2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem válaszolnak a kérdéseire, bár ez kevésbé zavarja. Saját hézvezető tanárja is el tud engedni a füle mellett kérdéseket, s néha ezzel jár jobban az ember. - Ne haragudjon, Amazen professzor, de a sikertelen varázslatot nem csak én fogom fel kudarcként, mert önmagamat ritkán küldöm büntetőmunkára érte. Mégis miként lehetne még gondolni rá, ha nem kudarc? - Bizonyos szinten az oktatás kudarcát is jelenti, ha valami nem sikerül egy diáknak. Nem arról van szó, hogy elsőre, másodjára, harmadjára nem sikerül, hanem sokadjára sem. Ott már nem biztos, hogy csak a diákkal van probléma. - Nem gondoltam még bele? - Haragoszölden villannak szemei a tanár felé, miközben lassan helyére tesz valamit. Nem is figyeli mi az, csak tudja, hol a helye, ott a fali tartókon. S bár szemei sötéten villantak, hangja mégis csendes, de feszültséggel teli. - Hét éve nem hagyják, hogy bármi másra gondoljak, mert nem vagyok anyám, a híres unikornis-kutató, nem vagyok apám vagy legfiatalabb nővérem, a kiváló aurorok, se boszorkányosan ügyes bájitalkeverő, mint a legidősebb nővérem, de még csak nem is születtem metamorfmágusnak, mint a középső nővérem, hogy a Minisztérium kedvenc egzotikus "állatkája" legyek. Hiába feszülök meg, nem tudok a nyomukba érni, nem tudok jobb lenni, s ezért az idők végezetéig ítélhetnek büntetőmunkára, hogy "ösztönözzenek". És igen, tudom, hogy a szűk látókör és az indulatok halálhoz vezetnek majd. - Csak azt nem teszi hozzá, hogy nem az övéhez fognak vezetni. Ezt bölcsen elhallgatja. A félelem éppen hogy hiányzik a lányból, talán ez is teszi vakmerővé, talán ezért sem mennek úgy a védekezések. Viszont gyűlöli a terhet, mellyel az elvárások nehezednek rá. Lehet sokkal jobban szárnyallna a képessége, ha önmagához mérnék, nem a híres elődökhöz, akik megfordultak ebben az iskolában. Ráadásul ott a szégyen, hogy ő az egyetlen a család történetében, aki mardekáros lett... és elérik, hogy ez be is feketítse a szívét. - Mi akkor a fogalom miértje? - Kíváncsi, erre fog-e választ kapni a tanártól ezúttal, vagy ez is örök talány marad.
Fajtáját ismerve hallgatom végig válaszait és a kérdésére pedig nem válaszolok. Minek válaszoljak, ha Ruth is tudja rá a választ, csak még nem ismeri igazán. A jó főnök és a jó tanár mindig a katonáival és diákjaival van a bajban és a jóban is, de nem engedi őket egy bizonyos távolságnál közelebb. - Azért vagy itt, mert nem sikerült egy varázslatod és ezt te kudarcnak fogod fel. Ez hiba ! Nem gondoltál még abba bele, hogy azért büntetnek miatta, mert akarják, hogy jobb legyél ? A szűk látókör és az indulatok előbb, vagy utóbb halálhoz fognak vezetni. - Csupán a támadás lenne a képessége ? Minden erejét csak abba fektetné, hogy minél erősebbet üssön és minél gyorsabban végezzen az ellenféllel? Ez félelemre vall és még inkább megfontolatlanságra. Ha érzik rajtuk a félelmet, akkor hiába próbáljuk átrakni haragba...a félelem maga már nyert felettünk. Minden harcos fél egy kicsit ez igaz, de nem szabad túlengedni a megszabott határán az érzéseket. Az időt nem tisztelve csak oda lyukadunk ki, hogy elvesztettük a párbajt és talán az életünket is. - Kikéred magadnak a tiszteletet de te magad sem tudod igazán a fogalom miértjét. Így kissé bátor dolog nem gondolod? Látom a szemedben az akaratot iránta de még magad sem tudod, hogy igazán mit kérsz. - Jobbik énnek hívjuk a haragot és az egy lapra való összes feltételt ? Van még mit tanulni...
- Mármint párbajnál? Tarolásra. - Vallja be, mert jellemzően ez a taktikája, ebben jó. támadó varázslatai, átkai meglepően erősek, még akkor is ha nem néznénk, hogy egyéb mágiákban mennyire középszerű, akkor is. Amikor párbajozniuk kellett, a vele összekerült diákoknak esélyük sem volt, csak egynek, aki rájött: akkor nyerhet, ha gyorsabb Ruth-nál. Így sem úszta meg könnyen. - Akkor nem ezt nézte meg az ajtóban, mikor a fejemre tette a kezét? De a válaszom, hogy a jobbik énem parancsol párbajban, miért kérdi? - Áll meg a pakolás és takarítás közben és most már egyértelműen Chiaki-ra figyel. Talán a válasza furcsa lehet, mert a taktikával szemben áll az, hogy ilyent egy jobbik, megfontoltabb, higgadtabb énje tesz, s nem az állat, ahogy a tanár is megfogalmazta magában. - S.. Önben ki parancsol? - Megkockáztatja a kérdést, hátha kap is rá választ. Pitonnál bejött, egészen meglepve vele Ruth-ot, hogy mikre nem kap választ lesújtó pillantások és dörgedelmek helyett. Persze, Amazen nem Piton, így ki tudja, milyen reakciót szül a lehet merész kérdés. Tanárja válogatja, kinél hol az ingerküszöb, melyet jelentősen befolyásol az aznapi hangulatuk is.
Azon lepődtem volna meg, ha ténylegesen nekiáll a két kezével helyrerakni mindent. Ugyanakkor azért küldték ide, mert a varázslása nem érte el a színvonalát és pont ennek kéne, hogy megigya a levét. Mégsem szólok neki mert minek? Ha tiltod, annál inkább csinálni fogja...a következő kérdése sem lepett meg túlzottan, hiszen honnan is tudhatná ennek a mesterségnek az alapelveit. Ugyan reagálok a kérdésre de még nem áll szándékomban megfordulni. - A bombarda csupán egyike a többi képességnek, amik kárt tudnak tenni szinte akármiben. Mire használod igazán a varázslat erejét ? - Rengeteg tanonc, haladó és pár mester is azt hiszi, hogy a varázslatnak kötelessége a teljes erejével ütnie ellenfelén. Ez egyáltalán nem így van. lélek és a test együttes kombinációja idézi elő a varázslat hatásának mértékét. Az itteni diákoknak fogalma sincsen a támadóigék igazi, fizikai hatásáról. Mikor már meg sem kell szólalnod és önti ki magából a halálos sebet ejtő fénycsóvákat a pálcád. Mikor az elméddel harcolsz, ahogy eggyé válsz a pillanatokkal és közben az arcod olyannyira rezzenéstelen, hogy a betonfal is megirigyli a mozdulatlanságát. Most mondjam azt....hogy az a varázslat csupán egy középerejű lövés volt? Nem fogom megmondani, kevesen vagyunk aurorok de akik elnyerik ezt a címet, azok kivételes tehetséggel bírnak. Nem csupán iskolai szintje van ennek a mesterségnek de ne rohanjunk ennyire előre. - Ki parancsol benned igazán? - Direkt nem mondok példákat mert akkor képes rávágni a jobbik esetet azért, hogy szabaduljon. Én is voltam diák és persze rossz is voltam, néha túl rossz. Minden párbajtanon részt vett emberben van egy vadállat, amit be kell törnie ahhoz, hogy uralnia tudja.
~ Amazen, ez az!~ Tudta ő, hogy nem amazon, de hát már késő, hiszen a tanár javította ki, így maradt a gondolati megerősítés magában. Ráadásul ugyanolyan lenéző képet tud vágni a tanár, mintha felvételi követelmény lenne ez a sötét varázslatok kivédése tanároknál, egyedül Piton lóg ki a sorból. Na nem mert hiányozna nála ez az ábrázat, hanem mert ő még nem lehetett svk-tanár. Ki tudja, min bukja el a a tanár mindig, ha a képe ennyire jó hozzá... Mindenesetre sok jóra nem számíthat Ruth, ha Pitonból indul ki és ilyen ábrázattal fogadják őt. - I-igenis, Amazen professzor. - Egy pillanatra azért meglepetten néz a nőre. Honnan tudja, hogy azon gondolkozott, melyik a helyes sorrend a névnél? Ilyen ügyes lenne legilimenciában, hogy Ruth még csak meg se érzi? Meglepetése viszont csak akkor fog igazán növekedni, mikor feje búbjára teszi a nő a kezét, majd hümment. Ez most... a jófajta hümmentés vagy a rossz? Ahogy elfordul a nő, egy pillanatra felfele is néz Ruth, mintha beleláthatna a tulajdon fejébe így és rájöhetne, mit akart tőle Amazen? - Ig... tessék?! - Éppen válaszolt volna ocsúdva töprengéséből, mikor eléri a kérdés helyett az utasítás. Most ez komoly?! Takarítania kell? Mi ő, valami randalírozó, akit Friccs csípett nyakon a folyosón?! De hát mit van mit tenni, mégiscsak egy tanár utasítja, szóval elég kelletlenül lép beljebb és csukja be maga után az ajtót. Ugyanakkor kihasználja a kiskaput, amíg még az nyitva áll: nem mondta a nő, hogy ne használjon mágiát hozzá, így azon van, hogy az első pálcamozdulatból és varázslatból minél több minden kerüljön rendbe-helyre, amennyi csak tud. Hátha utána eltetetik vele, ki tudja. Lesz dolga így is, a gyakorlásra szánt bábok szanaszét hevernek meglehetősen viharvert állapotban, csak egy egészen ép van a falak közelében - mellettük a falon kormos foltok, célt tévesztett találatok lenyomatai bizonyára -, s Ruth pillantása egyre csak visszatér ahhoz az egyhez, hiába állítgatja fel szép sorban a többit. - Milyen varázs hagyta a nyomot a falon? Bombarda? - Megkockáztat egy kérdést, hátha...
Mi köze van a patrónusnak a párbajhoz és a varázsvilág egy rizikósabb részéhez? Manapság már minden megtörténhet itt is. Képeztem már ki csibészeket, talpraesett férfiakat és eltökélt nőket, de büntetőmunka eddig távol állt tőlem. Mondjuk ha a többi tanár szerint a büntetés is egyet jelent párbajjal...akkor nem szóltam semmit. Jut eszembe, az egyik legeredményesebb diákom is hasonlóképp jutott hozzám. Ő egyetemista volt és hozzám küldték azzal az okkal, hogy túlteng benne a harag és dolgoztassam meg. Kíváncsi leszek a jelöltre, aki épp felém igyekszik és fogadok magamba, hogy nem fogja tudni kimondani a nevemet...tipikus diák. Hamar rájöttem, hogy nyertem mert tényleg nemtudta kimondani a nevemet, mikor ajtót akartam nyitni és meghallottam a nőies hangját. Kissé lenéző ábrázattal fogadtam és rezzenéstelen arccal javítottam ki a leányzót. - Amazen...kerülj beljebb.- Invitáltam be a terembe és becsuktam mögöttünk az ajtót. - Ne túráztasd magad azon gondolaton, hogy a nevem sorrendje hogy van. Állapodjunk meg egy Amazen professzorban. - Közelebb léptem hozzá és belenéztem a szemébe. Olyan átlagos tekintetem van, hogy szinte az egyenességtől szoktak megijedni benne. Rátettem a kezem a feje búbjára és egy lágy, hümmögő hang hagyta el ajkaimat és utána a vállamra dobtam a kardomat, vagy nevezzük a pálcámnak. Az ablakhoz mentem és csak bámultam kifelé, nem azért mert nem tudom/tudnám, hogy milyen büntetést szabjak ki az illetőnek...hanem mert megfordult a fejemben az idő ismétlésnek legendája és esélye. Mint már mondtam, a legeredményesebb diákom is hasonlóképpen került hozzám, de ezt a lányt akkor sem oktathatom semmilyen formában mert még nem egyetemista. Ússzunk az árral és meglátjuk mi sül ki belőle. - Értesz a takarításhoz ? - Nem vártam meg a válaszát, hanem rávágtam az én mondatom másik felét. - Oké, kezdheted. -
Azért az valahol nevetséges, hogy büntetőmunkát kapjon azért, amit nem tudtak megtanítani neki. Ő próbálkozott azzal a nyomorult patrónussal, de tehet ő róla, ha csak fehéres füstszerű izé jön ki a pálcájából, az is leginkább egy göthös gőzmozdony első vagy éppen utolsó kipöfögésére emlékeztetett mindenkit? És mi a válasz? Olvassa el a könyvből és menjen gyakorolni a megjegyezhetetlen nevű auror tanárhoz. Egyetemi auror-tanár, szuper... Biztos ismeri az apját meg a nővérét, akik szintén kiemelkedően híres aurorok, és ő is csak képeket fog majd vágni, hogy mennyire nem megy ugyanaz Ruth-nak. És tuti eljut majd a hír a családjához... - Am... Amazon professzor? - Reméli jól emlékszik a nevére. Várjunk, biztos, hogy Amazon volt? Ajjaj... S egyáltalán most a keresztnevén szólította? Valamelyik háztársa azt mesélte, hogy a keletiek fordítva hordják a nevüket. Na az kéne még csak, hogy rosszul is tudja a nevét és udvariatlan is legyen. Vajon kapott már valaki büntetőmunkán újabb büntetőmunkát? Mindegy most már, bekopogott, beköszönt a gyakorlásra kijelölt terem ajtaján és vár, hogy beengedjék. Nem tudja, mire számítson. Ha a Sötét Varázslatok Kivédése órából indul ki, akkor hatalmas kudarcra s megalázásra számít...
