2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az akadémia egyik legnagyobb terme, bár azért a Nagyteremnél természetesen kisebb. Az edzőterem főként erőnléti edzések helyszínéül szolgál. Külön kis területek vannak itt berendezve, ahol mindenki megtalálhatja a neki legszimpatikusabb részt. Vannak matracok, ahol akár nyugodtabban meditálni is lehet, ha épp csendesebb a hely, de akadnak súlyok, bordásfalas rész is. Sőt úgy tűnik, hogy tényleg mindenre gondoltak, ugyanis mágiával kicsit megbuharált mugli edző gépek is akadnak, mint például futópad és társai. Aki tehát egy kicsit erőnléti tekintetben fejleszteni kívánja magát az itt bátran megteheti. Az egyik sarokban még egy régi zenegép is helyet kapott, ha túl nagy lenne a csend, netán valaki jobban szeret izzadni zene mellett, mint nagy csendben.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-16, 22:04
Elátkozott zenegép & Dínók
Oh, szóval meglelete mi elveszett. Szerencsés, már csak meg kell szereznie. Szívesen segítenék, de minden energiámat lefoglalja, hogy ásítsak egy akkorát, mint a fejem kétszer. Laposakat pislogva dőlök neki egy fatörzsnek, s talán pár másodpercre el is szundítok. Nem zavarnak a zajok, elég fáradt vagyok, hogy ne érdekelje az ilyesmi. Valószínűleg biztonságban is érzem magam, hiszen a T-Rex halott a többiek meg kontrol alatt tartják a raptorokat. Csak akkor riadok meg, amikor Blainenek már nyakában van a nyaklánca. Merlinre, nem jó ez így. - Vadászat? Eléggé fárasztóan hangzik. – Nyújtózkodok egyet, de igaza van, szóval követem. Amennyire tudok halkan haladni megpróbálok, de a folyamatos ásítások és az éghetetlen vágy, hogy elvessem magam egy kupac puhának tűnő levélen eléggé megnehezíti. - Ne fájdítsd a szívem. – Szólalok meg mikor Ansley felhozza káros szenvedélyem tárgyát. Bárcsak lenne nálam az életet adó nedűből. Esküszöm szerzek egy flaskát, hogy mindenhova vihessem magammal…Nagy nehezen fogom fel, amiket Ronan mondd, s csupán egy biccentéssel válaszolok. A beszéd megerőltető. Ellenben a második felvetése a légzésről felnyitja a szememet. Szóval…lehet éppen haldoklunk? Jó hírek. Mindenesetre az elővigyázatosság nem árthat. - A bubborék-fej bűbájt* megpróbálhatjuk. Ártani nem árthat. – Meg is próbálok idézni egyet magamnak és ha Sera egyetért, akkor neki is. Magam is láttam a pálcájának tragikus végét, de szerencsére tudunk segíteni egymásnak. Talán a fáradtság, talán a lények iránti értelmetlen szeretetem miatt, de azonnal be akarom vetni magamat a dinók közé és kihozni a kicsit. Még bébi! Hogy bánthatnak egy bébit! Ahogy próbálja védeni magát megszakad a szívem. - Egyetértek. – Találom meg nagy nehezen a hangomat, s válaszolok Seraphine-nek. Nem igazán gondolkozom a nagyobbak eliminálásában, inkább a kicsi kihozására koncentrálok. Telekinézissel próbálkozom elsőre, hogy megpróbáljam magam felé húzni, ki a nagyobbak közül. Még sosem próbáltam húzni valamit, általában taszításra használom ezt a képességet. Amennyiben nem sikerül pálcával is ugyanezt a műveletet próbálom meg Mobilicorpussal*. Azt, hogy mit csinálunk vele, ha már itt van nem vagyok képes átgondolni. Egyszerre csak egy probléma.
//*Buborék-fej bűbáj; Aki ezt használja, annak az arcán egy buborék képződik, így ideiglenesen levegőt tud venni a víz alatt a buborék nagyságától függően. *Mobilicorpus; Testlebegtető bűbáj - A célszemély a kívánt helyre lebeg. Telekinézis 6.szint; 5. szint: Képes dobó- és célzó fegyvereket felerősíteni, elméjével felgyorsítani őket, nagyobb sebzést okozva és ugyanígy lassítani is a felé tartó támadást. Képes erős ajtókat, falakat kirobbantani puszta akaratával. Maximum 80 kg súlyú embert képes 3-4 méter magasságig megemelni. (Mekkora lehet egy bébi dínó? xD)
Fizikum: 10 +40 = 50....nice
Adora McGalagony carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Why are you so serious
love
?
Don't you know how to have
fun
?
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-14, 21:55
Dinók az Akadémián
"A dinoszauruszok azért haltak ki, mert nem volt űrprogramjuk... Oké és nekünk mink van?"
Megindulunk én pedig átgondolom a helyzetünket és elemző szemszögbe helyezkedem egy kicsit. De nem találok hibát a rendszerben, minden elképesztően élethű, mégis valami határozottan nem hagy nyugodni, mégpedig, hogy mindenki fárad. És ekkor valami felsejlik bennem. - Srácok... ha tényleg ott vagyunk ahol, akkor sokkal magasabb a levegő szén-dioxid tartalma is. Szóval ha nem csak én érzem magamat rohadt fáradtnak, akkor lehet amiatt van mert épp fuldoklunk. - valószínűleg nem a kávé fog megoldást jelenteni, hanem olyan bűbáj, amivel biztosítani tudjuk a légzésünket.. a bőrlégzés fontosságát már inkább számba sem veszem, tekintettel arra, hogy kettőnknél nincs is pálca... Nem kezdem latolgatni a túlélési esélyeinket ennek fényében... Inkább továbbra is azon gondolkozom, hogy hogyan lehetséges mindez, közben jön egy újabb ötletem amit szintén megosztok a pálcabirtokosokkal. - Mivel itt tökéletesen takarmányállatnak számítunk, ha tehetjük, ne szakadjunk szét nagyon. Ansley ha tudsz akár gólemeket idézni, az nagy segítség lehetne. Lennének őrszemeink a familiárisokon kívül. De ha csak egy jön össze, az is nagyon hasznos. - lehet csak az életösztönöm diktálja, lehet a Testvériségen belül való folyamatos taktikázás, de remélem valamelyik ötletem vagy javaslatom kivitelezhető lesz és be is válik. Ha már a nyitjára nem jövök rá így hirtelen, hogy mégis hogy kerültünk ide. Amikor pedig meglátjuk a dínóbabát és Seraban megindul a védelmező ösztön egy kissé értetlenül nézek rá és nagyon halkan szólok is neki - Nem kellene megállnunk... - például mert lehet meg fogunk fulladni, ha tényleg az van amire gondolok és még meg is kéne találni mindenkinek a cuccait és közben rájönni hogyan jutunk vissza. Bennem totálisan nincs bennem, hogy plusz köröket fussunk. Bár lehet csak a fóbiám beszél belőlem a dögök felé és emiatt cseppet sem hat meg, hogy egy totálisan általános természeti jelenséget látunk. A macskától sem veszi el senki a galambot mert azzal csak sportgyilkos lesz belőle. De Sera már cselekszik is és inkább hátrább lépek. Ha már így, akkor így, akkor mentsünk dínót... Csak abban az esetben hagyom a familiárisomnak a hálódobást a raptorokra, ha Sera taktikája nem válna be valami oknál fogva és a légörvény abbamarad. Nincs szükség arra, hogy valakit telibe csapjon egy mérgező akromantula háló. De bízom benne, hogy a lány forgószele szét zavarja a nem túl nagytestű hüllőket.
//Fizikum: 20 +40 -> 60 alá
Ronan Idriss carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Familiáris: Acromantula - Hálódobás: Képes hálót dobni és rabul ejteni az ellenfelet, zsákmányt, ami maximum két méter magas és a hálójából zsibbasztó mérgek szívódnak fel. - csak abban az esetben, ha a forgószél elült és/vagy szükséges.
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Ansley Becker
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-14, 15:11
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-13, 22:49
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Nem tudom, hogy Blaine-ben mi játszódik le, ahogy más fejébe se látnék, pedig értékelném a lovaiasságot, miközben kicsit féltékenyen, kicsit elveszve pillantok mindenkire, aki a pálcájával machinál. Előttem még mindig rémképként lebeg, ahogy ripityára tört és mivel nem ereklyekészítőnek készülök, azonnal ott is hagytam, béke poraira, javíthatatlannak tűnt és kész. - Apukád ékszer vagy ereklyekészítő? - kérdezek vissza, csak végignézve, ahogy felém mutatja, de nyilván nem vizsgálathatom, pedig kíváncsi lennék, hogy valamilyen drágakőmágiával lett-e befoglalva. Ahogy elkezdenek vidámabban beszélgetni én csak próbálok ébren maradni, de az erőm véges és az, hogy így sasolok nem is segít túlságosan. Picit aggódva megyek tovább, mint egy megfontolt - vagy éppen életét féltő - őzgida, pedig tudok én magabiztos is lenni, ha nyeregben érzem magam. Csak most nem éppen van így. - Ha sokáig itt maradunk... Azt hiszem szükségem lenne arra, hogy igyak, de nem akarok... Nem akarok belőlük. - suttogom halkan, tudom, hogy ösztönösen egyre jobban kezelem az átváltozásokat, de akkor is ő az "idősebb" vámpír és szükségem van rá, hogy ilyenekről beszélhessek. Ansley szintén vámpír, de őt még kevésbé ismerem, nem fordulok hozzá tanácsért. Ronan, Adora és Galen... Már a gondolattól is, hogy végigszalad rajtuk a szemem egy kicsit elvörösödöm a szégyentől, hogy azt latolgatom melyikük véréből ihatnék, ha úgy hozza a helyzet. Mikor megtorpanunk a familiárisok jelzésére izgatottan nézek ki a fák közül, de ahogy meglátom, hogy lerohanják a dínóbabát azonnal megesik rajta a szívem, pedig ez az élet rendje. A növényevőket megeszik a húsevők, ahogy az emberek is húst esznek és a vámpírok pedig embervért isznak... A gondolataim újra visszakanyarodnak, pedig lehet elég lenne, ha friss vizet találnánk valahol és az is segíthetne. Kávét nem fogunk, bár úgy hallottam a McGalagony lány igazi függő. - Közbe kell lépnünk. - bukik ki belőlem, bár én nem nagyon látom, hogy a kicsi lényen lenne elveszett tárgy, de ez nem is igazán érdekel, nem azért akarom megmenteni, hogy jutalom járjon érte, hanem azért, mert még baba. Blaine varázsol, én pedig próbálom végiggondolni, hogy mit tehetnék... Talán... Vagy nem? Ahj! A növényevő sokkal zömökebbnek, nehezebbnek tűnik, mint a kisebb raptorok és tudom, hogy irányítani nem fogom tudni teljesen az egészet, de talán a támadó dínókat felkapja majd a szélvihar és szétdobálja, amit remélhetőleg sikerül majd életrehívnom a légmágus képességemmel. Benne van a pakliban, hogy szegény kicsi is felemelkedik, de az teljesen biztos, hogy a harcot megzavarom vele. Remélhetőleg senki nem szándékozott berohanni se személyesen, se familiárissal mert most már... Most már nem kéne.
// Légmágus 3. szint: Képes kisebb forgószelet idézni egy adott pontra, látótávolságban (kb. egy helikopter rotorjának erejével keveri a levegőt). Ezt irányítani nem tudja, de rá semmilyen hatással nincsen.
És ismétlen Blaine-t, remélhetőleg a sikert is, de mint tudjuk... * vállvon*
Fizikum 20 + módosító 40 + vámpír 10: 70 alá
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Vagyok annyira lovagias, hogy simán odaadnám Seraphine-nek a saját pálcámat. Ha csak valami fegyverről lenne szó, ez magától értetődik. Ám a pálcamágia ennél bonyulultabb, nekik lelkük van, választanak, majd kötődnek, lehet, hogy tőlem is megundorodna, de Serát se szolgálná ki. Vagy, ami még meglepőbb, átpártolna hozzá, és nekem sosem működne. Ezért csak végső esetben oldható meg, hogy valaki átruházza mágiájának ilyen módon fókuszát valaki másra. Azért ott még nem tartunk. Ha kell, őt is a karomba kapom, noha vámpírként szerintem ügyes, és gyors lány, ráadásul hollóhátas, tehát helyén van az esze is. – Az apám készítettette. Benne van a meteornak egy szilánkja, ami lezuhant az iskolánk közelében. – Többet nem fűzök hozzá, csak odamutatom, láthathja benne a lilás kőzetet. Ettől talán egy kicsit másféle a varázslásom, noha a végeredmény ugyanaz. Ez inkább egy tanulási módszerben rejlő alternatíva, amitől többnek azért nem érezhetem magamat. A durmstrangosok nyilván megint máshogyan bűvölik az igét. Sajnálkozva vonom meg a vállamat, hogy többeknek nincsen most pálcája, ez most egy ilyen nap. Ansley szavaira Ronan nevetést imitál, lényegében én nevetek is, de csak halkan, hogy ne vonzzuk oda a tömeget. – Hátha a park kijáratánál lesz egy büfé. – Biccentek már én is lassan leragadó szemekkel, miközben hümmentve bólogatok a toronyház szavaira. Nem hülyeség, amit mond, nem csak nagy és erős, még képzett is. Nem is értem, hogy miért nem ment eleve aurornak. – Ahha.. köszi! – Kinézve a fák közül az újabb jelenet azt engedi sejtetni, hogy itt lehet talán a következő ékszer is, mert bár a pálcám ide oda körbejár a sok élőlény alapján, de mégiscsak valahol célnál lehetünk. A saját familiárisom inkább a ravaszdi fajta, hátramarad, és a nyomomban üget, hogy ne egyék meg a többi felderítővel együtt, , de azért olykor felnézek a fák fölé, még mindig azt tippelem, hogy valamilyen terepasztalon rohangálunk, és ez alapján is figyelik a teljesítményünket. Jól csinálom Reese? – Melicio! – Dobom az egyik kötöhártya átkot Ronan javaslatára a hüllők egyikére, hátha megzavarodik annyira, hogy elszeleljen, vagy nekiszaladjon egy fának. Bár ha elviszi az ékszert, azzal nem nyerünk sokat, de most úgy vélem érdemes a magas srác szavaira hallgatni.
//Melicio: kötőhártya átok, különösen vámpír ellen működik, vakít// Fizikum 20 + módosító 40 + vámpír 10: 70 alá
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-12, 13:33
A hívogató dallam
Blaine tehát sikeresen visszaveszi a medálját a nyakába. A varázslata működik, csak hát ez a hely elég rendesen tele van vadakkal, így a pálcája ide-oda ugrálva jelez mindenfelé élőlényeket. Végülis a raptorok elloholtak, de akár őket is lehet követni és jó eséllyel mivel a sík terepen is elég sok dínót láttak, biztos, hogy a fák között is azért akadnak szép számmal még növényevők, vagy akár húsevők is. De honnan tudhatják melyiknél van keresett tárgy? Ronan nem talál hibát a rendszerben. Nem úgy tűnik, mintha ez egy kialakított versenypálya lenne. Eléggé valódinak hat az egész, a növények, a fák, az egész éghajlat, de milyen erős mágia képes rá, hogy visszaküldje őket a múltba? Vagy ez nem a múlt, hanem valami más magyarázat van mégis? Sera tünde szeme mit lát a fák között? Mozgást egy keveset igen, arra amerre végül Blaine iránytűje is megállapodik. Bár tényleg egyre álmosabbnak érzik magukat és határozottan kezd nehezükre esni az egyébként nem túl egyenletes talajon haladni. Végülis ez nem emberek lakta vidék, nincsenek tisztások, kitaposott ösvények, úgyhogy rendesen emelgetniük kell a lábaikat. Nem sokára viszont már határozottan erőteljes mozgás érzékelnek és a familiárisok is valószínűleg megtorpanva várják be gazdáikat, Sera pedig nagytestű lények mozgását érzékeli. Egy kisebb néhány méter átmérőjű tisztáson közelében torpannak meg a familiárisok jelzésére, ahol egy kisebb dínót vesznek körbe a nemrégiben elszaladt raptorok. Valószínűleg még éhesek, ezért álltak meg a könnyebb prédánál az elvesztett T-Rex után. A kicsi egyértelműen növényevő, akit körbevesznek a raptorok, a tetejében esélyes, hogy kölyök, mert láthattak a tisztáson hasonló dínókat, amik sokkal nagyobbak voltak. Azért ez a kicsi is küzd, bunkós farkával oda-odacsap a raptoroknak, a háta is csupa tüske, de szinte biztos, hogy nem bírja majd sokáig.
//Határidő: április 18., következő hozzászólás: április 19.
Ronan: második sárga lap Adora: első sárga lap
Dobjatok kérlek a hozzászólásotok végén állóképességpróbát! Fizikum +40, vámpírok még +10.//
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-12, 03:25
Dinók az Akadémián
"A dinoszauruszok azért haltak ki, mert nem volt űrprogramjuk... Oké és nekünk mink van?"
Azért a pókom jelenléte önmagában ad már némi biztonság érzetet. Attól tartok ezt az anomáliát számomra nehezebb lesz kezelni mint a többieknek. De hálát adok azért, hogy végül lelécelnek azok a kis rohadékok. Amint egy kicsit kitisztul az agyam megrázkódom és a pókom is leereszti a lábait. Serahoz és Blaine-hez lépek oda, meg gyakorlatilag aki még hallótávolságon belül van és van pálcája. - A sárkányok ellen Melicio átkot szoktak használni. Tudom, hogy ezek dínók, de a Kötőhártyagyújtó átok talán ellenük is jó.. lényegében vakká teszi az ellenfelet. Esetleg ha olyan a helyzet a Lábbilincselő átok is működhet. A legtöbb hüllőnek a szeme a gyengéje, esetleg a füljáratuk, fülük. - osztom meg a gondolatomat így az első sokk után és miközben elindulunk újra elgondolkozom, hátha van még valami ami hasznos lehet. Ezúttal alaposabban oda figyelek a környezetemre már. Hibát keresek a rendszerben. Nálam sincs pálca ahogy Seranal, bár az enyém mondjuk nem semmisült meg a szemeim láttára. Mindent félre téve, megérzem magamon a fáradtságot és egy pár pillanatig nehezebben is veszem a levegőt, de be tudom a néhány perccel ezelőtt még porban fürdésnek. A fóbiám így a fáradtsággal vegyülve rohadtul frusztrálttá tesz. Jobban mint a sellőékszerem hiánya jelenleg.. De igyekszem nem erre figyelni, nem akarok fölös energiákat pazarolni. Ezúttal a többiekkel együtt indulok el végre, Ansley kérdésére csak szórakozottan rá nézek és végül is kibukik belőlem egy önkénytelen erőtlen szusszantás - amit betudhatunk nevetésnek jelen esetben. - Aligha hiszem, hogy bárki a zsebében flangálna egy adaggal. - megpaskolom a lapockáját amolyan "talán legközelebb" módon menet közben. A familiárisom csatlakozik Seraéhoz és voltaképp fedezi a mosómedvét.
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Ansley Becker
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-08, 10:04
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-06, 18:12
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Csak bólintok Galennek, amikor igazat ad nekem, valamiért nagyon is jól esik. A testvéreimnek valahogy nem az erőssége, hogy értékeljék a gondolataimat vagy éppen a törődésemet, talán azért, mert képes vagyok túlzásba esni és szinte fojtogatni őket az egésszel. Ahogy Blaine-t felsegítem és meglátom a medált fellelkesülök egy csöppet, bár igazából a csapatnyi dínó legyőzi a nagyot, szóval ez arra enged következtetni, hogy veszélyesebbek, mint a T-rex, szóval afféle csöbörből vödörbe helyzetbe kerülhettünk. Csak arra leszek figyelmes, hogy a familiárisom megugrik, ahogy megjelenik Ronan pókja, akit eddig nem nagyon vettünk észre. Nem valami gyakori, hogy a familiárisa valakinek varázslény és bár kisebb testű, mint az igazi acromantulák - ahogy Shanna viharmadara is kisebb, mint az igaziak -, így is eléggé fenyegetően ronda. Szerencse, hogy nincsen arachnofóbiám, különben itt jönne el a pillanat, hogy kiszaladjak a világból. Végül csak a kisebb dínók szaladnak szerteszét, nem én, és van néhány percünk megnyugodni és újrarendezni a sorainkat. Elképesztően zavar, hogy pálca nélkül vagyok, próbálom újra meg újra leporolni magamat és kisimítani a ruhámat, de körülbelül csak még maszatosabb lesz, semmit sem segít. Frusztráltan sóhajtok fel, legalább a fák között nincsen már por, mert felfogja a növényzet és levegőt normálisan kapunk. - Kitől kaptad? - teszem fel a mások számára lehet, hogy teljesen érdektelen kérdést Blaine-nek, de ha már nincsen nálam pálca és éppen nem vagyunk életveszélyben, akkor felébred bennem az ereklyevadász és megnézem a medálját, amit visszaakaszt a nyakába. Ha tényleg az időben utaztunk vissza, akkor azért nincs értelme a halott lelkek után kutatnom - a halott dínólélekkel nem sokat érek -, ha pedig ez egy mágiával teremtett akadálypálya, akkor azért, szóval az kísértetvadász képességem is ennyivel kifújt. Csak követem a tájolást és a fiút, néha előre küldve a familiárisomat, de nem nagyon, nehogy valami levadássza és teljesen "magamra maradjak" és nézelődök, ameddig bele nem fájdul a szemem, ami valószínűleg nemsokára lecsap, hiszen az éjszaka közepén ugrasztott minket ki a zenebona és a futás az életünkért sem éppen pihentető.
// Egy kis szemtorna: Légmágus: "Kétszer olyan jól lát, mint egy sima ember, akár sötétben is." + Nem tudom mennyire árnyas a hely a fák között, de vámpírként pedig: "Jól lát a sötétben, mint egy macska." //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Nem gond nekem az, hogy ha Seraphine felsegít, nincsen benne férfi egó. Simán elfogadom azt is, hogy Reese az ügyesebb varázsló, vagyis boszorkány, és Petrát sem azért pécéztem ki magamnak, mert lány. Felpattanok a hollóhátas segítsétével, félmosolyom jelzi, hogy a durva esés sem rendítette meg örökös jókedvemet. – Köszi! Megvagyok. Nézd! – Mutatom neki, és vele együtt Adorának is, hogy mit láttam. Gyorsan kifújom az orromat, s dínókkal nem kell úriembernek lenni alapon már lövöm is a kábító átkot. Lövésem sincsen róla, hogy mennyire hat az őshüllők ellen, de tekintve, hogy sárkányokról már tanultunk, s ellenük kevésbé, feltételezem, hogy itt is lesznek gondok. A többiek besegítenek, noha az ő ékszereiket nem látjuk sehol. A T-Rex már halott, a maradék, talpon lévő raptorok meg kétesélyesnek vélik a további küzdelmet, s elnyargalnak, talán éppen segítségért. – Nem kéne megvárni, amíg harmincan lesznek. – Oldozom le a saját medálom, visszaemelve a nyakamba. Mondhatnám, hogy sziasztok, én már rendben vagyok, de fogalmam sincsen, hogy merre van a visszaút. Kérjünk valami kártérítést? Vagy engem engedjenek végre haza, a többiek pedig automatice továbbjutnak a következő fordulón? Ezzel ki lennék békülve. Galen is visszaváltozik, Ronan pók familiárisa legalább életettelibb, mint a gazdája, de én is kezdek már kókadozni, végülis a mi időnk szerint éjszaka van, és ha még holnap is akadálypályáznom kell, nem ártana aludni. Álszemérem nélkül ásítok egy rohadt nagyot, hogy aztán a fák között kutatva körbenézzek, látunk-e máshol ékszereket. – Ha úgy okoskodunk, hogy az őslakosokon van a tiétek is, akkor vadászatra fel. Tájolj! – Ezúttal nem az északot keresem, hanem a sima bűbájnak a mozgásérzéslős változatával próbálkozom, mert bár ez egy őserdő, ahol még a gyikok is érzékelhetőek, hátha mutat a varázslat valami erősebb életjelet. Ha igen, akkor intek, és nem árt most már jobban felkészülve becserkészni az ékszertolvajokat, bármilyen abszurdnak is tűnik ez így. Szépen óvatosan, halkan közlekedve bújok át a fák alatt, hogy ne csapjak nagy zajt.
//Tájolás: észak helyett élőlények irányának meghatározása//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-05, 12:53
A hívogató dallam
Sera egyelőre nem szúr ki másik ékszer a többi állaton, csak azt látni, amelyiket Blaine kiszúrta, ami történetesen az övé. A többiek eltűnt tárgyai jó eséllyel nincsenek itt. Blaine stuporja célba talál, ahogyan Ansley-e is, amire már felkapják a fejüket a dögök pár pillanattal azután, hogy leterítették a T-Rexet. Azért érezni lehet, hogy a vastag bőr tompítja a varázslatot. Kóvályogni kezd a kettő, ami kábítást kapott a képébe, de eltart néhány másodpercig, amíg ténylegesen kidőlnek. Szerencs, hogy a Rex már döglött, mert most simán lenyomhatná a maradékot, főleg hogy egyet Galen még be is lassít, hiába döntene úgy, hogy kereket old. Ember ellenben a Mardekáros srác nem érzékel magukon kívül a közelben. Úgy tűnik még a pók is rátesz egy lapáttal, de kis hezitálás után a maradék raptorok lelépcelnek, bár bizonyára nem szívesen hagyják itt a prédát és ki tudja, hogy a stupor meddig hat rájuk, ha eleve lassabban érte el a célt. Mindenesetre megszerezheti Blaine a medált gond nélkül és magához veszi. Láthatóan teljesen sértetlen, mintha most vette volna le a polcról a szobájában. Az erdőben egyelőre nem látni más komoly mozgást, a tisztáson is elült a zaj most, hogy a Rex megdöglött, két raptor pedig rövid szunyát vág most épp le. Az viszont egyértelmű a kis csapat számára, hogy bár nappal van itt, valamikor délutánra járhat a nap állása alapján, viszont ők az éjszaka közepén jöttek ide, úgyhogy kezdenek azért fáradtak lenni rendes alvás híján.
//Határidő: április 11., következő hozzászólás: április 12.
Ronan: második sárga lap//
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-05, 03:27
Dinók az Akadémián
"A dinoszauruszok azért haltak ki, mert nem volt űrprogramjuk... Oké és nekünk mink van?"
Úgy érzem, ez nem az én napom. A reakcióidőm egyszerűen katasztrofális, a csapatban való részvételem pedig még annál is rosszabb. És bár sikerül beérnem a fa mögé, érdemi segítséget nem sikerül a többieknek nyújtanom, legalábbis eddig nem sikerült. A dínók verte portól kezdek fulladni, de amennyire tudom vissza fojtom és a felsőmet is az arcom elé húzom, hogy legyen valamiféle szűrés legalább egy kis időre ameddig újra levegőt kapok. Pára van, sokkal nehezebb a levegő mint megszoktuk, nekem viszont épp ez a közeg válhatna előnyömre, ha nem lennék önmagamban jelenleg ennyire peches és nem lenne iszonyom a nagytestű hüllőktől. Érzem hogy a familiárisom is velem rántódott, de hol a francban van? Egy rohadt nagy pókot nem lehet csak úgy nem kiszúrni! Bár ebben a közegben simán nézhetnék a többiek "helyi lakosnak" aminek meg van a maga veszélyforrása. Nincs idő azon lamentálni, hogy ez most szimuláció vagy mi a bánat!? Menekülnek és valószínűleg nekünk is menekülnünk kell, amint elhaladt a csorda, mert ki tudja mi jön utánuk. Hamar meg is tudjuk, hogy mi volt az, mert nem messze mellettünk teríti le a csorda egy gyengébb láncszemét. Ezen sikerül valamiért annyira elbambulnom, vagy inkább csak felháborodnom, hogy cseszhetem a csapattal egyszerre megindulást, de azért sikerül valamit mokolnom és bár a tekintetemet leköti a látvány, azért az életösztönöm hála égnek hajt előre... És már csak arra kapom vissza a tekintetemet a nagy osonkodás közben, hogy Blaine eltüsszentette magát. Picsába.. Ezek után nem kell senkinek kétszer mondania, hogy ismét futás! Őszintén szólva imádom az LLG-t mégis mindennemű hüllőtől messzemenően irtózom, a gekkóktól kezdve a varánuszon át a sárkányokig mindegyiktől kölyökkorom óta és azóta sem sikerült kinőnöm... Hát... Most jól megkaptam. Ebből fakadóan van egy szemernyi idő, amikor fogalmam sincs hogyan kerülök Blaine előtt a fák közé, de ha szükséges még rántok is rajta egyet a felsőjénél fogva, hogy beljebb kerüljön. Bár ahogy nézem, gyönyörűen megoldotta. Fel sem fogom, hogy hogy néz ki az arca. A hüllők sokkal több nem kívánt érzelmet váltanak ki belőlem jelenleg. Próbálom lenyugtatni a légzésemet és nem egy helyben toporogni mint a hülye vagy mint akinek minimum skorpió került a gatyájába de a kezeim újra és újra ökölbe szorulnak. És ekkor megérzem azt a rohadt dögöt(a familiárisomat) és felnézek, ahogy ő meg leereszkedik mellém jelenleg teljes valójában. - Hát itt vagy....- mormogom egy kissé bosszúsan de közben némiképp megnyugodva, hogy legalább már van egy hátvédem. Ha netán a többiek frászt kapnának, feltartom a kezemet, vagy a pók elé lépek és csak annyit mondok - Velünk van nyugi... - mintha számítana bármit is. Pettanásig vannak feszülve az izmaim és a pókom szintén megfeszül és olyan pozícióba dermed amiből könnyen neki tud támadni annak aminek szükséges. Igyekszem felvenni a fonalat, de a fóbiám nem könnyíti meg a dolgomat.
//Karakteres magyarázat a kimaradásra: Jude-nak fóbiája van a hüllőktől. Mágikus lények- sima hüllőktől egyaránt. A fóbiája nem félelmet vagy pánikot, hanem iszonyt, irtózást, undort vált ki belőle. De lényegében "ledermedt" a látványtól.
Familiáris: Acromantula - óriáspók (labrador méretben+a lábai) A póz amit felvett a pókok jellegzetes karoló-ágaskodó póza támadás előtt. A kitartott lábakon lévő szőrökkel a pókoknak van esélyük érzékelni a fenyegetés irányát ha a légmozgás ezt segíti.
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-04, 22:45
Elátkozott zenegép & Dínók
Nem titkolom, hogy mennyire gyűlölöm ezeket a hülye fizikai kihívásokat. Az elmémmel vagyok jó, a többi úgy ahogy elhanyagolható, vagyis ebben az esetben inkább elhanyagolt dolog…Mindenesetre hálás vagyok Blaine-nek, hogy próbál segíteni. Egészen addig, amíg úgy el nem tüsszenti magát, mintha valami képregény hős lenne. Egy pillanatig megrökönyödve torpanok meg, de hamar legyőzve a döbbenetet tovább spurizok. Kétlem, hogy a fiú ne oldaná meg könnyebben nélkülem a dolgot még ha le is marad egy rövid ideig. - Inkább a fák közt, mint oda kint. – Jegyzem meg, s kissé kiráz a hideg a T-rex gondolatára. Élénk kép szemeim előtt, ahogy szétmarcangolja zsákmányát. Ellenben a látvány, ahogyan elhasal sokkal viccesebbé teszi ezt a helyzetet. Már majdnem nevetnék is, amikor az öt kisebb dinoszaurusz betámadja az elesett vadászt és hirtelen megint minden undorító lesz. Elfordítom a fejemet és ekkor vészem észre a többiek varázsigéit. - Miért támadtál rájuk? – Kérdem meg Blaine-t mert egyáltalán nem világos számomra a dolog. Mindeközben az erdőt kémlelem és úgy szorítom a pálcámat, mintha az kijuttathatna innen. Megfordul a fejemben egy Finite elmormolása, de ha már a zenegépnél sem vált be, akkor itt se fog. Esetleg, ha megpróbálnánk elhoppanálni? Nos, egyedül nem tenném meg, nem akarom itt hagyni a többieket. Reménykedek benne, hogyha valami más is rejtőzködik a fák között azt meglátom még mielőtt ránk támadna.
Why are you so serious
love
?
Don't you know how to have
fun
?
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-04-02, 17:43
Mintha az életemért rohannék egy álomszerű világban. Egyszerűen még mindig nem tudtam felfogni, hogy hogyan is keveredtünk ide valójában, hisz’ az agyam még mindig az éjszakái időre van kapcsolva, itt pedig úgy tűz a nap, mintha nem lenne holnap. Legalább a dínót sikerül leráznunk épp annyira, hogy ne vegyen észre, persze ezt a háztársamnak kell megcáfolnia amikor elprüszköli magát. Már elkerekedett szemekkel vetném is rá magamat, hogy elhallgattassam, ám sikeresen megússzuk az egész akciót a fák takarásában. Nincs túl jó előérzetem, amikor megpillantom a fák között cikázó szempár hadat, azért még nem állok meg, csak akkor, amikor a többiek is. Emberi formámat felöltve ragadom meg a pálcámat és fordulok a mögöttem lévők felé. - Serpahinennak igaza van. Több szempárt is...láttam…? - akadnak el szavaim, amint a raptorok a nagyobbik darabra vetik magukat. Teszek egy lépést hátra, amennyibben most ezek elől kellene menekülnünk. Ellenben a két háztársammal én nem a Stuport lövöm el. Egyelőre emberi formámban nem látom, hogy mi az oka a varázslatuk használatának, így inkább egy lassító bűbájt küldök a raptorokra, hogy azok ne futkározhassanak el olyan könnyen és sebesen majd. - Arresto Momentum! - nyújtom pálcámat a célpontok irányába, hátha sikerül legalább ezekre a dinoszaruroszokra hatást gyakorolni. Ha sikerrel jár ez, ha nem, attól még nem veszem le a szemeimet a környezetünkről. Amennyibben tartózkodik valaki más is itt rajtunk kívül, vagyis esetünkben “valami” más, arról jó lenne tudni. Olyan tíz méterrel odébb a csapattól állok meg, majd egyelőre csupán más itt ragadt emberek érdekében morgok el egy Ember kimutató bűbájt, ameddig a többiek a dínókkal foglalatoskodnak.
//Arresto Momentum: Lelassít egy vagy több mozgó célpontot.
Ember kimutató varázslat: Megmutatja, hogy van-e ember az elvégző körül.//
Ansley Becker
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-30, 18:56
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-30, 15:22
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
A pálcám elvesztése után Blaine átkerül mellém és bár kaparja az én torkomat is a por és rendesen csípi a fátyolos tekintetemet, pillanatokon belül lefutom és realizálódik bennem, hogy lassul és sokkal jobban megviseli az egész, mint mindenki mást. A familiráisom teleportál, amikor kell és velem együtt kezd el valami gyanúst érezni, amikor elkezdek lassulni, hogy megragadjam Blaine kezét, már ha szüksége van rá és elfogadja. Ki tudja, lehet, hogy a szórakozott mosolyok alatt a férfi büszkesége nem engedi, hogy most őt segítsék előre. - Óvatosan, a fák között is van valami, vagy vannak valamik. - lihegem félhangosan, de csúnyán belém fagy a szó, ahogy meglátom Blaine elváltozott arcát. Na jó, nem, inkább attól, hogy a T-rex megindul felénk és az utolsó pillanatba csúszik át Blaine a fák közé, ahol a nagytestű lény már nem fér át. A fák is méretarányosak a lakókkal, szóval nem úgy tűnik, mintha könnyedén cikázhatna velünk szemben, de a mozgás a fák között azt sejteti, hogy azért nem leltünk tartós menedékre... Enyhén szívrohamot kapok, amikor a raptorok előcsapnak, pedig még számítottam is rájuk és valójában inkább szaladnék tovább, ha mindenki meg van. - Mindenki egyben van, ugye? - fordulok körbe kicsit, anyáskodóan számolva az embereket, mintha valami tyúkanyó lennék, aki a csibéit számlálja. Mondjuk vannak itt gyakorlott vámpírcsibék, jaguárcsibe és már tizenhét évesen híresen tehetséges csibe is, szóval, ha valakinek segítség kell, az lehet inkább én leszek pálca és tapasztalat híjján. Ha Blaine is összeszedte magát nyúlnék a kezéért vagy simogatnám meg a hátát, hogy indulásra bírjam, de a srác nem úgy tűnik, mintha tovább akarna futni. - Miért álltál meg? Tovább kell mennünk, mi könnyebb prédának számítunk! - kezdek bele, aztán követem a tekintetét és a stupor vonalát a megcsillanó medálhoz. - Ó! - nyögöm ki, és jobban szemügyre veszem a többi állatot, mindegyiknek a nyakát vagy lábát, hátha több is van felkötözve, hátha a McCaine medál is valahol itt van a közelben. Olyan sűrű volt a napirend, hogy néhány percre el is felejtettem a hiányát, most még is újra teljesen meztelennek érzem a nyakamat nélküle. Tudom, hogy mennyit jelent nekem a medál, szóval nem rángatom el a srácot, de túl sokat nem tudok pálca nélkül segíteni azon kívül, hogy egy fa mögé bújva végig nézem az összes állatot és megpróbálok figyelni arra a familiárisommal együtt, hogy ne kerítsen be meglepetésszerűen még több minket.
// Egy kis szemtorna: Légmágus: "Kétszer olyan jól lát, mint egy sima ember, akár sötétben is." + Nem tudom mennyire árnyas a hely a fák között, de vámpírként pedig: "Jól lát a sötétben, mint egy macska." //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Seraphine és a többiek torkát is kaparja a por rendesen. A lány jól sejti, más körülmények között biztosan odapillantottam volna a kivillanó idomokra, Reese ide vagy oda. Jelen esetben a mellettem botorkáló Adorát támogatom, aki azon hüledezik, hogy miért is nem sikerült úgy érdemben a varázslata. Kapar a torkom rendesen, de még egy jóizűt harákolni sem tudok, mert csendben kell lennünk. Kisandítok a fatörzs mögül, bólintok Ansley-nek is, mielőbb érjük el az erdőt. Elkezdünk kilopakodni, úgy istenesen viszket már az orrom belülről, rátapasztom a tenyeremet, hogy ne tüsszentsem el magamat. Ez végül nem jön össze, a hapcim szinte bezengi a környéket, mérföldekkel arébb is visszangzik, mint egy elfuserált vígjátékban, legalábbis én így képzelem, annyira lefagyok a dologtól, hogy még futni is elfelejtek, a többiek elszáguldanak mellettem, még Adora is, meg a párducfiú, ekkor eszmélek csak, hogy talán ideje nekem is felhúznom a nyúlcipőt. Még vetek egy utolsó pillantást, nincs vesztegetnivaló időnk, a Rex már a nyomunkban is dübörög. Mivel nem kell félnem attól, hogy bárkit megriaszt a vámpírarcom, lévén utolsó vagyok, itt most át is alakulok, immár teljes értékű vámpírként gyorsulok a többiek után. Végül én is beérek épen és sértetlenül, de azért ez meleg helyzet volt. A kézfejemmel mázolom el a taknyot, ám ha ki tudom fújni magamat, immár keresek is egy zsepkendőt, hogy normálisan ki tudjam fújni az orrom, s megtöröljem magamat, mert így nem túl nyerő a megjelenésem. A homlomat is törölgetem, a dög majdnem belém harapott, de sikerült az utolsó pillanatban kivágnom magamat. – Bocs. Nem bírtam visszatartani. – Még ha nem is rajtam múlt, mégis szabadkozom egy cseppet, elég ciki lett volna, ha valakinek miattam baja esik. Visszatér a kisfiúsan csibészes mosolyom, mint aki az életveszély torkából is nevetve táncol ki. – Mi a f... – Harapom el a káromlatot, mert a kivetődő raptoroknak sem akarok a prédája lenni, de a medál az enyém. A pálcámmal most már óvatosan kell bánni, főleg mivel az öt raptor ellen akár még győzhetünk is, de csak okosan kell, hogy az ékszerem ne sérüljön meg. Mi az isten tudta úgy felakasztani a dög nyakába? Olyan, mint valami győzelmi emlékérem. – Stupor! – Dobok felé egy kábítást. Ha sikerül kiütni, és a többiek segítenek, akkor elindulhatunk ezen a nyomon. Hiszen ahol az egyik ékszer, arra felé kéne lennie a többinek is.
//Stupor: kábító átok//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-29, 09:33
A hívogató dallam
A csapatnak sikerül elindulni, Blaine kicsit letakarítja magát, hogy kevésbé legyen poros, de lehet hogy pont ez zavar be még inkább az orrának, mert egyre inkább azt érzi, hogy képtelen visszatartani a tüsszentést. A por annyira zavarja az orrát, hogy kezd elviselhetetlen lenni a dolog. Csiklandozza rendesen. A csapat tehát elindul a fák irányába, a mosómedve is tudja követni őket, időnként egy-egy villanással előre szökkenve. Adora is tartani tudja a tempót, még ha a mesélő számára nem is volt teljesen világos, hogy mit cselekszik - bocs xd - és már egészen közel vannak a fák, amikor Blaine egyszerűen nem bírja tovább. A tüsszentés olyan erőteljes, hogy kénytelen futás közben megtorpanni egy másodpercre. Még a szeme is könnybe lábad, de utána már legalább nem zavarja annyira az orrát a kellemetlen érzés. Több se kell a T-Rexnek. Felkapja a fejét és kiszúrja a csapatot. Mintha néhány pillanatig vacillálna, hogy a prédával foglalkozzon, vagy pedig inkább a friss zsákmányra menjen rá. Ez épp elég rá, hogy a diákok már egészen közel érjenek a fákhoz a kicsit lemaradt Blainenel. Nincs rá szükség, hogy Galen az ellenkező irányba induljon cikk-cakk pánikban. Sera ellenben mozgást vesz észre a fák között, a familiárisa is izgatottabbá válik. Néhány méterre vannak csak, amikor megérzik a döngő lépteket. A vadász elindul a préda után, bármennyire is úgy érezheti Sera, hogy a fák között se biztos, hogy jobb a helyzet. Néhány lépéssel a T-Rex előtt sikerül befutniuk a fák közé, ahol már Galen is érzi, mintha figyelő szemek vetülnének fájuk, itt-ott a párduc alak segítségével kiszúr egy-egy sárgás szem villanást gyorsan cikázva ide-oda. Egyetlen mázlijuk van, ahogyan beérnek a fák közé a Rex elakad, sőt szó szerint szegény pofára esik a lendülettől. Még épp Blaine után próbál harapni, talán csak néhány centivel lemaradva a fiúról, amikor beleakadva egy méretesebb gyökérbe kenődik el a földön. Több se kell a fák között megbújó kisebb példányoknak, akik történetesen raptorok, ha értenek valamelyest a dínókhoz. A T-Rexre vetik magukat, öten vannak, így lehet, hogy a túlerő győzni fog, de ez talán már nem érdekli a csapatot. Blaine ellenben, mint utolsó a bandában éppen kiszúrja, hogy a fák közül kivetődő egyik raptor nyakában ismerős medál lóg. Éppenséggel az, amit olyan nagyon keresett, mielőtt az edzőterembe ment megvizsgálni a hang forrását.
//Határidő: április 4., következő hozzászólás: április 5.
Ronan: második sárga lap//
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-27, 16:43
Elátkozott zenegép & Dínók
Ugyan nem vagyok hozzá szokva, hogy csak úgy felkapkodjanak, de jelenleg a túlélési ösztön fontosabb, minthogy leálljak megkérdőjelezni Blaine tetteit. Különben is, magamtól már tutira kilapultam volna. Se tüdőm, se izmom nincsen a futkorászáshoz. Előbbi halmozottan hátrányban van a levegő nehézsége okán és akkor még a porról nem is beszéltünk...A tény, hogy a lény bőre, ha nem is teljes egészében, de rezisztens a varázslatra eléggé meghökkent. Na, hát ez egy olyan információ, amit biztosan nem talál meg sehol az ember. Már megérte ma este a könyvtárban ragadnom. - Igazad lehet. – Felelem egy rövid morfondírozás után. Végül is logikusabb, mint az, hogy csak úgy a semmiből előmanifesztálódik egy zenegép, ami elteleportál minket a távol múltba. Nem marad sok időnk ezen morfondírozni, hiszen kénytelenek vagyunk mi is egy törzs mögé húzódni. – Köszi szépen. – Mondom neki amikor már takarásban vagyunk. Bár ez továbbra is kevésnek tűnik, tényleg kénytelen leszek valami okosabbat kitalálni hálám kimutatása gyanánt. De ez a holnap problémája. Egyelőre jobban zavar, hogy mi az a valami, ami üldözi a csordát. Kipillantva azonnal visszabukok és szám elé kapom a kezem. Nem bírom a vért. Olyan szinten, hogy egy pillanatra elsötétül előttem minden, ahogy visszafogom a hányási ingert. És akkor ott vannak azok a hangok is… Erőt kell vennem magamon, hogy ne kezdjek el undorító módon öklendezni, szerencsém, hogy eddig megmentőm tovább állt a többiekkel megbeszélni a dolgokat. Könnyes szemekkel szedem össze magam és amennyire tudom takarom az orromat, számat a pólóm ujjával. Ez kicsit szűri a levegőt, de így sem kellemes létezni. - Akkor futunk. – Jegyzem meg kissé lemondóan. Nagyon sok esélyt nem látok arra, hogy egyedül megoldjam a helyzetet, de ekkor eszembe jut, hogyha rendesen neki indulok, s jól időzítek természetesen, akkor talán több métert is tudok ugrani előre, hála a telekinézisnek. Kérdéses mennyire vagyunk az erdőtől, mert nem bízom magamban, hogy kétszer is képes leszek végrehajtani a műveletet. A semmi izomzatom nem túl hasznos egy ekkora erejű ugrás végének a tompításához. Persze, ott is segít a telekinézis, de még mindig nem használom olyan magabiztosan ezt a képességet magamon. Mindenesetre, igyekszem nem dínóvacsi lenni, de ha mégis megkívánná a helyzet, azaz kinézne magának a hatalmas lény, akkor gondolkodás nélkül rugaszkodom el. Még az is jobb, ha csontot törtök leérkezéskor. Azt könnyebb begyógyítani, mint kiverekedni magamat egy dinoszaurusz gyomrából.
//Telekinézis: 1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése. Veszélyes tárgyak esetében lökés is lehetséges, ilyenkor támadni lehet üvegcserepek, vagy éles tárgyakkal. A mozgatott tárgy súlya maximum 3 kg. 2. szint: Képes nagyobb ugrásokra, mint pl. helyből képes felugrani 3 métert, nekifutásból pedig egy 10 m-es gödröt is képes átugrani. Tárgyak lebegtetése esetén a lehetséges tárgyak súlya maximum 5 kiló lehet. 3. szint: Akarata segítségével képes meghajlítani fém csöveket, kivéve acél. Ajtókon lyukat üthet vele, de acél ajtón nem. Akaratával képes leállítani nem létfontosságú szerveket, de csak állatoknál. 4. szint: Tárgyak lebegtetésénél, hajításánál a súly maximum 20 kg lehet, és már élőlényekre is hatásos. Képes távolról, maximum 10 méter, valakit fojtogatni, akár véglegesen meg is fojtani. Ugrás esetén akár 5 méterre is felugorhat helyből, és 15 méteres gödröt is képes nekifutásból átugrani. 5. szint: Képes dobó- és célzó fegyvereket felerősíteni, elméjével felgyorsítani őket, nagyobb sebzést okozva és ugyanígy lassítani is a felé tartó támadást. Képes erős ajtókat, falakat kirobbantani puszta akaratával. Maximum 80 kg súlyú embert képes 3-4 méter magasságig megemelni.
Fizikum 10 + Szerencse 20 = 30%
Adora McGalagony carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Why are you so serious
love
?
Don't you know how to have
fun
?
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-25, 22:24
Nem tartom túl ésszerű ötletnek, hogy meglovagoljak egy ilyen vadonélő állatot... Oh... Vagy említsük meg még egyszer, hogy dinoszauruszokról van szó? Ezért is ingatom meg fejemet teljes lemondással Adora irányába. Ők menjenek csak, én majd megoldom valahogy. Ha kell, egy lebegtető bűbájjal simán felküldöm magam a dínók fölé és szépen megvárom, ameddig lelépnek. Jarleth Hobart is használta már magán ezt a bűbájt, akkor én miért ne? A pálcám tehát kéznél még mindig, legalábbis addig, ameddig jaguárrá nem változok, hogy valami szagot felvegyek a védelmező bűbáj végrehajtása után. Semmi... Minden normálisnak tűnik, maximum a dínók szaga tűnik idegennek. Mégis honnan kellene ismernem milyen szaguk van az ilyen hüllőknek? A tömeg tehát végre eltűnik és jóval csendesebbé válik a tisztás. A védelmet leengedhetem magunk körül, ám a nagyobb darab lény hatalmas léptei, aztán a véres lakmározása rendesen helyben hagy engem lelkileg. A felkavarodó por zavaró és épphogy sikerül orromat a mancsaim közé temetnem, de még így is szívesebben prüszkölném ki a lelkemet most. Lélegzetvisszafojtva várom a többiek döntését. Ennyit arról, hogy a magam ura leszek és nem megyek utánuk... Blaine javaslata nem is rossz, én is szívesebben venném az irányt az erdő felé, távol ettől a ragadozó vadállattól, ami könnyedén elkaphat minket is, ha lassúak vagyunk. Ebből adódóan nem változok még vissza, inkább jaguár formámban eredek meg a többiek után. Ha engem pécéz ki magának a ragadozó és észrevesz, akkor a többiekkel ellentétes irányba kezdek el szaladni, nagyjából cikk-cakkban. Nem stratégiai okokból, hanem pánikból...
//Fizikum(17)+Szerencse(10)=27
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Ansley Becker
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-25, 15:48
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-24, 20:32
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Mindannyian becsúszunk takarásba, amennyire tudunk és én enyhén kétségbeesetten nézem végig, ahogy a pálcámat eltiporják a dínók, miközben a fiúk elkezdik bevédeni a helyzetünket és Adora is trükközni a lények méretével. - Pedig még teleportálni is tudsz... - nyögöm halkan, a frászt kapott mosómedvémre pillantva. Újra lehet őket teremteni, de azért még is csak furcsán ragaszkodom a létezéséhez, szóval kicsit necces lett volna megkockáztatni a teleportálást oda-vissza. Persze utólag bánom kicsit, hogy nem küldtem oda, hiszen ő öt képességgel rendelkezik a pálca pedig sokkal-sokkal több varázslatra adhatott volna lehetőséget, de... a szokásos, rossz döntések stresszhelyzetben. Mikor Galen teste elkezd átváltozni egy kicsit elkerekedik a szemem, nem ismerek túl sok animágust, cikázik a tekintetem közte és az átugró lények között, miközben a lehető legkisebbre húzom magamat. Már ugrás közben összepiszkoltam magam és a felcsapó por is kezd elviselhetetlen lenni, szóval próbálom a pólómat felhúzni az arcom elé, bár dekoltáltabbat választottam, szóval nem éppen alkalmas a nyakánál, ahogy húzom fel úgy bukkan elő a hasam és a melltartóm pereme. A por kaparja a torkomat és irritálja a szememet is, de pálca híján ennél többet nem tudok tenni. Azt hiszem most éppen senki nem fog megbámulni, annál elfoglaltabbak a fiúk is, és én is, hogy ezzel törődjek. Adora javaslata nagyon ötletes lenne, de a lények gyorsan elszaladnak és a varázslata se teljesen sikerül, nekem meg még pálcám sincs, hogy besegítsek, így a lehetőség tovább suhan előlünk a nagytestű dínókkal együtt. Vélhetően megérkezik a ragadozó, én az az igazság, hogy beérem annyival, hogy egyszer kilessek, hogy a helyzetét tudjam, aztán azonnal vissza is bújok és a recsegő-ropogó cafatokra tépő hangokat próbálom kizárni a fejemből, miközben a többiek ötleteit hallgatom. Már korábban is gondoltam erdőre és fákra, így amikor Blaine mellém sorol és Ansley-vel ellentétben arra menne, biccentek neki. - Szerintem is, kerüljünk ki a nyílt terepről inkább, minthogy harcoljunk. - mondom gyorsan, folytott hangon az izgalomtól és a portól és féltékenyen figyelem, ahogy mindenki rajtam és Ronan-en kívül a pálcájával machinál. Nem tudom, hogy Galen-nek mennyi idő visszaváltozni, de az biztos, hogy a jaguár alakjában a vámpír gyorsaságunkkal is bőven vetekedhet. Minden esetre ellököm magam a fatörzstől és fürgén követem Blaine-t, a familiárisom lélekszakadva szalad mellettem, ha nagyon lassú volna, akkor pedig teleportálással hozza be a lemaradását, nehogy vacsora legyen belőle.
// Vámpír (harapott) I&II: "1,5-szer olyan gyorsan gyógyul és a gyorsasága, ereje is 1,5-szerese, mint egy átlag embernek." és "Emberi alakban ugyanolyan gyors, mint vámpírként.
Familiáris képesség, ha a mosómedve nem szalad elég gyorsan, de csak akkor: Teleportálás
Fizikum 20 + Szerencse 5 = 25 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
A szemem sarkából látom, hogy Seraphine pálcája odalesz, de most nem érünk rá sopánkodni. Azért vagyunk többen, hogy védjük egymást, én most jelen esetben Adorát, aki ugyan nem reagálja le, hogy csak úgy a karomba kapom, lehet, hogy számára ez mindennapos. Na nem várok el tőle hálálkodást, vélhetően olyanok jelentkeztek ide az akadémiára, akik szeretnek közösségben dolgozni, s elég céltudatosak ahhoz, hogy csupán az eredményekre figyeljenek. Mindenesetre a hollóhátassal a karomban kapkodom a lábamat, az arcom nem változik át vámpírossá, mert megtartottam az emberi formámat, de ha rázósabb lesz a helyzet, még az is megtörténhet. A többiek óbégatnak egymásnak, Galen még át is megy jaguárba, amin ha nem lenne ennyire élethalál harc a jelen futás, még meg is tapsolnám, de hát csak nem dobom el hozzá a vöröskét a kezemből. Vöröske.. Hm.. Reese is vörös. Nem lehet, hogy ez a zsánerem, ezért is kaptam fel pont Adorát? Nem, inkább csak a véletlen, meg hogy Seraphine-ről tudom, hogy szintén vámpír, talán nem őt kell leginkább megvédeni. – Van egy olyan érzésem, hogy ez is az akadálypálya része. – Szólok most Adorához, nem tudom elképzelni, hogy az akadémia közepén egy olyan mágikusan meghuberált varázseszköz lenne pont az edzőteremben, ami őskori időugrásokba csalja a próbálkozókat. Nem, egy eltervezett szimuláció, még éjszaka sem hagynak minket nyugodtan pihenni, csak most tényleges helyzetbe dobtak be. Aztán lehet, hogy tévedek, valaki szaboltálhatja is az akadémiát, hogy ne legyen utánpótlás, de most valahogy nincsen időnk nagyon átgondolni. Bevágódunk egy fatörzs mögé, ott már leteszem a lányt, remélhetőleg nem lesz több ilyenre szükség. Kilesünk a trappoló bestiára, aki éppen most eszik meg egyet a csordából, amely menekült velünk együtt, a recsegésből, a fröccsenésből ítélve azért nem kis mázlink van, hogy nem mi vesztünk oda. A vámpírlétem ellenére nem is nézem tovább, gyorsan le kéne lécelni. – Pedig az lesz a megoldás. – Felelem Ansley-nek, most Sera mellé lépve, hiszen neki pálca nélkül mindenképpen valami védelmezőre van szüksége. Próbálom letörölgetni magamat, sima háztartási bűbájjal portalanítok, de villámgyorsan, mert ha az a dög a mi szagunkat is megérzi. – Na gyerünk. – Még ki sem tudtuk fújni magunkat, pihenésre nincsen esély, ám nem gondolom, hogy nyerő lenne dinóvacsorának lenni. Akkor már inkább az akadémia. Ronannál sem látok pálcát, de remélhetőleg őt a többiek védik valahogy. Nekiiramodok, hátha a dínó most főleg a falatozásra koncentrál.
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-22, 11:19
A hívogató dallam
Pechjükre kettejüknél nincs pálca, azaz Sera pálcája még a tisztítást megteszi, aztán szép ívben repül a porba, hogy ahogyan számít rá egy méretes triceratopsz gázoljon át rajta. Még a zaj ellenére is a lány szinte hallja, ahogyan a pálca roppanva ketté tör és kiszáll belőle a mágikus esszencia. Sikerül végül mindegyiküknek biztonságba menekülni, így Sera tisztító varázslata nem sokat ér, mert a felvert port hamar visszakapja ő is újra, ahogyan a méretes dínók rohannak el mellettük, vagy egy-egy ugrik át felettük. Elég félelmetes a helyzet, hiszen, ahogyan tanakodnak is a kidőlt fák azért rendesen megremegnek egy-egy ügyetlenebb ugrásnál, ahogyan a lények lábai beleütköznek. Galen pajzsa és Adora védelme is segít valamennyit a helyzeten, hogy kisebb eséllyel roppanjon össze a védelmük. Adora varázslata viszont mintha lepattanna a dínó vastag bőréről, vagy legalábbis jóval kisebb hatásfokkal ér célba. Nem sokat csökken a dínó mérete. Galen nem érez szokatlan szagokat. Olyan, kint egy átlagos zöldövezet. Fáj, növények, virágok és persze állatok szaga. No meg most a jó adag por. A lények zaja végül csendesedik, de beletelik vagy egy percbe, amíg végül már csak néhány kisebb példány az, amelyik elszalad mellettük, hogy aztán nem sokkal később döngő léptek rezgessék meg a talajt. Egyelőre úgy fest, hogy nem szúrja ki őket a lény, ami elhalad mellettük. Nem veszi észre őket, de épp csak talán ha tíz méterre lassít le, amikor sikerül egy lemaradt, valószínűleg eleve sérült, vagy idősebb dínót elkapnia. A csapat szeme láttára kezd el falatozni. Elég távol vannak ugyan, de szinte hallani lehet az inak szakadását, a csontok reccsenését, és a vergődő növényevő mozgása is csakhamar elapad, ahogy kileheli a lelkét. Az erdő bár nincs közel, de most hogy a terepen nincs egy csomó méretes dínó, akik eltaposhatják őket akár még el is érhetik a fákat. A kérdés csak, hogy a húsevő vajon meddig falatozgat. Lehet, hogy nincs túl sok idejük elhagyni a mostani fedezéket. Aztán persze ki tudja, hogy mi vár rájuk a fák között. Arról nem beszélve, hogy jelenleg mindenük is tele ment porral. Rendesen kapar a torkuk, mi van, ha valaki pont most tüsszenti el magát?
//Határidő: március 28., következő hozzászólás: március 29.
Ronan: első sárga lap
Fizikum+szerencse próba. Itt a hozzászólások végén dobjatok.//
A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-03-22, 11:56-kor.
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-22, 02:20
Dinók az Akadémián
"A dinoszauruszok azért haltak ki, mert nem volt űrprogramjuk... Oké és nekünk mink van?"
Bár a fáradt gőzt kiengedős sörözgetés király volt a sráccal, jobb fej mint gondoltam. Van egy elcseszett humora ami igencsak szimpatikus. A külön szobáknál viszont elváltak egyenlőre az útjaink így külön érkeztünk a terembe is és Blaine-el hiába indultunk már meg a egymás irányába, átérve ide -a fene tudja hová pontosan-, távolabb kerültünk és utána első soron a menekülésé lett a főszerep így sajna nem sikerült érdemi szót váltanunk. A varázslatot nem sikerül létre hoznom ugyanis nem is lenne mivel. Meg mertem volna esküdni, hogy a pálcám nálam volt, lévén anélkül nem igazán indulok el szinte sehová. Ezek szerint akkorát sikerült tévednem, hogy ilyet még én sem láttam! Thöbb mint nehezemre is esik lenyelni. De ez van. Viszont a kidőlt rönkök, pont azt a célt szolgálják, ami nekem is eszembe jut, valami emelkedő, fedezék, ami mögé húzódva nem tarolnak le minket. Blaine és Sera úgy sprintelnek, amire szó nincs és lényegesen előrébb is vannak, jobban mondva legelöl. Hamar realizálom, hogy futni kell, de még így is csak sereghajtónak esem be, és mivel épp más nincs erőből próbálom behozni a lemaradást. Azért figyelek, hogy senki ne essen el, vagy ha mégis, akkor fel tudjam tépni a földről és magammal vonni. Elvégre senkit nem hagyunk hátra nem igaz..? Nem tekintgetek hátra, nem akarok kockáztatni egy pofára esést sem mást, például, hogy valakinek a varázslata talál telibe, aki valami megoldást próbál a hátunk mögé küldeni. Mivel hátul vagyok így is simán lehet, hogy nem érek át annyira időben a sánc túloldalára.. Persze remélem, hogy inkább nem így lesz. Ha sikerül beérnem a többieket, akkor esélyes, hogy nagyobb lendülettel érek földet a túloldalon mint kellene, de igyekszem vissza rúgni magamat, háttal neki a fának, hogy ne legyen baj. A reakcióidőm jelenleg több mint katasztrofális, pedig mielőtt kicsalt volna a dallam, pont hogy töltődni voltam.
//a próbát el bukta - nincs nála pálca Fizikum: 20 pont - a futáshoz
, 
, 
️ 
, 
, 
, 
, 