2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
... ami annyit tesz franciául, egészségedre. Ötletes, nem?
A kopott kocsma romjai között hónapok óta zajlik a munka, hogy ezzel megnyíljon Roxmorts első igazán fiatalos szórakozóhelye, ami már rámutat arra, hogy a huszonegyedik században élünk. Koktélok, táncparkett, fények, zene, DJ, minden meg van ahhoz, hogy a Roxfort egyetemistái, tanárai, csak Roxmorts lakói kiengedhessék a gőzt. A berendezés ugyan nem csúcstechnológia egyelőre, hiszen nem egyszerű egyeztetni a mágiával az elektronikus berendezéseket, ráadásul igen drága is, amire miből is futná egy ki tudja honnan érkezett fiatal nőnek? A tulajnak, Gwyneira Rousseau-nak meg vannak a maga titkai, és persze a temperamentuma is, de pontosan tudja, hogy mi kell egy jó bulihoz, és ezt le is szállítja a fiatalságnak minden pénteken és szombaton, a többi napon egyszerű kocsma-koktélozóként üzemelve.
Nem vesz magára semmit, szinte ignorálja a kirohanásaimat, a keserűségemet, mintha megint ott lennénk a parkban, ahol meditált, mikor rátaláltam, hogy Dany ügyében hordjam le a sárga földig. Persze akkor nem volt teljesen érdektelen, hiszen az életéről volt szó, de akkor is mondjuk úgy, hogy “zen” volt, ahogy most is. Nem tudom, hogy mit tanítanak Tibetben - még az ital köde mögött is vissza emlékezem, hogy a professzor tett említést az utalásairól az órákon -, de lehet, hogy oda kellett volna eltűnnöm… Teljesen félreérti a feszültséget, ami az érintésére végigszalad rajtam, legalább is inkább a vámpírlét megpróbáltatása az, ami rezdülésre késztet, és nem az, hogy férfiként tekintenék rá. Persze, ha mélyebben belegondolnék az egészbe, akkor lehet, hogy ez is közrejátszik, de a tekintetem akaratlanul is a testének a legkönnyebben elérhető vénáin fut végig, ami még most, hónapok múltán is igencsak furcsa. Hiszen soha nem tanultam emberi anatómiát, mégis valami ösztön vezeti a szemeimet. Persze kívülről ez lehet annyit tesz, hogy a nyakát és a csuklóját figyelem, amikhez ha a puha ajkaim érnek és nem a borotvaéles vámpírfogam, egészen más gondolatokat ébreszt. Látom, hogy a whiskey-t stíröli, és kissé felszalad a szemöldököm, de nem mozdulok, sőt nem is szólalok meg egészen addig, ameddig érte nem nyúl és ki nem akarja venni a kezemből. - Már megbocsáss, de miért is kéne csak úgy elhinnem, hogy te tudod jobban és nem végigjárni a saját utamat? - bukik ki belőlem a tűzről pattant ellenkezés, de ettől függetlenül nem kapaszkodok annyira foggal körömmel, hogy ne tudja elvenni a poharat és a pultosnak visszaadni. Már éppen fordulnék Neira felé, ő a tulaja a helynek, és eddig ő töltögette újra a poharamat, de nem ő áll ott, hanem egy beosztottja, akinek nem tudom a nevét. Neira eltűnt, ahogy a legénybúcsú stripperje is végzett és a tánctár újra mindenkié. Lemondóan sóhajtok fel, amikor elveszi a poharat, amit Grayson odacsúsztatott, aztán kissé meglepetten követem a férfi mozdulatát, ahogy megfogja a kezemet és táncba invitál. Ashtonnal szoktuk rövidrezárni a drámázásunkat és átugrani a tánc részre, de az teljesen más, annyi éve vagyunk barátok, mintha - ő is - a testvérem lenne, viszont a professzorral… Mégis követem, szinte engedelmesen, bódultan élvezve a kezének a melegét és a férfias biztosságát. Olyan elképesztően sokáig voltam egyedül… és most nem csak az elmúlt egy évre gondolok, amíg elmenekültem a világ elől. Ezernyi barát és testvér között is képes voltam magányosnak lenni, mert nem azt tettem, amit tenni akartam. - Rendben, táncoljunk. - szólalok meg megadóan, és ahogy megpörget gyakorlottan követem, és egy kicsit sem szerényen vagy gyermetegen simulok a testéhez, amikor a fülemhez hajol. A suttogása megborzongat és egy finom libabőr indul el a nyakamon, de ami talán még fontosabb, érzem, ahogy a vámpírfogaim kipattannak. Háttal vagyunk, szerencsére, de így is kellemetlenül összeszorítom az ajkaimat, hiszen még nem nyilvános, hogy mi is történt velem múlt nyáron. - Elfelejted, hogy miért is ismerkedtünk meg az órákon kívül. Sok mindent tudok rólad, Grayson. - válaszolom, egy néhány másodperces drámai csendet tartva - ami tekintve, hogy szól a zene, nem igazán csend. De szükségem volt arra a pár másodpercre, hogy úrrá legyek az újdonsült ösztöneimen. A zenével megfelelő ütemen mozgok vele együtt, míg válaszolok, de aztán lassan, igéző tekintettel fordulok szembe, a hajamat lassan megdobva, a kezemmel majdnem a mély dekoltázsomig végigsimítva. Ha táncolni akar, akkor táncoljunk, de azt hiszem, hogy azt elfelejtheti, hogy a törődő, gondoskodó mindenki nővére leszek, akivel csak lazán csörögni lehet.
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-06-01, 11:36
I'm closer to the edge tonight I'm standin' on the ledge, so why Hold you, reach out your hand To save (to save), to save me you tonight
Érzem én a keserűséget szavaiból, de nem óhajtom magamra venni. Az, hogy épp én vagyok kéznél, akibe lábat lehet képletesen törölni nem ellenem szól, nyilván a saját démonaival nem tud megküzdeni. Nekerm is volt ilyen időszakom, akkor keveredtem el Tibetbe, s ott tanultam meg azt, amit mind a mai napig alkalmazok, s ami úgy látszik most Sarahból is előcsalta az "örülök, hogy meglódult a fantáziám" hozzászólását. Csak hümmentek délmosollyal, majd részemről elengedem ezt a témarészt, mert úgy sejtem nem ez az, amiről ténylegesen szólni szeretne a beszélgetésünk fonala. Igaz, hogy életemben csak egy nőbe voltam szerelmes, de nem csak egyet érintettem. Tapasztalt, meglett férfi vagyok, éppen ezért most sem marad rejtve előlem rezdülése. Megdöbbent kissé, s arra sarkall, hogy tisztelettudóan enyhítsem a mozdulatom, de teljesen fel nem függesztem. Sarah felnőtt nő, joga van arra, hogy reagáljon az ilyesmire, s bár nem hiszem, hogy én vagyok a megfelelő személy, akivel kapcsolatosan ki kell élje ezt, nem érzem őgy, hogy átléptem volna bármilyen határt. - Ha nem sikerül, akkor még mindig vannak rá alternatív módok, hogy újra megpróbáljuk. - tekintetem a poharára téved, majd újra arcát kezdem fürkészni. - Az is egy mód, amit éppen csinálsz, de koránt sem a legcélravezetőbb. - utalok itt arra, hogy a bánat alkoholba való fojtása sosem megoldás semmire. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy velem sosem fordult elő, de mindig megtanultam, hogy a problémák ugyanúgy megmaradtak utána, hát fel is hagytam vele. - Még lehetsz. - fűzöm hozzá csendes higgadtsággal, már-már szárazon. A pohara után nyúlok, s hogyha nem kapaszkodik bele túlzottan, akkor kiveszem kezéből, s a pultlapra helyezve közelebb csúsztatom a csaposhoz, jelezve ezzel, hogy nyugodtan elviheti. Felkelek a bárszékről, s ha nem rántotta el a kezét az előbb, akkor most azzal a kezemmel, mellyel a poharát vettem el Sarah kacsója után nyúlok, hogy megfogjam azt. - Inkább táncoljunk. - mosolyodom el, mintha nem is a tanára, csak egy egyszerű ismerőse lennék, valaki aki nem felejtette el még, hogy milyen élni és milyen az, ha ez az élet rohadtul fáj. Mindig van megoldás, de van hogy nem érdemes hosszú távban gomdolkodni. Elég csak keresni azt, ami alkalmilag enyhítene a sok szaron. - A bűntudat szükségtelen érzés. Akkor sem old meg semmit, ha jogos. - ha hagyja, akkor a táncparkettre érve megpörgetem feje fölé tartott kézzel, s mikor háttal, van épp nekem, akkor közelebb hajolok a füléhez, hogy még hozzátehessek valamit az előbbiekhez. - Ha valakivel beszélni szeretnél, meghallgatlak. Úgy vélem több a közös bennünk, mint azt gondolod.
Újra felnevetek, mikor meghallom a válaszát, kicsit talán sajnálom, hogy fáradtságnak adta a jelét, mert nagyon szűk a köre azoknak, akik tudják, hogy ki is vagyok, akikkel szabadon beszélhetek, lényegében rajta és Ivoron kívül nincsen is “bizalmasom”. Persze Neiraként vannak kapcsolataim, egy vállalkozásnak kell beszállító, alkalmazottak, a munkások, akik helyre pofozták a helyet, és a törzsvendégek, akik közül egy-kettőt még talán kedvelek is - vagy csak sajnálok. De ez nem egyenlő azzal, hogy teljesen nyílt lapokkal játszhassak, és kicsit frusztráló, hogy talán soha nem leszek egész. Ha megengedi, akkor csak finoman végig simítok a jegyen, mielőtt visszatenné rá a bűbájt, aztána válaszára egy picit elhúzom a számat. - Rendben. Ne mondj el részleteket és nagy titkokat, még a végén meg kéne ölnöd. - jegyzem meg szarkasztikusan, érezhetően nem elégszem meg a válasszal, de nem firtatom tovább. Kettőnk közül ő képes a fejben matatni és nem én, tehát ha nem akar válaszolni akkor nem is fog. Azért foglalkoztat a kérdés, hogy idősebb-e annál, mint amennyinek látszik, teljes hatalmában látta-e Voldemortot, vagy csak azt a gyenge árnyékot, ami Potter után maradt belőle és ami 6-7 éve végleg elpusztult, már nem is emlékszem pontosan. Pedig az akkori tisztogatások az aranyvérűeket és a Black családot nem kímélték valami nagyon. - Ezt most bóknak veszem. - válaszolom egyszerűen, aztán látom a cseppnyi változást, ami végigszalad rajta a következő megjegyzésemen, egészen lefagy, ami tőle igen szokatlan, én pedig odalépek mellé, barátságosan végigsimítok a kezeimmel a vállain és halkan megszólalok. - Na menj, ha kimerült vagy, az urad vár haza. - próbálom elmondani fapofával, de muszáj elvigyorodnom. Jól van na, igen be van szűkülve a kis életem, hadd élcelődjek egy kicsit, így legalább úgy érzem magam, mintha gondtalan lenne az élet. De minek panaszkodok? Még mindig jobb az életem, mint egy éve ilyenkor. - Örülök, hogy visszatértél és eljöttél..., Nox. - döntök a korábban megismert név mellett. - És nyitva fogom tartani a szememet. - köszönök el végül tőle, és igen értékelném, ha egyszerű hoppanálással távozna, nem fekete Halálfalók módján.
***
Ha elment nincs már hátra, mint leellenőrizni, hogy kint minden rendben ment-e a zárással, begyűjteni a kasszát, hiszen időközben a vendégek hazavánszorogtak, a pultoslány már bezárt és haza is ment, egyedül enyém a hely. Még néhány percet nézem csak csendben a hátrahagyott káoszt, mert nyitás előtt szokott takarítás lenni, aztán visszavonulok a kis luxuskuckómba és a zuhanyzás után mély, nyugodt álomba zuhanok.
// Játék lezárva!!! Újra csak Seraphine-Grayson-é a pálya. //
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-08, 00:06
Az elégedettség szó degradálja azt a gyönyört, melyet önnön performanszom után éreztem a minap. Hiába, az igazán sikeres kéjelgés kulcsa a nárcizmus, elvégre mi más sarkallhatna a minduntalan javulásra, ha nem az, hogy igyekszel külső szemlélőként is csodálni magad? - Vagy hogy készítse a paskolót. - végül is majdnem. Még csilingelő kacajom sem fedi el a kihallott gondolatokat, egy bizonyos Blaise-ről, akire ugyan rákérdeznék, de kellemetlen lenne ha ismét tetten érne, ezért automatikusan a fekete fiúval azonosítom, aki annak idején biztosított nekem néminemű... Nos, egzotikumot. Kiérzem a hangjából a leheletnyi féltékenységet, mely mosolyt csal az arcomra. Külső szemmel talán irigylésre méltó kettőnk kapcsolata Ivorral, a résztvevőjeként elemezve azonban sokkal inkább groteszk, mint bájos. És én pont ezért szeretem. Aztán villan is a sötét jegy, melyre őszintén nem vagyok büszke, de a szükség törvényt bont, ugyebár. Nem szimpatizáltam Voldemort rasszista nézeteivel, egyenesen megvetettem, bár tudom, ténykedésemmel elősegítettem, mi több, támogattam azt, ez alól az a tény sem ment fel, hogy az ellenpólust ugyanígy. Emiatt emelt fővel ülném le a büntetésem, de ha nem muszáj, inkább kihagynám. Ami pedig a koromat illeti... Szarkasztikusan hümmentek. - Titok. Találkoztam vele, legyen elég ennyi. - hogy mikor és milyen formában, azt fedje homály. Nincs élő ember, aki tudja Nox Djarum hányadik esztendejét tapossa, épp úgy ő maga sem. Talán ezért is vélem olyan lényegtelennek, bárminemű kontextusban. A kozmetikai bűbájok pedig mindig nagy segítségemre voltak ilyen téren. - Dehogy, Ivor értékeli a különleges szépségeket, épp mint jómagam. - a következő mondatra zavartan elhallgatok. Bevallom, nem igazán gondolkodtam még el, miféle látványt nyújthatunk egy kívülálló számára, de ezek szerint minden bizonnyal... Festőit. (?) - Ahha... - rendezem le ennyivel, kissé megrökönyödve, de nem meghunyászkodva. Az ilyesfajta érzelmek mindig is tabunak számítottak önmagam előtt. De talán ideje lenne megbarátkozni a ténnyel, hogy szeretem.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-07, 23:04
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Nem is várom el tőle, hogy állandó szereplője legyen az éjszakáknak, csak amennyi jól esik, már pedig egészen úgy nézett ki, miközben csinálta, és persze akkor is, amikor fésülködés közben benyitottam, hogy nagyon elégedett magával és a performansszával. - Például, hogy meneküljön, ameddig nem késő? - tippelem játékosan, mert valahogy ez az első, ami eszembe jut. Persze lehet, hogy szexuális tippekre gondolt és nem is a menekülésre, de valahogy még is csak ez jött a számra. Nyilván nem véletlenül, nekem is szóba jött már a házasság Blaise-zel és valószínűleg akkor még biztosabb lett volna az öngyilkosság, ha tényleg rákényszerítenek, hogy belesétáljak. - Bájos. - válaszolom egyszerűen, bár talán egy cseppnyi féltékenységgel is. Rose-ként volt alkalmam ilyen vacsorákra, az udvarlóim nem is adták volna alább, de az mindig a státuszomnak szólt, és nem nekem. A tényleges romantikához a legközelebbi kapcsolatom Elijah volt, de ő… Ő már a múlté. Felsegítem, még ha nincs is rá szüksége és nem is terhel meg a súlyával egyáltalán. Valószínűleg, ha akarna se tudna, mert nem csak a sportban mozgok otthonosan, hanem némely harcművészetben is, a képességeimről nem is beszélve… Lepillantok a kezére és lassan ívesen felszalad az egyik szemöldököm, ahogy kirajzolódik a híres sötét jegy. Mivel a legtöbb Halálfaló az Azkabanban csücsül, alig néhányan harcoltak ki amnesztiát, így inkább történelemkönyvekben látni csak ezt a mágikus tetoválást. Csak nézegetem, míg hallgatom a magyarázatot, ami egészen megnyugtatja a kis lelkemet. A kettős ügynökség sokkal jobban hangzik, mintha most tudatná velem, hogy szimpatizált a sötét mágus nézeteivel. Az pedig, hogy ennyire erős legilimentor, nagyon is hasznára lehetett, hogy ne bukjon el, mert úgy hallottam, hogy Voldemort se volt híján ennek a képességnek. Meg még megannyi másiknak. Bár, ha jobban utána számolok... - Értem. De még túl fiatal vagy, Vele nem is találkoztál teljes valójában, ugye? Hiszen a Potter gyerek majdnem minden hatalmát elpusztította vagy húsz éve, te pedig…? - fogalmam sincsen mennyi idős. Talán a smink mennyisége teszi, talán a hajszín, vagy a viselkedése, de kortalanul lebeg előttem. Negyvennek azért mégse mondanám, maximum ha mágiával tartja fel a fiatalságát... Előfordulhat, miért is ne? Máskülönben vagy tíz évesen játszott kettős ügynököt, vagy már csak a Voldemort “gyengébb” éveiben, amikor a Halálfalók csoportja jóval gyengébb volt. Csak egy kicsit mosolyodom el a bókon, bár inkább megforgatom a szememet, mintsem komolyan vegyem, és várom inkább az igazi választ, ami szerencsére meg is érkezik. - Inkább ne, nem bízok benne, hogy diszkrét lennél és nem inkább nevetés lenne belőle. Csak muszáj volt megemlítenem, mert amikor láttalak titeket együtt, nos… Én hozzádcsatoltam. Párodként. Illetek egymáshoz és közben senki máshoz. - vonom meg a vállamat, bár számítok arra, hogy arcon nevet, de mint kiderült most kvázi együtt is laknak. És eközben megbeszélnék, hogy ki vonzódik hozzám jobban? Nem, én a legkevésbé sem vagyok nyitott a nyitott kapcsolatokra, a pókhálószerű mindenki-mindenkivel típusú életvitelre. Konszolidált kislány vagyok, még kocsmárosként is.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-05, 23:14
Minden bizonnyal az lenne a legkorrektebb részemről, ha csírájában fojtanám el irányában a kihallásaimat, ellenben kell még egy kis idő, míg ez valóban bizalmunk gyümölcsévé érik. Az ilyesmi sosem volt az erősségem, s nem azért, mert oly sokan hátba szúrtak volna; én voltam aki annyiszor elkövette, és nem szeretem, ha a saját módszereimet használják fel ellenem. És bár róla ezt egyelőre nem feltételezném, még nem tartunk ott, hogy alárendeljem magam a hűségnek, mint olyannak. Idővel talán sikerül, addig maradok a titkolózásnál. Elismerősen biccentek, amolyan "sok sikert" jelleggel, ha nem is rendszeresen, de bizonyos, hogy ha megkér rá, rittyentek neki egy-két felejthetetlen performanszot. A mostanit tekintsük bemelegítésnek, ennél sokkal több szenvedély lakozik bennem, mely rég volt már, hogy szárnyra kaphatott, ilyen formában. A vevőköre különösebben nem mozgat meg. Mindkettőnknek megvan a sajátja. - Ó nagyon sok mindent mondanék a menyasszonynak. - bohókásan a nyelvemre harapok, kaján nevetéssel. Lassan rám telepszik a fáradtság, hosszú nap volt a mai, ellenben minden perce aranyat ért. - Volt már rá példa. - jegyzem meg, már ami a vacsorát illeti. Ivorra nem jellemző a romantika, azonban ha épp mégis, olyankor nagyon odateszi magát. Én pedig első kézből élvezhetem. Egy pillanatra felsejlik az a horrorisztikus metafora, mikor egy házaspárhoz hasonlította magunkat... Gyorsan elhessegetem a gondolatot. - Csupa fül vagyok. - gyengéden megfogom a kezét, nem mintha olyan nagy szükségem lenne a felsegítésre, de hogy is hagyhatnék ki bármiféle testi kontaktot vele? A vonzalom nagy úr. Töprengő arckifejezést öltök, kérdőn nézek rá, nem egészen értem miért kíváncsi rá. De ám legyen... Alkar elő, finoman buherálok az azt fedő kozmetikai bűbájon, s voilá: egykori sötét jegyem szemei előtt díszeleg, lényegesen halványabb valójában, mint egykoron. - Bizonyára nem lep meg, de kétoldali játékos voltam, ez csupán a hitelesség miatt kellett. Akkoriban rendkívül népszerű voltam mind a Minisztérium, mind Voldemort köreiben: információkat szolgáltattam, hol ide, hol oda. Nem tiszteltem őt, mielőtt kérdeznéd, egy diktatúra, legyen bárminemű, a megszületése pillanatától kezdve halálra van ítélve. - fejtem ki, valamivel hosszasabban, mint terveztem. A következő megjegyzésére elmosolyodok, teljesen őszintén. - Kinek nem? - vetem oda incselkedve, de nem hagyom válasz nélkül - Így igaz. Ha szeretnéd, hazaérvén rákérdezek mi a szándéka veled. - ha eddig nem szűrte volna le, most bizonyosságra lelhet a tényben, miszerint én és Ivor ha nem is hagyományos értelemben, de egy fedél alatt élünk. És egyikünk sem épp monogám alkat.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-05, 22:47
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Csak megmosolygom a primadonnás legyezgetést, talán akkor lehetett tőlem ilyet látni, amikor Rose Brooks királykisasszony képében tetszelegtem, már ameddig meg nem jelent Mark és rántotta ki az amúgy is ingatag talajt a lábam alól. Ha tovább beszéltünk volna azokról a bizonyos csápokról, akkor biztosan kifejtettem volna, hogy engem aztán nem érdekel, hogy milyen hasznos, de tiszteljük meg egymást azzal, hogyha neki lehetnek privát gondolatai, akkor az enyémek is érintetlenek maradnak. Vagy játsszunk teljesen nyílt lapokkal és teljesen másszon a fejembe, hogy ő se tudjon ferdíteni, füllenteni vagy terelni, mondjuk az apjáról. Lehet, hogy van, aki annyira egyszerű, hogy nem is zavarja, hogy a gondolataiban matatnak, de én nem vagyok ilyen, hiába nem szövök ördögi terveket a nő ellen titokban. - Igyekszem majd elbírni a hatalmas forgalommal. - válaszolom egy kacsintással, habár az biztos, hogy nem akarok a helyemből ilyen szinten lezüllött helyet csinálni, elsősorban ez egy modernebb táncos szórakozóhely, ami a városban még nem nagyon volt, csak régi tipusú pubok, nem sztriptízbár. Szóval ha nyitott is vagyok arra, hogy mondjuk hetente-kéthetente legyen egy legénybúcsú, amin Nox megmutathatja, hogy mit tud széles e világnak, azért állandóvá nem tenném, még akkor se, ha a többi napon töredék bevétel van. Ha ilyennel nyomulnék, akkor az éppen csipájukat nyitogató 17 évesek valószínűleg azonnal kiszorulnának. - Ezt mondd a menyasszonynak. - nevetek fel kicsit újra, de jóval tompábban, amikor látom, hogy jeleit adja az álmosságnak. Ugyan nem ásítok teli torokból, de azért én is végigdolgoztam ezt a napot, így valószínűleg néhány nap és engem is el fog fogni a kimerültség, ha távozik. - Érthető. Már nem a vacsora része, mert ebben kételkedem, de fáradt lehetsz már. - már alapból talpon voltam, hogy elinduljak egy újabb pohárért, de az ökör iszik magába, így csak nyújtom a szabad kezemet, hogy felsegítsem a kanapéról, hiszen olyan kényelmesen elhevert rajta. - Csak két dolog, mielőtt mész. Az egyik mindig is furdallta a kíváncsiságom, a másik csak egy picit piszkálja a koponyám hátulját. - elhallgatok, drámai csend, de rövid, mert még a végén elveszti az érdeklődését és elhoppanál. - Amikor először találkoztunk füstté váltál és úgy tűntél el… Ez azt jelenti, hogy Halálfaló vagy? Voltál? - bukik ki a kérdés, aztán alig hagyva szünetet, a kezemmel jelezve, hogy a második dolog jön, folytatom. - És asszem Ivornak bejövök, női megérzés.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-05, 22:15
- Milyen igaz. - teátrálisan meglegyezgetem magam, épp mint ez a mondat jókora egómat. Hiába, ehhez a gőghöz bizony falánk kíváncsiság társul, a legilimencia pedig csak olaj a tűzre. Ellenben örülök, hogy ezen kvalitásom már nem titok számára, még inkább rögzíti a tényt, hogy nyílt lapokkal játszunk. És bár szavaim biztosították, hogy akarata ellenére nem turkálok odabent, egy-egy kósza gondolatot azért elkapok időnként. Vagy többet. Sajnos vagy nem sajnos, amennyiben született adottságról van szó, az ilyesmit nem igazán lehet kizárni, netán blokkolni, ha mégis, sosem állt szándékomban. Már csak a pontos megértés végett sem, sokszor a szavak egészen mást közvetítenek mint az elme, és gyakran utóbbi kiegészíti az előbbit, mélyebb tartalommal ruházza fel. Neira ugyan messze nem tartozik közéjük, de vannak személyek, akiknek ha a gondolataik jelentenék az eleségem, minden bizonnyal éhen döglenék. Bosszantóak. - Hmm... - elmosolyodok, kicsit ízlelgetem a gondolatot. Elvégre miért ne? Jó vagyok benne, a mozgásom még a régi, s a közönség odáig van értem. - Lehet róla szó. De készülj fel, hogy tömegével járnak majd ide a kiéhezett kanok. - a régi statisztikákból kiindulva. Még ott, Courtney oldalán, azon a helyen is busásan megfizettek, ahova egyébként jószerével csak férfiakra éhes férfiak fordultak meg. Egyetlen szerencsémre, ők mindenkit értékelnek a színpadon. Vagy legalábbis majdnem mindenkit. - A siker szempontjából lényegtelen. - veszem a bókot, pajkosan kacsintok, majd tekintetemben megjelenik valami álmosságra hajazó köd, melyet kivételesen nem tervezek elfedni. Én meg a fránya fizikai szükségleteim. - Lassan ideje mennem. Reményeim szerint Ivor gyertyafényes vacsorával vár. - meg a nagy szart, de ha emlékezetem nem csal, volt már rá példa. A további részleteket fedje balladai homály.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-05, 21:45
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Ha a gyerekekért teszi, azért, ha az unokaöccséért teszi azért, ha bűntudatból teszi, tán még azért is nemes az adakozás. Ha nem az van mögötte, hogy közben tetszelegni akar a jótevő szerepében, ahogy a szüleim teszik minden rendezvényen, akkor az én szememben már jócselekedet. Nincsenek nagy elvárásaim, azt hiszem. - Szívem minden szeretetével és tiszteletével, de előbb vagy Femme Fatale, mint csinibaba. - válaszolom, az elején azért nem kicsit túlzó szavakkal, hiszen ilyen nyálas dolgokat őszintén ha kínoznának se mondanék, valószínűleg. Kicsit felsóhajtok a minden lében kanálságára, amivel nagyon is tudok azonosulni, csak nem olyan fokon, hogy mások gondolataiba másszak be. Soha eszembe se jutott ilyesmi és nagyon is zavar, hogy a környezetében sebezhetőbbek a gondolataim. Talán tovább kéne képeznem magam okklumenciából, hogy egy fokkal nyugodtabban beszélhessünk? Lehet egyszerűbb lenne, ha elengedném az egészet és lenyelném a békát, hogy bármikor betekintgethet, de az nem én lennék. Az ilyen szintű kitárulkozás azért még sem jellemző. - És muszáj találnom másikat? - kérdezem ezúttal nagyon is vidám hangon. Úgy tűnt, mint aki nagyon jól szórakozik, és ha esetleg nagyon ráérne a fényűzése közepette, vagy félre szeretné rakni a bonyolult haditervét amivel az élete megrontója ellen akarna visszavágni, akkor kellhet egy kis kikapcsolódás. Azt persze sejtheti, hogy korábban sem érdekeltek a drogok és a szexmunka se, maximum elméleti szinten, hogy miért is jó ez nekik, de hogy a tagja legyek egy ilyen csoportban az eléggé felejtős. Ha a büszkeségem nem állna az útjába, hogy elfogadjak bármilyen anyagi támogatást, akkor amúgy azzal nem lenne problémám, hogy ő miből szerzi a galleont, de nem csatlakoznék be a piramisba. - Egyébként legénybúcsúnak hívják, nem szajhaestnek, hiába voltál te a sztár. - bókolok neki, pedig először inkább az fut át rajtam, hogy “hiába is akartad ellopni a show-t”, de mondat mind a két végkimenetelével őszintén felkacagok. Azért ez még nem a becsiccsentett nevetés, de már jó úton haladok, mert felemelkedve indulnék is a következő pohárért.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-05, 20:26
- Ha te mondod. - vonom meg a vállam, gőzöm sincs mennyire nemes cselekedet, sose tekintettem magamra erkölcsi szemmel - kész szerencse, feltéve hogy létezik ilyen - s ha nem Cody nevéhez fűződne a kóceráj, valószínűleg meg se fordulna a fejemben, hogy adakozzak, az valahogy ezidáig elkerült... Nem is értem hogy. Pedig nem szorulok nélkülözésre. Mi több, egyre sokasodó galleon hegyek lepik el gringottsi széfem minden zugát, mégsem éreztem soha, hogy bárkivel meg kellene osztanom. Minden bizonnyal a sírig, és azon túl is velem rohad majd. Temessenek közé, testhezálló lenne. A méregdrága, kézzel szabott estélyi ruháim közé, töménytelen mennyiségű ékszerrel, mint a fáraókat. Meg akkor már építsenek egy piramist. Khm, elkalandoztam... Ha nincs bosszú, ha van, mint újdonsült szövetségesek/barátok/egyebek immáron elkerülhetetlen, hogy útjaink ismét keresztezzék egymásét - legnagyobb örömömre. Szarkasztikus köhintést hallatok következő kijelentésére. - Mondod ezt egy domina cuccos csinibabának. - pont én bocsátkoznék sekélyes benyomásokra? - Talán. Én és a csápjaim korán felfedeztük, hogy szeretünk minden lében kanál lenni. - huncutkásan elmosolyodom, életképessége egyértelműen helytálló. - Ám legyen. Sokszorozd a felhozatalt, és garantált a siker. Mondjuk szervezhetnél még egy-két ilyen szajha estet. Persze kizárt, hogy találsz még egy olyat, mint én. - nevetek, nem hazudtoltam meg magam. Felajánlanám, hogy szárnyaim alá veszem mint jövendő üzletasszonyt, de kétlem hogy a szexmunka, a kábítószer és sok egyéb más turpisság összeegyeztethető lenne az Ő üzletpolitikájával. Bár, tekintve hogy az alappillére a zsarolás... Talán egyszer bedobom.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-05, 19:58
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
- Nagyon helyes. - válaszolom egyszerűen arra, hogy jobb, ha nem kategorizálja magát, aztán a következő kijelentésére egy kicsit megköszörülöm a torkomat. - Minden elismerésem és igazán nemes ötlet, de még nem tartok ott, hogy bármit is eladakozzak. - hárítom el a dolgot minden bunkóság nélkül, de biztos, hogy nem adok ki úgy pénzt, hogy utána meg én szoruljak meg valamiben. Még ha az a valami annyi is lenne, hogy esetleg nem lenne körülöttem minden luxus és nem adnék ki sok pénzt a szebb ruhadarabokra. Bár a kimondottan értelmetlenül felárazott márkás ruhák sose érintettek meg, de attól még nem vagyok egy turkálós lány. Sose voltam, csak azért vettem szürkébbre bunyósabbra néha a figurát, hogy a lehető legnagyobb kontrasztot vessem Rose és Neira között. De már nincs mit elválasztani. Már nincsen Rose Brooks. Nem feltétlen érzem, hogy bosszút kéne állnom a szüleimmel szemben, az lett volna a kegyelem döfés, hogy azzal a tudattal élnek, hogy miattuk haltam meg, és végül is attól még, hogy rámgyújtották a szárnyat, hogy a külvilág erről ne tudjon, ők még vélhetően nem felejtették el az egészet. Szeretném azt hinni, hogy azért egy kicsikét még is csak szenvednek miatta. Vagy nem. Nem érdekel. Legalább is elhivatottan ismételgetem magamnak. - Talán mert első találkozásnál egy domina cuccos csinibaba voltam, eszedbe se jutott, hogy a gondolataim mélyére nézz. - nevetek fel egy kicsit, bár elcsendesülve hozzáteszem. - Vagy akkor még jobb voltam az okklumenciában. Bevallom amióta nincsen esélye annak, hogy valaki észreveszi a külsőm megváltoztatását, nincs bennem semmi gyanús és kutatnivaló, így hát nem is szoktam gyakorolni. Csak te nem tudod visszafogni a csápjaidat. - sóhajtok színpadiasan, aztán az újabb megjegyzésre, amiben magához hasonlít, csak megvonom a vállamat és a poharamat koccintásra emelem. Ami hasznos, azt eltanulom, ami nem illik hozzám, azt ignorálom. Ezt csinálja egy életképes ember. - Jó lesz nekem ez a kocsma és a kviddics edzőség egyelőre. Nem akarom kapásból elaprózni magamat, egyelőre még egy kicsit jobb a békesség. Meg amúgy is, inkább leszek egy névtelen kocsmatulajdonos, mint egy hirtelen felemelkedő vállalkozó nő, nem kell ekkora figyelem. - mosolyodom el, nincsen semmiféle titkos tervem, se bosszúra, se meggazdagodásra. Csak éldegélek, élvezem, hogy kevesebbet kell dolgoznom, mint másoknak, hála a zsarolt pénznek, és semmi több. Egyelőre.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-04, 22:36
Sejtelmes nevetést hallatok a szavaira. - Távol álljon tőlem bármiféle kategória. Nem szeretem redukálni a gondolataim, csinálja az, aki igényli. - árnyalatnyit kortyintok, majd folytatom - Az aurorok "igazságszolgáltatása" sok esetben képmutató, és merőben felesleges, ugyanakkor jelentőséggel bír. Adhatnád az árvaháznak, melyet unokaöcsém alapított... Bevallom, busás összeget szánok nekik. Azt hiszem ennyivel tartozom. Ez persze maradjon kettőnk között, a végén még megvádolnak, hogy van szívem. - elmosolyodok, az valóban szörnyű lenne. Vagy legalábbis nem épp kompatibilis az imázsommal. Ez ilyen. - Mind küzdünk az egyéni valóságainkkal, örülök hogy kiszabadultál az övékből. - minden porcikám egyetért az állítással, miszerint Neira szüleinek húzása gyomorforgató volt és gerinctelen, és ha valaha, valamilyen okból kifolyólag úgy érezné kielégítené őt egy ízletes bosszú, örömmel állok rendelkezésére. - És milyen alapos voltál. Bevallom, első találkozásunkkor épp csak annyit szűrtem le, amennyit csapongó gondolataid megengedtek, meg sem fordult a fejemben, hogy ilyesmit rejtegetsz. - első nekifutásra úgy terveztem befejezni a mondatot, hogy "meg sem fordult volna a fejemben, hogy ez egy álca" de tovább gondolva ez az állítás helytelen volna. Hisz hiába élt ritkábban a bőrében, az a legvalódibb Ő volt, ami végül ki is teljesedett. - Magadhoz irányítottad magadtól? Nem is tudom honnan olyan ismerős a módszer. - nevetek, nyilván saját személyemre céloztam. Ugyan metamorfmágus nem vagyok, de vannak egyszerűbb módjai is a szemfényvesztésnek. - Na és hogyan tovább? Mi a célod a hellyel? Újabb vállalkozásba kezdesz, vagy...?
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-03, 23:10
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Nem tudok az apjáról. Nem tudok a valamiről a valamivel, így hát ebből az egészből kimaradok teljesen. Egyszer talán mesélni fog még arról is, de most más vizekre eveztünk, ahonnan nem akarok vissza csapongani csak úgy. Én sosem kategorizáltam magam sehová, de az érzésből cselekvés megbocsájtható bűn - legalább is gyilkosokkal szemben mindenképpen. Nekem. Talán ezért nem mentem aurornak vagy nem érdekelt soha az igazságosztás. Akkor nem luxust építenék magamnak a zsarolt pénznek, hanem valami árvaháznak adnám, mondjuk. - vonom meg a vállamat, és a gyerekkorom gyötrelmeit is valamilyen szinten elbagatelizálom. Új életet kezdtem, így az életem azon részét jó mélyen eltemetem, és nem nagyon gondolkozom azon, hogy milyen szar volt az elmúlt huszon évem, inkább azon, hogy milyen szabad lesz az elkövetkezendő. - Más valóságban élnek, nekik a valódi a szemfényvesztés és amit rám erőltettek az volt az érték. A nyomorultak. - teszem hozzá, de persze ezzel nem feltétlen akarom őket védeni. Az, hogy az volt a reakciójuk a lányuk öngyilkosságára, hogy felgyújtották az egész szárnyat és arra fogták a halálomat… Az minden szinten hányingerkeltő. - Talán csak azért sikerült átvészelnem, mert mindig volt egy kiskapu, amin elmenekülhettem a világom elől. Nagyon korán kiütközött a képességem és megteremtettem az alteregómat, mint tudod. Ez tartott életben, hogy volt hol önmagamnak lennem, úgy igazán. - mesélem, de már kezdem kicsit unni a saját hangomat. - De hagyjuk. Amúgy rajta vagyok az ügyön, bár szépen beleléptem a szüleim cipőjébe és elkapott az “önmegvalósítás egy más személyen keresztül” kórság. A Santé mellett kviddics magánedző vagyok. Valójában nincs a pénzére semmi szükségem, csak tudtam, hogy hiányozni fog az egész, ezért még Rose-ként magamhoz küldtem egy tehetséges csajt. Történetesen ide, amikor ez még csak egy romos elhagyatott kocsma volt és csak néha jöttem ide zülleni. - mosolyodom el az emlékre, hogy hogyan hálóztam be Ginny-t és hogy miből is kezdődött ez a hely. Hiszen ez volt az a romos kis elhagyatott kocsma, ahova minden gyerek csak egymást ijesztgetni járt, vagy persze titokban inni. A drogozás nem valami jellemző a varázslótársadalomra, de azért néhány jósfű maradékot találtam erre-arra, mikor elkezdtem látogatni aztán tisztogatni a helyet. Na jó. Nem én. Felvettem pár embert, egy szöget nem vernék be magamtól egyenesen.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-05-01, 14:19
Nem feltétlenül azzal illetném váratlan őszinteségem azzal, hogy gyötrelmes, sokkal inkább szokatlan. Ezer évnek tűnik már, hogy hasonlóban volt részem. S az, hogy nincs apám, inkább jelzésértékű, egy szimbólum, ami azt közvetíti hogy nem tekintek, és soha nem is tekintettem rá apámként. Többek között ő volt az a bizonyos valaki, azzal a bizonyos pisztollyal, ez pedig jócskán átértékeli a helyzetet. - Ha az elveimet kellene kategorizálni, valahova a neutrális zónába tenném. Nem gondolom, hogy az a valaki lennék, aki megszabhatná, ki mit érdemel és mit nem, ezért tartózkodom az olyan szélsőséges módszerektől, mint a gyilkolás. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem cselekedhetek érzésből. - szívélyes mosollyal üdvözlöm magam mellett a kanapén, mindig nagyra értékelem a közelségét. Valahol, mélyen együtt érzek a helyzetével, hisz pontosan tudom, milyen munka áthatolhatatlan illúziót kreálni, hogy beférkőzhess mások zsebébe. A különbség csak annyi, hogy én önként, már-már szenvedélyből csináltam, de mint mindenbe, ebbe is időnként bele lehet unni. Pláne ha meggyőződésed, hogy a tárgyalófél egy szemen szedett idióta. - Sajnálom. Figyelmen kívül hagyták a valódi kvalitásaid. - valódi kvalitások alatt pillanatnyilag azt értem, hogy olyan dolgok, melyekhez érzéke van, és szenvedély fűzi hozzájuk. - Már-már lenyűgöző, hogy mindemellett maradt emberi oldalad. - elmosolyodok utolsó megjegyzésén - Emiatt ne búsulj. Sosem késő megdönteni a férfiuralmat a kviddicspályán.
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-28, 17:32
Grayson & Sarah
"Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb."
Sajnos nem tudok azonosulni azzal, hogy a kijelentésem milyen vidámságot vált ki belőle, sőt, a vigyor az arcán csak még jobban felmérgel, de mégis mit csináljak? Nem tud semmiről és úgy pofozzam fel az egyik szaktanáromat? Valószínű… Majd ha elmondtam és még utána is kedve van viccelődni, akkor visszatérhetünk a pofonra. - Nagyon örülök, hogy ennyire meglódult a fantáziád. - jegyzem meg csak kicsit nyúzottan és meg sem szólalok újra addig, ameddig elé nem tártam a nem túl részletes történeteket. Én sem tudok mindenről, ami történt, és amúgy is éppen eléggé fáj ennyire összefoglalni az egészet. Nekem az egész életem fordult a feje tetejére, és képtelen vagyok nem elvárni a világ többi részétől, hogy ők is legyenek éppen ilyen zaklatottak. De a világ nem így működik, az emberek nagy része nem is tud az egészről, csak a rokonok és a szűk baráti kört érdekli, mindenki más ignoráns a gyásszal szemben. Lehet, hogy egy normális lány ennyi whiskey után már nem venné észre az érintését, de az én testemen egy finom rezgés szalad végig, mint amikor egy ember megérzi az étel illatát és a teste reagál rá - legyen ez a gyomorkorgás vagy a nyálképzés. Kicsit megrázom a fejemet, mintha a szavait akarnám elhessegetni, pedig az érzést próbálom jó mélyen elsüllyeszteni. Fogalmam sincsen, hogy mikor lesz ennek vége, mikor fogom teljes mértékben uralni az éhségemet, de az is igaz, hogy legalább még soha, egyetlen egyszer sem öltem meg senkit. És ha Sheree-re gondolok, már ez is haladás. - Ha sikerül… - visszhangzom vissza az utolsó szavait, és lassan felemelem a tekintetem, hogy ezúttal a szemébe nézzek. Úgy mondja, mint aki nem csak úgy a levegőbe beszél, hiába közhelyesek egy kicsit a szavai, hiszen mindig mindenki ugyanazt mondja: sajnálom, részvétem, szörnyű, hogy bírod a gyászt? Az emberek nem arra termettek, hogy könnyen kezeljék az elmúlást, és most, hogy a képességem úgy tűnik, hogy cserbenhagyott, én is ebbe a csoportba tartozom. - Majdnem minden helyen így megy. A gyakran relatív. Nem lettem alkoholista. - válaszolom röviden, persze nagyon valószínű, hogy egy alkoholista is éppen ezt válaszolná. Kortyolok az italból, felszívódik az arcomról az a kis mosoly, ami az övének a tükörképéből eredt és félrebillentem a fejemet a legutolsó kérdésre. Őszintén elgondolkozom, bár a gondolataim kissé ködösek, mert még mindig fogy a poharamból az ital, és legtöbbször a pillantásaim csak üresen bámulják a poháron csillanó fényeket. - Nem tudom. Nem hiszem. Azt hiszem csak meguntam a várakozást, hogy egyszer csak jobb legyen, elfogyott a hitem abban, hogy egyedül le tudom zárni a történteket. Erősebb lett a bűntudat. - vallom be, egészen összetörten. Még a vállaim is kissé leereszkednek, az ajkaim lebiggyednek, de nem kezdek el sírni, azt nem. Azt már csináltam eleget. A gyász és főként a whiskey olyan önzővé tett, hogy eszembe se jut visszakérdezni, de lehet, hogy nincs is rá szükség, úgy tűnik, hogy a volt tanárom nem fog csak úgy felállni és faképnél hagyni.
Jól esik, hogy mondhatni egyszerűbben beszél, valamiért egy emlék jut eszembe, amikor már beszéltünk egyszer így, szemtől szembe, színpadiasság nélkül, talán Roxmorts erdejében, nem tudom. Lehet, hogy csak álmodtam erről már, de a deja vu erősen átjár hirtelen. Kissé összevonom a szemöldökömet, amikor azt feleli, hogy nincsen apja, hiszen ez nyilvánvaló hazugság, ha sorsára is hagyta őket, meg vannak a kapcsolatai, hogy mostanra tudja, hogy ki is volt az. Mégsem firtatom tovább, maradok annál, amiről akar beszélni, az is éppen eléggé gyötrelmes lehet neki. - Nem kell, hogy háttérbe szoruljanak az elvek. Legyen az az elved, hogy aki megérdemli az rohadjon a sikátorban és rágcsálják a patkányok. Aki megérdemli. - vonok vállat, mintha nekem nem számítana, hogy gyilkos-e vagy sem. Az az igazság, hogy valamilyen szinten tényleg nem számít, ameddig nem ártatlanok vére tapad a kezéhez. A pultosfiú története… más kérdés. Annak nem tudom a részleteit, és talán nincs is itt az ideje, hogy visszavezessem oda a témát. Kicsit elmosolyodom, de van abban a mosolyban valami szomorúság, hiába szeretném leplezni, miközben koccantok vele és lassan kortyolok az italból. - Ezzel mélységesen egyetértek. Nem láttak túl azon, hogy lánynak születtem és csak az ügyeletes aranypofit akarták az összes rendezvényre, hogy megpuhítsam mindenkinek a szívét, ha férfi, ha nő. És persze kinyissam a pénztárcájukat. - vonom meg a vállamat lassan, ahogy végül lecsúszok a kanapé karfájáról és odaülök mellé, már ha ad helyet ma mellett. - És ebben is jó voltam. Az meg, amit én akartam, szépen el lett felejtve. - nevetek fel, mintha bármi vicces lenne benne. Végül elcsitulok, felsóhajtok, de még egy kis rinyát muszáj kiadnom magamból. - Ha nem abba a rohadt Brooks családba születek már rég profi sportoló lehetnék.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-26, 23:13
Az terítékre került információk fényében mindenfajta hatáskeltést, és egyéb teátrális kelléket, amiket egyébként reflexszerűen tűzdelek mondanivalóm közé; feleslegesnek ítélek meg. Ha be is következnek, abból fakadnak, hogy én magam sem vagyok biztos benne, hogy meg akarom e osztani a továbbiakat, avagy sem. Senki élő nem ismeri a történetem, legfeljebb néhány apróbb, ám annál jelentősebb szeletét. S méltányolnám, ha ez így is maradna. A nyomorúsági verseny kihallásakor halványan elmosolyodok. Abban verhetetlen vagyok, csak nem szeretem mutatni. - Nincs. - valakitől fogantam, ez bizonyos, ez a "nincs" azonban nyomatékosítást szolgált, hogy abba a történetbe soknak érzem bevezetni. Pedig ott kezdődött a fényűzésem, mégis ott éreztem leginkább, hogy meghasadok. - És nem is kétszer. Akkor, abban a helyzetben indokoltnak éreztem, s ma sem csinálnám másképp. Ilyen esetben az elvek háttérbe szorulnak. - jelentőségteljesen bólintok, miszerint megérdemelték. Valóban nem nyilvánították őket neves családnak, hisz pitiáner zsarnokok voltak, s végül ez lett a végzetük. Ellenben szerteágazó família volt, ki tudja mennyi mellékággal. Jó néhányan éltek azon a bizonyos birtokon, s - őszinte sajnálatomra - az utolsó kiontott vércseppek nem az én nevemhez fűződnek. Voldemort neszelte meg árulásukat. Azt azonban szándékosan nem támasztom alá, hogy a család két tagja valahogy, valamilyen módon túlélte a mészárlást. Ez egy olyan dolog, melytől instant ökölbe szorul a kezem, a gyomrom, meg minden egyebem, és nem szeretném pátyolgatni a hidegvérem. - Oh, nocsak... Elbűvölő. Nem érdemeltek meg téged. - emelem koccintásra a poharam.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-26, 21:11
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Nem akarok elmélyülni abban, hogy a vonásait vizslatom, inkább el is engedem a kérdést, bár az eddig is egyértelmű volt, hogy ez a hajszín nem eredeti, az apróságok pedig, mint arcforma, biztos, hogy nem ragadtak meg a fejemben. Ugyan a kíváncsiság ott ül a szememben, nem sürgetem, amikor cseppnyi szüneteket tart, ez csak a feszültség felvezetése végett lehet, bár… Bár ahogy folytatja, a gyomrom magától is fordul egyet és a feszültségnek már nem kell tovább épülnie. Az anyját megkínozták és az utcára vágták, ez azért, ha úgy vesszük az életeinket, mint valami nyomorúsági verseny, eléggé sok pontot szerez neki. Muszáj lesz előkerítenem egy kidobott rokont, vagy csúnyán lemaradok… Mark nem számít, őt elrabolták és nem kidobták, és már meg is került, juhú. - Sajnálom… és az apád? - teszem fel a kérdést óvatosan, hiszen valakitől csak fogant, és az a valaki biztonságba helyezhette volna őket, vagy megvédhette volna azt a szegény asszonyt… vagy nem. Mindjárt kiderül. - Tehát öltél már, nem is egyszer. - állapítom meg, mert nekem ez mindig csak úgy lógott a levegőben, bár így sem kérdőjelezem meg, hogy az unokaöccsét gyászolja, vagy sem. A fiú fiatal volt, semmi köze nem lehetett ahhoz, ami egy generációval fölötte történt. Ha utánam jött volna valaki azért, mert a szüleim valamit elkövettek… Nem, ez egyáltalán nem lenne fair. - De megérdemelték. - mondom egyszerűen, még ha kell is pár pillanat emészteni. A Martimorok ugyan nem emelkedtek soha fel a nagy családok közé, de nem 1-2 emberről beszélünk, lehettek vagy tizen, akik ezt a nevet viselték… mondjuk ketten azóta is szökésben, ha jól hallottam. De mivel nem követem a családfát, nem tudom melyik kettő név szerint, csak azt, hogy egy házaspár. - Egyébként rosszul lettél informálva. Nem én gyújtottam fel a szárnyat, hanem a szüleim gyújtották “rám”, amikor meglátták, hogy minden nyom arra utal, hogy öngyilkosságba kergettek. Milyen bájos reakció, ugye? - sóhajtok fel, de nem akarok sokáig beszélni róla, hiszen az esetemben tényleg minden megoldódott már, és a lelki sebek ha meg is maradnak, soha nem lesznek olyan mélyek, mint amilyeneket Nox szenvedett el.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-26, 13:52
Nem jelent gondot, hogy pillanatnyilag csak az én múltam van terítéken, mondjuk úgy, gondolatolvasásom kvittekké avanzsál bennünket. Idővel áttérünk az övére, ha nem is feltétlenül ma este. Ilyen ez a barátság, nemde? Alátámasztást kérnék, fogalmam sincs milyen. Ha nagyon keresne, minden bizonnyal találna hasonlóságokat, bizonyos elemi vonásokban, mint mondjuk egy járomív, vagy homlokforma, de bevallom én magam sem gondolkodtam rajta soha - érthető okokból. - Nos... Nem egészen. Egyikünknek sem volt választása. - engem rabszolga sorba taszítottak, Codyt pedig igyekezték a saját képükre nevelni. Kudarcot vallottak, de még mekkorát. Mindaz a borzalom, mely a nevükkel összeköttetésben merül fel a szimpla szemlélőben, feltételezhetően igaz, de hogy félelmetesek lettek volna... Nem mondanám. Gyönge, szánalmas senkik, akik a talpnyalóik nélkül labdába sem rúghattak. És ha nem is volt teljesen így, az irántuk érzett fortyogó gyűlöletem felhatalmazott rá, hogy szembeszálljak velük. - Nem. Megkínozták, egészen az őrületig, mígnem már csak vegetálni tudott, majd az utcára dobták, egy fejlődő magzattal a méhében. - úgy vélem egyértelmű, hogy ezzel magamra utaltam. Egy pillanatra felsejlik pár halovány emlékkép, az autópálya melletti sátrakról, a kilátástalan nyomorról, de csak undorodva elhúzom a szám. Valahol azért hízelgő, hogy emberként tekint rám. Nem sokan vannak így. - Bizonyára te is emlékszel az időszakra, mikor a Martimorok tragikus baleseteivel volt tele a sajtó. Sorra tűntek el, haltak meg, míg végül árulónak nyilvánították őket, s az egész birtokot elnyelte a tűz. Ilyen szempontból a módszereink hasonlatosak. - kacsintok rá, galád, önelégült mosollyal az arcomon, ebből leszűrheti, hogy a felsorolt esetekben jócskán benne volt a kezem. Ahogy azt is, hogy hiába a mostani szilárd elveim, akkoriban nem állt távol tőlem a bosszú vezérelte vérontás.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-24, 22:10
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Nem igazán várom el, hogy rákérdezzen a múltamra, sőt, talán egyszerűbb is úgy, hogy nem teszi, bár így talán kicsit egyoldalú, hogy én nem állok le a kérdésekkel, hiszen arról fogalmam sincs, hogy közben folyamatosan követi a csapongó gondolataimat. Csak egy felületes okklumencia képzésem van, hiszen metamorfmágusként az alakomat ugyan megváltoztattam, de a gondolataimat már nehezebben tehetném, és azon úgy siklik át, mint kés a puha vajon. Kíváncsian nézek rá, próbálok hasonlóságot keresni a vonásaik között, ahogy azt mondja, hogy egy Martimor, hogy mind a ketten azok, de olyan ritkán néztem a híreket a lapokban, olyan régen mutatkoztak már és hozták le a képüket, hogy ez veszett fejsze nyele. - Sajnálom. Akinek van egy csepp esze is, távol tartaná magát tőlük, és gondolom ez nálatok is így volt. - húzom el a számat, hiszen van különbség aközött, hogy az aranyvérűek nagy része hihetetlenül arisztokratának érzi magát és mindent is megérdemelnek - nos, ezek közé tartoztam én is -, és aközött a réteg között, akik már színtiszta őrületet és gonoszságot sugároznak. Mivel nem ismerem a házaspárt, se a dinasztia egyetlen tagját se, a hírekből egyáltalán nem derül ki, hogy mire milyen indítékuk van, és egyszerűen csak őrültnek tűnnek. Én se álltam közel soha Bellatrix nénémhez, nem véletlenül, benne is ott van az a taszító kisugárzás, ami az igazán elhivatott Halálfalókban. - Megszüntették létezni?... - ráncolom össze a homlokomat, és minden tapintatosság nélkül tovább kérdezek. - Dementorcsók? - tippelem, és én abba a táborba tartozom, aki ignorálja minden részét, ami el akarja hitetni, hogy nem emberi teremtmény, és úgy veszi, hogy igen is hús és vér. Lehet, hogy hülyeség, de ezért tudok úgy beszélgetni vele, ahogy most teszem, és ezért nem bámulom csak mint egy távoli érinthetetlen entitást. - De miért nem lett semmilyen következménye a tetteiknek? Nem hiszem el, hogy ennyi gonoszság után csak úgy el lehet tűnni. - gondolkozom hangosan, de ott van az a kimondatlan kérdés: nem hiszem el, hogy ennyi kapcsolatod van, és még mindig nem kerítetted elő őket és nem bosszultad meg a szülőanyádat. Akármilyen durván hangzik, hiába nem álltam közel a szüleimhez, ha valaki úgy döntene, hogy véget vet az életüknek, akkor nem hagynám annyiba, még akkor se, ha leleplezem ezt a nyugodt kis életet, amit kiépítettem magamnak.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-23, 17:14
Biztosra veszem, hogy rossz néven venné, ha megtudná hogy megállás nélkül matatok a fejében - még ha nem is mindig tudatosan. Legilimentorként élni olyan, mintha szünetlenül kongatnának egy vén lábast a fejeden, s te köteles lennél kiszűrni mögüle azokat a hangokat, melyekre feltétlenül szükséged van a megértéshez - vagy azokat, amikre éppen szükséged van. Elmosolyodok az arckifejezésén, a hatásvadászat volt a cél, még egyszer sem hoztak vissza a halálból, és pont ugyan oda küldeném vissza azt, aki ki merészelne rángatni belőle. Nem mintha annyira vágynék rá, de hagyjuk csak a holtakat békében nyugodni, ennyi joguk legyen. Nem mondanám hogy meglep a tény, mennyi minden áll mögötte, a tekintete eddig is rendkívüli tapasztalatokról mesélt, csak épp konkrétumokat nem árult el. Szoktam volt mondani, mindenki születik egy bizonyos maggal, mely meghatározza milyen irányban fejlődhet tovább a személyiségünk egy adott cselekmény hatására. Magam is jóízűt nevetek a saját poénomon, annak idején Courtney-val jókat mulattunk hasonlókon. Ahj, meg kellene látogatnom. Talán Neirát is elhívom. - Az. És igen. Egyikünk sem büszke rá. - felelem kissé szűkszavúan, finoman szólva sem ébreszt bennem kellemes emlékeket az egykor nekem szánt név ténye. - ...éés ez fordítva is igaz. Mikor megtudták, hogy az ábrándos ifjú lány, akit nevezzünk anyámnak, nem olyan életet élt, mint szántak neki, nemes egyszerűséggel megszüntették létezni, anélkül hogy meghalt volna. - furcsa erről beszélni, ha valaki rám néz, a legutolsó gondolata, hogy én is emberek által fogantam, és bár a gondolat számomra is furcsa, nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. A Bellatrix néven észrevétlenül megütközök, volt szerencsém hozzá, a maga nemében lenyűgöző véreb, de hiányzik belőle mindenfajta józanság, melyen fogást találhattam volna. Nagy kár.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-20, 23:39
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Mivel nem mondja ki hangosan a válaszokat a gondolataimra nem érzékelem, hogy újra és újra hallgatózik, mert túlságosan járatos benne. Pedig valószínűleg egyre jobban és jobban idegesítene a dolog, hiszen a gondolataim csak az enyémek, és annyira azért nem vagyunk jóban, hogy csak úgy engedjem, hogy nézelődjön közöttük. Hitetlenül pillantok rá, bár tény, hogy Ivor eléggé sok mindenre képes, de valakit visszahozni az életbe vagy újra összerakni azért még egy kicsit merész gondolatnak tűnik. És úgy mosolyog, mintha már ezerszer kaparták volna össze… összeráncolom a kis homlokomat, de nem kérdezek vissza. - Fogtak már rám pisztolyt és pálcát is. - válaszolom egyszerűen, így hát érezheti, hogy valószínűleg csak máshogy értelmezzük a félelmet mi ketten. Én természetes dolognak, ő pedig valami sokkal erősebbnek, misztifikáltabbnak, vagy nem is tudom. Lényegében én is végigküzdöttem az életemet ahhoz, hogy ott legyek, ahol most vagyok, legyen az fizikai, mágikus, vagy az elme küzdelme, amivel kisakkoztam példának okáért az információkat az ikerfivérem “hugától” és ezzel az információval a jól megérdemelt havi összeget. Eszemben sincsen ettől függetlenül összehasonlítani az életünket és a döntéseinket, főleg nem pálcát törni a feje felett, hogy mit kezd azzal, ami az övé. Én is megbillentem a poharat, de az én mosolyom inkább csak játékos, mintsem színpadias és elegáns, abból már kinőttem. Ahogy meghallom a nevet és a hangjának azt a megjátszott mély tónusát hirtelen úgy kiszakad belőlem a nevetés, hogy a poharam tartalmát alig sikerül életben tartanom - talán csak bámulatos csaposi képességeim nyitották meg a hetedik érzékemet, hogy pia ne vesszen kárba. Kell egy jó pár pillanat, míg lenyugtatom magamat, bár valahol lehet, hogy csúnya ez a nevetés, ha azt vesszük, hogy Courtney is nőnek öltözik be és férfi, ha most Nox komolyan azt osztaná meg velem… Na jó, akkor belőle nem szakadt volna ki a nevetés. - Daria… Martimor… - ízlelgetem a nevet, egy kicsit újra elhalkulva, félrebillentett fejjel. Valahonnan ismerős ez a név, habár soha nem emelkedtek fel a nagy házak közé, ahogy a Brooksok sem, hiába a Black család ága, azért valamit csak halottam róluk. - AZ a Martimor? - kérdezek vissza, ezzel lényegében elhessegetve az ő kérdéseit. - Akkor pedig az a pultossrác, az unokaöcséd szintén…? - kapisgálom, rakom össze szépen lassan a történetet. Nem csoda, hogy nem használja azt a nevet, eszembe se jutna nekem se. A Martimor házaspárt valahol egy lapon tudom említeni Bellatrix nagynénémmel, akinek nyilvánvalóan nincsen kint mind a négy kereke. Annyira sokat nem tudok róluk, de azt igen, hogy kegyetlenek, ügyesek, és hogy az aurorok sose kapták el őket. Látszik a tekintetemen, hogy eszemben sincsen hagyni, hogy áttereljük a témát az én szüleimre, és ha most be akar tekinteni a fejembe, akkor nyugodtan tegye, mert az elhatározás szinte sugárzik. Mielőtt válaszolt volna még bennem volt valami előzékenység, vagy ilyesmi, de most, hogy kimondta a Martimor nevet, igazán fájna, ha azonnal továbblépnénk.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-20, 22:38
Bár tudná, milyen vagyok valójában... Igen, megszegtem a szavam, minden gondolata kristálytisztán patakzik füleim mögött, de ez a mondat egy pár pillanatig visszhangot ver. Meg az is hogy öreg vagyok, de engedjük el. Hisz tudja, milyen vagyok valójában. Számító, aljas, kimért, kíméletlen és céltudatos. Ugyanakkor... Emberi. Nincs nagy igazság, nem lapul a héj mögött tiszta szívű királylány, az a rengeteg réteg, mely egykor naiv, jóhiszemű énemre rátelepedett, a jelen sziklaszilárd valóságát képezi. Egy pajzsot sem tarthatsz magadon ilyen sokáig, ha nem válsz eggyé vele. - Megpróbálhatod. - mosolygok, mint valami burzsuj kéjenc, de valahol jól esnek a szavai. Meg a tény, hogy... van. Mióta elvesztettem Codyt, vajmi kevés dolog történt velem, melyre azt mondhatnám érték. Ugyanakkor ráérek a sebeimet otthon nyalogatni. - Az első alkalommal, hogy valaki pisztolyt fog a koponyádhoz, és pedzegeti, hogy elsüti, az ilyesmi átalakul. Hol hisztérikus könyörgéssé, hol szótlan rettegéssé, hol motivációvá, hogy többé nem leszel az a koszos kis senki, akivel büntetlenül megteheti. Aztán, mikor magad mögött hagyod ezt a gyerekes gőgöt és bizonyítani akarást, nemes egyszerűséggel eltűnik. Ha valaki ismer, tudja, hogy nem hagyok elvarratlan szálakat, legalábbis olyanokat nem, amikért tudatosan én felelek. Ezért vagyok itt, nem az élni akarásért. - nem filozófia kérdése ez, csupán egy egyéni valóság. Ő bizonyára másként élte volna meg. És most jönne az a kellemetlen klisé, hogy nem vagyunk egyformák. Mikor kiejti hogy a legjobbtól, színpadiasan a magasba emelem karcsú pezsgőspoharam, afféle toastként, saját magamra. Jobban vagyunk: magunkra. - Béla. - váltok hirtelen döngő, férfias hanglejtésre, de annyira hülyén áll, hogy magam is kislányos nevetésben török ki. Aztán elhalkul, átveszi a helyét agytekervényeim kattogása, mik végül egyre csak azt szajkózzák: mit veszíthetek? Nincs már másom, csak fényűzés és motiváció, melyek bár úgy hangzanak mint egy megtestesült álom, elég kegyetlen körítéssel lettek megáldva. - Nox Djarum. Én választottam... legalábbis a Djarumot, a Nox egy mondjuk úgy, mentortól származik. Általa ismerem Courtneyt is. De ha erre vagy kíváncsi, a Daria Martimornak szánt hely üresen maradt a rettegett családfán. Nekem kellett volna betöltenem. - meglepő lenne, hogy a varázsvilág egyik legkegyetlenebb dinasztiájának vére csörgedezik az ereimben? Nem. De bárcsak ki tudnám szipolyozni onnan azt a mocskot. - Te jössz. Mesélj a szüleidről. Feltéve hogy nincs több kérdésed.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-20, 19:32
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
A nevetése zene a füleimnek, minden mögöttes tartalom nélkül, ilyenkor tényleg úgy tűnik, mintha egy még egészen fiatal nővel lenne dolgom, nem a merev és még is simulékony, kénye kedve szerint elegáns vagy éppen közönséges Nox Djarummal. Bár tudnám, hogy milyen lenne valóban, ha más utat választott volna az életében, vagy ha legalább most más útra térne, ne visszasüppedne a régi sémába. Eredendően kíváncsi természetem van, ha nem lenne talán megelégedtem volna azzal az élettel, amit kaptam, és nem vágytam volna másra. - Nagyon kedves tőled, de a házat újra lehet építeni, téged talán kevésbé. - ingatom meg a fejem mosolyogva a kacsintását látva, aztán kissé elgondolkodom a szavain. - Nem is a mindent megbénító halálfélelemre gondoltam elsősorban. Az valóban csak egy akadály. De egy egészséges félelem, ami előhívja az életösztönöd és az élni akarásod még is csak szükséges a túléléshez. Persze én se reklámoztam soha életemben a félelmeimet. - mosolyodom el, de amikor az érzelmeim elkaptak, mindig kitaláltam valamit, hogy legyőzzem őket. Azt hiszem erősebbé tett, de amint a mellettem ülő is pontosan tudja, vele ellentétben én nem vagyok egy nagy filozófus, hiába kaptam nemesi neveltetést, az üzleten kívül másban nem különösebben várták el tőlem, hogy remekeljek. Ja, persze, meg abban, hogy a lehető legbájosabban mosolyogjak és szerezzek támogatókat és részvényeseket - mikor mire volt szükség. - A legjobbtól. - válaszolom, lazán összefonva a karjaimat. - Szólj, ha már nagyon idegesítenek a kérdések, de muszáj feltennem, hiszen te pontosan tudod, hogy nem a Neira az igazi nevem… És én éppen ennyire tudom, hogy neked nem Nox Djarum. Talán semmi jelentősége nincsen, de… mi az igazi neved? - billentem félre a fejemet, de valószínűleg ki fogja kerülni a dolgot, vagy még a végén rásüti, hogy ez a kis információ lehet a szívességem. Ezesetben inkább visszatáncolok és nem firtatom, hiszen bármilyen nevet oszt meg vele, ha elhasználom az aranykártyámat, az nem változtat semmin, számomra már örökre Nox marad, ahogy én is a számára Neira.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-19, 14:27
Csendben egyetértek, miszerint jobb, ha nem találkozik Ivor ennél több alakjával, még nekem is csak részben sikerült, de az alapján amit a fejében láttam - mármint, elvonatkoztatva a gondolatolvasástól, _tényleg_ a fejében - épp elég volt ahhoz hogy ki tudjam következtetni a könyörtelen valóságot. Az pedig hogy nem iszom, valójában nem igaz... Olyan ez, mint az étkezés. Nincs élő ember, aki látta volna valaha Nox Djarumot jóízűen táplálkozni. Aprócska falatokat kebelezek be, időről-időre, mint egy álnok kis baktérium, a főétkezések egész egyszerűen nem passzolnak az imázsomhoz. Bátran kövezz meg. Jóízűt kacagok, ezúttal semmi hamiskás báj nincs mögötte. - Mindenki jobban járt volna. - de mikor az ember egy autópálya mellett született, befogadták, majd megszökött, mindezt újra és újra, megspékelve pár drogfüggővel, prostikalanddal, nemi erőszakkal és egyéb más finomságokkal, valahogy nem alakul ki benne késztetés a sütisütésre. Nagy kár. Mindenesetre a múltam ezen történéseit, sok egyéb másikkal karöltve még saját magam elől is elképzelhetetlenül vastag burokkal védem, így vajmi csekély a valószínűsége, hogy bárki más tudomást szerezhetne róla. Úgy vélem enélkül is lehet tartalmas kettőnk története, mi több, az én szememben már az. - Ó dehogynem! - teszem teátrális hőköléssel kacsómat a szívemre - Sajnálnám a kéród, igazán megnyerőre sikeredett. - könnyedén kacsintok, s következik a jól ismert játszi nyalat pezsgőmből. - A halálfélelem gátolna a célirányosságomban. - jegyzem meg, teljesen őszintén. Hisz ha félnék valamitől, ami bármikor bekövetkezhet, nem tennék meg olyan dolgokat, melyek bár jócskán magukban hordozzák ennek eshetőségét, mégis szükségesek ahhoz, hogy feljebb jussak a képzeletbeli ranglétrán. - Látom tanulsz. - elmosolyodok, micsoda vonzó rafináltság, tetszik. Mintha csak magamat hallanám.
// 
