2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A feszültség egyre fokozódik, a két lányt szépen lassan átitatja a félelem, az üzenet megérkeztével pedig egyértelművé válhat a helyzet súlyossága. Viggo még épp időben bukkan fel, a vészjósló közérzet egy árnyalatnyival enyhül, az azonban nyilvánvaló, hogy ideje tovább állniuk. Ez meg is történik, elindulnak az említett fogadó felé, útközben Viggo bűbájának hála minden gondolatmorzsát zavartalanul emészthetnek. Szép lassan meg is érkeznek a romos fogadóhoz. Ahogy belépnek, az ajtó aggasztóan hangosan nyikorog, s maga a beltér sem épp bizalomgerjesztő: középen hatalmas, ódon pult, ősrégi lámpások sokasága adja a mesterséges fényt. Itt-ott szunyókáló festmények, s szinte mindenhol vastag pókhálók szövik át a teret. Ha ez még nem lenne elég, a felső szintekről hátborzongató zajok szűrődnek át a főfolyosóra. A pultban hamarosan egy szakállas, barátságosnak tűnő öregúr látszik körvonalazódni, aki olyan apró, hogy csak a gondosan odakészített könyvlépcsőn tud a látóterükbe mászni. - Áh, Viggo... Mikor is, tavaly előtt? Hadd nézzelek meg közelebbről. - azzal feltápászkodik a pultra, hogy közelebbről megszemlélhesse a jövevényeket, de még így is sem magasabb egyiknél sem. - És ki ez a két szép csinos hölgyemény? Mintha ismerősnek tűnnének. Csak azt ne mondd, hogy te is olyan erkölcstelen kereskedő lettél... - néz a férfire szúrós pillantással, igazán erkölcsös kis lénynek tűnik, a körülmények ellenére is. - Mi szél hozott benneteket? - ahogy ez a kérdés elhagyja a száját, az összes különös zaj alábbhagy, s a festmények is mintha résnyire nyitnák a szemüket. Úgy tűnik az egész épület sóvárog az értékes információkért.
Kylie látomása célba talált, ellenben annak időpontjára nem talál egyértelmű választ, a múltban épp úgy történhetett mint a jelenben, esetleg a jövőben. Az egyetlen, ami kristálytisztán körvonalazódott előtte, s szinte az emlékeibe égett, az Hithock rémült arckifejezése, a látomás utolsó másodperceiben. Sera hoppanálási kísérlete kudarcba fullad, sajnos semmiféle információjuk nincs azzal kapcsolatban, hogy a látomásban Hithock pontosan hol tartózkodott. Ellenben pálcájából aprócska, kékes fényű gömb távozik, s szélsebesen szökken föléjük, majd az égbolt felé, az üzenetet sikeresen útjára indította, kérdés sikerül e időben eljuttatni a címzetthez. Mielőtt azonban még inkább eltávolodhatnának a tömegből, az egyik kigyúrt kopasznak az alvilági bandából szemet szúr merre tartanak, és ellentmondást nem tűrően a két lány útjába áll. - Hová-hová, kisasszonyok? - a két lány konstatálva hogy az utca telis tele van sötét varázslókkal, beláthatják, hogy nem lenne szerencsés bárkire is rátámadni.
Cedric bűbája valamilyen szinten védelmet nyújt, de nagyon erősen kell koncentrálnia ahhoz, hogy ne kerítse hatalmába a rejtélyes nő vonzereje. - Áh... A barátaid? És mondd csak, mennyiben támogatják a frigyed egy szakadt prostival? A múlt héten járt erre utoljára, állítólag ismét azon dolgozik, hogy bebiztosítsa magát közénk... Aztán ki tudja, ebből mi az igaz. Az itteniek sóvárognak érte, az sem érdekelné őket ha kisállatokat reggelizne. Az a számító ku... - mielőtt azonban befejezhetné a mondatot, az ódon, varjas kopogtatóval ékesített ajtó nyikorogva kitárul, először csak egy kecses, harisnyás láb, majd egy karcsú, áramvonalas test, míg végül egy hófehér hajkoronával és vörös ajkakkal díszített fej bújik elő mögüle. A kép alapján egyértelművé válhat: Nox Djarum, személyesen. - Eve, eve, eve... Minduntalan ráfaragsz, mikor a hátam mögött karattyolsz, nem unalmas még? - mered a pávatollas nőre, hangja lenéző, ám kimért és bársonyos. - A hírmadarad pedig jobb lenne végleg elhallgattatni, az utóbbi időben sportot űz belőle, hogy rossz helyre dugja a csőrét. Kezdve a lábad közével... - a köröttük gyülekező sötét alakok búgó nevetésben törnek ki, a pávatollas hölgyemény látványosan elpirul. - Szóval halljam, ki a nap bátra, és hogyan tervezi megkérni a kezem? Áh, te volnál az... - Cedricre pillant, pár másodpercre elidőzik vonásain, szemében árnyalatnyi unalom csillan. Mint aki napi több száz lelkes férfiút küld melegebb éghajlatra. A rögtönzött kis tömeg szinte áhitattal várja a fejleményeket, érezhető hogy Nox személyében a nagykutyát látják. Ha a lányok esetleg visszahőköltek volna a nagydarab fickótól, ők is szembesülhetnek a ténnyel, hogy a gyanúsított, akire vadásztak, immáron több mint elérhető közelségben van.
Nagyon kedves Seraphine-től hogy elém szökken, de ezt nekem kell megoldanom. Bár végülis azért vagyunk barátok, és együtt csapatban, hogy védjük is a másikat. Amíg elém szökken, gyorsan elmormolok a kabátom védelmében egy Protegot, mert érzem, hogy egyre jobban ráfüggök a nőre, én sem vagyok ostoba, tudom, hogy véla. Legalábbis részben biztosan. Láttam őket a tusán is, és Fleur a mai napig jó barátom. Ám az erejük ellen ha nem védjük az elmét, akkor teljesen elveszítjük a tudatunkat. Így a pajzsvarázst most nem a fizikai behatások ellen szánom, csupán a saját gondolataim tisztítására, s mikor a nő hozzám intézi csábító, Kylie felé pedig fitymáló szavait, zordan bólintok. [color=#4c4c4c]– A barátaim. Szó sincsen futtatásról. – Karbafonom a kezemet, hogy a saját testtartásom is afféle kőszoborként hasson mindenkire, de leginkább magamba kapaszkodom. Tényleg sötét környékre kerültünk, ám ahogy Dumbledore is megmondta, a fény elűzi a sötétet. Mi leszünk hát a lobogó fáklyák. Kylie azonban lemerevedik, én tudom, hogy mi történik, s hagyom őket Seraphine-nel arébb vonulni, kellemes hangommal ismét megszólalva, magamra vonva az alvilági slep figyelmét. – Miből gondolod kedves, hogy már nincs köztünk? Régóta nyoma veszett? Engem is érdekel a sorsa. Ha adsz támpontot, hogy mikor és hol láttátok utoljára, azonos az érdek. Utánanézek. – Dobom be a társuljunk kártyát, s közben buzgón remélem, hogy az elmepajzsom. Ahogyan azt is, hogy Kylie valami olyat látott, amivel tudunk bármit is kezdeni. Sosem ítéltem el őt, mert bár a jósmágia megbízhatatlan, de aki igazi Látó, ott azért komoly dolgok vannak a háttérben. Talán ezért is tetszett meg, mert olyan kis magányos volt, senki sem hitt neki, és nagyon egymásba tudtunk fonódni. Azóta pedig egyre jobban. Látom, hogy Seraphine agyában is forognak a kerekek, ezért fél szemmel őket is figyelem, ha intenének, hogy menjek, akkor már ls is lépek a gyűrűből, talán nem kell erőszakkal.
//Protego, pajzsvarázs, fizikai behatásotoktól véd, de elmére is bocsájtható//
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
A vöröske szavaira egy olyasfajta mosoly kúszik a képemre, ami finoman is tükrözi, hogy most majdnem kiröhögtem. Viszonozom a tekintetét, talán kicsit mélyebben, mint illene, de ezen a környéken dolgozok. Smúzolok akivel csak kell, vagy fenyegetek egy kutya... Beépülök, és csempész üzleteket szabotálok. Voltaképp... csupán eltakarítom a konkurenciát a megbízók, ezáltal pedig a Minisztérium útjából is amiért mindkét irányból kapom a vállveregetést. Arról, hogy magam is üzletelek, pedig a Minisztérium nem tud. Hozzá vagyok szokva, hogy csak akkor ne nézzek valaki szemébe, ha nyomós okom van rá, vagy ha ordít az erőviszonyok közötti különbség. Most ugyan nem áll szándékomban éreztetni vele, hogy "tudd hol a helyed kislány!" se nem célom a fenyegető vagy faszméregető szerepben tetszelegni. Ez nem az a szitu. Itt két eltévedt kislány próbál valamiről információt szerezni igencsak feltűnően... Legalábbis ez az első benyomásom. Hallottam a Minisztérium újfajta programjáról, hogy mivel az idősebb, tapasztaltabb aurorokat azok a bizonyos elátkozott fegyverek kómába küldték, így mozgósították a fiatalabb, még csak gyakornok szinten lévő állományukat is. Szomorú és valahol igen beszédes, a Minisztérium helyzetét tekintve. Mindazonáltal nem gondoltam, hogy ennyire fiatalokat fognak bevonni... Már persze, ha nem csal a megérzésem és igazából nem csak valami diákcsíny-ügyben kaptam rajta őket a tilosban járáson. A nevemet hallva a göndörke felé fordulok és biccentek neki. Nem áll szándékomban nevén nevezni itt. Simán csak örülök, hogy felismert. Elég nehéz lenne nem észre venni, hogy Hermione pálcát ránt valamire. Majd elég rémülten kérdezget arról mégis mi a franckarika lehetett az. Én pedig belül csak fogom a fejemet. – Több minden mint gondolnátok. - oké elismerem nem vagyok túl informatív, de engem annyira nem rázott meg a dolog. Bár tény, hogy túl sok jót nem sugall és mindentől függetlenül elgondolkozom, hogy valóban mégis mi a franc volt az. Ekkor pedig érkezik egy patrónusüzenet. Az a bizonyos Főnix Rendjés kiváltságos üzenetküldési forma. Ami elég baljóslatúan hangzik, de a két lány komolyan a helytől jobban kivan, mit attól, hogy most kaptak egy patrónusüzenetet Hithock-tól aki látványosan bajban volt. De az is megeshet, hogy már meghalt. Természetesen utánuk lépek és elő túrok az egyik zsebemből egy rúnázott követ. Gyakorlatilag a hangtalanító bűbáj egyik változata van bele ültetve és aktiválom is, majd vissza csúsztatom a zsebembe. Ha sikerül akkor egy maximum másfél méteres körre kiterjesztve, létre jön egy velünk együtt haladó közeg, amiben egymást halljuk, de kifelé már nem terjed a hang, illetve csak nagyon zavarosan. Ha Hagridot keresitek, ő nincs itt. Az üzenetben pedig az volt, hogy a gyilkos az iskolá...ban van? Tehát gondolom nyomoztok. - jól sejtik. Nem igazán hagyom csak úgy lerázni magamat. - Nem biztos, hogy jó ötlet még mélyebbre menni itt. Főleg nem kivont pálcával és olyan arccal, mintha az életetekért rohannátok. De ha mégis neki vágtok, esetleg tényleg tudok segíteni. Mondjuk a fogadóval kapcsolatban amit említettetek. - Nem tehetek róla.. Nem beszéltek elég halkan...
A hátam borsódzik ettől a helytől, a hideg ráz. Kifejezetten rosszul érzem magam a figyelő szemek sűrűjében és még így álcában sem vagyok abban teljesen biztos, hogy el tudunk majd vegyülni. Mindig is utáltam az efféle helyeket, ha tehetem el is kerülöm vagy messzi távlatokból figyelem csak, de akárhányszor beteszem a lábam, szörnyen rossz érzések kerítenek magukba. Kit nem? Lehetséges? Csupán csak egy bólintással egyezek bele Adora kijelentésébe, a lehető legkevesebbet igyekszem beszélni, hiszen biztos vagyok benne, hogy minden fül most felénk szegeződik. Gondolom, ha bármi Minisztériummal kapcsolatos dolgot kiejtenék a számon, azonnal itt lennének vagy ezren körülöttünk és nem valószínű, hogy kedvesen bánnának velünk. Egy ideig, lehetőségeink és képzettségünkhöz mérten biztosan sikerülne védekeznünk, talán még hopponálnunk is, de... nem szeretném, hogy ezt megvárjuk. Miután Adora boltja zsákutcába vitt minket, ismét óvatosan körültekintettem. A tarkómon folyamatosan éreztem a figyelő szempárt - szempárokat -, és ez azután sem múlik el, hogy Viggo mellénk lép, én pedig egy másodperc erejéig lehunyom a szememet, mély lélegzetet veszek, hiszen őszintén: megijedtem. - Viggo. - Tekintek fel rá óvatosan, és bár ismerem őt látásból, névről, ez még vajmi kevés ahhoz, hogy meg is bízzak benne. Ahogy Adora sem. - Köszönjük a felajánlást, de úgy gondolom, megoldjuk... - Egy pillanatra tekintek csak a másik irányba, mielőtt folytatnám a mondandómat Viggo felé, amikor meglátom az élénk szempárt. Megragadom automatikusan Adora karját, a másik kezemben a pálcámat szorongatom, már átfutva az összes varázsigét, ami hasznomra lehet... amikor huss, volt - nincs. - Láttátok... azt a valamit? Egy szempár volt, közeledett, aztán eltűnt... Ez, nem jó jel, miféle lények mászkálnak idelenn? - Egy pillanatra talán Viggo felé is szögezem a kérdésemet, de a fintorom és a témába is bekapcsolódó kék gömb még rá is tetéz a dolgokra. Nagyon figyelmesen végignézem a jelenetet, és várnám a továbbiakat is, amikor vége lesz. - Induljunk. Legalább legyünk mozgásban, ne ácsorogjunk itt. Túl feltűnőek vagyunk. - Azzal a lendülettel meg is fordulok ha tudok, hátat Viggonak, mit sem foglalkozva azzal, hogy utánunk jön e vagy sem. Viszont nyilván, mivel hallotta az üzenetet, ebből gondolom sejt valamit, és most nem fog lelépni. Nagyon kétségek között vagyok, hogy megbízzunk e benne vagy sem. - Gyorsan nézzük meg a fogadót, ha nincs ott senki, akivel beszélhetünk, lehet, hogy jobb lenne más irányba indulni. - Őszintén? Nem tudom biztosra, hogy mi lenne most a legjobb. Igyekszem a legjobb lehetőségeket mérlegelni. - Vajon a többiek tudják? - Kérdezem halkan, Adorának címezve.
Cedric és Cho szerelme gyerekszerelem volt, fiatalok voltak és igen, még mindig a barátnőmnek tekintem a lányt, de mivel neki nincsen problémája azzal, hogy Cedric továbblépett, nekem sem szabad lennie. Talán amikor évekkel ezelőtt együtt keveredtünk bele abba a kalandba, mikor Daronel Deneira lerombolta fél Londont és mi átmentünk az ő síkjára és változtattunk egy két dolgot még fiatalkorában és… hű, nehéz összefoglalni. Talán még ha időm lenne rá se tudnám, és most csak bevillannak az emlékek, ahogy Cedricre pillantok és a nyomozásra gondolok. Arra csak bólintok, hogy igazából nem garázdálkodott bent, bár akármilyen meglepő, nem lenne semmi jogom pálcát törni felette, hiszen az utóbbi egy évben számtalan szórakozóhelyen megfordultam enyhíteni a kínjaimat vagy éppen az éhségemet. Senkinek sem mondtam még el, hogy mi történt velem, persze a nyilvánvalókat mindenki tudja, aki figyeli a lapokat vagy kapcsolata van a McCaine családdal, de… de a vámpírságot magamban tartom. Először Ashtonnal és Sheree-vel akarok beszélni, hiszen ők álltak valaha a legközelebb hozzám. - Mindkettő lehet. - válaszolok Kylie-nak, talán annak a Mr. Hitchoknak meg vannak kötve a kezei. És azért ez egy elég rossz jel, hiszen akkor tényleg nagy a baj. Végtére úgy tűnik, hogy mégsem olyan nagy a sor, így nincs mit szaglásznunk rajta és jobbára együtt megyünk oda ahhoz a nőhöz, aki ugyan nem tudja megmondani hol van a szőke nő, de azért mond néhány érdekes dolgot. A kérdésére kihívóan felvonom a szemöldököm, mintha ezzel azt üzenném, hogy semmi köze hozzá, de inkább csak a hősszerelmes srác kísérői vagyunk. Van éppen elég titkom és fájdalmam, amit magamban tartok, az lesújtó tekintetet már nem tudom, főleg, mert egyre furcsább lesz ahogy a nő és Cedric viselkednek. Amikor Kylie félrevon azonnal bólintok neki és elkísérem míg hallótávolságon kívül esünk, eléggé zaklatottnak tűnik, ráadásul már a társaság is nagyon figyel minket.. - Vigyáznunk kell ezzel a nővel, kiráz tőle a hideg, ahogy Cedricre néz. - jegyzem meg, aztán végighallgatva a szavait egy jó nagyot nyelek, és amúgy sem vagyok valami napbarnított, de azért kissé láthatóan elsápadok. - Mi van, ha már meg is történt? - nyögöm ki, aztán összerakva a Cedricnek intézett szavakat a véla nőtől és hogy megint egy köpenyes alak került elő. - Lehetett a köpeny talár? Szerintem tényleg egy Griffendélesről van szó. Érzem a zsigereimben. Mit tegyünk? Nem hagyhatjuk itt Cedricet azzal a nővel, a látomás alapján tudnánk helyszínre hoppanálni? - kérdezek rá, bár talán elég extrém elképzelés, de hát… kreatív vagyok és rengeteg mindenben a varázserőmre támaszkodom, így mindig tesztelgetem a határjait. Ha ez lehetetlennek tűnik, akkor esetleg egy mágikus vészjelzést próbálok a férfinak küldeni, hogy számítson a támadóra, hátha Kylie csak a szándékot látta és még nem késő... De mindenképpen oda akarok jutni, hiszen nem tudnék azzal együtt élni, hogy tudtuk mi fog történni és nem próbáltuk megváltoztatni... Ha lehetséges a hoppanálás és Kylie bólint akkor én azt mondanám, hogy Cedricet ne hagyjuk hátra és visszasietnék érte, hogy hármasban hoppanáljunk, de kiderül, hogy a fiú mennyire mélyedt bele a beszélgetésbe...
// Látomás alapján hoppanálás lehetséges, ha belemennek a társaink? Vagy bármilyen SOS vészjelzést küldeni, mielőtt kinyírják? Intelligencia: 25 pont, Varázserő: 35 pont, Mágitatörténet 35 pont //
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-06-21, 18:52
Mione, az idegen & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] - Akkor próbáljuk meg a boltot, aztán menjünk a fogadóba. – Vetem fel, bár kissé feleslegesen, de talán elbizonytalanít a jelenlegi helyzetünk. Igazából azt hittem, hogy ide hoppanálunk és után egyből meglátjuk a közkedvelt félóriást. Kissé csalódott vagyok, hogy nem így történt. Elindulunk hát, folyamatosan figyelő szemek gyűrűjében. Itt ez kvázi normális, így nem is tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget. Csalódottan indulok meg a bár felé, amikor az üzlet zártnak bizonyul. Pedig milyen jó lett volna, ha tudok százfülé főzetet szerezni... Azonnal lépek egyet hátra, ahogy az idegen hozzánk szól. Alapvetően bizalmatlan vagyok még az ismerősökkel is nem, hogy az idegenekkel pláne, ha London varázsnegyedének a legkétesebb részében akarnak barátkozni. - Én igenis bánom. – Nézek olyan tekintettel a férfira, mintha éppen kijelentette volna, hogy most akkor ő elrabol és elad minket a fekete piacon. – Ez pedig nem a te dolgod. – Nagy mellénnyel vagyok ugyan, de közben úgy kell rejtegetnem kezem remegését nehogy lelepleződjek valóságos kislány mivoltamban. Mert nem lenne okos dolog csak így kiadni magamat, helyesbítve magunkat. Jó az sem okos dolog, hogy csak így leállunk beszélgetni, ezért elindulnék, magammal húzva Hermionét, amikor is besuhan a kék gömb. Felismerem a szokványos minisztériumi „hangüzenetet”, nem egyszer vetett véget idilli családi pillanatoknak. Ellenben, ha én felismeretem, akkor itt mindenki más is és nincsen maradásunk…Szinte érzem is a levegő változását körülöttünk. - El kéne tűnnünk. – Nézek nagyra nyílt szemekkel a griffendéles lányra, mivel egyedül benne bízok a környéken. Az üzenet egyelőre ráér, de jelenleg elég nagy bajban leszünk, ha ég sokáig időzünk itt.
Nem mondom, hogy tetszik Sera ötlete, de tudom, hogy a siker érdekében esetleg ilyesmit is meg kell tenni, és remélem, hogy nem jár majd a dolog semmiféle kellemetlen következménnyel. Cedric azért úgy látom eléggé el van bambulva, amíg Sera be nem szökken elé, úgyhogy kissé aggódom és egyáltalán nem tetszik az a kis csapat. - Talán nem mondhatja el? Vagy nem meri? - ezt egyelőre nem tudhatjuk meg, hiszen én nem foglalkoztam annyira a fickóval, utólag pedig már nem tudom visszaidézni, hogy ideges volt-e, hogy az alapján sejteni lehessen, hogy félt, vagy csak titkolni akart előttünk valakit, esetleg védi ezt a nőt a képen? Mi elvileg Serával nem mentünk volna oda a csapathoz, de úgy tűnik talán ők jönnek oda hozzánk és igen egyáltalán nem szimpatikus a nő, de most sokkal jobban leköti a figyelmemet az, amiket mond. Tetovált diák és egy szörny... épp ahogyan az áldozatunk meghalt. Ez minden bizonnyal a többieknek is egyértelművé válik, ezért nem teszem szóvá, esetleg egy jelentőségteljes pillantást váltok Serával és megpróbálom kicsit hátrébb vonni, ha már odakeveredtünk épp, amikor újabb látomás érkezik, ami határozottan meglepő. - Elfelejthettem bevenni a gyógyszeremet... segítenél? - most már tényleg határozottan eltávolodom a tömegtől, ha lehetőségem adódik rá magammal vonva Serát és csak távolabbról figyelve Cedriket, akinek remélem, hogy nem esik semmi baja. - Mr Hitchock, tényleg ismerte a nőt, talán azt is tudta, hogy kicsoda. Volt az asztalán egy kép, de azon át volt húzva, talán ő már levette a gyanúsítottak listájáról? Aztán láttam egy alakot, köpenyben, baltával... meg akarják ölni! - sajnos a látnoki erő nem túlságosan behatárolható. Vagy most történik mindez, vagy történni fog, vagy már megtörtént és valaki felvette a fickó alakját. Megpróbálom felidézni, hogy volt-e a képeken bármi, akár egy óra, amiből meg tudom állapítani, hogy a látomás mikor zajlott.
A diákcsoport ezen fele sikeresen - vagy kevésbé sikeresen - megérkezik a Zsebpiszok közbe, s amint egyre beljebb haladnak a szűkös utcákon, úgy lesz lassan úrrá rajtuk a tudat, hogy valaki figyeli őket. Hagrid feltűnése várat magára, sehol sem találkoznak vele. Adora vezetésével eljuthatnak az említett üzletig, ám amikor odaérnek, láthatják hogy az épület teljesen üres, egy árva lélek sincs benne. Úgy tűnik, zárva. S bár Viggo belépte a képbe elég váratlanra sikeredett, továbbra is érzik magukon azt a bizonyos tekintetet. Ekkor Hermione a szeme sarkából megpillanthat egy élénken pislákoló szempárt, ami egy csuklya alól kukucskál ki, felé néz, s egyre közeledik felé, majd az alak füstté lesz, és egy világító kék gömb jelenik meg előttük, amely immáron Hithock alakját formálja. - Diákok, diákok kérem, a gyilkos az iskolá... - az utolsó kép, amit láthatnak, a férfi arcára kiült rémület, majd a gömb szertefoszlik. Feltehetően egy üzenet volt.
Ugyan az Aranyvarjú mint intézmény(esített törvényszegés) egyedül Cedric számára ismerős, hárman azonban különösen hatékony csapatot alkotnak. Kylie a csoport egyik tagján sem látja az ismérveket, noha elég sok a tetovált nagydarab köztük, eltakart bokával. A korábban megpillantott pávatollas hölgy továbbra is tartja a szemkontaktust Cedriccel, s kacéran elmosolyodik, látván közeledésüket. Érezhetően ő a csoport feje. - Nocsak-nocsak... - csípőjét jellegzetesen kitolva üdvözli a hármast, kissé fitymálóan nézve a lányokra. Ahogy az alvilági banda és az ifjú nyomozók összetömörülnek, s immáron testközelben érzik egymás, Cedric egyre növekvő bódultságot érezhet a hölgy irányában, szinte megbabonázóan hat rá a jelensége. Ha a lányok szemfülesek, ebből leszűrhetik, hogy bizony egy vélával állnak szemben. Amint azonban képbe kerül a Sera által sikeresen feljavított fotó, a nő gőgös megvetéssel mered immáron mindhármójukra. - Igen-igen, a szokásos szöveg, naponta három agyalágyult megy be hozzá lánykérésre... - teátrálisan hadonászik parázsló cigarettájával - Mondanám, hogy be menj be és keresd a tömeget, de sajnos ma nincs köztünk. És azt rebesgetik többé nem is lesz, nagy bajba került... Még a kivarrt diákvérebe és a házi szörnye sem menti már az irháját. Be kell érned velem. - elmosolyodik, bájologva Cedric vállára helyezi a kezét. - És ők? - néz alányokra - Futtatod őket? - ha Kylie eddig nem érzett féltékenységet, most könnyen lehet hogy fog, mielőtt azonban agyát bármiféle érzelem ellephetné, szeme az égbe mered, és spontán látomás képei rajzolódnak ki előtte. Mr Hithock az, egy irádoban, feltehetően a Minisztériumban. Gondterhesen molyol a papírok között, Kylie pedig megláthatja, hogy az asztalán ott pihen a náluk lévő fénykép másolata, egy hatalmas vörös x-szel kihúzva. Hithock arca elkomorul, Kylie látóterébe bekúszik egy alak, szintén csuklyás, s a férfi felé közelít, akinek alakja elhomályosul. Kylie utolsó képe az, hogy a csuklyás alak pálca helyett egy kisbaltára hajazó fegyvert szorongatotta kezében. Visszatér a jelenbe, és az alvilági tömörület nagyon furán néz rá.
//kövi hsz 06.25// Nox
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-06-17, 20:28
2002. március
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
A feketepiac egy igazi mocsokvirág a Zsebpiszok közön belül is. Miközben az újabb meló felvételének helyszíne felé tart, aktuálisan választott útvonalán, hoppanálás hangja üti meg a fülét az egymást keresztező sikátorok egyikéből és valami ösztönös reflexnek hála, automatikusan meghúzódik az árnyékban, meg úgy pár leszakadt, palánk takarásában. Nem feltétlen kell látnia a két lányt, ahhoz, hogy megállapítsa, nem épp helyiek. Hagrid nevét megemlítve pedig nem nehéz azt sem kitalálnia, hogy Roxfortosak. Hagyja őket, hogy elinduljanak valamerre és a nyomukba szegődik feltűnés nélkül. Azonban Grangert hamar felismeri, látta már a lányt a minisztériumban. Talán ez fordítva is igaz, így innentől annyira nem látja értelmét, hogy ne nyíltan tartson velük. Egy rövid időre a két lánynak megszűnhet az érzés, hogy figyelték őket. De csak hogy egy fordulónál eléjük toppanjon és halkan meg is szólítja őket. Itt senki sem beszél a szükségesnél hangosabban. A falnak is füle és szeme van. – Hölgyeim! Ha nem bánják, magukkal tartok. Megtoldja egy mosollyal a mondandóját. Valójában nem választási lehetőségként tárta eléjük a felvetést, hogy velük tart. – Mi járatban erre?reméli azért, hogy nem lőtt mellé nagyon és Granger valóban felismeri és nem kell magyarázkodnia. Itt nem is lenne kifizetődő. Másképp ez egy igen vicces szituáció lesz és a tisztázáshoz nem árt majd kizárni valamiképp az élénken érdeklődő külvilágot...
Azért azt megjegyzem magamnak, hogy ez a Hithock nagyon alapos, hogy mindenből magának is elrak. Nem mondom, hogy gyanakodom, csak azért elraktározom az információt. Tekintve, hogy én sem vagyok nyomozó, nem tudom, hogy milyen apróságnak lehet jelentősége. Elbúcsúzunk a két lánytól, meg az összekötőtől, aztán irány a Soho. Itt is fogom még Kylie kezét, nem sejtvén, hogy hamarosan el fogunk búcsúzni egy remélhetőleg rövid időre. Forgatom a fejemet, és mintegy kizökkenvén a gondolataimból, némiképpen szomorkás mosollyal felelek Seraphine-nek. – A szakítás után Cho-val. Nem is tudom, hogy mit kerestem itt, mászkáltam, próbáltam távol lenni az iskolától. Apa még időben utólért, mielőtt valami butaságot csináltam volna. – Bólintok, mintegy megerősítvén az emléket, azóta minden emelkedőbe került, találkoztam Kylie-vel, szépen alakulnak a dolgaink, és mint kiderült, egy durva szakítás nem a világvége, ha valami sokkal jobb követi. Nem akarom ezzel Serát megbántani, hiszen ő is benne volt egy időben Cho baráti körében. Talán még mindig tartják a kapcsolatot. Morzsolgatom a Kylie-tól összefoglalt információkat, és közben meglátjuk a csapatot is, de igazat kell adnom a páromnak. – Nem, nem vagyunk hatóság, és a gyilkos, vagy kínzó csak lelépne, mielőtt bármit bizonyítunk. – Veszem át a képet a másik hollóhátastól, és mosolyogva helyeslek. – A gyerekkori szerelmemet.. Mi van, rólam csak az jöhet le, hogy haverkodok, vagy romantikázok? Csak viccelek Seraphine, jó ötlet, én magam statulyáztam be magamat így a Hugrabugban.. – Megjegyzem a történetét, és hát én ilyen vagyok, mindenki a barátom, még a mardekárosok is, hiszen apa arra tanított anya halála után, hogy másokban a szépet kell látni, kidomborítani az erősségeiket, felhúzni őket a földről. Elengedem Kylie kezét, itt már nem érdemes kapaszkodnunk, hiszen semmi logikája a sztorimnak, ha mellette ott van valaki, aki gyakorlatilag már tényleg a menyasszonyom, noha tényleges lánykérés még nem volt. Kettéválunk tehát, remélem nem mennek azért messzire, én pedig kiszúrom magamnak a pávatollas csajt, úgy téve, mintha hatással lenne rám, noha mindig monogám voltam, a külsőségek nálam mit sem számítanak, felőlem lehetne topmodell vagy vágyaim tárgya, ha nincs meg a kötődés, a lelki összevonódás. – Helló kedves. Azt hiszem jó helyen járok. Végre bátorságot gyűjtöttem, hogy megvalósítsam az örök szerelem ígéretét. Régóta elszakadtunk egymástól, de itt az ideje a lánykérésnek. Nagyon régen nem láttam őt. Nem ismeritek véletlenül? – Foglalom össze Sera javaslatát a saját szavaimmal, eljásztva, hogy a pávatollas csajszi egyébként bejönne, ha nem volnék éppen a menyasszony nyomában.
Kérdések nélkül veszem át az üvegcsét az aurortól, majd a port, amit egyébként is fellebegtettem már a levegőbe, most beleirányítom. Gondosan lezárom, majd a zsebembe helyezem, aztán pedig végighallgatom a többiek gondolatait, elméleteit és végül csak bólintok, amikor Cedric úgymond kiosztja a feladatokat. Nem bánom, hogy a fiatal lánnyal kell tovább indulnom, igen szimpatikusnak tűnik és kicsit a fiatalabb önmagamat látom benne - legalábbis az eddigiekből -. Amint a Zsebpiszok közbe érünk, gondolkodás nélkül a pálcámmal egy fekete talárt varázsolok magamra, amelynek csuklyáját a fejemre húzom. Ezzel már végképp nem tűnök ki a tömegből és reménykedem abban, hogy a ránk vetülő tekintetek is lassan eltűnnek, és már nem vizslatnak úgy, mintha a következő pillanatban ránk vetnék magukat. Azért a biztonság kedvéért a pálcámat szorosan markolászom. Igyekszem nem kimutatni, de amikor ilyen helyre kerülök, mindig elfog az idegesség és a bizonytalanság. Vajon van, akit nem? Csak bólintok Adora felé. Egyetértek a mondandójával, és határozott léptekkel, közel hozzá sietek előre, felmérve a terepet. A kanyargós, lyuk utcákban nem lehet olyan nehéz észrevenni Hagridot, de azért kissé kételkedem abban, hogy ma itt találjuk. Persze van ötletem, hol álljunk neki a keresésnek, az évek során igen sokat beszélgettem az óriás mamlasszal. A környék emberei, varázslósöpredéke és boszorkányai mégsem biztatóak, sok minden megfordul a fejemben, de inkább csak egy-egy fél pillantást vetek feléjük, konkrétan senkire sem nézek rá, hiszen abból semmi jó nem sülhet ki. Meglepődök, amikor Adora be akar menni egy üzletbe. - Nem lesz könnyű, de nincs túl sok választásunk. - Felelem aggódó tekintettel. Rossz érzésem van, már amióta ide érkeztünk, így igen sűrűn tekintgetek vissza a vállam felett. Mintha figyelnének. De lehet, hogy csak parázok a sok különös szempártól, ami az utcákon ránk szegeződött. - Hagridot is a környéken kell keresnünk. Van itt egy fogadó is nem messze, mesélt már nekem róla, ott seftelnek a varázslényekkel. - Lépek közelebb Adorához, és halkan mondom neki a gondolataimat, még véletlenül se hallja más. Itt túl könnyű célpontok vagyunk, bár remélem, az érzés, ami a tarkómat szúrja, nem jelent rosszat számunkra.
[You must be registered and logged in to see this image.] Áldom az eszemet, amiért egy óriási kapucnis pulóverben jöttem. Fel is veszem fejrevalót, így azt sem lehet megmondani rólam, hogy fiú vagy lány vagyok-e. Hasznos ruhadarab a beolvadáshoz. Amennyiben Hermionénak nincsen semmilyen rejtőzködésre alkakas öltözéke, azt tanácsolom neki, hogy varázsoljon magának. Mivel ő felnőtt a Minisztérium szemében, így szabadon varázsolhat velem ellentétben. Persze szívesen segítenék neki, ha arról lenne szó, de amennyiben nem muszáj, nem vonnám magamra a varázsközösség irányítóinak figyelmét. Mivel nem lett az elején tisztázva, hogy mennyire vagyunk szabadon engedve, így nem tudom, hogy szabad-e összevissza hadonásznom a pálcámmal vagy hagyadkozzak a társamra. A helyszínen más volt a helyzet, ott sokan varázsoltak, illetve ott volt egy auror. Mivel van belsős gyanúsított, így butaság lenne leleplezni a kutatás egyik helyszínét, márpedig, ha varázsolnék akkor annak ez lenne a vége. - Próbáljunk meg mozgásban lenni, hogy ne tűnjünk elveszettnek. – Tanácsolom a másik lánynak, s amennyiben bele egyezik el is indulok. Nem ez az első alkalom, hogy itt járok, de erről nem kell tudnia. A végén még megkérdezi a nagynénémet a zsebpiszok közbeni jártasságomról. Úgy tudom, hogy jóban vannak, s nem csak azért, mert házának feje a néni. Amennyiben rábólint az ötletre elindulok és sikeresen hagyom magam mögött a zsúfolt részeket. Ellenben még mindig magamon érzek egy tekintetet. Biztosan nem a Granger lányét, ez egészen más emberé. - Lehet be kéne mennünk valahova...mit gondolsz? - Suttogom neki, mert bár nincs mellettünk senki, egyszerűen nem bírom rávenni magam, hogy ennél hangosabban beszéljek. Mi van ha kihallgatnak minket? - Ha szerencsénk van tudunk százfülé főzetet is szerezni... - Győzködöm egy kicsit. Van is egy hely a közelben, amit hallomásból ismerek, állítólag nem olyan veszélyes, mint itt minden más.
Kicsit elgondolkozva hallgatom a többiek információit, és csak félhangosan mondom ki. - Ugyan a bohócos boka tetoválásra nem emlékszem, de úgy általában nem a bokáját nézte senki. - mondom, bár az a teljes igazság, hogy én éppen azzal voltam elfoglalva, hogy alkoholba fojtsam a bánatom, amit Grayson próbált lelkiismeretesen megakadályozni. Végül elindítok egy lavinát, mindent viszünk magunkkal, ugyan a férfi reakciója a képre igencsak beszédes. Nem mondok semmit, amíg még ott vagyunk, Cedric csapatfelosztására csak bólintok, hogy tökéletesen megfelel, hiszen amúgy is mi hárman ismerjük már egymást, tehát remélhetőleg ügyesen fogunk együttdolgozni. - Legyetek nagyon óvatosak, rendben? - lépek még közelebb Hermionéhoz és Adorához, hogy elköszönjek, mielőtt elválunk. Elképesztően durván bántak el szegény férfivel, és valószínűleg a nyomozás nem kis veszéllyel jár a pozícióját tekintve, szóval nem tudom leplezni az aggodalmamat a lányok iránt.
***
Csoportosan áthoppanálunk a Soho közelébe egy diszkrét helyre, ahol a varázstalanok nem vehetnek észre minket, és első körben érdeklődve pillantok körbe, mert Cedriccel ellentétben én még nem jártam az Aranyvarjúban, csak hallottam róla, hogy errefelé van. - Amúgy, mikor is jártál te itt? - kérdezem egy kis mosollyal, beúszva az orra elé, ha esetleg éppen elbambulna a dekoratív társaságot figyelgetve, hogy magamra vonjam a figyelmét. Kylie kérdését hallva kicsit elgondolkozom, és lassan bólintok. - Igazad lehet, nem kéne direktbe érdeklődnünk. Esetleg egy fedősztorival mehetnénk oda. Megtisztítom a képet és esetleg Cedric, te megpróbálhatnád eljátszani, hogy gyerekkori szerelmedet keresed, hogy felvedd vele a kapcsolatot, megkérd a kezét, ilyesmi. Lehetséges, hogy nincsen szükségük megmentőre, de ez mindenképpen romantikus történet lenne. - vetem fel, ugyan nem tudom, hogy Cedric mennyire figyel ránk egyáltalán, de remélem igen. Minden esetre takarásba vonulok, ha éppen mugli területen vagyunk, hogy a fényképet, ami nálunk van bűbájjal tisztítsam meg, a vért egy fiolába bájolva, nem a semmibe, aztán amennyire tudom, helyrehozom. Az ilyen takarítós bűbájokban a testvéreim miatt egészen otthon vagyok, szóval remélhetőleg ki tudok hozni belőle valamit. Ha Cedric és Kylie támogatja a tervet, akkor odaadom a tisztítgatott fényképet, hogy szerencsét próbáljon. Esetleg addig mi közelebb sétálhatnánk az Aranyvarjú bejáratához, nem konkrétan ahhoz a csoporthoz, ahol Cedric próbálna szerencsét próbálni, csak megnézni, hogy ez a tömeg ez vajon sort jelent-e a szórakozóhelyhez, vagy miért is van itt ennyi ember. Most nyit és máris sorban állnak? Vagy miért vannak itt ennyien? - Egyébként azt hiszem Mr. Hithock is felismerte a nőt a képen. - mondom halkan, ha Cedric még itt van, akkor mindkettőjüknek, ha nem, akkor csak Kylie-nak. Elég rosszérzésem van, hogy aki felkért minket segíteni, még az is információt tart vissza előlünk, de konfrontálódni vele lehet nem lett volna érdemes.
// Takarító bűbáj - A folyadékot-szennyeződést eltávolítja a felületről összegyűjtve és jelen esetben nem a mosdókagylóban végzi, hanem egy fiolában. - a célpont ismét a fénykép Varázserő: 35 pont, Bűbájtan: 15 pont. //
Nem vagyok nagy szószóló típus, ezért könnyedén átadom a lehetőséget Cedricnek, hogy kitalálja ki hová megy. Bármennyire is úgy tűnik nem kezelem azért annyira jól a halált, ahogyan talán kellene a képességem okán, vagy mert már volt módom találkozni vele. Ezért is vagyok csendes, hiszen itt már úgyis megtetütk, amit tehettük, nem fogunk valószínűleg mást találni, ami kell az már meg van, így nem engedem el Cedric kezét, hogy immár Serával együtt új helyszínre érkezhessünk meg. - Tehát, akit keresünk szőke, hosszú hajó elvileg, ha nem változtatott a külsején. - és ugye ott a bohóc alakú tetoválás is a bokáján, de egyáltalán nem biztos, hogy azt távolról könnyen kiszúrjuk. Persze amennyire tudom azért megnézem magamnak a kis feltűnő csapatot boka ügyileg, meg a hajaikat is. Az egyelőre nem tűnik fel, hogy valaki szemet vetett Cedricre, vagy hogy ez rá milyen hatással van. Igazából sosem voltam féltékeny típus, de csak talán azért, mert nem volt rá okom és mert tisztában vagyok vele, hogy kevés olyan tiszta szívű ember van a világon, mint a mellettem álló srác. - Mennyire lenne jó ötlet nyíltan kérdezősködni a tetoválást illetően? - vagy a kopogtatót. Nem vagyok profi nyomozó, főleg akkor, ha emberekkel is kell kommunikálni a cél eléréséhez, ezért bizonytalan vagyok ez ügyben. A társaim azért ennél jóval profibbak nálam, ehhez kétség sem fér. Mondjuk, ha más nincs, akkor nem tehetünk mást, mint kérdezősködünk, bár kérdés, hogy itt mennyrie lenne okos zaklatni azokat az embereket. [/color]
Talán a sokk, a közös undor, vagy egy valamiféle megmagyarázhatatlan kötelék végett, de a kis csapat hamar egymásra hangolódik, és hasznosabbnál hasznosabb információk kerülnek birtokukba. Kylie elméje lassan elcsendesedik, egyelőre nem érkeznek újabb látomások. Hermiona apró fiolát kap Hithocktól, arra az esetre ha mintát szeretne vinni magával a különös fehér porból. - Jómagam is elrakok egy fiolával, a kutatólaborban elemzésnek vetjük alá, üzenni fogok Önöknek a fejleményekkel kapcsolatban. - ezt követően Adora felé bólint, szintén apró üvegcsét nyújtva neki, hasznos lehet ha nem akarja hogy a hajszál elkallódjon. Zavart pillantással fordul Sera felé. - Ms McCaine, ha megengedné... - finoman meglegyinti pálcáját, az aprócska papírdarab immáron hórihorgas orra előtt lebeg, még mielőtt dublikálódna. Töprengő hümmögéssel szemléli, majd hallva a lány szavait, egyre inkább összeszűkül tekintete. - Különös, felettébb különös... - mikor visszalebegteti a cetlit, olyan arcot vág, mint akit megcsapott a felismerés, szavakban azonban nem reagálja le... Talán mert nem teheti. - Vigyázzanak magukra. Cedric hatékonyan navigálja társait, amint végérvényes összerendeződött a két kisebb csapat, kezet foghatnak, a tér elgörbül, s új helyszíneken találják magukat.
Kylie, Sera és Cedric egy romos sikátor tövében bukkan fel, ahol a Varjú bejárata is rejlik. Az út ezen szakasza teljesen kihalt, míg egy sarokkal odébb hemzsegnek az emberek. Középtájt kisebb csoportosulásra lehetnek figyelmesek, köztük dekoratívabbnál dekoratívabb férfiak, nők és egyebek. Közülük egy, különösen csinos, drámai fekete sminkben pompázó, pávatollas díva kiszúrja Cedricet, s hívogatóan mosolyog felé, már-már megbabonázóan, olyannyira, hogyha a fiú nem figyel, képes lehet elvonni figyelmét minden másról a környezetében. A két lányra semmilyen hatással nincs a nő jelensége.
Adora és Hermione a ZsebPISZOK közben találja magát, s amint realizálják hol is vannak, magától értetődő lehet az ötlet, hogy nem ártana álcázni magukat: rögvest gyanús szempárok, hátborzongató kacajok övezik minden lépésüket. Hagridnak nyoma sincs, az üzletek látszólag csak most, késő este kezdenek éledezni, nem véletlenül: errefelé ilyenkor tájt virágzik a kereskedelem, ebben az intervallumban a legkevésbé jellemző a minisztériumi ellenőrzés. Minden utcasarkon vastag bundás seftelők, bibircsókos boszorkányok és szatírokra hajazó vén pasasok ácsorognak. Néhány üzletből bájital gőz szivárog, másikban átkok durrannak, üvegek csörömpölnek, hangos káromkodások közepette. Ha ez nem lenne elég, az a különös érzésük támad, mintha valaki minden mozzanatukat tüzetesen megfigyelné.
// kövi höszmösz 06.17. este, ebben a körben is ((Viggo kivételével)) kérnék mindenkitől egy dobást hatoldalúval
Tárgy: Szabadon kóborolva - Mesehelyszín 2020-06-10, 22:31
"Kylie, Sera és Cedric egy romos sikátor tövében bukkan fel, ahol a Varjú bejárata is rejlik. Az út ezen szakasza teljesen kihalt, míg egy sarokkal odébb hemzsegnek az emberek. Középtájt kisebb csoportosulásra lehetnek figyelmesek, köztük dekoratívabbnál dekoratívabb férfiak, nők és egyebek. Közülük egy, különösen csinos, drámai fekete sminkben pompázó, pávatollas díva kiszúrja Cedricet, s hívogatóan mosolyog felé, már-már megbabonázóan, olyannyira, hogyha a fiú nem figyel, képes lehet elvonni figyelmét minden másról a környezetében. A két lányra semmilyen hatással nincs a nő jelensége.
// kövi höszmösz 06.17. este, ebben a körben is ((Viggo kivételével)) kérnék mindenkitől egy dobást hatoldalúval"
Játékmester
Reveal your secrets
Tárgy: A feketepiac szíve - Mesehelyszín 2020-06-10, 22:31
Kezd felkavarodni a gyomrom. Láttam már halottat, de ahogyan Seraphine hajtogatja ki, meg beszinezi, ez már nekem is sok. Kylie-val együtt nagyon jól elboldogulnak a helyszínelést illetően, de én inkább kihallgatni, nyomozni szeretek, tanárnak készülök nem pedig olyannak, aki ennyire testközelből ítéli meg, hogy mi is történt, főleg, hogy még a pegamen is csupa vér. Visszafogom a hányingert, és kihúzom magam. Azt nem mondom, hogy próbálok valami szépre gondolni, mert csak Kylie hajára tudok most fókuszálni, legalább ő elvonja a figyelmemet. – Jól hangzik. Akkor még a csekély túlerőnk sem mérvadó. – Jegyzem meg keserű szájhúzással, hiszen ha többen voltak, ráadásul brutális kegyetlenséggel gyilkolnak, kínoznak, akkor nagyon oda kell koncentrálnunk, hogy el tudjuk őket kapni. Mindenesetre miközben a pergamen látott szőkére figyelek, aki ilyen szögből akár Seraphine is lehetne, megrázom a fejemet Hithock szavaira. – Arra nem lesz szükség. Sohasem. – Nem köszönetért, és nem jutalomért dolgozunk. A tisztesség nevében. Engem apa így nevelt, és biztos vagyok benne, hogy az Albus Dumbledore keze közül kikerülő diákok többsége így gondolkozik. Megfogom Kylie kezét, és megtámasztom a vállánál átkarolva, mert látom, hogy elréved valami olyan idősíkba, ahova én nem követhetem. Ez a látók sajátja, de pont ezért nem szoktam sokszor magára hagyni, nehogy valami baja essen a révület alatt. – Bohócos tetoválás? Valami alvilági nőszemély lehet, aki pénzért kínálgatja magát. – Bólintok, amikor Kylie már ismét vleünk van. – Szétválni? Rendben, én is tudom, hogy hol van az Aranyvarjú. London közelében nőttem fel, hallottam már a helyről. A Soho-ban van, ahogyan Sera is mondja. Hárman menjünk. Hermione. Vidd magaddal Adorát, jól jöhet, hogy ő is McGalagony. Ha jól tudom, Hagrid gyakran jár ilyenkor a Zsebpiszok közben. Keressétek meg, és kérdezzétek meg, hátha tud valakiről Londonban, aki mostanság veszélyes bestiát hozott magával a városba. A sérülések alapján meséljétek el, hogy mit láttatok, de kérjétek meg, ne adja tovább. – Nem akarok főnökösködni, tudom, hogy enélkül is hallgatnak rám, de mivel Hithock a szétválást javasolta, még senki nem jutott el odáig, akkor én teszem meg. Kylie kezét már nem elengedve Serára pillantok, hogy akkor induljunk a Sohóba, az Aranyvarjú felé. – Ha találtok valamit, küldjetek patrónust. – Búcsúzom el a két lánytól, remélve, hogy vigyáznak magukra, és nem esik bajuk.
[You must be registered and logged in to see this image.] Lehet a közös múlt miatt, de nekem sántít ez az örömlányos dolog. Talán csak nem akarom elhinni és ez befolyásolja az ítélő képességemet…Lehet is egy teszt lenne a családom részéről? Mennyire tudom elkülöníteni a munkát és a magán életet? Nagyon remélem, hogy nem, merthát Merlinre is 16 éves vagyok, nem egy érett felnőt. Majd kérdőre vonom anyámat efelől. Találom zsebéből egy dugós kémcsövet veszek elő és abba tárolom a hajszálat. Ha lehet nem adnám ki a kezem közül. Ha sikerülne megkaparintom egy kis százfülé főzetet…Nos, tudom kitől szerezhetnék, de ahhoz visszakéne mennem az iskolába. Vagy a zsebpiszokközbe. - Szerintem sem ilyen egyszerű. – Motyogok, őszintén szólva ez túlon túl egyértelmű. A csontjaimban érzem, hogy félrevezetnek minket, de se bizonyítékom, se nyomós indokom sincs, ami alátámasztaná ezt az elméletemet. A bestiás elmélet viszont meglehetősen jónak tűnik. Ennek nyomán rá is szánom magamat, hogy közelebbről megnézzem a sebeket. Hosszúak és kaszabolás szerűek, én kardra tippelnék, de persze ezen a téren nincsen tapasztalatom. Igazából túl mélyek kardhoz, szóval az mégsem a jó megfejtés. Mindeközben igyekszem nem azon tanakodni, hogy a többiek honnan szerzik az infókat…Olyan képességek birtokában van itt egyik-másik ember, hogy szerintem hamarabb fejteném meg az ügyet, mint ezen erők miértjét és hogyanját, így egyelőre eltekintek ezek felett. Majd egy másik napon utána járok a vérmágiának, szellemsuttogásnak és egyebeknek. Nem tartom jó ötletnek ezt az egészet, de mivel senki másnak nincsen ellenvetése a szétválás ellen, így befogom a számat. Biztosan érdekes látvány lesz, ahogy az amúgy is baba arcommal a piroslámpás negyedben flangálok, már ha egyáltalán beengednek. - Felőlem mehetünk. – Vonok vállat. – Uram, elvinném a hajszálat is. A nyomozás végén visszaszolgáltatom amennyiben nem kerül felhasználásra. – Ugyan eleinte egyáltalán nem akartam engedélyt kérni, nekem olybá tűnt, hogy mivel ez a mi nyomozásunk, így a nyomok is a mieink korlátolt ideig. Mindegy, így biztosan tiszta a dolog.
Borzalmasan roncsólódott a test, olyan, mintha a darálthúsból akarnám kiszedni azt a papirost, ezért maradok a légmágusi képességemnél és többnyire kéz nélkül hajtogatom ki. Ha ez lehetetlen, akkor csak kifújom gyengéden a lábam elé a földre, és egy csipesszel vagy tollal hajtogatom ki, hogy szembe nézzek az elmosódott papírlapon a szőkehajú nővel. Összeráncolom a homlokomat, mert nagyon ismerősnek tűnik a nő, de előbb belecsúsztatom egy áttetsző bizonyíték zsákocskába, és csak azután mutatom körbe mindenkinek. - Azt hiszem megtaláltuk a hajszál gazdáját. Természetesen bizonyításig ez csak feltételezés, de határozottan szőke hosszú haj. - osztom meg a többiekkel, és még egyszer nagyon szuggerálom a képet. A griffendéles információval én se tudom, hogy mit kezdjünk, hiszen lehetett félrevezetés is, óvatosság, hogy ilyen egyértelműen megjelölt ruhában vonszolták ide a haldoklót, vagy már halott testet. - Az biztos, hogy nem vámpír tette, nem jellemzőek a sebek rá, még akkor se, ha elvadult fiatal lenne. - válaszolom Kylie kérdésére, aztán továbbpillantok Hermionéra, aki nem tudott meg sokmindent a porról, de valahogy olyan érzésem van, mintha jobb lenne, ha magunknál tartanánk. - Mr. Hithock, a fényképről másolatot készítek és a másolatot itt hagyom, ha az megfelel, és a fehér port egy üvegcsében magunkkal vinnénk, ha lehetséges. - szólok most a férfihez, eddig én még csak üdvözöltem, de inkább Cedric beszélt hozzá és persze az imént a porról Hermione. Lemásolom a képet, vagy ha valaki nagyobb tehetséggel a segítségemre siet, akkor átengedem a lehetőséget. Minden esetre átadom a másolatot, az eredetit pedig még egy ideig forgatgatom a kezemben, hátha a hátoldalán van valamiféle feljegyzés, de utána láthatóan megrökönyödöm, ahogy beugrik valami. - Azt hiszem én láttam már ezt a nőt. Rúdtáncolt meg öltáncolt egy bárban legénybúcsún, de csak egyszer láttam ott, nem hiszem, hogy ott dolgozik, szóval akkor a Londoni Soho a cél és megkeresni az aranyszínű varjú alakú kopogtatót. De legalább abban biztos vagyok, hogyha meglátom, felismerem. - teszem hozzá, és amennyiben a férfi megengedi, hogy Hermione elrakja a port, én pedig elrakjam a képet, akkor benne vagyok, hogy együttesen megszavazzuk, hogy elég információt gyűjtöttünk és áthoppanáljunk a Soho-ba, London szórakozónegyedébe, ahol a színházak, szórakozóhelyek, és a piroslámpás házak is tömörülnek. Próba szerencse, azt hiszem.
// Geminio - Duplázó bűbáj - Másolatot készít a célzott tárgyról. - a fénykép Varázserő: 35 pont, Bűbájtan: 15 pont, remélhetőleg elég, ha nem, akkor megkéri a többieket/Hithock-ot. //
Miközben a magam gondolataival és kérdéseivel vagyok elfoglalva, igyekszem némi figyelmet fordítani a többiekre és az ő felfedezéseikre is. Mindig könnyen dolgoztam csapatban, ezt pedig szerintem a többiek is tudják, hiszen a kalamajkák amikbe Ronnal és Harryvel keveredtünk, a mai napig szájról szájra terjednek. Szerencsére, már nem súgnak össze mögöttem, de hát el is telt annyi év azóta... a világ pedig nagyot változott. A fiatalabb Hollóhátas lányra tekintek, bólintok amikor megtalálja a hajszálat. Talán túl elfogult vagyok. Ebben pedig Cedric is igencsak megerősít. - Igazatok lehet. - Összevonom picit szemöldököm, és szinte azonnal ki is zökkent Seraphine mondandója a 'semmibe'. Nem ismerem olyan jól egyiküket sem hogy tudjam milyen képességekkel rendelkeznek, de mindig meg tudok lepődni azon, hogy egyesek milyen ügyesen bánnak velük és mennyire jól kihasználják azt. Kis ideig csak csendes megfigyelőként ügyködöm, hiszen a kérdéseimre nem kaptam olyan választ, amiből sikerülne bármivel is előrelépnem. A porból nem derül ki semmi, így ez megint csak egy zsákutca. Nem különösebben örülök annak, hogy az alvilágot kell felfedeznünk, de ez pusztán a saját rossz előérzetem, amit el is temetek és igyekszem a legjobb tudásom szerint eljárni majd. Még mielőtt bárhová is indulnánk én is közelebb lépek a testhez és Kylie-ra pillantok, hiszen egyértelműen látóként olyan dolgokat is felfedezett, amik igazán nagy segítségünkre lehetnek. Érdekes. - Talán... valaki ismeri a lányt a bohócos tetoválással ott... - Aprón, szinte észrevétlenül sóhajtok fel, majd a férfi testén lévő sebekre vándorol a tekintetem. Forgatom gondolataimban az eddig ismerteket, de inkább nem próbálok meg találgatni, hiszen nagyon nehéz lenne ennyiből megmondani, hogy milyen lény tehette esetleg ezt az emberrel. - Induljunk mihamarabb, talán sikerülhet olyan válaszokat találnunk, amik majd közelebb visznek minket az igazsághoz és a rejtélyes... khm, dolgokhoz amiket itt találtunk. - Lépek néhány lépést hátrébb, aztán ha a többieknek is rendben van mindez és végeztek a nyomolvasással, szétválhatunk.
Tippek, ötletel röppennek fel körülöttem, én pedig csendesen figyelek, csak időnként hümmentek egyet. Nem vagyok egy szószátyár típus és lássuk be bármennyire is úgy fest, hogy nem, azért engem is megráz a halál látványa. A Minisztériumban töltött egy évem alatt bizonyára, ha más nem futólag látásból azért találkoztam a fickóval, még ha nem is voltunk érdemben ismerősök, de mindig nehezebb olyan valaki halálával szembesülni, aki nem teljesen idegen a számodra. - Talán, de miért álcázta volna magát bárki, ha nem tudhatta, hogy lebukhat? - ahogyan Cedric is mondja akár Griffendéles is lehet,vagy csak szimpatizáns azzal a házzal és már eleve egy felnőttről beszélünk, esetleg egy tanár... Ez utóbbiba még belegondolni is rossz lenne, így gyorsan kiverem a fejemből a lehetőséget. - De ha jól emlékszem nagyon vékony volt az illető, talán tényleg nő, akinek a bokáján van egy bohócos tetoválás is, viszot a sérülései alapján nem ő tette ezeket vele... vagy nem emberi alakjában. - mutatok a sebekre, hiszen azok egyértelműen túlságosan brutálisak ahhoz, hogy egy vékony nő, vagy hosszú hajú férfi képes lehessen ilyesmi. Az is lehetséges persze, hogy a nő csak befejezte a dolgot az átokkal, ami végül végzett a fickóval, amikor a testét már teljesen elgyötörte valaki... vagy valami más. Talán vérfarkas? - Ismeri valaki olyan jól a bestiákat, hogy a nyomok alapján el tudja dönteni mi csinálhatta őket? - karom nyomok, bár vannak varázslatok, amik képesek olyan nyomokat hagyni, mintha karmolás lenne, de itt túl sok a marcangolás. Sokkal inkább érzem úgy,hogy valamiféle lényre hajaz, mint mágiára. A látomás határásra immár mivel állok automatikusan nyúlok és szorítom meg Cedric kezét. Az ilyesmi mindig olyan hirtelen jön, hogy a mai napig nehéz kezelnem, utána még a levegőt is kapkodom néhány pillanatig. - Egy köpenyes alakot láttam, egyértelműen férfit és egy aranyszínű varjús kopogtatónál, egy kopott ajtónál. Meg kell keresnünk ezt az ajtót! - nem vagyok annyira ismerős Londonban, főleg nem jártam sosem a sötétebb negyedekben, de az a hely látványosan lepukkant volt, vajon van közöttünk olyan, aki ismerheti?[/color]
Szépen lassan körvonalazódnak az eshetőségek a történteket illetően, azonban még korántsem tiszta minden, ami a tettest és a körülményeket illeti. Kylie könnyedén visszaemlékezhet a látottakra, az alak kifejezetten vékony volt, már-már csont sovány, de a legérdekesebb újdonság amit felfedezhet, egy tetoválás a bal bokáján, valamiféle pszichopata bohócot ábrázol. A környezetet illetően nem sokat lát, csupán a London Eye vakító fényét, ahogy tükröződik az esőcseppeken. Ami a testet illeti, már-már marcangolásra hajazó sérüléseknek mondhatók a mély, nyílt sebek, s szétroncsolt testrészek. Hithock ismét Hermionéhez fordul. - Így igaz, ennek köszönhetően tudtunk ilyen gyorsan a helyszínre sietni. Azt azonban képtelenség megmondani, hogy pontosan kinek a kezében volt a pálca. Tudatmódosító szer nyomait nem találtuk. - Hermione ráolvasásából csak újabb kérdőjelek keletkeznek, a por nem egyezik semmilyen szerves és szervetlen molekulával, mely ismert volna mind a varázs- mind pedig a muglivilág számára. - Továbbá egyet kell, hogy értsek Ms McGalagonnyal, jelen szituációban okunk van feltételezni további elkövetőket. - Adora meglátásai tehát helyesnek bizonyulnak, Hithock elismerő pillantást vet felé. A százfűlé főzet remek ötlet, a kérdés csak az, honnan tudna szerezni. Sera nem talál varázstárgyat, azonban elméje mintha a különös fehér port is varázstárgyként érzékelné, hirtelen a test összes azon része, amely érintkezett az anyaggal, sejtelmes kék fényben kezd izzani, melyet csak ő érzékel. Ahogy feltérképezi a sérüléseket, azokat mintha nem is ember ejtette volna: mély, karmolásokra hajazó vájatok, mint akit elevenen szét akartak cincálni, de félbe maradt - Cruciatus átok aligha képes ilyesmit okozni. S most, hogy díszkivilágítást is kapott a belsőségek mellé, a férfi egykori mellkasánál apró pergamenre lesz figyelmes, melyet vélhetően egykor ingzsebében hordott. A cafat csupa vér, elázott, és amúgy sem csúcsminőségű, ha kihajtogatja, sejtésével összhangban egy hosszú szőke hajú nőalakot látni rajta. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne, Mr Diggory. A sebek, a helyszín, a körülmények... Sajnos sosem láttuk konkrét személyek közelében, épp csak bizonyos... Ismertebb helyeken. - amint ezen szavak elhagyják a férfi száját, Kylie villanásszerű látomást érzékelhet: London kihalt utcáin, a süvítő szélben vadul kalapál egy csuklyás férfi egy lepukkantnak tűnő ajtón. A kopogtató azonban aranyszín varjat ábrázol. - Azt gyanítom, hogy itt valami egészen rendkívüli esetről van szó. Javaslom, hogy a nyomok alapján váljanak szét, a testet hamarosan elszállítjuk. Ha bármiben segítségükre lehetek, kérem szóljanak, az alvilági zónákba sajnos nem mehetek Önökkel, túl hamar felismernének. Valamennyiőjüket biztosíthatom, hogy a Minisztérium kiemelkedő jutalmat kínál, amennyiben a nyomozás sikerrel zárul.
