2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ebben a központi teremben akár egy száz fős auror csapatot is el lehet igazítani. Minden reggel nyolckor itt történik meg az aktuális ügyek leosztása, a témacsoportok kialakítása. Mindig tartózkodik itt egy felelős, nagyobb beosztású parancsnok.
Igazából én elég sokat tudok beszélni, ha akarod, de… csak a barátaim előtt, vagy ha kettesbe kerülök valaki olyannal, aki csendesebb fajta. Úgy alapból meg csak csöndben figyelek, néha bólogatok és igyekszem nem nagyon kimutatni az érzéseimet. Ha azt látják, hogy mindig jó kedved van bármit is csinálnak, akkor tuti, hogy békén fognak hagyni egy idő után. Igaz, akiket nagyon kedvelek, azoknak nem tudok hazudni. Ott azért lekonyul a szám széle. Régebben is azt hiszem ilyen voltam, csak az utóbbi időben változtam meg. Most is csak vigyorgok, igazából csak akkor szólalok meg, ha kérdeznek, vagy muszáj közbeszólnom valamiben. Mikor kiérünk a liftből és felsorolja a hölgy, hogy milyen részlegek vannak, rögtön gondolkozni kezdek. Vajon Lucynda hol lehetett? Mondjuk jelenleg engem egy részleg fogott meg, ha a többiek feltették a kérdésüket, akkor én is közbeszólok majd. – A Varázsbűn-üldözési Kommandó részlegre nehéz bekerülni? Illetve milyen adottságokkal kell rendelkezni, hogy biztosan bejussunk oda? – Igen, engem ez fogott meg leginkább. Bár még messze vagyok attól, hogy munkát kapjak itt, de ha ne adj isten olyan dologban kéne magamat fejleszteni, amiben még nem vagyok elég jó, akkor jobb lesz már most nekiállni annak. Szeretnék itt munkát kapni, ezért bármit megtennék. Tudom, hogy apa nem preferálja ezt az ötletemet, jó eséllyel anyu sem, hiszen ő mindig is apu mellett állt az ilyen döntésekben, de muszáj tovább vinnem a családi örökségünket, plusz nem akarom, hogy bárki is átélje azt, amit én. És hiába mondják, hogy nem való nekem ez az állás, én tudom, hogy ez nincs így, csak nem ismernek eléggé. Azt hiszik olyan törékeny vagyok, holott tudok én kemény is lenni, de pont azok az emberek mondják ezt nekem, akiktől némi támogatást várnék. Ezért fáj ennyire.
Igyekszem elszakítani a tekintetemet Jacobtól. Azért jöttem ide, hogy Nicolast mentsem meg, hogy az ő életét tegyem jobbá, amihez talán az is hozzátartozna, hogy lebeszéljem az aurorságról is akár, de tudom, hogy mindent nem tehetek meg, főleg ha már legalább elértem, hogy nem züllik tovább, végül is ez fél siker, a többit későbbre hagyjuk, de nem vehetem még Jacobot is szárnyaim alá, félő, hogy mindkettő nem menne és látszik a fiún, hogy túlzottan eltökélt, sőt talán még Shanna eltökéltsége is hat rá, nem hiszem, hogy egy könnyen lebeszélhetném arról, hogy itt dolgozzon, félő, hogy rájönne, hogy kérdezgetni kezdene. Látványosan sóhajtok egyet mielőtt kilépnénk a liftből, alig figyelek arra, amit a nő mond az osztályokról, de nincs is rá szükségem, kívülről fújom az egészet, sőt én még egy pluszról is tudok, amit vagy öt év múlva állítanak csak fel és igen kevés, kiemelkedő varázsló lesz csak a tagja. Ki tudja, talán már így is változtattam annyit, hogy ez meg sem fog történni. Ha így lesz... már sikert értem el. Amikor Nicolas megragad kiránt a merengésből. Tudom, hogy már egyre kevésbé tolerálja azt, hogy nem mondtam el neki az igazat arról, hogy ki vagyok és honnan jöttem és igen azt is tudom, hogy idővel kénytelen leszek, de most még biztosan nem, főleg nem itt, ahol a falnak is füle van. Enyhén megdermedve állok meg, de aztán indulnék is utána, amikor végül faképnél hagy, de mégis visszajön. Meglep vele. Tudom, hogy milyen dacos, mindig is az volt, már gyerekként is, erre azért jól emlékszem. - Nem Nick, nincs miért, én... sajnálom, hidd el, ha úgy érzem, hogy már képes vagyok elmondani és meg is érted, meg fogom tenni, rendben? Ígérem, csak bízz bennem, nem akarok rosszat se neked... se senkinek. - akaratlanul is újra Jacob hátára siklik a tekintetem, de aztán szedni is kell a lábunkat, hogy utol érjük a többieket. A gondolataimba temetkezem, a kérdéseket is alig hallom. Nem tudom, hogy kell egy jó történet vajon, vagy majd az igazat mondjam Nicolasnak, amikor eljön az ideje, de az biztos, hogy muszáj leszek hamarosan többet mondani neki, mert a végtelenségig biztosan nem tart a türelme. Shanna kérdésére mégis felkapom a fejemet. Én tudom a választ, egyelőre még ennek az ügynek nem szentelnek elég nagy figyelmet sajnos, most még más osztályba van beépítve, mintha a varázsvilág azt hinné tökéletesen meg van szervezve minden és a lebukás esélye igen csekély, na de majd öt év múlva... minden más lesz, ha úgy alakul minden, ahogyan én emlékszem rá. - Jól tudom Ms. Digby, hogy a Roxforttal kapcsolatos ügyekre külön bizottságot szoktak felállítani? Mostanában tényleg megszaporodtak az iskolát érintő... problémák? - valamiféle célzás lenne, vagy rávezetés Shanna számára? Magam sem tudom, hogy miért teszek fel ilyen kérdést, amikor valahol érzem, hogy talán egyben hiba is. Én aztán tudom jól, hogy a kérdéskör, amit a lány pedzeget mennyire fontos lesz a jövőben, sőt már most is, hiszen már bőven elkezdődött a szervezkedés és most nem csupán egy ellenségről van szó, mint Voldemort, sokkal komolyabb következményei lesznek annak, ha azok, akik annyira igyekeznek elérik majd a céljukat.
Észre sem veszem, hogy Chrissy nagyon méregeti Jacobot, lévén jelen állás szerint teljesen felesleges féltékenynek lennem, sosem voltam senkire. A hugaimmal szemben sem játszottam a vérmes bátyust, aki mindenáron megvédi őket mindenkitől. Úgy vélem, mindenkinek megvan a maga álláspontja, hogy is reagál a környezetére, de tartom magamat ahhoz, hogy Shanna egy szép lány, akivel akár lehetett is volna valami, ha nem lavíroznék a függőségek és a józanság között határmezsgyén, most meg kéne próbálni az utóbbit választani, elfogadtatni a külvilággal, hogy még érek valamit, mint auror. Chrissy válaszol, miközben Digby darálását hallgatjuk, én meg a szöszimre meredek, most tényleg ő köti le minden figyelmemet, nem pedig Shanna, aki egy csini hollóhátas, de lássuk be, amit Chrissy művel, az titokzatos, másrészt idegesítő is. Hagyom, hogy a vezetőnk szépen mondja a magáét, Chrissy csuklóját elmarad, hogy lemaradjunk egy pillanatra, és halkan odasziszegem neki. - Te most szórakozol velem? Megmondtam, hogy kezdem már unni az ilyen szövegeidet. Mi az, hogy kezdem sejteni? Fel akarsz húzni? – Nem, csak azért sem fogom megütni, az nem is én lennék, de dühösen fújtatva engedem el, és ott hagyom a fenébe, mert nem vagyok hülyegyerek, idősebb vagyok mint ő, erre taknyosként kezel. Értem én, hogy valahogy bele látott a jövőbe, de pont az ilyen baromságaival fog valami komoly veszélyhelyzetbe sodorni, hogy nem képes nyíltan válaszolni. Aztán mint valami kis hülye plüsskutya, visszaoldalgok, és lehajtom a fejemet. – Bocsáss meg.. – Sandítok fel, tényleg nem akartam megbántani, de olyan egysíkú volt az utóbbi időben az életem, erre meg jön a titkaival, ami fúrja az oldalamat, de nyilván nem húzhatom ki belőle, annak semmi értelme nem lenne, hiszen nagyon úgy fest, hogy jót akar. Inkább megyünk a többiek után, Silent előzékeny előreengedése után csak barátságosan bólintok a másik hollóhátasra, nálam ez alap. Beljebb lépdelünk, itt már felkapom a fejemet a nő szavaira, és ismét hozzáfűzök valamit. – Van, hát hogyne lenne. Nincsen valami folyamatban lévő varázsbűn üldözési ügy, amit felgyöngyölíthetünk, amolyan Quantico stílusban? – Utalok az államokbeli FBI kiképző központ eseteire. Pontosan abban a pillanatban szólaltam meg, mint Shanna, így szépen túlharsogjuk egymást, és nem is értettem, hogy mit kérdezett. – Ismételd meg kérlek, a tiéd fontosabb.. – Ekkor érkezik Jacob kérdése, szintén elgondolkoztató, de még mindig nem tudom, hogy mit akart Shanna kérdezni.
Eltöpreng, vajon mennyi kitüntetést és plecsnit fog szerezni, pontosabban fogja-e tudni bárki is, hogy ő itt dolgozik? Mégis csak valami eldugott részlegre készül.. Aztán hallja, hogy senki sem válaszol a kérdésre, ami eléggé meglepi, aztán látja a nő elfintorodott, lenéző tekintetét, és csak egy aprót nyel. Rossz pont. Amíg a hír nem ér el haza, addig nagy problémája nem lehet belőle. Ahogy látja Shanna idegességét, amit egyébként is tud, mert ismeri annyira a lányt, akkor finoman hozzáér a karjához, ezzel jelezve, hogy minden rendben. Ahogy kilépnek a liftől, igyekszik valahova a fal mellé surranni, és onnan nézelődni, miközben hallgatja a választ. Aztán szinte megérzi azt a vizslató tekintetet, és eltöpreng, merjen-e egyáltalán kérdezni, attól rosszabb helyzetbe kerül-e, vagy sem. Shanna kérdésére felszalad az egyik szemöldöke, nem biztos benne, hogy ez egy bölcs kérdés volt, nem tudni, Miss Digby milyen állásponton van a kérdéskörrel kapcsolatban. A feszültség esetleges megtörése miatt ellöki magát a faltól, ahova eddig egészen kellemesen betámaszkodott. - A Varázsbűn-üldözési Kommandó és a Wizengamot Végrehajtási Szolgálat csak az esetek súlyosságában tér el egymástól, vagy pedig teljesen másfajta ügyekben járnak is el? - könnyedén, gördülékenyen idézi az osztályok neveit, nem véletlenül. Tisztában van velük, legalább is ezzel a kettővel igen. Van egy-kettő amit nem tudott volna felsorolni, de alapvetően tudja, hogy vannak az aktakukacok meg a terepemberek. Közben pedig nagyon figyel, milyen reakciót vált ki Digbyben Shanna kérdése. Szívesen megkérdezné még azt is, nem hagyott-e ki valamilyen osztályt, de nem akarja feszíteni a húrt.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eligazító terem 2016-11-11, 21:59
Mikor Jacob hozzám szól csendesen, akkor kicsit elvigyorodok. - Naná, a talárunkon meg vagy száz jelvény a hőstetteinkért. - suttogom vissza, csak röviden, mert a figyelmemet leköti, hogy úgy csináljak, mintha figyelnék és közben Nicolast figyeljem. Szépen lassan megáll bennem az ütő, amikor nem lendítem fel a kezem, hanem várom, hogy a többiek feleljenek. Nem csak, hogy pánikba esek, de szabályosan elszégyellem magam, hogy senki sem válaszolt, csak kukán bámultunk ki a fejünkből. Kivéve persze Nicolast, aki meg kicsit fennhangon szinte felszólítja a leendő főnökömet arra, hogy válaszolja meg a saját kérdését. Elakad a lélegzetem egy csöppet és mélyen megbánom, hogy nem válaszoltam. Alapjáraton nem vagyok egy csendes teremtés, de belém nevelték a tiszteletet így ilyen hangot tuti nem tudtam volna megütni... Nicolas... bátor... És nem igazán figyel rám. Próbálom ezt az érzést mélyen elásni, és már nem fixírozom őt, hanem Saxon Digby-t hallgatom, mély figyelemmel, az arcomra kiül a feszültség azért is, mert senki sem felelt, és azért is, mert mellőzve vagyok. Az arcomon még mindig ott a pír, a szám kissé összeszorítva. Most tuti, hogy nem hagyom ki a beszéd-lehetőséget, nem kell, hogy tovább emelkedjen a szégyen-szintem. A nyilvántartás csöppet sem vonzz, hiába vagyok a könyvek és a tudás embere, ha egyszer a terepen akarom érvényesíteni ezt a tudást. És a felsorolásban... nem véletlenül, de nem igazán van kiemelve az a szakirány, ami Jacobnak van szánva. És ahova én is követem, gondolkodás nélkül. Na jó, rengeteg gondolkodással, de feltétel nélkül. - Nekem csak egy kérdésem lenne. Melyik hivatal foglalkozik azzal a csoporttal, akik fel akarják fedni a varázsvilágot a muglik előtt? - kihúzom magamat és tartom a szemkontaktust a nővel. Ez egy fontos és nagyon is komoly kérdés. Lehet, hogy nem kéne így felvetnem, mert nem akarják nagy dobra verni, de valamelyest tényleg ide vághat. Bár leginkább szimplán tudni akarom a választ, és bármilyen témába bele tudnám fűzni. A mágiaügyi minisztérium szilárd álláspontja, hogy a titkot meg kell őrizni, de én... nem vagyok benne olyan biztos. Ezt persze senkinek, soha nem említettem meg, csak Jacobnak, egyszer, nemrég.
» A célok nem csak azért szükségesek, hogy motiváljanak minket. Nélkülözhetetlenek, mert valójában azok tartanak bennünket életben. «
Őszinte meglepettség és nem kevés elégedetlenség ül ki az arcomra a kérdésemet követő síri csend hallatán. Némileg Nicolas kérdése lenyugtat, de elégedetté semmiképpen sem tesz. Többet vártam tőlük, sokkalta. Shanna-ról természetesen tudom, hogy tisztában van mindennel, nem is értem teljesen, hogy miért nem felelt legalább ő. Én az ő korában mindig hajlamos voltam megvillantani, hogy mennyivel is jobb vagyok a többieknél, sőt. Ez a mai napig így van, talán kicsit sem meglepő az a hangsúly, amivel ezek után illetem őket. - Ennél sokkal többet vártam... - csalódott sóhajtással szelem ketté a mondandómat, miközben a lift ajtó is kitárul előttünk. Csak kinn kezdek neki újra, azonnal megállítva a csapatot az ajtóban. - Legalább kérdeznének, mint Nicolas, ha még csak sejtésük sem akadna. A Varázsbűn-üldözési Főosztály 11 részre oszlik fel. Érdemes mindegyiket alaposan megismerni, mivel egyszer kénytelenek lesznek választani egy szakosodást. Az első az Auror Parancsnokság, a második a Varázsbűn-üldözési Kommandó, a harmadik a Wizengamot Végrehajtási Szolgálat, a negyedik a Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszközök Felkutatása és Elkobzása Ügyosztály, az ötödik a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály, a hetedik a Mugliivadék-ellenőrző Bizottság, a nyolcadik a Varázshasználati Főosztály, a kilencedik a Mágiai Vizsgahivatal, a tizedik pedig a Tárgybűvölésügyi Ellenőrző és Nyilvántartó Hivatal, a tizenegyedik pedig az Animágus Nyilvántartó Iroda. - kissé fintorogva fejezem be a rizsa részét, egyértelműen nincs ínyemre, hogy nekem kell felvilágosítást tartanom, ezt pedig örömmel osztom meg velük is. Ne higgyék, hogy olyan könnyű dolguk lesz, ha még ennyit sem tudnak, az pedig cseppet sem érdekel, hogy nekik ezt senki sem tanította... - Sorban mindegyik részleget átnézzük, viszont, előtte van bármelyikkel kapcsolatban is kérdésetek? - karba font kézzel hordozom végig rajtuk vizslató tekintetemet. Egyértelműen felszólító a hangom, ha kérdésük van, inkább most tegyék fel, mintsem később még ennyi se értsenek meg.
össznépi banzaiii! ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Maximálisan a főosztályvezetőre figyelek, igaz olykor-olykor ránézek a többiekre is, ahogy látom, ők elvannak magukkal, nem is csodálkozom. Alig láthatóan forgatni kezdem a szemeimet, de közben mosolyog. Vicces, hogy hogy merednek egymásra néha. Ezért jó, ha a háttérben szorulsz meg, látod az eseményeket, de nem kell belekeveredni. Csak szépen nyugisan figyelsz másokat, míg rád ügyet sem vetnek. Nem tudom miért, szeretem, mikor inkább más kerül a középpontba, én nem igazán bírom a szerepléseket, olyan idegen nekem. Ha csak kettesben lennék valamelyikükkel, akkor nyilván fecsegnék, de így maradok inkább néma, mondhatni hű a nevemhez. Egy picit talán jobb is, hogy nem jöttek olyan ismerőseim, akikkel állandóan csak dumálnék, így tudok másra is koncentrálni, mondjuk magára a helyre, mert főképp ezért jöttem. Gondolom, hogy más lesz, mint ahol a dédnagymamám dolgozott, elvégre az már régen volt, de azért a hangulata meg lesz, hogy azok között a falak között járhatok, ahol ő is egykor. Közben beszállunk a liftbe, ami tényleg elég szűkös. Ilyenkor jöhetne az a beszólás, hogy szorultabb helyzetbe is voltam már, de inkább csak csöndben várom az út végét. Nicolas töri meg a csendet, gyanítom ő nem annyira bírja, ha nem szólal meg senki egy ideig, amit megértek, néha nekem is zavaró tud lenni, de nem ilyenkor. Ha hasonló helyzetbe kerülök, marad a figyelmes és megértő tekintet, olykor egy apró mosoly, vagy olyan mondat, ami arra utal, hogy még itt vagyok testileg és lelkileg is. Végre kinyílik az ajtó, a Griffendéles srác pedig udvarias maga elé enged. – Köszönöm. – Aranyos tőle, ezért is a köszönet, bár manapság ez alap, hogy hölgyeké az elsőbbség, de ezt páran elfelejtik, aki pedig nem, azt illik lereagálni. Vagyis én így látom, aztán lehet rosszul.
Kifejezetten nehezen tudom elszakítani a tekintetemet Jacobtól, újra és újra visszatérek rá. Na nem úgy, ahogyan Shanna méregeti Nicolast, az én pillantásom valami egészen mást sugall, mintha aggodalommal lenne telve, pedig itt a Minisztériumban elviekben nem is igazán lehet bajunk. Valahogy persze ettől még zavar a tény, hogy Shanna ezúttal is a két srác közé áll be, én maradok Nicolas mellett és próbálok figyelni a vezetőnkre is, bár elég nehéz úgy, hogy közben a jövő rémes képeit próbálom kiverni a fejemből. Igazából az a szép ebben, ha változtatok dolgokon, ha Nicolas életét megpróbálom befolyásolni az másokéra is hatással lehet, negatív vagy épp pozitív irányban. Talán már Jacob élete is változott és az apja végül nem... Nem szabad erre gondolnom, most arra kell koncentrálnom, hogy Nicolas beilleszkedjen és végül is ha ehhez Shanna segíthet, akkor az is megfelel, kár, hogy valami miatt mégis kellemetlenül érzem magamat e miatt. A nagy gondolkodás miatt alig hallom meg a vezetőnk kérdését igazából, csak kissé késve reagálok, így már majdnem nyitnám a számat, amikor leesik, hogy ez most nem az én terepem, nem nekem kell megmondani, talán túlságosan feltűnő lenne, ha csípőből rávágnám, főleg Nicolasnak, miután az év végi vizsgákon annyit szenvedtem. - Hogy mi? - kapom oldalra szinte ijedten a fejemet, amikor meghallom Nicolas kérdését. Na erre tényleg nem számítottam, hogy ilyesmi merül fel bennem, főleg hogy nagyon el is vagyok gondolkodva. - Azt hiszem erre a kérdésre már kezded sejteni a választ. - nem, ezúttal sem adok neki nyílt választ, bármennyire is szeretné, hiszen csak nem mondhatom el neki az igazat, akkor sem ha legutóbb már tényleg közel voltam ahhoz, hogy lebukjam, de mégis muszáj volt a tudtára adnom, hogy annak a nőnek nem szabad a közelébe mennie. Remélem, hogy megértette és remélem, hogy az a nő nem is bukkan fel többet még jó sokáig.
Nem is tér vissza Shannára a pillantásom, mert Chrissy az utóbbi időben kezd észhez téríteni, hogy csak a szüleim halála miatt nem viselkedhetek úgy, mint egy nagy gyerek, nem vehetem el ott és azonnal azt, amit akarok. Megálljt kellett parancsolnom az alkoholfüggőségemre, a cigiről is leszoktam, és az ágyakból sem ugrálok már ki és be. Kártyázni ugyan voltam a múlt héten, de csak szolidan, betartva egy bizonyos vesztési limitet, hogy a McCaine vagyon ne lássa kárát. A lényeg, hogy a munkámra koncentráljak, ám ne rohanjak fejjel a falnak, annak a hugaim se örülnének, ha a szüleink elvesztése után még én is belehalnék. Így most Chrissyt hallgatom, nagyjából ismerem a történetét, furcsa is, hogy a gyermekkor után jó pár évvel ismét egymás mellé sodort minket az élet. A főnökünk csevegőre fogja, én viszont karbafont kézzel állom a tekintetét, sötéten pislogok. Őszintén szólva nem tudom, hogy milyen varázsbűnök vannak, csakis a legsötétebb tettek kézrekerítőivel foglalkoztam eddig, a gyilkosokkal. Lehet, hogy többször említették már, hogy pontosan mi is a felosztás, de úgy fest, a borgőzösen illuminált állapotban ez pont kimarad. Így oldalra döntöm a fejemet, beharapva az ajkamat, ekkor veszem észre, hogy Shana megint néz. Kihívóan. Borzongató a gondolat, de ezúttal nem tartom fogva a pillantását, lehet, hogy Chrissyhez hasonlóan csak sajnál, arra pedig itt van nekem a szöszi is. Inkább Jake-re sandítok, talán ez az egyetlen menekülési út, hogy ne legyen ebből tényleg valami szerelmi dráma, és viszonzom a mardekáros halvány mosolyát, miközben szardinaként préselődünk egymás mellé. Végül a merevkuss beállásának elkerülése érdekében mégis megszólalok. - Feltételezem nem a bibliai hét főbűn alapján dolgozunk Ms. Digby. Akkor hát? – Kérdezem fennhangon, és már várom, hogy kinyíljanak, és meginduljunk a minisztérium belsőbb szférái felé. Végigsimítok az államon, furcsa, hogy ennyire simára borotvált, már teljesen elszoktam tőle. Ha végre kinyílik az ajtó, magam elé engedem Silent-et. Itt nincsen mitől tartania, ezért lehetek udvarias. Ha kiléptünk, akkor besorolok vissza Chrissy mellé, és várom a következő állomást. – Te már jártál itt? – Suttogom a lány fülébe, aki már megint olyan állati ködösen fogalmazott a jövőnkkel kapcsolatban, de mindig olyan ügyesen, jól időzítve teszi, hogy soha nincsen alkalmam komolyabban rákérdezni, hogy honnan tud ennyit.
Nagyon megnyugtatja Shanna jelenléte, és közelsége, ahogy szinte hozzáér. Mégiscsak hasonlítanak, elég sokban, és talán éppen ennyi mindenben különböznek. Hiába Shanna a társaság középpontja, és tele van ismerősökkel, szövetségesekkel, Jake tudja, hogy valamilyen szinten hozzá tartozik. Ha meg kellene fogalmaznia, miért is akar, vagy törődik bele abba, hogy auror lesz, akkor nagy eséllyel Griff az egyik, ha nem az egyetlen komolyabb indoka. Éppen ezért, amikor megindulnak a lift felé, és a lány kissé elmélázik, akkor finoman végigsimít a karján, afféle rázás és simítás között van ez a mozdulat. -Föld hívja Griffet, merre kalandozol? Vagy már minket látsz az oszlopok között sietni? - súgja somolyogva, aztán persze figyel a többiekre is, meg a tömegre is, és szépen besorol a lány mellé. Miss Digby kérdésére a választ tudja, de az bizonyos, hogy nem akar ezzel felvágni, vagy kitűnni a tömegből, ő amúgy sem az a fajta, meg itt van mellette valaki, aki minden bizonnyal lelkesebb nála.. és mégsem. A liftben csak békésen ácsorog Shanna mellett, és a többi embert fürkészi, majd miután érzékeli azt a bizonyos csöndet, maga mellől, egészen érdeklődve sandít le a lányra. Azon kezd el gondolkozni, vajon beteg-e, vagy valami megváltozott benne, vagy ez is része-e a megfigyelési stratégiájának. Csak, mert Jakenek sose volt baja a lány szorgalmával, valahogy mindig nyugodtan tudta azt kezelni. Aztán ahogy figyeli, észrevesz valami furcsa kis érzelmet, majd ahogy követi Shanna tekintetét, Nicolasra pillant. Jake arcán halvány mosoly fut át, majd inkább a körülöttük levő embereket kezdi el megint figyelni.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eligazító terem 2016-11-05, 10:30
Jake-nek adom át a szót, persze, hogy neki, és egy kis mosollyal bátorítom is, nem mintha lámpa lázas lenne, vagy ilyesmi, éppen csak nehezen barátkozik meg a sorsával. Közel állok hozzá, a karjaink szinte összeérnek, szinte mindenki tudja, hogy a rengeteg ismerős és barát közül ő az egyetlen, akivel tényleg és igazán elválaszthatatlanok vagyunk. Semmi újat nem mond, de azért végig figyelek rá, miközben beszél, csak akkor veszem le róla a szemem, amikor tovább adja a szót. Silent se árul el semmi újat, de hát nem is elsősorban nekem mutatkoznak be az emberek, hanem mindenkinek. Nekem már nem kell. Ahogy a lány is elhallgat, majd Nicolas szólal meg a szívem halkan dobban egyet, és rá emelem a tekintetem, rá függesztem a figyelmemet. Nem néz rám, ami valahogy furcsa érzéssel tölt el, szeretek a figyelem középpontjában állni és soha nem tetszik, ha nem vesznek figyelembe, de ez valahogy más. Elásom magamban az érzést azzal a néhány mosollyal és szemezgetéssel együtt, amit párszor megejtettünk. Nem szabad most ezen elméláznom, mert akkor teljesen biztos, hogy látszani fog az arcomon, hogy nem az elhivatottságtól kezdett el így csillogni a szemem. Jön Chrissy, szaktársam, néhányszor beszéltünk már, de valahogy mindig olyan furcsának tűnt, mintha titkolna előlem valamit. Amit a kis Lumpsluck orrocskám mindig megérez. Viszont én sem tudhatok mindent, például azt nem tudtam, hogy olyan közel állnak Nicolassal, hogy a fiú szülei is "inspirálták" arra, hogy ezt a pályát válassza. A halál... az igen... inspiráló tud lenni. Nem csoda, hogy Nicolas soha nem a fesztelen játékosságáról és vidámságáról volt híres. Vajon meddig leszek még olyan szerencsés, hogy az én szüleim túlélnek minden küldetést? Anyám néhány éve már inkább csak akta kukac, mint auror, de apám mindig ott van mindennek az élén. A gondolataim túlságosan elkalandoztak, a figyelem álcája van csak az arcomon, ahogy beszállok a liftbe mindenki mással. Kicsit szűkös, valahová Jacob és Nicolas közé állok, megkapaszkodva. Miss Digby feltesz egy kérdést, amire majdnem kitör belőlem a Granger - a kifejezés lehető legnegatívabb értelmében - és lendíteném már a kezem, mintha egy lelkes stréber lennék, de még se moccanok és nem is válaszolok. Néhány éve tényleg így reagáltam volna, de most nem csak a nő kíváncsi arra, hogy ki mennyire jártas itt, hanem én is. Ráadásul, meg kéne tanulnom, hogy nem kell mindenben nekem az elsőnek lenni, nem szabad elnyomnom mindenkit a lelkességemmel és szorgalmammal, mert az semmiképpen se vezet jó csapatmunkához. És nekem, az auroroknak, csapatra van szükségük. A pillantásaimat lassan végigfuttatom a társaimon, miközben várok, ki lesz az, aki válaszol, és végül megint Nicolason állapodik meg. Némán társalgok vele, hangosan nyilván nem kezdek el beszélni itt a liftben. A tekintetem kihívó, érdeklődő, egyszerre kérdezi azt, hogy "na mit szólsz a helyzethez?" és azt is, hogy "na mit szólsz, hogy együtt vagyunk ebben a helyzetben?". Kicsit elmosolyodom, éppen csak annyira suhan át az arcomon, hogy ha a fiú tartja a szemkontaktust és engem néz, akkor lássa, de másnak ne tűnjön fel. Talán Jake-nek.
» A célok nem csak azért szükségesek, hogy motiváljanak minket. Nélkülözhetetlenek, mert valójában azok tartanak bennünket életben. «
Figyelmesen hallgatom mindegyiküket, néhányuknál elgondolkozva, hogy pontosan kik is lehettek azok a bizonyos felmenők. Magamba jegyzem a neveket, főleg a vezetékneveiket, a keresztnevükre amúgy sem lesz szükségem. Valamint úgyis majd a vezetékneveik alapján fogok tudni eligazodni, majd az aktákban, amikor utánuk nézek. Elvégre, nem árt, ha az ember jól tájékozott a jövendő nemzedékkel kapcsolatban. - Nagyszerű, örülök, hogy megismerhetlek titeket. - Ismét végigfuttatom a tekintetemet a diákokon, csak gyorsan, semmitmondóan aprót biccentve a végén, azt is inkább magamnak, mint nekik. - Első körben szeretném megmutatni nektek az osztályt, ahol a jövőben dolgozni fogtok. Lifttel fogunk felmenni, szóval türelmeteket kérek. Indulhatunk? - Nem tartom szükségesnek tovább húzni a szót, elvégre, azért jöttek, hogy megismerjék a Varázsbűn-üldözési Főosztályt. Nem mintha a jövőben nem töltenének majd itt elegendő időt... De hát, ők tudják. Én, mielőtt idekerültem volna, nem volt alkalmam végigjárni, de ha ez nekik segít a döntésükben, hát nem én leszek minden jó elrontója. Tehát, ha igennel felelnek, előttük megindulva haladok egészen a liftig, majd, a kiáramló tömeg után intek nekik, hogy szálljanak be. - Kicsit szűkös lesz, de érdemes megszoknotok, ha itt akartok dolgozni. Most vagyunk a nyolcadikig szinten, és egészen a másodikig megyünk, ott helyezkedik el a Varázsbűn-üldözési Főosztály. Tudjátok, hogy pontosan hány részre is oszlik az osztályunk? - fordulok feléjük, miközben a lift elindul. Nem árt, ha pontosan felmérem, hogy mennyit is tudnak az osztály felépítéséről és az azon belül való elhelyezkedésekről.
össznépi banzaiii! ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Shannának végül tényleg igaza lesz és a nő nem késik, ami előny, mert bár nem rémlik a neve, de minden bizonnyal fontos valaki lehet itt, ha már ilyen fiatalon körbevezethet itt diákokat, vagy épp pont hogy nem és ezért nem maradt meg bennem a neve... legalábbis a jövőben bizonyára nem visz véghez nagy tetteket, netán a közeledő káoszban ideje korán életét veszíti és én már nem jutok el addig, hogy együtt dolgozzam az idősebb kori kiadásával. Remek kérdés, de most cseppet sem lényeges, hiszen azért vagyok itt, hogy Nicolas jelenjét és ezzel jövőjét alapozzam meg akkor is, ha netán én már nem leszek itt, a többi most nem számít igazán. Jacob felé azért küldök akaratlanul is egy elismerő biccentést, hiszen az édesapjáról már épp eleget hallottam. Volt is olyan ügyem... azaz lesz, amiben volt szerencsém vele együtt dolgozni, sőt egy pillanatra még ahogyan bevillannak az emlékek el is időzöm Jacobon. Nicolas miatt vagyok itt, talán az lett volna a legjobb, ha nem foglalkozom rajta kívül senki mással, de ettől még vannak kellemetlen emlékeim és nem tudom kiverni a fejemből azt, ami most betolakodott, hogy az apjának végül mi lett a sorsa és hogy ez milyen szinten nyomta rá a bélyegét Jacob életére is. Ha tehetném itt és most lebeszélném az aurori pályáról, de kétlem, hogy ez nem lenne mindenki számára furcsa. Ezért végül kis fázis késéssel, de Nicolasra téved a tekintetem, elszakadva Jacobtól és én magam is megszólalok, ha már mindenki elmondta magáról, amit hallani akartak róla. - Chrissy DeMarco vagyok, Hollóhátas és... nem rendelkezem híres auror felmenőkkel, a szüleim gyógyítók, de én még az előtt szeretnék tenni valamit, hogy a rossz dolgok megtörténnek, ezért vagyok itt és szeretnék auror lenni. Részben Nicolas szülei is okot adtak rá, de főleg a saját céljaim vezérelnek. - csendesedek el végül, bár talán nem kellett volna belekevernem Nicolast, de részben a szülei is okot adtak rá, hogy végül auror váljon belőlem, bármennyire is furcsa mindez úgy, hogy mindenki, aki előttem szólalt fel híres-neves auror felmenőkkel rendelkezik. Én nem, viszont én tudom, hogy auror leszek, de azt is, hogy ez olyan időben, amire az itteniek biztosan nem számítanak és nem is vágynak, de pont azért vagyok itt, hogy ha tudok akkor tegyek ellene.
Nagyot nyelek, amikor Shanna is megérkezik. Na igen, kevesek egyike, akikkel tényleg el tudtam volna valamit képzelni. Nem az az egyéjszakás fajta, ami az utóbbi időben jutott nekem. Szemeztünk párszor a gyakorlatokon, de meg voltam róla győződve, hogy egy senkinek tart, és csak sajnálatból állja a tekintetemet, és végeredményben nem akartam erőszakoskodni, úgy véltem, hogy valaki jobbat érdemel. De mivel Chrissy egyértelműen közölte, hogy semmi olyasmi nem lehet köztünk, így hát most egy fokkal bátrabb pillantást vetek a hollóhátasra amolyan lesz-ami-lesz alapon. Ezzel aztán nem bánthatom meg Chrissyt, nincsen rá oka, sőt, ha a barátom, hát támogasson. Megrezzenek, ahogyan oldalba bök, picit felháborodottan nézek rá vissza. - Naaa.. – Pont két bordám közé bökött, ahol még csiklandós is vagyok. Mi a másik sráccal hallgatásba burkolózunk, a lányok kezdenek el csicseregni. Nem igazán szeretem az ilyen megszervezett eseményeket, kedvem szokott lenni provokatívan megszabotálni, de ha Chrissynek ez fontos volt, és még Shanna is itt van, akkor inkább nem teszek semmit, majd kialakul. Türelmesen megvárom Digby érkezése után, hogy Jake ragadja magához a szót, és bár látásból ismerem, úgy fest a főnökasszonytól tényleg jó volt az ötlet, mert így rengeteg infó kiderült a srácról. Én magam is csak intettem az érkező nőnek, szinte napi kapcsolatban vagyunk, neki kell napi, heti jelentéseket tennem a felgyöngyölített ügyekről. Silent bemutatkozása következik, róla már azért többet tudok, hiszen fiatalka, párszor már beosztottak hozzá, hogy segítsem át a kezdeti nehézségeken. Na igen, kivételesen béketűrő lány, aki tudja kezelni a szeszélyeimet, amik a függőségekből adódtak. - Nicolas McCaine. A szüleim példáját követem, mint ismert. Aurorok voltak, és a húgaim nem szándékoznak továbbvinni ezt a hagyatékot. Nem szokásom beépülni, egyértelműen gyilkossági ügyekre szakosodom. – Most Chrissyre villan a tekintetem, remélve, hogy elégedett, és erőnek erejével kényszerítem magamat, hogy ezúttal kerüljem Shanna pillantását, azért direkt szerepelni nem akartam előtte.
Nem azt mondom, hogy unatkozok, mert nem, csak nem tudok magammal mit kezdeni. Ezért is kezdek a nyakláncommal játszani, amíg nem jön meg Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetője. Csak el ne szakadjon. Mármint biztos, hogy nem fog, hiszen erős fém és már majdnem tizenkét éve viselem folyamatosan, csak nem most támad kedve cserbenhagyni és leesni a nyakamból. Akkor lenne igazán nagy szívás, mert tuti, hogy apa csak ahhoz az ékszerészhez vinné el, akit ő ismer, ő pedig Franciaországban van, szóval vagy lesz olyan cuki, hogy idehopponál és úgy viszi el a fickóhoz, vagy hetekig szívok, hogy nincs semmi, ami elnyomja az erőmet, vagy csak pár nap lesz. De ha apuról van szó, akkor gyanítom, hogy az előbbi lesz igaz, bár ki tudja, lehet, ebben a kérdésben már érdekelné a pici lánya. Szerintem amúgy azért adta nekem még olyan régen, hogy senki se szeressen. Szerencsére még éppen időben érkezik meg a hölgy, ha egy perccel később jön, talán menthetetlenül is a gondolataim kusza hálónak csapdájába esek. A többiek példáját követve én is csak mosolyogva biccentek neki, nehogy már én legyek az egyetlen, aki köszön. Figyelmesen hallgatom végig, amit mond, majd megállapítom, hogy ez nem lesz valami fényes. Most meséljek apuról? Bár még mindig nem tudom, pontosan mit is dolgozik. Egy idő után, aztán már én is kitalálom, hogy mit szeretnék mondani. – Silent Zodiac, szintén Hollóhát és auror szakos diák, jelenleg nyolcadik évfolyamos. A dédnagymamám itt volt auror, Lucynda Zodiac, az ő nyomdokaiba szeretnék lépni. – Bárcsak azt mondhatnám, hogy ahogy James Zodiac is tette, de nem, mert ő már nem emlékezett erre, mikor odakerült, hogy ezzel foglalkozhasson. Azonban többet nem fecsegek, inkább csöndben maradok és megvárom, hogy mi sül ki ebből az egészből. Izgalmasnak ígérkezik annyi biztos és én már nagyon kíváncsi vagyok, ugyanakkor vissza kell fognom magamat, nehogy a nagy lelkesedésembe valami bajt csináljak.
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eligazító terem 2016-10-23, 22:24
Nem, Jake valóban nem a leglelkesebb, de ez nem Shanna miatt van, ez sokkal inkább a kínos beszélgetés utóhatása, amit a házvezetőjével folytatott, és annak az előszele, amit majd a szüleivel kell lefolytatnia. Vagy nem kell. Ez még egy fogós kérdés, amire Jake nem tud, és talán nem is akar válaszolni. Még korai végleges választ adnia, de az idő siet előre, és ez azért őt is frusztrálja. Shanna válaszára csak megemeli a szemöldökét, és igyekszik jó pofát vágni mindehhez. Oké, ez neki egyelőre még nem a hivatása, csak valami, amibe beleszületett, és amit tovább kell vinnie, tehetsége és adottságai vannak hozzá. Persze ez még bőven változhat. Amikor megérkezik Digby, akkor finoman meghajtja a fejét a hölgy felé, de marad Shanna biztonságos közelében. Igazából ott áll mellette, és nem is nagyon akar onnan elmenni semerre, akkor sem, ha ez azzal jár, hogy közös ismerőseik esetleg kiszúrják. Végighallgatja előbb a felnőtt szavait, és érzi valahol mélyen belül az alapvető ellenségességet ezzel az egész hellyel kapcsolatban. Visszhangot vernek benne a szavak: "ezen a pályán maradnak.. jó kapcsolatok.. az osztály.." De, mivel jól nevelt fiú, ezért legyőzi magában ezeket az érzéseket, és máris Griffre pillant, akinek a válaszain meg se lepődik. Eszébe jut, milyen lelkesen magyarázta neki kedvenc fűzfája árnyékában, hogy a varázslók kifejlesztették a familiárist, mint új varázslatot. Ugyanazt a csillogást látja a lány szemeiben most is, és ez valahogy megnyugtatja és erőt ad neki is. Amikor biccentenek neki, kicsit feljebb szegi az állát, hiszen eddig is kihúzta magát. - Jacob Troops, Mardekár, édesapám Jeremiah Troops, a bűnügyi osztály titkos részlegének ügynöke, én jelenleg hetedikes diák vagyok, szakosodás előtt állok, és apám nyomdokaiba szándékozom lépni. - ennél többet nem mond, valószínűleg a vezetékneve és édesapja említése elegendő ahhoz, hogy ne kérdezősködjenek. Többet úgyse mondhatna, amit meg említett, az igaz és nincs benne semmi titok. Ha itt marad, esélyesen őt is beteszik majd a titkos részlegre, ahol a kifejezetten veszélyes ügyek vannak, és olyan lények, amiket más nem láthat.. Csak Jake.. Képessége miatt tehát eléggé determinált életpályán van, de ebből még hozhat ki jót is a jövő, és igyekszik arra koncentrálni. Vagy csak a tényekre, mindenféle érzelem nélkül. Aztán Nicolasra néz, no nem azért, amiért az előbb Griff, hanem inkább azért, hogy átadja a srácnak a szót. Felsőbb évesek, akiket látásból ismer, névről nem mindenkit, ami pedig ennél szorosabb kapcsolatot jelent.. nah az a jövő zenéje.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eligazító terem 2016-10-23, 21:59
Jake nem tűnik túl lelkesnek, de nem veszem magamra, engem ez nem tud letörni. Én igen is itt akartam lenni, hivatalosan is be akarok mutatkozni a szakma előtt és megismerni a Minisztériumot és az Auror központot apáméktól függetlenül. Köszönök mindenkinek, és igyekszem leplezni a pillantásaimat, amiket Nicolas felé vetek. Nem akarok sekélyes lenni, nem akarok külső alapján ítélni, és mivel nem beszéltünk még kettesben olyan sokat, túlzás lenne, ha láthatóan megbámulnám. A feltűnő rajongás azért még se az én asztalom. Mindenkinek mosolyogva köszönök, aztán Jacob halk szavaira kicsit megvonom a vállam. - Nem is tudom, elindulunk az úton, hogy megváltsuk a világot. Mi mást csinálnánk? - kérdezem kicsit fel is nevetve, aztán Chrissy felé fordulok. - Nem fog késni, ebben biztos vagyok. - felelem neki kedvesen, miközben a tettre készség ott dobog a zakatoló szívemben. Nem izgek-mozgok, mint egy gyerek, csak a szememben lobog az a tűz, ami megkülönbözteti a munkát a hivatástól. Én hivatásomul választom mindezt. Mikor megérkezik Saxon tisztelettel biccentek felé, hiába ilyen fiatal, annyit hallottam róla, és pontosan tudom, hogy apám is támogatta az útján a vezetői székbe. És mivel mindig jókat hallok róla, elismerem, hogy ilyen fiatalon meg is érdemli. Hiszen én is fiatal vagyok, de remélem, hogy a közeljövőben már is fontos dolgokat adnak a kezembe. Csak ahhoz bizonyítani kell. Külön kiemel engem, hiszen ismerjük egymást az Auror-dinasztia révén. Nem illetődöm meg, mikor átadja a szót, egy lélegzetvétel után egészen nyugodt hangon meg is szólalok. - Shanna Griffin, Auror-szakirányú egyetemi hallgató, Hollóhát színeiben. Fő területemnek a bűnüldözésen kívül a kísérleti mágiaágakat, különleges új, és régi eljárások kutatását szánom. - mutatkozom be, végighordozva a tekintetem a társaimon, a lányokra mosolyogva, Nicolasra kicsit talán többet időzve, majd elkapom a tekintetemet Jake-re és gyorsan biccentek, hogy vegye át a szót, ő jön.
» A célok nem csak azért szükségesek, hogy motiváljanak minket. Nélkülözhetetlenek, mert valójában azok tartanak bennünket életben. «
A mai napra nem tervezem túlságosan megerőltetni magamat. A ruhámat is ehhez mérten egy lazább, szürke kosztümnadrágra, egy fekete felsőre és egy szintén lazább, szürke kosztümkabátra cseréltem. A körbevezetéshez úgy sincsen nagy szükség olyasféle ruhákra, mint a terepgyakorlaton, maximum, ha a gyakorlópályán be kellene valamit mutatni, akkor az ott tárolt gyakorlóruhákból majd az egyiket magamra kapom. Az viszont nemigen áll szándékomban. Igaz, hogy némileg fontosnak tartom a jövő auror nemzedékének kiképzését, de nem annyira, hogy én piszkoljam be értük a kezemet, erre tartjuk a tanárokat és a kiképzőket. Még a lift megállta előtt veszek egy mély levegőt, majd hangosan kifújom. Úgy sem figyel rám senki körülöttem, a megszokott nyüzsgésbe könnyedén beleolvadok, legalább is, amennyire egy osztályvezető könnyedén bele tud olvadni a dolgozói közé. Így is méregetnek páran, de nem igazán érdekel. Éppenséggel arra koncentrálok, hogy hogyan is kössem le pár tinédzser érdeklődését... Nehéz feladat, valahogyan az emberek kezelése nem feltétlenül az erősségeim közé tartozik. Mégis, Mr Griffin kérésére hajlandó voltam elvállalni ezt, elvégre, ő is támogatott engem, amikor felfelé törekedtem. Amolyan kölcsönös kisegítés, valószínűleg, ha a lánya kijárta az iskolát, nekem is illendő lesz majd a szárnyaim alá vennem. Ennek a szívességnek meg most nem árt már megalapozni az utat. Tehát, kényelmes léptekkel, pont időben érkezem meg, ahogyan az elvárható. - Kellemes napot kívánok mindenkinek!- Egy sejtelmes mosoly játszik az ajkaimon, amint a diákok mellett megállok. Egyesével végigmérem őket, az ismerős arcok felé bólintok, majd végül is Shanna-n pihen meg a tekintetem. Lévén, ő ennek az egésznek a szervezője, némileg majd rátervezek hagyni egy-két dolgot. Nem kételkedem benne, hogy örömmel fogadja a kihívást, még ha szegény nem is sejti, hogy egyszerűen csak a nyakába sózom a dolgot. - Nagyon örülök, hogy mind eljöttetek. Ms Griffintől biztosan hallottatok már rólam, de engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. Az én nevem Saxon Digby, én volnék a Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetője. Egy-kettőtöket már ismerem, de kérlek mutatkozzatok be ti is, nem csak nekem, de egyben egymásnak is, csak röviden, ha kérhetem. A jövőben úgyis együtt fogtok dolgozni, ha ezen a pályán maradtok, így érdemes kapcsolatokat kiépítenetek. Amint pedig ezen túl vagyunk, el is indulunk az osztályra. Ms Griffin, lennél szíves elkezdeni a bemutatkozást? - Természetesen beszéd közben végignézek a jelenlévőkön. Mindegyikük arcát igyekszem megjegyezni, a későbbiekben biztosan kelleni fog majd, akár pont azért, mert az alkalmazottaim lesznek.
össznépi banzaiii! ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Már alig vártam, hogy eljöjjön ez a nap, egész héten csak erről bírtam fecsegni, biztos, hogy az őrületbe kergettem már jó pár ismerősömet ezzel, nem különbben aput azzal a levéllel, amit írtam. Utálja hogy erre a szakra jöttem, szerinte veszélyes meg félt is rendesen azért, ami történt a családommal is, holott nem kéne neki. Bár most már más miatt is aggódhat, ugyanis nyáron megtudtam, hogy vannak véla felmenőim és bizony én is az vagyok, úgyhogy csak reménykedhet, hogy bosszúból, amiért nem mondta el leveszem a nyakláncomat, ami elnyomja azt a kevés erőmet is van. Eddig ugyan sosem tettem ezt, mert még kicsi voltam, mikor nekem adta és hittem benne, hogy jót akart nekem, mikor azt mondta mindig hordjam. Plusz, nem vagyok olyan idióta, hogy csak azért, mert dühös voltam rá még elhajítsam. Ugyan van olyan nap, mikor kíváncsiságból mégsem veszem fel, néha lehet érezni is, hogy egy-két fiú kedvesebb elem, mint ahogy úgy átlagba lennének, de egyelőre csak ennyi, tovább nem is szeretnék menni. Nem viszem túlzásba az öltözködést, csak egy vörös egybe részes ruhát veszek fel, meg egy sötét árnyalatú magas sarkú csizmát. Mostanában nagyon rászoktam a szoknyákra, de ez is biztos a korral jár, hogy megváltozott a stílusom. Eddig sem utáltam őket ugyan, csak nem preferáltam őket. -Hali! – köszönök mosolyogva, mikor a megbeszélt helyre érek, még éppen időben. Bár már sokat javultam az elmúlt évek alatt, sokkal bátrabb vagyok, de azért még mindig távolságtartó. Hagyom, hogy inkább a többiek beszélgessenek, én meg majd leszek a csendben figyelő ember. Nem mintha amúgy nem az lennék mindig.
Tudom, hogy semmi kedve az egészhez, de én úgy érzem, hogy szükség van erre, mert igenis kellenek mások is, akik mellette lehetnek akkor, ha én... Lássuk be nem tudhatom, hogy meddig leszek még itt. Fogalmam sincs, hogy a varázslat hogyan működik, ki tudja, hogy meddig tart. Talán, ha már eleget elértem és változtattam, akkor magától szűnik meg, sose lehet tudni. Ezért is szeretném, ha ne adj isten ez megtörténik és a valódi ide tartozó Chrissy tér vissza, akkor Nicolas ne maradjon egyedül, hiszen ő... vagyis én akkor már nem fogom tudni, hogy mik történtek, hiszen visszatérek a saját időmbe, a saját testembe. Viszont, ha most új embereket ismer meg, akikkel még akár jóban is lehet, ha érzi, hogy tenni tud másokért, hogy szükség van rá, az segíthet, hogy akkor is valakinek érezze magát, ha már én nem vagyok itt. Ez a lényeg. - Sziasztok! Na egy kicsit több lelkesedés. - bököm oldalba miután visszaléptem mellé. Persze ezt szinte csak suttogva súgom oda neki. Úgy fest ez a nap már csak ilyen, mintha a fiúk lennének kevésbé lelkesek és a lányok inkább. Meglepő, főleg ha azt nézzük, hogy Shanna még a háztársam is, és hát mi vagyunk a Hollóhátasok, miközben a Griffendél a bátrak háza, a Mardekárba járnak a törekvők és ennek ellenére mégis. - Reméljük nem késik és tényleg mindent megnézünk majd, ami fontos. - jegyzem meg még Shanna szavaira. Na igen én már elég jól ismerem az Auror-központot, elég sok időt töltöttem itt, no meg a Minisztériumban is, de majd úgy teszek, mint akinek még minden új és ismeretlen. Azért túlságba sem vihetem, nem lesz szájtátás, de figyelnem kell rá, hogy ne úgy közlekedjem, mint aki ismeri már a járást.
Még mindig nem vagyok róla meggyőzödve, hogy volt értelme eljönni erre az össznépi látogatásnak, lévén elég sokszor járok magányos gyilkosként a minisztériumba, van elég dolgom, feladatom, évek óta aurorként tevékenykedek. Ám Chrissy addig erőltette, hogy jőjjünk, hogy végül nem mondtam neki nemet. Egyébként is, miben tudnék? Az a lány meggyőzhetetlen, nagyjából olyan, mintha az anyámmal vitatkoznék, már ha még élne. Chrissy amilyen fiatal, olyan diktatórikus módon vágja el az érveimet, úgyhogy mrá nem is próbálkozom, hiszen ha nem tud meggyőzni, akkor csak simán nyaggat. Csoda, hogy a ruhámat nem készítette ki, ha lenne bejárása a griffendéles fiú hálókörletekbe, még élére is vasalja a nadrágomat, s választ nyakkendőt, így csak a klubhelység előtt toporgott, jelezve, hogy fel sem merülhet, hogy netán más programra induljak ma. Megborotválkoztam, megfésülködtem, bár ez nem feltétlenül én vagyok, de hát na.. Ez van. Saxont úgy látásból ismerem, már neki is dolgoztam, mint gyakorlat, de én már főleg éles ügyekben vagyok illetésekes. Amolyan flegma vállvonással emelem fel a kezemet, hogy intsek a többieknek. - Szevasztok. – Aztán inkább visszasorolok a szöszi mellé, amolyan rosszalló morgással, nem szeretem, ha tömegben vagyok, akkor rámtör valami nyomasztó érzés, hogy a saját utamat akarjam járni. Most is keresem a kijáratokat, ahol le lehet falcolni, de van egy olyan érzésem, hogy ezt már végig kell csinálnom. A többiek suttogása nem igazán izgat, de úgy látom, mások is alaposan feszengenek. Viszont hiányolom Chrissy rövid szoknyáit, úgy fest végképp leszokott róluk. Azért lopva a hátsójára pillantok, már csak úgy megszokásból.
Megígérte, megbeszélték, hát eljött. Volt pár nem túl könnyed, és kellemes beszélgetése a házvezetőjével, de ennek ellenére itt van. Egyszerűen öltözött, az alkalomnak megfelelően, pálcája ott van a keze ügyében, de inkább csak figyelni szeretne első sorban, mint nagyon mutogatni az erejét. A hely az ő számára is ismerős, bár azt nem tudj, hogy itt hányan és kik fogják felismerni. Szerencsére nem hasonlít annyira Geoffra, a bátyjára, hogy könnyedén összekeverjék vele, és abban is csak reménykedni tud, hogy nem fut vele össze. Bár nem lenne belőle nagy baj,sőt, kisebb sem. Talán még örülne is neki, hogy benőtt a feje lágya, és ide tesz látogatásokat, ahelyett, hogy valahol kódorogna. Tekintetét végigfuttatja a termen, miközben halkan, lassan Griff mellé lépdel, és halkan a fülébe súg. - Biztos, hogy jó ötlet volt engem is idehozni? Mire készülünk? - halkan súgja, nehogy a többiek meghallják. Van benne egy kis megfelelései kényszer, főleg itt, főleg a nagyobbak előtt. Itt most nem lehet teljesen önmaga, és ez egy cseppet feszélyezi, bár egészen jól tudja adni a magabiztost.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eligazító terem 2016-10-16, 11:19
Hát eljött végre ez a nap is. Nem kevés munka volt, míg felvettem a kapcsolatot Saxon-nal, mert hiába tűnt el a képből Voldemort, mostanában egyre több munkája akad a Varázsbűn-üldözési Ügyosztálynak. Néhányan szerveződnek a minisztérium ellen és fel akarják fedni a mágiát a muglik előtt, ami természetesen szigorúan tiltott tevékenység. Már régóta ismerem, hiszen apámmal együtt dolgozik, talán tíz éves voltam, amikor először bemutatták nekem. Persze akkor még bőven semmi köze nem volt a jelenlegi posztjához, csak egy tehetséges Auror-tanonc volt, akivel példát akartak mutatni nekem a szüleim. Itt vagyunk tehát. Majdnem mindenki nagykorú a csapatból, de azért Igazgató-helyettessel és minden ház vezetőjével lebeszéltem, hogy tanulmányi kirándulás gyanánt, és talán egy kis gyakorlati edzés okán találkozunk Saxon Digby-vel a Mágiaügyi Minisztériumban, aztán vele együtt megnézzük a Auror-központot. Ennél sokkalta többet én sem tudok, még is büszke vagyok a szervezkedésemre, hogy a kezembe vettem az egészet és kellő komolysággal viseltetek a választott szakmám iránt. Jártam már itt, de azért teljesen más, ha valaki az apjával jön, mintha elismernék az ittlevők, hogy én is tagja vagyok a jövő Auror-nemzedékének. Végigpillantok a többi diáktársamon és mosolyogva, lelkesen vágok keresztül a hatalmas csarnokon, ahová érkeztünk a hopp-rendszeren keresztül. A lépteim kecsesek, magabiztosak, de a szobornál megállok, ugyanis ide beszéltük meg a találkozót. - Öt perc múlva tíz, tehát öt percünk még van míg ideér. - mondom, félhangosan, mert a nagy nyüzsgésben ha halkan szólalnék meg elveszne a hangom.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Minisztérium és Auror-központ látogatás 2016-10-16, 11:18
...
// Remélem mindenkinek megfelel, ha mondjuk minden legkésőbb szombat éjfélig lehetne írni és vasárnap indulna az új kör (vagy előbb, ha mindenki írt). Sorrendet nem feltétlen kell tartani, de ha tudunk, akkor tartsuk, utolsó hozzászóló viszont mindig Saxon, hogy ő diktálja a lépést. //
A hozzászólást Shanna Griffin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-10-16, 12:19-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Eligazító terem 2016-10-02, 16:07
Eligazító terem
Ebben a központi teremben akár egy száz fős auror csapatot is el lehet igazítani. Minden reggel nyolckor itt történik meg az aktuális ügyek leosztása, a témacsoportok kialakítása. Mindig tartózkodik itt egy felelős, nagyobb beosztású parancsnok.
