2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Jól esik, hogy Sera lényegében védelmezőn áll be elém, de közben persze az is egy pillanatra felmerül bennem, hogy úgy fest egyértelműen engem gondolhatnak a leggyengébb láncszemnek. Nem bántódom meg ezen, hiszen a képességem gyakorta eleve nem befolyásolható, ezáltalán ha irányítani sem tudunk minden esetben a tetteimet, megvédeni magamat sem tudnám akármikor. Szerencsére mind egyetértünk és távozóra fogjuk. A nő szavai ködösek, nem érzem bennük a kellő összefüggéseket, arról nem beszélve, hogy egyébként se nagyon hihetünk a szavainak, hiszen mi oka lenne igazat mondani, amikor ennyire fölényben gondolja magát. Hogy minket is ismer és csaliként emleget szintén lehet puszta megfélemlítés is, hogy bogarat ültessen a fülünkbe és másra terelje a gyanút... saját magáról, tehát maximum megjegyzem, amit mondott, de még véletlenül sem veszem készpénznek. Nem válaszolok már, viszont amennyiben látom, hogy Cedricnek is hasonló módon turkál épp a fejében, annak az első jelére a nőre fókuszálok és megpróbálom megállítani a cselekedetében, vagy legalábbis félbeszakítani, mielőtt felszívódnak. Azért csak úgy nem nézem végig, amíg fájdalmat okoz valakinek, aki fontos számomra. Aztán kapom csak el a karját, ha szüksége van rá, hogy segítsek összeszedni magát. Tudom, hogy milyen fájdalmas volt, amikor a fejemben turkált, még ha nem is tudom Cedrickel mit művelt pontosan. - Tűnjünk el minél előbb! - én legalábbis úgy vélem nem jó itt lennünk, ki tudja ez a nő visszajön-e, vagy mennyire keressük még inkább a bajt, ha kutakodni kezdünk. A kristályos port is meghagyom a többieknek, én a hullánál se azzal foglalkoztam. Körbepillantok azért futólag, de leginkább a gyors távozás mellett vagyok, közben persze igyekszem felidézni tudo-e valamit erről a Felix Donellről a tavalyi év alapján, amit a Minisztériumban töltöttem. - A látomások... olyan érzésem van, hogy belenézett a fejembe és tud olyasmit, amit én láttam. - súgom oda a többieknek, amikor már kifelé haladunk. Nem, még mindig nem gondolom jó ötletnek, hogy bejöttünk ide, sőt az egész környék nem tetszik. Azt is jó lenne mielőbb kideríteni, hogy a kinti látomás beigazolódott-e, vagy meg kellene keresnünk Mr. Hitchocot legalább, hogy tudjuk nem történt-e vele valami.
//Vérmágus 3. szint - Irányítás: Mások vérét irányítva képes az illetőt falhoz vágni, vagy felemelni a földről (mint Magneto a fémmel), max. 15 kilót tudsz rajta lökni.//
A fogadós törpe zavarodottan néz hol Hermionéra, hol a másik kettőre, rögtön nyitná is szóra a száját mikor Viggo közbevág, és nem engedi szóhoz jutni a lányt. Enyhe zavarodottság ül ki az arcára. - Mitől, mitől, sokkal inkább Kitől... - összeszedetlenül motyog Adora kérdésére - Milyen nőt? Azt a nőt? Előbb cincálna szét a két szürke szemével... - mered Viggora, egyre gyorsabban futkos a pulton, csak akkor áll meg, mikor a férfi bizalmasan közelít felé - A nő beszélt, meg a tetovált. A harmadik egy szót sem szólt, csak meredt rám, mint aki ölni akar. Jól van, jól van, csak menjetek minél gyorsabban... Szívesen látlak itt fiam, de ha legközelebb jönnél, egyedül tedd... - előveszi pálcáját, s a saját halántékához nyomja. Lassacskán kiszökik belőle egy selymesen csillogó emlékfoszlány, s belehelyezi az apró üvegcsébe. - Vidd magaddal, vidd jó messzire, én most búcsúzom. - S az aprócska bácsi egy szempillantás alatt elhoppanál, mit sem törődve a hellyel. Bár látszólag eddig sem törődött vele sokat. Adora a fehér port vizsgálja, egyre többet és többet tud felfedezni a látóterében, ebből leszűrheti, hogy az anyag nem drog, vagy ha igen, elég kontár módon szállították, mindenfajta diszkréciót nélkülözve. Végezetül szemet vet rá az egyik festmény, s a lány sem hagyja figyelmen kívül. - Vér tapadt a kezedre, kislány. Vigyázz, nehogy vegyítsék a tiéddel. - a festményen szereplő alak nyugodt, ősrégi puskáját suvickolja, csak hébe-hóba pillant Adora felé. Hermione a kislánnyal van elfoglalva, érthető anyai aggodalma, hisz elég elveszettnek tűnik. Már-már pityeregve beszél. - Neem, itt hagytak, egyedül. - megtörölgeti apró szemeit - Gyere velem játszani! - kérlelően néz rá, s meg sem várva a válaszát, hátat fordít a lánynak, felszalad a lépcsőn, s megindul a kihalt, nyikorgó folyosókon. Hermione könnyűszerrel követheti a szemével, azt is látja, amint a folyosó végén befordul egy ajtón, melyet utána nyitva hagy.
A három diák kezdetben kissé kényelmetlenül ugyan, de Nox páholyában ücsörög, aki meg is ejtette rajtuk jelképes kihallgatásuk első lépéseit. Kylie fizikai fájdalmai hamar tovaszállnak, noha füle még mindig erősen cseng. Mentális védelmét sikeresen megerősíti, a nő következő gondolathalászati kísérlete sikertelennek bizonyul, valószínűleg ő sem készült rá, hogy a lány ilyen gyorsan alkalmazkodik a szituációhoz. A következő mozdulatsort Nox már-már unott gőggel konstatálja, ám Kylie szavaira kaján mosolyra húzódik a szája. - És ha azt mondanám egy kis... utómunkának hála rájöttem, hogy a támadóm egyenest a Minisztériumból jött hozzám? Felix Donnell, ha emlékezetem nem csal... - a nőnek esze ágában sincs útját állni távozási szándéknak, ellenben mikor Serah indulattól vezérelve felpattan, oltalmazva a lányt, már-már meglepetten mered a rögtönzött párosra. - Persze hogy bajban van, ez a munkája. - komolytalanul kacarászik magában, majd mikor komolyabbra fordul a szó, tekintete közvetíti a hangulatot. - Mert...? Mert bár pocsék a névmemóriám, a tiétekre emlékszem. Bár bevallom, meglepetésként ért a látogatásotok, úgy tudtam nektek csak a csali szerepet szánta. - vészjósló sóhaj kíséretében feláll, s kecsesen a garnitúra mögé sétál. Már épp hátat fordítana a diákoknak, s araszolna ki a helyiség cikornyás boltívén, mikor Cedric pálcát emel rá. - Nocsak. - felszalad a szemöldöke, szemében mazochista játszani vágyás csillan, látszólag élvezi a kiemelt figyelmet a fiútól. - Egyszer? Miért nem most? - a fiúra mered, csak Ő rá, minden további kérdést és külső körülményt, valamint társait nélkülözve keresi a tekintetét, majd alakja szépen, fokozatosan elhalványul, s nemes egyszerűséggel eltűnik. Amint lényének utolsó szikrája is kikerül látóterükből, Cedric épp oly, ha nem még intenzívebb, vakító fájdalmat érezhet halántékában, épp mint néhány perccel ezelőtt Kylie. Suttogó hangokat hall, majd egyre hangosodnak, s egész lényében visszhangoznak. - Oly nyugodt... Oly meghitt... Nyájas, s közvetlen... - Cedricnek olyan érzése támadhat, mintha egy hosszú féreg tekeregne emlékei örvényében, melyek szinte egyszerre, egy pillanat leforgása alatt vetülnek elé - De te épp úgy hordozod saját kereszted... - az emlékek kirajzolódnak, a fiú ismét a labirintus utáni temetőben találja magát, majd mintha végeláthatatlanul ismétlődne gyors egymásutánban az akkor látott zöld fény, a Nagyúr halálhörgése, s az érzés, a halálfélelem, ami akkor hatalmába kerítette. - Nem akarod ismét átélni, ugye? Hátrálj ki most, futamodj meg, s talán szemet hunynak feletted... - Nox hangja visszhangzott a fejében, a valóság homályos képek formájában válik ismét láthatóvá számára, az sem lenne meglepő, ha a többiek a földről kaparnák föl ezután az intenzív pár perc után.
A nő, akit néhány perccel ezelőtt faggattak, köddé vált. A helyszín üres, az ajtóban ácsorgó biztonságiak semmit sem érzékeltek a történtekből, így ha a diákok hasznosnak érzik, tarthatnak egy rövid terepszemlét. Most, hogy Nox eltűnt, Serah intenzívebben érzékeli a Varjúban lakozó szellemeket, némelyik már-már hívogatóan szólítja, ebbe a helységbe azonban egyik sem lebegteti be magát, amiből leszűrheti, hogy ez az egyetlen terem az épületben, ahol még sosem oltottak ki emberi életet. A többiek felfedezhetik, hogy Nox üres kanapéjának támláján fehér kristályos por található. Amennyiben szeretnének, szabadon távozhatnak.
//a szabály módosult, három faggatós kör helyett kettő elegendőnek bizonyult, kövi hsz 07.30.// Nox
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-07-23, 16:25
2002. március
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Bevallom, egy kicsit nehéz úgy figyelnem az öregre, hogy közben Granger jó hogy nem tol reflektort a fejébe és kezdi úgy vallatni. Szívem szerint szájzárat raknék szegény lányra, pedig nem tehet róla. Egyértelmű, hogy nyomoznak, az első perctől, a patrónussal kéz a kézben főleg... De reménykedtem benne, hogy ha alájuk tolom azt, hogy valójában csak eltévedt kölykök, és a fogadóssal csak nekem van dolgom, akkor talán hamarabb és kevésbé feltűnően végeztünk volna... De már mindegy... Így jár az aki újoncokkal kerül össze. Mielőtt végig gondolhatnám, hogy ki kicsoda, Hermione bekérdez..ne... De mielőtt már az első mondatát végig mondhatná közbe vágok, valahol annál a résznél hogy "Felism...". Mindezt úgy, hogy zavartalanul nézek tovább az öregre, mintha csak levegőnek nézném a lányt, nagy elgondolkozásomban. - Fel is kötném azt a nőt.. - nem hangosan szakítottam félbe Grangert. Aztán tovább is iszkol mert van más ami lekösse a figyelmét szerencsére. Az öreg tényleg fél, úgyhogy újra aktiválom a hangtalanító rúnát. A külvilág csak érthetetlen sutyorgást fog csak hallani tőlünk. - Egy kis időre nem hallanak minket. Ki volt a szóvivő hármójuk közül [..]? - A nevén szólítom az öreget. Aztán eszembe jut valami - Ha nem akarsz róla beszélni, add nekem az emléket! Cserébe kérhetsz valamit. Mondjuk segítek kitakarítani a fogadódból a nem kívánatos szemetet. Ahogy elnézem, némi védelem sem jönne rosszul nem...? - a kérdést lógva hagyom és amennyiben bele egyezik, az egyik zsebemből egy üres fiolát veszek elő és markomban feltűnés nélkül nyújtom neki.
Szinte meg sem hallom a fehérhajú nő válaszát, akaratlanul is a levegőért kapkodom, ahogyan látom, hogy Kylie szenved a fájdalomtól. Nem vagyok hülye, látom, ahogyan a nő nézett rá, és mivel tudom, hogy Seraphine vámpír, neki aztán vannak érzékei megorrontani a sötét mágiát. Ha így odapattan Kylie elé, valami olyan történt, amit én nem vettem észre, de attól még megtörtént. Én is így teszek, de még pálcát is rántok. – Lényegében nem tud segíteni, csak hátráltatja az ügyünket. Üres fenyegetőzéssel, hatásvadász illúzióval próbálkozik. Kivizsgáljuk az ügyet, de egyet megmondhatok. Ha kegyednek köze van a dologhoz, az nem marad annyiban. Akármennyire is gőgös, önhitt. Egyszer ez lesz a veszte. – Húzom el a számat, mindig is taszított az ilyen mértékű magabiztosság. Talán okkal vagyok a nyájas, és szerény hugrabugban, a barátaim továbbra is olyanok, akikkel lehet beszélgetni, viccelődni, és nem véletlenül nem lettem auror. Fogalmam sincsen, hogy mi hogy kerültünk képbe, de talán egy valódi nyomozás folyik a háttérben, mi pedig kellően ismeretlen balekok vagyunk ahhoz, hogy bedobjanak minket csalinak. Egy életre megtanultuk, hogy többet ilyenbe nem megyünk bele. Megfogom Kylie kezét, és Seraphine-nek biccentve elhagyjuk a helyszínt. Én utoljára, a pálcámat végig a nőre szegezve, azért megjegyzem, amit mondott, de ez az erőfitogatatás inkább szánalmas volt, semmint félelmetes. Remélem, hogy nem gátol meg minket, mert a sötét varázslattal szemben nem tudom, hogy mennyire tudnánk helytállni, ezért csak bízom benne, hogy hagy elmenni. Ha igen, akkor oda lenne érdemes visszatérni, ahol elváltunk a másik csapattól.
[You must be registered and logged in to see this image.] Magamban elképzelem a három embert, s egyértelmű hasonlóságot találok a leírt nő és az első számú gyanúsított között. De ez így túl egyszerű. Mondjuk akár a trió csendes tagja is lehetett, hiszen csak egy szőke hajszálunk van, ez utalhat férfire és nőre is, hacsak az embert el nem vakítja az előítélet, mely szerint a nőknek van hosszú haja. Ezt a részét elhiszem a bácsi mondandójának, de eléggé sok minden más sántít. Fejben már tervezem is, hogy miként bírjam szóra. Nem mintha ez az én szakterületem lenne, de magamra vállalom. Elvarázsolva nézem a kékesen csillogó port. Az tuti, hogy ez nem sima porózus kosz. Annak idején szeretett bácsikám sokat mesélt a muglikról és hogy különféle vegyületekkel mérgezik magukat, esetenként egymást. Arról is esett szó, hogy ezek lehetnek akár olyanok is mint a por és hogy sose hagyjam magára a poharamat egy buliban, koncerten. Elhessegetem az ötletet, hogy próba-szerencse felkiáltással lenyaljam ujjamról a kéken izzó finom törmeléket. Inkább lefújom onnan, mielőtt meggondolatlanul cselekednék. - Mondja uram, mitől fél? – Pillantok a bárpulton trónoló alak felé, olyan nyugalommal, mintha nem éppen egy kétes gyilkossági esetben nyomoznánk. Őszintén; nem várok válaszra. Az ijedős emberek még jobban megijednek, amikor felfedik őket kicsinyességükben. Mindeközben vizsgáló tekintetem a falakra téved. Nyugodtan figyelem, konkrétan egy szemrebbenés nélkül, ahogy előadja magát a festmény. A családi kúria tele van ijesztő és szokatlan alkotásokkal, legtöbbje ordítva fejezi ki nem tetszését, ha éppen olyanja van. Nem fogok ettől megijedni. Ellenben, ha már kapcsolatot létesít velem akkor akár szóra is méltathatna…vagy szóra bírhatnám. Egyszerűbb esetnek tűnik, mint a bácsi, szóval… - Van esetleg mondandója is vagy elvitte a zsákmány a nyelvét? – Lépek egyenesen a kép elé, s igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy itt igenis én irányítok. Különben is mit tudna velem tenni ez a rajzolt arc? Dühösen megrázza a keretét, mint egy hisztis gyerek?
Feszült a légkör, ez nem is csoda, hiszen az imént láttunk egy szörnyen megrongált holttestet és most valahogy ez a hely inkább repít gondolatban a mocskos Zsebpiszok közbe, minthogy a Soho-ban egy szórakozóhelyen érezzem magamat. Nem vagyunk biztonságban, ez egyértelmű, még annak ellenére sem, hogy hárman vagyunk egy ellen, és ezt igazolja az is, hogy látom, ahogy Kylie megkapaszkodik a székben aztán érzem, ahogy az én mentális ellenállásomon is áthatol a nő, mint kés a vajon, és a ki nem mondott gondolataimra felel. Sosem fordítottam figyelmet arra, hogy a legilimenciával és az oklumenciával foglalkozzam, nem készültem arra, hogy akárkinek szándékába állhat az elmémben matatni, de ez nem jelenti azt, hogy értékelem, főleg, mert az ellenállás Kylie-ból kiindulva fájdalmas, és a nő még sem hátrált meg. - Csak annyit, hogy érdemes lenne beszélnünk vele, lehet, hogy bajban van. - válaszolom, de a hangom érezhetően ingerült, még az anyai ösztönök - annak ellenére, hogy nincs és talán nem is lesz saját gyermekem - is előugranak, és mivel eddig sem ültem le, sréhen beállok Kylie elé. Nem azért, mert fizikailag a testemmel megvédhetném, ha a nő az elméjét akarja célozni, mert gondolom nem okoz neki gondot “kikerülni” engem, de igen csak csúnyán nézek, hogy fájdalmat okozott neki. A csapdákat és a szellemeket észlelem, ugyan teljesen biztos, hogy jelen pillanatban nem tudnám felmérni mindet, de talán egy halvány esélyünk van arra, hogy menet közben mivel már egyszer odafigyeltem rá, biztonságban kijussunk akkor is, ha ez a nőnek nem tetszik. - Tehát azt feltételezi, hogy nem járt sikerrel az ön megtámadásában és ezért megtámadhatta az áldozatot, mert…? Esetleg elmondaná, hogy miért ez az első gondolata úgy, hogy még neveket se említettünk? - kérdezek ezúttal, de valójában a kérdésem arra irányul, hogy vajon a holttest képét, a halott személyazonosságát is kibogarászta-e a fejünkből. Egyet kell értenem Kylie-val, nem tetszik a felállás és talán meggondolatlanság volt ehhez a nőhöz jönni, de bevallom, az én emlékeimben csak egy középkorú sztripper képe élt, fogalmam sem volt róla, hogy ilyen alvilági díva. - Igazad van, ideje távoznunk, a társaink már várnak, hogy a másik helyszínről összevessük az információkat, már elég régen elváltunk egymástól. - támogatom Kylie ötletét és egyben kihívó tekintettel pillantok a fehérhajú nőre, biztos vagyok benne, hogy veszi a lapot. Többen vagyunk és tudják, hogy hova jöttünk, azt is, hogy hozzá, és azt is, hogy az Aranyvarjúban vagyunk. Ha hátráltatná a távozásunkat elég nagy bajba tenyerelne, hiszen Cedric apja a Minisztériumban dolgozik, ahogy a bátyám az Auror központban, szóval nem tipikusan olyan fiatalok vagyunk, akikkel csak úgy bármit csinálhatnak. Ugyan valójában cseppet sem mutatkoztunk be, de ami késik nem múlik. A tekintetem Cedricre téved, vajon ő is inkább menekülne? Bátor srác, nem véletlenül lehetett a Roxfort bajnoka, lehet, hogy van valami világmegváltó ötlete és általában a szavak embere is... Én meg csak aggódom és csúnyánnézek.
Sera hallgat, Cedric pedig kérdez. Oldalt pillantok, de magamban elmerengve nem is értem pontosan mit szeretne, hiszen ez a környék valószínűleg tényleg csak olyanokból áll, akik akármikor akárkivel könnyedén tudnának végezni. Aztán jön a bumm, mármint a fejemben. Erősen szorítom meg az alattam lévő ülőalkalmatosságot a lábam mellett, hiszen túl erős a fájdalom, még a szemeimet is összeszorítom és amikor újra kinyitom őket csak a nőre meredek, aki egyértelműen a fejemben tudkált. Igyekszem megerősíteni a mentális védelmemet és innentől erősebben koncentrálni arra, hogy ne juthasson be a gondolataim közé, hiszen bár rajta nem láttam fájdalom jeleit, de mivel nem beszélt, de mégis kapott válsaszt, úgy tűnik hogy az ő gondolatai is túl hangosak voltak. Nagyon nem tetszik nekem a helyzet, főleg ha azt nézzük a nő olyan valakit próbál besározni, akivel neki problémája van, aki őt támadta meg, ez innentől igazából nem érdemi információ, hiszen azt mondta bárki tehette, de olyan valakit említ, aki számára hasznos, ha nincs az útban. Legszívesebben felállnék, de csak futó pillantást vetek a többiekkre, hátha ez alapján le tudom szűrni ők mit tennének. Hogy ki tudnánk-e törni innen? A jó ég tudja, végül is okkal minket választottak, Sera vámpír, ha elég jó csapatként működnénk együtt talán igen, mert amúgy mi a garancia, hogy csak úgy elmehetünk és nem szórakozik csak velünk ez a nő. - Talán csak jó oka volt rá, hogy megpróbálta, de ez nem jelenti, hogy a mi dolgunkhoz köze lenne. - szögezem le végül nyíltan. - Nekem nincs is több kérdésem, köszönjük a... vendéglátást. - a pezsgőhöz természetesen eszem ágában sincs hozzányúlni akkor sem, ha ő ivott belőle és erősen koncentrálok arra, hogy ne gondoljak semmire, ami az üggyel kapcsolatos. Felállok, ezzel is távozási szándékomat kifejezve, arra készülve persze, hogy ez nem lesz olyan egyszerű.
//Képesség készenlétben tartva, ha szükség lenne rá: Vérmágus 3. szint: Irányítás - Mások vérét irányítva képes az illetőt falhoz vágni, vagy felemelni a földről (mint Magneto a fémmel), max. 15 kilót tudsz rajta lökni.//
Igyekszem nem kimutatni a gondolataimat miközben a hirtelen kibukott kérdésre jönnek a válaszok. Talán igazán nem is nekem szegezi őket a tulaj, hanem inkább Viggonak, hiszen láthatóan valahonnan ismerik egymást. Nem mintha különösebben érdekelne, bár elég furcsa, hogy egy minisztériumi ember ilyen nagyon jól járatos ebben a fura alvilágban. Én biztosan nem fogok ide jönni többet, csak maximum ha nagyon muszáj, egyébként sem tudom igazán elrejteni magam, még a csuklya alatt sem, akkor is kitűnök. Csoda, hogy Adora amúgy nem. Mondjuk neki alapból más a személyisége. - Felismered valamelyiküket? - Nézek picit Viggora. - A tetoválásokról tud valamit mondani? Egy kiemelkedőt? Amiről megismerné újra a férfit? - Próbálok óvatos lenni, de ha nem tudom visszafogni magam, hát akkor nem megy. Még rövid ideig a port figyelem. Azt már nem látom, hogy Adora belenyúl, én biztosan nem tettem volna, elővigyázatosságból sem, inkább a pálcámmal piszkáltam volna, de hát átadtam neki a terepet ebből a szempontból. Amúgy sem tudtam meg semmi extrát a férfitól, de valahogy nem bízom meg benne, mert gyanúsnak tűnik a nagy barátkozós dumájával. Valahogy tudom, hogy nem fogok előrébb jutni ebben az ügyben, de ahogy nézelődök és feltűnik a kislány, ez már több, mint gyanús. Közelebb lépek, kérdezek és ő félénken válaszol, de azért óvatosan figyelem, hiszen magam is tudom, hogy itt mindennek lehet egy hátulütője. - Hogy érted ezt? Valaki nem enged hazamenni? - Az aggódó, féltő szerepben mindig is jó voltam, főleg ha egy ilyen csöppségben valamilyen szinten magamat látom meg. Természetesen azért még próbálok a hátam mögött lévőkre is koncentrálni. - Tudok valamiben segíteni? Vagy esetleg te nekünk? - Próba szerencse. Elvégre a gyermeki száj mindig igazabb a felnőttnél. Hátha valamiben előre lép az ügyünk és végre elmehetünk innen.
A fogadós kissé szorongva kezd el játszadozni az ujjaival, mintha nem akaródzna válaszolni a kérdésekre, feltehetően aggasztja valami. Egyszerre válaszol Hermione és Viggo kérdéseire. - Úgy három napja. Mindhárom magas volt, kettő férfi, egy nő. Utóbbi az egyik szőke, tekintélyt parancsoló banya volt, vörös rúzs, fehér bőr, igazán szemrevaló, elég veszélyesnek tűnt. Az egyik férfi tele volt varrva, mindenféle képekkel, borotvált haj meg miegymás, kifejezetten cingár. A harmadik pedig... Fura szerzet, sápadt szürkés bőr, nagyon keskeny csípő, ő nem nagyon szólalt meg. Valami minisztériumi fickóról kérdezősködtek, de... nem tudtam mondani nekik semmit. - kényszerűen elhallgat, mint aki valami rosszat mondott. Láthatóan kezd úrrá lenni rajta a félelem. - Jaj, ha annak idején tudtam volna hogy ennyi lesz itt a bonyodalom... Nem volt ez mindig így. - a fehér por említésekor töprengve néz Hermionéra - Por. Gondolom. Kicsit csilivili, de hát a por az por. Abból pedig van itt bőven. Miért? Merlin szakállára, mibe keveredtetek gyerekek...? - lemondóan sóhajt. A kislány, aki eddig a lányt szuggerálta, most félénken behúzódik a fal mögé, csak egy dolog hagyja el a száját. - Itt ragadtam. Adora megérzései helyesek, azt egyértelműen leszűrheti, hogy a fogadós ferdít, elhallgat dolgokat, ahogy azt is, hogy félelemből teszi. Az ujjára ragad egy kevés a fehér porból, ahogy megtörik rajta a fény, enyhe kékes fényben izzik. - Ez aztán a különös por. Nem emlékszem mikor került ide...- jegyzi meg az öreg. Adora a szeme sarkából megpillanthatja, amint egy festmény, valamiféle vadászfickót ábrázol, éppen rá mered, és mutatóujjat vészjóslóan elhúzza torka előtt, szemei megtelnek aggodalommal. Nem valami biztató látvány.
Cedric megjegyzésére Nox elégedetten bólint, majd készséggel bevezeti őket szerénynek nem nevezhető székhelyére, ha valamit biztosra vél, az az, hogy a diákok valamit ki akarnak csikarni belőle, ő pedig nem szeret lemaradni a még friss és ropogós információkról, így belemegy a játékba. A kanapén foglal helyet, a kis csapat vele szemben egy másikon. Tekintete szinte éhezik a kíváncsiságtól, láthatóan épp az elméjükre hangolódik, mikor elhangzik az első kérdés, Kylie szájából. - A bokámat? - felvonja a szemöldökét, látszólag nem tudja mire vélni a kérdést, mely olyannyira foglalkoztatja, hogy reflexből drasztikusabb módszerhez nyúl. A lány gondolataiban kezd el vájkálni, olyan intenzitással, hogy Kylie erős fizikai fájdalmat és nyomást érzékelhet a halántékában, fülei keservesen zúgni kezdenek, a feje pedig hasogatni. Majd a hatás abbamarad, Nox pedig kényelmesen dől hátra, mint aki megkapta amit akart. Keresztbe teszi a lábait, tűsarkújának pántja épp csak egy picit félrebillen, bohócos tetoválásnak azonban nyoma sincs. A kérdést verbális válasz nélkül hagyja. Kylienak olyan érzése támadhat, mintha a korábbi látomások egyikét valaki mással együtt nézte volna végig. Ezután Sera következik, az ő gondolataiban kevésbé fájdalmas módszerekkel tapogatózik, egész egyszerűen kihallja őket, így Ansgar nevét is. Felszalad a szemöldöke, majd összeszűkült szemekkel mered a lányra. - Szeretnéd, hogy átadjak neki egy üzenetet? - kaján mosolyt villant. Sera érzékei kiélesednek, azonban a felvillanó csapdák sokaságára talán még ő sem számított. A Varjú többszörösen védett hely, szinte minden sarokban ezernyi bűbáj pihen, némelyik elnyeli a mágiát, némelyik élénkíti, vannak köztük kábító, támadó, megsemmisítő, álcázó és még ki tudja milyen féle-fajta csapdák, és a szellemek is szinte nyüzsögnek a helyen, ebben a kisebb térben azonban furcsamód egyáltalán nem. A kiút egyelőre tisztázatlan, de a lánynak olyan érzése támadhat, hogyha kellően együttműködőek, sértetlenül távozhatnak. Cedric következik a sorban, az ő kérdésére Nox pillái meg sem rebbennek, elegánsan kihúzza magát, egyenességre egyenességgel felel. - Kedvesem, a fájó igazság az, hogy az itteni vendégkör túlnyomó többsége képes lenne véres gyilkosságra. - kellemetlenül megköszörüli a torkát - Nem ismerek olyan griffendélest, aki bármiféle veszélyesnek mondható lényt tartana kordában. Ugyanakkor... - töprengően elhallgat - Volt itt egy férfi, magas, ősz hajú, hosszú ballon kabátban, talán két napja, viszonylag rövid ideig, azzal a szándékkal hogy megtámad, sikertelenül. Ő minden bizonnyal képes lenne ilyesmire. Sokakból váltok ki ellenszenvet, ilyenformán nem meglepő, de hogy valaki ennyire nyíltan, ezen a helyen próbálkozna ártani nekem... Merész. Szinte példátlan. - a kis csapat és Nox közti dohányzóasztalon négy pezsgőspohár látszik kirajzolódni a semmiből, amik gálánsan megtöltik magukat, a nő pedig int a kezével, hogy nyugodtan vegyenek, ő maga épp úgy megragad közölük egyet.
A második kör fix értékei a karakterek mentális ellenállásának számjegyei alapján kerültek kialakításra:
Továbbra sem félek, mert úgy érzem, hogy van valami hírhedt szerencsém, ami mindig is kihúzott a kátyuból. Mint amikor Potter éppen akkor esett le a seprűről, amikor esélye lett volna elkapni a cikeszt még hatodikban. Lehet, hogy amúgy is én lettem volna a gyorsabb, de a szerencse mellém állt. Aztán a trimágus tusa sövénylabirintusában állítólag az a furcsa áltanár mindenkit megátkozott, de én már korábban furcsállottam, hogy miket csinál, mert apa mesélt Mordonról korábban, ezért, amikor láttam, hogy ott ólálkodik, akkor alaposan elkerültem, és csak szegény Fleurt meg Viktort tudta bántani. És úgy összességében mintha mindig jól alakulna, de talán a pozitív szemléletem az, ami bevonzza a sikert is egyben. – Úgy hallottuk, hogy kegyed mostanság nincs túl jó passzban, de tévesek a kinti információk. – Húzom oda magamhoz mosolyogva Kylie-t a félelem legcsekélyebb vetülete nélkül. Egyrészt tudják rólunk, hogy itt vagyunk, másrészt már felnőtt, képzett varázslók vagyunk, a testőrök pedig csak nem fognak támadni, ha mi nem támadunk. Amíg Seraphine vizsgálódik, és Kylie Nox bokájára kiváncsi, felteszem a magam kérdését, mert talán nem kéne így letámadni, de nem tudom lelőni a beszélőkémet. – Akkor térjünk a tárgyra. Meghalt valaki, egy úr, akit ismertünk, és ide vezetnek a szálak. Vagy éppen a griffendél házhoz. Ugyan egyikünk sem oroszlán, és őket sem úgy ismerjük, mint aki gyilkolna, de.. lehet, hogy az egyikük egy veszélyes bestiát, vérlényt tart kordában. Bármilyen segítség jól jönne. Példának okáért egy konkrétum. Érkezett-e Ön szerint a környékre bárki, aki korábban nem itteni, helyi lakos volt, és képes lenne véres gyilkosságra? – Ez nyilván csak vélelmezés a részéről, hogy fel tudja-e mérni, de azt hiszem pont az a tuti megoldás, ha attól kérdezünk, aki ismeri a helyi viszonyokat. Nem vagyok egy James Bond, nem fogok úgy tenni, mint akinek leplezni kéne a céljait. Jobb az egyenes út. Maximum Hithockot nem említjük kérése szerint.
[You must be registered and logged in to see this image.] Persze, tudom, hogy kihallgatnak minket. De semmi különleges nincs abban, ha két roxforti diák a vadőrt keresik. Együttérzően bólintok a kis szörnyes anekdotára. Igen, ez sajnos eléggé Hagridra vall. Szerethető félóriás, csak eléggé elfogult, ha a kis szörnyeiről van szó. A megjegyzésekre nem is reagálok, egyik oldalnak sem érdekel a véleménye. Ellenben a két szőke említése felkelti a figyelmemet. Hermione heves kérdésére, elhúzom a számat, mert ez már gyanús. De mindegy, nem tudjuk visszafordítani az időt. A válaszból igyekszem meghallgatni a lényeget, vagyis azt, amit nem mondd el. Mert állítólag ilyen helyeken arra érdemes figyelni. Majd felfigyelek arra a porra, amit a griffendéles lány úgy vizslat. Itt tényleg szinte mindenhol megtalálható. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi van még itt, ami nyomra vezethet. Igyekszem nagyon diszkréten körbe kémlelni, nézem az embereket és a környezetet. Az feltűnik, hogy a másik lány valakihez közeledik, az automatikus görnyedésből egy gyerekre tippelek…De mit keresne itt egy gyerek? Lehet, hogy csapda. Legszívesebben megkérdezném a minket kísérő sötét alakot, hogy mégis mi jogon kérdezget itt, amikor semmi köze a kutatáshoz. De felesleges lenne, mert csak lekezelne, mint egy kislányt…Az ilyen emberek mindig kikészítenek idegileg. Sóhajtva távolodok el én is, mielőtt engednék a késztetésnek, hogy sípcsonton rúgjam Viggot. Mivel Hermione hagyja a por témát én ránézek a dologra. Veszem a bátorságot és hozzá érek; lássuk mi történik. Nincs értelme kerülgetni valamit, ami lépten-nyomon az utunkba kerül. Közben az agyam hátuljában elkezdek aggódni, hogy vajon miért nem jött válasz a göndör hajú lány patrónusára…
10784. Bejegyzés - 413-mas szállítólevél kitöltve × - Új árú felvétele a feketepiacon ☉ - McGalagony & Granger tilosban?
Figyelem az öreget, meg azt amiről beszél és kissé elgondolkozottan húzódnak össze a szemeim. Hümmenek egyet. Hermione megelőz a kérdéssel én pedig nem gátolom, nem is hoz zavarba, nem pisszegem le. Hülyeség lenne felhívni rá a figyelmet, továbbá az öreg is eléggé különösen elkalandozik. Megvárom ameddig válaszol Hermionenak. Közben körül nézek feltűnés nélkül, egyáltalán most van-e itt valaki és ha igen kik is. Őshiba, de valamiért kizártam ezt a "részletet". Aztán halkan teszem fel a kérdéseimet én is immár vissza fordulva. - Azt mondod, információt akart egy fickó meg a két szöszije? Mikor jártak itt? -
ha kapok bármiféle megerősítést, választ, akkor az öreget figyelve újabb kérdést teszek fel. - Miről, vagy éppen kiről? -
Mondanám, hogy a pálcám a kezem ügyében, de a kezem ügyében csak egy marék csont van leginkább. Én sajna pont az vagyok, aki senkit nem fog elbájolgatni, így nem is a pálca az elsődleges amit eszköznek tekintek magamnál kétes esetekre. Hermione remélem nem fog nagyon elbóklászni. Nem mintha nem tudná megvédeni magát, csak hát itt úgy képesek eltünedezni az emberek mint a kámfor.. Néha szó szerint is. Arról pedig határozottan nem most kívánom tájékoztatni, hogy egyébként kettős auror vagyok, köszi-puszi. Tehát marad az, hogy egyértelműen nem szavaz a két lány osztatlan bizalmat nekem. Nem nagyon ütközök meg ezen. A helyükben én épp így tennék.
A szemem sarkából észreveszem Kylie vonásain a változást, mikor észreveszi, hogy mi is történt a szememmel és hogy a fogaim is kipattannak, ha beszélek és néhány pillanatra elfog egy kellemetlen érzés, de szerencsére gyorsan tovaszáll. Még egy éve sincs, hogy vámpírrá változtattak, de amikor visszatértem Angliába és visszatértem a Roxfortba a tanulmányaimat folytatni a Minisztériumban bejegyeztettem magam, tanúvallomást tettem, mindent elintéztem, amit kellett, bár nem volt egy sétagalopp. Mondjuk az se, hogy közöljem Ashtonnal és aztán a családommal, hogy mi is történt akörül, amikor Sasha a Morgan birtokon meghalt… Kylie-val ellentétben, aki hatalmas pusztítást tudott volna előidézni, én csak visszahökkenteni akartam az izomembert, de szerencsére nem lesz belőle semmi és Cedric kérésére a nő elkezd minket bevezetni az épületbe, ahol még talán egyikünk sem járt. Figyelem a falakat, ajtókat, az útvonalat, amin haladunk, és persze a nőt, aki homályos emlékeket ébreszt bennem egy alkoholgőzös éjszakáról, ahol Grayson a táncparkettre vitt, miután ez a nő öltáncot lejtett a legénybúcsú főszereplőjének. Belépve állva maradok, az idegességemben kijön a kis defektem a renddel, a tisztasággal és a baci érintkezéssel - vámpírként nevetséges - és nem akarok semmihez hozzáérni. Kylie kérdését hallva kicsit összevonom a szemöldököm, nekem van egy olyan sejtésem, hogy az a tetoválás inkább a Griffendéles verőlegényen lehetett, és nem a nőn, persze lehet, hogy én járok rossz nyomon. Már itt vagyunk előtte, képtelenség félrevonni őket, pedig realizálódik bennem, hogy az egész iskolából alig vannak, akik tetoválva lennének, és az egyetlen Griffendéles fiú, aki eszembe jut kinézetre valóban elmegy alviláginak, bár nem éppen egy nagydarab verőlegény. Inkább olyan, mint egy terjesztő, aki maga is drogfüggő, vékony és cingár, fehér északi bőrrel. Ansgar Halvorsen. Nem vagyok benne biztos, hogy Kylie kérdését nem fogja elhessegetni, viszont Cedric az afféle diplomata, mindenkinek a barátja és a Hugrabug bajnoka, szóval azt hiszem beszéd helyett én továbbra is kicsit tartózkodom, próbálok rájönni a vélhető kapcsolatra Nox és Ansgar között, már ha jó helyen tapogatózom, és arra, hogy hogyan is kéne eljárnunk, ha nem vagyunk ténylegesen aurorok. Talán szembesítsem, hogy az egyik kuncsaftját szétroncsolódva holtan találtuk és követeljek tőle alibit? Egyelőre együttműködő, de a hangja türelmetlen, lehet, hogy nem érzékenyülne el attól, hogy szabadúszó segítség vagyunk a nyomozásban és azonnal kiadná az utunkat. Azért nem tétlenkedek teljesen, mivel nem ismerem a helyet, ezért megpróbálom a képességeimmel feltérképezni, van-e itt ragadt halott lélek, esetleg érzek-e elátkozott ereklyét vagy csapdát, a biztonság kedvéért.
// Kísértetvadász II, részlet:
Spoiler:
A kísértetvadászok képesek azokat a szellemeket is látni, akik már átléptek a függönyön és odaát tartózkodnak, kapcsolatba léphetnek elhunyt rokonokkal, hívhatják őket, tehát cézatosan képesek megidézni valakinek a szellemét…. Érzékelik a sötét teremtményeket, szellem, vérfarkas, vámpír stb. Meg tudják határozni hozzávetőleg az irányukat. Tömegben tehát még nem tudnak célzatosan kiszúrni pl. egy vámpírt, de tudják merre van.
Relikviamester*:
Spoiler:
2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.
Talán nem kellene már ennyire meglepődnöm azon, hogy Viggo mennyire otthonosan mozog ezekben a körökben, hiszen ezt már a találkozásunkkor is bizonyította, viszont még mindig nem hagy nyugondni ez az egész. Mégis csak csendes megfigyelőként állok be a képbe, végighallgatom a monológjukat, a kérdezz-feleket és kicsit meg is hökkenek, amikor a férfiról és a szőkékről tesz említést a tulaj. - Fickó a két szöszivel? Tud róluk egy kicsit konkrétabb leírást adni? - Bizalmatlanul emelem a tekintetemet felé, főleg a megjegyzés után, amit rám tett. Nem is méltatom inkább válaszra, hiszen ennek most nincs itt a helye és nem is akarom már ettől jobban felhívni magunkra a figyelmet. Csak egy szemforgatás kíséretében elfordítom a tekintetem, hogy körülnézzek és ekkor látom meg az a fehér port, ami nagyon hasonlít arra a mintára, amit a gyilkosság helyéről elhoztunk. Egy picit ellépek a mellettem álló kettőtől, óvatosan közelebb az antik tálhoz, amiben ez a por van. - Meg tudná mondani, hogy ez mi? - Óvatosan teszem fel a kérdést, úgy, hogy lehetőleg ne tűnjön a dolog vádaskodásnak, sem semmi másnak, csak egy egyszerű kérdésnek. Ha kapok választ a kérdésemre, akkor azt végighallgatom, persze közben vizsgálgatva a port amit még felfedeztem, hogy körülöttünk igen sok helyen jelen van... de ezt még mindig nem igazán tudom hová tenni. Ahogy egy kicsit ide-oda lépkedek, óvatosan, szemem sarkából figyelve a tulajra, megpillantom a kislányt is. Csendben közelebb hajolok. - Szia! Hát te ki vagy? Itt laksz? - Mosolyodom el bájosan, de persze igyekszem mindvégig a figyelmemet megosztani és a többiek felé is pillantgatni néha-néha, hiszen minden információra szükségünk lehet és most nem hagyhatunk ki semmilyen apró részletet.
A három fős csapat betér a fogadóba, s annak tulaja készséggel fogadja őket. Valóban barátságos teremtésnek tűnik, de felmerülhet a kérdés, miért épp a Zsebpiszok köz kellős közepén tevékenykedik. Adora kérdésére bűbájos mosollyal felel, látszólag kedveli a lányt. - Hagrid? A nagydarab szőrös, ugye? Neeem, nem járt erre, de ha járna se fogadnám szívesen, a múltkorában is elszabadult valamelyik fenevada, azóta se tudni merre jár. - fel-alá mászkál a pulton, kicsit aggasztja a gondolat, de hamar túllendül rajta - Azt érzem okkal jöttetek ide, szokatlan a magadfajta errefelé. - fordul Hermione felé, alaposan végigmérve a lányt, aki ha igazán szemfüles, itt-ott, a sarokban, egy antik tálkában és számos más helyen felfedezhet fehér por jellegű lerakódásokat, amik kísértetiesen hasonlítanak arra, amit a gyilkosság helyszínén találtak. És ha ez még nem lenne elég, a lépcsőfordulóban megpillanthat egy kislányt, aki félénken kukucskál feléjük a fal mögül. A motel tulaja ekkor Viggo felé fordul. - Hmm, bevallom nem jó az időzítés. A vendégek egyszerre elhallgattak, mióta itt járt az a fickó a két szöszijével. Ők ugyanezt kérték tőlem, az emberek pedig mintha berezeltek volna. Érdekes, nemde?
//kövi hsz 07.15. - a késés miatt a határidő rugalmas// Nox
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-07-10, 23:02
A lányok bizalmatlansága egy cseppet sem hoz zavarba. Sem az hogy nem osztanak meg túl sok mindent. Beérünk a fogadóba. Ahol ismerős arc fogad. Közelebb megyek a kisöreghez. -Ugyan kérlek! Az emberkereskedelem még nincs a repertoáromba. És valószínűleg nem is velük kezdeném. - a pulhoz sétálok és átnyúlva felette az öreg felé nyújtom a kezem, egy köszöntő kézfogásra. - Téged is jó még itt találni! - Aztán rá is támaszkodom mindkét könyökömmel a pultra lazán. - De tudod hogy van ez, néha egyenlíteni kell a karma mérlegén. És nincs is erre jobb mint két eltévedt diákot vissza vezetni. - rálegyint, hogy a kölykök nem is olyan érdekesek, bizalmasan közelebb hajol - előbb viszont akartam veled beszélni. - halkabbra is fogja magát. - Információra lenne szükségem. Történetesen kettőre. Természetesen... Nem ingyen.
Talán gyávaság a részemről, hogy a távozáson gondolkodom, de hát nem kifejezetten vagyok auror és az idegeim sem a legtökéletesebbek, hogy ilyen sötét alakok között elég bátor legyek. Sera velem ellentétben elég határozott és azért meglep a szemét ért változás, noha nem döbbenek le, vagy ijedek meg tőle. Végülis sokkal hatásosabb, mint ahogyan én rákészülök, ha tennünk kellene valamit, de úgy fest a fotón lévő nő elég nagy tekintéllyel bír itt, mert amikor nekünk szenteli a figyelmét mintha a védelme alá is kerülnénk. Na persze egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez jó dolog. Ahogy pedig belépünk az épületbe és követjük őt ebben csak még biztosabbá válok. Innentől még csak lelépni sem tudunk egy könnyen és ez határozottan ijesztő, megszorítom Cedric kezét, még ha ez túlzott jele is annak, hogy be vagyok tojva, de képtelen lennék most ezt titkolni. Ha már itt vagyunk, nagyon úgy fest, hogy ki nem hátrálhatunk a dologból és egymás között sem cserélhetünk eszmét, így csendben leülök és azért felmérve a terepet próbálok szinte már csapdába került egérként menekülő utat keresni, ha mégis szorult lenne a helyzet akkor vajon merre lenne a legkönnyebb eltűnni innen. Kissé tanácstalanul pillantok a többiekre, de egyelőre nem tudom, hogy pontosan mennyire is lenne okos dolog csak úgy nyíltan kérdéseket feltenni és hogy mennyire kapnánk rá konkrét válaszokat. - Megtenné, hogy megmutatja nekem a bokáit... hölgyem? Keresünk valakit egy bohóc formájú tetoválással, de sajnos nem tudjuk hogyan néz ki. - végülis ez nem egy konkrét kérdés és még csak nem is azt mondom vele, hogy gyanusítjuk bármivel is. Persze minden bizonnyal rákérdezhet, hogy miért keressük, de ha nincs tetoválása legalább máris kizárhatjuk, bár ez nem jelenti ,hogy semmi köze az egészhez, mert első ránézésre ennek a nőnek aztán akármihez köze lehet, de legalább a látomásból kizárható... elviekben legalábbis.
Kylie gondosan felkészül egy esetleges támadásra, erre azonban nem kerül sor, Nox megjelenésével a kopasz fickó kevésbé jelent fenyegetést. Sera pillantására egy pillanat erejéig felhőköl, bosszúsan fújtat, mint egy felbőszült bika, majd engedelmesen visszahúzza magát, s beáll ismét az alvilági banda árnyékába. Nox kíváncsian felvonja szemöldökét Cedric szavaira, hosszú másodpercekig némán mered rá, csak aztán válaszol. - Úgy hírlik? És mit gondolsz most, hogy itt állunk szemtől szemben? - ördögi félmosoly, majd árnyalatnyi gyanakvással a tekintetében féloldalan biccent, jelezvén, hogy szeretné, ha a három ifjonc követné a Varjún belülre. A pávatollas nő és csapata feloszlik, ki visszamegy a Varjúba, ki az utcán bandukol tovább, így ha a résztvevők nem követnék Noxot, hanem itt maradnának, számíthatnak némi kellemetlen meglepetésre. Amennyiben igen, a nő hosszas néma séta után a páholyában foglal helyet, lehuppan vérvörös kanapéjára, s int a szemben lévők felé. A páholy előtt, mögött és mellett képzett testőrök állnak, a hoppanálás kivitelezhetetlen, és akár egy rossz mozdulat is végzetes következményekkel járhat. - Minden bizonnyal nem lánykérésről van szó. Tehát, mit akartok? - mered a diákokra, hangja ugyan nyugodt és bársonyos, annak lejtésében némi türelmetlensg fedezhető fel.
boss 1: Nox Djarum képesség: legilimentor feladat: gondolatolvasó lévén Nox próbára fogja tenni a diákok mentális ellenállását és akaraterejét, néhány éve eltanult egy olyan varázslatot, mellyel egyfajta suttogóként behatolhat mások elméjébe, visszhangozhat benne, akár fel is idézheti legszörnyűbb emlékeiket a játék ebben a körben a következőképpen alakul: - a diákoknak kérdéseket kell megfogalmazniuk a gyanúsított felé, egy körben egyet, összesen 3 ilyen kör lesz, és mindháromban lesz valamiféle csavar a szabályokat illetően, így olyan kérdésekre kell törekedni, amik a lehető legtöbb kinyerhető információt feltételezik - minden hozzászólásom elején dobni fogok 2 db 10 oldalú kockával, majd a dobott szám számjegyeinek összegét feltüntetem itt - az a diák, akinek a fix értéke a legközelebb áll a kapott számhoz, előremozdítja a nyomozást, kérdésére valid, tiszta, logikus választ kap - az a diák, akinek a fix értéke a második legközelebb áll a kapott számhoz, rejtélyes, ködös választ kap, önállóan vagy a társai segítségével kell kihámoznia belőle a lényeget - az a diák, akinek a fix értéke a legtávolabb áll a kapott számtól, büntetésben részesül - döntetlen esetén dupla jutalom/bünti várható
Az első kör fix értékei a korábbi dobásaitokból kerültek kialakításra:
Meg kell acéloznom, hogy álljam a nő tekintetét, ne hatoljon el a fülemig a vélavarázs, karbafont kézzel figyelem a mondandóját, nehogy lemaradjak valami részletről, de a szemem sarkából mégis inkább Kylie karcsú alakjára tapad a tekintetem, mert tudom, hogy a szerelmünk erősebb bármilyen csaló mágiánál. Ettől függetlenül fenntartom a pajzsot, hogy aztán kivágódjon az ajtó, és megjelenjen a nő, akit lényegében kerestünk. És aki ezzel a mozzanattal le is rombolja a mesénket, de sebaj, legalább megtaláltuk. – Üdv hölgyem. Úgy hírlik, hogy nincs túl jó bőrben. Beszélhetnénk valahol kisebb társaságban? – Vonom magam mellé a felém hátráló Kylie-t a félelem legcsekélyebb jele nélkül, és bár megrezzenek, hogy így látom Seraphine-t, már régóta tudom, hogy vámpír. Azért nem semmi, hogy a kedvesem sötét mágiákra képes látó, míg az egyik legjobb barátom halálontúli vérlény. Ám úgy hiszem, nem a mágikus képességeink vagy átkunk határoz meg, hanem amiket valójában teszünk. Mindenesetre a pálcám nekem is a kezem ügyében, de én nem arról vagyok híres, hogy a nyers erőt alkalmaznám. Természetesen kitűnően ismerem a támadó varázslatokat, már fejlesztettem is néhány sajátot, de jobb a diplomácia első körben, nem pedig a vérontás. Egyre több rossz arcú és sötét varázsló tűnik fel az utcán, de bízom benne, hogy ha mint hivatalos jogcímen itt nyomozó diákok vagyunk, akkor nem mernek nekünk támadni. Az más kérdés, hogy valójában nem vagyunk aurorok, sem pedig ténylegesen felkérve. Ezt a fenyegetőink nem tudják.
Igyekszem kicsit komolyabb arckifejezést magamra ölteni, nem a rémült, elveszett kislányos fajtát ami talán eddig feltűnt bennem. A hírnevemhez és a tudásomhoz méltó szeretnék minden esetben lenni, még akkor is ha egy ilyen szörnyű és undorító helyen kell nyomoznunk... valószínűleg ha képzett auror leszek, ez a későbbiekben is fenn fog majd állni. Mégis igen csak nehezen gyűröm le a bennem felgyülemlett idegességet és félelmet. Viggo érkezése sem nyugtat meg. Egyáltalán nem ismerem jól, annyira pedig pláne nem, hogy meg is bízzam benne. Persze esélyünk sincs, hiszen ő is mindent lát abból, ami történik... és ugyan a furcsa lényt csak én véltem felfedezni, most már biztosan résen leszek, jobban mint eddig, és nyitva tartom a szemem, gondolataimban pedig több érdemes varázsigét kezdek forgatni. Bólintok Adora ötletére, és ismét csak reménykedni tudom abban, hogy az üzenet nem jut rossz kezekbe, hanem célzottan Cedric-hez és a lányokhoz. Közben elindulunk, és Viggo hangtalanító rúnája igen hasznos kütyünek bizonyul. - Rendben, menjünk. - Teszem el a pálcámat a javaslatára, de azért a kezem a zsebemben marad, hogyha kell, időben tudjak reagálni. Nem szeretnék ezek után túl sokat beszélni, ígyis több mindent elárultunk már mint kellene. Viggo pedig igen furcsa és kissé gyanús is számomra. Túl jól ismeri az alvilágot. Bár ez most valóban a segítségünkre lehet. A fogadóhoz érve ismét valami rossz érzés fog el, talán előérzet, de már az is lehet, hogy csak spontán a hely miatt van. Óvatosan nézek körül, és ugyan igyekszem eltakarni az arcomat, mégis a férfi, aki hirtelen szóba elegyedik Viggo-val, meglát minket, átlát az álcán, aprócska mérete ellenére. Összevonom a szemöldökömet a kérdések hallatán, de Adora be is előz... nekem pedig csupán egy apró megjegyzés hagyja el a számat. - Itt még a falnak is füle van. - Suttogom, alig halhatóan, és körülnézek. Remélem vagyok annyira jó megfigyelő, hogy észrevegyek valamit, ha esetleg gyanús vagy akármi...
[You must be registered and logged in to see this image.] Kissé meglep, hogy a griffendéles lány felismeri, ezt a láthatóan kétes alakot…Mégis milyen körökben foroghat? Ellenben annak örülök, hogy egyet ért velem a férfivel kapcsolatban. Ez egy kényes nyomozás, nem kell még egy embernek belebonyolódnia. Nem értem miért fogja meg a kezemet, de az arcát látva inkább nem akadékoskodom, hát még a mondandója után… Egyetlen dolog jut eszembe, ami ilyesmire képes, de nem tudom, hogy mégis miért lenne itt egy szabadon mászkáló Demiguise? Hagyom tehát Hermionénak, hogy vigyen magával. - Nagyon remélem. – Súgom vissza, s lehet hasznos lenne nekünk is kiküldeni egy patrónus üzenetet. – Lehet szólunk kéne nekik. – Amennyiben Hermione egyet ért, vele küldetnék patrónust, mert azt Cedric feltehetőleg felismeri. Viggora csak egy hangos sóhajjal reagálok, mert őszintén; irritál, hogy itt van még ő is. Mindig is jobban szerettem egyedül dolgozni. Az idősebb Roxfortos lányhoz már sikerült hozzá szoknom nagy nehezen, erre most jön még valaki. Az sem segít a helyzeten, hogy eddig semmi újjal nem tudott szolgálni. - Jó, mutasd az utat… - Mondom neki és ha a másik lány is belemegy akkor szépen magunk elé engedem. Szépen el is érünk a helyre, ahol a nagyon szimpatikus pultos egyből Viggoval kezdi az üdvözlést. Az erkölcstelen beszólásra szinte el is felejtem a helyzetünket és eleresztek egy mosolyt. Kedvelem ezt a bácsit. - Jó napot. Hagridot keressük. Nem járt itt? – Kérdezem teljesen ártatlanúl és kedvesen. Mondjuk miért is ne lennék ártatlan; nem csináltam semmi rosszat…ma még. Közben ezres fordulaton jár az agyam, hogy mégis mi történhetett a Roxfortban; a gyilkos az iskolában van, oda jár vagy ott tanít esetleg? Nem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem. Esetleg az iskolában újra lecsapott? Mi van, ha…ha megint meghalt valaki?
//Nem tudom, hogy kell-e, de inkább legyen itt ^^ Intelligencia: 26 Megjelenés: 16 Szerencse: 20
Teljesen megértem, hogy Kylie fél szemét Cedricen tartja, én is néha odapillantok, hogy az a nő véletlenül se gondolja úgy, hogy csak úgy elszédítheti a fejét. - Igazad van, túlságosan keveset tudunk, de talán a mágikus üzenet célbaér. Remélem időben. - válaszolom és elvégzem hát a bűbájt, miközben kissé az ajkamba harapok, mert a súlya annak, hogy az a férfi tényleg ezekben a percekben halhat meg, az egész életem tragédiái után még mindig túlságosan nehéz súlynak tűnik a vállamon. Nem is értem, hogy Nicolasnak hogy sikerült erőt merítenie és az Auror pályára lépnie, hiszen a szüleink is meghaltak, Lio-t is emiatt találták meg… Mindennek megvannak a következményei, annak is, ha valaki hőst akar játszani. Én eddig nem tettem, mert nem akartam Sashát hátrahagyni, ha valami bajom esik, de… Ez a veszély már nem fenyeget soha többé. Sajnos… Hiába vannak itt alvilági beütésű emberek, egészen addig míg csak nézegetnek minket nem érdekel, de amikor megjelennek előttünk, hogy elzárják a menekülési utat - nem mintha nem lenne lehetőségünk hoppanálni, akárhová is állnak -, nem érzem magam fenyegetve. Viszont innentől picit felszalad az adrenalin és ezzel együtt a vámpírérzékeim is kellemetlenül kiélesednek. Csak azért kellemetlenül, mert ugyan nem volt olyan nagy balesetem, mint Sheree-nek, de azért még teljes mértékben nem tanultam meg uralni minden fokon… Nem pontosan ismerem Kylie képességeit, és ránézésre igen gyenge teremtésnek tűnik, fizikailag, így ahogy elindul Cedrichez vissza, azonnal beállok közé és a csúnya fickók közé, ha rossz szemmel nézik és meg akarnák állítani, akkor ne érjenek el hozzá, rajtam kelljen keresztül menniük. Persze azon felül, hogy vámpír vagyok és ereklyevadász, tehát valamilyen szinten képzett, nem vagyok kimondottan egy nagy harcos, szóval fizikai harcban valószínűleg összecsomagolnának, de a tekintetemben van egy jó nagy adag elszántság és leginkább veszély, ahogy a zöldeskék szemeim feketére váltanak és sötét erek kezdenek kiemelkedni a bőrömből. Nem támadok, csak úgy hátrálok Kylie-val vissza Cedrichez, hogy nyomonkövetem a mozgásukat ezzel a nem éppen biztató vámpír tekintettel. Megjelenik a nő, akinek egyébként nem tudom a nevét, életemben egyszer láttam egy bárban, amikor még józan se voltam teljesen, ahogy öltáncot járt egy legénybúcsún, szóval most újra megnézem és egy bólintással igazolom, hogy tényleg nem tévedtünk, ő az. Nyilvánvalóan Cedrichez szólnak a szavai éppen ezért én azt figyelem, ahogy a tömeg hangulata kissé megváltozik, mintha átmennének birkába és csak akkor kezdenének bele csetepatéba, ha ez a harmincas nő úgy kívánja. Ha nem tudjuk, hogy Kylie látomásában hol volt Mr. Hitchock, akkor nincs értelme elmennünk akkor, amikor éppen megjelenik a gyanúsított a szemünk előtt. Mert vagy gyanúsított, vagy kihallgatnivaló tanú, valamit biztosan tud. - Nem fordíthatunk pont most hátat, lehet, hogy tud valamit, hiszen ő volt a képen. - suttogom vissza Kylie-nak, de ha az a fedősztorink, hogy Cedric a kérő és éppen egy tucatnyian bámulnak minket, akkor valahogy át kéne vinni ezt az egészet egy privátabb beszélgetésre és ezt valószínűleg csak a srác tudja megtenni anélkül, hogy túl korán lelepleződnénk, hogy mibe is ütjük az orrunkat. Ha a nő megjelenésére nem támadnak ránk, akkor egy ideig még meredek a fekete, megváltozott szemeimmel, de aztán igyekszem visszanyerni az emberi nyugodtságomat.
// Amennyiben a csúnya bácsik szeretnének hozzá érni, a fekete vámpírszemek csak megfélemlítés, nincs tényleges képesség mögötte: Légmágus képességek: 1. szintről: "Képes 5 kilogramm erősséggel megtaszítani tárgyat, vagy embert. 2. szintről: "Érintésre képes elektromos feszültséget gerjeszteni, tehát mugli készülékeket képes kiiktatni 200 voltig bezárólag." //
Nekem se tetszik az a nő, de Cedric tudja, hogy mit csinál és bár kicsit félrejöttünk, de attól még látjuk őket és remélhetőleg, ha bármi gond lenne, bármi furát tapasztalnánk akkor segíteni tudnánk neki. Nem mondom, hogy egyáltalán nem érzek cseppnyi féltékenységet sem, hogy ilyen nők között van az, akit szeretek, miközben én eleve nem tartom magamat különösebben világszépének és ezen nem segít az általános kialvatlanság sem, vagy hogy nem kifejezetten vagyok az a típus, aki túl gyakran öltözködik csinosan. - Nem lesz gond, tud vigyázni magára. - mondom Serának, amit mondjuk részben saját magamnak is mondok, hogy ne aggódjak annyira. Közben saját magunkra is vigyáznunk kellene, hiszen mégis csak egy igen sötét környéken vagyunk és lássuk be egyikünk se mondható kifejezetten alvilági alaknak, arról pedig nem tudok, hogy Sera talán hasonló emberek között is megfordulhatott az utóbbi időben. - Nem tudom, hogy pontosan hol volt, talán az irodájában, de ott se jártunk még, nem tudnánk csak úgy odamenni. - rázom meg a fejemet, meg aztán attól, hogy irodának tűnt a hely még az sem biztos, hogy kifejezetten az ő irodája volt, úgyhogy nem lenne értelme megpróbálni. Ha nincs pontos célállomásunk, nem tudhatjuk, hogy mi sülne ki a próbálkozásból. Értesíteni persze ettől még kell, bár sejtelmem sincs, hogy mindez megtörtént-e, vagy csak meg fog. Közben azért figyelem, ahogyan előkerül az a nő is, végképp nem tetszik, hogy Cedric a közelében van, nem is nagyon szándékozom távolabb menni, de így is elénk toppan a kopasz fickó. - Mi csak... a barátunkat kísértük el. - vágom rá hirtelen és Serára vetek egy pillantást, de aztán igyekszem visszalépdelni inkább Cedric közelébe. Végül is a nő ott van, akit talán keresünk, úgyhogy nem sok értelme lenne távolodni, meg aztán a srácot se lenne okos ötlet egyedül hagyni. Ha le akarnánk lépni hirtelen azt is jobb lenne együtt megtenni, ha bajba kerülnénk. - Túl sokan vannak... - súgom oda Serának. Nem tudom, hogyan szedhetnénk ki a nőből bármit is. Egy sötét negyedben még se tehetünk fel nyíltan mindenféle kérdéseket, főleg a utcán, bár bemenni valahová se lenne okos ötlet. - Lehet, hogy ideje lenne mennünk. - állom most már Cedric mellé. Túl sokan vannak. Talán gyáva vagyok, de gőzöm sincs, hogy mégis mit tehetnénk ennyi rossz arc között, miközben nem tudjuk, hogy Mr. Hitchock meghalt, vagy még legalább neki segíthetnénk. Azért persze készenlétben állok, ha valaki esetleg nekünk akarna támadni, netán többen, akkor védekezni tudjak.
//Csak, amennyiben fenyegetve érzik magukat: 1-1 ember által: Vérmágus 3. szint: Irányítás - Mások vérét irányítva képes az illetőt falhoz vágni, vagy felemelni a földről (mint Magneto a fémmel), max. 15 kilót tudsz rajta lökni. Többek által: Vérmágus 4. szint: Vérgőz - Vértócsából (akár a saját véredet is kifolyathatod) egy bíbor gőzfelhő száll fel és 10 m sugarú körben mindenki azonnal rosszul lesz, hányingere támad, nem képes varázsolni, vagy harcolni.//
