2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ebben a központi teremben akár egy száz fős auror csapatot is el lehet igazítani. Minden reggel nyolckor itt történik meg az aktuális ügyek leosztása, a témacsoportok kialakítása. Mindig tartózkodik itt egy felelős, nagyobb beosztású parancsnok.
Kinek-mi. Ezért is szép az Auror parancsnokság is, mert nem csak olyan emberek gyűlnek benne sorra, akik menni akarnak, és harcolni, hanem sok más jellem is, akik inkább irodai munkáznak, vagy nyomoznak a háttérben, de annyira nem közelharc barátiak. Mindenki megtalálhatja benne a neki megfelelőt.. Jake meg megy Griff után és lassan beleszokik. Ami meg a Minisztérium konfliktus kezelését illeti, arról jobb, ha nem is beszélünk, hiszen halottakról vagy jót, vagy semmit. De valahol a jövő pont rajtuk, kettejükön is áll. Elvégre a Minisztérium meg a Parancsnokság véleménye és álláspontja lassan az övék lesz, ők fogják képviselni a varázslók és kviblik között. - Az emberek lusták, és szeretik leegyszerűsíteni a dolgokat, ahelyett, hogy mögé néznének. Kevés embernek áll érdekében sokat gondolkozni ilyen dolgokon. Ösztöneik gyorsabb megoldást kínálnak és szerintük biztonságosabbat is. - mondja enyhe szomorúsággal, majd elmosolyodik, és finoman biccent. - Ugyan, legalább mi tartsunk össze. - tol be egy kacsintást is a végére, aztán csak bólogat, a madárfütty tökéletes lesz, ő maga meg elindul szépen a megfelelő helyre, a nagy adag paksamétával, és semmi más dolga nincs, mint lefoglalni valahol az őrt.. és erre már terve is van. Megindul nagy lelkesen és lendülettel, és látja, hogy az egyik nagyon fontoskodó őr van ott a bejáratnál, és magában somolyog, hogy nyert ügye lesz. Nagyjából két méterre tőle jó hangosan ráköszön, majd valahogy megbotlik, elesik, és a rendezett iratok végigcsúsznak a földön. - Ez nem lehet igaz.. - morogja maga elé, az őr meg persze már ott is van, hogy segítsen neki felszedni. - Köszönöm, pedig annyi időbe telt, mire mindet berendeztem.. Shacklebolt nem fog örülni, ha ezeket összekeverem.. te jó ég! - és kezdődik a pánik. - Ebből elveszett egy kép! Egy nagyon fontos dokumentum, nem látja valahol? Persze.. ez is azért van, mert nem lehet familiárisokkal közlekedni a levéltár és a belső részek körül. Nem fogom megérteni. Nem, ne mondja nekem, hogy mert ez a szabály meg az előírás. - áll fel és porolja le magát. - Fejtse ki nekem, hogy miért nem lehet teljesen mágikus alapon létrehozott lényeket alkalmazni a Parancsnokság falain belül? Mégis mi különbség van közöttük, meg egy lebegtető bűbáj között? Ezek nem háziállatok, hanem speciális, alkimista folyamatok során tökéletesített mágiák, amiket egyszerűen manifesztáltunk. - és kezdődik a hosszú előadás, amire a másik hol pislog, hol meg próbál védekezni, hol nagyon szeretné mondani a megfelelő paragrafusokat, amiket Jake könnyedén hárít. És ez a beszélgetés kifejezetten sokáig el tud húzódni, a keresgéléssel együtt. Ha meg feltűnne egy másik őr vagy levéltáros is, akkor Jake picit megemeli a hangját, és máris lefoglalja őt is. Nem egy nagy színész, de Pitontól sokat tanult hidegségből, és amíg csak tudományosan kell fejtegetnie, addig nyeregben van. A hideg nyugodtságán meg senki át nem lát.
Akárhogy is teszik az efféle végletesség mindig is olyan lesz, amit nem tudok igazán sem tolerálni, sem elfogadni és úgy érzem bármennyire is nem kellene, mert az apám nem értékelné az önálló akciót, akkor is fel kell lépnem ellene és megpróbálni tenni valamit, bármit, hogy jobb legyen a helyzet. Persze tuti, hogy nem én fogom lefülelni, vagy rács mögé juttatni egy nagy szervezet fejeit, de ha már legalább foglalkozom az üggyel az is valami, mert úgy fest, hogy itt az Minisztériumban nem fektetnek rá elég nagy hangsúlyt. - Azt hiszem a nagyobb gond azzal van, hogy itt, mint sok bonyolult nem az átlagot érintő kérdésekkel, egyszerűen... nem foglalkoznak annyira. - igaza van Blainenek, néha bennem is felmerül honnan ez a nagy igazságérzet, de mégis ott van bennem és e miatt nem hagyhatom ezt csak úgy annyiban és muszáj tennem valamit, segítenem, hogy jobb legyen a helyzet, mert tényleg úgy érzem, hogy a Minisztérium inkább kihúzza magát az olyan kérdések alól, amik kényesebbek, legyen akár vérlényekről szó, vagy varázslényekről. Nem hiába nem született még a mai napig sem rendes egyesség akár a sellőkkel, vagy az óriásokkal. - Köszönöm Jacob, lekötelezel vele! - igen, és bár segítettem most neki ezzel az aprósággal, mert elakadt a szortírozásban, de lássuk be, hogy ez csupán ennyi volt és igenis ő jóval nagyobb szívességet tesz nekem, amit ha arról van szó és komoly dologban van szüksége segítségre, akkor természetesen én is viszonozni fogom majd neki. - Remélem, hogy nem sokra, próbálok sietni, de nem tudom, hogy mennyi idő. A jel... madárcsicsergés a folyosóról, az nem túl gyakori errefelé. - még egy hálás pillantást vetek rá, mielőtt eltűnnék a szeme elől a folyosón. A levéltárba jobb, ha külön megyünk, én eltűnök a sorok között, köszönve a levéltárosnak, hogy csak időnként lessek ki és akkor próbálkozzam a komolyabb részleggel, amikor már látom, hogy tiszta a terep. És nagyon remélem, hogy nem rontok már ott, hogy mondjuk be se tudok jutni.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Nem is akar a múltban vájkálni, teljesen felesleges, eléggé kimerítették már a témát, éppen ezért ő is lapoz egyet magában, ahogy ezt a lány is teszi. Ami pedig a vérlények besorolását jelenti, az eléggé izgalmas kérdéskör. Jake úgy van vele, hogy meg tudja érteni ezen emberek álláspontját is, tulajdonképpen. Hiszen ki az, aki könnyedén mondaná a harapott vérlények láttán, hogy itt mindegyik kedves, békés lény, és nem akarnak terjedni, meg nincsenek túlkapásaik? De persze ez a sima emberekre is igaz. - Megértelek. Sajnos itt főleg nem azokra haragszanak, akik ilyenek lettek, hanem azokra, akik ilyenné tesznek másokat. És rajtuk keresztül mindenkire, aki beletartozik a kategóriába. Általánosítani mindig könnyű.. - ejt meg egy apró sóhajt, majd ahogy tervezgetnek, meg beszélgetnek, finom, sanda mosoly jelenik meg a szája sarkában, és lassan bólint egy nagyobbat. - Tudod, ez egy magam fajta alkimistának semmiség. Bármikor csapot megfelelő zajt, vagy zavarom össze az őr érzékeit. - somolyog, miközben finoman a zsebeire üt, és csak az ég tudja, miféle főzet vagy fiola van nála, és miért, ami ilyen dolgokat tud okozni, de hirtelen úgy érzi, hogy nagyon is jó, hogy egy kis bájitaltan zseni. Maga sem tudja néha, minek van itt, de az ilyen dolgok adnak neki egy kis lendületet. Meg ez a csíny legalább megmozgatja. - Mennyi időre lesz szükséged? Vagy mi a jel, ha végeztél? - kérdez vissza, egyre elszántabban. Maga se tudja, mi ez a furcsa lelkesedés egy efféle nem túl korrekt eljáráshoz, de valamiért Reese-t elég ideje ismeri ahhoz, hogy keveset kérdezzen. Másrészről pedig.. ki tudja meddig élünk, nemdebár?
- Pedig néha szívesebben csináltam volna mást. - vonom meg a vállamat, aztán csak megrázom a fejemet, ezzel lapozva is a témáról. Kár a múlton keseregni és én amúgy se szoktam a családomra, vagy az apám szigorára panaszkodni, még ha tényleg néha úgy is gondolom lehetett volna lazább is az életem, de akkor nem lennék ott most, ahol és nem érnék el soha semmit az életben. A laza emberek általában legalábbis nem sok mindent érnek el, az apám mindig ezt mondta és az ember lánya kinek higgyen, ha nem az apjának, főleg akkor, ha az mindent olyan nagyon határozottan mond. - Igen azt hiszem. Nem engednék őket emberek közé, talán... el is pusztítanák őket legszívesebben, pedig sokan nem tehetnek arról, mik lettek és főleg nem érdemelnek e miatt halált. - na igen ez azért elég drasztikus megoldás lenne, ha végezni akarna velük bárki csak mert vérlények lettek, megváltoztak, de közben ugyanazok az emberek, mint akik voltak. Nem is értem, hogy akik ennyire drasztikusak miért nem gondolnak bele ebbe, bár úgy sejtem, hogy ők inkább úgy vélik, hogy ezek az emberek már nem is emberek egyáltalán. Mindenesetre ez egy komoly dolog, tudjuk mindketten és épp e miatt megvárom, amíg döntésre jut, hogy végül is segítsen-e vagy sem. Nem várom el, hogy a karrierjét, vagy az előrejutását kockáztassa, tehát ha nemet mond akkor sem sértődnék meg e miatt, csak elfogadnám neki ez nem fontos, hiszen végül is nem az ő ügye, nincs köze az egészhez. - Köszönöm! - kezdem és egyelőre még mindig maradok, hiszen az a legjobb, ha első körben megbeszéljük mire gondoltam és utána indulunk csak neki. Így még mindig mondhat nemet, ha úgy dönt végül. - Először is le kellene foglalnod a Levéltár őrét ,valami ürüggyel, hogy biztosan ne figyeljen oda, ha esetleg valami zajt okoznék... Valami olyan módon, ami kellően hangos és időt kellene nyerned nekem, hogy lehetőleg ne akarjon szétnézni senki addig, amíg megpróbálok találni valamit. - tudom én, hogy oda bejutni alapból sem könnyű és bőven van rá esély, hogy esetleg következménye lesz, fizikai, vagy mágikus, akár zajjal járó, épp e miatt nem tudnám egyedül megcsinálni és még így sem biztos a siker, cseppet sem.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
- Ez esetben több ízben sem volt értelmetlen, hogy ezeket megtanultad, vagy megtanultatták veled. - mondja, miközben az utolsó kupacot is a helyére pakolja. Ő is úgy gondolta, hogy ez ilyen általános szívatás, mert ahogy az összes többi szakma, az auroroké is eléggé hierarchikus alapú, ahol az újonc meg a gyakornok szív, a többiek meg élvezik, mármint akik feljebb vannak. Egy pillanatig azt hitte, Reese sikeresen megmenekült ezektől a dolgoktól, de érződik, hogy neki sem volt kegyelem ilyen téren. Ez azért megnyugtatja, és megfontolandó az az utolsó félmondat. Hogy valaki direkt keveri a aktákat.. hát annak se sok dolga lehet egyébként, akit ilyesmivel bíznak meg. Az, hogy néhány auror trehányabb és fáradtságot sem vesz, hogy ezt leplezze vagy fejlessze, már inkább lehetőségnek tűnik a fejében, de nem beszél sokat, rágalmazni meg főleg nem akar, vagy ismeretleneket kibeszélni. Így ezeket csak magában forgatja picit, majd el is engedi. - Ezek szerint felkapott lett ez a név mostanában. - ráncolja homlokát egy kissé. - Akkor szerintük akit megharaptak, vagy így született az kvázi nem is ember, hanem a bestiáriumban a helye? - bár nem az a beszédes fajta, meg nem üti bele az orrát mások dolgába, kíváncsisága azért neki is van. Meg szereti tudni, mibe keverik vagy nem keverik éppen bele. Ahogy megáll vele szemben a lány, Jake mintha megérezné a dolog súlyát. Simán megtehetné, hogy bemártja a másikat, hogy mire készül, ha annyira elvakult híve lenne a rendszernek, de sose volt olyan, mint a bátyja meg az apja. Ő sose akart igazán auror lenni, főleg nem olyan, aki akkurátusan minden parancsot betart, és minden szabályt pontosan követ. De érzi, hogy itt valami súlyosabb dolog van, ami kezd túlmutatni rajta, ami miatt játszik a jövőjével, a családja hírnevével, meg a saját maga becsületével és aktájával is. Így azért megfontolja, de nem hosszasan. Nem úgy ismeri a lányt, mint aki kifejezetten vásott valaki lenne, és káros dolgot akarna csinálni, az meg, hogy információhoz akar jutni, teljesen korrekt. Ebben az intézményben ez kvázi lehetetlen. És neki is vannak titkai. Rövid tépelődés után lassan biccent. - Mondd, hogy mire van szükséged, hogyan tudlak segíteni. - határozza el magát, mindvégig higgadt és nyugodt maradva, mint valami kis hideg szobrocska.
Tény, hogy nem a legkellemesebb dolog aktákat válogatni, de ezen nagyjából mindenki átesik, maximum van, aki kevésbé van aki többször és vannak ritka kivételek, akik megússzák, de ez tényleg nem gyakori. Ezért is mosolyodom el a kérdés hallatán. Lehet, hogy a családom ismert auror körökben és az apámnak még neve is van, habár sosem tört komoly babérokra, de ettől még nekem is végig kellett járnom azokat a lépcsőfokokat, amiket itt a legtöbbeknek. Nem zavar különösebben, bármennyire is unalmas dolog, de az ember sok mindent megismerhet, amit ezek kihagyása nélkül nem, meg aztán csak ferde szemmel néznek rá a végén, ha megússza. - Oh, dehogynem! Szerintem a többség megkapja ezt, sőt néha úgy érzem direkt össze is keverik az aktákat, hogy az újoncoknak legyen feladat, amit adhatnak. - persze ez lehetséges, hogy szimpla rosszindulat a részemről, de a jó ég tudja. Nem létezik, hogy ennyi kavarodás és rendezgetni való irat van, amit a tanulókkal pakoltatnak el, vagy itt minden auror baromi trehány. - Nem, úgy tudom, hogy nem ugyanaz. Ők kifejezetten az átkozott lények ellen vannak, mint a vámpírok, vérfarkasok, tudod, akik veszélyesek lehetnek a többiekre. - én mondjuk sosem gondoltam úgy, hogy csak azért, mert valakit megharaptak, elkapott egy kvázi mágikus fertőzést, máris rossz emberré válna, sőt akadnak bőven olyanok, akiknek semmi efféle gondjuk, bajuk nincs mégis sokkal veszélyesebben a társadalomra nézve. - Viszont igazság szerint nekem most egy hátvéd kellene. Nem akarlak belekeverni, szóval ha gáz van... megértem, ha lelépsz oké? Az a gond, hogy a levéltár elérhető részét már átnéztem és ott nem találtam semmit. - egyelőre megállok, mielőtt kilépnénk az ajtón, hogy tisztában legyen vele mit vállal. Nem várom el, hogy így is segítsen és igazából nekem az is elég, ha jelez, ha jön valaki, nem akarom belerángatni, de nekem ez fontos, és ha valahol találok róluk infot akkor az a lezárt részleg lehet, hiszen máshol szinte csak néhány elvétett említésben szerepeltek.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Elégedetlen hümmögést hallat, arra, hogy mit gondol magáról a férfi, de nincs mit tenni ez ellen. - Köszönöm a tippet. Éreztem, hogy nem én vagyok a megfelelő személy, aki felhomályosítja valós képességeiről.. - és tiszteletlenség ide vagy oda, egy huncut félmosoly megbújik a szája szélén, de semmi több, vagy komolyabb. A maga részéről meg természetes, hogyha tud, akkor segít a lánynak, főleg,hogy sikeresen kihúzta a csávából. Arra meg, hogy a lány említi, hogy legalább van valami haszna, miután bepakolta az iratokat, megáll a keze a levegőben, és eléggé értetlenkedve néz fel a lányra. - Neked sosem kellett ilyen izgalmas munkákat végezned az iktatóban? Ezzel csak engem tüntetnek itt ki..? - és van benne valami keserűség, meg valami irónia is, ami humorral fűszerezi a szavait. Már amennyire az önirónia humornak számít. És ahogy hallgatja a lány szavait, összekapja az aktákat, az elejére tűzi az iktató lapot, és a zsebéből előkotor egy pennát, miközben válaszol. - Ez ugyanaz a Testvériség, mint ami a Milleneumi botrányokért is felelős, vagy csak ennyire hangzatos a név, hogy kezd divatba jönni? - kérdezi félhalkan, mert hiába vannak csak ketten, semmi legálisra nem készülnek - bár illegálisra sem. Hiszen a levéltárban kutakodni nem illegális, hacsak nem kell betörni a lezárt részekhez. - Bár ha a varázslények ellen lépnek fel ők is, akkor gyanítom, hogy ez ugyan az a dolog. Mert akkor hallottam róluk ezt-azt, de semmi konkrét vagy számodra hasznosat, azt hiszem. Kész is! - tesz pontot a dolog végére, ami azt jelenti, hogy ha Reese is úgy gondolja, akkor megindulhatnak az iktató meg a levéltár irányába. Nagyon nem akarja faggatni, meg kérdezgetni a lányt, hogy miért, meg mire kell ez neki, ő inkább az a csendestárs típus. Segít, mert segítettek neki, de nem mártja bele az orrát mások dolgába jobban, mint szükséges.
Na nem mondom, hogy az a típus vagyok, aki minden helyzetet úgy igyekszik alakítani, hogy mondhatni a saját malmára hajtsa a vizet, de megpróbálhatom ebből a legtöbbet kihozni amennyire lehetséges és ha most segítek, akkor én is kérhetek egy kis segítséget és azért lássuk be több szem többet lát és ha kapok egy kis háttér támogatást, talán nagyobb eséllyel találok valamit a keresett témában. - Ezt neki ne említsd, valami miatt azt hiszi nagyon pedáns... de ezt szerintem nem sokan osztják rajta kívül. - sokat mondó mosollyal vonom meg a vállamat. Na igen Mosleyről itt nagyjából mindenkinek meg van már a véleménye, de nem sokan mondják a szemébe, mert igen sértődős alkat, aki hajlamos mindenen kiakadni, még akkor is, ha amúgy a vélemények helytállóak, mert tényleg hajlamos folyton elhányni minden aktát és iratot akkor is, ha tényleg fontos lenne. - Semmiség. Apám eleget magoltatta ezt velem, legalább volt értelme. - mert hát amúgy sosem volt még szükség arra a vizsgákon kívül, hogy tényleg fejből tudjam az osztályozást, de úgy fest mégis csak adódott rá lehetőség, hogy felhasználjam a tudást és még segítettem is vele, meg persze legalább úgy fest, hogy egy segítőt is találtam a kutatásomhoz, és ez sem utolsó, sőt! - Hát... ez olyasmi, aminek lehet, hogy nem fognak örülni, hogy utána járok és sokat nem tudok róla egyelőre még. Akikről többet szeretnék tudni a Vörös Testvériség, annyi biztos, hogy nagyon nincsenek oda a különleges lényekért. - csak az a kérdés van-e bármiféle infoja az iskolának róluk, főleg ha még nem okoztak olyan nagy gondot, netán az iskolát eleve nem kedvelik annyira a Minisztériumban, ezért szemethúnynak a támadás felett is. Azért az elég csúnya lenne, de akkor meg főleg érdekel a téma. Az igazságérzetem nem igazán hagyná, hogy ez legyen a vége, hogy senkit sem érdekel, közben meg Blaine-éket egyszerűen kiutálják a suliból olyasmik miatt, amiket mások húznak rájuk és nem ők a hibásak.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Igen, pont valami ilyesmitől tartott, és ezért könnyebbül meg kifejezetten, amikor rájön, hogy csak Reese az. Nem jelent veszélyt a számára, tapasztalt helybéli, és e mellett meg is érti őt,mert nagyjából hasonló körülmények közül jöttek. Bár nagyon sokat nem szoktak beszélgetni, ez tény és való, de lévén egy szakon vannak, nem ismeretlenek egymásnak. Meg azért töltöttek el már elég időt ahhoz, hogy ne menjenek el egymás mellett szó nélkül. És Jake kifejezetten pozitív véleménnyel van a lányról. - Mosley.. rendben.. vele már gyűlt meg így bajom, egyszer egy hétig kerestem egy kisebb rendű kihágás aktáját miatta.. - mondja kissé morogva, kissé mosolyogva, mert bosszús volt, de eléggé nevetséges volt, mikor kinyögte, hogy amúgy ott van a fiókjában, elfelejtette visszavinni, nem gondolta, hogy fontos lehet. - Ezeket nem, még nem kerültek be oda, azaz még a kocsin pihentek, amit valaki áttolt Kingsley irodájába, úgyhogy a Levéltárhoz még nem volt az utóbbi időszakban szerencsém. - ingatja meg lassan a fejét, és amikor Reese rááll a dologra, akkor egy széles, hálás mosolyt ereszt meg felé. - Nagy vagy! Nekem teljesen szita az agyam.. - néz végig a dolgokon,majd hallgatja a lány szavait, és mintha lassan kezdene neki rémleni egy kellemes tóparti délután, és az, hogy ott volt valami tanulás is,nem csak piknik meg romantika. És ahogy sorolja Reese,egyrészt a keze meg-megindul, majd ahogy a végére ér, eltöpreng egy cseppet. - Visszaeső bűnözők. Az az utolsó. Életet mentettél. - néz fel a lányra, majd vissza az aktákra, és lassan rendezgetni kezdi, úgy állva, hogyha Reese a fizikai segítségben is benne van, akkor hozzá férjen a dolgokhoz. - És milyen jellegű keresési alanyunk van a Levéltárban? Amúgy ha ezt berendeztük, akkor vihetjük is be, kitöltöm a havi űrlapot az aktaszámokkal, és az egész Kingsley-nek, a Reed aktát meg útközben megnézem, és ha nincs, akkor ráérek vele, tudok neked segíteni. - szabálykövetés ide vagy oda, nem ígérkezik ez annyira nagyon tiltott dolognak, meg a fiúra is ráfért a segítség,meg akarja hálálni. Egy kis izgalom meg sose rossz. És biztos okkal kell a lánynak az akta, amit keresnek, nem akarja ezt kétségbe vonni vagy elvitatni tőle. Nem az a típus, aki megsemmisítésre vagy hamisításra készülne, csak informálódik.
Látom én, ahogy lefagy, pedig igazán nem szándékozom ráhozni a frászt, megijeszteni sem és egyébként is rendes srác és ahogy tudom hasonlóan nagy a nyomás rajta a családi hátterének hála, mint ahogyan rajtam is. Nem könnyű így élni az embernek, folyton teljesíteni, megfelelni az elvárásoknak és sosem hibázni. Mindenki hibázik, de ha te nem teheted... nem kis feszültséget gerjeszt. Gondolom a miatt is fagy be, hátha valaki olyan találja itt kutakodni, akitől kellemetlen megjegyzések várnának csak rá. - Tényleg nagyon belemerültél. Csak annyit, hogy a Reed aktát mintha pár napja láttam volna Mosley asztalán, de ha már ott nincs, akkor visszavitte a Levéltárba, vagy... ezeket eleve onnan hoztad el és talán köztük van? - végül is az is lehet, de ha még mindig Mosleynál van, netán nem tette vissza a helyére, vagy a megfelelő helyre... Tudom milyen ez, apa elég sokat mesélt róla, hogy vannak itt igen trehány aurorok is, akik hajlamosak elkeverni aktákat még akkor is, ha fontosak lennének és nem figyelnek oda eléggé és egyébként is annyi itt a fafejű... Hű hányszor hallgattam ezeket végig még a Roxfortos időszak előtt a kellemesnek így nem annyira mondható esti vacsorák alkalmával. - Hát... végülis lenne valami. Oké, segítek, amúgy is megtenném, aztán átruccanunk a Levéltárba, bár egy kicsit trükköznünk kellene majd, ha benne vagy. - ebből sejtheti, hogy ami engem érdekel jó eséllyel nem ezek között van és jó eséllyel nem lehet olyan könnyen hozzájutni. Ha van info a Testvériségről és az iskoláról, ahonnan Blaine jött, kétlem, hogy bárki hozzáférhetne. - Egyébként, ha minden igaz és nem változott semmi azóta, hogy apa kb. hetente elismételtette velem... Mugli bűnesetek, Varázslények kihágásai vétkei, Varázsbűnügyek aztán ott vannak a Halálos balesetek, a Gyilkossági ügyek, külön kezelik a Sorozatgyilkosságokat, ha jól emlékszem... Szekták... Illegális varázstárgyhasználat és készítés, Lelepleződés muglik előtt... neked rémlik még valami? - látszik, hogy nem mostanában volt az, hogy apa ezeket tényleg hetente elismételtette velem, mert kezdenek megkopni az emlékeim.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Elég erősen el van merülve a munkában, és éppen ezért nem hallja meg a lány lépteit. Pakol jobbra meg balra, és érezhetően valóban nagy pácban van. Persze ez nem akkora kaliberű dolog, mint egy testvériség, de mivel friss gyakornok, most sem kellene elbénáznia, ha meg az apja meg a bátyja is véletlenül előkerülne, és meglátnák, hogy mivel szerencsétlenkedik.. Ezért is az eligazító terem szélén molyol, mert azt nagy ívben elkerülik az említett kedves delikvensek. Lassan jut el a tudatáig, hogy hangot hall, ami nem a sajátja, és valami sziluettet is felfedez. Morog valami, aztán hirtelen megdermednek a kezei, megmerevedik, a mozdulat közben, és néhány pillanatnyi lefagyás után felnéz, és elmosolyodik, egészen megkönnyebbülten, ez erősen meglátszik rajta. - Reese! Soha jobbkor! Mit is mondtál..? - kérdez vissza, pedig nem szokása a szórakozottság, de egyáltalán nem figyelt kifelé, és visszaidézni sem tudja most a tudat alatt hallott dolgokat. De ez van, néha neki is lehet rossz napja. Idegesen pislog le a kupacra. - Kingsley rám sózta, hogy rendezzem el őket, az utóbbi egy hónap aktái, kihágási és szabálysértési kategóriánként kéne berendeznem őket, de fogalmam sincs, mit hova kellene raknom.. de a Gyakornokság már csak ilyen. Nem tudsz kisegíteni? Jövök neked eggyel, mit szólsz? - kérdezi kissé félredöntve a fejét, bárnem tudja, hogy ő tud-e a lánynak segíteni bármiben is, vagy esetleg a jelenlegi akták közül van-e olyan ami őt érdekelheti, mert ezeket már annyiszor nézte át, hogy kívülről fújja őket. De alapvetően terep-ember, nem akta-kukac.
Nem sok esélyt látok rá, de ki tudja, azért egy próbát megér. Hátha van valami a nyilvános akták között is erről a Testvériégről, vagy az iskoláról, ahonnan Blainék érkeztek, netán eleve róluk, ami érdekes lehet akár nekik is, mert szeretnék segíteni, csak egyelőre még nagyon képlékeny ez az egész és fogalmam sincs, hogy mikor kerülnek újabb, netán még nagyobb slamasztikába, esetleg nem lesz-e ennek az egésznek majd valami nagyon csúnya vége, ha nem csak megsérül, hanem netán meg is hal valaki. Még most is azt mondom, hogy jobb lenne eleve az igazgatóhoz menni, de azt mondta, hogy nem akar, úgyhogy megpróbálok legalább én tenni valamit, még ha nem is fog esetleg örülni neki, ha kutakodok a témában, de ha egyszer nem ülhetek tétlenül? Amikor viszont elhaladok az Eligazító terem mellett belesve sikerül kiszúrni, hogy egy ismerős arc... bár innen nézve inkább csak tarkó, de ismerős hangon való motyogás az, ami főleg megüti a fülemet és nagyon úgy fest, hogy bajban van, vagy legalábbis káoszban... Pár pillanatig figyelem a résnyire nyitott ajtóból, ahogyan ide-oda pakolássz az aktákat, láthatóan nem sok rendszer van a dologban, végül aztán jobban kinyitom az ajtót és kissé megköszörülöm a torkomat is. - Félő, hogy a Reed akta nem itt van. Mintha tegnap láttam volna az egyik asztalon, talán Mosleynál, de nem vagyok benne biztos és azóta már lehet, hogy visszavitte a Levéltárba. Amúgy mit csinálsz? - kissé ráncolom a homlokomat, mert tényleg pár pillanat alatt még csak sejtelmem sem lett róla, hogy vajon milyen okból pakolja jobbra, balra az aktákat és hogy mire is akar velük pontosan jutni. Valami sorrendet akarna kihozni vajon? Vagy csak azt a Reed aktát keresi, netán valami mást is, vagy... hát sok rendszert nem fedeztem fel eddig abban, amit csinál annyi biztos.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Az eligazító terem a legalkalmasabb hely arra, hogy napközben elszerencsétlenkedjen. Az iktató raktárt ajtaja egyenesen ide nyílik, ami jelen esetben azt eredményezi, hogy Jake egy hatalmas kupacnyi aktával zsonglőrködik, azaz egy jó nagy kupac mellett téblábol, amik ki vannak rakva az asztalra. Eléggé izzasztó dolog, és nem azért, mert olyan sokat kellene sétálnia, hanem egyszerűen azért, mert meg kellene találnia valamit, miközben a többi aktát rendszereznie kellene. És most egy kicsit bánja, hogy ellinkeskedte azt a bizonyos napot, amikor Griff tanulni akart vele.. de na, nem lehet a sármjának ellenállni, aminek egyfelől kifejezetten örül, másrészről azonban most hatalmas slamasztikába keveredett. Az óra hangosan kakukkol, mire a fiú összerezzenve néz fel, majd megigazítja magán farmerkabátját, végül mégis úgy dönt, hogy leveszi, így egyszerű, zöld pólóban és hosszúnadrágban toporog a dolgok felett. Látszik, hogy időre kellene készen lennie, de valahogy sehogy sem akarnak összeállni a dolgok. Négy és fél kupacban hevernek az akták, és hol ide, hol oda pakolja őket, hol 5 lesz a kupacok száma, hol mintha éppen lecsökkenne, és akkor még a kezében is van valami. - Legalább az az átkozott Reed-akta lenne meg.. - dohogja az orra alá. Annyira belemerül a mindenféle dolgok tanulmányozásába, hogy esélyesen azt se venné észre, ha maga Kingsley sétálna be a terembe, hogy ráförmedjen, hogy még mindig nincsen készen. Homlokát erősen ráncolja, és egy -egy izzadtságcsepp is megjelenik rajta, de nem adja fel, bár maga sem tudja lassan, hogy mit és miért pakol ide vagy oda. Ráadásul most a familiárisa sincsen mellette, így nincs, aki jelezze egy esetleges érkező megjelenését, de remélhetőleg azért nagyon nem fog megijedni attól, ha valaki bejön, sőt. Remélhetőleg vezérel valakit az ég, aki kimenti a slamasztikából.
Ahogy gyanították a diákok, miután végeztek a papírmunkával a gyakorlati hellyel kapcsolatban átkerült az Auror-élet bemutatása a gyakorlatba. Rengeteg, főleg logikai feladatot kellett elvégezniük, de voltak párbajok és különféle feladatok is, amikben a vezető asszony ellenőrizte tehetségüket, elméleti és gyakorlati tudásukat, az összmunkát és a parancsok követését. Egy eszméletlenül nehéz nap volt, a nő órákig dolgoztatta őket, talán éppen azért, mert ő is tudja, hogy a növendékek közül nem lehet mindenki Auror, ez a munka nem mindenkinek való, hiába hangzik olyan jól. A diákok a legtöbb feladatban jól teljesítettek, persze mindenkinek akadt egy-két gyengéje, amire a nő azonnal felvonta a figyelmet, hogy szorgalmazza a javításukat. Mikor menesztette őket már mindenki kellően fáradt volt, alig álltak a lábukon, Shanna pedig természetesen azonnal kihúzta magát, megigazította zilált ruházatát és a lelkesebb hangján köszönt el. Az igazi stréber.
// A játékot lezárjuk Miss Digby hiányában, köszönöm mindenkinek, aki eljött, örülök, hogy ennyien jöttetek. ^^ //
Nem akarok újat húzni Miss Digby-vel, ezért is maradok inkább csendben és csak hallgatom a szavait. Igyekszem a saját tekintetemet is kontrollálni, hiszen csak a vak nem látná meg, hogy időnként Jacobon felejtem a pillantásomat, pedig nincs ebben semmi... legalábbis semmi olyasmi, amire e miatt gondolhatna az ember. Próbálok inkább a vezetőnkre figyelni, rá koncentrálni, akkor talán nem hívom fel magamra a figyelmet, főleg ha közben Nicolassal sem kapunk újra össze. Talán menni fog, bár egyre biztosabb, hogy már sokáig nem húzhatom, hogy őszintén beszéljek vele. Csoda, hogy legutóbb annyiban hagyta a dolgot, amikor a kis vidéki kocsmában voltunk és most... legalább annyi önmegtartóztatás volt benne, hogy nem vitte túlzásba a vitát így mindenki előtt, azt hiszem már ennek is örülhetek. Nem lenne jó, ha még mások is más szemmel néznének rám, így is akadnak körülöttem gyanús körülmények, ezzel sajnos tisztában vagyok. Elég nehéz belecsöppenni egy életbe úgy, hogy már alig emlékszel rá, hiszen az én esetemben a diák évek már régen elmúltak és úgy fest nem vagyok még elég profi, hogy ne szóljam el időnként magamat. Kellemetlen lenne, ha Miss Digbynél is netán rákérdeznék valamire, ami még egyelőre meg sem történt, netán egy szimpla diák nem tudhatna róla. Nicolas szavaira oldalra pillantok, de nem tudom eldönteni, hogy pontosan kinek is szólt egyáltalán, ezért végül úgy döntök, hogy egy kicsit lemaradva Shanna-Nicolas párostól csatlakozom be Jacob mellé. Tudom, hogy nem kellene, még csak beleütni sem az orromat ebbe az egészbe, de mégis úgy érzem, hogy muszáj. Nick miatt vagyok itt, de ez nem jelenti azt, hogy másnak ne segíthetnék, csak az a kérdés, hogy egyáltalán mivel segítek és mivel nem? - Bocs, hogy beleszólok, de miért vagy itt, ha láthatóan nem sok kedved van hozzá? - halkan beszélek csak, hogy a vezetőnk ne nagyon hallja, de talán amikor épp nem beszél hozzánk és amúgy is két részleg között sétálunk át akkor nem probléma, ha beszélgetünk egymás között, hiszen az mégis kit zavarna és miért?
Úgy fest, hogy Chrissy-vel a témánk lezárva, tehát oda kell figyelni az auror parancsnokra. Látszik, hogy Digby érti a dolgát, mert bármennyire is lázadozom, a helyemre tud tenni, és ezzel elégedett vagyok, egy vezető legyen csak ilyen. Most még az elméletről beszélünk, hogy mi hol található, nagyjából ezekkel tisztában vagyok, de tényleg nem árt újraismételni, hiszen bármikor szükség lehet egy olyan tudásra, amit egyébként azt hiszem, hogy tudok, és veszélyes helyzetben csak itt kérhetek segítséget, ezért az unalomig kell ismételni. Olyan típus vagyok, aki az apró részletekig beleássa magát a tudásanyagba, hogy aztán az egészre tojva végül kreatív módon álljon a gyakorlati kérdéshez. Sokkal inkább hiszek a spontán döntések erejében, mintsem a rögzített elmélethez, hiszen ha belegondolunk, nem egy sötét varázsló került ki az auroroktól, tudják, hogy milyen képzés szerezhető itt meg, és könnyedén kiszúrhatják a rendszerünk gyenge pontját. Na igen, de mégiscsak van egy központi kiképzés, amihez mindenkinek alkalmazkodni kell, ezért végül bólintok Digbynek, de Chrissyre sokatmondó pillantást vetek, hogy majd úgyis el fogok térni a csapat arculatának kialakításától. Nem túlságosan zavar, hogy Chrissy milyen szúrós tekintettel néz vissza a kérdésemet illetően, tudhatja, hogy ha vissza is fogom magamat, bajnok típus vagyok, és ilyen arrogáns módon fogok mindenkit lenyomni. Ha mellettem akar maradni, és óvni, ám tegye, de az alap jellemem úgysem fog csak úgy változni. Nyilván rászorulok, és szükségem van társakra, de a saját történetem főhőse akkor is én vagyok. Egy óvatos pillantást vetek Jacobra, nem igazán értem, hogy min húzta fel ennyire magát, vélhetően lemaradtam a dologról, amikor Chrissyvel beszélgettünk. - Tehát a parancsnokság.. Jártam már ott egyszer. Tartom a számat asszonyom. – Bólintok, jelezve, hogy azért kirúgatni mégsem akarom magamat, de még mindig nem nézem meg, hogy milyen papírt is kaptunk. Bár lehet, hogy ez az írásos engedélyünk, hogy itt lehetünk. Türelmet erőltetve lépdelek, hogy végignézzük az irodai részleget. Nem lennék meglepve, ha a nő kitalált volna számunkra egy ellenőrzött körülmények között szimulált, de mégiscsak gyakori feladatokat. - Készítsd az izmaidat kislány, most meg leszünk dolgoztatva. – Lépdelek Chrissy és Shana között, mintha én magam sem tudnám eldönteni, hogy kinek is szól a felvetés. Silentnek biztosan nem, mert ő most mintha előresietett volna.
Nem fogja sem összegyűrni, sem kidobni a papírt, ahhoz túlságosan is jó fiú, meg illedelmes, meg ilyenek. Shanna reakciója nem igen tudja jelen esetben meghatni. Tény és való, hogy döntenie kellene, meg nem toporognia egy helyben, de még nem egyetemista, és ahogy az óráit elnézzük, egészen szépen halad a neki kiszabott úton. Korai még beadnia ezeket a papírokat, bőven ráérne még egy, másfél hónap múlva, és ezt ő is, Shanna is tudja. Magához képest lelkesen jött, gondolta, majd körbenéznek, kérdezősködnek, fog valami történni, ami esetleg meghozza a kedvét, vagy legalább lesz egy jó élménye, de most a papír csak ég a kezében, szinte izzik tőle a tenyere. Nem is baj, hogy most nem tudnak beszélgetni, mert ha Shanna azzal jönne, hogy csak segíteni akar, a srác minden bizonnyal egyből hanyagolná a beszélgetést, vagy hozzávágná a papírt. Ő az egyetlen kvázi, aki miatt ezt az egészet szívesen csinálja, és éppen ezért kifejezetten nem örül a lány ilyen fajta megnyilvánulásainak. Nick kérdésére, majd Digby válaszára csak egy aprót sóhajt. Nem tudja, mi is fog rájuk várni az Auror Parancsnokságon, mit is jelent ez az engedély, meg belépés, mert abban valahogy biztos, hogy semmilyen ügyet nem fognak nekik adni, hogy oldják meg. Sokkal inkább éri, hogy egy megbeszélés, vagy tájékoztatás részesei lehetnek majd. Arra, hogy nem néznek meg minden irodát, csak somolyog, az tényleg olyan lenne, mintha a tantermeket néznék végig az iskolában. Az alap ugyanaz, csak néhány dolog más bennük. Kérdése egyelőre nincs, így amikor Digby megindul, akkor könnyed, kényelmes léptekkel indul meg utána, tekintete összetalálkozik egy pillanatra Crissyével, de aztán tovább is suhan. Igyekszik közben a fal mellett maradni, még mindig nem szívesen fut össze itt senkivel, főleg, mert mintha lenne egy olyan érzése, hogy figyelik. Amit alapvetően be tud az enyhe üldözési mániájának, és rossz érzésének, ami ezen helyen mindig elfogja. Otthon, édes otthon.. Ideje hozzászoknom.. - hordozza végig tekintetét a falakon, oszlopokon, ajtókon, és nem néz legjobb barátja felé. Próbál akklimatizálódni.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eligazító terem Kedd 27 Dec. - 19:37
Azért végső soron Nicolas és Chrissy is elnézést kér Miss Digby-től, bár úgy látom, hogy a srác igen csak kelletlenül teszi. A parancsnok asszony szavaira - bár csak udvarias hálálkodás - kicsit kihúzom magam, büszkén, mintha valóban olyan nagy tett lenne, hogy elintéztem a pergamen tekercseket és a kérvényeket. Még nem vagyok Auror, így úgy segítek és úgy aktívkodok, ahogy tudok, és ez a csekélység jutott csak az eszembe segítség gyanánt. Könnyedén átfogom a kezemmel azt a néhány tekercset, amit kiosztok közöttük, gyorsan és hatékonyan, és Nicolas válaszára kicsit biccentek, a szememben és a kis félmosolyomban egy kis féltékenységgel. Ő már előttem jár, habár engem is ismernek itt, küldetést még nyilvánvalóan nem kaptam, hiszen csak most kezdeném el a gyakorlatozást. Ő viszont már elindult azon a rögöd úton, és emiatt csodálom és irigylem is. Szemétség. Én is akarom. - Jake... - inkább csak a szám formálja a fiú nevét, ahogy megtorpanok a szúrós - sőt, nem is szúrós, megvető tekintetét látva. Amit rám szegez. Az arcomba tódul a vér, ahogy kirántja szinte sértődötten a papírt a kezemből és meg se nézve maga mellé engedi. Jó hogy össze nem gyűri, olyan idegesnek tűnik és feszültnek az ökle. Tudom, hogy nehéz ez neki, hogy ne tudnám, de nem toporoghat egy helyben, se a szülei nem fogják hagyni, se neki nem tesz jót. Ha egyszer dönt arról, hogy mit akar, és melyik utat választja, talán megszabadul a tehertől és az elvárásoktól. Talán... De most nagyon úgy fest, hogy hiába akartam neki segíteni azzal, hogy behoztam az Auror-központba úgy, hogy még nem is egyetemista, és hiába akarom, hogy gyakornokoskodjon, hátha megszereti és elfogadja, ő csak azt látja, hogy én nyomom és kényszerítem. Mint az apja... Jaj, Jake... Elfordulok tőle, nem ez a jó pillanat, hogy beszéljek vele, hogy elmondjam, hogy én csak segíteni akarok, és hogy nem sakkba akartam mindezzel szorítani. De most nem beszélhetünk, nem követem el azt a hibát, amiért Chrissy és Nicolas éppen az imént lettek leszidva. Igyekszem figyelni a parancsnok szavaira, de a fejemben zúgnak a saját gondolataim, és amellett se tudok elmenni, hogy néha elkapom Chrissy tekintetét, aki olyan furcsán pillant felénk, főleg Jacob felé. Régóta ismerem a lányt, bár az utóbbi időszakban nagyon keveset beszéltünk, de nem is tudtam, hogy ismerik egymást, most meg állandóan azt látom, hogy őt bámulja elgondolkodva. Nem, egyáltalán nem a féltékenység miatt szúrt szemet, csak szemet szúrt és furcsa, ennyi. De igyekszem leplezni, hogy "lebukott" és észrevettem a figyelmét, amit nem nehéz, tekintve, hogy az arcom még mindig rák vörös a szégyentől, amilyen megvetéssel bámult rám Jake, mintha hátba szúrtam volna... Pedig én tényleg nem... Most nem is kérdezek semmit Miss Digby-től, csak követem, igyekezve kerülni a legjobb barátom tekintetét. És már ennyitől is egy csapásra végtelenül magányos jelenség leszek.
» A célok nem csak azért szükségesek, hogy motiváljanak minket. Nélkülözhetetlenek, mert valójában azok tartanak bennünket életben. «
A bocsánatkérésükre még egy elégedetlen pillantást kapnak az irányukba, majd egyszerűen folytatom ott, ahol miattuk félbe kellett szakítanom magamat. Nem óhajtok nagy feneket keríteni a dolognak, majd a jövőben úgy is meg fogják tanulni, hogy pontosan mi is a dolguk. Következőnek pedig egyenest Shannára pillantok. Halkan szusszantok, cseppet sem elégedetlenül, inkább csak fáradtan helyeselve a cselekedeteire. - Hálás vagyok a segítségedért, kérlek oszd ki a többiek között. - Felesleges szájtépés, hiszen szorgosan végzi a dolgát, de nem tehetek róla, már berögzült, hogy nekem kell intézkednem. Viszont, amíg ő végzi a maga kis feladatát, nekem is van időm felelni Nicolas kérdésére. - Milyen türelmetlen valaki... Az előbb még nem tűnt úgy, mintha annyira érdekelné a mai kis kirándulás - cseppet sem szívélyes a hangom, érezhetően nem tűröm, ha nem a megfelelő hangnemben szólítanak meg és persze szó nélkül sem bírnám hagyni a dolgot. Viszont, amellett, hogy ismét rászólok, azért felelek is a kérdésére. Bár, azt főleg azért, mert a többieket is érinti a dolog. - Nem terveztem előre bejelenteni, de többek között a mai körbevezetés lényege az is, hogy megismerkedjetek a Minisztériummal, viszont nagy részét képezi a mai napunknak az Auror Parancsnokság felfedezése is. Mint tudjátok, az Auroroknak, főleg a létszámuk miatt muszáj fenntartani egy létesítményt, ahol tarthatják az eligazításokat és a kiképzéseket. A későbbi években nektek is lesznek ott gyakorlataitok, de ha jól tudom, akkor az nem az elsőben lesz. A mai napon viszont engedélyezve lett, hogy belépjetek és megnézhessétek, mi fog rátok ott várni.- Beszéd közbe körbehordozom rajtuk a tekintetemet, egyértelműen nem csak Nicolas kérdésére feleltem, hanem egyben felvilágosítást is tartottam most nekik. - Ott viszont tényleg nem tűrök semmilyen tiszteletlenséget. Aki nem képes viselkedni, az repülni fog. - Az is egyértelmű, hogy ez főleg kiknek szól, de lényegében mindegyiküknek szánom a szavaimat, majd a mondandóm végeztével bólintok Shanna szavaira is. - Pontosan. Minden azon áll, hogy a kiképző tisztek, valamint a felügyelő tanár miként vélekedik a munkátokról. Nem lesz elég jól teljesíteni, itt már minden élesben megy majd. - A tekintetem komoly, mondhatni rideg. Ha rajtam múlna, valószínűleg nem sok diák jutna el addig, de szerencséjükre nincs annyi időm, hogy az ő kiképzésüket figyeljem állandó jelleggel. - Ha nincs más kérdésetek, akkor indulhatunk is. Először a Varázsbűn-üldözési Kommandó irodai részlegét akartam megmutatni, de be kell ismernem, tényleg nincs benne semmi izgalmas, ha minden egyes részleg irodáját megnézegetnénk. Pontosan ugyanolyan felépítésű mindegyik, annyi különbséggel, hogy az ügyekre való tekintettel egy-két külön iroda van kiépítve. Egyet megnézünk, majd feltehetitek a kérdéseiteket ha éppen elhaladunk az adott részleg előtt. Természetesen az Auror Parancsnokság a legvégére marad, addig legyetek türelemmel - ismét magamhoz veszem a szót és remélve, hogy kikérdezősködték magukat, el is szeretnék indulni, hogy haladjunk is végre.
össznépi banzaiii! ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Elhallgatok, amikor megkapjuk a finom fejmosást. Igen, számítanom kellett volna rá, hiszen ismerem a nőt... azaz ismerni fogom és tudom, hogy a jövőben ennél csak még komolyabban veszi majd a munkáját, de hát nem én kezdeményeztem ezt az egészet, hanem Nicolas, ő nem hagyta annyiban. Tudom, nem is várhatom el tőle, hogy a végtelenségig megtegye és csak bízzon bennem mindenféle komolyabb magyarázat nélkül, de csak nem részletezhetek neki most itt mindent mindenki előtte. Ez most nem az alkalmas hely és idő, főleg hogy számomra is sok az információ, a kétely, az átgondolni való, hiszen itt van Jacob is és valami miatt Shanna felé is célzó kérdést teszek fel, ami talán ha már ennyire érdeklik bizonyos ügyek segíthet. Sosem gondoltam, hogy mindent csak képzett aurorok oldhatnak meg, ez inkább a felnőttek véleménye volt mindig is, de a diákoknak sokkal körültekintőbbeknek kell lenniük, mégis ha van legalább valami segítségük nem rohannak meggondolatlanul a vesztükbe... talán. - Elnézést Mrs... Miss Digby. - torok köszörülve javítom ki magamat. Talán tíz év, vagy annyi sem, de már házas lesz és én így szoktam meg, de ezen is változtatni kell, és jobban oda kell figyelnem. Ha nem lenne a túlzottan sok információ most, a sok irány, ami felé figyelnem kell, akkor nem hibáznék, de én sem vagyok tökéletes legnagyobb bánatomra. És akkor sem megy az, hogy semmi ne látszódjon rajtam, amikor Shanna láthatóan megtorpan Nicolas előtt. Nem kellene, hogy érdekeljen, vagy zavarjon, de mégis ez történik, furcsa érzés és inkább próbálok nem is nagyon foglalkozni vele, csak átveszem a papírt, amikor a lány hozzám ér és egy kedves mosollyal biccentek neki. - Köszönöm! - egyelőre a sajátomat magamnál tartom, bár látom Jacob nem örül különösebben a dolognak. Talán egyáltalán nem akar itt lenni és nem is akar majd itt dolgozni? Nem értem... pedig amire én emlékszem... talán Shanna az, aki erre az útra vezeti minden áron majd, vagy... Elkomorodom és csak akkor térek újra magamhoz az emlékek kusza útvesztőjéből, amikor Nicolas cseppet sem tisztelettudó kérdést tesz fel. Kissé elkerekedik a szemem és nem sokon múlik, hogy nem pirítok rá, így marad a kissé szúrós tekintet részemről.
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
Úgy sétálok be a parancsnokságra, mintha csak tegnap lett volna hogy leléptem innen - pedig évekkel ezelőtt volt már. Mindig jót mulattam azon hogy a helyszínt úgy védik mintha legalábbis az Azkaban lenne, pedig akinek egy csepp esze van az élet árnyékosabbik oldalán, abban fel sem merül hogy önszántából ide jöjjön. Ennek ellenére gond nélkül jutok be, elvégre az engedélyem vetekszik az auror parancsnokéval is, legalábbis ami a védett létesítményekbe való belépést illeti. A bakancsom cuppogva hagy nyomot a frissen takarított folyosókon, de egy pillanatra sem zavartatom magam. Csak megkeresem az éppen ügyeletes tisztet és türelmes mosollyal várom meg azt a néhány pillanatot amíg beazonosít a pálcám alapján. Amint tisztáztuk hogy ki vagyok és mit is akarok, részletes jelentést teszek neki a történtekről, nem hagyva ki egyetlen találgatást vagy sejtést sem, ami csak felmerült bennem. Végül megadom a pontos helyszínt ahol a dögöt elrejtettem, és megválaszolom az összes felmerülő kérdését, annyira türelmesen amennyire csak bírom. Szerencsére gyorsan végzünk, és én már megyek is a dolgomra, mintha sosem jártam volna erre, a hivatali dolgozókra hagyva az ügy elsikálását, megoldását, vagy akármit is akarjanak vele csinálni. Részemről az elsikálásra tippelek, de néhanap még a Minisztérium is működhet rendesen...
Bólintok, lezárhatjuk a témát. Már csak két dolog miatt is. Egyrészt nem akarom a végtelenségig húzni, úgyis majd akkor mondja el, amikor jónak látja, kár erőltetnem. Másrészt Digby alaposan a körmünkre néz, és úgy ró meg minket, mintha holmi kisiskolások volnánk. A dolog szépséghibája, hogy most valóban úgy viselkedünk, a piti problémáinkat a munka elé helyezzük. Holott most azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, okosodjunk. Na jó, azért az elméleti dolgok nagy részével már tisztában vagyok, de az újraismétlés sosem árt. Az auror nő megadja a válaszokat, szépen sorban, és ezúttal viszonzom Shanna felháborodott mosolyát, hogy képes voltam belevágni a szavába. Viszont Silent kérdése fog meg igazán. - Ahhoz az életedet kell kockáztatnod. Képes volnál meghalni másokért? – Kérdezem elismerő pillantással. A Hollóhátasok nagy része inkább nyomozni szeret, nem pedig szembekerülni a sötét varázslókkal, de úgy fest, a barna csinos lány igencsak bővelkedik a hősies ösztönökben. Nem néztem ki belőle, de ez az én általánosításom, ez is tény. Azért mégiscsak duzzogva állom Shanna tekintetét, karba is fonom a kezemet, ahogyan tovább derül Digby beszólásán, amivel minket illet. Ha egy kicsit kócosabb volnék, akár elmehetnék egy cuki óvódásnak is. – Megvannak igen, én már élesben gyakorlom.. – Veszem át a papírt némiképpen enyhültebben, és átkozódom magamban, hogy nem tudok rá haragudni. Ez a lány mindenki szívébe belopja magát, egyszer valaki átkozottul szerencsés lesz majd az oldalán. Zsebrevágom az általa készített engedélyt, csak akkor lesz rá szükségünk, ha valaki számonkér, hogy mit keresünk itt. – Elnézést parancsnok asszony. – Szólalok meg most a főnök felé. Néha el kell nyomni a lázadó ént, ennek főleg Chrissy örül gondolom a legjobban. A válaszára sötéten pislogok csak, én már komoly ügyekben is benne voltam, erre most úgy kezel mint valami éretlen tacskót. Hát jó. Oké, nem vagyok még veterán ügynök, de akkor sem számítok kezdőnek. Nem egyszer kockáztattam az életemet, ahogyan Silentnek is felvetettem már, hogy milyen kockázatokat rejt a dolog. Szótlanul hallgatom a kifejtéseket, és csak a végén szólalok meg ismét, amikor nagyjából tart valahol a bemutató. – És Ms. Digby, mi a mai túra végállomása? Ha csak azért vagyunk itt, hogy végigismételjünk mindent, az szép és jó, de lesz ma valami újdonság? – Nem vagyok provokatív, még véletlenül sem, csak érdeklődöm, hogy tudjam, mire számíthatok..
Kezdi érezni, hogy mintha valaki figyelné, de nem néz oda, csak amikor Crissy elkapja a tekintetét, és nem is nagyon érti, miért figyelte eddig. Nem is foglalkozik a dologgal, inkább Shannára néz, és magában fojt el egy nevetést, amikor Nicolas és Shanna egyszerre próbálnak meg kérdezni. Amikor aztán válaszokat kapnak, és Nicolas kikap, akkor is elnyom egy félmosolyt, majd finoman megsimítja Shanna kezét, mert a neki érkező válasz sem éppen a legkedvesebb. Ezzel a mozdulattal a fiú azt akarja jelezni, hogy ne most faggassa ilyenekről és ne Miss Dgibyt. Érzi, hogyha nagyon belemennek, annak nem lesz jó vége. Ha Griff ránéz, a szemeivel is jelzi ebbéli gondolatait, de nem szólal meg, hiszen Dgiby pont emiatt szólt le most két diákot. - Köszönöm Miss Digby. - hajtja meg finoman a fejét, és elégedett félmosolyt is megereszt, majd Griffre kacsint, afféle "megy ez nekem, mi?" pillantással, mert örül, hogy jó kérdést tett fel. Ami az iskolát érinti közvetlenebb közelről, arról úgy érzi, eléggé hallgatnak, és nem tudja nem észrevenni a szempillantásokat és villanásokat, meg Digby hangját, és Crissyét, és valahogy, van ebben valami fura.. De nem foglalkozik vele sokáig, mert úgy fest, indulnak is. Igyekszik mindent alaposan megjegyezni magának, körbekémlel itt a parancsnokságon, és nagyon örül, hogy ez csak egy kellemes kis nézelődés, amikor is meghallja Griff hangját. Kíváncsian áll meg mellette, ám amikor előveszi a papírokat, és hallja hozzá a szavakat, akkor mintha megállna benne az ütő. Úgy néz a lányra, mintha most árulta volna el, ebben a szent pillanatban. Ahogy megáll előtte, szemeiben enyhe megvetés villan, nem is néz a papírra, csak a lány szemeibe, kihúzza magát, lepillant a papírra, majd vissza a lányra, és határozott mozdulattal rántja ki a kezéből. Legszívesebben összetépné, de sajnos nem teheti meg. Leengedi maga mellé, nem olvassa el, nem nézi meg, nem is foglalkozik vele. Tekintetét leveszi Griffről, és Digby felé fordul. Már az sem hatja meg, ahogy a lány Nicolassal kacérkodik.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eligazító terem Vas. 20 Nov. - 19:24
Mikor belekezdek a kérdésbe, már nem hagyom félbe, hiába hallom meg Nicolas hangját, gyönyörűen mondjuk egyszerre kánonban a magunkét. Kicsit meglepődve pillantok rá, nem gondoltam volna, hogy elsőként akar kérdezni. Az előbb előre akarok engedni mindenkit, hallgatnak, most magamhoz veszem az irányítást, erre bele beszél. Nem tudom elfojtani a mosolyomat, de persze fel nem nevetek, főleg, mert Nicolast Miss Digby nyakon önti egy kis bírálattal. Az arcomra fogy a vigyor, aztán szépen leolvad és kihúzom magam, kicsit "professzionálisba" vágva a tartásomat. Azért vagyunk itt, hogy körbenézzünk, de közben a nő is meg tud nézni minket és ha nem lesz jó benyomása rólunk, akkor azért tehet egy-két dolgot, hogy örökre aktakukac életre legyünk ítélve. Nem kapok túlságosan részletes választ, tényleg csak szűkmarkúan azt, hogy melyik osztály alá tartozik, de hogy milyen lépéseket tesznek, mik történtek eddig, az rejtve marad. Kicsit csalódottan pillantok el, körbenézve, reménykedtem, hogy ennél bőbeszédűbb lesz. Chrissy kérdésére felfigyelve kicsit elgondolkozom, hirtelen elkezdem az információkat párosítani, talán köze van a Roxforti ügyeknek ehhez a mozgalomhoz? Mi van, ha valaki felfedi a Roxfort pontos helyét a mágusvilágban és a muglik előtt, vajon azt is vissza tudnák csinálni a Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztályán? Lenne még kérdésem, még is, miután meghallgattam Silent kérdését és a választ, nem szólalok meg. Valahogy nem hiszem, hogy túl mélyebben kérdezhetnék a témáról, olyan, mintha egy "tiltott részlegbe" ütköztem volna a könyvtárban. De ha felvesznek aurornak, akkor talán mindenbe beavatnak. Tökéletesen egyetértek azzal, hogy az auroroknak össze kell tartania, hogy a csapatmunka elengedhetetlen ahhoz, hogy minden zökkenőmentesen működjön és mindenki a leghatékonyabb formáját mutassa. És most itt vagyunk, a hangyabolyban, ahol eligazítják az aurorokat, ahol mindent koordinálnak. - Miss Digby, elhoztam magammal néhány nyomtatványt, amit a korábbi egyeztetéssel szerkesztettem. A gyakornoki jelentkezési lapok és engedélyek az Auror parancsnokság területén tartózkodásra és az 1-es, látogatói szint elérésére. - mondom, néhány pillanatra magamhoz ragadva a szót és a táskámból előveszek jó néhány levendulaszínű és illatú szalaggal átkötött tekercset, amit kiosztok mindenkinek. Nicolasnál kicsit megtorpanok, ahogy előre nyújtom neki a papirost, és felpillantva rá kicsit vonakodva megszólalok. - Bár, nem tudom, hogy neked szükséges-e, neked már megvannak a hivatalos engedélyeid, ugye? - kérdezem, hiszen úgy tudom, hogy Nicolas már gyakornokként dolgozik, szabad bejárása van, de mi, többiek azért még kicsit körülményesebben jövünk be. Még akkor is, ha Jacob apja és az én apám elég tiszteletet parancsoló és megbecsült Auror, így annyira nem szólnak bele, ha velük tartunk. De a szabad bejáráshoz még is csak engedélyek kellenek. Végül ellépek Nicolas mellől, a szemkontaktust is megszakítom és körbenézek mindenkin. Jacobon kicsit megállapodok, tudom, hogy annyira nem egyértelmű meghozni ezeket a döntéseket. De az idő szalad... - Ideje tehát döntenie mindenkinek, hogy eljött-e az ideje az iskola mellett elkezdeni a kiképzést. - kicsit talán színpadiasan hordozom végig a tekintetem, majd mikor Miss Digby-hez érek tisztelettudóan biccentek. - Persze, hogy elérjünk nagyobb szinteket, a feletteseinknek kell megítélnie a teljesítményünket.
» A célok nem csak azért szükségesek, hogy motiváljanak minket. Nélkülözhetetlenek, mert valójában azok tartanak bennünket életben. «
Némileg örömömre van, hogy legalább két emberből megbánást váltanak ki a szavaim, de akadnak mással problémáim, amiket rögtön szóvá is teszek, amint kiértünk a liftből. - Mr McCain és Ms DeMarco, lennének szívesen idefigyelni és nem egész végig egymással cseverészni? A munkájukban sem lesz erre idejük majd. - Számon kérő a hangom, de pont ennyi figyelmet szánok csak rájuk. Hallottam hírét, hogy Nicolas mennyire rossz úton jár mostanában, de ez nem jelenti azt, hogy bármit is elnéznék neki. - Azt kérdezte, hogy melyik hivatal foglalkozik azzal a csoporttal, amelyik fel akara fedni a varázsvilágot a muglik előtt. Ha kicsit több figyelmet szánna a környezetére, nem maradna le semmiről - sóhajtok fel még elégedetlenebbül, mint eddig. Hihetetlen, hogy mennyi probléma van a mai fiatalsággal. Az én időmben sokkal tiszteletteljesebbek voltak a diákok. Arról nem is beszélve, hogy milyen hálásak, hogy betehették a lábukat a Minisztériumba egy körbevezetés alkalmával. - A válasz pedig igencsak egyszerű, a Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya az, ami érintett ez ügyben. Van, hogy a mi segítségünket is kikérik, van, hogy együtt dolgozunk, de ők egy külön osztály. - Nem mintha kényesen érintene a téma, de érződik a szavaimban, hogy nem feltétlenül erről szeretnék ma nekik előadást tartani. Már csak azért sem, mert nem az én feladatköröm, valamint a Minisztérium maga sem egészen úgy kezeli a helyzetet, amilyen prioritást élvezne. - Mr McCain, a maga kérdésére a válasz pedig az, hogy van és amint elérték azt a szintet, hogy ezt magukra bízhassuk, meg is tesszük - gyorsan lerendezem őt, részben, mert elégedetlen vagyok a viselkedésével, részben mert tényleg nem adhatok még nekik komolyabb munkát, maximum valami olyat, ami semmi veszélyt nem rejt magában a számukra. Olyat viszont nehéz lenne találni a mi világunkban. Ezért is, a pillantásom rögtön tovaszalad Jacob-ra. - Nagyszerű kérdés. Eltér az esetek súlyosságában is, valamint némileg másképpen is járnak el. A Varázsbűn-üldözési Kommandó inkább terepmunkát végez, kevesebb irodai alkalmazottal és minden súlyossági szinttel foglalkoznak. A Wizengamot Végrehajtási Szolgálat főleg irodai munkásokból áll, gyakran működnek együtt a Varázsbűn- üldözési Kommandóval, de ők csak a legsúlyosabb esetekkel foglalkoznak, mint a nevéből is ki lehet találni - fejtem ki a fiúnak, immár kicsit nyugodtabban. Örülök, hogy akad egy-két kérdésük, mert a válasz rájuk csak megerősítheti az elhatározásukat a jövőben. - Igen, jól tudja. Kénytelenek vagyunk külön kezelni, mivel az iskola maga egy önálló intézmény, amit csak időszakosan érintenek problémák. Sajnos mostanában tényleg több probléma is adódott, több szakértőt is az ügyre állítottunk - Chrissyre pillantok, némileg magasba emelve a szemöldökömet. Érdekes kérdés, bár nem teljesen értem, hogy miért pont ezt tette fel. - Viszonylag nehéz, mivel ez az egyik legnépszerűbb az osztályok közül. Pont ezért is, ide csak azok kerülnek be, akik a legjobbak bűbájtanból, sötét varázslatok kivédéséből, valamint a terepgyakorlatokon is tökéletesen megfelelnek.- Komolyan pillantok Silentre. Ha ezt az osztályt vette célba, biztos, hogy nehéz dolga lesz a bekerüléssel. Viszont, ha sikerül neki, annál büszkébbek lehetnek rá. - Egyéb kérdés? Ha nincs, akkor induljunk is- végigfuttatom rajtuk a tekintetemet és ha senki sem óhajt mást kérdést feltenni, akkor elindulunk. - Ez itt az Auror Parancsnokság. Mint láthatjátok, sok íróasztal van, itt vegyesen van terepmunka és irodai egyaránt. A részleg maga is több alrészre oszlik, mivel itt például az egyik legfontosabb a csapatmunka. Dolgozhatnak az emberek saját szakállukra, de annak általában nincs jó vége. - Jelentőségteljesen nézek körbe rajtuk, a hangom óvva intő. Az auror élet nem játék és mese, hanem vér és halál, legfőképpen.
össznépi banzaiii! ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
