2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem állítom, hogy egetrengetően pörgősen telnének a napjaim Angliában... Egyelőre építgetem az itteni kapcsolataimat, felkeresem a jól ismert, régi arcokat és igyekszem arra koncentrálni, hogy minden flottul menjen, de még így is baromi unalmas itt az élet. Amerikában mindenki rohant, mindig történt valami izgalmas, lépten-nyomon olyan helyekbe botlott az ember, ahová bármikor betérhetett, mert biztos lehetett benne, hogy megtalálja a neki való szórakozási lehetőséget, de itt, még ebben a francos varázslófaluban is be van lassulva minden. A Három Seprűben csak inni és beszélgetni lehet, de hát oda nem azok a csajok járnak, akiket érdemes lenne bármikor is megfűzni... Tizenéves picsogó libák, valami ócska kis magazinokat lapozgatva és teljesen elszállva maguktól, amiért az a helyes pasi elviszi őket valamerre. Mit ne mondjak, Amerikában még ők is megtették volna, de ha az ember már kontinenst vált, abban az esetben talán érdemes némileg feljebb is helyezni a lécet, nem igaz? Csak aztán győzzem én is megugrani... Az Á votre Santé-ra teljesen véletlenül akadtam rá még néhány héttel ezelőtt és azóta - mondhatni - törzshelyemmé vált. A szeptemberi iskolakezdésig úgyis Roxmortsban szálltam meg, a Három Seprű feletti szobákban, szóval nem jelent gondot számomra elugrani ide pár italra és ismerkedni, ami eddig nem igazán jött össze. Érdekes, amikor Chris is mellettem volt, még évekkel ezelőtt, az ő jófiús sármja szinte vonzotta a nőket és valamilyen úton-módon tőlem se rettentek el, de most... Tény, nem vagyok egy szent előéletű ember, sok mindenben benne van a kezem a mai napig, de azért nincs tömeggyilkos fejem, ezt azért szögezzük le. Apropó, Chris... Nos, öreg cimborám felől mostanában nem sokat csiripeltek a madarak, de cserébe őt se értesítettem arról, hogy a Roxfortban kezdem meg az idei tanévemet, csakis miatta. Elvégre, a régi barátságunk nem hűlhet ki, nem igaz? Úgy tűnik ugyanis, hogy a levélírás már nem az erőssége, én pedig úgy döntöttem, személyesen lepem meg őt. Azért elég kíváncsi vagyok arra, vajon milyen arcot vág majd, amint betoppanok fizikailag is az életébe. A menyasszonya nyilván aranyos és kedves teremtés... volt. Az igazat megvallva nagyon is nehezményezem, hogy a jegyessége felbontásáról sem szólt egy szót sem, a szüleitől kellett megtudnom. Most komolyan... oké, eltávolodtunk egymástól, de a fenébe már! Pont amiatt tettük ezt, mert ő mostanában ennyire kihagy a számára jelentős eseményekből. Jó, nem én vagyok a lelki támaszok netovábbja, de mégis... - Egy Főnixet - helyezem a pultra az aprót, némileg talán olyan képet vágva, mintha éppen most szaródna el minden, majd pillantok körbe a jelenlévőkön, mintegy feltérképezve, kihez lenne érdemes odaülnöm. Hamar ki is szúrok egy lányt, nem messze tőlem és némi belső öröm kerít hatalmába. Nem, nem a várható numera miatt... Sokkal inkább attól, hogy simán kinézem belőle, miszerint anyagozik és talán nyélbe üthetek egy jó kis üzletet vele. - Tudod mit? Legyen kettő - fordulok vissza, majd kapom fel mindkét poharat, amint elkészül a rendelésem és veszem célba szegény, felkarolandó leányzót. - Szia! Meghívhatlak? - állok meg az asztala előtt és helyezem elé az italt egy udvarias mosoly kíséretében, amely azért elég sokat javít a megjelenésemen. Mit ne mondjak, volt időm gyakorolni és kitapasztalni, mire miként hathatok az emberekre a környezetemben...
Azért amint lenyugodott ez a helyzet és én magam is, lesz egy kis átgondolni valóm, hiszen Diego láthatóan tényleg nem annyira rossz ember, mint akinek az elején elkönyveltem, de hát nem volt nehéz dolgom, hogy úgy gondoljam nem túl jó fej, főleg hogy amúgy is ki vagyok élvezve a hozzá hasonló nőcsábászokra. Pedig, ha komolyabban nézem Tristan is az volt... Ez most végképp nem ideillő gondolat, ezért fókuszálok hát a lényegre, hogy tartsam Susant, és hogy felmérjem a helyzetet, no meg elengedjem Diegot, mert láthatóan kellemetlenül érzi magát itt, még ha nem is tudom a pontos okát. - Persze, majd szólok, meg gondolom a suliban úgyis összefutunk. - biccentek egyet és most már előkerül a pálcám, hogy a jómadárra szegezzem, ha netán így bilincsben ennyi ember között megpróbálkozna bármivel. A másik karommal pedig Susant tartom. Sokáig azért jó eséllyel nem lesz erre szükségem. Joshua szinte minden idejét a Minisztériumban, vagy a Parancsnokságon tölti. Ha van egy kis mázlim, akkor összefuthatok vele a megfelelő emeleten és akkor eleve átadom neki ezt az aljas szemétládát. - Semmi gond tényleg és... kösz! - teszem még hozzá, hiszen igazán nem lett volna köteles segíteni neki megkeresni Susant. Sőt ha belegondolok talán egyedül a nyomára se akadtam volna, akkor pedig ez az egész ügy nem is tudom mivel végződött volna. Ez az aljas alak csak simán ott hagyja vajon a szobában, amíg magához nem tér a szégyenével, vagy azzal, hogy nem emlékszik mi történt vele, csak rossz esetben érzi az eredményt? Belegondolni is rémes, ahogyan abba is, hogy most már kevésbé kábán mit érezhet a barátnőm. Nem is tehetem meg, hogy most ezen gondolkozzam, mert akkor képtelen lennék rendesen koncentrálni. Így is valószínű, hogy amint mindennek vége és visszatérek majd a Roxfortba kibőgőm magamat. Milyen jó lenne meglátogatni Tristant... de meg van a maga dolga, építeni a vállalkozását, meg a felnőtt életét. Nem ilyen csip-csup ügyekkel foglalkozni, főleg hogy amúgy se a pasim, vagy valami, csak egy barát. Összeszorítom a fogaimat, miután Diego távozik és erőt véve magamon elindulok a sürgölődő emberek között. A pálcám a jómadár hátában, a másik karommal Susant támogatom furcsállkodó pillantások közepette, amíg el nem érem a liftet, hogy az Auror Parancsnokság szintjén végre fellélegezzem, hiszen ott már hamar átveszik tőlem majd a delikvenst. Azért mégis csak jelent valamit, ha bekerültől az Akadémia azon hallgatói közé, akik végigtudták vinini az elejétől a végéig. Ismerik a nevem az apám által, így pedig már az arcomat is jóval többen.
// Én is köszönöm a játékot! Alakulni fog ez szerintem simán. //
A minisztériumba tervezett látogatást nem bánom, még abban az esetben sem, ha az számomra balul sülhet el. A régi vádak alól teljes mértékben fel lettem mentve, mégis kellemetlen szájízzel megyek be azóta minden hivatalos helyre. Annak érdekében viszont, hogy ez a majom ne úszhassa meg azt, amit a lánnyal tett, vállalom. Csekély ár csupán az általam érzett gyomorideg ahhoz képest, amit ez a beszari alak kaphat... Remélhetőleg Susant nem viseli meg a hoppanálás, hiszen az még üres gyomorral se kellemes, nemhogy abban az esetben, ha az embert teletömték mindenféle bogyóval és mellette még meg is erőszakolták... Amint tehát újfent földet ér a talpam, szabad kezemmel megfogom Susan felém eső karját és igyekszem megtartani, miközben a világ marháját se engedem el, aki természetesen teljesen megnémul, amint az érkezési pontunkon találjuk magunkat. - Sajnálom - sóhajtok egyet végül Julia szavai hallatán. - Nem szívesen hagylak magadra, de egy aurorokkal teli helyen nyilván nem lesz semmi baj - nézek körül. Minden rendezett és óramű pontosságú, szóval ennél jobb helyre nem is jöhettünk volna. Ha ez az állat szökni szeretne, hát elég szépen felkötheti a gatyáját, még abban az esetben is, ha én nem vagyok jelen és akadályozom meg benne. - Rendben - biccentek, majd némi hezitálás múltán még hozzáteszem: - De azért majd értesítesz Susan állapotáról? - teszem fel végül a kérdést, mialatt tekintetem a lány kába arcára siklik. Szép teremtés, meg kell hagyni, habár nem valami szerencsés, ha ilyen és ehhez hasonló alakokkal áll le. Mondjuk, nem ítélem el, mindenki követett el hibákat már az élete folyamán és Susan csupán egy áldozat, aki csak élvezni akarta a mai estét. Ezek után remélhetőleg óvatosabb lesz. Azért - mielőtt a foglyunkat Juliára bíznám - a biztonság kedvéért még egy bilincs-átkot is helyezek rá, hiszen hiába vélem azt, hogy esélye se lenne innen meglógni, azt se szeretném, ha megpróbálná és bárkinek is sérülést okozna. - Még egyszer bocsi - szólalok meg ismét és a tököm tele van azzal, hogy ennyire sűrűn kérek elnézést, de közben bennem motoszkál némi bűntudat is azzal kapcsolatban, hogy Juliát itt hagyom. Egy kihallgatás sohasem valami kellemes, órákon keresztül is eltarthat és még abban az esetben is idegörlő folyamat lehet, hogy tudod, téged nem vonhatnak felelősségre. - Később beszélünk - toldom még hozzá a további szavaimat, magamban tényleg reménykedve a viszontlátásban. Nem ismerem Susant, de aggódom érte és azért jó lenne hallani, hogy milyen döntés született az ügyben, még ha csupán ideiglenes is. - Szia! - emelem búcsúra a kezemet, majd hoppanálok is el a következő pillanatban, hogy nem sokkal utána már a kastélyhoz vezető úton találhassam magam. Úgy érzem, a mai nap után nem sok afterparty-n fogok részt venni, ami az igazat illeti.
(Köszi szépen a játékot, szupi volt, Julia kemény dió, de szerintem ezek után össze tudnak fogni a meséken is A helyszínt pedig befoglalom egy kövi játékra Rick-Neira párosnak:))
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-11-22, 15:07
- Oh hát persze, most bármit mondanál, mi pedig higyjük el. - rázom meg a fejemet és látszik jól, hogy bizony teljesen hajthatatlan vagyok abban, hogy bevigyük a jómadarat a Minisztériumba és csak azért engedem, hogy felöltözzön, mert nem akarok mindenkit megbotránkoztatni, nem azért, mert netán megsajnáltam volna. Amikor aztán már mindenki készen van, szépen Susanba karolok, mert szegény még mindig nincs tökéletesen, aztán el is tűnünk, hogy minél gyosabb legyen az út. Fejben már most eldöntöm, hogy ha lehetséges, akkor mielőbb értesítem a szüleit, hogy jöjjenek érte és inkább én maradok bent majd elmondani mindent, hogy neki csak annyit kelljen, amit nagyon muszáj. Mégis csak úgy pocsék ez a helyzet, ahogy van, és jobb lenne, ha pihenne, aludna egy nagyot, mintha most még faggatnák is. Amúgy is sejtelmem sincs, hogy mi járhat most a fejében, vagy fog, ha majd tud rendesen gondolkodni. Végtére is megerőszakolta ez a barom, még ha nem is lefogta és fájdalmas élmény volt az egész, de attól még erről van szó. Nem is értem miért hitte, hogy csak úgy futni hagyjuk. - Igen. - felelem Diegonak, de látom rajta, hogy mintha azért kissé ideges lenne és amikor szóra nyitnám a számat, hogy megköszönjem neki, nagyjából akkor szólal meg, hogy az ő szava talán nem számít olyan sokat. - Figyelj... nem muszáj maradnod, ha dolgod van, eddig is kösz, hogy eljöttél és... rendes volt tőled. Az is elég, ha átadod nekik, és majd én elmondom, hogy mit láttam. Nem kell belekeveredned. - mondom végül, pedig a nyelvem hegyén van, hogy az elmotyogott szavakra rákérdezzek, de feszült és ezt látom jól. Arról nem beszélve, hogy rendes volt, hogy segített, pedig elkönyveltem egy bunkónak, aki csajokat használ ki. Viszont, ha ehhez a taplóhoz hasonlítom, akkor igazi angyal, legalábbis saját állítása szerint, sose tenne ilyesmit. Az más kérdés, hogy ettől még tuti volt olyan lány, akit bántott, ha nem is szándékosan, de Susan az én barátnőm és ezért ez most... - Az én dolgom. Nekem kell itt lennem vele, nem a te felelősséged. - teszem még hozzá, ha netán erősködni kezdene, hogy marad. Látom, hogy igazából nem szívesen tenné. Mondhatjuk azt, hogy ő már később futott be és csak segített behozni ezt az aljas gazembert. Nem kell még órákat itt maradnia.
Elég nehéz Susannak koordinálni a mozdulatait, de a lányoknak végtére is sikerül megoldani, én pedig igyekszem nem odanézni. Nem áll szándékomban a helyzetet kihasználva kukkolni, hiszen Susan - akármilyen állapotban is van jelenleg - remélhetőleg nemsokára rendbe jön és jó lenne, ha a Diego Vivanti névről nem az villanna az eszébe, hogy a Kukkoló. Julia esetében már így is elrúgtam azt a bizonyos pöttyöst, habár jelenleg nem éppen ez a legnagyobb probléma, ami szembejön velem. Amikor a szőkeség rámorran az általam közrefogott delikvensre, annak hirtelen torkára forr a szó és meglepetten pislog a lányok irányába. Nyilván Julia mostani énje azért ijesztőbb, mint amilyennek a külseje alapján gondolná valaki, én pedig kifejezetten örülök annak, hogy nem én vagyok a dühe célpontja. Be kell vallanom ugyanis, hogy a legtöbb csaj képes elég fenyegető aurát magára ölteni, ha a helyzet úgy kívánja. Az pedig, ami a legjobb barátnőjével történt... Nos, azt hiszem, igenis kijár a pasinak az a bizonyos mindent elöntő harag. - Rick! Ricknek hívták! - fröcsögi a szavakat, nyilvánvalóan utolsó mentsvárként, hátha Julia meggondolja magát a minisztériumot illetően. - Mást nem tudok róla, ezt a nevet is csak akkor hallottam, amikor megszólították, miután lebonyolítottuk az üzletet, de tuti ő volt az! Ha kell, tanúskodom is ellene, de engem hagyjatok ki belőle... kérlek... - sírja el magát, én pedig megvetően mérem végig, majd még egy grimasz is megjelenik az arcomon. Tökös legénynek hiszi magát, rámászik egy alélt lányra, de ha szorul a hurok, nem vállalja azt, amit tett. Legszívesebben még le is köpném, minden bizonnyal meg is tenném, de mivel hölgyek társaságában nem illik az ilyesmi - akármilyen sz*r alak is az illető - uralkodom magamon. Helyette csupán egy hatalmasat taszítok rajta, minek hatására a feje a falon koppan és meglepetésében még a sírást is abbahagyja. - Könnyek helyett inkább öltözz - nyomom ujjai közé a ruháit. Azért az izzadtságszag, amely belőle árad, kifejezetten arcon csap, amint ügyködni kezd, de egy gyors zuhanyra nincs időnk, meg hát ez őt minősíti, nem minket. Pár perc alatt végez is a művelettel és noha a cipőfűzője lóg, az inge csupán félig begyűrve, a haja pedig egy szénakazallal vetekszik, nem adok számára időt arra, hogy ennél jobban rendbe szedje magát. Azért sokat számít a külső, még ha egy ilyen okádék dologról is van szó és ha teljesen normális ruházattal és összeszedetten állít be a Minisztériumba, hamarabb hazaengedhetik, mint így. - Rendben - biccentek egyet, majd hoppanálunk végül egyenesen a Minisztériumba. Elég nagy a tömeg, vagyis nem kell attól tartanunk, hogy a hapsi meglóg, már csak azért sem, mert jelenleg is elég sok auror van mindenfelé. - Innen már ismered a járást, igaz? - fordulok végül Julia irányába, akibe Susan kapaszkodik hüppögve. Láthatóan kezd már lassanként megnyugodni, de érthető, ha még mindig a történtek hatása alatt áll. - Gondolom, ma még tanúvallomást is kell tennünk - jegyzem meg, miközben követem Juliát, aki remélhetőleg jártasabb errefelé, mint szerény személyem, mialatt magam után vonom a rohadékot, aki azért csak eléggé akadozva követ engem. Igazság szerint él a fejemben némi kellemetlen emlék az igazságszolgáltatással kapcsolatban, noha engem Amerikában vádoltak meg, de némi feszengés így is eluralkodik rajtam és idegesen tekintek körbe, mintegy arra várva, hogy valaki ujjal mutogatva kiabálja rám a GYILKOS-jelzőt. - Őszintén szólva nem igazán tudom, mennyit nyom a latban majd az én szavam - jegyzem meg, mintegy magam elé motyogva. Eszem ágában sincs megosztani Juliával a múltamat, de tény és való, hogy az engem kihallgató aurorok nyilván bepillantást nyernek majd az életem néhány szegmensébe, hiszen az aktáim itt lehetnek valahol és hát gyilkossággal vádoltak, amely alól ugyan tisztáztak, de mégis... A múltam néha utánam nyúl és itt még balul is elsülhet a dolog.
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-11-05, 14:50
Susant próbálom felnyalábolni és segíteni neki öltözni, hogy a fiúk minél kevesebbet lássanak szegényből, bár Diego amúgy is gyakorlatilag háttal áll, de így is épp eléggé megalázó szegénynek ez az egész. Nem is értem hogyan lehetett megint ennyire naiv. Persze én nem vagyok, egyáltalán nem hiszek a srácnak. Még, hogy mástól kapta az italt, még ha így is lenne, akkor is ő használta ki a lehetőséget. Suzy gyakorlatilag nem volt magánál. Ha csak belegondolok legszívesebben én magam mennék oda, hogy jól beverjem a képét, pedig igazából még soha senkit nem ütöttem meg, de most úgy érzem, hogy akár még menne is, ha tovább próbálkozik. - Elég! - morranok oda, amikor rátalálok a hangomra és sikerül az ideges dühöt annyira csökkenteni, hogy ne pattanjak fel és menjek oda, hogy a képébe üvöltsek. Az a mázli, hogy itt van Suzy, akinek segítenem kell és jó eséllyel még nem tudna támolyogni se, ha csak úgy elengedném. - Oh hát persze elfogsz mondani mindent, de ettől még bizony beviszünk és teszek róla, hogy egy jó ideig ott is maradj, és tanulj belőle. - húzom végül ki magamat és a hangomat is sikerül kiabálás helyett csak erélyesre és keményre változtatni, bár kell hozzá egy kiadós önuralom. Valójában még soha az életben nem éltem vissza azzal, aki vagyok, hogy a nevem jelent valamit, hogy Toops vagyok, de most bizony nagyon úgy érzem, hogy nem is kérdés, hogy megfogom tenni, mert meg kell tennem Susan miatt és mindenki más miatt, aki valaha ennek az alávaló dögnek a kezei közé kerülne. - Igazán megérdemelné, de... én se szívesen nézegetem, valamit vegyen fel. - felelem Diegonak, amikor Suzy már majdnem készen van. Támogatom, hogy megnézzük lábra tud-e állni, ami végül sikerül neki, ennyit már hatott a szer és közben a másik delikvens is végre nagy nehezen felöltözik. Nagy levegőt veszek, én is próbálok lehiggadni. Remélem, hogy Susan is összeszedi magát, amíg odaérünk, bár itt vagyunk tanúknak végtére is, de tisztább lenne, ha elmondaná azt, amire emlékszik. - Azt hiszem mehetünk. - pillantok végül Diegora. Tőlem akár hoppanálhatunk is a Minisztérium közelébe, hogy aztán a legközelebbi fülkén át jussunk be, vagy egy kandallón, végülis ez a része már részletkérdés. Csak legyünk ott mielőbb és ez a rettenetes alak kerüljön végre aurorkézre!
Talán tényleg más lett volna az indítás, ha jókor, jó helyen találkozunk, de ez - szokás szerint - nem jött össze. A sors nem éppen arról híres, hogy megkönnyítené az emberek dolgát, inkább csavar rajta egy jó nagyot, mint a mi esetünkben jelenleg. Oké, annak idején én is ráhajtottam Juliára, hiszen elég szemrevaló teremtés, gyengéim a szöszik, ráadásul szokásom az élvezetek hajszolása, de azóta eltelt egy kis idő, már csak egy kellemetlen emléknek kellene lennie, nem többnek. Szóval igen, sejtem én, hogy valami más is állhat a háttérben és jogos részéről a neheztelés, amiért nem emlékeztem a nevére, de ennyi és nem több. - Igen, ez egyértelmű - biccentek egyet Julia kijelentése hallatán, miközben ő a barátnőjét igyekszik összekaparni, aki azért elég rendesen ki van ütve és hát nyilván az se valami szerencsés fejlemény, hogy anyaszült meztelenül találtunk rá az ágyban. A hapsi, aki Suzyt idekísérte/rángatta, rémült tekintettel mered rám és lassan minden szín kifut az arcából. Az elfogyasztott alkohol miatt nyilván csupán most tudatosult benne teljesen, hogy hatalmas bajban van és a hatóságok is be lesznek vonva a dologba. Elvégre, egy lányt az akaratán kívül ágyba vinni nem éppen törvényes cselekedet, ha pedig ennek érdekében, még itattak is vele valamit... - Mit... mit akarsz tőlem? - cincogja ijedten, amint a szőkeség kiejti a száján a Parancsnokság szót, szerény személyem pedig élvezettel figyeli a szeme elé tárulkozó jelenetet. Az ilyen patkányok csakis ezt érdemlik. - Bármit megteszek, csak ne vigyetek be! - áll neki kérlelni mindkettőnket. - Még a srác nevét is elárulom, akitől az innivalót kapta, de én ártatlan vagyok! - fröcsögi, az utolsó szavaknál újfent felbátorodva és némi nehezteléssel a hangjában, amiért pont őt lincseljük meg valaki más tettei miatt. - Ruha... - hebeg zavartan Susan a barátnője kijelentése hallatán és láthatóan lassan ő is kezd képbe kerülni, habár kelleni fog még számára pár óra hossza, mire az anyag kitisztul a szervezetéből. Most is csak a barátnője jelenléte miatt térhetett magához úgy-ahogy, más esetben aligha került volna ki a szorgos legényke f*rka alól. - Szék... - rebegi végül erőtlenül, ha pedig Julia a szék irányába pillant, annak támláira helyezve meg is pillanthatja Susan ruháit. A bugyi és a melltartó az ágy lábánál hever, a kishaver esélyesen pillanatok alatt szabadította meg tőle és nem bajlódott a rendezettséggel. - Hm... - ráncolom a szemöldököm és mérem végig tetőtől-talpig az "úriembert". - Szerinted ő megfelelne így? - fordulok végül Julia irányába kérdőn, de azért továbbra is sakkban tartva a delikvenst. Mindenféle szívbaj nélkül képes lennék átrángatni egy szál f*szban a minisztérium folyosóin ezt a majmot, ebben csupán az akadályoz meg, hogy nem áll szándékomban esztétikai környezetszennyezést véghez vinni senki ellen sem. Van bennem annyi mardekáros jellemvonás, hogy mintegy bosszúból ennyire képes legyek megalázni valakit... Mindenesetre, ha a lány nemmel felel, abban az esetben nem túl finomkodó mozdulattal vágom hozzá a taghoz a ruháit és a tekintetemből szinte csak úgy süt az ígéret, hogy ha szökni próbálna, akkor elég szépen meg lesz rángatva, szóval ha neki is indul, sokkal jobban tenné, ha sikerrel járna.
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-10-15, 12:58
Azért a mostani helyzetünkön az se sokat segít, hogy nem pont nyugodt állapotomban talált meg. Túl vagyok egy nagy csalódáson, még ha nem is most történt, hanem hónapok teltek már el azóta, de nem olyan könnyű túllendülni. Aztán ugye itt van Suzy, aki miatt aggódom, hogy mibe mászott bele és hol lehet, vagy egyáltalán jól van-e. Nem sokat segített az sem, amiket Diego mondott a lehetséges rémképekről, amik így felelevenedtek a szemem előtt. Szóval félek nagyon is, hogy mi történt a barátnőmmel és hogy vajon milyen állapotban találjuk meg. Ez nem a legjobb alkalom arra, hogy higgadtan mérlegelni tudjam esetleg az ő álláspontját, vagy elfogadni a gondolatait olyasmiről, amivel alapjáraton nem értek egyet. Végre megtaláljuk a helyet, ahol a barátnőm van és cseppet sem kellemes látvány, ami a szemünk elég tárul. Nem is nagyon kell válaszolnom Diegonak, hiszen egyértelmű, hogy Suzyt találtuk meg abból is, hogy odaugrom hozzá és megpróbálom felmérni a jelenlegi állapotát, ami nem túl jó. - Hát persze... persze, hogy hiszek. - felelem azonnal nem is gondolkodva. Azért ennyire ő sem hülye, hogy megigyon valamit ugye... ugye?! Most viszont a helyzet nem alkalmas, hogy eze nagyaljak, és egyébként is első körben a barátnőm mellett állok ki, egy ilyen alaknak meg mégis miért hinnék? Lényegében egy eszméletlen lányt igyekezett épp bőszen... - Hazudik, biztosan! - kiáltok oda Diegonak. Kész csoda, hogy még csak könnyebe van lábadva a szemem és nem rosszabb a helyzet, amit az aggodalom és az idegesség okoz így vegyesen. Auror akadémia ide, auror akadémia oda, cseppet sem bánnám, hogy most ennek a rettenetes alaknak maradandó károsodást okozna akárki. - Ne engedd el, ezért felelni fog! - szívom most már fel magamat. Susan legalább él és ez is valami, idegesen kotorászni kezdek a táskámban, hogy van-e nálam bármi hasznos. Bulikba nem hordok magamnál azért annyi mindent, de a józanodást elősegítő mégiscsak akad itt valami. Susan miatt muszáj előre gondolkodnom. Előkerül hát egy pici fiola, halvány lila lével, ami mintha még picit csillogna is. Feljebb ültetem őt, átkarolom a vállát és lepattintom az üveg tetejét, hogy óvatosan megitassam. Úgy simogatom a fejét fél kézzel időnként közben is, mintha minimum valami kisbaba lenne és hát most szinte olyan állapotban is van. - Valami ruha kell rá. Be fogjuk vinni a... a Parancsnokságra! Majd ott tesznek róla, hogy tanuljon ebből. Nem tudod, hogy kivel húztál újat! - nem szokásom visszaélni azzal, aki vagyok, de mégis csak igen neves auror családból származom és nincs az az isten, hogy legalább egy éjszakát ez az alak ne töltsön zárkában, még ha van is netán valami gazdag apja, aki kihúzza a csávából és a végén megússza enyhébb büntetéssel.
- Nem, én nem ezt mondtam - sóhajtok egyet, majd csóválom meg a fejem. - A barátnőd az, aki annyira reménykedik, hogy a legreménytelenebb srácokat szemeli ki magának. Mondjuk, kötve hiszem, hogy ez a magyarázat kielégítené Juliát, hiszen folyamatosan kiforgatja a szavaimat. Volt egy közös kis "esetünk", ami alapján bedugott egy kategóriába és kész, ennyi. Azóta is oda vagyok bebetonozva, aligha változik rólam bármikor is a véleménye. Bár, hazudnék, ha azt állítanám, hogy még csak eszembe se jutott egy pillanatra se Ashton a lányról. Ha bemutatnám őket egymásnak, akkor esélyesen pillanatok alatt megalapulna az "Utáljuk együtt Diego Vivantit"-klub. Julia következő megjegyzése hallatán már nem reagálok semmit sem, hiszen még az elején jelezte, hogy milyen is ez a Susan pontosan, szóval valamiért képtelen vagyok csodálkozni a végkifejleten. Nyilván újfent elkapta a "rózsaszín köd", mert hát - valljuk be - ha valakit csak egyetlen éjszakára is szeretnénk felszedni, abban az esetben is képesek vagyunk kitenni magunkért. Szerencsétlen lányok kedvéért még a csillagokat is lehoznánk az égről, majd a következő reggelen már nyoma sincs a hatalmas lámurnak, gyakran a lányok részéről sem. Az ajtónállót pillanatok alatt sikerül lerendeznem, ami végtére is elég jónak mondható, hiszen a szőkeség láthatóan nincs oda a kis színjátékért, még egy fintor is befigyel részéről, amikor magamhoz vonom. Más esetben teljesen fel lennék ezen háborodva, de itt és most tényleg csak egyetlen dolog a fontos: minél hamarabb megtalálni azt a Susan nevű lányt. Követem tehát Juliát, majd - vele ellentétben mit sem törődve a teremben zajló jelenetekkel - nézegetem az ajtókat. Az persze már nekem sincs ínyemre, hogy mindegyiken benyissak, de egy helyben se állhatunk örökké. - Kösz, haver - paskolom meg informátorunk vállát, mire az bamba mosollyal leng ki az egyensúlyából, majd veszi útját valamerre, a lehető legnagyobb valószínűséggel egy újabb itókához. Julia szinte pillanatok alatt terem a mutatott ajtó előtt, majd tépi fel azt hatalmas elánnal, amellyel egy elismerő füttyentést is kiérdemel részemről, habár csak halkan, nehogy a végén még megüsse a fülét, mert azért is kapok egy alapos fejmosást. - Ő az? - toppanok be végül, hatalmas mákomra még éppen lemaradva a felnőttkarikás jelenetről. Julia a lepedővel igyekszik takargatni a barátnőjét, aki eléggé ki van ütve, én pedig az éppen anyaszült meztelenül, ágaskodó "pálcával", a kijárat felé surranó legényke után nyúlok, majd penderítem vissza őt a karjánál fogva, végül egyetlen mozdulattal taszajtom a falhoz, mindkét vállánál erősen markolva, mire a srác tekintete úgy-ahogy kitisztul a fájdalomtól, de én - ahelyett, hogy elengedném - tolom arcom az arcába és fintorodom el, amikor telibekap az alkohol jellegzetes szaga. - Na, csiripelj, kismadár! - szólítom fel, már-már kedélyesen, mintha éppen csak egy baráti csevegésbe szeretnék belemenni, de a szememből simán kiolvashatja, hogy itt bizony csontok fognak törni, ha hallgatási fogalomba menekül hirtelen. - Én... én... - kapkodja a tekintetét zavartan köztem és a Julia-Susan páros között, falfehérre váltott színnel, az alkoholtól némileg azt a benyomást keltve, hogy ide bizony nem ártana egy kis elmeorvosi segítség sem. - Ő itta meg a löttyöt, a kutya nem kérte rá! - csattan fel végül, nyilván a rá nehezedő lelki nyomástól és az ujjaim okozta fájdalomtól józanabb hangon. - A haverom mondta neki, hogy rakott bele egy kis anyagot, erre a csaj meg csak úgy lehajtotta, vili? - Nem... nem tudtam... - jön egy elhaló hang a két lány felől. Julia barátnője magánál van ugyan, de a tekintete igen kába és a hangja sem több suttogásnál. Az arca falfehér, egész testében remeg és úgy pillant ránk, mintha nem is látna úgy igazán egyikünket sem. - Higgy... hiszel nekem, ugye? - próbálja megtalálni a fókuszt és Juliát keresi a tekintetével, akit esélyesen akkor is felismerne, ha millió közül dobnák a lába elé, a szeme pedig be lenne kötve.
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-10-05, 15:27
Tényleg nem vagyunk egy hullámhosszon, mert mindezek után még sértegeti is a barátnőmet, amit biztosan nem tenne, ha leesne neki, hogy mit is mondott pontosan. Ezért aztán eléggé szúrósan nézek rá felvont szemöldökkel és adok neki néhány pillanatot, hátha leesik neki, hogy mit mondott mennyire gáz, de valahogy erre kis esélyt látok. - Aha, nem az idióta pasik a hibásak, hanem a barátnőm annyira gáz, hogy érte a kutya nem változna. Szinte ezt mondtad, belegondoltál ebbe egyáltalán? - mert hát volt már pár hibás választása az életben szegény Susannak, de ettől még nem kellene így leírni. Tény, hogy aggasztó, hogy eltűnt, de akkor sem nyelem le, hogy így becsmérli szegényt. Rendes lány, csak túlontúl naiv és reménykedő, de miért ne lehetne valakinek pozitív a hozzáállása. Részben persze az a megbántottság is bennem van, hogy engem is átvertek, méghozzá elég csúnyán, és én se voltam elég ahhoz, hogy az exem azért változzon, mert a kapott feladata közben rájött, hogy mégsem akar nekem rosszat. De a francba is, ez nem az én hibám! Ő volt tetű és kész! - Szuper! Tipikus, hogy valami hiéna horgára akadt. - sóhajtok egyet, aztán már a csat után vetem magamat, hogy mielőbb megtaláljuk Susant. Remélem, hogy nincs baja és időbe odaérünk. Ki tudja, hogy az az alak mennyire gáz és mennyire veszélyes. Tényleg nem sokon múlik, hogy a portás ellenére is fel ne rongyoljak az emeletre. Szerencsére Diego gyorsan kapcsol, hogy rendezze a dolgot. Én ezzel most nem is nagyon foglalkozom, mielőbb zúzok fel a lépcsőn, elég nehéz azt is megvárnom, hogy Diego eljátssza a hősszerelmest. Kissé még a számat is húzom, amikor átkarolni is igyekszik. A portás fickó, amikor megkapja a pénzt már cseppet sem érdekli, hogy mit művelünk, szóval nem is vészes, hogy a színjátékot nem sikerül érdemi ideig tartanom. - Jesszus, mint valami orgia! - m orranok fel a látványon megütközve. Én se vagyok annyira karótnyelt, mint amilyennek látszom, szórakoztam már, habár nem épp féktelenül, de ez azért sok nekem. Itt egyértelműen nem szól másról az egész, mint hogy ki kivel köt ki egy szobában, vagy épp kikkel... sőt válogatás nélkül. A tekintetemmel Susant keresem, de nem látom meg egyelőre sehol. - Sus! Suzy! - kiáltom el magamat most már kissé kétségbeesettebben, mert ha az egyik szobában van, akkor bizony valamelyikbe be kellene nyitni, netán mindegyikbe és ahhoz annyira nem fülik a fogam. Ki tudja, hogy milyen látvány tárulna elém. Viszont legalább a neve hallatán már odaimbolyog hozzánk egy fiatal srác és kissé ködös tekintettel, de mintha jelentene neki valamit a név. - Azt hiszem oda mentek be. Ragaszkodott ahhoz a ficsúrhoz... kár érte... - magyarázza, ahhoz képest egészen értelmes összefüggő mondatokban, hogy tuti, hogy nem tud egyenesen menni két lépést se, nem hogy egy szobányit. Én pedig már célzom is meg az ajtót, amit mutat és nem sok gondolkodással tépem fel szinte a kilincset és nyitok be. Hát igen, ez az a pont, ahol hirtelen tizennyolc pluszosra vált a történet, ugyanis odabent bizony egy pucér pasi hátsó villan a képembe, amint épp elég jellegzetes mozdulatokkal nem túl finoman dolgoz meg valakit, aki innen még nem is látszik, hogy Susan-e, de az nagyon is, hogy nem tesz sokat hozzá az akcióhoz, mert szinte nem is moccan. Az első sokk azért meg van, lefagyok, csoda, hogy nem takarom el a szememet és sikítok fel. Annyira azonban fontos nekem Susan, hogy beljebb csörtessek végül és próbáljak nem... oda nézni, hogy legalább megnézzem tényleg Suzy fekszik-e alatta és bizony igen. - Undorító! Undorító vagy! - most már azért eléggé sikítósra vált a hangom, ahogyan megpróbálom a srácot arrébb taszigálni. A lepedőt próbálom Susanra húzgálni két oldalról, hiszen totál meztelen, ahogyan a kissé most bambán bámuló srác is. - Suz... drágám... térj magadhoz! Mégis mit műveltél vele? - picit pofozgatom, eléggé sírós kezd lenni a hangom, hiszen nem néz fel, totál ki van ütve, ez a barom meg képes volt csak így... Jajj istenem, ha Susan ebből nem tanul, akkor vajon miből?
Valóban nem barátkozni jöttünk, de hát az ember szeret mások szemében jó benyomást kelteni. Nekem is bőven elégnek kellene lennie, hogy anyám kedvére tegyek, nem is értem miért olyan fontos Julia véleménye. Hiszen, ahogy ő is említette, nem ismerem, nem barátkozni vagyunk itt és esélyesen nem is gyakran futunk majd össze az élet folyamán. Ha meg mégis, hát benyögünk egy "sziát" egymásnak, majd megyünk a dolgunkra. Le kellene vetkőznöm magamról végre ezt a megfelelési kényszert. Bár, hogy ezt is azért látom be, hogy Juliának imponáljak vagy egyébként is elegem van belőle, az már más kérdés. Azt hiszem, a választ az időre bízom. Igazság szerint nem bántanak a szavai, amelyekkel szó szerint, mindenféle köntörfalazás nélkül lekoptat, hiszen már a kezdetektől fogva elutasító volt velem szemben és akármit is tettem, nem felelt meg számára. A nők egyébként is bonyolult teremtmények, rég leszoktam már arról, hogy megfejtsem őket. Úgyis csak a fejem fájdulna meg benne. - Esetleg csak ő nem egy olyan fajta lány, akiért változna az, akit kiszemelt magának - állapítom meg. Tény, ami tény, akadnak reménytelen esetek a srácok között, akik képtelenek arra, hogy bárki kedvéért is mások legyenek vagy legalább lehiggadjanak és felhagyjanak a féktelen életvitelükkel egy időre, de ez nem mindenkiről mondható el. Akadnak olyanok is, akiknek betoppan az életükbe az a lány, akiért oda és vissza vannak. Hogy én melyik csoportba tartozom? Igazság szerint nem tudom. Talán én is olyasvalaki vagyok, akinek soha életében nem kötik be a fejét. - Úgy gondolom, jobb, ha az igazat mondom, semmint hazudjak a helyzetről - ismerem el kelletlenül. Szépíthetném a dolgot, de annak meg mi értelme lenne? Julia okos, mindenképp rájönne arra, hogy mi folyik a háttérben. Ráadásul, annak érdekében, hogy érdemi segítséget nyújthassunk a barátnőjének, az a legjobb, ha mindketten őszinték vagyunk a másikkal. Nemsokára úgyis kiderül az igazság és akkor meg az lenne a gond, hogy miért nem szóltam róla hamarabb. - Nemrég felbukkant egy új srác és a megjelenése óta megsokszorozódtak az ehhez hasonló esetek - avatom be ebbe is a lányt, miközben az általa megbűvölt csat után indulunk. - A nevét nem tudom, de arcról talán felismerem - gyorsítok a lépteimen, amint a csat elindul a maga útján és gond nélkül veszi az akadályokat. Butaság lenne azt állítani, hogy minden ilyen eset mögött ő lenne, de tény, ami tény, elég rossz figura hírében áll és sokan azt állítják, hogy drogot is terjeszt. Az üzlet mindenek előtt, nem igaz? A csat végül célba ér, egy olcsó kis motelben tör magának utat, majd veszi az irányt az emeletre, amint ajtót nyitnak számára. A jelek szerint a fura lény, aki elállja az utunkat, észre se veszi azt a kis micsodát, hiszen minden figyelmét mi kötjük le. - Ó, hát persze, hová is tettem a fejem? - villantok egy szórakozott mosolyt, majd kezdek el a zsebemben kotorászni a tárcám után. Megtehetném, hogy nekiállok hősködni és szóban vagy tettleg nekimegyek ennek a tanknak, de még a sárkányságommal se lennék képes a sarokba állítani. Ő még nekem is túl nagy falat és hát néha többet ésszel, mint erővel. Ha itt és most berontunk, csupán felesleges felfordulást keltenénk és azok, akikkel Susan van, hamar meglépnének. - Az aprót tartsa meg - ejtem a galleonokat a félóriás nyitott tenyerébe, majd karolom át lágyan Juliát, mintha tényleg romantikázni jöttünk volna, magamban pedig abban reménykedem, hogy nem fúrja meg a tervemet és áll neki felvázolni a helyzetet ennek a kőbunkónak. Nyilván tisztában vannak azzal, hogy folynak itt nem túl szép dolgok is, de mivel elég olcsó a lebuj, feltételezem, hogy nem sokat foglalkoznak vele, amíg mindenki tejel. Nem hiszem, hogy a segítségünkre lennének. - Második emelet, huszonhatos szoba - nyúl oldalra a félóriás, majd nyújt át számomra egy kulcsot. - Legkésőbb holnap reggel nyolckor el kell hagynotok. Jóccakát! - veti még felénk mogorván, majd cammog el, esélyesen bevágva egy szunyát, amelyből remélhetőleg már senki se veri fel. Az ajtó mögöttünk, amint belépünk, automatikusan bezáródik, szóval az ogrénak erre sincs gondja. Elindulok tehát felfelé a lépcsőn, miközben minden csukott ajtó mögül női kacaj és zene szűrődik ki, itt-ott még némi diszkófénnyel is megspékelve. A falakról hámlik a vakolat és hát aki ide betér, a zajtól aligha lesz képes pihenni. Mondjuk, ez a hely nem is alvásra lett kitalálva. - Ott! - mutatok egy ajtóra, amely előtt a kis csat földet ért, hiszen a nyomkövető bűbáj immár ellátta a célját. A táblán a 13-as szám díszeleg, amikor pedig benyitok, legnagyobb meglepetésemre egy egészen szép kis helység fogad, több ajtóval is, vagyis esélyesen tértágító bűbájt alkalmaztak. A teremben fiatalok buliznak, néhányan itt-ott már egymást nyalják és falják és a kutya sem foglalkozik velünk. Egy pár pont abban a pillanatban tűnik el az egyik ajtó mögött, nyilván magányra vágyva. Hogy a lány Susan-e vagy sem, arról fogalmam sincs, de neki is itt kell lennie valahol, ha a varázslat ide vezetett minket.
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-09-22, 11:31
Hümmentek egyet. Valamilyen szinten át kell éreznem a helyzetét, hiszen az én családomnak is vannak elvárásai, bár én nem is élek olyan életet, amit mások elítélnének bármilyen módon, ami azért esetében igenis lehetséges. Na, de ha így gondolkodik, akkor el kellene fogadnia, hogy van, aki egyszerűen más és kész. - Azt hiszem értem, de... ez butaság. Tudom, hogy milyenek a családi elvásárok, de ha egyszer te ezt gondolod, attól hogy nekem nem tetszik még nem kell mindenáron kierőszakolnod belőlem, hogy elfogadjam. Nem is... ismersz. - és hát nem teszem hozzá, de valójában nem barátkozni jöttünk. Rengetegen járnak a Roxfortba, akiknek semmiféle kapcsolatuk nincs egymással. Más a véleményünk bizonyos dolgokról, hát akkor miért is kellene mindenáron jóban lennünk? Még csak nem is ugyanabba a házba járunk, úgy sejtem egy szakra sem, hiszen sosem láttam egyetlen órán sem. - Nem hiszem, hogy ezután gyakran összejárnánk. Legyél azok között, akik... írnak és kész. - teszem még hozzá. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy menjen a fenébe, csak hát miért is kellene erőltetni valamit, ha ennyire nem vagyunk egy hullámhosszon? Lehet, hogy valamilyen szinten összeköt minket, hogy a szüleink elvárásai elég magasak, vagy kedveljük a művész irányzatot, de esetemben ez inkább a festészet, költészet és nem a rock zene, ami sokkal hivalkodóbb, mint amit én kedvelek. - Persze, mert azt gondolják majd megváltozik a kedvükért, de ez butaság. A lányok lehet, hogy gyakran a rossz fiúkhoz vonzódnak, de végül a jó fiúkhoz mennek hozzá. - vonok meg a vállamat végül, mert tényleg úgy gondolom, hogy ha valaki valami komolyra vágyik, akkor bizony nem egy rossz arc kell hozzá. Ettől még vannak lányok, akik ezt nehezen fogadják el és próbálkoznak a rosszfiúkkal, de ennek akkor se sok értelme van. Remélem, hogy idővel erre Susan is rájön majd, csak jó lenne, ha addig nem kerülne komoly bajba. - Ezzel most nem nyugtattál meg. - húzom el a számat, amikor a bedrogozásról beszél. Az a baj, hogy simán kinézem Susanból, hogy ilyesmibe rángatták bele és félek tőle, hogy tényleg bakot lőtt és ezúttal tényleg nagyobb bajban lehet. Bólintok végül a felvetésre, hogy bizony tényleg van benne valami, hogy jobb lenne, ha én próbálnám kideríteni hol van, így amikor végre a kezembe akad egy csat, akkor nem adom át, hanem én magam hajtom végre a kereső varázst. Végtére is elvégeztem az Akadémiát, elég sok ismeretem van auror téren, nem szabad, hogy gondot okozzon. A mágiának hála a csat fel is emelkedik a levegőbe és elindul a lebujból kifelé, én pedig utána is indulok, hogy amikor kiérjünk nagyobb tempóra kapcsoljon, így már futólépésben kell követnem. Sokat nem is kell mennünk, mert pillanatok múlva nekicsapódik egy kis motel ajtajának, amin vörös villogó cégér hírdeti, hogy szobát akár egy napra is kiadnak. Nem jó jel. Görcsbe rándul a gyomrom, főleg ahogy a csat újra és újra nekicsapódik a csukott ajtónak, én pedig végül lenyomom a kilincset. A csat egyből elsuhan a lépcső és az emelet felé, minket viszont valami portás féle állít meg. Elég magas, még Diegot is veri vagy fél fejjel, talán negyed óriás lehet, ki tudja. - Hova-hova gerlepár! Előbb fizetni kell, akkor kaptok kulcsot! - dörren ránk, én pedig már épp készülnék nagy levegő után kioktatni, de ha Diego akar még bizony közbeszólhat mielőtt megpróbálok egy nálam jóval magasabb alakkal komoly vitába bocsátkozni, netán elszaladni mellette az emelet irányába.
- Megfelelési kényszer? - nevetem el magam a lány váratlan kérdése hallatán, de végül csupán biccentek egyet. - Igen, igazság szerint az egész életem ebből áll - vigyorodom el, noha az arcom nem éppen azt tükrözi, hogy nagyon megviselne a dolog, pedig néha elég kellemetlen tud lenni. Mármint, olyan emberek kedvében járni, akiket alig ismerek... Utálom ezt. Pont emiatt szeretem annyira a bandát. A barátaimmal lehetek, akik előtt nem kell maszkot viselnem és akik nem ítélnek el valami buta húzásom miatt. - Ha valóban tudni szeretnéd, akkor elárulom: én és a bátyám nem valami szakadt tagok vagyunk egy rockbandából. Ennél azért több áll mögöttünk. Valakinek a kedvére tenni azzal, hogy nem lehetek önmagam, nem éppen felemelő érzés - csóválom meg a fejem lemondóan. Roccónak ugyan sikerült valamilyen szinten kitörnie anyánk befolyása alól, de én továbbra is a magam csatáit vívom, amikor haza kell mennem Olaszországba. Vannak elvárások irányomba, ez pedig - tetszik vagy sem - de az életem többi területére is rányomta a bélyegét. Alig ismerem Juliát, valamiért mégis bennem munkál az a vágy, miszerint feloldozzon a hülyeségeim alól és ne ítéljen el az életvitelem miatt. Mert igenis szükségem van a megerősítésre, miszerint nem vagyok egy rossz ember. És fenemód kellemetlen érzés, amikor tudatosul az emberben, hogy az az út, amin eddig járt, mások szemében a lehető legrosszabb irány. - A romantikus tündérmese - vonom meg a vállam, hiszen a legtöbb lány ebben a hitben él. - De az igaz, hogy a lányok buknak a rosszfiúkra - állapítom meg végül. Talán pont ez az oka annak is, hogy Rocco és én a banda révén annyi csajt voltunk képesek magunkba bolondítani. Elvégre, aki olyan stílusban és olyan zenét nyom, mint mi, csakis egy betörhetetlen csődör lehet, nem igaz? - Nyilván kapott mellé valami extrát is - jegyzem meg Julia szavai hallatán. - A srácok néha tolnak egy új "anyagot", a nevét nem tudom, de mindenkinél más és más a hatása. A barátnőd esélyesen hamarabb kiüti magát, ha iszik - fintorodom el, de szándékosan nem folytatom, hiszen ebben az esetben csakis egyetlen céljuk lehet: ágyba vinni Julia barátnőjét. - A muglik partidrognak hívják. Voltaképp maga az anyag ártalmatlan, de sokan visszaélnek vele. Menjünk, még mielőtt valami nagyobb baj lenne - szólalok meg, hiszen ismerem ezt a módszert. Én magam nem élek vele, mi több, undorítónak találom, hogy van, aki ezt veti be a siker érdekében. Ráadásul, büntetendő is, még a mágikus világban is, hiszen az aktus az egyik fél beleegyezése nélkül jön létre. Bár, elég nehéz lenyomozni, hiszen maga az áldozat nem sokat észlel a történtekből, csupán annyit, hogy a szokásosnál bódultabb másnap és pár óra kiesik az emlékezetéből, amit simán betudhat az alkoholnak is. Amikor Julia a tagról faggat, aki a barátnőjével volt, csupán a fejemet rázom, hiszen nem szeretném az orrára kötni azt, amit elárultak róla. Csak még jobban aggódna, de így végre értelmet nyert, hogy miért is tartok vele tulajdonképpen. A fickó nem éppen a legártatlanabb arc a környéken, azt meg kell hagyni és pár alkalommal már élt ezzel a módszerrel. - Akkor azt elkérném, ha nem gond - szólalok meg, majd kifelé menet félrevonom Juliát egy csendesebb, félreesőbb helyre, ahol nem zavarnak meg minket egyhamar. - Bár, ha szeretnéd, te is végrehajthatsz egy helymeghatározó varázslatot - vetem fel, hiszen Julia mégis a lány barátnője, jobban kötődnek egymáshoz, talán magát a címet is sokkal pontosabban be fogja tudni lőni, nem tudom. Nem készülök aurornak, de annyit tudok, hogy a legtöbb kereső varázslat akkor a legpontosabb, ha a végrehajtó kötődik ahhoz, akit keres. Nem állítom, hogy én bakot lőnék, de 95% helyett máris 99%-ra ugrik a pontosság. És azért az a 4% nem mindegy, ha éppen csak másodperceken múlik a végkimenetel.
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-08-29, 14:30
Magyarázkodik, én pedig őszintén szólva nem értem, hogy miért. Ha úgy gondolja rendben van, ahogyan éli az életét, akkor miért kell ehhez az én megerősítésem? Nem is ismerjük egymást és igazán nem kötelező, hogy barátok legyünk, nem? Nem teljesen értem, hogy miért erőlködik ennyire. Nekem aztán az is elég lett volna, ha megmutatja hogyan jövök Londonba, a többit pedig majd én magam elrendezem. Bárki mást is ugyanúgy letudok rázni, mint őt és azért bár a szőke hajammal és az ártatlan tekintetemmel annak tűnhetek, de nem vagyok én olyan sérülékeny. - Jól van figyelj. Mintha mindenáron megakarnál győzni, vagy érteni. Van benned valami nagy adag megfelelési kényszer? Miért olyan baromi fontos ez... _neked_? - kész csoda, hogy nem állok elé és bököm meg a mellkasát is, hogy nyomatékosítsam a szavaimat. Bár bevallom nem sokon múlik egy efféle cselekedet sem, de azért itt még nem tartunk. Szimplán csak nem értem őt. Már így is túl sok szót fecsérelt valamire, ami nem tudom miért olyan fontos. - Mintha minden olyan egyszerű lenne. Nem hallottál még az indokolatlan reménykedésről? Mindig vannak olyanok, akik azt hiszik a rossz fiú majd pont miattuk fog megváltozni. - rázom meg a fejemet lemondóan ciccentve is egyet. Nem hiszek az ilyesmiben. Brian épp eléggé kiábrándított ahhoz, hogy ne higgyek. Ez pont olyan, mint amikor abban a hitben ringatod magad, hogy csak mert valakinek sikerült egy nagy áttörést, vagy egy nagy tett, ha te is megpróbálod, akkor neked is fog. Csak épp ezeket a nagy reményeket mindig azokkal reklámozzák, akiknek összejött és nem azzal a többi 99%-kal, akiknek baromira nem. A romantikus könyvek a kifacsart nagy szerelmekről szólnak, de azoknak többnyire a való életben semmi realitásuk sincs. A realitás az, amikor átvernek, amikor félredobnak, amikor valami balul sül el, amikor a bátyád kómában fekszik évekig és még sorolhatnám. - Negyed óra? Az nem rég volt és már spicces. Ez nem jó jel! Jajj... mégis hová mehetett innen. Valami olcsó hely, ahová felviheti az a hapsi? A hapsiról megtudtál valamit? - találkozunk újra a kutatás után, de én nem sokra jutok. Félő, hogy pont a jobb arcokat kérdezgetem, ő meg olyanokat, akiknek jobban feltűnik az ilyesmi. Diego viszont ismeri a helyet, több esély van rá, hogy netán a környéket is annyira, hogy lehet tippje, hogy merre mentek. - De talán... talán nálam van valamije. - azért hagyom, hogy agyaljon, de már kifelé indulás közben is keresgélni kezdek a táskámban. Elég lenne egy csat, vagy hajgumi, netán egy kölcsőn adott ékszer, vagy toll és máris könnyebb lenne meghatározni, hogy merre is mentek.
Rendben, azt hiszem, Julia sohasem fog megkedvelni, hiszen szinte minden kérdésemet ahhoz vezeti vissza, amit ő teljes mértékben elítél. Amivel semmi gond sincs, hiszen valóban nem szép dolog másokat érzelmileg kihasználni, de én még sohasem találkoztam olyan lányokkal, akik ilyen mély ellenérzéseket táplálnának a dologgal kapcsolatban. Bár, én egyetlen nőt sem használtam még ki semmilyen értelemben sem és nem is áll szándékomban senkivel se ezt tenni. Talán ő az első, akinek ennyire ellenszenves ez az éljünk a mának-dolog, ráadásul másodjára is belefutottam, hát azt hiszem, ilyen a karma. Nyilván a sors vele szeretne büntetni engem, hogy ő adja azokat a pofonokat, amelyeket másoktól egyszer se kaptam meg, pedig illett volna. - Mármint, nem arra gondoltam, hogy téged is vittek-e már ágyba egyetlen éjszaka erejéig - sóhajtok végül gondterhelten, hiszen lassan kezdem belátni magamban, hogy hiába igyekszem tapintatos lenni és megbánni a tetteimet, sok mindent nem tehetek annak érdekében, hogy elfogadja az életvitelemet. Egy idő után nekem is szándékomban áll megállapodni valaki mellett, de mivel jelenleg elég kacifántos az érzelmi életem, számomra ez bőven megfelel. És igazság szerint nem csak a nők szenvedhetnek érzelmileg egy futó kaland után... Akadt már olyan, akivel úgy éreztem, jelen van a kémia, máig bennem maradt, de másnap ugyanúgy búcsút intettünk egymásnak, mert ő éppen nem szeretett volna belebonyolódni semmibe se. De az, hogy ezt világvégeként éltem volna meg, túlzás lenne állítani. Senki se szeret bele visszavonhatatlanul valakibe pár óra leforgása alatt, még abban az esetben sem, ha az igaz szerelmet keresi. Sőt! Tapasztalataim szerint azok a lányok a legóvatosabbak, akik ilyen és ehhez hasonló álmokat kergetnek. A témát végül lezártnak tekinti, szóval nem is teszem fel az eredeti kérdésemet. Meggyőzni nem fogom tudni, ebben biztos vagyok, de nem is áll szándékomban. Egész egyszerűen csupán nem érzem, hogy bűnt követtem volna el bárkivel szemben is. Vádoltak engem már gyilkossággal, akkor se hagyták, hogy kimagyarázzam magam, ez a helyzet pedig kellemetlenül emlékeztet arra. - Ha ennyire rossz neki utána, akkor miért nem mond nemet? - teszem fel a logikus kérdést. A szerelmet kergetni szép dolog, de mindenkivel hátha-alapon ágyba bújni már kevésbé. Sokkal inkább naiv. A "magamfajták" pedig pont az ilyesmire ugranak. Legalább a lányok is szólhatnának előtte, hogy az igazit keresik és ez az egyéjszakás nekik egy komoly kapcsolat ígéretét hordozza magában. Akkor én is kétszer meggondolnám, miszerint megéri-e a strapát vagy sem. Látom rajta, hogy nagyon szeretne már szabadulni a társaságomtól és megtalálni a barátnőjét, szóval nem is húzom tovább a szót, úgyhogy pár percen belül már egy igen elegáns bárban találjuk magunkat, Észak-Londonban. A hely számomra ismerős, megfizethető itt minden - nekem legalábbis - és az élő koncertek miatt is imádom. A mágiahasználók körében pedig igen népszerű. - Minden álmom, hogy egyszer itt léphessünk fel - pillantok a színpadra, ahol jelenleg is egy alig ismert együttes zenél. A máskor üres terem, most tele van fiatalokkal, nekünk balra pedig egy kivilágított pult helyezkedik el, ahol jelen pillanatban is koktélokat kevernek. - Látod őt valamerre? - teszem fel a kérdést Julia számára, hiszen ő ismeri a lányt, tuti felismeri, ha képes lesz kiszúrni ebben a relatíve kisebb tömegben. Mindenesetre, én kérek tőle egy személyleírást a barátnőjéről meg a nevét is, a biztonság kedvéért pedig körbekérdezek egy-két embert, amíg a lány is megteheti ugyanezt. Amint ismét sikerül mellé keverednem, szólalok meg: - Elméletileg nemrég járt itt valami hapsival - osztom meg vele a kapott információt. - Azért szúrták ki, mert már igen spicces állapotban volt és összeszólalkozott valakivel. Olyan negyed órája tessékelték ki a partnerével együtt - fejezem be végül. Verekedésre nem került sor, de már a kezdeti feszültséget se díjazzák, szóval még csírájában elfojtották a dolgot és udvariasan kiküldték őket innen.
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-08-07, 09:33
A kérdésére elég hirtelen szökken fel a szemöldököm, és jócskán meglepetten. Most azt gondolja, hogy valaki tuti leitatott és kihasznált, csak mert ő még sose gondolt bele, hogy egy buli után bárki érezheti magát pocsékul, ha valami szátorcska kihasználta? Mert ez akkor is lehet az, még ha ő úgy is véli, hogy mindig mindkét fél ugyanúgy gondolkodik. - Mi? Jesszus! Csak annyi, amit mondtam. Simán nem gondolsz bele, hogy a ki tudja hány csaj között lehetett igenis olyan, aki talán senkinek se mondja el, de megalázva érzi magát egy egy éjszakás kaland után. Nem is értem, miért próbálom ezt elmagyarázni. - rázom meg végül a fejemet, lemondóan intve egyet, hogy részemről le is zártam a témát. Őszintén szólva én aztán nem akarok világot megváltani, vagy rávilágítani neki, hogy mit csinál szarul, nem az én dolgom, meg azok a lányok sem, de azért neki is feltűnhetne, hogy igen ciki, hogy nálam is próbálkozott már, de még csak nem is emlékszik rá. Aztán, ha neki ez így van rendben, hát majd egyszer jól pofára esik. A karma vagy mi, lehet hogy majd jön olyan, aki bejön neki, de az illető még inkább ragaszkodik a kis szabad életéhez és akkor az a bizonyos fagyi visszanyal. Olyan kár, hogy nem láthatom majd! Kétlem, hogy komoly barátság szövődne köztünk. Ha nem tudna segíteni a Londonba jutással, akkor intézném egyedül és kész. - Ha tudnád mennyire rosszul gondolod! Túl könnyen elcsábul a magadfajtákkal, aztán utólag ő bizony pocsékul érzi magát, amikor rájön, hogy ez se volt komoly. És persze mindig én ápolgatom a lelkét utána. És ki tudja, hogy ez az aktuális nem rosszabb-e, mint a megszokottak. - felelem kissé hadarva, hogy menjünk már a helyett, hogy magyarázkodni próbálok neki. Attól, hogy ő csak szórakozik, vannak bizony szar alakok is és a barátnőmnek már párszor sikerült ilyet is kifognia. Sose jött még ki jól az ilyen kis kalandokból. Ő totál azt hiszi még mindig, hogy majd jön egy olyan, akivel hirtelen nagy lesz a szerelem és az illető egyből megváltozik az ő kedvéért majd. Ez persze sosem történik meg és nekem kell törölgetni a könnyeket. Addig jó mondjuk, amíg csak könnyeket törölgetek és nem kerül komolyabb bajba. - Oké, akkor kezdjük ott. - markolom fel a hopp port sürgetően, hogy menjünk mielőbb. Valahogy kis esélyt látok rá, hogy könnyen megtaláljuk és az első helyen ott lesz, de lehetnek még csodák akár. Majd meglátjuk. A lényeg, hogy minél előbb legyünk ott, hogy legalább elkezdjük a keresést. Rossz érzésem van és az sose jó jel, bár tény, hogy van bennem egy jó adag előítélet is.
Azért valljuk be, ha bulizni és inni indul az ember, főleg a lányok, számítaniuk kell arra, hogy lesz pár egyén, aki próbálkozni fog. Ebben nincs semmiféle bűn, amíg nem erőszakról van szó és mindkét fél beleegyezésével történik meg a dolog, Julia mondandója és a hangjából kiérződő neheztelés azonban kezd szöget ütni a fejembe. - A szavaid alapján nagyon elítéled ezt. Van esetleg valami a háttérben? - teszem fel végül a kérdést, talán nem éppen a legjobb formában, de valamiért nem szeretném megérinteni és magam felé fordítani, hogy a szemébe nézhessek, hiszen az elmúlt percek alapján plusz negatívumként könyvelné el magában irántam. Marad tehát a puhatolózás eme személytelen formája, habár én mindig is híve voltam a fontos beszélgetések alatti szemkontaktusnak, de ezúttal igyekszem elnyomni magamban ama késztetést, hogy csak úgy érintőlegesen is a karja után nyúljak. Mindenesetre, elég valószínű, hogy ő maga is járt már így annak idején vagy éppen valamiféle szerelmi csalódása lehet, emiatt ez a támadó stílus részéről. - Nyilván szeretne jól szórakozni, amíg van rá esélye - vonom meg a vállam a cím hiánya láttán, habár akaratlanul is eszembe jut az, hogy Julia elmondása alapján a barátnője eléggé hasonlít rám, éppen csak az ellenkező nem tagjaként. El tudom tehát képzelni, hogy ő és Julia éppen erről beszéltek, amikor lelépett valakivel és azért nem hívta magával a lányt, hogy ne húzza le még jobban a kedvét a bulihoz és a flörtöléshez. Elvégre, én se szeretek harmadik kerék lenni, valljuk be. - Bár, az nem igazán volt szép dolog tőle, hogy csak így kereket oldott. Személyesen is közölhette volna - jegyzem meg, hiszen azért két lány nem véletlenül jár párban, ha szórakozásról van szó. Nyilván a csajszi azt hitte, Julia a levél láttán lelép és hazamegy, de őt is megértem, hogy mindenképp fel szeretné hajtani a barátnőjét. - Camden Town - bököm ki végül, majd engedem előre Juliát, hogy a kandallóba léphessen. - Nagyon népszerű hely Londonban, ott mindenki megtalálja a magának való programot - teszem azért még hozzá, hiszen az éjszakai élet igazán sokrétű, de ha valaki változatosságot szeretne, arra veszi az irányt. - Személy szerint én a Forge-ot részesítem előnyben, próbálkozzunk elsőként ott - dobom be az ötletemet a közösbe, majd veszem le a párkányra készített Hopp-port a lány számára és nyújtom át neki. Camille révén is akad már némi tapasztalatom az ilyesmiben, hiszen én és a srácok gyakran húztuk ki őt is hasonló helyzetből. Arról nem is beszélve, hogy hányszor fordulhatott elő, hogy ő és Frannie bajba kerültek valamerre, épp csak nem számoltak be róla nekünk.
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-07-17, 15:51
- Gondolom kellően becsiccsentve tökéletesen fel is fogják ezt. Ugyanmár... - rázom meg a fejemet szkeptikusan, mert hát engem is egyből meg akart hívni... megint. Aztán persze ki tudja, hogy ő mennyire beszámítható, amikor csajozni próbál, ha rám még csak nem is emlékezett. Nem akarok én nagyon bántó lenni, de azért nem értem, hogy tényleg hogyan gondolhatja ennyire komolyan, hogy soha senkit nem bántott még meg a viselkedésével. Főleg, ha egy csaj már nem volt teljesen beszámítható. Az is lehet, hogy szóvá se teszik, ha marad az utólagos szégyenérzet és ez bizony többnyire a lányoknak jut. Pasik... Ja olyasmi. - vonom meg végül a vállamat. Én inkább azt mondanám, hogy semleges a viszony, szent békéről szó sincs, nehogy azt higgye, hogy egyből jóban lettünk. Ettől még nem tetszik az életvitele és az sem, hogy másokkal hogyan bánik, no meg tényleg eléggé kellemetlen érzés, hogy nem emlékszik rám, kissé degradáló is. A vicceskedőnek szánt megjegyzésére csak felhúzom a szemöldökömet, de eléggé látszik, hogy ezzel igazából nem segített sokat az ellenszenvemen. Nem igazán fogja tudni ezt kivicceskedni. Azért, mert én gondoskodó barátnő vagyok, még nem biztos, hogy az, amit ő csinál jó. A segítsége viszont nem árt, így legalább előbb jutok Londonba és tudom kideríteni, hogy minden rendben van-e a barátnőmmel. - Gondolom direkt nem írta le, hogy pontosan hová megy. - húzom el a számat, mert sajnos nem szerepel a levélen pontosan cím. Akkor jóval könnyebben megtalálnám ugye. E téren tényleg hasznos, hogy ez a Diego ismerős az efféle helyeken és vannak ötletei, ahová mehettek. - Jól van, akkor mondd, hogy mi jutna eszedbe először és ott kezdjük. - egyezem végül bele. Nem mondom, hogy haszontalan, hogy pont ő tart velem, de ettől még nem fogom jobban támogatni a hozzáállását a lányokhoz. Éli az életét, hát nem tudom, biztos, hogy azt azért másképp is lehet.
- Hát, nem áltatom őket, ha esetleg erre gondolsz - vonom meg a vállam. A válaszaiból és a hangneméből sejtem, hogy jelenleg valamiért pikkelhet a férfitársadalomra, de hogy ennek mi is a konkrét oka pontosan, azt nem tudhatom, szóval nem veszem magamra. - Mindig tisztázom velük, hogy semmi komoly. Úgy érzem, ennyit megérdemelnek és majd ők eldöntik, hogy ennek tudatában is szeretnék-e vagy sem. Így legalább az én lelkiismeretem is tiszta marad, amikor elköszönünk egymástól és nem kell abban a tudatban hazamennem, hogy azt hiszik, ez valami komoly - jegyzem meg, hiszen valóban ez a helyzet. Nem szokásom a lányokat becsapni, habár tény, ami tény, hogy akadt már egy-két olyan is, aki nem fogadta el, miszerint ennyi az egész és szó szerint rám akaszkodtak. - Ezek szerint szent a béke? - derül fel az arcom, hiszen valóban nem állt szándékomban se akkor, se most megbántani. Aláírom, akad jó pár olyan lány, aki a szavaim ellenére is reménykedik a folytatásban, de nekik sajnos csalódniuk kellett. Még kész szerencse, hogy fogalmam sincs arról, voltaképp hányan is sírtak már miattam. Nem vagyok egy szörnyeteg, szimplán csupán valóban másként élek, mint - teszem azt - Julia. És igyekszem nem fájdalmat okozni mások számára. - Ne aggódj, nem lesz gond - igyekszem biztosítani, amikor látom a habozását, de hát még így is benne van a pakliban, hogy - a szavaimmal ellentétben - árthatok neki. Nem áll ugyan szándékomban, de ő ezt aligha tudhatja biztosra. Mondjuk, abban már csak reménykedni merek, hogy nem jutott a fülébe az a gyilkossági ügy, amivel Amerikában engem vádoltak. Esélyesen pár európai lap is lehozhatta, hiszen a családunk olasz és hát egy aranyvérű család egyik tagja nyilvánosan ilyesmibe keveredjen... Anyám tombolt, amikor a fülébe jutott, még úgy is, hogy teljes mértékben ártatlan voltam az ügyben. - Semmi gond - engedem el a fülem mellett a célzásait és egyben azt is, hogy milyen alak lehetek a szemében. - Bár, utánam még nem jött senki sem, ha elvittem egy lányt - próbálom meg kissé oldani a feszültséget, hiszen jól láthatóan aggódik. Átvágunk az összeverődött fiatalokon, majd egy kis helyiségbe lépünk be, ahol az ajtóval szemben, a terem túlsó oldalán egy kandalló áll, a mellé kifüggesztett tábla szerint a Hopp-hálózatra kötve. - Parancsolj - engedem magam elé Juliát. - Hagyott valami konkrét címet, ahova mehetnénk vagy egész egyszerűen csak annyit írt, hogy London? - érdeklődöm, miközben leveszem a párkányról a Hopp-port. - Mert ha nem, akkor ismerek a városban néhány olyan helyet, ahova mehettek. Ahova a hozzám hasonló alakok viszik a lányokat - szúrom még oda egy kis félmosollyal, de a hangomban nincs semmi bántás a lány irányába. Érthető, hogy a történtek után megvan a rólam alkotott véleménye, ahogy az is tény, hogy valóban vannak olyan helyek Londonba, ahova a felszedett lányokkal szoktam menni. Persze, mindenki esetében eltérő az ilyesmi, de próba szerencse-alapon működhet a dolog.
[/color][/b][/color][/b]
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-07-05, 15:31
Lehet, hogy adagolhattam volna finomabban is a dolgot, de erre most igazán se időm, se türelmem sincs, úgyhogy mondhatjuk, hogy így járt. Gondolom ő se nagyon szokott komolyabban belegondolni a lányok esetleges utólagos szégyenérzetébe, csalódottságába, amikor felszedi őket. Szóval talán nem is kellene annyira sajnálnom. Vagy nem kellene ilyen rögtönítélőnek lennem csak azért, mert én csalódtam a legutóbbi pasimban? -Aha... - szökken fel a szemöldököm, pedig én tényleg nagyon-nagyon igyekszem, hogy ne legyek előítéletes. - Vajon ezt mindegyik lány eddig így gondolta. Megszoktad őket kérdezni? - döntöm kicsit oldalra a fejemet elgondolkodva, hogy vajon ő ebbe belegondolt-e már egyáltalán. Lehet, hogy igen vagy tényleg úgy véli ez mindenkinek csak az élte megélése, ahogyan ő mondta. Sőt valójában az is lehet, hogy csupa olyan szabadszellemű lányt talált eddig, akiknek tényleg nem gond az efféle kósza éjszaka. Mondjuk lehet, hogy tényleg én vagyok nagyon más beállítottságú. Eddig mindig volt kapcsolatom és sosem volt egyéjszakás kalandom. Hajlamos vagyok szerelembe esni, az ilyen élem az életem típusú szórakozás nem volt sosem a stílusom. - Igen, Julia. - felelem, de mivel már megint szabadkozni kezd sóhajtok egy aprót és bólintok végül. - Jól van, elfogadom, te így élsz, én meg máshogy. - látom azért, hogy kellően pocsékul érzi magát és nem akarom tovább kínozni, főleg hogy van most bőven más, amin agyalnom kell. Nem akarom, hogy a barátnőm bajba keveredjen, vagy legalábbis a megszokottnál legalább ne nagyobba és ez most fontosabb, mint egy srác, aki nagy nőcsábásznak gondolja magát. Vagyis... gondolom az is, mert elég magabiztosnak tűnt. Aztán persze ki tudja, hogy ezek után majd a jövőben mennyire lesz bizonytalan, ha odamegy valakihez. Gondolom már épp elég lányt sikerült összeszednie, szóval nem csoda ha lassan felmerülhet, hogy esetleg valakihez véletlenül újra visszatér, akire nem emlékszik. Még az is lehet, hogy ideje lenne átgondolnia az életét, hogy ez így mennyire normális életvitel. - Te? - pillantok rá meglepetten a pincér után, aki csak habogva oldalaz arrébb. Valószínűleg nem tud segíteni, nekem viszont tényleg hasznos lenne, ha mielőbb Londonba érnék. Adok magamnak azért néhány pillanat gondolkodási időt. Végülis nem néz ki rossz arcnak, szóval csak nem kell attól tartanom, hogy valami butaságot csinál, ha vele tartok. - Jól van, kösz, elfogadom a segítséget. - mondom ki végül szavakkal is a gondolataimat és lehuppanok a székről. Az italt végülis azt mondta ő állja, úgyhogy ezzel a résszel már nem foglalkozom, csak úgy átfutom a levelet bosszúsan. Nem épp így terveztem a mai estét, de úgy tűnik, hogy a pihenésre egyelőre még várnom kell. - A barátnőm, akivel a koncertre jöttem kicsit... hogy is mondjam meggondolatlan. Valószínűleg ő sokkal inkább a zsánered lenne, mint én... - teszem hozzá egy kis szúrkálódó félmosollyal, de azért sürgetően intek, hogy menjünk már. - Szóval csak egy üzenetet hagyott, hogy egy sráccal valami londoni szórakozóhelyen folytatja tovább az estét és ne várjak rá, de nem akarom, hogy bajba kerüljön. Ki tudja milyen alak szedte fel. Már bocs. - célzok részben itt arra is, hogy igazából őt is hasonló szintre sorolom. Gőzöm sincs, hogy igazából volt-e már, akit kihasznált, de nincs épp a legjobb véleményem jelenleg a legtöbb pasiról.
Amikor rám pillant, valamiért úgy gondolom, már nyert ügyem van, hiszen ki is lenne képes ellenállni nekem? Még anyám szívét is meglágyította apám, habár nála ridegebb nőszemélyt a világon nem ismerek... Ha vannak is érzelmei, előttünk nem mutatja ki, csak azt, ha valamiért éppen mérges valamelyikünkre. Én pedig - a képek alapján - majdhogynem apánk kiköpött mása vagyok. A szemszín, az ajkak vonala, azok a helyes kis gödröcskék a szám sarkában mind-mind stimmelnek. Azt hiszem, genetikai tekintetben szólva megnyertem a lottó ötöst. A lányok oda és vissza vannak értem, az pedig, hogy egy zenekarban tépem a húrokat, már csak hab a tortán. Azért érdekelne az is, hogy Frannie vajon mennyire tud ezzel az információval becsajozni... - Reméltem, hogy ezt mondod, mert elég sok munkánk van benne - újabb külön erre a helyzetre tartogatott mosoly, amely azt igyekszik sugallni a lány irányába, hogy rajta kívül senki más véleménye sem számít. A válasza elég diplomatikus, hiszen egy "fogjuk rá"-típusú felelet eléggé a kedvemet szokta szegni. Ez így viszont határozottabban kellemesebbnek hangzik. - Tessék? - pislogok rá meglepetten és kissé belefagyva a testtartásomba a kérdése hallatán. - Nem, én... - tátogok egy pillanatig, mint a partra vetett hal. Nem szokásom lányokat leitatni, általában annyit isznak, amennyit szeretnének, én csak a megfelelő időben teszem fel a megfelelő kérdéseket. És igen, az is tény, hogy néhány pohár ital után sokkal, de sokkal lazábbak mindennel kapcsolatban, így az esélyem is nagyobb. Hiába a lehengerlő külső, ha éppen olyasvalakit szemelek ki magamnak, aki nem vevő az ilyesmire néhány pohárka alkohol nélkül. - Basszus! - csusszan ki a számon, méghozzá egészen halkan, amint bevillan számomra néhány kép is, a története hallatán pedig határozottan kezdek visszatalálni ahhoz a bizonyos esethez. - Sajnálom - túrok végül némileg a hajamba, majd engedem le ismét a karom, hogy a következő mozdulatommal immár a saját italomat ragadhassam meg és egy jó nagyot húzok belőle. - Julia, igaz? - kérdek rá a nevére, miközben magamban abban reménykedek, hogy ezúttal se keverem össze senkivel sem és töröl képen ököllel. - Nem szerettelek volna kihasználni, én csak szeretek... hm... élni - fejezem be végül a mondatomat, miközben a poharam talpa ismét a pulton koppan. Hogy sok lányt vittem-e eddigi életem folyamán ágyba? Igen. Határozottan. De végtére is erről szól egy ilyen koncert. A zenekarunkat leginkább fiatalok hallgatják, velünk egykorúak és hát a futó kalandok sem ritkák ilyenkor. Rocco is elég sok lányt pipálhat már ki a listáján, Frannie az egyetlen, akinek a szerelmi életéről jóformán semmit sem tudok. Ha van is neki, nem köti az orrunkra. Camille pedig hozzánk hasonlóan élvezi az életet, bár ő az esetek többségében megáll az ártatlan flörtöknél. Na, nem mintha nem lett volna olyan pasi, akinek a kedvéért ne dobott volna mindent... Érdeklődve figyelem, amint a pincér átnyújt számára egy cetlit, végül Julia arcán bosszúság suhan át, én pedig aggódva ráncolom a homlokomat. Nyilvánvaló, hogy valaki így üzent neki... Vajon pont várt valakit, aki most írta meg, hogy mégse tud megjelenni? Ezek szerint egy randiba másztam volna bele? - Én tudok - szólalok meg a pincérhez intézett szavai hallatán. - Egyébként is dolgom van Londonban, szóval egy darabon elkísérhetlek, ha gondolod - ajánlom fel és most tényleg semmi hátsó szándékom sincs ezzel. Felállok a helyemről, majd várakozóan pillantok a szőkeségre. - Nos? - sürgetem meg kissé a válasszal, ha esetleg szükség lenne rá. Az indításom után esélyesen nem szívesen tart velem, de ha a cetli tartalma miatt menne Londonba, akkor nem válogathat. Nyilván sürgős a dolog, vagyis nincs ideje egy másik kandallót keresni vagy megvárni, amíg én lelépek innen. - Ha elárulod, mi a baj, akkor talán még segíthetek is - teszem azért még hozzá, hátha ezzel meggyőzöm. Ha felültették vagy változott a randi helye és ideje, azzal nem fogok tudni mit kezdeni, de más jellegű problémában még segíthetek. - Vedd ezt afféle bocsánatkérésnek az iméntiek miatt - jegyzem meg, hiszen - tény, ami tény - szépen felütötte a fejét bennem a bűntudat.
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-06-26, 15:37
Oldalt pillantok, amikor meghallom az ismerős-ismeretlen hangot, mert elsőre nem tudom ugyan hová tenni, de aztán már kezd derengeni az arc és a név is. Elsőre felszökken a szemöldököm, de csak biccentek, aztán nem meglepő módon oda is csúszik mellém és jön a tipikus csajozós duma is. - Végülis nem volt rossz. - felelem. Egy kis odaszúrás azért nem árt, főleg mert holt biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem emlékszik rám. Jesszus! Tipikus zenész, azt hiszi, hogy minden lány azért van itt, hogy egyből hátast dobjon, ha valami feltörekvő helyes zanész palánta megszólítja. Biztosan vannak ilyenek is, csak épp esetemben ez már másodszor sem fog bejönni. Azért türelmesen várok, hogy mit dob még be, mert biztosan próbálkozik, meg vannak a bevett dumák, amiket mindig ellő, amikor lehetősége van rá. - Gondolom meghívnál, hátha még néhány ital elég ahhoz, hogy aztán felmenjek hozzád. - csóválom meg a fejemet olyan igazi "Tipikus!" nézéssel. Várok kicsit, hátha leesik neki, hogy ezt mát eljátszotta egyszer, csak épp más szavakkal és más helyen, de akkor is. Időnként pedig újra hátranézek, hátha előkerül a barátnőm is, de olyan sejtésem van, hogy ő bizony már nem fog feltűnni, aztán meg is jelenik egy pincér srác, aki egy cetlit nyújt át nekem, amire csak fújtatva ráncolom a homlokomat és bosszúsan csücsörítek egy "Nem hiszem el!"-t mormolva. Azért annyira vagyok korrekt, hogy tudjam a szépfiú még mindig azt várja, hogy válaszoljak neki, mert ő bizony nem tudja, hogy mi történik. - Na jó, szóval nagyjából fél éve próbálokoztál nálam legutóbb. Akkor is lekoptattalak. Lehet, hogy meg kellene próbálnod jobban megjegyezni a csajokat, akiket felszedsz, vagy próbálsz felszedni. - rázom meg a fejemet enyhén forgatva a szememet. - Szóval ne törd magad, van most nagyobb gondom is nálad. - újra a cetlire nézek és néhány pillanat morfondírozás után a pultosnak intek, hogy jöjjön már kicsit közelebb. - Bocs, nem tudod, hogy van-e aktív kandalló, amivel gyorsan eljuthatok Londonba? - nem igazán szoktam ilyen módon utazni. Nem méltó egy Troopshoz, de jelenleg nem sok választásom van és nem akarom, hogy Susan akkora baromságot csináljon, amit sejtek, hogy csinálni akar. Mászott már bele nagy marhaságokba, de mellettem volt a szakításomkor is, úgyhogy nem hagyhatom, hogy baja essen.
Már éppen lemondanék az éjszakát illető terveimről, amikor a szemem sarkából észreveszem, hogy tőlem nem messze huppan le a keresett szőkeség az egyik székre. Remek! Ráadásul, még csak meg sem kell szólítanom, hiszen szinte adja magát a helyzet, amikor leadja a rendelését, melyet az általam rendelt ital ihletett. A fene se hitte volna, hogy helyettem a Lángnyelv Whiskey lesz az est csajmágnese... - A kisasszony a vendégem - jelzem a pincér irányába, majd fogom meg az italomat, felállok, odébb lejtek néhány székkel, végül közvetlenül a szőkeség mellé huppanok. Így közelebbről mintha ismerős lenne az arca, habár mindig is eseteim voltak a hozzá hasonló lányok, szóval esélyesen ez az oka. Bár, a Roxfortban akár bele is futhattam és valamiért megragadhattak a vonásai. Elvégre, a mai est folyamán is kitűnt számomra a tömegből. - Tetszett a koncert? - szólítom meg végül, igyekezvén nem rögtön lerohanni, mint a falu bikája. Mindig is ez volt a taktikám... Kiismerem a lányokat, és ha úgy látom, hogy kaphatóak egy futó kalandra, felvetem számukra az ötletet. Futottam már bele pofonokba is a hirtelen jött kérdés hallatán, szóval igyekszem úriember módjára intézni az ilyen jellegű ügyeimet. - Diego Vivanti, a Cherry Bomb kettes számú gitárosa - mutatkozom be végül, a jobbomat nyújtva a lány irányába, miközben arcomon egy felettébb sármos mosoly jelenik meg. Tisztában vagyok az adottságaimmal, apánk kiköpött mása vagyok a fényképek és anyám véleménye alapján. Tipikus kisherceg, éppen csak nem parkol odakinn a fehér lovam és még nősülni se áll szándékomban. Ráadásul, a hercegek ritkán gitároznak zenekarokban... - Éhes vagy? - pillantok végül a pultra helyezett rágcsálnivalóra. - Ha gondolod, ismerek Roxmortsban egy jó kis helyet, nemrég nyitott - jegyzem meg, mintegy feldobva a közösen elköltött vacsora ötletét, éppen csak virágnyelven. - Fiatalos és laza, illik hozzánk - egészítem még ki az információt. Természetesen erre a helyre se lehet panasz, de ha valaki igazán éhes, akkor oda megy. Kivéve, ha koncert van, mert akkor ide. Voltaképp hálásak lehetünk, amiért havi egy alkalommal engedik számunkra, hogy itt bandázhatunk, mintegy túlnőve az eddigi "babazsúrjainkat". Azért igazán érdekelne, hogy ez a lány ismert-e már korábbról minket. Jó pár alkalommal léptünk fel roxfortos diákok házibulijaiban egy-két szám erejéig, talán ő is ott lehetett valamelyiken...
Julia Z. Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2023-06-12, 10:18
Gőzöm sincs, hogy jól láttam-e, de mintha tényleg itt lett volna. Én meg persze azonnal kimenekültem, amikor úgy tűnt bizony ott van a táncolók között és vagy húsz percet dekkoltem kint, mire végül Susan utánam jött, hogy ne legyek már idióta, hülyeség e miatt elrontani az estémet. Azt hiszem igaza volt, csak hát nem valami nagy élmény látni Briant és eszem ágában sincs jópofizni vele, vagy direkt úgy tenni, mint nem látnám. Viszont ha minden igaz már lelépett, úgyhogy én is a visszaszivárgás mellett döntök. A barátnőm mosdóba ment, aztán valószínűleg átmegyünk a Három seprűbe még egy kicsit dumálni mielőtt visszamennénk a suliba. Amíg viszont várok mégis csak kellene valami a nagy ijedtségre és a Három seprűnek nincs olyan nagy italválasztéka. Mégsem komolyabb kocsma, bár azért ott is sokmindent meglehet kapni persze. - Legyen egy ugyanilyen, csak elég a fele mennyiség. - huppanok le két-három székkel Diego mellett én is a pulthoz és szólítom meg a pultos srácot a tekintetemmel Diego pohara felé intve. Most nem is nagyon nézek a srácra. Eltökélt célom, hogy eszek egy kis mogyorót, megiszom az italt, aztán ha Susan kész, akkor átmegyünk a Három seprűbe és eszünk valamit, hogy azért gond nélkül visszatudjunk menni a suliba és ne ténferegjünk végig az úton. Ha megkapom az italomat, akkor kicsit lötyögtetem, merengek rajta, aztán hajtom fel úgy húzóra az egészet. Rendesen mar. Sose voltam oda a töményebb italokért, de néha szükség van rá. Kicsit kitisztítja az ember fejét. - Valami rágcsálnivaló is kellene. Mogyó, perenc, tudom is én. - tolom el magamtól a poharat, amire a pultos odatesz elém egy tál mogyorót, meg egy kis maradék perecet. Nem a legkultúráltabb az ilyesmi, mert ki tudja, hogy előttem hányan turkáltak már bele, de őszintén szólva egy ilyen helyen ez cseppet sem érdekel. Időnként hátrapillantok, hogy Susan jön-e már. Nagyon remélem, hogy nem lép le nélkülem és hagy itt, vagy ilyesmi. Volt már rá példa... de most tudja, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy jónéven venném, ha dobna valami random pasiért.
Egyszer s mindenkorra kinőttük a házibuli intézményét, ezen pedig - azt hiszem - én lepődöm meg a legjobban. Roccónak mindig is nagyratörő álmai voltak a bandával kapcsolatban, nem véletlenül hajt minket folyamatosan és ösztökél arra, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk. De az, hogy sikerült egy olyan helyet szereznie, ahol havonta egyszer felléphetünk, esélyt adva ezzel magunknak arra, hogy egyre több és több ember ismerje meg a nevünket... hittem is volna, meg nem is. Mindenesetre élvezem ezeket az alkalmakat, még abban az esetben is, ha jóformán sz*rrá hajtjuk magunkat és igyekszünk nem kettészakadni a zenélés és tanulás mellett. Ezerrel pörgünk, mind a próbákon, mind pedig a színpadon. Fárasztó egy hobbi, de legalább alkalmunk nyílik új arcokkal is megismerkedni, mint például a mai estén is... Kék szem, szőke haj, magas alkat, a szokásosnál némileg komolyabb ábrázat... Valahogy megakadt a tekintetem még a színpadon állva azon a lányon és képtelen voltam elszakítani tőle, végig követte őt a pillantásom, akármerre is ment az este folyamán. Még Rocco is észrevette, hogy a koncentráció nem úgy megy, ahogy kellene és - amint lementünk a pódiumról - elmagyarázta, mit is vár el tőlem. Úgy a maga módján. Kimondatlan szabály köztünk, hogy koncert előtt nem iszunk alkoholt és minden figyelmünket annak szenteljük, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen, én azonban ma elvétettem egy-két hangot. Avatatlan füleknek semmiség csupán, de mind az én, mind a banda többi tagjának a figyelmét nem kerülte el a hiba. A számunkra biztosított helyiségben lezuhanyoztam tehát, majd átöltöztem, hogy végül belevethessem magam az éjszakába. Néhány fiatal tinédzser csajszi követ a tekintetével és viháncol, amikor elmegyek mellettük, de én csupán egyetlen arcot keresek. Romantikus alkat vagyok és hatalmas hátrányom, hogy hamar szerelembe esek, szóval rengeteg kapcsolatom ért véget - akaratom ellenére is - egyetlen éjszaka után. Valahogy egy lány se képes hosszabb távon lekötni és hát van egy plátói szerelmem is Frannie személyében, aki azonban - mint mind tudjuk - a saját neméhez vonzódik. Talán jobb is így, hiszen ő nem azt érdemli, hogy a szögre akasztva végezze a többi "préda" mellett. Azt hiszem, pont miatta igyekszem pótolni ezt az érzelmi űrt a magam módján. Ki tudja, egy pszichológus bizonyára... Némi keresgélés után lépek csupán a pulthoz, vetem le magam az egyik ott árválkodó székre, majd intem oda a csapost, aki - dolga végeztével - engedelmesen lép is oda hozzám. - Mond, nem ismersz véletlenül egy szőke hajú, kék szemű lányt? Nagyjából ilyen magas - mutatom kezemmel a saccolt méretet, ami nem túl könnyű ülve, így fel is kell állnom hozzá ismét. - Végig itt ült, a pultnál, bár a koncert második felében már elment innen - toldom meg némi információval a szavaimat. A fiatal srác töpreng egy ideig, majd a fejét rázva szólal meg: - Bocsi, de nem rémlik. Kérsz egy italt esetleg? - tereli más - remélhetőleg hasznosabb vizekre a beszélgetést, én pedig biccentek: - Azt hiszem, egy Lángnyelv Whiskey most jól esne - adom le végül a rendelésemet, romantikus vágyaim porba hullásával. Elment volna? Lemondóan rogyok vissza a székembe, majd fordulok immár teljes testtel a pult irányába. Reménykedtem ma egy kellemes éjszakában, de ezek szerint le kell mondanom eme terveimről. Fenébe!
//
