Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb







ϟ Moana & Bellatrix
  Yesterday at 10:07
Moana Lestrange

ϟ Ereklyeraktár
  Yesterday at 09:52
Sidney Smallwood

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody Armstrong
 
Eileen Silsbury
 
Gina Accipiter
 
Sidney Smallwood
 
Megan Smith
 
Shanna Griffin
 
Daniil Dolohov
 
Armand Stansson
 
Calista Merrick
 
Statisztika

Összesen 640 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Loki

Jelenleg összesen 37861 hozzászólás olvasható. in 3427 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Jóslástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Jóslástan terem 2014-10-13, 23:12

First topic message reminder :

Darius&&Anne

Nyugodtan forgolódok az ágyban, mikor a szobatársaim már elindulnak le a Nagyterembe reggelizni. Pár perccel ez után azonban felfogom, hogy mi történt: sikerült ismét elaludnom. Miért alszok én mindig ennyire mélyen? Nyolc óra múlt négy perce, így gyorsan kimászok az ágyból, elrohanok zuhanyozni, majd mire visszaérek a szobába, az órán már huszonnyolc van. Hamar felveszem az egyenruhám, közben egy varázslattal valamennyire megszárítom és kiegyenesítem szőke tincseimet, majd a tükör elé állva gyorsan kisminkelem magam. Mikor végzek, harminchetet mutat az óra, tehát ha szerencsém van, akkor még gyorsan lefuthatok valami reggeliért és egy életmentő kávéért a Nagyterembe az első órám előtt.
Mire odaérek, már alig van néhány diák, azok is inkább a házijukat írják, vagy épp a kapott leveleket olvassák.
Gyorsan felhörpintek egy nagy pohár kávét és felkapok egy gofrit az asztalról, mert már így is késésben vagyok. Időbe telik, mire eljutok a Jóslástanteremhez, addig pedig a gofrit is gyorsan megeszem, és csodák csodája, még így is maradt néhány percem, de mikor beérek a terembe, látom, hogy a szokásos társam mellett már ül valaki. Valószínűleg azt hitték, hogy nem jövök... Nagyszerű, most biztos valami új partnerem lesz... Unottan ülök le így végül az egyik üres asztalhoz, majd várom, hogy mégis ki szánja rá magát, hogy én legyek a mai órán a párja. Bár engem az sem zavar, ha egyedül leszek, úgy is pocsékul indult eddig a napom, nem kéne nekem még valaki olyan, aki bénázik is. Ebből a tárgyból legalább jó vagyok, nem akarom, hogy a társam miatt veszítsek pontot én is...
Bár most, hogy így visszagondolok, mintha múlt órán az lett volna említve, hogy most újra vesszük a teafű jóslást, azt, amit még viszonylag korán tanultunk. Talán ebben csak nem kapok annyira béna partnert, mert szerintem ezt még egy olyannak is értenie kell, aki amúgy pocsék jóslásból, hiszen itt csak a formákat kell tudni felismerni a csészében...

Words: 305 Music: - Notes: béna kezdő... Razz





Jóslástan terem

Az Északi toronyban található a jóslástan terem, ahol Sybill Trelawney professzor tartja az óráit. A terem nem túl hagyományos, színesebb és díszesebb, mint a legtöbb tanterem, kis kerek asztalok vannak itt, ahol 2-3-asával ülhetnek le a diákok, és merülhetnek el a jósmágia tudományában.



Vissza az elejére Go down

SzerzőÜzenet
Clyde Peterson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 39

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-08-23, 18:13





[You must be registered and logged in to see this image.]
Eliza & Clyde


Szerencsére a baj nagyobbik fele le lett tudva, és már csak Elizát kellett valahogyan lenyugtatnom. Elvégre, ha én így ki tudtam akadni azon, hogy mi is történt itt, akkor neki is biztosan nehéz lehetett. Az ő helyében én... Lehet ugráltam volna párkört az eszméletlenül fekvő testén. Sőt, nem csak az ő helyében. Ha nem lett volna már itt, akkor biztos, hogy még párszor belerúgtam volna. Nem vagyok egy erőszakos alkat, de ami sok az sok... Ezt nem úszhatja meg büntetlenül. Talán beszélek majd McGalagonnyal ezzel kapcsolatban, még nem tudom megérné-e ezzel magamat is bajba keverni.  
- Ugyan, max a prof nagyon elnéző tud lenni a diákjaival, szerintem aggodalomra semmi ok. És, ha ismersz valami kicsinyítő varázslatot, akkor lazán - kacsintottam rá ismét, miközben elnevettem magamat.  - Akkor ezt megbeszéltük! - A kezdeti ideg kezdett felengedni, bár, mindennek megvan a maga hátránya. Példának okán, most kezdhettem el magyarázkodni... Márpedig, a vámpírlétre igencsak nehéz bármilyen nemű kifogást is találni. Még nekem is pedig, nem egy ember rá a tanúm, hogy igencsak jó beszélőkém van. Szerintem a nagy szám az, ami miatt a Griffendélbe kerültem.
- Szerintem igen... - Tényleg annak éreztem. Már csak azért is, mert még csak nem is hazugság. Félek, ha vért látok, hátha elveszítem az eszem. - Örök hála. - Úgy sóhajtottam fel, mintha valami kő esne le a szívemről, miközben beletúrtam a hajamba. Nem félten, hogy tönkremegy, valami varázscuccal volt rögzítve, amit Roxmortsban vettem. Így csak hanyag módon vettem is ki onnét, miközben azon filóztam, amiről az előbb beszéltünk. Eliza, mint a barátnőm. Talán nem is lenne furcsa, bár, lehet, hogy egy ketten furcsán néznének ránk, de nem ritka, ha valaki a legjobb barátjával jön össze, nem? Mondjuk, valahogy mostanában nem volt időm ezen agyalni, sőt, most sem ezen kellene. Így is majdnem lebuktam előtte. Ennek az újabb megismétlődésnek elkerülése végett kértem meg rá, hogy hadd gyógyítsam be a sebét. Jobb lesz így, mindkettőnknek. Nem tudom, hogy meddig bírnám ezt a türelempróbát...
- Ááá, hát, előtte is lebuktam. Tudod, néha párokba vagyunk beosztva, és épp egy erősen vérző sebet kellett ellátnom. Elkerülhetetlen volt. - Zavartan nevettem fel, kissé talán magyarázkodásnak hallatszott, amit mondtam, de valahogyan így sikerült a rosszalló hangsúlya után. Viszont, hamar elhallgattam megint. Koncentrálnom kellett, de mondhatjuk, hogy az éhségem megmaradt. Márpedig, az éhség, ez az igencsak zavarba ejtő helyzet és Eliza reakciója rá, igencsak nehézzé tette számomra. Talán, ezért is billentem ki belőle. Épp elengedtem az arcát, amikor megszólalt. Tágra nyílt szemekkel nézek rá, a kezem megállt a levegőben. Némi kétségbeesés hallatszott a hangomból, ahogyan megszólaltam. - A szemem? Mi van a szememmel...? - Megköszörültem a torkomat. A második kérdésre már sikerült összeszednem valami normális hangsúlyt, de a lebukás félelem még ott játszott a tekintetemben. Azt hiszem, úgy festhettem, mint valami kétségbeesett, akit éppen hazugságon kaptak.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Just be true to yourself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliza Bretel
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-07-17, 20:23





[You must be registered and logged in to see this image.]
Clyde & Eliza

Komolyan nem gondoltam volna, hogy ez az egész idáig fajulhat. Azt hittem, hogy csak megérti, hogy nem akarok tőle semmit és végre csak békén hagy, de helyette képes volt átmenni agresszívbe csak azért, mert én nem akartam tőle semmit sem. A fene se gondolta, hogy tényleg képes ilyesmire a srác. Vajon, ha Clyde nem jön akkor meddig megy el. Addig üt, amíg ki nem dőlök, aztán... Na jó, ebbe nem akarok belegondolni, mert a végén még most így utólag törik el igazán a mécses és annak se lenne sok értelme. Nem akarok pityeregni, főleg hogy végül csak nem történt komoly baj, maximum neki, de az meg őszintén hidegen hagy.
- Szóval vonjam magamra Piton haragját, ha kiderül? Ha beférsz a zsebembe, simán beviszlek. - szélesebben mosolyodom el végre, de már azt hiszem ez is valami. Azért jól esik, hogy segíteni akar, talán nem lenne rossz, ha lenne egy testőröm legalább a következő pár napra, akkor tényleg biztosabban érezném magamat a folyosókon. Ez a zakkant talán tényleg megpróbál megint a közelembe kerülni és nem kellene kockáztatnom, hogy valami komolyabb baj történjen. - Azt hiszem azért jó lenne, úgy jobban érezném magamat. - bólintok végül egy hálás mosollyal. Tényleg nem lenne rossz, még ha meg is lep ezzel a nagy vériszonnyal. Azt hittem már tökéletesen ismerem őt, de úgy fest, hogy tévedtem és azért még vannak apró részletek, amikről nem tudtam.
- Ne izélj már... más is van, aki fél a vértől, nem olyan ciki ez. De nem árulom el senkinek. - meg tudom én tartani a titkát, hiszen mégis csak a legjobb barátom és van már titka, amit őrzök. Sose mondtam el senkinek a családi sztoriját sem. Azt hiszem van már köztünk olyan bizalom, hogy tudja tényleg nem tenném meg és én is gond nélkül rábízom a titkaim... nagy részét. Jó nekem is van olyan, amit nem mondtam még soha senkinek, de azért ez előfordul, az ember mindent, azért nem tereget ki, főleg ha szégyelli, vagy nem tudja, hogy a másik hogy fogadná. Az viszont tényleg fura lenne, ha meg akarna csókolni... vagy nem? Tény, hogy sokkal normálisabb srác, mint a legtöbb, akiket ismerek, vagy mint ez az agyament, akit sikerült kiütni, de Clyde valahogy mindig is másfajta lányok után szaladgált és fogalmam sincs, hogy a barátnőm nem nézne-e rám furán, ha bármi komolyabb közöm lenne az expasijához, meg aztán a legjobb barátoddal összejönni... nem baromi kockázatos? Persze azt mondják az jó, ha a szerelmed egyben a barátod is, de... a fene tudja, hogy igaza van-e.
- Szóval Liling tud róla? - jó talán azért egy cseppnyi rosszallás van a hangomban, hogy nekem nem mondta, de épp csak egy cseppnyi, hiszen nekem is vannak olyan apróságaim, amiket nem feltétlenül mondtam el neki, szóval nem vehetem zokon, aztán nem is nagyon tudok arra gondolni, hogy bármit is zokon vegyek, hiszen elég zavarba ejtő ez az egész így ebben a formában, főleg a mostani felzaklatottabb állapotomban. Az, ahogyan az állam alá nyúl és lényegében megérinti az ajkamat, amin a felszakadt seb van. Ez olyan... nem is tudom, hogy milyen, de akaratlanul is hevesebben kezd verni a szívem és nem igazán tudom levenni a pillantásomat róla, így nem nehéz elkapnom azt a pillanatot, amikor a szeme megváltozik. Pislognom kell párat, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg így volt, csak a szemem kerekedik el kicsit. - A... szemed... - csúszik ki a számon, talán amikor az ujja még mindig a számon pihen, így ez talán egy fura jelenet lehet külső szemlélő számára, de most ilyen úgy sincs itt, csak az ájult srác, ő pedig senkit sem érdekel jelenleg. A fura érzés viszont az istennek sem múlik ennek ellenére sem, a szívdobogás és az, hogy a szemem néha le- lesiklik az ő ajkaira, pedig az övé nincs felrepedve.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


Egyszer fent, máskor lent.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clyde Peterson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 39

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-07-10, 19:37





[You must be registered and logged in to see this image.]
Eliza & Clyde


Nehezen ugyan, de leküzdöttem az arcomról azt az önelégült mosolyt, ami azon gondolat hatására kúszott fel, miszerint egy életre megtanulhatta a leckét a srác. Biztos vagyok benne, hogy többet nem fogja Elizát zaklatni, vagy éppen bármelyik másik lányt. Már, ha emlékezni fog rá, hogy mi is történt itt. Nem vagyok benne biztos, hogy elég erővel ütöttem-e egy emlékezet kieséshez, de van rá némi esély. Sajnos, nem sikerült teljesen megfékeznem az indulataimat, de csak az ő kárára.
- Hát, lehet, hogy jobb lenne, ha a napokban nem mászkálnál egyedül... Elég jó lecke lehetett ez neki, de elég makacsnak is tűnik. Majd leugrom a Mardekár klubhelyiséghez, ha gondolod, be is csempészhetsz - kacsintottam rá, és talán egy kicsit kuncogtam is. Ha már ő poénra tudja venni, akkor nekem is segítenem kell benne neki azzal, hogy csatlakozom. Addig jó, amíg még nevetni tud ezen az egészen. - Akkor jó. - A bátorító mosolyom egy vigasztalóvá avanzsálódott, és még kicsit össze is borzoltam a haját. Csak, hogy lássa, hogy mennyire szeretném felvidítani. Viszont, a kelleténél jobban sikerül elterelnem a figyelmét... Sajnálatos módon a saját szerencsétlenségemre. Amint ellazultak az idegeim, és leengedett a lila köd, a vér szaga teljes egészében megütött. Az éhség majdnem el is uralkodott rajtam, éppen, hogy csak sikerült megfékeznem.
- Nos, tudod... Ez olyan ciki. Milyen már az, ha valaki fél a vértől... - böktem ki, ugyan, kissé bizonytalanul, de ráírhatjuk a zavarodottság számlájára, amit a vér vált ki belőlem, ugye? Nem akarom, hogy megtudja, de ha muszáj, akkor sem így... - Köszönöm... - lesütöttem a tekintetemet, a számat szorosan összeszorítottam, mintha csak szégyellném magam amiért félek... Bár, a szégyen igaz, csak kicsit más miatt. Meg, az igazság az, hogy az újabb cseppek illata megint felborzolták az idegeimet. Így könnyebb volt elnyomni, amint pedig tudtam, hogy nem bújnak elő a fogaim, vettem egy mély levegőt, szigorúan a számon keresztül. Így kevésbé éreztem a szagokat.
- Hát... lehet. - állapítottam meg, de egy kicsit megráztam a fejemet. - Ha belegondolok, akkor igen, de egy pillanat hevében semmi sem lenne furcsa, szerintem - rántottam meg a vállamat hetykén. Végül is, Eiza is lány, jól tudom, még hozzá egy igencsak normális lány, akit elég könnyű kedvelni. Talán, ha akarnám, akkor képes lennék beleszeretni, viszonylag könnyen. De, jelenleg elég nagy feladat tud lenni, hogy megküzdjek a vámpírságommal...
- Igen, bár, nem órarendi, így nem tudhattad... - Nagyon halványan elmosolyodtam. Nevetséges volt, hogy mennyire igaza van ebben a kijelentésében. Tényleg sokat nem tud rólam, de, csak mióta az megtörtént. - Akkor, ha megengeded - léptem oda hozzá, és az egyik kezemmel kicsit megemeltem az állát, hogy jobban lássam a sebet. Egy nagyot nyeltem, lehet, hogy ezt nem fontoltam át eléggé. - Élőben csak Lilingen próbáltam, de biztos, hogy menni fog, vele sokat gyakoroltunk. - Meg néha a betévedő kisdiákokon is. Kellett az alany, azok meg nem figyeltek annyira, hogy kiderüljön, nem is használtam pálcát... Mindenesetre, most tényleg nagyon erősen kellett koncentrálnom. Talán egy-két verejték csepp le is gördült a halántékomról, mire sikerült a másik kezem érintésével begyógyítanom a sebet. A számmal persze a megszokott igéket ejtettem, csak némán. Féltem, hogy hangot ejtek ki, kizuhanok a koncentrációból. Így is volt egy pont, abban az óráknak tűnő másodpercekben, amikor úgy éreztem, hogy a szemem két pillantás között feketévé vált. Bár, remélem ezt csak éreztem...


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Just be true to yourself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliza Bretel
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-05-19, 21:18





[You must be registered and logged in to see this image.]
Clyde & Eliza

Kaptam egy pofont, túlélem... bár persze azért pár könnycseppet sikerült elejtenem, ami talán érthető, mégis csak pocsék érzés, ha valaki így akar letámadni, csak mert nem képes megérteni, hogy nemet mondtál neki, én pedig nagyon is nemet mondtam. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem érdekelnek a pasik, de ez a srác nem izgat és nem volt képes felfogni. Nem is tudom, hogy mi lett volna, ha nem jön Clyde... nem akarok belegondolni igazából. Lehet, hogy tényleg valami rémes történik, mert jósgömb ide, vagy oda erősebb volt nálam és ez tény. Mondjuk azt se gondoltam volna, hogy Clyde ilyen könnyen lenyomja, de a meglepetés ereje is vele volt.
- Nagyon remélem, vagy majd mellém szegődsz testőrként. Nem is tudom, hogy mi lett volna, ha... - elharapom a mondatot és csak megrázom a fejemet. Nem, ebbe nem is szabad mélyebben belegondolnom, abból nem lenne semmi jó. Nem, Clyde jött és megoldott és ez a lényeg, a srác pedig egy ideig még azt hiszem nem fog magához térve, utána pedig átgondolja majd jól, hogy csinál-e ilyen őrültséget. - Tudom, és... nincs baj, jobban leszek. - még egy halvány mosolyt is az arcomra varázsolok, bár nem az igazi, de azért igyekszem. Nem szeretném, hogy aggódjon miattam. Erős vagyok, mint mindig, csak ezen túl kell tennem magamat, ami jó eséllyel nem megy azonnal. Az viszont segít, hogy ő furán viselkedik, legalább most arra figyelek és nem a saját bajomra.
- Öhm... aha, próbálom megérteni, de miért nem meséltél erről sosem? - a legjobb barátom szinte mindent tudunk egymásról, erről a nagy vérundoráról viszont még sose hallottam, ami azért fura. Persze lehet, hogy csak azért nem mondta el, mert nem akarta, hogy cukkoljam vele, vagy nem akarta, hogy mondjuk kevésbé tűnjön férfiasnak, na nem mintha ez nálunk számítana, hiszen a legjobb haverom, marhára nem érdekel, ha esetleg vannak fura szokásai, vagy fura dolgai. - Jól van, most már megjegyzem, de elmondhattad volna, hogy ennyire nem bírod. Becs' szó, nem foglak cikizni miatta. - újabb halvány mosolyt ejtek meg, talán most ez jobb is, mert ha szélesebb lenne, akkor csak nehezebben javulna a vérzési állapot és azt ha jól sejtem akkor ő se nagyon értékelné, bár teljesen így se tudom visszafogni magamat. Röpke nevetés azért érkezik, amire fel is szisszenek kicsit, de inkább akkor letörölgetem én az újra kiserkenő vércseppeket az ruhámmal, hogy neki ne okozzon gondot.
- A legjobb haverom van... fura lenne nem? - jó talán legbelül egy másodpercre elbizonytalanodom. Talán annyira nem is lenne fura, de... mégis csak róla van szó. Vannak olyan barátságok, amiket butaság mással elrontani. Mi tök jól meg vagyunk így, bár igaz, hogy ő a legértelmesebb pasit, akit ismerek. Ha a padlón heverő bunkóra nézek, akkor... Na jó, nem kell ezt így összehasonlítani.
- Tudsz pálca nélkül gyógyítani? Hű! Ez... nem is mondtad, hogy ilyesmiket tanulsz. A végén kiderül, hogy semmit se tudok rólad... - sóhajtva csóválom a fejemet, de persze szándékosan rájátszom a dologra kicsit, csak aztán veszem el a pulcsimat a szám szélétől, hogy akkor rajta a sor, főleg ha ez ennyire fontos neki, hogy nem tudja kezelni ezt a fránya vér kérdést. Végül is nekem is jobb, ha nem fáj és nem reped fel folyton, amikor nevetek. Az ő közelében amúgy is ez gyakran előfordul.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


Egyszer fent, máskor lent.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clyde Peterson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 39

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-05-16, 18:43





[You must be registered and logged in to see this image.]
Eliza & Clyde


Mondhatjuk, hogy minden erőmre szükségem volt, hogy lefékezzem a feltörni készülő indulatokat. Eliza nagy segítségemre volt, a jelenléte segített megőrizni az öntudatomat. Ha viszont nem lett volna itt... Ha elfutott volna, akkor lehet senki sem állított volna le. Talán csak a vér szaga, de az sem feltétlenül terelt volna a jó irányba. Hálás vagyok neki, még ha ő ezzel nincs is tisztában. A megszólalására egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, de a költői kérdésének a végére már levakarom. Elég, ha én vagyok vele tisztában, hogy a srác egy életre megjegyezhette a leckét.
- Szerintem le fog kopni. Csak nem olyan őrült, hogy még egyszer neked essen, elvégre, ugyanez lenne a vége - pillantok le rá. Úgy tűnik, még mindig bőven nincs eszméleténél. Talán később leviszem a gyengélkedőre, de előtte mindenképpen biztosra kellene mennem, hogy ne emlékezzen rám... - Van egy-két olyan agyatlan marha, akik azt hiszik. Az olyanokat csak úgy fejbe kell kólintani, mint ahogyan én is tettem. - A mondandóm közepén felsóhajtok, de a végére már megint csak egy bátorító vigyor ragyog az arcomon. Valamennyire viccnek szánom, fel akarom vidítani. Nem akarom, hogy mély nyomot hagyjon benne ez az eset. Mégis, hirtelen úgy érzem, hogy ez nem fog menni. A vér szaga... Ha nem bírok magammal, akkor én leszek az, aki ezt az egészet tönkreteszi, és a srác lesz a legkisebb kellemetlenség a napjában.
- Nem, nem. Várj, hogyan mondjam... - mély levegőt veszek, de szigorúan csak a számon át. Erősen gondolkozom, hogy ebben a szituban mit is lehetne mondani.- Magát a vért, a látványát, a szagát. Kicsit, sokkol... Tudod, amikor látsz valamit, és hiába nem akarod nézni, egyszerűen nem tudod levenni róla a szemedet - próbálom jól elmagyarázni, hogy igaz is legyen, de mégsem... Nem, nem fogom kinyögni, hogy vámpír vagyok, de hazudni sem fogok a legjobb barátomnak. Mégis, ahogy egy újabb csepp kiserken a sebből, megbabonázva nyúlok oda. Nem, nem, NEM! Clyde, uralkodj magadon! Kicsit megrázom a fejemet, a kérdésére még jobban összezárom a számat. Kezdem úgy érezni, hogy csak el kéne futnom innen. Nem bírom a stresszes helyzeteket. - Bocs, semmi, komolyan. Csak, kissé frusztráló nézni, ahogy végigfolyik az arcodon. Inkább letöröltem. - Félig-meddig igaz, nem bírnám csak nézni, ahogyan folyik a vér. Nincs elég önuralmam, de be kell érnie egy ilyen magyarázattal.
- Hát, tényleg mindkettő abszurd, de várj! Hé! Ilyen durva lenne, ha meg akarnálak csókolni? Ez kegyetlen volt! - Én is nevetek, a saját vérem egy pillanatra visszaadta az önkontrollomat, így a fogaim egyelőre visszahúzódtak. Egyelőre, de pont azért ajánlottam fel a pulcsimat, hogy elkerülhessem legalább a látványát. A tudatot is elég nehéz magában elnyomni, de hogy még láthassam is... Ha a főnök ezt látná, tuti kiröhögne, és csak annyit mondana rá, hogy jó gyakorlási lehetőség ez nekem...
- Ááá, ez igaz... - elfordulok egy pillanatra. Megint a földet kezdem mustrálni, de aztán felvillan az ötlet. - De, mi lenne ha begyógyítanám? Igaz, a pálcám nincs nálam, de az egyik szaktársam megtanította, hogy hogyan lehet pálca nélkül egyszerűbb gyógyító varázslatokat használni. Nevetségesen gyorsan megtanultam, szóval, ha megengeded... - pillantok rá, szinte már esdeklő szemekkel. Ahogy figyelem a sebet, újra kezdenek kijönni a fogaim, szóval komolyan jó lenne ha beleegyezne. Nem akarom, hogy kiderüljön, mivé is lettem...


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Just be true to yourself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliza Bretel
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-03-10, 16:04





[You must be registered and logged in to see this image.]
Clyde & Eliza

Nem is tudom, hogy mi lett volna, ha nem jön Clyde. Az a pofon nem biztos, hogy az egyetlen lett volna, ha nem tovább megy, vagy ki tudja. Vagy ha nem most, akkor talán máskor. Igaza van ezek után csak lesz annyi esze ennek a marhának, vagy végre békén hagy, legalábbis nagyon ajánlom neki. Vagy innentől jósgömböket tartok majd magamnál, hogy használjam is ellene, ha kell. Persze a pálca jóval egyszerűbb, de a végén még engem büntetnének meg, mert megtámadtam varázslattal, ha ügyesen kidumálja magát. Nem mondom, hogy minden tanár ilyen, de... azért vannak nehezebb esetek na, akik nem igen foglalkozna az igazsággal, és ez akár még a saját házvezetőmre is igaz. Szerintem nem igen érdekelné az egész, főleg hogy a srácot még bírja is.
- Oké, kösz Clyde! Remélem, hogy tényleg megérti most már, hogy nem akarok tőle semmit. Nem is értem, csak mert valakinek nincs pasija máris bárki rámászhat? - ciccegve rázom a fejemet, de persze fel is szisszenek azonnal, hiszen a szám még mindig fáj és így még csak a sebet hegedni se nagyon hagyom, pedig zsepi sincs nálam. Nem tehetek mást, mint hogy időnként lenyalom a vért, hogy legalább a ruhámat ne kenjem össze. Az ő reakcióját viszont nem igazán értem.
- Azért van a kezed a szád előtt, mert nem bírod a vér... látványát? De akkor miért nézed? - oké, meglehetősen furán viselkedik ez most már tény. Nem igazán értem, hogy mi lelte. Nem rémlik, hogy a vérrel baja lenne és szinte mindent tudok róla. Ha vériszonya lenne, akkor biztosan elmondta volna már, hogy netán hasonló helyzetben tudjam, hogyan kell kezelnem a problémát. Arra már csak a szemem kerekedik el és kissé meglepetten be is fagyok, hogy az ujjával törli le az épp kicsorduló vércseppet a szám széléről. Olyan megbabonázottan néz közben, még a szája is elnyílik, de én főleg a mozdulatot nézem és nem értem, hogy mi ez az egész. - Mi bajod? - nagyon furán viselkedik és ha nem bírná a vért, akkor minek nyúlkál hozzá? Azt hiszem kéne egy zsepi, akkor legalább megoldódna ez a probléma.
- Ha nem ismernélek, akkor azt gondolnám ráindultál a vérre vagy hogy meg akarsz csókolni, de mindkettő abszurd. - fűzöm tovább alig foglalkozva a felajánlással a ruhaujj témában. Még kicsit fel is nevetek a végén, hiszen tényleg totál abszurd mindkét opció, de akkor meg mégis mi a fene baja van? - Jó, akkor marad a ruhaujj, de az nem lesz kellemetlen a vérfóbiádnak, ha véres lesz a ruhád ujja? - főleg hogy fel kell itatni párszor mire végre elmúlik a vérzés, szóval nem két csepp lesz majd a ruhája ujján és egy kicsit közelebb is kellene jönnie hozzá, arról már nem is beszélve, hogy marha nehéz vele úgy beszélni közben, hogy alig nyitja ki a száját, pedig a szag is az orrán keresztül megy be. Most mondja nekem valaki, hogy nem viselkedik állati furán.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


Egyszer fent, máskor lent.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clyde Peterson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 39

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-03-07, 16:21





[You must be registered and logged in to see this image.]
Eliza & Clyde


Magamat is meglepő sebességgel vettem a lépcsőfokokat, majd fékeztem le a Jóslástanterem előtt. Teljesen lesokkolt a látvány, és azon ritka esetek egyike állt fel, hogy erőszakhoz folyamodtam. Alapból sohasem szoktam, elvégre, mi jó származna belőle? Most meg, hogy már egy kisebb ingerlés hatására így elszakad nálam a cérna... Arról nem is beszélve, hogy milyen erővel vagyok képes ütni. Komoly problémákat okozna, ha alapvetően egy erőszakos ember lennék. Valószínűleg, azt a minimális öntudatot, hogy csak egyszer ütöttem meg ahelyett, hogy addig rugdostam volna, amíg még van benne szufla, is csak Elizának köszönhettem. Előtte tényleg nem szabadna így viselkednem... Nem akarom, hogy megtudja, mi történt velem. Hiába nem az az előítéletes típus, akkor is, hogyan fogadná, akárki is, hogy a legjobb haverja vámpír lett? Valószínűleg még a legjóindulatúbb ember is félni kezdene. Azt pedig sose akarnám, hogy Eliza féljen tőlem.
- Hát, ezután már talán lekopik. Ha meg nem, szólj nekem - kacsintottam rá, egy kis apró mosollyal az arcomon és persze a kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem. Amint viszont elpárolgott a vörös köd az agyamról, egyfajta természetes reakció futott végig rajtam. A vér illata egy pillanatra majdnem magával ragadott... Még szerencse, hogy időben sikerült a szám elé kapnom a kezem és lesütnöm a szemeimet. Erre még a főnök sem készített fel.
A kérdésére valahogy sikerül legyűrnöm az inger egy részét és a szemeimet már sikerül ráemelnem. De ez az illat... A fogaimat egyszerűen nem tudom visszaváltoztatni. - A-aha. Csak nem igazán bírom a vér látványát - amíg beszéltem, még a szám előtt tartottam a kezemet, majd a mondandóm végén magam mellé ejtettem, a számat pedig szorosan összepréseltem. A fogaim enyhén szúrták a fogínyemet, valószínűleg egy kicsit fel is sértették, ami meg jól jött. Ha másért nem is, a saját vérem ízével legalább a szemeimet a normális formájában tudtam tartani. Viszont, ahogy lenyalta a szája széléről a vért, egy kicsit széjjel nyíltak az ajkaim, szinte ösztönösen mozdult a kezem, még közelebb is léptem, hogy letöröljek egy keveset, viszont, mielőtt még visszaemeltem volna a kezemet, észbe kaptam. Gyorsan beletöröltem a nadrágom szárába, újra összezártam az ajkaimat, remélve, hogy nem látott meg semmit, és egy kicsit megráztam a fejemet. Gyerünk Clyde, tartsd magad! Mély levegő, kifúj... Alig nyitottam ki a számat, miközben beszéltem, talán kicsit halkra is sikeredett a mondandóm, de nem akarok kockáztatn.
- Hát... valószínűleg nincs - elkezdtem átkutatni a zsebeimet, addig is el tudta szakítani a szájáról a tekintetemet, de amint megbizonyosodtam róla, hogy tényleg nincs, újra az arcára emeltem a tekintetemet. - Maximum a ruhaujjamat tudom felajánlani. Ezt a pulcsit úgysem szeretem - kuncogtam, továbbra is összeszorított szájjal, el-elpillantva a szájáról, de valahogy mindig ott kötött ki a tekintetem.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Just be true to yourself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliza Bretel
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-02-22, 21:31





[You must be registered and logged in to see this image.]
Clyde & Eliza

Vannak olyan vadállatok, mint ez a srác és nekem időnként sikerül belefutnom egybe, mint ahogyan most is. Nem is értem, hogy miért nem képes megérteni, hogy a nem főleg nemet jelent és nem valami mást, amit ő képzel oda. Mintha én olyan nagy pasifaló lennék, pedig baromira nem. Akkor meg nem értem, hogy miből gondolta, hogy ha ezzel a stílussal próbál nyomulni nálam, akkor majd minden remek lesz és boldogan élünk, amíg... Na persze egy vadállathoz nekem az életben nem lesz semmi közöm, kellett nekem a Mardekárba kerülni! Az is kész csoda, hogy sikerül megúsznom egy szimpla szájfelszakadással és nem lesz valami komolyabb fejbeverés is. Ha kicsit arrébb esem, akkor lehet hogy elkapom az asztal szélét és nem akarok belegondolni, hogy ha beájulok, akkor a srác mit csinált volna, de félek, hogy nem az lett volna az első dolga, hogy aggódva magamhoz térítsen. Ezért is nem nagyon van rossz érzésem a miatt, hogy fejbe kapom azzal a jósgömbbel, marhára megérdemli és legalább a kellő hatást is elérem vele, amire az érkező Clyde még rá is tesz egy lapáttal, úgyhogy a srác úgy eldől, mint egy jól megpakolt krumplis zsák. Valószínűleg onnan még egy ideig nem nagyon fog felkelni majd.
- Persze, nagyjából, csak ez a barom nem száll le rólam. - feltápászkodom, főleg ha netán a kezét is nyújtja, akkor még könnyebb, azt viszont nem értem, hogy mire ez a nagy kéz száj elé kapás dolog, hiszen nem kapott vissza maflást, vagy ilyesmit, akkor meg... Kissé össze is húzom a szemöldökömet, hogy ezt most akkor mire véljem, de nem teszem azonnal szóvá a dolgot.
- De te... jól vagy? - méregetem kicsit, mert tényleg fura nekem ez a kéz száj elé kerüléses dolog. Az ember, ha gondolkodik akkor leginkább az állát simogatja, ő meg úgy fest, mintha beverte volna a száját. Kicsit közelebb is lépek, de azért nem erőszakoskodom, hogy elvegyem onnan a kezét és csak azért is megnézzem, hogy mi a fene baja van. Egyelőre viszont csak lazán lenyalom a szám széléről a vért, mert zavar, ahogyan le akar csordogálni és a ruhából kiszedni az ilyen foltot állati nehéz. - Nincs véletlenül valami zsepid? Nem készültem ma... erre a baromra. - azért megnézem a saját zsebeimet is, de semmi. Tényleg nem volt tervben, hogy a saját véremet kell felitatgatni. El fog ez múlni, de ha nyalogatom lassabban, ha valami szárazzal itatgatom fel egy ideig, akkor egyből hamarabb lesz vége, ehhez viszont kell egy zsepi, ami per pillanat nálam sajnos pont nincsen.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


Egyszer fent, máskor lent.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clyde Peterson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 39

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-02-19, 23:19





[You must be registered and logged in to see this image.]
Eliza & Clyde


Fogalmam sincs, hogy végül is hogyan kötöttem ki az Északi-toronynál, talán csak unalmamban sétálgattam erre, valahogy ma mindenki lekoptatott. Az egyikük eszeveszettül tanult, a másikuk meg csak spontán lusta volt... Komolyan mondom, a Griffendél kezd kifogyni az eleven emberekből. Én viszont útnak indultam, valahogy éreztem, hogy vár még ma rám valami igazán izgalmas dolog.
Éppen a lépcsőkön csoszogtam fel - soha nem siettem, egy kis irányváltoztatás sohasem ijesztett meg, szerettem, ha ezek a szeszélyes lépcsők valami újat mutatnak nekem -, amikor meghallottam Eliza hangját. Felkaptam a fejemet, elég hangos volt, komolyan azt hittem, hogy itt van valahol a közvetlen közelemben, de nem láttam sehol. Kellett egy kis idő, hogy kapcsoljak, csak az éhség beszél belőlem... Ma még nem mentem el rendesen vacsorázni, később akartam, így néha-néha már kezdett előtörni belőlem az ösztönlény.
Hallgatóztam pár másodperc erejéig, de mivel nem jött újabb hang, csak ismét az egyenruhám zsebébe süllyesztettem a kezeimet. Kicsit előre döntöttem a fejem, de két lépés után megint csak felkaptam. Hatalmas csattanást hallottam, mintha valaki elesne... Futni kezdtem, bevetve minden előnyét a vámpírságnak. Egész vicces dolog amúgy, ha az ember valamivel gyorsabban tud futni, de most valahogyan nem tudtam kiélvezni a dolgot. Amint megláttam, hogy a Jóslástan terem tárva nyitva van, még inkább sietni próbáltam, és enyhén lihegve fordultam be az ajtón, a keret szélében megkapaszkodva, hogy ne sodródjak ki.
- Mi a... - nagyjából ennyire futotta, kicsapta a biztosítékot a látvány. Eliza a földön ül, láthatóan feldagadt arccal, míg az a srác fölé magasodik. Mégis mit gondolt? Rögtön ellököm magam a kerettől és minden erőmet, egy kis plusszal megfűszerezve, bevetve ütöm el, majd szemmel végigkísérem, ahogy elterül. Lihegek, a dühtől, a hirtelen mozdulatoktól, majd szusszantok egyet. - Fúúú, jól vagy? - fordultam rögtön felé, biztos vagyok benne, hogy a srác nem fog onnét felkelni mostanában, nagy előnye a vámpírságnak, hogy sokkal erősebben tudok ütni, mint a legtöbben. Közelebb is léptem Elizához, és a szemem rögtön megakadt a szája szélén. Úúúú, basszus... A szám elé kaptam a kezeimet, még a szememet is lesütöttem. Az idegesség eddig elnyomta, de most megéreztem a vér illatát. Édes... Nem! Még mindig lihegtem, egy nagyon kicsit. Próbáltam visszafojtani a természetes reakciót, de éreztem, ahogy a fogaim kihegyesednek. A szemem színe talán még nem változott meg... Nem, azt még el tudtam nyomni, csak el kell látni a sérülését és nem lesz gond... Óvatosan felpillantottam rá, de a szám elől nem vettem el a kezemet. Úgy tartottam ott, mintha csak gondolkodnék, mit is lehetne kezdeni most. Mondjuk, így is volt...



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Just be true to yourself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliza Bretel
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2016-02-12, 21:28





[You must be registered and logged in to see this image.]
Clyde & Eliza

-Hagyj már békén! - szó szerint üvöltök vele, csak azt szúrtam el, hogy nem felfelé kellett volna jönni. Az az egy mázlim van, hogy nyitva van a terem ajtaja, mert gondolom ide nem igen szokott senki sem belógni csak úgy heccből. A legtöbben nincsenek oda a jósmágiáért, a tanár pedig van annyira szétszórt, hogy elfelejti óra után bezárni a termet. Az utolsó lépcsőfokokat már futva teszem meg és talán csak pár centin múlik, hogy be tudjam vágni az orra előtt az ajtót. Egyetemista, jó eséllyel végzős, Mardekáros a tetejében és már vagy két hete folyamatosan zaklat. Azt hiszem nagyjából azóta feltűnhettem neki, hogy meglátott a bálon, vagy valami ilyesmit hadovált. Próbáltam én párszor lekopotatni, de komolyan, jó párszor, de az a típus, aki a nemet talánként értelmezi és most eljutott arra a szintre, hogy a nemet igennek. Ezért rúgtam meg ott a legérzékenyebb pontján úgy tíz perccel ezelőtt még a földszinti folyosón. Más esélyem nem volt. Én nem vagyok valami égimeszelő, ő viszont szerintem simán súrolja a két métert a szőke hajával és az eszelős tekintetével. Legalábbis most annak tűnik.
Lendületből vágom be az ajtót magam mögött, ami nem úgy csattan, ahogyan kellene. A tompa puffanás nem az igazi, nem ilyennek kellene lennie. A cipője ott virít a résben, a miatt nem volt az igazi a hang. Még visszalépek egyet és úgy istenesen rátaposok, amire persze felkiált, de azt hiszem ezzel már csak tüzelem az egyébként is meglévő haragot. Francba! Az ajtó kicsapódik, én pedig hátrálok. Koccanok az egyik asztallal, ami majdnem fel is dől mögöttem. Még jó, hogy most nincsenek mindenféle izék szétpakolva, mert tuti, hogy varázsgömbök landolnának a földön és törnének ripityára körülöttem. Nagyot nyelek és csak akkor állok meg, amikor egy újabb asztallal koccanok és már túl közel van, hogy ellépjek mellette és elslisszoljak.
- Jól van... figyelj, beszéljük meg. Csak meg kéne értened végre, hogy én nem... - akarok tőled semmit sem, de nem tudom befejezni a mondatot, mert olyan istenes pofont kapok visszakézből, hogy még pislogni se nagyon van időm. A szám abban a pillanatban fel is reped, én pedig a lendülettől elkenődök a padlón. Az első kezem ügyébe kerülő tárgyat használom fel védekezésül, azaz szó szerint felé lendítem a jósgömböt, ami a jó ég tudja miért van a földön, de kb. mint egy igazi profi kosaras úgy vágom egyenesen a fejének, hogy csak úgy koppan. Legalább itt már megroggyan a térde, azt hiszem ez is valami, aztán egy újabb kerül a kezembe és közben feltápászkodom nagy nehezen a földről. - Tűnj már el végre! - itt már rendesen megemelem a hangomat, szó szerint üvöltök vele. Bennem van a félelem, az idegesség is, a kezem remeg a jósgömböm, de istenemre mondom még egyszer úgy fejbe sózom, hogy fel se áll a földről még egyszer.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


Egyszer fent, máskor lent.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Online

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1373

TémanyitásTárgy: Jóslástan terem 2014-11-10, 14:32


Jóslástan terem

Az Északi toronyban található a jóslástan terem, ahol Sybill Trelawney professzor tartja az óráit. A terem nem túl hagyományos, színesebb és díszesebb, mint a legtöbb tanterem, kis kerek asztalok vannak itt, ahol 2-3-asával ülhetnek le a diákok, és merülhetnek el a jósmágia tudományában.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-24, 08:17

A fiúnak valamiért megtetszett a lány stílusa, az őszintesége, a nyers kimondott szavai. Hogy látszólag milyen egyszerűen kezelte a dolgokat. Persze ez lehet csak a felszín volt, de Kyle nem akart mélyebbre menni. A jóslástan óra és terem, valahogy nem az a helyszín és időpont volt, hol komolyabban meg kellett tárgyalni ezeket. Persze ő kezdeményezte ezt, ő hozta fel témának, akart róla beszélni, de volt egy határ, mit nem most akart átlépni.
- Hehe. Ez nem nagy igény. Minden normális ember megérdemel egy normális társat.
A londoni életet nem véleményezte. Ő is ott nőtt fel, tudta, hogy milyen, tudta, hogy jó ott lenni, majd kuncogott magában a megnevezésen. Bajnok. Talán a lány nem gondolta komolyan, talán volt egy halvány ironikus hangsúlya, de valamiért mégis jól esett ez neki.
- Nem tudom. - vonta meg a vállait – Sikert, ha nem is olyan nagy hírnevet, de egy kis sikert. Legyen az akár egy közeledő kviddics győzelem, vagy bármi más érdembeli siker. Például, hogy sikeresen elvégzem az iskolát. Egyszerű normál dolgok, semmi eltúlzott világmegváltó gondolat. -dőlt hátra a székében – Családon ritkán gondolkozok. Barátnőm sincs és fogalmam sincs, hogy mikor lesz egyáltalán, nem hogy család. De ja, egyszer jó lenne, ha lenne valami. Egy – két gyerek, nyugodt környezet és a szokásos filmbe illő szerető család. De ez még messze van, a családapa szerephez még nőnöm kell egy keveset. - nevetett fel szolidan.
Még volt idő az órából, nem sok, de arra épp elég, hogy Trelawney professzornő keressen magának egy másik párt. Kyle előre hajolt és nyújtotta előre a karját.
- Add a kezed még egyszer, egy pár percig tegyünk még úgy, mintha próbálkoznánk. - mosolygott kedvesen. Nem akart ő most látni, de elakarta kerülni a Tanárnő állandó halált jelző jövendöléseit.

Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-19, 20:36

Láttam. Végignéztem, ahogy eluralkodik rajta az egész. A félelem, a gyűlölet, csak mert azt hitte teljesen átláttam rajta, hogy kiismertem, holott az egész nem volt más, mint egy trükk. Szart se tudok róla azon kívül, hogy olyan mint én. Talán nem az egyetlen hozzám hasonló, viszont az egyetlen akivel eddig találkoztam. Vajon én is hasonlóképp reagálnék, ha valaki rájönne? Ha átlátnának rajtam és tudnák miben lelem örömöm? Már többször gondoltam rá, mi lenne ha ez valaha megtörténne, ám most első kézből tapasztalhattam meg azt a tehetetlenséget, amit valószínűleg én is éreznék, ha megtörténne velem.

Egy szót sem szólt, minden szavam szép lassan egyre közelebb és közelebb tolta egy szakadékhoz amibe végül belezuhant. Győztem.. azt hiszem. Általában ha elérem amit akarok, remekül érzem magam, ám ez most más. Nem először pofoztak fel, viszont ez fájt. Hirtelen úgy éreztem magam mintha ennél az érzésnél még a folyton kínzó unalom is jobb lenne, de már nem volt mit tenni. Miután lekevert egyet, felkapta a cuccait, felállt és otthagyott. Én pedig ledermedtem. Pont így terveztem az egészet, számítottam rá, hogy kiakad, akartam, hogy ilyen érzések szánkázzanak rajta keresztül, de akkor miért? Jól éreztem magam amíg itt volt, ráadásul végig én irányítottam. Minden pillanatát élveztem az egésznek. Azért lennék rosszul mert vége szakadt a mókának, vagy valami teljesen más az oka? Hisz nem halt meg, vagy tűnt el örökre, egyszerűen elviharzott, szóval szedd össze magad. Úgyis össze futsz még... basszus még csak a nevét sem tudom. Nem számít, nem is érdekes. Belegondolva, hagynom is kellene pár napot, vagy esetleg hetet mielőtt újra felkeresném.

- Hé mi történt veled meg azzal a lánnyal az órán? - Hangzik a kérdés, ahogy a teremből haladunk kifelé.
- A csaj kiváló ebből a tárgyból én pedig elszúrtam a teafüves jóslást... meg a tenyérjóslást. Aztán még komolytalankodtam is. Tulajdonképp megértem. - Felelem a végén mosolyogva.
- Igen elég béna vagy. De azért így elviharozni túlzás volt. A mardekár és a gőgje gondolom.
- Ahham persze. Figyelj, nem érzem túl jól magam. Benézek a gyengélkedőre, szólnál a tanárnak? Köszi. - Meg sem várom míg válaszol, de már faképnél is hagyom. Most valahogy nincs kedvem ehhez az egészhez. Inkább szívok egy kis friss levegőt, aztán visszamegyek az ágyikómhoz és alszom egyet. Ebből a napból, már elegem lett.

Köszönöm a játékot.
~ folytatás a fekete tónál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-19, 17:51

Darius&&Anne

Ki tudja? Ez most mégis mit jelent? Ha ő nem tudja, hogy milyen akkor meg ki? Ennél rosszabb választ nem is adhatott volna. Semmire sem megyek vele... Mindenesetre én megpróbáltam, azaz kiolvastam tenyeréből, amit lehetett. Arról nem tehetek, hogy őt alig érdekli ez az egész, meg az sem
érdekelte, hogy a teafüves jóslást is elcseszte. Vagy csak szimplán valami varázslattal elérte azt, hogy ott legyen az az idegesítő medúza...
- Pontosan -
válaszolom, majd odanyújtom neki a kezemet, de ő azt eltolja. Így mégis hogyan akarja megcsinálni a tenyérjóslást? Következő mondataira azonban felcsillan a szemem. Mégis mit akar ő kiolvasni az én szemeimből? A szem a lélek tükre, hát én ebben nem hiszek, de jól van, hagyom neki, hogy had csinálja, amit akar, úgysem jön össze. Legalább közben én is jobban szemügyre vehetem az "ő lelkének tükreit", hátha közben rájövök, mégis mi vonz annyira ebben a srácban. Miért érdekel ő engem annyira? És miért érzem azt, hogy ez az érzés kölcsönös?
Unottan tekintek rá, majd ő közelebb húzódik és elkezd "elemezni" engem. Mondanom sem kell, az első két mondat telibe talált. Mégis hogyan? Honnan tudja ő ezeket rólam? Hogy jött rá arra, hogy a szerelem az egyik rémálmom? Ennyire átlátható lennék? Eddig olyan könnyű volt a fal mögé rejtenem mindent, amit nem akartam, hogy mások tudjanak, erre jön ő, és mindent tud rólam. Ez nem tetszik. Azt akarom, hogy abbahagyja, most rögtön, de nem tudok nem rá figyelni. Annyira belemerülök a tekintetébe, és emiatt nem tudok kiszállni a játékból.
Amikor pedig meghallom a legfőbb szórakozásom említését enyhén összerezdülök. Nem, nem és nem! Eddig erre senki sem jött rá! Nem tudták, hogy csak játszottam velük. Elegem van, nem akarom tovább hallgatni, amit mond. Egy órát sem töltöttem vele, de már kiismert. Nem tudom, hogyan csinálta, de ezzel most kiakasztott rendesen. El kell gondolkodnom, hogy mégis hol ronthattam el. Lehet, hogy már figyelt máskor és így sikerült rájönnie ezekre a dolgokra? Vagy tényleg ezt sugallják a szemeim? Mostantól lehet, hogy színes kontaktlencsét kéne hordanom, hogy azzal elrejtsem az ott tükröződő érzelmeket is.
Az utolsó mondat után pedig nem tudom mit tegyek. Hirtelen cselekszem, nem is gondolkodom. Lekeverek egy pofont a srácnak, majd villámgyorsan összeszedem a cuccomat, elnézést kérek a tanárnőtől, és lelépek. Még van negyed órám a szünetig. El akarok tűnni innen most rögtön, minél messzebb ettől a sráctól. Azt hittem jó lesz vele szórakozni, de tévedtem. Ő győzött. Berohanok a legközelebbi mosdóba, magamra zárom az ajtót és a földön összekucorodva elkezdek zokogni. Nem tudom, mikor sírtam utoljára. Talán hónapokkal ezelőtt, de most hirtelen kitörnek rajtam az eddig felgyülemlett érzelmek, amiknek nem tudok parancsolni. Negyed órám van a szünetig. Addigra vissza kell szereznem az előző kinézetemet, de most adok magamnak pár percet, hogy sírhassak. Utálom ezt a srácot! Utálom, hogy átlátott rajtam!

Words: 458 Music: - Notes: kérlek hagyd abba  nagyszemu
ZÁRÓ, KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT  veryhappy  
Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-19, 15:48

Alig hoztam fel az ötletet, de máris rávetette magát a lehetőségre, hogy megpróbáljon kiolvasni belőle, valamit. Nos, bár arcomon ennek nem volt nyoma, de be kell valljam, eléggé meglepett a leírás amit egy a tenyeremen húzódó vonalból olvasott ki. Bár gondolom ezek a leírások direkt úgy vannak megírva, hogy szinte bárki magára vehesse ezeket a személyiségjegyeket, de nálam most akkor is betalált. Türelmesen várom, hogy a könyvecskéjében kikeresse a részletesebb leírást és figyelmesen hallgatom míg felolvassa. Nos igen, sajnos ezek a személyiségjegyek is passzolnak... utálom ezt a könyvet.
- Kitudja. - Rántok vállat egy kedves mosoly kíséretében, mikor megkérdi tényleg ilyen vagyok e. Sajnos nagyjából igen, de azért örülök, hogy nem így jött, le. Be is ütne, ha a gyerekkorom óta kifelé mutatott személyiség ilyen egyszerűen átlátható lenne. Azonban van itt valami ami, egy apróság az egyik mondatában ami felkelti a figyelmem. Ő is ilyen? Szóval az ő kezén ugyan így kanyarodik egy vonal, nagy ügy, de mégis, ahogy eddig elnéztem rá tényleg illene az a leírás amit ezekről a "függetlenek" -ről írnak. Talán le kellene tesztelnem, mennyire is van igaza ennek a tenyérjós marhaságnak. Ha tényleg olyan mint én akkor nagyon ki fog akadni, amit élvezet lesz nézni. Ha nem, akkor elbuktam, amúgy sem vagyok túl penge ebből a tárgyból, szóval érthető lesz.
- Nos akkor most gondolom én jövök. - Szólalok fel, ám ha nyújtaná is a kezét, semmit nem szándékozom abból kiolvasni, így finoman félretolnám a kacsóját.
- Ebben a tenyérjós dologban nem vagyok jó, de a szemeidben talán láthatok valamit. Azt mondják, úgyis az a lélek tükre. - Mosolyodom el kedvesen, majd csökkentvén az amúgy sem nagy távolságot ami köztünk van, közelebb hajolok hozzá. Tekintetem mélyen az övéibe fúrom, s valóban megpróbálok kutatni benne valami után. Az okra, amiért ennyire magához lánccol ezekkel a szemekkel.
- Inkább apás vagy mint anyás. Nem szereted kimutatni amit érzel és leginkább az rémiszt meg, hogy talán egyszer szerelembe esel. - Kezdem szépen ráolvasni saját jellemvonásaim. Olyan ez mintha tükörnek használnám a szemeit és magamhoz beszélnék.
- Talán pont az apád tanította, hogy így élj. Nem teljesen érted a többi ember hogy képes így élni, mégis örömödet leled benne, ha az érzelmeikkel szórakozhatsz, ha érzed, hogy irányíthatod őket. - A szavak lassan, teljes nyugalommal hagyják el ajkaimat. S szinte észre sem veszem, hogy lélektükrei vonzása miatt, csak egyre közelebb és közelebb kerülök hozzá.
- Valamint soha nem találkoztál még hozzám hasonló emberrel... - tartok itt egy kis szünetet - .. és talán nincs is több hozzám hasonló. - Fejezem be végül saját magam kielemzését. Ha valóban olyan mint én és mindez betalált, úgy fogja érezni teljesen keresztül látok rajta, pedig dehogy. Ha mindez igaz is, akkor is egy nagy kérdőjel nekem ez a lány és csak jelentéktelen dolgokat fedtem fel vele kapcsolatban. Mégis, ha mindez igaz, azt jelentené, hogy rátaláltam saját magam női változatára, márpedig ilyenről csak álmodni mertem. Megmagyarázná, hogy miért találom lebilincselőnek még úgy is, hogy fogalmam sincs ki ez. Mert pontosan olyan, mint én, vagy legalábbis hasonlít hozzám. Ezt pedig végképp nem hagyom elveszni. Kell nekem. Szóval... olyan vagy mint én?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-19, 13:52

Darius&&Anne

Azt hiszem sikerült elhitetnem Dariussal, hogy tényleg ezt jelenti a madár meg a szív. Már csak magamnak kéne magyarázatot találnom erre az egészre. Miért pont szív? Miért épp most? Miért nekem? Baj az, hogy ez megrémít? Mert én így érzem. Félek ettől a jóslattól, mert mi van akkor, ha teljesül? Rettegek
ettől az egésztől. Jobban kell figyelnem, hogy ne szeressek bele senkibe, ez az egyetlen megoldás. De ahogy felpillantok és tekintetem találkozik Dariuséval, másra sem tudok figyelni csak rá. Miért csinálja ezt? Miért néz rám így? Vajon én is ennyire bámulom őt? Azonban, mikor megszólal, akkor gyorsan magamhoz térek és csak pislogok. Ez most mégis honnan jött neki?
- Ömm... Kösz? -bököm ki értetlenül. Mégis mire volt ez jó? Magyarázza el valaki, hogy mire jó az, ha ilyent mondunk a másiknak. Az irodalomban megértem az efféléket, de annyira nyálasnak tartom, hogy sosem éreztem úgy, hogy akár a való életben is mondhatnak ilyent az emberek egymásnak. Na Dariusnak sikerült megcáfolnia ezt az elméletemet...
- Jó ötlet -
vágom rá gyorsan a tenyérjóslásos ajánlatra. A kezét már úgyis az enyémbe helyzete, így elkezdem nézegetni a tenyerében a vonalakat. - A szívvonalad rövid és egyenes, ami arról árulkodik, hogy egyáltalán nem mutatod ki az érzelmeidet - állapítom meg, ahogy végighúzom mutatóujjam a szívvonalán. Ez érdekes, mert nekem is ilyen, és én sem mutatom ki, de Dariusból nem ezt néztem ki. Ez a srác egyre furcsább és egyre nagyobb rejtély számomra. Miért érzem azt, hogy én mégis meg akarom fejteni őt? Kinyitom a tankönyvet, oda lapozok a tenyérjósláshoz, és rámutatok a rajzra, mely az előbb leírtakhoz kapcsolódik. - Itt azt írják, hogy ezt a típust Függetlennek szokták hívni. Továbbá, még azt is említik, hogy "számára a legnagyobb kihívás az, hogy legyen kicsit nyitottabb, érzékenyebb és türelmes a partnere érzelmi szükségletei felé." Igaz ez rád egyáltalán? Mert én nem úgy láttam eddig - teszem hozzá a véleményemet erről az egészről. Nem hittem volna, hogy ennek a srácnak a személyisége akár hasonlíthat is az enyémre. Mégis hogy kerül ő ide a semmiből? És mit akar? Mert biztos akar valamit, érzem...
Words: 343 Music: - Notes: legyen ez a puska Razz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-19, 08:03







So if you're too school for cool



Mondjak valamit? Abszolút nem tör le, hogy nem sikerült meglátnunk semmit a másik jövőjéről, vagy múltjáról. Nem zavar. Nem is tudom, hogyan reagálnék, ha kiderülne mondjuk, hogy szörnyű kínok között fogok meghalni, vagy ilyesmi. Szerintem lefosnám a bokám nagy valószínűség szerint.
Az első ami eljut az agyamig, az természetesen a külsőmre vonatkozó megjegyzése. Megvetően felhorkantok.
- Mivan? Persze, hogy hülyeséget beszélsz, a zöld igenis jól áll nekem! - jelentem ki magabiztosan. Sose izgatott, hogy egy fiú hogy vélekedik a ruházkodásomról, ha én úgy érzem jól magam, ahogy, akkor hiába is beszél nekem bármit. - Persze, ízlések és pofonok. - ismerem el. - A kollegina pedig reménytelen eset, valószínűleg muszájkabátban végzi habzó szájjal egy diliházban. - vonok vállat. Nem is értem, hogy képes elviselni saját magát...
Na de a fő kérdés. Hogy én hogy képzelem el a jövőmet? Ezt át kell fontolnom. Mert hát szívesen rávágnám, hogy nagyon remélem, hogy két év múlva már a Roxfort közelében sem leszek, megyek vissza a muglikhoz, és boldogan élek, míg meg nem halok, de hát ugyan már, Elsa, ne rontsd el a játékot!
Összehúzott szemöldökkel gondolkodom hát.
- Nos, nem is tudom... Szeretnék... Visszamenni Londonba. Lesz valami nyugis munkám, aztán lehet pr év múlva arra vetemedik valaki, hogy elvesz feleségül, de kösz nem kell a szőke herceg, a szőkék kifejezetten nem jönnek be. Ahogy a fehér ló sem. Egy barna herceg fekete lovon, neadjisten egy Ferrarin, az bizony szexisen tud kinézni! - fojtottan felkuncogok - De amúgy csak viccelek. Tököm se tudna mit kezdeni egy ilyen gazdag faszival. Az otthagyna a francba, mikor elkezdesz öregedni, ereszkedni kezd a melled, és lottyadn a feneked! Nekem olyan kell, aki egyenrangúnak kezel, és nem fogja folyton az orrom alá dörgölni, hogy ő tart el. Rendesen igényeim vannak, mi? - barátságosan rávigyorgok, majd tartok egy kis szünetet. Mennyi lehet még az órából?
- Na de akkor most te jössz, bajnok! Mit szerettél volna, mit lássak a tenyeredben?

Tag: Kyle Words: Mindegy Very Happy Music: P!nk - Raise your glass Smile Notes: Smile
Credits: lumos OF Caution.


Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-18, 23:58

Lenyűgöző milyen higgadtan tud maradni, még így is, hogy valószínűleg majd felrobban a benne felgyülemlő érzelmektől. Az biztos, hogy meglepett volt, mikor leírtam a csészében látott képeket. Főleg a szív kavarta fel, hisz még ki is tépte kezeim közül a csészét, hogy jobban megvizsgálhassa. Úgy tűnik ennél a lánynál valami nagyon nem stimmel ilyen téren... ami tök jó, mert kár lenne tagadni, nálam is van pár probléma ha ilyen dolgok kerülnek elő. Azt mondja, lehetetlen, hogy szív legyen ott, pedig ott van. A reakcióiból ítélve nem jár senkivel, vagy ha mégis, nem hiszi, hogy szerelmes lenne belé. Na jó, már megint, hagyd ezt abba. Miért fontos ez most? Csak figyelj arra ami most történik és ne azon rágódj van e pasija. Ha ez így megy tovább, ketté fog szakadni az elmém, hogy legyen valaki aki mindig rám szól, ha épp kezdek elkalandozni.

Időközben azt veszem észre, hogy lassan közelebb és, közelebb csúszik hozzám, miközben a teafüvet mutogatja. De miért? Persze, nyilván, hogy mutatni is tudja, meg én is lássam, hát ezért... világos. Minden egyes szavát, figyelmesen hallgatom, viszont a csésze feneke helyett az arcát kémlelem. Nem veszi észre, sőt én is csak hirtelen ébredek rá. Idegesítő, ahogy a tincsei belelógnak az arcába, ha nem lenne fura kisimítanám... természetesen nem mert tetszik csak... kiakaszt a rendezetlen haj? Persze, miért ne. Koncentráljunk inkább csak a mondanivalójára. Neki rossz hír, de szerelmes lesz? Hát ez nagyon is úgy hangzik, mintha rólam lenne szó. Mármint... volt az már bárkinek jó ha belém szeretett? Mindig csak addig húzták ki mellettem, aztán elvesztettem irányukban az érdeklődést. Ha ez a fű nem hazudik, akkor nem csak ez a rövidke tanóra van arra, hogy kiélvezzem, az új játékom, hanem remélhetőleg sokkal, sokkal több időm akad még rá.
Már megint ez a szempár. Ahogy hirtelen felnéz rám, össze akad tekintetem az övével és már megint nem bírok szabadulni. Valami van ebben a boszorkában, ami nem hagy nyugodni.
- Finom az illatod. - Jegyzem meg szemeiben teljesen elveszve. Wow... ez biztos benne lesz a top tíz legértelmesebb mondatomban. Most meg, megfogtam a kezét az asztalon. Miért fogtam meg a kezét? Ezt most helyre kell hozni, sürgősen.
- Ha már a teafűvel felsültél, próbáld meg azt a tenyérjóslást. - Húzom végül magam elé a kezét, majd sajátomat tenyerébe helyezem. Igen végig ez volt a tervem... csak még nem tudatosult bennem, hogy ezt akarom csinálni. Igen, a logikus válasz az, hogy teljesen elment az eszem. Kíváncsi vagyok, mit látsz majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-18, 23:04

Darius&&Anne

Valóban? Ez meg mégis milyen megszólalás? Cseppet sem zavarja, hogy sikerült elrontania a feladatot? Engem eléggé idegesít, hiszen eddig egyszer sem hibáztam ebből a tárgyból, de hála neki, most igen. Kösz szépen Darius...
Nem akarok több időt erre az idétlen medúzára pazarolni, így inkább intek partneremnek, hogy essünk túl a teafüves jóslás rám eső részén is. Összefont karokkal figyelem minden
rezdülését, várva végül, hogy mégis mit adott ki nekem a tea. Szinte biztos vagyok benne, hogy örök szerencsétlenségre vagyok benne kárhoztatva, mert a srác elég sokáig csak nézi a csészét és hümmög. A következő "poénja" pedig csak még jobban felidegesít, de nyugodt maradok. Beszív, kifúj. Biztos félreértett valamit...
- Parancsolsz? - kérdezek vissza, mintha nem értettem volna, de aztán meghallom, hogy mi is van a csészében. Madár, vagyis jó vagy rossz hír. Ez eddig illik rám mostanában, mármint a rossz része, mert eléggé rám jár a rúd...
- Hogy mit mondtál? Az lehetetlen -
kapom ki a csészét a kezéből, mikor a szívet említi. Szerelmes? Én? Az lehetetlen... Sosem szerettem senkit, mégis mi a francot jelent ez? A szerelem csak legyengít, elcsavarja a fejed, érzelgőssé tesz, legalábbis a szüleim ezt mondták nekem. Arra sem emlékszek, hogy bármikor láttam volna kimutatni tőlük az egymás iránt érzett dolgokat, így számomra ez a felfogás a normális.
Bámulom a csészét, csak bámulom és gondolkodok. Szőke hajam arcom elé hullik, majd amikor valami értelmes magyarázat jelenik meg fejemben nagy levegőt veszek, hátrasimítom, és komolyan elkezdem elemezni ezt a helyzetet Dariusnak. Amilyen jó színész vagyok, még valószínűleg el is hiszi majd, amit mondok. A probléma csak az, hogy én nem hiszem el, és nem is értem, hogy ez az egész mit jelent. Megrémít, hogy csészémben ott éktelenkedik az a szív, aminek ott se kéne lennie. Miért? Miért? Miért?
- Bizonyos párosításokhoz ismerned kell a személyt, akihez a jóslat tartozik. Mivel te nem ismersz engem, ezért elemzem neked, hogy mégis mit jelent ez a kombináció rám nézve - mondom komolyan, majd észre sem veszem, de közelebb húzódok hozzá, és így kezdem el neki mutogatni a mintákat a csésze alján. - Segítek, a madár jó vagy rossz hírt jelent, a szívet pedig jól tudtad, szerelmet. Esetemben ez a párosítás valószínűleg így értelmezhető: Rám nézve rossz hír, de a közeljövőben szerelmes leszek. Ami elég bizarr, de ezt inkább hagyjuk - fejezem be egy gyors értékeléssel, majd a kis csészét a másik mellé teszem, s Dariusra pillantok. Csak most tűnik föl, hogy milyen közel kerültem hozzá az utóbbi pár percben. Az előbb még sokkal távolabb voltam, mégis mikor kerültem én ide? És miért jár folyamatosan az a fejemben, hogy milyen szép szeme van, és milyen édes a mosolya... Kezdek megőrülni vagy mi van? Azt hiszem délután meg kéne látogatnom a gyengélkedőt, hátha beteg vagyok... Csak ez lehet a magyarázat erre és a tea jóslatára is.

Words: 461 Music: - Notes: segédlet Razz
Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-18, 12:25

Á, a fenyegető felszólalása után, alig várom, hogy újra boszikámnak hívhassam. Eléggé ideges lett miatta amit egy elégedett mosollyal követek, s ez a vigyor csak még erőteljesebb lesz mikor látom, hogyan kémleli a csészém alját. Teljesen elveszett. Értetlenség, düh, utálat, egyszerre kezdett harcolni helyért az arcán én pedig kíváncsian szemléltem, melyik kerül ki győztesen.
Én elrontani a jóslást? Mégis, hogy lehetséges elrontani a teafüves jóslást... rosszul ittam a teát? Egyszerűen alig bírom visszafogni a nevetést, ahogy az eddig higgadt lány most egyszerűen kiakadt, mert nem azt látja a csésze alján amit látni akart. Talán mégsem olyan borzasztó ez a tárgy mint amennyire eddig gondoltam.
- Valóban. - Bólintok egyetértően és higgadtan, mikor felém fordítja a csészét, hogy én is lássam az alján éktelenkedő, medúzára emlékeztető pacát. Mellesleg ez elég érdekes, hisz a patrónusom is épp ennek az állatnak az alakját veszi fel... úgy tűnik attól is meg kíván védeni, hogy a kíváncsi kis boszorkák belém, vagy a jövőmbe lássanak, amit mellesleg nagyra értékelek. Ezen felül az egyszerű, egyetértésem, oka, hogy remélem, ez még tovább húzza a hölgyemény agyát. Természetesen nem kívánom, hogy gyűlöljön, épp ellenkezőleg, viszont mint kiderült könnyebb haragra gerjeszteni irányomban, mint arra, hogy kedveljen. Gyűlölet és szeretet között pedig keskeny a határ, szóval ha már elért oda, csak egy kis lökés kell, hogy a túloldalon landoljon, nemde? Kicsit kicsavart ez a logika de mindenki láthatja, van értelme. A lények, hogy erős érzései legyenek irányomban, a többit utána megoldjuk.
Addig is, kíváncsian figyelem, ahogy az asztalon könyökölve meredten bámulja a kis pacát, hátha mégis felfedez valami mást, a laza kis medúzán kívül, ám pár percen belül feladja. Nem is bánom, hogy őszinte legyek, nem jó az ha túlerőlteti, ráadásul alig várom, mit olvashatok ki az ő poharának alján, így ahogy jelt ad, már nyúlok is az ő csészéjéért.
Apró hümmögések közepette vizslatom a teafű maradványokat és nem vagyok biztos, hogy csak beképzelem amit látok, vagy tényleg ilyen szerencsés lennék. Inkább mondjuk csak azt, hogy ez a sors keze. Mindenesetre, csak, hogy mókásabb legyen, pár pillanatig komoly arccal tekintek a csésze fenekére, hátha azt hiszi, én is zsákutcába jutottam, majd..
- Lehetséges lenne, hogy máris belém szerettél? - Nézek fel rá hirtelen, egy sejtelmes mosollyal.
- Mármint, a madárban nem vagyok biztos... - Nyújtom ezzel felé a csészémet, hogy ő maga is megcsodálhassa az általam felfedezett mintákat. -... de a szívben szinte biztos vagyok, hogy szerelmet jelent. - Talán itt rákacsintani kicsit túlzás volt, de mégis, a testem ezen a ponton már magától, elmém parancsai nélkül tett lépéseket. Ennek oka a bennem túláradó... jókedv, öröm, izgalom? Fogalmam sincs, hogy nevezzem, de hosszú idő óta, egyáltalán nem unatkoztam. Alig vártam, milyen reakciót fog produkálni, ahogy ős is meglátja a csészéje alján ragadt teafű mintázatát. Viszont, engem is elgondolkodtatott, mert csak most jutottam arra a pontra, hogy az eredeti feladatra figyeljek. A partnerem poharában szerelmet láttam, meg még valamit. Talán már van is valakije? Ebben az esetben rákényszerülnék, hogy szilánkokra törjem ezt a szívet, valamint likvidáljam a srácot. Egy bizonyos okból kifolyólag a gondolat is feldühít, hogy az új játékom, talán valaki máshoz tartozik. Ez már csak azért is fura, mért dühös is csak olyan ritkán vagyok, mint szerelmes... nagyjából soha. Talán kicsit magával ragadott, hogy túl jól szórakozom? Igen, valószínűleg. DE fontos ez most egyáltalán? Nem. Lássuk, mit lépsz boszikám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-17, 23:54

Darius&&Anne

Sikerült meglepnem - ami azt hiszem nem számít tőlem újdonságnak -, ami hatalmas büszkeséggel tölt el. Az a megdöbbent arc arra, hogy bemutattam neki az előbb... Esküszöm, ez mindennél többet ér az utána következő kijelentéssel együtt.
- Igen tudom - mondom egy vállrántással, majd a teámért nyúlok, megfújom, és gyorsan felhajtom. Sosem fogom megszokni ezt a löttyöt. Ez az, ami miatt még a rendes teától is elment a kedvem és inkább rászoktam a kávéra. Miután mindent megcsinálok, amit szükséges, megvárom, hogy Darius is így tegyen.
- Még egyszer így hívsz... - szűröm ki a mondatot fogaim között. Talán jobb lett volna mégis, ha elmondom neki a nevemet. Elkerülhettük volna az efféle megszólításokat. Azonban most már mindegy, én találtam ki a játékot és nem szállhatok ki.
Idegesen kapom fel csészéjét a télcáról, ahova letette és elkezdem nézni benne a füvet. Nézem, nézem, forgatom így is, úgy is, de semmit nem látok. Azaz olyant nem, amit látni kéne. Mert itt csak egy kib*szott medúza van... Nincs semmi olyan, amit a könyvből tanultunk, így kinyitom, hogy biztosan megnézzem. Lapozok, lapozok, de sehol sem ír medúzát, vagy bármit, ami erre az izére hasonlítana.
- Áruld el, hogy hogyan sikerült elb*sznod a legegyszerűbb jóslást -
mondom még mindig a csésze alját bámulva értetlenül. Ilyen még nem történt.
Eddig mindent meg tudtam oldani ebből a tárgyból, és kifog rajtam egy egyszerű teafüves jóslás? szép mondhatom... - Nézd meg! Igen, jól látod, itt nincs semmi, csak ez az idétlen medúza - mutatom felé a csészét, miközben szememből valószínűleg csak úgy árad a gyűlölet. Igen, én most emiatt gyűlölöm ezt a srácot. Pont vele kellett párba kerülnöm? Rosszabb nem is történhetett volna, még Takonygép - az a srác ott szemben, aki mindig náthás és fújja az orrát - is biztos jobb nála.
Visszahúzom a csészét leteszem az asztalra és fölé hajolva elkezdem bámulni, hátha észreveszek akár csak egy pici lóherét, madarat vagy akármit. Hirtelen hátrasimítom a hajamat pár perc után, ezzel végleg megadva magamat. Gőzöm sincs, hogy ez mégis mit akar jelenteni és ha tovább nézem azt a vackot, akkor rohadtul ideges leszek, igaz, már most sem vagyok túlságosan nyugodt. Sőt, feszült vagyok, és ezt sem mutathatom ki, mert a szüleim így neveltek. Csak ülök tanácstalan arccal, de belül sokkal többet érzek ennél, hiszen sikerült rendesen felhúzni az agyamat.
- Én megpróbáltam, de ez zsákutca -
nézek Dariusra, majd az én teáscsészémre mutatok. - Most lássuk, te mégis mit tudsz összehozni - majd várok, hogy elmondja, mégis mit lát, bár belül reménykedek, hogy az enyém is ilyen semmitmondó legyen, mint ez az idióta medúza...

Words: 422 Music: - Notes: segédlet Razz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-17, 19:16

Kyle eleinte komolyan figyelte a lány szavait, azonban az első mondatok után neki is hamar leesett, hogy nem látott semmit sem Elsa, talán még csak nem is próbálkozott.
- Vicces vagy. - kuncogott kicsit magában, mert azért az improvizációja tényleg megnevettette őt – De nem féreg volt az, hanem egy fogtündér. Gonosz bestia. - csóválta megjátszva a fejét – De ez így tényleg nem jó.
Másodpercek is eltelhettek. Hol Elsára pillantott, hol pedig a mellettük levő párokra, de nem tudta, hogy mit kellett volna tenni, nem volt ötlete.
- Jah, valami módszer biztos van. - sóhajtott nagyot, majd dőlt hátra a székében. Nem tetszett neki ez, de a tehetetlenség ellen nem sok mindent lehetett tenni. Egyelőre nem próbálkoztak újra, Kyle legalábbis nem érezte úgy, hogy lett volna értelme. Kedvtelenül nézelődött, majd törte meg a csendet, csak hogy legalább Trelawney professzornő ne tévedjen oda hozzájuk.
– Más egyébként milyen jövőt képzelnél el magadnak? - a kérdést úgy tette fel, hogy a lányra sem nézett – Például ő, - mutatott rá Parkinson kisasszonyra – ő biztos valami gyilkos lesz, az a virágtaposó fajta. A tulipánt is kitépné a földből, mert az nem fekete, hanem piros. De te nem leszel ilyen szerintem, bár egy házba jártok, lehet még megkörnyékez majd. - itt már Elsa felé fordult, nem tudva, hogy milyen kapcsolatba is voltak egymással - Mondjuk szerintem a zöld nem áll jól neked. - volt őszinte vele.
E témában talán az szokott lenni a leggyakoribb kérdés, hogy mit tenne valaki, ha ismerné a jövőjét és ez a kérdés volt az, amire csak akkor lehetett volna válaszolni, ha az valóban megtörtént volna. Kyle is állította már azt, hogy nem tenne semmit, pedig jól tudta, hogy biztos nem lépne le a járdáról akkor. Emiatt a tanácstalanság miatt - ha lehet annak nevezni – nem tette ezt fel, csupán csak érdeklődött, hogy mit is szeretett volna Elsa magától.
- De őszintén, hanyagolva a gazdag és szőke herceget.
Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-17, 18:18

Minden úgy megy ahogy azt képzeltem. A reakciói pont olyanok, amilyennek vártam őket. Minden, amíg be nem mutat nekem. Nekem, az emberek nem szoktak bemutatni. Valószínűleg le sem tudnám kaparni az arcomról a megdöbbenést, ha nem tetszene jobban ez az egész, mint amennyire váratlanul ért. Ha ez így megy tovább, kettőnk kapcsolata, talán még sem lesz olyan rövid, mint ahogy azt az elején terveztem.
- Tudod... elég különös egy lány vagy te.
Jegyzem, meg ahogy teámért nyúlok, majd csak hogy kicsit lehűtsem, megfújom, aztán lassan, aprókat kortyolgatva elkezdem inni. Mondjuk teának nevezni, szinte bűn ezt a valamit. Nem lepne meg, ha az emberek azért látnának bele dolgokat a csésze alján ragadt teafűbe, mert hallucinálnak,valami fura mérgezéstől, ez a cucc iszonyú. Nagy kár, hogy nem lett több alkoholistából nagy varázsló, akkor talán most whiskey-t kortyolgatnék és az alján maradt apró jégkockákból kellene jósolnunk egymásnak. Vagyis... most jósolunk egymásnak, vagy csak valami személyiségvizsgálat, vagy mi ez pontosan? Egyszerűen nem fekszik nekem ez a tárgy. Mégis elég ironikus hogy valami ami ennyire púp a hátamon, hozott össze valamivel, pontosabban valakivel aki jelenleg ennyire kedvemre van.

Míg én jobbnak látom lassan kortyolgatni ezt a förtelmes löttyöt, partnerem elég gyorsan felhajtja csészéje tartalmát, majd egy kis lögybölés után lefordítva az asztalkára teszi a csészéjét. Igyekszem követni a példáját, ám egyben saját figyelmeztetésem is kísért... inkább lassan, minthogy az ajkaimat is megégessem. Amíg iszogatok azon töprengek, mit is kérjek tőle, ha sikerül jól kijönnöm a fogadásból amit ő talált ki. Úgy tűnt nem tetszett neki, hogy a boszikámnak neveztem, szóval talán azzá kell tennem. Igen, ha valóban olyan különleges, mint érzem, nomeg persze amilyennek eddig mutatta magát, nem szívesen ereszteném el magam mellől. Ám ahhoz, hogy magamhoz láncoljam, valószínűleg egy fogadás nem lesz elég, kell hogy őt is érdekeljem de... persze miért is ne érdekelném, ezt akár ki is húzhatjuk. De miért is gondolkodom én ezen? Az előbb megcsókolni, akarom, most meg, hogy mindig mellettem legyen, mi a fene van velem? Még azt sem tudom, hogy ki a fene ez.
Kíváncsi szemekkel megfigyelem a kezemben tartott tea maradékát, remélve, hogy nem valami fura mérget kevert bele, amivel magába akar bolondítani. Áh biztos nem. Ezt tisztázva magamban megrázom a fejem, majd egy hirtelen mozdulattal ajkaimhoz emelem a csészét és lehúzom a maradékát. Csak egy kevés marad benne mikor elemelem a számtól, ami a feladatoz még szükséges, majd egy mosoly társaságában felé nyújtom csészémet.
- Nos boszikám.. halljuk mit látsz. - Ha neki nem is tetszik, szerintem rá fog ragadni, csak kicsit szoktatni kell. Az ember általában amúgy sem szereti a neki adott beceneveket, majd egy idő után megszokja, végül már fel sem tűnik neki. Ráadásul a boszikám illik is rá mert... hát ő egy boszi.. és előbb- utóbb az enyém lesz, akár tudja, akár nem. Nos, mit látsz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-16, 23:30

Darius&&Anne

A vidám érzéseket sosem esett nehezemre kimutatnom, csak azokat rejtem el magamba, amik a szüleim szerint csak legyengítenének. Azt mondták, hogy sose mutassam ki, ha rossz a kedvem, én így teszek. Azt mondták, hogy a félelmet se mutassam ki, ezt is megteszem. De leginkább a szeretettől és a szerelemtől
óvtak. Tudták, hogy ennél jobban semmi sem sebezhetne meg, a szív túl törékeny. Arra neveltek, hogy senkiben se bízzak, senkit se kedveljek meg igazán, és én hallgattam rájuk. Senkit sem engedek túl közel magamhoz, nem, akkor sebezhetővé válnék, akkor pedig a szüleim nem lennének már büszkék rám.
Talán ez az, ami miatt annyira furcsán néz rám ez a fiú? Nem szoktak így nézni rám az emberek, már mindenki elfogadta, hogy ilyen vagyok, de ő, mintha nem így lenne vele. Mégis mit akar tőlem? Azt, hogy mutassak bármi érzelmet? Remélem megelégszik a nevetéssel, megvető pillantással és még hasonlókkal, mert többet nem fog kapni tőlem.

A következő jelenetet viszont nem bírom ki nevetés nélkül. Tudta hogy meleg a kanna, figyelhetett volna, hiszen látta, hogy velem mi történt, mégsem figyelt. Sikeresen megégette magát, akár csak én az előbb. A különbség csak az hogy míg ő segített nekem, addig én annál jobban nevetek rajta, hiszen egyik kedvenc tevékenységem mások szenvedését nézni. Ez az, ami mindig örömmel tölt el. Meglepő lenne akkor, hogy most is nevetek? Áh, nem hiszem...
- Én nem mondtam semmit - mondom nevetve, kezeimet védekezőn magam elé tartva a meg se szólaljak jelentésű megszólalására. Talán nevetni sem szabad? Hát ha ne, én akkor sem hagyom abba, mert most ő járt rosszul, nem én, ez pedig nagyon tetszik nekem.
- Amennyire nincs szerencsém mostanában, annyira nem ciki ez most nekem sem - válaszolom, miközben akaratlanul is bemutatok neki a középső ujjammal. Ige, ezt tudtad elérni nálam. Semmi különösebb érzelem csak ez az egyszerű mozdulat. Nem, még a teával vagy a tenyérjóslással sem fogsz kiismerni. Nem bizony!
- Hidd el, az előző sem volt szándékos -
jegyzem meg csak úgy mellékesen az imént tett figyelmeztetést a forró teára, ami közben sikeresen el is készült, így felveszem a csészét enyhén megfújom az italt, és lehetőleg minél gyorsabban megiszom - hiszen szerintem eszméletlenül pocsék íze van-, és csak annyit hagyok benne, amennyi a feladathoz kell. Majd az óramutató járásával ellentétes irányba háromszor meglötykölöm kicsit a még benne lévő teát, végül lefordítva a tálcára teszem. Már csak várni kell picit, és akkor kiderül, hogy most mégis mit jósol nekem ez a teaféle, meg persze remélhetőleg Dariusról is kiderül valami. Azt leszámítva, hogy szexi, vicces és nyomulós - ami furcsa, hiszen én szoktam inkább ilyen lenni. Ezt mégis hogyan...?

Words: 426 Music: - Notes: segédlet Razz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-16, 22:10







So if you're too school for cool



Kyle fiú nem lát semmit a tenyeremben. Hiányzik valami. Az már biztos! Felnevetek.
- Hiányzik hát. Lehet, hogy nincsen agyam. Se jövőm, se múltam, se jelenem - sóhajtok tettetett drámaisággal, és megcsóválom a fejemet. Egy leheletnyit megkönnyebbülök , hogy nem látott semmiféle izét a kecskékkel, vagy hasonló. Ez mindenképp jó pont. Mármint nekem.
Aztán arra kér, hogy most én erőltessem meg magam, és nincs lehetőségem tiltakozni.
- Nem tudod, mire vállalkozol - idétlenkedek, miközben megragadom a kezét. Na az száz, hogy én ebben semmit nem fogok látni, nem igazán van vénám ezekhez a dolgokhoz.
Bambán bámulok a kezére, fél kezemmel a csuklóját fogom, a másik kezem bénultan töketlenkedik a térdemen.
Forgatom a fejem, megnézem mindenféle szögből, akkor se mond semmit a tenyere.
- Megharapott egy futóféreg. - vonok vállat tanácstalanul, mikor meglátom a parányi, jellegzetes kis harapásnyomot a mutatóujja alatt a tenyerén. Most mit mondjak? Nem vagyok én az Orákulum.
Kicsit frusztrál, hogy a prof közben körbejár, és azoknál, akiknél nem hall semmit, leül melléjük, és barátságosan hogy úgymondjam cseszegeti őket. Na, ezt jobb volna mihamarabb elkerülni.
- Öhm... - egyre közelebb jön. - Egészen... Kisgyermekként születtél, kicsit több, mint... tizenöt évvel ezelőtt. - kezdem a rögtönzést. - Édesanyádat anyunak hivták, és amíg nem bújtak ki a fogaid, csak pépeset ettél.
FElnézek, egy kicsit gondolkodom, aztán folytatom.
- Tizenegy voltál, mikor levelet kaptál a Roxfortból. Egy bagoly hozta, igen, látom már, és Ollivandertől van a varázspálcád. A jövőd... A jövőd még egészen homályos, de talán látom, hogy este le fogsz feküdni aludni, ééééés... - Ja igen, a prof imádja a tragikus végkifejletet - éééés... meg fogsz halni. Hogy mikor, azt nem látom sajnos, de egyszer. - mint aki jól végezte dolgát elengedem a kezét. - Bocs, de nem látok semmit - formálom csak az ajkammal a szavakat, és keresztbevetem a lábamat magam előtt, aztán széttárom a karom - ez van, sose voltam jó ebből.
Nézem a többieket, valaki már teljesen átszellemült, és sorolja hüledező párjának a látottakat, aki ezen persze nem tud napirendre térni, Trelawney professzor leragad egy-két helyen, mi meg csak ülünk, és bámulunk egymásra.
- Biztos van... valami módszer. - bíztatom magunkat.


Tag: Kyle Words: Mindegy Very Happy Music: P!nk - Raise your glass Smile Notes: Smile
Credits: lumos OF Caution.


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem

Vissza az elejére Go down

Jóslástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Tévésorozatok
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok-