2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
... ami annyit tesz franciául, egészségedre. Ötletes, nem?
A kopott kocsma romjai között hónapok óta zajlik a munka, hogy ezzel megnyíljon Roxmorts első igazán fiatalos szórakozóhelye, ami már rámutat arra, hogy a huszonegyedik században élünk. Koktélok, táncparkett, fények, zene, DJ, minden meg van ahhoz, hogy a Roxfort egyetemistái, tanárai, csak Roxmorts lakói kiengedhessék a gőzt. A berendezés ugyan nem csúcstechnológia egyelőre, hiszen nem egyszerű egyeztetni a mágiával az elektronikus berendezéseket, ráadásul igen drága is, amire miből is futná egy ki tudja honnan érkezett fiatal nőnek? A tulajnak, Gwyneira Rousseau-nak meg vannak a maga titkai, és persze a temperamentuma is, de pontosan tudja, hogy mi kell egy jó bulihoz, és ezt le is szállítja a fiatalságnak minden pénteken és szombaton, a többi napon egyszerű kocsma-koktélozóként üzemelve.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-03-29, 15:41
Nem igazán vagyok oda általában a meglepetésekért, hiszen úgy nőttem fel, hogy titkoltam az alakváltó képességemet, nehogy a szüleim megtudják és kihasználják, aztán bejött Neira, mint alterego, akkor meg azért kellett óvatosnak lennem, hogy nehogy valaki észrevegye a hasonlóságot és lebuktasson. Viszont most, hogy hátrasétálok az irodába és a nő látványosan simítja végig a tincseit, majd ledobja a maszkját, valahogy eszemben sincsen félteni az identitásom. Hogy miért is? Mert ő volt az, aki végigsegített ezen az egész úton, Ivorral karöltve. - Nox. - mondom inkább, mint kérdezem, előre lépve hozzá, meglepett tekintettel. Sokszor tett megjegyzést rám, vagy bókolt, legyen szó a bőrömről, hajamról, alakomról, kisugárzásomról, akármiről, de sosem történt végül közöttünk semmi testiség és talán nem is töltöttünk el annyi időt, hogy ténylegesen a barátnőmnek hívhassam, még is olyan eleme az életemnek, ami nélkül nem lennem minden ugyanaz. Sőt, minden teljesen másképp lenne. És talán butaság az egész, de hiába a színpadiasság, hiába a grandiózus belépő, ha és amennyiben enged a forgatásnak, odalépek és megölelem, mint régi ismerőst. Nem tart soká, és nem feszélyez az öltözete, abban meg aztán biztos vagyok, hogy őt még az se zavarná, ha mindketten meztelenek lennénk, de nem tudom van-e olyan a világon, aki öleléssel köszöntené. Most már van. - Majdnem egy éve… hogy pontosabb legyek lassan tíz hónapja. Hová tűntél? Ivorral befejeztünk mindent, amit hátrahagytál, még a halálomat is eljátszotta felöltve az alakomat, de nem úgy sültek el a dolgok, mint amire számítottam… De ez egy másik történet. - zárom le gyorsan, mielőtt ebben merülnénk el. Nem akarom az én történetemet szajkózni, hiszen ő tűnt el hosszú hónapokra szó nélkül, és Ivor sem mutatott hajlandóságot beszélni arról, merre lehet. Viszont a pénzt, amit át akartam adni, most a zsebembe mélyesztem. - Erre pedig gondolom nincsen szükséged. Köszönöm az adakozást a vállalkozásomnak. - mosolyodom el, tökösen behúzva a pénzt. Hiszen neki mindig is volt elég pénze, én pedig lényegében zsarolásból indítottam ezt az egész helyet, és még hosszú idő lesz, mire ténylegesen csak profitot látok, nem csak a kiadások hosszú sorát.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-03-29, 15:16
Ugyan, csak mókáztam. Pont én ne adnám meg a módját annak, hogy felkeresek valakit, aki hozzásegítettem a pecséthez, mely azóta is oly ékesen tündököl pálmalevelein? Feltéve hogy vannak neki, de ebbe ne menjünk bele. A romos kis irodában ücsörgök, nem túl otthonos, de a nyilvánvaló gőg ellenére nem rettenek meg egy kis kosztól. Ha bárki más tudná, mi mindent érintett már ez a kéz, mi mindent látott már ez a hideg szempár... S lassan megérkezik Ő. Kémiája magával ragad, pont mint régen, hiába az új test, csábító aromája orromba szökik, tudatosul hogy mögöttem áll, míg én maszkban, dresszben teátrálisan fésülgetem szőke tincseim a tükör előtt. Nem szólok hozzá, mosolyogva hallgatom, majd egy lassú forgással helyezem magam szembe vele. - Hisz ismersz, kedvesem... Szokásom mély benyomásokat hagyni. - a mágiával rögzített maszk szélei aranylóan felizzanak, s az impresszív dekort leemelve trónjáról megjelennek jellegzetes vonásaim, épp úgy, mint akkor, mint egykori valójukban. Mégis, valahol egészen mást sugallnak. A vonásait fürkészem, a kiváltott reakciót, mely bizonyára nem marad el. - Mikor is volt? Nem mostanság... Az idő kedvezett neked. - színpadiasan megtámasztom magam a kijelölt sminkasztalon, mely minden bizonnyal nem ezt a célt szolgálta korábban. Semmi elfedés, semmi szemérem, csak én, a fürkésző tekintetem, mely ezúttal nagyrészt fedetlen testemmel is párosul. Bódító, nemde?
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-03-29, 15:02
Unottan figyelem, ahogy a McCaine csaj elkezd beszélgetni a professzorral, aki egyébként oltári dögös és valahol bánom, hogy az életben nem volt egy tárgyam se, amit ő oktatott volna. A franciát iskolától függetlenül tanultam a családom miatt, ráadásul mikor ő érkezett oktatni én már fél lábbal a sírban voltam, szóval… Nem vagyok egyedül a pultban és a másik lány bőven elég a kiszolgáláshoz, szóval felkönyökölök a pultra belülről, egyenesen a parkett felé, ahová rögtönöztünk egy színpadot a legénybúcsúsoknak egy estére, és persze az all inclusive ellátás nem lenne teljes a táncosnő nélkül. Félrebillentett fejjel nézek végig a testén, értékelve a táncát és az idomait, bár amikor a közönséges öltánc jön az számomra inkább mulatságos, mint izgató. - Micsoda hardcore pornós ribanc… - suttogom halkan, nem is tudom miért, de mosollyal az ajkaimon. Egyértelmű, hogy a pasik oda vannak érte, a vőlegény meg se próbálja titkolni, hogy teljesen begerjedt, valószínűleg csak azon jár az esze, hogy minél előbb szabaduljon az asszonyhoz. Meg is értem, nem akármi, amit levágott a csaj, nem tűnik kezdőnek, pedig ahhoz képest azért nem mondott luxus árat. A kényszer nagy úr lehet… Mikor lejön a színpadról és eltűnik az irodám felé, amit most sebtiben kineveztem öltözőnek, intek a másik pultosnak, hogy tartsa a frontot, kasszát robbantok, és kiemelve a fizetségét indulok a szobába. Eszemben sincs közönségesnek lenni, csak azért, mert magamutogatás a melója, a lehető legelfogadóbban és könnyedebben szólalok meg. - Szép munka, ezt az éjszakát egy életre megjegyzi a vőlegény. Mondjuk csúnya dolog erősebb benyomást tenni, mint amekkorát maga az esküvő fog. - mosolyodok el, és odasétálva hozzá átnyújtom a megbeszélt összeget. - Valami innivalót kérsz? A ház állja. - ajánlom fel, mert azért mozgott rendesen és akármennyire nem nagy a hely, azért annyira futja, hogy felajánljak egy üdítőt. Nem panaszkodom, egészen elvagyok ezzel az élettel, sokkal jobban érzem magam, mint valaha Rose Brooksként, persze most már óvatosabban kell bajtkeverni, mert a külsőm állandó, a képességem oda. Az egy másik élet volt, tán igaz se volt...
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-03-29, 14:02
...S mindeközben legénybúcsú látszik kibontakozni. Vagy mondjuk inkább kéjenc bűnbeesés, középpontban velem? Talán, valakinek, valamikor említettem múltamnak azon szeletét, mikor parókás férfiak ölelésében simogattam mezítelen testem a színpadon, koszos bankók reményében. Így történt ez most is, annyi különbséggel, hogy vékony, csipkés fekete alsónemű virít feszes, márványszín fenekemen. Körötte éjszín tollak, függő arany dekor, melleimen csillám, arcomat impresszív, zord maszk takarja, kecses mozdulatokkal néha fel-fel billentem, némi misztikum reményében. Üstököm közelebb a padlóhoz, mint a talpam, hófehér tincseim a frissen csiszolt padlót simogatják, s mielőtt bárki azt gondolná, senki nem lógatott fel sehova, s kivételesen a fallisztikus objektum a combjaim között sem egy jól megtermett hímtag, hanem egy vaskosabb fémrúd, melyen a dübörgő ritmussal összhangban változtatom tartásom. Hol nyúlánk, hol kecses, hol erotikával teli, ilyen az, ha legilimentor szolgáltatja a műsort. Elmém elmét keres, polipként kapaszkodik, vágyak után kutat, egyszerre szeretné mindenkiét, pillanatnyi statisztikát állít, testem pedig őt követve mozdul, hangulatot fokoz, kiéheztet. Szállnak a bankók, gurulnak a galleonok. A rudat magam mögött hagyva, kíméletlen tűsarkúmmal a parkett közepén lévő székhez lépkedek, jobban mondva ahhoz, aki rajta virít: a vőlegényhez. Letérdelek, térdeivel dédelgetem magam, köztük egyenesedek fel, arcába tolva fehér farpofáim, melyeket csak egy vékony textilcsík választ el egymástól. Az ölébe ülök, ringatózok, két karomat felemelve fullasztom a levegőt szája és melleim közé, s még néhány perc kéjenc tündöklés után aprót harapok cimpájára, felnyújtózom átázott nadrágjáról, s kecses meghajlással jelzem az előadás végét. A backstage-ben lelek menedéket, noha nincs mi elől futnom. A maszk még rajtam, a tulajdonost várom. Hisz ugyan ki gondolná, hogy Nox Djarum a szükség végett öltötte magára ismét a színpadi szajha szerepét? Nem, ez csak amolyan... Nosztalgia, mondjuk így. A személy, aki miatt mindez végbement, hamarosan itt ül majd előlem, anyagi fizetségemet szorongatva, melyre valójában semmi szükségem.
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-03-15, 14:07
Grayson & Sarah
"Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb."
Nem tudom mire számítok tőle, hogy zavarban lesz a legutóbbi beszélgetésünk miatt, feláll és meghátrál, vagy kialakul egy kellemes este. Pont vele? Akivel az órákon kívül annyi kapcsolatom van, hogy lehordom a sárga földig, mert ignorálja Dany-t, aki apjaként tekintett rá évekig aztán hatalmasat koppant, mikor kikerült az életéből? Mi más lehetne egy tökéletes alap egy gyönyörű barátságra, nem? De nem akarok erről beszélni, ahogy arról sem, amire már kapásból rákérdez. Elfintorodom és mielőtt válaszolnék kortyolok egyet az italomból. Ahogy akkor nem tudtam elképzelni, hogy tényleg annyira tudatlan, hogy nem tudja, hogy Dany az iskolában van, úgy most is vakon kitör belőlem a vihar. - Te nem olvasol lapokat? Vagy csak szadista vagy titokban? - támadok rá, és egyértelmű, hogy ez az a pont, amikor megárt az alkohol mennyisége, amit az elmúlt percekben megittam. Nem a szavaim zavarodottak, nem áll keresztbe a szemem, nem is buknék meg az egyenesen sétáláson, de a szavaim átgondolatlanok és hirtelen azonnal a rosszindulatot sejtik. Ez nem én vagyok! Sosem voltam ilyen, és nem is akarok ilyen lenni. Most még se visszakozok, nem kérek azonnal bocsánatot, annyira fájdalmas még mindig minden. Teljesen mindegy, hogy már eltelt egy év, semmi sem állt vissza a helyes kerékvágásba az életemben. Úgy érzem, mintha egyszerre buktam volna meg nővérként és anyaként is, ráadásul átestem egy hatalmas traumán, amikor az a vámpír átváltoztatott és fogvatartott hónapokig. Nem tértem vissza az iskolába, nem tértem vissza a családba, és magára hagytam a barátaimat is. Magamra maradtam a gyászommal, és az új mivoltommal is, amiről egyelőre lényegében senki sem tud, még Sheree se, pedig ő aztán tényleg meg tudná érteni a nehézségeket. - Egy éve. - vallom be, ezzel elárulva, hogy nem csak a Roxfort vérkeringéséből tűntem el, hanem lényegében mindenhonnan. A tekintetem az arcára szalad, majd le az italára, a bor a bár fényeiben vörösen csillog, ami megragadja a figyelmem és jó néhány pillanatig ott ragadok. Számára vagy kívülállók számára ez úgy is tűnhet, mintha az ajkait nézném miközben iszik, hiába nem így van. Egyébként itt olyan szörnyű kannásat nem szolgálnak fel semmiből, van egy középkategóriás a csóróknak, és van egy szokatlanul jó minőségű is olyanoknak, akik megfizethetik, bár ilyenek ritkán járnak ide, Roxmorts bár terjed, de még mindig a lakosok nagy része falusi életet él és az egyetemistákra se jellemző, hogy száz galleonos bort nyittatnának - maximum a felvágós aranyvérűek a sikeres záróvizsga után.
Nem furakszom a személyes terébe, de utalás nélkül is letelepszem a mellette levő bárszékre. Igazából mehetnék odébb, de nincs se találkám senkivel, se kedvem visszaorientálódni az előbbi ülésemre. Meg valljuk be, ostobán is venné ki magát. mindha menekülnék a szituációból csak azért, mert legutóbbi alkalommal nem éppen kedélyesen feszegettünk olyan témákat, amelyekkel kapcsolatban most is tartom magam ahhoz, hogy a kisasszonynak semmi köze nem volt hozzájuk. - Volt valami különösebb oka? - kérdezek óvatosan. Nyilván volt, nem vagyok ostoba. Viszont megadom neki a lehetőséget, hogy kibújjon a válaszadás alól, ha akar. Mert nem óhajtom olyasmibe ütni az orromat, ami nem az én dolgom, vagy vájkálni az életében. Hisz csak a tanára vagyok. De ember is. S ha gondolja, szívesen meghallgatom. - Azóta történt egy s más, igen. Mikor beszéltetek utoljéra? - kérdezek rá ezúttal minden sértettség nélkül a Danyvel való kapcsolatára, nem véve fel, hogy megint előjött ez a téma. Megszoktam igazából, napirendre tértem felette, így pláne, hogy tulajdonképpen már nem olyan borzalmas a helyzet közöttünk Paisleyk között. Közben pedig belekortyolok a borba, amit megkaptam még a paprikajancsival történő szóváltás előtt. Nem vagyok igazi borguormet, nem lötyögtetem, legyezgetem magam felé az illatát. Igazából mindegy, ez egy szórakozóhely, nem borkóstoló. Kortyolok hát és kész.
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Én lekövetem a fickót gyilkos tekintettel, míg a professzor fel sem veszi a beszólását - totális megsemmisüléssel távozik. Tökéletes, mert semmi kedvem nincsen balhézni, hiába szokták rásütni a magányos piálósokra, hogy keresik a bajt, hogy kiadják a dühüket. Én nem. Vagy leginkább nem így. Amikor átmegyek agresszívba, az általában azért van, mert anyatigrisként védelmezem Sash… védelmeztem Sashát… és Dany-t is, amikor olyan csúnyán nekimentem ennek a férfinak. Habár nem teszek semmilyen lelkes utalást, hogy helyezze magát kényelembe mellettem, még is úgy dönt, hogy marad, bennem pedig olyan tompán szaladnak a gondolatok, hogy nem megyek bele mélyebben, hogy miért is teszi. Inkább bólintok a szavaira, hogy megfelel a Grayson, ő pedig a becenevemet választja - bár igazából olyan sokan hívnak így, a teljes nevem helyett, hogy akár meg is változtathatnám. - Régen voltam az iskola körül, valóban. - válaszolom először ugyan nem elutasító hanglejtésben, de még is olyan ködösen, ami igazából nem is válaszol meg semmi. De hát kérdés sem volt, ugyebár. Kijelentéssel feleltem a kijelentésre. Még is ahogy belekortyolok a koktélba, amit megörököltem úgy is, hogy a pasit elhajtottam - elhajtottuk -, lassan újra megszólalok. - Remélem azóta rendeztétek a kapcsolatotokat. - csapok bele a közepébe, tegeződve, bár valójában nem azért teszem, mert annyira tisztában vagyok éppen az etikettel, mert az jelenleg egyáltalán nem érdekel. Szimplán ez a legegyszerűbb beszélgetésre, és alapvető is, ha már a keresztnéven hívjuk egymást. És egyébként is, nem szeretném kerülgetni azt a szóváltást, és inkább megyek neki az ő magánügyüknek, minthogy a sajátomra terelődjön a szó jelen pillanatban. Márpedig az egyszerű megjegyzése ide kanyarodhat vissza, annyira még vág az eszem, hogy ezt megelőzzem. És persze… nagyon tudni szeretném, hogy mi történt Dany-vel, mert nem vettem fel a kapcsolatot vele se. Kicsit várakozóan pillantok rá, miután egy újabb kortyot iszok a koktélomból, afféle "És te, mit iszol?" tekintettel.
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-01-29, 12:44
Nem tudom mit var, mit reagaljak erre a beszolasra? Nyilvan szerinte a “ven foszer” majd megsertodik es nem tud frappansan visszavagni az o brillirozasara. Nos, teved. A foszer vagyis en tudna visszavagni csak epp nem akar. Nemes egyszeruseggel tudomast sem veszek megjegyzese sertegetni szandekozo es abszolut celt teveszto voltarol, s a reakcio amit kap mindossze egy lesajnalo legyintes, melyet nevetesem kiser. A legyintes pedig masodjara hessegetes, hogyha nem takarodik odebb de izibe’. Ha pedig meg tovabb akadekoskona, akkor a grabancanal fogva teremt tova Sarah kozelebol. Szerencsere egyikre sem kerul sor, a kisasszony megoldja. Nem banom, a megmentokomplexusom nem csak akkor tud tarolni, hogyha tettlegessegig fajul. -McCaine kisasszony! - biccentek fele fejet amikor Mr. Paisleyre modosit. Majd kis mosollyal - ami egyebkent nem idegen arcomon, a rideg csoka a katedran nem mindig olyan, amilyen - tovabb fuzom a mondandom: -Mivel nem az iskolaban vagyunk, s ugyis a keresztnevem tolult elsokent ajkaira, maradhatunk a Graysonnel kedves Sarah. A tegezo formulat ugyan nem hasznalom, de tartasom es szavaimat kisero gesztusaim konnyedseget kozvetitenek. Tegezni viszont azert nem tegezem, mert egy holgyet idosebb ferfi csak akkor tegezhet, ha arra az asszonyszemely engedelyt ad neki. Tehat ezt Sarahnak kell kezdemenyezni, ha szeretne. -Reg lattam. - teszem meg hozza, mert egyreszt igaz, masreszt pedig nem akarodzik magara hagyni. Van valami a tartasaban es a kisugarzasaban, ami maradasra bir. Akkor is, ha nem kedvel. Ezt hivjak embersegnek, azt hiszem. Ha bosszanto tulajdonsag, ha nem.
Én pedig sosem voltam egy kifejezetten bajbajutott hölgy típus, bár mindig is élveztem a férfiak előzékenységét, és adtam is alájuk a lovat, hogy úgy érezzék, hogy igen fontos a lovagiasságuk. Így hiába tudnám lepattintani a rám akaszkodott férfit egy csípős megjegyzéssel, mikor meghallom, hogy egy hős lovag kiemelkedik a tömegből és rászól, akkor érdeklődve emelem meg a szemöldökömet. Egy koktélt tesz éppen elém a pultos lány, aki valójában a tulaj, miközben az arcán ott van egy kis megértő mosoly. Korban hasonló lehet, mint én, talán egy kicsit idősebb, valószínűleg ő is átélt már ilyeneket, és a koktélt a kis zaklatóm azonnal kifizette, szóval miért ne adja ki. - Jól van, most mit van úgy oda? Nem öreg már hozzá egy kicsit, hogy ilyen szőkehercegesdivel nyomuljon a fiatalabb lányokra? - szól vissza a pasi, de amikor egy megsemmisítő pillantást küldök felé felhorkan és távozik. Jó, tényleg öregnek tűnik első ránézésre, biztosan a szőr teszi, de… - Ó. Grayson. Mármint Mr. Paisley. - javítom ki magam, miközben félig felé fordulok, félig a kiadott koktél felé. Tipikus édes valaminek tűnik, olyan női italnak, amit egy férfi a tökéletes csinibaba kezébe képzel. Milyen meglepő, hogy az a pasi éppen erre akart meghívni. Nem látta, hogy tökéletesen más hangulatban vagyok? Ez a szép whiskey-s pohár kicsit se árulkodó? Felhörpintem a whiskey maradékát és visszatolom a pult Neira felé eső részére, hogy könnyen beszedhesse majd, aztán odahúzom a koktélt. Következő. Mennyi mindent hagytam a hátam mögött, amikor múlt nyáron elmentem! Most egy egészen másik életnek tűnik az emlék, ahol kirángattam a nyugalmából és nekiestem, hogy milyen pofátlanul viselkedett a múltban, és most viselkedik az iskolában is Dany-vel, hogy minden szó nélkül megjelenik és még csak fel sem keresi. Annyira előjött belőlem az anyatigris, vagy inkább a nővértigris, hogy legszívesebben megráztam volna a harmincas férfit, ameddig jobb belátásra nem térítem aztán… Aztán kiderült, hogy az egész egy félreértés, és nem is tudja, hogy Dany ide jár, ezért nem kereste fel. Akármennyire szeretnék számító boszorka lenni, akit nem az érzelmei vezetnek, valahogy én csak rossz döntéseket vagyok képes hozni. De ez a kis veszekedés semmi ahhoz képest, mint amekkora bűntudatot érzek Sasháért… Nem vagyok benne biztos, hogy hellyel akarom kínálni, hogy beszélgetni szeretnék, bár abban sem, hogy ő akarna. Egy évet kihagytam a szakjáról, így nyilván tudja, hogy halasztottam, talán azt is, hogy a kishúgom meghalt és utazással próbáltam kiengedni a gőzt, de most itt vagyok újra, még ha kicsit más is vagyok, mint azelőtt.
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2019-12-20, 21:44
Sose voltam egy kifejezetten bulizós fajta. Viszont érdeklődő annál inkább, s egy ilyen újhullámos szórakozóhelyet Roxmortsban kedvem szottyant megtekinteni. Pláne, mert a diákjaim is feltételezhetően fognak itt kikötni - na meg a fiam - úgyhogy nem árt tudni mivel állok szemben. Kicsit tudományos jellegű ez a látogatás, amit a meglehetősen unikális nevű helyen teszek, de azért próbálok nem úgy kinézni, mint valami őskövület a faiskolában. A szokásos talár helyett egyszerű kék farmert, s hozzá kockás flanelinget viselek (nem érdekel, hogy öreges-e, kölyökként is ez volt a kedvenc viseletem, amolyan védjegyemmé vált a favágóstílus), lábaimon egyszerű edzőcipő. A dzsekimet a bejáratnál hagyom, ha van arra alkalmas ruhatárhelyiség, ha nincs, akkor zsugorítóvarázslatot eresztek rá, s a zsebembe teszem. Nem szeretem tartogatni, s hát valljuk be egy táncos helyen még hülyén is nézne ki. A pult mellé telepszem, rendelek magamnak egy pohár bort - bár ebből a szerelésből a sör jobban adná magát, de azt nem kedvelem, az én ízléásemnek túl keserű a komlóital - majd miután kifizettem, körbepillantok tüzetesebben. Épp sikerül elkapjak egy illuminált alakot, vagyis annak a szavait, amiket még azutánis a tőlem nem messze ülő lányhoz intéz, hogy az finoman elhárította a közeledését. Nem kedvelem a tuskókat. Boromat fogva felkelek, s a srác mögé lépve vállára teszem a kezem. - Ha jól hallottam, a hölgy nem kér a társaságodból. - dörrenek rá. Egyelőre nem teremtem odébb, de hogyha kakaskodni támad kedve, akkor még annak is eljöhet az ideje. Azt, hogy a hölgy pontosan ki is, egyelőre nem realizálom. De lesznek még itt meglepetések, azt hiszem.
Mióta a szüleink meghaltak eszembe se jutott, soha, egyszer sem, hogy újra ennyire fájni fog, hogy újra ennyire a padlón leszek, és ezúttal képtelen vagyok felkelni belőle. Mert nincs miért. Nincs kiért. Másfél évvel ezelőtt elköszöntem a testvéreimtől és rábíztam Sashát Nicolasra, tudva, hogy már eléggé nagyok ahhoz, hogy ne kelljen felettük állnom, ellátnom őket. Hiszen Nicolas és Lio kész felnőttek, Sasha pedig a nyár nagyrészét vendégséggel akarta tölteni, mi baj lehet? Én pedig éreztem a hívásomat. Éreztem, hogy képtelen lennék túltenni magam azon, ha még egy nyár tellik el úgy, hogy nem követem az álmaimat, hogy az "anyaság" közbeszól, hiába tudom pontosan, hogy nyomon vagyok. És nem kis nyomon, a legendás Excaliburról beszélünk! De minden mindegy már. Kár érte a szó. A kardot nem találtam meg, ellenben egy vámpír elkapott és átváltoztatott, éppen úgy, mint Sheree-t, azzal a különbséggel, hogy engem nem volt hajlandó elengedni a karmai közül. Azt mondta én vagyok a tökéletes, akire várt, akire szüksége van, és hónapokig a rabságban tartott. Végül néhány hét múlva sikerült megszöknöm és azonnal visszajöttem a testvéreimhez, akik addigra már a Roxfortban voltak, hiszen elkezdődött az év. Illetve csak ketten a háromból. Távol voltam, Nicolasra bíztam, hogy a család feje legyen, és az önzőségemnek ez lett a keresztje. Sashát örökre elvesztettük, meghalt, abban az érthetetlen tűzvészben, illetve amennyit a gyerekekből ki lehetett hozni, még előtte, egy szörnyeteg martalékaként. Az én kicsi Sashám... Képtelen voltam itt maradni, elmentem, és most szeptemberig vissza se tértem, majdnem egy évig szakítottam meg a kapcsolatot Nicolassal és Lioneah-val, és most fogalmam sincs hogyan térjek vissza a régi életemhez. Talán nem is akarok... Megváltoztam, jobban hasonlítok a testvéreimre, mint valaha, bennem van Nicolas önpusztító hajlama, amit a szüleink halála után vett fel, és Lioneah keserű szúróssága. Úgy érzem, hogy ezúttal én is megtörtem, és soha nem leszek már az a bástya, aki hajdanán először talpraállt és mindenki mást is talpra segített. Most már elég volt. Nagyon elég. A vérszomjam még mindig borzasztóan kísért, amin nem segít a tömeg és a lüktető zene, ahogy az újonnan nyílt szórakozóhely bárpultjára könyöklöm egy pohár whiskey fölé hajolva. Milyen klisés, ha bánatunk van, igyunk. De nem vagyok részeg, annyira nem keseredtem meg, hogy el akarjam veszíteni a kontrollt és ártatlanokat öljek meg, képtelen lennék elindulni ezen az úton. Sheree... Vele mi lehet? Néha körbetekintek, néha csak lehajtom a fejem, az idegeneket, akik "fel szeretnének vidítani" újra és újra elküldöm, ha elég akkor szelíden, ha nem, akkor durvábban.
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: à votre Santé 2019-12-11, 12:51
à votre Santé
... ami annyit tesz franciául, egészségedre. Ötletes, nem?
A kopott kocsma romjai között hónapok óta zajlik a munka, hogy ezzel megnyíljon Roxmorts első igazán fiatalos szórakozóhelye, ami már rámutat arra, hogy a huszonegyedik században élünk. Koktélok, táncparkett, fények, zene, DJ, minden meg van ahhoz, hogy a Roxfort egyetemistái, tanárai, csak Roxmorts lakói kiengedhessék a gőzt. A berendezés ugyan nem csúcstechnológia egyelőre, hiszen nem egyszerű egyeztetni a mágiával az elektronikus berendezéseket, ráadásul igen drága is, amire miből is futná egy ki tudja honnan érkezett fiatal nőnek? A tulajnak, Gwyneira Rousseau-nak meg vannak a maga titkai, és persze a temperamentuma is, de pontosan tudja, hogy mi kell egy jó bulihoz, és ezt le is szállítja a fiatalságnak minden pénteken és szombaton, a többi napon egyszerű kocsma-koktélozóként üzemelve.
Az, hogy mennyire különbözünk vagy mennyire hasonlítunk azért igen képlékeny, és nem csak azért, mert valójában én is vörös hajkoronával vagyok megáldva, és én is aranyvérű családból származom - még ha teljesen más tipusúból is. De az elhivatottság, amivel a kviddicset sikerült megtartanom az életem részévé, akármennyire ellenezték a szüleim, benne is ott dübörög, és éppen ezért van itt. Az, hogy mindeközben én tudok egy féktelen szemétláda lenni, aki adrenalin függőségében képes akármit, akárhol, akármikor megtenni, csak hogy szórakozzon egyet, egy teljesen más kérdés. Bólint a számolgatásra és én is bólintok. Akkor erről ennyit, sikerült egy olyan árat belőnőm, amibe nem rokkan bele, de még nem is nevetségesen alacsony - illetve ő nem tudhatja, hogy nevetségesen alacsony. Bár mivel nem voltam eddig edző, így vehetjük úgy, hogy az anonimitásom miatt engedhet meg magának egy csóró. Ha ott lenne a repertoáromban a fél Chudley Csúszlik, akkor már csillagászati árat kellen kipengetnie akárkinek. Az alkohol-tilalma valahol mélyen megbotránkoztat, hiszen olyan fiatal még, másrészről vágnom kell a póker-arcot, hiszen most itt az ideje, hogy az edzőjeként nézzek rá, és ilyen tekintetben ez tökéletesen megfelel. Ahogy elkezd felemelkedni én is felállok, megszokástól vezérelten, hiszen úgy illik, hogy ha valaki távozik, akkor az egész asztaltársaság feláll elköszönni, esetlegesen kikísérni. Mielútt eltávolodna kinyújtom felé a kezemet, hogy egy kézfogással megpecsételjem az egyezségünket. - Akkor megállapodtunk. Amint elrendeztem mindent és nekikezdhetünk az edzéseknek küldök egy baglyot és ha megjelensz az összeggel már bele is csapunk. - bocsájtom el, igen egyszerűen, semmi köszönöm, vagy jó volt találkozni, vagy akármi, pedig igazán mindent megtett, hogy elnyerje a kegyeimet. De még meg kell találnom azt a hangot, amivel a legjobban tudom motiválni, anélkül, hogy összetörném, és ehhez az kell, hogy sokféle stílust próbálgassak rajta. Nem akarok olyan lenni, mint a Darazsak edzője, aki évente két játékost olyan szinten kikészít, hogy végzetes izomszakadással esnek ki a játékból. Sok mindent helyre tudnak hozni a bűbájok vagy a bájitalok, de egy sportolónak éppen olyannak kell lennie, mint előtte, és az izom visszaépítése már nem egyszerű. - További szép estét, Weasley. - enyhülök meg azért, és elköszönök rendesen, miközben kikisérem a romos kocsmából, átlépkedve teljesen egyszerűen a törmelékeken, nem is zavartatva magam rajta. Egyre biztosabb, hogy idővel ez lesz az edzősködésen kívül a második projektem, megszerezni az ingatlant fillérekért, aztán felfuttatni. Gwyneira Rousseau, kviddics edző és kocsmárosnő? Nem hangzik ambíciózusnak eléggé, talán inkább szórakozóhely menedzser. Már is jobb.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2019-05-20, 15:39
Neira && Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Minden ettől a pillanattól függ. Attól, hogy majd milyen árat mond nekem, hisz nagyjából mondhatjuk, hogy elképzelésem sincs róla, hogy egy magánedző mennyit kérhet. Csak úgy fejest ugrottam ebbe, minden kutatás és kérdezősködés nélkül, de ez a jövőm, kénytelen vagyok átgondolni a napjaimat, a terveimet... mert nekem mindent ez fog jelenteni és idén be kell kerülnöm szerződésesnek, mert ha nem, akkor lemondhatok a kviddics pályafutásomról. Szomorú, hogy ezt így ki kell mondani, de tudom jól, hogy a nők ebben a sportágban hamar kiöregednek és kiesnek. A legnagyobb figyelemmel kísérem végig Neira átlagolását a pénzügyekről. Bólintok egy-egy résznél, jelezvén, hogy értem amit mond nekem. Világos. Kicsit úgy érzem, izzadni kezd a tenyerem ahogy a végéhez közeledünk, még az ajkaimat is beharapom. Aztán puff. 61 galleon. Ha belegondolok nem olyan rémes, hiszen biztosan van aki sokkalta többet kérne ezért... és egy hónapnyi edzést ki is tudok fizetni, de meglátom majd közben hogyan alakulnak a dolgaim, a napi rutinom és lehet, hogy vállalok valami alkalmi diákmunkát Roxmortsban. Láttam néhány hirdetést a minap a faliújságon. - Rendben. Teljesen rendben van. - Nem vágok semmilyen arcot, kicsit inkább gondolkodóba esem, de ebből is hamar átlendülök, apró mosolyra húzom csak az ajkaim. Biztosan nem érdekli, hogy milyen terveim vannak erre, hogyan próbálom majd megoldani a pénzügyi részét, de nem is várom el, elvégre alig ismerjük egymást és... talán majd az edzések alkalmával kicsit jobban ráérzünk egymás társaságára. Mindenesetre az biztos, hogy nagyon különbözünk. - Nyugi, egyébként sem vagyok piapárti, úgyhogy ezzel nem lesz semmi problémám. - Kicsit fel kell kuncognom ezen. Már régóta tudom, hogy a kviddics egyszer az életem része lesz, ezért sokat jelentet számomra és talán ez volt egy nagyobb húzóerő, amikor a bulikon, a nyáron igen minimálisra vettem az italos dolgot. Jó ha évente egyszer, kétszer megesik, hogy egy pohárkával elém kerül. - Viszont, nem zavarnálak tovább, így is teljesen váratlanul törtem rád... - Lassan felkelek, kezd későre járni, én pedig még sötétedés előtt szeretnék néhány kört repülni a pályán. - Nekem az jó lenne, ha küldenél egy baglyot, ha el tudjuk kezdeni az edzést. Szabaddá tudom tenni magam akármikor. - A szavaimból teljesen jól kivehető, mennyire komolyak a szándékaim és mennyire nem zavart meg a pénz kérdése. Megoldom. Nem tehetek mást. Szükségem van Neirára. Ez a nap, ez a döntés pedig lehet, hogy végleg megfogja változtatni az életemet.
Ez a poros kocsma, ez a poros kocsma... nekem annyival több lehetőséget rejt, mint amennyit Ginny kívülről látna. Persze nem valószínű, hogy abból fogom renoválni, amit egy Weasley-ből ki lehet sajtolni, sokkal inkább abból, amit az ikerbátyámból kizsaroltam. De nem áll érdekemben, hogy lehúzzam ezt a lányt, sőt. Ha akárki máshoz ment volna, valószínűleg sokkal meredekebb árat kap, de végül is nagy nevem nincs, arról pedig mindenki tud, hogy a Weasley-k milyen csórók. Már kivéve az ikreket, akik nemrég nagy bizniszbe kezdtek a varázsvicc mizériával. De a szülők támogatására nem nagyon lehet számítani. - Átlagoljunk. Heti hét nappal számolok, napi két órával, ebből lehet, hogy öt nap lesz, de három órás edzések, illetve lehet, hogy kevesebb óra, de a szabadidőmben esetleg edzéspartnert keresek neked, vagy éppen toborzóknak libbentem fel a neved. A lényeg, hogy heti 14 órát kizárólag veled, az edzéseddel és a jövőddel foglalkozok, és óránként egy galleon fejpénzzel beérem. Az annyi mint… átlagoljunk ismét. Számoljunk 30 és fél nappal, és akkor minden hónapban egységesen 61 galleont várok el. - közlöm vele, előredőlve a székben és felvont szemöldökkel várva, hogy mit mond. Talán húzza a száját, talán rábólint, de lehet, hogy tisztában van azzal, hogy ez még csak nem is olyan rengeteg pénz egy magánedzőnek, ha fent akarnám tartani magam, ha csak ebből akarnám fent tartani magam, akkor vagy három diák kellene hozzá. De nem vagyok rászorulva a pénzre, szóval mázlija van. Csak tud-e róla? Mikor meglátom, hogy elfogyott a bora, de nem kér utántöltést valami elégedett mosoly kúszik az arcomra. - Nagyon helyes. Holnaptól tilos az alkohol, leginkább életed végéig, de azért nem vagyok én se hülye, egy pohár koccintás jeles alkalmakkor nem teszi tönkre az életed, de nem több. - közlöm vele, csak úgy mellékesen. Ha kért volna bort, akkor is ez lett volna a válaszom, de látszik rajtam, hogy elégedett vagyok azzal, hogy nem tette. Persze azért a bort iszik vizet prédikál mintapéldánya vagyok, ugyan erről nem tudhat, de én rengetegszer szöktem ki bulizni és csak a született tehetségem lehet az, ami miatt ez soha nem tűnt fel senkinek az edzéseken. És most is, én már a második poharamnál tartok, de semmi bódulat nem látszik rajtam.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2019-04-24, 20:36
Neira && Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Figyelmesen hallgatom őt, miközben a pohárkámat forgatom magam előtt az asztalon. Még mindig megvan úgy a fele annak a bornak, amit kiöntött nekem, úgyhogy azt gondolom, ameddig itt vagyunk, nem lesz szükségem újratöltésre. Még mindig úgy vallom, nem fogok rászokni a piára. Az edzések mellett amúgy sem lesz rá lehetőség. - Nem tudtam róla, de jól hangzik. - Kicsit úgymond megnyugodott a szívem, hogy nem ebben a poros kocsmában kell majd zsonglőrködnünk, hanem van neki helye, ahová valószínűsítem, hogy ő is kijárhat néhanapján repülni. Lehet, hogy hazafelé arra megyek majd és körülnézek, ne legyek már totálisan felkészületlen az első edzésünkön. Felvont szemöldökkel nézek rá amikor a padawan szót említi, nyilván ebből leszűri, hogy fogalmam sincs, mit mondott, de elég gyorsan el is futok a gondolat felett, hiszen az anyagiakat kezdi el emlegetni. Gondoltam rá nyilván, hogy kér majd érte pénzt, de vajon mennyire számíthatok? Van némi félretett 'vagyonom', pont ilyen dolgokra, de valamiért úgy érzem, az vajmi kevés lesz ahhoz, hogy ameddig kell, addig alkalmazzam őt. - És körülbelül tudsz árat mondani azért? - Ha nem muszáj, nem szeretnék munkát vállalni a suli és az edzések mellé, de ha ezen múlik majd a jövőm, akkor kérdés nélkül fogok elindulni ezen az úton. Persze ehhez meg kell hogy mondja, körülbelül mennyibe fog kerülni mindez, mert akkor még ma este összeállíthatok egy költségvetést, amiből azonnal rájövök, hogyan is állok. Tudjuk, hogy a családomtól nem kérhetek, akármennyire is függetlenek vagyunk már, a szüleim végre rendbe jöttek anyagilag, sosem szerettem kérni tőlük azon felül, ami kellett. - Oké, akkor egy következő alkalommal. Először mondj egy árat én pedig előteremtem a szükséges dolgokat és megbeszéljük, mikor kezdhetünk. - Nem tudom, hogy ő edz e mást jelenleg vagy dolgozik e még valamit ez mellett, de ez most mellékes, gondolom hozzám fogja igazítani a dolgait majd, ha már kifizetem amit kér. Haloványan elmosolyodom, most kissé gondolkodóba estem a költségek miatt, de próbálom ezt nem mutatni felé. Ezért inkább a poharam aljára nézek, de nem kérek újratöltést amikor felajánlja.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2019-04-24, 20:20
Ginny & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Elhessegetem én is a köszönetet meg az udvariaskodást, elég volt a nyavalyás etikettből egy életre, azaz még egy ideig ki kell tartanom, míg mindent elrendezek, de aztán… - Van egy régi kviddicspálya a dombok között, lehet, hogy ócska, lehet, hogy rozsdás, tán még kissebb is, mint a Roxforti, de nincsen rá várólista, akármikor elmehetünk oda. Kevesen emlékeznek már rá, még kevesebben szoktak kijárni játszani. - mesélek neki az elhagyatott kviddics pályáról. Most egy romos kocsmában vagyunk, és az is egy kis lepukkant valami… azt hiszem a véremben van, hogy minden apró lehetőséget és kiskaput megtalálok és kihasználok, mint az üzlettel foglalkozó szüleim. Még a legnagyobb mocsokban is meglátom a lehetőséget… ebben a helyben is. - Ne szaladjunk így előre, ifjú padawan. - élek azzal a frázissal, amit valószínűleg vajmi kevés varázsló ért. Azon filmek egyike, amikre beszöktem Neiraként fiatalkoromban, és valójában végig nevettem az egészet, annyira badarságnak tartottam. De szórakoztató volt, és ez volt az egyetlen célom, szórakozni. - Ha a tanítványom akarsz lenni, annak azért ára van. - dobom le a bombát. Ha azt hitte, hogy ingyen, szívjóságból fogom istápolni, akkor nagyon naiv. De nem hiszem, hogy így lenne, valószínűleg a koponyája hátuljában ott motoszkált a gondolat, hogy vajon mennyi is az annyi. Végül is valamiből hivatalosan is élnem kell majd, ha már nem leszek többé Rose, és akkor nem mondhatom azt, hogy a Brooks örökségből elmúlt évek alatt elemelt vagyonból és az ikerfivérem zsarolásából élek. Nem, ha edző leszek, akkor csináljuk jól. Bár… egyre jobban mozgatja a fantáziám ez a hely, és kicsit ciki lesz kipattintani egy edzői fizetésből, de majd azt mondom, hogy kölcsönt vettem fel. - A táplálkozásról, edzésről, felszerelésről megbeszéljük majd a részleteket. De nem ma. Ha csak nem szeretnél már mától alkalmazni. - mosolyodok el egy kicsit, egy kicsit talán Rose-osan, ámbár Ginny azért annyira nem ismer engem se így, se úgy, hogy észrevegye a fel-felvillanó hasonlóságokat. És remélem nem is fogja. Befejezem a pohárkámat és várakozóan nézek felé, ő hogy áll, akarja-e, hogy újratöltsem, vagy sem. Tényleg kíváncsi vagyok inna-e még, hiszen az első fintorára majdnem felkacagtam, utána még is folytatta és kortyolgotta, látszik az arcomon a várakozás.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2019-04-16, 13:42
Neira && Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Ma azért vagyok itt, hogy megpróbáljam őt lenyűgözni. Amikor valakivel először beszélek, először találkozom, az átlagnál csendesebb vagyok. Kell némi idő még sikerül megtalálnom vele a közös hangot, mondjuk ez Neirával igen egyszerű volt. Mindent meg akarok tenni most azért, hogy még véletlenül se utasítson el és lássa rajtam, hogy 100%-os mellbedobással akarom csinálni ezt az egészet és a lehető leghamarabb elérni a céljaimat. Persze mindezek mellett én is tudni akarok róla ezt azt, és ahogy kicsit mesél magáról, a múltjáról, elgondolkodom, mennyire nem is veszélytelen ez a sport és akár egy pillanat alatt rombadőlhet az, amiért az ember éveken át kűzd. Ezért fejezem ki a sajnálatomat felé. A válasza viszont megmosolyogtat. - Köszönöm. Jól esik, hogy így gondolod. - Most, hogy végre sikerült kicsit feloldódnom, nem szeretnék túl hivatalos lenni, szeretném ha látná, laza is lehetek ha akarok, a bort is ezért iszom, de komolyan, ez kortyonként finomabbnak érződik, azért természetesen nem rohanok sehová, még a végén megárt. Egyébként nagyon tetszik a gondolkodásmódja, egy pillanatra sem bánom, hogy Rose őt ajánlotta nekem, és ilyen hamar felkerestem. - Örülök, már nagyon várom, hogy elkezdjük. - Nem zavar ez a kemény hangnem, sőt, inkább inspiráló, mert tudom, hogy komolyan veszi a dolgokat és tényleg oda fogja tenni magát azért, hogy felkészítsen megfelelően. - Egyébként, hol fogunk edzeni majd? - Azért értem, hogy nagyrészt a Roxfortban kell majd felkészülnöm, amit mint mondtam, nem gond, hisz amúgy is kemény edzéstervem van, de ezen kívül, amiket tudnom kell még, amiket meg akar mutatni, vajon hol fogja megtenni? - És te állítasz össze nekem majd edzéstervet amit a suliban csinálok vagy azt rámbízod? - Nyilván elismerés lenne számomra, ha ezt a dolgot rám hagyná, de természetesen annak is örülnék, ha átbeszélnénk az egészet. Mondjuk most az ismerkedést megint kicsit az edzések és a többi felé tereltem, de hát nem tehetek róla, hogy érdekelnek ezek a dolgok, nagyon.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2019-04-16, 11:19
Ginny & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Ha tudnám, hogy az elméjében Gwynként referál rám… Pedig az egyetlen oka, hogy ez lett a nevem az, hogy Neirára végződik. Mindenki úgy hívott már akkor is, mikor nem így néztem ki. Legalább is mindig, amikor nem Rose Brooks voltam, hanem valaki más, valaki szabadabb, valaki végtelenül vagányabb. A bunyós, bulizós, pasizós kis bajkeverő, aki nem fél felképelni senkit sem, aki rossz szemmel mer nézni rá. Engem aztán nem bántana meg, ha a fintor után eltolná a bort, maximum kinevetném, és megjegyezném, hogy nagyon helyes, az edzés közben amúgy sincsen semmi szüksége a profi sportolók testének alkoholra. De a fintor után legyűri azért, én pedig kicsit somolygok az orrom alatt, mert jól esik az egómnak, hogy meg akar felelni nekem. Az én kis tanoncom. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy átverném azzal, hogy ezeket a történeteket mesélem el neki. Tényleg imádtam játszani, tényleg profi sportoló szinten űztem, és tényleg esélyem sincsen arra, hogy én magam éljem meg az álmomat. Csak arra, hogy neki segítsek felkészülni erre. Még érzelmileg befolyásolható a lány, elkötelezett ugyan jelen pillanatban, de látom, hogy elég volt az elmúlt pár perc, talán fél óra, és már is olyan tekintettel néz rám, ami azt mutatja, hogy ha kell a parázson is végigmegy mezítláb, vagy a kútba is beleugrik, ha én azt mondom, hogy ez segít a felkészülésben. Nyilván ezek banális példák, de a lényeg ugyanaz. Függ rajtam, és ez nagyon tetszik. - Nincs szükség sajnálkozásra, ami volt, elmúlt, az én időmnek vége. Most jön a tiéd. - mosolyodom el féloldalasan, hogy még véletlenül se legyek a szemében egy törött portéka, aki lekerült a polcról és bevágták a raktárba. Én nyugodalmasan iszogatok, nincsen fintor, nincsen ízlelgetés, persze én se rohanósan nyelem már, nem vagyok az a 15 éves, akinek egyetlen célja volt az alkohollal, hogy a csiccsentésig meg se álljon. Ugyan annál tovább sose ittam, mert rettegtem, hogy elveszítem a kontrollt a külsőm felett, és elárulom, hogy ki is vagyok valójában. - A játékot soha nem fogom elhagyni, része marad az életemnek. Ha nem lenne, akkor nem is vállalnám el, hogy segítsek neked a felkészülésben. Nem leszek a kispadról üvöltő edző, én seprűre születtem, és arról is foglak instruálni, megmutatni minden trükköt, amit csak tudok. - taglalom neki, kemény, de nem ellenséges hangon. Erre számíthat tőlem. Meg fogom hajtani rendesen, de ha bízik bennem, ha igazán bízik bennem, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy mindent azért teszek, hogy legalább olyan kemény csajt faragjak belőle testileg és lelkileg is, mint amilyen én vagyok. Egykeként nőttem fel, ezek a gondolatok még is nagyon hajaznak arra, mintha egy nővér akarné felkészíteni a húgát a nagyvilágra, vagy éppen az anya a lányát. Persze jelen esetben ez utóbbi a korban nem is igazán stimmel.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2019-04-14, 09:26
Neira && Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem vagyok ijedős fajta, építő jelleggel veszem a kritikát és a megjegyzéseket. Szeretem ha valaki a szemembe mondja a frankót én pedig ebből kiveszem a leglényegesebb dolgokat és ezekre alapozom az egész kezdeti fázist. Bármiről is legyen szó. Elszántam bólogatok Gwyn megjegyzéseire, és persze közben a fejemben teljesen összerakom a dolgokat. - Persze, oké, ez megoldható. Egyébként is sokat edzek az iskolában, most sem lesz másként. - Válaszolom határozottan. Tényleg komoly céljaim vannak a kviddiccsel és most, hogy végre sikerült elhatározonom is magam, szerintem innentől nem lesz aki megállítson. Oké, azért lehet, hogy kicsit túl nagy szó volt az, hogy valószínűleg a jövőben sem mennék aurornak, hisz ki tudja, mit hoz még a jövő, lehet, hogy meg sem érem... de egyszerűen annyira nem kedvelem ezt a szakot, és csak azért választottam ugye, hogy valami legyen pluszba a kezembe, hogy mondhatjuk, kicsit elvesztettem önmagam benne. Persze ezeket a dolgokat a barátaim is jól látják, ösztönöznek arra, hogy lépjek valamerre, mielőtt még elveszítem a szikrát. A bor nem az én stílusom, az alkohol pedig egyébként is ritkán kerül bele a repertoáromba. Azért persze udvariasan elfogadom ezt és próbálom legyűrni a fintoromat, semmiképp sem akarom őt megbántani a reakciómmal. Szeretném, ha jó benyomása lenne rólam, ő az egyetlen esélyem most. Szótlanul végighallgatom a mondandóját a kérdésemre. - Nagyon sajnálom. Ez szörnyű. - Sokat hallani a kviddics által okozott sérülésekről, arról, hogy hogyan kényszerített ez a sport kispadra több komoly, jeles játékost a múltban. Ilyenkor kicsit mindig elkeseredek, hiszen amikor az ember erre szenteli a jövőjét, ez az egész élete, akkor történik egy ilyen dolog és mindent elveszít. - Egyszer, ha majd kiöregedem, akkor én is edző szeretnék lenni. - Még csak rövid ideje ismerem őt, de máris úgy érzem, mintha a példaképem lenne. Milyen fiatal, mégis milyen erős és mennyi mindenen túlvan már a játékkal kapcsolatban. - De azért gondolom, ebben is megtalálod az örömöt, meg azért igaz, hogy nem tudsz már profiként játszani, de a játékot gondolom még nem hagytad el teljesen. - Próbálom összeszedni értelmesen a gondolataimat, de inkább ismét belekortyolok a borba. Másodjára már annyira nem is rossz.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2018-12-10, 10:59
Ginny & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Lehet, hogy kicsit eltúloztam a megrovást, hogy miért is nem választotta a kviddicset és nem így kellett volna megfogni az egészet, mert a végén úgy elkeseredik itt nekem, hogy feláll és lelép, feladva az álmát. Amit meg nyilván nem akarok, hiszen ő lehet a kulcs ahhoz, hogy valami közöm legyen a kviddicshez a “halálom” után is. Márpedig az elmúlt húsz évből több, mint tizet seprűn töltöttem, tehát jó lenne, ha legalább valamit megtarthatnék… valami jót persze. Hiszen nem véletlenül akarok eltűnni és megszűnni, mint Rose Brooks. - Legyen is fontos, különben csak az időmet húznád vele. Figyelj, az iskola területe a legalkalmasabb arra, hogy a tanulmányaid mellett edzhess, megfelelő a felszerelés és a pálya, de a Roxfortba nem engednek be külsősöket és magánedzőket, így az erőnlétit egyedül végzed el, a technikát pedig tőlem tanulod majd, privátban. - magyarázom neki, ha esetleg nem értené, hogy miért csak ennyi az elvárásom első körben. Az elvárások fojtogatják, mint körülbelül mindenkit ebben az életben. Na, ettől szeretnék én is szabadulni. Mondjuk az a rész, hogy kviddics után se menne el aurornak valóban érdekes, hiszen… Ennyire nem is illik a jövő képébe az a szak, amin elindult? Ez akkor tényleg elég ordas baklövés volt. Nyilván nem vetem most a szemére, kicsit már ideje szépítenem és nem folyamatosan elrettentenem, de hát ezért került elő a bor… amire fintorog. Na, erre majdnem sikerül szemberöhögnöm, hiszen nincs is annyira nagy korkülönbség közöttünk, és én úgy körülbelül 15 éves koromban lettem túl a “fúj, de rossz íze van az alkoholnak” korszakon. Nem nevetem ki, de azért a derű ott van a szememben minden fintorára. - Tudod Ginny, aki nem elég jó, hogy csinálja, az tanítja. - kúszik egy fájdalmas félmosoly az arcomra, hiszen ez egyáltalán nem fedi le teljesen a valóságot. Még is egyszerűbb, ha valami ilyesmivel állok elő. - A legrosszabb pillanatban ért egy komoly sérülés és mire talpra álltam, kiöregedtem abból a korból, hogy beválogassanak egy profi csapatba. De az, hogy edző lehetek, még ha a kispadra szorulva is, de közelebb hoz a játékhoz és az elszalasztott lehetőségekhez. - válaszolom, a lehető legnagyobb őszinteséggel, amit megengedhetek magamnak. Nem rohanok a borral, lassan kortyolgatom, miközben félrebillentett fejjel méregetem a lányt. Nem tűnök öregnek, csak úgy huszonötnek, de egyértelmű, hogy profi, világhírű sportoló semmiképpen sem lehetek.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2018-11-23, 12:56
Neira && Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Ismét elkeserít azzal amit mond, pedig teljesen tisztában vagyok ezzel. Elbaltáztam, lehettem volna erősebb is és kitartóbb, de annyira elgyengítettek a gondolatok, az érzelmek és a lehetőségek zavara... hogy ezt dobta a rendszer. Természetesen azóta már számtalanszor megbántam. Ezért vagyok most itt. - Persze, én is bánom már, de úgy érzem, még benne vagyok a lehetőségekben, hiszen csak egy év telt el azóta. - Egy teljes év. Olyan gyorsan telik az idő, hogy hamarosan azon kapom majd magam, hogy mindenki családot alapít, mindenki felnő és munkát kap. Már sokan ígyis, de néhány év és többet nem találkozunk a hőn szeretett iskolával, hanem belevetjük magunkat a felnőttek világába. Ebből érzem csak, hogy sietnem kell, sietnem a döntésekkel. Nem mehetek fejjel a falnak, de tudom, hogy mindenki támogat majd ebben mégis. A szüleim sem fognak kételkedni bennem, a barátaim és a testvéreim pedig nagyon jól tudják mi az amire feltenném az életemet. Jó vagyok benne, hát ennyi. Egyszerűen csak ennyi. Neira meghallgat, én pedig figyelmesen nézem őt, le sem veszem róla a szemem, remélem nem idegesítem ezzel a túlbuzgósággal. Egy kicsi még és sikerül teljesen lenyugodnom és akkor komolyabban fogok tudni végre összpontosítani is és jó maximalista módjára végezni a dolgom. Bólogatok mint egy bábú, hasonló dolgokat tettem az utóbbi hetekben is, nem lep meg igazán az elvárása. De együtt mit fogunk csinálni? Nem tudom teljesen követni még ezt az edzősdi dolgot, még soha nem volt ilyenem, nyilván... az iskolai edzőn kívül. De ezt úgy képzelem el, hogy teljesen más. Teljesen. - Rendben, ezekkel a dolgokkal nem lesz gond, meg tudom oldani. Tényleg fontos nekem ez az egész. - Mosolyodom el és a pohárra nézek amit felém tol. Kezemet köré illesztem, ajkamhoz emelem de először csak beleszimatolok, és nagy szemekkel pillogok tovább a lányra. Nem gondoltam volna, hogy így mindenféléről fogunk beszélgetni ma, hiszen amúgy is csak betoppantam és ki tudja, mennyi dolga lehet valójában. Ennek ellenére természetesen érdekel, hogy milyen ember, milyen nézetei vannak, mit szeret és mit nem, ha már ő fog edzeni, jó lenne megismerni. Felsóhajtok kérdése hallatán. - Hát, vannak akik támogatóan fordulnak felém, vannak akik pedig elmondják minden nap, hogy ők többet várnak el tőlem és komolyan vehetném a választott szakomat is. Viszont engem ez annyira nem érdekel, mert ha a kviddics az amivel foglalkoznom kell, akkor szerintem a későbbiekben, ha kiöregszem akkor sem fogok aurornak menni. - Vonok vállat, majd óvatosan iszom bele az italba, próbálom elfolytani a fintort az arcomon, valamennyire sikerül is, inkább gyorsan szólok. - Te hogy lettél... edző? - Természetesen szívesen válaszolok több kérdésére is, de ne csak engem elemezgessünk már, hanem az ő dolgai is érdekesek lehetnek.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2018-10-26, 22:30
Ginny & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Minél jobban kizökkentem annál jobb. Olyankor mutatkoznak meg az ember hibái vagy éppen igazi erényei, amikor nem képes arra, hogy kínosan figyeljen az összeszedett viselkedésére. Mondhatni stresszben vagy éppen zavarban mutatkozik meg az ember foga fehérje. Persze most nem az a célom, hogy első találkozásra kikészítsem a lányt, sőt, egyáltalán nem a célom, hogy teljesen kizökkentsem, éppen csak kíváncsi vagyok, hogy pontosan mivel is fog előállni. Még ha vicces is zavarba hozni, akkor is nyitott vagyok rá, ez érződik, nem zárkózom el az ötlettől, hogy az edzője legyek, ezt egyáltalán nem kell megjátszanom. Könnyedén öntök neki és magamnak is és leülünk a rozoga asztalhoz. Igen, néhány háztartási bűbájjal ki lehetne pofozni mindent, a probléma csak az, hogy az ilyen bűbájok sosem voltak erősségeim, ráadásul mivel Rose Brooks pálcája könnyen lekövethető, el kellett porladnia a múltammal együtt. Ami rohadtul fáj, hiszen hűséges társam volt több, mint húsz évig. Most egy átmeneti valahonnan összeszedett pálca van nálam, fogalmam sincs, hogy kié volt ezelőtt, valószínűleg a gazdája réges-régen halott és amikor élt akkor se érdekelt senkit. - Sajnálatos azért, hogy nem hatod-heted évben toltad meg, most sokkal nehezebb dolgod van, mert az alapképzés végzősei eszméletlen előnnyel indulnak. Ebből a sportból nagyon gyorsan kiöregednek a játékosok, nem csoda, hogy az igazi tehetségeknél már a 17. születésnapjuk előtt sorban állnak. - jegyzem meg, egy kicsit megcsóválva a fejem. Nem tudom, hogy melyik idiótát követte a kis sleppjéből, valószínűleg mindegyiket, hiszen Granger, Weasley és Potter is kreatívan az auror szakra jelentkezett, pedig aztán hármójuk közül csak Potterből nézem ki a mérhetetlen kotnyelességét és igazságérzetét, Granger sokkal jobb lenne valami jogásznak, Weasley meg… na róla ne is beszéljünk. Halál szerencsétlen és hülyegyerek. Azért valószínűleg nem most fogom a lánynak megmondani, hogy mekkora kreténnek tartom a legfiatalabb bátyját. Csak elmélázok a gondolaton, de hamar visszatérek hozzá. - Mit várok el tőled? Nagyon remélem, hogy azt nem kell elmondanom, hogy az izomépítés és a földi fizikai edzés elengedhetetlen ahhoz, hogy a levegőben is megfelelően tudj manőverezni. Elvárom, hogy naponta járj ki a pályátokra edzeni, ha kell pofátlankodj be más edzésére, ha ez az álmod, ne hagyd magad kitúrni. Elvárom, hogy ez legyen a listádon az első és mindent alárendelj, akár a tanulást, akár az emberi kapcsolatokat. - kezdődik a kiselőadás, aztán egy kis mosoly kúszik az arcomra, ahogy közelebb tolom hozzá a poharát. - De ma például elvárom, hogy ne csak a kviddicsről beszélj, hanem igyál is és öntsd ki a kicsi lelkedet. Mit szólnak a tanáraid, hogy dobnád a szakodat? - kérdezem, csak úgy félvállról bedobva a témát. Persze evezhetünk más irányba is, nekem mindegy, de ma biztos, hogy nem lesz edzés, így akár ismerkedhetünk is. Kicsit mondjuk mintha randiznánk, borozgatva egy elhagyatott szétcsapott kocsmában. Nem a legideálisabb randi, de igazából még nincs is benne a top10 legabszurdabb éjszakámba.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2018-10-20, 11:51
Neira && Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.] Jól ért ahhoz, hogy zavarba hozza az embert. Nekem meg amúgy sem kell túl sok ehhez. Ugyan elég magabiztosnak érzem magam, sokat fejlődtem ebben a képességemben az évek során, de persze amikor ilyen fontos dologról van szó, akkor egyből feljönnek az emberben a kételyek, hogy valami nem okés. Remélem, hogy most nem ez a helyzet, de a hümmögéséből nem tudom még eldönteni. Így hát csendben állok, és figyelem az arckifejezését. Aztán megkönnyebbülök. Rendesen elengedem magam és kifújom a levegőt is, amit már isten tudja mióta benn tartottam, és olyan mosoly húzódik a számra, amit talán már rég nem láthattunk. - Igen, igen, azt gondoltam, hogy nem most, csak beszélni jöttem így első körben... - Határozottan bólogatok, mindenképp szeretnék felkészülni az első játékunkra, nem tudom mit fog elvárni tőlem, talán ezt is ki tudom deríteni a mostani beszélgetésben és majd rá tudok gyúrni kicsit. Nem mozdulok el arról a pontról ahol állok, mintha ideszögeztek volna, utána lesek, hogy hová megy, de hamar visszatér, egy borral a kezében és két pohárral. Elég romos ez a hely, meglep, hogy egyáltalán ép italt elő tud húzni, de biztos nem véletlenül van itt, na meg a két szék meg az asztal, egy kis varázslat könnyen segíthetne ezeken a dolgokon. - Griffendéles vagyok, és mindig ez volt az álmom, de aztán valamiért letettem róla, hetedikben nem választottak ki mert nem edzettem eleget. Így bejutottam az auror szakra, de még mindig csak a játékban tudom elképzelni magam igazán boldognak és érzem, hogy ezt kell csinálnom. - Próbálom kkicsit összeszedni a gondolataimat, de nehezen megy, nem teljesen összefüggő a beszédem, de mondjuk érthető, legalább. - Idén rengeteget edzettem már, amióta a fejembe vettem, hogy megmutatom, hogy képes vagyok rá... és akkor itt vagyok. Mi az amit te elvárnál tőlem első körben? - Láthatóan kicsit oldódtam, a feszültség kezd elszállni főleg így, hogy arról beszélhetek, amit igazán szeretek és amiben szerintem igazán jó is vagyok.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2018-10-18, 18:59
Ginny & Neira
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Ez az egész szituáció határozottan szórakoztat és felpezsdít, itt van az egyenes út a jövőmben két lábon előttem. Nem csak azért, mert tényleg izgalmas az a gondolat, hogy kineveljek egy profi sportolót, hanem az is, hogy Gwyneira Rousseau éppen most születik meg. Persze erről Ginny semmit sem tudhat. Az iskolai viselkedésemhez képest most tényleg üdítő lehetek, de inkább mondanám magam nagyszájú vagánynak, mintsem úgy igazán bájos-kedves teremtésnek. Azért a homlokcsapásán elmosolyodok, bár a szétszórtság nem a legjobb dolog, ha azt tekintjük, hogy miért is van itt. Elgondolkozva kezdem el méregetni, mintha életemben először látnám - így kell tennem. Habár Rose-ként már számtalanszor voltunk ellenfelek és a testfelépítését töviről hegyire megfigyelhettem, most még is végignézek a karján, az alkatán, az izomzatán. - Hmm… - kezdek bele halkan, elgondolkozva, hogy kicsit elcsigázzam a lányt, növeljem benne a feszültséget. Nyilván el akarom vállalni, nem azért küldtem ide magamhoz, hogy aztán pofára ejtsem, ennyire nem vagyok szemét. Előfordul, hogy rossz eszközökhöz nyúlok, és ezzel kicsit túlzottan összetöröm a másikat, akit éppen kihasználni készülök, de most nem erről van szó. - Nem mondom, hogy nem jöttél hirtelen, de azt se, hogy most éppen olyan elfoglalt lennék. Figyelj, az edzést nyilván nem kezdjük el most azonnal, de beszélgetni róla beszélhetünk. - vetem fel, mert hát tényleg nincsen jobb dolgom és érdekelnek a tervei. Kisétálok a kocsmarészhez, egyenesen a pult mögé, és a sok üres üveg mögül előhúzok egy üveg éppenhogy nem legolcsóbb kategóriás vörösbort. - Kezdhetünk beszélni. Szóval, az évvégi meccs. Tehát Griffendéles vagy Mardekáros diák vagy a Roxfortból. Miért akarsz profi sportoló lenni? - kérdezem, egy kis mosollyal, miközben előkerítek és kitisztítok két poharat is, és valahogy összeszedek két olyan széket és egy olyan asztalt, ami nem fog összeesni alattunk, ha használatba vesszük. Jó, a helyre ráférne egy kis tuning lehet...
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
