2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Legalább ez az előnye megvan a szigorú neveltetésnek. – Bólintok rá, igenis ha már fel kell adnom a bosszúmat valakiért, akit szeretek, megnyugtató a tudat, hogy teljes mértékben az enyém, s sosem volt másé. Így még nagyobb kincset jelent. Valahol konzervatív típus vagyok, sosem kötött le senki, mert a feladatomra koncentráltam, és csak egy-egy nő volt az életemben, de azért mégiscsak mást jelent a szűzesség egy lány életében, komoly erény, legalábbis a szememben. Nem házasodunk már ebben a pillanatban, pedig tervezek ilyesmit, de először a családi dolgokat kell lerendezni, lényegében kivárni a már megmásíthatatlant.. Grace már nagykorú, a muglik szerint is, így nem szükséges az apja vagy a nénje beleegyezését kérnie a döntéseihez, még akkor is, ha úgy kezelik, mintha valami áruba bocsájtható marha lenne. - Megmondtam, hogy nem szaladunk annyira, bőven el tudom vonni a figyelmedet, hogy még véletlenül se legyen rossz. Azért egy flakonnyi csokoládét nem eszek le rólad.. Az majd legközelebb maradt.. – Simítok végig a keblein sármos hunyorítással, megvárva, hogy megküzdjön az édességfalatkával, még csak az kéne, hogy itt a gyönyör pillanatában fullad meg. Szó szerint édes halál lenne, alul és felül más-más kéjtől pulzálva. Amint lenyelte a finomságot, folytatom, ám már nem teljesen ujjal. Lejjebb hajolok hozzá, hogy gyengéd csókokkal halmozom el az ölét. Biztos vagyok benne, hogy újszerű az érzés, akár csiklandós is lehet, így olykor szünetet tartok, hogy ismerkedjen, szokja a gondolatot. Az ujjamat sem hagyom lustálkodni, gyengéd körzéssel simogatom, s tágítom a vájatot, amibe majd talán nem is sokára máshogyan is lesz alkalmam megmártózni.. Viszont mégiscsak más így, a cél, hogy elkerüljük az esetleges surlódást, amely azon bizonyos első alkalommal felmerülhet. De miért kéne elszenvednie? Szeretjük egymást, nincsen akadálya, hogy akár tökéletes tűzkeresztség legyen..
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Abban biztos lehetsz mindenképp, nem szokásom... csapodárkodni. - ezt azért tudhatja rólam, hiszen nem volt előtte még senki, akivel eddig eljutottam. Volt már próbálkozás persze, de csak minimális, hiszen az én családi hátteremmel nem egyszerű a kapcsolatok építése, ezért nem is igen igyekeztem a dologgal. Érthető, van aminek nincs értelme, amúgy is inkább a tanulásra koncentráltam, de most cseppet sem érdekel, bár tanulok, csak épp most egészen máshogyan és mást, mint amit a könyvtárban lehet. Mert ezt ott nem lehetne, ahhoz túlságosan kezdenek hangosak lenni a sóhajaim, főleg hogy nagyon is kellemes és izgató érzés az, ahogyan hozzám ér. Bármit is mondott tudja a dolgát és azért sejtem én, hogy kellhet ahhoz akaraterő, hogy most csak várakozzon és azzal törődjön, hogy én teljesen el tudjam engedni magamat és cseppnyi kellemetlenséggel se járjon, ami követezik. - Hogy... mi? - kinyitom a szememet, sikerült egészen elkalandoznom, alig fogom fel, hogy megszólalt, mire sikerül értelmezni a szavai jelentését, már elő is kerül a csoki. Hát őszintén szólva nehéz most ezt a kettőt összeegyeztetni, a csokit és azt, amit odalent játszik el. - De csak egyet... - nem akarok belefulladni, bár tény, hogy szép halál lenne élvezetekkel teli, de azért mégis csak ki akarom élvezni úgy igazán és persze eljutni a csúcsra, amiben még sosem volt eddig részem. A csokit hát szopogatni kezdem, lágyan omlik el a számban, mégis megakad a mozdulat, amikor felnyögök, hiszen az ujja beljebb csusszan és még csak nagy akadályba sem ütközik. Végül is egy ujj még nem olyan nagy méretű, viszont annál inkább új az érzés. Végül azért csak sikerül a csokival is megküzdeni, de szavakat most képtelen lennék formálni, csak a lepedőt markolom magam mellett. Vajon a tényleges aktus ennél is felemelőbb lesz? Hiszen már most is egyre feljebb repít minden egyes mozdulattal.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
- Nem kell tudnod, hogy mit akarsz. Legalább biztos lehetek benne, hogy csak az enyém vagy. – Nevetek össze vele. Ha már így kellett lennie, ha így hozta a sors, hogy legfőbb ellenségem lányába szeretek bele, akkor a szűzesség szinte alapfeltétel. Na nem azért, hogy így tudok leginkább borsot törni az O’Harák orra alá. Nem, ha valakiért feladom a korábbi életemet, a terveimet, akkor igenis jó érzés, ha az illető csakis rám koncentrál, és nem volt még más férfi korábban a múltjában. Úgy az igazi, ha velem tapasztalja meg nemcsak a szerelmet, hanem a gyönyört is. Nem csodálom, hogy teljesen befagy a mozdulata, amikor megérintem ott, ahol még senki sem járt. Pedig milyen ügyesen cirógatott az ujjaival. Sebaj, halk sóhajtás után félreteszem a saját vágyaimat, végtére is az ő testét kell felfedezőútra indítani elsőként, aztán majd belendülhetünk mindketten. Igazán kiváncsisággal tölt el, hogy mire hogyan reagál. Lassan, de biztosan folytatom a körző mozdulatokat, olykor bizony ismét feltámadó vággyal, hiszen igenis férfias pillanat, hogy a szerelmem ilyen könnyedén elengedi magát a kezeim között. - Csokoládét? – Teszem fel a kérdést, anélkül, hogy abbahagynám a simogatást az érzékeny kis virágszirmok közül, s közepén. A szabad kezemmel a fiókomhoz nyúlok, és ügyeskedve kihúzok belőle egy finom belga bombont, hogy teljes legyen az élvezet. Ha felnéz, és kinyitja a száját, akkor a nyelvére helyezem, hiszen nem mondtuk, hogy csakis a szerelmeskedésre koncentrálunk. Pont attól lehet oldottabb, ha tudja, hogy bármennyi idő a rendelkezkezésünkre állhat. Akár napok is. Mellékönyökölök, hogy jobban lássam.. Majd finoman beljebb tolom az egyik ujjamat minden további figyelmeztetés nélkül, hogy ha már ilyen nedves kezd lenni, akkor vajon milyen lehet belülről? Azért csak óvatosan, hogy még véletlenül se okozzak fájdalmat..
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- És tudtad jól, hogy az apámnak nincsenek barátai. - és ezt hallhatja a hangomból, hogy még véletlenül sem mondom szemre hányóan. Értem az indokait, azt is, hogy mit miért tesz, hogy miért kellett ez az egész, hiszen a szülei tényleg nagyon csúnya véget értek. A bosszú bár nem minden, de az is igaz, hogy az apám, vagy épp a nénikém bárki is tette ezt valójában akkor sem úszhatja meg csak úgy minden nélkül. Nem mondom, hogy könnyű lesz végigjárni ezt az utat, vagy ha netán az apám hozzám jön könyörögni tudom, hogy mit fogok mondani neki. Ez majd akkor kiderül és majd akkor kell foglalkoznom is vele. Egyelőre nem akarok ennyire előre gondolkodni, főleg hogy nem tudhatom még, hogy mi fog történni, hogy hogyan alakulnak majd a dolgok, az életem és hogy mi lesz majd mindennek a bosszúnak a tényleges következménye. Most csak a jelenre fókuszálok, már csak azért is mert ez elég sokat jelentő pillanat azt hiszem mindkettőnk életében és a közös életünkben is, a kapcsolatunkban. - Mintha jelenleg tudnám, hogy mit akarok. - finoman elnevetem magamat, ezúttal talán minimális zavart is érzékelhet rajtam, de inkább csak azért, mert akárhogy is, de új nekem ez a helyzet és azért időbe telik majd, amíg minden részletét könnyedén tudom kezelni. Főleg, hogy időnként belegondolok ebbe-abba, vagy épp, hogy ő mire gondolhat. Bár én is ismerkedem vele, de azért mégis csak megakad a kezem, amikor ő ér hozzám még hozzá cseppet azért kényes helyen. Nem csoda, ha ezúttal az én kezem is ott marad, ahol volt és megállok a mozdulatban és egyelőre csak élvezem azt, amit tesz. Persze tisztában voltam vele, hogy az a rész érzékeny és persze azt is reméltem, hogy nagyon is élvezni fogom, de mégis csak új az érzés és hát persze, hogy most elsősorban a történésekre koncentrálok és lassan lecsukva a szememet csak élvezem azt, amit tesz. Láthatja jól, hogy nagyon is tetszik és jó eséllyel érezheti is, hiszen már bőven sikerült benedvesednem.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
- Újra igen. És hidd el, egész életemben arra készültem, hogy ezt meglépjem. Értek az üzlethez, és rengeteg a barátom, nem érzem magunkat elveszettnek. – Azt már nem lehet visszacsinálni, hogy az O’Hara hajótársaság végérvényesen csődbe menjen, a papírok már a tőzsdén, és olyan vásárlásokat kezdtünk Patrick Willammal, amely egyértelműen durván átlépik azt a bizonyos krízispontot, amelyet ha csak súrol is egy cég, ha nincsenek komoly tartalékai, akkor vége. A miénknél pedig fizetett besúgók hitettél el Grace apjával, hogy ez most olyan üzlet lesz, amire még a megélhetési pénzét is bele kell raknia. Sakk-matt. Csak éppen a lánnyal nem számoltam, és a saját szívemmel. Mert azt elrabolta, szintén visszafordíthatatlanul. Ez a mostani a tűzkeresztség, de szeretném, ha szerelmes évődésnek, játéknak fogná fel, amelynek nincsenek szabályai, nincsenek periódusai, minden akkor, és úgy történik, ahogyan, megfelelési kényszer nélkül. - Igen, így. Nem mondtam, hogy megállunk. – Azért a ruhák lekerülhetnek, szemlélődhetünk, hempereghetünk, ám végső soron a lényeggel nem kell sietnünk. Sőt, átfogalmazom, a lényeg tulajdonképpen az egész éjszaka, mi, hogy itt vagyunk együtt. Minden pillanatát úgy élem meg, mintha erre, és nem a bosszúhadjáratra készültem volna. Az más kérdés, hogy van némi pikantériája, hogy a legfőbb ellenségem lányának erényét veszem el, apám akár büszke is lehetne erre az aljas módszerre, az más kérdés, hogy mindez nem szerepelt a terveimbe, és nem bántanám Grace-t, sem így, sem máshogyan. - Még véletlenül se tedd, nem kisfiú vagyok, hogy neked essek.. Kivéve ha azt akarod. - Nevetem el magamat, megsimítva az arcélét, tudom, hogy gyengéd ölelésekre vágyik, arra, hogy az arcát nézzem, ahogyan eddig is. Majd ha gyakoroltunk, akkor rátérhetünk a vadabb szerelmesedésekre, de nem cél, hogy vágycentrikusak legyünk. A szerelem mindig fontosabb lesz, és szeretném, hogy ezt tudná is. Ettől még igenis érdekel a törékeny, fiatalos teste, amely szinte még kislányos, nehéz vele betelni. Ha már így hozzámért, s érdeklődve méregeti a tapasztalása tárgyát, én sem fogom vissza magamat annyira, hogy gyengéd érintéssel simítsak végig a szemérmén, ám a gyengédség nem egyenlő a visszafogottsággal, egy túlzóan óvatoskodó érintés inkább zavaró lehet, semmint vágykeltő. Rátapasztom a tenyeremet, hogy érezzem a lüktetését, s érzéki körzéssel végigjáratom rajta az ujjaimat. Lassan, de birtoklóan.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ezúttal tényleg nem szeretnék félretenni semmit és itt most nem is történhet meg, hiszen nincs is rá szükség. Nem fog ránk törni senki, nem fognak az ajtón kopogtatni, valamilyen fontos ügy miatt és az apám, vagy a nénikém se toppanhat be, főképp hogy nem is tudhatják hol vagyok most és ez a lényeg. Nem zavarhatnak meg és nem is akarom, mert megérdemeljük ezt, megérdemeljük, hogy együtt lehessünk végre úgy igazán. Már épp elég ideje vagyunk együtt, hiszen az egész a nyári hajóúttal kezdődött, amikor még persze legszívesebben felképeltem volna, aztán amikor csak úgy lelépett... De minden kiderült és már azt is megértem, hogy milyen nehéz lehetett neki. Nekem se volt egyszerű, de nem szabad most ezekkel foglalkozni csak azzal, hogy együtt vagyunk és hogy remélhetőleg nem okozok neki csalódást. - Akkor jó, mert pénzem nem sok lesz... bár neked sem, de majd újra kezdjük. - igen tudom, hogy minek tanulok most, de az embernek vannak álmai, hogy aztán később másféle álmai legyenek. Nincs ezzel baj, én is változtathatok, lehetnek új álmaim, amikbe most már Eugene tartozik bele és talán majd kitalálunk valami még jobbat együtt. A közös bolt bennem is felmerül, de most igazából nem efféléken jár az eszem, hanem valami egészen máson, sokkal komolyabb dolgon, ami következni fog. Nem mondom, hogy félek, de persze van bennem egy cseppnyi feszültség. Tudom, hogy vigyázna rám akármi is történne, de az biztos, hogy azért szokatlan lesz még, csak hát reméljük, hogy annyira újszerűen szokatlan, hogy nem lesz rossz, hanem megszokható. - Oh szóval így lassítunk? - elnevetem magamat, ahogyan finoman harapja meg az ajkamat. Persze tudom erről most én tehetek, hiszen ő már jócskán fel van készülve bármire és ez jól látszik is, sőt éreztem is az előbb, de igaza van, nem kellene túlságosan rohannunk, bár vannak dolgok, amiken jobb, ha túl van az ember, de ha most itt nem lesz semmi, ami akár csak kicsit is kellemetlen akkor még csodásabb élmény lehet a miénk, amire emlékezhetünk a jövőben. - Jól van, akkor... visszafogom magam, hogy te is jobban bírd. - célzok arra, hogy már az az egy érintés is elég nagy hatással volt rá. Nekem viszont már a karom is libabőrös lesz csak annyitól, amit tesz, hogy elkezd lefelé kalandozni. Már eleve az is újszerű érzés, hogy így érjen hozzám valaki, ahogyan a melleimmel játszik, vagy a mély csók, amit újra és újra váltunk egymással, de azt hiszem igen azért érdekel, hogy milyen tovább menni. Vannak szobatársaim, hallottam már fecsegést az orgazmus elsöprő érzéséről, kár lenne tagadni, hogy kíváncsi vagyok rá, hogy a valóságban milyen lehet, vajon tényleg annyira robbanásszerű hatással van az ember egész testére?
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
Már annyiszor tettük félre a szerelmünket, és a vágyainkat azért, mert a tisztesség vagy a bosszú közbeszólt. Ez már nem az a pillanat. Nem számít Frederico, vagy éppen a szüleink sem, és nincsen senki, aki megzavarjon. A szobámban vagyunk, bekulcsolva az ajtó, a madárházba ha érkezne levelem, majd később megnézem, a patrónust se idéztem meg, nem lehet semmi, ami most ennél fontosabb, mint hogy nevetve, csókolózva hemperegjünk, és végre felfedezzük mindazt, amely jutalomnak is felfogható a közös sanyarú sors után, igaz, külön kellett átélni. Neki az anyja halt meg, nekem mindkét szülőm, de legalább akik felneveltek, azok hihetetlenül családcentrikusak voltak, és nem hagyták, hogy legalább érzelmileg hiányt szenvedjek bármiben. - Drágám, te is pontosan tudod, hogy még csórón is főnyeremény leszel. – Nekem legalábbis mindenképpen, mások meg nem érdekelnek. Grace törékeny virágszál, de pont az én esetem, dacos ír lány, aki harcolni akar a saját jogaiért, az életéért, és bár az apja meg a nénje eddig elnyomta, most váltotatni akar, kilépni az árnyékokból, és velem a fényben élni. Még akkor is, ha többé nem lesznek szolgái. Tőlem megkap majd mindent, és ha dolgoznunk kell, már attól sem félteném, talán jól is állna neki. Akár egy üzletet is vezethetnénk. Értek bőven a pénz megforgatásához, ha nulláról is kezdjük, ismét fel tudunk törni. - Nem is feltétlenül a vigyázás. Attól még nem vagy bejáratva.. Ezt kéne áthidalnunk. Bár én is menő lennék az ilyesmiben, de ismerhetsz, nem éppen a szerelmes oldalamról vagyok híres. Tudom hogy nem éppen azért vagy oda, ha szavakba öntöm a gondolataimat, éppen a tettrekész oldamat szereted, de ez most már. Lényegesen más. Túl lehet esni a dolgon, de akkor az elején feltételezhetően kellemetlen lesz.. amit meg nem akarok, annyira nem sietünk. Ha viszont nem vagyunk gyorsak, hanem araszolgatunk, és többször nekifutunk akár.. – Csalafinta ötlet fogalmazódik meg bennem. Mégpedig az, amely mindig is jellemző volt ránk. A teljes egymásra hangolódás. El tudom képzelni, hogy a heves csókcsaták közepette pusztán simogatjuk egymást, szoktatva a testét, az érzékeit a gondolathoz, akár még egymásra is simulni, aztán szünetet tartani, elnyúlni egymás ölelésében, enni valamit, és beszélgetni, aztán újrakezdeni a szerelmeskedést. Hiszen erről szól. Csak ügyesen, kiélvezve minden percét.. Egy pillanatig nézem őt, és ez az a pont, amikor hozzámér. Nem írja felül a tervemet, de kétségkívül érzéki csoda, amit az ügyes ujjaival képes végrehajtani. Felszisszenek a vágytól, ahogyan az ajkára hajolok, és én magam harapom be lágyan az övét.. Hogy aztán elnevessem magamat, és nagyokat lélegezzek. Én még csupán a keblét simogatom, de merő véletlenségből én is a combjai felé mászok az ujjaimmal, lassacskán érdekes lehet felfedezni a kincsét.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem gondolok most a rossz dolgokra, se arra, amit a pincében láttam, sem semmi másra, hiszen nem akarom most azzal foglalkozni, hogy milyen nehézségek várnak még ránk, mert sajnos még biztosan lesz bőven részünk rosszban. A családom finoman szólva is problémás, ezért nem kérdés, hogy megpróbálnak majd keresztbe tenni nekünk, főleg akkor, ha az apám megtudja, hogy Eugene lényegében ki akarja semmizni őt, bár könnyen lehet, hogy apa ettől szimplán csak összeomlik, a nénikém viszont nem az a típus, ő jó eséllyel sokkal komolyabbat fog lépni, ha megtudja, hogy mi történt, vagy mi várható. Ragaszkodik a pénzéhez és a hatalmához is, nem fogja csak úgy annyiban hagyni, hogy valaki le akarja győzni, ebben igazából teljesen biztos vagyok. Még azt sem tudom én mit teszek majd, megsajnálom-e apát, vagy őket, vagy hogyan reagálok, de mindezek most olyasmik, amikre tényleg nem akarok gondolni és hát mellette, az érintései mellett igazság szerint nem is nagyon tudok. - Jó vásárt... pedig kettőnk közül most még én vagyok a tehetősebb. - csak elmosolyodom, mert tudom ez úgyis változni fog, de az sem érdekel. Jelenleg teljesen hidegen hagy, ha netán az lesz a vége, hogy alig lesz valamink és nehéz lesz majd az életünk minden pillanat, amíg össze nem szedjük magunkat. Nem ismerem a nélkülözést, de persze most vagyok olyan bátor és erős, hogy úgy gondoljam vele mindent kibírok majd. Hogy a jövőben ez nem fog-e változni... hát azt már jelen pillanatban igazán nem tudhatom. - Kétlem, tudom, hogy vigyázol rám. - és azt is tudom, hogy óvatos lesz majd és nem lesz semmi baj. Persze azzal tisztában vagyok, hogy az első alkalom soha sem a legkellemesebb, hogy vannak benne bőven nehézségek, de tudom, hogy ő épp annyira óvatos lesz majd, hogy ne legyen semmi baj sem. És még ezt is játékossá teszi, hogy az a minimális feszültség is pillanatok alatt elszálljon, ami meg van bennem. Így hát nem is hezitálok egy pillanatig sem, amikor mellém heveredik felülök kicsit, hogy ha felemeli a csípőjét, akkor lehúzzam róla az alsót. Jelenleg úgy sem látszik, hogy vörös lennék, hiszen egyébként is ki vagyok pirulva az események alakulásának hála. Azért naiv nem vagyok, tisztában vagyok azzal, hogyan működik a férfi test, ha más nem, hát azért felvilágosítottak már, ezért nem lepődöm meg annyira, de persze egészen más így látni, megtapasztalni, mint hallani róla, vagy épp olvasni. Nem csoda, hogy beharapom a számat először, amikor lekerül róla az alsó és persze pár pillanat után, amikor már magamra találtam hozzá is érek. Finoman simítva, mert őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mennyire érzékeny.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
Egészen jól megértjük egymást az ágyban is, ahogyan nincsenek köztünk veszekedések. Amilyen hirtelenek voltunk az elején, ő rá tudott ébreszteni, hogy nem a bosszúról, hanem a szerelemről kell, hogy szóljon az életem, és azóta nem is veszekszünk. Azt kétlem, hogy csak azért ilyen készséges velem, hogy ne bántsam a családját, hiszen a szerelmet nem lehet hazudni. Már ő is látja, hogy az apja meg a nénje nem éppen jó emberek, és a nyomozásunk is talán olyan nem várt eredményhez vezet majd, amely eddig előttem is rejtve volt. Ebben a pillanatban csakis a kettőnk világa marad, nincsen szó bosszúról, szegénységről, a szerelmünk az, ami létezik. Jobban mondva annak beteljesülése. Megsimítom az arcát, ahogyan fészkelődik az ölemben, és nem tudok betelni a látványával. Pontosan olyan, amilyennek elképzeltem. Nem csak az, amit látok, hanem amit érzek, amit tapintok, amit szívok. Merthogy erről is szó van. Nem vadul, csupán kedvesen, érzékien, hogy ne okozzak lényegi fájdalmat, inkább a felfedezés útján haladok. Nem tudom, hogy meddig fogunk eljutni ezúttal, ha végül csupán némi játszadozás lesz, hát az sem baj, akkor is ki tudunk elégülni, ha máshogyan vagyunk együtt. - Pontosan ezt vártam Grace.. Jó vásárt csináltam veled. – Lehelem mosolyogva az ajkába, és finoman megnyalom a fülét. Lehet, hogy csiklandós, de hát ez ilyen játék, nem lehet a visszafogottság mentén haladni. Muszáj még kitapasztalnunk, hogy mi az, ami leginkább a kedvünkre van, nekem most éppen ez, viszont ez kettőnkről szól, így a lassú tempó az indokolt, nem a vadulás. - Remélem te sem fogsz. – Biztosan voltak már elképzelései arról, hogy ha bárkivel együtt lesz, kiváltképp ha velem, akkor az milyen lesz majd. Semmilyen szorongást nem látok nála, csak némi szégyenlősséget, amit nem kell túlmagyarázni, majd elmúlik. Én is izgulok egy cseppet, de csak azért, hogy ne okozzak majd fájdalmat, ha úgy döntünk, hogy átlépünk bizonyos kapukat. Azért nem semmi, ahogyan kinéz, számomra nyilvánvalóan ő az eszményi nő, ha nem így lenne, oda sem mentem volna hozzá a hajókorlátnál. - Na most lehúzhatod az alsómat, és akkor te is elmondhatod, hogy vetkőztettél. – Nevetem el magamat halkan, s mellé heveredek, hogy kézreálljak. Közben viszont a kebléről áttérek a hasára, és a vállára, ami a simogatást illeti, muszáj őt jól megnéznem magamnak. Az erényét még nem bántom, hiszen ha rátapintok a lényegre, akkor már nem fog tudni a vetkőztetésre koncentrálni. Már az alsómon keresztül is láthatja, érezheti, hogy mennyire tettrekész vagyok, ám mégsem sietős a dolog, hogy bármennyire is zavaró legyen.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért lássuk be volt nehézségünk is bőven a kapcsolatunk kezdetén, az ellenségeskedés meg volt, bár elég gyorsan átcsapott valami egészen másba, viszont aztán amikor kiderült számára, hogy ki vagyok. Rendesen rám ijesztett, amikor csak úgy szó nélkül eltűnt egy időre, vagy amikor végül visszatért és kijelentette, hogy nem működik ez az egész és kiderült távoliak, de még rokonok is vagyunk, de mindez most eltörpül, mintha meg se történt volna a múltban, mintha nem is történt volna baj és mintha nem várna még ránk így is épp elég nehézség, pedig az még akad bőven sajnos, mielőtt rendben lesz az életünk és a dolgaink. Neki ott a bosszú, még ha most van is hogy háttérbe szorítja és ott van a családom rengeteg titkai, amiknek félek hogy még csak a felszínét kapargatjuk és még ki tudja, hogy mi jöhet ezek után is az egészre, de ilyesmikre most nem gondolok, mert egy biztos. Szeretem és az is, hogy ezúttal nem toppanhat be senki sem, hogy megzavarjon minket és bennem nincs cseppnyi félsz sem, hogy bármi rosszul alakulhat. - Rendben van, ezzel ki tudok egyezni. - mosolyodom el, de azért igen egy cseppnyi pír megjelenik az arcomon és egy leheletnyi zavar is, hiszen hamarosan teljesen mezítelen lesz és őszintén szólva én még nem láttam így senkit sem a másik nem tagjai közül, még az apámat sem, hiszen a mi családunkban nem divat az ilyesmi. Mindenki visszafogott és a saját szobájának rejtekében intéz mindent, épp e miatt is van, hogy valahol talán egy kicsit tartok tőle, hogy lekerül ezúttal rólam is minden, de úgy látom nem várt többet, nem várt mást, legalábbis nem mutatkozik efféle az arcának egyetlen rezdülésén sem. - Szólok... ha tudok. - hiszen már csak attól is szaporábban veszem a levegőt, hogy az ölében ülök és már csak a fehérnemű alsója maradt rajtam, arról nem is beszélve, hogyan játszik a melleimmel és még a reakciót is figyeli. Hamar sikerül kipirulnom a kis kényeztetéstől, amit eszközöl és nem is kérdés, hogy emelem a csípőmet, amikor lekerül rólam az utolsó ruhadarab is. Nagy levegőt kell vennem, hogy megpróbáljak visszatérni a valóságba és felfogni, hogy mi is történik, hogy a nadrágját is elkezdhessem lejjebb tolni, bár úgy nehezebb, hogy már a hátamon fekszem, így jó eséllyel csak megkezdeni tudom a mozdulatot, de hogy minden más felesleget lekapjon, az már az ő dolga lesz és valószínűleg már az következik, hogy látni fogom a meztelen valóságot is, és ahogyan kapkodja a levegőt már bőven van rá esély, hogy a meztelen valóságnak sem a nyugodt alapállapotával fogok szembesülni. - Legalább... nem csalódtál. - hát persze, hogy eljut a tudatomig, hogy már csak attól is felnyög, hogy így lát az ágyában ruha nélkül. Ha jól sejtem akkor neki jóval nehezebb lesz azt a lassabb tempót diktálni, bár már nem vagyunk túlságosan távol attól, hogy a lényeg következzen és abba most nem igen akarok belegondolni, hogy milyen szűk az a hely, ahová majd neki be kell jutnia. A természet ezt biztosan úgy oldotta meg, hogy ne legyen olyan vészes. Beszélgethettem volna már ilyesmiről Aislinggel, de azért mégis csak a családom a családom és mi nem igen szoktunk effélékről nyíltan diskurálni.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
Sosem kellett egymástól tartanunk, vagy akár attól, hogy nem lehetünk együtt. Mindig is meg akartuk oldani ezt a kardinális kérdést, s hátra soroltunk minden más akadályt, amely felmerülhetett. Oly könnyű volt elengedni a lassan évtizedre visszanyúló bosszúhadjáratot, hiszen egy közelibb, édesebb célnak sokkal meghatározóbb jelentése van. Ha magamban nézek, eddig csak egy eszközt láttam, a bosszú angyalát, aki az ismeretlenség homályából feltör, hogy végzetét jelentse egy olyan családnak, akiben cseppnyi tisztesség sincsen. Amióta viszont Grace-t ismerem, teljesen más a saját megítélésem. Lehet, hogy ha a tükörbe nézek, egy győztest látok. Valakit, aki arra született, hogy elengedje a múltat, és igenis boldog legyen, s boldoggá tegyen egy másikat. Nekem is van esélyem a szép életre, meg hogy olyan családom legyen, amely a szüleimnek nem adatott meg. - Igen, tényleg? Akkor legközelebb majd lassabban csinálom, vagy te vetkőztetsz. – Vigyorgok vissza, viszont még rajtam van az alsóm, azt megpróbálhatom lasabban lehúzni, noha nem a férfiaktól szokták várni legtöbbször az érzéki striptízt. Egyenlőre mégiscsak odatérdepelek hozzá az ágyon, hogy megközelítsem, és rájőjjek a hacukája nyitjára. Sejtheti, hogy nem vagyok teljesen gyakorlatlan, viszont eddig nem ez volt számomra a fő csapásvonal. A vágy gyorsan végigfut rajtam, amikor már felülről rajta sincsen semmi, mégiscsak lassan óvatosan kell majd megközelítenünk a kérdést, hogy még véletlenül se fájdalmas emlékként maradjon benne. - Legalább te kérted, és nem én itatlak le. – Búcsúcsók az ajkára, hiszen ha már így felkínálkozik a kebleit illetően, muszáj vagyok felfedezni őket. Játékosan cirógatom az ingerlő halmokat, olykor felnézve a lány arcára, hogy vajon mire hogyan reagál. Így, hogy az ölemben ücsörgök, nehéz lesz megszabadulni a további ruházattól, viszont nem sietünk sehova. Gyengéd szívó mozdulattal veszem az ajkaim közé az egyik rózsaszín éket, aztán somolyogva felnézek. – Majd megpróbálok nem rohanni, és csak szólj, mert nem vagyok gondolatolvasó. – Na igen, nálunk már csak így megy, őszinteség minden tekintetben, és bár nem kell mindent kimondani, de azért máshogyan is lehet azt jelezni, hogy éppen mire vágyik. A derekánál fogva támasztom meg, hogy végül fölé hengeredve fektessem az ágyra, és óvatos mozdulattal hámozom le róla a bugyit. Kicsit fel kell emelnie a csípőjét, míg én magamnak csak a nadrág gombját, és zippzárját oldom meg, ha ennyire akar, hát vetkőztessen. Én magam viszont alig tudok betelni a látvánnyal, ösztönösen nyögök fel, tényleg vissza kell majd fognom magamat.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Csak vele nevetek, amivel azt a minimális netán félszt is oldja belőlem, amit ott van, pedig eleve tényleg minimális. Tudom jól, hogy vigyázni fog és oda figyel rám és azt is, hogy nem esne nekem, ezért is viccelhetünk ezzel, ezért is nevethetünk, hiszen tudja nekem még nem volt más és már én is tudom előttem sem állnak kész sorok, hiszen logikus is, épp eléggé lefoglalta őt a bosszú, az töltötte ki elsősorban az idejét és nem az, hogy nőket csábítson az ágyába, de mára már más a helyzet. Hajlandó volt miattam, értem feladni a bosszút, amit minden áron véghez akart vinni és most mégis inkább a mellett van, hogy majd arra is sor kerül, de először velünk legen minden rendben és most úgy érzem rendben is van. El tudom felejteni, amit a pincében láttam és hallottam, képes vagyok kiverni a fejemből minden jövőbeli akadályt és veszélyt, ami ránk les, pedig abból van még bőven. - Ez tényleg így van, pont így volt szép. - és igen ettől még hálás is vagyok neki, hogy türelmes volt és nem várta, hogy bármit is elkapkodjunk. Lássuk be azért az én helyzetem nehezebb, hiszen a családomról van szó, akiket ki akar semmizni, de már nem bánom. Azok alapján, amiket tudok... de idő kellett, hogy mindezt elfogadjam és persze kezelni is tudjam és, hogy ne aggódjak folyton a miatt, hogy mi lesz majd. Így is lehet még épp elég baj, de legalább már nem kell folyton izgulnom és aggódnom, hogy mi lesz holnap, legalábbis a miatt nem, hogy mi lesz velünk. - Nekem a tiédben is van izgalmas. - mosolyodom el, hiszen lássuk be Eugene szép férfi, gondolom épp elegen voltak, akik megpróbálták már pont a miatt elcsábítani és a dolgos élet a testén is látszik, nem egy elhízott alkat sőt... azért még nyelek is egyet a kidolgozott test láttán. - Te sem panaszkodhatsz, de... köszönöm! - igen hálás vagyok, hogy így érzi, mert én sosem gondoltam, hogy tökéletes lennék, vagy épp gyönyörű. Persze a vörös haj különlegessé teszi az embert, de nem öltözöm kihívóan és még csak nem is áldott meg a sors kirívó idomokkal és ha jól tudom a férfiak azt szeretik. Nem vagyok deszka, de közelebb állok ahhoz, mint a telt keblekhez. - Jó ötlet volt a likőr. - igen finom a nyelve íze is így, még inkább mint egyébként és segít tényleg abban is, hogy elengedjem magamat, így a melltartóból már én magam bújok ki és ejtem le az ágy mellett a földre. Izgulok, szó se róla, a bőröm már kipirult, bár az nem csak e miatt. Azért az is új nekem, amit most ténylegesen érezhetek is, ha már az ölébe húzott. Egyébként sem láttam még férfit meztelenül, de főleg nem éreztem ilyen közelről a férfiasságát senkinek sem és a legmeglepőbb az, hogy mindez milyen hatással van rám. Jó eséllyel ezt a bugyit már nem lesz komfortos érzés visszavenni.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
- Ne kísérts.. – Nevetem el magamat. Ha nem lennék úriember, akkor most teljesen vadul állnék a kérdéshez, és abban semmi romantikus nem lenne, holott mi első sorban szerelmesek vagyunk, nem szeretők. Ráadásul neki most ez az első, nem lehet semmilyen elhamarkodott, bántó, fájó dolgot alkalmazni, nem mintha egyébként ilyesmiben lennék jó. Tulajdonképpen én sem mondhatom, hogy sok kapcsolatom lett volna, de hozzá képest nyilvánvalóan tapasztaltabb vagyok lényegesen. Ez most rólunk szól, olyan helyzetetet teremt, amelyre talán mindketten egész életünkben vágytunk; a szerelmünkkel lenni. Ez már csak azért is érdekes, mert a bosszúvágy töltött eddig ki, most pedig a szerelmes vágyakozás. A kettő még csak rokon fogalomnak sem tekinthető, noha mindkettő a szenvedélyből fakad. - Nem érzem azt, hogy fájdalmas lett volna várni rád. Ez így volt szép. – Férfi szükségletek ide vagy oda, elég eltökélt vagyok ahhoz, hogy képes legyek várni, nem lettem türelmetlen, hiszen tudtam, hogy ha úgy kell lennie, akkor majd együtt legyünk egyszer, amikor a helyzet úgy hozza. Együtt értünk meg, és nem szaladtam előre az ábrándozásban, a kapcsolatunk harmónikusan fejlődött, igaz, nem az átlagos ütemben, mert a megismerkedésünk első percében már csókolóztunk. Na igen, konvencionálisnak aztán nem is nevezhetném magunkat, de legalább szép emlékeink lesznek újra és újra. Viszonzozza a szerelmi vallomásomat, egy csókot hintek az ajkára, de mielőtt folytatnám, ledobom a felsőmet, hogy aztán vigyorogva fogadjam a megdöbbenését. - Az én ruházatomban nincsen semmi izgalmas Grace. Azon jobb túlesni, ellenben a tiéden.. – Dobom a földre a felsőt, és a csizmát lerúgva már kúszok is hozzá oda az ágyon térdelve. Nem bonyolult a ruhája, na persze, attól még mégse férfikézhez való, legalábbis gyakorlatot kell szereznem benne. Egyszerűbb lenne benyúlni alá, és letépni, de akkor gyorsan kifogyna a ruhatársa. – Gyönyörű vagy. – Ezt eddig is tudtam, hiszen legutóbb a hajón is láttam már fehérneműben, a bál után viszont azt otthonomban nem jutottunk el idáig. Megcsókolom, hogy a nyelvünk is összeérjen, a finom édes alkohol hátha segít neki feloldódni. Gyengéden kikapcsolom a melltartóját, és az ölembe ültetem, hogy a hátát simogassam. Nehéz vele betelni, és ha már a gyorsaság volt a problémája, hát most akkor az ő kezébe adom a további lépés kulcsát, hiszen a melltartót még nem hámozom el róla, és a bugyit sem.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az már meg van, hogy mit kell tennünk, de most nem akarok erre gondolni, a bajszos fickóra és az egész családi mizériára, hiszen önmagában is épp elég bonyolult, jobb ha megpróbálunk nem túlságosan sokat gondolni rá. Sose gondoltam volna, hogy a családom ennyire problémás, de nagyon úgy fest, hogy így van és most már ezzel kell együtt élnem és ezt kell kezelnem. Eugene pedig... hát azt se hittem volna, hogy akibe is sikerül beleszeretnem pont a családomat akarja tönkre tenni, de ez is megtörtént végül és már ezzel kell együtt élnem és őszintén most cseppet sem érdekel, hogy mi milyen szinten is vagyunk rokonok, mert még ez is benne van pluszban, sokad unokatestvérek, ha jól sejtem, de az... nem olyan nagy dolog. - Jól van úriember, de most nem kell annak lenned és... ennyit a múltbéli rettenetes nőszemélyekről. - mosolyogva puszilok oda a szájára, hiszen sejtheti igazából nem vagyok kíváncsi rá, hogy kivel mennyire volt úriember, vagy sem. Velem nem volt az, de azóta minden csodálatos. Persze mindketten eléggé temperamentumosak tudunk lenni, ha arról van szó, minden bizonnyal lesz még köztünk a jövőben tányér törés, amikor majd nem értünk egyet, de nem érdekel, ezzel most aztán végképp nem akarok foglalkozni. Most csak a pillanat számít, a jövő, Frederico, a családom, vagy épp a pince nem érdekel. - Tudom és nem is lehetett könnyű, de... ma megjutalmazlak érte. - évődő mosollyal puszilom meg az ujját, amivel az ajkaimat simítja végig. Persze tény és való, hogy ilyen téren is neki van több tapasztalata, de engem mindig is úgy neveltek, hogy ne adjam oda csak úgy magamat akárkinek és lássuk be ezt mindenképpen ajándéknak veheti, hiszen mégis csak ő az első, akivel ilyen közeli viszonyba kerülök és a tetejében úgy, hogy néhány hónapja még a családom ellen áskálódott, nyáron pedig még velem is olyan otrombán viselkedett, hogy ihaj. Persze talán, ha nem teszi, nem is kelti fel az érdeklődésemet. - Tudom, ahogyan én is, bármennyire is őrültségnek tűnik kívülről ez az egész, de... akkor is szeretlek. - sok minden van, ami ellenünk szól, túlságosan sok minden, bár biztos vagyok benne hogy Aisling pont e miatt mondaná azt, hogy ez így tökéletes, na de ettől még ugyanúgy nem könnyű a helyzetünk és jó eséllyel még rengeteg akadály áll majd előttünk, de mindezek most nem számítanak, mert most senki sem zavarhat meg minket, nem úgy, mint legutóbb a házában. Amikor ezek után csak úgy felkap felnevetek, úgy karolom át a nyakát, de közben még egy csókot azért kikövetelek magamnak, csak aztán hagyom, hogy lepakoljon az ágyra, ahol már én araszolok hátrébb, és várom meg, amíg lekapja a felső ruházatát. - Nagyon... gyors vagy. - nem kérdezek rá, hogy vajon mióta nem bújhatott ágyba senkivel, azért annyit tudok, hogy a férfiaknál ez azért fontosabb szükséglet akkor is, ha őt lefoglalta a bosszú és nem ez volt számára az elsődleges. - Nem olyan bonyolult. - azért mégis csak hevesebben kezd el dobogni a szívem és akaratlanul még a bőröm is kipirul, mert bár ott a hajón, amikor először találkoztunk azt elérte, hogy lássuk pusztán fehérneműben, de ezúttal ennél tovább is fogunk menni és azért érthető módon egy cseppnyi zavar van bennem e miatt, arról már nem is beszélve, hogy nem tudhatom, hogy tetszeni fog-e neki a látvány, de nagyon remélem, hogy igen. Azért, ha kell akkor segítek neki, de nem a legkacifántosabb ruhám van rajtam, főleg hogy ez szimpla iskolai viselet, habár nem az egyenruha, de akkor is csak egy szimpla felső és farmer.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
Megugrom kissé, amikor az oldalamba csíp, de csak játszásiból, mert bírom én a fájdalmat bőven. Halászok között nőttem fel, kétkezi munkából éltem pár évvel ezelőttig, csak most tértem vissza az egyetemre, mert így lehetek hivatalosan is sokat az O’Harák közelében. Annak idején, amikor még varázslóiskolába jártam, én voltam az a szegénygyerek, aki mások levetett gönceiben jár, használt könyvekből tanul, de sebaj, manapság már nemesúrnak számítok, még ha a nevem nem az apám neve, és ha elit társaságba ülnék be, jól kinéznének, hogy felkapaszkodott hólyag vagyok. Valahol igazuk van, mert legszívesebben eltaposnám ezt a réteget. Rábólintok, hogy előbb a kellemetlenkedő ficsurt takarítsuk el, aztán foglalkozhatunk magunkkal. - Oh nem, a nők eddig huszadrangúak voltak az életemben. Ha mégis volt valaki, akkor úriember voltam, így kivánja a tisztesség. Csak veled voltam.. olyan bántó. Abban a pillanatban nem sajnáltam a dolgot, viszont.. azóta is lángra lobbantasz, újra és újra. – Nem, semmi szükség nincsen rá, hogy ármányos cselekkel szerezzünk meg egy nőt, arra a szüleim sem volnának büszkék. Grace-nek is csak azt akartam megmutatni, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Csak mert nem vagyok született nemes, még ugyanolyan ember vagyok, mint az az elit kör, amiben él. Az más kérdés, hogy én is O’Hara vagyok, de a burzsuj dolgokat nagyon elutasítom. - És különben is, mi az, hogy becsülendő? Talán nem tartasz tisztességesnek? Drágám én az életcélomat adtam fel a kedvedért. – Mosolygok rá végigsimítva az ajkán. Most már ő lett az életem értelme, de kétségkívül sötét alaknak számítok, amit válallok is. Azért nem lehetetett egyszerű neki is megbarátkozni a gondolattal, hogy a családja ősi ellensége lett szerelmes belé. Aztán átlendültünk, és most már egymásért élünk. - Reméltem, hogy így lesz, és nem kell erőltetnem a dolgot. Tudod Grace.. nem számít semmi sem. Bármi is történjen velünk, egyszerűen.. szeretlek. – Mosolygok rá megsimogatva a haját. Tényleg jó érzés számomra, hogy ennyire egymásra vagyunk hangolva, már a hajón sem volt olyan, akit kérlelni kell. Neki is vannak vágyai, egybefügg az akaratunk, ami már régóta azt jelenti, hogy együtt lenni. Megcsókoljuk egymást, és bólintok, ezúttal semmi sem állhat utunkba. – A nászéjszakát előrehozván.. A küszöbön azért át tudlak vinni..! – Nyúlok a derekát elkapván a combja alá, miután már nincsen a kezében pohár. Hagyom, hogy átkarolja a nyakamat, és átfáradunk a hálómba. Alapvetően nagy a helyigényem, így az ágy sem kicsi, de nem franciaágy. Amolyan másfeles, de bőven el fogunk férni. Leteszem gyengéden, majd levetem a csizmámat, hogy aztán felé forduljak, és egy mozdulattal kibújjak az összes felső ruházatomból, immár félmeztelenül hajoljak oda hozzá. – Lássuk csak, hogy kell ezt kicsomagolni.. – Évődően puszilom meg a vállát, amelyről lehámozom a ruhát, mielőbb látni akarom a meztelen bőrét. Vágyakozóan mérem végig, de a ruhája nem szenvedhet kárt, azért mégsem vagyunk vademberek.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Héj! - nevetve csípek bele az oldalába. Azért azt tudja, hogyan kell az embernek visszahozni a jó kedvét és tény és való elég jó is benne. Ügyesen hozza vissza a kedvemet az eddigi aggódás után, pedig abból mára már bőven kijutott a fura képek miatt a pincében és persze úgy általában az egész családom helyzete miatt. Nem egyszerű az életem, na de kinek az? - Akkor Frederico az első, aztán a többi. - bólintok végül mosollyá szelídítve a nevetést. Igen az a fontos, hogy a ne kelljen hozzámennem ahhoz a rettenetes alakhoz, mert tudjuk jól, hogy csak a hozományra menne rá, ami pedig szintén tudjuk jól, hogy úgy se lesz, hiszen Eugene akciója végén az egésznek egyébként is vége. Nem lesz O'Hara vagyon, sem semmi más, hiszen az egész el fog úszni, csak ezt még Frederico nem tudja és amire megtudja addigra már lehetőleg nem is lesz itt és eláll a tervétől, hogy el akarjon venni, vagy apa nem akar majd hozzáadni. - Ezek szerint még nem próbáltad az ilyesmit másoknál, ez azért becsülendő. - igazából soha sem beszéltünk arról, hogy neki milyen tapasztalata volt előttem, kikhez volt köze, kikkel volt együtt. Nem is nagyon akartam tudni, mert kétlem, hogy az jó kedvre derítene, bár amennyi időt azzal tölthetett, hogy bosszút forraljon a családom ellen, valahogy nem hiszem, hogy igazán lekötötte volna ezen kívül bármi, vagy bárki más. Talán tehát nem voltak túl sokan előttem, akiknél efféle trükkökkel kellett volna próbálkoznia, legalábbis remélem. Azt azt hiszem tudja, hogy nekem még nem volt, ő azért már biztosan tapasztaltabb nálam, de ha jól sejtem akkor igazán komoly kapcsolata, komoly érzésekkel még tényleg nem volt és nekem ez bőven elég, lista pedig nem érdekel úgy sem arról, hogy kikhez volt köze a múltban. - Honnan tudod, hogy nem én csábítalak az... ágyadba? - na jó, azt hiszem hamar rájövök, hogy a mondat nem stimmel, hiszen mivel az ő ágyáról van szó, még sem mondhatom, hogy én csábítom az ágyába, mivel eddig már a második alkalom, hogy az ő ágya került a közelbe. Az enyém nehezebben kivitelezhető lenne, mindkettő, az itteni is, hiszen más házba vagy beosztva. - Bosszúszomjas pedig már nem vagy... nem úgy és főleg nem vagy idegen. - nem kortyolgatok, egyszerűen csak felhörpintem a likőrt, hogy aztán közelebb hajoljak és megcsókoljam. Ezúttal nem törhet ránk az apám és senki sem igaz? - Szóval... megmutatod az ágyad? - hiszen még addig nem is jutottunk el, ez még mindig a kanapé, de azt hiszem lassan már nincs mire várni. Amúgy sem tudjuk mit hoz a holnap és jó eséllyel még épp elég nehézséggel kell szembenéznünk a boldog végkifejlet előtt, már ha egyáltalán van esélyünk ilyesmire.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
- Először viszont Frederico-t intézzük el. Nem félek attól, hogy bajba keverném, messziről lerí róla, hogy tisztességtelen, és hozományvadász. Nem mintha ezzel az apádat, vagy a családodat akarnám védeni. Csakis téged. Látod, még szerencse, hogy olyan pofátlan voltál a hajónál, hogy meg kellett csókolnom téged. – Nevetek rá kajánul, valahogy furcsán indult a kapcsolatunk, de ez így volt szép. Nem tudtam, nem tudhattam, hogy ősi ellenségem egy szem lánya olyan gőgös, hogy móresre kell tanítanom, de láthatjuk, a sors engem is alaposan megleckékztetett, hogy beleszerettem, és nem tudom nélküle élni. Ez mindkettőnknek komoly csavar, és megoldásokat kell találnunk. Az már egészen biztos, hogy együtt leszünk, viszont még ott a családi fogadalmam, s bonyolítja a terveinket, hogy nem tudjuk, mi is történhetett annak idején pontosan, kit talált Grace a nénje alagsori titkos pincéjében. Ebben a percben viszont mélyebb ismerkedésre vágyunk egymással, s nem számítanak a gondok. Már egymásra találtunk, megszereztük a másikat, akkor lehet néhány felhőtlen óránk, vagy akár napunk is. - Önként? Ha ezt tudom, már a hajón ezzel itattalak volna..! – Bólogatok sokat sejtetően, hát hogyne lenne. A likőr egyébként is illik hozzám, mert valahol arany középútként helyezkedik el az egyszerűbb, és a drágább italok csuszkáján. Nagykorú egyetemistaként a saját szobámba azt hozok be, amit akarok, lévén nem veszélyes anyagról van szó. Nyilván ha túlzásba vinném az ivást, azt érezni lehetne és simán kicsapnának az iskolából. Felállok, és a szekrényemhez lépek, amely éppenséggel pont a hálóban van. Megbüvölve némi némi jégmágiával, hogy tartósítsa a finomságokat. Ráadásul az ilyesmi hűsen fogyasztva tényleg finomabb mint szobahömérsékletűként. Hozok két poharat is, ám az egyiket én fogom magamnak teletölteni, nehogy azt higgye, hogy gyorsan leitatom, aztán bele is vágunk, ezúttal nem sietünk sehova, és nem kell kapkodunk. A likőr még nincs felbontva, ami egyúttal azt is jelzi, hogy másokkal nem szoktam gyakran inni. Lehuppanok mellé az ágyra, átnyújtva mindkét poharat, és töltök. - Egészségedre Grace. Gondoltad volna, hogy a család ellen áskálódó bosszúszomjas idegen fog az ágyába csábítani? – Veszem át tőle az egyik poharat, az üveget pedig leteszem az ágy lábához, nehogy útközben magunkra borítsuk, hiszen még szándékunkban áll inni belőle. Most az a fontos, hogy ne legyen ideges, de azt hiszem ő már az elején sem volt, hiszen nyilvánvaló, hogy mennyire összillünk.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem ismered úgy, mint én... nem hiszem, hogy csak, mert telt az idő ártatlanabb lenne. - csóválom meg a fejemet, mert ebben tényleg nem hiszek. Jó eséllyel ő még mindig ugyanolyan, mint volt, sőt ki tudja, az is lehet, hogy azóta rosszabb lett, hiszen még többet tanult, sajátított el. Nem lepne meg, ha tényleg erősebb lett volna azóta és talán még több csel és fondorlat van a tarsolyában, amiket nem akarnám, hogy bevessen ellenünk, mert félek annak csak rossz vége lehet és tudom ő aztán biztosan nem fogja vissza magát és nem érdekli, hogy minek mi az ára. - Jól van, ez így jó lehet, akkor apa nem érezné sürgetőnek, mert most talán pont azért gondolja, mert érzi, hogy bajban van. Így akkor nem kell drasztikus lépést tennünk. - igen mindenképpen jobb lenne, főleg mert nekem itt az iskola és amíg ezt a családom támogatja sajnos függeni fogok tőlük és be akarom fejezni. Szeretnék saját életet, főleg akkor ha minden meg fog változni, hiszen ha Eugene eléri, amit akar, ha a családomat kiforgatja a vagyonából, akkor ezzel engem is, ami persze nem érdekel, de ki kell találnom, hogyan élem utána az életemet és nem tehetem meg, hogy csak rá támaszkodom. Azt nem is tudnám elviselni, hogy eltartson és nekem ne legyen dolgom, épp e miatt szeretnék tanulni még és persze egyébként is érdekel az ereklyevadászat. - A csoki csodás lenne és egy ital... nincs csoki likőröd? Az a kettőt vegyíti és imádom! Két pohár és önként dobom le a ruháimat... - szélesen elmosolyodom, na nem mintha amúgy le kellene imádkozni rólam bármit is egyébként, nem erről van szó, de próbálok ellazulni és nem nagyon gondolni mindarra, ami ránk vár, mert hát biztos, hogy még nehéz út van előttünk, mint ahogyan mögöttünk is ez volt, de jó eséllyel ez nem is fog könnyebbé válni. Nem is reménykedem effélében már rég, de most nem akarok erre gondolni, hiszen Eugene birtokán félbe szakítottak minket, de most nincs itt senki sem, aki zavarhatna.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
- Nem tudom, hogy nekem mennyiben árthatna, a családoddal kapcsolatban szinte mindenre fel vagyok készülve, de reménykedjünk, hogy ha ő is volt, aki tönkretette a szüleimet, már ki lett húzva a méregfoga. – Utalok arra, hogy Margaret már nem mai csirke, lehet, hogy már nehézkesebb, szenilisebb, nem forognak már úgy az agyának a tekervényei, mint húsz évvel ezelőtt. Aztán lehet, hogy mégis rosszul gondolom, egy ősi manipulatív gonosz az idővel is érhet, és lehetnek már kifinomultabb eszközei. Nyilván jó lenne elébe menni, mielőtt ő támad, de én Grace-t választottam a bosszú helyett, és nem tehetem meg pusztán félelelemből odacsapok. - Vagy.. ha Frederico-t félreállíthatjuk, én magam is levelezésbe kezdhetek az apáddal, miszerint egy messzi földi gazdag nemes vagyok, aki majd szándékozik elvenni a lányát, és áldást kér. Akár ez is működhet, amolyan időhúzás gyanánt, amíg rá nem jövünk, hogy milyen módon vehetetlek el, hogy a családod ne árthasson nekünk. Tudod a legrosszabbra kell készülni, aztán kellemesen csalódunk, bármi történjen is. – Frederico egy ártatlmatlan piperkőc, akinek csak a szája nagy, de azon túl, hogy olykor megrángatta Grace-t, nem sokat tud tenni. Emberileg egy hitvány alak, és mint férfit, bármikor leteremtem, így hát nem tőle kell félnünk. Még szerencsénk is van, hogy nem valami komolyabb, esélyesebb kért talált az apja, aki mondjuk Grace-ben is komoly dilemmákat indít el. Aztán úgy döntök, hogy lassacskán ideje a tettek mezejére lépni, itt senki nem zavarhat meg minket, és úgy fest, már Grace is tisztában van vele, hogy kapcsolatunk, a szerelmünk útjába nem állhat semmi, ezért készséges a felajánlása, én is pont erre gondoltam volna. - Akár azt is megtehetjük, de mit szólsz némi felvezetéshez? Egy közös fürdőzés? Egy ellazítós ital? Csokoládé? Mindhárommal szolgálhatok, akár vegyítve is. – Most itt nem számít, hogy mit is látott pincéjükben vagy hol, az a holnap megoldandó problémája lesz majd. Felállok, és magam után vonom, a hálószoba felé indulva, de le tudunk kanyarodni fürdő vagy a mini konyha felé is. Végtére is már nem sietünk sehova, a vágyunk aligha fog csillapodni, csupán szeretném, hogy ha valamihez társítani, hogy még véletlenül se legyenek ellenérzései. Erős akaratú lány, és kétlem, hogy bizonytalankodni fog, mégis, úgy vélem, hogy vehetjük egy kicsit játékosabbra is a dolgot.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Remélem is, hogy Solina megérti majd, hogy nem nyugodhatunk csak úgy, ha nem tudjuk, hogy mi történt a múltban. Lássuk be mégis csak a szüleiről van szó, az én nénikémről. Az egy dolog, hogy bárhogy is nézzük végeredményében rokonok vagyunk, viszont a tetejében még valami sötét titok is lappang a háttérben azon kívül, amiről már eddig is tudtunk és hosszú távon nem tudhatjuk, hogy ez nem nyomja-e rá a bélyegét a kapcsolatunkra, vagy nem derül-e ki valami olyasmi, ami miatt végképp összeomlok vagy én, vagy ő... vagy az egész világunk. Igenis inkább előbb tudjuk mi ez az egész, mint utóbb, akkor legalább megpróbálhatjuk kezelni, vagy feldolgozni. - Azt hiszem jobban is jársz, a nénikém olyan riasztó tud lenni és nagyon szigorú is egyében. Jobb, ha óvatos leszel vele, főleg ezek után. Bele se merek gondolni, hogy mit tett... ha netán ő tett valamit. - mert hát még mindig nem tudjuk, hogy mi volt ott lent a pincében, hogy ki és miért van oda bezárva, hogy az egész egyáltalán miért történhetett, vagy nem csak egy emlék volt, ahogyan Eugene mondta. Jobb lenne, de félek tőle, ha a nénikémet nézem, hogy bármiről szó lehet. Vajon Solina tényleg tud erről valamit? Miért nem mondta el? - Igen ez jó lesz így, legalább lebuktatjuk és időbe telik, amíg apa mást talál... remélem. - mert ha nagyon az a célja, hogy férjhez adjon, akkor biztos, hogy mindent megtesz majd azért, hogy ezt el is érje, nekem pedig oda kell figyelnem, hogy időben tudjam, miben ügyködik, ha netán ügyködik valamiben, mert akkor a következőt is le tudjuk buktatni, legalábbis remélem és persze remélem, hogy Frederico ellen is találunk majd valami terhelőt, hogy apának elmenjen tőle a kedve és ne kelljen végül mégis a szökés mellett dönteni. - Csak ne akkor, amikor már... túl sok minden történt. - halkan sóhajtok csak egyet. Próbálom kiverni a fejemből a kellemetlen gondolatokat és remélem, hogy sikerül is, de azért nem merek tökéletesen bízni abban, hogy semmi rossz sem történhet. Igenis benne van a pakliban, hogy mindent megváltoztathat a múlt. Az érzéseinket nem, de... ki tudja, hogy milyen hatással lehet ránk. De most el kellene lazulnom és ebben igaza van, innen messziről úgy se tehetünk semmit, nem faggathatjuk ki Solinát sem, tehát nem is sok értelme van a végtelenségig csak gondolkodni azon, hogy mi lesz ha. - Nem megyünk át az ágyra? - jól van értem én a célzást és a mélyebb csókok után kicsit bár elnyúlok a kanapén, de aztán csak elhúzódom annyira, hogy meg tudjak szólalni. A kanapé nem tökéletes, főleg akkor, ha tényleg ezúttal tovább akarunk menni. Egyszer már majdnem megtettük és bár mondhatnám, hogy csak hirtelen felindulásból történt, de azért nem csak erről van szó. Azért már ismerjük egymást elég jól és nem is épp olyan rövid ideje, azt hiszem... nincs mire várnunk és nem is igazán akarok, talán így tényleg elfelejtem azt a látomást, vagy villanást a múltból, vagy a jó ég tudja, hogy honnan.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
Bólintva játszom a hajával. Solina mindig is a javunkat akarta, és meg kell értenie, hogy a titok felemészt minket, ahogyan a szüleimet is, és Grace sosem lesz biztonságban. Tudnunk kell, hogy mi történt, most már felnőttek vagyunk, gyakorlatilag a saját házasságunk kapujában, és ha Solina továbbra is védi a múltat, azzal már csak árt, nem pedig használ. Igazság szerint sosem gondolkoztam nagyon az összefüggéseken, elfogultan követtem apám tanácsát, miszerint meg kell erősödni, és elpusztítani az O’Harákat. Na nem szó szerint, hiszen nem akarta, hogy gyilkos legyek, viszont lehet a szegénység szélére is sodorni őket. - Ezen nem lepődöm meg. Bár a világ a férfiakat állítja be gyengébb nemnem, a háborúk mögött is mindig nők álltak. Kivétel nélkül. Nem csak stratégiailag, hanem felbújtók is egyben. Nem általánosítok, viszont meglepve sem vagyok, hogy így gondolod. Mindenesetre én most még csak az apádat ismerem, a nénédről csak hallottam Santiagoéktól, valóban nincsen egy jó híre.. – Egyértelműen tartanunk kell a nőtől, akit láttam a bálon, de még a mosolygása ellenére sem tűnt túlságosan kedves teremtésnek. Sőt, taszító volt, már az egész aurája. Fennkölt, gőgös, de nem úgy, ahogyan Grace neveltetése indokolná. Igen, van benne valami őrült, ami baljóslatúvá teszi. - Hogyne, na de ezt nem a jólelkű Alvarezre bízom. Tudod az intézőm maga a tisztesség, nem szeret kémkedni, beleártani magát más ügyeibe, még a jó érdekében sem. Viszont egy aurorral jó kapcsolatot ápolok, ő Frederico körmére nézhet. Most viszont foglalkozzunk magunkkal szerelmem. Engedd el a gondokat, most itt vagyok neked, a múlt majd úgyis visszatalál hozzánk. – Ölelem át, szenvedélyes csókkal szétnyitva az ajkait, és egyúttal fölé is kerekedni. Talán most itt a szobámban senki nem zavar meg minket. Nem állhat közénk semmi, és bár a türelem nem éppen az erényem, a bosszúhadjárat során megtanultam várni. Ezért hát várok Grace-re is ha kell. Mégis, ez most nem kell hogy a visszafogottság pillanata legyen. Lehet, hogy ez csupán egy szenvedélyes csók lesz, vagy netán több is válik belőle? Más az, ha egy csókkal letámadjuk a kiszemelt lányt, de az erényére törni azért mégsem olyan illendő, így csak szépen, megfontoltan haladok, ezúttal érzékletesen fejezem ki a vágyaimat, hogy a combja belső belét kezdem el simogatni a csókok hada között, hátha veszi a lapot.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Akkor megpróbálom. Meg kell értenie, ha nem értjük ezt az egészet, akkor nem lehetünk sosem boldogok, hiszen sosem tudhatjuk mi nyúl utánunk a múltból, mit dob be akár a nénikém, vagy... más, akiről semmit sem tudunk. - halkan sóhajtok csak egyet, hiszen Eugene talán nálam valamivel többet tud erről az egészről, de ő sem ismeri a kirakós minden darabját és amíg nem tudjuk, hogy mi történt a múltban a szüleivel pontosan, hogy ki és mit tett ellenük, hogy az apja miért a börtönben halt meg, hogy miket látott... addig kétlem, hogy minden rendben lehetne az életünkben. Akár megszökünk, akár nem, akár hozzámegyek, akár nem. Remélem, hogy erre a dada is rájön majd és megérti, hogy csak tiszta lapot szeretnénk, lezárni azt, ami elmúlt és saját életet kezdeni, olyat, amire nem a régi tettek vetnek árnyékot. - De mégis hogyan élhetne ott lent évek óta, úgy hogy én észre sem vettem? Te... el tudod ezt képzelni? - az egy dolog, hogy nekem fel sem tűnt, de embertelen bánásmód is, valakit bezárni a pincébe és ott tartani egyedül, vagy egy dadával, főleg hogy az a pici baba is ott volt vele. Nem értem és még most sem tudom, hogy mi volt az egész. Valóság, jelenés, csak egy emlék, vagy álom... szellemek, de nem hagy nyugodni, ebben biztos vagyok. - Ez nem tűnik olyan lehetetlennek. Margaret néni nekem mindig is... sokkal félelmetesebbnek tűnt, mint amilyen valaha is az apám volt. Tudod ő az a csendes fenyegetés, akit nem tudsz... hová tenni, de tudod, hogy nem jó, ha a közelében vagy. - igen a nénikém mindig is félelmetes volt, ez nem is kérdés. Nem csak azok miatt, amiket tett, vagy mondott, már maga a megjelenése is olyan tiszteletet parancsoló, mintha képes lenne az ember legmélyére látni, mintha mindent tudna, még azt is, amit én nem. Amikor apa hazavitt Eugene-től, akkor is az a pillantás... mintha azt sugallná, hogy mindent tud és hogy nem fogja engedni, hogy úgy legyen, ahogyan nekem jó. Nem tudom, hogy miért, néha úgy érzem mindennél jobban gyűlöl, vagy csak... mindenkivel ilyen? - Azt hiszem igazad van és nem kellene egyből a legerősebben nyitni, csak ha nincs más választásunk. Utána tudsz nézni, vannak kapcsolataid? Már meséltél róla, de le is kell buktatni, vagy csak... jelezni neki, hogy tudod, hogy kicsoda, hogy ő maga tűnjön el végleg? - én nem vagyok jó az effélében, azért van amiben rá kell, hogy bízzam magamat. Soha sem volt szükségem trükkökre, taktikázásra, most viszont nem tehetek mást, ezt is meg kell tanulnom, mert ha nem teszem... tudom, hogy csak rossz vége lehet és az biztos, hogy eszem ágában sincs hozzámenni ahhoz a kiborító alakhoz. Ha viszont hazamegyek, hogy utána járjak a pincében látottaknak ki tudja, hogy mire akarna rávenni a nénikém. Jobb lenne ennek elébe menni.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
- Igen, bízhatunk benne, hogy mellettünk van. Végülis ott volt egész gyermekkoromban, és téged is imád. Jót akar nekünk, és nagyon is támogatja azt, hogy mi ketten boldogok legyünk. – Tudom, hogy az elején bántónak tűnt a viselkedésem, de csak a gőgjét akartam letörni. Mint kiderült, közel sem olyan, mint az apja, és a nénje, de a hajókorlátnál támaszkodva ezt nem tudhattam, csak hogy nyafogott azon, hogy mennyire nem vagyok úriember. Na igen, tényleg nem vagyok, és erre büszkén szegem fel az államat. Keményen dolgozó becsületes ember vagyok, aki berzenkedik mindentől, ami elit. Az más kérdés, hogy a beilleszkedés kedvéért kiválóan játszom a szerepemet. - Nem lehet, hogy valami eltitkolt családtag, akit szégyelnek a külvilág elől? Dadák kisgyermekekre szoktak vigyázni, vagy.. magatehetetlenekre. – Tűnödöm el a kérdésen. Grace ugyan még nem kapott hivatalosan komornát, hiszen nem férjes asszony, de ha ez változik, akkor csakis az én feleségem lehet. Bár ha a halászok közé megyünk lakni, ott nem lesz szüksége ilyenre, ahogyan a Roxfortban is megvan kiszolgáló személyzet nélkül. A női dolgokban a gyengélkedő javasasszonyai mindenben segíthetnek neki. - Nem is tudom, hogy melyikük a rosszabb. Apám elmondásából a te apád a rosszabb, de mi van akkor, ha a háttérben Margaret állt mindig is? Gondolj csak bele, végig ott élt a házban, és most az ő pincéjében találtál valakit elzárva? Az apád gyakran üzleti úton van, és bár ő a családfő, mi van, ha végig a nénéd manipulált mindenkit, ez nem lehetséges? – Igaz, hogy most Grace is sokáig távol volt, de talán ő jobban ismeri a családját, mint amennyire én tippeletni tudnék. Az O’Hara család titkai mélyebbre gyűrűznek, mint sejtettem volna, de Grace még inkább elképed, hiszen ő meg ott nőtt fel, így rá kell jönnie, hogy a családja nem azok az emberek, akiknek hitt, akiket feltétel nélkül szeretett. Most, hogy felnőtt, egy darab húsnak számítják, akit el lehet adni a vásáron. Alávaló, hűtlen viselkedés ez a részükről. - Ezt csak egy módon előzhetjük meg. Vagyis.. kettő. A legegyszerűbb, ha megelőzzük őket, és mi magunk kelünk egybe. Ez vérre menő háborút jelent majd, amelyben te leszel középen, kitagadnak, meghurcolnak. Azt hiszem erre ráérünk még. A másik, hogy utánanézünk Frederico kétes ügyeinek, és megtaláljuk a gyenge pontját. Manapság igen kevés az aranyvérű korodbéli kérő, akivel apád meg lenne elégedve. Ha megfúrjuk a tervét, akkor egy ideig tervezhetünk nyugodtan. Bár én vagyok a férfi, a döntés ezúttal a tiéd. Gondolom romantikusabb lánykérésre számítottál, de lássuk be, felnőttek vagyunk, egy életre fogadtam neked szerelmet és hűséget, most józanul kell mérlegelnünk. – Könyökölök fel, és magamhoz ölelem, amikor bújik. Besiklik a blúza alá a kezem, de csak azért, hogy megnyugtató közelségben érezzük egymást, hiszen ha együtt kívánjuk tölteni az éjszakát, nyilván még többre is sor kerül, de előbb meg kell nyugodnunk, és komoly döntéseket hoznunk.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Talán megpróbálhatnánk, ha azt látja, hogy nem hagy nyugodni a dolog, ha jót akar nekünk, akkor csak válaszol nem? - én legalábbis ebben reménykedem, mert szeretném tudni, hogy mi folyik itt és egyelőre a helyett, hogy bármi kiderülne még több rejtélyre derül fény, amiket nem értünk. Azért elég megrázó volt az a kép a pincében, miközben nem is tudtam róla, hogy egyáltalán van pincénk, nem csoda, ha ennyire meglepett, szinte lesokkolt a látvány, főleg hogy eddig nem tudtam róla és ki tudja, hogy ez az emlék mióta van oda beragadva. - Nem tudom, alig volt időm megnézni az a másik nő... talán valami dada elzavart, hogy bajt hozok rájuk és a saját fejemre is, de nem volt ismerős... igazából fogalmam sincs, hogy ki volt. - hiába töröm a fejemet, még arra is alig emlékszem hogyan nézett ki, nem hogy még ismerős is legyen. Nem tudom ki lehetett ott, na de az még bizarrabb lenne, ha oda tényleg be van zárva valaki, ez... azért csak nem lehet, hiszen csak éhen halnának ott ketten is, főleg úgy, hogy nem tudtam én sem eddig róluk. - Nem zárhatták be oda őket Eugene, ez... annyira abszurd, erre talán még a nénikém sem képes, legalábbis... remélem, hogy nem. - még a gondolatba is beleborzongok, hogy ez tényleg lehetséges legyen. A nénikém sok rosszat tett már és sok mindent nézek ki belőle, na de hogy képes legyen valakit még be is zárni... ilyesmire még gondolni sem akarok. - Mi lenne a megoldás mégis? Az egész annyira... nem fogok ahhoz az alakhoz hozzámenni, de mit tegyek, ha hazamegyek és apa mégis ezt várja el tőlem? Nemet mondok, de... ha az nem elég? - a szüleit is elválasztották egymástól, teljesen kikészítették őket igaz? Akkor mégis miért gondolja azt, hogy másképp is meg lehet oldani? Akárhányszor vissza kell mennem oda rettegek attól, hogy mi lesz, hogy mi következik, hogy nem erőltetnek-e rám valamit, amit nem akarok, hát mégis hogyan és miért akarnék oda visszamenni és kockáztatni, hogy tényleg hozzá akarnak kényszeríteni ahhoz a rémes alakhoz? A simogatás hatására persze közelebb húzódok hozzá és oda bújok. Ennyi belefér persze, de mégis aggódom, hogy mit hoz a jövőnk, így nehezebb elengedni magamat.
♫ Someone you like ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Órák után
- Ezt nem tudom, apa zavaros mondandójából ez nem derült ki. Csak ez a Zöld szem.. Azt sem lehet megoldani, hogy te kérdezősködj otthon, ha csak nem Solinát faggatni, ő talán még képben is van. Viszont tudom, hogy ő meg jót akar nekünk, és elfelejteni mindent, ami régen volt. Talán nem is válaszolna. – Csóválom a fejemet, mert most már én is úgy vagyok az egésszel, hogy hátra kéne hagyni az O’Harák sötét történetét, és saját magunkkal foglalalkozni. Grace teljesen eltérített az eredeti életpályámtól, amit már cseppet sem érzek bajnak, viszont állandóan előtör a múlt, és nem ereszt. Nem szabadna hagynunk, hogy mindig visszahúzzon, hiszen az tönkreteheti a kettőnk boldogságát. - Hallottam már ilyenről, ha egy emlék igazán sötét, vagy fájdalmas, testet is tud ölteni egy bizonyos helyen. Viszont ha valóságos volt, akkor nem lehet, hogy tényleg őriznek ott valakit? Nem volt neked ismerős? Hogy nézett ki? – Kérdezek vissza, mert látszik, hogy Grace is teljesen meg van rettenve attól, amit látott. Kezd kitágulni a világa, felismerni azt, hogy az egyébként szigorúnak tartott apja, és nénje nem az az ember, akinek hitte őket, sötét titkokat őriznek. Olyan titkokat, amik a jelenben is tönkretehetnek életeket. Akár az övét is. Hiszen már látszik, egy O’Hara nem lehet biztonságban, ha szerelmes, mert itt ez így nem működik. Ha ellent mond az otthoniaknak, halálos veszélybe kerül. Így viszont én megvédhetem, mert már ismerem a forgatókönyvet. Úgy fest mindketten arra jutunk, hogy Solina lehet a kulcs, de nem rohangálhatunk minden kétséges kérdéssel az egykori dadámhoz, hiszen nála is felszakadnának a sebek. - Ezt el is hiszem, nem hozzád való. De képes volnál egy életen át menekülni? Én szeretlek, és megszöktetlek, ha kell, de emlékeztetnélek, hogy lassan a csőd szélére kerülök a bosszú miatt, és csak az itteni barátaimnál találnék úgy tisztességes munkát, amiből újrakezdhetem. Ezt valahogy máshol kell lezárnunk. – Túrok bele a rézvörös tincsekbe, és gyengéden a keblét kezdem el simogatni, kétlem, hogy bármi ellenvetése volna, hiszen az ágyamban vagyunk. Komoly témákról beszélünk, amit nem árt enyhíteni némi intimitással.
♫ Heaven ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Újra együtt! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
