2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Cody megpróbálta összeverbuválni akit csak lehet, hiszen már többek láttak valamit Stanssonon az elmúlt hetekben, de így vagy úgy, néhány csapattagot meg tudott hívni gyógyító hősünk az egyik este. Igaz, nem mindenkit, és Sidney például nem tartózkodik a szállodában, pár társával lelépett, de Cody akit tudott mozgósított, hiszen Stansson végülis hozzájárult, hogy ha valamit ki tudnak deríteni, hát tegyék. A szálloda azon szintjén találkoznak, ahol a szobáik vannak, egy közös társalgó helységet bármikor tudnak használni. Ha az érkezők kinéznek az ablakon, már lement a nap, Fokváros környékén sűrű erdő van, és enyhén szólva is érződik, sötét mágia lakja. Vajon ott lehet a megoldás? Vagy nem érdemes arra merészkedniük?
Első körben tehát Chris és Daniel megy oda a banyához, aki cseppet sem tűnik megilletődöttnek, inkább elégedett, mintha már várta volna őket. – Nos azt hiszem, bőven itt az ideje, hogy elbeszélgessünk. Mint azt ti is tapasztaljátok, ez a verseny közel sem az, mint aminek látszik. Sőt, a háttérben igencsak sötét hatalmak tevékenykednek, és most szerény leszek, nem éppen magamra gondolok. – A nő nem túl bizalomgerjesztő, az biztos, de eléggé őszintének tűnnek a szavai. Nincsen fegyver a kezében, de a fiola, amit Cody látott, ott van a nyakában. – A Varázslók mágikus sportversenye évszázadok óta a háttérben sötét varázslók találkozója is egyben, és levadásszák a tudatlanokat. Hogy most éppen kinek mi a célja..? Hát ki tudja. De ha már itt vagytok, és valamiért láttok is engem, alkut ajánlok. – Morticia ha picit közelebb merészkedett, hallhatja őket, és vámpírként sem érzékel semmi szokatlant. Már persze a nőci sötét auráján kívül, de az mindenki számára adott.
Codytól jött egy üzenet, miszerint van valami, amiről többünkkel szeretne beszélni, és az edzővel kapcsolatos. Először csak félredobtam, mert eléggé kimerített a verseny utolsó két fordulója, de aztán csak úgy voltam vele, hogy legalább addig is telik valahogy az idő a követező körökig. Lizzy kórházban, Sidney valami másik ügyben van benne, így egyedül meg nem sok mindent tudok csinálni, bár annak nem örülök, hogy olyanok vesznek majd körül, akikkel még sose beszéltem, és ezt nem is tervezem megszakítani. Cody az előcsarnokban vár minket, ahová késéssel ugyan, de befutok, nem túl feltűnően megállok a kis csapat szélén. Pont az utolsó egy-két mondatát kapom el, amiben furcsaságokról kérdez. Hát, ha az oroszok furcsaságnak számítanak, akkor is megtartom magamnak addig, amíg sikerül Stanssonnal beszélnem erről, nincs kedvem a többiek orrára is kötni. Miközben Dany beszél, én is az ablak felé nézek, ahol meg is látom a tábortüzet meg a banyát. – Hé, az ott nem a vénasszony a gáláról? – teszem fel a kérdést, de addigra Chris már el is rohan, Danyvel a nyomában. Érzek valami furcsát is a levegőben, de egyelőre nem foglalkozok vele, mert senki más nem tette szóvá. – Na, ennyit a csapatjátékról – morgom félhangosan magam elé. Remek ötlet, hogy Chris így egymaga berohan az erdőbe, ehhez mi minek kellünk? Igazából nem tudom, hogy Cody mit akar tőlünk, de mivel már csak mi ketten vagyunk itt, megkérdezem. – Miért is hívtál minket pontosan? Érdekelt volna a vége… - kérdezek rá, aztán ha ő is azután a két hülye után akar rohanni, akkor menjen, de én egyelőre nem akarok meggondolatlan dolgokat csinálni amivel bajt hoznék magamra.
Ahogy végig nézek a többieken, különösen Chrisen, valahogy egyre erősebb aggodalom kezd eluralkodni rajtam. A zsigereimben érzem, hogy itt valami nagyon nincs rendjén. Most nincs semmi bedobott vicc, vagy idióta poén, amivel elüthetném a helyzet idegtépően komoly, sőt egyenesen komor voltát. A tekintetem az ablak felé irányul. Érzem, hogy van ott kint valami. Valami ami szinte minket hívna. Mégis óvatosabb lennék ezzel. Valami nagyon rossz érzetem is kezd lenni ezzel kapcsolatban. - Srácok. Van ott kint valami. Nézhettek hülyének, de érzek ott még valamit. És cseppet sem tetszik. - jegyzem meg, ahogy az ablakhoz lépek, és éppen látom a felvillanó kis tábortüzet. De nem. Ez amit érzek tutira nem maga a tábortűz, vagy a banya. Valami más. Van ott még kint valami. Valami amiről sejtelmünk sincs. És ez komolyan aggaszt. Aztán Chrisre terelődik a pillantásom, aki épp szó nélkül veszi a kabátját, és indul meg. - Chris! Várj! És ha csapdába rohansz? Vagy valami rosszabba minden bizonyíték, és támpont nélkül? - messze nem vagyok olyan gyors mint Chris, nem véletlen nem választottak be a futó számba. Mégis gondolkodás nélkül iramodok meg utána, és csak remélhetem, hogy sikerül annyira lelassítanom, hogy ne kövessen el valami szörnyű meggondolatlanságot, aminek beláthatatlan következményei is lehetnek. Úgyhogy nem. Nem fogok tágítani mellőle, és nem áll szándékomban hagyni, hogy hülyeséget csináljon. Én megértem Christ. Bárki másnál jobban is. Az én húgom meghalt. Mit éreztem akkor? Ugyan ezt a tehetetlen dühöt. És fájdalmat. Tehetetlen keserű kétségbeesést. De addigra már nem volt mit tenni. És ez fájt a leginkább. Csakhogy attól hogy Chirs feldúltságában fejjel rohan a falnak, mi még nem leszünk előrébb. Sem Cody nyomozásával, sem azzal kapcsolatban, hogy ki és miért tette azt Lizzyvel, amit. És különben is, hogy nézhetnék úgy Lizzy és Gilly szemébe, ha nem állítom most meg a túlfűtött uncsitesójukat, vagy legalábbis nem próbálom meg. Komolyan nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel a lányok felé, ha most Chrisnek valami baja esne, mert első haragjában csinál valami barmi nagy hülyeséget. Félre értés ne essék, engem épp úgy feldúl az ami Lizzyvel történt, mint bárkit a csapatból. Csak én egy kicsit jobban kezelem már az ilyesmit, vagy inkább másként, mint Chris. Ha már mindenképpen oda kell merészkednünk, akkor legjobb volna együtt, higgadtan, átgondoltan, és óvatosan tenni azt.
//3. szintű relikviamester: 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. 3. szint: Bármilyen varázstárgynak (ami nem relikvia és ereklye) meg tudja mondani hogy mikor és mire készült, a pontos használatát. Rá a varázstárgyak 1,5-szer olyan jól hatnak. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak).//
ϟAz élet csapatjáték.ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
Elképesztően nehezen lehetett engem elmozdítani Lizzy mellől, ahogy Gilly-t végül nem is sikerült a világért se. Hiába beszéltük meg, hogy váltjuk egymást, amikor felálltam, hogy felhívjak mindenkit, még Annabelle-t is a hírrel, aztán egy rövid pihenő után visszaértem… Még mindig nem volt hajlandó elmozdulni. Szerencsére egészen kedvesen kezelik ezt a kitartást a nővérek, és még azt is megkérdezték toljanak-e be egy ágyat neki, hogy a testvére mellett maradhasson. Eszembe sincsen a versennyel foglalkozni, folyamatosan a plafonon vagyok, csak azon kattog a fejem, hogy mi a francnak jöttünk át a szigetre, miért mondtunk igent a felkérésre, miért nem tudtunk nyugton megülni a seggünkön otthon, és hogy ki a franc… ki az a rohadt szemétláda, aki megmérgezné az unokahúgomat és miért?! Egy kurva játék miatt? Leszarom, hogy ez valami giga olimpia, leszarom, hogy mekkora dicsőség megnyerni, de egy fiatal lányt csak úgy félreállítani az útból?! Mert mi más lehetne? Lizzy nem ártott a sikerein kívül senkinek az ég egyadta világon. És most itt ülök, mert a lányok szülei megérkeztek - Annabelle néni pedig nem -, Lizzy-vel és Gilly-vel vannak, és nekem kötelezően kimenőt javasoltak, miután majdnem a falba vágtam az öklömet a tehetetlenségemben, ahogy összegeztem nekik, amit tudok. Hát körülbelül semmit. Itt vagyok, emberek között, még is egyedül, teljesen dekoncentráltan, fel se nagyon fogom, hogy miért vagyunk itt, és mit tervez a dokibá. Tőlem szokatlanul csak hallgatok, egészen addig, míg a pillantásaim el nem kalandoznak az erdő felé. Hova szoktam menni, ha baj van? Futni, vagy a Tiltott Rengetegbe bajt keresni. Ugyan ez egy másik erdő, de a baj szaga ott van a levegőben. Minden gondolkozás nélkül, még meg se szólalva kapom fel a dzsekimet és a pálcámat és ügetek ki, még azzal se törődve, hogy követnek-e a többiek, csak dühösen, tettrekészen, mintha a banyának, akiről egyébként kb. semmit se tudok, bármi köze lenne Lizzy-hez. Annyira tehetetlen vagyok, hogy az üvöltve számonkérés minden valós bizonyíték nélkül nagyon is tökéletes lesz elsőkörben.
Miközben a társalgóban beszélgetnek, a fiatalok már szinte kézzelfoghatóan érzik, hogy valami csalogatja őket. Nem csak Cody, aki eddig is egészen jól reflektált a kopasz banya random feltűnéseire, de Daniel is jól fel tudja fogni a relikviás képessége nyomán, hogy van valami az erdőben, ami őket hivogatja. Ha kinéznek az ablakon, a fák között mintha valami aprócska tábortűz lobbanna, mellette egy alak ücsörög. Lehet, hogy csak a szemük káprázik, de innen nagyon úgy tűnik, mintha a kopasz banya lenne az, és cseppet sem fél, ahogyan eddig sem, nyíltan megmutatja magát. De ha ennyire őszintén ő hívja őket, akkor az lehet, hogy csapda? Vagy csak eddig is félreismerték volna? Stansson nincsen túl jó véleménnyel róla, az biztos.
Be kell vallanom nekem ez az egész VMS csak egy jó bulinak, egy jó kis csapatjátéknak indult. De valahogy menet közben sokkal több lett. Lassanként igazi csapattá kezdünk kovácsolódni. És mi más is mozgathatna egy olyan extrovertált embert, mint én, mint a saját csapata, és annak érdekei. Egyetlen másodpercig sem haboztam, amikor Cody mondta, hogy összeszedné a csapatot valamiféle nyomozásra az edzővel kapcsolatban. Azért az az edző elég sarkalatos pontja a csapatnak. Bár vele eddig pont nem igazán akartam bratyizni. Valahogy nem tűnik annak a fajtának. Valószínűleg pont engem nem is nagyon kedvelhet a túl közvetlen személyiségem miatt. De mégis ő a csapatunk vezetője. Tisztelnünk, és segítenünk kell bármiben is. Ha pedig gondjai vannak az ránk is kihathat. Így nem kérdés hogy a megbeszélt időben a megbeszélt helyen várom a történéseket. Öltözködésileg nem estem túlzásokba, egyszerű fekete pólót, kék farmernadrágot, és sportcipőt vettem magamra. Amikor Cody beszélni kezd figyelmesen hallgatom végig. Arra, hogy a versenyszámok egyre durvábbak, és van valami a háttérben csak komolyan bólintok egyet. Bár a többiek gondolhatják rólam, hogy képtelen vagyok bármit is komolyan venni, ez azért nem teljesen így van. Őszintén a sárkányok, és Lizzy mérgezésén túl elképzelni is nehezemre esik, hogy mi jöhet még... Cody kérdésére egy percnyi csendes gondolkodás után tőlem szokatlan komolysággal szólalok meg. - Úgy érted a táncos szám látványos elcsalásán, és Lizzy mérgezésén túli szokatlan dolgokat? - komolyan aggaszt, hogy valaki szándékosan tehetett ilyen szörnyűséget szegény lánnyal. És aki ilyesmire képes az bármire. De vajon mi vehet rá valakit ilyesmire? Ez tőlem, és a személyiségemtől olyan messze áll, mint sivatagtól a hóvihar +50 fokban. - Gina említett valamit, valami fegyveres manókról még a gálán, de bevallom akkor éppen nem nagyon figyeltem rá, és hogy miket mond. - persze, mert sokkal jobban lekötött, hogy épp Gillynek udvaroljak, aki mellesleg épp a testvérénél lehet. - Amúgy tudja valaki, hogy merre lehet Gina és Sidney?- teszem végül még hozzá a kérdést, körbepillantva az egybegyűlteken. Valahogy pont őket hiányolom innen. Sid a csapatkapitány, és úgy érzem illene itt lennie. Gina meg a fura manóival együtt elég jó megfigyelő lehet, és pont az a fajta, aki minden lében két kanál. De most épp merre lehetnek? Persze arról fogalmam sincs, hogy Gina már mondta korábban Codynak, hogy lelép manók után nyomozni, valami rejtélyes üzenet nyomán. Ugyanakkor szinte öntudatlanul élesednek ki a beszélgetés közben az érzékeim, mindenféle ártó szándékú varázstárgy érzékelésére irányulva a közelünkben.
//3. szintű relikviamester: 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. 3. szint: Bármilyen varázstárgynak (ami nem relikvia és ereklye) meg tudja mondani hogy mikor és mire készült, a pontos használatát. Rá a varázstárgyak 1,5-szer olyan jól hatnak. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak).//
ϟAz élet csapatjáték.ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Ameddig az utolsó csapattárs is lejön a közös társalgóba azok közül akik vissza jeleztek, hogy jönnek, vagy egyáltalán sikerült őket megtalalnom, addig a többiek fel alá járkálásomat szemlélhették, mint valami bepörgött kutya a zárt ajtó előtt, aki nagyon kimenne már… Sidney felé félre téve mindenféle nyugtalanságot okozó érzésemet, igenis hiányolom a jelenlétét! Most örültem volna, ha ő is itt van. De... Így jártam. Ezek szerint nincs gyereknap. Az Ollivander testvérek kiestek a képből, az egyik kórházban, a másik meg a kezét fogja. Chrissel is kellene beszélnem… Másfelől fogalmam sincs, Stansson tervez-e másik csk-t kijelölni Sidney mellé ameddig a krízis fennáll, vagy Liz mire eljön a következő meccs már újra harcképes lesz vajon? Én megtettem minden tőlem telhetőt érte ott helyben és még mindig egyszerre lel ki a hideg és tölt el hála, hogy igenis rajtam múlott, hogy túlélte. Ez a tudat megengedi, hogy a további kúrát tapasztalt, hosszú évek óta gyakorlott gyógyítók végezzék, ne én eszetlenkedjek tovább, aki egyenlőre totálisan az ösztöneire, az edigi tudására, meg a még bőszen bővíthető ismereteire hallgatva cselekszik ha vészhelyzet van. - Mindenki itt! Nagyszerű. Ööö… Ize.. Fogalmam sincs hogy kezdjek bele - stand upozom zavaromban a hírtelen figyelemtől. De legalább megállom, hogy hadarjak vagy motyogjak. - Bizonyára mindenki érzi, hogy a versenyszámok is egyre durvábbak, és hogy a háttérben is valami cirkál. Csapatjátékot kérek! Először is… Ki mit látott, hallott, tapasztalt azóta.. Hogy lényegében a VMSen vagyunk? Bármi apróság IS fontos lehet. Aztán én is elmondom, hogy mit beszéltem a Főnivel. - fel se tűnik, a megszólítás, de annyira zsigerből jött, hogy talán nem akad meg rajta senki. Mielőtt valamennyien ide jöttünk volna azért igyekeztem biztosítani a helyet. A legkevésbé lenne jó, ha rossz fülekbe jutna bármi az elhangzottakbol.
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Cody megpróbálta összeverbuválni akit csak lehet, hiszen már többek láttak valamit Stanssonon az elmúlt hetekben, de így vagy úgy, néhány csapattagot meg tudott hívni gyógyító hősünk az egyik este. Igaz, nem mindenkit, és Sidney például nem tartózkodik a szállodában, pár társával lelépett, de Cody akit tudott mozgósított, hiszen Stansson végülis hozzájárult, hogy ha valamit ki tudnak deríteni, hát tegyék. A szálloda azon szintjén találkoznak, ahol a szobáik vannak, egy közös társalgó helységet bármikor tudnak használni. Ha az érkezők kinéznek az ablakon, már lement a nap, Fokváros környékén sűrű erdő van, és enyhén szólva is érződik, sötét mágia lakja. Vajon ott lehet a megoldás? Vagy nem érdemes arra merészkedniük?
