2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-10-17, 14:59
Armand & Sidney
Szó se róla, sosem gondoltam volna, hogy egyszer együtt nevetünk majd, bár azt sem, hogy ilyen szintre jut a kapcsolatunk. Mondjuk ő sem hiszem, maximum csak titkon remélte, bár amit mondott az alapján már elfogadta, hogy nem él majd sokáig és hogy semmi esélye a boldogságra. Nem tudom, hogy én képes lennék-e így élni egyáltalán. Eleve tudni, hogy sose lehetek boldog, és elfogadni, hogy hiába szeretek valakit sose lehetünk együtt, mert úgyis meghalok, vagy szimplán csak túl fiatal hozzám képest... - Igen, pedig az elején nem hittem volna, hogy ez lehetséges. - ahogyan ő sem, sőt talán a többség. Persze mondjuk Christ leszámítva, aki mindenhez képes meglehetőségen pozitívan hozzáállni. De azért nagyon sok minden történt, ami nem épp arra mutatott rá, hogy a dolgok majd jól alakulnak, mint a támadás Lizzy ellen, vagy amikor Morticiát akarták beszervezni, Chris gyengélkedő időtöltése, aztán az edző... Igazából, ha mindezeket együtt vesszük, akkor nem is kellett volna eljutnunk a döntőig, talán túlélni sem ezt az egészet, de mégis így lett. - Tényleg jó megoldás lehet, és akkor biztos, hogy nem lenne senki szemében sem szálka a kapcsolatunk. A szüleimnek is elmondhatnám. - könnyebb lenne, mint titkolózni az biztos. Még akkor is, ha nem is olyan egyszerű akkor sem, mert hát tényleg nem tudni mit szólnak majd apáék. Elég lazák, de akkor sem tudom előre meghatározni, hogy mit is mondanának, ha eléjük toppannék úgy, hogy még be sem fejeztem a sulit, hogy van egy nálamnál jóval idősebb pasim. Biztos, hogy az első reakció azért meglepettség lenne, a kérdés, hogy mi lenne a második. A heves csók után azért igyekszem magamhoz térni és nem tudom megállni, hogy ne faggassam mit gondol az esélyeinkről. Tudom, hogy őszinte lesz akkor is, ha esetleg nem esne jól hallani, pont ezért kérdezem őt és nem mást. - Igazad lehet, de... aztán mégis elég pocsék lenne veszíteni. - persze megnyerni a második helyet nem kis dolog, amikor sokan esélyt se láttak arra, hogy bármeddig eljutunk, viszont elveszíteni a döntőt akkor is pocsék érzés lenne. Azt hiszem mind csalódnánk, ami butaság, hiszen a másik csapat pont ugyanígy van ezzel, még ha eleve őket hozták is ki győztesnek már az elejétől fogva. De mégis csak jobb lenne, ha nem vert seregként távoznánk. Főleg, mert én nem vagyok sportoló, nem jönnék vissza újra, nem erre akarom építeni az életemet, tehát lényegében most vagy soha. - Tudom, igazad lehet és van mire felkészülnünk, csak hát... - elhúzom a számat egy pillanatra, de aztán végül is közelebb hajolok, hogy még egy csókot válthassunk, aztán felállok az ágy széléről és még egy mosoly, hogy aztán gyorsan kisiessek a szobából. Végül is nem lenne jó, ha valaki azon kapna, hogy sokáig időzöm az edzőnél, miközben arról volt szó, hogy ez egyelőre még nagyon nagy titok mindenki előtt. És tényleg van mire készülni, meg aztán van mit kipihenni is.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-10-15, 14:00
Sidney & Armand
Együtt nevet a lánnyal a maga mély, farkasosan öblös, férfias hangján. Fura lehet a férfit így látni, egyértelműen érződik, hogy felszabadult a kettős nyomástól, amit az átok, s az elfojtott érzelem okozott. Sidney mellett egyszer lehet majd ténylegesen önmaga, hiszen még mindig ott a királyi családnak betudható megfelelési kényszer, s a katonás életmód, amiben a nagyapja felnevelte. Az öreg csak azért úszta meg a világháborús bűntettekért járó hadbíróságot, mert Dél-Afrikába emigrált, de azóta se tette ki a lábát innen. – Alig hiszem. Igazi csapattá kovácsolódtatok. Vagyis kovácsolódtunk. – Most már ő is belátja, hogy a kölykök nem az alárendeltjei, közös út volt, amit bejártak, hanem a barátai. Mondhatni ellenségekből lettek bajtársak. Stanssont az elején csak a győzelem érdekelte, s próbált megbírkózni Sidney közelségével. A tizes dacos álhatossága viszont saját magára emlékeztette, éppen ezért sikerültek jól azok a közös farkasos futkározások. – Ha nem lehet megoldani, akkor nyitok egy üzletet a faluban, mint a karatésok dojo-ja. És nem csak kviddics, hanem mágikus sportokra lehet lejárni. Így mivel nem az iskolában tanítok, hanem amolyan szakkör, továbbképzés, két felnőtt között senki nem ugathat bele. – Vonja meg a vállát, ő elsősorban Sidneyhez ragaszkodik, nem a roxforti tanári álláshoz. Biztosan Dumbledore is megérti, hogy ha már ennyit küzdöttek egymásért, akkor nem állhat közéjük holmi ezer éves angolszász hagyomány. Nem várja, hogy a lány viszonozza a vallomást, főleg mivel benne jóval kezdődött bármi érzelem felfutni, elég ha csak tisztában vele, hogy a férfi mit érez. Na nem mintha nem derült volna ki az eddigiekből, vagy akár a merengős emlékből. A csókba belefeledkezve az ezdő bizony megengedi magának, hogy érintésével birtokba vegye a lány kebleit, ám ez most csupán ismerkedős évődés, a döntő előtti éjszaka nem kéne botrányt gerjeszteni. – Nem szokásom esélyeket latolgatni. Most mégis belenéztem az újságokba, hogy mit írnak. Az elejétől sejtettem, hogy megvan bennetek a potenciál a döntőig. Felülmúltatok mégis minden várakozást. A szerencse csak a jókat segíti. Amit lehetett, átadtam, holnap már csak a játék öröméért álltok ki, az érem színe mindegy. – Rázza meg a fejét mosolyogva, végre ide is eljutott, hogy nem akar minden áron nyerni. S nem arról van szó, hogy a három elveszített döntő után bizonyításra vágyik, úgy véli, hogy minden más tekintetben nyert. – Egyáltalán nem. Ám amikor elvállaltam a feladatot, azt mondtam Dumbledore-nak, hogy tekintve, hogy milyen régóta vágyom már rád, jobb lenne, ha a lányomnak, vagy a hugomnak tekintenélek. Konkrétan lehülyézett.. Franc se érti, hogy miért szurkol nekünk ennyire. Viszont lassan menned kéne tizes, a többiek már biztosan hiányolnak.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-10-10, 15:00
Armand & Sidney
Elnevetem magamat, ami most kifejezetten jól tesz, hiszen kellően nagy volt a feszültség az utóbb pár órában és hát igazából az utóbbi napokban is. Na jó, az egész versenysorozat úgy ahogy van igen ütős feszültséget gerjesztett mindenkiben, úgyhogy jó egy kicsit elengedni ezt és nevetni egy jót. Abban viszont egyetértünk, hogy nem kellene senkinek sem beszélni erről az egészről. Nem tudjuk, hogy mi lesz, ha visszatérünk a Roxfortba, hogy ha ő tényleg tanár lesz akkor nem jelent-e majd gondot, ami köztünk van és persze e miatt a szüleimnek se beszélhetek róla egyelőre. Épp elég, hogy a csapattársak tudják, nem szeretném azt sem, hogy a csapaton belül valamiféle széthúzás legyen e miatt. - Nem hiszem, nem olyanok, legalábbis a többség. Ha csak Lizzy nem akar kigolyozóni ezáltal a csapatból, de... - megrázom a fejemet. A másik csaptkapitánnyal nem indult a legjobban a kapcsolatom, de igazából rajta kívül fel sem merülne bennem, hogy bárki kiadná ezt csak úgy, egyszerűen ők nem olyanok. Remélhetőleg Lizzy sem próbálná úgy megfúrni a helyemet, vagy aláásni a pozíciómat, hogy ő kerüljön jobban előtérbe, hogy megpróbál ezzel kigolyózni. Főleg, hogy lássuk be az egész csapatot veszélyezetné vele, ha kiteregetné a szennyest. Ezt talán ő sem akarja. - Nem tudom, szerintem tanár és diák mindenhogy az, nem számít, hogy egyetemista, bár valóban sok előfordul, hogy egy fiatalabb tanár és egy idősebb diák korban egészen közel áll egymáshoz. - morfondírozom én is el, de nem tudom, hogy a szabályoknak van-e efféle kiskapuja, hiszen akkor azt akárki alkalmazhatná, amikor jól esik neki. Én nagyobb esélyt látok arra, hogy amíg be nem fejezem az iskolát addig ez nem lehet nyílt dolog. Azt hiszem Dumbledore pedig hajlamos rá, hogy időnként vállat vonjon és úgy tegyen, mintha valamiről nem is tudna, mintha nem is látta volna. Lehetséges, hogy esetünkben sincs konkrét kiskapu, csak szimplán majd úgy tesz, mintha nem ő intézte volna ezt szinte egy az egyben. - Hát persze, ahogyan eddig írtam nekik rólad nem is lenne fura, ha elkezdenék áradozni. - rázom meg mosolyogva a fejemet. Na jó, az utóbbi időben már azért jóval finomabban írtam az edzőről a szüleimnek. Beszéltem is persze velük, de nem tudta végig itt lenni, hogy minden meccset végig izgulják, viszont hát lássuk be a kapcsolatunk eléggé döcöhősen indult. Nagyon igyekezett megutáltani magát és azért az első hetekben ez elég jól is sikerült. Persze most már elég egyértelmű abból is, ahogyan viszonozom a csókot, hogy igen távol állok attól, hogy utáljam. A miatt sem érez bennem több feszültséget, mert a keze elkalandozik, habár én azért ilyesmit nem teszek, de halkan felnyögök már csak ennyitől is. A kis vallomásra elmosolyodom, de még sem sikerül most csak úgy viszonozni. Még nem, azt hiszem ahhoz teljesen biztos kell, hogy legyek magamban. Neki könnyű, évek alatt már biztos lehetett, én pedig csak néhány napja érzem, hogy ez tényleg sokkal több, mint edző és tanítványa viszony. - Szerinted van esélyünk nyerni? Őszintén, bár ha az esélyeket nézzük már itt sem szabadna lennünk, de... - nagy szemekkel pillantok fel rá, hiszen bár az elején azt hangoztattam, hogy nem értem a sportolókat, hogyan lehet nekik valami ennyire fontos, mostanra már én is érzem ezt, és igen fontos lett nekem a verseny. Ha már eddig eljutottunk, győznünk kell, vagy butaság beleélni magamat, hogy lehet esélyünk? Aztán picit elhallgatok, látszik, hogy motoszkál még valami a fejemben, amit nehezen öntök szavakba, ezért kell pár pillanat, amíg sikerül. - Akkor sem csalódtál benne, amikor... amikor elkapott a hév és segítened kellett nekem és Morticiának? - arra akarok kilyukadni, amit még most sem tudok kimondani csak úgy egyszerűen, hogy megöltem a francia csapatkapitányt, mert ez a helyzet. Baleset volt, túlságosan erősen löktem meg, de... de mi van, ha nem erről van szó, hanem a lelkem mélyén olyan erős volt bennem a kontrollálhatatlan harag, hogy igenis bántani akartam komolyan?
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-10-08, 16:41
Sidney & Armand
- Aha, az lehet. Kenyát kellett volna választanom, ők csak futnak szélsebesen. Az elődöntőig az elég lehetett volna. – Feleli immár nevetve, hiába, a lány mellett valóban fel tud oldódni. Most, hogy az egész családját megátkozó anyja, Elena halott, s Dél-Afrika immár végképp megszabadult a rémálomtól, már csupán a döntő van hátra, ami persze minden eddiginél nehezebbnek tűnik, de immár nyomás nélkül játszhatják végig. Most már csupán örömjátékot kell bemutatni, s Stansson kezd komolyan bizakodni, hogy a három elvesztett finálé után végre neki áll a zászló. – Akkor senki másnak, hiszen a társaid már tudják. Remélem, hogy van annyi eszük, hogy ők se kürtölik világgá, amolyan bajtársiasságból. – Szerencsére senki nem vonta felelősségre, ő pedig nem akarja győzködni a csapatot, hogy tartsák a szájukat. Végülis Sidneynek már igaza van, mindketten felnőttek, nem tanár-diák kapcsolatról van szó, hanem két sporolóról, ahol bizony megtörténik, hogy olykor felmerül a románc. Az más kérdés, hogy sosem szándékozott részrehajlónak lenni, ugyanúgy bedobta a tizest a darálóba, még akkor is, ha ezzel életveszéllyel pakolta meg a lányt. Ám Sidney ezért jött, Stansson pedig nem egy törékeny virágszálba lett szerelmes. Ezt az utat ő is végigjárta, lényegében háromszor, igaz abból főleg a középső volt ilyen vértől mocskos, mint amit Anglia ezúttal végigvisz. – Azt hiszem hosszú távra tervez velem, és mivel tanárnak is szán, lehet, hogy van erre valami belsős iskolai szabálykiegészítés. Ha jól tudom, nálatok az egyetem teljesen külön, szabadabb részleg, rengeteg egyetemistának a külön szárnyban van a szobája. Gondolom azért, hogy ne egy szál semmiben bulizzanak a kicsit között. – Mereng el a tarkóját simogatva, végtére is Dumbledore van vagy százötven éves, ha mindenki pártfogója, meglehet már kidolgozott valamit az évek során. – Akkor talán itt is titkoljuk, és az iskolában majd egyeztetek az igazgatóval, a többi pedig kialakul. Megismerném a szüleidet, de.. talán jobb, ha később. Csak utólag ne érezzék úgy, hogy becsaptuk őket. Esetleg dícsérhetsz agyba-főbe addig is, hogy felmérd a reakciójukat. – Stansson egyébként is egoista, de most megpróbál jó stratéga lenni. És évekig kőkeményen tartotta magát, sőt jó távol maradt Sidneytől, de a lány bújása nagyjából leomlaszt minden gátat, így amikor a tizes arról beszél, hogy félt elveszíteni őt, amolyan farkasos, elégedett bólintással vonja magához egy vadabb csók erejéig. Merő véletlenségből besiklik a keze Sidney kebleire. A lány tudhatja, hogy ez nem csak valami fizikai vágy, hogy az edző kihasználja, megrontja pártfogoltjait. De mégiscsak férfi, aki bizony most nem szándékozik visszafogni magát. Ám ahogy eddig maradt úriember, a csók bizony csak csók marad az esetleges izgalmas közeledésen túl, nem nyomul oda, nem teperi le a lányt, ez amolyan érdeklődő területfelmérés, amely talán most nem is szól többről. Azt nem tudni, hogy neki volt-e bárki az életében, tapintatosan elfordította a tekintetét Sidney esetleg romantikus életéről, hátha a lány boldog tud lenni, de ki tudja, lehet, hogy mindkettőjük teljesen érintetlen. Vagy egyikük sem? – Szeretlek.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-10-03, 13:37
Armand & Sidney
Bólitok, hiszen igaza van. Dumbledore valahogy mindenről tud és mindenben ott van, olyan apróságokban is mondhatni, mint a mi életünk, pedig nem vagyunk semmiféle világmegváltók, sem mások. Azért ez jó érzés, még ha most sok minden elég bonyolult is lett azáltal, hogy még itt a döntő, miközben ki tudja, hogy ha kiderül ez a valami közöttünk annak nem lesz-e komoly visszhangja. Emlékeszem én még, amikor a legelején megvédett a franciától. Eltörte a karját, már értem, hogy miért volt annyira heves, amikor meg akart védeni. Nem csak pusztán a csapatkapitányát akarta rendben tudni. - És úgy fest, hogy túlságosan kíváncsi csapatot kaptál magad mellé, akik nem fogadták el a kitérő válaszokat. - mosolyogom el, hiszen igazából az egész csapat szembement azzal, hogy hagyjuk az ő ügyeit szépen békén. Kutattunk és nyomoztunk, még én voltam az, aki a leginkább próbáltam tiszteletben tartani a magánéletét, mert igen keveset mondott el róla a közös edzések alkalmával. Azért remélem, hogy nem lesz e miatt a csapaton belül sem probléma. Eddig sem volt tökéletes a kapcsolatom Lizzyvel, inkább a semleges felé terelődtünk, ami már amúgy is nagy szó, de megorrolhat rám, hogy esetleg e miatt részesít bármiféle előnyben is a férfi. - Ebben biztos vagyok! - nevetem el magamat, ami legalább egy kis feszültséget old bennem az egész helyzet kapcsán. Fura, mert egészen jól feloldódtam a közelében, de most egy kicsit megint meg kell szoknom az új helyzetet és persze meg kell értenem, amit érzek, mert ő biztos magában, de az én esetem azért mégis csak más. - Oh, hogy nem kellett volna? - persze csak viccelek, látszik is a szemem csillogásán. Nem, amit láttam még véletlenül sem akartam elmondani senkinek sem, túlságosan személyes volt és persze még én sem fogtam fel teljesen. És igaza van, a szüleim bár igen lazán kezelnek sok mindent, de kétlem, hogy jónéven vennék, ha miközben még be sem fejeztem az iskolát házasságban gondolkodnék. Ami egyébként nekem is fura lenne. - Dumbledore, ha felkért talán gondolt erre. Vagy, ha csak ő tudja... - és ha jól tudom az igazgató hajlamos áthágni a szabályokat, még a sajátjait is azért, hogy a dolgok jó irányban haladjanak. Elnézné talán és maximum addig kellene titokban tartani, amíg nem végzem el az iskolát. Arról viszont sejtelmem sincs, hogy mi a következő lépés. Épp csak megmenekültünk, szó szerint halálos veszélyben volt az egész csapat, Chrisszel még most sem tudom mi történt pontosan és a többiekkel sem beszéltem, hogy mindenki jól van-e, pedig illene. De most talán érthető, ha ez a legfontosabb. - Igen, az tényleg jó volt. A versenyben ebből nem lehet gond? Ha megírják az újságok is, akkor az iskolában végképp nyílt titok lenne. Egyelőre jobb lenne óvatosnak lenni talán. A szüleim se lenne jó, ha az újságokból tudnák meg, bár a döntőre azt mondták, hogy megpróbálnak eljönni Indiából... - hú, gőzöm sincs milyen lenne valami bemutatás, vagy a jó ég tudja, vagy előlük is titkolni kellene, ha az iskolában nem mondhatjuk el? Nem tudom, azt hiszem még túl sok a kérdés, főleg mert tényleg nem tudom, hogyan fogadnák. Mindenesetre kicsit félretéve a kérdéseket jóleső sóhajjal fogadom az ölelés és a puszit. Átkarolom a derekát és a mellkasához bújok oda. - Tudod... nagyon féltem, hogy meghalhatsz. Most már, ugye tényleg nem lehet baj? - nem tudom, azért rettenetesen maró volt a félelem, amikor kómába esett. Talán nem mondtam ki, hogy ez szerelem, de talán az a félsz, ami bennem volt pont erre utal. Nem tudtam kezelni, ezért alakult át haraggá és a jó ég tudja, hogy ha meghal, akkor miként tudtam volna kezelni. Elvileg pedig már minden renden, de azért az a félelem most is ott bujkál bennem, nem tudott még teljesen eltűnni.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-09-30, 13:10
Sidney & Armand
Állja a lány tekintetét, aki most már szinte mindent tud a múltjáról, a nagyapai átoktól kezdve a felnövéstörténetéről, és hogy már fiatalon felfigyelt a gyermekre, aki felé minden logikus magyarázat szerint nem szabadott volna éreznie semmit. Mégis megtörtént, s noha elnyomta magában, nem tudta eltitkolni az igazgató előtt, aki mintha maga is súlyos titkokat hordozna legbelül. Talán tudta, hogy Stansson sosem bántaná Sidneyt, ezért is adott helyt az érzelmeknek, még ha évekig csak a távoli, afféle plátói vágyakozásról lehetett szó, amit Stansson sosem erőltetett. – Ahogy kezdem megismerni, valahogy az az érzésem, hogy tényleg odafigyel másokra, és nem mi vagyunk az első ilyen eset. – Rázza meg a fejét mosolyogva, s egymás mellett ülve szorongatják egymás kezét. Mégis komolykodva bólint, pedig Sidney ezt nem tudja érdemben megfogalmazni, de nem is kell. – Pont ezért nem akartam, hogy megismerkedjünk, hogy megkedvelj. Értem nem kéne aggódni. Ha már a családra ilyen vészterhes lepel borult, nem szándékoztam senkit bevonni. De úgy fest már én sem tudtam kellően fegyelmezett lenni, hogy távol tartsalak. – Nem várja, hogy Sidney kimondjon bármit is, hiszen ő sem tette, az emlék úgymond magáért beszél, Stansson pedig egyébként sem a szavak embere, kettesben már így is többről beszéltek, beszélgettek, mint Stansson úgy átlagosan a hétköznapjain bárkivel megtenné. – Az is én vagyok. A Roxfortos kis szarosoknak nem lesz velem könnyű dolga. – Sosem állította, hogy kellemes ember, vagy hogy értene a diplomáciához. Ha győzni akarunk, akkor oda a nyers erő kell, a megfontoltság, és az öszpontosítás. A veresgéből pedig tudni kell felállni. Ahogy azt az angolok rögtön az első meccs után meg is tapaszalták. Ahogy neki is fel kellett már három vesztett döntő után. Aztán ki tudja, hogy a negyedik vajon mit hoz, ahol már nem játékos. – Ezt még én sem tudom. Viszont az egyetemisták felnőttek, és ha téged nem tanítalak.. Utána kéne járnom. Azért ilyen rögvest mégsem kérhetem meg a kezedet, hogy hivatalos legyen. A szüleid minimum nekem jönnének, és állíthatom, jogosan. Mindenesetre a merengőben látottakat másnak se mondd el. Itt ismerkedtünk meg a versenyen – Adja meg az elgondolás alapjait, de nem tudja, hogy mit mondjon a lány kérdésére. – Te mit szeretnél Sidney? – Neki is fura, hogy a lány Armandnak szólítja, de végülis ez a keresztneve, csak oly régóta van mindig hivatalos pozicióban, hogy az amúgy általa gyűlölt német nagypapa nevén szólítja mindenki, de most ő is a keresznevén szólítja a hölgyeményt. – Lehet, hogy fokozatosan kéne haladnunk, mert amellett, hogy lógott a belünk, alig töltöttünk tartalmas időt. Ha nem rohansz majd tovább valami ereklyevadász gyakorlatra, akkor valamit beiktathatnánk. Azok a közös farkasos játékok tetszettek. – Jegyzi meg szórakozottan, magához vonva Sidneyt, gyengéd csókot nyomva most csupán az arcára. Amilyen kemény alak tud lenni, a tizes társaságában olyan könnyedén oldódik. Persze picsogni sosem fog, de lényegesen lazább mint bármikor máskor.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-09-27, 14:54
Armand & Sidney
Furcsa ez a helyzet még mindig és nem tudom, hogy pontosan hogyan is kezeljem most, hogy ketten vagyunk. Odakint más volt, az adrenalin miatt még akkor is, ha ott voltak a többiek is... érezni a halál szelét és mégis életben maradni, megúszni úgy, hogy végül mind megmenekültünk és Stansson is életben van... Azaz Armand, ez is fura, most már nem edzőnek hívni, hanem a keresztnevén. A tegeződés már egy ideje meg van, már futottunk párszor együtt, már megmentett attól, hogy komoly bajba keveredjek a francia csapatkapitány halála miatt, de ez a mostani helyzet mégis csak nagyon új még nekem. - Igen, megértem, nem lehetett egyszerű, az én szüleim sokkal érzelmesebbek. Még csak nem is olyan tipikus angolok. - hát igen, bár angol a családom, de rengeteget utaztunk már, olyan sok helyen fordultunk meg, sok kultúrát ismernek, hogy e miatt igazából nem ragadtak le a hűvös angol stílusnál. Én mondjuk valamelyest más vagyok, talán a Roxfortban töltött évek miatt is, hiszen azért ott sok a szabály és persze mindig is első akartam lenni mindenben, ami az embert azért kellően komollyá teszi. - Azt szokták mondani, hogy Dumbledore nem szokott hibázni. - mosolyodom el végül. Na igen az ősz varázsló mindig tudja, hogy mit csinál, ezek szerint nem véletlenül híve meg az iskolába az edzőt, bár azt nem tudom, hogy mennyire lesz ez mondjuk probléma, vagy ezt átgondolta-e az igazgató. Hiszen, ha az edző tanár lesz, én meg diák maradok... kétlem, hogy az áthágja a szabályt, ha egy másik kontinensen alakult ki közöttünk valami és nem pedig az iskolában. - Én is valami ilyesmit érzek. Rettegtem, amikor összeestél a pálya szélén és azt éreztem, hogy... bárkinek neki tudnék menni, aki hibás ezért. Talán ez is azt jelenti. - morfondírozom, mintha a szerelem tényleg egy megmagyarázható, kézzelfogható dolog lenne, pedig természetesen ez nem így működik. Tudom, hogy csak érzi az ember és kész, de én mégis bizonytalan vagyok benne és bár nem verseny, mégis fura érzés, hogy ő ilyen erőteljes érzéseket táplál irányomban, én pedig még csak biztos sem voltam magamban. - Én nem is kételkedtem abban, hogy ne lennél jó edző, legalábbis már egy ideje. Az elején persze... - mosolyogva vonom meg a vállamat, hiszen tény, hogy az elején eléggé rossz volt a viszonyunk. A kemény edzések és persze hogy úgy éreztem, hogy lenézi a nőket, meg úgy általában az egész csapatot túlságosan szedett-vedettnek tartja és mégis itt vagyunk a döntő előtt. Mondjuk néha, ha belegondolom gőzöm sincs, hogy sikerült, azt hiszem sokszor azért mázlink is volt. - De mi lesz az iskolában? Ha a Roxfortba jössz tanítani... Nem szokták támogatni a tanár-diák kapcsolatokat. - fonom össze a kezemet az övével. Hát igen mi még valaminek nagyon az elején vagyunk. Ismerem őt, mármint a kemény oldalát és egy picit az érzékenyt is, de azért biztos még sokminden van, amit nem tudok még róla és szeretném jobban megismerni. - Vagy titokban tartjuk? Mintha Dumbledore nem tudná. - ő mindig mindent tud, főleg jelen esetben, ahol mondhatni ő volt az, aki támogatta ezt az egészet. De tényleg nem tudom, hogy mi a következő lépés. Jó érzés a közelsége, jó érzés az is, ahogyan összefonódnak az ujjaink és a forró csók is csodás volt nem rég, de most akkor randiznunk kellene? Bemutatnom a szüleimnek, meg ilyenek?
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-09-24, 12:15
Sidney & Armand
Karbefonná a kezét, hogy flegmán megvonja a vállát, aztán ráébred, hogy a lány előtt már nem kell megjátszania magát, ezért inkább átfogja annak vállát, s viszonozza a mosolyt, ám tekintetében a rajongáson kívül nincsen semmi sürgető, követelőző. Szimplán megtanulta már elfogadni a sorsát, amely most új fordulatot vett, Elena átka nélkül végre szabad ember. Ugyan még sajog a mellkasa, de a szíve már újult erővel dobog ismét, meglepő energia járja át. Ilyen hát béklyók nélkül élni. - Nézd el nekem. A nagyapám német módszerek szerint tanította az apámat, majd engem is. Akkor voltam menő, ha kivertem a másik fogait, minimum nyolcat egy ütéssel. Nem szoktam meg, hogy mások odafigyelnek rám akkor is, ha a földön vagyok. – Csóválja a fejét, utalva Codyra vagy Ginára, a két fiatal nem azért ugrott állandóan a legkisebb rezdülésére, mert medimágusok, hanem mert emberként olyan empátiát tanusítanak bárki felé, hogy ez még Stansson számára is új. Amikor a szőke Graves fiú nem csak a társai felé nyújtotta a kezét pacsira, hanem az ezdőt is csapattagnak tekintette, az olyan volt, mintha ismét fiatal lenne, és a saját csapatában játszana. Más edzők szigorúan elhatárolódtak a közvetlen kapcsolattól, ez a szedett vetett bagázs pedig maga közé húzta. – Nem tudtam nem észrevenni. Ez nem ment fel attól, hogy egy gyerek után sóvárogtam. Lehet, hogy tényleg az idő volt a megoldás. – Nem teszi hozzá az adalék emléket, hiszen Sidney könnyedén összerakhatja a merengősből, hogy Stansson évek óta ott van mellette, kérte Dumbledore-t, hogy ha bármi történne, akkor tudjon róla, így aztán amikor a lány vérfarkas lett, akkor az edző hetekig alig aludt, nem tudott másra gondolni, minthogy elveszíthet még egy álomképet is. – Hah, nincs mit tudnod tizes. Ez nem egy megfogható, és nem összehasonlítható dolog. Én sem tudom pontosan, hogy mennyire erős. Akkor hogy várhatnám tőled? Csak azt tudom, hogy mindig számíthatsz rám, legyen szó bármiről, és ehhez nem vagy a lekötelezettem. – Rázza meg a fejét, csak mert kihúzta a csávából a francia ügyben, még nem vár el semmiféle szerelmi viszonzást, ráadásul Stansson eleve úgy képzelte el az élete maradékát, hogy segít, amíg tud, ám Sidney nem az ő szerelme lesz, hiszen meg vannak számlálva a percei. Erre itt a váratlan fordulat, hogy mégis élhet, ezzel ő sem tud mit kezdeni. – Hogy mitől? Elképzelésem sincs. Van egy olyan tűz a pillantásodban, ami brutális erőt sejtet. Nekem nem törékeny cicababákra van szükségem. Sosem volt. De királynőre sem. Dél-Afrika Mei-é. Még azt se szívleltem ha hercegnek hívnak. Ám tanítani.. Dumbledore nem csupán miattad erőlteti a Roxfortot. Ám már kezdem azt hinni, hogy valóban van érzékem a kölykökhöz. Az elején dacból nyilatkoztam azt, hogy győzni fogunk. És mégsem erőből vagyunk a döntőből. Akaratból, összetartásból. – Talán kicsit elkanyarodott Sidney kérdéseitől, ám biztos benne, hogy ezek is felmerülnének. Vissza se kérdez, hogy a lány mit szeretne, mert láthatóan ő maga sem tudja. Inkább rákulcsolja az ujjait Sidney kezére, ha már megfogták egymásét. Alig másfél hónap alatt szoros kötelék alakult ki köztük, mégis most jöhet csak az a korszak, hogy megismerjék egymást. Ha Sidney is ezt szeretné.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-09-21, 11:42
Armand & Sidney
Lehiggadva a történtek után, átgondolva, hogy most akkor mi is van már kicsit másképp néznek ki a dolgok, legalábbis másképp érzem magamat, mint amikor attól kellett tartanunk, hogy bárki meghalhat a boszorkány miatt. Most azt hiszem válaszokat szeretnék és az is érdekel ez az egész mennyire bonyolítja meg az életünket. Nem tudom, hogy azt tudnám e mondani, hogy szeretem, csak hogy mennyire ijesztő volt abba belegondolni, hogy akár meg is halhat és hogy mennyire kezelhetetlennek éreztem a dühöt a némber iránt, amiért kómába juttatta. Ez akkor vajon már az lenne? Szerelem? Ő olyan könnyen el tudta dönteni és e miatt furán érzem magamat, hogy nekem nem egyértelmű, amire neki egy pillantás elég volt. Tudom, hogy ez nem egy verseny, hiába vagyok versengő típus, de mégsem tudom, hogyan kezeljem. - Igen, azt tudom, annak ellenére, hogy a kőszikla már mindenkinek rég nyilvánvaló, hogy igenis rejt érzéseket. - mosolyodom el kicsit, hiszen mind tudjuk, hogy miket tett már a csapatért, kezdve azzal, hogy eltussolta nekem azt a balesetet, amikor a francia csapatkapitány kiesett az erkélyen. Kiesett? Kilöktem, még ha nem is gondoltam bele abban a pillantban, hogy mi lehet ennek a következménye. És persze tudom, hogy aggódott Lizzy miatt is, ahogyan most is a segítségünkre sietett, hogy lezárjuk ezt az egészet a boszorkával. De tényleg igen ügyesen megtanulta palástolni az érzéseit, még most is annyira igyekszik keménynek mutatni magát, pedig pár órája még kómában feküdt. Azt sem tudom, hogyan volt ereje mégis csak a segítségünkre sietni. - Már nem vagyok kisgyerek. - vonom meg egy félmosollyal a vállamat. Persze tudom, hogy ezzel ő is tisztában van, meg persze ettől még bőven van közöttünk korkülönbség is. A szüleim mondjuk nem maradi típusok, hogy ebből ügyet csináljanak, legalábbis azt hiszem. - Én csak... azt hiszem nem tudom, hogyan kezeljem ezt. Eddig azt mutattad, hogy nem érdekel semmi és senki, persze ezt már egyikünk se hiszi el jó ideje. - kezdek bele, bár gőzöm sincs, hogy mit akarok pontosan mondani. Kicsit oldalt fordulok ültömben, hogy jobban szemben legyek vele és kissé bizonytalanul, de megfogom a kezét. - Olyan erős, amit érzel irántam, hogy azt hiszem nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Mitől vagy biztos abban, amit érzel? - talán ez mégis csak azt jelenti, hogy gyerekesebb vagyok nála? Mindig is komolyan vettem az életemet, a sulit, az ereklyevadászatot, most viszont nem tudom hogyan is kell kezelni mindezt. Mintha csak azt kérdezném, hogy honnan tudta, hogy szerelmes, vagy azt, hogy nem tud tovább lépni? Nem tudok vétélkedni egy ennyire komoly érzéssel, mint ami benne van, hiszen nem is ismert és mégis akár azt is vállalta volna, hogy egyedül marad élete végéig, ha most nem is foglalkozunk az átok problémával.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-09-19, 07:35
Sidney & Armand
Tudta, hogy ha bármi módon túlélné, egyszer el fog jönni az a perc, amikor nyíltan fel kell vállalnia, amit érez. Ezt már megtette kettesben, majd mindenki más előtt is, ezzel azt is kockáztatva, hogy az udvar fülébe jut, de tekintve, hogy Mei és Lauren is összerakta a képet, hogy Sidney afféle királyné-jelölt volt, nem kérdések a szándékok. Vagyis a szándékok de, mert Stansson sosem akart király lenni, és ez most sem változott. Az érzelmek viszont most már egyértelműek. Szinte várja, hogy a többiektől leszakadjanak, még kioszt néhány utasítást, hogy mindenki mosakodjon le, pihenjen, aztán majd reggel beszélnek, úgyhogy alig titkolt a szándék, miszerint Sidney beszélni akar vele. Hát eljött az ideje a vallomásoknak, amit eddig oly ügyesen elnyomott magában. Szinte megfeszül az állkapcsa, annyira nehéz most elengednie magát, éveken át olyan jól tudta a kősziklát játszani. Kinyitja a szobát, s beengedi a lányt, hogy utána bezárkózzanak. A kérdés nyomán közelebb lép, a magabiztossága nem csökkent, a szeméből is ugyanaz a rajongó, plátói vágy sugárzik, amit még a lány nagyon régen amolyan közös hullámhossznak vélhetett. – Béna alakítás, de ez volt a cél. Nem akartam bonyolítani semmit, csak hogy itt legyél, hogy legyen esélyed a csapattal győzni. Különben meg tudod, hogy ilyen vagyok. Csak semmi érzelgősség. – Talán ez sután hangzik, hiszen már régóta nem akarja magától eltaszítani Sidneyt. Vesz egy nagyobb levegőt, hogy legalább minimális magyarázatot adjon, ne csak fapados félszavakat ugasson oda. – Mi értelme lett volna bárminek is, ha itt az átok? Különben meg évek óta szidom magamat, hogy valami pedofil állat vagyok, hogy egy kisgyerekre vetettem szemet. Akkor inkább senki. – Ezzel ki is mondja, hogy kész lett volna teljes nőtlenséget vállalni, ha Dumbledore nem dobja be az ötletet, hogy Sidney már felnőtt, és talán ideje lenne lépni, ha még aktuálisak az érzések. Stansson belement, de csupán azért, hogy a lány önbizalmat kapjon a verseny által, nem szándékozott pont az átok miatt érzelmeket nyilvánítani. Csak megtörtént, elszabadult minden. Azért egy halvány mosoly játszik az arcán, nagyon nehezen enged fel, de próbálkozik.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-09-16, 11:02
Armand & Sidney
Azért a többiek előtt még sem akartam túlzásba vinni, hiszen nem lett volna helye ott komolyabban átbeszélnünk a dolgokat. Arról nem beszélve, hogy mindenkire ráfért a fürdés és persze a kiadós pihenés is azután, ami történt. Ezért aztán csendesen sétálok vissza jó eséllyel a többiekkel, vagy valami utólag érkező auror csapattal, akik rendezik a helyszínt, miután mindennek vége. Legalább már talán a veszély nem lebeg a fejünk felett, megmentettünk két nőt és a banyának is vége... nagyon remélem. Ettől viszont még tisztázni kellene dolgokat. Nem tudom, hogy a csapat nem fog-e problémát csinálni abból, ami közöttünk van, amiből én még mindig nem értek pontosan mindent, de azt tudom, hogy halálosan kiborultam, amikor az edző összesett és hogy most, hogy jól van leesett az a nagy kő a szívemről. Azt tudom, hogy ő mit érez és már milyen régóta! A fene se gondolta volna, amikor először találkoztunk és olyan rettenetesen lekezelően beszélt velem, rólam, meg úgy az egész csapatról, de szépen összekovácsolódtunk és itt vagyunk a döntő előtt. Talán mostmár mind kezdjük elhinni, hogy akár még győzni is esélyünk lehet, bármennyire is lehetetlennek tűnik mindez. A folyosón még elköszönök a többiektől, de ezúttal nem Morticiával tartok, hanem az edzővel, majd ha beszéltünk akkor visszamegyek a szobámba, hogy letusoljak és rendbeszedjem magamat, de ez most mégis csak fontosabb. Csendben sétálok be a szobájába vele együtt. Piszkos vagyok a sok rohanás, az elrablás, a robbanások és a támadások miatt, ezért talán kissé tétotán állok meg az ágy mellett. Varázslattal minden könnyen megoldható, ha összepiszkolom, de még a varázshasználók se kapkodják elő a pálcájukat lépten nyomon minden miatt. - Hát... - kezdek bele, bár nem is tudom, hogy mit mondjak. Azt már a fülébe suttogtam, hogy láttam, hogy megnéztem az emléket, amit adott és beszélnünk illene róla ugye? Igazából sosem voltam a romantikus csevelyekben profi. Eleve csak néhány futó kapcsolatom volt eddig, nem vittem túlzásba és akadt, ami nem is igazán volt több néhány találkozásnál. A szobatársaim szerint ugyanis nem normális, ha az ember mindig csak az ereklyékkel és a tanulással foglalkozik, valamikor ki is kell engedni a gőzt. Sosem éreztem, hogy igazuk lenne, de azért próbáltam megfelelni. - Nem gondoltam volna... mármint, amikor először találkoztunk szinte... utáltalak amennyire degradáló voltál. Akkor miért? - bukik ki belőlem a kérdés. El akarta nyomni ezt magában, hogy ne keverjen bajba, vagy a korkülönbség miatt akkor még? Tudom én, hogy az igazgató hajlamos mindenfélébe beleütni az orrát és általában azt mondják jó is sül ki belőle, de velem még nem fordult elő, hogy belekontárkodott volna az életembe, pedig elég egyértelmű, hogy erről van szó.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-02-02, 14:59
Armand & Sidney
- Tudod rengeteg legenda szól olyanokról, akiket annyira emésztett a bosszú, hogy soha nem tudták elengedni, még a haláluk után sem. Így születik a legtöbb kísértet és az átkozott lelkek, vagy a sikítószellemek a padláson. - na igen, sajnos nem így megy, ha az a banya belehergelte magát a bosszújába, még ha őrültség is az egész, hogy mások isszák meg a levét egy ember szerinte elkövetett bűnének, akkor sem engedi el a dolgot csak úgy. Nem lepne meg, ha tényleg a halálával magával rántaná Stanssont, vagy szimplán csak akkor is tovább tartana és szállnak gyermekről-gyermekre, nem számítva, hogy már tényleg nincs senki sem, aki egyáltalán emlékezne rá, honnan indult ki. A csók után talán próbálom kicsit elviccelni a dolgot, talán ezzel is oldva a feszültséget, mert lássuk be elég fura a helyzet. Azért ő mégis csak az edző és tuti, hogy furán kezelnék a többiek és azt sem tudom nem ütközik-e esetleg valami szabályba. Arról nem beszélve mi hogyan kezeljük majd a pályán, vagy a szüleim mennyire fogják értékelni, hogy sikerült egy nálam azért lássuk be jóval időseb pasit találnom magamnak. De egyelőre most ezekkel nem akarok foglalkozni és próbálok is inkább nem nagyon gondolkodni rajta feleslegesen. - Ez igaz, - bólintok végül és vetem fel a futás lehetőségét. Na igen sejtettem én, hogy ő nem az a típus, aki most leállna megbeszélni, kibeszélni, hogy mi is történt pontosan az elmúlt pár pillanatban. Na nem mondom, hogy nem lenne jó azért majd valamikor beszélnünk róla, de nem most azonnal, ez is biztos. Egyelőre tehát csak felállok és a kezemet nyújtom neki. Egyébként is jót fog tenni nekem egy kis levezetés, sőt, nagyon is mindkettőnknek.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-02-01, 14:07
Sidney & Armand
- Azt hittem, hogy ennyi évtized után már csökkent a bosszúszomja, legalábbis valahogy részben tud enyhíteni az átkon.. – Tűnődik el a régmúlton, ám hiába merengenek most ezen, Sidney franciás problémája ugyanez; az aggódás mit sem ér. Stansson a lelki problémákba belenyugvós fajta, hiszen az élet más területein, legalábbis a sportban tud tenni, hogy változtasson az életén. A három elbukott világbajnoki döntő után most már edzőként vezetheti csapatát a döntő kapujába, ahol talán minden más lesz, mint eddig. Nyilván él benne az a félelem, hogy pont a büntetőket nem gyakorolták eléggé, hanem a tiszta győzelemre mentek rá, hiszen Sidney, Lizzy, és a többiek is hozzá hasonlóan győztes lélekkel vannak megáldva. De pont a legfájóbb vereség volt az, ahol büntetőkkel vesztettek, mert akkor Stansson még ereje teljében volt, és nem sikerült győznie, a büntetők esete pedig kész lutri. Azon viszont már nem lamentál, hogy húzza e tovább azt, hogy kifejezze, mit is érez a csapatkapitány iránt, hiszen a verseny hamarosan véget ér, és a banya átka is lassan beteljesedni látszik. Még egy pár pillanatnyi boldogság is több a semminél, igaz, így kockáztatja azt, hogy a lány netán megutálja, így úgy tesz, mintha a csók meg sem történt volna. Nem kis meglepetésére egy puha száj suhan az övére, így válaszadás helyet hagyja a lelkét is elmerülni az érzésben. Mint két tini, olyanok, bár Sidney azért elég fiatal, az biztos. – Nem vagyok a tanárod, és gyerek sem vagy már. – Mormolja most nem a megszokott mogorva stílusában, inkább amolyan mosolygós, évődő hangon, amit Sidney talán még sosem hallott róla, pedig tudhatja, Stansson vele nem annyira rémisztően fapofa. – De, mindenképpen. Bármit, kivéve ezt a lelkizést. – Bólint, mert szeret ő beszélgetni a lánnyal, de ez a zavarbaejtő helyzet nem az ő visszahúzódó lelkének van kitalálva. Felpattan, és már megy is a lány után. Ezúttal nem változnak át farkas formába, csak sima emberi edzés, de most nem kell annyira elengedni a tudatos énjüket. Olykor oldalt néz a lányra, hogy immár nyilvánvalóvá váljon, ez nem egy véletlen csók volt részéről.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-01-24, 14:38
Armand & Sidney
- Nem a többiek azt mondták, hogy téged is magával rántana. Ha nem is mondott igazat... benne van a pakliban, hogy mégis. - na igen és nem azt mondom, hogy azt a banyát is ki kellene vágni egy erkély ajtón, ha nem lenne igaz, amit mondott... bár nem mondom, hogy nem érdemelné meg, de így meg az is kockázatos, ha esetleg már öregségében dobná fel a pacskert. Magával rántaná az edzőt is, pedig ez az egész átok akkor igazságtalanság! Ő aztán nem tehet a nagyapja dolgairól, teljesen mindegy, hogy a banya joggal dühös vagy sem, de én tuti, hogy akármilyen pasi is ejtene át nem átkoznám el az egész családját, meg az összes leszármazottját. Azért ez nagyon durva. Arra viszont most már tényleg kíváncsi vagyok miért szentelen nekem különleges figyelmet. Végül is ott van Elizabeth, ő is sebezhetetlen, vele is foglalkozhatna külön, de nem teszi. Miért lennék én más, mit lát bennem? Persze valami olyasmire számítok azt hiszem, hogy lát bennem valami nagy sportolói vénát, amit más nem, vagy tudom is én. Az jobban meglep, hogy azt kezdi el ecsetleni mégis elgondolkodtam, hogy megpróbálja megtörni az átkot és hogy én illek hozzá? Nincs időm teljesen felfogni a szavakat és még csak reagálni sem, mert egy pillanat múlva már a számon az övé, a kezei az arcomon és nálam egy pillanat alatt kapcsol át minden valami ösztönfélébe. Nem gondolkodom pár pillanatig azon, amit mondott, vagy azon, ami most épp történik, csak könnyedén visszacsókolok, sőt ki tudja talán még tovább is fűzném a dolgot, ha egy villanás múlva már nem húzódna hátra és ejtené vissza a kezeit az ölébe, ami talán engem is egy kicsit magamhoz térít. Meglepett, de még sem, ennek így van értelme? Valahogy mindig mindent meg tudtam vele beszélni, a legnagyobb titkaimmal tisztában volt mindenki előtt, a futások farkas alakban, a játékos ugrálás, civakodás az erdőben cseppet sem tűnt zavarbaejtőnek, ahogyan most ez sem. - Szóval... ez nem rúg fel valami szabályt a versenyben? - halványan elmosolyodom, keresem a tekintetét, de nem adok neki sok időt, hogy válaszolhasson, mert ezúttal én hajolok előre, hogy visszacsókoljam, csak hogy tisztában legyen vele, hogy nem zavart a kezdeményezése, sőt. - Nincs kedved futni egyet? - szólalok meg újra immár elhúzódva, de épp csak néhány milliméterre. Tudom, hogy ő nehezen oldódik, én is valamelyest ilyen vagyok, bár ő sokkal-sokkal jobban, de farkasként minden mindkettőnknek sokkal-sokkal könnyebben megy. Fel is állok hát és a kezemet nyújtom neki. Hogy mit szólnának mások? Hogy mit szólnának a szüleim? Majdnem tíz év van közöttünk. Valahogy most ilyen buta részletek nem érdekelnek.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-01-21, 07:55
Sidney & Armand
Úgy fest, a lány kiegyezik azzal, hogy nem a teljes mérkőzés nyomja a vállát, bár ha Sidney hibázik az elején, már nem lesz esélye visszafordítani a dolgokat, és úgy esnek ki a bajnokságból, hogy egy talán helyrehozhatatlan hibával kell élnie. Stansson ezt akkor élte meg, amikor a harmadik döntőn már alig játszott, öregnek ítélték, a kispadon kezdett, és le is hozták a vége felé, így nem tudott győzelmes pontot hozni a hazájának. Ám Sidney még fiatal, életerős, ráadásul sebezhetetlen. Ha pont az utóbbi miatt fél kissé, akkor benne van a kockázat, hogy mások kezébe helyezi a döntést. Végül a férfi csak bólint, nem ez a legfontosabb, amit meg kell beszélniük. Szerinte az új francia játékos nem tud semmit a lányról, csak a testvére pótlására van itt, és ha Sidney elvonatkoztat a külsejétől, ugyanolyan ellenfél, mint mások. - Kétlem, hogy az ő élete az enyémhez lenne kötve. Talán éppen hogy felszabadulnék az átok alól. – Vélekedik, hiszen alig ismeri azt a nőt, szinte egész életében úgy éreztet, hogy fenyegető árnyként telepedik a Stansson családra, de még az egész királyságra is, de az utóbbi években a férfi már nem foglalkozott vele, élte az életét, imádta a sportot, hiába sürgették, hogy át kéne vennie a trónt. Sidney vélhetően vajmi keveset tud arról, hogy még politikai szálak is vannak a háttérben, ám jön a még fontosabb felvetés, a miért. Meglehet eljött az idő a színt valláshoz? Stansson mindig is a német precizmus szerint hidegnek mutatta magát, csak Sidney mellett volt képes felfedni az érzelmesebb oldalát, és ez a kettősség nyilván zavaró lehetett. Benntartja kissé a levegőt, ahogy a lány felé fordul. – Tudom, hogy sokszor kíméletlen vagyok veled tizes, mert úgy érzem, így védhetlek meg. Neked mégsem kell az én életemet élned, de elgondolkoztatott az, amit mondtál, hogy talán nem kéne elfogadnom, hogy már nincs remény. Igen, te illesz hozzám. – Hagyja, hogy Sidney emészgesse a szavakat, és a tenyerébe fogja a lány arcát, gyengéden, hogy az arrébb húzódhasson, hiszen itt nem az erőszakról van szó, hiszen mindez oly meglepő lehet, még maga Stansson számára is, aki nem tervezett sosem kezdeményezni. Sőt, tartotta, hogy ha lesz is köztük valami vibrálás, ő nem érdemli meg ezt a lányt, meg kell maradniuk mentori-tanítványi szinten. És most mégis felrúgja mindezt. Így ha Sidney ezen a ponton még nem vágta képen, akkor minden további kör nélkül megcsókolja, hogy aztán ne is folytassa tovább, csak visszaejtse a kezeit az ölébe, s némán meredjen maga elé.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-01-17, 15:19
Armand & Sidney
Talán tényleg igaza lehet és nem arról van szó, amire én gondoltam. Nem azért jött, hogy engem vadásszon le, végül is nem feltétlenül tudják sokan, talán csak akik benne voltak annak az aljas húzásnak a kitervelésében, hogy a srác mit akart tőlem, vagy hogy egyáltalán bármi közöm van hozzá. Ettől még nem zavar kevésbé a jelenléte, hiszen bennem folyamatosan azt idézi fel, ami történt és még nem sikerült lezárnom magamban, maximum legalább valamelyest félretettem a dolgot. - Az első félidőben, jól van, megpróbálom és köszönöm! - megejtek most már egy halvány mosolyt, hogy segít nekem és így támogat, amit nem várok el tőle, hiszen vannak még a csapatban azért bőven mások is, de érzem én, hogy az edző kiemelt figyelmet szán nekem. Egyelőre az okát nem tudom még, persze csapatkapitány vagyok, de... néha úgy érzem ennél több van a háttérben. - Nem tudom, Morticia nem mondott semmit a családodról,csak hogy a nőt kellett feléleszteniük, de ha egyszer szívességet kért tőlük akkor máskor is megteheti. Annyit tudok, hogy ha meghalna... valahogy akkor te is meghalná, tehát nem törné meg az átkot a halála. - ez azért azért is elég kellemetlen, mert ha mondjuk a nőci öreg és egyszerűen meghal akkor vele hal Stansson is mindegy épp hány éves? És ha gyereke lenne, akkor... rossz ebbe belegondolni is. Érzem, ahogyan abbamarad a simogatás és most már lepillantok a kezére, amivel az enyémet szorongatja. Erőt ad, de úgy érzem, hogy mindeközben erőt is próbál belőlem meríteni, vagy tévednék? - Miért én? Miért nem Elizabeth? Ő is képes arra, amire én, sőt ő még sportoló is, vagy Christopher. Miért bennem bízol meg? - és miért bennem hisz ennyire? Na nem mondom, hogy miért nem Chris kezét szorongatja itt, az azért elég fura lenne és persze nem tudok róla, hogy Cody már régebben tudott egy s mást az edző állapotáról, tehát előbb szavazott neki e téren bizalmat, bár az is benne van, hogy Cody a doki, neki azért csak tudnia kell az ilyesmiről, ahogyan rólam is tudta, hogy vérfarkas vagyok még az előtt, hogy a sajtótájékoztatóan ez kibukott volna.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-01-15, 16:18
Sidney & Armand
Bólogatva próbálja bizonygatni a lány számára, hogy sokkal többet ér, mintsem azt gondolta volna. Sidneyben hiába ég a versenyszellem, valahogy sosem hitte azt, hogy igazi győztes lehet. Talán inkább a szüleire jellemző ereklyevadász virtus él benne csupán, nem pedig egy sportoló adrenalinfüggősége, mint Stanssonban. A férfi talán azért erőlteti továbbra is azt, hogy valaki átvegye a helyét, mert még a kispadon sem tud lenyugodni, hajtja valami előre, amíg csak él. – Erősen kétlem. Az az ügy lezárva. Azért hívták, mert így egyel kevesebben vannak, az ikestestvér pedig szintúgy sportoló. Nyilván be akarták biztosítani magukat, hogy döntőbe kerülhessenek. Ehhez visz ont még nekünk is lesz pár szavunk. – Nyugtatva meg a tizest, akin látszik, hogy teljesen felidegelte magát, viszont az edző továbbfűzi a mondandóját, hiszen már készült erre a kérdésre. – Mindenképpen elvárom, hogy vezesd a csapatot, de csak az első félidőben. Mindenkire szükség lesz. Ha az első félidőben komoly előnyre tesztek szert, a másodikban a többieknek már csak védekezni kell. Lehet, hogy lesznek vízcsapdák, de a te reflexeiddel kivédheted őket. Na és persze ott leszek a közelben. – Ez azért már csak jelent valamit. Igaz, hogy Stansson nem mehet be a pályára, de Sidney biztos lehet benne, hogy ha valódi életveszélyben lenne, akkor az edző felrúgná érte a szabályokat. Ebből annyi is kiderül, hogy bár izgalmas volt az orosz meccs, de azért csak nem féltette a lány életét annyira, hogy be kelljen gázolnia a sárba. – Na igen, az a boszorkány kellően titokzatos. Annak idején a nagyapámat szédítette, aztán úgy adta elő, mintha az öreg lenne szívtelen. Hát megérdemelték egymást. De hogy ki lehetett az a nő, akit fel kellett ébreszteni, azt nem tudom. Mivel maradtak a boszorkánnyal? Valaha békén fogja hagyni a családomat? – Itt azért kissé abbahagyja Sidney kezének a szorongatását, mert nem igazán kapott reakciót, bár azért nem engedi el, csak nem simogatja tovább. Nem is tudja, hogy mi ez a kapcsolat, mert bár a lány kikéri a tanácsát már sokadszor, de vajon szabad-e ennyire bizalmas kapcsolatban lenniük?
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-01-05, 14:04
Armand & Sidney
Nem is tudom, valahogy sosem gondoltam arra, hogy ennyit számítana, hogy milyen a teljesítményem, hogy tényleg ilyen értékes lehetek a többiek szemében, de tény, hogy jól esnek az edző szavai és azért a mostani pocsék érzések közepette tényleg segít, hogy ne adjam fel ilyen könnyen, csak még össze kell szednem magamat és ez a jelenlegi igazi kihívás- Igaza van, sokat küzdöttem, küzdöttünk, a többiekkel szemben sem lenne fair csak úgy annyiban hagyni, de még kérdés a hogyan, mert valami módon erőt kell vennem magamon és ez a neheze. - Köszönöm! Én nem is gondoltam, hogy... ennyit számítok. - ez a verseny e téren is más, fejleszt engem is, hiszen eddig igazából főleg egyedül ténykedtem. Egyedül dolgoztam, oldottam meg a feladataimat és hát lássuk be az ereklyevadászat nem egy csapatsport, most viszont nem csak rólam van szó és épp e miatt ahogyan mondja is, nem adhatom fel csak úgy, mert akkor a többieket is itt hagynám cserben. - Akkor biztosan nem tudhatja? Persze bízom benned, de ha kiderül... bár ha tudná, már kitálalhatott volna az is igaz. - és ha a másik testvér normális... bár akkor is a testvéréről van szó, ha rájönne, hogy hogyan halt meg, akkor jó eséllyel csak azért, mert bunkó volt másokkal, nem rántana vállat. Ha lenne testvérem, akármilyen is lenne, én legalábbis biztosan nem tenném. - Víz? Akkor biztos, hogy jó ötlet, ha pályára lépek? Így könnyen kiderülhet a képességem és talán jobb taktika lenne a legvégére hagyni. - igen folytatom és bízom benne, hogy tovább jutunk, de vajon menne nekik nélkülem? Lizzy erre a versenyre jóval esélyesebb lenne, hiszen neki nem okoz gondot a víz, viszont a tűz szintén nem, ahogyan nekem. Nem tudom, de végül is azért az edző az edző, hogy ő döntsön a taktikában főleg. Már gondolkodom, pörög az agyam, szinte észre sem veszem, ahogyan a kezemet fogja meg és simogatni kezdi. Furcsa, mármint tőle ilyen finom mozdulatok, hiszen mindig mindenkivel annyira kemény. - Valamiről még muszáj beszélnünk. A többiek lehet, hogy nem fognak örülni, de.. Morticia mesélt nekem és az előző meccs előtt.. beszéltek azzal a nővel, a boszorkánnyal. Védelmet ajánlott nekik, cserébe fel kellett ébreszteniük egy nőt, valami varázshat hatása alól, tudsz erről valamit? - vajon beszélt vele Cody, bárki arról, ami történt velük? Van sejtése, hogy ki lehetett az a nő?
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2020-01-01, 15:39
Sidney & Armand
Tudja, hogy bántó tud lenni, de hát ő ilyen, nyers, zabolátlan alak, akivel Sidney már félszavakból megérti egymást, most mégis felmerült, hogy a lány netán megnézte az emlék tartalmát, amit Stansson határozottan tiltott egy bizonyos eseményig, ami mintha a küszöbön állna. Ez szerencsére mégsem történt meg, az edző így gyorsan továbblép, s nem izgatja magát, hogy netán belegyalogolt a csapatkapitány most amúgy is érzékeny lelkébe. – Az elején te hitted el nekem először, hogy akár győzhetted is, a többiek csak utánad. S azóta is követnek téged. Pedig emlékezz, a norvégok elleni vérszegény döntetlen után már szinte a repülőjáratokat nézték Graves-ék. Rajtad múlt, hogy dupla, vagy semmi. És már a mexikóiak elleni meccs előtt mindenki láttad rajtad azt az elszántságot, hogy innen már nem lehet veszíteni. Ez pedig azóta tart. Ha most összeomlasz, akkor mindegy, hogy mit játszotok. – Kissé ingatja a fejét, ebből egy rakás bók is volt, meg persze a felelősséget is vassúlyokként nyomta rá a lány vállára. Na persze ott van Olivander mint a másik csapatkapitány, de ha egy ilyen prominens alak, mint a tizes összeomlik, akkor lehet, hogy mindennek vége. Vezetőkre igenis szükség van. – Sehonnan. A királyi sámán még az apámat szolgálta. Ért a sötét mágiákhoz, és ilyen a tér szövetének megváltoztatása is. Gyakorlatilag belenyúl abba, ami a hely környezetében történt. Nem szokott hibázni. – A köztük ülő feszültséget rendszerint azzal ütik el, hogy kimennek kergetőzni kicsit farkas alakban, de Stansson érzi, hogy ez így nincsen jól, hiszen akkor Sidney azt szokja meg, hogy emberként nem oldódhat fel. Sem egyedül, sem pedig az ő társaságában. Viszont egyikük sem egy nagy beszélgetés alkat. Egy-egy átkarolás már volt, de valóban ez e a jó irány? – A lángoló foci. Ami az alkatod miatt jó lehet, hiszen erős vagy, és jók a reflexeid. Téged nem fog a tűz sem. De hogy ne essen ki gyorsan mindenki, a pályán olykor vízsugarak csapnak fel véletlenszerűen, és ha téged egy ilyen eltalál.. Tudod, hogy mi lesz. – Húzza el kicsit a száját, Sidneynek nem attól kell majd tartania, hogy nem tudja vinni a labdát, hanem emberfeletti szinten oda kell figyelnie a feltörő vízcsapdákra, amik másnak jótékony hatást adnak, de számára.. Így hát Stansson hirtelen ösztöntől vezérelve megfogja a lány kezét, és gyengéden simogatni kezdi.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2019-12-29, 15:40
Armand & Sidney
Azért akkor is bántó, hogy azt gondolja képes lennék az ígéretem ellenére megnézni azt az emléket. Az a szerencséje viszont, hogy eléggé magamalatt vagyok ahhoz, hogy most ezzel foglalkozzam, vagy kiakadjak rajta, van tehát nagyobb problémám is, mint a megjegyzés, amit sikerült tennie. Tényleg nem tudom, hogy képes leszek-e a következő meccsen játszani. Ez a mostani is durva volt, na de így... - Jelkép? - igen azért meglepetten pillantok rá. Miért lennék az, vagy több, más mint ők? Vannak képességeim, olyanok is, amikkel még én magam sem teljesen vagyok tisztában, na de jelkép? - Tényleg így gondolod, sehogyan sem tudhatta meg? - tudom én, bízom kellene az edzőben és én igazán igyekszem is, de vannak helyzetek, amikor azért ez tényleg nem egyszerű, főleg akkor, ha magamban sem bízom eléggé és talán az ikerestvér más, mint aki meghalt, de ez nem jelenti azt, hogy könnyebb lenne szembenéznem vele... sőt. - Mi lesz a versenyszám? - megpróbálhatom összeszedni magamat, bár még sejtelmem sincs, hogyan és mi módon, de remélem, hogy segíteni fog benne és akkor van esély, hogy sikerül. Nem hiszem, hogy ezúttal elég lenne egy kis boksz edzés mondjuk mint legutóbb, annál most azért mégis csak többre lesz szükség, de talán ki tud találni valamit Stansson, ami mégis segít, bár tudom az oroszlánrésze azért mégis csak az enyém a feladatnak, hiszen nekem kell összeszednem magamat. Azt viszont láthatja rajtam, hogy még a nyilvánvaló probléma ellenére is, mintha lenne más is, ami zavar, vagy bújkál bennem, főleg amikor időnként rá pillantok. Amiket Morticia mesélt... hogy tudnak ezt-azt arról a nőről, hogy beszéltek a boszorkánnyal. Stanssonnak tudnia kellene róla, de vajon mennyire zilálja szét a csapatot, ha elmondom neki?
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2019-12-27, 16:10
Sidney & Armand
Miután a helyére kerül a pólója, már nem zavartatja magát. Igaz, Sidney is látta már félmeztelenül, edzéseken például, de azért kettesben mégis más. Nem mintha a tizes nem lenne olyan zaklatott állapotban, hogy most minden mindegy. Le is ül az egyik székre, Stansson pedig mellé gugol, hagyja, hogy a lány megfogalmazza, ami eddig is nyilvánvaló volt, csupán az edző elsőre a merengős emlék kilesésére gondolt, de úgy látszik, feleslegesen, hiszen Sidney mindig a tisztesség szobra volt, most is éppen azért van kiakadva, mert a gyilkossága felszínre kerülhet. Stansson nem kér bocsánatot a félreértésért, sokkal fontosabb az, hogy most valóban lenyugtassa a csapatkapitányt. - Egyrészt ez butaság lenne, hiszen jelkép vagy a többiek számára. Ha nem játszol, és összezuhansz, azzal talán halálra ítéled Angliát. Másfelől… - Fordítja most maga felé Sidneyt a vállát finom határozottsággal érintve. – Tudomásom van róla, hogy az ikertestvér teljesen más alkat, mint aki meghalt. Francois Beretton egy igazi bunkó volt, mindenkit megalázott. Talán kicsit máshogyan mint én. – Mosolyodik el haloványan, hiszen róla is az hírlik hogy a földbe szokott másokat döngölni. – Még a saját csapattársai is rettegték. Csak a sporthoz értett. Az ikertestvére viszont értelmesebb, más jellem. Évek óta külön élnek, s bár Pierre is nagy sportoló, nem tudja, hogy mit tettél. Sőt, azért nézett rád úgy, mert tudta, hogy ha már meghívták, hogy ugorjon be a halott helyen, már egy kőkemény angol csapatkapitány ellenében kell bizonyítani. Mást nem tud, és nem is sejthet. Hiszen tudod, tettünk róla. – Nyilván nem erőltetheti, hogy Sidney játsszon, de azért jó lenne, ha nem ezen a ponton lépne teljesen vissza.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2019-12-25, 15:03
Armand & Sidney
Most úgy nem is igazán tudatosul bennem a tény, hogy félmeztelen és egyébként is ennél most van sokkal fontosabb problémám ugyebár. Be is megyek, ahogy nyílik az ajtó, azt se igazán várom meg, hogy betessékeljen, vagy netán lerázni akarjon, hogy nem illene csak úgy bemászkálnom az edzőhöz és most az se köt le, hogy mennyivel kisebb a szobája, csak keresek valami helyet, ahová leülhetek, legyen az a legközelebbi szék, vagy ágy széle, jelenleg édesmindegy. Először talán épp e miatt fel se fogom a kérdést, kell pár pillanat, amíg leesik mire érti, hogy megnéztem-e. - Kösz a feltételezést. - húzom el a számat, mert hát őszintén szólva nem tetszik, hogy egyből arra gondol, hogy megnéztem az emléket, amit adott. Amúgy is volt ennél nagyobb gondom, hiszen épp, hogy túléltük a versenyt és egyébként is megígértem. - Persze, hogy ő. Láttam, ahogy nézett. Olyan... tudja feje volt. Létezik, hogy tudja? Én... nem leszek képes játszani a következő meccsen. - rázom meg a fejemet. Tudom, hogy ez az elődöntő, de csapat vagyunk és egyébként sem játszhat mindenki minden meccsen és reméljük addigra majd Chris is rendbejön és kijön a Gyengélkedőről. Ezúttal majd nélkülem kell helytállniuk. Nem hiszem hogy menne, hogy pont ellenük játsszak. Most még a játék maga is nehezemre esne, de hogy még a pályán szembe is nézzek annak a hasonmásával, akit megöltem... esélytelen.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2019-12-22, 11:06
Sidney & Armand
Az edző éppen öltözködőben van, mert amikor ajtót nyit, félmeztelen, de tekintve, hogy ez a férfiaknál sokkal kevésbé intim, nem zavartatja magát, éppen húzza le a pólóját, hogy a helyére kerüljön, aztán beljebb búzza a lányt, akin látszik, hogy valami nagy trauma érte. Stanssonból a logikus kérdés bukik ki, ami csak szóba jöhet. – Megnézted? – A hangja nem vádló, inkább értetlen, hiszen csak ez jut eszébe, hiszen adott múltkor a lánynak egy komoly merengős emléket arra az esetre, ha történne vele valami. De hát semmi nem történt, ezért is bosszús kicsit. Aztán rájön, hogy van még más is, hiszen Sidney egyértelműen az oroszok elleni diadal után ilyen zaklatott. Nem is csupán a véres ütközet miatt, az még akár elviselhető kategóriába esik. Sokkal inkább azért, hogy a halott francia csapatkapitányt látta, de Sidney persze nem őrült, az egész stadion a tanuja volt, hogy ott van az, akinek a halálát megírták az újságok. – Vagyis… a francia a gondod? Nem úgy van, ahogy hiszed. Gyere be. – Húzza be a lányt, akit talán nem is kell, hiszen jön ő magától is. És persze igaza van, Stansson meglátogatta Graves-t is, aki szépen épülőben van, ami nem is árt, hiszen ha igaz a sorsolás a következő játékszámot illetően, akkor nagy szükség lesz rá a franciák ellen. Stansson szobája a többiek lakosztályához képest igen kicsi, de rendezett. Viszont cseppet sem tűnik olyannak, ami illene egy trónörököshöz. Lehet, hogy direkt kért átlagos szobát? Ez inkább amolyan Aragornos, kószás stílus, semmint királyi.
Tárgy: Re: Armand Stansson - az edző szobája 2019-12-13, 15:24
Armand & Sidney
Nem vagyok jól, határozottan nem és ezúttal úgy érzem, hogy muszáj beszélnem az edzővel akkor is, ha netán lenne más dolga, vagy ha nem is tudom ő is pihenne, mert bár nem versenyzett, de biztos vagyok benne, hogy pont a tehetetlenség miatt sík ideg lehetett. Lássuk be ez a verseny totál kikészített mindenkit. Voltak komoly sérülések, ahogyan hallottam Chrisből kiszállt valami sötét erő és most a Gyengélkedőn próbálja összeszedni magát. Engem az átváltozásom rázott meg a legkevésbé, pedig rettegtem tőle, hogy egyszer majd bekövetkezik és mégis maga a verseny, a sokk, a sok vér és sár se volt annyira durva, mint a legvége, amikor megláttam őt... az ikertestvért. Nem tudom, hogy képes leszek-e a franciák ellen játszani, de most úgy érzem szólni fogok Lizzy-nek, hogy akármilyen versenyszám is következik küldjön a kispadra, mert nem fog menni. Nem tudok a pályán szembenézni ezzel a rémálommal, sőt azt sem tudom képes leszek-e a továbbiakra egyáltalán. Megállok hát az edző ajtaja előtt, nagy levegőt veszek és kopogásra emelem a kezemet. Természetesen már megejtettem egy gyors zuhanyt, fel is öltöztem normálisan, bár a fejem így is épp eléggé megviselt. Frida felsőjét is majd visszaadom alkalomadtán, amivel kisegített, de most nem ez az elsődleges. - Elnézést, de... muszáj beszélnünk! - láthatja jól rajtam, hogy most semmiféle kifogással nem küldhet el. Már minden bizonnyal járt a gyengélkedőn, Chrisnél, vagy még majd fog menni, de ha utóbbi akkor is muszáj előbb velem beszélnie. Chris még lehet, hogy alszik, vagy ki van ütve, nem tudom. Nem mondom, hogy ha arról van szó, akkor betolakodom csak azért is, de annyira már ismer, hogy nagyon közel járok ahhoz a bizonyos összeomláshoz, amitől eddig sikerült valami csoda folytán távol tartanom magam.
//
️
