2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Viszonzom Sera puszijait, és igyekszem nem kidobni a taccsot. Nem szokásom terepen dolgozni, nem véletlenül vagyok elméleti ember inkább, olvasni, beszélgetni, igaz, ezzel szöges ellentétet mutat, hogy imádok kviddicsezni, varázsolni, megküzdeni az igazamért, de azért mégsem az auror nyomozómunka az erősségem. Látom, hogy Kylie minden probléma nélkül kutat a vérben, Sera viszont falfehér, próbálok bíztatóan bólogatni neki, rámosolyogni, még ha a helyzet valóban rémisztő. Azon kevesek egyike, akik Cho lánybandájában volt, és megtartottuk a kapcsolatot, hiszen Kylie inkább a különc volt, aki elég sokáig magányosan rótta inkább az erdőket, lévén senki nem hisz neki. Én mégis megláttam benne, ami számomra kedves, azóta pedig igazi sikersztori a történetünk. Na de ezt a holtakkal diskurálást, amit láthatóan Sera művel, sosem fogom megszokni, inkább el is fordítom a fejemet, hogy ne rezzennjek meg. A falból tehát semmi különös nem derül ki, eszembe se jutott volna így lezárni muglik elől a helyszínt. Azért miközben hallgatom a férfit, aki a helyszínelésben a segítségünkre van, olykor hátranézek, és látom, hogy a pálca lehetett a gyilkos fegyver, ráadásul kínozták is előtte. Meg ez az egész, hogy szerették, de elárulták, egyre csak bonyolítja az ügyet, nem hogy megoldaná. Mondjuk ki gondolta, hogy egyszerű lesz? Én is megszorongatom a hozzám lévő Kylie kezét, és mivel nagyjából végeztem a kihallgatássa, most én is Kylie és Sera mellé térdelek. – Kínozták. Remek. Miért pont egy ilyen üggyel kell minket megkeresni… ? – Csóválom a fejemet, és odaintem magunkhoz Hermionét is, aki láthatóan meg van döbbenve. – Hermi, tudom, hogy ez durván hangzik, de igen, lehetett griffendéles is. Nem a ház teszi az embert, a mardekárban is vannak jó fej, kedves emberek. Ez az egész nekem.. megrendezettnek tűnik, már megbocsásson Mr. Hithock. Egy hosszúhajú griffendélest keresünk, vélhetően az áldozat felesége, szerelme, aki nem tudta elfogadni, hogy az ura két végén égeti a gyertyát, örömlányokhoz jár a piroslámpás negyedbe, szórja a pénzt. Ennyire egyszerű lenne? – Az utolsó szavakat szinte már suttogom, hiszen ha ez belső ügy számunkra, akkor nem kéne szétkürtölni. Igen, az Adora által talált hajszál is beleillik a profilba. – Talán.. el kéne mennünk London piroslámpás kaszinó negyedébe, az éjszakai bárok világába. Vagy más ötletek van? – Azért most is kicsit hátrahúzódok, mert Kylie és Sera már szinte műtik az illetőt, a levegőbe rajzolódó fehér porba se akarok belelépni. Nem varázsolok, hiszen a lányok megtették helyettem, de még egy utolsó kérdés erejéig a férfit kérdezem. – Köszönöm az információkat uram. Kismillió szerető, hát ez érdekes. Van esetleg tippje, hogy melyik volt az, akivel gyakran látták?
A szemem sarkából észreveszem, hogy a fiatalabb lánynak azért megrázó ez az egész jelenet, és nagyot kell nyelnem, hogy ne akarjam hazaküldeni és megóvni ettől az egésztől, hiszen… még annyira fiatal. Azért vagyunk itt, hogy megoldjuk ezt a gyilkosságot, de bármi áron? Akármennyire tűnik hasznosnak, hiszen látom, ahogy fellebegteti azt a hajszálat, lehet, hogy lesz néhány álmatlan éjszakája a test láttán. Jól működik a kommunikáció közöttünk, mindenki megosztja, amit talál. Tehát Griffendéles köpenyt viselt, aki idehozta, előtte a saját pálcájával kínozhatták meg, szóba hozható egy hosszú, világoshajú nő, vagy férfi - emlékezzünk csak Lucius Malfoyra és a tejfölszőke hajára -, és ahogy megjelenik a zavarodott szellem nagyot kell nyelnem. - Ki fogjuk deríteni, hogy mi miért történt és igazságot teszünk. - mondom a szellemnek tiszta hangon, mindenki hallhatja, bár nyilván úgy tűnik, mintha a halott testhez beszélnék, ráadásul a szellem olyan gyorsan eltűnik, hogy vajmi kevés esélye van, hogy bármit reagál a szavaimra. A többiekhez fordulok, hogy én is megosszam amit megtudtam. Amikor Cedricékkel a másik világban jártunk ott is sikollyal tűnt el az engem segítő szellem, így ugyan még a fülemben visszhangzik egy darabig, a kissé megtört lelkemet már nem zúzza tovább és nem is zavarja össze. - A halála kapcsolatba hozható a szerelmével vagy szerettével és a férfi úgy hiszi, hogy elárulták. Ez lehet a szerelme, de lehet más is, a lényeg, hogy az árulás azt feltételezi, hogy ismerte azt, aki a halálát okozta. Többet nem tudtam meg, a léleknek szüksége van… még időre. - zárom le, hiszen úgy sejtem, hogy ameddig nem zárjuk le a nyomozást teljességgel nem fog átlépni a túlvilágra, túlságosan zaklatott, az összetört lélek pedig nem lelhet ilyen gyorsan megnyugvásra. Ahogy én sem kérdezek rá, hogy Kylie hogyan képes a vérből olvasni, úgy remélem az én szavaimban is megbíznak indoklás nélkül, de ha nincs így, már belefáradtam a titkokba és készen állok rá, hogy őszintén válaszoljak. Talán veszett fejsze nyele, hiszen nem mi vagyunk az első helyszínelők a testnél, de megkerülöm Kylie-t, hogy én is leguggoljak a testhez, és én a sebei helyett a zsebeit és akármilyen morbid legyen, a testnyílásait - már ha maradt az arcából olyan, hogy száj -, kezdem el átkutatni. Nyilván nem érek kézzel hozzá, de még pálcával sem, a légmágus képességemmel halványan megmozgatom a testet, hátha innen-onnan kicsusszan egy utolsó üzenet, valamiféle nyom, vagy egy fénykép a szerelméről. Persze ezen a ponton, főleg, ha a sérült száját tátom éppen el, már az én arcomból is szalad ki egy kis vér, de messze nem annyira, mint mondjuk néhány éve tette volna. A halál mindig is része volt az életemnek, és ma már lehet, hogy drámaian hangzik, de inkább érzem magam holtnak, mint élőnek. Lehet, hogy csak egy vak lövés a sötétben, de megpróbálok varázstárgyat is érzékelni, hogy mindent, ami a tehetségeimből kitellik, megvizsgáljak.
// Relikviamágus 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. //
[You must be registered and logged in to see this image.] Ahogy egyre közelebb megyek a testhez, úgy erősödik a szag és esküszöm, hogy csak én érzem, mert senki más arcán nem látok undort. Bár lehet annyira el vannak foglalva a saját kis kutatásukkal, hogy nem érzékelik a külvilágot. Magam is igyekszem hát ezt tenni és meg is van az eredménye. Egy hajszál csillan meg a cipőn, ami tökéletes feketeségével magába szívja a fényt, s nem ereszti. Pálcám segítségével ugyanúgy fellebegtetem, mint Hermione a port. A szemem elé vonzom, hogy jól megnézhessem. Van egy ötletem, de nem biztos, hogy azt itt és most meg lehetne valósítani. Illetve a többiekkel ellentétben én ebben a Hithock-ban sem bízok. Meg úgy amúgy senkiben sem, de muszáj együttműködnünk, ha tényleg a dolog végére akarunk járni. Nagyon szeretném zsebre vágni a hajszálat, hogy százfülé főzetbe tehessem és megitathassam valakivel, hogy legalább egy gyanúsítottunk legyen, de már biztosan mások is észrevették, hogy inspektálom. - Szerintem egy nő vagy egy meglepően hosszú hajú férfit keresünk. – Jegyzem meg, továbbra is a levegőben tartva a bizonyítékot. – Talán szőkét…vagy őszeset? Ellenben, a Griffendéles jel lehet félrevezetés is. – Találkozik össze tekintetem Hermionéval és eszembe jut még valami. – Az is lehet, hogy többen voltak és nem csak egy ember keresünk. – Vonok vállat nemes egyszerűséggel. Jól lehet, hogy csak nekem lenne megnyugvás, hogy nem tudta volna egy ember, ráadásul egy diák ilyen egyszerűen elintézni az aurort. De igazam is lehet, hiszen nem tudunk annyit, hogy kizárhassuk ezeket a lehetőségeket.
Örülök annak, hogy most Cedric is itt van. Igaz, a többieket nem ismerem olyan jól, de nem vagyok egy előítéletes ember és igazából igen könnyen meg is bízom másokban, úgyhogy azt hiszem, nem lesz nehéz együttműködnöm velük. A fiatal lányon ugyan kissé meglepődöm, nem számítottam arra, hogy lesznek tőlünk kisebbek is egy ilyen ügy feltárásán, de el is engedem a gondolatot igazából amikor a férfi felém nyújtja a pálcát. Óvatosan veszem át, mintha törékeny lenne, majd a sajátommal elvégzem a vizsgálatot. Egyáltalán nem lepődöm meg, amikor az eredmény a Cruciatus átok lesz. - Lehetséges, hogy a saját pálcájával kínozták meg... - Tekintek egy pillanatra Kylie felé, hiszen ő épp a kínzásról említett valamit. - A Minisztérium nem követi le a tiltott átkokat? - Emelem fel ismét a tekintetemet Hithock felé. Igazából nem sok reményt fűzök ennek a kérdésnek a helyeslő válaszára, de hátha elérünk ezzel valamit. Igaz, hogy az elkövető lehetett olyan pontos és óvatos, hogy még véletlenül se gyanakodjanak rá... - Griffendéles? - Lepődöm meg őszintén ezen a kijelentésen. Rögtön gondolkodni kezdek, hogy kik eshetnek bele a gyanús kategóriába. Nyilván nem egy sima Roxfortos végzett az aurorral, az egyetemi szakosok már inkább szabadon járhatnak kelhetnek és tehetnek bármit. - Lehet... hogy a Minisztériumból ismerhette? - Próbálok gondolkodni, hangosan és átvenni magamban a Griffendéleseket, akiknek köze lehet a Minisztériumhoz. Mondjuk ez nem száz százalékos jel, hiszen az alvilágot emlegettük eddig, oda pedig... bárki lejuthat. De még mindig túl sok a kérdés és kevés a megválaszolt tény. Ha már nem tudok itt mást tenni és látni, végül a pálcáról a tekintetemet a porra emelem. Sikerül némileg óvatosan felröptetnem, hogy jobban meg tudjuk vizsgálni. Cedric felé elejtek egy apró félmosolyt. - Az tuti. - Tovább vizsgálom a kristályos dolgot. - Az áldozat testében semmilyen tudatmódosító szer nyomát nem találták? - Attól még hogy auror volt, nem biztos, hogy nem élt ilyesmikkel. Főleg, ha alvilági dolgokhoz volt köze. Megpróbálok egy ráolvasást elvégezni a szemcsékre, hátha kimutatják azt, hogy miből vannak vagy esetleg megtudok bármit róla, amivel közelebb kerülhetünk az igazsághoz. Azért persze figyelemmel kísérem a többiek munkáját is minimálisan és én a közös munka híve vagyok, úgyhogy amit tudok, megosztok velük.
Akkor guggolok le a test mellé, amikor a többiek már megérkeztek. Előtte természetesen azért mindenkinek köszönök is és erősen meglep, hogy egy olyan fiatal lány is a csapat tagja lett, mint Adora. Láttam már a Hollóhátban, még ha nem is ismerem őt még csak névről sem, legalábbis eddig így volt. Nem tudom, hogy milyen hatással lesz rá ez az egész, hiszen nagyon fiatal még. Még számomra sem kellemes élmény látni egy hullát, pedig már sok mindenben volt részem és sokmindent láttam, de valahogy mindig úgy éreztem ehhez képtelen leszek valaha is hozzászokni. Bár talán ez nem is baj. Azt hiszem az, aki meg tudja szokni a halált abban már eltörött valami és az általában semmi jót nem jelent és talán helyre sem hozható. Azt hiszem addig jó, amíg a halott férfi látványa megráz, még ha nem is látszik rajtam különösebben kívülről. A képek pedig menetrendszerűen érkeznek. Ezt sem szoktam még meg, egészen megfeszülök és meg is rezzenek, amikor az az utolsó végzetes varázslat elsül. Azért amennyire tudom igyekszem megfigyelni a környzetet is, visszaemlékezni, amikor vége a képeknek. Hol vonszolhatta a fickót és a végső csapást már itt kapta meg, vagy még máshonnan hozták ide? A köpenyes alak arcát bár nem látom, de amennyire lehetséges akarja vastagságából megpróbálom legalább a testalkatát felmérni, esetleg a magasságát a másik fickóhoz képest. - Griffendél... aki végzett vele egy Griffendéles címert viselt a köpenyén. Diák lett volna? - persze ez még nem jelenti, hogy fiatal, hiszen akadnak már a huszonöt felé közeledő diákok is, ahogyan én magam is. Persze a szavaimat már amikor felálltam a többiek felé intézem. Szívesen mennék oda most Cedrichez, de ez most nem az a pillant, maximum csak mellé lépek és a kezét szorítom le, ezzel vezetve le a saját feszültségemet. - Már alig élt, amikor végezzett vele valaki, talán... kínozták is. - nem sok erő maradt már benne, ez jól látszott abból, amilyen állapotban volt. Azért mielőtt még felállnék a test mellől jobban is szemre vételezem a sérüléseit, vajon külső kínok végeztek vele, vagy mágia általi belsők? Vagy együttesen?
A diákok lassan, de biztosan megérkeznek, tüzetesen átvizsgálva minden eshetőséget. Kylie sikeresen nyomra bukkan, Mr Felix vére máris az ujján csillan, s amint kellően kizárja a külvilágot, felvillanó képekként érzékeli a helyszíni múltat. Heves zápor, egy sötét alakot lát, darabos, durva léptekkel, maga után vonszolva egy már javarészt halott testet, melyből épp csak szegényes nyöszörgések szakadnak ki egy-egy fájdalmasabb pillanatánál. A test a földre huppan, majd az azt cipelő csuklyás alak pálcát ránt, és a látomás megszakad. Ha elég tisztán vissza tud emlékezni, megpillanthatja, amint a csuklyás alak talárja alól kilógó köpenyen egy Griffendél szimbólum köszön vissza. - Parancsoljon, Ms Granger. - Hithock átadja Hemionénak a gondosan bebugyolált pálcát, Amint kimondja a varázst, abból zöldes füst tör elő, és egyértelműen kiveheti, hogy a pálca utolsó elsütött igéje a Cruciatus átok volt. Ahogy a fehér porszemcsék a levegőbe szökkennek, szinte gyémántokként csillognak a diákok körül. - A por eredetére és összetételére vonatkozó információnk sajnos nincsen. - ahogy az apró kristályszemcsék játszanak a lámpafényben, egy pillanatra elferdítik azt, s ha Adora épp oda figyel, egy hosszú, ősziesen szőke hajszálat vélhet felfedezni az áldozat cipőjének orra hegyén. Cedric semmi rendkívülit nem lát a mágikus falon, azt azonban leszűrheti, hogy csak megtévesztés gyanánt van ott, hogy a mugliktól kellően el legyen szigetelve az eset. - Köszönöm, fiam. Jöjjön Mr Diggory... - Hithock egyik kezét bizalmasan a fiú vállára helyezi, suttogva kezd beszélni hozzá. - Szeretném, ha ez köztünk maradna, de tudja, Felix korántsem sem volt mintapolgár. Szórakozás, tőzsde, örömlányok, semmi illegális, de minden ami jó az életben. Folyton a magánéletéről pletykáltak a minisztériumi banyák, azt mondják kismillió szeretőt tartott... Lehet hogy valami ilyen helyen kerülhetett bajba? Sosem mondta el hova jár, kérem, ha van tippje, ossza meg velem. Sera képessége működőképesnek bizonyul, a szellem fel is fedi magát, ezt azonban csak ő láthatja. A halott test fölött kuporog, magzatpózba zsugorodva, s ha lenne a testében víz, most minden bizonnyal keservesen zokogna. A hangja hisztérikus, rettegéssel teli. - Elárultak... Én szerettem őt... Elárultak... - üveges tekintettel néz a lányra ahogy felfedezi jelenlétét, majd mint akit hátulról nyúznak, feje elnyúlik, majd követi a testével, s fülsüketítő ária kíséretében nemes egyszerűséggel eltűnik. A maga területén tehát mindenki nyomra bukkant, a kérdés csak az, hogyan kommunikálják le egymással a találtakat, és merre viszik tovább az ügyet.
//kövi hsz 06.03., kérem minden játékos dobjon 6 oldalú kockával egyet, és a kapott értéket másolja be a következő hsz-e elejére//
Nox
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A feketepiac szíve 2020-05-23, 19:52
Cluedo & Sarah
"A vezeklés hatalmas dolog; ez az a zár, amivel bezárhatod a múltra nyíló ajtót."
Hogy miért nem mondtam nemet a megkeresésre? Nem vagyok benne biztos, de talán azért, mert valahol mélyen így szeretnék közelebb kerülni Nicolashoz, megbánni a bűneimet, hogy egy évre gyáván eltűntem az életükből és nem osztoztam a fájdalmamban senkivel, de így nem is támogattam őket. Talán azért, mert a szüleim is aurorok voltak, vagy azért, mert… mert tudom, hogy a képességemet jó ügyre kellett volna mindig is használnom, és emiatt is tép a bűntudat. Hosszú évekig ignoráltam és űztem el a szellemeket, akik a segítségemet kérték, volt, akinek ahelyett, hogy lelepleztem volna a gyilkosát, a gyilkosnak segítettem eltűntetni a testet, szóval, nem voltam mintapolgár. De lehet, hogy csak azért vagyok itt, mert megláttam Cedric és Kylie nevét a listán és ez volt az utolsó lökés a helyes irányba. Mikor megérkezek és még a köszönéseknél tartunk Cedric mellé sorolok és adok neki két puszit, már régóta ismerjük egymást, egészen pontosan azóta, hogy Cho-val összejöttek még hosszú évekkel ezelőtt és együtt voltunk azon az igazán furcsa kalandon a másik világban. Előtte már lelepleztem magam, ha emlékszik, de ma már készen állok arra, hogy felfedjem, mire is vagyok képes. Kylie-nak is köszönök és Hermionénak is, bár benne nem vagyok biztos, hogy emlékszik a nevemre, ahogy a fiatal lány sem, még ha háztárs is, pöttöm volt, amikor én már végzős az alapfokú oktatáson. - Seraphine McCaine. - mutatkozom be egyszerűen, csak egy vérszegény mosolyt sikerül kierőltetnem, és nem azért, mert az összeroncsolt hulla látványa annyira megrémiszt. A gyomrom nagyon sokat erősödött az utóbbi időben, főleg, mióta múlt nyáron vámpírrá változtattak, bár mivel a különböző sérülésekkel meghalt szellemek bolygattak születésem óta, igazából azt hiszem mindig is ilyen erős volt. Kylie a vért nézi, Hermione a port, Cedric a férfit tartja szóval, én pedig egy rövid pillantást vetek a McGalagony lányra, aki még talán nagykorú sem lehet, és kicsit feléled bennem az ösztön, hogy inkább eltakarjam tőle ezt az egészet de... végül csak Kylie mellé lépek, és míg ő fizikai úton kutat, én addig nagylevegőt veszek és a halott lelkek felé nyúlok ki minden erőmmel. A gyilkosság nem olyan eszméletlen régen történt, így a lélek még közöttünk lehet, de ha nincs is, egy ideje gyanítom, hogy a képességeim fejlődtek és képes vagyok... visszahívni lelkeket. Persze a helyzet szépsége, hogy a húgomért hiába próbáltam meg kinyúlni, számtalanszor, az "imáim" nem értek célt, Sashát soha nem láttam viszont.
// Kísértetvadász (született) II. szint
Spoiler:
I. Képesek akár már születésüktől fogva kapcsolatba lépni szellemekkel, de ez a képesség később is megjelenhet náluk. Kezdetben ez nem teljesen irányított, megtörténhet teljesen akaratlanul is. Azokra a szellemekre, akiket mindenki lát a kísértetvadász rá tudja kényszeríteni az akaratát. Minél idősebb a szellem, annál erősebbnek és tapasztaltabbnak kell lennie a vadásznak is. (Ezt a mesélő határozza meg.) Ilyenkor a szellem azt teszi, amit kérnek tőle, válaszol kérdésekre akkor is, ha egyébként nem akarna. Érzékenyebbek a sötét teremtményekre, legyen az a közelükben tartózkodó szellem, vérfarkas, vagy vámpír. Nem érzik még nyíltan meg őket, nem tudják ki miatt van az érzés, vagy milyen lényről van szó, de kellemetlen érzésük lesz szinte csak tudat alatt. II. A kísértetvadászok képesek azokat a szellemeket is látni, akik már átléptek a függönyön és odaát tartózkodnak, kapcsolatba léphetnek elhunyt rokonokkal, hívhatják őket, tehát cézatosan képesek megidézni valakinek a szellemét. El tudják űzni a nyughatatlan/ártó szellemeket is. Rájuk nem hat a szellemek jeges érintése. Érzékelik a sötét teremtményeket, szellem, vérfarkas, vámpír stb. Meg tudják határozni hozzávetőleg az irányukat. Tömegben tehát még nem tudnak célzatosan kiszúrni pl. egy vámpírt, de tudják merre van. Érintés útján egyértelműen érzékelik micsoda az illető.
Ez az utolsó évem, apa már a diploma átadó ünnepséget tervezi nekem, és hát ki mást mondaná a záróbanketten a beszédet, mint én. Még mindig a Roxfort bajnokaként vagyok elhíresülve, holott lassan 8 év eltelt azóta. Régen, amikor csak 7 év volt a Roxfort, ennyi idő alatt egy kisdiák kijárta volna az iskolát, az elejétől a végéig. Most pedig már Kylie-vel vagyok, boldogabban, mint valaha, Cho után is régóta nem szomorkodom. Tanár ugyan nem leszek azonnal, de lehet, hogy magántanulókat, vagy kisebb varázslóiskolákban külföldön taníthatok, mert rémesen fiatal vagyok az alap tanári karhoz képest, tanonckodni pedig nem sok értelmét látom. Kylie a saját közös szobánkban alig tud aludni, ezáltal én is, az egykori rémálmai, látomásai megint visszatértek, nem csoda, ha olykor szemen könyököl a nagy hadakozásban. A különös halálesettel kapcsolatban mindketten kapunk meghívót, és azért elönt rendesen a rettegés, hiszen apa is a minisztériumban dolgozik, nehogy célponttá váljon. Örülök, hogy Hermione meg még több diák is jön velünk, noha alaposan meg vagyok lepődve, hogy minket hívnak, de ennek a Hitchoknak a magyarázatából kiderül, hogy miért. Ez érthető, noha nem rendelkezünk olyan nyomozási képesésgekkel, mint az aurorok, bár Hermi aurornak készül, Kylie meg látó, Adora és én meg nyilvánvalóan megfigyelőként vagyunk jelen, hátha mi is hozzá tudunk tenni. Udvariasan biccentek a meghívónknak, miközben a társaimat szóban is üdvözlöm. Egy farmert és egy sportzakót vettem fel, no meg hozzá a sárga-fekete hugrás nyakkendőt, hiszen ez az egész életemben végig fog kísérni. - Sziasztok. – Hermi puszit is kap a régi ismeretség kapcsán, Kylie-val pedig eleve együtt érkezem. Láttam már csúnya sérüléseket, főleg a kviddics kapcsán, de úgy igazi holttestet még nem. Mntha agyonverték volna, de lehet, hogy valami durva tarolóátok csapta falhoz, ezért a közeli falat is megvizsgálom, jó lenne kideríteni az alapszitut. Miközben Kylie eltávolodik tőlem, és a testet vizsgálja, merengve bámulom meg, még mindig nem tudok betelni vele, most pedig alig pár hét, és magunk mögött hagyva az iskolát, végleg lezárjuk a gyerekkorunk éveit, most kezdődik a nagy izgalom. Mindenestre én még látom az apró levegő vércseppeket, az ő tulvilági kapcsolat nekem kicsit abszurd, és inkább Hermione felé figyelek. – Hát nem kristálycukor, az biztos. Se liszt. – Rajtunk kívül már nincsen itt más, én magát az idegenvezetőnket figyelem meg. Mivel mindig is népszerű srác voltam, mondhatni jó emberismerő, aki másokra is tud hatni, hát közelebb lépek inkább hozzá. – Mr. Hitlock, Armand. Sajnálom, hogy ilyen körülmények között lelt rá a barátjára, kollégájára, fogadja legmélyebb részvétünket. Lehettek ellenségei? Nyilván a minisztériumi munka felelős, ámde veszélyes pozició is egyben, de valami közvetlen konktakt, ellenlábas, aki el akarta távolítani? – Kérdezem mindegy kedvesen, a nyakkendőmet igazgatva.
[You must be registered and logged in to see this image.] Talán furcsa lehet, hogy egy ilyen fiatal lány is részt vesz a vizsgálatban, mint én. De a családom nagy része oszlopos tagja a Minisztériumnak és engem is erre az útra kívánnak terelni. Lehet anyám vagy apám ajánlott be vagy esetleg egy távolabbi felmenőm. Mihamarabb ki akarják aknázni a bennem rejlő lehetőségeket vagy mi. Ha bejön ez a munka akkor már egyből tudni is fogom milyen irányban tanulnék tovább vagy ha nem akkor ki tudok zárni párat. Szóval tisztán személyi haszon miatt vagyok itt, de nem feltétlen az én személyem számára haszon ez. Morfondírozás közben megérkezek a helyszínre. Kimondottam megkértem anyámat, aki idehoppanált velem az iskolából, hogy pár utcával odébb érkezzünk, nem kell nekem, hogy a nyilvánvaló fiatalságomat hangsúlyozzam a kísérőmmel. Így is lesz elég baj azzal, hogy a szavahihetőségemet bizonygassam. - Sziasztok. – Köszönök udvariasan és be is mutatkozom. Többen vannak az iskolából, számukra nem vagyok ismeretlen, de ők se számomra. Kis közösség a Roxfort, mindenki tud valamit a másikról. Az elhangzott szavak megrendítenek. Tudtam, hogy gyilkossághoz jövünk, de nem tudtam, hogy ismerni fogom az áldozatot. Felix néhai vacsora vendég volt nálunk, tekintve, hogy édesapám munkatársa volt. Nem voltak ugyan legjobb barátok, de több emlékemben is szerepel kedves arca. Igyekszem minden erőmmel kontrollálni az önkéntelen érzelem nyilvánítást. Csak profin kislány. Amint befalazza magát a bejárat megcsapja orromat egy szag és nem akarom tudni, hogy ez minek a szaga. Kissé hátra maradok a csapattól, s igyekszem nem arra gondolni, amikor a még nagyon is élő Donnell nyomozóval nevettünk valamin egy Minisztériumi bálon. Heves érzelmeimet megpróbálom kizárni és a holttest helyett, aki ezentúl nem Félix bácsi csak egy test, a helyszínt kezdem vizsgálni. Még nem állok készen ahhoz, hogy közelebb menjek hozzá. Ellenben beszédes lehet a környezet is, ahol elkövették a gyilkosságot. Először nagy sugarú körben nézek szét és után fokozatosan szűkítem, így kisebb eséllyel megyek el valami mellett.
Az utóbbi években mindenféle plusz feladatot a nyakamba vállaltam - vagy ez mindig is így volt? - ezért a Minisztériumban is részt vettem már több dologban. Auror tanonc létemre ezt el is várják, persze mindenki tudja, hogy én ettől többre vágyom, ez pedig csak az ugródeszka széle, ami megadja az alapot ahhoz, hogy később egy olyan munkakörbe helyezkedjek el, ami igazán illik hozzám. A többiekkel együtt érkezem. a többséget ismerem névről és látásból, de ha nem zavarok és a lehetőségek is úgy adják, akkor Cedric és Kylie mellé szegődöm. Egyelőre nem mutatkozom be, inkább a környéket vizsgálom és ahogy a helyszínre érkezünk, valami szörnyű érzés fog el. Vajon mibe árthatta bele magát szegény ember, hogy így kellett végeznie? Armand szavai után kérdések nélkül lépek közelebb. A férfi látványa fintorgásra késztet, jól elbántak vele, az már biztos. - A pálcája megvan? - Kérdem a sajátommal a kezemben, ha igen, akkor mindenképp egy pálcavizsgálattal kezdenék. Az utolsó varázslatok - már persze ha nem váratlanul támadták hátba - igen sokat elmondhatnak a körülményekről. Még közelebb lépek, a férfi másik oldalához sétálok ahol találok némi szabad helyet, majd leguggolok. - Szerintetek mi ez a fehér... por? - A pálcámmal intek egyet, és egy kisebb kupac por reményeim szerint felemelkedik, szemmagasságba, körbeforogva lassan, hogy jobban megvizsgálhassuk. Így elsőre igen sok minden eszembe jut. Törmelék, kábítószer, cukor, valami üveges tárgy, ami apróra törött. Ez és a férfi pálcája sokkal jobban érdekel még elsőre, mint hogy például hogyan néz ki a halott, milyen sérüléseket szenvedett. Nyilván ez is igen lényeges, de koncentráljuk egyszerre csak egy lehetőségre.
Biztos, hogy kell valami, ami leköti a figyelmemet, azt hiszem ezért is merülhetett fel a nevem ennél az ügynél. Végtére is egy évet már gyakornokoskodtam a Minisztériumban, több fronton is kipróbáltam magamat, az egyik pedig a helyszínelők csapata volt, bár még komolyabb helyszíneken nem voltam, de egy-egy könnyebb ügynél megnézhettem hogyan dolgoznak a nagyok, most viszont nekem kellene részt vennem a nyomozásban és bár nem tudom menni fog-e, de biztos, hogy jobb, mint a Roxfortban dobálni magamat éjjelenete az ágyamban, mert újra képtelen vagyok aludni. Az pedig csak még jobb, hogy Cedric is velünk tartott, hiszen így legalább megnézhetjük milyen lenne mondjuk egy közös munka. Igazából pár hónap és vége a sulinak, ideje lenne tényleg találnunk egy kis lakást Londonban és elkezdeni azt a bizonyos normális felnőtt életet, vagy mit. - Sziasztok! - futunk be természetesen együtt, hiszen együtt is érkeztünk az iskolából, hogy részt vegyünk a nyomozásban. - Kylie. - mutatkozom be csak így röviden, bár könnyen lehet, hogy ha vannak közöttünk diákok a suliból, akkor akad, aki ismeri a nevemet, bár általában nem sok pozitívumot kötnek hozzám. A leggyakoribb jelző a legtöbbek szájából, ami felém elhangzott a zakkant és a zizis, és persze ezen nem sokat segített a pár évvel ezelőtti eset, amikor felrobbant Jonas Black háza, én pedig utána egy szál törölközőben rohangáltam vizesen, véres lábbal a kastélyban, amíg McGalagonyba nem futottam szinte szó szerint. De most itt vagyok és a helyre koncentrálok, azaz a nem szépen festő férfire, akiről a másik beszél. Rendesen elbántak vele és bár nem leszek rosszul, de kell néhány pillanat, amíg szokni sikerül a látványt, hiszen az arca szinte alig kivehető. - Szabad ugye? - pillantok a férfire, arra célozva, hogy közelebb lehet-e menni a testhez, hogy jobban is megnézzük magunknak a nyomokat, bár minden bizonnyal már az itteni dolgozók sok mindent leszűrtek, de... azért nem árt, ha mi is körülszaglászunk kicsit. Több szem többet lát alapon. Én pedig épp csak lova nyúlok hozzá, keresek egy apró vércseppet valahol a földön, vagy körülötte, hogy lehetőleg mások ne nagyon lássák. A képességem nem épp az, ami a legbarátságosabb. Cuki dolog mondjuk lebegni, meg virágokat növeszteni, de ha értesz a vérhez... ez általában másokból semmi jót nem vált ki.
//Vérmágus 3. szint: Adott helyszínen lévő minimális mennyiségű vérből is képes megállapítani pontosan, hogy mi történt ott, afféle képek felvillanásával megmutatkozik neki a múlt. (+ mellesleg Látó II.)//
Valamennyi résztvevő egy rövidre zárt konzultáció elteltével a London Eye melletti park egy látszólag véletlenszerű, ütött-kopott támfalához lett hívva: a látszat azonban csal, mindnyájan abban a tudatban érkeznek a helyszínre, hogy beavatják őket a történtekbe, mi több: az indokba, amiért ide lettek hívatva, s amiért oly sok papírt alá kellett írniuk. Annyit bizonyosan tudhatnak, hogy egy haláleset felgöngyölítéséről van szó, mely pontosan 24 órával ezelőtt történt. Amint az utolsó résztvevő is befut, a támfal meginogni látszik, apránként izzanak fel a téglái, s nyújt betekintést a park egy eddig ismeretlen részébe. Szarkalábas, őszülői, horgas orrú férfiember rajzolódik ki előttük. - Köszönöm hogy eljöttek. Néhányan talán már ismernek, de engedjék meg hogy bemutatkozam... - az alak elegánsan kihúzza magát - A nevem Armand Hithock, jelenleg a Varázsbűnüldözési Főosztály igazgató-helyettesi posztját töltöm be. Mint arról korábban tájékoztatást kaptak, rendkívül súlyos üggyel állunk szemben: szeretett kollégám, Felix Donnell gyilkosság áldozata lett. - hangja egy pillanatra elcsuklik, az arcát elönti a gyász - Alapesetben speciálisan erre kiképzett aurorokat kérnénk fel a feladatra, de jelen helyzetben bölcsebbnek látjuk olyan személyek alkalmazását, akik kiemelkedő kvalitásaik mellett teljességgel ismeretlenek azokban az alvilági körökben, melyekhez az eset feltételezhetően köthető. Kérem kövessenek. - kezével int, s amint mindenki maga mögött hagyta a támfal képzeletbeli küszöbét, az ismét bezárul. Ezzel a bűbájjal igyekszik a Minisztérium elszigetelni az esetet az avatatlan szemek elől. Ha közelebb érnek, megpillanthatják a több rétegben felhúzott kordonokat, középen a fehér krétával körberajzolt holttestet. Az áldozat körül erre szakosodott minisztériumi dolgozók jegyzetelnek, a résztvevők közül bárki megközelítheti. A test csúnyán roncsolódott, a férfi arcának szinte nyoma sincs, ellepi a vér és a zúzódások. Bőrén kék-zöld foltok ékeskednek, melyek félig leszaggatott ruhája alól tisztán kirajzolódnak. Továbbá ha közelebb mennek, láthatják, hogy a test körül különös, kristályos fehér por van elszórva a betonon. - A testet hamarosan elszállítjuk, kérem vizsgálják meg alaposan. Bármilyen észrevételük van, állok rendelkezésükre.
// kövi hsz 05.28. szerda, kérem azokat, akiknek még nincs kész a karilapja, hogy a jövőhétig mindenképp fejezzék be, mert kelleni fog a dobásokhoz - köszike //
