2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nyakamon a pályaválasztás és noha a jövőmet mindig is a kviddiccsel kapcsolatosan képzeltem el, a legutóbbi kaland során tudomásomra jutott információk változtattak ezen valamennyit. Grindelwald a dédapám, ami nem igazán hagy nyugodni, hiszen a hét év alatt, amíg az alapképzésre jártam, majdhogynem mindennap szembejött a neve valamilyen szinten, amióta átköltöztem Angliába a tanulmányaim miatt. Jól tudom tehát, mennyi borzalmat követett el ő és a hívei egy úgymond "nagyobb jó" érdekében, hogy mennyi bűncselekményt vittek véghez és noha Gina azóta folyamatosan sulykolja belém, hogy nem én tehetek arról, amit ő tett, valamilyen szinten mégis csak felelősnek érzem magam miatta... Elvégre, az egyik dédunokája vagyok és nem készülök ugyan sötét mágusnak, ahogy nem is volt összetűzésem a törvénnyel egyetlen alkalommal sem, de ez a láthatatlan teher mégis folyamatosan nyomja a vállamat. Tennem kell valamit, olyasmit, amivel helyrehozhatom a múltban elkövetett hibákat, még akkor is, ha ez semmiség csupán. Az aurorság pedig a rosszak elleni harc, ezzel törleszthetek egy hangyányit és legalább egyikünk megpróbál nyíltan is szembeszegülni a híres felmenővel. A nagynéném csatlakozott hozzá, immár pedig világossá is váltak az okok számomra, de nekem ilyesmi egyáltalán nem áll szándékomban. Az egyetemre való jelentkezésig van még néhány hetem, így hát egy rakás paksamétával a kezemben jelenek meg az Auror Parancsnokságon, ahová a Mágiaügyi Mininsztériumból küldtek tovább engem. Állításuk szerint itt bővebb tájékoztatást fogok kapni arról, hogy milyen tantárgyból milyen minősítés szükséges, vagy hogy egyáltalán mennyi esélyem lesz ezen a pályán. Ha jól hallottam, fizikai felvételi teszt is a részét képezi ennek a dolognak, noha amiatt kevésbé aggódom, semmint az elméleti fele miatt. A kviddics miatt igen kiemelkedő az állóképességem, jó formában is vagyok, bírom a terhelést. Nem hiszem tehát, hogy ez gondot jelentene számomra. A bejelentkezésnél, még a pultnál, megkértem a kisasszonyt, hogy ha lehet, Gerard Warringtonnal szeretnék beszélni személyesen. Fogalmam sincs, mi ennek a menete, hiszen az is lehet, hogy éppen terepen van, de egyelőre bízom a szerencsémben. Nyilván akadnak itt olyanok, akik konkrétan azzal vannak megbízva, hogy a hozzám hasonló bizonytalan pályakezdőket terelgessék a helyes irányba és ez nem azoknak a dolga, akiknek a nyomozás lenne a feladata, de Gerardot már ismerem valamilyen szinten és ha egy vadidegen rákérdezne, hogy mégis mi motivál azzal kapcsolatban, hogy ezt a pályát válasszam, hát fogalmam sincs, mit felelhetnék erre hirtelen... A Hősök termében várakozom egyelőre, némileg rezzenéstelen arccal bámulva a bejáratánál elhelyezett hologramot, amelyen a minisztérium által leginkább keresett top 10 sötét mágusok adatai és képei villannak fel, majd váltják egymást folyamatosan. Elkövetett bűnök, utolsó ismert tartózkodási hely... Azért némileg feszélyez, amikor Grindelwald is felbukkan köztük, de minden lélekjelenlétemet összeszedve olvasom el a kiírást. Elvégre, ha minden jól megy, pár év múlva már én is a nyomában leszek...
Több ötletet is bevetek, ami csak eszembe jut, de lassan jutok el a végső megoldásik és hát egy kis idegességet is szül, amikor meglátom a visszaszámlálót a falon, ami kapkodást hoz magával. Az ilyesmi sose jó ómen, így nem csoda, hogy a végén bár megtalálom a megoldást, de az idő épp előtte jár le egy kicsivel. Felciccenek, de sokáig nincs idő rá, hogy morcosan meredjek az immár összetört tükörre, mert megjelennek az aurorok és Nicolas is. Egy pillanatra összevillan vele a tekintetem, azt hiszem valamelyest erőt is merítek a jelenlétéből, hiszen a legutóbbi kiakadásom után azért jócskán segítség volt, hogy ne süppedjek a depressziómba. Aztán persze egyelőre még nem tudom, hogy Blaine hogyan teljesített. Feszülten rázom meg a kezeket és fogadom a gratulációkat sorban, mert már elsősorban az érdekel, hogy a többieknek hogyan zajlott a versenye. Érzem, hogy elég jól ment, de azt is, hogy voltak azért bukkanók és nem tudom, hogy a többiek hogyan teljesítettek. Főleg, mert a pontszámokat nem ismerjük, azt sem tudhatjuk, hogy netán aki a harmadik helyen van, mennyire van lemaradva. Ki tudja, hogy nem ér e mégis csak a nyomomba és akkor máris bajban vagyok, mert a legutóbbi második helyről akár lejjebb is csúszhatok, miközben az első hellyel akartam bizonyítani az apámnak. A gratulációk után távozom hát, de az biztos, hogy addig nem fogok tudni nyugodtan pihenni egyet, amíg nem tudom meg a végső eredményeket és nem derül ki, hogy végülis ki az, akinek a célegyenes előtt mégis haza kell mennie. Azért igen pocsék lehet ezen a ponton elbukni ezt a versenyt.
//Köszönöm szépen én is a játékot, szuper volt, Justice is élvezte. //
Talán túlságosan is elbizakodottan vágtam neki ennek az akadálypályának az előző sikeres kör után. Egy biztos, ezt nem így terveztem. Jobb szeretem, ha irányíthatom a helyzetet, ahogy a legutóbb. Most viszont semmit sem irányítok. Minden kicsúszni igyekszik alólam. Bármit is teszek nem elég. De fel sem adhatom. Győzni akarok, mert tudom, hogy a döntetlen nem elég. Itt már nem. Csak egy baj van. Beszakad a lépcső, és az eddigi sérüléseimet újabbak tetézik, mintha valami különös módon vesztettem volna el minden sárkány képességem. Vagy talán csak túlságosan is felkészültek belőlem. Noha azt erősen kétlem, hogy bárki is rájött volna itt a kis családi titkomra. Viszont ez nem számít. Dacolnom kell a fájdalommal, és megpróbálni mindent, amire még képes vagyok. Sajnos a varázslatom csak pillanatnyilag zavarja meg a fickót, aki még erősebben szorít, és húz. A bokasérülésem miatt pedig aligha leszek képes megvetni magam sokáig. Már így is csak homályosan látok a saját könnyeimtől. Apám gyakran ütött meg gyerekkoromban, már megtanultam kezelni a fájdalmat. De mikor lesz túl sok? Kétségbeesetten nézek körül a teremben, hogy mi az, amit még használhatnék a teremben, mielőtt végleg elveszítem a küzdelmet. Ám vészesen közeledik a tükör, és a teljes vereség. Ekkor azonban megjelenik egy számláló, ami le is pereg, én pedig azon kapom magam, hogy ismét szabad vagyok. A fájdalomtól, és a teljes kudarctól elgyötörten rogyok össze a törmelékkel tarkított földön. A gyógyítóknak rezignáltan hagyom, hogy ellássanak. Valahol biztos vagyok benne, hogy elbuktam, és kiestem. Hiszen nem arattam egyértelmű, fölényes győzelmet. A döntetlen pedig itt már nem elég. Hibába jönnek a gratulációk, valahogy nem akar eljutni a tudatomig. Talán már értelme sincs megnézni a minden bizonnyal tragikus pontjaimat? A tekintetemmel megkeresem, és végül magamhoz vonom Slyt, hogy legalább a familiárisomban némi vigasztalást nyerjek a saját kudarcomra. Végül nem is tudom, hogy miféle ösztön vezet odáig, hogy megnézzem a végleges kifüggesztett ponttáblát, hiszen biztos vagyok benne, hogy ezek után kiestem.
//Köszönöm szépen a játékot! Izgi volt! //
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2022-08-26, 07:49
A kadétok & Nicolas
[Justice]
Justice szerencséje lehet, hogy pont a végére fogy el? Hiába keres apró eltéréseket, mégiscsak egy profi sötétmágussal, illuzionistával áll szemben, aki nem szokott hibázni. A tükrök le vannak védve, hogy attól, hogy áttetszővé válljanak, az illúziómágia ettől is védi őket. Viszont az egyik falon feltűnik egy számláló, ami 10-ről számol vissza, vélhetően ennyi van még hátra a versenyből. Justice végső ötlete mégiscsak beválik, a kígyós hőlásással észreveszi, hogy melyik tükör mögött van a mágus (a bal oldali), de már nincs ideje a labdával bedobni a tükröt, mert lejár a számláló. Hm.. Ez akkor döntetlen? Aurorok lépnek be feltáruló ajtókon, maga Nicolas is. Többen kezet nyújtanak Justice-nak, hogy gratuláljanak, nem esett ki a verseny során, de kérdés, hogy a pontszáma elégnek bizonyulnak-e a bennmaradáshoz, akár valami jó helyezéshez. Esélyesen benne maradt a huszonötben, mert eléggé elől volt, így akár dobogós is maradhat. Minden a végső számolgatáson múlik majd. Nicolas azért továbbra is tartja a távolságot, hiszen úgy érdemes majd a kettőjük dolgát nyilvánosságra hozni, hogy az ne legyen összefüggésbe hozható a versennyel.
[Dorina]
Dorina mindent bevet, de hiába. Az alak satuba fogja a lány csuklóját, és simán húzza magával. A szöszi jól sejti, az valami átjáró lehet, de a lány nehezen tud a varázslatokra koncentrálni, már annyira kimerült, és sérült. A pálcával minden törmeléket a tükör felé lendít, csakhogy az a gond, hogy a tükör csupán külsejében tükör, köze sincsen az üveghez, így az átjáró magát a törmelékeket is simán átviszi, elnyeli. Valamennyi törmelék viszont az alakot is eléri, így az belassítja, kicsit lazul is a fogása, ahogyan a szabad kezével a sötét mágus az arcát védi. A falon megjelenik egy számláló, ami már az utolsó másodperceket mutatja. Az alak végül eléri a tükör átjárót, még éppen húzná Dorinát is át, amikor a számláló lejár, s Dorina keze immár ismét szabad. Vehetjük ezt döntetlennek, mert bár győznie nem sikerült, legalább nem bukott el teljesen. Ajtók tárulnak fel, aurorok és medimágusok rontanak be, hogy gyorsan átvizsgálják, meggyógyítsák. Természetesen a gratulációk sem maradnak el hogy a végsőkig sikerült kitartani. Már csak az a kérdés, hogy a pontjai mire lesznek elegek.
Ez az akadálypálya mindenhogyan halad, csak jól nem. A fájdalom nem akar szűnni, és én még mindig nem értem, hogy miként sérülhettem meg egyáltalán. Talán túlságosan is bíztam a képességeimben. De ez most nem számít. A feladat megoldására kell koncentrálnom. A gyíkok pedig úgy tűnik igen nagy szolgálatot tesznek. Két lépcsőről azonnal kiderül, hogy nem a járható kategória. Tehát természetszerűleg lépek a harmadikra, hogy szembe nézhessek végre az ellenségemmel. Számtalan kérdésem lenne hozzá. Miért választotta ezt az utat? Mi motiválja? Hatalom, pénz? Netán valamiféle kétségbeesett helyzet előli menekülés? Nem lát már más kiutat? Netán csak eltorzították a jellemét valamiféle kifacsart eszmék? Jó lenne megérteni. Akkor talán más vége is lehetne. De ezekre a kérdésekre talán sosem kapok választ. Főként mert a lépcső végül a közepe táján beszakad, én pedig egy jó adag törmelékkel zuhanok. Próbálom tompítani amennyire lehetséges, de a fájdalom így is elevenen talál. A bokám úgy érzem súlyosan sérült, és nem tudom elfojtani, hogy könnyek ne szökjenek a szemembe. Tekintetemmel egy pillanatra Sly-t keresném, de nem látom meg, talán ő megúszta az esést, bár most elég nagy fájdalmai lehetnek miattam. Viszont még mielőtt felmérhetném a környzetem, valaki talpra ránt, és máris egy tükör felé rángat. Igyekszem ellenállni, megvetni a lábamat. Ám a sérült bokám miatt ez annyira nem egyszerű, és önkénytelenül is felsikkantok. Most leginkább a saját testemmel, és fájdalmammal küzdök. Pedig talán a fájdalom is csak illúzió. Talán tényleg nem sérültem meg, de az ellenségem elhiteti, hogy igen? Viszont azt gyorsan átlátom, hogy ha behúz a tükörbe, akkor végem. Legalábbis a próbát biztosan elbukom. Azonban a tükör maga talán valamiféle átjáró lehet. Ha megsemmisítem mielőtt elérném, akkor talán azzal az ellenségem is csapdába ejthetem a saját tükörvilágában. Vagy legalábbis valami térközi dimenzióban. Ami jobb mint a teljes kudarc. Tehát a pálcámat, amit még mindig markolok, néhány éles, és nagyobb darab törmelék felé irányítom, amiket egy lendületes pálcaintéssel a tükörnek reptetek, hogy az darabokra törjön. Legalábbis, ha elég ideig sikerült megvetnem magam. Számítok rá, hogy szilánkok fognak szanaszét repülni. Talán ezúttal megvéd a kemény bőröm. Vagy újabb sérüléseket szerzek. De inkább, minthogy megadjam magam. Amennyire lehet igyekszek elfordulni a tükörtől, és takarni a szemem a lehetséges szilánkesőtől. Már ha sikerrel járok. Ha nem, akkor is remélem hogy a tükrön átsuhanó éles törmelékek, amik egyenesen a rémalak felé irányulnak megzavarják annyira, hogy elengedjen, mielőtt végleg késő lenne. Talán, ha elfogni nem is, de megsebesíteni, jobb esetben megölni sikerül majd. Tükör ide, vagy oda. Érzem, hogy ez az utolsó esélyem bizonyítani. Így kétségbeesetten minden idegszálammal küzdve kapaszkodom ebbe az esélybe. Nem bukhatok el. Most nem. Tehát le kell győznöm önmagam, a fajdalmam, a bizonytalanságom. Muszáj, hogy ne bukjak el teljesen az utolsó próbán... egyszerűen muszáj, még ha éppen ordítani is tudnék legszívesebben.
//Sárkány II. szint: Képesek a bőrüket megerősíteni, hasonlóan, mint sárkány alakban. Ez kívülről nem látszik, de erős védelmet nyújt fizikai behatások, támadások ellen.
Volate e stenderya: Tárgyakat lehet vele mozgatni a levegőben.//
1. dobás: A győztesek medálja 6%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Inteligencia 25 + Varázserő 25 = 50%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2022-08-20, 14:06
Akadémia & Justice
Mivel a másik dzsinn-nek nincs a homlokára írva, hogy miért felségez le, így maximum tippelni tudok, és hát nem tudhatom, hogy mi az oka továbbra sem. Még igazán a dzsinn képességeket ki sem ismertem és nem is faji dolog, hanem képesség, mint a metamorfmágus. De sokáig nem is gondolkodom ezen, hiszen sokkal fontosabb, hogy végigérjek a pályán. A szárnyaktól nem félek, hogy nem tartanak meg, mivel már próbáltam őket, amikor Ansley-vel még az Akadémia elején néhány hete összemértük az erőnket. Akkor is működött, úgyhogy ezúttal sem fér hozzá kétségem. Sokat nem is nagyon gyakorolok hozzá, csak elrugaszkodom és beleadok mindent az ugrásba, hogy aztán a túloldalon gond nélkül földet is érjek. Azért kicsit kifújom magamat és végül eltűntetem a szárnyakat is a hátamról, hogy megálljak a tükrök előtt. - Hm... cseles. Gondolom valójában a szakadék sem volt ott. - pillantok hátra, de épp csak egy másodpercre, hogy ott van-e még egyáltalán a mélyedés, aztán újra a tükrökre figyelek. A hasonmások pont olyannak tűnnek, mint én, viszont amikor megjelenik a labda először kicsit értetlenül kezdem el forgatni, aztán újra hümmentve a tükrökre nézni. Kilépek kicsit oldalt, fordulok egyet, megpróbálom végig a hasonmásokat nézni, hogy nincs-e bármilyen apró eltérés, ami megmutathatja, hogy melyik mögött lehet valaki. Elég egy árnyék, vagy bármi más, ami kitűnik. Ha ezek nem visznek előre, akkor tovább gondolkodom, de végül arra jutok, hogy újra a metamorfmágiához nyúlok. Kitudom deríteni, hogy melyik tükör mögött van valaki, ha nem túl vastag az az anyag, bár megtehetném azt is, hogy áttetszővé teszem. Így hát a metamorfmágia ugyanazt az ágát alkalmazom, mint az előbb, a szemeim kígyószerűvé válnak, hogy a kígyók hőlátását alkalmazva könnyebben kiszúrjam melyik tükör mögül érzékelek hőt. Ha ez sem válik be, akkor mindhárom tükröt megpróbálom áttetszővé varázsolni, hogy tükör helyett ablakká váljanak.
//Metamorfmágus III: Képes részlegesen állati testrészeket is lemásolni, ezzel az állat különlegességeit megszerezni, teszem azt akár szárnyat növeszteni és repülni, vagy a macska látását megszerezni, de minden esetben csak egyetlen (pár) testrészről beszélünk!
Dzsinn I: Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Intelligencia: 22 + Varázserő: 32= 54
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Természetesen nem abból adódik a felség megnevezés, hogy egykor Lance-szel kavart, hiszen akkor is sellőként lehetne királynő. A dzsinn alak borult le így előtte, mint egy másik dzsinn előtt, feljebbvalónak elismerve Justice-t. Ezen a későbbiekben el lehet gondolkozni, hogy csak a szimulációnak szólt-e ez a megnevezés. Mindenesetre így, hogy most már nem kell harcolni, a másik dzsinn feltápászkodik, megmutatja az esetleges feladatot, amitől Justice akár el is térhet. Mindenesetre az egykori ellenfele a kisállattal el is tűnik, jelezve, hogy ennél az ugrásnál, repülésnél nem lehet használni. Ezúttal hősnőnk a szárnyait használja. Jól is teszi, mert nem látja a szakadék alját, jó eséllyel nem halna bele, de azon túl, hogy csúnyán megütné magát, még ki is esne a versenyből, ha valami rosszat lépne itt. A szárnyai megjelennek, kicsit próbálgatja, hogy elbírják-e a súlyát, elméletileg máködni fog. Nekifutásból ugrik el, hogy a szárnyi rántsanak egy nagyot rajta, párat maguktól verdesnek a levegőben, hogy biztonságosan lépjen át az emelvényre. Ott még egyensúlyoznia sem nagyon kell, mert mágikus korlát jelenik meg, hogy ne billenjen le, és már emelkedik is fel. Pár pillanatnyi liftezés után már szembe is tud nézni az ellenfelével, aki ő maga, méghozzá három tükörben néz rá vissza a saját hasonmása. Justice kezében megjelenik egy ökölnyi mágikus labda, vélhetően be kell dobnia azt a tükröt, amely mögött sejti az illuzionistát, a varázslót, akinek a legyőzésével kijuthat a szimulációból. Ha csak tippel, akkor egy a háromhoz az esélye, hogy bemákolja. Ha téved, akkor itt az út vége.
[Dorina]
Dorina még kibírja a fájdalmat, az van benne, hogy talán már hamarosan vége ennek az akadálypályának. A gyíkos varázslat meglehetősen fantáziadús megoldás. Az aprócska állatkák megjelennek a lépcsőkön, hogy kiderüljön, hogy melyik lépcső lesz a megfelelő. Kettőn valóban csápok jelennek meg, és felfalják a rájuk mászó varázslatos állatokat, a harmadikon viszont vígan mászkálhatnak. Így Dorina rálép, és úgy érzi, hogy biztonságosan fel tud lépdelni, de láthatóan valamit elhibázott, vagy az illuzionista erre is számíthatott, mert félúton járhat, amikor az egész lépcső úgy ahogy van, beszakad alatta, és nincs is hova ugrani róla. A lány vagy három métert zuhan lefelé a lépcső romjai alá, lényegében a pincébe. Több helyen is megüti magát, csoda, hogy nem töri ki a bokáját, de a bordája is megrándul, fáj mindene, lassan már a sírás kerülgeti. Itt találja magát az illuzionistát, aki belelép egy ember magasságú tükörbe, de előtte még talpra rángatja a szőkeséget, és emberfeletti erővel húzza be maga után a tükörvilágba. Ha sikerül neki, akkor Dorina talán sosem tud visszatérni. Minden lelelményeségét elő kell vennie, hogy ne itt lelje halálát!
//Az utolsó körben a varázserő és az iq fog dominálni, mindig ezekre dobjatok. A körök a szokásos egy hetesek, tehát csütörtök éjfélig lehet írni, én pénteken teszem majd be a mesélői hszt. Nem minden feladat karakteres, szeretem, ha a játékos is kreatív, úgyhogy csak ügyesen, hajrá!
Alaposabban megnézem ugyan a képet, de sajnos nem jutok vele annyira előre, mint reméltem. Nem tudok meg konkrétumokat a támadómról. Ellenben, mivel sikerül többet időznöm a kelleténél remek célponttá váltam. Nem is az lep meg, hogy hátba támad egy szörnyeteg. Az emberrel megesik az ilyesmi, ha egy sárkányrezervátumban, én nem feltétlen a jó oldalon nő fel. A fájdalom maga az, ami valóban váratlanul, és felkészületlenül ér. Talán túlságosan is elbíztam magam a képességeimet illetően. Biztos voltam benne, hogy a vastag sárkánybőr megvéd mindentől. Mármint, ami fizikai behatás lehetne. Akár szimuláció, akár nem. Azonban a tűz, mint támadó erő legalább meghozza a hatását. Végre szabadulok, és és valahogy Sly és én visszajutunk a lépcsőhöz, bár úgy emlékszem eljöttünk onnan. De persze ez lehet az illuzionista trükkje is a szimulációban. A kulcscsontom még mindig fáj, és újabb probléma üti fel a fejét ebben cseppet sem kedves horror játékban. A lépcsőből 3 lesz némi villódzás után. Pazar. Valami azt súgja, hogy nagyon nem kéne a rossz lépcsőt választani, és ha rá is hibázok a jóra, akkor is ott vannak még rajta csapdák, amikbe nem kéne bele sétálni. Viszont itt megvárni se kéne a következő támadást. Az aggyal kell leszámolni. Némi gondolkozás után a Sauris nevű igézés segítségéhez folyamodok. Így a pálcámból apró gyíkok tűnnek elő, és igyekszem úgy irányítani a varázslatot, hogy mindhárom lépcsőre jusson pár gyíkocska. Az az elképzelés, ha két lépcső nem valódi, vagy csapdát rejt, akkor a kis gyíkok képtelenek lesznek felmászni a lépcső tetejére, mert vagy átesnek rajta, ha csak káprázat, vagy valami csapda végez velük. A harmadik jó lépcsőn viszont talán képes leszek követni a kis jószágokat felfelé, óvatosan azokra a helyekre lépkedve, ahol nem esett semmi bajuk a megidézett állatkáimnak. Engem pedig talán Sly is képes lesz követni. Legalábbis remélem. Nélküle már el sem tudnám képzelni a létezésem. Most is az ő támadása mentett meg nagyrészt a totális kudarctól. Legalábbis így gondolom. Így viszont van még egy esélyem, és ezt nem akarom elszúrni. Szóval ki kell szúrnom a jó lépcsőt, bármi lesz is, és bármi vár is rám odafent.
//Sárkány II. szint: Képesek a bőrüket megerősíteni, hasonlóan, mint sárkány alakban. Ez kívülről nem látszik, de erős védelmet nyújt fizikai behatások, támadások ellen.
Sauris: Kitalált varázslat, az Avis (Pálca hegyéből madarak röppennek elő.) mintájára. Annyi a különbség, hogy itt apró gyíkokat idézünk meg, nem madarakat. Az igézés neve a latin Sauria - gyíkok kifejezésből származik. //
1. dobás: A győztesek medálja 5%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Inteligencia 25 + Varázserő 25 = 50%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2022-08-14, 14:10
Akadémia & Justice
Megpörgetem a kardot, mert még abban se vagyok teljesen biztos, hogy egyáltalán elbírom rendesen, hiszen sosem volt efféle a kezemben és mellette még a pajzsot is tartanom kell, ami szintén első ránézésre egyáltalán nem tűnik könnyűnek. Csak aztán próbálok inkább valahogy manőverezni a másik mellett, de úgy fest, hogy erre végül nincs szükség, ugyanis egyszerűen leveti magát előttem, én pedig csak eléggé értetlenkedve pislogok. A felség megnevezés is kissé leblokkol. Valahogy először Lancre asszociálok automatikusan, de hát csak nem a sellőkről van szó, hiszen már elég rég nem vagyunk együtt és eleve Lance sem akarta a trónt, hogy egyáltalán király legyen. - Semmi gond, csak állj félre! - találom meg végre a hangomat, de nagyon nem is kell utasítgatni szerencsére, gond nélkül eljutok mellette és a nehéz kardot és pajzsot inkább leteszem a folyosón, ha már nincs rá szükség, mint hogy még azt is magammal cipeljem. Főlem, hogy nem tudom, hogy mi lesz majd a következő feladat, bár aztán erre is fény derül, amikor a lány megmutatja, hogyan kellene átvetődnöm a mélyedés felett. Eléggé felszökken a szemöldököm, mert nem vagyok a legjobb állóképességű a csapatban és akrobata adottságaim se nagyon vannak. Viszont van nekem másom, amivel rásegíthetek a dologra, amit néhány hete már az akadémiára érkezéskor ki is próbáltam az Ansleyval való versengés során. Egyébként is ez egy akadálypálya, maximum elbukni lehet, de csak nem zuhanok le semmiféle mély szakadékba és halok szörnyet. Már akadta, aki megsérült itt, de azért eddig mindenki túlélte. Nem hiszem, hogy jó fényt vetne a Minisztériumra, ha bárki elhullana a próbál során. Új aurorokat akarnak kinevelni, nem újabb hullákat halmozni az eddig is elesettek mellé. - Na jó... lássuk mennyire mély... - lépek ki a szélére, hogy lepillantsak, de aztán hátrébb is lépek néhányat. Kicsit azért átmozgatom magamat, hogy könnyebben lendületet vegyek. Nem vagyok egy balettos típus, bár még kisgyerekként az apám próbálkozott ilyesmivel, de azt hiszem inkább azért, hogy valami programot eszközöljön nekem és ne otthon legyek... vele. Mindenesetre kellő lendületet veszek, koncentrálok, hogy megjelenjenek a méretes madár szárnyak is, és csak utána indulok neki, hogy futásból megpróbáljak egy jó nagy ugrással a másik oldalon teremni. Néhány szárnycsapással is rásegítek azért, ha a lendület nem lenne elég és a nem feltétlenül a legerősebb izomzatom a mezőnyben.
//Metamorfmágus III: Képes részlegesen állati testrészeket is lemásolni, ezzel az állat különlegességeit megszerezni, teszem azt akár szárnyat növeszteni és repülni, vagy a macska látását megszerezni, de minden esetben csak egyetlen (pár) testrészről beszélünk!
Dzsinn I: Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Intelligencia: 22 + Varázserő: 32= 54
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
[Justice] A szellemalak nem válaszol Justice-nak, csak fut felé, hogy immár karddal tudja lenyomni az akadémiát megnyerni akaró lányt. Justice felemeli a pajzsot meg a kardot, hogy szembeszálljon vele. Ám mielőtt találkoznának, s Justice támadni, vagy védekezni tudna, netán elfutni mellette, a lány felveszi a szellemalakot. A kard és a pajzs nem esik ki a kezéből, ám a szellem itt egy lány formát vesz fel, megdöbbenten ejti el a kardot. - Oooh.. felség..! - Borul nagyjából féltérdre, s a padlóra mered, felnézni sem mer. Látszik, hogy az alakja még így is kissé áttetsző, tehát ő is dzsinn lehet. S hogy miért szólítja Justice-t így? Lehet, hogy a hollóhátas valami dzsinn kultusz vérvonalából valamilyen nemesi háttérrel rendelkezik? Mindenesetre immár nem kell harcolnia, a másik dzsinn néhány pillanatnyi térdeplés után felemelkedik, megmutatva a mögötte lévő utat. Beszélni nem fog, az most már túl nagy segítség lenne. A folyosó itt elfogy, s egy hatalmas szakadék állja az utat. A másik oldalon sem folytatódik tovább a folyosó, hanem a szakadék közepén egy kör alakú emelvény lebeg, talán az visz majd fel az illuzionistához. A dzsinn egy csettintésére eltűnik Justice familiárisa, itt nem segíthet a repülés. A szolga még biccent, aztán nekifut a szakadék felé, mintegy bemutatva a mintát. Bár nagyon messze van az emelvény, szinte balettmozdulatot idéző, ahogyan előre spárgázik, s éppen el tudja érni a szélén, biztonságban talajt fogva. Ott köddé válik. Kérdés, hogy Justice megpróbálja valahogy leutánozni a mozdulatot, vagy más ötlete van?
[Dorina]
Dorina ahogy mereszti a szemét a kép felé, rájön, hogy sehol nem készült az, inkább csak afféle visszatükröződés, mint ahogyan az őt elkapó rémalak sem azért nem ijed meg a képességeitől mert oly erős. Az egész helyzet holmi illuzió, amit erőnek erejével akar megoldani. Végül a nyers erő, a támadás több irányból meghozza a megoldást, mert a földre zuhanva máris azt érzékeli, hogy szinte a bejáratnál van a lépcső alján, ahonnan végül a folyosó felé indult. A lépcső most hivogatóan magasodik előtte, lehet, hogy tényleg fel kéne hágnia rajta, hogy szembenézhessen az illuzionistával. Ám ahogy közelebb lépne a lépcsőhöz, az hirtelen villózdni kezd, és három lesz belőle, nem tudni, hogy melyik az igazi. Ha rossz úton indul el, akkor további sérüléseket szerezhet. Az előbbi harapás ugyan csak káprázat volt, de rendesen sajog azért a kulcscsontja, hiszen az elméje elhitte a sérülést.
//Az utolsó körben a varázserő és az iq fog dominálni, mindig ezekre dobjatok. A körök a szokásos egy hetesek, tehát csütörtök éjfélig lehet írni, én pénteken teszem majd be a mesélői hszt. Nem minden feladat karakteres, szeretem, ha a játékos is kreatív, úgyhogy csak ügyesen, hajrá!
Igyekszem lassan mozogni. Nem bízni semmit sem a véletlenre. Vagy éppen a szerencsére, amiben nem hiszek. Ha létezne szerencse az elég igazságtalan lenne. Persze az élet nem igazságos, mint tudjuk. Nekem viszont most azt kell bebizonyítanom, hogy képes vagyok kicsit kevésbé igazságtalan hellyé tenni a világot. Akkor is, ha csak egy szimulációs próba ez az egész, és legrosszabb esetben jelvény nélkül, megszégyenülve kell elsétáljak. De ha már idáig eljutottam, akkor nem fogom feladni. De nem ám. Szóval nagyon is figyelek ház, és folyosó berendezésére. A személyes dolgokra. Így talán nem is olyan nagy csoda, ha szemet szúr a saját magamról készült festmény. Igyekszem részleteiben memorizálni a festményt, és rájönni hol készülhetett? Figyelem a hátteret, a tengeri öblöt, a madarakat, az alkonyi hangulatot. A fehér ruhát, ami az ártatlanságot jelöli. De még a képmásom tekintetét is. Mi az, amit kiolvashatok belőle? És ami leginkább a festmény készítőjére vall, semmint rám. Talán ezért is veszem észre időben a felém közeledő veszélyt. Amikor megérzem a fájdalmat, halkan felsikkantok. Nem. Ennek nem lenne szabad megtörténnie. Egy átlag vérlénynek, vagy varázslénynek már törött fogakkal nyüszítve kéne visszavonulnia. Nem tudom, miként jut át a fejemen ez a gondolat, de nem is várhatom meg, amíg egyszerűen ketté harap. Talán ez csak éppen a sárkány képességem miatt nem történt még meg. Viszont semmi kedvem kivárni, amíg ez bekövetkezik. Apró lángot idézek meg a szabad tenyeremen, és dög fejét, lehetőleg szemét, veszem célba, hogy kiégessem vele egyetlen mozdulattal. Már ha van ennyi mozgásterem. Ha nincs, akkor a szörny "karját", vagy azt a részét próbálom megégetni, amit csak érek, ahogy csak érem. Közben pedig Sly, akiről a támadom talán megfeledkezett, most visszafordul, és erős sárkánylánggal próbálja szó szerint hátba támadni az illetőt. Hátha a két a támadás együttesen elegendő ahhoz, hogy a fájdalom, és sérülés ellenére ez a dög elengedjen, és nyerjek annyi időt, hogy biztonságba húzódva összeszedjem magam a következő menethez. Elvégre ismeritek a mondást. Legjobb védekezés a támadás. Elment a kedvem a beszélgetéstől. Csak zárjuk le ezt gyorsan. Ha kell erővel az erő ellen.
//Sárkány II. szint: Képesek a bőrüket megerősíteni, hasonlóan, mint sárkány alakban. Ez kívülről nem látszik, de erős védelmet nyújt fizikai behatások, támadások ellen. Tűzmágus 1. szint Apró lángocska megidézése a tenyéren. Familiáris képesség - Tűzlehelet: A familiáris képes tüzet lehelni, mint egy sárkány, hasonló erősséggel, mint a sárkányláng, mely szinte mindent megolvaszt.//
1. dobás: A győztesek medálja 4%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Inteligencia 25 + Varázserő 25 = 50%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2022-08-05, 16:29
Akadémia & Justice
Áh sosem voltam annyira hirtelen típus, hogy bármféle veszélybe belerohanjak, úgyhogy ezúttal sem kapkodok, viszont mivel én és a kardforgatás nem állunk egymáshoz valami közel, elsőre nem merül fel bennem, hogy ehhez folyamodjak. A pajzsok viszont kitartanak és lepattan a nyíl, ami felém suhan, vagyis hát elporlad, de félő, hogy mindent nem fogna fel, főleg nem egy áttetsző szellemalak próbálkozásait. Jó eséllyel áttudni jönni rajta, ha csak a mágikus fel nem tartóztatja. De hiába, ha nem jutok rajta én magam sem túl. - Francba, akkor nem haverkodunk, ugye? - húzom el a számat kicsit, mert egyértelműen úgy tűnik, hogy nem lesz elég ezúttal, ha mondjuk megpróbálom szavakkal rábeszélni a kedvességre. Arról nem beszélve, hogy még csak a külsőmmel se érhetek el semmit, ha annak az izének még csak szeme sincs. Pech. - Nem adsz túl sok választási lehetőséget. - lépek végül hátrébb és leveszem a falról a pajzsot, meg a kardot. Előbbi nem lehet valami könnyű és hát utóbbi használatában sem vagyok különösebben szakavatott. De nincs mit tenni, meg kell próbálnom, ha ez a próba ezúttal. A pálcámat visszasüllyesztem a helyére, mert szükségem lesz mindkét kezemre, bár mivel éppenséggel nem a fizikumomról vagyok híres, nem fogom sokáig bírni, de valahogy át kell jutnom a szellem alakon. Sajnos ezúttal Cecile se tud segíteni, mert nem opció a kaparja ki a szemét, vagy támadja be hátulról megoldás sem. - Akkor játszuk le! - úgy fest ma nem megy a csendben maradás, vagy hát ma sem, mert egyébként sem arról vagyok híres, hogy túl sokat lennék csendben, de még jobban frusztrál, hogy itt amúgy is túl nagy a csend. Muszáj kicsit nekem javítani ezen valamelyest. Megemelem a pajzsot, bár a képességem is véd valamelyest. Legalább egyenlő a küzdelem, ha egyszer mindketten áttetszőek leszünk. Az más kérdés, hogy nem tudom hogyan találhatom el. Vagy, ha átszalad rajta a kard, akkor megpróbálok egyszerűen védekezve eljutni mellette a folyosón, hogy kikerüljem. A saját képességem lehet, hogy amúgy megvédene és simán el is futhatnék mellette, de ebben az új képességben még nem vagyok annyira biztos, hogy bevállaljam. A pajzs és a kard védelme pluszban azért mégis csak több magabiztosságot ad, hogy legalább valamelyest védekezni tudjak.
//Dzsinn I.: Képesek áttetsző szellemalakot felvenni néhány percre/körre. Ilyenkor átmehetnek falakon, nem éri őket fizikai támadás.
Dzsinn I: Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Intelligencia: 22 + Varázserő: 32= 54
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
[Justice] Justice mereszti rendesen a szemét, hogy ki állhat a folyosó másik oldalán, valamilyen szellemalak lehet, afféle kapuőr, aki útját állja, mielőtt még az illuzionostához bejutna. A szellem kezében egy felajzott íj van, erre esetleg segítségül szolgált volna a pajzs, de Justice jól tette, hogy nem szaladt végig a folyosón, mert akkor torkon lőtték volna. Így bár nem használja a falra felaggatott pajzsot, hanem ő és a macska is fizikai, vagy mágikus mögé bújnak, meg tudnak menekülni. A nyilvessző hangos pukkanással oszlik szét a pajzsokon, s több már nincs is a szellemnél, ám ott van nála a másik kard, amit nyilván a falról vett el. Justice kezében most ott a lehetőség, hogy lekapja a még pajzsba fűzött kardott, és azzal töri meg a szellem lendületét, vagy más ötlethez folyamodik. Bárhogy is legyen, vélhetően hamarosan szembe kell néznie a sötét varázslóval, aki a hely ura. A szellem amúgy egy fizikai lélekkel nem rendelkező árnyalak, így magától értetődően nem válaszol Justice kérdéseire. Még arca sincsen, csak egy áttetsző árnyék.
[Dorina] A gonosz kacaj tulajdonosa ezúttal nem válaszol, hanem továbbra is az árnyak között rejtőzik. A gyík ugyan próbál nyelvnyújtogatni, szaglászni, de most nem sikerül ennek a kettősnek olyan jól mozdulnia, mint az előbb. Dorina megáll az egyik festmény előtt, amely érdekes módon pont őt, saját magát ábrázolja, mintha az illúziónista már megelőlegezte volna magának a bizalmat, hogy Dorina itt leli majd a halálát, s ő, a vár ura felaggaszthatja a képmását a falra afféle győzelmi trófeaként. Ám nem a festmény irányából érkezik a támadás, hanem ismét a szőkeség háta mögül. A sötétből valaki elvállik a faltól, s felkapja a lányt a földről. Láthatóan a lénynek meg sem kottyan Dorina súlya, nem is feltétlenül humaniod, mert annyi karja van, hogy tudja tartani a lányt is, meg még a falakra is kapaszkodik. És hogy ne legyen egyszerű a szöszi dolga, a felkapó mozdulatot társítja egy harapással is, úgy rákap Dorina nyakára, kulcscsontjára, hogy a lány pokoli fájdalmakat él át.
//Az utolsó körben a varázserő és az iq fog dominálni, mindig ezekre dobjatok. A körök a szokásos egy hetesek, tehát csütörtök éjfélig lehet írni, én pénteken teszem majd be a mesélői hszt. Nem minden feladat karakteres, szeretem, ha a játékos is kreatív, úgyhogy csak ügyesen, hajrá!
Úgy tűnik, hogy nagyon is jól tettem, hogy csapda kereső bűbájt alkalmaztam. Így gyorsan kiderült, hogy nem a lépcső a megfelelő irány. Nincs is kedvem igazából vesződni tovább a dologgal. Elég ha látom magam előtt, hogy merre ne lépjek. Eddig pedig egyenlőre úgy tűnik, hogy szerencsém is van. De erre nem alapozhatom a próbát. Nicolas azt mondta el kell kapnunk egy sötét varázslót. Bár azt nem mondta, hogy miként. Ráadásul úgy tűnik, hogy az ösztöneim még mindig jól működnek, mert éppen hogyan csak sikerül kitérnem egy kés elöl. Aztán már csak egyfajta gonosz nevetést hallok. Most komolyan? Ezt az effektet muszáj minden legyőzendő ellenfélnél ellőni? De nem ez a legbosszantóbb a dologban. Inkább az, hogy valahogy még taszítani is sikerül rajtam egyet az illetőnek. Noha azért nem esek el. De kell pár pillanat, hogy visszanyerjem a teljes egyensúlyom. Viszont a türelmem igen véges, és nem szeretem az efféle piti játékokat. Lenézek Sly-ra, aki már kezdi szedni a gyík lábait. Bár magához képest elég lassan és óvatosan. Kikerülve az esetleg piros jelzéseket, a mágikus csapdákra. Ugyanakkor a villás nyelvét is szorgalmasan kidugja, hogy érzékeljen bármilyen szagot, vagy rezgést, ami szokatlan lehet. - Azért csak óvatosan. - jegyzem meg a familiárisnak, miközben követni kezdem. - Mért nem hagyjuk a játszadozást, és mutatod magad szemtől szembe? Vagy gyáva vagy hozzá? - teszem fel végül a provokatív kérdést csak úgy, miközben óvatosan lépkedek a házban, a familiárisom nyomában. Közben pedig igyekszem nagyon figyelni én is minden rezdülésre. A biztonság kedvéért, pedig a bőröm is megerősítem. Ha a barátunk újra próbálkozna a tőrrel. Ha esetleg találnék valahol valami személyeset, pl. fénykép, festmény, akkor azért ott megállok egy pillanatra gondolkodni. Mert rendben van, hogy sötét varázsló, akit el kell fogni. De minden embernek van története. Senki sem úgy lett világra szóló bűnöző, hogy egy nap azzal kelt fel reggel, hogy "Juhé, mától én leszek az aurorok fő ellensége, éljen a sötét mágia!" Mindenkit vezet valami valahonnan. Ha találnék valami múltjára utaló jelet, az segíthetne megérteni. Talán leszerelni is. Nekem pedig jelenleg ez a fő célom.
//Sárkány II. szint: Képesek a bőrüket megerősíteni, hasonlóan, mint sárkány alakban. Ez kívülről nem látszik, de erős védelmet nyújt fizikai behatások, támadások ellen.//
1. dobás: A győztesek medálja 3%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Inteligencia 25 + Varázserő 25 = 50%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2022-07-30, 14:51
Akadémia & Justice
Sosem voltam híres az énekhangomról, de azért egy dallamot még csak-csak felismerek, legalább nagyjából, úgyhogy ahogyan megszólal az első hang, és kiderül, hogy a lépcsőkön kell ugrálni meg is próbálom lekövetni az emlékeimből. Szerencsére azóta, hogy az akadémiára jöttem, már jócskán igyekeztem javítani az állóképességemen, ami egyébként nem volt kifejezetten jó eddig. Ezúttal is kifáradok azért istenesen a sok ugrálásban, pedig telekinézissel még rá is segítek kicsit főleg a nagyobb távolságoknál. Így egy fokkal könnyebb a méretesebb távolságokat bevenni. Egyszerűbb lenne, ha én is repkedné, mint Cecile, de minden nem adathat meg igaz? Felérve a lépcső tetejére azért adok magamnak néhány pillanatot, hogy kicsit kifújjam magamat, csak aztán mérem fel a terepet. Kiszúrom a pajzsot a karddal, amiből kettőnek kellene lennie, de láthatóan csak egy van és az igen hosszú folyosót. - Csak óvatosan... - súgom oda a macsakának és először őt küldöm kicsit előrrébb, hogy terepet mérjen fel, de túl hosszúnak tűnik a folyosó, annyira messze pedig nem tud tőlem elszakadni. Így hát a pálcámmal a kezemben indulok el előre, hogy felmérjem a terepet. Ha nincs elegendő fény, akkor egy szimpla lumosszal fényt varázsolok, hogy jobban ellássak akár a távolba is. - Hahó! Ki van ott és mik a szándékai? - kiáltom el magamat, amikor meglátom az illetőt a folyosó másik végén, vagy hát a távolban, mert nem tudni, hogy mennyire hosszú egyáltalán ez a folyosó. Azért óvatosabban haladok előre, mivel nem tudom, hogy veszélyes-e a fickó, főleg ha netán nem is válaszol semmit, akkor jobb még óvatosabbnak lenni. Talán a kard van ott nála, ami hiányzik a másik mellől és meg kell szereznem ahhoz, hogy a helyére illeszthessem. Azért felhúzok egy fizikai pajzsot, Cecile pedig egy mágikusat, hogy ha az illető mégis csak veszélyes lenne és esetleg támadna, akkor ne érjen meglepetésként semmi.
//Familiáris: Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át.
Dzsinn I: Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Intelligencia: 22 + Varázserő: 32= 54
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
[Justice] A lány eddig is a szerencsés alkatok közé tartozott, de most még jól is gondolkozik. A lépcsőfok igencsak sejtelmes, már-már balsós, de ha nem lép rá, hanem rájön a mechanikájára, akkor könnyen összerakhatja, hogy hogyan is működik. Egy vázát dob oda az elméjével, ami meglepetésére amolyan dallamként harsan fel, mintha lenyomott volna egy zongora billentyűt. Ahogyan ezt többször megismétli, rájön, hogy ugyan nem minden lépcsőfok világít dallamként, de a próbák után nincsen nehéz dolga, hogy rájőjjön, hogy nem feltétlenül csak át kell ugrani a nem fontos lépcsőket, olykor vissza is kell hajladozni, mert ez egy zeneszámot adni ki, méghozzá az Örömódát Beethowentől. Néha elég nagyot kell ugrani, de elég hajlékony ahhoz, hogy gond nélkül megtegye a lépéseket, s felérjen a tetejére. Furcsa egy sötét, elhagyatott házban komolyzenét hallani. A lépcsőfok tetején egy pajzsot lát, amibe két kardot fűztek eredetileg, de az egyik nincs most a helyén. Lehet, hogy csak dísz, és semmi jelentősége nincsen. A folyosó, ahova érkezett, rémisztően hosszúnak hat, nem látni be a végét, de mintha valami homályos alak elővenne valami fegyvert, de innen a távolból nem látni, hogy mit..
[Dorina]
A szőkeség csak a hajában butuska, mert valójában nagyon is jól vette eddig is az akadályokat. Most is simán átlátja a csapdakeresésnek köszönhetően, hogy a lépcső, ami előtte áll, csak illúzió, és nem arra kell fókuszálnia. Az utolsó pillanatban tér ki a tőr elől, mert valaki hátba akarta szúrni. Az illetőt ugyan nem látja, de valami sötét varázsló lehet, aki így taszít egyet Dorinán, hogy nem sikerült lesből lecsapnia rá. A sötét folyosók egyikén eltűnik, kacajának visszhangja most nem beazonosítható, hogy honnan jön. Ám valamennyire el kell indulni, mert ha nincs mozgásban, a következő támadást megint meglepetésből fogja kapni, s ki tudja, meddig tart ki a szerencsefaktor. Vajon hol rejtőzködhet a sötét mágus, aki a szöszi vérére szomjazik?
//Az utolsó körben a varázserő és az iq fog dominálni, mindig ezekre dobjatok. A körök a szokásos egy hetesek, tehát csütörtök éjfélig lehet írni, én pénteken teszem majd be a mesélői hszt. Nem minden feladat karakteres, szeretem, ha a játékos is kreatív, úgyhogy csak ügyesen, hajrá!
Azt hiszem ez így stílusos. Mármint Nicolas volt az, aki miatt jelentkeztem erre az egész képzésre. Ha nem találkozunk, amikor a plakátokat ragasztgatta, és kezdünk el beszélgetni, akkor talán sosem jelentkezem. Még csak meg sem fordul a fejemben. Aztán Nicolás volt a segítő, akinél az első próbán részt vettem, és most úgy fest nála is fejezem be. Valahogy ez így egészen kerek történet lehet. Viszont azt elmondhatjuk, hogy már nem teljesen ugyanaz a Dorina vagyok, aki voltam. Nicolas talán emlékszik rá, hogy az első fordulót elég bizonytalanul vettem, éppen csak becsúszva a következő körbe. Mostanra pedig valahogy egy jóval magabiztosabb kiállásra tettem szert. Azt hiszem már lehullott rólam a gyámoltalan, talán az akcentusa és visszakérdezései miatt még butusnak is tűnő szöszi látszata. Aki idáig eljutott, azt már nem lehet egyszerűen félvárról venni. Így engem sem. Mármint elbízni nem akarom magam, de megfutamodni sem fogok. Végig csinálom a próbát bármi lesz is. Most már hinnem kell benne, hogy képes vagyok rá. Be kell bizonyítanom az apámnak, a testvéreimnek, és saját magamnak is. Sőt talán még Nicolasnak is, aki bízott bennem annyira, hogy ide hozzon. Bár az annyira nem foglalkoztat, hogy a többi kadét hogyan néz rám. Én bizonyos embereknek akarok bizonyítani, nem az egész világnak. Az sem érdekel, hogy első, vagy utolsó leszek sorban, aki megkapja a jelvényét. A lényeg, hogy ne okozzak csalódást, és sikerrel vegyem ezt a próbát is. Az utolsót. Amikor megérkezek felismerem Justice-t, akivel nem először kerülök egy csoportba. Nicolas eligazító szavai után még egy apró mosollyal nézek Justice felé. - Sok sikert! - biccentek még én is felé. Egy pillanatra majdnem "szerencsét" mondtam, de itt már nem a szerencse, hanem a felkészültség, tudás, és képességek döntenek majd. Végül én és Sly is belépünk a magunk szimulációjába. Persze. Egy sötét varázslót legyőzni. Mi sem lehet egyszerűbb Shanna próbája után. Bár arra erősen kíváncsi lennék, hogy a segítők pontosan mit is tudnak a családomról azok után. Ha a "sötét varázsló" ismételten a szimulált apám, akkor esküszöm Nicolast a saját mappájával vágom nyakon a próba végén. Minden esetre most a feladatra kell koncentrálni. A hallban a lehető legkevesebb mozgással próbálok meg körül pillantani, és mindent felmérni. Még az olyan apróságokat is, mint hogy van-e valami fénykép, vagy személyes tárgy, mondjuk egy polcon, vagy komódon. Már ha van bármiféle bútor a kúriában. Közben pedig fülelni is igyekszem, hogy a saját, és a familiárisom mozgásán kívül van-e valami zaj az épületben. Végül lassan pálcát húzok, és az egész hallon, illetve lépcsőn alkalmazok egy mágikus csapdakereső bűbájt. Látom a sárgás izzást ugyanis a lépcsőkön, és cseppet sem tetszik a dolog. Ha valóban tele csapdával a hely, akkor meg kell tudnom, hogy pontosan hol, és milyen csapdák vannak, hogy elkerülhessem őket.
//Mágikus csapdakereső bűbáj: Kitalált varázslat auror szakról/ akadémia eddigi képzéséről. Piros kis fényjelekkel jelzi a teremben, vagy az adott területen lévő mágikus csapdák helyét, mint rúna csapdák. Nem hatástalanítja őket, vagy fedi fel a természetüket, csak helyet jelöl. Nem mutatja ki viszont az egyszerű mechanikus csapdákat, mint pl a mugli orvvadászok által kedvelt kötél, és fém csapdákat.//
1. dobás: A győztesek medálja 2%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Inteligencia 25 + Varázserő 25 = 50%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2022-07-23, 17:16
Akadémia & Justice
Először határozottan örültem, amikor kiderült, hogy az utolsó körben Nicolashoz kerülök, aztán átgondoltam a dolgot. Nehogy elbízzam magamat, vagy a közöttünk alakuló dolgok miatt ne koncentráljak eléggé, főleg hogy elmondtam neki a legnagyobb titkomat, amiről az ég világon senki se tud. Nem tudom még az utolsó pillanatban sem eldönteni, hogy jó-e vagy rossz ez, de már ígyse úgyse lehet változtatni rajta. Azért igyekszem lehetőség szerint nem adni semmiféle jelét annak, ami alakul, csak a többiek mellé besorolva biccentek. Úgy tűnik, hogy újfent sikerül Dorinával egy csapatba kerülnöm. Ez már nem az első eset. Ezt is csak rezzenéstelen arccan konstatálom. Elég feszült vagyok, hiszen ez az utolsó forduló. Ha most elszúrok valamit, bizony már nem lehet rajta javítani. Muszáj megtartanom az első helyet. Ha most esnék vissza akármennyivel is, nem tudom, hogy képes lennék-e kezelni. Mindig is kiemelkedően teljesítettem mindenben, de most úgy érzem, hogy muszáj megmutatnom az apámnak, hogy tényleg sikerülhet. Az előző forduló után többen is gratuláltak és érzem, hogy már a többi kadéttól is egészen más tekinteteket kapok, mint amit az iskolában megszoktam. Nem irigység, vagy gyanakvó méregetés övezi az utamat, hanem azt hiszem már mind tudják, hogy tényleg mire vagyok képes. - Akkor hajrá! - bököm oda még Dorinának, de aztán belépek elsők között az ajtón. Kezdjük el, legyünk túl rajta és derüljön ki ki is a legjobb. Csak nem győzhet a srác, aki az elején annyira félvállról vette ugye?? Az instrukciókat persze elraktározom magamban, hogy el kell kapni a sötét varázslót, aki ha jól sejtem akkor bármilyen módon összezavarhatja a gondolatainkat. Cecile természetesen ott reppen mellettem be az ajtón közel a vállamhoz, mint mindig. Persze, ha nincs ok, ami miatt távol kell maradnia. Én magam pedig megtorpanok a lépcső előtt. A lépcsők izzása két dolgot is jelenthet, vagy azokra szabad csak lépni, vagy azokra nem. Keresek tehát először is valamilyen mozdítható tárgyat, legyen az egy darab kő, vagy faldarab, bármi ami akár letörhető és odadobom az egyik pulzáló lépcsőre. Ha nem történik semmi, akkor a mágiával átitatott fokokat próbálom becélozni és azokon ugrálni végig, ha pedig igen, akkor elkerülöm őket. Persze mindenképp óvatosan lépem az elsőt. Cecile pedig hűen reppen mellettem és figyel minden más zajra és jelenségre.
//Telekinézis: 1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése. A mozgatott tárgy súlya maximum 3 kg.
Dzsinn I: Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Intelligencia: 22 + Varázserő: 32= 54
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
A végső megmérettetéshez érkeztünk, ezt már a kadétok a saját bőrükön is érezhetik. Nicolas mellett már csak maroknyian toporognak, és közülük is csak egy-két jelölt lesz majd ténylegesen ki is nevezve aurornak. Pedig az elején olyan elképzelhetetlenül soknak tűnt az a nyolcszáz jelentkező, az újjonan kinevezett auror vezető teljesen oktalan módon mindenkinek engedte, hogy próbát tegyen, nemre, korra való tekintet nélkül, de azért itt már látszik, hogy megvalósul a természetes kiválasztódás. Azok maradtak a végére, akik nem csak nagy tudásúak, hanem szerencsések is egyben. Nyilván van, akit a makacssága lökött újra tovább, de lassan kezd letisztulni, hogy kikre számít majd a minisztérium. Ahogyan befut mindenki, Nicolas egy ajtó felé vezeti őket, amin átlépve mindenki egy önálló valóságba jut majd. – Sziasztok! Akik itt vannak, azoknak már csak gratulálni tudok, szép munka volt. A feladat, amely elválaszt titeket a győzelemtől, magáért beszél. Egy sötét varázslót kell legyőznötök, hiszen majd az utcán is ezt várjuk tőletek. Az illető az illúziók mestere, úgyhogy minden leleményességetekre szükségetek lesz. Sok sikert! – Villant még egy utolsó mosolyt a kis társaságra, hogy aztán megvárja, míg átlépnek az ajtón. Amint egy megtörténik, egy sötét kúria halljában találják magukat, a felfelé vezető lépcsőn viszont mintha minden harmadik lépcsőfok sárga mágiával izzana. Vagy ez eleve félrevezetés? Hol lehet az ellenfél?
//Az utolsó körben a varázserő és az iq fog dominálni, mindig ezekre dobjatok. A körök a szokásos egy hetesek, tehát csütörtök éjfélig lehet írni, én pénteken teszem majd be a mesélői hszt. Nem minden feladat karakteres, szeretem, ha a játékos is kreatív, úgyhogy csak ügyesen, hajrá! //
Inkább elengedem a fülem mellett a válaszát, mert még viccnek is rossz, hogy ő a halált veszi alapvetőnek és nem az életet. Már mindjárt azt is joga lesz megmondania, hogy ki születhet erre a világra és kit dobjanak azonnal ki a Tajgetosz hegyéről, mert mondjuk vérlények gyermeke. Az epéssége gyerekes, szinte hisztis képet mutat, de eszemben sincsen belemenni a lelkének a boncolgatásába, az nem én lennék. Biztos sok szerette meghalt, sokan utasították vissza, az aurorok, a nők, tudja a franc, de szépen elcseszték a morális iránytűjét és az is biztos, hogy hiába ül most könyvek között, nem a tanulás volt a kedvenc hobbija. Igen, rondán hangzik, de egyáltalán nem tartom intelligensnek ezt a fiatalt és talán ezen még a kor se segíthet, ha egyáltalán megéli, hogy a barna üstöke ősszé váljon. Tagadhatatlan, hogy érzékem van ahhoz, hogy kiszedjem az emberekből, amit akarok, ez is egy velejárója a sárkány tekintélyemnek, az emberek követnek, még ha gyakran azért is, mert tartanak tőlem, nem csak azért, mert tiszteletet vívtam ki az erőmmel és tudásommal. Csak bólintok inkább arra, hogy a vadászság neki egyenlő a szabadsággal, bár lenne ellenérvem, hogy a auror kötelék mennyivel több kapcsolattal, háttérrel, akár pénzzel láthatja el, de igen keményfejű így valószínűleg a falnak beszélnék. Ráadásul amúgy sem áll érdekemben rábeszélni, hogy miután segítőként végzett tegye le a vizsgákat és legyen auror, hiszen... nincs hozzá semmi közöm. Csak annyi emberség volt bennem, hogy megpróbáljam megértetni vele, hogy ne reklámozza fennhangon, hogy a vadászok embereket gyilkolásznak és hogy ő is közéjük tartozik, de a továbbiakban úgy éli az életét, ahogy csak akarja. - Sejtettem. - felelek csak ennyit, egy kis mosollyal, bár nem tudom a beharapásának a történetét, azt, hogy eltervezte, hogy majd a barátnője megcsinálja és miután a csaj lekoppintotta a karma beleszólt és Rómániában marták meg. Igen gyorsan összeszedi a cuccait, de mielőtt sarkon fordulhatna még utoljára vas marokkal kapom el a karját. - Hé. Kölyök. Csak ne nyírd ki magad a nagy száddal, jó? - mondok csak ennyit, aztán elengedem és véletlenül sem távozok vele egyszerre, egy irányba, mert ez a beszélgetés ugyan igen informatív volt... de meglehetősen kínos is az érzelgős részekkel, szóval egyáltalán nem hiányzik még egy néma egymás mellett sétálás azok után, hogy elköszöntünk. Miért is érdekelt, hogy könyvhalommal szenved éppen a Hősök termében tanulást imitálva?
// Én is köszönöm a játékot, sikerült kellően bejáratni Stoepker őrnagyot. //
a bátorság és a tehetség sem elegendő hozzá, még szörnyek és sárkányok is kellenek.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-07-24, 16:13
Peter& Beatrix
Szerencsére jó vagyok a fapofában, azt hiszem, ez egyfajta szakmai ártalom. Számtalanszor történt már ugyanis olyan eset, amelynek folyamán annyira nevetséges történetekkel állt elő a megbízó, hogy majdnem simán a képébe röhögtem. Ezekre az alkalmakra pedig megörököltem apám Greenwood-vonásait. Azt a bizonyos citromba harapott arcot, némi szkepticizmussal fűszerezve. Nagyon enyhén csupán, nehogy a munkaadó meggondolja magát. Utána pedig igyekeztem a lehető legjobban elvégezni a dolgomat. Már amennyire tőlem tellett az adott helyzetben, természetesen. Én személy szerint hűséges vagyok a saját fajtámhoz, hiszen a vadászok alapból kevesen vannak és csakis egymásra számíthatnak. Ha valaki elárulja az egyik társát, akkor általában megbosszuljuk, amint fény derül a dologra. Ez mifelénk így működik. Talán nem valami szép hagyomány, de ebbe születtem, apám révén pedig ebben nőttem fel. Emlékszem, amikor még csupán kamasz voltam, előrángattak egy férfit az egyik kocsma udvarára, mert elméletileg megölte az egyik vadászt. Hátulról leszúrta egy késsel. A további sorsáról fogalmam sincs, csupán egy-két pofon ragadt meg az emlékezetemben. Utána elvitték valamerre, nyilván máshol végeztek vele. - És joguk van élni, mert az aurorok azt mondták - jegyzem meg némileg epésen. Fiatal vagyok ugyan, de tapasztaltam már meg olyan dolgokat, amelyekről sokan az én koromban még csak nem is hallottak. És ezek mind-mind a vérlényekkel voltak kapcsolatosak. Nekem senki se mondja, hogy meg lehet őket változtatni, mert az ilyesmiben nem hiszek. Habár, mostanában azért igyekszem kissé elfogadóbb lenni velük szemben, hiszen én is harapott vérfarkas lettem, ezzel pedig elárultam az örökségemet. A vadászok nem szívesen fogadnak vissza olyasvalakit a köreikbe, aki az ellenségükké vált. Elég kegyetlenül hangzik ugyan, de sok-sok éven keresztül így úszták meg azt, hogy elárulják őket. Idegeneket nem engedtek maguk közé, vérlényeket pedig pláne nem. Bármikor felütheti ugyanis a fejét az árulás. - Őszintén szólva már megszoktam, hogy így bánnak velem - felelem közömbösen. - Eleinte zavart, főleg akkor, amikor tizenhat évesen nagy lelkesen a fejembe vettem, hogy erre a pályára szeretnék lépni, de az évek folyamán rájöttem arra, hogy nyilván nem is veszítettem sokat vele. A magam útját járom, senki se szabja meg, mit tegyek és mikor. Így azért némileg könnyebb a helyzetem. Aurorként rengeteg papírmunka és felelősség nehezedne a vállamra, de illegálisan ténykedő vadászként már sokkal kevesebb. A fizikai nyomok eltüntetésében profi vagyok és nagy eséllyel a minisztérium sem fektet nagy hangsúlyt a vadászokra, ha eddig nem kaptak még el. Esélyesen élhet köztük valamiféle titkos megállapodás és emiatt nem zargatnak minket különösebben. Minket... Fura ez a szó, hiszen már jó ideje nem tartozom közéjük. - És talán nem is veszítene - biccentek egyet a sokat sejtető válasz mellé, miközben felkapom magam mellől a könyveimet, majd állok fel a helyemről. Egy cseppet sem sértődtem meg, de rengeteg tennivalóm akad még, a mostani beszélgetés pedig némileg kezdett családiasabb hangulatot ölteni. Mármint, a családomról ritkán beszélek, ez a nő pedig már most többet tud róluk a kelleténél. - Most azonban mennem kell. Viszlát! - fordulok sarkon, végül hagyom magára. Igaza van, nem a legbarátságosabb emberi lény a Földön, de ez sohasem zavart különösebben. Tényleg dolgom van, méghozzá nem is kevés. Amikor megkaptam a felkérést, nem pont erre számítottam...
Gyanús az a prüszkölés, kicsit összevonom a szemöldökömet, nézve, hogy mennyire tudja leküzdeni a késztetést és fapofát vágni. Nem teszek rá semmiféle megjegyzést, inkább a továbbiakra figyelek, hiszen egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy megsértettem a lelkivilágát. Fogalma sincsen mondjuk arról, hogy én sem vagyok hűséges a Minisztériumhoz olyan nagyon, az unokaöcsém a Testvériség tagja, az unokahúgom ki tudja már hányszor játszott kettős ügynököt ilyen vagy olyan oldalon és nyilvánvalóan soha, semmiféleképpen nem árulnám el őket, csak azért, mert ez lenne a "kötelességem". Ahogy azonnal el is fogom hagyni a süllyedő hajót, ha egyszer is olyan vizekre eveznénk, amikkel már nem értek egyet vagy veszélyeztetik a népemet - esetleg nagy esélye van, hogy túl sem élem. - Semmi joguk élni, mert te azt mondtad. A vadászok azt mondták. - válaszolom vissza, szarkasztikusan, ez azt hiszem éppenséggel Sheskáról ragadt rám az elmúlt időszakból. Azt hiszem egyáltalán nem érti, hogy eredendően azért szóltam rá, mert az aurorok területén nem kéne felvágnia a törvény szempontjából lényegében bűntettekkel. Persze most már benne van, hogy nem tetszik, hogy ennyire szűk látókörű és egy taknyos huszonévesként természetesnek veszi az önbíráskodást azzal a rengeteg tapasztalatával ami mennyi is? Három év? Fogalmam sincs mikor hagyta ott a Roxfortot, nem is érdekel, rá kérdezni se valószínű, hogy fogok, ha eddig nem néztem utána ennyire az aktájának. Lehet, ha néhány évtizedre magatehetetlenül lebegne egy cellában minden reményt és örömöt kiszipolyozva rájönne, hogy van rosszabb a halálnál. Nem csupán humánus elvekből ritka a halálra ítélés itt, és a muglik világában is. Persze a konkrét háborúktól eltekintve. A történetre, ha meg nem is borzongok, de kicsit megingatom a fejemet. - Akkor egyszerűen elmebeteg. Ezért büntetni egy leszármazottat pedig éppen annyira nevetséges, mint elítélni valakit a faja vagy a vérátka szerint. Egyre erősebb a gyanúm, hogy az aurorok tökéletesen érdektelennek tartották ezt a történetet a pályaválasztásakor és inkább az önbíráskodással volt problémájuk. Minek neveljék ki és tegyék erősebbé, ha kiszámíthatatlan, hogy mit fog kezdeni vele? - teszem fel a kérdést és ugyan nem jellemző rám, hogy bármit is költőinek szánnék, van egy olyan érzésem, hogy érdemli választ nem fogok kapni. Keményfejű vagyok én is eléggé, ragaszkodva az igazamhoz, ami bár nem teljesen az, mint amit hisz rólam, azért még is csak földhözragadtabb az ő "szabad hősködéséhez" képest, aminek a vadász létet beállítja. Nem mondanám, hogy hülye, hiszen végül is még életben van, de azért nem is a legélesebb kés a fiókban, hogy egyszerűen szóljak. Természetesen lehet, hogy az ő oldaláról pedig én vagyok az elmaradott és a szabályok között raboskodó auror kiképző, de hát mint mondtam, fogalma sincsen, hogy ki vagyok valójában és ez így van rendjén. Annyi emberség éppen akad bennem, hogy amennyiben folytatni akarja a történetet vagy kiadni magából röviden panaszolva, ami a szívét nyomja, még csak-csak meghallgatom, de ennyi idő alatt már egyértelművé válhatott, hogy nem vagyok valami barátkozós típus és a legkevésbé sem értek a gyerekekhez. - Talán még fogadni mernék arra is, hogy vérfarkassá is csak azért vált, hogy még további erőkre tegyen szert. - teszem hozzá, ahogy újra végigmérem, talán éppenséggel utoljára komolyabban. Nem véletlenül ragaszkodom a kiképző posztomhoz még a Roxfort falain belül is, nem vagyok tanár, nem vagyok empatikus, nem simogatom az emberek lelkét, aki nem bírja, annak ott az ajtó és nem adom át neki a tudást, amit hosszú évtizedek alatt gyűjtöttem össze és tökéletesítettem - az ő veszteségük és nem az enyém, és erre általában maguktól is rájönnek. Ám Greenwood nem a kadétom, hanem egy segítő, így hát se jóba nem kell lennünk, de az óráimat nem kell látogatnia, csak ha éppen az én csoportomat veszi át vagy koordinálja a vizsgájukat.
a bátorság és a tehetség sem elegendő hozzá, még szörnyek és sárkányok is kellenek.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-07-08, 16:07
Peter& Beatrix
Halkan felprüszkölök a válasza hallatán, miközben minden erőmet összeszedve igyekszem visszatartani a kirobbanó jókedvemet. Nem hiszem, hogy túlzottan díjazná, ha itt és most nekiállnék hahotázni. Még maga a válasza hagyján, de a hangnem, amellyel válaszolt... Inkább ez a nevetségem tárgya. Szerencsére viszont sikerül összeszednem magam annyira, hogy ne nevessem el magam itt és most és némileg az arckifejezésem is rendben van. - Annyira talán nem fontos - hümmentek egyet, aprót rántva a vállamon, ezzel mintegy lezárva a témát. Valóban nem érdekel ám akárki bálványt, főleg nem apró-cseprő tettekért, de valamilyen szinten igenis tud motiváló is lenni mások számára. Talán én többet tettem le az asztalra ennél a figuránál. Na, nem mintha szobrot szeretnék kapni... Csak belegondolni szokatlan. - Ismétlem, ezek az én tapasztalataim - szólalok meg. - Nem az itteni kadétokra gondoltam, hanem azokra, akikkel annak idején szembe kerültem. Nem állítom, hogy nem ítélem el a mostani generációt, de amíg nem tesznek valami olyasmit, amellyel ártanak másoknak, addig semmi dolgom sincs velük. Az előítéletek pedig olyasmik, amelyekre nem feltétlenül szabad hallgatni, ezt azért én is képes vagyok belátni magamban. És hát egy vámpír aurorként példának okáért... Ha jól hasznosítja a képességeit, akkor akár még a minisztérium előnyére is válhat a dolog. Én is pont emiatt szerettem volna annyira vérfarkas lenni... A vadász-vérlény kombináció nem pont egy hétköznapi párosítás. Sok helyzetben válhat még az előnyömre. - Nem, nem az - csóválom meg a fejem a nő reakciója láttán. Érthető, hogy ennyire felháborodik a szavaimat hallva. A fajtám és az aurorok soha életükben nem voltak egy véleményen. Pont ez is az oka annak, hogy leginkább a háttérben maradunk. - És pont emiatt élnek még olyanok is, akiknek semmi joguk sincs ahhoz, hogy a világon legyenek. Mert az auroroknak túl nagy a szívük néha. Kapásból képes lennék mondani pár embert, akik nem érdemlik meg az Azkabant, még abban az esetben sem, ha sok ember azon a véleményen van, hogy az a hely még a halálnál is sokkal rosszabb. Nem, hiszen élnek. Ehhez pedig semmi joguk sincs. - Annyi volt a bűnük, hogy nem mágiahasználók voltak - ingatom meg a fejem lemondóan. - Találomra kinézett egy családot, megkínozták, majd megölték őket. Semmit se tettek ellene tudomásom szerint. A világon semmit... És igen, a mai napig én cipelem ezt a keresztet a nyakamban. Megszoktam már az évek folyamán, hogy bizonyos körökben ismerik a családnevemet és az nem pont az aranyvérűek klubja. Nem, onnan kiutáltak minket, amint elkoboztak tőlünk minden egyes garast. Szégyen, hogy a muglik megölése egy cseppet sem izgatta őket... Ha a birtokaink és a rangunk meg lenne, talán még mindig keresnék a velünk való kapcsolatot. De talán jobb is, hogy így alakult. Nem igazán szeretnék közéjük tartozni. Ilyen emberek közé egyáltalán nem.
- Legalább húsz kilót jóindulatúan lecsaltak róla. - válaszolom, de érezhetően míg őt érdekli a szobor személye, engem kimondottan untat, hogy rá pazaroljam az időmet. Annak idején se kedveltem és bár holtában kevésbé idegesít, ha fel kell elevenítenem akkor újra életrekeltem a szavaimmal, amit nem érdemel meg. Se a halott auror, se ez a zöldfülű itt előttem. - Olvasd el a tábláját, ha ennyire érdekel, de bálványt emelni nem lehet akárkinek. - vonom meg a vállamat, sosem tartoztam azok közé, aki festményeket, szobrokat aggatna ide-oda emberekről. Persze, a tetteket tisztelem, de ehhez nincs szükségem ilyen tárgyakra, hogy eszembe jusson és inspiráljon, tudom mi a dolgom. Habár nem vagyok egy kacagós fajta azért kénytelen vagy felnevetni, mikor azt mondja, hogy a vérlényektől rettegni kell. - Ne haragudjon, de az ön szájából ez már végképp nevetséges. Nem csak azért, mert senki meg se rezzen, amikor szabadon járnak-kelnek az akadémián, mivel a válogatottak között számtalan a vérlény, de azért is, mert ideje lenne felfognia, hogy micsoda. - mondom keményen, egy kicsit kioktatóan, bár annak örülök, hogy csak végzett VOLNA az ártatlanokkal. Ez azt jelenti, hogy végül nem tette, nem menthetetlen. - Egyetlen aurornak sem az a munkája, hogy megölje a vérlényeket csak úgy, tárgyalások nélkül. - válaszolok itt már egy kicsit agresszívabban, szinte acsarkodva elfintorodva. Öltem én már eleget, de egyáltalán nem a Minisztérium kötelékében, hanem igazi háborúkban, főként a jóval barbárabb muglik között. Más kérdés, ha valaki önvédelemből öl, az érthető teljes mértékben, de észrevehető, ha valaki a gyilkolásra megy és eszébe sincsen a bűnösöket tárgyalásra vinni. - Mit tettek azok a szerencsétlen muglik, hogy ezzel kezdődött a világ rendbetétele? Még is milyen eszme ez? Ki volt a nagyapja, valami Gellert Grindelwald másolat? - kérdezek vissza, ám ezúttal nem támadólag, hiszen ő maga tagadta meg a nagyapja tetteit, egyértelmű, hogy szégyelli és keresztként cipeli magával. Ettől függetlenül talán fel tudja idézni, hogy mik történtek, mert csak úgy muglikat ölni nem sok értelme van. Persze lehet, hogy csupán egy karizmatikus elmebeteg volt, mint Voldemort, semmi több nem volt mögötte, csak a varázslók felsőbbrendűségi érzése és akkor mellé lőttem, amikor a másik sötét mágust választottam példának.
a bátorság és a tehetség sem elegendő hozzá, még szörnyek és sárkányok is kellenek.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-06-22, 15:39
Peter& Beatrix
Nem igazán hatna meg a tudat, ha tudnám, hogy mennyire lenéz engem az arckifejezésem láttán. Bizonyítottam már eleget az évek során, ahogy megtanultam a hátam mögé söpörni mások véleményét is. Tart, aminek tart, szíve joga. Tisztában vagyok a képességeimmel. Messze nem vagyok tökéletes, de jónak már mondhatom magam, ha ennyi ideig sikerült túlélnem, nem igaz? Azért, aki napi szinten vérlényekkel veszi fel a kesztyűt és győztesen kerül ki a harcból, már számít valakinek. Igaz ugyan, hogy volt, aki olajra lépett előlem és azóta se akadtam a nyomára, de ez már inkább a múlt, annyira nem érdekel. Ha ismét összefutok vele, nem adok számára még egy esélyt, ebben teljes mértékben biztos vagyok. - Mi hát a különbség? Csupán a kinézete vagy valami más is? - mérem végig a szobrot, amely nem is olyan messzire tőlünk foglal helyet. Személy szerint nem ismertem ezt az alakot, de maga a téma kifejezetten érdekel. Kit emelhettek piedesztálra? Milyen rossz tulajdonságai voltak ennek az embernek és milyen érdemei? Gondolom, még az iskola alatt futott össze vele, onnan emlékezhet rá ezek szerint. - Valami oka csak volt annak, hogy itt kapott helyet - merülök gondolataimba egy pillanatig. - Megmentett valakit, aki később így hálálta meg? - vetem fel, hiszen ilyesmiről is rengeteget hallani. Csak a jó ember kezét kell megfogni hozzá és máris kész is a szerencsénk. - Esetleg valóban hős volt, csupán a szerény fajtából? Fiatalként valóban lehetett annyira tökös, hogy a későbbiek folyamán helyet kaphasson ebben a csarnokban. Hogy idősebb korára mit is ért el, az már egy teljesen felesleges találgatás. Talán ellustult, talán nem. Az aurorok között akadnak fontoskodó aktarendezők is és igen esélyes, hogy a végére már csupán ez a szerep jutott számára, még abban az esetben is, ha évekkel ezelőtt még nagyon dicső tetteket mondhatott a magáénak. - Nem láttam még az emberi oldalukat - felelem, állva a nő tekintetét. Ez azért természetesen hazugság, hiszen időközben felbukkant az életemben Joyce, akit kifejezetten fontosnak érzek. - Halál és pusztítás jár a nyomukban, semmi más. Én csak olyan vérlényekkel futottam össze, akiktől rettegtek az emberek - És nem szeretnék ilyenné válni, ezért is iszom a főzeteket. Ha én képes vagyok uralkodni magamon, akkor ők miért nem? - Az ártatlanokat közülük nem bántom, habár volt egy olyan időszak, amikor velük is habozás nélkül végeztem volna - ismerem el. Fiatalabb koromban tényleg ez volt a helyzet, ha valakiről megtudtam, miféle, onnantól kezdve minden gyanakvásomat és előítéletemet a nyakába kapta. Azóta változott a felállás, volt szerencsém megismerni pár olyan alakot, aki képes volt békében együtt élni az átokkal és uralkodni magán. Felnyílt hát a szemem a világra. - Nem hiszem, hogy börtönbe dugnának csak azért, mert megkönnyítem a munkájukat - csóválom meg a fejem. Nem veszem támadásnak a szavait, habár akadt már olyan vadász is, akit a tevékenysége miatt évekre a rácsok mögé dugtak, ez való igaz. Bár, ő egészen mást is művelt az általa levadászott egyedekkel. - Talán kezdjük ott, hogy azt hitte, képes követőket toborozni valamiféle hülye eszme miatt - felelem némi habozás múltán. Talán tényleg nevetséges ez a hozzáállás mások részéről, de ne feledjük, hogy olyanokról van itt szó, akik még egy nevet se mernek kiejteni a szájukon. - Sötét ügyleteket bonyolított le, majd a fejébe vette, hogy ő megváltja a világot és rendet tesz a társadalomban. Pár ember csatlakozott is mellé, kiirtottak egy mugli családot, de még azelőtt megállították őket, hogy elburjánzott volna a dolog. Ami kész szerencse, tekintettel arra, hogy a múlt alapján az ilyesminek sosincs jó vége. Felesleges áldozatokkal való vérontás, semmi több. De már maga a családfám elég arra, hogy megpecsételje a sorsomat. Az auror-szak elutasította a jelentkezésemet annak idején, noha minden egyes társam felvételt nyert. Csoda hát, hogy ezért az ükapámat hibáztatom? Aligha.
️️️️️️️️️
//
//
, 
, 
, 
, 
