2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem érzem magam túlságosan jól és egyre inkább szorongani kezdek az itteni körülményektől. Sürgetőnek érzem, hogy haladjunk valamerre és persze hálás vagyok azért, hogy némiképp már megbíznak bennem és nem kínoznak, de valahogy még mindig nem látom a kiutat és azt sem teljese, hogy hogyan fogok én ebből jól kikeveredni. Már kezdem összerakni a képet abból, amit eddig elmondtak nekem. Nem tudom, hogy ezt pontosan hogyan is reagáljam le, egyelőre mindössze elmélkedő képet vágva tekintek a másik kettőre. Nem gondoltam volna amikor ránk bízták az ügyet, hogy elszakadok a társaimtól és majd egy teljesen más vonalon fogok tovább indulni... viszont így mondhatni, megoldottam - megoldottuk ezt a dolgot, csupán csak az a kérdés, hogy hogyan tudjuk bizonyítani, hogy valójában kik voltak a tettesek és miért. Még mielőtt bármit is mondhatnék, Nox közelebb lép és én hátrálnék, mert nem tudom, mit szeretne, de eddig csak fájdalmas helyzetbe keveredtem amikor hasonlóképp tekintettek rám... és ez most sincs másképp, csak a fájdalomhoz épp néhány látomás is párosul. Ahogy kitisztul a fejem, kicsit a kezemmel odakapok, nem volt túl kellemes ezt végigvinni, de igyekeztem koncentrálni és emlékezni minden fontos momentumra. Már épp a számat nyitottam volna, hogy elmondjam a véleményemet erről az egész helyzetről, amikor valaki mögém hopponál. Tekintetem nem túl kedves, de végignézek a fiún és a fegyvert is felismerem, amit az imént a látomásban láttam feltűnni. - Mi ez a tárgy? Az emlékben is benne volt... - Közben Ansgar kijelentésére felkapom a fejem és fel is pattanok a helyemről igen indulatosan. - Micsoda?! Segítenünk kell nekik, hiszen ártatlanok!
Nem megnyugtatásnak szánja Viggo a szavait és nem is nyugszom meg tőlük. Teljesen mindegy, hogy milyen homályos okokból futottunk már össze, ameddig lényegében saját magam elől menekültem és a történtek elől, de én ténylegesen a Roxfort diákja vagyok, két testvéremmel együtt, és az én madárkáim nem csicseregtek Ivor gyerekeiről, Ivor létezéséről se, csak a mappában olvastam róla először. Szóval nem igazán nő a bizodalmam abba az irányba, hogy mennyire is gyanús, hogy a férfi többet tud, mint egy normális nem-aurornak illene, csak a kérdés, hogy miért gyűjti az információkat és mire használja. Remélhetőleg jóra… Mert… Jó lenne már az életemben valami, ami nem rántja ki a lábam alól a talajt. Nem vagyok auror, amikor meglátom a férfi szemében azt a halálos rémületet egy kicsit megremegek mind fizikailag, mind elhatározásban és egy hajszálnyit elkezdem leengedni a pálcámat, de reagálni sincs időm, már is jönnek az aurorok és le is szednek a férfiről - illetve én mászok le róla, feltartott kézzel. Természetesen mindenki megszólal a saját védelmében, bár őszintén, mivel Viggo véletlenül Adorát börtönözte be, fogalmam sincsen, hogy őt miért veszik egy kalap alá velünk, hiszen lényegében ezzel Hithocknak segített és a férfi őt nem kérte fel “bűnbaknak” - Seraphine McCaine és Adora McGalagony, akinek nem lenne egyértelmű. - pillantok fél szemmel a fiatal lány felé, aztán vissza az aurorokra. - Hithock felkért minket egy gyilkosság ügyében, ami alatt kiderült, hogy az áldozat éppenséggel az ő társa volt és alvilági üzelmeket folytattak le és… fiatalkorúakat ütlegelt. - itt kicsit megakadok, mert őszintén el fog a rosszullét. Ha ez mind igaz… - Többen is tudják bizonyítani, hogy ő kért fel minket és most csak megjátssza a hülyét, keressék meg Mr. Diggory-t, Cedric Diggory-t és Kylie Brysont. És a testvéremet, Nicolas McCaine-t. - teszem hozzá, az utóbbit már csak azért, hogy egyértelműsítsem, hogy nem csak egybeesés, tényleg az a Seraphine McCaine vagyok, akinek az auror szülei mindketten az életüket adták a hivatásért, ha nem is nemzeti hősként ünneplik őket, de rengetegen ismerték a történetünket. Ha közben elindulnának velünk a cellák felé nem ellenkezem én se, ahogy a többiek se, mindannyian tudjuk, hogy nem az a megoldás és hogy a varázsvilágban az igazságra fényrederül, nincsen félnivalónk. Bár ettől függetlenül se tudok nyugodt maradni, a szívem nagyon is hevesen ver, ahogy gyilkos tekinteteket lövelek a férfi felé, undorodva. Tudtuk, hogy valami sántít vele kapcsolatban, de a gyerekek bántalmazása... nagyon is az elevenembe talál.
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-11-20, 17:56
2002. március
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Vállat vonok Seranak. Kicsit több vagyok mint ereklyevadász, de a pontos meghatározását a pozíciómnak nem most fogom vele megvitatni, sem megvillantani azt a három tonna hivatalos, vagy félhivatalos engedélyt, amivel a Minisztérium egyes részeire szoktam bemászkálni. És tény és való, hogy nem voltam ott velük, és nem láttam minden részletét annak a mappának, de a Roxfortban is van egy egy minden lében kanál mostoha húgom, aki mindent is elpletykál.. ezért áll abból a beszélgetésünk vele, hogy én folyamat kérdezek, ő meg mindenre is válaszol. Meg aztán... A festmény is erről beszélt, vagyis nem erről, hanem Felix perverzióiról. - Most mondta, hogy Felix kölykökre pályázott. Ha pedig lehet hinni a Roxforti madarak pletykájának, a fickónak vannak kölykei. - mondom egyszerűen, egy ilyen indíték sok mindent megmagyarázna. Az összes többi infót amivel elő rukkoltam, a szerkezetem szedte ki a Minisztérium adattárából. Hasznos cucc. Noha Sera érezheti, hogy nem azért válaszolok neki ilyen készségesen, hogy megnyugtassam. Aztán már rohanunk is tovább. Sera ráveti magát Hithockra kivont pálcával, nekem is valami hasonló volt a célom, de megelőzött. A csapdám Adorat kapja el. Hát igen a legjobb módja az ilyesmi kivédésének, ha egyszerűen vissza löki az ember. Szép volt srác! Mi annál inkább megszívjuk. Villannak a szemeim Hithock rögtönzött bűnbak gyártásán - Így már érthető, hogy miért őket bízta meg Felix halálának utána járásával... - mondom ki higgadtan, keményen a szemébe Hithocknak. Ismernek a Minisztériumban és a legtöbb aurort én is ismerem, tudják, hogy a pálca nagyjából a hoppanáláson kívül nálam majdnem hasznavehetetlen. Bár most lényegesen sok az újonc. Én nekem ugyan fogalmam sincs arról, hogy Cedric és Kyle már félúton szóltak Mr. Diggorynak aki a varázslényügyi főosztály vezetője, így nem tudok ilyesmivel elő hozakodni, de azóta talán már kelt némi híre Félix esetének. Mert az, hogy Hithock ennyire letagadja, hogy találkozott velük, csak azt mutatja, hogy totálisan fű alatt szervezte meg az ügy felgöngyölítését ami Cedricék miatt remélhetőleg már nincs annyira fű alatt. Nem mondok többet. De nem tanúsítok kifejezett ellenállást. Hiszen akit kerestünk itt van előttünk. Adora szavaira eszembe jut az a rúnakő, amit Noxnak szántam elsütni, de végül nem volt rá szükség, most viszont ha Hithock nem lép le, hanem velünk tart, lesz esély vallatni lényegében, veritaserum és emlékturkálás nélkül...
//Készenlétbe: egy speciálisan csiszolt, gyémántba foglalt rúna, aminek köszönhetően két méteres körzetben, mindenki kényszeresen az igazat mondja. Mint a veritaserum. Sokkal kevésbé legális, de épp annyira hatékony.
[You must be registered and logged in to see this image.] Épphogy sikerült a telekinézisről átváltanom legilimenciára, amikor is elindul valami fura tárgy az irányomba, s azonnal megpróbálok odébb gurulni, de olybá tűnik, hogy túl későn reagáltam. Szóval sóhajtva ülök fel, tudatosítva magamban, hogy ez a vége. Tudom mikor kell visszavonulót fújni, így mire ideér végre a meglehetősen lassan reagáló auror csapat, annyit láthatnak, hogy egy háló alatt ülök keresztbetett karokkal és számonkérő tekintettel. - Eddig sem volt nálam pálca fiatalember, ha szeretne valaha előrébb lépni a ranglétrán, ennél jobban oda kell figyelnie. – Jegyzem meg abban a tipikus hangnemben, amit megszokhatott apámtól és nagyapámtól. Ismerős a mellettem álló férfi, de nem jut eszembe a neve, valószínűleg láttam már. Azt pedig biztosan tudhatja, hogy kinek vagyok a lánya. Nem tartanak titokban, sőt egykeként mindenki is velem büszkélkedik. Annak az esélye, hogy nem ismer fel, a nullához konvergál. Már éppen kezdem nyeregben érezni magamat és adnám ki a parancsot, hogy szedje le rólam ezt az izét, amikor Hithock megszólal. Rápillantok ugyan, de nem mutatom a meglepettségem. Félig számítottam is erre a fordulatra, de nem mondhatom, hogy nem lep meg. - Ám legyen. – Bólintok szavaira, mert ellenkezni felesleges. – De ne felejtsék el a veritassérumot, nehogy esetleg hazudjon valaki. – Az utolsó szavaimnál nyomatékosan a pozőr megbízónkra nézek. Ez nem csak egy utalás, de egy ígéret is. Én elfogok mondani mindent, ami a mai nap folyamán történt töviről hegyire, akár kérés nélkül is. Eddig sem bíztam benne, ezekután pedig egyenesen a pokolba kívánom. Csak azt remélem, hogy hamarabb meghallgatnak mint ahogy ez a pojáca megszökik vagy eltüntetik a nyomokat. Utálom, amikor hülyének néznek és félre vezetnek.
Az események fénysebesen látszanak kibontakozni. Adora még fel sem ocsúdott keserű csalódásából, már a következő helyszínre hoppanálnak, ilyenformán Viggonak sem sikerül válaszra bírnia az igen tolkatív festményt. Egy valamit azonban biztosra tudnak: Felix ugyan áldozat, de a legkevésbé sem ártatlan. A főbb kérdések tehát: miköze mindehhez Hithocknak? Milyen szerepe van a cselekményben az alvilági hármasnak? Erre talán csak Hermione tudna pontosabb választ adni, ő azonban jelenleg raboskodik. Ansgar elemi erővel támad a négyesnek, látszólag igen felkészült párbajos, azonban hármójuk ellen aligha lenne esélye, ha a körülmények nem épp neki kedveznének. Viggo egy különös eszközzel támad neki, azonban gyorsan kapcsol, és mielőtt még elérne hozzá a csapdagolyó, nemes egyszerűséggel visszalöki, és a háló Adorát ejti csapdába, aki így kínzó legilimenciáját sem tudja pár másodpercnél tovább fenntartani. Hithock halálos remülettel tekint Serára, minden bizonnyal nem számított ilyesmire. S ekkor következik a hab a tortán. A telefonfülke robbanása minden bizonnyal értesített néhány aurort a Minisztériumból, akik pár másodpercen belül a helyszínre hoppanálnak. A diákoknak és Viggonak minden bizonnyal feltűnik, hogy Ansgar nemes egyszevűséggel eltűnt az utca túlfeléről, így az egyetlen dolog, amit az aurorok látnak, az egy csapdába esett lány, a varázstárgyakkal hadonászó belső emberük, valamint Sera, aki épp kitartott pálcával nyomja a földhöz a varázsbűn üldözési főosztály egyik vezetőjét. - Pálcákat a földre, le vannak tartóztatva. - pillanatok alatt 5-6 auror veszi őket körbe, s Hithock is lassan kiszabadul meglehetősen alárendelt pozíciójából, majd úgy mered a három csapattagra, mint vérengző idegenekre. - Nem tudom kik ezek, és miért támadtak meg, de a kihallgató cellában talán majd megered a nyelvük. - s így lett a kis csipetszapatból egy szempillantás alatt nyomozóból bűnbak. Úgy tűnik igen nagy bajban vannak.
Hermione talán a lehetséges mentális tortúra ellenére is jobban járt, mint diáktársai. Nox és Ivor nyilvánvalóan nem értenek egyet a helyzet kezelhetőségét illetően, abban azonban látszólag egyet értenek, hogy kulcsszerepet szánnak a lánynak az ügy felgöngyölítése során. Ivor bólint, miszerint az ő vérét találták a helyszínen, nem is szándékozik tagadni, hogy ott járt volna. Ekkor azonban megjelenik egy patrónus üzenet, s Nox válaszol Hermione felvetésére. - Okos kislány. Olybátűnik hiába akarnám elfedni előtted a teljes igazságot, együtt kell hogy műkdjünk... - Ivorra mered, aki jelentőségteljesen bólint. Nox ekkor közelebb lép Hermionéhez, mereven a homlokára szegezi a tekintetét, akinek így hirtelen igen csak fájdalmas, látomásszerű villanások lepik el a tudatát. Felix az, Nox Aranyvarjús páholyában, kifejezetten ziláltnak tűnik, nem biztos pontosan, hogy mi célból járt ott, azonban furcsa, baltaszerű tárgyat szorongat, és teljes erejével rohanna Nox felé, azonban neki sikerül lefegyvereznie, és mire észbe kap, beözönlenek a testőrök, és kipenderítik a helyről, miközben egyre csak azt üvölti a nő felé: hülye kurva, porig égettetem ezt a helyet!!! - S íme a bizonyíték. - szólal meg Nox, miután Hermione magához tér. - Közvetlenül azután történt, hogy két számunkra... Igen fontos gyermeket próbált bevonni a gusztustalan hálózatába, és felhívtam rá a figyelmet, hogy megölöm, ha folytatni merészeli. - Ivor látszólag nem helyesli a bizonyítékok ennyire drasztikus módon történő átadását, de tekintetével alátámasztja a nő szavait. S ekkor váratlanul Hermione mögé hoppanál Ansgar, méghozzá lihegve, kezében ugyanazzal a tárggyal, amit Hermione az emlékben látott. - Baj van. A diákok bevédték Hithockot, aki értesítette az aurorokat, és az egészet rájuk kente. Letartóztatták őket.
Még mindig nem látom a kiutat az egész helyzetből és nem tudom, hogy mikor fognak majd elengedni. Kicsit ellenpólusnak érzékelem a két félt, egyszer úgy látom, hogy esélyem van arra, hogy békésen elhagyjam ezt a helyet, máskor pedig pont, hogy az ellenkezőjét érzem. Felettébb aggaszt, hogy belekeveredtem ebbe a sakkjátszmába, pedig én csak azt hittem, hogy ez az egész ügy egy egyszerű nyomozósdi lesz, de hát mit is várunk, hiszen ha az életem eddigi eseményeit teszem magam elé, akkor minden azt igazolja, hogy sosem olyan egyszerű a dolog mint gondolnám és hát a baj megtalál. Még úgy is, ha a barátaim nincsenek mellettem. Pedig abban nagyon is biztos vagyok, hogy Harrynek és Ronnak lett volna valami leleményes ötlete és már rég nem lennénk ekkora csávában. Tekintetemmel egyszer a nőt, egyszer a férfit illetem, és igyekszem kicsit nyugodtabb maradni, hogy ne érezzék, még mindig feszengek. Aztán jön a meglepő igazság, amire egyébként nem számítottam. Mármint úgy nem, hogy ezt konkrétan nekem be is vallják. De már összeáll minden. - Megtaláltam a vérét a férfi holtesténél. - Jegyzem meg, Ivor szemébe nézve. Ha ezt nem mondja el és kicsit kitisztult volna a fejem, akkor valószínűleg erre magamtól is rájöttem volna. Viszont mielőtt még újra szóra nyitnám a szám, egy patrónus szökik be, elvonva a figyelmünket a jelenlegi helyzetről. Ansgar fényes alakja érthetően és egyértelműen közli, hogy a fejlemények tovább indultak. - Hithockkot akarták ezzel csapdába csalni? - Tekintek meglepetten a kettős felé. Már meg sem próbálkozom azzal, hogy a szabadulásomról tárgyaljunk, hiszen az eddigieket tudván, biztos vagyok abban, hogy magukkal visznek majd. Igaz, elhiszem valamilyen szinten azt, amit mondtak nekem, de még mindig nem bízom meg bennük igazán. Viszont óvatosságból nem feszítem tovább a húrt szavaimmal, láthatóan a nő így sem értékeli, hogy a férfi ennyi mindent megoszt velem.
Csak bólintok a manó szavaira, nem mondom ki, hogy erre azért egyedül is rájöttem már egyetlen nap alatt is, hiszen korábban fogalmam sem volt arról, hogy ki az a Nox, azt hittem, hogy csak egy platina sztripper. Hát egy kicsit több annál, még ha a repertoárjában ez is szerepel. Viggo olyan részletességgel beszél Ivorról, mintha ő is ott lett volna velünk az irodában és átnézte volna az aktáját, amin kicsit megbicsaklik a bizalmam felé, hiszen egy ereklyevadász mégis miért tud ilyeneket? Vagy egy élelmesebbnek, aki tényleg kimegy terepre és bejárja a világot, ilyennek kéne lennie, és csak nekem furcsa? A minisztérium bonclaborja pedig főleg nem olyan hely, ahonnan csak úgy áradnak ki az információk a nagyvilágba, szóval kicsit észrevehető, ahogy pillázok felé, hiszen elhiszem a szavait, csak még is csak megdöbbentenek. Az, hogy bedolgozik valamennyire a Minisztériumnak egy kicsit megnyugtat, bár ismét jön egy olyan kérdés, amire nem számítok. - Gyerekek? Honnan veszed ezeket? - kérdezek vissza, mert vagy a Minisztérium Ivor kérésére az aktájában védi a gyermekeit, vagy Hitchock irodájában nem volt relevánsnak ítélve az információ, mert a mappában erre nem figyeltem fel. Amikor a keretben megjjelenik a vadász képe és meghallom, hogy fiatal lányokat és fiúkat vertek ebben a szobában a gyomrom határozottan bukfencezik egyet. A húgomat fiatalkorában megverték és megerőszakolták, de ha erről nem tudnék akkor is kiakasztana az egész. Fürgén fogok rá Viggo kezére, hoppanálok Adoráért és onnan tovább a minisztériumhoz, tehát… A robbanás meglepetésként ér, de valójában már az is, hogy a férfi hazafelé tart, hiszen Kylie azt mondta, hogy a látomása az irodájában történt, tehát valószínűleg akármit is tettünk azóta, hogy látta, már tettünk eleget, hogy megváltoztassuk a kimenetelt. Mindannyian padlóra kerülünk, a légmágus képességemmel tompítom az esést mindenkinek, amennyire tudom, és ahogy meglátom Ansgart a többiek azonnal akcióba lépnek, Viggo csapdáz, Adora meg hát… valamit csinál, de a Telekinézist kívülállóként annyival tudnám jellemezni, hogy lendíti a kezét a griffendéles felé? Minden esetre én, mint jó védelmező és hivatásos mindenkinek a nővére azonnal az ájult férfihez ugrok, a hátára fordítom, de ahelyett, hogy a sebeit vizsgálnám és elkezdené a familiárisom gyógyítani, egy mágikus pajzsot von körénk, míg én a pálcámat szegezem rá, és ahogy kinyitja a szemét szembe találkozik a sötét, megváltozott, fekete vámpír tekintetemmel. - Maradjon a földön! - szólalok meg keményen, de csak rászegezem a pálcát, nem támadok, nem szándékozom megölni, nem hibbantam meg, csak elegem van, hogy az egész napunkat futással töltjük és hülyének néznek minket. Az egyik kezem a vállán, hogy lenyomjam, a másikban a pálca, még ha nagyon hülyeséget is csinálok azzal, hogy nem azonnal elhoppanálom biztonságba, akkor is ráfoghatom, hogy azért csinálom, hogy kivonjam a küzdelemből, ami a hátunk mögött folyik Viggo-Adora-Ansgar között. Igaz, közben cselekvésképtelenné is teszem... de foghatom arra, hogy nem vagyok auror és nem gondoltam át, ha visszasül az egész.
// Familiáris képessége: Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át.
Vámpír képesség részlet: "1,5-szer olyan gyorsan gyógyul és a gyorsasága, ereje is 1,5-szerese, mint egy átlag embernek." //
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-11-06, 13:08
2002. március
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
A ketyerém csak úgy tekeri ki az infókat magából, persze kódoltan. De elég régóta használom, hogy tudjam mi mit jelent. Nem kicsit nézek egy jó nagyot. Adora kérdésére még válaszolok. - Nem. Nem ember, nem is Földi eredetű.. És ha ez nem lenne elég, megjárta a Minisztérium bonclaborját.. - egy pillanatra hallgatok - De talán nem is az a fontos, hogy mi ő... Az elemzés alapján, Felix lépett elsőként és sebesíthette meg. Félix pálcáját nem találtátok meg véletlenül? - gondolkozom tovább félhangosan. És hogy honnan ismerem Felixet? Őszintén válaszolok, mert nekem meg főleg nincs mit titkolnom. Az alvilágiak részéről itt ott nyilvános, hogy bejárásom van a Minisztériumba és bizony el tudok intézni dolgokat. A Minisztérium szemében pedig ez a munkám, hogy beépüljek és ahol lehet bomlasszam a rendszert. Azt pedig hogy valójában hova húzok... Azt senki sem tudhatja. Persze a határokra nagyon ügyelek. Hiszen a Minisztériummal szemben az át nem lépett határok óvnak csak meg egyedül. És ez az alvilági berkekre is igaz.. És hogy mik ezek a határok?... Az egy roppant jó kérdés. - Minisztériumi volt. Én pedig speciális esetekre alkalmazott személy vagyok a Minisztériumban. - Miközben hallgatjuk a festményt elpakolom az elemzőmet a helyére és ahogy a festmény beszél, nekem kattan valami. - Az aktájában ennek a lénynek, nem szerepelt két kölyök? Mi van ha Felix célkeresztjébe kerültek? - de mielőtt valószínűleg bármire is választ kaphatnánk Sera kézen ragad és eszembe sincs ellenkezni, hiszen el is darálja, hogy miért a kapkodás. Lent Adorat is elkapjuk és már itt sem vagyunk. A fogadósunk pár óra múlva szabadulhat a hangszigetelt árván hagyott szobából. Legalábbis ha minden igaz... az indák pár óra múlva el kellene hogy engedjék... Vagy hát.. végül is a vadász portréját a régi képkeretén keresztül szólítgathatja, hátha tud rajta keresztül segítséget kérni... Hogy mindenhol falhoz-földhöz vágnak, amint megérkezünk ez röhej... A fülzúgás nem segít egyikünknek sem, és bár Hithock felé lököm el magam, Ansgarnak oda gurítok egy húsvéti tojást, had örüljön. Ha nem sikerül kitérnie előle akkor az arcába fog robbanni egy háló ami mint egy vadállatot a földhöz szegezi és mérsékelten blokkolja a mágiáját. Nem mellékesen orvvadászok szoktak ilyen hálóvetőt használni a veszélyeztetett, veszélyes fajok befogásánál... Hithockot ha elérem, biztosan nem fogom hagyni, hogy ha fel is ébred, meglépjen...
[You must be registered and logged in to see this image.] A képkeret felett elsőre elsuhan a tekintetem, de mikor másodjára is irányába fordulok feltűnik a lenti portréhoz hasonlatos díszítés. Tetszik is, ha valaha lesz portrém akkor hasonlóan visszafogott, faragott keretet kérnék hozzá. Nem úgy, mint az idegesítő dédmamám portréja, abban az undorítóan szemet szúró aranykeretben. Már rohannék is lefelé a felfedezés nyomán, de megállok, mikor a manó tekintete rám vetül. A mondandója nyomán feláll a szőr a hátamon. Elindulok, de a gondolataim a szobában ragadnak. Nem vall Felixre, hogy ennyire óvatlan legyen. Az egy dolog, hogy elméletileg nem volt mit titkolnia, de már csak elővigyázatosságból is más neve kellett volna használnia, hiszen egy aurorról van szó egy lebujban! Több százan akarhatják megölni, csak az itt megszállók közül… - Ez egy jogos érvelés. – Biccentek az ezúttal sokkal kedvesebb festménynek, talán meg is fogadom a tanácsát. Érdekel, hogy vajon mi változott az előző találkozásunk óta, de újfent megszólal. S nem tetszik a mondandója. - Sajnálom, hogy látnia kellett. – Jegyzem meg rezignáltan. A gondolataim mindenfelé rohannak és én csak próbálom összeszedni őket, így hagyom magam hoppanáltatlni, mint valami ember nagyságú baba. Egyre csak azon jár az eszem, hogy miképpen lehetséges ennyire félre ismerni valakit? De csak egy módja van…Ha nem is ismertél valakit. Mi van, ha valaki felvette Felix alakját és direkt akarta besározni, s ha ez így van lehet, hogy nem is halott? A nagy felfedezések közepette észre sem veszem a történéseket, pont az általam eddig is felettébb gyanúsnak tűnő Hithock-ot látom meg, s legszívesebben már meg is vádolnám, de a szemem sarkából látom, hogy Sera mást néz. Pont abban a pillanatban robban fel mellettünk a bejárat, hogy megpillantom az iskola társunkat. Meg sem próbálok felkelni a földről, tekintetemet a fiún tartom és minden erőmmel azon vagyok, hogy telekinézissel kirepítsem azt az átkozott pálcát a kezéből, amíg összeszedem magam egy kicsit. Akár sikerül megszabadítanom a pálcától, akár nem, amint nem forog a fejem legilimenciával támadok ellene. Remélhetőleg a többiek vigyáznak az előbb látott aurorral, mert ha eltűnik esküszöm mindenki másnak is letesztelem a mentális hadviselését.
Törpe úr nincs elragadtatva a további faggatózástól, noha egészen belenyugodott, hogy indák közt fogja eltölteni az elkövetkezendő néhány órát az életéből. - Tárgy? Nem... Nem tudom. Sebesültként jelent meg, fogalmam sincs mi tette ezt vele. - így hát a fickó nem tud válasszal szolgálni Viggo kérdésére, a mágikus ketyeréje viszont annál inkább. Begyűjti a port, majd pár perc elemzés után eredményekkel szolgál: Hithock állítása helyes volt, az anyag egyetlen földi elemmel sem mutat rokonságot, ugyanakkor a gép információtára hozzá tudott férni bizonyos Minisztériumi archívumokhoz, melyek a bonclaborban készültek. Eszerint rendkívül nehéz megsebezni a lényt, amitől származik, ugyanakkor érzékszervei szélsőségesen intenzív mód reagálnak bizonyos ingerekre, például a hangbűbájokra. Talán Felix sebesítette volna meg, méghozzá mágiával?
Adora lényegi nyomra nem bukkan, legalábbis a szobára, az egyetlen amit talál, egy cikornyás, ám üres képkeret a falon, amit ha jobban megnéz, észreveheti hogy épp ugyanolyan mint a lenti vadászportréé. Még mielőtt azonban lemenne beszélni vele, a manó választ ad a kérdésére. - Ezen a néven mutatkozott be. Általában kamu neveket használnak a vendégek bejelentkezéskor, úgy látszik ő nem. Biztos nem volt mit titkolnia... - ennél többet nem mond, Adora lemegy az öreg vadászhoz, aki a képen épp puskáját fényezi egy sámlin üldögélve. - A testéből jött, s fájlalta, nem volt nehéz kitalálni. - mosolyog a lányra. - Sok állattal volt már nekem dolgom, s egy valamit biztosra tudok: célozd meg jól, mert a sebzett vad neked támad, s te leszel az ő prédája. - illedelmesen megemeli karimás kalapját a lány előtt - Ha nem bántom meg, ifjú hölgy... A férfi, aki ott szállt meg, különösképp agresszív volt. Magad korabeli lányokat, időnként legényeket ütlegelt, talán még fiatalabbakat is, azért is költöztem ebbe a keretbe, nem bírtam a látványt. Ki nézi manapság egy festmény kínját baját...
- Ha rám hallgatsz kislány, az a Nox minden csak nem ártatlan... - mondja a manó Sarahnak, és látszólag komolyan is gondolja. Elmondja neki azt is, hogy a gyilkosság kicsivel több mint egy napja történt - bár ezt eddig is tudták - illetve alátámasztja, hogy utoljára akkor látta őket itt, mikor Hermionét elfogták - noha erről nincs tudomása, mert addigra elmenekült. Sarah kísértetvadászi képességei működnek, olyannyira, hogy szinte szellemalakként bukkan fel az eddig üresen árválkodó képkeretben a vadász alakja, s a lány ötvöződni látja benne a múltat és a jelent: a portré kivetítődik elé, s amit jelen pillanatban Adorának mesél a földszinten azt immáron ő is hallja, a kép azonban időnként elakad, mint egy akadozó hologram, és a vadász arca ijedté, rémültté válik: a múlt bevágásai ezek, ami alapján egyértelművé válik, hogy a festmény igazat beszél.
Ekkor azonban Sarah képességei jeleznek, vadul megragadja társait, s a Minisztériumba sietnek. Az útvonal a szokásos, a telefonfülkét veszik célba. Az utcán senki, azonban abban a pillanatban, mikor odaérnek, Hithock látszik kirajzolódni előttük. Kiszáll a fülkéből, s mint aki jól végezte dolgát, biccent nekik. - Áh, diákok. Épp hazafelé... - mielőtt kimondhatná, Sarah megpillantja az utca végében Ansgart, kinyújtott pálcával, azonban túl lassan kapcsol: egy jól irányzott bombarda telibe kapja a telefonfülkét, s mindnyájan sípoló füllel fognak padlót a robbanástól. Gyorsan kell cselekedni, Hithock eszméletét vesztette, s teljesen egyértelműen ő a célpont.
Hermione még mindig Noxékkal raboskodik, akik látszólag még egy darabig nem tervezik szabadon engedni, noha Ivor lényegesen barátságosabb modorban részesíti, mint hű társa. - Nem, Felix tette, mire én... - fejtené ki a férfi, mire a nő félbeszakítja - Ugye nem tervezed beavatni a részletekbe? Eddig minden ellenünk játszik. - Ivor nemes egyszerűséggel csendre inti, amit kényes gőggel ugyan, de elfogad. - Én öltem meg Felix Donellt. A férfit, aki a Varjú mögé bújva kereskedett fiatal diákokkal, s akiről az a gyanúnk, hogy Hithockkal karöltve tette mindezt. Hiba volt megölni őt, de az is volt a cél, hogy hibázzak. Így lettem én a bűnbak. Hermione a csapatból elsőként úgy néz ki, egy kerek egész történetet kapott. A kérdés már csak az, elhiszi-e. S ekkor patrónusbűbáj szökik át az ablakon, Ansgar alakja látszik kirajzolódni előttük. - Megtaláltam. - azzal el is tűnik, s Nox jelentőségteljesen biccent Ivor felé. - Jelenésünk van.
Megkönnyebbülök amikor elmúlik a fájdalom és végre újra tudok koncentrálni a körülöttem lévőkre. Nem tudom még mindig miféle lehet ez a férfi, de abban már biztos vagyok, hogy nagyon egyedi képességekkel rendelkezik, olyanokkal, amikről valójában én még álmodni sem mernék. Csupán csendben hallgatom őket ameddig nem faggatnak tovább, körülnézek újfent és megpróbálok valamit kitalálni, hogy hogyan menekülhetnék el, de mindketten nyilvánvalóan erősebbek nálam és ezt a helyet is ők ismerik igazán. Még ha tudnám, hogy hol vagyok... - Gondolom a Minisztériumban... - Vonom meg a vállam érdektelenül. Utoljára a férfit a helyszínen láttam, azóta pedig már ki tudja mi történt, hiszen a többiektől régóta elszakadtam és most itt vagyok, valahol, a két idegennel, akik cseppet sem voltak hozzám kedvesek eddig. Talán ezért is lep meg, hogy most viszonylag másként fordulnak hozzám. A férfi hozzám lép, kezét nyújtja felém, én pedig úgy érzem, el kell fogadnom. Bizonytalanul bár, de felegyenesedem és óvatosan felállok. Igyekszem nem nagyon bámulni rá, de egészen különleges a kinézete, meg ha őszinte akarok lenni, akkor az egész mivoltja. - Hogyan tudnék már ettől többet segíteni? Talán Hithock tette? Nem értem... - Nem vagyok benne biztos, hogy segítenem kellene nekik, de attól okosabb vagyok, hogy egyből rávágjam, hogy semmiképp sem. Már nyakig belekeveredtünk ebbe, innen pedig nem lesz biztos egyszerű kivándorolni, így hát csak azon vagyok most, hogy a lehető legkevesebb kárt szenvedjem el. Mi tagadás, érdekel a történet, a kíváncsiságomnak nem nagyon tudok határt szabni, de nem érzem azt, hogy én ettől többet tudnék tenni.
A szerencsétlen kis lény beszél és beszél, én pedig próbálom az egészet végiggondolni, de valahogy nem áll össze a kép. - Nox nekünk adta az ártatlant, mintha Felix akarta volna őt megtámadni és semmit se tudna az egészről, ami most folyik, de te meg azt mondod, hogy a sérült… Ivort pátyolgatta. Mikor történt ez? Annyi idő alatt, míg mi benéztünk Hitchockhoz? - kérdezem, türelmet színlelve, hiszen én testesítem meg a törődő józsarut, akivel ki lehet harcolni egy kényelmes vádalkut, vagy ilyesmi. A könyvekben és a filmekben így szokták, ennyire egyszerű klisével élek. Kicsit összevonom a szemöldököm, hogy Adora és Viggo is ismerik az áldozatot, eléggé furcsa véletlen, azért a Minisztérium nem annyira kicsi, de lehet, hogy én is több embert ismernék, ha mondjuk a fél életemet nem a testvéreim pátyolgatásával töltöttem volna. Amikor azt mondja a manó, hogy a szobából sikolyok meg puffanások hallattszottak ki, akkor azért megint körbenézek és ezúttal a kísértetvadász tekintetemmel, bár reménykedek, hogy nem arról van szó, hogy a férfi megölt itt akárkit is. A végén még tényleg az lesz a megoldás, hogy a halottunk volt a rosszfiú és Nox meg a bandája csak védte magát, de ehhez nagyon nem fűlik a fogam, hiszen a szüleim is aurorok voltak, ahogy a bátyám is. Még ha nem is maradok mindig a törvény jobbik oldalán, szeretném azt hinni, hogy az aurorok úgy nagy általánosságban tekintve jó hősök. Mert a szüleim azok voltak. - Tárgy? Azt hiszem nem találtunk egyebet a helyszínelésnél, csak port, ami az Aranyvarjúban is volt és itt is, és egy fényképet Nox-ról. - válaszolok, csak remélem, hogy nem felejtettem el valami fontosat. Elmerülök a gondolataimba és természetesen a jelenetbe, amit a mágia életrehív, nem feltétlen figyelek arra, amit Viggo csinál, de amikor a jelenet a végére ér és meglátom Ansgarnál a fegyvert, akkor azonnal akcióba lépek. - Ó, a francba! Most fog megtörténni! - kiáltom szinte és lendületesen fordulok meg, hogy megragadjam Viggo kezét, már ha engedi. Ha le akarja rázni az érintésemet, akkor elengedem, gyors magyarázatot biggyesztve. - Kylie látta meghalni az aurort, aki felkért minket és éppen olyan fegyver volt a távozó srácnál. Meg kell előznünk. - hadarom, és ahelyett, hogy lelépcsőznék Adorához, aki elment a festményhez már oda is egy pukkanással érkezem és ha tudom, akkor az ő kezét is megfogom, hogy áthoppanáljak a Minisztérium bejáratához, mielőtt még túl késő. Nem törődök az indákkal lekötött manóval, úgy, ahogy van otthagyom a fogságában, most ez a sürgősebb, mad ha biztos vagyok benne, hogy a férfi túléli a találkozást, visszatérünk hozzá. Megmondtam Hitchocknak, hogy ne maradjon a szobában, megmondtam a szinten a koboldnak, auroroknak, akárkit lehetett csak találni, hogy vigyázzanak rá, de mi van, ha ez nem volt elég? Ha jön Viggo és Adora, ha nem, mindenképpen megpróbálom megelőzni Ansgart és becsörtetek az irodába, ahol Kylie látomása lejátszódott, kivont pálcával. Egész nap csak rohangálunk, mint a mérgezett egerek és rosszkor vagyunk a rossz helyen, de most az egyszer, remélem időben leszek és a jó helyen.
// Kisértetvadász, csak tutira menni, hogy nem halt meg senki a szobában és Hoppanálás: varázserő 35//
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-10-28, 12:50
Cluedo & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Így már értelme van a festmény szavainak, csak én gondoltam túl a „vér tapad a kezedhez” kifejezést. De hát pont azért, mert ez egy kifejezés, duh. Ezen gondolatok közepette bámulok vissza a manóra. Nem vagyok kedves; én a racionalizmust kedvelem és valamiért nem tűnnek logikusnak a válaszai és tettei. Ám feleslegesen nem szeretném is fenyegetni, szóval inkább csak ürességet sugároz a tekintetem. Amint kijelenti, hogy ez a szoba Felix bácsié volt, egészen új szemmel nézek körbe. Most már nem érdekel más, csak hogy mi történhetett a szobában mielőtt Hermione ide került. Főként festményeket keresek vagy iratokat. Felix mindent szeretett írásban rögzíteni, meglehetősen időigényes, de hasznos szokás. Vagyis az volt… Vajon mit csinált itt az általam ismert egyik legkedvesebb ember, ami ilyen hátborzongató zajokkal járt? Gondolataimból Viggo tevékenykedése hoz vissza. Érdeklődve vizsgálom tetteit és varázseszközeit. Az biztos, hogy régóta él ezekkel, hiszen előbb nyúl egy-egy tárgyért a zsebébe, mint a pálcájáért, ami varázslónál nagyon-nagyon ritka. Nekem is vannak pálcát nem igénylő képességeim, de még mindig nehezen alkalmazom őket. Vagyis a legilimenciát nem, mert az azonnal jön s könnyű ráfogni, hogy jó emberismerő vagyok. Ami nem igaz, mert az empátia teljes hiányában szenvedek alapvetően, de most nem ez a lényeg. A telekinézist pedig nagyon nem érzem komfortosnak. - Szóval ez az Ivor nem ember…De akkor micsoda? – Gondolkodom hangosan. Le kéne mennem beszélni azzal a vadász festménnyel. Álljunk csak meg egy pillanatra! Kikerekedett szemekkel nézek a szobában lévő férfire. Ha eddig nem volt gyanús… - Te honnan ismereted Félixet? – Kérdem kissé talán keményebben, mint kellene. Jól lehet ennek nem itt és nem most van itt az ideje… - Amennyiben ez az Ivor illegálisan tartózkodott itt lehet le akarta tartóztatni? Bár ez túl egyértelműnek tűnik. – Megoldjuk ezt az ügyet és tényleg le kell ülnöm beszélni ezzel az a kétes alakkal. Sok olyasmit tud, ami hasznos lehet. - Lemegyek egy percre. Meg kell néznem valamit. – Muszáj beszélnem a lenti festménnyel. Minden további nélkül lemegyek a nem olyan rég rébuszokban segítő vadásznak. – Honnan tudta, hogy ez a por szerű valami vér?
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Adorát legfeljebb amiatt lephette meg az ajánlattételem, mert egy kalap alá vesz az aranyvérű puccpatkányokkal. De ugyan mi keresnivalója lenne egy gyilkossági ügyben egy hozzá hasonló kölyköknek, ha nem lenne valami sütnivalója, vagy ne tartogatna meglepetéseket. A fogadott húgom miatt vannak belsős információim a Roxfortból és az ottaniakról, lassan brutálabb hálózat épül ki a diákok között mint ami az Aranyvarjúban van... Így Adorarol is hallottam ezt azt, de épp csak felületesen. Hiszen tudjátok hogy van ez... az ember sok mindent elmond a hozzá közel állóknak, akikről meggyőződése, hogy soha a büdös életbe nem fognak találkozni a szóban forgóval... Nos.. ezt a bizonyosságot esetemben szinte kivétel nélkül cáfolat éri. És bár egyenlőre nem tervezek semmit vele, nem kívánok hamari következtetéseket sem levonni. Épp eleget fog elmondani róla, ha kötélnek áll és elő rukkol a "karácsonyi listájával". Majd utána ráérek esetleg elhajtani, ha mégis rászolgál, hogy kiskölyökként kezeljem. És Adora verziója a történetről nem hangzik hülyeségnek. Viszont úgy érzem ennél kicsit bonyolultabb az ügy. Amikor a fehér porra esik a szó úgy döntök, hogy ellépek a vallatottamtól. - Volt bármilyen tárgy ami szerepet játszott az ügyben? Bármi.. - közben a sokadik zsebemből egy kis bársonyzacskót húzok elő, abból meg három kicsi üteges ametiszt hengert. A gyűjtőrúna van beléjük iktatva a visszatérés jelével együtt. Mindenki kezdheti kapizsgálni, hogy eddig egyáltalán nem használtam pálcát semmihez, csak kövekkel meg rúnákkal szórakoztam, tehát valószínűleg vagy ez a szakterületem, vagy csak béna vagyok a pálca varázslatokból. A három ametisztet szétgurítom a szobában, és ha minden simán megy, akkor egy jó adagot össze szednek a fehér porból majd egy helyre össze gurulva meg is torpannak, mintha mágnes vonzotta volna össze őket. Ameddig az öreg nyelve megered, addig kinézek egy asztalt és a táskámból előszedek egy tenyérnyi méretű rétegesen finommechanikákból felépülő tárgyat, olyasmi mint egy bontott óramű. Szét kattintom és három kis rekesz bukkan elő belőle, ahova az ametiszt hengereket, az össze gyűjtött "vérrel" behelyezem, majd megnyomok rajta valamit, állítgatom itt meg ott végül pár pillanatra ott hagyom. Addig fókuszálok arra ami miatt azt a nyomorult kisöreget oda szíjaztam. - Ivarn-vo Inor. - egészítem ki Serat. - A fickó amúgy is már foglalkoztatott, de tüzetesebben nem tudtam végig nézni az aktáját. - Azért arra meglepődök mikor elő kerül a halott neve. - Oh.. Hogy Felixről van szó... -azt messze nem mondhatnám, hogy jóban voltam a fickóval.. sőt, de most, hogy kiderült, hogy róla van szó egészen más megvilágításba kerül a helyzet számomra és elkezdek minden használható információt össze szedni róla, meg a Noxal való kapcsolatáról meg úgy az összes alvilági stikkjéről. Sera kérdésére csak megingatom a fejemet. - Nem. Ti jutottatok be elsőnek a szobába. - Félix baszki mit műveltél itt?? - Van a szobában festmény? - fordulok körbe, miközben ki is mondom a kérdést hangosan. - Az elmondásod alapján, vagy egymást sebesítették meg, vagy valaki mindkettejüket. Bár akkor nem tudom értelmezni miért végezte volna ki Félixet... - az egész nagyon zavaros. De mondjuk annyira nem csodálkozom. Azért egy átlagos, sokkal kevesebb tényezős gyilkosság is van hogy napokig tart. Szóval ahhoz képest marhajól haladunk le a kalappal a csajok előtt. - Igazán foglalkoztat, hogy vajon miért támadtak egymásra. Mi volt az indíték? - egyiket sem akarom igazolni, de az indíték mindig fontos tényező. Legalábbis nálam.
//Kitalált varázstárgy. Folyadékok, légnemű, vagy szilárd dolgok befogására és elemzésére alkalmas szerkezet. Beazonosítja a pontos összetételét, amennyiben az megtalálható a periodusos rendszerben. Avagy legalább mint elemet képes lehet az anyag tulajdonságai alapján besorolni. Az eredményt mint egy kisméretű terminál nyomtatja és tolja ki magából. Illetve 40% eséllyel egyetlen véletlenszerű kapcsolódó információt képes még megállapítani.
A kis csapatnak a már-már horrorisztikus körülmének közepette van egy kis ideje szocializálódni, vagy ha az túlzás, felismerik a kapcsot egymás között, ami igen hatákony kommunikációt eredménez. Eközben Manó úr minden bizonnyal három pánikba fojtott szívinfarktuson van túl, de amíg beszél, nem lehet belőle gond. Mégpedig beszél: elmond mindent, amit csak tud. - A lánynak i-igaza van... - dadog kesernyésen - A férfi vére. Alig állt a lábán, fogta az oldalát, a fehér hajú nő pátyolgatta minden sarkon. Valami kék fénnyel próbálta gyógyítani, a harmadik meg a lótifuti, szaladgált ide-oda, biztos jó pénzt kap ezért. - Adora kérdésére ijedten a lányra mered - Ezért jöttem vissza. Inkább ti találjatok meg mint ők... - Serah biztatására egy picit megnyugszik, de továbbra is idegesen kapkodja a fejét. - Különben sem tudom kik ezek. Mostanság keveredtem csak a bizniszbe, de jaj, ha tudtam volna... Ezek nem kispályások. - aztán mintha hirtelen megint arcon csapta volna a felismerés, idegesen mocorog az indák között - F-f-f-felix... Donell... Ez a szoba volt az övé. Folyton ide járt, néha furcsa hangok szűrődtek ki, veszekedés, sikolyok, puffanások, de nem kérdeztem rá, ő az ügyfél, és nem is tűnt túl barátságosnak. A festmények biztos többet tudnak. Serah sikeresen feltérképezni a szoba múltját, szinte megtévesztően valóságos, ahogy őket kikerülve kirajzolódnak az alakok: Nox ajtós mutatványa, Hermione ijedt arca, majd Ansgar, ahol jelentőségteljesen bólint, majd kimászik az ablakon, s felszívódik. S ha szemfüles, márpedig minden bizonnyal az, láthatja, hogy Ansgar övére erősítve épp egy olyan hegyes kis gyilkolóeszköz díszeleg, mint ami Kylie látomásában szerepelt. Úgy látszik valami készülőben van.
- Fényoltóm... Ne bántsd. Segített nekünk. - szól oda finoman, gyengén a fehér férfi Noxnak, mikor az végzett Hermione mentális tortúrájával. A nő zaklatottan biccent, látszólag rájött valamire, azonban magában tartja, még egy utolsó kérdést szegez Hermione felé, mielőtt visszatérne a gyógyításhoz. - Hol van most Hithock? - ha választ kap, ha nem, tenyere ismét kéken izzik, s a férfi sebhelyén landol, aki ezután már van olyan állapotban, hogy felegyenesedjen. Hermionéhez lép, kezet nyújt neki, s ha engedi, felsegíti. Így összeszedve magát, kifejezetten sármos, megnyugtató jelenség, noha nem túl evilági, de látszólag semmiféle ártó szándék nincs benne. - Úgy vélem tartozunk néminemű magyarázattal. Azt a valakit keressük, aki ezt tette velem, s bízom benne, hogy a segítségünkre leszel. Egy életre leköteleznél vele. - biztató mosolyt villant, a kérdés már csak az, Hermione a körülmények ellenére hajlandó e elfogadni a segító jobbot, hovatovább hajlandó e az egyik gyilkosoknak vélt alakok oldaláról megközelíteni az ügyet. Bántani nem fogják, ez egértelművé válhat számára, de hog valóban olyan könnyen visszaengednék... Az már kevésbé.
//kövi hsz 10.30.// Nox
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-10-10, 15:47
Cluedo & Sarah
"A vezeklés hatalmas dolog; ez az a zár, amivel bezárhatod a múltra nyíló ajtót."
Végül úgy tűnik, hogy ez tényleg az a Viggo - mintha olyan gyakori név lenne -, akivel futtában volt egy kis nézeteltérésünk egy ereklyével kapcsolatban néhány hónapja. A cikkszám elég, hogy visszapörgessem az eseményeket és ugyan a tekintetem nem változik meg, marad az aggodalom, marad a tettrekészség, de az arcbőrömön azért átüt egy gyenge pír. Tudom, hogy nincs olyan eszméletlen nagy korkülönbség Viggo és Adora között, de akkor is amikor meghallom, hogy kérhet valamit karácsonyra tőle kicsit összeráncolom a szemöldökömet, de nem vagyok Adora nővére, már senki felett nem kell anyáskodnom, hogy beleszóljak ebbe az egészbe. A jó zsaru és rossz zsaru felállás tökéletesen működik, a kis fazonból csak úgy dőlnek a szavak, de egyezményesen úgy véli mindenki a szedett-vedett csapatban, hogy valami tényleg sántít. - Nyugalom, nem hagyjuk, hogy megöljenek. - mondom bátorító hangon, amikor a vöröshajú lány arra utal, hogy már halottnak is kéne lennie. Igazából a gondolatmenetének a nagyrészével egyet is értek, de ha a manó azt hiszi, hogy én vagyok az anyáskodó, akit a pártjára állíthat, talán jobban a bizalmába fogad és valahol megcsúszik majd - amennyiben tényleg hazudik, vagy elhallgat még valamit. Kihúzom magamat, miután végigsimítottam a karján és a többiek felé pillantok, ahogy elemezgetik a helyzetet. - Az akták szerint nem földi lény és mindenhol járhatott, ahol a porból találtunk, tehát van rá esély, hogy akármiből is áll a vére, a mi levegőnkkel keveredve így kicsapódik. - bújik elő belőlem a könyvmoly és tekercs-kukac, habár nyilván nem vetíthetem rá a mitológiai lénységet, de a varázslényeknél előfordul, hogy a vérük teljesen másként viselkedik - mérgez, savvá válik, bájitalok alkotóelemei. - A halott auror neve pedig Felix Donell. A minisztériumban Hitchock azt mondta, hogy kapcsolatba állt Nox-szal, aki Ansgarral és a szőke nem evilági férfival, azt hiszem az aktáján Ivorn valami állt. - osztom meg a többiekkel, bár erőteljesen rossz érzésem van, hogy egy Roxforti diák egy alvilági nővel üzletel és még az aktáiban is megjelenik. Milyen fényt vet ez a Roxfortra? Mit fognak tenni vele, lecsukják egy egyetemi óra közepén? A gondolataim közepette az ablakhoz képek, mert valami gyanúst érzek, talán a hely mágiája őrzött meg egy emléket, amire az ereklyevadász képességem rezonál, talán a hely szellemei suttognak, vagy csak női megérzés, mindegy is. - Valaki távozott itt nem rég, láttatok valamit? - kérdezem azonnal, elsősorban a manótól és Viggotól, hiszen Adorával együtt érkeztem, aztán azonnal pálcát rántok, és mivel gyanítom, hogy nem lesz olyan egyszerű, hogy kinézek és már meg is látom a delikvenst, egy ereklyevadász varázslathoz folyamodok. A helyszín múltját idézem fel, amit csak a néhány percces múlttal tudok megtenni, de az ereklyevadászok izgalmas életében - már nem az enyémben, aki alig jut terepre, hanem az igaziakéban... - ez is nagyon hasznos, ahogy most nekünk is az lehet. Hang ugyan nincs hozzá, de patrónushoz hasonló fénypászmákként áll össze a jelenet, minél közelebb a múlt, annál tisztábban rajzolva ki a személyeket és a cselekedeteiket a szobában.
// Kitalált ereklyevadász/auror varázslat, Varázserő: 35 pont, Bűbájtan: 15 pont (??? ) leírás a hsz-ben. //
Ahogy megérkezünk, egyből körülnézek. Kiutat, szökési lehetőséget keresve... de persze tisztában vagyok azzal is, hogy nem sok lehetőségem van pálca nélkül. Sőt, mily könnyű lenne elhopponálnom egy szempillantás alatt, de hát a férfi egyszer már kihúzott onnan, és nem kockáztatnám meg ezt sem újra. Akárhogyan is csinálta. Ez még egy nagy rejtély számomra. Nem kelek fel a földről, nem kockáztatom meg, hogy azt higgyék, kutatok valami után idebenn. Egyelőre csak a szememmel nézelődöm és keresgélek, már ha van mit, és már ha tudnám, hogy mi ez a hely és hol van. Ekkor leszek arra is figyelmes, hogy a férfi sebét a nő kezdi el ápolni és a fehér por... vér. Vér. Ami mindenhol ott volt, ahol a férfi járt. Így már sokkal világosabb az egész. - Hogy...? - Ennyi csúszik ki csak közben a számon halkan, nem is biztos, hogy meghallják. Akárhonnan is jött egy a férfi, akármilyen lény is ő, túl sokat tud, túl erős és talán esélyem az lenne ellene, most hogy sérült, bár a nő jóhiszeműen gyógyítja, amitől biztosan újra erőre kap majd. Aztán újra hozzám fordul. Leguggol hozzám, én egy kicsit meghátrálok, mert egyébként marhára ijesztő. De figyelek. Mindennél jobban. El is fintorodom talán egy kicsit, követni nehezen tudom a kérését és amúgy is, nem tudok sokkal többet, mint amiről már eddig is beszéltem. Eléggé lefoglalt az, hogy fogságba ejtettek, de többet érek úgy, ha elengednek és akkor talán tudok segíteni a többieknek is, akik ki tudja, hogy hol járhatnak már. Ahogy Nox tekintetét figyelem, a fejemben zúgás tűnik fel és idegesítően nem múlik, aztán hirtelen kapok a fejemhez kezemmel, fáj, és nem tudok ezt hová tenni, de amikor megérint és elmúlik... Fellélegzem, de valami azt súgja, ebből még vár rám néhány, ha nem segítek. - Jól van! Elég! Elmondom amit hallani akar. A Minisztériumból ez az auror bízott meg minket az üggyel. Néhány diák vett részt benne, és közben keveredett hozzák Viggo is. Szétváltunk, mert úgy gondoltuk ez így jó lesz. Valami szórakozó negyedbe mentek a többiek kérdezősködni, ennyit tudok. Mi meg ide. De nem tudtunk meg semmit, legalábbis nem tudom, hogy a többiek mit tudtak meg, mert engem közben elfogtak... - Fejemmel biccentek a férfi felé, majd visszatér a tekintetem Noxra. - Komolyan ennyit tudok, ez az igazság! - Mondom immáron kicsit vádlóan, mert hát esélyem nem volt bármivel előrehaladni... mondjuk a por eredetét legalább végre megismerhettem.
[You must be registered and logged in to see this image.] Viggo ajánlata meglep, hiszen a hozzá hasonló varázslók általában kislányként tekintenek rám, akit ember számba sem kell venni. Szóval vagy tervez valamit velem, ami enyhén ijesztő gondolat, vagy tudja valahonnan, hogy iskolai berkekben seftelek, ami konkrétan lehetetlen, hiszen kitől hallott volna rólam? Nem hiszem, hogy hírem lenne, mivel általában mindenkitől teljes titoktartást követelek meg, tekintve, hogy búcsút mondhatok annak a kis kevéske szabadságomnak is, amivel most rendelkezem, ha édesanyám fülébe jut a kis illegális hálózatom létezése. A gondolkodás annyira leköt, hogy nem is szólók bele a vallatásba, de nem hiányzik a részvételem, hiszen ketten is bőven elegek ahhoz, hogy rossz auror-jó aurort játszanak. Sajnos az utolsó varázslata nem segít nekünk semmiben, így el is teszem inkább a pálcát a belső zsebembe. Nem is baj, ha ebben az ügyben a csendestárs leszek; ha kiderül a személyes érintettségem azonnal repítenek a nyomozásból. Jó nem pont azok, akik most itt vannak, de ha Sera egy mondattal is megemlíti, hogy a kelleténél erősebb érzelemmel reagáltam, akkor vissza avanzsálok Hithock szemében egy haszontalan gyerekké... A szörnyről adott részletes leírás egyáltalán nem hasonlít az általam ismert élőlények egyikéhez sem, s mivel vizuális alkat vagyok nagy eséllyel lépett előre az új mumusommá. Jelenlegi tudásom alapján mutációs lycantrópiának ítélem a dolgot, de nincs rá semmilyen bizonyíték. - Várjunk. Ha ott hagytad őket és szemtanú vagy akkor miért nem jöttek utánad megölni téged? – Vágok közben. A történet hihető, de nekem ez az egy részlet nem stimmel. Ha én ölnék meg valakit, s utána segítséget kérnék az egyik ott lézengőtől, aki elrohan akkor levadásznám. – Egyébként a többi része stimmel az emlékkel és a hallottakkal is. – Biccentek, hogy igazoljam a mondandóját, ellenben ezzel el is indul bennem egy gondolat fonál, Viggo megjegyzése nyomán a szőke fickóról, amit muszáj kimondanom. - Ha jól tudom a halott egy auror, aki kétes hírű a munkahelyén a Hithock szerint. Minden jel ugyanarra a három emberre mutat, de nekem ez túl egyértelmű, mintha valaki be akarná mártani őket és őszintén… - Nézek Serára, hátha egy pillantásból el tudom dönteni, hogy megbízhatok-e bene. Mindegy is most már nincs megállás. – Szerintem Hithock akarja bemártani őket. Ha nekem szúrná a szememet egy munkatársam bármiért is és megölném, akkor nem akarnám, hogy ők kutassanak az ügyben, így teljesen független embereket kérnék fel. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek az ismeretleneknek meglengetem, hogy sokak szerint belsős az ügy. Én is elsőnek jelentkeznék nyomozás vezetőnek abban a gyilkosságban, amit én követtem el, hogy eltereljem magamról a figyelmet. – Vonok vállat a végén, mintha nem egy olyan témáról beszélnék, ami életek végével jár. Vagy nem egy köztisztben álló aurort vádolnék meg egy másik megölésével. – De persze, lehet nincs igazam, az alapján, amit most mondtál Manó úr. – Nézek a kis lényre hideg szemekkel. – Amennyiben ez volt az igazság. – Ám hamar befejezem a fenyegetést, mivel eszembe jut még valami. A megvilágosodás perce ez. - A fehér cuccra pedig az egyik festmény, hogy valamilyen vér…Lehet a szörny-férfié? – Pillantok ezúttal Viggora. Nos, továbbra sem bízom meg benne, de látott már egyes mást, hátha tud valamit, amit mi nem.
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Nem mondom, hogy az események a terveim szerint haladnak. Általában nem hagynak cserben a megérzéseim, de most mintha minden valahogy másképp lenne. Sebaj! Kellenek az ilyen napok is! Serat szegényt sikerül első körön ignorálnom de aztán hamar kapcsolok és mielőtt a kisöreget a fotelhez rögzíteném kiszalad a számon. - Seraphine!? - aztán megtoldom, hogy ne csak lógjon a levegőben a felismerés. - Kairo, a 42-es tárlat ügye. - a többi, hogy mi is történt ott, már történelem. Nézek egy sokatmondó pillanatig a lányra, aztán tovább is megyek, mert valljuk be, most nem pont alkalmas trécselni a helyzet. Szegről végről mindenkit is ismerek. Ami néha előny néha hátrány. Adorának csak megejtek egy "mosolyt" a szolgálataiért meg a megjegyzéséért - Majd kérhetsz valamit karácsonyra cserébe. Csak jól gondold meg! - bár a kijelentés kevésbé sikerült kedvesre, valójában nem gondolom, hogy ne köthetnénk tényleg alkut valami kapcsán a későbbiekben. Majd persze miután ténylegesen lenyugodtam. De most hamar "komolyra" fordítom a szót. A jelenet durvasága direktbe ment, és örülök, hogy Sera automatikusan az ellenpólus képviseletébe helyezkedett, épp csak annyira, hogy ne egymás ellen legyünk de érezhetően ellentétes hangulattal közelítjük a kisöreget. Azért a válasza meglep, de nem mutatom jelét, hogy mennyire. Viggo egy mély különös rövid torokhangú morranást hallat. - Djarum társa, a szőke fickó, akiről beszélsz.. Ha jól tudom neki priusza van, de alkut kötött a Minisztériummal. Rohadtul figyelik. Mi a bánatért balhézna össze valakivel onnan úgy hogy meg is ölje...? - hiszek a kisöregnek, már csak a miérteket nem értem. A szoba biztosítva van, így nem aggódok, hogy rajtunk kívül bárki meghalljon minket. - Egyébként ki a halottunk? És mi ez a fehér por mindenütt? A jósfüves srác új cuccal kísérletezik vagy mi a bánat? - szegezi neki az újabb kérdéseket. Még mindig ne oldozza el, de egy fokkal már higgadtabb.
A már jól ismert szoba, ahol eddig Hermionét pátyolgatták, immáron teljes egészében a delikvenseké, méghozzá egy kikötözött törpével az egyik karosszékben. Az inda ugyan létrejön, de Serának igaza volt: a halálra rémült úriember így is úgy is beszélt volna, az csak valamelyest ront a helyzeten, hogy a periodikus pánikrohamokból alig kap levegőt, és időnként elered a könnye. De beszélni beszél. - Ott voltam a hatalmas keréknél... Énénén, én csak átadtam egy csomagot... Tudod, jósfű és társai, valami csuklyás fickónak, aztán megjelent ez a pasas, ez a minisztériumi, azt hittem utánam jött... Az oldalát fogta, alig állt a lábán, aztán megjelent a szőke is. Vagy fehér. Dühös, izzó szemei voltak, aztán... Jaj, Merlin szakállára - újabb pár perces hisztérikus sírógörcs szakad ki szerencsétlenből - Ő is sebesült volt. Aztán átváltozott. Én olyat még nem láttam... Kutyaszerű, hatalmas, süvöltő vadállat, élő is meg holt is, hatalmas, mint egy cafat húst, úgy tépte szét a fickót. Visszaváltozott... Összeesett, és a csuklyás odament. Úgy tűnt hogy mindvégig együtt vannak. A csuklyás biztos a cingár tetovált volt. Nem tudom. Azt mondták segítenem kell... Én, én otthagytam őket. Azon nyomban. - nagyokat nyel, még mindig reszket, de láthatóan megkönnyebbült, hogy ezt kiadta magából - Az emlék, amit adtam neked. A megbízásom napja. Én azt hittem csak az anyag kell nekik. Én nem akartam hogy bárki meghaljon... A szokásos fehér port leszámítva Serah korábban nem talált semmiféle nyomot, ami Hermione hollétére utal, csupán a nyitott ablak szúr szemet, valamiféle különös megérzés azt súgja neki, hogy valaki arrafelé távozott, méghozzá elég sietősen. Adora megtudja, hogy Hermione utolsó varázslata a Finite Incantatem volt, melyet akkor használt, mikor szellemkislány után eredt a folyosón.
Hermione, Nox és Ivor egy fényűző palotában ékeskednek... Nos, már amelyikük, ami az ékeskedést illeti. - Egy pár órát itt fogunk cseverészni. - a nő beszél hozzá, aki mindeközben leülteti a fehér férfit egy közeli fotelre, s finom, óvatos mozdulatokkal leveszi a kötést az oldaláról. Hermione ebből már egyértelműen leszűrheti, hogy a rejtélyes fehér por, amit eddig láttak, a férfi vére, már amennyiben nevezhetjük annak, ugyanis a lányban tudatosulhat, hogy nem evilági teremtményről van szó. A seb rendkívül csúnya, mint egy hatalmas, ezüstös kráter, mintha nemes egyszerűséggel kirobbant volna egy darab az alak oldalából. Nox gondoskodóan, homlokát a férfi homlokának döntve próbál segíteni rajta, tenyere kéken izzik, ami láthatóan segíti a seb gyógyulását. Pár néma perc telik el így, majd a nő finoman feláll, gyengéden megsimítja a férfit, és Hermionéhez lép. Ha esetleg még mindig a földön ülne, leguggol elé. - A javaslatom a következő. - kezdi bársonyos hangon - Kölcsönösen segítjük egymást: te elmondod a megbízatásod, szóról szóra felidézed mit mondott nektek ez a bizonyos Hithock, milyen nyomokra bukkantatok, kik dolgoznak az ügyön, hol jártatok eddig, s kikkel kontaktáltatok, cserébe én, kegyes úrhölgy lévén, sértetlenül szabadjára engedlek. - negédes mosolyt villan, mélyen a lány szemébe néz, akinek hirtelen bosszantó nesz szökik a fejébe: egyre fokozódó, fájdalmas fülzúgás, majd éles fájdalom, mintha valaki kiskanállal kocogtatná a frontális lebenyét. - Ha hazudsz, tudni fogom. Minden, ami idebent lapul... - a fájdalom megszűnik, finoman megérinti Hermione homlokát, majd a sajátjára mutat - Átköltözhet ide. S hogy hogyan ültetem vissza, az a hangulatomtól függ. Gondold át, s beszélj.
Nem is tudom maximálisan értelmezni a mondandóját Ivornak, hiszen az ajtó ekkor robban ki mögöttem és a vér is megfagy az ereimben. Nem számítottam ilyen bevonulóra, azt hittem, hogy már ami megtörtént, az megtörtént, erre még ez a nő is... jobb lett volna, ha némi remény is kelt volna bennem, hogy mondjuk a többiek jöttek be értem, de ez amúgy most eszembe sem jutott. Mivel a pálcámat nem sikerül megszereznem, ezért óvatos tekintettel körbenézek rajtuk. Most olyan elesettnek, olyan tehetetlennek érzem magam, ami pedig egyébként tudom, hogy nem vagyok, de mit tehetnék, pálca és minden nélkül, három emberrel szemben? Ansgar után pillantok, aki az ablakon távozik sietősen, majd mi hárman pedig a másodperc tört része alatt hopponálunk tovább, akárhová is. Miután földre érkeztem, egyből körülnézek. Még rosszabbul érzem magam mint eddig, hisz most már a pálcám a közelemben sincs, de talán még maximum adódhat majd esélyem arra, hogy egyikükét megszerezzem... maximum. A fényűző hely nem sok jót sejtet számomra. A márvány, az arany szegélyek és a csodás függönyök puccossá és csicsássá teszik ezt az egész helyet. Fogalmam sincs, hová kerültem, de csak kiutat keresek, valamit, ami segíthet. - Hol vagyunk? - Kérdezem, még mielőtt nekem tennék fel a kérdéseiket. Tudom, hogy már nem igazán van lehetőségem ellentmondani vagy hazudni, ezt kiderítettem az imént a fogadóban. Felsóhajtok és feltápászkodom. - Fogalmam sincs, mivel, ha tudnád, én ott ragadtam nálatok. - Fintorodom el, a túlzott őszinteség nem mindig jó, de ez most kicsúszott. A fehér poron kívül semmit sem tudok, sőt, arról sem túl sokat. Vajon a többieknek sikerülhet rám találni? Vagy egyáltalán meddig akarnak itt tartani?
Kicsit felvonom a szemöldököm arra, hogy a férfi azt állítja, hogy leszerelték, nem tűnik úgy, mintha nagyon az életéért küzdött volna, de mivel ő nem is volt ott az eligazításon nem is igazán tudhatom mikor keveredett a lányokhoz és miért. Ettől függetlenül most nem törődöm vele egészen addig, míg ki nem derül, hogy elkéstünk és Hermionéval együtt mindenki eltűnt. Pedig ott motoszkál bennem valami, mintha ismerném, csak nem megyek annyira a mélyére, hogy rájöjjek, hogy honnan. Adora magához vonja a pálcát én pedig körbenézek a szobában, hiszen nem tudom, hogy kik voltak itt vele, a gyors fejtágításból mindent azért nem tudtam meg. Mindketten elkezdjük átkutatni a helyet centiről centire, eléggé rendesen elönt az aggodalom, hogy fogalmunk sincsen Hermione hová tűnt, szóval valamit találnunk KELL. Csak ezzel foglalkozom, az idegennel alig, ameddig meg nem hallom a sipítozását az alacsonynövésű barátunknak. Egy kicsit lefagyok, amikor Viggo ugráltat minket - de segítek Adorának egy könnyű bűbájjal - és azonnal rátámad az alakra, aki éppen most akar segíteni nekünk. - Most mondta, hogy mindent bevall, nem kell kapásból lekötözni és megkínozni! - nézek rá csúnyán, összefont karokkal, afféle józsaruként közelítve a törpéhez és még végig is simítok a karján. - Biztos vagy benne, hogy őt láttad? A gyilkosság vádja nagyon súlyos, tönkre teheted az életét és az igazi bűnös szabadlábon maradhat. - kérdezek vissza én egészen lágyan, nem olyan követelőzően és agresszívan, mint a férfi, mintha tényleg az ellenpólusa lennék. Annyira azért nem megyek vele szembe, hogy mondjuk hatástalanítsam az indáit, ha azok létrejönnek, de én jóval kedvesebben közelítem meg a nyomot. Adorával egy kicsit összenézek, mert mind a ketten úgy gondoltuk, hogy a fehérhajú férfit csak be akarják mocskolni és nem ő volt, de úgy tűnik, hogy tévedtünk… Nox hiába volt szemét velünk, szintén tagadta, hogy bármi köze lenne a gyilkossághoz, de az egyértelmű, hogy van a férfi és közte kapcsolat, tehát vagy a szemünkbe hazudott, vagy ő se tudott róla. Egyelőre nem tudom, hogy melyik, de ez majd elválik.
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-09-22, 13:30
Cluedo & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Serával a nyomomban rontok be a szobába, oly vehemenciával, hogy az ajtó hangos csattanással csókolózik össze a padlóval. Egy újabb beteljesült plátói szerelem hála nekem. Hívjatok párkeresési tanácsadónak. - Invito Hermione pálcája. – Nos, ha már itt állunk, mint két hülye kivont pálcával, legalább legyen valami értelme is a dolognak. Elszontyolodva mustrálom a magányos fadarabot és mély levegőt véve felkészülök a hely módszeres átkutatására, csakhogy egy másodperc múlva a beviharzó Viggo felkenjen a falra. Nem a szívem csücske ez az ember, pláne amikor még parancsolgat is, de félreteszem a sértett önbecsülésem és miután összenézek a szőke lánnyal az ajtó fixálásába kezdek. Egyelőre zsebre teszem az elhagyatott pálcát, mert jelenleg nem tudok mást tenni Mionéért, minthogy vigyázok minden varázsló legjobb barátjára. - Kész, de ez nem jelenti azt, hogy jóban vagyunk. – Morgom a férfinek mielőtt karba tett karokkal neki dőlnék az ajtó melletti falrésznek. Pontosan úgy, hogyha valaki bejönne akkor ne lásson meg engem. Fő a biztonság, hiszen, ha valami bajom esik, akkor tutira megölne anyám. Annak ellenére, hogy tiszta és világos; csak azért csinálom ezt, mert büszkévé akarom tenni. Miközben faarccal adom elő a marcona tettestársat, kétségeim támadnak Viggoval kapcsolatban. Eddig is meglehetősen gyanús volt, de úgy tűnt, hogy Hermionét kedveli, így elfogadom azt, hogy leszerelte valaki s ezért nem tudott segíteni a lányok, aki most eltűnt…De ki szerelte le? Merthogy ezt is fontos lenne tudni. Arról nem is beszélve, hogy miért van ennyire kiborulva a kis manóra, ha egyszer már megvan az emlékfoszlánya. Jó persze, azt is lehet módosítani, de ez még nem ad okot az ilyesfokú durvaságra. Furcsa, mintha el akarná terelni a figyelmünket önön hibájáról. Az biztos, hogy lesz mit megbeszélnem vele, ha befejezte a pultos fenyítését. Addig is megpróbálom megnézni, hogy mi volt Hermione utolsó varázslata, hátha ebből kiderül, hogy mennyire van veszélyben most…legyen is bárhol.
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Viggo épp csak annyira ismeri, hogy leszűrje, a nő magához képest zaklatott. És mivel soha nem látta semmi miatt ilyennek, feltételezi, hogy valami súlyos lehet a háttérben és nagyon is sok múlhat a végkimenetelen. Ezt követően Nox elviharzik, hogy rá robbantsa az ajtót a mögötte lévőkre. Azért az merészen hülye helyzetet szülne, ha csak úgy állnék mint ló*** a ködben, vagy szedném a cókmókomat. Az érkezőkhöz igazítva magamat, vissza léptem a falhoz, ahova mikor érkeztem, Nox ijedtében tényleg falhoz vágott. Néhány festmény le is esett, vagy széttört a keretük körülöttem, némi vakolat is lezúzódott, még abból is akad a kabátomon. Szóval.. nem kell nagyon játszanom a helyzetet. Tehát mikor érkeznek, pont úgy festek, mint aki épp hogy magához tért egy kiadós falhoz vágásból és most kászálódik fel. - Leszereltek. - mondok csak ennyit kissé rekedten és megrázom a fejemet, hogy "helyre kerüljön minden". Adora tovább siet, egy számomra ismeretlen lánnyal a nyomában, majd mikor utánuk lépnék, legnagyobb meglepetésemre elő kerül a kisöreg. A mondandójára pedig mondhatni egy kissé eluralkodik rajtam a vörös köd, szóval a ruhája nyakánál fogva emelem fel és kenem fel a falra. Nem olyan durván, de elég határozottan, hogy érezze a törődést. - Elég volt a mellé beszélésből! - ezzel pedig megtartva a levegőben az öreget felvonszolom magammal az emeletre mintha csak magam is fel akarnám falni. Félre tolom a lányokat az üresen maradt szoba ajtajából, és nem túl kedvesen leültetem, félig bele vágom az egyik fotelba a fogadósunkat. A zsebembe nyúlva megroppantok egy üvegcsét és rádobom. Ha inden jól alakul pillanatok alatt indák növik be a barátunkat és szegezik a fotelhoz. - Tegyétek helyre az ajtót! - mondom a két lánynak - Légyszi! - toldom még hozzá, de érezhetően elegem van a körbe körbe rohangálásból. Hangtalanítom a helységet. És miután helyén van az ablak és az ajtó is neki szegezem a kérdést. - Ki fenyegetett meg?! Most épp rajtam kívül. -szúrom közbe kissé bele mászva az arcába, ezzel együtt előre vetítve, hogy nem fogok finomkodni - Azt mondtam segítek neked, emlékszel? Ehhez viszont tudnom kell az igazat! Most itt a remek lehetőség, elmondhatod önszántadból.... Vagy csinálhatjuk másképp is. Ugye nem akarod azt az utat választani öreg? - közben persze azt is jó lenne tudni, Adora mit látott az emlékben. De ha nagyon ellent mond azzal amivel most elő állt a kisöreg, akkor maradok a saját módszereimnél. Elvégre, most nem a Minisztériumban vagyunk. Az öreg fogadós ismerhet annyira, hogy amit mondok azt komolyan is gondolom. Kedvelem, és tartani fogom magamat ahhoz, amit ígértem neki. De az nem volt benne az ígéretben, hogy ha csúsztatni akar, azt jó néven veszem majd.
//Fizikum: 40 pont Megjelenés: 20 pont - megfélemlítés
Hogy Nox drámázna Viggo előtt, az túlzás, de láthatóan zaklatott, ami tőle különösen idegennek hat... Minden bizonnyal azért, mert nem maga miatt aggódik. De ezt nem köti a férfi orrára, csupán hátat fordít neki, majd mielőtt berobbantaná a fogadószoba ajtaját, még egy pillantást vet felé, s kacsint egyet, amolyan "tudod mi a dolgod" üzenettel.
- Ez ennél bonyolultabb, elvégre nem véletlenül gyanúsítanak. - Ivor szokatlan őszinteséggel felel Hermionénak, mielőtt azonban folytathatná, az ajtó kirobban, a várt hatás nem marad el, szegény lány ha eddig nem pánikolt, ezután esélyes hogy fog. A hófehér hölgyemény sietősen néz körbe, negédes mosolyt villant Hermionéra, akinek sajnos nem sikerül megszereznie pálcáját: Ansgar egy jól irányzott Capitulatussal repíti még ennél is messzebbre. - Te következel. - Nox a fiú felé intézi szavait, aki miután lefegyverezte Hermionét, megcélozza az ablakot, és nemes egyszerűséggel kislisszan rajta, rendkívül célirányosan. Nox ellenben Ivorhoz lép, s selymesen végigsimítja az arcát. - Kitartás. - majd karon ragadja Hermionét, és hárman együtt hoppanálnak egy teljesen új helyre. Ha Hermione körülnéz, szinte mindenhol fehér vagy fekete márványt láthat, arany szegélyeket, fényűző függönyöket, szőnyegeket, hatalmas ablakokat, szobrokat, egy szóval a megtestesült luxust. Ez nyilvánvalóan egy lakóépület, ahol most hármasban ragadt egy sebesült félistennel, valamint London legismertebb szexmunkásával. Utóbbi miután megérkeztek, egyenesen felé intézi szavait. - Miután kényelembe helyezted magad, akár el is mesélhetnéd hol tart a kis nyomozásotok. Hiába keresel kiutat.
Eközben Adora és Serah befutnak a fogadóba, ha elég gyorsak, hallhatják Noxék hoppanálásának jellegzetes neszelését, a szobába érve azonban csak egy nyitott ablak tátong eléjük, valamint Hermione elgurult pálcája. Az előtérben Viggo ácsorog. Fogalmuk sincs merre keressék a lányt, akinek épp úgy fogalma sincs hová került. Ekkor azonban egy ismerős arc bukkan fel: hangos jajveszékelések közepette megjelenik a már jól ismert fogadós törpe, szinte sírva, könyörögve öleli át Viggo lábát, a többiek szeme láttára. - BEVALLOM, BEVALLOM, mindent elmondok, csak legyen vége... - látszólag halálra van rémülve - Ott voltam, láttam, láttam ahogy a fehér férfi, vagy valami olyasmi, átváltozik, és szétcincálja azt a másikat. Brutális volt, kérem... Kérem ne bántsanak amiért elhallgattam.
) leírás a hsz-ben. // 