2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az utolsó bűbájom azért egész érdekes időzítéssel megy végbe, s ahogy ismét az edzőterem padlóján kötök ki, egy pillanatra azért végigtaperolok magamon, hogy megbizonyosodjak arról, mindenem megvan. Végtagok, óra és a többi... Egyedül azt furcsállom, hogy a pizsamám egész tiszta állapotában van rajtam és még csak nem is bűzlik a vadon undorító szagától. Azért itt-ott biztosan én is izzadtam rendesen, de ennek mégsincs semmi nyoma hála Merlinnek. -Kávé és vér...Undorító. -húzom el a számat, miután meghallottam a vámpírokat társalogni egy ismétlésről. Hát én biztosan be nem fogom ide tenni a lábamat, főleg úgy nem, ha ez a zenedoboz még mindig itt áll majd. Az viszont felfoghatatlan, hogy se egy tanár, se egy auror nem jelent meg, ameddig mi be voltunk zárva abba a szerkezetbe. Lehetőleg eltervezett "baleset" volt és nem csak mi játszottunk kalandozósat véletlenből. Az órám fénylő megnyilvánulására már nem leszek figyelmes, mert jobban leköt a teremben való nézelődés, nehogy valami slusszpoént is benyeljünk. A két ájult társunkra vetek egy pillantást, de addig nem szándékozok segíteni, ameddig valaki meg nem teszi az első lépést. Nekem a ma estére bőven elég volt az erőnléti próbákból, egyedül biztosan nem fogok másokat emelgetni. Amúgy is úgy látszik, hogy az egyik vámpír társunk gond nélkül lécel le. Remek... A munka utáni feladatokat meg majd a pornép elvégzi, nem igaz? Azért jobb, hogy Ansley marad, így el tudjuk intézni a két ájult társunkat, aztán én hezitálás nélkül indulok meg egy újabb pohár vízért, amit már jóval korábban elterveztem.
//Köszönöm szépen én is! Roppant izgalmasra sikerült és Galen is úgy ahogy "jót" szórakozott. xD //
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Ahhoz nyúlok, amit jól ismerek, a hoppanáláshoz, de az a szemét növény csak nem ereszt és Blaine-nek se sikerül kilendülnie, így igazából eszembe se jutna csak úgy ott hagyni. Felnevetnék a megjegyzésére, ha nem akarnék inkább - már megint - sikítani az egyik kezemmel a pálcáját szorongatva, a másikkal a kezét, hogy összekapaszkodjunk. Fogalmam sincs, hogy képes lennék-e pont úgy időzíteni, hogy akkor hoppanáljunk, amikor zuhanunk, a szívverésem olyan hangosan dübörög, hogy egyszerre akarja átszakítani a mellkasomat és a dobhártyámat, amikor a növény az immobilusra megdermed Galen pedig megszerzi az óráját és készen áll a robbantásra. Igaz, én úgy gondoltam, hogy akkor robbantson, ha már nem vagyunk itt, de... Szinte érzem a becsapódást, ahogy ébredek és teljes testemmel átfonom Blaine-ét, rettegve és reszketve, ameddig el nem kezd lekászálódni és lefejteni magáról. Nekem van egy bátyám és alapból több barátom volt, mint barátnőm így magától értetődő, hogy amikor szinte hörögve ébredek az életemet féltve még zavarba jönni se jut eszembe vagy bármi rosszra gondolni, ha valaki rossz helyen tapogat meg felállás közben. Persze nem sokkal később már a medálomon is a kezem és kicsit furcsállva figyelem, ahogy izzik és mágiát sugároz magából... Mi a fene történhetett? - Csak ne egybekeverve, jó? - válaszolom, egy kicsit szerencsétlenül elmosolyodva, ahogy erőtlenül és nem éppen csattanósan, de belecsapok a kezébe. Kimerült vagyok, még mindig nem nyugodott le a szívem, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy a zenegép egyben van, ahhoz képest, hogy úgy tűnt, mintha a robbanása szippantott volna be minket. Eredendően ereklyevadász vagyok, így odacsoszogok szemrevételezni, de komolyabban képtelen vagyok megvizsgálni, túlságosan vonz az ágy, viszont az biztos, hogy másnap, ha az óráinknak vége van vissza fogok még ide térni. - Várj, Blaine, Adora és Ronan... - szólok a fiú után, hiszen már említette, hogy gyógyító szakról jött, nem egyszer, és fel is ajánlotta a szolgálatait, mielőtt a familiárisom gyógyítgatott volna. Ha nincs még zombi üzemmódban, hogy akaratlanul is ignorálja a hangom, akkor jó lenne, ha segítene felkanalazni őket, ráadásul a pálcáját is visszanyújtom. - És köszönöm. - mosolyodom el végül. Ahogy megcsillan a vörös hajszál először egyszerűen Adora hajának nézem és az ajtóból fordulok vissza - csak, ha más nem teszi -, hogy végül jó kadét módjára, még is csak begyűjtsem. Ha esetleg ugyanarra az időre érünk vissza miután mindenki rendben van kimerülten dőlök be az ágyamba, hogy ezúttal erősen szorítva a nyakamban függő medált aludjak el, remélve, hogy nem óriási dinókról és húsevő növényekről fogok álmodni.
// Nagyon szépen köszönöm én is a mesét, már inkább csak igyekszem viccnek venni a szerencsétlen dobásaimat. xD És szemmel van ám tartva az a zenedoboz innentől, még a végén legközelebb más időbe szippant be minket! //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Számomra is meglepő, hogy milyen jól össze tudunk dolgozni Seraphine-nel. Talán ez az akadémia erre is felkészít. Korábban szinte csak fiú haverjaim voltak, Derekkel az élet, most pedig Ronan, úgy fest vonzom ezeket a nagydarab, szinte testőrszámba menő arcokat. Lányok tekintetében eddig csak a hugom volt körülöttem, na meg a nagyon fiatalon megismert Reese, akivel most sok év után ismét találkoztam, de tényleg úgy vagyok vele, hogy eddig nehezen tudtam elképzelni fiú-lány barátságot. Ám Seraphine-nel már a nyitóbulin jókat nevetgéltünk, most pedig mintha értékelte volna, hogy bármiben számíthat rám, lovagias voltam Adorával. Igen, talán Reese átkapcsolt bennem valamit, hogy most olyan sötét idők járnak, hogy a sarkára kell állnia az embernek (vámpírnak), és kiállni azokért, akikben lát fantáziát. Most, hogy itt csüngök a húsevő növény felett, ingadozva, mint Pompom, Sera próbálkozik megmenteni, de ő is hozzám kerül. – Együtt sírunk, együtt nevetünk.. – Vetem oda kínomban, miközben a vadmacskám is próbálkozik becsületesen, a többiek pedig immobilus-szal, vagy tűzgolyóval próbálják megzavargálni a kacsokat. Seraphine belém kapaszkodik, hátha együtt el tudunk hoppanálni, de a kacsok csak jobban szorítanak. Faszagyerek vagyok, ezért egy szisszenésen túl nem kommentálom, mert ez most nem az a helyzet, amikor bedobjak egy poént. Aztán Galen mégiscsak végig tud ugrálni, megszervezve az utolsó ékszert. És most hogyan tovább? Nem sokkal később ahelyett, hogy a savba zuhannánk, magunkhoz térünk, kicsi a rakást játszva már meg sem próbálok bocsánatot kérni, hogy kinek milyen testrészét tapiztam le, min térdelek éppen, inkább csak lekászálódok a többiekről, felsegítve legalább a lányokról. Tapogatom magamat, fáj mindenem, de legalább a jókedvem kezd visszatérni.. Próbálom felmérni, hogy milyen napszak van. Érdemes e visszafeküdni, vagy kávét inni. Vélhetően mindkettő lesz, engem már egy vödörnyi izgatószer se tudna elvonni az ágytól. – Ha ez megismétlődne, akkor túlélő felszereléssel jőjjünk következő este. És ami a fontosabb, termoszban kávé és vér.. – Emelem pacsira a kezemet Sera felé, aztán elbotorkálok a szobám irányába. A vörös hajszálakat és a zenegépet most meg se vizsgálom, lényeg, hogy a nyakláncom megvan.
//Köszönöm szépen a mesét, nagyon élveztem, kíváncsi leszek a miértekre, mert ha ez nem akadálypálya volt, akkor wtf??? //
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-07-20, 13:40
A hívogató dallam
Blaine ügyesen leng ugyan, de ezzel még nem éri el, hogy az inda eleressze, viszont hamarosan már Sera is mellé kerül egy bravúrosnak nem mondható ugrással. Immár ketten lógnak fejjel lefelé, de valószínűleg a növény a többi mozgás miatt, mint a familiáris, aki karmolászik, meg a többiek, egyelőre nem kebelezi be őket. Elég nagy, úgyhogy nem okozna neki gondot többeket is elkezdeni emészteni. Serának nem sikerül a hoppanálás, a növény tartja erősen a lábát és sejti, hogy ha erőlteti a dolgot annak akár még rossz vége is lehet. Ansley immobilusa viszont segít Galennek, hogy sérülés nélkül megússza az akciózást és végigugráljon az indák között, hogy végül elérje az órát a földön és magához vegye. Nagyjából ez az a pillanat, amikor már enyhül a szorítás a két lógó egyén bokáján, Sera tehát akár még hoppanálhat is esés közben, ugyanis a növény, ha létezik ilyen, de türelmét veszíti és elengedi a Serát és Blainet...
Az edzőterem padlóján térnek magukhoz. Nem érik el végül a savat, de Blaine és Sera számára majdnem olyan, mintha egy álombéli zuhanásból ébredtek volna fel. Ott van velük az ájult Ronan és Adora is, akik valószínűleg a végjátékban komoly ütéseket kaphattak, hogy nincsenek maguknál. A zenegép hiába robbant fel, most egyben van. Az egész olybá tűnik, mintha tényleg csak valami álom lett volna, azt leszámítva, hogy sajog a testük itt-ott. Bár a pizsijük teljesen tisztának tűnik ahhoz képest, hogy nem rég még egy erdőben dínókkal harcoltak, a sérüléseik, amiket szereztek viszont mind megvannak. Sera és Blaine lába azért kicsit belilult a szorítástól, de vámpírként ez hamar elmúlik majd úgyis. Nem várják őket itt tanárok, amiből úgy tűnne, hogy ez valami próba volt, ellenben a tárgyaik, amiket visszaszereztek halvány fénnyel izzanak még néhány pillanatig, amíg aztán ez meg nem szűnik. Elég erősen érezni, hogy komoly mágia járta át őket. Amit még kiszúrhatnak, ha szétnéznek az néhány vörös hosszú hajszál a zenegép mellett a földön, de ez akár egy szimpla edző diáktársuktól is itt maradhatott.
//Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt! Végre mesélhettem dínós mesét Írok majd egy összefoglalót az akadémiás fórumba, egy kis változás lesz a mesék/versenyek menetében, amit összefoglalok ott és szintén belekerül, hogy mikor jön a következő versenyforduló.//
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-07-19, 16:43
Akadémia & Galen
Kezd már nagyon elegem lenni, hogy semmi sem akar úgy összejönni, ahogy azt én akarnám. Meg aztán persze az én zsebórámat találtuk meg utoljára, de hogy mégse legyen annyira könnyű és szerencsés kalandom. Seraphine beszólásszerű próbálkozására csak felhorkantok egyet, majd megforgatom a szemeimet és elfordítom a fejemet. Aztán a következő pillanatban Blaine már repül is a magasba az inda szorítása alatt, s eközben azért a hollóhátas sikolyára ismét megforgatom a szememet. Csodás, ő szól be, de két percig nem tud meglenni sikítás nélkül. Roppant hasznosnak bizonyult eddig. Ja, mégse. Ahogy az óra a földön landol, nekem pedig félre kell ugranom, még van annyi lélekjelenlétem, hogy pár másodperccel később is megjegyezzem hova esett az előbb. Ha van lehetőségem egy-két indacsapás között, akkor elővigyázatosan ugyan, de a zsebóra felé rohanok, s fel is kapom gyorsan, mielőtt még nagyobb gondot okoznék magamnak. Az indák engem is ide-oda csapkodnak, de legalább nem sikerül megragadnia és hasonló helyzetbe tenni, mint Blaine-t. Próbálok azért cselezni, hogy ne tudjon elkapni még véletlenül se. Nem lenne túl kellemes élmény, ha a pizsamanadrágomat lerángatná rólam. Bő gatyáról van szó, könnyen lecsusszanhat, ha a száránál ragadják meg. Amikor van időm egy-két indacsapás között, pálcámat meglendítem a növény felé. -Globus Igneo! -kiáltom, s célzok a Blaine-t tartó indára. Főleg akkor lesz így szerencsém, ha Ansley bűbája hatással lesz erre a húsevő Merlin tudja mire. Jelenleg azon vagyok, hogy visszaszerezzem az órámat, de persze nem úgy, hogy közben valakit felfalatok egy ilyen növénnyel a procedúra kellős közepén.
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Ansley tekintete lassan kitisztulni látszik én meg erőnek erejével koncentrálok a feladatra, hogy ne törjön ki belőlem az aggodalmas, anyáskodó vonal és menjek oda hozzá megkérdezni, hogy hogy érzi magát. Ha Galen nem lenne akkora tuskó, talán őt is megkérdezném megszédült-e a vérveszteségtől, de így az nem is olyan nehéz, hogy érte ne aggódjak. - Remélem ezzel magadat szándékoztad bíztatni Galen, mert már nagyon... nagyon unalmas a morgásod! - bukik ki belőlem, miközben Blaine előremegy meglökdösni a virágot én meg kaszabolgatom a kacsokat, hogy hozzájussunk a tárgyhoz. A hirtelen változás a növényben kicsit szíven üt, amikor elkapja Blaine lábát és egész egyszerűen felrántja, a hirtelen kinyíló bimbó fölé, mintha fel akarná falni önkéntelenül is kicsúszik ismét egy sikoly. Már azt se tudom, hogy ez hanyadik ma, de már azon se csodálkoznék, ha a társaim a szemüket forgatnák, hogy mindenre ez a válaszom. Még is mit csinálnék, ha rosszfiúk ütnének rajtunk? Sikkantanék? Nagyon hasznos... - Blaine! - kiáltom a nevét és amikor meglátom, hogy a macskája megpróbálja a virágot karmolászni erre-arra és ő közben megpróbál kilendülni a ki tudja milyen bűzös lével teli virág fölül, mint mindig, most is rossz döntést hozok. Megpróbálok nekifutva elég lendületet szerezni, hogy amikor Blaine a megfelelő irányba leng akkor rákapaszkodjak és a súlyommal véglegesen kilendítve lezuhanjunk a másik oldalon, de... Természetesen az egész romba dől, amikor azzal nem számolok, hogy a csápos akármicsoda, ami vélhetően a rezgéseinket érzi, mert szeme csak nincsen, megérzi a mozgásomat és elkap a levegőben, hogy engem is berántson és felsorakoztasson a fiú mellé. Mint az őrült szorítom magamhoz Blaine pálcáját, hogy miután az enyémet ripityára törték a dínók még grátiszba az övét meg ez a vélhetően savas növénynedv eméssze fel. Bár az erős szaglás inkább a vérfarkasokra jellemző, mivel egész életemben próbáltam rendet és tisztaságot tartani körülöttem és maximum a kicsit túlságosan régi kötetek vagy tárgyak között találkoztam állott szaggal, egy kicsit felkavarodik a gyomrom, bár ez következhet abból is, hogy fejjel lefelé lógok. A pálcát elsőre nem merem használni, nehogy kiessen a kezemből, a léglökettel pedig még a végén az arcomba fröccsenteném az egészet. - Próbál... próbáljunk meg... kihoppanálni?... És ha... megvan... az óra... robbantsuk... fel a... fenébe! - nyögöm ki minden lengésnél, megpróbálva összekapaszkodni Blaine-nel, de csak akkor, ha nem tűnik úgy, hogy sikerülne magától megoldania és kiszabadulni az inda szorításából kizuhanva oldalra a vélhetően maró sav helyett. Nyilván akkor nem fogom tönkretenni a próbálkozásait és egyedül próbálok meg kihoppanálni egy jól látható tövében az egyik közeli fának. Bár felmerül bennem, hogy azonnal egy fa ágára érkezzek, de akármennyire rutinos vagyok a hoppanálásban, fejjel lefelé stresszhelyzetben nem próbáltam a pontosságomat.
// Légmágus 3. szint, részlet (csak szinesíteni a bukást): Háromszor olyan magasra képes ugrani, mint egy sima ember és kétszer olyan messzire.
Hoppanálás Blaine-nel vagy nélküle: Varázserő 35 pont //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Úgy fest, kissé túlbecsültem a virágot, legalábbis ami a méreteit illeti. Már megszoktam, amióta itt vagyunk, hogy minden gigantikus, és veszélyes, igaz, utóbbiból most sem lesz hiány. Hiába próbálkozom újkeletű képességemmel, alig moccan meg a virágocska, ezért bátorkodom közelebb settenkedni, de csak annyit értem el vele, hogy kicsap az indákkal, így jól sejtettem, valami húsevő fajta lehet. Még szerencse, hogy nincs nálam a pálcám, jó eséllyel most bele is ejteném a vélhetően savas emésztő trutyiba, viszont a vadmacskát még jó szorosan fogom, nehogy kicsússzon az ujjaim közül. Nem túl kellemes így fejjel lefelé, de amennyire lehet, messze eltartom magamtól az állatkát, hogy valami puhább talajrészre el tudjam dobni. Talán megüti magát kissé, de végülis macska, talán talpra érkezik. És hiába oly intelligens, hogy tud beszélni, most talán jobb lenne egy tűzlehellet. Mindenesetre karmai vannak, ezért gyorsan, ragadozó mozdulatokkal cikázik át, és között az indákat kikerülve, hogy a karmaival belekapjon a növény oldalába, megzavarja annyira, hogy a többieknek a hasznára legyen. Ha merő véletlenségből a növény el tudna engedni, akkor én is igyekszem úgy esni, hogy kiguruljam, a vállamon átfordulva, de mindenekelőtt arra, hogy még véletlenül sem a savba essek bele. Ha úgy látnám, hogy közel a növény szirma, akkor arról rúgom el magamat, remélve, hogy a többiek, és a macska, a többi famival ügyesen összedolgozik. Ansley is már a pálcával a kezében hadonászik, remélhetőleg jobban van, tud nekünk segíteni. Most nem a szavaké, vagy a hülyéskedésé a főszerep, ez már kőkemény akció.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-07-13, 10:30
A hívogató dallam
A csapat ezúttal is ügyesen dolgozik össze, bár Blaine a kis virágon még sokmindent nem tud taszítgatni, hiába lökdösi a levegővel nem moccan, csak imbolyog kicsit, de hát a szél is szokta fújni bizonyára és akkor se reagál. Sejthető, hogy van olyasmi, ami aktiválja, ha már a sejtés amúgy jó, hogy bizonyára nem egy szimpla virágról van szó. Sera támadása már hatásosabbnak bizonyul, ügyesen megtudja kaszabolni a növény indáit az óra környékén, így Galen már megtudja oldani, hogy fellebegtesse az saját tárgyát és egy pillanat múlva már majdnem a kezében is terem, csak hogy egy inda kicsap és megpróbálja elkapni a lábát. Félre tud még ugrani éppenhogy, de így az óra a földön landon. Viszont a most már aktívabban csapódó indák nem az órára mennek rá, hanem végül Blaine lábát kapja el az egyik és egy hirtelen mozdulattal kapja fel a levegőbe. A kis virág, ami eddig kb. csak ujjnyi nagy volt, mintha csak a talajból bukkanna fel a többi része ember méretűre duzzad és Blaine már fejjel lefelé lóg a kinyílt virág felett. Azt láthatja, hogy benne jó nagy hely van és valami undi zöld trugyi is. A virág lüktet, mintha csak felkészülne arra, hogy beejtse a kaját, netán arra vár, hogy többet is egyszerre dobhasson magába? Az biztos, hogy nem valami kellemes illatú a zöld trutyi, ami felett Blaine fejjel lefelé lóg jelenleg. Közben a növény többi indája is veszettük hadonászik. Ügyesnek és gyorsnak kell lenniük, hogy ne kapja el a többieket is hasonlóképpen, vagy kapjanak néhány kellemetlen pofont.
//Dobjatok kérlek a hozzászólás előtt kockával, Blainet kivéve. Szerencse+fizikum próba (vámpír gyorsaság +10) Ha meg van a dobás akkor eltudsz ugrani az indák elől. Ha max. 40-nel nincs meg (mondjuk a célszámod 20, akkor +40, 60 alatt vagy), akkor csak kapsz pár kellemetlen ütést, csapást. Ha nagyon nincs megy, akkor elkapja az inda a lábadat és Blaine mellé kerülsz.//
//Határidő: július 19., következő hozzászólás: július 20.
Adora: első sárga lap, hatodik igazolt hiányzás//
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-07-12, 22:50
Akadémia & Galen
A véradás tehát megtörténik, hiába húzom a számat, muszáj nekem lépnem, ha már a többiek nem épp alkalmasak a társunk kisegítésére. Mindenesetre elkönyvelhetek valami újat ismét magamban, az pedig a vámpírok gyengesége ebben az Akadémiában. Mégis hogy akarnak majd remekelni, ha már a puszta éhségtől megvadulnak? S mi lett volna akkor, ha a másik kettő sem táplálkozik korábban? Rémes egy szituáció alakulhatott volna ki, én pedig nem szívesen fektetném a bizalmamat ezeknek a vérszívóknak a kezeikbe. Ettől függetlenül követem a példájukat és én sem közelítem meg a növényt, legalábbis addig, ameddig nem derítik ki a többiek, hogy mégis mi a fene az. Amennyiben Blaine és Seraphine valami utat tud vágni az órámhoz, azonnal egy Vingardium Leviosaval állok elő, hátha sikerül magamhoz lebegtetnem a becses tárgyat. -Gyerünk már! -mérgelődök egy keveset, hiszen oly' közel a cél, mégis roppant távolinak tűnik minél hosszabb másodpercek telnek el. Fontos nekem az az óra. Talán nem annyira, mint az életem, de elég fontos ahhoz, hogy vissza akarjam szerezni. Másrészt továbbra is úgy hiszem, hogy a tárgyak megtalálása szükséges a kijutásunkhoz. Akármilyen teszt is legyen ez, szó szerint vért kívánt, ha az előbbiekre utalunk. Még most sem igazán értem, hogy mégis hogyan sikerült megúsznunk ennyi dínó támadást egyetlen karcolás nélkül. Egy pillanatra el is gondolkozok a korábban történteken, hogy aztán teljes figyelmemet az órám visszaszerzésére szentelhessem a többiek segítségével. Azért be kell vallanom, hogy nem olyan rossz csapat, bár ezt a szemükbe nyilván nem fogom kimondani. Csak legyen meg az órám és itt a vége fuss el véle.
//Vingardium leviosa: Lebegtető bűbáj A célpont lebegni kezd.//
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Nem mondom, hogy nem rettegem végig az egész mozdulatot, ahogy kétszeresen bebiztosítva magam a mozdulatlan dínóról szedem le Adora elveszett tárgyát - akkor is egy T-rex van előttem! Vagy éppen egy ahhoz hasonló, nem vagyok benne biztos. A lényeg, hogy ahogy meg van gyorsan elhátrálok, szinte botladozva, vámpír ügyesség és gyorsaság ide vagy oda és Adorába kapaszkodva és Ronannel együtt meghúzódva tartom vissza a lélegzetemet, ameddig az állat elmegy. Biccentek a kis csapatnak és megindulunk a többiek felé, természetesen a tárgyat miután futtában szemügyre vettem átadom a fiatal lánynak. Ahogy befutunk először Ansley-re szalad a tekintetem, látnom kell, hogy jól van, hogy nem kapja el a vérgőz újra, mielőtt újra a feladatunkra koncentrálhatnék. Nem mondok semmit, nem is kérdezek, csak aggodalommal nézek végig rajta, aztán már suhanok is tovább. - Jobb az óvatosság, lehet, hogy igazad van. - kapom el Blaine megjegyzését és én is az óra felé fordulok, ami az indákon van. Amikor megérzem, hogy bizony nem telekinézisről van szó, hanem a légáramlattal löki meg az ősnövényt egy kicsit furcsállva fordulok a fiúhoz - légmágus vagyok, már hosszú évek óta, felismerem, ha valaki hozzám hasonlóan használja. - Ezt meg honnan? Te is...? - nézek rá zavarodottan, kicsit kiesve a ritmusból, még a pálcáját is elfelejtem visszaadni, pedig nem akartam csüngeni rajta, tervben volt, hogy visszaadjam. Eléggé gyenge a lökés, már az én szélviharomhoz képest, de a célnak szerintem is megfelel, szóval nem kontrázok rá. Pörgetem a fejemben, hogy mikhez is értek igazán, de itt most se a rúnaismeret, se az asztronómia, se a mágiatörténet nem fog segíteni. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk, fogak, vagy felszálló méreg, vagy az indák csapnak felénk, ha felfogja a támadást. Elővigyázatosságból - amennyiben a pálca még mindig engedelmeskedik nekem - Diffindoval elkezdem az indákat megvagdosni, vagy ha tudok annyira precíz lenni, akkor egyenesen azokat az indákat levágni, amik körbeölelik az utolsó tárgyat. Inkább teszem azért, hogy hazajussunk, mint azért, mert tényleg szívemből segítenék Galennek, de... végül is akármit is mondott, adott vért Ansley-nek, szóval annyira csak nem egy elkényeztett, morgós, rosszindulatú kis nyeszlett bunkó. Oké, ezt a szemébe azért nem mondanám és erősen kerülöm is a szemkontaktust, inkább a növényre koncentrálok...
// Diffindo – Karmok: (SVK: 35 pont, Varázserő: 35 pont): Az igézés segítségével szétszaggathatunk puhább tárgyakat, dolgokat. (Ruha, szivacs, stb.) //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Remélem, hogy ma bármi is legyen a kimenetele ennek a kalandnak, ha visszakeveredünk, legalább egy nap pihenőt kapunk, mert én a vámpírságom ellenére is nagyon kezdek kimerülni. Más ez, mint amikor bulizik az ember, hiszen utána át tudja aludni a napot. Itt viszont napközben talpon voltunk, most csak rövid ideig tudtunk szunyókálni, de láthatóan nem vagyunk még annyira harcedzettek, hogy bírjuk a folyamatos terhelést. Nem csoda, ha Ansley is eldobja az emberi oldalát, nem szoktuk meg, hogy ennyire éhezni kelljen, s közben mozgásban is lenni. Amennyire lehet, leszorítom a háztársat, hogy közben Galen megvágja magát, s a harmadik vámpír is tudjon inni. Amikor ez megtörtént, s Ansley is a tudatánál van, lehengeredek róla, s nagyokat fújtatva lihegek, ha ez is a kiképzés része, jól megfingatnak minket. Seraphine és társai végül elbánnak a dinóval is, s közben felfedezzük az utolsó ékszert, aminél már szinte egyértelmű, hogy nem csak egy növényről van szó. – Eddig mindig állatok voltak az ellenfeleink, dinoszauruszok, kétlem, hogy most csak egy virágon lenne. Biztosan húsevő, vagy ilyesmi. – Nem kérem Seraphine-tól a pálcámat vissza, majd adja, ha nélküle is biztonságban érzi magát. Ahogyan szorongatom a medálomat, amit korábban visszaszereztünk, mintha elektromos kisülések táncolnának az ujjamon. Hm.. ez valami új! Apám említette is, hogy a lelkemre kovácsolták, és fejleszti a saját képességeimet. Talán így most pálca sem kell. A gerincemen is végigfut a furcsa fuvallat, szinte magától lendül a tenyerem, megtaszítván a levegővel a növényt, amelyről úgy sejtem, hogy ragadozó. A cél, hogy valami lyukat üssek rajta, de ha nem is sikerül, legalább megtaszítsam annyira, hogy kinyíljon, hogy legalább lássák a többiek, hogy mivel van dolguk, és hogy a sebezhető pontját támadhassák.
//Légmágus 1. szint: Képes 5 kilogramm erősséggel megtaszítani tárgyat, vagy embert.//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-07-06, 09:08
A hívogató dallam
A csapat ezútta is ügyesen dolgozik össze. Ha ez tényleg valami próba lenne, akkor biztosan sikeresen teljesítenék, bár egyelőre nem úgy fest még mindig mintha próba lenne. Blaine elrángatva Ansleyt sikeresen lefogja, bár nincs könnyű dolga, mert a vérszomj azért plusz erőkkel ruházza fel a másik vámpírt, de legalább néhány pillanatra sikerül magához térnie annyira, hogy lehiggadjon, amikor Galen odanyújtja a csuklóját, hogy segítsen neki és végülis az egész csapatnak, hiszen nem tudnak együtt dolgozni, ha egyikük kiszámíthatatlan. Ansley tehát iszik pár korty vért és végre csökken a vérszomja, ami eddig nagyon elakart nyomni mindent. Kezd tényleg magához térni, így Blaine elengedheti. Sera közben az njk-kkal karöltve nekimegy a T-rexnek. A fami időfagyaszt, a lány pedig ügyesen lebénítja a dínót, hogy így már elérjék a gyűrűt és leszedjék az ujjáról szépen. Szegény dög elég kótyagos már ahhoz, hogy ha a bénítás csökken össze van annyira zavarodva, hogy végül elindul az ellenkező irányba, ha a csapat meghúzza magát kicsit és csendben maradnak. Meg van ehát már a gyűrű is, a többi három tárggyal együtt, tehát már csak Galen órája hiányzik, aki jól okoskodik, hiszen a nem messze lévő növénynél látta a csillanást. Ha kivárják, amíg a T-rex lelép, akkor bizony láthatnak egy kis tisztást, ahol bizony egy kisebb virágon pihen Galen órája. Néhány kisebb inda van rátekeredve, mintha már olyan régóta itt lenne, hogy elkezdte volna benőni a növényzet. Első ránézésre egyáltalán nem tűnik bonyolultnak a megszerzése, hiszen gyakorlatilag csak a földön pihen és nem veszi körbe egyetlen árva dínó sem, aki a bőrükre pályázna.
//Határidő: július 12., következő hozzászólás: július 13.
Adora: első sárga lap, ötödik igazolt hiányzás//
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-07-05, 21:24
Fokozatosan elsápadok, amikor látom Ansley egyre jobban elveszti az önkontrollt, hiszen ez a legrosszabb rémálmom - ahogy azt hiszem minden jóérzésű vámpírnak. Soha nem mondanám el Sheree-nek, mert nem akarnám megbántani, hiszen korábban is vettem már észre rajta, hogy egy-egy sikeremre irigyen figyelt fel, de velem még soha nem fordult elő semmilyen baleset, végzetes aztán meg főleg nem. Nem mondom, hogy egy csapásra kezelni is tudtam az egészet, de voltam olyan szerencsés, hogy senkinek sem ártottam. Próbálok a most már kóválygó nagytestű dínóra figyelni és kizárni Galen megjegyzését, ami a rasszizmus határát súrolná - ha a vámpírságot vehetnénk annak. Békésen éltem le az életem nagy részét, de ez a fiú azért rendesen táncol még az én idegeimen. Az viszont jó érzéssel tölt el, hogy Blaine rám bízta a pálcáját és hogy a varázseszköz el is fogadott és sikerül a gyulladással megvakítani a dögöt, a sikerélmény mindig megdobja a magabizgosságomat. - Egy gyűrű van nála! - mondom ki hangosan, de nem kiáltva, hiszen ki tudja az állat feje mikor tisztul ki és nem akarom a hangommal magamhoz vezetni. Ráadásul azt se tudom, hogy kinek mondom, hiszen a gyógyító elráncigálta Ansley-t Galen pedig utanuk megy nem túl jó szívvel, de vért adományozni, így hát én hátramaradok vélhetően Ronannel és Adorával, akinek a tárgyára sikerült szemet vetnem. Ott van a lábamban, hogy inkább tűnjek el én is a csúnyaság közeléből, de végül sikerül megvetnem a lábamat és megemberelnem magamat. Mindenki arra számít, hogy az összes tárgy összegyűjtésével hazatérünk, én is, csak igazából én azért is segítek Adorának, mert tudom, hogy nekem mennyire rengeteget jelent a McCaine-medál. Érzelmes vagyok, tudom, feleslegesen gondoskodó és anyáskodó, pedig aztán mostanában tényleg rendesen elrugaszkodtam a régi életemtől. Azt már észrevettük, hogy kicsit ellenállóbbak a varázslatokra, mint a sárkányok is, szóval összenézek a szőrmók mosómedvével és lényegében mindketten ugyanazt csináljuk, hátha egyikünké vagy mindkettőnké együtt megteszi a hatását. Míg mindenki másnak visszavonulót intek - feltételezve, hogy az NJK Adora és Ronan mellettem maradtak - én és a familiárisom odaóvakodunk az öt méteres körzetébe és míg a varázslatos lényecske időfagyasztással próbálja megbénítani, míg megszerzen a gyűrűt, addig én a bénító átokkal próbálkozom, talán az koncentráltabb egy célpontra, mint az Immobilus, amivel akár egy tucat kisebb teremtményt is meg lehet állítani.
// Fami képesség, időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.
Obstructo – Bénító átok (SVK: 35 pont, Varázserő: 35 pont) Emberek és nagyobb testű élőlények megbénítására szolgáló átok. Hatása csak átmeneti. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-07-05, 17:35
Akadémia & Galen
Blaine el is vonszolja tőlem Ansley-t, így egy baj le van tudva, de még mindig ott van a másik. Eléggé bonyolult lattolgatások elé nézek, ahogy a T-Rex is közeledik, de mindeközben az egyik társunk meg van vadulva. -Ti elcseszett vámpírok... -sziszegem kelletlenül, s morgok is pár nem túl szép szót az orrom alatt, mielőtt még Blaine túl messzire rángatná Ansleyt, a földről felkapok egy élesebb követ, ha találok, ha nem, akkor a pálcámmal alkalmazok egy vágó bűbájt, amit óvatosan, precizitással próbálok használni a bal csuklómnál ügyelve arra, hogy azért főbb ereket ne vágjak el vele. -Ajánlom, hogy tényleg csak néhány cseppről legyen szó. -állok meg háztársaim előtt és tartom ki karomat a vámpír irányába. Iszonyatosan undorodok az egész helyzettől, de ha prokat és kontrákat kell összerakni, akkor ez tűnik a legreálisabbnak. Tehát jobb lesz, ha Ansley siet, mielőtt meggondolom magam és inkább kereket oldok egymagamban. Ha sikerül időben végeznie, akkor a következő lépésemmel egy kötözőbűbájjal ellátom a sebet. Bevallom, nem szívesen segítettem rajta, viszont ha ezzel megússzuk azt, hogy mindannyian itt dögöljünk meg, ám legyen. A továbbiakat viszont rájuk bízom, én már így is távolodni kezdek a T-Rextől, azzal nem is igazán foglalkozva, ha netán valaki kiszúrja azt a bizonyos gyűrűt. Engem valamiért az a növény a tisztás közepén jobban érdekel. Legalábbis a csillanásból ítélve még egy másik tárgyról van szó, s arra már rájöttem, hogy mihamarabb megszerezzük az összeset, annál hamarabb találhatunk megoldást mindenre. Legalábbis ez lenne a logikus magyarázat, nem igaz?
//Diffindo: Vágó-metsző bűbáj
Ferula – Kötszer: Kisebb sebek kötözésére alkalmas bűbáj. A sérült részre szoros kötés, pólya tekeredik a bűbáj hatására.//
Azt hiszem hosszútávon együtt tudunk majd működni Seraphine-nel, hiszen ő már a felvezető eligazításon is közlékeny, vidám alkatnak bizonyult. Mindketten vámpírok vagyunk, tudjuk egymást támogatni, észrevenni ha baj van. A varázstudásunk szintjét most nem tudom felmérni, lévén ő elhagyta a pálcáját, de úgy vagyok vele, hogy segítek, amennyire tudok, hiszen ki tudja, ha mindketten bejutnánk a legjobb huszonötbe, akár még egymás mellé is beoszthatnak járörözni. Még berzenkedek a gondolat ellen, hogy komolyan vegyem ezt az egészet, de Reese apjának esete elgondolkoztat, talán nem véletlenül vagyok itt, a sors akarta úgy, hogy nem csak a gyógyítói oldalamat mutassam meg. Aztán lehet, hogy reggel bal lábbal kelek, megint ki akarom rugatni magamat, de majd meglátjuk. A Seraphine-re villantott mosoly után már a lány kezébe nyomom a pálcát, kimentem Ansleyt a T-Rex elől, s már futok is el vele a zöldbe. Igyekszem tudomást nem venni arról, ha rúgkapál, de azért vigyázok a lágyabb részeimre, pálca nélkül nem lenne jó védtelennek maradni, éppen ezért nem távolodom el a fiúval olyan messze, hogy ne találjak vissza, vagy ne lássam messziről a többieket. Ott ledobom magamról a másik vámpírt, hogy csak úgy nyekkenjen, ráülök a hasára, és atyai pofonokkal elkezdem életre verni. Még ha el is uralkodott rajta a vérszomj, egymásból nem sok értelme lenne inni, de ha le tudom fogni, és netán Seraphine a pálcámmal el tudná intézni a Rexet, a többiek segítségével, odaintem valamelyik njk kollégát, legyen szó Adoráról, vagy Ronanról, hogy valahogy meg kell itatni a bestiát, mert ha tovább halogatjuk a dolgot, olyan útra lép, ahonnan már nem biztos, hogy van visszaút. Például ledob magáról, elcsörtet a susnyásba, és soha többé nem látjuk. Azért igyekszem amilyen halkan csak lehet, tenni a dolgomat, nem akarom felhívni pluszban magunkra a figyelmet. Ha sikerült bevonni valakit, akkor csak annyira lazítok a vámpír lefogásán, hogy oda tudjon hajolni a közelítő csuklójához, de ha azt látom, hogy Ansley már teljesen állatias, akkor visszakézből leütöm.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-29, 13:52
A hívogató dallam
Eddig igazán ügyesen dolgoztak együtt csapatként, de hát a vámpír lét nem teszi könnyűvé az ember életét, főleg akkor, ha a csapatban többen is vannak és egymásból még se ehetnek. Ansley nem bírja tovább, eluralkodik rajta a vérszomj és bármennyire is tudja belül a racionális énje, hogy mit kellene tennie, a vámpír bújik elő és bizony nagyon éhes. Blainenek viszont sikerül elkapnia még a támadás előtt a másik Mardekárost és elrohannia vele, vagy legalábbis nagyjából elrántania a dínó elől, ha már elsősorban a kajálásra koncentrál. A többiek támadásai pedig elég jól hátráltatják a dögöt. A T-Rex jellegű méretes izomtömeg kap egy kötöhártya gyulladást és még össze is zavarodik pluszban. Az üvöltésétől remeg ugyan a fél erdő, de legalább a monstrum téblábolni kezd támadás helyett. Eltrafál egy-két fát is, mert hát nem lát rendesen, meg hirtelen azt se tudja merre menjen. Blaine kellő távolságra jut Ansleyvel, de nehezen tudja nyugton tartani egyelőre. Ficánkol, mocorog és mindenáron próbálna Galenhez jutni. Maximum egy-egy perce tisztul ki kicsit a tudata, hogy felfogja mit is művel, de ez az állapot nem lesz hosszú távon tartható. Valamit mindenképpen kezdeniük kell majd vele. Sera észreveszi viszont, hogy a T-Rex jellegű dínó apró kis mancsain megcsillan valami apró tárgy. Gyűrűnek tűnik innen és ha Adora nem lenne njk verzióban, akkor biztosan felismerné, hogy ez bizony a nagyapja gyűrűje, amit nem talált meg, mint a többiek az elveszett tárgyaikat. Ahhoz viszont, hogy megszerezzék biztos, hogy nem lesz elég, ha csak dühösen és ingerülten ténfereg a T-Rex és rossz esetben az üvöltözéssel mást is idevonz, meg aztán Ansley állapota se segít sokat a helyzeten.
//Határidő: július 5., következő hozzászólás: július 6.
Adora: első sárga lap, negyedik igazolt hiányzás//
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-28, 21:06
Blaine jeleire tehát eléggé későn reagálok, bár ahogy elnézem a dínó figyelmét nem is én, hanem Ansley háztársunk kelti fel, amint tesz egy lépést az irányomba. Először is csak kérdőn, némileg szigorú pillantásokkal nézek rá és ingatom meg a fejem, mielőtt még a bestia lecsapna ránk. Amennyiben Blainéknek sikerül kimenteniük Ansleyt a támadás elől, én rögtön kezembe veszem a pálcámat, hogy a minket veszélyeztető bestiára szegezhessem azt. - Confundo!- kiáltom ki a varázsige nevét, amíg Seraphine is valamit kezdeni tud a másik pálcával. Nem most szeretnék dínóvacsora lenni, de amint tekintetem Ansleyékre siklik, s ha Blaine se tudja nagyon visszatartani, akkor kénytelen vagyok reflexszerűen elugrani előle, mielőtt rám vetné magát. Teljes döbbenettel nézek vissza a srácra, mint aki el sem hiszi mi történik körülötte. Pontosan ezért nem pártolom a vámpír társaim itt létét, ugyanis akármelyik pillanatban elveszíthetik a kontrollt és fenyegetést jelenthetnek számomra. Óriási nagy hiba... - Most komolyan?! Térj már magadhoz ember!- szinte füstölgő fejjel kiáltok Ansleyre, azon igazából nem is gondolkozva, hogy talán puszta szavakkal nem tudom majd lerázni magamról. A pálcám a kezemben továbbra is, hisz' a dínó összezavarása még nem biztos, hogy százszázalékosan működni fog, hosszútávon pedig kevésbé... Ám először jobb szeretném magamat megvédeni egy vérszomjas vámpír karmai elől és ha kell, párduc formámat is felveszem, ám ezt csak akkor, ha nagyon nincs más menekülőutam. Nem szívesen szednék szét valakit, de ha az életem múlik rajta, akkor kénytelen leszek tenni valamit.
//Confundo:
Konfúziós bűbáj Összezavarja a célpontot. Harry használta a Gringotts őrein. Hermione Granger használja a hatodik részben Cormac McLaggen-en a kviddicscsapat válogatásán. Az eredeti nyelven a zagyváló átok és a konfúziós bűbáj megegyeznek. A latin "confundo", összezavar szóból.//
Ansley Becker
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-25, 08:44
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-24, 16:21
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Nem én vagyok az egyetlen, akinek korai még a néma kézzel jelelés, őszintén Ansley se hiszem, hogy amiatt bújik el, inkább magától és Galen egyenesen zavarodottnak tűnik. Persze, vissza szeretnék jutni a mi időnkbe, megtalálni minden eltűnt tárgyat, de most, hogy az enyém meg van, az eső is elállt, aludtunk, annyira éhes sem vagyok, már sokkal bátrabban állok neki ennek az egésznek. Azért nem nevetek fel hangosan, hiába buggyanna ki belőlem, szőke vagyok, de nem buta, nem akarom elárulni a helyzetünket, ha valami komoly közeledik hozzánk. Csak összemosolygok Blaine-nel, aztán elbújok én is, hogy aztán döbbenten nézzem végig a hatalmas dínót, ami becsörtet közénk. Visszatartom a lélegzetemet is, ami légmágusként valamivel könnyebb manőver, de amikor Ansley ellépi magát, szó szerint, és az őslény nekiront nem bírok néma maradni. Kiszalad egy halk, ijedt sikoltás, miközben Blaine már a kezembe is nyomja a pálcáját én pedig egy-két pillanatig csak ijedten bámulom a helyzetet, mire rá nem jövök, hogy már nem vagyok teljesen harcképtelen. Blaine a vámpír képességeire támaszkodik, hogy kirántsa Ansley-t a dínó útjából, én pedig abban reménykedek, hogy a jellemünk a fiúval nem annyira ég és föld, hogy a pálcája ne legyen hajlandó a szolgálatomba állni. - Kérlek működj, kérlek működj... Melicio! - mondom gyorsan az első dolgot, ami eszembe jut, a kötőhártya-átkot, amivel annak idején Victor Krum átkozta meg a sárkányát a Trimágus tusán. Ötödikes voltam és ugyan szégyellném elmondani akárkinek is, de a tucatnyi lányok egyike, akik odáig voltak a Drumstrangos kemény külsejű fiúért. Nyilván annyi bátorságom se volt, hogy odamenjek hozzá, főleg, hogy láttam, hogy menekül a lányok figyelme elől és amúgy se volt időm szaladgálni utána a testvéreim mellett, hiszen azon a nyáron halt meg anya apa után három évvel, szóval... A lényeg, hogy ezzel az átokkal próbálom kizökkenteni a lényt, hogy a társaim helyett inkább egy jó nagy fának menjen neki vakon. Eddig a legtöbb alkalommal amikor valamibe beleütköztünk elveszett tárgy is volt nála vagy a közelében, szóval nyitva tartom a szememet, de nyilván az első az, hogy mindannyian nagyon gyorsan eltűnjünk ennek a T-rex-forma dínónak a közeléből. A kicsik falkában jártak és fogalmam sincs, hogy az ilyenek egyedül vadásznak-e, vagy többen, de nagyon nagy bajban leszünk, ha több is megjenelik, sőt, már most is eléggé bajban érzem magunkat!
// Kötőhártya átok (SVK: 35 pont, Varázserő: 35 pont): a szemben súlyos és fájdalmas gyulladást lehet vele előidézni//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
- Azért itt vagyok, ha kellek. – Felelem barátságos mosollyal, és csak semmi udvarlás. El vagyok kötelezve Reese iránt, és lássuk be; apám jó embernek, nem kicsapongó ifjoncnak nevelt. Segítőkész vagyok, még ha bizonyos mértékben komolytalan is, a munkámat, a gyógyítást nagyon is komolyan veszem. Fél szemmel azért a jövőben is követni fogom Seraphine itteni pályafutását, pálca nélkül nem a legkönnyebb neki, a képességei meg a familiárisa inkább kiegészítő eszközök, semmint a problémamegoldás kulcsa. Ahogyan a szöszi lányka felnevet, azért vigyorogva a szám elé illesztem a mutatóujjamat, hogy nem viccelek, de ha itt elrontja a kommandózás álcáját, könnyen ráfaraghatunk. Galen szavaira is sürgetőleg intek, mintha a háztárs nem lenne képben, de mégsem ő a probléma, hanem Ansley, aki már kezdi teljesen eszét veszteni. Most ébredek csak rá, hogy milyen jól jártunk a szőkével, hogy már korábban megéheztünk, lévén így folyamatosan szinten tudjuk magunkat tartani. Ellenben Ansley hirtelen csap át vérengző bestiába, ami most szinte az öngyilkossággal egyenértékű, ha a csapat egységét nézzük. Én még nem varázsolok, mert nem látom értelmét minden ellen protegoval védekezni, viszont csak félig bújok el, a fa mögül kandkálok ki, mert az idióta vámpír immár teljesen el van borulva. Seraphine kezébe nyomom a pálcámat, hiszen valamilyen szinten együtt mozgunk, remélem a varázseszköz „sejti”, hogy nem mondok le róla. Odapattanok Ansleyhez, és úgy ahogy van, felkapni, elrongyolni vele a távolba, hátha addig a többiek el tudják terelni a dínó figyelmét. Ha kell, kiütöm Ansleyt egy atyai pofonnal, hogy ne hadonásszon, ne akarjon most mindenképpen vámírpnak lenni. Igyekszem úgy mozogni, hogy ha kell, lefogjam a srác végtagjait menet közben, és ne kenődjünk fel valami fára. Fókuszáltan, összeszedetten cikázok, hogy ha a dínót mégse sikerülne a többieknek ártalmatlanná tenni, akkor ne mi legyünk a vacsora. Serának most sokkal nagyobb szüksége van a pálcára, remélhetőleg tud vele élni. Ha véletlenül visszaérünk egyszer a mi időkbe, nem is tudom, hogy mihez kezdjek, hatalmas alvás, jó nagy kajálás, vagy egy vödör kávé? Végülis mind jöhet, opcionális a sorrend.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-22, 10:14
A hívogató dallam
A kis csapat ügyesen teszi, hogy fedezéket keres. Akadnak bőven nagyobb fák, amik mögött elbújhatnak. Talán a nagyobb dínó a repkedőket látta a távolból és úgy gondolta valami dögöt vadásztak le és az keltette fel a figyelmét, hogy egyértelműen feléjük tart. Méretes, több méter magas, két lábon jár, tömve izommal és egyáltalán nem tűnik barátságosnak a kiálló szarvakkal a fején. Szaglászni próbál, de annyit azért tudhatnak a hüllőfélékről, hogy nem a legjobb a szaglásuk, a hallásuk persze annál kiválóbb. Ansley gólemei már nincsenek sehol, régen idézte őket, több óra eltelt azóta, aludtak is egy sort, úgyhogy már kámforrá váltak, azt viszont határozottan érzi, hogy mivel ő az egyedüli vámpír, aki még nem evett, most már kezd eluralkodni rajta az éhség. Ahogyan Galen visszatér hozzájuk akaratlanul is újra és újra a fiúra siklik a tekintete. Szinte a fülében hallja a szívverését és hiába ivott egy kis vizet, mégis csak kezd kiszáradni a szája. Ez épp elég lehet egy óvatlan mozdulatra, ami arra ösztökéli, hogy lépjen egyet és ezzel megreccsenjen egy ág a lába alatt, hiába van a méretes dínó már szinte mellettük. Hangos üvöltés töri meg az erdő viszonylagos csendjét, ahogyan a T-rex jellegű dög észreveszi Ansleyt és naná, hogy egyből felé is kap, ami a kis távolság miatt elég veszélyes mozdulatnak tűnik a többiek számára is. Talán ebből is sejthetik, hogy ez nem valami gyakorlati képzés lehet, hiszen akár még annak is meglenne az esélye, hogy a dög simán ketté harapja Ansleyt. Talán csak a vámpír reflexei mentik majd meg, hogy kitudjon térni, vagy legalább annyira elmozduljon gyorsan, hogy ne érje halálos támadás. A pálcáját nincs lehetősége ilyen gyorsan mozdítani még, ha a kezében van is. Az előtörni készülő vérszomj túlságosan elvonja a gondolatait a logikától.
//Határidő: június 28., következő hozzászólás: június 29.
Ansley: dobj kétlek a hozzászólásod előtt a kockadosábok fórumába egy hat oldalú kockával: 1-3: Sikerül elugrania a dínó elől, de tovább is indul megtámadni Galent, nem törődve a veszéllyel. 4-6: Nem sikerül elugrania, a dínó belekap a karjába, hátraesik, a többiek védelmére szorul.
Adora: első sárga lap, harmadik igazolt hiányzás//
Az utolsó bűbájom azért egész érdekes időzítéssel megy végbe, s ahogy ismét az edzőterem padlóján kötök ki, egy pillanatra azért végigtaperolok magamon, hogy megbizonyosodjak arról, mindenem megvan. Végtagok, óra és a többi... Egyedül azt furcsállom, hogy a pizsamám egész tiszta állapotában van rajtam és még csak nem is bűzlik a vadon undorító szagától. Azért itt-ott biztosan én is izzadtam rendesen, de ennek mégsincs semmi nyoma hála Merlinnek.
//
//
