Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Üres terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-06-24, 10:23




Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]

Bármit is hisz rólam Summer, igenis vannak olyan helyzetek, amikor legszívesebben a homokba dugnám a fejem. Általában ezek mindegyike az apámhoz kötődik, valamiért ő áll állandóan elő olyan ötletekkel, melyek kiváltják ezt belőlem. Ráadásul, a kapcsolatunk jellege nem engedi meg számomra, hogy nemet mondjak neki... Valamiféle nyakatekert módon fontos számomra a család, bármennyi ellenszenvet is érzek az iránt, aki a legközelebbi rokonom.
- Azért némileg könnyebb lenne a helyzetem – sóhajtok egy nagyot, mert hát hiába nem változna semmi sem, akkor is sokat számítana, hogy az érzelmeim nem ugyanazok, mint most. Nehéz, szörnyen nehéz teher ez az egész számomra, már az is csoda, hogy beszéd szintjén képes vagyok elviselni a nyomást. Az óra pedig ketyeg, valamit nagyon gyorsan ki kell találnom ezt illetően. Apám nem fog örökké a válaszomra várni, ennyire ismerem már őt.
- Nem voltunk együtt olyan sokat, meg hát nem is volt annyira mély jellegű az a kapcsolat – válaszolom, miközben kissé értetlenül meredek én is Summerre. - Különben is, ki tudja, mi olyankor a legjobb módszer, ha az ember azt szeretné közölni a barátnőjével, hogy az apja arra kérte, hogy ölje meg? Ennyi erővel írhatnék neki levelet is, mert lehet, hogy azt jobban díjazná...
Zavartan megvonom a vállam, hiszen nem igen hiszek abban, hogy a romantikus megközelítés olyan sokat segítene a problémáimon. Let élete veszélyben forog, nincs most idő ilyen kis apróságokkal foglalkozni, az a lényeg, hogy időben felfogja a dolgokat. Nem mondom, hogy semmit sem segítene rajtam, ha valamivel gyengédebben viselkedem vele, de abban sem hiszek, hogy akkor lazábban kezelné a dolgot. Ez mindenképp kiborító, teljesen mindegy a közlés módja, mindenesetre igyekezni fogok annak érdekében, hogy valamivel jobb legyen a hangulat. Oké, ez így elég ostobán hangzott.
- Gondoltam, hogy nem pont egy embertömeg kellős közepén fogom közölni vele a nagy hírt – mosolyodok el kissé feszülten. - Már csak az hiányzik, hogy mindenki minket figyeljen, amikor Leticia értesül erről az egészről.
Szerencsétlen lány így is ki fog borulni, már csak az hiányzik, hogy mindezt olyan sok diák előtt tegye meg. A végén még az egész iskola arról fog beszélni, hogy az új lány valamiért elrohant a partról. Nem mintha érdekelne, mit hisznek, de az viszont sokkal jobban, hogy Let lelkivilága ne boruljon fel a kelleténél jobban. Márpedig az alaptalan pletykálódás sok ember számára keresztbe tud tenni.
- Rendben, megyek - Nyomok egy gyors puszit Summer arcára. Nem gyakran szoktam ezt tenni, jóformán csak akkor, amikor valami nagyobb alkalom van, mint például a szülinapja, de most tényleg sokat segített. - Kösz, hogy meghallgattál. És azt is, hogy nem nevettél ki, hanem megpróbáltál segíteni. Mondtál jó ötleteket. Szia!
Ezt mondva kinyitom az ajtót, majd célba veszem a Griffendél-toronyba vezető lépcsőket. Fogalmam sincs, merre találom Leticiát, de nyilván valahol arrafelé lesz, vagy legalább az utamba esik valaki, aki tudhat a hollétéről.

//Köszönöm a játékot Very Happy Very Happy Very Happy//



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-06-22, 20:04


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elképedek kissé a szavain, hiszen ő nem az a típus, aki elmenekülne egy probléma elől, most mégis pontosan erről beszél. Nem csoda, ha csak a fejemet csóválom meg, mert tőle nem ezt szoktam meg.
- Jensen... te nem ilyen vagy. Leticia akkor is veszélyben lenne, csak te nem ismernéd, az se lenne jobb, erről kár beszélni. - nem lesz jobb tőle semmi, főleg ha most elkezd efféléken gondolkodni. Mi megoldjuk a problémákat, nem pedig újakat generálunk helyettük ilyen buta felvetésekkel. Ezt is megoldjuk, ha tudok segítek, ha más nem, hát legalább tanáccsal, de abból semmi jó nem sülhet ki, ha siránkozik, ahogyan abból sem, ha megpróbálja eltitkolni.
- De hát te már voltál vele, még sem tudod mi lenne a jó megoldás? - nem mondom, hogy nevetek, de kissé értetlenül mosolyodom el. Az lenne az evidens, hogy tudja mit kell tenni, neki még mindig több a tapasztalata, mint nekem. Nem volt senkim, nem kivitelezhető ez úgy, hogy van egy ikertestvéred a tükörben, ezért sosem bonyolódtunk bele ilyesmibe. Ezt persze nem fogom Jensen orrára kötni, de ez miatt főleg neki kellene jobban értenie a nőni lélekhez, mint nekem ahhoz ez hogyan megy. Leticiát elvileg ismeri is, bár gondolom egy nyár alatt nem igen bonyolódtak bele semmi bonyolultba, vagy nehézségbe. Ez végül is teljesen érthető, de ettől még logikus, hogy a testi kontaktus jó lépés lehet, attól függetlenül, hogy egyáltalán hol tartanak, mert hát arról gőzöm sincs.
- A tó jó lehet, a lényeg, hogy ne legyen tömeg és megnyugtassa. Van valami, amit szeret? Egy piknik és valami kedvence? - én se vagyok profi az effélében. Nem vittem senkit sem randira és engem sem vittek és efféle vallomásra sem került még sor az életemben, szóval azért nehéz ilyen téren tanácsot adnom, de remélhetőleg azért mégis csak összehozunk valamit. Az nem tetszik, hogy Jensen folyton visszaesik és kétkedni kezd, azt hiszem jobb lenne, ha...
- Na jó... szépen indulj és írj neki, hívd el, beszélj vele. Semmi értelme, ha tovább gondolkodsz rajta, hogy mi lehet és mi történhet még. Inkább szépen indítsd el a dolgot és akkor már nincs visszaút. Mi értelme, hogy folyamatosan csak aggódsz? - nem érdemes ezt sokáig húzni, mert újabb kételyek jönnek csak elő benne. El kell indítani a dolgot, akkor már nincs visszaút. Jensen erős, én elég jól ismerem és ha kell akkor kitoloncolom azon az ajtón és a kezébe nyomom a pennát is, hogy elhívja Leticiát. Persze nem lehetek ott helyben, hogy a fülébe súgjam mit kell mondania, de... azért addig a pontig elnoszogathatom.

[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-06-12, 16:38




Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]

Leticia és én nehéz beszélgetés elé nézünk, noha erről a lány nem sok mindent sejthet. Most még ugyanúgy éli az életét, mint eddig, bejár az óráira, nevetgél a háztársaival, de hamarosan olyasmiben lesz része, ami mindenre kihat az életében. Summernek igaza van, fontos az őszinteség ebben a kapcsolatban, habár némi fenntartásom még mindig akad ezzel szemben, hiszen azt azért be kell vallanunk, hogy nem mindennapi helyzet az, amikor a párom apja kívánja a halálomat. Főleg úgy nem, hogy saját kezűleg kellene végeznem vele. Azt hiszem, a történet eme pontját nyugodtan kihagyhatom, hiszen Let nehezebben tudna megbízni bennem ennek tudatában.
- Azt hiszem, most először kívánom azt, hogy bár ne találkoztam volna vele soha az életben – sóhajtok egyet gondterhelten. Úgy tűnik, ez a cselekmény a mai napom része lesz, hiszen aggasztó dolgok elé nézek. Szeretem a lányt, mindennél jobban, de mégis ki az, aki örülne annak, ha ilyesmi elé állítaná az apja? Beteges dolog, beteges gondolat... Mégis milyen családba születtem, de most úgy őszintén? Sokkal, de sokkal boldogabb lennék, ha nem ismerném apámat. Mondjuk, tőle még az is kitelne, hogy évtizedek múltán keres fel egy ilyen kéréssel. - Ha tehetném, akkor visszamennék az időben és mindent másként tennék. Nem mennék el Spanyolországba és akkor Let és én nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe.
Ez hazugság, hiszen akkor is ugyanez lett volna a végkifejlet, annyi különbséggel csupán, hogy nem ismerném a lányt. Talán abban az esetben könnyebb lenne? Hiszen akkor is ott lenne a fejemben az a gondolat, hogy pont ő az, aki semmiről sem tehet, aki senkinek sem ártott. Nem, egy fokkal se lenne könnyebb számomra semmi sem.
- Hát, én egy érzelmi analfabéta vagyok... azt hiszem – mosolyogva vonom meg a vállam, fogalmam sincs arról, milyen egy harmonikus kapcsolat, hiszen rólam se lehet azt állítani, hogy olyan sok lány lett volna eddig az életemben. Nem vagyok az a típusú pasi, aki mindenkit az ágyába rángat, de olyasvalaki sem, aki hosszas udvarlás után mer csak kezdeményezni a kiszemeltjénél. Azt hiszem, egy arany középút lennék... Pár randi, majd a járás és a dolgok testi része. Summer érzelmi életével még ennyire sem vagyok tisztában, sosem beszélünk róla, habár a zavarát azt észreveszem, de próbálom betudni annak, hogy nem kis dolog az, amiről most szó esett. - Nem értem a női lelket, meg hát gondolom, mindenki mást szeret ilyen szempontból...
Talán Leticia nem is fog örülni annak, hogy a kezét fogdosom, amint meghallja az általam közölt tényeket. Esélyesebb, hogy fenyegetésként veszi le részemről a dolgot és pánikba esik. Nem, ennek meg kell adni a módját. Talán tömjem tele előtte nyugtatóval? Lehet, nem ártana, de ennél azért mindenképp kreatívabb megoldás kellene. A romantikus vacsora szintén kilőve, mert egy ilyen tényt egy lánykéréssel egybekötve közölni enyhén kiborító lehet.
- Fogok – biccentek egyet Summer kérdését hallva. - Ha már egyszer elszántam magam erre, akkor meg is fogom tenni, ne aggódj. Már csak a helyszínen gondolkodom, hiszen szerintem az se mindegy. Semlegesnek kell lennie, nem fenyegetőnek, de nem is olyannak, mintha az oltár elé szeretném vezetni. Olyan, ami megnyugtatja... A tó erre jó lenne szerinted?
Azért jó, ha az ember legjobb barátja szintén egy lány, hiszen ő sokkal jobban megért egy másik lányt, mint én valaha is fogom. Summer csak sejti, hogy mi lenne jó ebben az esetben, hiszen tényleg nem mindegy, mit és hol mondok el Let számára. A Csillagvizsgáló-torony is számításba jött már nálam, de annak is van egy enyhe beütése, amely elég erősen hajaz a romantikára.
- És mit tegyek, ha mindezek után már nem fog bízni bennem? - vonom fel a szemöldököm, kezd ismét úrrá lenni rajtam a pánik. - Ha nem kér a védelmemből? Summer, ha ez rosszul sül el, akkor könnyű célpont lesz apám számára!
Ismét a kifogások, ismét az akadályok emlegetése. Valamilyen szempontból azért azt is megértheti Summer, hogy ez számomra egyáltalán nem könnyű feladat.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-06-11, 20:25


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nincs könnyű dolga annyi biztos, de ezt most neki kell lerendeznie magában és igen könnyebb lenne azt mondani, hogy hát fogadja el, ez van, de próbálok nem teljesen önmagam lenni. Eleve igyekszünk átmenetet képezni kettőnk jelleme között Aprillel, hiszen neki se lenne könnyű tökéletesen engem játszani, ahogyan nekem sem őt, sőt... lehetetlen lenne, de ettől még jelen helyzetben magamtól se viselkednék úgy Jensennel, mert ezt most én is tudom, hogy mennyire nehéz helyzet számára.
- Az a baj, hogy ezt nem tudom. Akkor derül majd ki, amikor beszélsz vele, akkor tudod meg hogyan viszonyulsz hozzá, én... nem tudom előre megmondani. - bár tudnám, de ez nem olyasmi, amit előre meg lehet határozni, hiszen ő sem tudja hogyan fog majd viszonyulni a lányhoz. Beszélnie kellene vele minél előbb, ahogyan mondtam arról is, ami miatt el kell menniük. Az őszinteség a legjobb út... bár nem nekem kellene ezt mondanom, miután én sem vagyok őszinte a testvéremmel, hiszen nem árultam el neki mi után nyomozok, meg aztán Jensennel sem vagyok az, de ezek... elég más helyzetek, vagy ezt csak magamnak beszélem be?
- Igen... legalábbis gondolom. Az érintés fontos, de neked van barátnőd, ezt neked kellene jobban tudnod. - ezen a ponton azért egy egészen kicsit zavarba jövök, bár nem kellene, de azzal Jensen is tisztában lehet, hogy nekem azért nem sok fogalmam van a kapcsolatokról. Nem volt még közöm senkihez sem, tudja jól, nem meséltem neki soha sem pasikról, ahogyan nem meséltem neki arról sem, hogy netán tetszene valaki. Ebben tehát mindenképpen neki van nagyobb tapasztalata.
- Tudom, de az a fő, hogy megértetted, beszélned kell vele és fogsz is igaz? - igen, ez a legfontosabb most, hogy tisztázza a dolgokat Leticiával. Most már nem hátrálhat ki, kénytelen elmesélni neki ezt az egész sztorit és remélheti, hogy a lány képes lesz majd kezelni. Az őszinteség a fontos, mert ha már tudja, hogy mi a gond, legalább azt is érteni fogja, ha netán Jensen másképp néz rá, vagy el kell menniük. Legalább megérti és nem kell trükkökkel rávenni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-05-28, 12:33




Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]

Summer válaszát hallva csupán komoran megcsóválom a fejem. Én és apám soha életünkben nem voltunk jó viszonyban, valahol mélyen elég gyakran reménykedtem abban, hogy talán nem is vagyok a vér szerinti gyermeke. Eddig semmiféle hasonlóságot nem találtam kettőnk között, egyáltalán nem láttam magam olyannak, mint amilyen ő, ez pedig egy kis megnyugvással töltött el. Most viszont... Időt kértem megfontolni azt, hogy megölöm-e azt a lányt, akit szeretek. Időt kértem, nem vágtam rá egy határozott nemet, ahogy kellett volna! Persze, megvan ennek is a maga oka, de biztos, hogy nem csak mentegetni szeretném magam a bűneim alól?
- És mi van akkor, ha nem leszek képes irányítani ezt a dolgot? - felvont szemöldökkel pillantok barátnőmre, elvégre az érzelmek képesek megváltoztatni az embereket. Ott van például Leticia... Vele teljesen másként viselkedek, mint az emberek többségével. Mellette nem vagyok lekezelő, nem kötök bele unalmamban senkibe sem és nem szólom le azokat, akik sárvérűek. Csendben végighallgatom a lányt, nem erőltetem rá az akaratomat. - Mi van akkor, ha innentől kezdve anyám gyilkosának a lányát látom majd Letben? Mert biztos eszembe fog jutni, hiába próbálom itt és most elnyomni magamban ezt a gondolatot, leghátul mégis ott motoszkál, folyamatosan...
Egyelőre még könnyű a dolgom, hiszen azóta egyszer sem találkoztam a lánnyal, nem volt még alkalmam négyszemközt beszélgetni vele. Szeretem, ez nyilvánvaló számomra, de egy ekkora horderejű dolog felett nem egyszerű szemet hunyni. Ez kettőnk kapcsolatára igenis hatással lesz még, már csak az a kérdés, hogy képes leszek-e kezelni a helyzetet. Képes leszek-e megbirkózni a gondolattal?
- Majd kitalálok valamit – vonom meg a vállam, de abban lassan kezd igaza lenni Summernek, hogy Leticiának is tudnia kell a dologról. Akárhogy csűröm-csavarom a dolgot, mindig oda lyukadok ki magamban, hogy kérdések fognak felvetődni és nem leszek képes végig jól játszani a szerepem. A hazugság szinte minden esetben újabbakat szül, ez pedig egészen odáig fog tartani, amíg le nem bukok a lány előtt. Márpedig, később sokkal nehezebb magyarázkodni, főleg ha Leticia megharagszik rám amiatt, hogy nem mondtam el neki az igazat.
- Tényleg? - minden aggodalmam ellenére azért kissé elmosolyodom, úgy tűnik, hogy Summer tényleg beleadja szívét-lelkét ebbe az egészbe, hogy nekem segíthessen. Semmi kötelessége se lenne, de még egyszer sem hagytuk cserben egymást, pont ezért is osztottam meg vele a dolgokat. Féltem ugyan a reakciójától, de megért, ő tényleg egyetért velem, nem tesz fel felesleges kérdéseket, csupán reálisan szemléli a dolgokat. Amikor mondandója közben a lány bizonytalanul pillant rám, csupán biccentek egyet, hogy folytassa. Felesleges ilyesmit boncolgatni, most más a fontosabb, ez csupán részletkérdés.
- Ezzel a kis aprósággal is sokat lendíthetek a dolgon? - kérdem hitetlenkedve, amikor Summer ujjai az enyémbe fonódnak. Kissé fura érzés, nem szoktunk ilyesmit csinálni, úgyhogy némileg bele is bizsergek, mintha szerelmesek lennénk... Hamar túlteszem magam azonban a dolog eme részén, elvégre ezúttal nagyobb horderejű témáról van itt szó.
- Remélem tudod, hogy ez a te szádból kissé viccesnek hatott? - teszem fel a kérdést Summer számára, de magamban azért elismerem, hogy ezzel talán többre mennék, mint a titkolózással. Mégis, valamiért félek Let reakciójától... Mi lesz velem akkor, ha esetleg úgy dönt, hogy szakít velem emiatt? Mély levegőt veszek hát, majd megszólalok: - De igazad van, el kell mondanom neki. Mindenképp.
Ez a szó pedig magában foglalja a szakítás lehetőségét is. Nem hibáztathatom a lányt, ha esetleg valóban megtenné a lépést, mi több, teljes mértékben mellette kell állnom, mert meg kell értenem, mit miért is tesz.
- Életem legnehezebb beszélgetése lesz – csóválom meg a fejem, miközben lelkiekben igyekszem felkészülni a lány várható reakcióira. Ki fog borulni, annyi szent... Mindezek mellett pedig arról sincs fogalmam se, hogy nekem miként kellene viselkednem ebben a helyzetben.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-05-26, 17:53


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem fogom e miatt elítélni, mert én is úgy gondolom, hogy képes lennék rá. April nem, e miatt nem tud arról, hogy én továbbra is ki akarom deríteni, hogy mi történt a szüleinkkel, hogy ki járt a házunkban és nem fogom feladni. Most, hogy egyetemista vagyok még könnyebb dolgom van, gond nélkül mehetek oda, ahová szeretnék és ezt természetesen ki is használom. Csak a húgom nem tudhat a kis útjaimról, mert tudom, hogy annak nem lenne semmiféle jó vége. Nem akarná, hogy kutassak, mert veszélyes lehet és ő jó eséllyel arra sem lenne képes, hogy végezzen azzal, aki miatt ez lett a sorsunk, aki miatt árvák lettünk.
- Ezzel mindenki így van, én sem akartam olyan lenni, mint a szüleim, de óhatatlanul is hasonlítunk rájuk. - csak egy kósza vállvonás a kiegészítése a szavaimnak. Szülők... Jensen azért tudhatja, hogy nem igen szoktam sem én, sem April a szüleinkről beszélni. Azt tudja, hogy megölték őket, ahogyan azt is tudja, hogy volt egy testvérem, aki mindeközben eltűnt, de mindez még az iskola előtt történt, én pedig ezt a témát hanyagolni és kerülni szoktam, mert nem szívesen megyek bele olyasmibe, ami egyébként is bonyolult és egyébként sem mondhatom el a teljes igazat, akkor pedig felesleges lenne belemenni. - A bosszú furcsa dolog, azt hiszem mindenki másképp kezeli, ez nem az apádtól függ, te ilyen vagy és kész. - ahogyan én is ilyen vagyok, e miatt is értem meg őt e téren jobban. April nem fogja megérteni és számon fogja kérni rajtam miért nem próbáltam lebeszélni erről, már előre látom, de nem számít, mert ez az én véleményem és ezúttal én kezeltem ezt az egész helyzetet, ő pedig nem igen tehet mást, mint hogy elfogadja.
- Világos, csak kérdés, hogy a lány megérti-e, hogy mennetek kell. - és persze megérti-e a hirtelen távozást, vagy ő menni akar-e. Vajon mi van, ha nem szándékozik vele menni, ha dolga van itt, ha van valami fontosabb, ami miatt nem akarja elhagyni az iskolát? Azért erre is van esély és Jensennek jó lenne felkészülnie rá, különben csak akadályokba ütközik majd és nem is kevésbe. Azaz a legfőbbe, hogy nem megy vele a leányzó és nem fogja tudni magával rángatni.
- Oké... megpróbálom. - legyen, ha ezzel segítek és hátha sikerül megoldani ezt a nem épp kellemes helyzetet, bár még nem tudom hogy mit is mondjak, de erre nem igen készülhettem fel. Neki annyival könnyebb, hogy ezt megteheti, felkészülhet legalább arra mit is mondjon. Kicsit azért megköszörülöm a torkomat, bár végül a hang mélyítés ötletét elvetem, hiszen a szavak a lényeg nem hogy hogyan mondom.
- Leticia... el kell mondanom neked valami fontosat és kérlek nagyon-nagyon figyelj rám, mert tudod, hogy szeretlek... - itt azért kérdőn pillantok Jensenre, mert eddig azt sem tudtam, hogy van ez a lány, nem hogy azzal tisztában legyek, hogy szereti-e. - Vagy fontos vagy nekem, ami a jobb és persze jó, ha megfogod a kezét, úgy bizalmasan. - kis közbe szúrás és ha már mondom, hát én is megteszem. Közelebb lépek és megfogom Jensen kezét. - Az apám... tudod, hogy nem épp a legkellemesebb ember és ezt most újra bizonyította. Kiderült, hogy ki ölte meg az anyámat és az apám bosszút akar állni rajta úgy, hogy végezzen valakivel, aki számára fontos. Én nem tudtam erről semmit és... az illető a te apád Let és az apám azt akarja, hogy öljelek meg téged, de én... én nem lennék képes erre és nem akarom, hogy bajod essen, vagy az apádnak. El kell jönnöd velem, hogy az apám ne találjon meg, hogy ne essen bajod, mert az én dolgom, hogy megvédjelek. - azért nem vagyok valami magabiztos, de azért mégis csak szép szöveget rittyentettem, legalábbis szerintem. Persze vannak apró részletek, amikben nem vagyok teljesen biztos, mint hogy szereti-e, meg persze nem mondhatja, hogy az nem gond, ha az apád meghal, de te azért éld túl. Ha mégis így lenne, hát akkor majd megvigasztalhatja. Vannak dolgok, amiket jobb... nem elmondani, de egy részét legalább érdemes lenne őszintén tálalnia.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-05-14, 15:35




Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Igen, megtenném – biccentek rá Summer szavaira, de közben hálás is vagyok amiatt, hogy a végső következtetést nem nekem levonnom magamról. Bármennyire is tisztában vagyok azzal, hogy habozás nélkül megtenném a végső lépést, mégis nehezen mondom ki, elvégre sok olyan ember akad, akinek ezzel csalódást okoznék. Mégis... ők még csak nem is sejtik, milyen az, ha valaki megöli az anyjukat, majd évekkel később esélyt kapnak arra, hogy bosszút álljanak. Hiába látom anyám szellemét, hiába vagyok képes beszélni vele, ez mégse ugyanaz. Már sohasem zár a karjai közé, nem érezhetem ismét a kedvenc parfümje illatát, melyet minden reggel olyan nagy örömmel fújt magára. Sohasem fog már szigorúan pillantani rám a rossz jegyeim miatt, és már egyszer sem lép közbe, amikor apámmal vitatkozunk. Otthon csupán az üres kúria fogad, anyu már soha többé nem jelenik meg a lépcső tetején, hogy üdvözöljön. A szelleme csupán egy árny, semmi más, nem ugyanaz, a hús-vér test és az energikus személyisége pótolhatatlan. Az, ami esténként néha felbukkan mellettem, már nem teljesen az, ami életében volt és minden évben megkopik kissé, elveszít valamit magából. Kétségem sincs afelől, hogy még pár év és teljesen semmivé foszlik.
- Talán nem újdonság, de én nem szeretnék apámra hasonlítani. Világéletemben próbáltam más lenni, mint ő, de vannak helyzetek, amikor ezt képtelen vagyok kikerülni – vonom meg a vállam komoly képet vágva, miközben Leticia arca jelenik meg előttem. Vajon, ha sikerül mindezen túllennünk és velem marad, akkor ő is ugyanarra a sorsra jut, mint annak idején anyám? Talán én is ugyanolyan karótnyelt leszek, mint apám? Ha lesznek gyerekeim, akkor ők is megpróbálnak majd mindenáron távol maradni tőlem, ahogy azt most én is teszem? Lassan megcsóválom a fejem, igyekszem ezzel is elkergetni ezeket a rémképeket, de nem sok sikerrel járok. - Tudod, néha komolyan attól félek, hogy minden akaratom ellenére én is ennyire megsavanyodok a saját bosszúm miatt. Mert abban biztos vagyok, hogy ha valaki ártana Letnek vagy neked, akkor addig nem nyugodnék, amíg a sírban nem látom viszont. Ebből a szempontból megértem apát, de én sose ártanék annak, aki semmiről sem tehet.
Gordon McKinney kegyetlen, ezt eddig is jól tudtam, de ez még tőle is messzemenően sok. Tegyük fel, hogy elfogadtam volna azt, miszerint a gyilkos gyermekét kell megölnöm... De miért ragaszkodik annyira az eredeti tervéhez, amikor tudja jól, hogy én és a lány együtt vagyunk. Miért nem változtat ezen a rám való tekintettel? Ennyire még ő se lehet rideg és közömbös!
- Dehogy mondom el neki, hülyének nézel? - meredek hitetlenkedve Summerre. - Azt aláírom, hogy két percig sem tartana rájönnie arra, miért is pont most léptem le, de akkor is... Egy kis előnyhöz mindenképp jutnánk ezzel.
Gondterhelten fújom ki a levegőt, a lány nem mond ezúttal sem hülyeségeket, de én se adom fel a saját elképzelésemet. Még mindig ezt tartom a legbiztosabb módnak arra, hogy hamar leléphessünk apám szeme elől, mert ha az iskolában maradunk, akkor nagyon hamar megtalálja annak a módját, hogy mégis miként vegyen rá a feladatomra. Határozottnak érzem magam, biztos vagyok abban, hogy képes lennék dacolni apám akaratával, de ő sem ostoba... Valamilyen úton-módon, de bele fog kényszeríteni abba, hogy a saját kezemmel végezzem ki a lányt, mert ez volt az eredeti terve.
- Jó, tegyük fel, hogy nem akar velem jönni – biccentek egyet Summer feltételezését hallva. Logikus, előfordulhat, hiszen elég hirtelen ötlet lenne és hát Let nem biztos, hogy szereti a nomád életet. - Akkor mond meg kérlek, hogy mégis milyen úton-módon adagoljam be számára azt, hogy meg kell ölnöm... Játsszuk el! Én vagyok Leticia, te pedig én... Lássuk, mit kellene annak érdekében mondanom, hogy ne hagyjon az első mondatom után faképnél és még utána is megbízzon bennem annyira, hogy megmenthessem.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-05-13, 20:52


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Tehát megtennéd. - szögezem le a dolgot, de talán meglepi még sem lát az arcomon semmiféle megrökönyödést e miatt. Csak rákérdeztem, mert azért mégis csak érdekelt a dolog, de végül is megértem őt. Ha megtalálnám azt, aki miatt erre a sorsra jutottunk Aprillel, ha kiderülne, hogy ki ölte meg a szüleinket, én is rezzenéstelen arccal és gondolkodás nélkül végeznék vele, ez nem is igen lehet kérdés. April nem, ő nem lenne rá képes, épp e miatt sincs róla halvány fogalma sem, hogy nyomozok az ügyben és próbálom kideríteni, hogy mi történt pontosan. Ő nem tenné meg és ezért jobb is, ha erről semmit sem tud, úgy sem értené meg, vagy rosszul kezelné az egészet, arra pedig nincs szükségem, hogy magyarázkodásba kezdjek, vagy győzködni akarjam, hogy amit én akarok az a jó megoldás és nem pedig az, amit ő tenne.
- Mindenki hasonlít valamelyest a szüleire. - vonom meg a vállamat, ezzel is jelezve, hogy elfogadom, amit mondott és nem fogom e miatt sem megróni, sem rossz véleménnyel nem vagyok róla, mert igen én is pont ezt tenném a helyében. Az más kérdés, hogy úgy jóval nehezebb dolga van, hogy a gyilkos pont olyan valaki, akihez köze van, vagyis akihez a barátnőjének van köze és nem is távoli ismerősről van szó. Megértem én, hogy ez most így állati nehéz, de azt még mindig tartom, hogy igenis jobb lenne, ha nem titkolná el ezt és próbálna csak így titokban ügyködni, mert félek abból nem sok jó sülhet ki.
- Szóval elmondod az apádnak, hogy elmenekülsz ezzel a lánnyal, neki pedig nem mondod el miért utazgattok és... mi van, ha nem akar menni? - na igen, én nem ismerem azt a lányt, nem sokat tudok róla, de mi van akkor, ha neki más dolga van, tervei vannak, fontos neki az iskola, vagy bármi egyéb, ami miatt nem hajlandó elutazni és ide-oda utazgatni hónapokat miközben azt sem tudja, hogy miért kell ezt tennie. Akkor sem tudja Jensen ezt a végtelenségig eljátszani vele. És ha kiderül mire visszaérnek, hogy az apja meghalt... ha kiderül ki ölte meg, akkor jobb lesz a helyzet? Érdemes ekkora feneket keríteni valaminek, aminek sehogyan sem lehet jó vége?


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-05-02, 06:16





Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Akkor? - felvonom a szemöldököm, mintha már magát a kérdést se érteném, a legrosszabb viszont ebben az egészben az, hogy nem sokat kell gondolkodnom a válaszon. - Senki életét se venném el jogtalanul, Summer! Nem az én feladatom ítélkezni, de ha valaki tett érte valamit, olyasmit, mint anyám megölése, akkor igen, sokkal könnyebb lenne a döntés...
Nem szívesen árulom el ezt a dolgot magamról, a lány még nem is ismeri ezt az oldalamat, de talán némileg megérti a bennem kavargó érzelmek egy-egy szeletét. Leticiát sohasem bántanám, mert szeretem. Nem szerelemmel még ugyan, de ha hagyjuk kibontakozni az érzést, akkor oda is eljutunk, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Az apja azonban már teljesen más tészta... Hozzá nem köt semmi, vele képes lennék végezni, ki tudnám mondani az átkot és még Let előtt is képes lennék eltitkolni a történteket. Az természetesen már teljesen más kérdés, hogy utána még meddig lennék képes a szemébe nézni úgy, hogy közben én vagyok az apja gyilkosa. De inkább ez tegye tönkre a kapcsolatunkat, mint az, hogy megölöm a lányt.
- Tudod, ezt a rideg közönyt talán apámtól örököltem... - jegyzem meg bűnbánó arccal, mint aki tényleg sajnálja a válaszát, de Summer a barátom, nem szeretném őt becsapni. Talán nem erre számított, talán képtelen elhinni, hogy az apját megölném Leticiának... De ha azt vesszük, ő anyám gyilkosa, emellett már csak nem mehetek el szó nélkül, igaz? Auror, ezt aláírom, számtalan ember életét ontotta már ki a pályafutása során, de anyámat miért kellett megölnie? Senkinek sem ártott, csupán annyi volt a vétke, hogy rosszkor volt rossz helyen. Ezért kellett volna meghalnia? Csak amiatt, mert talán aggódott apámért és utánaeredt? Fogalmam sincs arról, mit kerestek együtt akkor és ott, de valami ilyesmi lehetett a háttérben.
- Jól van, bíztam benned – mosolyodok el kissé remegve, elvégre a történtek és apám kérése idegileg eléggé megviselt. Most az egyszer pedig meg sem próbálom ezt leplezni Summer előtt, semmi értelme se lenne. Tudja jól, hogy megviselnek a történtek, mivel személyes kötődésem van hozzájuk. - Tudom, de akkor is... Meg kell próbálnom egy ideig leplezni a dolgot.
Egyébként se lenne könnyű közölnöm a lánnyal a dolgot, mivel biztos vagyok benne, hogy ha megtudja, akkor elhagy. Elvégre, más ezt tenné, nem igaz? Senki se szeretne olyasvalakivel együtt lenni, akinek az apja meg akarja öletni.
- Nem talál meg minket, ha gyakran változtatjuk a helyünket – vágom rá Summer kérdését hallva, miuközben magamban már körvonalazódik egy terv... - És vannak védőbűbájok is a világon, majd elviszek magammal pár könyvet és megpróbálom a komolyabbakat elszórni.
Apámat ismerve még ez sem lesz elég, de meg kell próbálnom, elvégre barátnőm életéről van szó, nem hagyhatom szó nélkül, hogy bárki is ártson neki.
- Majd kitalálok valamit – megcsóválom a fejem. - Nem, mégse, tudni fogja, miért megyek el, felesleges előtte mentegetőzni.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-05-01, 19:59


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
- De, ha ez a lány nem az lenne, aki fontos neked, akkor...? - azért mégis csak kicsúszik a számon a kérdés, bár tudom, hogy nem kellene még most ezzel is idegesítenem őt, hiszen van épp elég baja e nélkül is, de hát lássuk be azért ez elég komoly dolog. Megtenné, amit az apja kér, ha nem Leticiáról lenne szó vajon? Vagy akkor is ellene lenne? Netán az apját megölné, mert megölte az anyját csak szimplán bosszúból? Vagy azt is csak azért nem teszi meg, mert ennek a lánynak az apjáról van szó és ha másé lenne, akkor gondolkodás nélkül tenne árvává valakit? Azért ez még ha én mindig komoly is vagyok és érzelemmentesebb, mint April, de mégis csak nagyon komoly dolog, főleg ha azt nézem én is árva lettem, mert mindkét szülőmet megölték.
- Dehogy! - rázom meg a fejemet. Sosem árulnám el Jensent ez nem is lehet kérdés, esetleg ha át kell gondolnom, hogy nem csinál-e eleve butaságot és csak a miatt mert összességében jót akarok neki... de nem, azért nem kockáztatnám a barátságunkat csak azért, mert nem úgy gondolkodom a témában, ahogyan ő. - De te is tudod, hogy másképp is kiderülhet. - azért sosem tudhatja mi és hogyan szivárog ki, főleg ha az apjának is vannak netán ellenségei. Azzal is számolnia kell azért, hogy esetleg abból lehet valami komoly baj, ha egy idegentől tudja meg a lány és annak még rosszabb vége lenne.
- És azt gondolod, hogy az apád, ha igazán akar nem talál meg? Egyáltalán értené miért mentek el hirtelen év közben? - kötöm az ebet a karóhoz még mindig azt mondom az őszinteség a jó út. Meg kell annak a lánynak érteni, hogy nem Jensen a hibás és ha megérti akkor el lehet neki mondani, ha pedig nem... akkor végül is úgyis mindegy nem? Mármint... akkor valószínűleg így is úgyis problémát okozhat közöttük még ezer dolog és ez ha csak később derül ki akkor is ugyanúgy tönkre tehet mindent, sőt még jobban.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-04-21, 16:10




Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Leticia tényleg nem tehet semmiről sem, én is osztom Summer véleményét, ezt egyedül csak apám nem képes belátni magában. Megértem, hogy hajtja a bosszúvágy, teljesen érthető ilyen esetben, de hogy ekkora mértékeket öltsön... Évekig nem beszélt nekem erről a gyilkosságról, anyám halálának körülményeiről, évekig. Most pedig komolyan elhiszi magában, hogy csak úgy fogom magam és végzek azzal a lánnyal, akit szeretek? Anyut is szerettem, de ez akkor sem így működik!
- Még ha csak a fejében ment volna félre valami... – sóhajtok egyet bosszúsan, igenis haragszom apámra, amiért ilyen helyzetbe kevert engem... Hát már sohasem lehet nyugtom tőle? Tényleg a világ végére kell menekülnöm, hogy legalább egy napig békén hagyjon? - Akkor a saját kis álomvilágában azt csinálna, amit csak szeretne, a kutya sem szólna hozzá, de nem... Neki köteező rám erőltetnie az akaratát, mintha csak azért, mert a fia vagyok, nekem is muszáj lenne ugyanazt éreznem, amit neki. Szó se róla, haragszom anyám gyilkosára, de az nem Let!
Mégis ki tömte tele apám fejét azzal, hogy engem használjon fel a terveihez? Vannak velem szemben elvárásai, sok olyan, melyet nem vagyok képes teljesíteni és melyekhez soha életemben sem leszek képes felérni, de ez... Azt hiszem, ezzel most túllépte azt a bizonyos határvonalat, melyet képzeletben már rég felállítottam neki. Ha nem lenne az örökség, a hatalmas vagyon, melyről képtelen vagyok lemondani, akkor már rég cuccolnék és mennék a fenébe... Ez tart vissza, csakis emiatt nem teszem meg a döntő lépést, na és Leticia... Őt sem hagyhatom magára, ha megteszem, akkor apám fogja magát és végez vele.
- Kitől tudná meg? Tőled? - felvonont szemöldökkel pillantok Summerre, biztos vagyok abban, hogy barátnőm sohasem köpne be másoknak, erre semmilyen körülmények között sem lenne képes, pont ez az oka annak is, hogy most beszélek neki erről. - Rajtad kívül senki másnak sem árultam el... Ha pedig valaki mástól tudja meg... Nos, akkor az a valaki vagy apám, vagy pedig valamelyik embere lenne. Nem hiszem, hogy akár egy perc is akadna arra, hogy felfogja a dolgot...
Nem, hiszen akkor már késő lenne, a következő pillanatban a lány már holtan esne össze egy vadidegen kezétől. Úgy kell megvédenem, hogy ne jöjjön rá a dolgokra, de ez nem lesz túl könnyű feladat. Ha apámnak nemleges választ adok, akkor minden bizonnyal saját kezébe veszi az ügyet, márpedig én nem sokat érek vele szemben... A mágikus ereje sokkal nagyobb, mint a sajátom, képtelen lennék legyőzni, ha egy párbajra kerülne sor kettőnk között. Az eszén is lehetetlen túljárni, tapasztaltabb nálam, ráadásul ő ebből is él. Üzletember, nap mint nap komoly kihívások elé állítja az elméjét, én viszont... De nem, ha az akadályokra koncentrálok, akkor sohasem leszek képes senkit sem megvédeni másokkal szemben. Úgy kell belevágnom ebbe, hogy megpróbálom a lehető legjobbat kihozni magamból, csakis így leszek képes megvédeni a lányt.
- Egyáltalán nem akarom, hogy kiderüljön! - emelem fel kissé a hangom, hiszen ez az egész helyzet hihetetlenül irritáló számomra. Nagyon is tisztában vagyok azzal, mi lenne a helyes, de azt is tudom, hogy milyen következményekkel kell számolnom, ha mindent elmondok Leticiának: - Örökre hátat fordítana nekem, nem gondolod? Én viszont nem szeretném elveszíteni, főleg nem az idióta apám miatt... Nem, nem mondhatom el neki, kell lennie valami más megoldásnak is.
Tisztában vagyok azzal, hogy itt nincs semmi más lehetőség, csak az őszinteség, de egyszerűen képtelen vagyok elfogadni ezt a választást. Leticia nem tudhat meg semmit sem, nem futhat össze az apámmal.
- El kell mennünk a Roxfortból – huppanok le idegesen egy székre. - Nemrég felajánlottam neki, hogy eljöhet velem nyomozgatni egy kicsit... Talán ez lenne a lehető legjobb lépés a részemről. Elmenekülnénk valamerre, egy biztonságosabb helyre.
Itt kell hagynom a régi életem, ezt el kell fogadnom, az örökségemről lemondhatok, de nincs az a pénz, amelyért cserébe megölném Let-et. Mindent el kell felejtenem, ebbe a halmazba viszont nem feltétlenül tartozik bele Summer. Ha a lány tud elég óvatos lenni, akkor tarthatjuk a kapcsolatot.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]



Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-04-18, 19:28


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem csodálom, hogy ennyire ki van akadva és most nem igazán van hozzá kedve, hogy kutassunk és ez az egész... őrület! Az apja tényleg nem komplett, hogy azt gondolja bármi jobb lesz, ha vérbosszút áll, hiszen nem az a lány tehet az egészről és még hogy a fiát használnál fel... na ez még durvább.
- Az biztos, nagyon félrement valami a fejében. - elhúzom a számat, elég pocsék dolog, hogy szegény kénytelen így beszélni az apjáról, de teljesen érthető ebben a jelenlegi helyzetben. Én se tudnám, hogy mit tennék, ha hasonló döntés előtt állnék. Mármint a döntés evidens, csak ugye az apjával is kellene kezdenie valamit, hiszen az nem normális, hogy meg akarná ölni a barátnőjét, de mégis úgy vélem valami mást kellene tennie, mint dühöngeni e miatt és hát lássuk be az esetek nagy részében az őszinteség a legjobb út. Na nem mindig... mint esetünkben Aprillel, de mondjuk 99 %-ban.
- De, ha nem beszélsz erről neki akkor jobb lesz? És ha másképp derül ki? Ha másképp tudja meg? - azért lássuk be az még rosszabb lenne, hogy Jensen akár meg is ölné a lány apját, és ha kiderülne ő okozta az anyja halálát. Ez az egész sehogy se lehet jó, mindenképpen valami katasztrófa lesz a vége, viszont ha nem is próbál meg tenni ellene valamit, akkor biztos, hogy semmi jót nem hozhat ki belőle és úgy gondolom, hogy a titkolózás ugyanúgy nem épp a legjobb ötlet. Az újabb ötletre csak elkerekedik a szemem és határozott fejrázás következik. Nagyot sóhajtok, hogy aztán feltornásszam magamat az egyik padra és oda huppanjak le. Töröm én a fejemet, nem is a megoldáson, hanem azon hogyan értessem meg fele az ötletei nem mondhatóak épp a legjobbnak még mindig.
- Még mindig az a baj, hogy kiderülhet, ha feljelented akkor ugyan elkapják, de mi van, ha megbíz valakit? Vagy, ha ugyanúgy megtudja ez a Let? Én azt mondom jobb lenne őszintének lenned vele, talán akkor se lesz könnyű, de ha utólag derül ki, hogy nem is próbáltad neki elmondani... - nem, akkor tuti, hogy nem lenne jó vége, mert mindig minden végül kiderül, ha az ember nem olyan ügyes, mint mi az ikertestvéremmel. Jensen persze elég ügyes, de sok minden van itt, ami még gondot okozhat, csak maga az apja is, vagy akármi más és nem lenne okos ötlet kockáztatnia. Sokkal rosszabb vége lesz, ha mástól tudja meg a lány, ebben teljesen biztos vagyok.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-04-13, 17:33




Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolom én, hogy Summerben van némi neheztelés amiatt, hogy ma nem megyünk semerre sem, és még csak egy kis időt sem töltünk az ő ötletének megvalósításával, de őszintén szólva jelenleg nem az a legnagyobb gondom, hogy a lány lelkét pátyolgassam. Ennél nagyobb válságba is került már kettőnk barátsága, megesik ez az évek folyamán mindenkivel, úgyhogy ezúttal sem aggódom. Sokkal jobban aggaszt az, amire apám kér, mert – lássuk be – ez nem az a tipikus apa.-fia program. Mondjuk, már eleve nem is úgy mentem oda, hogy milyen jó lesz egy kis közös ebéd vele, de ez... nem, erre egyáltalán nem számítottam tőle...
- Persze, apa-fia program – nevetek fel némi keserű szájízzel Summer szavai hallatán, miközben gondolatban azért belátom, hogy elég betegesen hangzik. Nem mintha bárkinek is rá kellett volna mutatnia erre, hiszen én is tisztában vagyok vele, egyszerűen csak más ezt hallani egy kívülálló szájából. Amikor abbahagyom a nevetést, folytatom: - Mi is lenne annál jobb, mint közösen megölni a barátnőmet? Igazán összekovácsolna minket a későbbiek folyamán, amikor a ránk vadászó aurorok elől menekülnénk.
A „beteg” jelző hallatán egyszerűen csak megcsóválom a fejem. Nem haragszom érte, elvégre ez csak egy enyhébb változata annak, amit jelen pillanatban én gondolok apámról. A saját apámról! A tudat azonban, hogy én sem mondtam neki konkrét nemet, eléggé zavar. Persze, az időt szeretném ezzel húzni, logikus érveim vannak erre, de még így is bűntudatom van. Egyszerűen csak rá kellett volna csapnom apámra az ajtót és eljönnöm onnan. Ez azonban nem ment, mivel jól tudom, hogy Leticia ebben az esetben már halott lenne. Így vagy úgy, de apám megtalálta volna a módját arra, miként ölje meg a lányt.
- Esze? - felvont szemöldökkel pillantok barátnőmre. - Summer, tudod te kiről beszélsz? Ilyen kérés után szerintem már a Szent Mungóban kellene ápolnia egy sereg nővérnek. Az apám közveszélyes!
Kissé furcsa arról vitatkoznom, hogy mennyire tartom betegnek azt, aki évek óta egyedül nevel, de kimondom, amit gondolok. Őrültség az, amire megkért engem, eszem ágában sincs megtenni a dolgot, még hogy megöljem Let-et... Nemrég még csókolóztunk, most meg rántsak pálcát és támadjak rá? Az apjával megtenném a dolgot, elvégre én is megsenyvedtem anyám halálát, még élénken emlékszem arra, milyen volt, amikor közölték velem a halálhírét. Igen, a gyilkosa mindenképp halált érdemelne. Lassú, kegyetlen halált.
- Szóljak neki? Szerinted hogy nézne ki az a beszélgetés? Szia, Let, jó a hajad... Ja, és apám arra kért, hogy öljelek meg, de én nemet mondtam. Az apáddal gond nélkül megteszem, de veled nem. Szerinted miként fogadná a hírt?
Soha életemben nem kerültem ilyen helyzetbe, így hát elképzelni sem vagyok képes arra, hogy miként reagálna ezekre a szavakra egy normális ember. Remélem azért, hogy Summert nem zavarja a hirtelen kirohanásom, hiszen kissé felemeltem a hangom és kimondatlanul is, de lehülyéztem az ötlete miatt. Általában igyekszem őt nem megbántani, de most valamiért senki lelki nyugalma sem érdekel. Úgy tűnik, előjött bennem a mardekárosok önző énje.
- Talán fel kellene jelentenem apámat a Minisztériumban – vetem fel az egyetlen használható ötletemet. - Az emlékeim bizonyítanák a dolgokat.
Igen, el kell mennem az aurorokhoz és apámra uszítani mindet. Ők talán időben meg tudnák akadályozni, hogy megölje a lányt. A gond itt csak az, hogy erre sem vagyok képes. A saját apámat adjam fel? Bármire is kért nemrég, ettől még ugyanolyan nehéz ez az egész. Különben is, mire az aurorok megtennék a szükséges lépéseket, késő lesz... Amíg engem hallgatnak ki, addig apám elteszi Let-et láb alól. A bosszúja után pedig már édesmindegy lesz számára, hogy otthon vagy az Azkabanban hajtja-e álomra a fejét.
- Mit gondolsz? - megerősítést várva pillantok Summerre, de valójában abban reménykedem, hogy a lány arról kezd el győzködni, hogy ne tegyem meg a dolgot.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]



Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-04-10, 20:26


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Oké azért erre tényleg nem számítottam. Nem fogom piszkálni és az a minimális rossz érzésem is egy pillanat alatt elszáll, ami meg volt azért, mert nem jön velem, de hát nem tudhattam, hogy ilyen komoly dolog van a háttérben. Azért ez tényleg elég durva. Azt hittem lesz egy pocsék estéje az apjával, vagy mondjuk nem is tudom megint valami kellemetlen dumákkal jön, amikkel persze nem tud mit kezdeni, de nem helyette ez... hát finoman szólva is nagyon durva. Az apjáról eddig is tudtuk, hogy mondhatni nem teljesen komplett, de erre még álmomban sem gondoltam volna.
Ezért természetesen próbálom kezelni a helyzet a maga módján, még ha tudom is, hogy most nem nekem kellene itt lennem, hiszen April sokkal megértőbb tud lenni, viszont jóval kevésbé gyakorlatias is, lehetséges, hogy kiakadna, de nem tudná, hogy mi lenne a jó megoldás, akkor pedig mégis az a jobb, ha én vagyok itt. Áh jelenleg gőzöm sincs, hogy mi lenne igazán jó, vagy hogy van-e ebben a helyzetben bármi kiút, vagy jó megoldás-e egyáltalán.
- Persze világos, csak... gondolom ezt ilyen apa-fia programnak gondolná. Ez azért elég beteg... bocs. - na igen, bár most kétlem, hogy zavarja, ha bármi rosszat mondok az apjáról, mert hát jelenleg jót nem lehet mondani. A fickó eleve elég problémás, már csak azért is mert valakit meg akar ölni, a tetejében olyan valakit, aki lényegében ártatlan és semmihez nincs köze, na most nem csodálom, hogy Jensen totál ki van akadva.
- Ha egy kis esze is van rájön, hogy ez nem a te hibád és nem téged kell utálnia, hiszen nem te tehetsz róla. Az apádnak ment az agyára ez a vérbosszú dolog és ha szólsz neki védekezhet, vagy... szólhat az apjának, vagy valami. - bár persze az fel sem merül bennem, hogy Jensen igazából ezt nem akarná, mert a bosszú részét akár még ő is támogatná, bár az ilyesmit nem látom indokoltnak, főleg ha azt nézzük, hogy ha nem is esik baja a lánynak, viszont ha megtudja, hogy Jensen is szíves örömest eltenné az apját láb alól... na az már komolyabb váló ok lehetne, pedig ha jól sejtem még elég új keletű ez a kapcsolat, főleg hogy én egy árva szót sem hallottam róla eddig.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-04-02, 08:20




Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Indulás? Nem, eszem ágában sincs ma vagy bármikor máskor is elmenni innen, még akkor sem, ha talán ez lenne számomra a legjobb döntés. Nem hagyhatom magára Leticiát ebben a veszélyes helyzetben, apám bármikor megtámadhatja őt, összeroppannék, ha valami baja esne... Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehetek örökké a lány mellett, fizikailag képtelenség, mégis... Bűntudatom lenne, ha abban az időszakban történne vele valami, amikor távol vagyok tőle.
- Csak egy perc – fújom ki a levegőt gondterhelten, ideges vagyok, egyelőre még képtelennek érzem magam bármiféle kommunikációra is Summerrel, szükségem van egy kis időre. Nem sokra, néhány másodpercre, de akkor is kell. Teljes testemben remegek ebben a pillanatban is, nem érzem magam felkészültnek, de valamit mondanom kell. Bármiféle magyarázat megtenné, elvégre Summer sohasem faggatna a kelleténél jobban, soha életemben nem tette, megvárta, amíg magam magyarázom el neki a történteket.
- Kösz... de most nem ez a lényeg – csóválom meg lassan a fejem, ezúttal tényleg nem ez döbbentett meg annyira. Természetesen, anyu halála nagyon megviselt annak idején, közel álltam hozzá, gyermekként ő jelentette számomra a világot. Az pedig, hogy pont egy auror ölte meg annak idején... Talán nem túlzok azzal, hogy egy világ omlott össze bennem. - Tudod, ha most auror-szakra járnék, akkor szó nélkül otthagynám...
Mindig is azt hittem, hogy a sötét varázslókra vadászók nem bántanak ártatlan embereket, elvégre őket védelmezik, anyámat azonban habozás nélkül megölte egyikük. Kétségtelen hát számomra, hogy nem szeretnék egy olyan emberre hasonlítani, aki anyám életét vette el. Pedig mennyit töprengtem annak idején az auror szakmán!
- Jól hallottad – biccentek egyet keserű arccal, úgy látom, ez az egész nem csak nekem volt meglepő. Oké, ez jó, ezek szerint nem őrültem még meg. Apám kegyetlen, ehhez már hozzászoktam, de valami egészen váratlan volt számomra, hogy képes egészen addig elmenni, hogy arra kérjen, öljek meg valakit. Tudom, hogy megtörtént, egészen biztos vagyok benne, mégis... valamilyen ismeretlen okból kifolyólag még mindig igyekszem azt hinni, hogy ez csak egy rossz rémálom.
- Hát, azt azért nem mondanám... - kerülöm a lány pillantásait, igyekszem nem a szemébe nézni, hiszen egy normális embertől tényleg az lenne elvárható, hogy nemet mondjon, majd faképnél hagyja azt, aki erre szeretné kényszeríteni, én viszont nem ezt tettem. Gondolkodási időt kértem, noha egyáltalán nem akarom megtenni ezt az egészet. Amikor begyógyítja a kezemen lévő sérülést, megköszönöm, majd minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy némileg lehiggadjak. Ezzel leginkább csak ártok, nem pedig használok. Most logikusan kell gondolkodnom, nehogy rosszul döntsek és apám kezére játsszak.
- Mert ha konkrétan nemet mondok, akkor apám teszi meg a saját kezével – biccentek egy aprót, amikor Summer is ugyanezt mondja. - Tudod, nem lenne szerencsés, ha neki kellene megtennie ezt a lépést, már csak azért sem, mert ő habozás nélkül megtenné...
Lemondó sóhajjal roskadok le az egyik székbe, a kezemnek már kutya baja a lánynak köszönhetően és noha már nem bontok falat a segítségével, de még mindig elég nagy a kísértés. A gondolataim továbbra is ide-oda ugrálnak, megpróbálok egy értelmeset kiragadni közülük, de elég nehéz feladatnak tűnik ez számomra jelenleg.
- Meg kell védenem, de hogy tudnám megtenni, ha nem számolhatok be neki minderről? - teszem fel azt a kérdést, ami ebben a pillanatban a legjobban aggaszt. - Ha elmondom neki, akkor minden bizonnyal elhagy és még csak nem is hibáztathatom érte...
Elvégre, ha engem szeretne megölni a lány apja, akkor én is ugyanezt tenném a helyében. Mégis, miféle beteges családi viszony ez az egész? Kinek az apja kéri még azt a saját fiától, hogy ölje meg azt a lányt, akivel együtt van?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]





Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-04-01, 15:02


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az már egyértelmű, hogy nem az indulással fogunk most foglalkozni, sőt még azt sem tudom fogunk-e egyáltalán bárhová is indulni, mert hát jelenleg nem pont úgy fest a helyzet. Úgy tűnik, hogy jobb lesz ha meghallgatom, akkor talán megnyugszik és nekiállhatunk a szervezkedésnek, bár amilyen zaklatott valahogy attól félek ez nem fog összejönni, de erőltetni sem lehet. Tudom, hogy Jensen milyen, elég makacs típus, hiába noszogatnám, akkor se mennénk sehová sem, ha ő nem akarna, ez sajnos tény.
- Oké, jól van... ha nem mondod el gőzöm sincs, hogy mit csinált és mi a gond. - na jó, látszik, hogy állati morcos, nem épp a legjobb a kedve, ami érthető, ha az apja nem viselkedett vele értelmesen, de mi az, ami ennyire kiverte a biztosítékot? Persze megértem, ha szemétkedett, de úgy fest nem csak erről van szó, de vajon mi történhetett, ami annyira durva, hogy nem volt elég simán csak faképnél hagyni és kész? Persze tudom egy szülőnek elég nagy hatalma van, de attól még az ő apja se tehet meg akármit, tehát csak simán nemet kell mondania és kész, de nagyon úgy fest, hogy ezúttal nem volt ez ennyire könnyű feladat, akkor pedig tényleg valami nagyon komoly dologról lehet szó, na de vajon mi lehet az?
- Hű... sajnálom. - persze ez már rég volt, de gondolom nem egy élmény megtudni, hogy a szüleidet megölték. Nekem könnyebb dolgom van, hiszen az enyémeket már régen és én tisztában voltam vele, sőt technikailag szemtanúja voltam, csak éppen hogy megúsztuk a testvéremmel az egészet. Viszont még inkább kikerekedik a szemem, amikor tovább fejtegeti a dolgot, hogy egy auror volt és a lányát kellene megölnie. Persze tudom, hogy Jensen apja nem teljesen komplett, de azért ez még tőle is sok.
- Hogy mi? - nem is hiszem el elsőre, hogy komolyan mondja, pedig nagyon komoly a tekintete, tehát valószínűleg nem viccel, de mégis mekkora marhaság ez? Azért megölni valakit, mert az apja rosszat tett, ez valami hülye fanatizmus, persze tudom, hogy van aki képes effélére, na de akkor is... marhaság. - Te pedig szépen nemet mondtál. - bólintok egyet és kész. Végül is ezt ennyiben lehet hagyni, nem kell túlságosan felfújni a dolgot, ettől még nem kellett volna így kiakadnia, de amikor tovább beszél csak még inkább elkerekedik a szemem. Oké, én azt sem tudtam, hogy van valakije, nem hogy olyan valaki, akit még meg is kell ölnie, így már tényleg gázosabb a helyzet. Ezek után már szinte meg sem lep, ahogyan falat igyekszik törni puszta kézzel. Felsóhajtok és utána lépdelek. Nem akarom lenyugtatni, csak legalább egy pálcaintéssel a kezét teszem nagyjából rendbe. Aztán hátrébb lépek és szépen ledobom magamat az első székre.
- Azt hiszem értem, bár azt sem tudtam, hogy van valakid. Tehát ez a... Let fontos neked, akkor miért nem mondtál eleve nemet? - csak óvatosan kérdezek rá a dologra. Ha gondolom idegenről lenne szó, akkor annyiban hagyná, nem vállalná és kész, de gondolom így azért jóval komolyabb a helyzet ezért egy pillanat múlva hümmögve végül is bólintok egyet, mintha csak a saját kérdésemre akarnék választ adni. - Mert, ha nem teszed meg, akkor ő teszi meg, így pedig húzhatod kicsit az időt. - az valahogy fel sem merül bennem, hogy szimplán megfordult a fejében a dolog, hogy megteszi, vagy ha egy ismeretlen lány lenne akkor gond nélkül képes lenne rá. Persze tudom az ember a családjáért bármit, de azért megölni valakit, aki semmiről sem tehet, ezt egyszerűen nem nézem ki Jensenből és kész.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-03-19, 18:50




Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Summer az az ember, aki a lehető legjobban ismer engem, és akivel minden gond nélkül megosztom azokat a titkaimat is, melyeket másokkal egyáltalán nem. Kétségtelen hát, hogy be fogok számolni neki apámról és Leticiáról, már csak az a kérdés, hogy miként tálaljam a dolgot. Egyszerűen csak bele a közepébe? Vagy szépen, ízlésesen tálaljam, hogy könnyebb legyen számára megemészteni a hallottakat? Mit tegyek? Miként lehetne ezt feldolgozni? A saját apám arra kér, hogy öljem meg a barátnőmet! Hallottam már rossz após-barátnő viszonyról, de ezzel azt hiszem, kissé túllőttünk a célon. Na, nem mintha apámtól mást várhattam volna, de akkor is kellemetlen.
- Hálás köszönet meg miegymás – sóhajtok egyet, beletúrok a hajamba, majd csak lehunyt szemmel hallgatom, amint barátnőm belesöpri táskájába a cuccait, na, ez a hang már kissé jobban tetszik. Egy gonddal kevesebb, amit meg kell oldanom a mai nap folyamán. Két nap. Ennyi van hátra Let hátralevő életéből, ha nem lépek gyorsan valamit, mert abban teljes mértékben biztos vagyok, hogy apám habozás nélkül végez vele, nekem ebben pedig a segítségére kell lennem. Nem hiszem, hogy most pont egy beszélgetés lenne a legjobb, amit tehetek, elvégre az óra kíméletlenül ketyeg, amíg itt üldögélek Summerrel, addig Gordon McKinney terveket szövöget és nem csak az igen válasz opciójára.
- Nem, az ebéddel nem volt semmi gond – nyelek egyet, a torkom szárazon kattan, végül kinyitom a szemem, majd a lányra pillantok: - A hús átsült, a köret elég fűszeres volt, tegnap igazán kitettek magukért a szakácsok... Szemétkedni? - savanyúan felnevetek, persze a lány nem tudhatja az előzményeket, de nekem ez akkor is vicces. - Vicces vagy, Summer, nagyon vicces...
Oké, tág fogalom, nem meglepő, ha a lány értetlenkedve mered rám, de a mostani lelkiállapotom... Ha azt mondom, hogy ingadozó, akkor az még enyhe fogalom. Választanom kell apám és egy olyan lány között, akit elvileg szeretek, nem lehet ilyen nehéz az élet! Szívás az egész, ha anyám ezt előre látta volna, akkor semmiképp sem hoz a világra, hiszen ő sem akarta volna, hogy szenvedjek. Apám azonban... Habozás nélkül megtette ezt.
- Tudod, sok mindent mondott, de amit elsősorban közölni szeretett volna, az az volt, hogy anyámat annak idején megölték – szólalok meg végül gyászos hangon, Summer talán azt is hiszi, hogy ez az egész cirkusz emiatt van, de nem. Nem hiszem, hogy ekkora depresszióba ejtett volna ez a hír, rosszul esett, de ennyire nem viselt volna meg. - Egy auror tette, ő pedig arra kért tegnap, hogy öljem meg annak a férfinak a lányát...
Felsóhajtok, láthatja rajtam, hogy nehéz nekem erről beszélni, még mindig nem voltam képes megemészteni a dolgokat, komolyan szeretném azt hinni, hogy ez az egész csak egy rossz álom, amelyből nemsokára képes leszek felriadni. Ebben a pillanatban azonban még mindig a teremben vagyunk, kettesben, Summer pedig folyamatosan engem néz, válaszokat várva.
- Nem akarom megtenni – rázom meg a fejem, majd fel-alá kezdek járkálni. Valamit csinálnom kell ebben a pillanatban is, éreznem kell, hogy itt vagyok, gondolkodnom kell! - Nem teszem meg, mert az a lány a barátnőm! - fakadok ki mérgesen, miközben tehetetlen dühömben ököllel a falba vágok. A vakolat lepereg, ujjaim közül vér serken, csoda hogy egy csontom sem tört el... Feldúltan zilálok, mintha km-eket futottam volna másodpercek alatt, szemeim sarkában könnycseppek csillannak. Nem, még nem sírok, de közel állok hozzá, nagyon közel. - Két napom van dönteni, felfogod te ezt? Két vacak napot ér apám számára Let élete!
Fogalmam sincs, miként reagál erre a hírre a lány, elfordul-e tőlem vagy sem, nekem ezt azonban egyedül is véghez kell vinnem, nem hátrálhatok ki a szerepemből. Ami a legjobban zavar az egészben az a tudat, hogy nem tudtam apámnak határozott nemet mondani. Ennyire kegyetlen lennék én is? Más az asztalt is ráborította volna, én mégis miért nem tettem ezt?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-03-19, 10:35


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Már az első pillanatban látom rajta, hogy nincs valami rendben. Persze tudom az apjával ebédelt, de hogy ennyire rossz vége legyen... Épp csak egy pillanatra húzom el a számat, de aztán megrázom magam, csak úgy legbelül és szépen belesöprök mindent a táskámba. Ha nincs jól akkor amúgy is kár erőltetni és épp elég régen vagyunk már barátok ahhoz, hogy tudjam mikor kéreti magát, vagy mikor van épp csak annyira rossz kedve, hogy abból tudjam ki kell rángatni és kész. Most tudom, hogy nem erről van szó, tényleg valami gond lehet, egyszerűen látszik az arckifejezésén.
- Oké nem gond, majd rátérünk akkor máskor. - bólintok végül és amikor készen vagyok és mindent elpakoltam szépen összezárom a táskát és lepakolom a földre, hogy még csak nyomásként se érezze, hogy itt van minden és ezzel kell most foglalkoznia. Aztán csak szépen ledobom magamat az egyik padba és felkönyökölök rá.
- Gáz van ugye? Nem sikerült jól az apáddal az ebéd? Szemétkedett? - persze máskor is volt már, hogy kibukott, de ennyire azért még soha sem, ez most valami egész más, sokkal több... másabb, érzem rajta. Csak egyelőre még fogalmam sincs, hogy mi történt, de tuti, hogy valami komoly. A kutatás most tényleg nem fontos annyira, így nem is erőltetem a dolgot, azt viszont szívesen meghallgatom, hogy mi a baja. Más esetén nem tenném, ha valami akárkiről lenne szó, de azért Jensen más, vele elég régóta vagyunk már barátok, és hiába vagyok én elég komoly és nem az az érzelmes típus, azért esetében még én is meg tudok enyhülni. Ő és persze a húgom, akik miatt elő tudom kapni az érzelmesebb oldalamat is és nagyon úgy fest, hogy most erre lesz szükség.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-03-15, 08:04




Summer & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Feldúlt vagyok, ami talán nem is csoda az apámmal való legutóbbi találkozásunk miatt. Aznap este semmit sem aludtam, egy ideig csak forgolódtam az ágyamban, amikor pedig meguntam a tétlenséget, kikeltem, majd lementem a klubhelyiségbe olvasgatni egy kicsit, hátha elálmosodok. Nem sikerült. A szavak nem értek el az agyamig, hiszen folyamatosan csak apám mondatait rágtam meg újra és újra és újra... Amit mondott, hihető is meg nem is... Persze, Let apja auror, ezt tudom a lányról, de egyszerűen képtelen vagyok elfogadni apám ama állítását, hogy az a férfi ölte meg anyát. Ez így nem lehetséges... Leticia egy nagyon kedves, bájos lány, akivel szeretek együtt lenni, nem lehet az ő apja az én anyám gyilkosa! Ami viszont ennek ellenére is tény marad, az az, hogy apám a családot illető ügyekben sohasem túloz... Ha ő azt mondja, hogy ő a gyilkos, akkor ezt nem vonhatom kétségbe, hiszen miért is hazudna? Fogalma sincs arról, hogy én és a lány, akit velem szeretne megöletni, együtt vagyunk... Nehéz ez az egész, számomra legalábbis mindenképp, hiszen – bármit is választok – nem jövök ki jól a dologból. Ha nem ölöm meg Leticiát, akkor az egyetlen élő rokonom hátat fordít nekem, és hiába rossz jelenleg is a viszonyunk, még van egy hely, amit az otthonomnak nevezhetek, ahova hazatérhetek. Mindezek mellett ott van az a nem kis mennyiségű örökség is, ami rám vár Gordon McKinney halála után. Önzően hangzik? Én nem vagyok álszent, nekem ez is egy szempont... Leticia viszont fontos nekem, ezért is latolgatom ennyire a dolgot, noha valaki más esetében már rég, habozás nélkül megtettem volna.
Nem sokat aludtam hát, talán egy vagy két órát, így amikor reggel kikelek az ágyamból, igen nagy a kísértés arra, hogy visszafeküdjek, fejemre húzzam a takarómat, majd tudomást se vegyek a nap további részében másokról. Megígértem ugyan Summernek azt, hogy ma nyomozgatunk, de ez lelkileg csak plusz terheket róna rám, amit már nehezen tudnék elviselni. Nem áll szándékomban becsapni a lányt, nem is vagyok olyasvalaki, aki nem állja a szavát, így hát kikelek az ágyból, felöltözöm, majd mindent, amit előkészítettem a mai napra, a hálóteremben hagyok, úgy indulok el annak a teremnek az irányába, ahol barátnőm nagy eséllyel már vár rám. Annyit mindenképp megérdemel, hogy szóljak neki, hiszen itt ülne még pár órát, mire egyáltalán felfogná, hogy ma itt nem lesz semmi sem.
- Azt hiszem, lefújom mára a dolgot – szólalok meg, miközben becsukom a hátam mögött az ajtót. Nem helyezek rá zárbűbájt, teljesen felesleges is lenne, hiszen épp csak annyi időre ugrottam be, hogy szóljak a lánynak. Summer azonban azt is észreveheti rajtam, hogy ma nem vagyok éppen a legjobb formámban és ezt nem csak a szemeim alatt lévő karikák árulják el számára... A hajam össze-vissza áll, pedig ennyire hanyag nem szoktam lenni, ez nem jellemző rám. Mindezek mellett pedig cipő helyett papucs virít a lábamon, valamelyik lányé, hiszen rózsaszín és nyuszifülek vannak a végén. Még csak észre se vettem, amikor felvettem... - Sajnálom, de tényleg nem lenne jó az agymunkát ma erőltetni...
Plusz pár napig, vagy legalábbis addig biztosan nem, amíg le nem ülnek körülöttem a dolgok és vissza nem térnek a rendes kerékvágásba. Pihennem kell, aludnom, hogy legalább józan ésszel átlássak magam körül mindent.
- Különben sem olyan fontos ez az egész – motyogom, miközben beletúrok a hajamba, amivel csak még jobban szétkócolom. - Most vannak ennél lényegesebb dolgaim is, tényleg bocsi...
Még csak nem is sejtem, mennyire rákészülhetett Summer erre az egészre, de azért látom, hogy elég sok energiát beleölt a témába. Zavar, hiszen ez leginkább nekem fontos és nem neki, értékelem is az igyekezetét, de még arra sem vagyok képes, hogy megköszönjek neki mindent, amit értem tett. Nem szeretném, ha megharagudna, de az is tény, hogy most ez lenne a legkisebb bajom. Ha esetleg fogná magát és mérgesen kiviharzana a teremből, nem érintene meg túlságosan... Majd megbékél, nekem azonban csak két napom van arra, hogy döntsek, ami cseppet sem egyszerű. Talán mégis könnyebb lett volna helyben igent mondanom apámnak, aztán majd megláttam volna, mit tudok tenni, hogy Letet biztonságba helyezzem.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Summer Reynolds
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2017-03-14, 10:19


Jensen & Summer
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Minden meg van, amit megbeszéltünk, de még sem lenne igazán kényelmes a többiek előtt megbeszélni a klubhelyiségben, ezért is egyeztettük le Jensennel, hogy majd délután itt futunk össze mindennel együtt, ami már meg van. Persze a felszerelést nem hoztam, az nem kell, csak a lista van meg, hogy leegyeztessük, hogy mit viszünk, no meg azért persze nálam van a térkép, ő pedig ha jól tudom hoz még pár apróságot, mágikus tárgyat, amit beszerzett és azt mondta, hogy jó lesz az útra. Egyelőre benyitok az üres terembe és körbenézek. Nincs itt senki, nyugodtan behúzhatom magam mögött az ajtót és ledobhatom a táskámat az egyik padba, hogy aztán én is lehuppanjak. Szépen elkezdek előpakolászni, nálam i van azért egy-két plusz kellé, perui instant sötétségpor teszem azt, mert az soha sem árt. A Weasleyk bár elég vicces vackokat találnak fel, de azért vannak köztük egészen hatásosak is és nem tudjuk még mit találunk, ezért jobb felkészülni. Ha netán a pálca nem működik, akkor nem árt a tűzköpő toll és persze a fénypulzál sem.
Aprillel sikerült rendesen összekapnom, két napja nem tudom rávenni, hogy helyet cseréljünk. Azt hiszem duzzog. Talán meg is értem, főleg miután most már tudja, hogy nyomozok a családunk tragédiája ügyében. Ő nem akarja, persze tudom, hogy azért, mert nem szeretné, hogy bajba kerüljek, hogy valaki ártson nekem, vagy hasonló, de vannak helyzetek, amikor egyszerűen nincs mit tenni, muszáj elkövetned a hibát, még akkor is, ha sejted, hogy hiba és hogy veszélyes is. Én akkor is utána fogok járni ennek, April pedig majd szépen idővel megbékél, hogy nem hallgatok rá és persze, hogy eltitkoltam előle. Amúgy is kénytelen lesz előjönni, mert biztos vagyok benne, hogy nem hagyja nyugodni az az álom és az a srác sem, az a Morgan akiről álmodott, úgyhogy abbahagyja majd ezt a duzzogást, csak ki kell várnom. Jó lenne persze, ha addig megtenné, amíg nem indulunk Jensennel... de nála nem lehet tudni. A szüleink halála után is hónapokba telt mire végre kiimádkoztam a tükörből, jó eséllyel most is eltart majd jó pár napig, de megoldom, mert én mindent megoldok. Kettőnk közül valakinek erősnek is kell lennie ugyebár...
Az ajtó nyílik végre, én pedig a térképet böngészem épp, bár a gondolataim egészen máshol járnak, ezért pillantok fel néhány másodpercnyi fáziskésés után csak, de legalább felfogom, hogy történt valami változás, az is valami.
- Szia! Na minden meg van, vagy még több is? - persze kíváncsi vagyok, hogy mi volt az apjával, meg úgy általában mik történtek az elmúlt pár napban, mert elég sok óránk volt, én is sokat tanultam, meg ez az April ügy... nem sokat tudtunk úgy érdemben beszélni, de legalább most erre is sort keríthetünk úgy, hogy tuti, hogy nem zavar meg minket senki, főleg ha az ajtóra is kerül egy kis zárbűbáj, biztos, ami biztos.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-10-23, 17:20


[You must be registered and logged in to see this image.]
Kyle & Emilia
Édes a bosszú

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyetlen mogorva mozdulattal hajítom Emilia levelét a kandallóban lobogó zöld lángok közé, melyek szinte pillanatok alatt semmissé varázsolják a cetlit, melyet a lány küldött nekem. Púp a hátamra, legalábbis ez lenne az a mondat, mellyel a legjobban jellemezhetném a csajt, de szükségem van rá ahhoz, hogy tönkretegyem Justice-t. Nem mintha ilyen ócska pletykákkal bárkit is gallyra lehetne vágni, de ahhoz bőven elég, hogy megkeserítse a nővérem Roxfortban töltött éveit. A többiről majd én gondoskodom, ez nem is vitás, van pár tervem a későbbiek folyamán, ezekbe pedig Emiliát sem avattam be. Még. Nem tudom bizonyosan, mennyire bízhatok meg benne, hiszen elég sok embert átvágott már, én viszont igyekszem nem bedőlni annak a viselkedésnek, amelyet velem szemben is igyekszik magára ölteni. Az ellenségem ellensége azonban a barátom, így én is minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ne hajtsam el magam mellől. Nehezen kezelhető természetem van néha, ez azonban nem mindig jön jól a csapatmunkák terén.
Felsóhajtok, majd az előttem heverő pergamenek tömkelegére pillantok. Tanulnom kellene, ezért is jöttem le a klubhelyiségbe, ahol egyelőre még nincsenek olyan sokan, épp csak pár ember lézengett idelenn, ellentétben a hálókörlettel, ahol a srácok lassanként egy kisebb bulit igyekeztek összehozni maguknak. Nem örültem ugyan Emilia levelének, de semmi kedvem sem volt elveszíteni egy ilyen értékesnek bizonyuló szövetségest. A lány ugyanis a felszínen jóban volt Justice-al, és nálam sokkal több dolgot ki tudott csikarni belőle. Nem hiszem, hogy Justice teljesen megbízott volna benne, nem olyan személyiség, aki bárkit is a barátjának tekintene, de kezdetnek bőven elég ez is. Idővel majd nekem is sikerül a bizalmába férkőznöm, ehhez kétség sem fér.
Elpakoltam hát a cuccaimat, majd vártam egy keveset. Fő a biztonság, márpedig igazán nem lenne szerencsés dolog Emiliával egy helyen mutatkoznom. Mindketten teljesen más oldalt képviselünk – a többiek szemében legalábbis – egyszóval nem vagyok olyan ember, akivel a lány normális körülmények között barátkozna. Különben sincs hozzá semmi közöm, ha nem lenne ez a Justice-ügy, akkor nagy eséllyel szóba sem álltunk volna egymással soha az életben. Talán ez lett volna a legjobb verzió az én számomra.[You must be registered and logged in to see this image.]
Végül csak erőt vettem magamon, felálltam az asztal mögül, majd elindultam az Emilia által kijelölt terem felé, amely szerencsére nem volt olyan messze a klubhelyiségünktől. Úgy tűnik, szorult ész a leányzóba, ez pedig mindenképp egy jó pont neki. Mielőtt benyitottam volna, körülnéztem, habár számítottam rá, hogy senki sem lesz a közelben, de ilyenkor is óvatosnak kell lennem.
- Szia, Tündérbogár! - bosszantó mosoly terült szét az arcomon, amikor végül megjelentem az üres teremben, majd mielőtt a lány válaszolhatott volna, pálcámmal intettem egyet az ajtó felé, mire az teljesen hangszigetelt lett a külvilág felé. - Így, ni! Azt hiszem, most már sokkal nyugodtabban tudunk beszélgetni...
A megszólítás teljes mértékben szándékos volt, hiszen imádtam a lányt hergelni, valamiért sokkal elviselhetőbb lett a jelenléte számomra. Pálcámat a zsebembe dugtam, majd a terem közepén lévő asztalhoz sétálok, végül a szék helyett arra ülök rá.
- Nagyon hivatalos vagy, Emi – jegyzem meg, miközben mindkét lábam a nekem szánt székre helyezem, majd az előttem álldogáló lányra pillantok. Fogadjuk, fel tudna robbanni... Azért szép látvány lenne, amint darabokra válik, majd elporlad a semmiben. - Vedd kissé lazábbra a figurát. Szóval, miért is hívtál ide?
Ó, tudom én nagyon jól, miért is történt a dolog, de sokkal jobb az ő szájából hallani a dolgokat. Habár, azt hittem, a jelenlétem nélkül is sikerül jó kis pletykákat összeütnie, és talán a Justicenak szánt levél is menni fog neki, de túl sok bizalmat öltem belé. Mondjuk, nem hátrány, ha egyeztetünk, ezt elismerem, de ezzel is csak azt kockáztatjuk, hogy lebukunk.
- Gondolom, a Süveg nem ok nélkül döntött úgy, hogy a Hollóhátban a helyed, nincs igazam? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. Csoda, hogy eddig nem húztam ki nála a gyufát, de tényleg. Mindenesetre, ha ez történne, majd igyekszem helyrehozni a dolgot, elvégre Emilia igen nagy kincs számomra a bosszúhadjáratomban, még ha ezt nem is szeretem beismerni magamnak. - Azt hittem, egy ideig még nem kell kettesben lennünk...

zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]



Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emilia Darlington
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-10-23, 15:32



Kyle & Emilia
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hangos nevetés, és pár kedves, tapintatos megjegyzés után sikerült leráznom a rám akaszkodó társaságot. Nem kedveltem őket, sőt. Egyenesen kirázott a hideg, ahányszor csak velük lógtam, de muszáj volt a pletykák elterjesztése végett néha érintkezni másokkal is. Ők pedig pont megfelelőek voltak erre mindig is, mivel könnyedén elhittek mindent mindenkiről. Mintha csak a kiéhezett hiénák elé dobnánk pár falatka húst. Imádják, és én is imádom, hogy nekik köszönhetően minden a megfelelő ütemben halad előre. A pletykák, amiket Justice-szel kiagyaltunk, szintén szerteszéledtek és természetesen a róla kitalált pletykák is nagyon jól haladnak előrefelé. Bár, még csak a lágyabb verziókat engedtem útjára, de később majd a többire is szánok időt. Azok még amúgy sincsenek teljesen készen, Kyle-lal is meg kell beszélnem a részleteket. Valamint, a következő levélről sem ártana már elkezdeni gondolkozni, a beígért határidőig már csak pár nap van hátra. Ezért is, még reggel küldtem egy baglyot a fiúnak, hogy találkozzunk az üres teremben, ami nem olyan messze tőlük helyezkedik el. Úgy hallottam ritkán használják, és akkor is csak elvétve egy-két diák. magáncélokra, szóval mi is nyugodtan bérbe vehetjük. Még a klubhelyiségben összepakoltam magamnak egy pennát és pár pergament, majd sietve indultam meg a teremhez. Direkt későbbre hívtam oda, nem lenne túl jó, ha együtt látnának minket, még gyanússá válna a dolog, és kezdhetnénk el azon is agyalni, hogy mivel magyarázzuk ki ezt. Nem, ilyen kellemetlenség nem kell az életembe, pláne, hogy így is elég nehéz összedolgozni vele. Fiatal, pimasz, megbízhatatlan... Majdhogynem azt sem tudom, hogy mit kezdjek vele. A terembe érve is csak felsóhajtok. Szerencsére üres, és nagyjából öt percem még van a megbeszélt időpontig. Szóval, kényelmesen kipakolom az asztalra a tintát, a pergament és a pennát. Lebegtető bűbájjal a terem közepére helyezem az asztalt, majd a székeket is asztal egyik-másik felére. - Kész. Már csak ő hiányzik... - Fogalmam sincs, hogy mennyire pontos is ő, szerencsére órám sincs, hogy mérhessem az idejét, de, amint megpillantom, egy elégedetlen grimasz ül ki az arcomra. Igen, Justice után ő az, aki még képes kicsalni belőlem ilyen természetes reakciókat, micsoda testvérpár...

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew Calver
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-03-05, 22:09




Végveszélyben
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Egyértelmű, hogy valami sötét dologról van szó, Gemma nem csak hogy griffendéles, még baromira önfejű is. Aligha fél sok mindentől, pontosan tudom, hogy eddig egyedül intézte a dolgait. Ha képes az éjszaka közepén segítséget kérni tőlem, az csak a szinte legrosszabbat jelentheti, egyetlen félelmét. A vámpírokat. Na jó, ennyire nem kéne tippelgetnem, hiszen még alig ismerem, bár az elmúlt hetekben már igen könnyedén ki tudtuk ismerni egymás lelkivilágát, a közös szív együtt dobban, az elején még túlaggódtam magam minden rezdülésétől, távolodásától, ám a napi vizsgadrukk meg ilyesmik megszokhatóak, elkülönítőek, ez viszont teljesen más volt. Talán most is tévedek, ám mintha még hallanám is a kiálltását. Talán halucináció, a sötét mágia ilyesmire nem tudom, hogy képes-e, a halálfélelem ellenben nyersen kitapintható, olyannyira, hogy rám is hat, így magamra húzom a kapucnis pulcsit, és négyesével véve a lépcsőket keresem őt, szinte légvonalban, ám tudom, hogy cselhez kell folyamodnom, ezért török be a szomszéd termen át elmosódott alakban. Más azt mondaná, hogy milyen vész érhet minket egy iskolában, ám Voldemort üzelmeit nézve azt hiszem bármilyen, végtére is egy épület nem véd meg a sötétség teretményeitől, lásd dementorok. Volt már vérfarkas is a tanárok között, sötét varázslók nem is egyszer, így nem kérdés, hogy ahogyan felnövünk, magunknak kell intézni a dolgainkat. Azaz nekünk együtt. A tenyeremben lángoló tűzförgeteg egyértelműen arra utal, hogy használni fogom, ha Gemma támadója nem hátrál meg. A háztársamat látom, akiről alig tudok bármit is, ám a tekintete alapján meglepettnek tűnik, mintha még túl is játszaná, hogy én zavartam meg itt a dolgot. Mégsem őt nézem, miközben lassan közeledek, hanem Gemmát, és bár nem túlzottan értek a jeleiből, mert ezt még fejlesztenünk kell, ám mégiscsak elindítom a lángnyelvet, hogy Morticia feje mellett csapódjon be a falba, lerobbantva a vakolatot.
- Azt mondtam... hagyd... őt... békén...! – Nem, nem kellenek ide a másik részéről vendégek, mert igazán eldurvul akkor a helyzet. – A haláltól nem, csak tőled. Nem érdekel, hogy ki vagy, de ne hidd, hogy finomkodok, csak mert lány vagy. Nem az számít, hogy én ki vagyok, hanem, hogy mit teszek veled... A következő nem fog félremenni... – Nyújtom a szabad kezemet Gemmának, és ha elfogadja, akkor magam mögé rántom, és immár én nézek farkasszemet a vámpírral. Az arcomat természetesen nem láthatja, aurám baljós fénnyel pulzál. Mégsem igazi túlzottan ezt a jelmez, nem vagyok vele megelégedve.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]to gemma and the vampire[You must be registered and logged in to see this link.]


Vajon mi rejlik benned?
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Miért vagy te más?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-03-03, 09:36

[You must be registered and logged in to see this image.]
Morticia & Gemma

Egyre abszurdabb az egész helyzet. Tényleg arról beszélgetünk, hogy kit mennyire zavar a fény? Nem igazán értem én ezt az egészet, hogy miért köti az ebet ennyire a karóhoz, hiszen nem a fény itt a lényeg, mert ha rendesen megkért volna, hogy menjek másik terembe, akkor talán még meg is gondolom, de ő már a legelején is szándékosan ijesztgetett. Nem csoda, hogy nem igazán hagytam, hogy próbáljon hatni rám, hiszen azért ez nagyon komoly dolog.
- Őszintén nehezen tudom elhinni. - még hogy tud kedvesebb is lenni... na persze. Eléggé hihetetlennek tűnik a dolog. Ha tudna, akkor biztosan másképp indított volna, de nem úgy fest, mintha ez tényleg lehetséges lenne. Nem, szerintem ő képtelen a kedvességre, csak arra képes, hogy ártson másnak, ráhozza a frászt, hiszen fel akarta gyújtani a mostohatestvérét. Milyen ember az ilyen? El sem tudom képzelni, hogy annyira utáljak valakit, hogy ilyet tegyek vele, pedig őt most nagyon nem szívlelem, de még vele se lennék képes effélét művelni. - Nálad valami nagyon nem klappol. - értetlenkedve meredek rá, hogy tényleg képes ilyesmit mondani, hogy ilyesmiket gondol, hogy egyáltalán... a jó ég tudja, tényleg valami nagyon nincs rendben vele. A fény kérdésre már nem is reagálok, nem számít, csak az, hogy végre eltűnjek innen, amit nagyban megnehezít, hogy tudom már, hogy vámpír, aminek okán rettegek tőle, hogy nála van a pálcám és még az ajtót is bezárja. Tényleg nincs vele valami rendben. Oké, hogy Mardekáros, de Andrew is az és ő nem ilyen.
- A kezedbe... ugrott? Felvetted és nem adtad vissza... nem ugrott semmi, visszaadhatnád és kész. - és akkor ellépek, de neki esze ágában sincs, úgy fest élvezi a helyzetet, én pedig pánikban vagyok. Nem tudom, hogy képes leszek-e Andrewt hívni, de akkor is megpróbálom, mert... hátha valahogy eljut hozzá, vagy maga a tény, hogy mennyire meg vagyok rémülve. A szívünk közös, az enyém pedig most elég magas fordulatszámon dolgozik. Persze ettől még megijedek, amikor az ablak látványosan kitörik és megjelenik a kapucnis alak. Én tudom ki az, érzem, hiszen tudom mikor van fájdalmasan távol, azt is érzem mikor van elég közel.
- Veszélyes vagy, amiket mondtál az alapján egyértelműen, persze, hogy... kell segítség, nálad a pálcám és nem engedsz ki innen! - ezzel lényegében az érkező Andrewnak is vázolom a helyzet, csak aztán nézek rá, amennyire az alakja kivehető igyekszem megkeresni a tekintetét és gondolati úton üzenni neki, egyszerűen csak a pillantásommal, ahogyan Ted és Marshall az Anyátokban, hogy tudja a lány vámpír és pont e miatt félek tőle ennyire, e miatt estem pánikba és ezért hatott olyan fenemód rosszul rám, hogy még a pálcám is hozzá került, no meg persze a nagy erősségű fény. Lumossolem kell ide, még hozzá jó erős fajta, akkor biztosan hamar visszavesz és rájön, hogy már nincs olyan nyerő helyzetben, mint eddig.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Morticia Maganti
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 28

TémanyitásTárgy: Re: Üres terem 2016-02-29, 14:30

to: Gemma & Andrew


Szinte kezdem megsajnálni, hogy pont velem sikerült összefutnia. Bár… mégis van annyi szerencséje, hogy nem egy rossz pillanatomban talált rám, így elég sok mindent meg fog úszni. Sajnálom, hogy az általam biztosított fény nem tetszik neki, de az ő szeme nem esik ki tőle, az enyém viszont kb kiégne, ha itt most nekiállna Lumosozni.
– Az attól függ, hogy merre fordulsz – válaszolok neki. Kezd érdekes irányt venni a beszélgetés. – Vagy ha utána gyújtod meg a pálcádat, miután elaludtak, és nem én vagyok a szobatársad, akkor már észre se veszik a fényt. Nekik valószínűleg nem olyan erős – vonok vállat. Nem vagyok én direkt szemét, csak mindenki ezt a következtetést vonja le magának. – Amúgy, akár hiszed, akár nem, szoktam kedvesebb is lenni – teszem hozzá, de csak mert kíváncsi vagyok, hogy elhiszi-e. Nem tehetek róla, de szórakoztat a helyzet. A kedvencem akkor is az, ahogy arra reagál, hogy majdnem felgyújtottam a kölyköt. A vádjaimat nagyon komolyan veszi, úgyhogy csak felnevetek. – Csak vicceltem. Tudom, hogy te nem tennéd meg, bár… az a buta kölyök téged is jobban bosszantana az átlagnál. Viszont látnod kellene az arcodat – jegyzem meg kaján vigyorral. Mindent megér az arckifejezése. A bátyjával kapcsolatban továbbra sem akar nekem semmit se mondani. Ami elég érdekes, mert azt hittem, régen jóban voltak. Na nem baj, előbb utóbb úgyis megtudom, amit akarok. A fenyegetőzése nagyon mulattat. – Nekem? Engem aztán nem zavar, hogy itt vagy… felőlem olvashattál volna, felajánlottam egy kis fényt, de neked nem volt elég jó semmi – emlékeztetem rá, mi történt eddig. – Az, meg hogy a pálcád a kezembe ugrott, szintén nem az én hibám, mert nem erőszakkal vettem el – folytatom, miközben felállok a székről, és visszamegyek az ablakhoz. A „különben”-re azért felkapom a fejem, mert kíváncsi lennék, mit takar, de ezt már nem tudom megkérdezni, mert nem sokkal ezután valami szinte berobban a másik ablakon. A hirtelen ijedség után meghökkenve fordulok abba az irányba, ahonnan a fiú érkezik, legalább is, gondolom, fiú, mert a hangja nem lehet lányé, akkor sem, ha elváltoztatta. – Ejnye, Gemma. Vendégről nem volt szó, mert akkor én is mindjárt hívok egyet – vetem oda a lánynak. Vajon most elégedett? Erre a fordulatra nem számítottam, bár az érdekelne, ki lehet a srác. – Te pedig épp megzavartad a csajos esténket – szólok most már hozzá. – Amint látod, nincs semmi baja, nem tudom, miért kell úgy tenni, mintha épp a haláltól mentenéd meg az utolsó pillanatban. – Forgatom meg a szemeimet. Figyelem a rám meredő pálcát, de egyelőre én sem teszek semmit. Amíg nem támadok, elég pofátlanság lenne rám támadni, Főleg, mivel Gemmával sem csináltam semmit, pedig megtehettem volna. – Miért is nem vállalod az arcodat? – teszem fel a következő kérdést, majd a lányhoz fordulok. – Vagyis, inkább neked kellene bemutatnod, mert a te barátod – jegyzem meg, és várakozom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üres terem

Vissza az elejére Go down

Üres terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok
» Nijinsky Terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-