem történt volna meg ez az egész. - teszem még hozzá, ezzel valójában kicsit a vajsörökre hárítva a felelősséget. Tényleg úgy érzem, hogy abból fakad ez az orbitális hiba, és nem abból, hogy én szánt szándékkal el akartam volna árulni őt, vagy ilyen nagy szám lenne, hogy képtelen vagyok lakatot tenni rá és megtartani magunknak a titkainkat. Hiszen ez nem így van...

[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-16, 16:13


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyáltalán nem figyelem Corvus-t, ahogy elhagyjuk a termet. Túlságosan ideges vagyok és ha hátrafordulnék vagy bevárnám még a végén valami olyasmit tennék a sok kisdiák előtt, amit én magam is jelentősen megbánnék. Nincs szükségem még nagyobb balhéra, még több pletykára. Nyugalom kell és megértés, de úgy tűnik, hogy most ez túl nagy kérés és senki sem tudja megadni nekem. Annyira vicc ez az egész szituáció! S azt is el kell mondanom, hogy legszívesebben valami átkot szórnék Trelawney-ra, amiért ilyen hiszékeny és buta. Eddig sem repdestem a tanárnőtől, de most, hogy ennyit bekajál Corvus-tól nem tudom hová tenni. Még csak egy kicsi színészi játékkal sem él a srác. Biztos vagyok benne, hogy Trelawney-n kívül mindenkinek leesett, hogy ez az egész csak egy trükk, hogy beszélni tudjon velem. Vajon a többiek mit hisznek, miért van ez az egész?
Szinte a létrához szorítom a srácot, mikor leérünk. Ez csak azért van, ha elegem van a beszélgetésből könnyedén vissza tudjunk mászni majd, de az is lehet, hogy simán kikerül. Mindenhogy rossz ez a szituáció és fogalmam sincs, hogy mi tehetné jobbá.
- Nem adtam neked esélyt? Corvus, aki igazán próbálkozik talál esélyt magától is! Kerüllek? De még mennyire, hogy igen! Viszont be kell látnod, hogy van egy csomó közös óránk, a közös kajálások, egy klubhelyiségben vagyunk. Csak el kellett volna kapnod és megpróbálni megbeszélni, de te nem tettél semmit. Hagytad, hogy kerüljelek – fakadok ki. Az sem érdekel, hogy mennyire durva és mocskos hangnemben állt nekem elsőre. Nem úgy tűnt, mint aki békülni akart, ám hirtelen megváltozik, s kikerekednek a szemeim a fiú lágy hangját hallva. Mi történik Corvus Flinttel?
- Ha tényleg sajnálod miért csak most jöttél ide? Miért nem kerestél az árulásod után addig míg meg nem találtál? Én azt tettem volna, ha rólad van szó, de úgy tűnik, hogy túlértékeltem a kettőnk kapcsolatát – válaszolom egy sóhaj keretein belül. A hangom halk és megtört. Kétségbe vagyok esve, hiszen Corvus az egyetlen fontos ember a számomra jelenleg és úgy érzem, hogy őt is végleg elveszítem.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-16, 12:38


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy végigszalad rajtam, hogy Bexley már végleg elvesztette a hitét bennem, olyannak tart, mint mindenki más, beképzeltnek, fölényeskedőnek, önelégült bunkónak. Azt hittem azzal, hogy otthagytam a csapatot valami változni fog, de az alap jellememet azért ennyire nem tudom levetkőzni, ilyen gyorsan semmiképpen. Parancsolgatok, elveszem ami jár, és azt hiszem minden jár nekem, az ördög ügyvédje vagyok, mindenbe bele tudok kötni, mindenben megtalálom a hibát, de... De vannak jó tulajdonságaim is. És annyi szép emlékem Bex-szel.
Ennek az egésznek semmi köze ahhoz, hogy most Wildfield vagy sem.
Néhány fintor, mintha rosszul lennék és egy-két sóhaj meg homlokfogás elég, hogy a tanárnő már sipánkodjon utánam. Nem nézek most a többiekre, még Bexley-re sem, bár a lány ahogy feláll azonnal elkezd sietni a kijárat felé... Mintha el tudna futni előlem. De így is rohadt egy érzés, hogy el akar futni előlem. Én nem rohanok, nem lenne túlságosan hű ahhoz, hogy rosszul érzem magam, kivéve persze, ha hányni készülnék, de mivel az egészet megjátsszom nem is kell, hogy leégessem magam az osztály előtt. Trelawney-n kívül úgy is mindenki tudja, hogy kutya bajom.
Le kell másznunk a létrán, ő megy előre, én utána, aztán lent már keresztbetett karokkal vár. Még soha életemben nem ijedtem meg Bextől, de most, hogy ilyen dacosan itt áll előttem és a durva kérdéseit hozzám vágja... Csak nyomaiban látom benne én is a legjobb barátomat.
- Nem hagyom, hogy ilyen könnyen lemondj rólam. Nem hagyom, hogy vagdalkozzunk, mint az idióták, miközben még esélyt sem adtál arra, hogy megbeszéljük. Mert nem adtál, csak játszod itt a nemtörődömöt meg odavágod a sértett válaszokat. - kezdek bele, és magam is tudom, hogy nem a legbékülősebb hangnememet ütöm meg, így kicsit megtorpanok és el is hallgatok.
- Bex... - nagy levegőt veszek, a tekintetemet mélyen belefúrom az övébe, nem akarom, hogy elnézzen, hogy lepattanjanak róla a szavaim. - Csak hagyd, hogy elmondjam, hogy Sajnálom! Tényleg és őszintén. Kérlek, higyj nekem... - választok egy teljesen más hangot, amitől elképesztően sebezhetőnek is érzem magam. Ami nagyon nem jó érzés. De én bántottam meg, én árultam el, én tettem őt sebezhetővé ország-világ előtt, azt se tudom, hogy mi lesz a családjával, szóval... Le kéne nyelnem a felsőbbrendűségemet, megalázkodni, bocsánatot kérni, és akkor átugorjuk ezt az egész drámázást és minden jó lesz... Bár ott tartanánk már.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-13, 20:24


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Most már kezdem megérteni, hogy miért utálják annyian Corvus-t, hiszen roppant lekezelő tud lenni az emberrel. Eddig velem másabb volt, de az is lehet, hogy ez csak a szüleink befolyása miatt volt. Jelenleg azt hiszem, hogy mivel megtudta, hogy vérszerint nem is vagyok Wildfield már lezuhantam a szemében. Ezt a fiút tényleg csak a vér és a rang érdekli, ami kiakaszt, hiszen én azt hittem, hogy egész életemben ott lesz mellettem. Úgy tűnik, hogy semmit sem szabad készpénznek venni.
A csalódottság egyre inkább átveszi felettem az uralmat és úgy érzem teljesen elgyengülök. Már nem is akarok beszólni a srácnak, azt sem akarom, hogy azt gondolja, hogy nem érdekel. Mintha mindennek vége lenne.
- Akkor tanulj és figyelj, mi mást mondhatnék erre? – rántom meg a vállam. A körmeimet kezdem birizgálni és innentől már egyáltalán nem figyelek se az órára, se Corvus-ra. Felőlem akár földrengés is lehetne, talán még azt sem venném észre. Hallom, hogy a tanár folyamatosan dumál mindenféle hülyeséget, de nem jutnak el a szavai az agyamig. Mintha teljesen más világban járnék, amiből senki sem tud visszarántani. Ennek az egésznek olyan hirtelen lesz vége, ahogy elkezdődött, mivel meghallom a nevem Corvus szájából és hirtelen odakapom a fejem. Most meg mégis mire készül?
Reagálni sincs időm, s őszintén legszívesebben tiltakoznék, de tudom, hogy azzal csak magam alatt vágnám a fát. Trelawney aggódó arccal pillant Corvus-ra, szinte már olyan képet vág, mintha eltemetni készülne a fiút. Kész vicc ez a nő, s az a legpoénosabb az egészben, hogy kanyar nélkül bevette.
Kicsit vonakodva, de felállok a helyemről. Mindenki minket bámul, szinte kiesik a szemük a helyéről. Gyorsabban kezdek el menni, hogy minél hamarabb elhagyjuk a termet. Mikor sikeresen kiérünk, akkor megtorpanok és keresztbe tett karokkal fordulok a srác felé.
- Ez meg mégis mi? Mit szeretnél ezzel elérni? – kérdezem durván, kíméletet nem ismerve. Jól tudom, hogy nem érzi rosszul magát, legalábbis fizikailag nem, a mentálisan már másik kérdés.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-10, 09:40


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Érzem a vibráló feszültsége és ezúttal ahelyett, hogy felvillanyozna egy vita gondolata, mint általában, kezdem egyre rosszabbul érezni magamat. Nem mondtam semmi hazugságot, semmi mélyen bántót, még is a régi könnyed csipkelődés helyett egy vulkán készül kitörni közöttünk. A nyomás elviselhetetlen, főleg, amikor meglátom rajta, hogy kezd még jobban kiábrándulni belőlem. Kezdi látni, amit mások látnak. Hogy nem érdemlem meg a szeretet. Hogy a tudásomért, a tehetségemért, a vezetői képességeimért megérdemlem a tiszteletet, de a szeretetet semmiképp.
Karkitárás, szemforgatás, mind azt üzeni, hogy elutasít, hogy semmi sem a régi. Hiába nem ugrunk egymásnak, én is érzem, hogy a tekintetek ránk tapadnak. Nem válaszolok egyelőre semmit, de csak azért, mert meg akarom várni, hogy végig mondja a mondandóját, hátha... Hátha végre nem csak kerülgetni fogjuk egymást.
- Tudod Bex, nekem se olyan egyszerű a kisujjamból kirázni mindent. Tanulni és figyelni is kell hozzá, a tudás nem csak úgy jön. - válaszolom, mikor egyértelművé válik, hogy megint nem haladtunk egy arasznyit se. És ez így megy már hetek óta... Az önteltségemet ugyan nem sikerül lehúznia azzal, hogy azt mondja, hogy ez az egész egy humbug, ha az is, attól még pont eltalálta az igazságot. Nagy dolgokra vagyok hivatott, és ezt már most el kell fogadnom és haladnom a kijelölt úton, ha azt akarom, hogy tökéletesen felkészülten lépjek ki a Roxfort falai közül. De megéri, hogy ezért mindenki két lépés távolságot tartson, még Bex is?
- Tanárnő! - szólalok meg hirtelen, hangosan, az egész osztály megnémul. - Egy kicsit rosszul érzem magam, felfordult a gyomrom, talán ettem valamit, aminek nem tett jót a kávé, elmehetek a Gyengélkedőre? - kérdezem fennhangon, de igazából ellenkezést nem annyira tűrök el. - És Bexley elkísérhet? - teszem hozzá, és átvillan a szemem a vörös hajú lányra. Próbálom belekényszeríteni egy helyzetbe, hogy velem jöjjön, hogy kikerüljünk a kíváncsi szemek közül, hogy végre beszélni tudjunk, és ne úgy, mint két önérzetes idióta. Itt biztosan nem fogok nyilvánosan megalázkodni és bocsánatot kérni, de talán kettesben... Valamit csak tennünk kéne. Nem csak elengetni az elmúlt tíz évet.
Nem játszom meg túl sokszor Jósmágián a kikéredzkedés kártyáját és mivel a jegyeim ebből is jók, mint mindenből, így nem hiszem, hogy a tanárnak lenne ellenvetése. Szenvedő fejet tudok vágni.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-07, 00:05


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megfogadtam magamnak, hogy érdektelen maradok Corvusszal kapcsolatban és nem engedem meg neki azt az örömöt, hogy felhúzzon. Nagyon felidegesít a szavaival és legszívesebben tényleg felpofoznám muglik módjára, de ez itt órán nem fog összejönni. Nem értem, hogy mit képzel magáról, hiszen olyan hangnemben és olyan szavakat használva válaszolgat nekem, amit nem engedhet meg magának velem szemben. Elárult és még van képe ezt csinálni. Most már kezdem megérteni, hogy miért utálja mindenki, ha így viselkedik. Ennyire még én sem vagyok szörnyű ember.
Csak sóhajtok egyet és megpróbálok erőt venni magamon. Lehet, hogy hülye vagyok, de nem hagyom, hogy látványosan is felhúzzon és akármennyire is fáj az árulása sokszor elgondolkozom azon, hogy milyen jó lenne visszakapni a régi Corvust, akivel a fél életem töltöttem.
- Nem mondtam most sem egy szóval sem, hogy nem humbug csak most figyelek. Nem te mondtad mindig, hogy figyelnem kellene és tanulnom? – kérdezem töprengő arckifejezéssel és még a karomat is széttárom. Valószínűleg nem pont erre a tárgyra gondolt, amit én is tudok jól, de mégis ezt hozom fel. – Amúgy meg neked könnyű, mert mindent kisujjból kirázol. Tudod nem lehet mindenki olyan szerencsés – teszem még hozzá és megforgatom a szemem látványosan.
A teremben körbenézve azt tapasztalom, hogy valóban figyelnek minket. Ezeknek nincs élete egyáltalán? Sokan még el sem kezdték a jóslást, mert mi érdekesebbnek bizonyultunk, mint néhány hülye bögre meg zacc. Legalább mi már befejeztük a ránk eső részét és hátradőlhetünk vagy valami olyasmi.
Mikor meghallom Corvus válaszát rögtön visszatekintek rá és elmosolyodom. Mekkora egy öntelt alak!
- Nem úgy volt, hogy szerinted baromság a jóslás? Valószínűleg ez is csak baromság – válaszolom teljesen nyugodt hangnemben. Lehet, hogy jobb lett volna elengedni a fülem mellett ezt a megjegyzését, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Amint befejezem a mondandómat rájövök, hogy ezzel csak hergelni akart. Biztos vagyok benne, hogy az a célja, hogy jól felhúzzon és kiadjam magamból a dolgokat, a sérelmeket. Hát arra várhat!


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-06, 12:30


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Én már megszoktam a figyelmet, legtöbb helyen, ahol megjelenek, azonnal megáll az élet és minden szem rám tapad, hogy mi is lesz a következő lépésem. Persze, az elmúlt évben, mióta otthagytam a bandát és inkább átmentem magányos farkasba - a familiárisommal együtt -, azóta nem csak csodáló tekinteteket kapok meg, hanem Noah Jenkinstől inkább gyilkosakat. Mindig is agresszív srác volt, de mióta vagy háromszor lekoptattam, hogy nem megyek vissza hozzájuk, nincsen szükségem rájuk, annyira bepöccent, hogy azt hiszem még az agytekervényei is elkezdtek forogni. Valamiért figyel, valamit tervez, bár őszintén meglepne, ha bármilyen csapdájába belesétálnék tudatlanul.
- Az elköteleződésed a tantárgy felé bámulatos, tekintve, hogy néhány héttel ezelőttig még milyen humbugnak tartottad. - válaszolok vissza, a hangomon ugyan nem érződik, hogy különösebben bántani akarnám, de még is ahelyett, hogy a szokásos csipkelődésünk lenne, sokkal kevésbé érezni a barátságos, piszkálódós szándékot. Persze, mindig is csipkelődtünk, így a környezetünknek nem tűnhet fel, hogy ezúttal nem ez történik, bár az tény, hogy ő sem nevet, és én sem mosolyodom el. Ez így nagyon nem jó, ha tovább piszkálgat még jobban vissza fogok szólni és csak tovább duzzad közöttünk ez a borzalmas távolság. De ha egyszer kóstolgat, nem tudok elnéző lenni és befogni a szám!
Végre átveszi a bögrét, és legalább ennyivel előrébb leszünk, hogy befejezzük ezt az órai feladatot, bár ahogy ennek vége, újra megszűnik a kényszerítő erő, hogy beszéljünk, és nem hogy jobb lett most a helyzet, csak rosszabb. Lázasan pörögnek a gondolataim legbelül, hogy hogyan tudnám olyan vizekre terelni a dolgot, hogy ne veszekedés legyen, hanem bocsánatkérés és békülés, de még nem találtam meg a módját.  
Várakozok, és mikor meghallom a választ egy kis mosoly kúszik a szám sarkára, bár ez a mosoly egyáltalán nem kedves vagy barátságos, és még csak nem is Bexnek szól. Inkább valami önelégültség, mintha még ez a bögre is azt igazolná, hogy a szüleim nem véletlenül nekem adták a pecsétgyűrűt, amit mindig az ujjamon hordok, és nem a bátyjámnak, és  nem véletlen, hogy az én taníttatásommal mindentéren ennyire törődnek. Igen, nagy dolgokra vagyok hivatott, egy nap majd emberek tömegét fogom befolyásolni és vezetni, hogy egy jobb világot teremtsek. Erre neveltek. Erre nevelnek.
- Ezzel nem vitatkozom. - jön tőlem az egyszerű válasz, és ezzel meg is volnánk. A tanárnő úgy is körbesétál és csak el kell ismételnünk neki, amit kitaláltunk, ő meg majd jól bólogat vagy azt mondja, hogy neeem, te ki fogod törni a nyakad, te meg felgyulladsz véletlenül, vagy egyéb baromságot. Bexre fordítom a pillantásaimat és most szándékosan nézek rá, hogy rávegyem, hogy beszéljen... Hogy ne csak az óráról beszéljen, hanem arról is, ami történt.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-04, 20:23


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Izzik köztünk a levegő, érzem, ahogy a teremben a tekintetek ránk szegeződnek, de próbálok nem körbenézni. Az is lehet, hogy csak beképzelem a magamon lévő égő tekinteteket és közben meg a kutyát sem érdekeljük. Mondjuk ez utóbbit már most kizárnám, mert Corvus elég népszerű a diákok körében. Mindig érdekli a többieket, hogy mit csinál, kivel lóg és még sorolhatnám. Én általában próbáltam kerülni, hogy a középpontban legyek, de ez most lehetetlen küldetésnek tűnik. Túl sok pletyka lóg a levegőben, amikről semmit sem tudhatnak a többiek biztosra és benne van az emberi természetben az a hülye kotnyelesség és kíváncsiság, ami számomra megmagyarázhatatlan. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy ezek nem csak mugli tulajdonságok, hanem a varázslók körében is elég gyakori. Azt hinném, hogy legalább ennyiben jobbak vagyunk a varázstalanoknál, de ilyenkor mindig csalódnom kell.
Nehezemre esik visszafognom magam, hogy ne vigyorodjak el a kis beszólásán. Normál esetben a hasamat fogva nevetnék, míg ő ingerült. Látszik rajta, hogy kezdem felhúzni, s így jobban belegondolva nem tudom, hogy valóban idegessé szeretném-e tenni a fiút. Az még tovább rontana a helyzetünkön, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Már kérdezni sem lehet a tananyaggal kapcsolatban? Fogadok Trelawney örülne, hogy ilyen nyitott vagyok, de te meg visszautasító vagy – húzom fel a szemöldököm. Kíváncsi vagyok, hogy erre mit lép. Egyébként biztosan meglepődne, ha tudná, hogy mennyit tanulok és ugyan közvetett módon, de ezt csak neki köszönhetem. Ha nem árul el Rita Vitrolnak, akkor nem lettem volna olyan mélyponton, hogy ez érdekeljen. – Lássuk azt a bögrét – mormogom magam elé és elveszem az imént említett tárgyat.
Erősen koncentrálva figyelem a zaccot, de csak annyi esik le, hogy ez mekkora baromság, hiszen ezek csak foltok. Ki sem vehető belőle egy rendes alakzat. Kinyitom a könyvet is és lapozgatni kezdem, hogy hátha találok benne valamit, ami legalább egy kicsit is hasonlít erre és akkor majd belemagyarázok valamit.
Meglepődöm, amikor egy csillag szerű ábrához érkezek és eléggé hasonlít a Corvus poharában lévő zacc maradványokra. Lehet, hogy valóban hasonlóak, de akkor is hülyeség az, amit csinálunk ezen az órán.
- Azt írja, hogy valami nagyot fogsz véghez vinni a jövőben – válaszolom normális hangnemben és leteszem a bögrét vissza a fiú elé, míg a könyvet bezárom. Egy percig sem kérdéses, hogy Corvus tehetséges varázsló és ha nem züllik le  idősebb korában, akkor még bármi lehet belőle.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-04, 12:30


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Próbálok mindent elengedni a fülem mellett, és lehet, hogy ő azt hiszi, nem érdekel semmi, de igazából azért tűrök el akármit, mert úgy érzem, hogy megérdemlem. Ha nem ő lenne, nem ő vágná ezeket a fejeket, akkor már záporoznának rá a méregtől csöpögő, élesnyelvű beszólásaim. De róla van szó, szóval hallgatok. Ha nyilvánosan akarna valamit mondani, az osztály előtt, a tanár előtt, akkor nem hátrálnék meg, de ameddig ez csak közöttünk marad, igen.
Visszakérdez, nem is egyszer, még sem érzem, hogy nagyon érdekelné a válasz. Persze én is a hátam közepére kívánom a Jóslástant, de az is kicsit idegesít, hogy így futjuk a köröket és kerüljük a dolgot. Hosszú távon ettől csak még idegesebb leszek, egyáltalán nem tompul a késztetés, hogy valahogy megbeszéljük a dolgot.
- Honnan tudjam, Bex? A könyv csak ennyit mond, én pedig annyira vagyok jós, mint acromantula. - mondom vissza, kicsit ezúttal már ingerültebben. Most láthatja, hogy egyáltalán nem tudom ignorálni a sérelmeinket, csak megpróbálom. Elhúzom a számat, aztán még egyszer odatolom a bögrémet, ezúttal pontosan elé, az orra elé, közelebb már nem tudom. - Te jössz. Essünk túl rajta. - utasítom hidegen, mintha valami fájdalmas foghúzáson kéne túlesnünk. Milyen barbár mugli szokás is az! Még egy példa, hogy milyen alantasak és idióták a mugli emberek, hogy ahelyett, hogy valamit meggyógyítanának, csak kihúzzák. Várakozóan nézek végig rajta, egészen addig, ameddig meg nem állapodok a szemén, a tekintetén. Itt az ideje szembe néznem a szörnyeteggel, elég ideig kerülgettük egymást. És még mindig csak egy órai gyakorlatot kértem tőle, hogy mondja meg mit jósol a bögréből, nem is az igazi bajunkat beszéljük meg, de már ez is kikészít legbelül. Hiába olyan hideg és magabiztos az az arc, az álca, amit ő, és az osztály láthat.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-02, 22:29


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Mostanában egyre többször emlékezem vissza a Roxfort előtti időkre. A Wildfield és a Flint család túl jó kapcsolatot ápoltak és a legtöbb idejüket egymással töltötték. Így történt, hogy én és Corvus az évek alatt legjobb barátokká váltunk.
Mindig is különc voltam és nem tudtam volna elképzelni, hogy másban megbízzak. A legtöbb első élményem a sráchoz kötődik, aki elárult. A mai napig nem tudom hová tenni az egészet és hiába gondolkozom nem jutok rendes válaszra. Sokszor szerettem volna beégetni, de sokkal okosabb nálam. Itt rájöttem, hogy a gonosz gondolatok semmit sem érnek. El kell fogadnom, amit tett és úgy kell foglalkoznom ezzel mintha nem érdekelne. Ez természetesen elsőre könnyűnek tűnt, de aztán beláttam, ha Corvus és én felvesszük a versenyt, akkor nem biztos, hogy az egészből kijöhetek nyertesként.
Idegesít, hogy semmit sem szól a beszólásomra, így sóhajtok egyet. Az arcomon egy grimasz terül szét. Megpróbálom felidézni a régi emlékeket. Ha ez az egész nem történt volna meg, akkor tuti beszólna a röhejes fejem miatt, de inkább csendben marad.
Rendkívül zavar ez az egész, fél szemmel rápillantok, de semmi, mintha nem is érdekelném. Míg nem figyel szememből egy könnycsepp csordul le, mely a fájdalmam szimbólumaként él bennem. Reménykedem, hogy senki mást nem érdekelnek a gesztusaim. Próbálok bízni abban, hogy a diáktársaink még mindig azt hiszik, hogy a legjobb barátok vagyunk.
Valóban azok lettünk volna? Nem tudom rá a választ, de bízom benne, hogy egy nap minden világossá válik.
- Hogy érti, hogy a fejlődés útjára léptem? Más emberré válok? Szakítok a régi önmagammal? – kérdezek vissza, de egy percig sem teszek úgy, mintha érdekelne. Mindössze azt akarom, hogy ő beszéljen helyettem. Annyi megváloszatlan kérdés lebeg kettőnk között és még nem akarom átvenni a szót. Úgy érzem, ha én kezdek el beszélni, akkor minden rosszra fordul. Mondjuk lehetséges, hogy ez nem így lesz, mégis bizalmatlan vagyok magammal szemben. Sosem voltam magabiztos és talán pont ez okozta azt a sok zűrt az életemben.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-02, 13:53


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex & Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]


Én is csak nagy erőfeszítéseket bevetve tudom játszani a hideg merevségemet az osztállyal szemben, a büszkeséget, az elérhetetlenséget, hogy senkinek se jusson eszébe beszélgetést kezdeni velem, mert ahhoz egyáltalán nem fűlik a fogam. Egyetlen emberrel szerettem igazán beszélgetni, és ő most tiszta szívéből gyűlölhet engem az árulásomért. Hiszen szétrobbantottam az egész családját... Rendben, technikailag az anyja lépett félre, de én voltam az, aki felfedte az egész titkot. A nyilvánosság előtt meg valószínűleg az apja nagy lépéseket fog tenni a hírneve megőrzéséért. Lehet, ha titok marad, akkor minden máshogy történik...
Odaülök mellé, de nem olyan közel, ahogy a Birtokon annyiszor üldögéltünk, vagy éppen nyaranta egymás szobájában. Tartom a tisztes távolságot, mintha érezném a feszültséget ott pattogni közöttünk és egy érintés kirobbanthatná a vitát. Nem húzom el a számat, amikor észreveszem ezt az elutasító pózt, csak nyelek és halkan felsóhajtok. Eltűröm tőle a beszólást, de azért a szemem villan egy rosszallót. Rászólni még sincs semmilyen jogom mindezek után. Pedig ha más szól be nekem, akár ilyen aprót is, egyetlen pillantás alatt belefojtom a szót egy visszavágással. Most még is inkább a számhoz emelem a kávét és néhány korttyal kiiszom, amúgy se öntöttek nekünk túl sokat, csak a zacc miatt van az egészre szükség. Én nem utálom annyira, mint Bex, és ha eddig nem tudtam volna róla, ahogy lopva rápillantok és látom a grimaszát, elég egyértelmű lesz. Most összenézhetnénk. Nevethetnénk. Azt mondhatnánk, hogy ez az óra vicc, és hogy csak éljük túl, aztán irány a birtok egy sétára és már is kiheverjük a terem nyomasztó, fullasztó levegőjét.
De nem.
Átadom a bögrémet, csak egy pillanatra érnek össze a kezeink és elveszem az asztalról  az övét. Egyik kezemben a bögrével előrehajolok és a másikkal felütöm a Jóslástankönyvünket a szimbólumos résznél és elkezdem beazonosítani, hogy mi is lehet... Hát, olyan, mintha szárnya lenne, valamilyen madár. Nézegetem a madarakat... bagoly... hm... " Ez az ábra azt jósolja, hogy rosszakaró él a környezetedben, aki csalfa tanácsokat adhat, hogy félrevezessen." Na ez az, amit biztos nem fogok mondani. Tuti, hogy rámsütné, hogy én vagyok az a rosszakaró... Tovább nézem, és a H-hoz érve kicsit elgondolkozom. Holló. Corvus.
- A könyv szerint ez azt jelenti, hogy a fejlődés útjára léptél, és hallgatnod kell a megérzéseidre. - mondom, és odafordítom a bögrét csak úgy mellékesen, hogy rápillantson. - Holló. Szerintem. - teszem hozzá szűkszavúan, a leírásból is kihagytam, hogy milyen intelligens állat is, hiszen könnyen lehet, hogy úgy venné, hogy amiatt látom bele éppen a hollót, hogy magamat fényezzem. Nem mintha nála beválna egy olyan bocsánatkérés hogy "bocsáss meg, tudod, hogy jobb vagyok annál, minthogy elveszíts". Előbb öntene a képembe egy teli bögre forró kávét. Azért még is várakozóan nézek rá, lerakva a bögrét és a könyvet is, kihúzva magam. Egy kicsit tartok attól, hogy direkt valami szemétséget fog "bele látni" a bögrébe, csak hogy így passzolgassuk egymásnak a sérelmeket, de lehet csak szimplán ráfogja az első dologra, amit meglát a listán és kész.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-04-01, 14:28


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Idegesebb vagyok, mint kellene, hiszen ezt az órát csak nyugodt, épésszel lehet kibírni. Ilyen állapotban félő, hogy még begolyózok és kiborulok itt mindenki előtt. Nem akarom, hogy lássák rajtam, hogy mennyire rendben vagyok. Főleg Corvus ne, aki bár hiányzik, de elárult, így sok jóra nem számíthat tőlem. Így is nehezen bízom meg az emberekben és ő a bizalmamba férkőzött és ezt tette. Legszívesebben adnék neki egy pofot, ahogy a muglik is szokták, de ennél többre tartom magam.
Elvarázsolva nézek előre mindenféle pislogás nélkül. Tényleg nem jut el az agyamig, amit Trelawney mond nekünk, amíg meg nem hallom a saját nevem.
Ne, csak ezt ne!
- Igazán nincs erre szükség, egyedül is menni fog a feladat – tiltakozom rögtön, de halkan beszélek, hogy azért ne hallja meg mindenki a teremben. Trelawney csak leint és odaterelgeti mellém Corvus-t. Látom rajta, hogy ez neki sincs ínyére, s jobban belegondolva ez lesz az első alkalom az árulása óta, hogy beszélni fogunk egymással. Persze szigorúan csak tanulmányi témáról, ha a jóslástan nevezhető annak.
Most nem nézek rá a srácra, ahogy leül mellém. Igazából hozzá se akarok szólni meg semmi ilyesmi, de tudom, hogy muszáj lesz. A karomat keresztbe rakom magam előtt és kissé lentebb csúszok a székben. Nem túl nőies, de kit érdekel.
- Anélkül is meg tudom inni a kávét, hogy figyelmeztetnél rá – vágom rá rögtön hevesebben a kelleténél. Ennél kicsit kedvesebbnek kell lennem vagy inkább érdektelennek, mert így lerí rólam, hogy mennyire bánt és nem akarom, hogy ezzel ő is tisztában legyen.
Nagyot sóhajtva emelem a bögrét a szám elé és iszom meg a kávét. Eltorzul tőle az arcom, egyszerűen rühellem az ízét, sosem fogom megszeretni. Nem értem azokat az embereket, akik oda vannak érte. Azt mondják, hogy az alkoholnak van nagyon rossz íze, de ez szerintem simán lepipálja.
- Add ide a bögréd – szólalok meg, miután megittam. Az enyémet rögtön le is rakom Corvus elé és kinyújtom a kezem, hogy az övét belerakhassa. Szerintem hülyeség ez a szimbólumokból való jóslás, de azért kíváncsian várom, hogy ezúttal milyen baromságokat fogunk egymásnak jósolni. Ha még jóban lennénk biztosan jókat derülnénk rajta, de ez most nem fog bekövetkezni.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-03-30, 20:22


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bex& Corvus

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy csomó idő eltelt már, de még mindig képtelen vagyok ránézni Bexre. Nem azért, mert a büszkeségem nem engedi és tudom, hogy lehet örökre eltaszított magától, mert elárultam, hanem azért mert ilyen élénken él bennem a szégyen a tetteimért. Nem akarok ránézni, mert nem akarom, hogy a tekintetünk összeakadjon és lássam benne a vádat, a dühöt, és ami a legrosszabb, a csalódottságot.
Egyetlen szóval sem utalt rá senkinek, hogy én lennék az, aki elárulta, erről csak Benedict tud, ő meg nem kezdte el terjeszteni, így a diákok mit sem tudnak arról, hogy mitől romlott meg a kapcsolatunk. Csak annyit látnak, hogy nem beszélünk és hogy még kevésbé vagyunk szociálisak, mint eddig. Engem csak a farkasommal látni, őt meg a kolibriével, már ha megmutatkozik a kismadár.
Gyűlölöm a Jóslástant és pontosan tudom, hogy Bex is így van vele. Nem húzom ugyan látványosan a számat, mert minden tantárgyból jó jegyeket akarok szerezni és ha Trelawney pofájába vágom a grimaszokat, akkor nem hiszem, hogy hajlana rá, hogy a sok kamu jóslatra, amiket összehordok a nulla tehetségemmel a témában, kíválót adjon. Egyébként minden utálatom ellenére is megtanulom tökéletesen a tananyagot, éppen csak mesének és humbugnak fogom fel és nem megbízható mágiágnak, amivel kezdenék is valamit.
Néha úgy érzem, mintha Bex engem nézne, de nem merem odafordítani a tekintetemet és leellenőrizni, mert félek, hogy a már említett összenézéséből kiolvasom a világ minden utálatát.
Fogalmam sincs, hogy a lány beszélt-e már a szüleivel, hogy mi volt az anyjának a válasza a vádra, az apjának a reakciója, hogy mekkora bajba kevertem, semmit sem tudok, mert semmit sem mondd el már nekem. Nyilván. Megértem. Meg kéne értenem de... nagyon tipródok ezen az egészen.
Mikor Trelawney közli, hogy zaccból fogunk jósolni azért legbelül megint meghal bennem valami, de most attól, hogy el kell viselnem és jó képet kell vágnom ennek az abszurd ötletnek. Nem, nem ül ki az arcomra semmi, csak átveszem a csészét és kicsit felvont szemöldökkel kezdem el lötykölni benne a kávét, hiszen előbb meg kell innunk majd.
- Kis drágáim, mi ez a bágyadtság? - kérdezi a tanárnő, hiszen a fél terem a zárt tértől és a tanárnő kemény parfűmjétől, na meg a füstölők fullasztó szagától félálomban pislog. Az én tekintetemet találja meg, és ahogy elnéz rólam és felméri, hogy ki-kihez fordul oda, mellém lép. - Gyere, kedvesem, Wildfield kisasszonynak nem akadt párja. - mondja ki a halálos ítéletemet, miközben az orrán megigazgatja a centiméter vastagságú borzalmas szemüvegét és megfogva a karomat átterelget egyenesen Bex mellé. Nem szorítja meg a karom, szóval azonnal lerázom magamról undorodva a kuruzsló érintésétől, meg amúgy is, engem csak ne terelgessen A-ból B-be mint egy birkát. Leülök közvetlen a lány mellé, és próbálom az egészet arra használni, hogy erőt vegyek magamon, és végre ránézzek.
- Akkor... most igyuk meg a kávét és meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. - pillantok rá, tőlem szokatlanul félszegül. Amikor sírva elviharzott Roxmortsból, összetörve, úgy láttam, ahogy azelőtt még soha, és elképesztően szörnyű érzés volt, hogy ezt én váltottam ki, de... Azt hiszem eddig akárhányszor szóba akartam hozni, azonnal kizárt. Nincs lelkizés, nincs barátság, nincs megbocsájtás.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[/b][/b]
[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bexley Wildfield
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2018-03-29, 21:05


corvus&&bex


[You must be registered and logged in to see this image.]
Melyik épeszű találta ki, hogy jóslástant kell tanulnunk? Ugyan miért kell ilyen sületlenségekkel tömnünk a fejünket? Az a legszebb az egészben, hogy néhányan még csillogó szemekkel néznek a bagolyképű Sybill Trelawney-ra, mintha ő hozná el a megváltást számukra. Tavaly kezdtük el tanulni ezt a tárgyat és már az első órán a fejemet fogtam, hogy ez most miért kell. Azóta sem gondolkozok másképp és most csak még nagyobb dühvel tölt el, hogy itt kell lennem. Utálom az összes óránkat, hiszen ott nem tudom elkerülni Corvus-t és sokszor még a közelébe is ülök, hogy annyira ne tűnjön fel a többi diáktársunknak, hogy már nem vagyunk jóban egyáltalán. Persze biztos, hogy néhány szemfüles egyed kiszúrhatta, hogy nem beszélünk annyit és nem megyünk együtt különböző helyekre, de remélem csak mosolyszünetként fogják fel és nem kezdenek még erről is különböző elméleteket gyártani. Azt végképp nem akarom, hogy összekapcsolják a cikkel, hiszen logikusan átgondolva mindenki tudja, hogy ő az egyetlen ember, akit mindig is közel tartottam magamhoz a Roxfortból és nyilván csak ő szivárogtathatta ki az információt. Amennyiben azt gondolják, hogy ez tőlem ered és nem például a szüleimtől, a bátyámtól vagy történetesen Andrew Benedict-től.
A hajam szokásosan leengedve van, s lehajtott fejem mellett lobog a levegőben, ahogy helyet foglalok két székkel arrébb Corvus Flinttől. Próbálok nem figyelni rá, de egyszerűen nem megy, hogy ne bámuljam feltűnően. Csak reménykedem benne, hogy rezzenéstelen arccal figyelem és nem ülnek ki az arcomra az érzelmek, de Corvus még a legnagyobb pókerarcomról is levág mindent. Nem csoda, hogy szinte együtt nevelkedtünk. Igazából inkább a többieknek szól, hogy ne lássák meg azt, amihez nincs közük, de szerencsére ahogy körbenézek a teremben kivételesen nem engem bámulnak és sugdolóznak. A normálisabbaknak úgyis van elég gondja, hogy most jóslástan órán ülünk, míg a kevésbé értelmes réteg izgatottan várja, hogy a bolond professzor elkezdje az órát.
Nem is kell olyan sokat várniuk, talán egy perc sem telik el és rögtön belekezd a mondandójába, mire én látványosan megforgatom a szemem és visszapillantok Corvus-ra. Nem kellene ennyit bámulnom, túlságosan feltűnő, de még az óra sem köt le, hogy legalább arra figyeljek. Ebből a tárgyból még jó jegyre sincs szükségem, ki is hagytam a listából, amit Emmának írtam.
Pislogva fordulok vissza a tanárhoz, s mindössze annyit fogok fel az egészből, hogy valami csészéket fogunk kapni vagy mi. Mi van, teadélutánt tartunk? Meg akar mérgezni minket? Csak nem ez lesz, s így jobban belegondolva már tavaly csináltunk valami ilyesmit, de már akkor sem érdekelt.
Kinyitom a tankönyvem középtájon, s úgy teszek, mintha én is belemerülnék a tananyagba, hogy Trelawney ne szólítson fel még véletlenül sem. Azért közben fel-felpillantok Corvus-ra a hajam mögül.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
red hair: the crown that you never take off
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kathrina Andreev
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-05-06, 21:30



Nick & Kath
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nekem bőven elég, ha szavakkal kér bocsánatot, nem kell még tapiznia is, hiszen éppen most gúnyolódott rajtam, hogy sosem akarna tőlem semmit, aztán meg dícsérte a mellettem disznó pasi módjára. Az már csak hab volt a tortán, hogy a pózokról érdeklődött, pedig fogalma sincsen, hogy mi is történt velem azon az évekkel ezelőtti haloweeni bulin, ami után hetekkel később az a bizonyos vágás került a csuklómra. Nem ütöm meg, én azért mégsem vagyok olyan, de szikrázó smaragdzöld szemekkel nézem az édes barna pillantását, és tudom, hogy jobb ember ő annál, minthogy velem bunkóskodjon, egyszerűen félelmetesen pocsék haverjai vannak.
- Nem, veled ellentétben én nem ártok másoknak. Azzal lerombolnád a felépített egókultuszodat. Bőven elég, ha a jövőben hanyagolsz, észre se vegyél, akkor biztosan nem bántasz meg. – Tudom, hogy bonyolult lélek vagyok, de egyszerűbb így, mert akkor azzal nem alázkodik meg a barátai előtt, de nekem sem gázol az érzéseimbe. Legalább távolról imádhatom tovább, és olyannak tudom képzelni, mintha valami romantikus hős lovag lenne az egyik regényemből. Na igen, olyan pasik nem is léteznek. Nicolas persze hús és vér valóság, a csinos arc, a fantasztikus test, na és az irgalmatlanul kíméletlen bunkó modor teszi pont azzá, aki miatt nem is nagyon tudok aludni, na de ez legyen csak az én problémám.
- Akkor menj el boxolni, bánomisén. – Vonom meg a vállamat. Csak mert lány vagyok, és ritkán szólok vissza, már egyértelműen én lehetek az áldozat? Sosem erőltettem a szüleink egybekelését, akkor miért én vagyok a hibás? Na de persze egy srác nem is tudja kezelni az érzéseit, maradnak az érthetetlen hangulatingadozások, csak amikor édes, akkor nagyon édes. Kár, hogy az nagyon ritkán van. Elsőre nem is értem a kérdését, hiszen mi dolgunk lenne egymással, de aztán jobban kifejti, én meg mártír arccal sóhajtok.
- Nekem nincs mit megosztanom, de ha akarod, meséld. Akkor szombaton kilenckor, az udvaron. – Persze reggel kilencre gondoltam, nem este. Bizonyos dolgok miatt már régóta nem merészkedem sehova, ha eljön a sötét. Tudom, hogy ezzel nem leszek egy bulikirálynő, de hát kit érdekel? Nem akarok senkinek sem megfelelni. Most köszönés nélkül csak bólintok, aztán feltápászkodok, és eloldalgok a táskámmal.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Smith
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-04-27, 19:09


Kath & Nicholas
Mostohatestvéri (v)iszony.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tisztában vagyok azzal, hogy megbántottam a lányt és hirtelenjében még csak azt sem tudom, mit kellene mondanom neki bocsánatkérésként. Bocs, hogy leégettelek a barátaim előtt? Megértem, hogy kellemetlenül érintette és őszintén bánom is a dolgot, tényleg elég szemét húzás volt ez tőlem, be kell látnom. Kath a mostohatestvérem, ezt jó lenne már belátnom magamban, de akkor se megy olyan könnyen a dolog. Anyám gyilkosa egy hozzá hasonló félvér volt, akinek az arca még mindig élénken él a képzeletemben, bármikor felismerném, ha ő jönne velem szemben az utcán. Oké, a lány nem tehet erről, semmiről, hiszen anyámat sem ismerte annak idején, de mégis... Valamiért képtelen vagyon a két dolgot különként szemlélni, elvégre bennem a vérmánia nem apámék nyomására alakult ki, hanem a történtek hatására. Kath és az anyja pedig csak jöttek és betoppantak az életünkbe anélkül, hogy apám előzőleg bemutatta volna őket. Egy nap ott voltak és kész. Ez nem normális, bármit is mondanak nekem.
- Oké, egy seggfej voltam – húzom vissza a karomat, mielőtt még a lány megütne. Nem erőltetem én a dolgot, ha nem szeretné, hogy átkaroljam, akkor nem teszem meg. - És most mit akarsz? Kérjek bocsánatot az osztály és a tanár előtt? Ha szeretnéd, akkor megteszem, nekem nem akadály...
Nemtörődöm mozdulattal vonom meg a vállam, ha Kath ragaszkodik hozzá, akkor most bevezetem és bocsánatot kérek tőle mindenki szeme láttára és füle hallatára. Persze, számomra ez nem lesz a legkönnyebb feladat, különös tekintettel arra, hogy a haverjaim cikizni fognak, ha ezt megteszem. Mindegy, Kath-et megbántottam és most tényleg bánom is a dolgot. Bár akkor gondolkoznék, amikor sértéseket vágok a fejéhez!
- Nem téged tettelek bűnbakká – sóhajtok egy nagyot, miközben gondolatban elég sok csúnya szó hagyja el a számat, na természetesen egyik sem a lány ellen irányul, hanem leginkább saját magamat minősítem vele. - Csak tudod, elég sok olyan dolog van a háttérben, melyekről semmit sem tudsz... És valakin le kell vezetnem a dühömet, érted? Tudom, hogy te tudod kezelni, és csodállak is érte, nekem ez azonban elég nehezen megy...
Nem igazán tudom, hogy apám vagy bárki más, aki ismer minket, megosztotta-e a lánnyal a minket sújtó tragédia hátterét, mindenesetre, ha nem tette, akkor talán itt lenne az ideje annak, hogy kettesben elbeszélgessünk egymással.
- Nem jönnél el velem hétvégén Roxmortsba? - vetem fel némileg fusztráltan a következő kérdésemet, miközben magamban abban reménykedem, hogy Kath ezt hallva nem pattan fel és rohan el világgá... - Meginnánk valamit, én pedig elmesélhetném, mi történt. Te is megoszthatod velem a dolgokat, talán így valamivel jobb lesz. Mit szólsz?
Nem randi, eszembe sem jutott a dolog, elvégre ő a testvérem, még akkor is, ha a rokonságot tekintve csak egy vadidegen. Mindenesetre, ha minden összejön, akkor kissé talán oldódik a kettőnk között lévő feszültség.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kathrina Andreev
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-04-23, 17:00



Nick & Kath
[You must be registered and logged in to see this image.]
 - Vagy csak azt hiszed, hogy ismered őket. – Vonom meg a vállamat, az egy dolog, hogy nem lát az egójától, és egy kalap alá veszi a lányok gondolkozását, valójában pedig jó eséllyel fogalma sem lehet róla, hogy mire is vágyunk úgy igazából. Nem mondom, hogy ez tipikus pasi szokás, hiszen azzal én is általánosítanék, de hogy sok fiú hiszi magáról, hogy alfahímnek lenni milyen menő, valójában nekem közel sem erre van szükségem. Sőt, aligha hiszem, hogy ezzel egyedül lennék. S innentől kezdve már nem is érdekel, hogy most miért játssza itt nekem az agyát, biztosan a barátainak szól a műsor. Én viszont nem vagyok hajlandó részt venni ebben a melódrámában. Blaise esete tökéletesen ráébresztett, hogy a legtöbb srác bizony holmi tárgyat lát bennünk. Ösztönösen a csuklómhoz érek, amely alatt ott a csúnya heg, de inkább elengedem, és kiviharzok a teremből, anélkül, hogy a tanárnak odavakkantanék bármit is. Ha már megvan a kekszem, akkor miért is lenne maradásom? Tovább viszont nem visz a lábam, nem akarok senkivel összefutni a folyosókon, hogy mit is keresek kint, ha órám lenne..
- Aha. – Mormolom anélkül, hogy felnéznék rá. Dacosan szorítom össze az ajkamat és a melleim előtt szorítom magamhoz a táskámat, hogy még véletlenül se méregessen, mint az előbb. – Nem, ha valaki azzal viccelődik, hogy mit akarok az ágyban, közben meg úgy beszél velem mint egy darab szarral, aki sosem kéne neki, akkor igazán nem vagy bántó. Egy seggfej vagy Nicolas.. – Rázom le magamról a karját megütközve, és még szikrázó szemekkel is emelném fel a tenyeremet, hogy egyáltalán hozzám mer érni. Végül mégsem vágom képen, mert olyan bűnbánó kiskutya fejet vág. – Ettől még..  ne engem állíts be bűnbaknak. Mit tehetek én arról, hogy hogyan reagálod le a szüleinket. Én sem bántalak téged, lehet ezt kezelni. – Vonom meg  a vállamat, és nagy szemeket meresztek, fogalmam sincsen, hogyan tudná ezt jóvá tenni.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Smith
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-04-11, 15:45


Kath & Nicholas
Mostohatestvéri (v)iszony.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Igen, mi tagadás, ismerek egy párat – vágom vissza Kathie feltételezése hallatán, mindezt pedig anélkül teszem, hogy kicsit is megbántott volna a dolog. A lány egyszerűen képtelen megsérteni engem, nem szokásom magamra venni semmit sem, simán lepereg rólam minden szó.
- Ejnye, mikre nem gondolsz... - nevetek fel halkan, kicsit sem zavarom meg ezzel az óra menetét, még a végén kihajítanak, bár már most is csak mostohatestvérem miatt maradok benn. Most komolyan, nem jó móka az idegein táncolni? Dehogynem. Talán rossz lehet számára, hogy mindig más arcomat mutatom felé, de alkalmazkodnom kell nekem is másokkal szemben. - Nektek nőknek, mindig csak az jár a fejetekben? Meg sem fordult a fejemben a gondolat...
Oké, ezt aligha hiszi el a lány, hiszen a hangomon is hallhatta az incselkedést és azt, hogy kissé megremegett, ami még mifelénk is a vágy egyértelmű jele. Ágyba cipelni azért még nem fogom, a mostohaanyám az anyja, az apám a mostohaapja, elég cinkes helyzet adódna ebből.
- Szívesen – válaszolom, majd némileg elhűlve figyelem, amint Kathie felpattan, majd kiviharzik. A haverjaim természetesen ismét összesúgnak, majd felnevetnek, minden bizonnyal a lány a nap témája, én viszont némileg feszengve ülök a helyemen továbbra is. Túlzásba estem volna? Nem ismerem Kathrinát, fogalmam sincs arról, miken is mehetett keresztül annak idején, azt viszont tudom róla, hogy mindent képes fapofával fogadni és szó nélkül lenyelni magában, nem az ő stílusa az ehhez hasonló viselkedés. Elég szépen betalálhattam nála, ami azt illeti...
- Trewalney professzor küldött utánad, hogy nézzem meg, mi a baj – szólalok meg pár perc múltán, a lány előtt álldogálva, aki ekkor már a földön üldögél egymagában. Ez persze nem igaz, én kértem el magam az óráról, rosszullétre hivatkozva, majd megkértem a többieket, hogy vigyék fel a cuccaimat a hálókörletbe, szóval ebben a pillanatban semmi sincs a kezemben. - Megbántottalak?
Idióta kérdés, de azért felteszem, miközben én is helyet foglalok Kath mellett a hideg padlón. Valahogy beszédbe kell elegyednem vele, különben csak felemészti magát.
- Mármint... áh, bocsi mindazért, amit odabenn mondtam, rendben? - karolom át a vállát, majd – ha hagyja – kissé magamhoz vonom, mintha évek óta jó testvéri viszonyt ápolnánk egymással. - Csak még szoknom kell ezt az egész helyzetet, mármint apám új feleségét és téged... Jó, mondjuk, ez sem indok arra, amit az elmúlt percekben a fejedhez vágtam. Jóvá teszem, rendben?
Kérdőn pillantok a lányra, ha szeretné, akkor a haverjaim előtt is elnézést kérek tőle, de komolyan. Elég rossz érzés az a tudat, hogy valaki miattam érzi magát kellemetlenül.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kathrina Andreev
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-04-07, 08:42



Nick & Kath
[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Mások előtt nem akarom lealázni, másfelől érdekel az óra, még ha a tanár nagyon is gyenge, attól még engem a mágia ezen ága igen is megmozgat. Sokat tűnődök a sorsomon, a jövőmön, ha ugyan bármit is tartogat számomra ez a baljós, sötét jövő, amely a múltamból táplálkozik, s elevenen felfal. Nem azért zárom le magamról Nicolas provokációit, mert lehetetlenné akarom tenni a helyzetét a haverjai előtt, szimplán nem vagyok olyan hangulatban, hogy most vevő legyek minderre. Amikor édes, akkor nagyon édes, de már abból is kezdek kiábrándulni, hiszen pontosan tudom, hogy mennyire tudja játszani az eszét.
- Bizonyára sok ilyen lányt ismersz, ha könnyen általánosítasz. – Mormolom mereven a könyvet nézve, noha nem hatol el a füleimig Trelawney olcsó magyarázata. Majd inkább az esti órákban leszek kénytelen kibogarászni, hogy mit is tanultunk most, sőt, ha gyakorlati házi feladat lesz, akkor nem kevés kutatómunkámba fog kerülni, hogy utánajárjak, amire Nicolas miatt nem tudtam figyelni.
- Aligha. Magad mondtad, hogy semmilyen körülmények között nem kezdenél velem. – Most egy pillanatra hátranézek, tűnődve méregetem, tökéletesen kiismerhetetlen. Minek cukkol ezzel, ha előtte meg azt mondta, hogy tőlem aztán nem akarna semmit, meg hogy milyen cafka lehetek, és csak pénzes pasikra gerjedhetek.. Ha most meg le akar venni a lábamról az alfahím dumájával, nagyon rossz úton jár. Legalább lett volna következetes, szidjon csak tovább, akkor legalább becsültem volna azért, hogy tartja magát ahhoz, amit a többi előtt játszik, most meg ismét általánosít, azt hiszi, hogy jópofa azzal, ha nyomul. Őszintén szólva nem tudom, hogy mit látok benne, valószinűleg a ritkán őszinte pillanatai némelyikét, amikor még vicces is a maga esetlen módján. Nem válaszolok, amikor hozzámér, valahogy úgy teszi ezt, hogy a többiek ne lássák. Csak kettőnkről szól. Meg sem szólalok, csak a keksz után nyújtózkodok, amit végül mégsem én érek el, hanem a rátaposás helyett ő maga tol oda hozzám.
- Köszi. – Felelem végül az első szót kinyögve hosszú idő után, aztán lenyúlok érte, s a karomba kapva a könyvemet, bedobom a kekszet a táskámba, amit a vállamra igazítok. Felpattanok, és anélkül, hogy egy szót is magyaráznék a tanárnőnek, távozom. Egyenlőre csak a folyosóra, hogy összeszedjem magamat. Nem értem, hogy miért bunkóskodik ennyit. Komolyan számít mások véleménye? Nekem csak némi nyugalom kell, és még ezt sem kaphatom meg tőle. Hol így, hol úgy felzaklat. Mit vétettem? A hátamat a falnak vetve csúszok le a földig, hogy ott ücsörögjek még egy darabig..


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Smith
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2017-03-28, 07:53


Kath & Nicholas
Mostohatestvéri (v)iszony.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Úgy tűnik számomra, hogy ma Kath igazán nincs veszekedős hangulatában, ahogy máskor sem, ez pedig szokatlan kissé. Arra számítottam, hogy majd fogja magát és hozzámvág valamit, majd kiviharzik a teremből, de nem így tesz... Egyszerűen csak magában dohogva nyitja ki a könyvét azon az oldalon, ahol az anyagot sejti, rólam pedig tudomást sem vesz egy pillanatra sem. Na szép, a haverjaim tök cikinek gondolhatják a helyzetet, ők is valami olyasmiben reménykedhettek, hogy a gonoszkodásommal kihozom mostohatestvérem rejtett énjét.
- Ahogy felétek az elérhetetlen királykisasszony, de ha valami pénzes pasi megy a közeletekbe, akkor máris nyílik a lábatok – vágok vissza a lánynak, bár kissé megütközöm az iménti szavain, annyira halálosan komoly arccal mondta őket, hogy kissé elgondolkozom azon, hogy egyáltalán visszavágjak-e neki. Győz azonban a nyomás, melyet a többiek kíváncsi tekintete arat felettem és mivel nem szeretnék felsülni előttük, kegyetlenkedek.
- Azért remélem, hogy előtte másra is sort keríthetünk – hajolok előre és súgom a fülébe kajánul vigyorogva, miközben tekintetem formás ajkaira téved, melyek közé pont ebben a pillanatban ékeli be a ceruzát. Egyszerűen nem vagyok képes megállni azt, hogy udvaroljak neki, esetleg incselkedjek vele, olyan kis bájosan esetlen a maga módján. Nem tudok sokat róla, nem ismerem a múltját, de kifejezetten jó nőcske, érdemes lenne rászánnom egy kis időt, nagy eséllyel már az ágyamba vittem volna, ha nem lenne a családom legújabb tagja. Így azonban csak maradnak a célozgatások, melyeket igyekszem úgy elsütni, hogy bunkó beszólásnak tűnjenek számára és még véletlenül se vegye észre, hogy tetszik nekem. - Melyik póz a kedvenced?
Ezt a többiek nem hallhatják, Kath azonban tisztán érezheti tarkóján a leheletemet, miközben ujjaimmal lágyan végigszántok hosszú, hullámos tincsein. Nagyon is érdekel, mit reagál erre, elvégre, amikor kettesben vagyok vele, akkor jókat beszélgetünk, talán még tetszem is neki. Annak ellenére, hogy nemrég azt mondtam, szóba se állnék vele, most ezzel igen ellentétes jeleket küldök felé, nem lenne csoda, ha teljesen összezavarná a dolog.
- Persze – hajolok vissza a helyemre, majd lábammal felé irányítom a kekszet, hogy a srácok még véletlenül se vegyenek ebből észre semmit sem. Azért kínozni nem áll szándékomban szerencsétlen lányt, ennyire kegyetlen még én sem vagyok.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem

Vissza az elejére Go down

Jóslástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok
» Nijinsky Terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok-