Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Axel & Cody
  Today at 14:26
Cody Armstrong




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36557 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Jóslástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Jóslástan terem 2014-10-13, 23:12

First topic message reminder :

Darius&&Anne

Nyugodtan forgolódok az ágyban, mikor a szobatársaim már elindulnak le a Nagyterembe reggelizni. Pár perccel ez után azonban felfogom, hogy mi történt: sikerült ismét elaludnom. Miért alszok én mindig ennyire mélyen? Nyolc óra múlt négy perce, így gyorsan kimászok az ágyból, elrohanok zuhanyozni, majd mire visszaérek a szobába, az órán már huszonnyolc van. Hamar felveszem az egyenruhám, közben egy varázslattal valamennyire megszárítom és kiegyenesítem szőke tincseimet, majd a tükör elé állva gyorsan kisminkelem magam. Mikor végzek, harminchetet mutat az óra, tehát ha szerencsém van, akkor még gyorsan lefuthatok valami reggeliért és egy életmentő kávéért a Nagyterembe az első órám előtt.
Mire odaérek, már alig van néhány diák, azok is inkább a házijukat írják, vagy épp a kapott leveleket olvassák.
Gyorsan felhörpintek egy nagy pohár kávét és felkapok egy gofrit az asztalról, mert már így is késésben vagyok. Időbe telik, mire eljutok a Jóslástanteremhez, addig pedig a gofrit is gyorsan megeszem, és csodák csodája, még így is maradt néhány percem, de mikor beérek a terembe, látom, hogy a szokásos társam mellett már ül valaki. Valószínűleg azt hitték, hogy nem jövök... Nagyszerű, most biztos valami új partnerem lesz... Unottan ülök le így végül az egyik üres asztalhoz, majd várom, hogy mégis ki szánja rá magát, hogy én legyek a mai órán a párja. Bár engem az sem zavar, ha egyedül leszek, úgy is pocsékul indult eddig a napom, nem kéne nekem még valaki olyan, aki bénázik is. Ebből a tárgyból legalább jó vagyok, nem akarom, hogy a társam miatt veszítsek pontot én is...
Bár most, hogy így visszagondolok, mintha múlt órán az lett volna említve, hogy most újra vesszük a teafű jóslást, azt, amit még viszonylag korán tanultunk. Talán ebben csak nem kapok annyira béna partnert, mert szerintem ezt még egy olyannak is értenie kell, aki amúgy pocsék jóslásból, hiszen itt csak a formákat kell tudni felismerni a csészében...

Words: 305 Music: - Notes: béna kezdő... Razz





Jóslástan terem

Az Északi toronyban található a jóslástan terem, ahol Sybill Trelawney professzor tartja az óráit. A terem nem túl hagyományos, színesebb és díszesebb, mint a legtöbb tanterem, kis kerek asztalok vannak itt, ahol 2-3-asával ülhetnek le a diákok, és merülhetnek el a jósmágia tudományában.



Vissza az elejére Go down

SzerzőÜzenet
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-19, 15:48

Alig hoztam fel az ötletet, de máris rávetette magát a lehetőségre, hogy megpróbáljon kiolvasni belőle, valamit. Nos, bár arcomon ennek nem volt nyoma, de be kell valljam, eléggé meglepett a leírás amit egy a tenyeremen húzódó vonalból olvasott ki. Bár gondolom ezek a leírások direkt úgy vannak megírva, hogy szinte bárki magára vehesse ezeket a személyiségjegyeket, de nálam most akkor is betalált. Türelmesen várom, hogy a könyvecskéjében kikeresse a részletesebb leírást és figyelmesen hallgatom míg felolvassa. Nos igen, sajnos ezek a személyiségjegyek is passzolnak... utálom ezt a könyvet.
- Kitudja. - Rántok vállat egy kedves mosoly kíséretében, mikor megkérdi tényleg ilyen vagyok e. Sajnos nagyjából igen, de azért örülök, hogy nem így jött, le. Be is ütne, ha a gyerekkorom óta kifelé mutatott személyiség ilyen egyszerűen átlátható lenne. Azonban van itt valami ami, egy apróság az egyik mondatában ami felkelti a figyelmem. Ő is ilyen? Szóval az ő kezén ugyan így kanyarodik egy vonal, nagy ügy, de mégis, ahogy eddig elnéztem rá tényleg illene az a leírás amit ezekről a "függetlenek" -ről írnak. Talán le kellene tesztelnem, mennyire is van igaza ennek a tenyérjós marhaságnak. Ha tényleg olyan mint én akkor nagyon ki fog akadni, amit élvezet lesz nézni. Ha nem, akkor elbuktam, amúgy sem vagyok túl penge ebből a tárgyból, szóval érthető lesz.
- Nos akkor most gondolom én jövök. - Szólalok fel, ám ha nyújtaná is a kezét, semmit nem szándékozom abból kiolvasni, így finoman félretolnám a kacsóját.
- Ebben a tenyérjós dologban nem vagyok jó, de a szemeidben talán láthatok valamit. Azt mondják, úgyis az a lélek tükre. - Mosolyodom el kedvesen, majd csökkentvén az amúgy sem nagy távolságot ami köztünk van, közelebb hajolok hozzá. Tekintetem mélyen az övéibe fúrom, s valóban megpróbálok kutatni benne valami után. Az okra, amiért ennyire magához lánccol ezekkel a szemekkel.
- Inkább apás vagy mint anyás. Nem szereted kimutatni amit érzel és leginkább az rémiszt meg, hogy talán egyszer szerelembe esel. - Kezdem szépen ráolvasni saját jellemvonásaim. Olyan ez mintha tükörnek használnám a szemeit és magamhoz beszélnék.
- Talán pont az apád tanította, hogy így élj. Nem teljesen érted a többi ember hogy képes így élni, mégis örömödet leled benne, ha az érzelmeikkel szórakozhatsz, ha érzed, hogy irányíthatod őket. - A szavak lassan, teljes nyugalommal hagyják el ajkaimat. S szinte észre sem veszem, hogy lélektükrei vonzása miatt, csak egyre közelebb és közelebb kerülök hozzá.
- Valamint soha nem találkoztál még hozzám hasonló emberrel... - tartok itt egy kis szünetet - .. és talán nincs is több hozzám hasonló. - Fejezem be végül saját magam kielemzését. Ha valóban olyan mint én és mindez betalált, úgy fogja érezni teljesen keresztül látok rajta, pedig dehogy. Ha mindez igaz is, akkor is egy nagy kérdőjel nekem ez a lány és csak jelentéktelen dolgokat fedtem fel vele kapcsolatban. Mégis, ha mindez igaz, azt jelentené, hogy rátaláltam saját magam női változatára, márpedig ilyenről csak álmodni mertem. Megmagyarázná, hogy miért találom lebilincselőnek még úgy is, hogy fogalmam sincs ki ez. Mert pontosan olyan, mint én, vagy legalábbis hasonlít hozzám. Ezt pedig végképp nem hagyom elveszni. Kell nekem. Szóval... olyan vagy mint én?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-19, 13:52

Darius&&Anne

Azt hiszem sikerült elhitetnem Dariussal, hogy tényleg ezt jelenti a madár meg a szív. Már csak magamnak kéne magyarázatot találnom erre az egészre. Miért pont szív? Miért épp most? Miért nekem? Baj az, hogy ez megrémít? Mert én így érzem. Félek ettől a jóslattól, mert mi van akkor, ha teljesül? Rettegek
ettől az egésztől. Jobban kell figyelnem, hogy ne szeressek bele senkibe, ez az egyetlen megoldás. De ahogy felpillantok és tekintetem találkozik Dariuséval, másra sem tudok figyelni csak rá. Miért csinálja ezt? Miért néz rám így? Vajon én is ennyire bámulom őt? Azonban, mikor megszólal, akkor gyorsan magamhoz térek és csak pislogok. Ez most mégis honnan jött neki?
- Ömm... Kösz? -bököm ki értetlenül. Mégis mire volt ez jó? Magyarázza el valaki, hogy mire jó az, ha ilyent mondunk a másiknak. Az irodalomban megértem az efféléket, de annyira nyálasnak tartom, hogy sosem éreztem úgy, hogy akár a való életben is mondhatnak ilyent az emberek egymásnak. Na Dariusnak sikerült megcáfolnia ezt az elméletemet...
- Jó ötlet -
vágom rá gyorsan a tenyérjóslásos ajánlatra. A kezét már úgyis az enyémbe helyzete, így elkezdem nézegetni a tenyerében a vonalakat. - A szívvonalad rövid és egyenes, ami arról árulkodik, hogy egyáltalán nem mutatod ki az érzelmeidet - állapítom meg, ahogy végighúzom mutatóujjam a szívvonalán. Ez érdekes, mert nekem is ilyen, és én sem mutatom ki, de Dariusból nem ezt néztem ki. Ez a srác egyre furcsább és egyre nagyobb rejtély számomra. Miért érzem azt, hogy én mégis meg akarom fejteni őt? Kinyitom a tankönyvet, oda lapozok a tenyérjósláshoz, és rámutatok a rajzra, mely az előbb leírtakhoz kapcsolódik. - Itt azt írják, hogy ezt a típust Függetlennek szokták hívni. Továbbá, még azt is említik, hogy "számára a legnagyobb kihívás az, hogy legyen kicsit nyitottabb, érzékenyebb és türelmes a partnere érzelmi szükségletei felé." Igaz ez rád egyáltalán? Mert én nem úgy láttam eddig - teszem hozzá a véleményemet erről az egészről. Nem hittem volna, hogy ennek a srácnak a személyisége akár hasonlíthat is az enyémre. Mégis hogy kerül ő ide a semmiből? És mit akar? Mert biztos akar valamit, érzem...
Words: 343 Music: - Notes: legyen ez a puska Razz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-19, 08:03







So if you're too school for cool



Mondjak valamit? Abszolút nem tör le, hogy nem sikerült meglátnunk semmit a másik jövőjéről, vagy múltjáról. Nem zavar. Nem is tudom, hogyan reagálnék, ha kiderülne mondjuk, hogy szörnyű kínok között fogok meghalni, vagy ilyesmi. Szerintem lefosnám a bokám nagy valószínűség szerint.
Az első ami eljut az agyamig, az természetesen a külsőmre vonatkozó megjegyzése. Megvetően felhorkantok.
- Mivan? Persze, hogy hülyeséget beszélsz, a zöld igenis jól áll nekem! - jelentem ki magabiztosan. Sose izgatott, hogy egy fiú hogy vélekedik a ruházkodásomról, ha én úgy érzem jól magam, ahogy, akkor hiába is beszél nekem bármit. - Persze, ízlések és pofonok. - ismerem el. - A kollegina pedig reménytelen eset, valószínűleg muszájkabátban végzi habzó szájjal egy diliházban. - vonok vállat. Nem is értem, hogy képes elviselni saját magát...
Na de a fő kérdés. Hogy én hogy képzelem el a jövőmet? Ezt át kell fontolnom. Mert hát szívesen rávágnám, hogy nagyon remélem, hogy két év múlva már a Roxfort közelében sem leszek, megyek vissza a muglikhoz, és boldogan élek, míg meg nem halok, de hát ugyan már, Elsa, ne rontsd el a játékot!
Összehúzott szemöldökkel gondolkodom hát.
- Nos, nem is tudom... Szeretnék... Visszamenni Londonba. Lesz valami nyugis munkám, aztán lehet pr év múlva arra vetemedik valaki, hogy elvesz feleségül, de kösz nem kell a szőke herceg, a szőkék kifejezetten nem jönnek be. Ahogy a fehér ló sem. Egy barna herceg fekete lovon, neadjisten egy Ferrarin, az bizony szexisen tud kinézni! - fojtottan felkuncogok - De amúgy csak viccelek. Tököm se tudna mit kezdeni egy ilyen gazdag faszival. Az otthagyna a francba, mikor elkezdesz öregedni, ereszkedni kezd a melled, és lottyadn a feneked! Nekem olyan kell, aki egyenrangúnak kezel, és nem fogja folyton az orrom alá dörgölni, hogy ő tart el. Rendesen igényeim vannak, mi? - barátságosan rávigyorgok, majd tartok egy kis szünetet. Mennyi lehet még az órából?
- Na de akkor most te jössz, bajnok! Mit szerettél volna, mit lássak a tenyeredben?

Tag: Kyle Words: Mindegy Very Happy Music: P!nk - Raise your glass Smile Notes: Smile
Credits: lumos OF Caution.


Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-18, 23:58

Lenyűgöző milyen higgadtan tud maradni, még így is, hogy valószínűleg majd felrobban a benne felgyülemlő érzelmektől. Az biztos, hogy meglepett volt, mikor leírtam a csészében látott képeket. Főleg a szív kavarta fel, hisz még ki is tépte kezeim közül a csészét, hogy jobban megvizsgálhassa. Úgy tűnik ennél a lánynál valami nagyon nem stimmel ilyen téren... ami tök jó, mert kár lenne tagadni, nálam is van pár probléma ha ilyen dolgok kerülnek elő. Azt mondja, lehetetlen, hogy szív legyen ott, pedig ott van. A reakcióiból ítélve nem jár senkivel, vagy ha mégis, nem hiszi, hogy szerelmes lenne belé. Na jó, már megint, hagyd ezt abba. Miért fontos ez most? Csak figyelj arra ami most történik és ne azon rágódj van e pasija. Ha ez így megy tovább, ketté fog szakadni az elmém, hogy legyen valaki aki mindig rám szól, ha épp kezdek elkalandozni.

Időközben azt veszem észre, hogy lassan közelebb és, közelebb csúszik hozzám, miközben a teafüvet mutogatja. De miért? Persze, nyilván, hogy mutatni is tudja, meg én is lássam, hát ezért... világos. Minden egyes szavát, figyelmesen hallgatom, viszont a csésze feneke helyett az arcát kémlelem. Nem veszi észre, sőt én is csak hirtelen ébredek rá. Idegesítő, ahogy a tincsei belelógnak az arcába, ha nem lenne fura kisimítanám... természetesen nem mert tetszik csak... kiakaszt a rendezetlen haj? Persze, miért ne. Koncentráljunk inkább csak a mondanivalójára. Neki rossz hír, de szerelmes lesz? Hát ez nagyon is úgy hangzik, mintha rólam lenne szó. Mármint... volt az már bárkinek jó ha belém szeretett? Mindig csak addig húzták ki mellettem, aztán elvesztettem irányukban az érdeklődést. Ha ez a fű nem hazudik, akkor nem csak ez a rövidke tanóra van arra, hogy kiélvezzem, az új játékom, hanem remélhetőleg sokkal, sokkal több időm akad még rá.
Már megint ez a szempár. Ahogy hirtelen felnéz rám, össze akad tekintetem az övével és már megint nem bírok szabadulni. Valami van ebben a boszorkában, ami nem hagy nyugodni.
- Finom az illatod. - Jegyzem meg szemeiben teljesen elveszve. Wow... ez biztos benne lesz a top tíz legértelmesebb mondatomban. Most meg, megfogtam a kezét az asztalon. Miért fogtam meg a kezét? Ezt most helyre kell hozni, sürgősen.
- Ha már a teafűvel felsültél, próbáld meg azt a tenyérjóslást. - Húzom végül magam elé a kezét, majd sajátomat tenyerébe helyezem. Igen végig ez volt a tervem... csak még nem tudatosult bennem, hogy ezt akarom csinálni. Igen, a logikus válasz az, hogy teljesen elment az eszem. Kíváncsi vagyok, mit látsz majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-18, 23:04

Darius&&Anne

Valóban? Ez meg mégis milyen megszólalás? Cseppet sem zavarja, hogy sikerült elrontania a feladatot? Engem eléggé idegesít, hiszen eddig egyszer sem hibáztam ebből a tárgyból, de hála neki, most igen. Kösz szépen Darius...
Nem akarok több időt erre az idétlen medúzára pazarolni, így inkább intek partneremnek, hogy essünk túl a teafüves jóslás rám eső részén is. Összefont karokkal figyelem minden
rezdülését, várva végül, hogy mégis mit adott ki nekem a tea. Szinte biztos vagyok benne, hogy örök szerencsétlenségre vagyok benne kárhoztatva, mert a srác elég sokáig csak nézi a csészét és hümmög. A következő "poénja" pedig csak még jobban felidegesít, de nyugodt maradok. Beszív, kifúj. Biztos félreértett valamit...
- Parancsolsz? - kérdezek vissza, mintha nem értettem volna, de aztán meghallom, hogy mi is van a csészében. Madár, vagyis jó vagy rossz hír. Ez eddig illik rám mostanában, mármint a rossz része, mert eléggé rám jár a rúd...
- Hogy mit mondtál? Az lehetetlen -
kapom ki a csészét a kezéből, mikor a szívet említi. Szerelmes? Én? Az lehetetlen... Sosem szerettem senkit, mégis mi a francot jelent ez? A szerelem csak legyengít, elcsavarja a fejed, érzelgőssé tesz, legalábbis a szüleim ezt mondták nekem. Arra sem emlékszek, hogy bármikor láttam volna kimutatni tőlük az egymás iránt érzett dolgokat, így számomra ez a felfogás a normális.
Bámulom a csészét, csak bámulom és gondolkodok. Szőke hajam arcom elé hullik, majd amikor valami értelmes magyarázat jelenik meg fejemben nagy levegőt veszek, hátrasimítom, és komolyan elkezdem elemezni ezt a helyzetet Dariusnak. Amilyen jó színész vagyok, még valószínűleg el is hiszi majd, amit mondok. A probléma csak az, hogy én nem hiszem el, és nem is értem, hogy ez az egész mit jelent. Megrémít, hogy csészémben ott éktelenkedik az a szív, aminek ott se kéne lennie. Miért? Miért? Miért?
- Bizonyos párosításokhoz ismerned kell a személyt, akihez a jóslat tartozik. Mivel te nem ismersz engem, ezért elemzem neked, hogy mégis mit jelent ez a kombináció rám nézve - mondom komolyan, majd észre sem veszem, de közelebb húzódok hozzá, és így kezdem el neki mutogatni a mintákat a csésze alján. - Segítek, a madár jó vagy rossz hírt jelent, a szívet pedig jól tudtad, szerelmet. Esetemben ez a párosítás valószínűleg így értelmezhető: Rám nézve rossz hír, de a közeljövőben szerelmes leszek. Ami elég bizarr, de ezt inkább hagyjuk - fejezem be egy gyors értékeléssel, majd a kis csészét a másik mellé teszem, s Dariusra pillantok. Csak most tűnik föl, hogy milyen közel kerültem hozzá az utóbbi pár percben. Az előbb még sokkal távolabb voltam, mégis mikor kerültem én ide? És miért jár folyamatosan az a fejemben, hogy milyen szép szeme van, és milyen édes a mosolya... Kezdek megőrülni vagy mi van? Azt hiszem délután meg kéne látogatnom a gyengélkedőt, hátha beteg vagyok... Csak ez lehet a magyarázat erre és a tea jóslatára is.

Words: 461 Music: - Notes: segédlet Razz
Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-18, 12:25

Á, a fenyegető felszólalása után, alig várom, hogy újra boszikámnak hívhassam. Eléggé ideges lett miatta amit egy elégedett mosollyal követek, s ez a vigyor csak még erőteljesebb lesz mikor látom, hogyan kémleli a csészém alját. Teljesen elveszett. Értetlenség, düh, utálat, egyszerre kezdett harcolni helyért az arcán én pedig kíváncsian szemléltem, melyik kerül ki győztesen.
Én elrontani a jóslást? Mégis, hogy lehetséges elrontani a teafüves jóslást... rosszul ittam a teát? Egyszerűen alig bírom visszafogni a nevetést, ahogy az eddig higgadt lány most egyszerűen kiakadt, mert nem azt látja a csésze alján amit látni akart. Talán mégsem olyan borzasztó ez a tárgy mint amennyire eddig gondoltam.
- Valóban. - Bólintok egyetértően és higgadtan, mikor felém fordítja a csészét, hogy én is lássam az alján éktelenkedő, medúzára emlékeztető pacát. Mellesleg ez elég érdekes, hisz a patrónusom is épp ennek az állatnak az alakját veszi fel... úgy tűnik attól is meg kíván védeni, hogy a kíváncsi kis boszorkák belém, vagy a jövőmbe lássanak, amit mellesleg nagyra értékelek. Ezen felül az egyszerű, egyetértésem, oka, hogy remélem, ez még tovább húzza a hölgyemény agyát. Természetesen nem kívánom, hogy gyűlöljön, épp ellenkezőleg, viszont mint kiderült könnyebb haragra gerjeszteni irányomban, mint arra, hogy kedveljen. Gyűlölet és szeretet között pedig keskeny a határ, szóval ha már elért oda, csak egy kis lökés kell, hogy a túloldalon landoljon, nemde? Kicsit kicsavart ez a logika de mindenki láthatja, van értelme. A lények, hogy erős érzései legyenek irányomban, a többit utána megoldjuk.
Addig is, kíváncsian figyelem, ahogy az asztalon könyökölve meredten bámulja a kis pacát, hátha mégis felfedez valami mást, a laza kis medúzán kívül, ám pár percen belül feladja. Nem is bánom, hogy őszinte legyek, nem jó az ha túlerőlteti, ráadásul alig várom, mit olvashatok ki az ő poharának alján, így ahogy jelt ad, már nyúlok is az ő csészéjéért.
Apró hümmögések közepette vizslatom a teafű maradványokat és nem vagyok biztos, hogy csak beképzelem amit látok, vagy tényleg ilyen szerencsés lennék. Inkább mondjuk csak azt, hogy ez a sors keze. Mindenesetre, csak, hogy mókásabb legyen, pár pillanatig komoly arccal tekintek a csésze fenekére, hátha azt hiszi, én is zsákutcába jutottam, majd..
- Lehetséges lenne, hogy máris belém szerettél? - Nézek fel rá hirtelen, egy sejtelmes mosollyal.
- Mármint, a madárban nem vagyok biztos... - Nyújtom ezzel felé a csészémet, hogy ő maga is megcsodálhassa az általam felfedezett mintákat. -... de a szívben szinte biztos vagyok, hogy szerelmet jelent. - Talán itt rákacsintani kicsit túlzás volt, de mégis, a testem ezen a ponton már magától, elmém parancsai nélkül tett lépéseket. Ennek oka a bennem túláradó... jókedv, öröm, izgalom? Fogalmam sincs, hogy nevezzem, de hosszú idő óta, egyáltalán nem unatkoztam. Alig vártam, milyen reakciót fog produkálni, ahogy ős is meglátja a csészéje alján ragadt teafű mintázatát. Viszont, engem is elgondolkodtatott, mert csak most jutottam arra a pontra, hogy az eredeti feladatra figyeljek. A partnerem poharában szerelmet láttam, meg még valamit. Talán már van is valakije? Ebben az esetben rákényszerülnék, hogy szilánkokra törjem ezt a szívet, valamint likvidáljam a srácot. Egy bizonyos okból kifolyólag a gondolat is feldühít, hogy az új játékom, talán valaki máshoz tartozik. Ez már csak azért is fura, mért dühös is csak olyan ritkán vagyok, mint szerelmes... nagyjából soha. Talán kicsit magával ragadott, hogy túl jól szórakozom? Igen, valószínűleg. DE fontos ez most egyáltalán? Nem. Lássuk, mit lépsz boszikám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-17, 23:54

Darius&&Anne

Sikerült meglepnem - ami azt hiszem nem számít tőlem újdonságnak -, ami hatalmas büszkeséggel tölt el. Az a megdöbbent arc arra, hogy bemutattam neki az előbb... Esküszöm, ez mindennél többet ér az utána következő kijelentéssel együtt.
- Igen tudom - mondom egy vállrántással, majd a teámért nyúlok, megfújom, és gyorsan felhajtom. Sosem fogom megszokni ezt a löttyöt. Ez az, ami miatt még a rendes teától is elment a kedvem és inkább rászoktam a kávéra. Miután mindent megcsinálok, amit szükséges, megvárom, hogy Darius is így tegyen.
- Még egyszer így hívsz... - szűröm ki a mondatot fogaim között. Talán jobb lett volna mégis, ha elmondom neki a nevemet. Elkerülhettük volna az efféle megszólításokat. Azonban most már mindegy, én találtam ki a játékot és nem szállhatok ki.
Idegesen kapom fel csészéjét a télcáról, ahova letette és elkezdem nézni benne a füvet. Nézem, nézem, forgatom így is, úgy is, de semmit nem látok. Azaz olyant nem, amit látni kéne. Mert itt csak egy kib*szott medúza van... Nincs semmi olyan, amit a könyvből tanultunk, így kinyitom, hogy biztosan megnézzem. Lapozok, lapozok, de sehol sem ír medúzát, vagy bármit, ami erre az izére hasonlítana.
- Áruld el, hogy hogyan sikerült elb*sznod a legegyszerűbb jóslást -
mondom még mindig a csésze alját bámulva értetlenül. Ilyen még nem történt.
Eddig mindent meg tudtam oldani ebből a tárgyból, és kifog rajtam egy egyszerű teafüves jóslás? szép mondhatom... - Nézd meg! Igen, jól látod, itt nincs semmi, csak ez az idétlen medúza - mutatom felé a csészét, miközben szememből valószínűleg csak úgy árad a gyűlölet. Igen, én most emiatt gyűlölöm ezt a srácot. Pont vele kellett párba kerülnöm? Rosszabb nem is történhetett volna, még Takonygép - az a srác ott szemben, aki mindig náthás és fújja az orrát - is biztos jobb nála.
Visszahúzom a csészét leteszem az asztalra és fölé hajolva elkezdem bámulni, hátha észreveszek akár csak egy pici lóherét, madarat vagy akármit. Hirtelen hátrasimítom a hajamat pár perc után, ezzel végleg megadva magamat. Gőzöm sincs, hogy ez mégis mit akar jelenteni és ha tovább nézem azt a vackot, akkor rohadtul ideges leszek, igaz, már most sem vagyok túlságosan nyugodt. Sőt, feszült vagyok, és ezt sem mutathatom ki, mert a szüleim így neveltek. Csak ülök tanácstalan arccal, de belül sokkal többet érzek ennél, hiszen sikerült rendesen felhúzni az agyamat.
- Én megpróbáltam, de ez zsákutca -
nézek Dariusra, majd az én teáscsészémre mutatok. - Most lássuk, te mégis mit tudsz összehozni - majd várok, hogy elmondja, mégis mit lát, bár belül reménykedek, hogy az enyém is ilyen semmitmondó legyen, mint ez az idióta medúza...

Words: 422 Music: - Notes: segédlet Razz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-17, 19:16

Kyle eleinte komolyan figyelte a lány szavait, azonban az első mondatok után neki is hamar leesett, hogy nem látott semmit sem Elsa, talán még csak nem is próbálkozott.
- Vicces vagy. - kuncogott kicsit magában, mert azért az improvizációja tényleg megnevettette őt – De nem féreg volt az, hanem egy fogtündér. Gonosz bestia. - csóválta megjátszva a fejét – De ez így tényleg nem jó.
Másodpercek is eltelhettek. Hol Elsára pillantott, hol pedig a mellettük levő párokra, de nem tudta, hogy mit kellett volna tenni, nem volt ötlete.
- Jah, valami módszer biztos van. - sóhajtott nagyot, majd dőlt hátra a székében. Nem tetszett neki ez, de a tehetetlenség ellen nem sok mindent lehetett tenni. Egyelőre nem próbálkoztak újra, Kyle legalábbis nem érezte úgy, hogy lett volna értelme. Kedvtelenül nézelődött, majd törte meg a csendet, csak hogy legalább Trelawney professzornő ne tévedjen oda hozzájuk.
– Más egyébként milyen jövőt képzelnél el magadnak? - a kérdést úgy tette fel, hogy a lányra sem nézett – Például ő, - mutatott rá Parkinson kisasszonyra – ő biztos valami gyilkos lesz, az a virágtaposó fajta. A tulipánt is kitépné a földből, mert az nem fekete, hanem piros. De te nem leszel ilyen szerintem, bár egy házba jártok, lehet még megkörnyékez majd. - itt már Elsa felé fordult, nem tudva, hogy milyen kapcsolatba is voltak egymással - Mondjuk szerintem a zöld nem áll jól neked. - volt őszinte vele.
E témában talán az szokott lenni a leggyakoribb kérdés, hogy mit tenne valaki, ha ismerné a jövőjét és ez a kérdés volt az, amire csak akkor lehetett volna válaszolni, ha az valóban megtörtént volna. Kyle is állította már azt, hogy nem tenne semmit, pedig jól tudta, hogy biztos nem lépne le a járdáról akkor. Emiatt a tanácstalanság miatt - ha lehet annak nevezni – nem tette ezt fel, csupán csak érdeklődött, hogy mit is szeretett volna Elsa magától.
- De őszintén, hanyagolva a gazdag és szőke herceget.
Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-17, 18:18

Minden úgy megy ahogy azt képzeltem. A reakciói pont olyanok, amilyennek vártam őket. Minden, amíg be nem mutat nekem. Nekem, az emberek nem szoktak bemutatni. Valószínűleg le sem tudnám kaparni az arcomról a megdöbbenést, ha nem tetszene jobban ez az egész, mint amennyire váratlanul ért. Ha ez így megy tovább, kettőnk kapcsolata, talán még sem lesz olyan rövid, mint ahogy azt az elején terveztem.
- Tudod... elég különös egy lány vagy te.
Jegyzem, meg ahogy teámért nyúlok, majd csak hogy kicsit lehűtsem, megfújom, aztán lassan, aprókat kortyolgatva elkezdem inni. Mondjuk teának nevezni, szinte bűn ezt a valamit. Nem lepne meg, ha az emberek azért látnának bele dolgokat a csésze alján ragadt teafűbe, mert hallucinálnak,valami fura mérgezéstől, ez a cucc iszonyú. Nagy kár, hogy nem lett több alkoholistából nagy varázsló, akkor talán most whiskey-t kortyolgatnék és az alján maradt apró jégkockákból kellene jósolnunk egymásnak. Vagyis... most jósolunk egymásnak, vagy csak valami személyiségvizsgálat, vagy mi ez pontosan? Egyszerűen nem fekszik nekem ez a tárgy. Mégis elég ironikus hogy valami ami ennyire púp a hátamon, hozott össze valamivel, pontosabban valakivel aki jelenleg ennyire kedvemre van.

Míg én jobbnak látom lassan kortyolgatni ezt a förtelmes löttyöt, partnerem elég gyorsan felhajtja csészéje tartalmát, majd egy kis lögybölés után lefordítva az asztalkára teszi a csészéjét. Igyekszem követni a példáját, ám egyben saját figyelmeztetésem is kísért... inkább lassan, minthogy az ajkaimat is megégessem. Amíg iszogatok azon töprengek, mit is kérjek tőle, ha sikerül jól kijönnöm a fogadásból amit ő talált ki. Úgy tűnt nem tetszett neki, hogy a boszikámnak neveztem, szóval talán azzá kell tennem. Igen, ha valóban olyan különleges, mint érzem, nomeg persze amilyennek eddig mutatta magát, nem szívesen ereszteném el magam mellől. Ám ahhoz, hogy magamhoz láncoljam, valószínűleg egy fogadás nem lesz elég, kell hogy őt is érdekeljem de... persze miért is ne érdekelném, ezt akár ki is húzhatjuk. De miért is gondolkodom én ezen? Az előbb megcsókolni, akarom, most meg, hogy mindig mellettem legyen, mi a fene van velem? Még azt sem tudom, hogy ki a fene ez.
Kíváncsi szemekkel megfigyelem a kezemben tartott tea maradékát, remélve, hogy nem valami fura mérget kevert bele, amivel magába akar bolondítani. Áh biztos nem. Ezt tisztázva magamban megrázom a fejem, majd egy hirtelen mozdulattal ajkaimhoz emelem a csészét és lehúzom a maradékát. Csak egy kevés marad benne mikor elemelem a számtól, ami a feladatoz még szükséges, majd egy mosoly társaságában felé nyújtom csészémet.
- Nos boszikám.. halljuk mit látsz. - Ha neki nem is tetszik, szerintem rá fog ragadni, csak kicsit szoktatni kell. Az ember általában amúgy sem szereti a neki adott beceneveket, majd egy idő után megszokja, végül már fel sem tűnik neki. Ráadásul a boszikám illik is rá mert... hát ő egy boszi.. és előbb- utóbb az enyém lesz, akár tudja, akár nem. Nos, mit látsz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-16, 23:30

Darius&&Anne

A vidám érzéseket sosem esett nehezemre kimutatnom, csak azokat rejtem el magamba, amik a szüleim szerint csak legyengítenének. Azt mondták, hogy sose mutassam ki, ha rossz a kedvem, én így teszek. Azt mondták, hogy a félelmet se mutassam ki, ezt is megteszem. De leginkább a szeretettől és a szerelemtől
óvtak. Tudták, hogy ennél jobban semmi sem sebezhetne meg, a szív túl törékeny. Arra neveltek, hogy senkiben se bízzak, senkit se kedveljek meg igazán, és én hallgattam rájuk. Senkit sem engedek túl közel magamhoz, nem, akkor sebezhetővé válnék, akkor pedig a szüleim nem lennének már büszkék rám.
Talán ez az, ami miatt annyira furcsán néz rám ez a fiú? Nem szoktak így nézni rám az emberek, már mindenki elfogadta, hogy ilyen vagyok, de ő, mintha nem így lenne vele. Mégis mit akar tőlem? Azt, hogy mutassak bármi érzelmet? Remélem megelégszik a nevetéssel, megvető pillantással és még hasonlókkal, mert többet nem fog kapni tőlem.

A következő jelenetet viszont nem bírom ki nevetés nélkül. Tudta hogy meleg a kanna, figyelhetett volna, hiszen látta, hogy velem mi történt, mégsem figyelt. Sikeresen megégette magát, akár csak én az előbb. A különbség csak az hogy míg ő segített nekem, addig én annál jobban nevetek rajta, hiszen egyik kedvenc tevékenységem mások szenvedését nézni. Ez az, ami mindig örömmel tölt el. Meglepő lenne akkor, hogy most is nevetek? Áh, nem hiszem...
- Én nem mondtam semmit - mondom nevetve, kezeimet védekezőn magam elé tartva a meg se szólaljak jelentésű megszólalására. Talán nevetni sem szabad? Hát ha ne, én akkor sem hagyom abba, mert most ő járt rosszul, nem én, ez pedig nagyon tetszik nekem.
- Amennyire nincs szerencsém mostanában, annyira nem ciki ez most nekem sem - válaszolom, miközben akaratlanul is bemutatok neki a középső ujjammal. Ige, ezt tudtad elérni nálam. Semmi különösebb érzelem csak ez az egyszerű mozdulat. Nem, még a teával vagy a tenyérjóslással sem fogsz kiismerni. Nem bizony!
- Hidd el, az előző sem volt szándékos -
jegyzem meg csak úgy mellékesen az imént tett figyelmeztetést a forró teára, ami közben sikeresen el is készült, így felveszem a csészét enyhén megfújom az italt, és lehetőleg minél gyorsabban megiszom - hiszen szerintem eszméletlenül pocsék íze van-, és csak annyit hagyok benne, amennyi a feladathoz kell. Majd az óramutató járásával ellentétes irányba háromszor meglötykölöm kicsit a még benne lévő teát, végül lefordítva a tálcára teszem. Már csak várni kell picit, és akkor kiderül, hogy most mégis mit jósol nekem ez a teaféle, meg persze remélhetőleg Dariusról is kiderül valami. Azt leszámítva, hogy szexi, vicces és nyomulós - ami furcsa, hiszen én szoktam inkább ilyen lenni. Ezt mégis hogyan...?

Words: 426 Music: - Notes: segédlet Razz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-16, 22:10







So if you're too school for cool



Kyle fiú nem lát semmit a tenyeremben. Hiányzik valami. Az már biztos! Felnevetek.
- Hiányzik hát. Lehet, hogy nincsen agyam. Se jövőm, se múltam, se jelenem - sóhajtok tettetett drámaisággal, és megcsóválom a fejemet. Egy leheletnyit megkönnyebbülök , hogy nem látott semmiféle izét a kecskékkel, vagy hasonló. Ez mindenképp jó pont. Mármint nekem.
Aztán arra kér, hogy most én erőltessem meg magam, és nincs lehetőségem tiltakozni.
- Nem tudod, mire vállalkozol - idétlenkedek, miközben megragadom a kezét. Na az száz, hogy én ebben semmit nem fogok látni, nem igazán van vénám ezekhez a dolgokhoz.
Bambán bámulok a kezére, fél kezemmel a csuklóját fogom, a másik kezem bénultan töketlenkedik a térdemen.
Forgatom a fejem, megnézem mindenféle szögből, akkor se mond semmit a tenyere.
- Megharapott egy futóféreg. - vonok vállat tanácstalanul, mikor meglátom a parányi, jellegzetes kis harapásnyomot a mutatóujja alatt a tenyerén. Most mit mondjak? Nem vagyok én az Orákulum.
Kicsit frusztrál, hogy a prof közben körbejár, és azoknál, akiknél nem hall semmit, leül melléjük, és barátságosan hogy úgymondjam cseszegeti őket. Na, ezt jobb volna mihamarabb elkerülni.
- Öhm... - egyre közelebb jön. - Egészen... Kisgyermekként születtél, kicsit több, mint... tizenöt évvel ezelőtt. - kezdem a rögtönzést. - Édesanyádat anyunak hivták, és amíg nem bújtak ki a fogaid, csak pépeset ettél.
FElnézek, egy kicsit gondolkodom, aztán folytatom.
- Tizenegy voltál, mikor levelet kaptál a Roxfortból. Egy bagoly hozta, igen, látom már, és Ollivandertől van a varázspálcád. A jövőd... A jövőd még egészen homályos, de talán látom, hogy este le fogsz feküdni aludni, ééééés... - Ja igen, a prof imádja a tragikus végkifejletet - éééés... meg fogsz halni. Hogy mikor, azt nem látom sajnos, de egyszer. - mint aki jól végezte dolgát elengedem a kezét. - Bocs, de nem látok semmit - formálom csak az ajkammal a szavakat, és keresztbevetem a lábamat magam előtt, aztán széttárom a karom - ez van, sose voltam jó ebből.
Nézem a többieket, valaki már teljesen átszellemült, és sorolja hüledező párjának a látottakat, aki ezen persze nem tud napirendre térni, Trelawney professzor leragad egy-két helyen, mi meg csak ülünk, és bámulunk egymásra.
- Biztos van... valami módszer. - bíztatom magunkat.


Tag: Kyle Words: Mindegy Very Happy Music: P!nk - Raise your glass Smile Notes: Smile
Credits: lumos OF Caution.


Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-16, 20:31

Ez az, végre érzelmek jelentek meg az arcán. Gyengébbek kedvéért, ez nekem olyan, mintha a világ legértékesebb kincse, ami kívánságokat teljesít, masszíroz és csokis tejet készít, egy áttörhetetlen fal mögé lenne zárva, ám az mégis megrepedt az ütésemtől. A metaforával csak annyi a gond, hogy nekem a fal áttörése sokkal többet ér, mint a mögé rejtett jutalom, ami mikor ezüst tálcán kínálkozik, már nem izgat. Ez a lány pedig... ilyen erős fallal rég akadt már dolgom, így minden repedés amit okozok, duplán okoz örömet és minél keményebben kell érte küzdenem annál jobban élvezem. Igazából, most döbbentem rá, hogy egy pszichológus vagy pszichiáter olyan tanulmányt írhatna a beteg agyamból amiért tuti valami díj járna. Talán majd ha kicsit megszorulok anyagilag, eladom magam ilyen mentál lotyónak, de addig is folytassuk az órát.

- Persze. - Felelem kérdésére, majd elengedem a kezét, hogy neki láthassak a forró víz kiöntésének.
- Mellesleg, ha buta nem is vagy, tőled nem is túl okos, hogy megégesd a...au. - Ki sem mondtam, de ahogy a második poharat töltöttem, én is megsütöttem a kezem. Bár hogy őszinte legyek ez szándékos volt. Nevess, ki, becsülj alá, hidd, hogy olyan vagyok, mint bármelyik balfék, gyengíts azon a falon.
- Meg... se... szólalj. - Nézek rá, miközben kezemet rázom, hogy kicsit lehűtsem és enyhítsem egy kicsit a fájdalmat. Majd finoman fújni kezdem.
- Kettőnk közül ebben te vagy a tapasztaltabb, szóval nálam kevésbé ciki. - Jegyzem meg, majd hirtelen felindulásból nyelvet nyújtottam rá. Oh ember, mint egy gyerek, de lássuk be, még így is rohadt cuki vagyok. Ámbár, így belegondolva, biztos nem sok ilyen társalgásban volt még része. Lássuk, eddig hergeltem és dühítettem, aztán majd felfaltam, megnevettettem és most , mint egy gyerek. Annyira irigylem, nekem szinte sosem jut a nem mindennapi emberekből, mindig csak a sima kis normál emberek, neki viszont itt vagyok én. Remélem azért átérzi milyen szerencséje is van egy ilyen partnerrel, főleg ha egy kicsit is olyan mint én, tuti élvezi a változatosságot. Na jó talán ez sem egészséges, hogy így oda vagyok magamtól de... ki hibáztatna? De még így is... ha így is gondolkodom, ha ennyire egoista vagyok is, miért nem tudom levenni a szemem az arcáról? Azok, a szemek és a nemrég megvillantott mosoly. Találkoztam, már aranyos és szép lányokkal, nem különb, de akkor miért nem tudom levenni róla a szemem? Annyira akarom tudni a választ, de annyira vágyom rá, hogy sose tudjam meg.
- Na jó, ha lehetséges, ivás közben próbáljuk ne megégetni, a szánk vagy leönteni magunk a forró teával okés? - Bár érdekelne, hová lehet még gyógyító puszit adni, hogy enyhítsem a fájdalmát. Azok az ajkak szinte kérlelnek, hogy... HÉ! Most nem épp ez a gondolatmenet élvez prioritást. Remélem ebből a teafűből megtud majd valamit rólam, mert úgy tűnik én is kezdem elveszteni a fonalat. Csak tudnám, hogy csinálod.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-15, 23:35

Darius&&Anne

Amikor megemlítem, hogy talán megpróbálkozhat majd a tenyérjóslással nálam is, akkor büszkeséggel tölt el, mikor meglátom arcán a mosolyt. Tudtam, hogy ez majd legalább némi érdeklődést kelt benne, ha már ennyire nem tudja, hogy mégis ki vagyok, vagy milyen vagyok, vagy mit érzek. Bár az utóbbi kettőre kétlem, hogy túl sok választ kaphatna, hiszen ez az a két dolog, amit erősen elrejtek magamba. A falon pedig még senki sem tudott áttörni, úgy tűnik nehéz megmászni és mindenki elbukik nála. Ez van.

Örülök, hogy nem igazán akar  beszélgetni, miközben a víz forr, legalább figyelhetek a feladatra. Már ha az figyelésnek számít, hogy sikeresen megégetem a kezemet a kannával. Úgy van Anne, szerezz még több sebet, jól csinálod! Azonban a kis balesetem után, szinte gondolkozni sincs időm, hiszen Darius egyből finoman
lecsap rá, hogy szemügyre vehesse. Sikerül meglepnie ezzel a mozdulattal, hiszen nem néztem volna ezt ki belőle, azonban a következő megszólítást nem tudom szó nélkül hagyni.
- Először is nem vagyok buta, másodszor pedig nem vagyok a boszikád -
mondom, hangsúlyozva a birtokjelet az utolsó szóban. Nem, én sohasem voltam senkié, és nem is leszek. Az kizárt. De a következő mozdulattal ismét sikerül meglepnie, az elmúlt néhány percben már másodszor. Mégis hogy csinálja? Az a lágy puszi, amit a kezemre ad, mintha éreznék tőle valami bizsergést... Dehogy is, csak a fájdalom miatt van... Biztos csak amiatt... A meglepett arcot is gyorsan nevetőre váltom, mikor meghallom az anyukás szöveget. Ha tudná, hogy nálunk ilyen sosem volt... Mindig csak apa ölelése tudott meggyógyítani. Ahány család, annyi szokás.
- Megkérhetlek, hogy inkább te öntsd ki a vizet a csészékbe? -
kérdezem még mindig azzal a mosollyal az arcomon, amit a korábbi mondata idézett elő. Mégis miért érzem úgy, hogy valamit nagyon akar tőlem? Bár lehet, hogy már csak beképzelem magamnak az ilyeneket, kinézném magamból...
Words: 297 Music: - Notes: segédlet Razz
Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-15, 21:42

Mindig udvarias vagyok... ennek az őszinteség is a része. Nem értem az emberek miért hiszik, ha valami gond van az az én és nem az ő hibájuk. Mondjuk most jogos volt a felvetés de akkor is. Na mindegy talán jobb is ha ezt a megjegyzését szó nélkül hagyom. Azonban, úgy tűnik, a tenyérjóslás gondolata nagyon megtetszett a hölgyeménynek. Először arra gondoltam, talán csak szeretne kiismerni és lecsap az alkalomra, de ehelyett rátapintott a gyengémre. Utálnám beismerni, de jelenleg tényleg elég nehéz kiismerni. Végül is egy órája sincs, hogy megismertük egymást, így ez nem kéne, hogy olyan nagy dolog legyen, de mégis... Ahogy arra céloz, enélkül talán esélyem sem lenne kiismerni. Ohh, ha akarnám sem tudnám visszafogni ezt a fránya vigyort, mely arról árulkodik, tetszik a jelenlegi helyzet. Ebben a helyzetben bánom, hogy nem értek jobban a tenyérjósláshoz, mert szívesen megtudnám minden apró kis titkát. Bár belegondolva, úgy nem is lenne annyira szórakoztató, szóval jobb is így.

Várunk, várunk és csak várunk. Olyan unalmas, kellene egy varázsige, ami egy pillanat alatt felforralja a vizet, hisz így minden egyes várakozó pillanat veszendőbe megy, amit az ember hasznosabban is eltölthetne. Míg a tea forr egy szót sem szólunk, én leginkább vonásait, ruházatát pásztázom és próbálom megfejteni milyen is lehet, mit szerethet, de semmi különös. Elmélkedésemből halk szisszenés zökkent ki, ahogy a forró edény megégeti a kezét.
- Mutasd. - Nyúlok a kezéért, hogy óvatosan magamhoz húzzam. Apró, kecses kéz, selymes bőr, nagyjából ahogy vártam. Finoman fújni kezdem keze azon részét, melyen egy vörös folt jelzi az égés helyét, majd ahogy picit elforgatom kacsóját egy másik sebet is észreveszek rajta.
- Butus boszikám, úgy tűnik mostanában rájár a rút a kezedre. - Jegyzem meg egy halvány mosoly kíséretében. Úgy tűnik, hogy talán figyelnem kellene rá, különben a végén, még tönkreteszi magát az új játékom. Pedig olyan nehéz találni egy jót.
- Van egy egész jó módszerem a fájdalomcsillapításra, ha szabad. - Igazából az sem izgat ha nem szabad, fejem lassan közelebb hajtom sérült kezéhez, majd ajkaimat kicsit hosszabban rányomva egy gyógyító puszit nyomok rá.
- Mikor anya csinálta mindig működött. - Néztem fel rá komolyan, kiskutya szemekkel, majd pár pillanattal később egy kisebb nevetés tört fel belőlem. Mindez már csak kivált belőle valami komolyabb reakciót, nem? Pír, mosoly, kis nevetés. Ha mást nem, kis akcióm legalább a fájdalomról elterelheti pár pillanatig a figyelmét, ami engem nem érint, de neki jobb, így hamarabb ugorhatunk arra a teafüves jóslására, amit már annyira várok. Nyűgözz le!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-15, 20:38

Darius&&Anne

Nem hittem volna, hogy ennyire örülök majd a tanár pontos órakezdésének. Hála neki, megúszom ezt a beszélgetést a sráccal, de mivel partnerek lettünk - esküszöm, többet nem fogok inkább elaludni -, muszáj együtt dolgoznom vele. Kész káosz lesz az egész... Udvariasságból tettem csak fel a kérdést, hisz nem lennék normális, ha ráhagyom a feladatot. Bár sosem értettem, hogy mi olyan nehéz a teafűzésben, de komolyan...
- Hirtelen de udvarias próbálsz lenni -
említem meg, miközben unottan egy varázslattal elindítom a kannában lévő víz forrását, és kirakom a teafüvet a két csészébe.
Aztán hirtelen felkapom a fejem az ajánlatára. Tenyérjóslás? Csak nem azt akarja, hogy megpróbáljam felfedezni őt? Hogy milyen természete van, vagy valami ilyesmit? Én benne vagyok, sőt...
- Ha tényleg nem jön össze, akkor akár te is megpróbálhatsz engem megfejteni... Hátha a kezemmel sikerül - válaszolom egy kacsintás kíséretében és van egy olyan érzésem, hogy ezzel most igazán felkelthettem az érdeklődését. Amennyire magamba fojtom az érzelmeim nagy részét, nem hiszem, hogy Darius olyan sok mindent tud majd kiolvasni a kezemből... - De most várjuk meg, hogy felforrjon a víz - mutatok a kannára, amiben láthatóan már kezd melegedni a folyadék, majd miután halom, hogy jó megfogom az edényt. Azaz fognám, ha nem lenne ennyire forró. Ez is a meggondolatlanságom következménye, tudhattam volna, hogy forró. Nem elég, hogy ezzel a sráccal vagyok párban, még a kezem is sikerült megégetnem. Azt hiszem, ez sem az én napom... Múltkor a bagoly harapott meg, most meg ez... A végén még a teafű is kihozza, hogy mostanában mennyire nincs szerencsém?

Words: 255 Music: - Notes: segédlet Razz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-15, 20:02

A fiúnak tetszett a lány stílusa. Úgy gondolta, hogy ki ellésnek nevezi a szülést, az rossz ember nem lehet. Vagyis, igazából pont az lehet. Más szituációban, egy mogorvább stílussal, erősen kirúzsozott ajkakkal egy igazi döghöz illettek volna ezek a szavak, de a lány másnak tűnt most. Nem volt ilyen. Legalábbis első látásra.
De visszatérve a folyamathoz, ami lejátszódott most kettőjük között, az sajnos nem volt egyszerű. Az efféle jóslás, vagy látás, nem olyan volt, mint – jobb szó híján - a muglik világában. Nyilván egy tenyér alapján sok mindent meglehetett állapítani az adott illetőről. Hol járt legutóbb, mit dolgozott, s mennyit, elméletileg a tenyér vonalai alapján meglehetne becsülni az életkorát is és így tovább, de ehhez Kyle nem igazán értett. Nem volt ilyen megfigyelő. Az efféle jövőbelátás szó szerint egy látomással társult, képekkel, jelenetekkel a jövőből. Legalábbis Kyle így gondolta, de még sajnos ezidáig egyszer sem tapasztalta. Mondjuk olyan sokszor sem fogdosta mások tenyerét, mint kellett volna, sőt.
- Hát nem is tudom. Merjek rosszat mondani? - próbálta játékosan húzni az időt, de látszott az arcán, hogy koncentrál. Behunyta pár pillanatra a szemeit, majd újra kinyitotta. Úgy gondolta, hogy az érintésen van a hangsúly és az ujjai puhájával bejárta Elsa egész tenyerét, de semmi nem történt. Nem látott se gazdag férfiút, se fogatlan öregembert, mi miatt látványos fintor ült ki az arcára és megvakarta a tarkóját.
A kérdés már csak az volt, hogy legyen őszinte, vagy esetleg füllentsen valami kedves apróságot a lánynak, mely idővel nyilván úgy is kiderült volna.
- Nem látok semmit sem, hiányzik szerintem valami. - vonta meg a vállait és csak remélte, hogy Elsát nem keserítette el olyannyira az első sikertelen próbálkozás – Próbáld meg te, neked hátha jobban megy. - nyújtatta neki a tenyerét – Kérlek, valami szőke bombázó legyen.
Időközben a többi pár is elkezdte az első próbálkozásokat, de még senki sem örült olyan hangosan a sikerének.
Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-15, 18:32

A válaszából látszik, hogy korábbi megjegyzésem betalált. Próbál visszavágni, de az, hogy csak az óráink miatt ismer, teljesen irreleváns hisz ismer... de ha most ezt megint felhoznám csak egy béna vita kerekedne belőle. Neem, ami érdekesebb, hogy nem tudok irányítani. Mérgesnek kellene lennie, meghökkentnek, de legalább enyhén zavartnak, azonban még ha így is van nem mutatja. Annál jobb. Én meg még ki akartam hagyni ezt az órát.

Szóval, a válaszára meg sem rezdülök, nyugodtan várok, miközben a tanár besétál a terembe, majd jön a szokásos, tájékoztató, pontok, jegyek, ilyesmik. Ennek a nőnek hatalmasnak tűnnek a szemei ebben a szemüvegben. De a gondolkodásból az zökkent ki, ahogy asztalunkhoz érkeznek a hozzávalók a ma órai feladathoz, ami kényszerít minket a további közös munkára.
- Mivel te vagy a szakértő, nem mellesleg a hölgy az asztalnál, azt mondanám, tiéd az elsőbbség. - A korábbi mondataiból az jött le, hogy nem áll rosszul ebből a tárgyból, én viszont tudom, hogy nem vagyok jóstehetség, szóval lássuk mire képes. Mindig is érdekelt, mi lenne ha egy ügyesebb látnokkal, jóssal, vagy hasonlóval kerülnék össze. Mit látnának bennem? Tényleg tudnának bármi érdemlegeset mondani a jövőmről? Be kell valljam, elég szkeptikus vagyok ezzel a tárgyal kapcsolatban, hisz ha tényleg lehetséges is ez az egész jövőbelátós marhaság, legalább egy jós lehetett volna anno, aki előre látja, hogy az a kígyófejű úgy dönt mugliellenes csapatot szervez és vagy kinyírja a varázsvilág egy részét, vagy maga mellé állítja.
- Ha ez nem sikerül, később talán megengedem, hogy olvassa tenyeremből is. - Ajánlottam fel ezt a kivételes lehetőséget. Talán ha láthatnám a pici kacsóit, azokból kiderülne, hogy miért kerített annyira hatalmába az aurája. Addig is, jobb dolgom nem lévén marad a teázgatás és hogy nyugodtan figyelem, minden egyes rezdülését... már ha a szemei hagynak egy kis pihenőt. Ki a fene vagy te?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-15, 17:16

Darius&&Anne

Egy bocsánat nekem nem elég. Sosem voltam az a típus, aki elnézi az efféléket, hiszen a családom nem ilyennek nevelt. Épp ezért, még az nem tud most levenni a lábamról, hogy mennyire szexi ez a srác azzal a mosollyal... Igen, nem rossz pasi, de nemrég kezdtem bele egy másik játékba: össze fogok törni megint egy szívet, mert ettől legalább jól érzem magam. Azonban akkora ribanc mégsem vagyok, hogy egyszerre két pasival is kikezdjek, ráadásul míg a másik ismer, addig, mint kiderült, Darius a nevemet sem tudja. Hiába szexi, az nálam már nem elég. Olyan pasi kell, akinek a szívét össze tudom törni, akinek az érzései igaziak irántam, akivel szakíthatok, hiszen én úgysem szeretem viszont. A szerelem nem nekem való dolog, ezt a szüleim is megmondták is kiskoromban, hogy tartsam magam távol ettől az érzéstől, és én így teszek, éppen ezért vagyok olyan, amilyen.
Azt hiszem az ötletem valamennyire felkeltette az érdeklődését. Biztos csak amiatt van ez, mert ha sehogy sem tudja meg a nevem, akkor kérhet tőlem valamit. Ez a szöveg mindig hatásos, tudtam én. Amikor közelebb húzódik, meglepődök, hogy mégis mit akar, azonban a mondatára halvány mosoly jelenik meg arcomon.
- Csak tessék, én nem tartalak vissza -
mondom, majd hátradőlök, s kezeimet összekulcsolom magam előtt, s várok, hogy mi fog következni, következő mondatára azonban felcsillan szemem. Szóval így akar játszani? Jobban érdekli, hogy mégis
mit kérhetne tőlem, mint a nevem. Akkor addig mégis, hogyan fog szólítani? "Hé, te..." Vagy úgy kezdi majd a mondatát, hogy "Hallod..."? Esetleg izé leszek, vagy mégis mi van? Ez a srác összezavar és ez nem jó, mert mindig én zavarok össze másokat, én játszadozok másokkal, nem pedig ők velem... Ez így nem jó, nagyon nem jó...
Azonban amit mindez után hallok, az teszi végül a pontot a felkiáltójel alá. Hat éve észre sem vett? Jó szeme lehet, mit mondjak... De nem hagyom, hogy megtörjön, mert azzal csak elérném, amit szeretne, hiszen biztos vagyok benne, hogy ezt is csak azért mondta, hogy engem kiborítson. Megjegyezném, hogy sikerült neki, de színészi tehetségemnek hála, azt hiszem egész jól elrejtem a többi érzésemmel együtt ezt is.
- Nehogy azt hidd, hogy én igen. Mert el kell szomorítsalak, de csak a közös óráink miatt tudom a nevedet -
válaszolom úgy, hogy a "csak" szót jobban kihangsúlyozom számára. Amúgy ezzel a mondatommal nem is hazudtam neki, mert tényleg csak ezért tudom, hogy mégis hogy hívják.
Alighogy elhangzik mondatom, megjelenik a tanárnő is. Fel sem tűnt, hogy közben már becsengettek. Elmagyarázza - már szerintem körülbelül századjára - nekünk, hogy hogyan megy a teafüves jóslás, és kihangsúlyozza, hogy ez egy gyakorló óra, de attól még jól figyeljünk oda, mert lehet, hogy szerezhetünk pontot a házunknak. Ez azonban egyáltalán nem érdekel, majd szerez neki más, nem igazán érdekel ez az egész pontversenyes dolog.
Asztalunkon megjelennek a szükséges hozzávalók: egy kanna víz, két csésze tálcán és a teafű.
- Kezded, vagy kezdjem én? -
kérdezem Dariustól úgy, mintha az előbbi jelenet meg sem történt volna köztünk.

Words: 487 Music: - Notes: nem tudom, hogyan hoztam össze megint ilyen hosszút... xD Razz
Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-15, 13:37

Nocsak, hogy felkapta a vizet. Úgy tűnik, tényleg évekig elkerülte a figyelmem, most viszont semmi másra nem tudok koncentrálni már jó-néhány perce.
- Ehh, bocsánat. - Vakargatom meg tarkómat egy kínos mosoly kíséretében, mikor emlékeztet, hogy ő bezzeg tudta a nevem. Most tényleg én lennék a hibás, hogy nem ismerem az iskola minden egyes tanulóját? Hisz annyian vannak, mégis olyan kevés közülük az aki ténylegesen jelent is valamit. A legtöbb ember, ha tudná, mi zajlik le a fejemben, minimum azt mondaná vizsgáltassam ki magam, de szeretek inkább úgy tekinteni magamra, mint egy érdekes, egyben különleges emberre. Áhh, bárcsak több lenne belőlem ~

Még hogy találjam ki a nevét? Hmm, végül is rég játszottam ilyet, de úgy tűnik sokkal jobban is kijöhetnék az egészből ha sikerül elérnem, hogy ne tudjam meg ki is ez az álmatag szőkeség. Hát jó, ez már kicsit elüt a hétköznapitól, de még mindig nem magyarázat erre az izgalomra amit miatta érzek. Lehet többet érnék el ha kicsit felpiszkálnám? Na lássuk. A székem közelebb csúsztatva az asztalhoz, előre hajolok, hogy halkabban is elég legyen beszélnem, mintha csak valami titkot készülnék elmondani.
- Ugye tudod, hogy elég lenne a szomszédos asztalhoz fordulnom és megkérdezni az ott ülőktől, mi a neved? - Vigyorodtam el. Egy pillanatig sem hagyom, hogy arcomon kedvesség helyet bármi mutatkozzon, s ahogy a szavakat kimondom, semmi bántás nem érződik benne, mégis próbálom azt éreztetni vele, hogy a kis névkitalálósdihoz nem kéne nagyon megerőltetni magam.
- De nem bánom, benne vagyok. Ígérem nem tudom meg a neved az óra végéig. - Kacsintok rá, ahogy újra normálisan felülök a székben. Pár másodperc azonban elég, hogy rájöjjek, ennyi valószínűleg nem lesz elég. Általában addig kedveskednék, míg össze nem barátkozunk, vagy legalábbis elkezd kedvelni, de ha ösztöneim nem hagytak cserben akkor ez most nem egy átlagos eset, szóval lássuk mire megyek ha megpróbálom kicsit felhúzni.
- Oh, mellesleg a névmemóriámmal semmi gond... - Dőlök hátra kényelmesen székemben, lábaimat keresztbe rakva, miután az asztalunktól elfordulva előre nézek, ahol hamarosan tanárunk fog állni. - Az elmúlt hat évben egyszerűen észre sem vettelek. - Jelentem ki könnyedén és még csak nem is hazudok. Míg eme szavakat kiejtem ajkaim halvány mosolyra húzódnak, szemeim sarkából pedig kíváncsian figyelem hogyan reagál minderre. Nagy reményeket fűzök hozzád teafüves lány.. remélem nem hagysz cserben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-15, 08:52







So if you're too school for cool...



Kyle fiú óvatosan a kezébe veszi a tenyeremet, én pedig meglehetős szarkazmussal figyelem a mozdulatot. Aztán még beszélni is kezd, én pedig gyanakodva nézek fel rá.
- Ja, ezt ismerem - vágok közbe. - A bátyám is ezt játszotta. "...és lesz egy házad... úszómedencével" , és itt köpött bele mindig egy olyan embereset a tenyerembe! - vállat vonok. A fiúk már csak ilyenek, gondolom.
Azért ahogy rátér a gyerek-témára, meg a szívszerelmemre, elkuncogom magam.
- Óóóó hát arra nagyon is kíváncsi vagyok! - megint kicsit több az élc a hangomban, mint kellene. - De ne valami olyat lássál nekem, aki csóró, és ne legyen több füle, mint foga! - figyelmeztetem. - Akkor talán még leszek olyan hálás a Sorsnak, hogy még kölyköket is elljek neki!
Csak egészséges módon vagyok feminista, mármint értitek, nem várom el, hogy fizessenek helyettem, ha meghívnak valahova, nem várom el, hogy a popsim alá tolják a széket, és feladják rám a kabátot, de kellemesen meg tud lepni, és úgy érzem, mégsem annyira büdös bunkók a férfiak.
Esküvőről nem szoktam álmodozni, mármint mióta kiköptem a cumit a kis számból, meglehetősen felvilágosult fehércselédnek tartom magam, aki nem hisz abban, hogy jön a nagy Ő, és egyből lagzi, meg fátyol, meg esküvő. Tudod mi lesz! A nagy... izé, pofáraesés, ha beleéled magad, kislány.
Ja, mondom ezt úgy, hogy még nem volt részem nagy átvágásokban, nem hagytak ott a francba, nem voltak álmatlan éjszakáim meg telesírt kispárnáim nagy szerelmek miatt, én csak pusztán elég okosnak tartom magam ahhoz, hogy marhára ne érdekeljen, hogy egy pelyhedző állú majomparádésnak megtetszek-e, és hajlandó -e pazarolni rám a drága idejéből, vagy sem.
Na de elkalandoztam, az asztalra könyökölök, és megpróbálok figyelni arra, amit Kyle mond. Végülis, ki tudja, lehet valami izgalmasat fogok hallani, aminek még hiszek is az igazságtartalmában.
Nem is pofázok többet, nehogy megzavarjam a Látót, illedelmesen keresztbe teszem a bokáim a szék alatt, a tenyerem fürkészem, majd Kyle arcát, hogy megvillan-e benne valami Nagy Felismerés,hogy kiderül, hogy törvényes házasságban fogok élni egy kecskével, vagy megver valami éterikus sugárzás, és beköltözöm az esőerdőkbe a gorillák közé.
Miután egy darabig nem szól, győz a kíváncsiság.
- Na? - kérdezem suttogva - Mi történik most? Látsz valamit?

Tag: Kyle Words: Mindegy Very Happy Music: P!nk - Raise your glass Smile Notes: Smile
Credits: lumos OF Caution.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-14, 23:14

Darius&&Anne

Lehet én vagyok túl fáradt, de az az érzésem van, mintha a második mondatomra semmit sem reagált volna. Ebből már le is jön a lényeg: rohadtul nem érdekli ez a tárgy. Ami rám nézve nem éppen jó, mert így valószínűleg minden rám marad. Miért is szeretem én a jóslást? Talán azért, mert én imádom tudni, hogy mire számíthatok, utálom a váratlan helyzeteket és szimplán még azért, mert ha valakivel bajom van, simán mondhatok neki valami szörnyű jóslatfélét, amitől beijed és ami persze nem fog bekövetkezni, de erre maximum később ha rájön... HA rájön...
Azonban amit a leginkább nem értek ebben a srácban, hogy most miért kezdett el annyira vigyorogni. Talán próbál kedves lenni velem? Vagy csak szimplán ilyen az arcberendezése - állandóan vigyorgós. Azonban én nem ismerem ezt a srácot, mégis miért keresek benne bármi logikát? Én úgy sem fogok magamról semmi fontosat mondani, legfeljebb olyant, amit már mindenki tud, aki akár csak látásból vagy hallásból ismer. Sosem osztok meg bensőséges információkat magamról, nem tudhatom, hogy mégis kiben bízhatok, és ezért vezetek naplót, mert az az én legjobb barátom. Oda bármit leírhatok... De túlságosan elrugaszkodtam a témától, hiszen nem tudom, hogy mégis mit válaszoljak a kérdésre.
- Azt hiszem leginkább mindkettő... Nem tudok korán elaludni és kelni se -
válaszolom egy kisebb  fejrázással, miközben végre kezdem érezni a kávé hatását. Hát, már itt is volt az ideje... Végre kezd beindulni normálisan a gondolkodásom,
és nem jelenik meg lelki szemeim előtt újra meg újra a pihe-puha ágyam. Ha már annyit megittam a koffeinbombából akkor legalább hatása legyen. Csak azt nem értem soha, hogy miért tart időbe az, hogy a szervezetem reagáljon rá, és felébredjen, felpörögjön. Ez egy olyan dolog, amit szerintem sosem fogok megérteni.
- Te komolyan nem tudod a nevem? Szép, én bezzeg emlékszem a tiedre... -
mondom dühösen a kérdésre, amiből kiderül, hogy van ember, akinek még nálam is pocsékabb névmemóriája van. Na mi van, csak nem lelki-társat találtam? Fáradt, pocsék névmemóriával rendelkezik, még valami közös dolgot találok, akkor tuti rányomulok, ha mást nem, akkor azért, hogy egy ideig érezzem, vajon milyen érzés velem lenni. Ez talán túl egoista volt? Nem gond, örülhetnek az eddigi pasijaim, hogy velem lehettek... - És még azt mondják, hogy az én névmemóriám a szörnyű - teszem hozzá még ezt a mondatot, de inkább csak úgy mellékesen, miközben félre nézek. - Hagyom, hogy kitaláld, egy tanórát kapsz rá. Előre szólok, hogy könnyű dolgod lesz - mondom ki mosolyogva az ötletet, ami átfutott az agyamon. Ha szerencséje van, akkor a tanár úgy is ide fog jönni, és megkérdezi, hogy hogy halad az egyik kedvence, ha meg nem, akkor felajánlok neki valamit, kíváncsi vagyok, hogy mit akarna. - Viszont, ha nem tudod meg az óra végéig, akkor kérhetsz tőlem valamit. Mit szólsz hozzá? Ja, és ha a tanár szólít a nevemen, akkor az is ér, szóval tényleg nem lesz nehéz dolgod.

Words: 472 Music: - Notes: Razz
Vissza az elejére Go down
Darius J. Harrington
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-14, 21:51

Jé, tudja a nevem. Vagy népszerűbb vagyok mint eddig hittem, vagy fura mód évekig nem vettem észre valakit. Gondolom ilyenkor illene tudni a nevét de... egyszerűen csak megpróbálok azt mellőzve társalogni vele, ha szerencsém van időközben majd úgyis kiderül.
Reggel van, hogy őszinte legyek még nem indultak be rendesen a fogaskerekek, így az első mondatát jobbnak láttam csak egy csendes aprócska bólintással megválaszolni. Hmm, ahogy jobban megnézem az arcát fedő smink alatt halványan tényleg mintha karikákat látnék a szemei körül. Ámbár tekintetem szemei környékéről hamar lélektükreire vándoroltak, főleg, hogy pillantása úgy fúródott enyémbe mintha át akarná rágni magát az egész fejemen, míg kimondta azt a pár szót. A kis boszorkány, a szemei valóban igézőek. Oly annyira, hogy testem parancs nélkül mozgásba lendült. Természetesen semmi feltűnőt nem tettem, azonban állam elvált tenyerem támaszától ajkaim pedig szétváltak így, bár csak egy- két pillanatig de tátva maradt a szám. Megjegyzem nem azért mert annyira gyönyörű lett volna, neeem. Csinos lányból tizenkettő egy-tucat, inkább olyan volt ez mint mikor egy új kocsit kap az ember és már attól végigfut rajta az izgalom, hogy rágondol milyen lesz vezetni. Nem tudom mi miatt árasztott el ez az érzés de arcomra széles és végre őszinte, izgatott mosoly ült ki. Nem érdekel ki ez a lány, de kutya legyek ha hagyom megszökni, míg rá nem jövök mitől különleges.
- Szóval nem sikerül aludni az este, vagy csak nem vagy korán kelő? - Tettem fel a kérdést, teljesen figyelmen kívül hagyva teafüves szövegelését... nem mert bunkó lennék, csak rohadtul nem érdekelt. Nem tűnik különbnek a többitől, de akkor miért, miért, miért?
- Ne haragudj, mit is mondtál, hogy hívnak? - Óhh ez vicces lesz!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-14, 20:12

Darius&&Anne

Még szerencse, hogy a sminkkel sikerült elrejtenem arcomról az álmosság jeleit, hiszen akkor valószínűleg leginkább egy élőhalottra emlékeztetnék - na jó, biztos csak túlzok. Bár ahogy körbe nézek, mintha már itt lenne mindenki, szóval nekem lehet hogy nem jut partner. Mégis kit zavarna ez az én helyemben? Unalmamban az asztalterítőre rajzolgatok láthatatlan köröket és várom, hogy meghalljam a csengőszót és azt, hogy a tanár is megérkezzen. Azonban nem telik el sok idő, mikor érzékelem, hogy mégis ült mellém valaki. Kérlek, ne legyen buta, kérlek, kérlek, kérlek...
Unottan pillantok fel a mai társamra, és ekkor érzékelem, hogy mégis kivel fogok ma együtt dolgozni. Hugrabug. Vonzanám a Hugrás pasikat, vagy mi? Nem azért, tudom, hogy csinos vagyok, meg minden, de miért mindig a Hugrásokat vonzom magam köré?
Érthetetlen dolog. Ami még ennél is érthetetlenebb, hogy ezt a srácot alig ismerem, pedig az évfolyamtársam - már hat éve (?) -, de a nevén kívül semmit sem tudok róla. Na jó, még azt meg tudom állapítani, hogy szép szeme van, de hé! Az még semmit sem bizonyít.
- Szia... Darius... - köszönök, nevét kissé bizonytalanul kimondva, hiszen amennyire pocsék névmemóriám van, kinézem magamból, hogy még a nevére is rosszul emlékszem. Mondjuk, amennyire "sokat" beszéltem vele eddig, annyira kéne tudnom a nevét...
- Ha elaludnék, majd böködj meg, pocsékul aludtam -
bököm ki, mikor megérzem, hogy a szemeim le akarnak csukódni. Mégis ki volt az az idióta, aki Jóslástant rakott be első órának? Nem volt normális... Még az sem tud így figyelni kellőképpen, aki szeretne. Jut eszembe, meg kéne tudnom, hogy Darius mégis mennyire jó ebből a tárgyból. Ha lehúzza a mai órai munkámat - feltéve, ha én nem alszok be -, akkor kiakadok. - Ja, és remélem, hogy értesz valamit a teafüves jósláshoz, mert ma az lesz, és nem akarom, hogy lerontsd az átlagomat - mondom mélyen a szemeibe nézve, amivel próbálom nyomatékosítani számára, hogy én bizony nem akarok valami béna partnert magamnak, s közben még azt is megpróbálom figyelmen kívül hagyni, hogy a kávé igazán lassan kezd el hatni, és még mindig olyannak érzem magam, mint aki most mászott elő egy hullaházból...

Words: 347 Music: - Notes: Razz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem 2014-10-14, 16:44

Kyle azon kevés egyének közé tartozott, akik szerették a jóslástan órát. Bár az talán enyhe túlzás, hogy magát az órát, inkább csak annak a témáját, mert hát be kellett látni, hogy Trelawney tanárnő nem volt egy olyan motiváló személyiség. Akaratlanul is inkább csak taszította az embereket, sem minthogy felkeltette volna az érdeklődést a jövőbelátás iránt. Mondjuk ez önmagában sem volt olyan divatos tudományág a diákok körében, mint például a sötét varázslatok kivédése, vagy a bűbájtan.
Kyle most egy könyvet olvasott, amit még a Tanárnő az óra elején indított útjára az első padokból. A könyv persze olvasás nélkül cserélte a gazdáit, úgy mintha csak egy bűbájjal reptették volna az egyik helyről a másikra. Egy cikk miatt ugyanakkor a könyv hamar a szárnyait vesztette, s leragadt a fiúnál. Egy csalóról írtak benne, ki inkább tett azért, hogy igaza legyen, sem minthogy valóban olvasott volna az emberek életében. A kezdődő egy – két apróság egészen egy ölésig fajult, mondván, hogy ő tudta, a kiválasztott illető meg fog halni. A csaló most az Azkabanban olvashat a dementorok a tenyereiből.
Tenyér! Talán az egyik legemberközelibb fajtája a tudománynak, s épp ezt készültek kipróbálni a gyakorlatban.
Kyle a könyv olvasása miatt nem figyelt fel korábban a lányok egymás közti csipkelődésére, azonban az egyedül maradt Elsa elé szívesen ült oda. Nem mintha oly nagyon vonzotta volna a lány, inkább csak nem akart esélyt adni másnak, egy – két egyedül maradt rosszabb illetőnek, vagy a Tanárnőnek.
Ahogy Elsa a tenyerét mutatta, úgy Kyle megjátszott kíváncsisággal vette azt szemügyre.
- Valóban tiszta. - kuncogott kicsit, majd dőlt hátra a székében, s hallgatta Trelawney tanárnő magyarázását... ismét. Igazából ő ezt már egyszer végigülte és jól tudta, hogy újat nem fog tanulni most.
- Nyújtsd ide a mancsod. - kérte halkan Elsától a tenyerét.
Nem várt tovább, kíváncsi volt. Nem is igazából a lány jövőjére, hanem inkább, hogy sikerül e neki egyáltalán a látás, vagy sem. Bár tény, hogy csak pozitívum lett volna a megszerzett tudás.
- Próbáljuk meg megnézni, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Érdekel? - nézett fel rá - Hány gyerek édesanyja. Hogy fog kinézni a szívszerelmed, vagy hogy egyáltalán lesz e értelme ennek most itt. - mosolyodott el Kyle. Általában nem szokott ilyen lenni, de élvezte ő ezt, az órát, vagy méginkább a lehetőséget.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Kyle x Elsa 2014-10-14, 12:31







So if you're too school for cool..



Bár nő vagyok, vagy mi az isten, az intuícióm sosem működött rendesen, nem, hogy még a Belső Szememet is működésre bírjam. Már, ha létezik olyan egyáltalán. Meggyőződésem, hogy nekem azt valaki kiszúrta még mondjuk a homokozóban egy kislapáttal, vagy annyira kancsal, hogy képtelen bármiféle normális működésre.
Trelawney Prof viszont azt állítja, hogy semmi baj nem lenne a Belső izéimmel, ha végre lecsendesíteném az elmémet, és nem pazarolnék energiát a kétkedésre. Hát, szép propagandaszöveg, de nem igazán hat meg, meg hát térdre borulnék én nagysága előtt, csak az a baj, hogy utána kezet kell mossak.
A mai órán a tenyérjólslás kerül terítékre, lopva a kezemre is sandítok, mert hát gyógynövénytanról jövünk, úgyhogy nem éppen csipkekesztyűs úrilányhoz méltó, ahogy kinézek. TEssék. Retkes, hiába mostam meg, a körmeim pedig úgy néznek ki, mint ha krumplit kapartam volna tíz körömmel a földekről, de minimum fél napon keresztül.
Lopva körülnézek, zsepit túrok a zsebemből, benyálazom, és az asztal alatt elkezdem dörzsölgetni a koszfoltot az ujjbegyeimről. Tisztában vagyok a látvány komikusságával, hurrá Ferris, megint úrinőhöz méltóan viselkedsz, gratulálok!
- Ferris kisasszony,  -zeng fel mellettem a jó öreg légyszemű hangja - És maga hogy érzi magát ezen a sejtelmes délutánon?
Felkapom a fejem, és próbálok úgy ülni, hogy a térdeim között elrejtsem a papírzsebkendőt meg a retkes kezemet. A legjobbkor állsz ide, nyanyesz, komolyan mondom. Én nem tehetek róla, de imád engem ez a nő, szerintem a nevére is venne, ha megkérném. Még menne is anyám csicsás sok adományozott nevéhez. Elsa Marley Éponine Ferris de Trelawney. (Így hívják? Sose tudom kimondani, nem ám még betűzzem le. )
Már nyitnám a számat, hogy válaszoljak, de akkor Parkinson kollegina közbevisít.
- Hagyja csak Professzor, nem ér rá, épp a koszt dörzsölgeti a kezéről, pedig jobb, ha hozzászokik, mert úgyis mocskos kétkezi munkából fog megélni a muglik között! - kuncog, és az idióta barátnői rákontráznak. Megforgatom a szemem, de az a lényeg, hogy Trelawney professzor túlságosan el van varázsolva az ilyen beszólások érdemi értelmezéséhez, úgyhogy nem történik semmi.
- Csönd legyen, Pans', csukd be a szádat, mert még kihűl a gyomrod.- vetem oda neki, aztán átnyúlok az asztalon, és megveregetem a vállát a koszosabbik kezemmel. Úgy hajol el az érintésemtől, mintha áram csapta volna meg.
- Fúúúj. - undorkodik. - Nézd meg, milyen mocskos lett a talárom miattad!
- Megy a mocskos szádhoz. - mosolygok rá, és már várom az "Iksz pont a Mardekártól" benyögést, de mint mondtam, Trelawney Professzor nem foglalkozik ilyen apróságokkal az óráin, mint fegyelmezés. Elkapom még a pillanatot, ahogy Pans'-mans' nyom magára egy gyors tisztítóbűbájt, és nem is tartom rossz ötletnek, használom a kezemen, folyton elfelejtem, hogy ilyen is van.
Mire kettőt pislogok, már pármunkába rendezi az embereket, mint mindig, nekem most se jut pár, mint mindig. Most már be kell szereznem egy öribarit, ezeken a szeánszokon mindig úgy járnak együtt.
- Á, hello Kyle. - köszönök a srácnak, aki lecuccol elém. Nem baj, ő elég kis ügyi jóslástanból, a Prof meg szokott elégedve lenni (...lenni elégedve? Mittudomén) vele, akkor jó lesz nekem is. - Milyen kellemes meglepetés. - kicsit azért parázok, hogy stréber a srác, mert annyira nem ismerem, hogy a munkamoráljáról mélyre menő következtetéseket vonjak le, de azért nem volna jó, ha itt verne engem szöges ostorral, hogy vegyem komolyan. - Nézd! - lengetem meg előtte a kezemet - Már tök tiszta, ne higgy annak a marharépának!

Tag: Kyle Words: Mindegy Very Happy Music: P!nk - Raise your glass Smile Notes: Smile
Credits: lumos OF Caution.




A hozzászólást Elsa Ferris összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-15, 08:30-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jóslástan terem

Vissza az elejére Go down

Jóslástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok
» Nijinsky Terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok-