2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ebben a központi teremben akár egy száz fős auror csapatot is el lehet igazítani. Minden reggel nyolckor itt történik meg az aktuális ügyek leosztása, a témacsoportok kialakítása. Mindig tartózkodik itt egy felelős, nagyobb beosztású parancsnok.
És lekéstem, mintha csak Conway szándékosan akart volna keresztbe tenni nekem ezzel az egésszel, mintha... nem is tudom pontosan, de azért egész kezd szürreális lenni, főleg ha tovább gondolkodom és tényleg arról van szó, aminek eszembe se szabadott volna jutnia. De ha Nancy húga tűnt el, akkor végképp nem hagyhatom annyiban a dolgot, hiszen ő is ugrasztott segítséget, amikor nem kapott hírt rólam. Ennyi a minimum, amivel tartozom neki. Annyira pedig még nincs késő, hogy ne kereshetném fel akár Nancyt, hogy puhatolózzam kicsit ebben az ügyben, csak előbb... Egyértelműen érzem, hogy valaki figyel. Ezért nehéz egyedül dolgozni, mert még sincs senki aki ott lenne melletted háttér támogatásnak, kénytelen vagy egyedül megoldani, ahogyan most is és akkor is, ha úgy tűnik veszélyesebb ez a nyomozás, mint az ember gondolná. Egyelőre viszont nem lépek az ügyben, de kiélesítem az érzékeimet, hogy mindenre figyeljek, sőt még egy halk pajzsot is felhúzok egy szinte alig látható pálcamozdulattal. Azt hiszem ebben a helyzetben jobb, ha mindenre figyelek és már előre megpróbálom védeni magamat. - Nancy... te jössz... - mormolom magam elé, és újfent hoppanálok, még hozzá az említett nőt keresem fel. Persze megpróbálkozhatnék a másik helyszínnel, de későre jár és persze az életben maradt társ is érdekes, de azt hiszem ezek már holnapra maradnak.
Tony bólogat, hát persze, hogy szól ő, ha a kölyök errefele tekeredne, ámbár nehézkes a dolog, hiszen nem tudja, hogy mi pontosan Daphne neve, csak Ivy néven ismeri, és csak akkor találkoznak, ha a nő betér a bárba. Ám mivel ez manapság gyakorinak mondható, biztosan összefutnak még. A mai diskurzusnak viszont vége, mert beindul az esti forgalom. Ebből kifolyólag Daphne hiába is hoppanál vissza, már csak a minisztérium elé tud, mivel Conway is nem véletlenül sietett leadni zárás előtt az ügyet, hogy Daphne esélyei lényegesen kisebbek legyenek. Már öt óra is elmúlt, a minisztérium pedig már négykor bezárt. Viszont ha Daphne belegondol, van valaki, aki az elmúlt hetekben nem volt látható a nyomozási osztályon. Méghozzá Nancynek a huga, aki Daphnehoz hasonlóan szintén auror pályára adta a fejét. Nancy csak egy általános titkárnő, de a szőke kishuga teljesen kezdő, éppenhogy Gerardnal több jogosultsággal. Ő egy jó ideje nem jár be az eligazításokra. Lehet, hogy ő volna az? Viszont Daphne érzi, hogy figyelik az utcáról itt a minisztérium előtt, de nem tudja meghatározni a forrását, csak egyértelmű, hogy valaki szemmel tartja.
Ez nem hangzik túl jól, vagyis hát az egész úgy ahogy van. Emlékeim szerint elég sok női alak volt abban a múzeumban és ha az eltűnt nők oda kerültek... A tűz után már ezt is nehéz lenne kideríteni, főleg egy hónappal később, bár fel lehetne túrni hamvak után kutatva a helyet, netán fogak maradhattak, de nem vagyok helyszínelő és erre már esélyem sincs két nap alatt. Nem ugraszthatok csak úgy hirtelen valakit. Nem csoda, ha sóhajtva iszom meg a kávém maradékát és pillantok újra Tonyra. Valamit muszáj még ma csinálnom, hiába jár későre, különben ezen fogok kattogni egész éjjel és jó eséllyel képtelen leszek aludni. - Kösz Tony! Megtennéd még, ha esetleg azt a fiatal fiút erre látod újra, aki utánam érdeklődött akkor értesítesz? Fontos lenne, hogy... ne keveredjen valami bajba. - leteszem kellő borravalóval együtt a kávé árát azért a pultra, annak ellenére, hogy nem feltétlenül várná el, de lássuk be a pénz beszél és bár én sokat nem tudok adni, de amennyit tudok annyi segíthet. Aztán mivel más út nincs az idő késeisége miatt a Minisztériumba hoppanálok vissza. Meg akarom tudni ki nyomozott ebben az ügyben, hová tűnt el, vagy keresték-e egyáltalán. Elég kellemetlen, ha ne adj isten ő is ott volt a bábuk között és a drága újdonsült főnökasszonyomat ez cseppet sem zavarta, vagy... ez nem pont jól jött? Ilyesmire egyelőre nem szabad gondolnom, azzal nagyon megüthetem a bokámat. Úgyhogy irány a Minisztérium és megpróbálok utána nézni, kérdezni, hogy ki nyomozott az eltűnt nők ügyében.
Ha Daphne felidézi, a viasszobrok főleg nők voltak, de természetesen volt néhány férfi alak is, mint mondjuk Napóleon. Tony lelkesen törölgeti az elmosott poharakat, de lehet, hogy ez csak pótcselekvés, hogy ne a pultot támassza, amíg éppen vendégeket vár. Most viszonylag kevesen vannak a bárban, bár már péntek késő délután van, lassan beindul a forgalom, tehát Daphnét már megint sürgeti az idő. Viszont az éjszakai életet leszámítva már minden zárva, tehát a nyomozás igencsak korlátozottá válik. Lehet, hogy mára be kéne fejeznie, és mondjuk reggel folytatni? Szombaton sincsen sok üzlet nyitva, Conway jól rálőcsölte a szar melót. - Most hogy mondod, nagyjából egy hónappal ezelőtt, amikor az a viaszmúzeum megnyitott volna, járkált itt egy nagyon fiatal, zöldfülű nyomozócsaj. De csak egyszer láttam, aztán soha többet. Pont az ilyen eltűnésekről kérdezősködött. – Csóválja a fejét elgondolkozva. Ha az a másik auror is ebben az ügyben nyomozott volna, elképzelhető, hogy Conway azért bízta Daphnére ezt a koboldos ügyet, mert remélte, hogy Daphné is eltűnik majd a süllyesztőben. Ha így lenne, alaposan kitervelt, és aljas dologról lehet szó. Tony azonban nem érintett az ügyben, így pusztán kávéval tudja traktálni a nőt, de most már tényleg be kell rekeszteniük, mert egyre többen jönnek be iszogatni.
Igen az igazi nevem egyelőre még továbbra is az én titkom marad. Sajnálatos módon arra most nincs lehetőségem, hogy megmondjam a valódit. Ki tudja, hogy nem jövök-e vissza ide valamikor mégis, hogy újfent a színház után szaglásszak. Jobb lesz, ha egyelőre titok marad itt, hogy ki is vagyok valójában, főleg mert megkedveltem a csapost, azt sem szeretném, ha baja esne. - Állítólag, de azt mi tudjuk a legjobban, hogy az efféle állítólagoknak nem mindig szabad hinni. - mosolyodom el azért, de egyelőre még nem szólalok meg újra, csak hallgatom a kávémat kortyolva az újabb információt, ami láthatóan egyáltalán nem kapcsolódik ehhez, de közben meg... Azért akaratlanul is felidézem a képeket vajon azok a szobrok a múzeumban a képek alapján, vagy a videó alapján nők voltak-e főként, vagy sem. - Szerencsére én nem tűntem el, de ezek szerint mások igen. És nem indult nyomozás, itt nem kérdezősködtek ez ügyben esetleg? - azért az igazán furcsa lenne, ha nem nyomoztak volna az eset miatt, vagy ha nem találtak összefüggést, viszont az esetek nem voltak annyira gyakoriak... Sejtelmem sincsen hogy oldom meg ezt az ügyet, ha a helyett, hogy megoldás felé haladnék újabb kérdések vetődnek csak fel.
A csapos széles mosollyal üdvözli a nőt, egyértelműen jól összehaverkodtak, hiszen legutóbb Gerardnak is adott információt, amikor úgy tűnt, hogy Daphne nagyon el van tűnve. - Ivy, kedvesem. Hát te meg? A legutóbb napokig nem láttalak, azt hittem bajod esett. Valami zöldfülű kölyök lelkes aggódással keresett, ezek szerint meg vagy. – Bólogat, és már tölti is ki a kávét kérés nélkül, s ha Daphne pénztárcát venne elő, int is, hogy ne tegye, az újratalálka miatt most ő itt vendég. Talán csak egy kávéra, de ha elhúzódik a beszélgetés, és Tommy beszélgetpartnerre talál, akkor talán többre is. – Hm.. a szembe lévő helyről nem sokat tudok, az a tűz állítólag baleset volt, de már akkor is, amikor a színházzal kapcsolatban kérdeztél, akartam is mondani, hogy vigyázz a csinos pofikádra, mert itt több nő is eltűnt a közelmúltban. Ráadásul nem csak fiatal nők, tehát nem lehet valami olyan.. dologra gondolni. Fiatalok, és idősebbek is. Most, hogy nem láttalak, azt hittem te is, bár eszemben volt, hogy te a színház kapcsán kaphattál valami munkát, vagy ilyesmi. – Ő maga valami erősebbet iszik, de nagyon csóválja a fejét, mintha nem is az a tűz érdekelné, hanem az, hogy netán csökken az ügyfélkör, ha a környéken nem túl biztonságos a helyzet.
A kis két gyutacsot, azért magamhoz veszem. Vajon, ha ez itt volt, aki nyomozott előttem miért nem nézett jobban körül és találta meg? Valami bűzlik ebben egyre inkább biztos vagyok. Az aktát újra elsüllyesztem és a különös szolgát is megjegyzem magamnak, csak aztán indulok tovább. Az ispotályt akár holnapra is hagyhatom, néhány perc kitérő pedig belefér, hogy beugorjak az ismert helyre, pedig már ideje nem jártam ott, az eltűnésem óta, hogy Gerard kérdezősködött és hogy a színházat egyelőre békén hagyom... de csak egyelőre, hiszen az már egyértelmű, hogy itt is bűzlik valami, ám a Nox ügy és ez a nyomozás is megnehezíti, hogy még erre is legyen időm. Belépek hát a kis kocsmába és egyből a pulthoz indulok. Azért körülnézek nem látok-e ismerős arcot a színházból, mert nem lenne jó újfent komoly bajba kerülni, még ha most hivatalos is a nyomozás és nem a saját szakállamra ügyködök. Egy félmosolyt eresztek meg a csaposnak, majd szépen le is huppanok egy magas székre. - Hello Tonny! - bár akkor még nem tudta rólam, hogy ki vagyok, csak gyakran tértem be ide és ha van rá mód most sem mutatkozom be úgy, mint auror, inkább csak kérdezősködöm is, mint legutóbb. Azt már megszokta tőlem. - Mondd csak, nem beszélnek valamit, vagy te nem láttál ezt azt a szemben lévő hellyel kapcsolatban? A tűz előtt, valami érdekes nem történt? - és persze kikérem a szokásos kávémat is, hiába esteledik, hosszú nap áll előttem, úgyhogy kell az energia.
A balesetveszélyes elemeket már elszállították a trollok, a koboldokat pedig eleve nem engedték ide, hiszen érintettek az ügyben. Daphne pálcás vizsgálódása nem tűnik fel a járkálódó mugliknak, akik elől teljesen rejtve van az ügy. Lehet, hogy akik kijöttek lezárni a helyszínt, nem voltak annyira figyelmesek, de a nő az egyik szénné égett álvány alatt egy kék mágikus gyutacsot talál, amely egyértelműen arra utal, hogy ez szándékosan történt. Ám ha az, aki egyébként kétes alak volt, halott, aki pedig művészi módon szerelmese a témának, miért gyújtotta volna fel a megnyitás előtt álló tárlatot..? Talán az a szolga lenne, aki a professzor mögött áll az egyik képen? Erős, tagbaszakadt alak, igen hallgatnak tűnik a mozgókép fintorai alapján, akár néma is lehet. Ám mindez csak feltevés, hiszen minderre még nincs semmi bizonyíték. Ám ha a nő kinéz a romok közül, az utca másik oldalán egy kocsma van, amely a kiírása szerint a közeli színház szinészeinek, és munkásainak szolgál törzshelyéül. Pont itt volt legutóbb kérdeződködni, amikor Rhys és a színházigazgató után nyomozott. Lehet, hogy nem túl nyerő lenne megint ott kérdezősködni. Ám a csapossal elég jó kapcsolatot alakított ki, egy próbát talán megér. Na és persze mehet simán az ispotályba, vagy akár a halottasházba, de bőven felkeresheti az új tárlat helyszínét is, ami pár napon belül nyit. Ám az ideje vészesen fogy, már péntek koraeste van, megy le a nap, és hétfőre válaszokkal kell szolgálnia Conwaynek.
A helyszínre érkezve azért a lejátszó után mégis csak úgy döntök körülnézek kicsit jobban is, mert csak azért mert mások nem találtak semmit még nem jelenti azt, hogy én sem. Az biztos, hogy utána fogok járni a halál pontos okának is, hiszen ha nem a tűz okozta... nem is értem ezt miért nem vizsgálta ki senki sem rendesen. Egyelőre tehát a terepet mérem fel a videó után, keresgélek a romok között, pálcával természetesen, hiszen a mugliktól védve van a hely. Emelgetem itt-ott a törmeléket, olyasmit keresek, ami éhen maradhatott, de fontos lehet, végül azért ezt a felvételt is tüzetesebben megnézem magamnak. Sose lehet tudni, hogy ha valaki elég ügyes, akkor nem módosított-e rajta valamit, hiszen részlet szerepel leginkább rajta, mindent nem rögzített az elejétől a végéig, tehát még nem vehetjük totális bizonyítéknak. Kattog az agyam folyamatosan, ahogyan vizsgálódom, a következő lépésen is töröm a fejemet közben és próbálom összerakni a kusza részleteket. Az is érdekel ki volt, aki az üggyel foglalkozott, mert láthatóan nem fektetett bele túlságosan sok energiát, ha annyiban hagyta miközben igenis vannak gyanús és kivizsgálásra váró nyomok, hogy csak egyet említsek, a hamiskártyás halála.
Daphne tehát nem érti a különböző paragrafusok jelentését, és hogy mire hivatkoznak, de a végén talál egy listát, hogy mire van biztosítva az épület, és a tárlat. Tekintve hogy a viasz gyúlékony anyag, komoly tűzvédelmet raktak fel a koboldok, de erre fizettek a legtöbbet, hogy ha a mágia valahogy mégis megsérülne. Ami meg is történt, és horribilis kárpótlást kellett végül fizetniük a szintén a tűzben megsérült professzornak. A koboldok állítása szerint viszont mégsem ő volt a gyanus, hanem a társa, aki oda is veszett. A koboldok végül elsietnek, magára hagyva a nőt, és neki is távoznia kell, hiszen mindjárt itt a zárás. A nő gyorsan meg tudja találni a címet, amely a város szegényebb negyedében volt, azok számára, akik olcsón igénybe veheti ezt a szórakozást. Ez talán azt jelenti, hogy a tárlat vezetője nem a gazdagságra hajtott, hanem a művészetnek él. A leégett épület a mai napig tiszta korom, szinte semmi sem maradt épen. Sárga szalag jelzi, hogy honnan nem szabad civileknek bemenni, a muglikat pedig teljes mértékben elriasztja, nem is látják magát az épületet sem. Daphne beléphet, hiszen az omladozó falak sem nagyon állnak, mondhatni porig égett az egész, mert a hely eleve már csak egy kiégett terep. A hely egyik sarkában egy sárga egyes szám van kiragasztva, afféle bizonyíték. Ezt az egyet csinálták meg a kötelezően kirendelt aurorok, és ebből Daphne gyorsan rájöhet, hogy miért nem tudták rábizonyítani a koboldok a professzorra a biztosítási csalást. A számnál ugyanis egy mágikus vetítőgép található, amelyet pont a koboldok helyeztek el, amolyan fekete dobozként is funkcionál. Amikor a nő közelebb megy, lejátszik vagy két pillanatot az utolsókból. A professzor rohangál kétségbesetten a lángok között, mintha meg akarná menteni viaszbabáit, de esélye sincs rá. Ha tehát az egyik üzlettárs halott, aki ráadásul a gyanus is volt, a másik pedig próbálta menteni a menthetőt, de túlélte, és most ismét tárlatot nyit, akkor a jog szerint ez nem volt gyújtogatás. Daphne az aktát lapozgatva megtalálja a hamiskártyás halotti bizonyítványát is, tényleg halott. De vajon simán a tűzben lelte halálát? A bizonyítvány mellett medimágusi kódokat is talál, de csak valami macskakaparást ért belőle: a tűz másodlagos, nem a halál oka.
Elgondolkodva lapozgatom az aktát. Őszintén szólva pénzügyi fronton nem vagyok kifejezetten képzett, valószínűleg azért, mert soha életemben nem volt annyi, ami miatt okom lett volna művelődni. Még csak a Gringottsban se jártam ez előtt. Nincs se örökségem, se semmi, ami okot adott volna rá. Ez egyébként is inkább a jó módúak helye, vagy azoké, akik jól el akarnak rejteni valamit, rám pedig egyik sem igaz. Ezért figyelek inkább a szavaikra, mint hogy a szerződést bújjam, aminek számomra a nagy hányada teljesen kínai és maximum ha rászánnék két napot, akkor lehet hogy megérteném a negyedét, de mivel nincs két napom rá... inkább hagyatkozom arra, miket mondanak. - Értem, köszönöm az információkat! Igyekszem mindent megtenni, hogy mielőbb fény derüljön az igazságra és jelentkezni fogok... fogunk. - bár ha jól sejtem ebből az lesz, hogy ha nem járok sikerrel a drága főnök engem küld, hogy szétcincáljanak, ellenben, ha igen, akkor majd ő jelentkezik a koboldoknál, hogy fényezzék a hírnevét és jól megrázzák a kezét, pedig nem csinált semmit sem. Sanyarú sors nem de? Így hát egyelőre több kérdésem nem lévén távozóra fogom, miután elköszöntem. A szerződésre nincs szükségem, hiszen tényleg nem sokat értek belőle, az információk számomra jóval fontosabbak és mivel az idő sürget... Első körben ellátogatok a leégett épület színterére, miközben azért fellapozom a kapott aktákat van-e bennük valami arról, hogy mi alapján állapították meg biztosra, hogy a hamiskártyás halott és hogy van-e valamiféle háttérinformáció esetleg erről a professzorról.
Szerencse, hogy Daphne nem szájhúz igazából, mert a koboldok ezt nagy fokú tiszteletlenségnek vennék, és talán még be is panaszolnák, vagy még rosszabb. Cseppet sem tűnnek türelmesnek, szinte rikácsolnak. Lehet, hogy csak a záróra miatt mennének már galleonokat számolgatni, de az is benne van, hogy végtelenül türelmetlenek a helyzetre való tekintettel. Az is elképzelhető, hogy komoly aurorkommandót vártak, erre kaptak egy kissé megszeppent tekintetű nőt, és meglehetősen elégedetlenek vele, de legalább valami történik, és ahogy mondták; villámgyors eredményeket akarnak. A kérdésre az Mundi hátrafordul, és egy lezárt fiókot felnyitva az vaskosabb szerződés pergamenjét tekergeti ki, a koboldok láthatóan mindent jogi nyelvezetre lefordítva rögzítettek, rengeteg lábjelzetetet tartalmaz, ha ez vagy az történik, mit mikor hogyan csinálnak, igazi bürokraták, Daphne ebből aligha fog sokat érteni. Ám az nyilvánvaló lehet számára, hogy a két üzlettárs bár azonos mértékű tulajdonrészbe kötött le betétet, addig az egyiknél az ügyfélminősítés preferált, tehát igazán a koboldok kedvére való, a másik, aki meghalt, ott feltételes. Ott tehát valami nem igazán stimmelt, de végül mégiscsak elfogadták. - A két ügyfél viszonya nem volt éppen baráti, de egyik sem tudta elindítani a vállalkozást a másik nélkül. A professzor véleményünk szerint igazi művészlélek, nem érdekli a pénz, csak a szobrainak él. Az a másik viszont.. hamiskártyás, pénzvadász. Azt hittük, hogy az ő keze lehet a dologban, ám meghalt, így a biztosítási csalás iránti igényünket a brit állam elutasítja, mert látszólag baleset, senkinek nem állt érdekében felgyújtani a helyet. A professzor pedig felépült, és még nekünk is el kell ismernünk, bámulatos lesz a hely, ha megnyit. Csak kár, hogy a mi pénzünkön, ugyanis alapos veszteséggel zárjuk az opciót. – Csóválja a fejét Onari, nagyon szeretné tudni, hogy mi történt, ráadásul ketyeg az óra, egy nagydarab biztonsági troll már feléjük is magasodik, hogy most már fel kéne ébreszteni a sárkányokat, mivel zár a bank.
Csendben várakozom, amíg a kobold visszatér a másik kettővel. Nem lep meg, hogy ők is erősen megoldást és persze válaszokat várnak, meg a pénzüket, bár hogy ebben mennyire tudok segíteni... Egyelőre nem is biztos a csalás, maximum a gyanúja merült fel, de van egy olyan érzésem, ha rajtuk múlik akkor szeretnék, ha bizonyítanám azt is, ami nincs, ha így visszakaphatják azt, amit elbuktak. Persze ez nem így megy, számomra az igazság a fontos, nem pedig holmi koboldok. Persze nem látványosan, de azért magamban elhúzom a számat, hiszen egyértelmű, hogy amennyiben itt sikert érek el, az nem engem fog minősíteni, hanem az arrogáns és unszimpatikus nőszemélyt. Ez határozottan nem tetszik, de tehetek ellene bármit is? - Szerződést, iratokat, ha esetleg van arról információjuk, hogy két ügyfelük milyen viszonyt ápolt egymással, az is érdekelne. - sokáig biztosan nem maradok, de hátha tudok egy-egy információ morzsát összeszedni, ami eddig még nem jutott el a parancsnokságra, vagy egy aurorhoz sem, aki az aktát öszeállította. Egyelőre még nem zárok ki semmit, azt sem, hogy a tűz nem csalás volt, sőt még a Szent Mungóba is lehetséges, hogy ellátogatok, hogy vajon mennyire biztos, hogy a másik tulajdonos meghalt... Az ilyen ügyek mögött sok minden lehet, amire esetleg az ember nem is gondolna.
Daphne beér a Gringottsba, ahol elsőre ügyet sem vetnek rá. Aztán amikor megszólít egy koboldot, az mintha méregetné, de nem kér tőle igazolványt, valamiféle másféle azonosításuk van, amely alapján pontosan tudják, hogy ki lépett be a bank széles kapuján. Morgolódva bólint, és hátrasiet, hogy két másik kobolddal térjen vissza hamarosan. A fiatal aurornő számára a legtöbbük nagyjából ugyanúgy néz ki, esetleg a ruhájukból lehet megkülönböztetni őket. Ez a kettő kék uniformist visel, vélhetően ők foglalkoznak a biztosításokkal. Az egyikükön okuláré, a másik talán kissé fiatalabb, vagy hiúbb. - Az aurorokoktól? Na végre. Már éppen ideje volt. Látni akarjuk vissza a galleonjainkat, mert itt valami nincs rendjén. Sőt, bűzlik. Nem szokásunk aranyakat veszteni. – Dohogja az öregebbik, de a fiatalabbik csendre inti. – Ő Mundi, én pedig Orani vagyok. Ha Önre bízták a feladatot, mielőbbi választ akarunk. Kellő támogatással segítjük Conway parancsnok előrejutását, ha ez előrelendíti a munkát. Mit akar tudni? – Vagyis ha sikerül az ügy, nem éppen Daphne profitál majd belőle, hanem éppenhogy az, aki túl sokat nem tesz az ügy érdekében, csak lelépett hétvégézni. Tipikus munkamegosztás, de hát egy bürokratikus szervezettől mit is várnánk. Lehet, hogy Daphne pont azért nem jut igazán előre, mert nem jól helyezkedik.
Fogalmam sincs, hogy azért csinálja, mert vetélytársat lát bennem, vagy más az ok, de nem adom olyan könnyen a bőrömet, még ha lehetetlen feladatnak is tűnik, hogy ebből az egész már teljesen leült ügyből kihozzak valamit. Meg fogok mindent tenni, amit lehet. Na igen, ha Gerard nem igazolt volna át aurornak, talán még a Gringottsnál is a segítségemre lenne, de ez most nem járható út és amúgy sem ugraszthatom csak úgy, még ha gondolkodás nélkül el is dobna mindent, hogy segítsen. Biccentek még a nőnek, aztán a vékonyka aktát a hónom alá csapva sietősen távozom is az irodából, hogy aztán a maradék holmimat felkapva az asztalomról gyors köszönés után, amire persze hézagosan akad csak 1-1 reakció már távozzam is. A bank lesz az első. A koboldok akkor, ha az ő ügyükben nyomozok talán segítőkészebbek lesznek és remélem nem szednek darabokra, amiért sokat buktak és még mindig nem kaptak semmiféle segítséget a Minisztériumtól... - Űdvözlöm! A leégett panoptikum ügyében nyomozom, el tudna irányítani valakihez, akivel beszélhetnék ez ügyben? - a hoppanálás hasznos eszköz, hogy gyorsan érkezzünk oda, ahová mennünk kell, így én is se perc múlva már az egyik pult előtt megállva igyekszem kideríteni kihez is fordulhatnék a már jó eséllyel kissé lecsengett üggyel kapcsolatban. Remélem, hogy annak ellenére, hogy talán így a nap végén kissé sokan vannak itt, nem úgy néznek majd rám, mint akit legszívesebben leöntetnének forró arannyal, csak hogy úgy istenesen fájjon, főleg mert én segíteni akarok, még ha nem is önszántamból teszem.
Az aurorvezető nem véletlenül nézi az óráját. Daphne-nak egyértelmű, hogy pont azért hívták be most, mert péntek délután van, rögtön két óra, amikor rövidített nyitva tartás lévén mindjárt zárnak. Aztán jön a hétvége, amikor még a Gringotts sincs nyitva, és semmi olyan hivatali ügyintézésre nincsen lehetőség, amely segíthetné Daphnét a nyomozásban. Hétvégén ugyan kutakodhat, de nem biztos, hogy bárki is elérhető lenne, ha hivatalos jegyzőkönyveket akar felvenni. Conway nem csak hogy lenézi, még meg is nehezíti a munkáját. Hétfőre készen kell lennie a nyomozati anyagnak. A Gringotts négyig nyitva van, de kérdés, hogy így alig két órával a zárás előtt oda akar-e menni. Vagy még kihasználva ami a péntekből hátra van, a leégett épületet nézné meg, netán a hamarosan nyíló új építésű panoptikumba látogatna el. Netán van valami másik ötlete? Bárhogy is legyen, sietnie kell, hiszen már a nő is veszi a kabátját, és tessékeli ki hősünket az irodájából, láthatóan siet valahova, vélhetően el is utazik, más meg dolgozzon ha akar. Vagyis nem ha akar, ez most kötelező feladat. Talán éppen itt törik derékba Daphne karrierje.
Átveszem az aktát. Látszik az egészen, hogy teljesen értelmetlen és hogy igen kevés esély van rá, hogy bármire is rájöhetek belőle és az akta nem sokat fog ebben segíteni. Valószínűleg épp csak le van írva benne néhány részlet abból, ami igazán nem fontos, mert hát valószínűleg fontos részletek nem nagyon maradtak meg, mint ahogyan bizonyítékok, vagy tények sem. Veszett ügy, ám látszik jól, ha semmire se jutok vele azt se fogják értékelni, de nyomok nélkül ennyi idő után mit tehetnék? Szívesen megkérdezném, hogy egyáltalán eddig miért nem foglalkozott vele senki sem, de ha jól sejtem kitérő választ kapnék, vagy még választ se, csak még jobban elvágnám magamat a nőnél, aki láthatóan már eleve nem kedvel, bár valahogy nem is hiszem, hogy kedvelne bárkit is az életben. - Rendben van, értettem asszonyom! Igyekezni fogok mindent megtenni, hogy... - igen már kb. a tekintetével is kiküldene a szobából, főleg mert amúgy se nagyon tudna mást mondani gondolom. - Találjak valami fontosat. - fejezem be végül, átvéve az újabb papírt, ami lehetőséget ad, hogy bejussak a leégett területre, csak aztán állok fel,biccentek a nő felé és távozom. Kár lenne újabb néhány kérdés, vagy felesleges kör, kétlem, hogy túl sok választ kapnék, vagy bármi fontos, hasznos információ lenne még, amit eddig nem tudtam meg.
Az auror csoportvezető szemmel láthatóan élvezi a hatalmi helyzetét, és már csak a kisugárzásával is provokálja Daphnét. Az asztalfiókjából egy nevetségesen vékony mappát vesz elő, és Daphne elé dobja az asztalra. - Mindössze ennyi. Nem épült újjá az épület, mert szinte porig égett. Egy másik épületben nyitották meg a tárlatot. A mágikus vax mindent eltűntetett, szinte nyom nélkül szétégett minden. A két üzlettárs közül az egyik ott lelte halálát, a holttestét éppenhogy tudtuk azonosítani. A viaszmester pedig a saját medimágusa gondjaiba került, de erős akaratú ember lehet, mert sikerült többé-kevésbé felépülnie. – Fűzi össze a gondolatokat egyetlen érdemi ténnyé. Azt, hogy Daphne merre induljon, nem szabja meg, de a rövid határidő arra utal, hogy ha zsákutcába fut, akkor nagyon elő fogják venni. És az is sejthető, hogy a felettese nem őt fogja kitűntetni az esetleges pozitív eredménnyel, hanem ő maga aratja le a babérokat. - A leégett épület most le van zárva, de adok felhatalmazást, hogy felkeresse. – Tölt ki egy lepecsételt okiratot, és a nő elé tolja. Látszik rajta, hogy szinte nevet, ez felelesleges körnek tűnhet, lévén egy hónap alatt akkor is eltűnnek, megrongálódnak a nyomok, ha véletlenül nem mágikus a tűz. De így.. Vagy akár Daphne felkeresheti a felgyógyult szobrászmestert, aki napokon belül nyit az új tárlattal, ha csak a koboldok valamiért nem avatkoznak közbe. Nem lenne csoda, vélhetően elég sok pénzt kellett kifizetniük egy baleset miatt.. Conway várakozóan méregeti Daphnét, mintha máris befejezettnek tekintené a beszélgetést. Az óráját is gyakorta nézegeti.
Mi nők tartsunk össze... gondolhatná az ember, ha már olyan szakmában dolgozik, ahol a férfiak eléggé fölényben vannak és nagy részt igyekeznek elnyomni a nőket, meg aztán semmibe venni. Tudom én, hogy milyen ez és azt is, hogy mennyire nehéz ilyen helyzetben boldogulni, de úgy tűnik, hogy amikor belépek az a tekintet nem arról árulkodik, hogy a nő is úgy vélekedne, hogy akkor már tartsunk össze, ha eleve nem egyszerű a helyzetünk. Bizonyára úgy véli, ha ő már feljebb jutott, akkor miért ne tehetné meg más is? Mondjuk azt nem tudhatom, hogy ő mi módon került oda, ahova került - Értettem... asszonyom! - hirtelen nem is tudom, hogy mi a megfelelő megszólítás, mert eddig igazán csak férfiak voltak a feletteseim, ezt szoktam meg, de remélhetőleg nem lesz probléma a megszólításból. Persze egészen mást várnék a komolyabb ügyeket kapok hallatán, ami végül nem történik meg, mert ez az egész... biztosítási ügy, nem éppen érdemi nyomozás és nem is hiszem, hogy ennyi idő elteltével sokra juthatok majd vele, de minden bizonnyal nem volt más, akire rásózhatták volna. Jól hangzik... - Ennyi idő után? Volt bárki, aki megvizsgálta a helyszínt még az előtt, hogy újjáépült volna az épület? Vagy van erről valamiféle akta? - van egy olyan sejtésem, hogy nincs, inkább csak a Minisztérium nyomására, a koboldok miatt kell kivizsgálni az ügyet és az se lepne meg, ha azt akarná, hogy mindenképpen találjunk valamit. Tudjuk jól, hogy a koboldok, a Gringotts azért elég szépen a kezében tartja a politika egy részét már csak az arany miatt is, amit kezelnek, a titkokról, amiknek ismerői lehetnek már ne is beszéljünk.
Az eligazító teremben több aurornak is van asztala, főleg a vezetőknek, illetve van néhány üveggel elválasztott iroda is. Amikor Daphne belép, akkor egy magas, fekete bőrű turbános férfi fogadja, miszerint elkíséri az eligazításra. Hamarosan pont egy ilyen üvegfalu irodához érnek, ahol az ajtó nyitva áll, s ha belép rajta, akkor becsukódik mögötte, illetve a reluxák le is húzzák magukat. Az iroda szép tágas, és bár a föld alatt vagyunk, mágiával a hátfalra odavetítve London főutcájának látképe, mintha csak ott lenne maga az épület is, az emberek nyűzsögnek, de nem hallani a kinti zajokat. Az íróasztal mögül egy Daphne-nál alig pár évvel idősebb nő lép elő felállva. Rézvörös haja ír vérre vall. Copfja befonva, hogy ne gátolja a munkában. Udvariasan kezet nyújt, de a tartásából egyértelműen látszik, hogy ez csupán a kötelező kör, lerí róla a felsőbbrendű gőg, mintha ajkai tövében örökösen valami gunyoros fintor táncolna. - Jennings. Foglaljon helyet. Lindsey Conway vagyok, az áthelyezett csoportvezetője. A mai naptól komolyabb feladatokat kap, az elvárások emelkednek. – Int az egyik szék felé az íróasztalával szemben. Karbafonja a kezét, s bevárja, amíg a nő megemészti a hallottakat. Eddig valóban nem kapott túl sok olyan munkát, amelyben biztonyíthatott, de a csoportvezető pillantásából sejthető, hogy most sem erről van szó, a másikról csak úgy süt, hogy nem éppen szimpatikus neki a hasonló korú, és női beosztott. – Az Abszol úthoz közel nyílt volna hónapokkal ezelőtt egy mágikus panoptikum, amely viszont a bemutató napja előtt leégett. A két vezető közül az egyik bent égett a tűzben, a másik komoly sérülésekkel túlélte, de felépült, és villámgyorsan felépítette ismét a tárlatot. Gyanusan gyorsan. A gringottsi koboldok biztosították az eredeti helyszínt, és nagyon sok galleont vesztettek. Magát rendelem oda, hogy nézzen utána a körülményeknek. Máris indul, iparkodjon, eredményeket adok. – Úgy tűnik, mintha mosolyogna, hogy enyhítse a szigort, de ez csupán annak a jelzése, hogy jelentéktelennek tartja az ügyet, de rásózhatja a tapasztalatlan Daphne-ra. Ki akarna aurorként biztosítási ügyben nyomozni?
- Most azonnal? - elég hirtelen csapom össze az aktát, amit aztán jó mélyre süllyesztek a fiókomban, miután a fickó távozott az asztalomtól, átadva az információt, miszerint most azonnal jelenjek meg az Eligazító teremben. A legutóbbi látogatásom a Parancsnoki szobában nem volt épp a legkellemesebb élményem, úgyhogy nem kifejezetten reménykedem még most sem abban, hogy túlságosan jó lesz valami hivatalos felhívás, bár általában a nagyobb lecseszéseket nem az Eligazító teremben szokták végezni. Az is kész csoda, hogy a Millenium óta van saját asztalom, de az se lepne meg, ha a legutóbb kis önálló akcióm után ezt simán ki is húznák alólam, mert elszúrtam és a belém vetett minimális bizalmat máris eljátszottam. De azt hiszem azt talán nem így közölnék. Sokkal drasztikusabban, mondjuk levélben, vagy simán valaki jönne és jelezné pakoljak, mert innentől ez az ő asztala. Azért az elég kellemetlen lenne, még az is lehet, hogy átgondolnám, hogy inkább ne nyissam meg azt a magánnyomozói irodát, ami már felmerült bennem és amihez megkapnám a kellő támogatást attól az igen fura fickótól a varjúban. Nagy levegőt veszek mielőtt belépnék a terembe és lenyomnám a kilincset. Nem tudom, hogy mi jön, de igazán meglepne, ha valami pozitív lenne belőle, főleg mert velem itt túl sok pozitívum eddig még nem történt.
Amikor felbukkan a lány, akkor még azért erősen szuszog egy sort, de látja rajta, hogy mintha sikerrel járt volna, legalább is nincs kifejezetten letörve. És amikor meghallja a jó híreket, akkor elégedetten elmosolyodik. Egy pillanatig sem volt kérdés számára, hogy nem magának gyűjt infokat, és nem maga miatt akarja megoldani a dolgokat, hanem valaki áll mögötte,mert a dolgok mögött mindig áll valaki. És ez ellen nincs mit tenni. - Persze menj csak, tudni akartam, hogy ment, a többi a te dolgod. Vigyázz magadra. - mosolyodik el majd még a lány után kacsint. - Jössz eggyel. - somolyog, mert ő aztán kifejezetten nem szokott az az ember lenni, aki ilyen alkukba belemegy, mert e tekintetben inkább griffendéles vére van, és segít önzetlenül, minthogy bármit várjon. Ő maga minden esetre visszatér a saját emeletére, cég beadja a megfelelő, iktatott, iktatószámos táskát, és keres magának valami könnyed munkát. Már ha itt gyakornok olyat kaphat.
Igen, azt hiszem valamivel beljebb jutottam, ha nem is kaptam mindenre választ és magyarázatot, azt hiszem már ez is mindenképpen valami. Egyelőre persze lesz még dolgom, kibogozni, amit olvastam, átgondolni, esetleg még utána menni pár apró nyomnak lehetőségnek, de már így is több, mint a semmi mindenképpen. Aztán majd kiderül, hogy meddig jutok, vagy mikor kényszerülök bevonni valakit, netán segítséget kérni. - Igen, köszi! Remélem nem volt túlságosan nehéz dolgod, de hálás vagyok. Remélem ezzel beljebb leszünk... leszek. - nem kell egyértelművé tennem, hogy nem csak nekem van ehhez az egészhez közöm, bár azt hiszem sejthető, hogy miután én nem nézek ki vámpírnak és nem vagyok még csak bejegyzett vérfarkas sem, valószínűleg nem egyedül van közöm ehhez az egészhez, meg aztán lássuk be az emberek nagy része a leggyakrabban mások miatt keverednek bajba, ahogyan Jacob is nekem segített, én meg Blainenek, aki a családjának szeretne. - Most viszont rohanok, téged sem akarlak feltartani, még egyszer köszönöm! - egy hálás mosolyt még villantok, mielőtt szedném a lábaimat és el is tűnnék valahol a folyosók rengetegében. Van dolgom, első sorban amit olvastam abból leírni egy-két fontosabbat, nehogy a végén még valami kimenjen a fejemből. Nem valószínű, hogy mostanában visszamehetek utánaolvasni a témának.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Egy bátorító mosolyt küld a lány felé, amikor kimondja azt a lustaságos mondatot. Sajnos az emberi társadalmakban és hierarchiákban sosem azok érvényesülnek, akiknek kellene, mert azok a típusú emberek, akik a többiek között éltek, nem törtetnek hatalomra, hanem visszamennek, hogy ott segítsenek és egyszerű életet élnek. Aki pedig szeret a hatalom csúcsán vagy annak közelében lenni, az pedig nem olyan, aki lent élt volna huzamosabb ideig. Ez a szerepek rossz eloszlása, de sajnos az emberiség így működik. Ritkán történik kivétel, amikor másfajta emberek kerülnek hatalomra, vagy jutnak olyan pozícióba, ahonnan tenni lehet valami. A tömegek tehetetlensége pedig még annál is lassabb, hogy erre helyesen és időben tudjon reagálni.. Jake leindul a megadott helyre, és kifejezetten nagy lelkesedéssel és szemrehányással fejti ki okfejtéseit arról, mi a különbség egy familiáris, egy famulus, meg egy háziállat között, esetleg azon lények között, amivel több Aurorközpontot is őriznek, és kifejezetten varázslény kategóriába esnek, besorolásuk is van. Az idő azonban egyre jobban telik, és Jake előadása olyan jóra sikeredik, hogy a kettőből az egyik őr már el is indulna, hogy akkor felkeresse a megfelelő személyt, akinél a fiú benyújthatja a panaszát, mire Jake szíve hevesen dobbant egyet, és a férfi keze után kap, és egy laza mozdulattal visszarántja, aminek az eredménye persze még hevesebb szóváltás lesz, majd egy röpke kergetőzés - ami Reese számára jó, mert Jake tökéletesen elvonja a figyelmét az őröknek, de lehet, hogy ezzel nyert magának egy megrovást, de oda se neki. Egy szinttel lejjebb sikerül valahogy leráznia a két őrt, és ahogy siet visszafelé a lépcsőn, hallja a lány füttyét, erre megnyugszik, és vesz egy hátraarcot, és a folyosón egy másik lépcsőhöz megy, ami egyenesen a titkos részlegből vezet le, és odalent várja be a lányt. Más út nincs, biztos arra fog lejönni, az őrök meg vagy a helyükön vannak, vagy éppen panaszt tenni mentek Jake ellen. A fiú minden esetre ott áll és várja a lányt, egy cseppet lihegve támasztva a falat. - Na, siker? - kérdezi röviden, tömören, de még érezhetően szedi a levegőt, mert eléggé megfuttatta magát meg a fiúkat is, így egy kis idő, mire teljesen helyreáll a légzése.
Igen ez az egyszerű válasz, de közben néha felmerül bennem, hogy esetleg valami eleve rossz az egész rendszerben ,hiszen sok esetben olyanok irányítják, akik a konkrét problémával sosem szembesülnek, akik nem járnak terepre, akik nem élnek az átlag emberek között, akik igazából nem szembesülnek a problémákkal. Ők vajon hogyan tudnák ténylegesen megoldani azokat? Így nem csoda, ha könnyebb nem foglalkozni vele, vagy a szőnyeg alá söpörni. - Reméljük tényleg csak puszta lustaság. - bököm ki még, de a hangomból is érezni, hogy az én családi hátteremmel még úgy is szentségtörésnek számít ilyesmit kimondani hangosan, hogy nincs itt senki a családomból, aki hallja. Nem is tudom, hogy az apám szemébe merném-e mondani valaha is, hogy talán a rendszer nem tökéletes és hogy talán... tényleg csak talán néha úgy gondolom van amin igenis változtatni kellene. Ő vakon hisz ebben az egészben, kétlem, hogy támogatná, ha azt mondanám nem leszek auror, mert nem hiszek eléggé abban, aminek dolgoznom kellene. Hallom a távolból, miután elváltunk Jakekel, hogy ügyesen foglalja le az őröket, nekem pedig az a dolgom ,hogy elég halk legyek ahhoz, hogy bejussak és persze, hogy lehetőség szerint ne kapjanak rajta. Halkan kattan a zár a jó előre utána járt varázslatnak hála és szerencsére a nagy beszélgetés elnyomja a kissé nyikorgó láthatatlan ajtó hangját is, amin beslisszanva már jó helyen is vagyok. Sok időm nincs, ez is biztos, mert tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, ám egyelőre úgy fest nem lép életbe semmi, aminek nem kellene, így jöhet a keresgélés és a kutakodás a sorok között és vagy negyed óra eltelik mire végre meg van, amit kerestem. Rendesen elrejtették és persze nem lehet csak úgy másolni sem az itteni könyvekből mágiával, de ha kivinni akarnék innen egy kötetet... Lázas gondolkodásba kezdek és persze olvasásba, így marad a memóriám, ami jó és reméljük eléggé ,hogy mindent megjegyezzek, végső soron egy-egy szót le is firkantok, mielőtt távozóra fognám, mert valami furcsa rossz érzés kerít hatalmába, amit bár akarnék de nem tudok kiverni a fejemből, végül a könyvet visszateszem a helyére és sietősen távozom, hogy a madárfüttyel Jake értésére is adjam, hogy végeztem, legalábbis remélem, hogy ennyi is elég valamire.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
