2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Én egy kicsit több időt adtunk volna magunknak hogy át gondoljuk ki merre, de azt hiszem erre nem került sor, mert most és azonnal cselekszik mindenki. Akármennyire is Stanssonról is van szó, jelenleg Chrissel értek egyet. Erre az egészre nem lehet felkészíteni az embereket. Az oroszokkal való versenyen ki lett jelentve, hogy az életükért fognak versengeni a részt vevők... Ez nagyon nem jó így. Komolyan meg van a versennyel kapcsolatban a küldetéstudatunk, hogy az életünk árán is megcsináljuk, vagy csak azért csinálja innentől mindenki mert kell... De miért is? A csapatot nem hagyhatom cserben, nem engedhetem meg magamnak, ugyanakkor ha nem látom a két szememmel, hogy Liz magához tér, ha csak úgy elengedem Christ a szérummal... Veszek egy mély levegőt és Danyre meg Morticiára nézek először, aztán Chrisre végül az üvegcsét a kezébe adom, és össze fogom a kezemet az övével. Mint egy baráti szkander első mozdulata. - Veled megyek. - mondok ennyit komolyan és hoppanálhatunk is. Befelé menet, körülragyog bennünket valami... Tehát a többieknek sikerült felébreszteni a tündérkirálynőt, vagy akárki is volt az, mi pedig megkaptuk a védelmet.. Kíváncsi vagyok valóban csak ennyi lesz? Úgy értem, valóban utolsó jó cselekedet lenne csupán mindenféle kétes visszahatás nélkül...? Úgy legyen!
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Hőseink nem érzékelnek semmiféle sötét mágiát a hídból, és ha rálépnek, egyesével át tudnak rajta menni, nem történik semmi baljós. Legalábbis ők hárman, mert Christopher visszaindul a rokonához. Morticia, Dany és Cody baj nélkül átér, és közelebb tudnak jutni az alvó fiatal nőhöz, aki mintha már a közelségüktől, vagy a lépteik nyomán már fel is ébredne, mert mocorogni kezd, és csakhamar felemeli a fejét. Megdörzsöli a szemét, mintha mély álomból ébredne, aztán az érkezőkre néz. Valami különös nyelven mond nekik néhány mondatot, aztán halványan elmosolyodik, mintha hálás lenne. A hátából afféle szárnyak pattannak ki, de nem a levegőbe emelkedik, hanem egész egyszerűen kámforrá válik, vélhetően ismeri a térutazás eme módját is. Viszont mind a négyen, beleértve a távolodó Christ is, aranylóan csillogni kezdenek, mintha valami aura venné őket körül, ami aztán elhalványul, vélhetően már él a védelem, amivel Elena felruházta őket, ezek szerint a sötét boszorkány állta a szavát. Chris vissza tud jutni Lizzyhez a kórházba, és bár nem egyszerű a medimágusokat eltávolítani a lány közeléből, hiszen csak úgy nem lehet a betegeket itatgatni, de miután az ezüstmentesítő folyadék a lányba kerül, azonnal magához tér, és pillanatok alatt, látványosan javul az állapota, a gyógyítók legnagyobb döbbenetére, akik ugyan még éjszakára bent tartják, de reggel már a saját lábán távozhat.
//Ez volt a záró, köszi a játékot, készülhetünk az orosz meccsre. Nem kötelező zárót írni, de lehet//
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
Tegyük fel, hogy kihisztiztem magam. Hogy Cody első istápolása után Dany nyugtató szavai már elegek ahhoz, hogy megnyugodjak és menjen tovább az élet. Mormogok is valami köszt, bár a családfakutatásra egyelőre nem mondok semmit. De nincs az a lelkesítő beszéd vagy alku, ami rávehet, hogy ahelyett, hogy elvigyem Lizzynek a szert én most az erdőben bolyongjak. Ott akarok lenni, amikor egy medimágus megerősíti, amit Cody mondott, hogy ártalmatlan és jót fog tenni. Ott akarok lenni, amikor Lizzybe visszatér a fény, a sápadtsága a múlté, kinyitja a szemét és rájön, hogy mindenki eljött, a szerettei körbeveszik. Nem gondolom át komolyabban, hogy az egész csapat egyszerűen adja fel, nem erőltethetem rájuk, nem is fogom, szimplán lassan felállok, és amikor indulnának én egész egyszerűen megvetem a lábam és... - Nem. Nagyon vigyázzatok magatokra, nem örülök neki, hogy ti elmentek csak úgy, de ha ez az ára Lizzy üvegcséjének... Akkor végül is köszönöm. De én most azonnal el akarom juttatni neki és mellette akarok lenni. Cody? - fordulok a srác felé, kinyújtva a kezemet, a gyógyszert kérve, és ha megkapom, már távozom is, ha lehetséges akkor hoppanálással, minél gyorsabban a kórházba érve.
// Köszönöm szépen a játékot, hiszti-Christie eltűnik uncsihugit ébreszteni, aztán alkalomadtán kikérdezni a rokonságot. //
A tekintetem Morticia és Cody közt cikázik. Végül veszek egy mély lélegzetet, és válaszolok előbb a vámpírlánynak. - Igazából a hogyant megelőzi a miből. Elena vélt vagy valós ellenségei bizonyos darabkáiból hozta létre a portál nyitó kulcsát, egyfajta törzsi sötét mágiával. S minekután én nem vagyok hajlandó embereket darabolni, marad Cody ötlete a helyettesítésre. Az lesz aztán a trükkös része. - itt átnézek a háztársamra. - De. Ha valaki megcsinálja, akkor én. Az hiányozna még, hogy egy gyenge hamísítvánnyal lebukjatok, és halálra átkozzon az a förtelmes nyanya. Nem. Ez az én szakterületem. Én csinálom. De továbbra se tetszik. - utóbbi mondat az arcomra is van írva. Valójában van abban valami, hogy egyszerűen száljunk ki a versenyből, és huzzunk el a francba. Megértem Christ, mert nekem is valami ilyesmi jut eszembe. - Chris, ha valaha családfa kutatásba fognál, abba szívesen segítek, de előtte tisztáznod kell magaddal valamit. Még hozzá, hogy akármit is találsz, a felmenőid nem te vagy. Nem felelsz étük. Csak a saját döntéseid határoznak meg, a saját céljaid. Neked pedig klassz céljaid vannak. - egy kis bátorításnak szánom Chrisnek. És persze tényleg szívesen segítek neki a családfa kutatásban, ha egyszer ilyesmibe fog, és megtisztel a bizalmával. Mifel Morticia megindul a híd felé én is. Bár nem igazán tartom jó ötletnek, de ha a többiek már döntöttek, és megnézzük, akkor legyen így. Amikor Morticia felveti az ötletét, szinte autómatikusan kerül a pálcám a kezembe, hogy csatlakozzak a lány varázslatához.
ϟAz élet csapatjáték.ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
A sikeres medálszerzést követően a nőből már semmit nem tudunk kihúzni, úgy látszik, elmondta, amit akart, és meglépett. Azért a kis akció utólag eléggé lesokkolt, nem gondoltam volna, hogy sikerül feltűnés nélkül megszerezni. Legalábbis remélem, hogy erről van szó, és nem arról, hogy valahogy mégis megtudta és valami okból kifolyólag hagyta magát. – Igen, de mire jó ez vajon nekik… - kérdésem inkább költői, hiszen nem várom el a többiektől, hogy tudják, csak gondolatébresztőnek szántam. – Az túl egyszerű ok lenne, ha így akarnának kaját szerezni maguknak. – Ezen a ponton eleresztek egy félmosolyt, mert bár nem szórakoztat a téma, de nem is vagyok befeszülve tőle. A medálra terelődik a szó ezután. – Miért, hogy készült? – kérdezem Danytől, nem értem, miért kell beszarni egy medál készítési módjától. Jó, gondolom valami sötét mágia, na és aztán? Ha az ember meg akarja érteni a körülötte lévő dolgokat, olyan témákba is bele kell ásnia magát, amit nem szívesen tesz. Ereklyevadászként tulajdonképpen lehet, hogy én is rájönnék, mi az, ha nagyon megvizsgálnám, de ráhagyom azokra, akiknek ez jobban megy. Úgyis csak elméleti szinten érdekel. Majdnem felháborodok, mikor azt mondja, nem hajlandó lemásolni, hát akkor mi a fenének szereztem meg? Úgy bámulták ők is, hogy tudni akarták mi az, ne most hátráljunk meg. Még jó, hogy Codynak erről nem Danyvel a véleménye. – Ne mondjuk le szerintem akkor se a medálról… ki tudja, ezzel kapcsolatban igazat mondott-e, hiszen az alkunak csak az egyik felét teljesítenénk most, akkor a versenyig még biztosan életben lesz, hogy behajtsa a többit. Chris dühkitörésével nem tudok mit kezdeni, a két fiú úgyis jobban ismeri, majd ők lenyugtatják. A verseny feladása meg amúgy is csapatszintű döntés, és csak a fél csapat van itt, a többieket nem hagyhatjuk ki belőle. – Én is azt mondom, hogy nézzük meg. Ha már idáig eljöttünk, meg végighallgattuk… legalább kiderül, hogy igazat beszélt-e. Igen, Danynek abban igaza van, hogy kiszabadíthatunk valami még rosszabbat, de egyikünk sem érez semmilyen sötét mágiát, annak pedig mindig van valami nyoma. A híd elég veszélyesnek néz ki. – Egy közös reparo-val szerintem tudnánk biztosítani – vetem fel a többieknek (már ha jönnek, ha nem akkor egyedül próbálom meg), és ha benne vannak, akkor ki is szórom a bűbájt elsőként, és hajlandó vagyok letesztelni a híd állapotát is utána, mert ha netán mégis leszakad, talán a reflexeimnek köszönhetően megmenkülhetek.
Hőseink ezúttal nem sokra jutottak, Elena elhúzta a csíkot, az ottmaradtak pedig amolyan csigatempóban vánszorognak a javasolt irány felé, mintha még mindig nem tudnák, akarják-e a kéretlen szövetséget. A híd ott van, és bár rozogának tűnik, le is szakadhat alattuk, de a másik oldalon valóban ott a tisztás, amelyről Elena beszélt. A tisztás közepén egy fiatal nő, és semmiképpen sem lány alszik szinte magzati pózban, őt egy lilás burok veszi körül, amolyan védelmezőként. Cody érzi, hogy ami a nő álmát vigyázza, az nem sötét mágia, tehát jó eséllyel aki oda átér, annak nem lesz tőle baja. A medált majd a későbbiekben le tudják másolni az alapján, amit megtudtak, de most sem eszközeik, sem komponenseik nincsenek hozzá. Elena távoztával mintha kevésbé lenne olyan baljós az egész közérzetük, lehet, hogy így Christopher is jobban megnyugszik.
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
Olyan nehéz hinnem neki, mert állandóan úgy beszél a régi énjéről, meg a gonosz korszakáról, mintha az csak úgy el tudna múlni. Aki gonosz, az gonosz, miért változott volna meg, mitől állt volna helyre az élete? Az átkok és cselszövésektől forog a gyomrom, és ami a legrosszabb, nem csak Lizzy mérgezése és a tehetetlensége a betegágyon kísért, hanem a mexikói srác képe is, akit olyan keményen átkoztam be, hogy kvázi fel kellett kaparni. Nem tudtam mit csinálok, hogy túl sokat ártok majd a srácnak, ahogy ő se tudta, hogy az átkát a haragja ilyen erősre gerjeszti. Áh, nem, nem fogok elkezdeni szimpatizálni egy százéves, gonosz szipirtyóval! A szemem elkerekedik, az állam elnyílik, ahogy elkezd magyarázni arról a mocsárról, meg hogy mindannyian meg fogunk dögleni. Mire megszólalna ez a tátogó idióta, tehát én, addigra a banya köddé válik, és mindenki elkezdi osztani-szorozni az esélyeinket. - Ez tök normális? Egy versenyen halálos sérülésekkel, sőt, az egész csapat halálával dobálózni? A kurva anyját, mindenkinek a jó büdös kurva anyját, én inkább csak szimplán kapitulálok! Még is ki kényszeríthet minket arra, hogy sötét boszorkákkal üzleteljünk, hogy halálos iszapban vergődjünk, míg felkoncolnak? Egy medálért? Csak mert az edzőbá húdenagyon nyerni akar? - és ömlik belőlem a szó, a káromkodások, az egésznek a súlya úgy nehezedik rám, mintha tényleg a mellkasomra ültek volna. Mikor Cody odalép hozzám, hogy legalább a családomat és a véremet ért megjegyzést lecsillapítsa bennem, akkor láthatja a szememben, hogy teljesen felhúztam magam, a szívem úgy dübörög, mintha már tíz perce sprintelnék, a tekintetem meg kvázi egy űzött vadé. A kedvessége és a nyugodtsága meglep, úgy beszél, mintha ő már végigjárta volna ezt az utat, és ha ő túlélte, akkor én is túl fogom. Lassan lehorgasztom a fejem, egy picit biccentve, de egyben inkább arra kényszerítve magam, hogy megnyugodjak, és néhány lépéssel le is vágódom egy padra vagy egy farönkre, vagy csak a földre egy fa tövébe, és jóval nyugodtabb hangon végül a többiekre emelem a fejem. - De tényleg. Nem hagyhatnánk itt egyszerűen a versenyt? - teszem fel a kérdést, nem akaródzva továbbmenni. - Ha Lizzy-nek segít az a cucc, akkor előbb kapja meg, csak aztán akciózzatok… zzunk annak a banyának. - fejezem be, kicsit megakadva a mondatban, mert a csapatszellem bennem van, de a szándék erre az egészre nem nagyon. Leomlottam, mint valami kártyavár, de engem nem a szél libbentett meg, hanem egy egész hegyomlás temetett maga alá.
Azért elég jó kis infósokkot kapunk. Az én figyelmem azonban megoszlik. Elgondolkozott ábrázattal nyugodt léptekkel sétálom körül. Mortival mint valami vadászkopók körözünk körülötte, egymás mellé érve valahol Elena háta mögött, tudja tovább adni nekem a láncot. Én pedig képes vagyok megvizsgálni. Kissé megrökönyödöm.. Nem amiatt amiből van, hanem amiatt, mert... mégis mi lehet a túloldalán ennek a kapunak? Villámgyorsan eraktározom és rögzítem minden részletét, hogy gond nélkül fel tudjam idézni. Aztán miután megvizsgáltam, és Morticia a helyére juttatta a láncot mindenestül befejezem a kört a nő körül, így átkerülök Dany oldalára és onnan figyelek tovább a mondandójára. - Van egy olyan érzésem, hogy a halálunk, pusztán "sportbaleset"nek lenne titulálva. De valóban jó kérdés. - Gondolkodom hangosan Morticia kérdéseire rákontrázva. Végül Elena eltűnik, és amit megosztott velünk, több mint aggasztó. És gondolkodóba is ejt. Mielőtt válaszolhatnék Morticiának Dany megelőz. Csak biccentek egyet és kiegészítem. - Inkább maga a kulcs. De hogy miféle kaput nyit, vagy hová vezet.. azt nem tudom. - Danyvel találkozik a tekintetünk. - Nem kell neked lemásolni. Tudom, hogy lehetne hatékonyan rekonstruálni. Bár Elena ellenségeinek darabkái feltehetőleg szerepet játszanak abban, hogy hova vezet... - itt elgondolkodom egy pillanatra. Majd Morticiára nézek, mert remélem, ő legalább nem fog kiakadni a szavaimon. - .. Másfelől... azt mondta, napjai lehetnek hátra. Akár meg is várhatnánk.. És akkor semmit nem kell lemásolni. - feltartom mindkét kezemet, és a vállaimat is mellé húzom egy rövid pillanatra. Amolyan "ugyan már, ötletelni csak szabad"... Aztán eszembe jut még egy tényező. - Nem tudjuk hova nyílik az a kapu és nem tudjuk szükségünk van-e arra ami odaát van. - Hogy hol hagytam a Hugrást...? Meh.. az úgy volt.. majd Chrishez fordulok oda is lépek elé, megtartva egy egészséges távolságot, kissé sután feltéve a kérdést. - Minden rendben? - utalok itt arra, amiket Elena mondott neki és ahogyan látványosan megrázta az eset. Valamivel halkabban hozzá teszem - Ne hagyd, hogy árnyékok riogassanak a múltból! Higgy nekem, nem ők fognak meghatározni.. Amikor oda jutsz, ne félj megismerni a részleteket. Ha olyan szörnyű is, egy dolgot biztosan nyersz vele: Tudni fogod, melyik utat kerüld el! - hátrébb lépek, még karnyújtásnyi távon belül maradva és őszintén baráti hangvételt megtartva kétszer a szívére bökök laza mozdulattal mutató és középső ujjammal. - Csak erről ne felejtkezz meg! - ennél... személyesebb jelenetet nem akarok rendezni, és igyekeztem végig megmaradni inkább baráti vonalon. Nem akarom hogy nem kívánt helyzetbe hozzam. Majd úgy ámblok mindenkihez fordulok. - Szerintem nézzük meg azt a hidat, meg másik boszorkányt. Minek kerítene ekkora feneket az elintézésünknek? Nem kételkedem benne, hogy ha a halálunkat kívánná, már rég nem lélegeznénk ilyen szép egyenletesen. Lizzynek pedig valóban jól jöhet a teljes felépüléshez az amit adott.... Szóval mit mondotok? -
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Kezdem azt hinni, hogy édesanyámnak -aki nem mellékesen néha az őrületbe kerget a túlféltésével - megint igaza volt, és nem kellett volna eljönnöm ide. Én csak versenyezni, sportolni, és szórakozni akartam egy kicsit. De ez itt a nyanyával már nem az, mint amire jelentkeztem. Halálos visszavonhatatlan átkok, csaló oroszok, akik sárba akarnak ölni? Miért is? Nekem ez az egész kicsit sok. Nem is szólalok meg egészen addig, amíg el nem tűnik a nyanya. Továbbra sem tetszik amit mond, és az alkuja sem. De kell egy perc, hogy megemésszem a szavait. Végül Morticia medálos kérdése kicsit visszazökkent. - Az egy portál. Vagyis átjárót nyit valahova. Nem olyan vészesen bonyolult... de ahogy készült... -itt a hideg is kirázz. Nem igazán akarom végig gondolni a műveletet. Csak sajnos már késő. Elég vizuális típus vagyok. Talán ezért is vagyok olyan jóban a varázstárgyakkal, és működésükkel. Vagy másolásukkal. Apropó másolat. A tekintetem találkozik Codyéval. - Nem. Nem másolom le. Ez más, mint megtréfálni a vén McGalagonyt a Teszlek süveg másolatával. - vagy egy hónapig zengett a suli attól a csínytől tavaly szeptemberben. Meg a pletykától, hogy valami őrült Hugrások voltak a tettesek. Nos konkrétan egy Hugrás volt. Én. És persze Cody rögtön rájött. Hiszen nem egyszer látott varázstárgyakkal kísérletezni. Mondhatni ez az egyik hobbim. Nem egyszer húz is azzal, hogy a legbonyolultabb varázstárgyak működését pillanatok alatt átlátom, és elkészítem, de a legegyszerűbb elsős bájitalt se tudom megcsinálni. Nos, hát ez ilyen. - Amúgy meg mi van, ha egyszerűen hazudik a banya, és még valami nála is rosszabbat szabadítunk ki, ha megtesszük amit akar? Én bármit kinézek az ilyenből. -vetem fel komoran.
ϟAz élet csapatjáték.ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Örülök neki, hogy mindenki részt vesz az elterelő akcióban, így kivárom a megfelelő pillanatot, majd a nő mögé kerülök, és lekapom róla a nyakláncot. Kissé nyugodtabban sétálgatok a többiek körül, ahogy eddig tettem, hogy ne legyen feltűnő, hogy ide-oda cikázok, és mikor Cody mellé kerülök, jelentőségteljes pillantással a kezébe nyomom a medált. Azt hiszem, nem kell magyarázni neki, hogy mit tegyen, láttam, hogy ugyanolyan kíváncsi rá, mi lehet a tartalma, azonban nincsen sok idő rá, hogy megvizsgálja, így teszek még egy kört, és remélhetőleg addigra lemásolja vagy valami, hogy visszavihessem. Úgy tűnik, a nő észre sem vette, fél füllel azért igyekeztem arra is figyelni, amit mond. A története nekem meggyőzően hangzik, bár biztos vagyok benne, ha akarna, akkor hazudhatna ugyanilyen meggyőzően. Az, hogy az oroszok meg akarnak minket ölni, kissé durvának tűnik nekem. Még ha nem is kifejezetten a versenyzők, de talán az edzőjük vagy más célja, hogy kihozza belólük a vadállatot. – Na jó, de mégis kinek vagyunk mi az útjában? – teszem fel a kérdést, félig a nőnek, félig a többieknek. – Győzni lehet gyilkosság nélkül is csalással, miért fontos, hogy meghaljunk? – Ezt követően elmondja a másik boszorkány ügyét, amit ugyan kétkedve fogadok, de mikor eltűnik, és magunkra maradunk, azon az állásponton vagyok, hogy csak meg kéne nézni, mi van ott. Még ha hazudik is… egy próbát megérhet. Megnéznénk, hogy mi van ott, igaz-e, amiket beszél, és ha nem, elmegyünk. Egyikünk se érzett errefelé semmilyen ártó mágiát. Hangosan nem mondom ki egyik gondolatomat sem, megvárom, hogy mit döntenek a többiek. – Mit tudtál meg a medálról? – Fordulok Codyhoz az engem leginkább érdeklő kérdéssel. Talán segít eldönteni, hogy hogyan tovább.
Elena továbbra is szemezik Chris és Dany vádaskodó kettősével, arcán szomorkás mosoly jelenik meg, mint aki tökéletesen megérti, hogy miért kapja azt, hogy a fejéhez vágják mindezt. – Ha bántani akartalak volna titeket, megtettem volna már korábban. Nos igen. Mint említettem, fiatal koromban a keserűség teljesen elvette az eszemet, ezért az átok, amelyet én magam nem tudok megtörni, vagy visszacsinálni, bármennyire is haragszom az edzőtök nagyapjára, már belátom, nem kellett volna az utódait is így.. kicsinálni. És igen, az átok meg fog törni, méghozzá igen hamar, az én halálom által. Már túlságosan sokáig éltem, és a sötét mágia végül legyűr. Napjaim vannak hátra, de még utoljára segíteni akarok valakin. Nem csak rajtatok, valaki máson is. – Hiába Chris elutasító válasza, Elena tovább beszél, a szavai pont a komolyságuk miatt nagyon is logikusnak, őszintének hangzik. Sőt, annyira belemerül a történetbe, hogy Morticia a villámgyors vámpírképességét használva olyan gyorsan el tud mellette szaladni, leemelve a nyakából a medált, mintha holmi szellő lenne. Codyhoz érve a fiú egy alig két másodperces varázzsal fel tudja térképezni, mielőtt Morticia visszavinné. Elena nem vesz észre az egészből semmit. Cody a varázslat segítségével rájön, hogy a medál egy kapunyitó kulcs, amely Elena egykori ellenségeinek a darabkáiból lett összerakva. Hogy miért hordja ezt magánál a nő, az jó kérdés, de érdemes lenne lemásolni. A gyógyító pontosan átlátja, mivel tudná helyettesíteni az alkotóelemeket gond nélkül. – Még szintén a gonosz korszakomban rivalizáltam egy másik boszorkánnyal itt az erdőben. Ő jóra használta volna azt, amit én a sötétségre, s én végül nem tudtam teljesen legyőzni, ezért álmot bocsájtottam rá. Elhelyeztem őt az erdő mélyén, ahol senki sem találhat rá, még én sem mehet be hozzá. Ám most az időm lejártával az ő álma nem fog véget érni, de ezt nem tehetem vele. Ha átmentek a bátorság hídján, meglelitek őt. Hozzátok el a nyakláncát, és ő majd hamarosan fel fog ébredni, ti pedig ahogyan ígértem, nagyobb eséllyel indulhattok az oroszok ellen. – Savanyú képpel bólint, érti ő, hogy a hősök nem akarnak tisztességtelenül eljárni, de mégis, valamit tudniuk kell. – Nos igen. Ám az oroszok ármánnyal elintézték hogy olyan versenyszám legyen a következő, amit ezer éve betiltottak. A gonoszság leple. A lényege az, hogy a mugli rugby alapjait felhasználva egy derékig sárral bevont gödörben kell a labdát az egyik partvonalig eljuttatni. Semmilyen szabály nincsen, bármilyen mágiát, vagy gonosz erőt lehet használni, sőt a sár kihozza mindenkiből a legsötétebb énjét. Nos az oroszok egytől egyig vámpírok és vérfarkasok. Meg fogtok halni mind egy szálig. Nélkülem, és a pajzs nélkül esélyetek sincsen. Nem ti vagytok a tisztességtelenek. Ti csupán.. eséllyel indulnátok ellenük. De mára ennyi. A híd arra van, ha mennétek. – És ezzel köddé is válik, most a többieken a sor, hogy átgondolják, mit is akarnak valójában.
Oké... úgy érzem két szék közé fogok esni. Megint. Újra. Mint mindig. Ahogy mesél, eszembe jut konkrétan az anyám. Láttam már mire képes a szerelem és a gyász... "Sötét eszközök is" ami azt jelenti, hogy vagy nagyon figyel a szavaira, és nagyon jó színész, vagy valóban annyi van az egészben, amennyit elmond. A Chrisnek címzett válaszában ott van, hogy alkut kötött valakivel. Amihez tartja magát. Apróságok, amik lehet csak nekem tűnnek fel, mert hinni akarok a nőnek. Holott fogalmam sincs miért, vagy honnan a bizalomra a szándék.. Ebből is látszik, hogy mindenkiben hajlamos vagyok a jót keresni. Anyám is szép volt egykor. Élénken él bennem a kép mikor a cikornyás ébenkeretes hatalmas, sminkekkel, illatszerekkel, főzetekkel teli, fiókos tükre előtt igyekezett eltüntetni a nagybátyám pofonjának a nyomát az arcáról, amiért az hűtlenséggel vádolta a családot a Nagyúrhoz. Talán sosem láttam annyira elesettnek, kétségbe esettnek és emberinek egyszerre... Sok apró gesztusa miatt, benne is sokáig kerestem a jót. De... ő egy kicsit más tészta. Talán ezért is nehéz számomra a jót és a rosszat élből külön kezelnem. - Ránézésről semmi ártalmas nincs benne. - állapítom meg a többieknek inkább mint magamnak, viszont, olyan erősnek hat, hogy nem is érzek ki belőle mást.... És nos.. puding próbája az evés! Ezen felbuzdulva, egyszerűen az ujjbegyemre cseppentek belőle, mielőtt vissza dugóznám. A bőrömmel való reakcióból hátha többet leszűrhetek. El is morzsolom a cseppet hátha így szétterülve több komponenst érzek ki belőle. Ha még mindig semmi, akkor elvégzek a kezemen lévő anyagon egy vissza alakító feltáró varázslatot. Régóta szimpatizálok az alkímiával, magamat is képzem és a plusz tárgyakat is onnan vettem fel. Valami haszna csak lesz, akár épp most. Végül mikor mindketten elkezdik cukkolni és halál lenézően kezelni felszólalok. - Elena, javítson ki, ha tévedek, de nem mondott olyat, hogy van más módja az átkot megtörni. Ez viszont, az ön halálba való vissza vonulását jelentené. - voltaképp Chris is ezt mondta, csak ő kvázi felszólította a nőt hogy húzzon el meghalni és hagyjon békén másokat élni. Természetesen a medált jó lenne megszerezni. Noha az sem biztos, hogy le tudjuk úgy másolni, hogy ne tűnjön fel senkinek a különbség. Kérdés, vajon jó ötlet-e puszta kézzel egy ilyen tárgyhoz hozzá érni...? És vajon van-e olyan elemző bűbáj ami feltárhat belőle bármit is. Valami más pedig azt súgja az a cucc nem is erről a világról való. Vagy nagyon nem ismerem a Földi mágia határait, pedig nagyon igyekszem, vagy az ott valóban túl van ezen. Ketten "támadják és kioktatják" én akkor az ördög ügyvédjét képviselem a jelenetben úgy döntöttem és hátha a csapattársaimmal amibe ez által Elenát is bevonni szándékozom, elég ahhoz, hogy csak ránk figyeljen. - Ha jól veszem ki a szavaiból, tartja magát az alkuihoz... És ezt is alkuként ajánlotta fel. - ez a többieknek is szól. - Azt tudja, hogy mi lesz a következő versenyszám? - a kérdést lehet annak venni, hogy meg akarom kerülni az alkut, de ha egy kicsit is emberismerő, érzékelheti, hogy én már elkezdtem üzletelni. Amennyiben a főzettel kapcsolatban valóban minden tiszta volt, számomra valahol már el is dőlt. Valószínűleg nem két perc elő állítani és Liznek minden óra számít. - Srácok... Ha válaszokat akarunk, nem biztos, hogy a bosszantás a legjobb eszköz. - jegyzem meg egy leheletnyit játszmázva. Két üzenete van, az egyik Dany és Chris felé valóban az amit mondtam, Elena felé pedig az, hogy én megszavaztam a bizalmat neki. Még ha ez némi konfliktust is szül hármunk között, lehet elég jelenetet rendezünk vele, hogy valóban ne tűnjön fel a nőnek más. Olyan ártatlan természetességgel jön belőlem ez az egész, hogy remélhetőleg nem tűnik fel Elenanak, hogy több lenne mögötte.
//Átváltoztatástan - Született tehetség - Alkímiai szak Feltáró, vissza alakító varázslat. - Alkímiai bűbáj, lombik nélkül előfordulhat, hogy csak részleges a siker a kémiai kötések miatt, de szerencsés esetben vissza alakítja a felhasznált anyagokat, nem az eredeti, hanem a felhasználás előtti állapotukba. - Kitalált varázslat.
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Akármennyire is kedves öreganyós képet vág, egyszerűen forog a gyomrom ettől a vén szipirtyótól. És amik kijönnek a száján. Meg az a medál a nyakában... Nem, azért annyira nem vagyok naiv, hogy ebbe csak úgy bele sétáljak. Nem tetszik a banya, nem tetszenek a szavai, és nem tetszik az alkuja sem. Tán az egyetlen dolog ami még itt tart, hogy Lizzynek szüksége lehet arra a gyógyszerre vagy mire. Noha azért a magam részéről inkább bíznék abban, amit Cody és Gina kotyvasztanak saját kezűleg. Ők csapattagok, és bennük bízok, a banya cuccaiban nem. Az ilyen perszónáknak mindig van valami sötét hátsó szándékuk. Legalábbis Gina tuti ezt mondaná ha itt lenne. Az a lány még a saját árnyékában sem bízik meg. Legalábbis szerintem. Ismételten hagyom, hogy Chris szólaljon fel elsőként. De azért igyekszem figyelni is, nehogy elvesse a sulykot, és butaságot csináljon első felindultságában. Arról fogalmam sincs Morticia mit akarhat attól a sötét tárgytól a nő nyakában, de ha meg akarja szerezni, hát beszállok a játékba, és igyekszem szóval tartani a nyanyát, bár nem tudom ez elég lesz-e a vámpírlány akciójához. Morticia megjegyzését a tisztességes játékról meg egyszerűen elengedem a fülem mellett. Lehet naiv vagyok, de szerintem nem ok a csalásra az, hogy mások is ezt teszik. Ha mások kútba ugranak, akkor ugorjunk mi is? Minden esetre ezt nem most fogom megvitatni a vámpírlánnyal. Inkább a banya felé fordulok. - Tételezzük fel, hogy hiszünk magának. Csináljunk úgy mintha talán egy röpke másodpercre szánnám a történteket magával meg az edző nagyapjával. Mindez mégsem ok a fekete mágiára, vagy a generációs átkokra. Aki sötét módszereket űz, az ne lepődjön meg, ha előbb-utóbb sötét vádak, és következmények érik. Sőt tovább megyek, és azt mondom, hogy ha a saját szavának is ellent mond, és mégis meg tudja törni az átkot, talán ideje lenne, és ideje lenne hogy a nagypapival intézze a zűrös dolgait, az ártatlanokat kihagyva. - hívom fel rá a figyelmet, hogy a nyanya az egyik percben azt állította az átka csak a halálával törhető meg, a következőben meg már azt, hogy ha segítünk neki, akkor mégis meg tudja törni. Na akkor hogy is van ez? Megtörhetetlen de mégis megtörhető átok? Meglehet én vagyok alul művelt SVK-ból, de ilyet még nem pipáltam. Persze hál' Istennek valószínűleg nagyon sok mindent nem, ami a fekete mágiákat illeti. Nem is akarom, hogy valaha közöm legyen effélékhez. Egyszerűen viszolygok a nyanyától, és a vele való üzleteléstől. - Tételezzük fel, hogy igaza van, és nincs esélyünk az orosz vérlények ellen. Akkor sem válaszolta meg az iménti, és talán legfontosabb kérdéseket. Mi az amit meg kellene szereznünk? Miért nem saját maga szerzi meg? És Cody barátom kérdésére sem kaptunk választ. Miből van az a lötty? - a tekintetemből tisztán kiolvasható, hogy elég a ködösítésből. Egyértelmű válaszokat akarok. Különben egyet kell értenem Chris azon gyanújával, miszerint valami illegális aljas játszmába akar berángatni a vén szatyor. Ez esetben a szép kövér Nemleges válasszal is határozottan egyet kell értsek. Bár a lötty összetételére vonatkozó válasz nekem semmit nem fog mondani, de Cody számára hasznos lehet. Ezért is ismételtem meg ezt a kérdést is. Lehet a banya éppen megenyhülőben van, de én kezdem elveszteni a békés, barátságos türelmem, és jóindulatom. Arra direkt nem emlékeztetem, hogy arra is volt egy kérdésem, hogy hova vezet a portál a nyakában? Hátha Morticia sikerrel jár, és megtudjuk másként.
ϟAz élet csapatjáték.ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
Derült égből villámcsapásként ér, amiket a banya mond, de az még inkább, hogy tudatosul bennem néhány pillanat múlva, hogy micsoda kis hisztis picsa vagyok ezzel a tántorgással, hűledezéssel, kiabálással. - Milyen rég is élsz, banya? Nem lenne ideje inkább szépen elvonulni meghalni, hogy ne szenvedjenek ártatlanok miattad? Mennyivel jobb lenne, mint sötét gyűlésekről, árulásokról, halálokról beszélgetni? - bukik ki belőlem, fogalmam sincs, hogy honnan, mintha igazából csak ezzel akarnám elpalástolni, hogy ilyen komolyan beégetett. Hogy én nem ismerem a vérvonalamat és azt se tudom ki vagyok? Tudom ki vagyok! Chris Graves, griffes bestiamester, és nem zavarhatja össze ilyesmivel a fejemet csak úgy. De persze mélyen beágyazódik minden az agyamba, és kellően nyomorultul érzem magam. Az a baj, hogy azt mondja, hogy a fiola segíthet Lizzy-n, hogy meggyógyítja, és éppen ezért nem vagyok képes tovább feszíteni a húrt. - Na idefigyeljen. - kezdek bele, miután egy pár pillanatig a Cody kezébe került üvegcsét nézem bambán. - A gyógyszerre szükségünk van, de aljas játszmákra semmiképpen, ha valami illegálisra akar minket rávenni dugja fel a… mármint. Arra nem. Egy kövér nem. - állok ki, elé toppantva, merészen szemezve vele. Ha ártatlan kérése lenne már kinyögte volna, tuti valami sötét küldetése van, amit nem akar sajátkezűleg elintézni. Tuti. Nem tudom, hogy Morticia terveihez elég-e az, hogy kihívó szemekkel szemezek a nyanyával meg próbálom játszani a nagyvezírt, aki megtalálta a hangját a sok jajgatást letudva. Aztán lehet, hogy a többieknek van egy jobb ötlete, de miután beközölte, hogy sötét mágiákkal él, meg több generációs átkot osztogat, bunyóba azért nem mennék.
Örülök neki, hogy mindenki részt vesz az elterelő akcióban, így kivárom a megfelelő pillanatot, majd a nő mögé kerülök, és lekapom róla a nyakláncot. Kissé nyugodtabban sétálgatok a többiek körül, ahogy eddig tettem, hogy ne legyen feltűnő, hogy ide-oda cikázok, és mikor Cody mellé kerülök, jelentőségteljes pillantással a kezébe nyomom a medált. Azt hiszem, nem kell magyarázni neki, hogy mit tegyen, láttam, hogy ugyanolyan kíváncsi rá, mi lehet a tartalma, azonban nincsen sok idő rá, hogy megvizsgálja, így teszek még egy kört, és remélhetőleg addigra lemásolja vagy valami, hogy visszavihessem. Úgy tűnik, a nő észre sem vette, fél füllel azért igyekeztem arra is figyelni, amit mond. A története nekem meggyőzően hangzik, bár biztos vagyok benne, ha akarna, akkor hazudhatna ugyanilyen meggyőzően. Az, hogy az oroszok meg akarnak minket ölni, kissé durvának tűnik nekem. Még ha nem is kifejezetten a versenyzők, de talán az edzőjük vagy más célja, hogy kihozza belólük a vadállatot. – Na jó, de mégis kinek vagyunk mi az útjában? – teszem fel a kérdést, félig a nőnek, félig a többieknek. – Győzni lehet gyilkosság nélkül is csalással, miért fontos, hogy meghaljunk? – Ezt követően elmondja a másik boszorkány ügyét, amit ugyan kétkedve fogadok, de mikor eltűnik, és magunkra maradunk, azon az állásponton vagyok, hogy csak meg kéne nézni, mi van ott. Még ha hazudik is… egy próbát megérhet. Megnéznénk, hogy mi van ott, igaz-e, amiket beszél, és ha nem, elmegyünk. Egyikünk se érzett errefelé semmilyen ártó mágiát. Hangosan nem mondom ki egyik gondolatomat sem, megvárom, hogy mit döntenek a többiek. – Mit tudtál meg a medálról? – Fordulok Codyhoz az engem leginkább érdeklő kérdéssel. Talán segít eldönteni, hogy hogyan tovább.
A hozzászólást Morticia Maganti összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2019-08-26, 21:48-kor.
Chris kirohanása továbbra sem izgatja a nőt, csupán lazán megrántja a vállát. Itt van, hogy alkut ajánljon, láthatóan szükségük van egymásra, amennyire Elena előadja. – Fiatal koromban halálosan szerelmes voltam Stansson nagyapjába, és miután durván mellőzött, úgy éreztem, hogy valahogy meg kell torolnom. Született is volna egy gyermekünk, ha nem történik minden úgy, ahogy történt. A születendő gyermekünk előbb érkezett, méghozzá vérhold idején, és mivel az én eszközeim között is megtalálható a sötét mágia, a kedvesem azzal vádolt meg, hogy fel akartam áldozni a kicsit, és miután az halva született, bevádolt a minisztériumnál, hogy sötét erőknek nyitok kaput. Azóta menekülök előlük. Fájdalmas elkeseredésemben átkoztam meg a családját, és a leszármazottait. Olyan erős a kötés, hogy csak a halálom vethet véget ennek. A fiatal Armand fia már áldozatul esett, az unokája is a végét járja, de ha segítetek, talán mégiscsak megtalálhatjuk a módját, hogy az átok is megtörjön. De addig.. egymásra vagyunk utalva. – Bólint, amikor Chris számonkéri, mintegy elgondolkozván, hogy most neki kell ilyen fontos információkat taglalnia. – A helyedben ifjú Graves alaposabban megvizsgálnám a vérvonalamat. Lehet, hogy érdekességet tapasztalsz majd. Ám egy alku miatt, amit korábban kötöttem, nem áll módomban választ adni, hogy ki vagy, és miért. – Danyre veti a pillantását, kezd megenyhülni, már cseppet sem tűnik annak a sötét boszorkánynak, aki mondjuk a mexikóiak meccsén mormolt. Egykor még szép is lehetett. – Csalás? Igen, tisztességesek vagytok, de nincsen esélyetek, ha úgy készülnek fel az oroszok, hogy csak átkozott vérlényeket küldenek ellenetek. Ez az ő oldalukra eleve csalás, némi védelemmel csak ki lenne egyensúlyozva a küzdelem, és legalább a ti kezetekben lenne, hogy győztök e. Nélkülem viszont nem csupán a vereség vár rátok, hanem a halál. És ha megszerzitek annak a felét, amit akarok, megkapjátok a védelmet, és csak utána kell a másik felét, amikor az oroszokon már túl vagytok. Ez elég gáláns üzlet a részemről. – Morticia körbesétál, és messziről nézelődik körbe. Másokat ugyan nem talál a közelben, tehát ez most nem csapda, de ráébred, hogy ha valahogy el tudják vonni Elena figyelmét, fel tud gyorsulni annyira, hogy vámpírként kikapja a boszorkány nyakából a fiolát, hogy Cody rejtve megvizsgálhassa, hogy a későbbiekben egy másolatot készítsenek róla, még jól jöhet. Persze utána úgy kell visszarakni Elena nyakába a medált, hogy ne tűnjön fel, hogy le lett kapva. Cody, amit kapott, valóban gyógyital, színre, és szagra is, de sokkal erősebb, mint amivel találkozott eddig. Ha ez tényleg ezüstoldó, amitől Lizzy felgyógyulhat. Ha csapda is, Elena ezen a ponton még ad, amivel letesz az asztalra, hogy belemenjenek, aztán kérdés, hogy később mi történik.
Amit a banya mond ledöbbent és pillanatra meg is fagy a vér az ereimben. Aztán emlékezetem magamat, hogy biztos nem lehet rólam szó. Az én vérvonalam mint Noxal kutatva kiderült, egy Merlini leszármazottig vezethető vissza, és az hogy a csaladban sok volt a hibbant és a psichopata, attól még kegyvesztett aranyvérűek vagyunk, és bár voltak a maguk módján kimagasló tehetségek az ősök között. Egyikünk sem volt hatalmas erejű sötét varázsló. Mezei gyíkok vagyunk csak ahhoz képest. És érzem hogy itt sokkal többről van szó. Mikor azonban konkrétan Chrisnek intézi a mondandóját, kissé össze zavarodom. Kinek a leszármazottja vagy te srác? Nem mintha aztán pont én emiatt barmikor is meg szólnám! Pont eléggé tudom mennyi mindent tönkre tehet a Név. Mikor érzem, hogy Chris megtántorodik, természetesen megtámogatom, de ahogy látom, Dany ura a helyzetnek. Mikor szót ejt a Stanssonokhoz fűződő átokról, nem lepődöm meg, anyám révén el tudom képzelni milyen lehet a másik oldalon lenni. Bár kifejezett megértés nem társul az esethez bennem. Inkább egyfajta tehetetlenség. Csalodott vagyok, mikor azt mondja nem vissza vonható. Dany heves reakciójával nem értek egyet. Nekem valahogy sikerül lenyugodnom. Átveszem tőle a fiolát. Ha viasszal légmentesen le van zárva csak megforgatom az ujjaim között és megkérdem - Miből van? - a kérdés szörnyen naivnak hat, de meg van a maga miértje,másfelől szakmai kíváncsiság. Amennyiben viszont nincs lezárva, felnyitom és bele is szimatolok a kérdés mellé. Mindenesetre nem érzek ki belőle ártó anyagot. Én pont lenyugodtam. Itt van, hajlandó velünk csevegni. Nem ő felel Lizyert és Stanssonrol is feltételezhetően őszintén nyilatkozott. Mikor Dany elkezd tiltakozni, hogy marpedig ő nem kivancsi inkább mi van Elena medaljáljában, nekem csak jobban felkelti az érdeklődésemet. - Engem azért érdekelne mire jó, vagy mi van benne... Láttam már furcsa dolgokat a világunk küszöbén. - jegyzem meg komolyan érdeklődve. És latszik rajtam, valóban találkoztam már furcsaságokkal. Rögtön Ivorral kezdve... Aztán említést tesz az oroszokról és Morticia tökéletesen felteszi azt a kérdést, ami bennem is meg fogalmazódik. És még óvintézkedik is. Legalább neki eszébe jutott! Hálás köszönet érte neki.
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Nem értem, miért ilyen feszült mindenki. Egyelőre nem történt semmi rossz, megvan a lehetőség, hogy beszélgessünk a nővel. Majd ha támad, akkor már lesz miért aggódni. Engem érdekelne a történet, ami az egész mögött van, de a többiek hisztérikus hangneme miatt egyre inkább ahhoz van csak kedvem, hogy itthagyjam őket, és csináljanak, amit akarnak. Bár lehet, hogy ez a fajta nyugalom a vámpírság egyik velejárója, akkor viszont kifejezetten örülök, hogy az ilyen dolgok nem izgatnak fel. Egyetlen dolog kelti még fel a figyelmemet, ami az oroszokra vonatkozik. Nem mondtam el még mindig senkinek, hogy mit akartak tőlem, de ez a védelem dolog, amit a nő emleget, csak véletlen lenne? Azóta nem kerestek, de nem tudhatom, hogy nem terveznek-e valamit, csak mert nem adtam egyértelmű választ nekik. – Az oroszok is terveznek valamit? – kérdezem a nőtől, majd felhorkantok, mikor Dany a fair playről kezd el beszélni. – Mintha itt bárki tisztességesen játszana – jegyzem meg, de nem pazarolok rá több szót. Semmilyen versenyen nincs tisztességes játék, és egyik sem erről szól. Ez van. Amíg a többiek a banyát kérik számon, arrébb sétálok, és csak kíváncsiságképp elvégzek egy varázslatot, hogy megtudjam, van-e még valaki a területen rajtunk kívül. Sosem lehet tudni, lehet az a banyával, vagy tőle független, egy kíváncsiskodó, az is lehet, hogy senki, de annyira belemelegedtek a veszekedésbe, hogy nem csodálkoznék, ha nem vettük volna észre, ha valakit idecsábítottak a hangok.
/ Homenum revelio – megmutatja a környezetben található emberek körvonalait /
Nem Chris az egyetlen, aki lemaradt Stansson átkáról. Igaz nem is tartottam szoros megfigyelés alatta az edzőt. Sőt. Gilly az edzőtábor első napjától fogva sokkal jobban lekötötte a kis kamasz figyelmem. Szerintem teljesen érthető módon. S bár nem különösebben kedveltem meg az edzőt, de nem is ártanék neki, sőt még csak rosszat sem kívánnék neki, vagy a családjának. Utóbbinak pláne. Tartsatok naivnak, de szerintem az a tisztességes, ha problémád van valakivel, akkor az illetővel rendezed el, (lehetőleg szóban, kulturált formában) és nem a családján állsz bosszút mindenféle sötét átokkal. Hagyom, hogy először Chris szólaljon meg. Azaz én még nem tértem magamhoz az első megrökönyödésemből. Egyszerűen rosszul vagyok a nő sötét aurájától, és a magam részéről épp olyan kétkedő vagyok, mint Chris. Pedig, ez nálam nem jelent sok jót. Amikor Chris megtántorodik, reflexből kicsit erősebben próbálom megtartani. Aztán a banya felém int, és ki tudja mért nekem adja a Lizznek szánt üvegcsét. Azonban az én tekintetem a nyakában lévő fiola köti le, és... kis híján hányingerem támad a tartalmától. Mielőtt azonban ez megtörténne inkább elkapom a tekintetem, és egyszerűen átadom Codynak az üvegcsét. - Szerinted? - nézek Codyra, és a fiola tartalmára. A világért se mérgezném meg Lizzyt, egy sötét banyától kapott valami löttyel, ami több kárt okoz, mint hasznot. Őszintén hülye vagyok bájitaltanból. Cody korrepetálása nélkül Piton már elsőben kivágott volna a picsába. Így bármit mond most a háztársam, én neki hiszek. Aztán mégis minden bátorságom összeszedem, és a banya felé fordulva, mégis kérdezek. Bár magam sem vagyok biztos abban, hogy hallani akarom a választ. - Miért kéne belemennünk egy ilyen alkuba? Honnan veszi, hogy nem győznénk le őket egyedül is? De még ha veszítünk is, a magam részéről inkább veszítsek fair play, mint győzzek aljas csalással. De ha el is tekintünk ettől, akkor is, mi az amit meg kéne szereznünk? Miért nem saját maga megy érte? És ha már itt tartunk... az az izé a nyakában... Miféle portál? Hová vezet? És kinek a... nem. Ezt nem akarom tudni. - láthatólag rosszul vagyok attól, hogy miféle sötét mágiákkal hozhatták létre azt a dolgot a nő nyakában. Egyszerűen a mágiának van az a sötét oldala, amibe soha nem akarok belegondolni. Nem akarom, hogy közöm legyen hozzá. Ami meg Christ, és az állítólagos sötét vérét illeti... nem hiszem, hogy a vér bármit is számítana. Nézz csak rám. A vér szerinti apám egy gerinctelen senki, aki felcsinálta az anyám, és le is lépett. Én mégis egyenes, tisztességes embernek tartom magam. Meglátásom szerint a nevelés, és a személyes döntéseink sokkal többet számítanak a vérnél. Ha pedig kell, akkor ezt nem habozok majd Chrissel is tudatni.
ϟAz élet csapatjáték.ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
Olyan szinten el voltam foglalva Lizzy-vel és az ezüst mérgezéssel - nyilván -, hogy mit sem tudtam Stansson átkáról. Valami homályosan kaparássza a koponyámat belülről, az információk, amiket hallottam, de fel nem fogtam, most, hogy a banyától ilyen furcsa dolgokat hallok. Az elnéző mosolya a felindultságomra lehetne csak hab a tortán, de még is olyan szinten leforráz, amiket mond, hogy valahogy elapad a haragom félúton. - És csak úgy higgyünk egy banyának, aki elátkozta az edzőnk egész családját X évvel ezelőtt, mert…? És ha valami méreg van ebben a löttyben a hatmillió alkotórésze mélyén? - kételkedek most már kicsit visszafogottabb hangon, de törhetetlenül, aztán még egyetlen dolog bukik ki belőlem. - Milyen átok van, amit nem tud a kiosztója megtörni? Akkor még is mivel lehet megtörni? - kérdezem, egy kicsit azért még is csak figyelve arra is, hogy Stanssonnal miújság. Egészen addig, ameddig jön a kérdés arról, hogy még is miért ne kéne látnunk és megmagyarázza, hogy nem láthatja mindenki. Ez aztán a jegesvíz kihívás szintű meglepi, úgy olvad le a képem, mintha leforráztak volna és csak állok ott, mint a hülye. - Hogy mi? Én meg a sötétség…! Mi a francról beszél? A szüleim is tisztességes emberek! - védekezem, mintha azonnal azt bélyegezte volna a homlokomra, hogy tömeggyilkos erőszakoló vagyok, vagy ilyesmi. Rossz érzés fog el, hogy sötét vért emleget, mintha valami mocsok tapadna rám, de lemoshatatlan, hiszen bennem kering. És az a füstszörny, amivel csak a mexikói szemét akartam csípni körülbelül, erre laposra taposta… Elfog a roszullét, és nem is baj, hogy Cody és Dany kétoldalról közrefog, mert egy kicsit megtántorodom.
A kopasz öregasszony nem igazán lepődik meg, hogy Chris így beszél vele, sőt, még el is mosolyodik megértése jeleként. Mint ahogyan Codyt a versenypályán, sem pedig a gálán sem tűnt úgy, hogy bántaná, lehet, hogy nem is a rossz oldalon áll, csupán az eszköze a fekete mágia? – Semmi gond, elfogadom, hogy indulatosak vagytok. Bemutatkoznék, Elena Hrappa vagyok, eredetileg én is erről a vidékről származom. Mint azt sejtitek, volt némi afférom Armand nagyapjával, és bizonyára már azt is kiderítettétek, amennyire figyeltelek titeket, hogy hozzám köthető az átok, amivel a Stansson családot sújtottam. Ez régi történet, amely inkább a keserűségről szól, nem pedig a gonoszságról. De ez mindegy is. Azért vagytok itt, hogy ti mit tudtok profitálni abból, hogy meghívást kaptatok a versenyre. A társatok, bár nem haldoklik, a felépüléséhez szükséges gyógyítás felgyorsítása érdekében, és jószándékom jeleként némi előleggel szolgálok. Ezt itassátok meg vele, ezüstoldó többek között, a sebezhetetlenek gyengéit teszi semlegessé. – Inti oda Danielt, aki így a képességét használva is láthat valamit a banya nyakában lévő fiolában. Olyan, mintha a folyadék belsejében egy kapu, egy portál örvénylene, ezt veszi körbe a vér, csontok, hajdarabok. Talán átjárót nyit valahova. Elena viszont nem ezt, hanem a köntöse alól egy kékes italt nyújt át szintén fiolában. Cody is érzékelheti a tapasztalatai alapján, ez nem méreg, hanem tényleg valami semlegesítő szer. – Azt, hogy ki mérgezte meg, nem nehéz kitalálni, az amerikai csapat. Nem akarták megölni, csak hogy már ne vegyen részt a verseny további részében. Igazságot szolgáltathattok, de ők már a világ másik felén járnak, és ha utánuk mentek, mindenből lemaradtok.És az alku. Tehát a semlegesítő előleg, de mondom a részleteket. Stansson átkát ugyan már nem tudom feloldani, de ha megszereztek nekem valamit, akkor az oroszok elleni kemény meccsre olyan védelmet adok, hogy legyen esélyetek akár győzni is. – Bólint most itt Morticiának. – És hogy miért láttok engem? Azért, mert az egyikőtök ereiben olyan sötét vér folyik, amely átüt a pajzsomon. Rajtad, és a szövetségeseiden kívül alig lát valaki. – Címzi most Christophernek a szavait.
Annyi az új infó, hogy nagyon koncentrálnom kell, hogy mindent megjegyezzek. Ahogy látom, nem mindenkinek új mindegyik, nekem viszont igen. Hol a fenében voltam eddig? - Mit? – kérdezek vissza homlokráncolva. Azon kívül, hogy van valami az erdőben, meg egyelőre gyanúsan nincs sehol semmi sötét aura, nem érzek semmit. Rajta viszont látszik, hogy valami történt, mert jó nagy levegőt kell vennie egy idő után. – Baj van? – a kérdésem inkább csak kíváncsiság, mint valódi aggodalom, hiszen nálam százszor jobban ért a betegségekhez meg minden ilyen jellegű dologhoz, gondolom tisztában van a saját állapotával. Annak azért örülök, hogy nem rohant a többiek után, hanem maradt és beavat a dolgokba. – Ahhaaa – nyugtázom, hogy megértettem és felfogtam, bár az tény és való, hogy nem tűnt fel nekem semmilyen rosszullét, de ez valószínűleg amiatt van, hogy nem igazán lógok az edzővel. Sidney biztosan többet tudna a dologról, ha végeztünk itt, rákérdezek. – Nem érzek semmit a nővel kapcsolatban.. ami elég furcsa. Vagy nem akar ártani nekünk, vagy álcázza, de akkor semmiképp nem kellene megtámadni. Te ezt tudod, de ők ketten – bökök a fejemmel a másik két fiú felé, akik mintha épp készülnének rávetni magukat. – A fiola viszont érdekes lehet, valahogyan meg kellene szerezni, és kétlem, hogy szép szóra ideadná – részben Codynak mondom, részben hangosan gondolkodom. Közben odaérünk a többiekhez. Nem megyek túl közel, eszem ágában sincs semmilyen őrültségbe belekeveredni, főleg nem kirobbantani valamit. Amíg Lizzyről beszélnek, a banyához fordulok, a mondandója elejéről lemaradtam, de a többit hallottam én is. A beszélgetés normális keretek között nem árthat. – Valamiért látjuk? Nem kellene? – kérdezem, igen kíváncsi vagyok rá, mi lehet az, amiért ezt mondta. – Tudja, elég érdekes, hogy csak azért megszerveznek egy versenyt, hogy sötét varázslók levadásszanak náluk gyengébbeket, erre fölösleges ez a nagy felhajtás szerintem. – Eléggé plusz munkának tűnik, ha így is úgyis is kiderülnek a gyilkosságok, akkor miért nem mindegy, hogy egyesével vadásznak le célpontokat, vagy megszerveznek egy nagy, figyelemfelkeltő versenyt. Hacsak… - Milyen alkut? – kérdezek rá, az előbbi gondolatmenetemet félbeszakítva, mielőtt valaki tényleg ráveti magát előbb. Közben azon töprengem, hogy szerezhetnénk meg a medált.
Naivitás volt tőlem azt gondolni, hogy utolérhetem Christ, és józan érvekkel megállíthatom. Ilyenkor az ember mindenhogy gondolkodik, csak józanul nem. Így nincs más, minthogy egyszerűen vele tartsak, remélve nem csinál nagy baromságot. Odaérve a banyához a szavai, meg úgy az egész megjelenése nem kis megrökönyödést vált ki belőlem. Valahogy ijesztő sötét aura lengi körül, és nem, nem nagyon akarom hinni egyetlen szavát sem. De naivitás lenne úgy tenni, mintha nem hallottam volna. És a látszat ellenére ennyire nem vagyok naiv, és nem is az a fajta aki homokba dugja a fejét. Többnyire. Oké ott van az apám este, de azt teljesen más lap. És ő nem is próbálna meg ártani nekem, vagy bármely szerettemnek, annak ellenére sem, hogy mekkora aljadéknak tartom, mert lelépett. Ellenben ebből a banyából bármit kinézek, ami cseppet sem jelent jót. Chirs feldúlt vagdalózása sem segít sokat a helyzetünkön. Így szinte békítőlég, jóval udvariasabb hangon szólalok meg, miközben a kezem Chris másik vállára teszem. Így jószerével közre fogjuk Codyval. - Bocsásson meg a társam hangneméért. De igazán megértheti, hogy feldúlt az unokahúga miatt. Ezen túlmenően a kérdései teljesen jogosak.- a szavaim teljesen őszinték, és a banya talán olyan ártatlan, és jóindulattal teli aurát érzékelhet felőlem (már ha képes ilyesmire) amit régen senkitől. Hiszen én ilyen vagyok. Mindenki felé nyitott, és a legnagyobb jóindulattal közelítő személy, mindaddig, amíg az ellenkezőjére nem látok okot. Mindennek ellenére nem haboznék bármikor pálcát rántani Chris mellett, védelmében, vagy érdekében. Egy csapat vagyunk, és talán egyszer a távoli jövőben rokonok is leszünk. Bár ezt előre senki sem tudja. Aztán a tekintem megakad azon a bizonyos fiolán a nő nyakában. Az csak nem..??? A mágikus tárgyakhoz kötődő képességemmel most egyértelműen arra a fiolára, és a tartalmára koncentrálok. Bár sejtelmem sincs mennyire jó, vagy rossz ötlet ez. Mit és meddig tudhatok meg? Mindenesetre eléggé belemerevedek a dologba, miközben megrökönyödött tekintettel bámulom azt a valamit. Érezhetően olyan távol van tőlem minden sötét praktika, mint Mekkától Jeruzsálem... Számomra tökéletességgel érthetetlen, miért készítene, és nyúlna efféle praktikákhoz bárki is...
//3. szintű relikviamester: 3. szint: Bármilyen varázstárgynak (ami nem relikvia és ereklye) meg tudja mondani hogy mikor és mire készült, a pontos használatát. Rá a varázstárgyak 1,5-szer olyan jól hatnak. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak).//
ϟAz élet csapatjáték.ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Mikor Dany vissza kérdez, az általa felhozott példákon túl, mit találok még rohadtul furcsának és nem éppen kellemesnek ezen az egész VMS-en... Nos van pár dolog az már biztos. A manókra biccentek Danynek. - Igen említette a manókat Gina... az is elég brainfuck lehet.. Illetve, hogy a körmükre akar nézni. - ezzel részemről megválaszoltam Dany felé, hogy merre is lehet Gina. - Arról viszont, hogy Sidney hol kódorog... fogalmam sincs. Mielőtt bármit mondhatnék, vagy hozzá tehetnék belém nyilall valami és a pillanat elszalad, mintha minimum kitéptek volna egy pillanatot az időből... Pillanatra bent is ragad a lélegzetem, hogy ez vajon egy olyan jelenség amit mindenki érzékelt, vagy csak nekem volt valami agymenésem, érzékcsalódásom... Dany már az erdőre hívja fel a figyelmünket, meg arra ami megcsap onnan mindannyiunkat, Chris pedig meg is indul, se szó se beszéd és nos... ennyit a gepárdok kecsességéről. Az a tempó meg lendület inkább egy vaddisznóé, de sebaj... Bent reked a levegőm egy pillanatra, ami talán valahol szerencsém is, mert másképp valóban a két hülye után rohanok magam is, megkockáztatva, hogy Chris elé vágok és ha kell valahogy megfékezem. Ha ehhez az kell, hogy a boxzsákja legyek arra az x teljes percre, hogy végre lehiggadjon a francba akkor állok elébe! De ez nem történik meg és szerencsére lemaradok. Mire újra rendeződik minden Morticia marad csak már ott rajtam kívül. - Te is érezted?.. - kérdem az idővel való érzékcsalódásomra, persze valószínűleg nemleges lesz a válasz, és ha ez netán az arcára is kiül, inkább rá legyintek. Sóhajtok egyet, most hogy végre meg tudom tenni és intek hogy induljunk el magunk is. Közben halkan elmondom mit szerettem volna. - Stansson a nagyapja miatt egy családi átkot hordoz. Szerelmi varázslatnak néz ki, aminek a banyához van köze aki miatt a futó szám alatt elmozdultam a posztomról. Ezt akartam közölni. Hogy nem jó kedvemből csináltam. Fogalmam sincs, Stansson rosszulléteit ő idézi-e elő, vagy hogy mit csinál egyáltalán az edzővel... Mert baszki... ha valakivel bajom van, nem a családján verem le.. Jó bocs, tudom ez én vagyok... - tartom fel a kezeimet megadóan és meg is dörgölöm az orrnyergem mielőtt túlpörgök, majd igyekszem tényszerűbb lenni. És a megszokott lazasággal közölni, hogy mi is van, meg persze a téma miatt nem árt a komolyság sem. - Szívrohamhoz hasonlatos tüneteket produkáltat az átok, de közben mégsem az. - szusszantok és kissé szájhúzva jegyzem meg - Anyám gyakran használt hasonlót... - megcsóválom a fejemet és vissza csapongok Stanssonhoz meg a banyához - Mivel a futós szám alatt igazából, magasról leszart a banya, gondoltam nyilvánvalóan nem talál ellenfélnek és őszintén nem is akarnék vele össze tűzni. Ennél fogva főleg megkérdeztem volna, hogy akkor most mi a franc is van itt tulajdonképpen..? Stansson nagyapja egyébként az Afrikai csapat jelenlegi edzője... Szóval... pont lenne lehetőségük megbeszélni, vagy kinyirni a másikat személyesen. Jó lenne tudni Stansson minek kell a képletbe, mert nem hiszem hogy a nagyapját egy picit is meghatná a szenvedése...- hosszan, röviden, valóban ezt szerettem volna a többiek kibaszott tudtára adni. - Van ezen kívül egy medál a nyakában. Vérrel, meg hajjal, csontokkal. - jelentőségteljesen nézek Morticiára. - Igen. Ezt is jó lett volna megkérdezni. Vagy legalább a többiek figyelmét felhívni rá.. - azt már nem teszem hozzá, hogy "vagy valami egyebet csinálni vele" Morticia azért láthatja rajtam, nem gondolom, hogy a banya csak úgy bármire is válaszolt volna, de az "egy próbát megér" benne van a pakliban. És innentől igazából hallgatok, és azzal vagyok elfoglalva, hogy Morticiával együtt közelebb kerüljünk a kialakuló szituhoz. Noha neki lényegesen, ha nem épp teljesen nesztelenek a léptei. Másfelől bennem van, hogy ha elsőre nyíltan szemtől szembe álltam a banyával, akkor most sem fogok alakoskodni. Legfeljebb Mortival jelzünk egymásnak, hogy ha akar akkor maradjon le nyugodtan megfigyelő távolságban. Nem fogom a sűrűjébe rántani, csak mert mi srácok bele trappolunk. Mintegy végszóra, hogy sötét varázslók találkozó partija a VMS valójában, betoppanok én, a szivárvány Hugrás. Épp hogy a csillámfény marad el körülöttem. Noha az arcomon átsuhan egy pillanatnyi szívhűlés és az agyamban is a szüleim villannak át. Egyszerűen nem tudom kizárni őket. Hiszen épp elég sötét lelkek ők is és épp elég ideje kergetőzünk és bujkálok előlük nevet váltva egyelőre Armstrong-ként... meg miegyéb... Ha valaha bárki is látta anyámat, talán az egyetlen ami felismerhetővé tesz, hogy egy az egyben az ő vonásait örököltem, amik mostanra egészen kísérteties mértékű hasonlóságot öltöttek a maguk módján. És én erről mit sem tudok. Hiszen kilenc éves korom óta nem láttam őket. Őket pedig legfeljebb csak az igen sötét körök látták azóta... Mégis élénken kísértenek. Mindenesetre erősen felötlik bennem a kérdés, hogy vajon a gálán Dumbledore mit keresett? És amennyiben tisztában van mindezzel... Akkor mi a francért is vagyunk itt? Mármint... mi a cél? Azt hiszem épp elég időt töltöttem a Varjúban ahhoz, hogy tudjam, akkor csinálsz valamit a leginkább rejtve, ha mindenki orra előtt csinálod.. Pillanatra akaratlanul is végig futtatom az agyamon, nem-e láttam itt valakit, úgy egész idő alatt, a sorok között, akivel a Varjúban is találkozhattam és mondjuk tudok is róla valamit... Csak esetleg eddig nem tudtam hova tenni az arcát.. Az halmozottan szar helyzetet tudna szülni bár hogy mire nézve azt még nem tudom... És eléggé a "Nahát milyen kicsi a világ!" szindrómát vonná maga után. A másik amivel nem tudok mit kezdeni, és valóban megugrik a szívem, mikor a helyzetet elnézem, az a különös aggodalom, ami megmoccan bennem Chris felé éppen csak egy pillanatra. Remélem ez rajtam kívül senkinek nem szúrja ki bármiféle érzékét vagy emberismeretét... Azért hívtam, hogy emberek között legyen és hogy ne csak úgy várjon, hogy történjen a csoda, hanem feloldjon kissé a tehetetlensége. Gondoltam, egyik eset felgöngyölheti a másikat és ezt neki is bedobtam, de ezek szerint meg sem hallotta mikor mondtam neki. Tudom, hogy nagyfiú, helyén van a szíve és az esze is.. utóbbi a maga módján inkább. Valóban meg kell hagyni, hogy Chris nem aprózza el a belénk vetett bizalmat! De ha már így a kérdéseket rá zúdította a nőre mellé lépek és érintem a vállát egy pillanatra, mintegy laza baráti gesztusképp, hogy jah valóban itt vagyunk és számíthat ránk. És ki is egészítem. - Lizzyt valamilyen ezüst tűvel szúrták meg, ami feloldódott a véráramában. Legalábbis.. ha jók a sejtéseim. Olvastam már pár hasonló eszközről, állítólag időzíteni is lehet. - én halálos nyugalommal leállok szakmázni is. - Egy elég durva ezüst mérgezésből lett vissza hozva. -ezt már Chrisnek címzem. Hátha most végre meghallja, amit már elmondtam neki is. - Jó lenne tudni, hogy ez kinek az eszköze? És persze a miértet is jó lenne tudni. - rajtam érezhető, hogy egyébként hozzá vagyok szokva, hogy rossz arcokkal, vagy egyebekkel bratyizzak így nem sok feszélyezettség szorul belém... ismét hála a Varjúnak. De azért bennem van egy alapvető tisztelet mondhatni. Könnyű lehet számára kiismerni de nem is rejtegetek semmit. Jó a szüleimet leszámítva... A nyelvem hegyén van, hogy a többi kérdésemet is feltegyem, de egyenlőre próbáljunk rá egyáltalán Chrisnek hajlandó-e válaszolni. Talán onnantól neki is kiszáll a vörös köd.
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
Pontosan helyes Dany leírása, feldúlt vagyok és fejjel a falnak rohanok. Nem nagyon tud visszafogni észérvekkel, ugyan az agresszivitást nem fordítom a társaim ellen, hiába feszül bennem, nincs vállazás vagy lökdösődés, simán kikerülöm és megyek tovább, mint egy idióta. - Nem nagyon érdekel a titkos intrikázásod, csak az, hogy mi a francról beszélsz, amikor azt mondod, hogy levadásszák a tudatlanokat. Lizzy-ről beszélsz, mi? Ki volt, miért, és hol találom meg? Vagy ne menjek távolra, te voltál valami ráncos vénbanyához illő ősöreg átokkal? Tudom, hogy tudod, ilyen mindentudó fejjel… És persze, hogy látunk, mi vagy te, thestrál? Nem lehetne nyíltan kibökni, hogy mivan? - kérdeztem sértetten, frusztráltan, minden tisztelet nélkül. Egy rohadt versenyre jöttünk, az unokahúgom kórházban, ez meg valami sötét varázsló konferenciáról hadovál nekem. A sötét aurát vagy figyelmen kívül hagyom, vagy észre se veszem, lehet, hogy a sokk, ami Lizzy összeesésekor ért teszi ezt velem, lehet, hogy más. Csak annyiban vagyok önmagam, hogy kimondom, amit gondolok, de jelen pillanatban oda a laza, haverkodós, carpe diem srác - már ha az nem carpe diem, hogy a mának élve rohanok a halálba, mert egyszercsak pálcát ránt a banya és falhoz vág, vagy valami. De azt mondta beszélni akar, én is azt akarom, hogy beszéljen, akkor beszéljen! Dany és Cody valószínűleg kicsit elhül, hogy ennyire nem sikerül óvatosan megközelítenem a kérdést, de lehet, hogy azért is ilyen nagy a szám, mert tudom, hogy ha kihúzom a gyufát, akkor is mellettem fognak állni. Valahol mélyen tudom, hogy nincs az a szcenárió, hogy a nagy pofámmal úgy érezzék, hogy megérdemlem, ha a boszorkány elkeni a szám. Egy csapat vagyok, és védőhálónak tekintem őket, persze lehet, hogy nem kéne.
//
