2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Végighallgatom a leírását annak a lénynek, talált süllyedt az ötletem, hogy a varázslény aktát nézzük meg, de még engem is megdöbbent az akta részletessége és hogy ilyen könnyen kiadja nekünk a tartalmát. Tény, ami tény, hogy tudom, hogy nem vagyunk a világon egyedül, jártam azon a másik helyen, egy másik időben, ahol mindenféle meselények járkáltak fel és alá és az a pusztító boszorkány cseperedett és erősödött, aki végül a mi jelenünkben, a mi síkunkon szétszedte Londont, de… Abban a másik világban is olyan lények voltak, amikről már hallottam mesékből, könyvekből, balladákból, nem húszezeréves űrlények vérengző állatalakkal, meg teljesen más működéssel és képességekkel, mint akármilyen ember. - Megmagyarázná. Vagy hitelesen besározná ezt a fickót. - válaszolok még a férfinek ennyit, mikor összenézek a többiekkel. Nem tetszik, hogy a férfi félvállról veszi a figyelmeztetésem, így kifelé elkapok egy házimanót vagy aurort, hogy két mondatban társaságot küldjek Hithocknak, a McCaine névre és még pontosabban Nicolasra hivatkozva, aki már évek óta vesz fel a központban feladatokat. Ha az aktában minden benne van, akkor nem csoda, hogy Cedric és Kylie hirtelen le akar válni, hiszen Amos Diggory neve is ott virít a varázslény aktájában. Sietve ölelem meg őket, mind a kettőjüket, de igazuk van, jobb, ha másokat is értesítenek és beszélnek Amossal.
***
Sietve követem Adorát, akármibe is tenyereltek a Zsebpiszokközben jobb, ha gyorsan kimentjük a lányt. De elég vagyok én ehhez egyáltalán? Nem vagyok benne biztos, de mivel Adora jóval fiatalabb nálam eszemben sincsen mutatni neki a bizonytalanságomat, mert még a végén rá hozom a frászt, hogy hiába jött, mert Kylie és Cedric végül elmentek. - Az irodában Hithock még egy személyt vázolt fel, de lényegében csak sejti a létezését és nem több. Talán ő akar bemocskolni mindenki mást, nem véletlen juthattunk két úton ugyanehhez. - válaszolom Adora gyors helyzetjelentésére, aztán ha minden igaz, akkor először Viggoval találkozunk össze, aki már szedi a cókmókját. Gyanakodva mérem végig, hiszen ő nem volt a tagja az eredeti csapatunknak, csak ideverődött, de valamiért halványan ismerős nekem, talán találkoztunk már korábban? Az elmúlt hónapokban, míg utazgattam sokfelé jártam és amikor éppen nem a világfájdalom kerülgetett, akkor nem szűntem meg Ereklyevadásznak lenni. Amennyiben Adora azonnal megindul tovább én is követem és asszisztálok akár az ajtórobbantgatásban is, a lényeg, hogy újra végre együtt legyen a csapat, bár talán nem a legelegánsabb módon kutatjuk... ha pedig közben szembesülök az Ivor-Ansgar-Nox csipet-csapattal, akkor nyilván azonnal rájuk rántom a pálcámat, ha bűnösök, ha nem.
Igyekszem nem túl feszültnek látszani, de már kicsit frusztrál a helyzet és szabadulnék innen minél hamarabb. Sajnos egyáltalán nem úgy tűnik, mintha el akarnának engedni, sőt... mivel egyre több olyan információt osztanak meg velem, ami valószínűleg nem lenne túl jó, ha kiszivárogna, innentől inkább csak rosszabbra számítok. - Szóval most konkrétan azt állítjátok, hogy semmi közötök ehhez az egészhez? - Nem kérdezek többet, csak megpróbálom még egyszer utoljára összetenni a képet, de valamiért úgy érzem, hogy igazat mondanak, akármi is legyen ennek az egész helyzetnek a lényege és a lefedettsége. Viszonylag kevés információval rendelkezem, mint a helyzetről, mint ezekről az emberekről és hát fogalmam sincs, mi lehet a többiekkel, talán ők már többet tudnak és lehet, hogy nagy veszélyben is vagyok közben... de az is lehet, hogy nem. Annyira kétesélyes ez az egész szitu, hogy már magamban is elbizonytalanodom közben. A lépcsőn meghallom a léptek zaját, még hátrébb tolatok az ajtótól, ami egyébként eddig a célom volt, de már egy ideje beláttam, hiába, hisz a pálcám valahol máshol hever, a két férfi pedig biztosan könnyen leszerelne, még attól is eltekintve, hogy tisztában vagyok a saját képességeimmel és tudásommal. Aztán nem sokkal később, az ajtó berobban, én megrezzenek és kissé fel is sikoltok ijedtembe, a nő akit a másik oldalon meglátok, pedig egyáltalán nem tűnik barátságosnak. Meg kell mondani, ez aztán a belépő. Ahogy mindhármunkra tekint és azt mondja, indulnunk kellene, most már úgy döntök, a sarkamra állok és egy hirtelen pillanatban, amikor még mindannyian a robbanás hatása alatt állunk, megpróbálom a pálcámat megszerezni.
[You must be registered and logged in to see this image.] Kissé elképedve hallgatom őket…Persze, problémás, hogy nem tudtam még feltárni előttük a mi kutatásunk eredményét, de nem bízok én már senkiben sem. És valamiért Hithock nagyon birizgálja a csőröm. Nem tudom megmagyarázni, de annyira ártatlannak tetszik, s annyira igyekszik védeni az ügyet a minisztérium mindent látó szemeitől, hogy nekem ezmár gyanús. - Gyors helyzetjelentés. – Közlöm futtában, hiszen nincs sok időnk. – Találkoztunk egy Viggo nevű valakivel, aki elméletileg a minisztériumnak dolgozik és látszólag segíteni akar nekünk. Az információink alapján három személy a gyanúsított; Nox Dajrum, egy férfi, aki számomra ismeretlen és egy iskola társunk Ansgar…kimondhatatlanvezetéknevű Griffendéles egyetemista. Ellenben… - Torpanok meg egy pillanatra, mielőtt bemennénk. – Nekem túl egyértelműnek tűnnek a jelek. Mintha valaki be akarná mártani őket. Így azt mondom valahol igazatok van, fogalmam sincs ki lehet az igazi tettes. – Nézek össze többiekkel egy pár másodpercig, s viszont látom az arcomról tükroződő tanácsatlanságot tekintetükben. Megrázom a fejemet és benyitok a helyre, nem akarok több időt elfecsérelni. - Viggo? – Értetlenül nézek az egyedül lévő férfira. – Hol van Hermione? Nem sikerült megmenteni? – Asszociálok egyből a legrosszabbra. Ez egy egészen fárasztó nap, majd akkor leszek pozitív, ha van rá energiám. Mindenesetre elindulok felfelé, hiszen amikor beütött a khrak onnan érkezett a göndörhajú lány. Valamiért úgy érzem, hogyha bármi történik vele az az én felelősségem. Így rohanva indulok el a lépcsőn, akár feltépem az összes ajtót, ha kell, amíg meg nem találom valamelyik mögött. Ja és ha újfent megjelenik az a szellem kislány, hát addig fogom átkozni, amíg már a szellemalakja is halott lesz…
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Direkt hintettem el, mintegy figyelmeztetésképp, hogy mialatt ide érnek, addig mi intézzük el amit el tudunk egymás közt, ilyen információt nem mondok ki véletlenül. - Meglep, hogy ennyire félre értettél. Nem szoktál te ilyet.. Ebből ítélve, nagyobb bajban vagytok mint kéne. - néz a nő drámázására rezzenéstelenül. Inkább csak elgondolkozva. - Vallomás alatt azt értettem, nekem mond el amit tudsz, amivel segítségetekre lehetek. Ami segíthetne, hogy a díszes társaság is a gyilkost keresse, ne titeket akarjon besározni.- tisztázom előtte a mondandóm lényegét, hátha így többet kapok fennkölt, bosszúszomjas körmondatokon túl. De lényegében megkapom válasznak azt, hogy ő sem tud semmit. Csodás.. Úgy érzem el kell beszélgetnem az érkezőkkel, és össze vetni ki mit tud, miről, mennyit ésatöbbi. Megszüntetem a hangtalanító rúnakő hatását, az erszényt biztos helyre suvasztom és felkészülök az érkezőkre.
- Nyerünk? Épp ellenkezőleg... Veszítünk. Egyelőre ismeretlen okokból, de mikor a minisztériumi kispajtásotok távozott, rosszabbra fordultak a dolgok, mi több, egyenest bujkálásra kényszerültünk, míg nem tisztázódunk az alaptalan vádak alól. Azok alól, mellyel átmosták az agyacskádat, és most megpróbálod letagadni. - Hermione érezheti, hogy a férfi halálosan komolyan beszél, szóval vagy nagyon erős a meggyőzőképessége, vagy igazat beszél. - Oh, hogy ez? Egy kis karcolás csupán. - mutat az oldalára, noha látszólag igen nagy a seb, és minden bizonnyal fájdalmas.
Viggo mindeközben Noxszal diskurál a folyosón, és bár látszólag teljében van meggyőzőképességeinek, a nő mégis szkeptikusan méregeti, itt-ott sandán elvigyorodik. - Tehát úton vannak ide. - nyugtázza, s befejezi a fájdalmas agyturkászást. - Vallomást? - kétkedő kacajt hallat - Azt várod hogy önként és dalolva szédelegjek a minisztériumi tanács elé? De nézd... - színpadiasan széttárja karjait - Legyünk őszinték. Mindketten tudjuk, hogy szavahihetőségem esetenként erőteljesen megkérdőjelezhető, ám felmértem és tisztában vagyok vele, hogy rezeg alattam a léc. Eszem ágában sincs olyasmiért bűnhődni, amit nem követtem el, de még csak az arcomat sem vagyok hajlandó vállalni hozzá. Nem tudom ki, nem tudom hogyan, de félrevezettek, így amennyiben segíteni szeretnél, üldözd el a közelemből a barátaidat. - közelebb hajol, olyannyira, hogy Viggo szinte érezheti kellemes, mentolos lehelletét - Senki, ismétlem senki nem állhat az utamba, miközben épp a valódi tettest hajkurászom. És semmilyen eszköztől nem riadok vissza. - lassan visszahúzza a nyakát, apró bársony erszényt húz elő, s a férfi zsebébe csúsztatja. Telis tele van galleonokkal. - Az előleged. Úgy hallom közel járnak.
Azzal Nox sarkon fordul, és sietős léptekkel megindul a folyosón, egyenest ahhoz a szobához, ahol Ivorék tanyáznak. Nem finomkodik, elegáns robbantással nyit ajtót, kellően drámai bevonulást produkálva, melytől a szőnyegen ücsörgő Hermione nagy valószínűséggel nem lesz elragadtatva. - Ideje indulnunk. - néz mindhármójukra.
//kövi hsz 09.13.// Nox
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-09-01, 13:46
2002. március
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Felállok, követem a keze útját, de csak a vállamat porolja le, ez valahol megnyugtat. - Ugyan.. Nem tesz semmit. - és most, hogy túl vagyunk az udvariassági körökön jöhet a többi. Aktiválom a hangtalanító rúnát. Ha eddig árgus fülekkel figyelt mindenki, aligha hiszem, hogy ezután ne tenné. Ha ez megvolt szólalok csak meg. - Nincs, ez tény. Azt hittem mással van dolgunk, így Adorát a Minisztérumba küldtem erősítésért... - hintem el hetykén mintegy mellékesen.. Ki tudja, hogy a lány csak a társait, vagy valaki mást is riadóztat... Mikor megérzem az elmémben Noxot csak egy pillanatra torpanok meg. Utálom amikor ezt csinálja, rá is szólok érte. - Erre semmi szükség. Jelenleg nincs okom átverni. - remélem kiszáll a fejemből, mert roppant kellemetlen így, hogy direktbe belevési magát. - Segítsünk egymásnak! Csak annyiról tudok, hogy a kölyköket valami gyilkosság ügyében kérte fel Hithock. Véletlen keveredtem melléjük, rohadtul más volt az úti célom. Mi történt? És hogyan? - hozzám még nem ért el a hír. Én terepen voltam és épp a most nálam lévő leadandó holmi után kajtattam. - És hogy mit ajánlok? Nox most komolyan..! Egyáltalán nem vagytok abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést feltehesd. De.. A későbbi üzleteinkre tekintettel, amennyiben valóban nem ti voltatok, igazán vallomást tehetnél, a macska-egér játékok helyett! Minisztériumi nyomozó vagyok és tárgyspecialista. Valamit csak ér a szavam, amennyiben mellettetek tudok szólni... - mivel nincs sok időnk mérsékelten hadarok, de inkább csak több az össze vont rövidítés és a szó-spórolós szleng. Amit akarok, így is el tudom mondani épp annyira kiforgatva csak, hogy az annyira ne tiporjon a nő önérzetébe, de emlékeztesse is pár dologra.
- Égetően fontos? Mégis mit nyertek ti egy jentétkelen auror halálán? - Bukik ki belőlem, miközben egyszer a háztársamat, egyszer pedig a másik férfit nézem. Tudom, hogy nem kellene óvatlannak lennem, de sokszor vagyok az valójában, de csupán azért, mert nem tudok a számnak megálljt parancsolni. - Ha tudni akarjátok, egy férfit kerestem a kocsmában és mivel lelkemen viselem mások sorsát, bedőltem a gyermeknek, aki ide vezetett hozzátok. Aztán a többiről már mind tudtok. - Vonom meg a vállam. Már ettől rosszabb amúgy sem lehet - talán -, de még mindig csak reménykedem, hogy Viggo visszatér értem és hamar kiszabadulok ezek szorításából. Ansgart még mindig kissé gyanús tekintettel illetem meg, nem értem, hogyan lehet valaki ennyire ellenszenves egy saját háztársával szemben, de talán manapság már egészen más világot élünk és nincs is kedvem tovább reménykedni. Megpróbálok ügyelni a jelekre és védekezni is, ha úgy alakul, természetesen mindezt nyilván az elmémmel vagy puszta kézzel is akár, hiszen a pálcámat a szoba másik végéből igen nehéz lenne magamhoz inteni. Ameddig azon morfondírozom, mit tehetnék, Viggo mikor érkezik meg és hogy ha nem fog, hogyan jutok ki innen egyedül, megvizsgálom óvatosan a tekintetemmel a férfit. - Nem tesz jót a sebnek, ha elkoszolódik. - Próbálom egy kicsit, a magam módján félrevezetni őket, hátha elcsíphetek valami információt erről a porról, amire mutatok a fáslin. Még mindig egy helyben állok, ott ahová érkeztem, úgy döntöttem, igazából nincs értelme semmivel sem próbálkozni, hisz láthatóan ez a férfi többet tud nálam, mindenben. Már az is különös volt, hogy csak úgy visszarántott a hopponálásból. Ki tudja, milyen dolgokra nem képes még.
- Nézd... - szólal meg a szőke fickó, összefonva hosszú ujjait, egyenest Hermionéra meredve - Nincs szükség hazugságokra. Senki nem szeretné, hogy akár csak a hajad szála görbüljön, de ez az ügy égetően fontos számunkra. Gondolom megérted, hogy minden kiszivárgott információnak súlya van... - hangja továbbra is nyugodt, ámbár tekintete sandán összeszűkül - Szóval vagy elmondod a te, saját igazságodat, vagy a kedves csoporttársad szedi ki belőled. - finoman biccent Ansgar felé, nagyon úgy tűnik hogy egyikük sincs kíméletes kedvében, de talán a többiek még időben visszaérnek hozzá. Ami a legilimenciát illeti, Hermione kellően felvértezi magát, noha meglepő módon nincs rá szüksége. Az alak pillanatnyilag nem tapogatózik odabent, vagy ha igen, azt nagyon kifinomultan teszi, olyan módon, amire egy szimpla legilimentor nem lenne képes. A pálcája sajnos a szoba másik végében landolt, így kockázatos lenne utána iramodni. Továbbá Hermione különös felfedezést tehet: a szőke férfi oldala be van fáslizva, s az anyag szélein ugyanaz a fehér por található, mint ami oly sok más helyszínen. Úgy tűnik, megvan a forrása.
Adora magánakciója ezúttal sikerrel járt, megtalálja a merengőt amit keresett, így szép lassan bele is csöppen a kívánt emlékbe. Kívülállóként figyeli, hogy az aprócska fogadós ember, akit korábban faggattak, a három rejtélyes alakkal társalog. Nox Djarum, Ivarn-vo Ivor és a harmadik talán a legmeglepőbb... iskolatársa, Ansgar Halvorsen. - Minden bizonnyal megvan a kockázata annak, hogy velünk üzletelsz, s segítesz elsimítani egy ilyen kényes ügyet, melybe sajnos _akaratlanul_ kerültünk bele, de jó ha tudod, hogy ha valaki nekem szívességet tesz, az sosem marad viszonzatlan. Felix halála csak a kezdet volt, attól tartok itt nem ér véget a történet. Bárki is vadászik ránk, elszánt, ravasz és körmönfont... Épp mint én. S ezzel elfelejtett számolni. Fedezz minket, ameddig csak lehetséges. - Ansgar egy vastag erszényt dob a pultra, minden bizonnyal galleonokkal van tele. Nox szájából hangzottak el a fentiek, látszólag halálosan komolyan gondolta, az emlék azonban itt megszakad, Adora a megszerzett információkkal mehet egyenesen a Minisztériumba.
Mindeközben Viggo hősiesen visszatér Hermionéért, azzal azonban ő sem számolt, hogy abban a pillanatban amint földet ér, falhoz keni egy boszorkány. Méghozzá Nox Djarum. Hidegen mered rá, majd a kegyetlen mosoly mellé bekúszik a felismerés. - Viggo... Bocsáss meg, elragadtattam magam. - kényes díva módjára porolja le a férfi vállát, mintha mi sem történt volna. Láthatóan megtorpant a folyosón. - Csupa fül vagyok. - gondolkodóan mered Viggora, emészti a hallottakat - Örömmel hallom, hogy Ivor sem lustálkodott, ami a kósza diákok elrettentését illeti. És ez itt a kulcs, Viggo... Mi ketten volnánk a valódi áldozat. Szóval, mit ajánlasz? Sajnos most nincs vesztegetnivaló időnk. - Nox szinte Viggo tudatába vési a figyelmeztetést tekintetével, hogy ne merészeljen hazudni neki.
//kövi hsz 08.31., Adora a kövi hsz-ét küldheti egyenesen a Minisztériumba// Nox
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-08-23, 15:22
2002. március
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Adora hallgat rám, ami egy kicsit meglep, de nem mutatom ki csak viszonzom biccentését és már el is tűnök. Sikerül vissza érnem, de azonnal falat fogok. A tüdőmből kiszökik a levegő és ameddig magamra találok, Nox alakját fedezem fel magammal szemben. Találkoztunk már. Üzletünk is volt már, ennek ellenére nem veszem zokon, hogy nem ismer fel. Mikor távozóra fogja nem támadok vissza csak egy köhintés után miközben felállok egyszerűen megszólítom. - Csak nem rossz a lelkiismereted, hogy ennyire megriadtál Nox? Beszélnünk kellene. - a fogadós jóvoltából vannak sejtéseim mit kereshet itt a nő, de nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni. Másfelől érdekében áll, hogy Noxot tisztázzam, elvégre mégis csak egy üzleti partneremről van szó. Számomra inkább ebből a szempontból fontos, hogy megoldódjon a nyomozás. Ha hagyja, közelebb lépek és bizalmasabbra fogom. - Felteszem, mivel itt vagy, az emeleten a társaid vannak. Akik kikapták mellőlem a Hithock ügyön dolgozó izgága kis tanoncot. Mi lenne, ha segítenénk egymásnak? -teszem fel a kérdést egyszerűen. Talán így veszélyesebb az egész, mintha titkolózva, hátulról közelítenénk meg a dolgot. De Nox hírhedt legilimentor. És jelenleg nem sok trükköm van ennek kivédésére. Legfeljebb egy speciálisan csiszolt, gyémántba foglalt rúnát tudnék alkalmazni, aminek köszönhetően két méteres körzetben, mindenki kényszeresen az igazat mondja. Mint a veritaserum. Sokkal kevésbé legális, de épp annyira hatékony. Egyenlőre azonban messze eszembe sincs használni. Nem mondom, hogy bízom benne, hogy kellemetlenség nélkül megússzuk, de egy kicsit mégis.
[You must be registered and logged in to see this image.] - Na persze… - Motyogom dacosan. A hozzá hasonló emberek csak akkor ’nosztalgiáznak’, ha akarnak valamit. Baromira érdekel, hogy mégis mi kellhet neki ennyire… Hasonló keménységgel és talán gyermeki daccal állom tekintetét, de túlságosan komoly arccal mondja mindezt ahhoz, hogy ellenkezzek. Pedig nagyon akarnék, de kicsit megijedtem, illetve a rám bízott üvegcse is eléggé fontosnak tűnik. Bólintok egyet a férfinak még mielőtt eltűnne mellőlem, majd két pálca intés után elindulok és Merlinre remélem, hogy jó döntést hozok… Úgy ismerem Roxmortsot, mint a tenyeremet; vakon és süketen is eltalálok a kedvenc boltomba; Langdon Régiségkereskedés. Itt minden varázstárgy megtalálható, amire a varázsló lányának szüksége van. Nem rég felfedeztem itt egy volt-nincs szekrényt, ami még kapóra jöhet a jövőben, de most egy sokkal fontosabb dologért jöttem; pár hónappal ezelőtt rendeltem egy merengőt. Azóta a büntető munkám miatt nem tudtam érte jönni, de remélem, hogy nem adták el. Amennyiben megvan a Merengő elvonulok egy eldugott helyre és megnézem a csapos emlékét. Egyrészt, mert aggódom, hogy mi van, ha megsérül. Másrészt pedig…a tudás hatalom. A kis ’visszatekintés’ végére úgy emelem ki fejemet a tálból, mint fuldokoló sajátját a vízburok alól. Egyre inkább remélem, hogy a patrónusok, amiket a kétes segítőnk távozása után azonnal elküldtem a Minisztériumba és a többieknek célba értek. Sietősen visszazárom az emlékfonalát az üvegcsébe, zsebre teszem a merengőt és ezúttal tényleg a Minisztérium felé veszem az irányt.
Rosszul érint a földre zuhanás és az is, hogy szinte azon nyomban lefegyvereznek és a pálcám kiesik a kezemből. Így már teljesen védtelennek érzem magam és hirtelen nem is tudom, mihez kezdjek. Most maximum csak a beszédkészségemre hivatkozhatok és reménykedhetem abban, hogy a többiek visszafordulnak értem. Amikor kicsit magamhoz térek és megvizsgálom a két férfit, az egyiküket sikerül felismernem. Azt hiszem ez a tekintetemből jól látszik, de nem teszem nyilvánosan közzé és nem szólalok még meg. Ha sikerül felülnöm, vagy még jobb lenne, felállnom, akkor követem a tekintetemmel őket. Az ajtó bezáródik, ez nem túl jó jel és ők ketten sem valami biztatóak számomra. Végighallgatom szavaikat, ami után szinte egyből érkezik a felismerés, hogy talán egy legilimentorral van dolgom, így igyekszem mindent megtenni azért, hogy az oklumencia tudásommal kizárjam őt, persze tisztában vagyok azzal, hogy lehet, hogy ehhez már késő. - Csak véletlenül hallottam meg a beszélgetésüket idefenn, nem utánatok nyomozunk. - Nagyot nyelek és egy apró pillantást vetek a háztársam felé, talán reménykedve abban, hogy esetleg kisegít vagy bármi, de persze tudom, hogy ha ez nem az ő érdekeit képviseli, akkor nyilván nem fog. - Nem akarok semmit tőletek, úgyhogy igazából, mennék is a dolgomra... - Szemem sarkából a pálcámat keresem, hogy esetleg fel tudjam venni, majd kijutni innen, de ez a helyzet most nagyon kimért és nem szeretném jobban magamra haragítani őket... és mégis biztos vagyok abban, hogy nem fognak ennyivel elengedni. Pedig beszélni nem akarok, igyekszem a végsőkig kihúzni, vagy legalább csak az időt húzni, ha mást nem tehetek. Megpróbálhatnék elhopponálni vagy bármi ilyesmit, de őszintén, hülye ötlet lenne, ha már az imént sem sikerült, akkor nyilván most sem fog. Így kissé tehetetlenül állok ott, fülelve az ajtó felé, valamint vizsgálva a két előttem álló férfit, hátha még észre veszek valami fontosat, ami az előnyömre vállhatna.
Az események egy szempillantás alatt történnek: a szellemkislány csapdája, a két férfi beszélgetésének felfedezése, majd vissza a csapathoz, s végül egy kudarcba fulladt hoppanálás, ami kettészakítja a rögtönzött bagázst. Hermione egyedül maradt, elég fájdalmasan landolt, fekve érkezik a szőnyegre, majd miután pálcát ránt a kislányra, az egyik mögött álló alak rögvest lefegyverzi. - Arra nem lesz szükséged. - a tetovált, ideges hangú fiú az, akit ha Hermione alaposan végigmér, rögtön megcsaphatja a felismerés: griffendéles diáktársa, Ansgar Halvorsen áll vele szemben. - Tévedésből nem rángatok senkit téren s időn át. - feleli a másik, kajla dögvigyorral, s csupán egy intésébe kerül, és az ajtó kulcsra zárul a lány mögött. - Aggodalomra azonban semmi ok, épp csak tudni szeretnénk mi szél hozott az ajtónk elé. Hovatovább... Mire fel nyomozol utánunk te, és a kis barátaid? - az alak kényelmesen ledobja magát egy közeli fotelbe, széttárt lábakkal, lazán, mint akinek semmi gondja az életben. Ártó szándéknak egyelőre nyoma sincs. Hermione számára nem tiszta, honnan olyan ismerős a fickó, de szinte biztos lehet benne, hogy valahol látta már, a felismerés azonban még várat magára. - Szóval, Ms Granger? - szavaiból, és abból mennyire tisztában van a szituációval, leszűrheti, hogy egy gondolatolvasóval van dolga.
Eközben Viggoék a faluban landolnak, s rögvest egy kisebb konfliktus alakul ki közöttük - érthető módon. Abban mindketten egyetértenek, hogy Hermionéért vissza kell menni, abban azonban nem, hogy melyikőjük kerüljön a megmentő szerepébe. A döntés rajtuk áll: amennyiben Adora elfogadja Viggo ajánlatát, csatlakozhat a többiekhez a Minisztériumban. Így vagy úgy, a visszaút sikeres, s Viggo egyedül, vagy a másik lánnyal, de visszatér a fogadó előterébe, ott azonban kellemetlen meglepetés fogadja. Épp csak talajt ér a lába, már el is hangzik egy jól irányzott Stupor, és komplikáció mentes landolás helyett elemi erővel csapódik a szemközti falnak, jókorát puffanva. Ha Adora vele tart, ő is pont ugyanígy jár. Ájulás azonban nem következik be, csak átható hátfájás, s ha felpillant(anak), kirajzolódik egy kép: Nox Djarum, személyesen, fekete pálcáját egyenesen rá(juk) szegezve. - Hoppá, megijedtem. - számító mosolyt villant - Ha megbocsát. - látszólag nem tulajdonít nagy jelentőséget neki(k), talán tényleg csak nem számított társaságra. Sarkon fordul, és elindul fel a folyosón, oda ahol korábban még Hermione hallgatózott. Minden bizonnyal a bajtársaiért jött, s puszta véletlen, hogy pont akkor toppant be, amikor ő(k) is.
//kövi hsz 08.21.// Nox
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-08-12, 17:23
2002. március
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Adora kérdésére, aki nemrég még a festménnyel társalgott, csak annyit mondok - Nosztalgiáztunk. - és kezdeményezem, hogy húzzunk innen jó messzire. Hermione nem jó hogy elkóborol de reménykedem benne, hogy mire fel is tűnik bárkinek a lány, mi már addigra messze járunk. Ez a terv, így mikor a lány befut és mindenki össze kapaszkodik a hoppanáláshoz, meghalljuk a kontextus nélküli "Várj, hallottad ezt?" abból az irányból, ahol Hermione volt az imént, sürgősre fogom és már sarkon is fordulunk, hogy teret váltsunk sikollyal még a hátunkba. A manőverbe azonban érzem, hogy valaki bele nyúlt, látni viszont nem látom ami kiváltképp aggasztó. Érzem ahogy Hermione leszakad tőlünk és bár mi célt érünk a keze hűlt helyét nézem a lánynak. Kizárt, hogy valaki csak úgy bele nyúljon egy hoppanálásba és kiszedjen belőle valakit, legalábbis egyben... Adora pattogós aggodalmára, mielőtt bármit is akarna az egyik vállára fogok és keményen a szemébe nézek. - Valaki kiszedte mellőlünk. Vissza megyek érte, te menj a Minisztériumba és küldj segítséget, hivatkozz rám. És ezt - elő veszem a fiolát és a kezébe nyomom. -A csapos emléke. Nem tudom ki van még a nyomozásban amit rátok bíztak, de nézzétek meg és találjatok ki valamit! Üzenünk, amint meg vagyunk Hermioneval és csatlakozunk hozzátok. Értve? - eleresztem a vállát aztán lépek egyet hátra tőle és már mennék is vissza a másik kotnyeles kiscsajért.
[You must be registered and logged in to see this image.] Egy darabig meredten bámulom a festményt, majd felgyorsulnak a történések; Hermione lerohan, összekapaszkodunk, fülsüketítő visítás és a hoppanálás gyomorforgató érzése. Meg egy rándulás az egész közepette, amit szinte észre sem veszek. Landolva kérdőn nézek körbe, mert bár nem hinném, hogy ne lenne gyakorlata az efféle utazásban, de lehet valahova mellénk keveredett a göndör hajú lány… - Mi történt? – Pislogok nagy szemekkel Viggora. Merthát nagy szájú gyereke vagyok, de akkor is csak egy kis tini, akinek fikarcnyi élettapasztalata sincs, így nem tudom, hogy miért nincsen velünk a másik lány. - Elveszett hoppanálás közben? – Az necces lenne, tekintve, hogy akkor bárhol a világon lehet. Jó esetben leszűkíthetjük a kört Angliára…De mi van, ha ott maradt? – Ugye nem ragadt ott? Vissza kell mennünk érte. – Alapvetően ijesztő hely volt az a kocsma, de még ijesztőbb a gondolat, hogy Mione egyedül van ott. Nem örültem már akkor sem, amikor egyedül indult meg felfele, most meg pláne nem örülök. Kezd egyre jobban idegesíteni, hogy nem állnak össze a nyomok, csak széthullik a csapat, elemeire. Ennél jobbak vagyunk, okosabbak. Vagy legalábbis így kéne lennie. Amennyiben a férfi nem osztozik a véleményemben, miszerint vissza kell mennünk egy szó nélkül hagyom ott és hoppanálok vissza egyedül. Bajtársat nem hagyunk hátra, bepofátlankodó, titkolózó idegent igen.
Kylie és Cedric összekapaszkodik, én pedig tehetetlen vagyok, hiszen a fehérhajú nő teste a semmivé foszlik. A gyengéd érzelmek, amiket a pár mutat egymás felé valamiféle rosszérzéssel tölt el, de egyáltalán nem Cho miatt, csak… azt hiszem azok után, hogy az életemet alárendeltem a családomnak és a barátaimnak és vajmi keveset voltam egyedül, az elmúlt egy évben elképesztően magányossá váltam. Most itt vagyok, újra, de akkor is kívülállónak érzem magamat. Talán jobban esett volna, ha nekieshetek a nőnek foggal-körömmel, lesz, ami lesz alapon. - Egyetértek. Ha nem is kenőpénzt fogadnak el, de valamilyen szolgáltatást biztosan. Talán információszerzésnek használják a helyet...? Oka kell, hogy legyen, hogy még létezik. - csatlakozok be a beszélgetésbe én is, hiszen engem is kiver a víz a helytől, de ettől függetlenül mi csak a felszínét karcolgatjuk az egész Aranyvarjúnak és csak közvetetten, fogalmunk sincsen, hogy milyen egyezségek bújhatnak meg a háttérben. Hitchok is hallgatott és ki is ikszelte a nőt Kylie látomásában, nem véletlenül. Az ártószellemeket a képességemmel elzavarom az utunkból, ám amikor meglátom az alvadt vérrel beterített halovány szellemet és az hozzám is szól, megtorpanok. Végigmérem, nem vagyok benne biztos, hogy a többiek hallják, ahogy szólít engem, de legszívesebben én is figyelmen kívül hagynám, viszont a következő mondat és a folyosó, amire mutat nagyon is jól jön. - Köszönöm. - válaszolok csak ennyit, pedig vagy tízféleképpen végigszalad rajtam a gondolat, hogy nem, nem az vagyok, akinek gondol, nem csak abból állok, hogy vámpír vagyok, és nem is tudom miért van a homlokomra írva, lázadnék ellene, hiába igaz, de… de felesleges. Úgy se fogom a lelket többé látni és csak tovább beszélnék arról, amiről nem akarok. A 22 évemből csak egyetlen egyet töltöttem el a vérátoktól sújtva és még nem állok rá készen, hogy ez határozzon meg, arra se, hogy így szólítsanak meg. Viszont nagyon is hasznos, hogy megtudjuk, hogy a hopphálózat ki van kötve, vagy meg van zavarva - a lényeg, hogy elképesztően veszélyes itt. Kiérünk és egyetértek a többiekkel, irány a Minisztérium. Megtudtunk egy-két dolgot, szóval nem könyvelem el az egészet rossz döntésnek, hiszen főleg én voltam az, aki meglátva a nőt már nem akart meghátrálni és ki akarta kérdezni, de persze ahogy Kylie már rámutatott, lehet, hogy a válaszok, amiket kaptunk félrevezetések és értéktelenek. - És ha egyáltalán van rá jogkörünk, számon tartanak Felix Donellről aktát? Ha nem is a haláláról, de az életben letett dolgairól hátha megtudunk többet. - teszem hozzá Cedric szavaihoz a Minisztériumban, lassan összekötve, hogy Felix, akiről Nox beszélt egy és ugyanaz a halottunkkal - azt hiszem. A gondolat, hogy a Minisztériumban is veszélyben van egy dolgozó nagyon kétségbeejtő. Griffendéles verőlegény, a megbízónk, Felix Donnell - a halott (?), Nox, a fehér por, ami mindenhol hátramarad... Egy csomó nyomunk van, csak arra kéne rájönni, hogy hova vezetnek. - Lehet érdemes lenne beugrani az alkímia laborba is a parancsnokságon, hiszen a fehér por visszatérő motívum. - mondom még ki a többieknek, de a fontossági sorrendben még mindig Hitchok az első.
Ráfogok Kylie kezére, nagyon jó érzékkel vette észre, hogy kezdek összeomlani. Feltápászkodok, és nyugalmat erőltetek az arcomra, nehogy a másik két megijedjen, hogy én is elveszíthetem a hitemet. Egyébként nem szoktam, de ez most tényleg durva volt, amikor elvállaltuk ezt a megbízást, nem gondoltam volna, hogy idáig fajulhat a dolog. Tulajdonképpen udvariasságból, segítőkészségből tesszük, nem a nyomozás vágya hajt. - Szerintem valaki komoly kenőpénzt fogad el a minisztériumban, hogy szemet hunyjon. – Motyogom, mert nem akarok rosszindulatú lenni, de a nő elég nyitottnak tűnik arra is, hogy természetben fizessen le bárkit. Mindenesetre elindulunk kifelé, bólogatok Kylie felé, megsimogatva a kézfejét is. – Semmi gond, csak kicsit elgyengültem. Nyilván a félelmeinkre játszik, tehát nem ártatlan. Majd szólok apának, hogy nézzenek a körmére. – Nem tudok hálás lenni azért, mert válaszolt a kérdéseinre, és azért sem, hogy elengedett. Most nem volt éhes a pók, tele volt a potroh, de ha úgy dönt, hogy egyszer el akarja varrni a szálakat, nem akarok arra ébredni, hogy Kylie már nem él. – Azt gondolom, hogy bármennyire is kedvesnek tűnik a megbízónk, mi van, ha valójában ő áll az egész mögött? – Vetem fel az ötletet elmerengve. Lehet, hogy én is kellően naív vagyok, de ideje az ügy végére járni. Így hát bólintok a kedvesnek, és ha Serának sincsen ellenvetése, akkor máris indulunk a minisztériumba. Ahogy kiértünk az utcára, hármas kézfogással hoppanálok a minisztérium elé, irány a telefonfülke, aztán ha átérünk, akkor a következő lépés az, hogy megérdeklődöm egy manótól, vagy dolgozótól, hogy merre lehet Hithock Irodája. Aztán irány oda!
Mindig is önfejű voltam és soha nem tudtak megállítani, ha valamit a fejembe vettem. Így, még ha nem is megyek igazából olyan közel, de nem hallgatok a másik kettőre akik velem vannak, és a kislány után eredek. Igazából mindenképp megbántam volna, ha nem így tettem volna, hiszen mégha semmit sem találok, akkor is legalább átvizsgáltam a helyet jó auror létemre. Ezt mondhatjuk szakmai ártalomnak is, vagy simán csak önfejűségnek. Mit sem foglalkozva a Viggo és Adora óva intésére, ahogy az ajtóhoz közel érek és megbizonyosodom róla, hogy nincs veszély jelenleg a közelemben, meg is hallom a férfi hangokat. Közelebb hajolok, de nem mozdulok el a fal mellől. A mondandójukkal máris előrébb érzem magunkat és még egy nevet is hallottam, ami még inkább gyanakvásra ad okot számomra. Ezt tudom, hogy meg kell osztanom a többiekkel, főképp Viggoval, akivel kapcsolatban amúgy még mindig vannak kétes érzéseim, de eddig segítőkésznek bizonyult. Csendben visszasietek a földszintre, és pont az utolsó pillanatban érkezem, amikor már szinte azonnal hopponálásra készen állnak ott ketten. Esélyem nincs megszólalni és elmondani a fent hallottakat, hiszen Viggo utánam nyúl és csak a sikolyt hallom, végig, akármennyire is igyekszem kizárni. Viszont mielőtt még vége lenne, mielőtt még megérkeznénk, érzem a derekamon a rántást, a feszülő érzés pedig csak akkor szűnik meg, amikor földre érkezem, fájdalmasan, egyedül, Viggo és Adora nélkül. A dohos szag megcsapja az orrom, és ahogy aggodalmasan oldalra pillantok, hogy körülnézzek, észreveszem, hogy abba a szobába kerültem vissza, ahol az imént a két férfi beszélgetett egymással. Ahogy a kislány szelleme megjelenik előttem és szinte teljesen más alakot ölt, megremegek és automatikusan a pálcám után nyúlok, de mivel ő eltűnik, nem rántom még azt elő. Tudom, hogy ha ide kerültem, lebukhattam az imént, így nem is számítok másra, mint a két férfira, akik meg is jelennek előttem nem sokkal később. Valahonnan ismerősek a vonásaik, és remélhetőleg nem csak a személyleírások miatt érzem így, amit az imént hallhattam, így kicsit jobban megvizsgálom mindkettejüket, hátha eszembe jut valami, egy név, egy emlék, hogy hol tűnhettek fel azelőtt. Igyekszem elrejteni az aggodalmamat, főleg azok után amit hallottam tőlük, bár valószínűleg ez nem sikerül túl jól. Forgatom még egy rövidke kis ideig a nyelvem hegyén a megfelelő szavakat, keresve a kiutat akár, vagy csak reménykedhetem, hogy Viggo és Adora visszatérnek, de egyelőre úgy döntök, csak megpróbálok felkelni a földről. - Elnézést, azt hiszem valami... tévedés történhetett. - Köszörülöm meg a torkom. - A barátaim hiányolni fognak, ha megbocsájtanak... - Tudom, hogy nem lesz ilyen könnyű és nem fognak elengedni, de talán nem láttak meg az imént és talán valahogy meg tudom őket kerülni. Talán...
Automatikusan nyúlok Cedric karja után, amikor érzékele, hogy térdre rogy, miután feeslegesen próbáltam a nővel még az eltűnése előtt kezdeni valamit. Segítek neki talpra állni Serával egyetemben. - Nem is értem, hogy egy ilyen hely miért létezhet egyáltalán. - rázom meg a fejemet. A Minisztérium, a Parancsnokság miért nem tesz semmit? Miért nem záratják be az egészet úgy, ahogy van? Egyszerűen túl veszélyes és én még nem is érzékelem, csak az alapján tudom, hogy mi van itt, amit Sera mond, szellemek, bűbájok, erős védelem. Miért nem tesz ez ellen senki semmit? Ez a nő is láthatóan veszélyes és mintha csak azt tenne, amit csak akar? Ez mégis hogyan lehetne normális, amikor vannak a világunkban olyanok, akik ez ellen harcolnak? - Csak össze akar zavarni, nem szabad komolyan venned. - pillantok rá komolyan. A nő mentálmágus, azt már megtapasztalta mindhármunk, tehát ha láttatott valamit vele, ami nem úgy történt azt egyszerűen nem szabad komolyan vennie és kész. Túlságosan könnyen jutott be a fejünkbe, lényegében akármit beletehetett volna, vagy kivehetett volna és könnyen lehet, hogy még csak nem is tudunk róla. Sera segítségével jutunk ki végül az épületből. Határozottan megnyugtat a friss levegő és hogy végre legalább már kint vagyunk, még ha itt se időzhetünk sokat, hiszen ki tudja, hogy azok a kétes alakok mikor bukkanak fel megint. - Ez a Felix egyáltalán nem tűnt veszélyesnek, kedves fickó... biztosan be akarja mártani ez a nő, de miért? És meg kell néznünk Hithockot, igaz? Akkor a Minisztérium? - nem tudjuk pontosan, hogy hol van a férfi, de én arra szavazok, hogy oda menjünk, főleg mert jó lenne ezt a Felixet is megtalálni és beszélni vele, megtudni, hogy mi köze lehet ehhez a nőhöz. Én a magam részéről egy szavát sem hiszem el, vagy veszem komolyan. Tehát, ha a többiek is egyetértenek, a Minisztériumba mennék, első körben megkeresni Hithockot, majd ez a Felixet.
Hermione célba veszi a gyámoltalan kislányt, elmormolt bűbája tökéletesre sikeredik, azonban hasztalan: nem érzékel semmiféle átkot, rontást a közelben. Legalábbis semmi olyat, ami ártalmas lenne rá, és hatástalanítani kellene. Ahogy azonban közeledik az ajtóhoz, mely résnyire áll nyitva előtte, tompa párbeszéd csapja meg a fülét, mindkét egyén férfi hangon beszél. - Nyugalom, Nox gondoskodik rólunk, még a Varjúba is visszament hogy pontot tegyen az ügy végére... - nem hallja egészében a mondottakat, de amit igen, az gyanakvásra adhat okoz. Ekkor megszólal a másik, az ő hangja valamivel gondterheltebbnek tűnik. - Bízom benne hogy tudja mit csinál. Mikor felbérelt, elfelejtett szólni hogy életek forognak kockán. - Azért bérelt fel, mert bízik a képességeidben. Most pedig...
Viggo és Adora mindeközben nem érzékelnek semmit a hallottakból, előbbi kézhez kapta a kért emléket, s távozásra készen váltanak helyszínt, a lány azonban rövid társalgásba elegyedett az egyik falon csüngő festménnyel. - Nagy veszélyben. Mit gondolsz, miért mondtam? - kissé fitymálóan tekint Adorára. - De még milyen biztos. - a lány minden bizonnyal össze van zavarodva, már csak a fehér port illetően is. Meglátása logikus, de érdemes számba venni azt is, hogy esetleg egy melléktermékről van szó, melyet nem szándékosan hagytak ott. De miről beszélhetett a festmény? Mire fel az aggodalom? S miből gondolhatja, hogy vér tapadt a kezéhez? A válasz talán épp ott csücsül az ujja hegyén.
Az események ekkor felgyorsulnak. Hermione kicsit késve ugyan, de csatlakozhat a díszes társasághoz, akik úgy tűnik nem ezen a helyen szeretnék megtárgyalni tapasztalataikat, így a lánynak nem sok esélye van szóvá tenni a folyosó végi ajtóban hallottakat. Már épp megtörtént a kézfogás, mikor Hermione számára ismerős hang szűrődik ki a korábban vizslatott ajtó mögül. Az egyik férfi az, kifejezetten indulatosnak tűnik. - Várj, hallottad ezt? - a többiek is meghallhatják, azonban a hoppanálás elkezdődik, de fél füllel még hallják annak a kislánynak a kísérteties, átható sikolyát, akit Hermione néhány perccel ezelőtt még oltalmazni próbált. Ekkor a tér elgörbül, szerencsétlen következményként mindhárom résztvevő a gyermek fülsüketítő sikolyát hallja a fejében az utazás során. Megérkeznek a kis faluba, azonban valami hibádzik: csak Viggo és Adora ért földet. Egymásra vannak utalva, s akár vissza is mehetnek társukért, de nem lehetnek benne biztosak, hogy ugyanoda érkezett, így szabad az út az Adora által említett állatkereskedés felé is.
Hermione, miközben épp a hoppanálás kellemesnek nem nevezhető, kifacsart valóságát érzékelte, egyszerre mintha valaki nyers, fizikai erővel rángatná a derekát, elszakad a többiektől, s az utazás nélküle megy végbe. Fájdalmas puffanással ér földet egy dohos szőnyegen, s ha oldalra pillant, megláthatja ugyanazt az ajtót, aminek az imént még a túloldalán hallgatózott. Előtte a kislány, ártalmatlan arca most ördögivé torzul, s kárörvendve vigyorog rá. - Bevetteeeed. - azzal köddé válik. Szellem volt. S ha előre tekint, szembesülhet a legrosszabbal: a két férfi, akinek a hangját hallotta, most ott áll előtte, ölbe tett kézzel, egyik elégedett dögvigyort villant, másik bosszús arckifejezéssel mered rá. Előbbi tejfölszőke, szürkés bőrű, teste különös motívumokkal díszített; utóbbi felnyírt hajú, tetovált és rendkívül vékony. Épp mint a fogadós személyleírásai, csak a nő hiányzik a képből. Először a szőkeség szólal meg. - Hm. Úgy tűnik kapásom van.
((szerk.: mindkét alak ismerős lehet Hermione számára))
Nox gátlástalanul használja ki a diákok pillanatnyilag kiszolgáltatott pszichéjét, kétségkívül Cedric járt a legrosszabbul, hisz a nő rejtélyes gondolatokat ültetett a fejébe, melynek talán üzenete van. Kylie ezt sajnos nem tudja megadalyozni, vérmágiája hatástalannak bizonyul, ugyanis mielőtt cselekedni tudna, Nox fizikai teste felszívódik, egész jelensége Cedric koponyájában visszhangzik, majd nemes egyszerűséggel eltűnik. Egyelőre úgy tűnik nem áll szándékában visszajönni, de bölcsen látják, hogy jobb távozni: talán csak erősítésért ment. Kylie emlékezetében egy csendes, jó vágású férfi képe élhet Felixszel kapcsolatban, az esetleges minisztériumi szemináriumokon sem szólalt fel, holott pozíciójából fakadóan igen nagy becsben tartott személyiség volt auror körökben. Lehet hogy érdemes lenne vizsgálódni az áldozat személyét illetően. A Minisztérium erre tökéletesen alkalmas terep, és így legalább megbizonyosodhatna arról, hogy Hithock életben van-e. Mivel mindhármójuk a távozás mellett dönt, szabadon elhagyhatják a termet, s szembesülhetnek a Varjú tömény, fullasztó jelenségével. Lépten-nyomon kéjelgő boszorkányok, kétes alakok, s ha ez még nem lenne elég, Serah minden sarkon kísértetekbe botlik, akik kuporgó hajléktalanként, kuncsorgó áhitattal oldalaznak felé, majd tovaszállnak. Az egyik rémalak azonban megtorpan. Nem sok látszik áttetsző testéből, de szinte minden testrészéből alvadt vér látszik kiszökni, ami ki tudja melyik évszázadban dermedt oda. Tekintete mégis aggódó, s úgy néz a lányra, mint oltalmazandó gyermekre egy veszélyes helyen. - Ki vagy te, aki a vad vérét gyűjti? - kérdez, hangja selymes, kísértetiesen pulzáló. Egy szűk kis folyosóra mutat, mely annak a végéből nyílik, ahol most állnak. - Arra. Itt ha nem ismered a hoppot, darabokban érsz földet. - nagy valószínűséggel a hátsó kijárat felé mutat, óvva intve valamennyiőüket az épületen belüli, veszélyes hopp-hálózattól. Ez az ára, ha nem akarják, hogy bárki ember fia megfordulhasson itt.
Így vagy úgy, de épségben kiérnek a szűk londoni sikátorok egyikébe. Az utca kihalt, egy lélek sincs itt rajtuk kívül, a diákok mégis szembesülhetnek egy nyomasztó érzéssel, miszerint valaki figyeli őket. Jobb mihamarabb távozni, azonban most, hogy egy kis levegőhöz jutottak, érdemes lenne megtárgyalni az esetleges ötleteket, konzekvenciákat, hipotéziseket, netán felmerülő személyeket az ügyet illetően, s közösen megtárgyalni hogyan, s merre tovább haladjanak tovább. A döntés az Ő kezükben van.
Nem akarok semmi mást, csak távozni. Szívesen segítettem volna nyomozni, de lássuk be; mégsem vagyunk aurorok. Bármikor fellépek a jó ügyért, de nem kaptam olyan képzést, hogy csak úgy le tudjam zárni az elmémet, főleg nem egy olyan nő előtt, aki láthatóan szabad mászkál ki be mindenkiében. Kylie-ra meredek, látom, ahogy szenved, erre a nő még tovább provokál minket. Keményen megvetem a lábamat, hogy fejrázzak. – Mert mi nem vagyunk ítéletvégrehajtók. Ha felelnie kell, akkor a minisztérium előtt fog. Mi csak magunkat védjük. – És itt tántorodom meg, ahogyan a rémlátomás elér az elmémig, soha meg nem történt vésznek leszek a részese, a fülemben pedig csak az a szó visszhangzik, hogy újra. Újra? Ez már megtörtént volna? Csupán annyi történt a labirintusban, hogy az a manó megmentett minket, de mi van, ha valójában nem is így történt? Ez már másokban is felmerült, hogy Winky a sötét nagyúr ismételt felemelkedését akadályozta meg. Tehát egyre már elbuktunk? Időnyerő lett volna? Manómágia? Meghaltam? Térdre rogyok a felismeréstől, de próbálok valami jóra gondolni, a Kylie-val együtt töltött időre, Sera barátságára, na és persze apára. Az ő kedvükért sosem adhatom fel. Állj fel! Sugallom magamnak, a térdemre támaszkodom. Állj fel! Kinyomom magamat, és felemelkedem. Már egy szót sem szólok a nőhöz, aki szerencsére el is tűnik, felemelem a hüvelykujjamat a lányok felé. – Semmi gond, jól vagyok. Ez a nő tiszta elmebeteg. Ne menjünk beljebb, ha nem muszáj. – Kérem Seraphine-t, de azért még megvárom, hátha talál valamit. Nem akarok most hoppanálni, mert ki tudja, hogy ha itt mágiát használunk, hova lyukadunk ki. – Nekem meg olyat sugallt, hogy.. más történhetett volna, mint amit átéltem. A Trimágus tusán a nagyúr visszatért, méghozzá az én életem volt a belépője. – Sandítok oldalra, nem akarom megijeszteni ezzel a lányokat, de az őszinteség híveként összefoglalom, amit láttam. Én inkább Hermionét és Adorát keresném meg, ezért arrafelé invitálom a lányokat, ahova ők mehettek, ezért ha nincs más ellenvetés, akkor a Zsebpiszok köz felé hoppanálnék, ha kiértünk az utcára. Kivéve ha megállítanak, hogy inkább Hithock lenne a válasz.
[You must be registered and logged in to see this image.] Jó gondoltam, hogy nem egy fogalomtól fél, hanem konkrétan valakitől, de ezt így szokták mondani. Legalábbis mi felénk, de lehet túl értékeltem a zsebpiszokközbeni pultosok értelmiségi szintjét. Hagyom is a dolgot, Viggo úgyis ismeri, s bár nem hinném, hogy a mi segítésünkre van itt; látszólag őt is izgatja a látogatók kiléte. Szóval majd tőle szerezzük be az információt, úgyis olyan barátságos… A por mennyisége megrázóvá kezd válni és egyre inkább érzem úgy, hogy valamit el akarnak fedni vele. Talán mágikus nyomot vagy rezgést? Az utóbbi létezéséről csak nem rég szereztem tudomást, de lehet sokat mondó lenne valakinek, aki érzi ezeket. Mindenesetre; szerintem nem a por a nagy szám, hanem amit elfed, csak arra kéne rájönni, hogy mi az. - Úgy véli veszélyben lehetek? – Teszem fel a kérdést összehúzott szemöldökkel. Vér? Az én kezemhez? Még csak verekedésbe sem kerültem soha, nemhogy megöljek valakit. Ellenben, ezt értheti úgyis, hogy valaki miattam halt meg…de hát ki lenne ennyire sült bolond? A mondandója második részétől viszont kiráz a hideg. Miért akarna bárki is megölni engem? Egy apró kis bólintér vagyok ebben a nagy világban, nincs különösebb értékem. – Biztos benne, hogy rám gondolt? – Mi van, ha szenilis a festmény vagy esetleg látás gondokkal küszködik? - Akkor se menj, ha nem az. – Pillantok Hermione felé. Merthát az tuti, hogy nem kéne elválnunk. Őszintén szólva, ha valaki meg akarna gyengíteni minket biztosan a lánnyal kezdené, mert ugyan okos, de érzelmes. Ez rólam annyira nem mondható el, s a kéretlen vendégünk is egy nagyon kemény alaknak tűnik, szóval gondolom nem egy könnyű préda. Ennek fényében kivételesen engedelmesen teszem kacsómat a férfi alkarjára. Nem játszunk kézfogósdit, mert ugyan kicsi rá az esély, de ha esetleg meg akarna ő vagy bárki más támadni, akkor nem jön kapóra a félkeziség. Nem akarnék belehalni egy elméletileg egyszerű munkába. Amennyiben megérkezünk a főtérre épen és együtt akkor egy kicsit átveszem az irányítást és az állatkereskedés melletti sikátorba viszem ezt a kettőt. Továbbra is szem előtt vagyunk, de sikátor révén nem zavarnak minket a fel-alá mászkáló járókelők. Karba font kezekkel fordulok a betolakodó felé. - Miről beszéltetek mielőtt eltűnt a csapos? – Szegezem neki a kérdést, túl nagy volt a csönd, így gondolom megint azt a halkítós amulettet használta vagy mit. Ami mellesleg nagyon király, ha a rúnák jó oldalán van a varázsló lánya, szóval kell nekem is egy olyan.
Nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy Kylie mire is képes, hiszen sosem álltunk egymáshoz különösebben közel, két évvel felettem jár és más szakot is választottunk, és egész életemben a testvéreimmel voltam elfoglalva. Cedricet is csak azért ismerem jobban, mert Cho-val viszont egy évfolyamon voltunk és sokszor voltunk párba osztva az órákon. Cedric pálcát is ránt, amit teljesen megértek, még akkor is, ha van egy olyan érzésem, hogy a nő nem akar kimondottan ártani nekünk, csak játszadozik. Akkor is vérlázító, hogy ilyesmiket megenged magának, ahogy az is, hogy miközben mi egy gyilkossági ügyben próbálunk nyomozni, aminek gyanúsítottja is lehet, kacarászik a szavainkra. Összevonom a szemöldökömet, és ugyan nem bízom benne teljesen, de Felix Donellt és a csali szerepet elraktározom magamban, bár nem teljesen értem, hogy mégis kinek kellett volna csaliul szolgálnunk. Talán a gyilkos figyelmét kéne felkeltenünk és Hitchock szánt minket csalinak? Kicsit sajnálom, hogy Nicolas nincs most itt velem, hogy aurorként jobban átlássa a nyomozás szálait, hiszen ebben nincsen olyan sok tapasztalatom, még ha vannak is átfedések az ereklyevadász szakkal, ott nincs ennyi… interakció és ember. Jelekből, ősi kötetekből olvasom ki az ereklyék sorsát, és nem emberek között lavírozva, akik lehet, hogy lépten nyomon hazudnak és manipulálnak minket. Nem tudom mi zajlik le Cedric fejében, de amennyit hallok őszintén tisztelem a tisztalelkűségét, ahogy ki akarja osztani ezt az igencsak megosztó nőt, aztán valahol a beszélgetésük elhalkul és valami történik... nem tudom mi, de a nő egyszer csak eltűnik és kicsit körbeforgok, mintha arra számítanék, hogy csak a szobán belül hoppanált és támadni készül, de nincsen sehol. - Cedric, minden rendben? - kérdezem először, aztán Kylie felé fordulok, bólintva a távozásra. - Az Aranyvarjú teli van bűbájokkal, csapdákkal és szellemekkel, de az utóbbiból egyetlen egyet se érzek itt a szobában. Nem tudom mennyire lesz egyszerű kisétálni, csak legyünk felkészülve mindenre. - mondom, és kicsit elgondolkozok azon, hogy vajon a nő mit is fog kezdeni a látomásokkal és emlékekkel, amiket kiolvashatott Kylie fejéből. Hitchock érezhetően tartózkodott attól, hogy belekeverje az ügybe így lehet, hogy a nő se fog semmit tenni, csak eltűnik a színről, ahogy szó szerint most is tette. Begyűjtöm bűbájjal a fehér port, hogy később majd összevessük a másikkal, ha minden helyszínen találunk belőle, akkor biztos, hogy jelentősége van. Valamilyen bűbájnak a maradéka talán? Körbenézek a teremben, hogy találok-e mást, aminek lehet jelentősége, de csak annyira, amennyire Kylie és Cedric türelme kitart, mert az biztos, hogy együtt kell távoznunk, nem akarok szétvállni. Ha a folyosókon elindulunk, akkor megpróbálom a képességeimet kiélesíteni, hogy ne fussunk se csapdába, és az az igazság, hogy az utóbbi időben egészen magabiztos kapcsolatban vagyok a holtakkal, így hát lehet egy lélek a segítségünkre is lehetne, ha szembelebeg. Vagy egyszerűen kihoppanálunk, ha nincsen kivonva az épület a hopp-hálózatból.
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-07-27, 13:01
2002. március
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Tisztában vagyok vele, hogy a szóban forgó nő Nox Djarum. És hogy könnyedén ketté tépne. Ebben nem is kételkedem. Csak valamit mondanom kellett, amivel Grangert átmenetileg elhallgattatom. A másik két alakkal kapcsolatban is vannak elképzeléseim és szeretném ezt a kitérőt minél rövidebbre zárni! - Úgy lesz öreg. Egyedül. - bólintok és amikor megkapom az emléket, ő pedig konkrétan lelép feloldom a hangtalanító bűbájt és mielőtt Hermione nagyon elcsatangolhatna utána szólok. - Ne menj utána! Csak egy szellem. - Őszintén szólva ha nem így lenne is ezt mondanám. És hogy miért? Mert tele van mindenki információ morzsákkal amiket lehet nem ártana megosztani de nem itt! Továbbá még mindig kaptak egy patrónus üzenetet ami úgy tűnik csak engem foglalkoztat. A Minisztériumon és a Roxforton kívül pedig nincs nagyon más hely ahol merengőt lehet találni. Legalábbis, olyan biztosan nincs ahova a két lánnyal együtt mennék. Tehát az irányok is megvannak már. Én személy szerint a Roxfortit céloznám meg. És mondjuk jó lenne lelépni mielőtt tényleg bajba kerülünk. - Ideje mennünk lányok! - azzal a kezemet nyújtom mindkettőnek. És ha hajlandóak legalább az alkaromat, csuklómat megfogni, elhoppanálok velük egészen pontosan Roxmortsba. Persze csak ha nem nyalunk be valami térmágiát ami ezt meggátolhatja. Ha kell én nyúlok utánuk és szedem össze őket. És hogy lássák nem vagyok egy rohadt szemét a főtérre érkeztetem magunkat, nyilvános helyre, csak hogy tisztázhassunk pár alap kérdést és tényt.
Méregzsák tekintettel fordulok Viggo felé, kifejezetten idegesít a viselkedése, hogy közbevág és nem hagyja, hogy elmondjam amit szeretnék. Mindenesetre megpróbálok elvonatkoztatni ettől és inkább csak a törpe zavarodott tekintetét figyelem. Fel alá szaladgál, egyre idegesebbnek tűnik, de én már nem mondok semmit, hiszen Viggo teljesen átveszi az irányítást. Egy emlék. Ez eszembe sem jutott. Mondjuk közel sem tudok a Roxfortnál közelebbi helyet, ahol meg tudnánk ezt nézni. Persze biztos vagyok benne, hogy a férfi fel van készülve a helyzetekre, legalábbis nagyon úgy tűnik nekem. Hátat fordítok és még a beszélgetés végénél a kislányra koncentrálok. Mindig is szívem ügye volt az árvákkal és az elveszetekkel foglalkozni, így ő is igencsak kíváncsivá tesz. Tudom, még mindig tisztában vagyok vele, hogy hol vagyunk, és itt bármi megtörténhet, ezért még mindenek előtt egy észrevétlen, halk Finite Incantatem-et mormolok el és ahogy látom a kislányt felfelé futni, megtorpanok egy pillanatra. - Felmegyek utána. - Tekintek hátra Viggo és Adora felé, csak hogy tisztában legyenek arról, hogy hol keressenek ha történne valami, de amúgy azt sem bánnám igazán, ha Viggo velem tartana, mert láthatóan Adora el van foglalva azzal a festménnyel. Így elindulok, lesz ami lesz, a pálcám azért a kezem ügyében van. Óvatosan, körültekintően haladok a folyosón végig az ajtó felé, hátha esetleg meglátok valamit ami fontos lenne, ami hasznunkra lenne. Amikor pedig elérek az ajtóig, először csak bekukucskálok. - Hahó, hová lettél? - Nem, még nem megyek be, csak óvatosan tapogatózom, nem akarok valamiféle csapdába belefutni. Az alvilágban vagyunk, itt bármi előfordulhat.
