Rúnák terme (VI. emelet)

Sienna & Reginald

- Ez a vesszőparipád? Nem, nem gondoltam ennyi miatt levenni a kezemet rólad, viszont egy bocsánatkérést elfogadnék... nagyot üt az a tintásüveg, főleg a sarka. Valószínűleg kék folt is marad utána.  
Félig komoly fintorral masszírozom meg a mellkasom ominózus pontját.

Sienna & Reginald

- Hacsak rejtve nem hüllő vagy, hatalmas pikkelyekkel, kötve hiszem. A mágia felismeri. Felismerte még azt is, ahogy elmorzsoltad a krétát a védelmi rúnán. A feladat a gyors és hatékony, nem pedig a gyöngybetűs és maradandó volt. De igen, több lehetőség volt előtted, az hogy hogyan fogalmazol a rúnákkal ténylegfifikásabb és rugalmasabb, viszont nekem az a dolgom, hogy a helyzetben működőkre hívjam fel a figyelmedet. Máskülönben ha nem így lenne, nem ülnél itt a hetedéves külön rúnatanon, hanem te okítanál másokat.
A mosolyom könnyedén futja és ragyoja be az arcomat, bárminemű rájátszás nélkül. Hagyom a földön a rajzolatot, de mégis ügyelve, hogy ne lépjek a mágiával futott vonalakra lépdelek visszafelé, a másik padja felé.
- Szóval a jó hír, hogy nagyonis van helyed nálam, nem túlzott édesapád.

Sienna & Reginald

A kezdődő lelkesedésben gesztikulálásra emelt karjaim erre a dacos visszakérdezése elengednek, és sóhajban emelkednek meg kissé a vállaim.
- Írjam körbe jobban a kérdésemet? A közönség segítsége kellene, esetleg felezzük meg a válaszlehetőségeket? - az elveim között szerepel, hogy nem a nebuló a témavezető az órákon. Még mindig én vagyok a szabályalkotó, és akármennyire is laza a stílusom, a makacsságomon ez tökéletesen érződik. Legalább annyira kemény a fejem, mint a másiknak.
Viszont amíg megadom a lehetőséget a lánynak, hogy válaszoljon tisztességesen, addig van kapacitásom a mumussal foglalkozni. Szinte szórakozott gyakorlatiassággal veszek el egy vörös krétát az asztalról, amivel egy egyszerű vonalat húzok a csapda körétől a vándorszekrényhez. Ezt persze stílusosan kicsit megcsippentve a nadrágszáramat, egy kisterpeszből hajolva, széles és lendületes mozdulattal viszem véghez.
Amikor mindez megtörtént, akkor egyszerűen hozzábiggyesztek egy megfordító és egy kapcsolórúnát a másik kész köréhez.
És lám, nem nagy ördöngösség. A mumus formát bont, mintha ott sem lett volna a betegségben enyésző árnyékember. Viszont a szekrényajtó becsapódása erőteljesen sejteti jelenlegi helyét.
-Nos?

Sienna & Reginald

Ha akar, ha nem, jönni fog a leányzó. Valóban nem akarok azért kék-zöld nyomot hagyni a karján, de az akaratomat véghezviszem, és becsüccsentem a padba.
- Nnna, ha elfelejtetted ezt a durcázást, akkor folytathatjuk is a lényeggel. - A testemmel-arcommal Sienna felé fordulok, két, figyelemfelhívóan felemelt mutatóval is kezdve bele a monológba, közben lassan hátrálok. Természetesen a mumus kissé tanácstalanul, és ép ezért vesztve a hangsúlyából álldigál a helyén. Nagyjából takarom is a hátammal.
- A kör tökéletes ötlet volt, majdnem időben be is fejezted, de... de ha meg akarod védeni magadat, és körben gondolkodsz, akkor magad köré rajzolsz, és nem várod meg hogy hátha a valami belesétál a csapdába. Ez egy defenzív csapda, annak majdnem tökéletes, neked pedig szimplán defenzívnek kellett volna lenned - ha rögtön azzal kezded le sem tudott tolna tapogatni a mumus. Na, és mi lett volna még hatásosabb, ha nem magas kis körébe húzod fel a rúnákat? Mi van még közelebb hozzád, mint a lábujjad előtt körbe a talaj, ha saját magad óvnád valamitől...?
Azért várnék némi interakciót is amellett a felvetett áll mellett, erről szól az élet. És a leányzó biztos lehet mostanra abban, hogy nem a berendezésdobálást teszem az első napirendi pontra.

Sienna & Reginald

- Na gyere, Bogaram, mutatok valamit. - A kontextusból kiragadva merész is lehetne, szóval ne ragadjuk ki abból a megszólalásomat. Amilyen dacosan ellenkezik egyébitánt a másik, nekem úgy kúszik vissza a derűs nyugalom az arcomra, és egyébként is sugárzom magamból, mintha legalábbis radioaktív lennék. Ha szelíd erőszak azért ennek ellenére megkövetelt a helyzetben, szóval ennek fényében kívánom elindítani magunkat, vissza a terembe. Persze, a mumusproblémára is gondolok.
- Csak csüccsenj be az egyik padba, rendben?

Sienna & Reginald

Igazán aljas húzás akkor lett volna, a be sem jelentem, mi fog történni. A korrektség stresszfaktorral arányos elegyét a véleményem szerint tökéletesen megadtam. Tehet alatt nő a pálma... bár jelenleg leginkább alulburjánzik.
Figyelem a lassan, betegen vánszorgó nő-mumust. Tökéletesen sejtem, kije lehet, nem kell nyomozónak lenni, hogy az ember ilyesmiket kideríthessen. Azt is megfigyelem, hogy a lány dermedtsége igencsak későn oldódik, majdnem túl későn, és akkor sem tökéletes. Ráadásként nem is mindegy, merre felé hurkolódik ez a kör... na de ezt majd később. Behúzva ugyanis az az Eolh, a mumus pedig egy láthatatlan kalickába kerülve kapirgálja a mágikus falakat.
Itt már én is kiengedek a tüdőmből egy ottmaradt adagnyi levegőt, és már épp kiszélesedő mosollyal csapnám össze a tenyerem, amikor... amikor egyenesen a képem felé látom repülni azt a fránya tankönyvet. Nem mintha nem értenék egyet a másikkal - nekem is kedvem lenne dobálni, csak nem az arcomra, ami voltaképpen a munkaeszközöm is.
Az utolsó pillanatban térek ki a vaskos gerinc elől, mielőtt még rugalmatlanul ütközne az orrommal. Ráadásként hátra is kapom a fejem a vállam fölött, ahogy utánanézve az nekicsapódik a szekrénysornak mögöttem.
- Miss-ugh. - pontosan ennyi jön ki a torkomon, ahogy fordulok vissza, mert telibe a mellkasomon talál egy kocka formájú fiola. Az üveg ezután engedve a gravitációnak a padlóra hullva szétcsattan, kék tintával terítve be azt, és fájdalmamra, a cipőmet. Már cseppet sem egyenes a tartásom, bár valószínűleg ennek is köszönhetem hogy a többi, nem túl kártékony tereptárgy mind mellettem és fölöttem suhan el.
- Miss Morgan!
Ezt már éppen ezért nem szakíthatja félbe holmi fájdalmas tintatartó. Tenyeremet még mindig a becsapódás pontjára tapasztom, és ahogy elfogy a dobálnivaló... hát látom, hogyan iramodik el a kis szöcske.
Megforgatom a szemem mert tudom mi következik. Egyrészt nem szokásom dolgokat annyiban hagyni, főként miután ilyen tombolást végzett az opponens. Így a kelletlen szemforgatás után már iramodok is, egy fájdalmas fintorral engedve el a mellkasom.
Ami azt illeti kicsit több kell ahhoz, hogy egy kis tini lefusson, hamar beérem, és az egyik karjára fogva fordítom magam felé.
- Sienna, még nincs vége az órának. Gyere szépen. - határozottan tartom, és jelentőségteljes pillantással tekintek le az arcára.

Sienna & Reginald

Nem az én vesszőparipám, a leányzó élt vele másodsorban is. A szemforgatást mondjuk tényleg nem látom, de ha látnám is sem lenne lényeges a jelen helyzetben.
A külső megfigyelőhöz képest talán kicsit élénk, de főként nyugodt léptekkel követem a lassan formálódó jelenséget. Az egész jelenet miatt lecsapódó információmorzsákat úgy szedegetve, mint a kismadarak.
Érdekes, határozottan.
Aztán siklik csupán le a tekintetem a krétával a kézben dermedt leányzóra, majd tovább, a kimaradt rúnára:
- Eolh, mint a vasvilla, húzza csak be. - hallatszik a határozott hangom, bár bizonyára a másik számára mintha egy másik dimenzióból szólna. Történetesen megadnám még a lélekőrlő szituációban a lehetőséget, hogy a lány józansága győzedelmeskedjen a félelme fölött.

Sienna & Reginald

- Strigulázva a második szexista megjegyzés. - A hátamat láthatja a másik, meg az erre a replikára elmenőben, figyelmeztetően felemelt mutatómat, ahogy ugyebár vonulok. A hangom kedélyes, éppcsak mintha fel is nevettem volna a visszavágáson. Tökéletesen érzem az egyensúlyt, hogyan legyek élettel teli, de nem harsány.
Pár lépés csak az én lábaimmal és megállapodok az egyik emberes szekrény előtt, majd gótikus kulcsa fejére akasztva a mutatóm fordulok meg.
Sienna persze a papír fölé borul - egy vérbeli Babbling-tanírványtól mást sem vártam volna. Legfeljebb még, hogy kérelmet ír latinul a mumusnak zaklatás ellen...
A tartásomban egyébiránt nincs semmi fenyegető, ha a másik a munka közben vet is rám egy pillantást: fél tenyerem még mindig a zsebemben, óra sem tik-takkol a háttérben. Az egyetlen bizonytalanság ugyebár a balomban elhelyezett kulcsfejben rejlik, amit bármikor nyithatok, amikor kedvem úgy kívánja.
Voltaképpen egészen addig a bizonyos fordulópontig biztos vagyok benne, hogy jobb volna talán meg sem alázni a lányt, viszont ahogy a krétával karistolt rúnák a padlón, és körben kezdenek el rendeződni, széles mosollyal vetem fel az állam - és nyitom az ajtót.
Történetesen ez a vándorszekrény az, amit Lupin is előszeretettel használ az óráin, de most jó szolgálatot tesz... Én mintha nem is léteznék a mágikus bestia térképén, úgy ignorál. Viszont hacsak a vörös Hollóhátas nem volt olyan sebes, hogy ezt a fenyegetést kiküszöbölje, akkor a lény figyelme kereszttüzébe kerül, és kihúzza belőle a félelmének tárgyát. Ilyen formában közlekedik tovább felé.
Én pedig ha látszólag rest is vagyok, mégsem teljesen. Egyrészt kíváncsi vagyok a fenyegetettség mennyiben befolyásolja a másikat - folytatja a karcokat, menekülőre fogja... bármi kis jel tökéletesen érdekes a szememben.

Sienna & Reginald

Harminc egynéhány év után már vagyok annyira tisztában magammal, hogy nagyjából tudjam, mikor milyen mozdulatommal vagy pillantásommal, a mondandómmal mit eredményezhetek másokban. És a határok felmérése és kijátszása az én hatásköröm. Persze a tanár-tanítvány viszony akaratlanul is az én dominanciámat szolgálja, hiszen én vagyok a szabályalkotó - és jelen helyzetben ezt ki is fogom használni.
Arra a bólintásra, vagy biccentésre elmosolyodom.
- Látom elvitte a kneazle a nyelvét, de sebaj... láthat itt rengeteg krétát, pennát, tollat, meg padlót és táblát is, pergament. Kérem alkossa meg a leghatásosabb rúnavédelmet egy mumus ellen, úgy hogy nem tudja, mennyi ideje van rá... hajrá kisasszony, csak a jelre várok, hogy induljon a menet.
Egyenesítem ki magam ezzel együtt ellendülve a támasztott asztaltól el is távolodok tőle. Határozottan kopogó léptekkel indulok meg a terem északi fele felé, ahol a szertár található.
- Aztán csak kreatívan...

Sienna & Reginald

Felemelem a vállaimat kissé, ami helyettesíti a felemelt tenyereket jelen helyzetben, ahogy a másik megadja a válaszát. Szinte öt éves tervként is.
- Rendben, Miss Morgan, a pályaválasztás részleteivel ráérünk később foglalkozni, a szándékra szerettem volna rákérdezni, de akkor ezzel rendben is volnánk. Mit szólna egy kis gyors tudásfelméréshez, hmm?
Mosoly be, élénk tekintetem a csinos kis arcon. Volt szerencsém végiglapozni a tantervet az alsóbb évfolyamokon is, de nem láttam át miért kell egy évet pazarolni a germán rovásírással való írás-olvasásra, amit egy átlagon alatti intelligenciájú diák is legfeljebb két hét alatt tökélyre visz, ha azzal levelezik az órák alatt... sokkalinkább a kézzel fogható tudás érdekel.
És láthatóan nem félek első körben bedobni a leányzót a mély vízbe... Ami az elsősorban fontos tudásfelmérés mellett a jellemtől is egy szép képet adhat akár, hisz az a stresszhelyzetekben mutatkozik meg leginkább. A freud-i tudatalatti nagyon szépen tud bujkálni ugyebár, ha ilyen kis rendezett, laboratóriumi körülmények közé szorul. De abban mi az izgalmas?

Sienna & Reginald

Azért a leányzó monológjának záróakkordjaira látványosan szalad fel a szemöldököm - meg szalad ki egy kisebbfajta nevetés a számon. Végigsimítok a nyakkendővel kezdődő mellkasomon, mintha csak zavart kényszercselekvés volna ez egy betalált bók után. Persze az arcomon tökéletesen látszik, hogy ez félig komoly legfeljebb.
- Ilyen tényszerűen megállapított nemmeghatározást talán legutoljára anyám szülőorvosa eszközölt, de igen, eltalálta. Ebbe is, és sok mindenben különbözünk a professzorasszonytól, és magának ez mindenképpen szerencse. - a gördülékeny mozdulat amivel simítok a másik felé lazán mutató ujjban áll meg. De nem sokáig, siklik is tovább, a zsebeimbe. Fejemet kényelmesen félrebillentem, mintha ilyen szögből is ajánlatos volna megmustrálnom a leányzót.
- Mondja csak, mennyire akar a jövőjében foglalkozás szinten rúnákat vésni? Mert ha nagyon, akkor nem kímélem... ha kevésbé, akkor sem. Csak jó tudni az ilyesmit, kalkulálva azzal mennyire mélyüljünk el a témában.

Sienna & Reginald

Bizony, hogy nem sok minden változott a helyszínen - egyelőre kisebb gondom is nagyobb annál, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Elvégre ez csak egy terem, ami benne folyik az sokkal fontosabb, minthogy mennyire elavult, avagy sem.
Szóval két lépéssel amúgy is meg szerettem volna kerülni az asztalt, és ha a másik kezet nyújt, hát fogadom is és kicsit megszorítom válaszkánt. Azért már az első benyomás is erőteljes - kicsit koravén a leányzó, és ebben az egyszerű, felnőttes gesztusban ez elég jól megmutatkozik. Az ajkam szélén állandósuló kis mosollyal intek újra a szék felé mindezek után, hogy csak bátran.
- Nos kisasszony, mit szól az ötlethez, hogy innentől kezdve plusz rúnaórák keretein belül foglalkozzunk egymással... örülünk, szomorúak vagyunk, tetszem, nemtetszem első benyomásra. És nem áltasson, maguk az első pillanatban eldöntik ezeket a dolgokat. - tárom el kissé a kezeimet magamtól, és visszadőlve az asztallaphoz hátul  folytatom a mondókámat. - Babbling professzorasszony csupa szépet és jót írt magáról, de azt is tudnia kell, hogy nálam inább gyakorlati jelleg oktatásra lehet majd számítani.