2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az akadémia egyik legnagyobb terme, bár azért a Nagyteremnél természetesen kisebb. Az edzőterem főként erőnléti edzések helyszínéül szolgál. Külön kis területek vannak itt berendezve, ahol mindenki megtalálhatja a neki legszimpatikusabb részt. Vannak matracok, ahol akár nyugodtabban meditálni is lehet, ha épp csendesebb a hely, de akadnak súlyok, bordásfalas rész is. Sőt úgy tűnik, hogy tényleg mindenre gondoltak, ugyanis mágiával kicsit megbuharált mugli edző gépek is akadnak, mint például futópad és társai. Aki tehát egy kicsit erőnléti tekintetben fejleszteni kívánja magát az itt bátran megteheti. Az egyik sarokban még egy régi zenegép is helyet kapott, ha túl nagy lenne a csend, netán valaki jobban szeret izzadni zene mellett, mint nagy csendben.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-21, 12:24
Elátkozott zenegép & Dínók
Blaine ötlete az éjszakai bevetés kapcsán elindítja agyamban a vezérhangyát. Nem tűnik olyan hihetetlennek a dolog, de persze erre egyelőre semmilyen bizonyítékunk sincs. Talán, ha nem lennék kialvatlan és ennek okán kissé figyelmetlen könnyebben meglátnám kiképzőink kezeinek munkáját az átkozott zenegépen, de így csak egyetlen cél lebeg a szemem előtt; a hang megszüntetése. Ami bár sikerül, sokkal rosszabb helyzetbe sodorjuk magunkat. A kezdeti sokk hamar felébreszt, s indulhat is a vesszőfutás dinópajtásékkal. Nem éppen a legjobb péntek esti elfoglaltság, de jelenleg ez a legkisebb gondom. A többiekhez képest nem vagyok valami sportos, így egyedül valószínűleg már rég a földdel egyenlő lennék…Itt aztán tényleg komolyan veszik a fizikai kiképzést. Szóval majd valahogy meg kell hálálnom a Mardekáros srácnak, hogy nem hagyott ott dinóeleségnek. Bár lehet, hogy ezek nem is húsevők, be kell valljam; sosem érdeklődtem különösképpen a már kihaltnak titulált állatok iránt. Anya munkájából adódóan mindig is közelebb álltak hozzám a lények, mint az emberek vagy a tárgyak. Így simán felismerem, hogy menekülnek valami elől, amit meg is osztok a többiekkel. Bár lehet, erre már maguktól is rájöttek. Őszintén, inkább örülök annak, hogy nem kell tovább koptatnom a lábaimat, már kezdtem fáradni, s így legalább megpróbálhatom kideríteni, hogy mégis mi a jó Merlin elől menekülhetnek. Úgy pásztázom a mögöttünk lévő tájat, mintha az életem múlna rajta, s talán így is van. Megfordul a fejemben, hogy belemásszak egy dínó agyába kideríteni, hogy mitől majréznak ennyire, de gyorsan elvetem az ötletet. Még „rendes” állat fejébe se kutakodtam soha, nem biztos, hogy képes lennék megérteni őket. Azt gondolnánk, hogy mivel egyszerűbbnek titulált lények, így nem probléma az ilyesmi, de én tisztelem az állatokat, tudom mennyivel komplexebbek, mint mi emberek. - Fel kéne szállnunk a hátukra. – Mondom inkább csak Blainenek. Az esélyeink az erdő elérésére elenyészőek. Ha pedig valami még durvább jön mögöttük akkor igazából a minimális túlélési potenciálunk is semmissé lesz. Helyzetemből adódóan könnyen előveszem a pálcámat, így tudok amolyan tesztként kiküldeni egy varázslatot. - Reducio* - Igyekszem pontosan megcélozni az egyik dinót, de közben próbálom úgy irányítani a varázslatot, hogyha nem sikerül eltalálnom akkor egy mellette lévőt érje. Akár sikerül akár nem igyekszem a nyomunkban is hagyni egy védő varázslatot*, hogy legalább lelassítsam azt, aki/ami közeledik hozzánk.
//Sikerült a dobás. *Reducio: Zsugorító bűbáj, a célpont mérete csökken. *Védő varázslat = Salvio Hexia: Védelmet nyújt a külső támadások ellen. Hermione Granger és Harry Potter használják a táborhelyük biztonságossá tételére a 7. részben.
Why are you so serious
love
?
Don't you know how to have
fun
?
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-18, 22:04
Vetek egy szúrós, kelletlen pillantást a többiek irányába. Valamiért úgy érzem megint én lettem beállítva a baj forrásának, holott igazán kinyithatná némelyikük a csipáját legalább annyira, hogy lássák mekkora nagy csapdába is sétáltunk bele. Nem véletlen szólalt meg az a zenegép az éjszaka közepén. Nem véletlen tűntek el a cuccaink. Ráadásul most még azt is hajlandó vagyok elengedni, hogy meggyanúsítsam valamelyiküket a zsebórám ellopásával. Egyértelműen valami zajlik a háttérben, s nekünk csak annyi lesz a dolgunk, hogy kijussunk valahogyan innen. Vagyis nekem az lesz az első. Az, hogy a vámpírcsapat mit csinál, engem rohadtul nem érdekel. Ezért sem pocsékolok több szót a menekülőkre, másrészt én sem akarom, hogy agyon legyek taposva egy dínó által. Szerencsére semmi különös nincs velük kapcsolatban, vagyis egyszerű kőkori teremtményeknek tűnnek, akik menekülhetnek valami sokkal nagyobb elől. Remek... A szaladás közepette Serpahine és Ansleyhez hasonlóan én is egy kidőlt, vaskosabb fa mögé szökkenek, a párostól jó pár méterrel balra. Hátamat a fa törzsének vetem, majd a pizsamanadrágom oldalzsebébe csúsztatott pálcámért nyúlok azonnal, hogy egy Protego Maximát vonhassak fel magunk köré, ezzel megóvva Seraphinet és Ansleyt az esetleges dínó talpak ellen. Épp csak akkorát, hogy az elérje a párost és ne lógjon ki túlzottan a fa törzsétől, hogy ezek a nagy darab lények azért mégse rohanjanak neki egy falnak és essenek egymásnak a végén, ki tudja milyen hatással van rájuk egy mágikus pajzs... Most már senki se mondhatja, hogy én csak magammal foglalkozok... Azért még háromszor meggondolom, hogy velük tartsak e, miután ezek a dögök is eltűnnek, de bízzuk ezt a jövőre és a sorsra, hogy nem itt fogunk kilapulni, mint holmi palacsinták...- Először essünk túl az első hullámon, aztán ráérünk megint szaladni, de nem tudom ti hogy vagytok vele, én nem fogok az örökkévalóságig rohanni előlük.- szólok a kettőnek már-már morogva a végső szavakat. Még mindig inkább a saját fejem után megyek, mintsem másoké után. Megfontolom azért, amit Seraphine mond és még mielőtt a csapat dínó elérne minket átveszem animágus formámat, majd ha tudom, akkor kiszagolom a levegőből, hogy ezeken a dinoszauruszokon kívül is van e más itt és talán ha van valami baljós szag, mint például vér... Amitől esetleg nekünk jobban kellene tartanunk. Ettől függetlenül én kivárom, ameddig átugrálják a fatörzset mögöttünk.
//Sikeres dobás, a pálca nála van
Protego Maxima Egy védőfalat teremt.
Animágus Jaguár I. szint//
Ansley Becker
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-17, 10:35
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-16, 11:01
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Kicsit gondolkozva nézek még a robbanás előtt Blaine-re, végül is lehet, hogy ez is valamilyen kiképzés része, amire szándékosan nem készítettek fel minket, hogy megnézzék hogyan reagálunk. Valamilyen szituációs gyakorlat. Rendben is lenne, ha nem jönne a szippantás és nem lennénk hirtelen dínók között, ami teljesen abszurd! Galen kiakadására egy kicsit az ajkamba harapok, de nem igazán jutok sokáig, mert a ruhám tisztogatásával törődök, aztán egyre erőteljesebb lesz a dübörgés. - Az nem segít, ha veszekszünk, lehet, hogy mindkettőtöknek igaza van, csak... - ne pörkölj meg minket, folytatnám, de már nem tudom. Elkezdünk szaladni és a nagytestű lények csak jönnek és jönnek, hiába tűnnek növényevőnek, ez csak annyit jelent, hogy megenni nem fognak, miután halálra tapostak. Blaine Adorát menti, talán azért, mert a ő a legfiatalabb és rajtam kívül az egyetlen lány. Talán a bizalom jele, hogy nem velem foglalkozik, hanem rám bízza, hogy oldjam meg, hiszen én is vámpír vagyok, elméletben gyors és ügyes. Az pedig megint egy más kérdés, hogy én nem vagyok olyan könnyű, mint a vöröshajú lány. Ahogy az egész csapat rohan - remélhetőleg Ronan is, amikor rájön, hogy túl lassú lenne varázsolni - és meglátjuk a kidőlt hatalmas fákat, egyértelművé válik, hogy azokat használhatnánk sáncnak. Valószínűleg nem olyan egyszerű átugrani őket, ha egyszer olyan nagyok, hogy a tövükben elbújhatnánk, szóval ha nem tudnék elég gyorsan átmászni, akkor megpróbálom megkerülni azt, amelyiknek a legközelebb van a vége, hogy lélekszakadva elbújjak a familiárisomat szorosan magamhoz szorítva. Akár mászok, akár kerülök, ahogy becsúszok a fedezékbe a pálcám fennakad valamiben és egyik pillanatról a másikra olyan távolra pördül, hogy esélyem sincsen értemenni, hiába vagyok biztos benne, hogy bármelyik pillanatban ripityára törhet a nagytestű lények súlya alatt. Ereklyevadász vagyok, tisztelem a varázstárgyakat, de akkor is inkább a pálca, mint én... - Basszus, ne... - nyögök fel, de hát nincs mit tenni, mindig is tudtam, hogy szerencsétlen vagyok, a fél életem szerencsétlenségek sorozata. Azt hittem, hogy Sasha visszatérésével és azzal, hogy a saját kezembe vettem a sorsom majd megtörik az átok, de ezek szerint nem. - Lehet, hogy ők átugranak minket, de ha valami kergeti őket és észrevesz minket még mindig bajban leszünk! - mondom, vagy kiáltom, a hangzavartól függően lényegében akárkinek, aki a fatörzs tövében a közelembe kerül.
// Vámpír (harapott) I&II: "1,5-szer olyan gyorsan gyógyul és a gyorsasága, ereje is 1,5-szerese, mint egy átlag embernek." és "Emberi alakban ugyanolyan gyors, mint vámpírként." //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Vélhetően összekevertem két magas srácot, és az elejétől kezdve nem is Ronannal vagyok egy szobában, a nagyteremben történt fél másodpercet leszámítva nem találkoztunk, nem söröztünk, nem beszélgettünk, a felső ágyon valaki teljesen más illető van, így amikor érkezik, semmilyen reakciót nem vált ki belőlem. A zenegépet mustrálva én a sima lekapcsolás mellett lennék, bíztatóan mosolygok Seraphine-re, mindketten vámpírok vagyunk, de nem csak ez a közös kapocs. Bátorít, hogy valamiért mégiscsak maradjak, vagy legalábbis ne hátráltassam a többieket. Nem ellenséges, és én sem vagyok vele az, egyébként sem szokásom. – Vagy.. eleve ők állították a csapdát amolyan éjszakai bevetésnek. – Vélekedek, nem javítom ki, hogy én nem hagyom magamat képezni, szegény Reese kapcsán még maradok egy nagyot, mert ha én is lelépek, talán úgy érzi, hogy tényleg nincsen értelme az egész rendszernek, hiszen bárki megsérülhet. A tűzgolyós incidensen nem érek rá háborogni, átesem a társaimon, de a helyzetre való tekintettem, már lépek is feljebb, mentegetőzni viszont most nincs idő Ansley vagy Galen irányába, mert a ténylegdínók rohadt gyorsak. Adora ujjaival a tenyeremben cikkcakkozunk, hogy ne legyünk matricák a növényevők talpa alatt. – Jobbra! – Remélhetőleg Adora most ösztönösen követi a mozdulatomat, amivel rántok egyet a kezén, de tényleg csak, hogy el ne essen. Azt, hogy a többiek mit tesznek, csak remélni merem, lévén én mozdultam először, talán elől is vagyok a lánnyal. Vámpírként esélyem lenne, így gondolok egyet, és még szaladás közben mégiscsak elegedem Adora kezét, hogy egy pillanat alatt derékon kapva az ölembe vegyem, úgy spinteljek vele tovább a növényevő dínóktól inkább jobbkézfelé. Vékony, de szikár alkat vagyok, amin a vámpír lét csak javított, nem nézek hátra, és ha csak Adora le nem rúg magáról, akkor a karjaimban vele keresek valami menedéket. Így, hogy már mindkét keze szabad, és van nála pálca, hátha hátra tud lőni, ha a nyomunkba eredne valami. Rólam eddig is köztudott volna az iskolában, hogy mi vagyok, így nem félek bemutatni is. Fizikálisan most nem változom át, emberként is valamennyivel komolyabb tudok lenni, mint mások.
//vámpír I: gyorsasága, ereje is 1,5-szerese, mint egy átlag embernek. Emberi alakban ezek az értékek feleződnek, de mégis jobbak, mint egy átlag embernél.//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-15, 13:46
A hívogató dallam
Sera sikeresen letakarítja a ruháit, így az a kevéske por is eltűnik, ami az esős miatt oda került. Fa sajnos nincs a közelben, legalábbis álló, amire fel lehetne mászni, és hát Ansley jól logikázik valószínűleg se perc alatt kidöntenék, azért is a tiszta terep. Az erdő jóval arrébb van, ha megpróbálnának oldalra kanyarodni akkor úgy kapná őket oldalba a csorda, mert elég sokan vannak és gyorsan, nagy területen közelednek. Ansley pálcája meg van és mindenkinél ott van, aki eleve hozott magával, amikor kikelt az ágyból. A vámpír képességei is működnek. Annyi egyébként Galennek és mindenkinek egyértelmű, aki kicsit is járatos a történelemben, hogy a lények nem különleges bestiák, hanem szimpla dínók. Akinek van róluk ismerete, annak az is egyértelmű lehet, hogy azok, amelyek most épp letaposni akarják őket növényevők, habár persze ez nem jelenti, hogy veszélytelenek a méretük miatt és akadnak köztük azért tüskés, vagy szarvas példányok is. Az is sejthető, hogy nem csak hobbiból futnak, netán kőkorszaki dínófutóverseny szemtanúi a tanoncok, hanem ezek a lények bizony menekülnek valami elől. Ahogyan futnak azt szúrhatják ki, hogy a sík terepen bizony akad egy-két, jó eséllyel még régen kidőlt fa, amiket a lények jó eséllyel átugranak majd, vagy kikerülnek. Az erdő viszont elég messze van, hogy legyen esélyük elérni és ahhoz ők elég aprók, hogy őket is kikerüljék a dínók. A mágiájuk egyébként érzékelhetően teljesen rendben van, de ez már Sera takarításából is sejthető volt. Adora nem tudja pontosan belőni, hogy hová futnak a dínók, mármint hogy egyenesen előre az fix, de nem pont őket támadják, vagy ilyesmi, inkább csak fejvesztve menekülnek. Ha ismeri valamelyest a vadállatok viselkedését, akkor nagyjából olyan lehet számára a futásuk, mint a gazelláké, akiket orszlánok üldöznek és cserkésznek be épp. Ronan varázslata sajnos nem jön létre elég gyorsan, mivel inkább elemi mágia, mint sem átok, vagy átváltoztatás. A repedés ugyan elkezd végigfutni a talajon (ha tényleg nála a pálcája ld. lent), de azt egyből érzékelheti, hogy túlságosan lassú a folyamat ahhoz, hogy bevárják.
//Határidő: március 21., következő hozzászólás: március 22.
Ronan: első sárga lap
Kérlek a következő hozzászólás előtt dobjatok kockával a kockadobások fórumába és ez alapján cselekedjetek. A célszám: Szerencse+70 Akinek sikerül megdobni, nála van a pálcája, akinek nem, az nem hozta magával, amikor felkelt, vagy eltűnt az ugrás alatt.//
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-15, 03:53
Dinók az Akadémián
"A dinoszauruszok azért haltak ki, mert nem volt űrprogramjuk... Oké és nekünk mink van?"
Nem vagyok a szobánkban így Blaine nem hallhatja sem a hangos szuszogásomat amit alvás közben képes vagyok produkálni, se nem láthatja a felső ágy besüppedését, hiszen nincs rajta a súlyom és még csak a megszólítására sem jön válasz. Igazság szerint töltődni voltam amihez egy alkalmas vizes részt kerestem. A vissza vedlés azonban már bajos volt, mert hogy eltűnt a sellőékszerem, vagyis a karkötőm... Hogy rohadna meg... De legalább a ruháim megmaradtak meg úgy minden más amivel segíthettem a szárítkozást. Mivel a térdemig mágikus ezüsttel van pótolva a bőröm, -aminek amúgy az életemet is köszönhettem a Katedrálisos incidens során- így azon felül szükséges vízzel kontaktba kerülnöm az ékszer nélkül, hogy bármi említésre méltó történjen, de ez akkor sem buli így. Sőt.. Egyikünk se tudta levenni az ékszert, sem én sem Ronan. Nekem ez akkor oldott fel valamiképp, amikor anyámat kimentettem egy baleset során vitorlázás közben. Azóta féltve őrizgetem ezt az információt, meg úgy mindent amit ezzel kapcsolatban megtudtam, de az ékszer nélkül nagyon hamar semmissé válhat minden. Szóval amint tudom, össze vakarom magamat és keresni kezdem azt a nagyon is fontos vackot, közben pedig a fülembe nyomakodik egy irritáló dallam. Mikor pedig már nem hallom a saját gondolataimat miatta, döntök arról, hogy jó legyen! Megkeresem a forrását és elkussoltatom, csak had találjam meg utána a cuccom! Amúgy melegítő nadrágban vagyok, edzőcipőben, mihelyt újra volt mire felhúznom, egy trikó meg a melegítő felsője. A pálcámon nálam van, azzal indultam el eleve. Nagyjából mindenről is lemaradok, hogy ki hogyan próbálja leállítani azt a... zenegépet? Alig van időm felmérni hogy mi a fene történik, hogy hányan ide érkeztek, épp hogy elcsípem, hogy mindenki keres valamit, hogy Blaine felém indul én meg ezzel egy időben felé... és már érzem is a rántást én is. - Mi a... - fújtatnám ingerültebben, de a rántás belém fojtja a szót és valami nagyon furcsa helyen köp ki mindannyiunkat. Hamarosan pedig talajt fogunk. Én nos minden kecsességtől mentesen hasalok el meg gurulok párat, kezeimet a fejemet védve húztam fel reflexszerűen. De azt hiszem a fejfájás, vagy fülzúgás a legkisebb problémám. Egyrészt valamivel távolabb értem földet a többiektől úgy a menetirány mellett inkább, másfelől mivel a földön támaszkodom meg, nem nehéz felfedeznem hogy szinte reng a föld valamitől. És pár pillanaton belül az is kiderül, hogy mi miatt! Talpra szökkenek és elsőre komolyan nem esik le, hogy futni kéne de nagyon durván. Oké láttam már furcsa dolgokat, de hogy épp dinók rohanjanak meg minket az számomra meglehetősen.... módosult tudatállapotot sejtet, pedig esküszöm nem élek ilyesmikkel... De mivel nagyon nem tűnik álomnak a dolog így példát veszek a többiekről és megpróbálom beérni őket az oldalvonalon. Közben lendül a pálca a kezemben, és az utolsó tagunk mögött még mielőtt a csorda beérhetne minket egy magasabb földsáncot igyekszek emelni. Vagyis egy törésvonalat létre hozni a talajban, ami a dínóknak ugrató lehet, nekünk meg fedezék. Ha össze jön, utánuk üvöltök elég határozott hangon ameddig még megtehetem és van esély rá, hogy meghalljanak mind - Húzódjatok a sánc tövébe!!
//Átváltoztatástan: 20 pont Sötét varázslatok kivédése: 40 pont Terepformáló varázslat - kitalált varázslat: a terepviszonyokat kedvezőbbé alakítja szükség esetén. Csak a rendelkezésre álló anyagok felhasználásával.
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-14, 11:44
Elátkozott zenegép & Dínók
Egy pillanatig fellélegzek, amikor alább hagy az a megbabonázó zene. Nem volt túl kellemes, bár talán csak azért, mert álmos vagyok. Ellenben arra, hogy Herbs tűzgolyóját nemes egyszerűséggel magába nyelte igencsak kinyílik a csipám. Lehet nem kéne mindenféle mágiával bombázni, mert a végén még magába szívja és csak erősebb lesz… - Biztosan megoldjuk. – Biccentek Serának. Mert így is gondolom; addig nem hagyom el a létesítményt, amíg meg nincsen a kedvenc gyűrűm. Ám az elhatározást el kell napolnom, mivel sokkal égetőbb problémának tűnik a zenegép, ami most már nem zenét, hanem erősen szétesésre hajazó hangokat hallatt. Remek, ennél még az előbbi is jobb volt. Először automatikusan arcom elé emelem a kezem, amint meghallom a robbanásszerű hangot, de mivel nem érzek semmilyen mozgást, így kilesek mögüle, s pont tanúja lehetek ahogy, magába szívja a darabokat és nos, minket is. Furán ismerős érzés… Nagyot nyekkenve érek földet és semmi kedvem sincsen megmozdulni, mindenem is sajog. Tanultam esni, de nem igazán volt felkészülve arra, hogy hajnalban beszippant egy mágikus zenegép és ledob a…hol is? A zsibongó fejem nehézkesen fogja fel az egyszerre történő eseményeket; a dübörgés, a felém kinyúló kéz, amit persze reflexből megfogok, s hogy lerántanak és még futnom is kell. Hányingerem van ettől az egésztől. Még a lélegzés is nagyon nehéz, mintha tele lenne párával a levegő. Futás közben teljesen Blainre hagyatkozom, igen most jöttem rá, hogy ő fogja a kezem, így végre hátra tudok nézni, hogy mivel is van dolguk… - Ezek…ezek dínók? – Kérdezem nevetségesen magas hangon. Nem tudok uralkodni a meglepődött hanghordozásomon, ami kis félelemmel és sok adrenalinnal keveredik. Amíg még hátra nézhetek megpróbálom kitalálni, hogy merre tartanak; minket követnem vagy valami más felé mennek? Ha kitalálom, azt megosztom a többiekkel is. Előre fordulva tovább loholok, bár egyre nehezebb ebben a sűrű levegőben bármit csinálni. Szabad kezemmel elkezdem keresni a dolgaimat, hogy mi van nálam mi nem. Jó lenne, ha legalább a pálcám meg lenne, azzal már lehetne valamit kezdeni.
Why are you so serious
love
?
Don't you know how to have
fun
?
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-12, 17:19
Nem feltétlen örülök annak, hogy az éjszaka közepén a zsebórám tolvajának megtalálásával kelljen foglalkoznom. Meg aztán itt van ez a ricsaj is, ami az edzőterem felől hallatszódott, én pedig nem vagyok rest, egy bűbájjal neki is esek, egyedül a füstfelhővel nem számolok, bár valami azt súgja ez nem én voltam. A varázslatomat könnyedén elnyeli ez a zenegép és úgy látszik egyre szorultabb helyzet elé is fog állítani minket hamarosan. - Egyértelműen mágikus tárgyról van szó, mert...mert olyan nem létezik, hogy egy ócska zenegép csak úgy benyelje azt a tűzcsóvát, mintha mi sem történt volna.- jegyzem meg morgolódva, s bár a zene abbamarad, a zsebórám még mindig nem kerül elő. Teszek egy óvatos lépést hátra mielőtt menekülőre akarnám fogni, mert most vagy ránk robban az egész terem, vagy valami rosszabb... De egyértelmű, hogy egy ilyen jelenség nem jelenthet jót. Mire kettőt pislognék, addigra viszont már mindannyian beszippantódunk ebbe a... Fogalmam sincs mibe. Megérzem háztársamat landolni rajtam és Anseyhez hasonlóan tolom le magunkról Blaine-t. Rögtön fel is állok a fűből, hogy aztán a napsütötte rétre vezethessem tekintetem. Blaine szavaira azért felháborodok egy kicsit és szúrós pillantással nézek vissza rá.- Ne hogy azt feltételezd, hogy ez az én hibám?! Nézz csak körül, szerinted egy egyszerű zenegép, majd az én mágiámtól pont ide dob minket? Amúgy is, nektek egy kicsit sem volt gyanús, hogy mindannyian belesétáltunk a csapdába? Ez lesz az! Egy csapda. Mi másért tűntek volna el a dolgaink és szólalt meg a zene?- gondolkozok el egy kicsit fel-alá mászkálva, nem is foglalkozva azon, hogy hol is vagyunk jelenleg, mert figyelmem még mindig az eltűnt zsebórám helyének megfejtése körül forog. Legalábbis forogna, de a dübörgést lehetetlen nem érezni. Kicsit leblokkolok a porfelhő közeledésére és nagy valószínűséggel én indulok el utolsónak a nagy döbbenetben, ám mielőtt még megtenném, megpróbálom elemezni, hogy mégis milyen lényekkel van dolgunk. Esetleg a Bestiamester szakon már sikerült ismeretetőt kapnunk róluk és találhatok is egy megoldást a legjobb menekülőútra. Ha persze nincs elég időm, akkor én is teljes gőzzel rohanok a többiek után, egyelőre még emberi formában, ha pedig szükséges, akkor később felveszem a jaguár formámat, amennyiben túlságosan lemaradnék.
Ansley Becker
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-11, 18:09
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-10, 21:51
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Blaine nem veszi magára, hogy ő az első gyanusítottam, sőt még neki is mehetnéke van, szóval ha nem is tudjuk, hogy ki folyik itt, nagy az egyetértés az idecsődült kadétokkal. A sok eltűnt tárgy egyáltalá nem bíztató, ha valamiféle besurranó tolvaj ment végig az egész kaszárnyán, akkor nem tudom mit is gondolhatott, mert ha én nem is vagyok olyan gyakorlott nyomkövető, az egyszerűen lehetetlen, hogy egyikünk se akadjon rá vagy együtt ne találjuk meg... És akkor nagyon csúnyán számon lesz kérve, mert úgy tűnik mindenkinek valami fontos tűnt el. A nyakamat egészen üresnek és meztelennek érzem a McCaine medál nélkül és az elvárások is kellemetlenül nyomasztanak, tényleg aludnunk kéne, de... - Aurornak képeznek minket, meg fogjuk találni őket... - szólalok meg, ahogy legtöbben csatlakoznak a zenegép matatásába és a szenélyes tárgyak listázásába. - ... ugye? - toldom hozzá egy bizonytalan mosollyal, ami erőteljesen az arcomra fagy, ha repülba tűzgolyó, de akkor is, ha nem, hiszen a zenedoboz elkezd füstölni és olyan mintha robbanni készülne. Reflexszerűen akarnék fedezékbe ugrani és a familiárisom pedig pajzsot felvonni, de ahelyett, hogy kifelé törne az egész mindannyiunkat beszippant és... Nem sikerül azt a fene nagy vámpírügyességem kihasználni, nem érkezek tisztán, de egy pillanat alatt talpra kecmergek, hogy a pálcámmal azonnal elkezdjem a növényzettől és földtől összepiszkolt ruhámat és tenyeremet tisztogatni, mielőtt még körbenéznék a helyen, ahova érkeztünk és ahol nagyon is nappal van. - Még is hol vagyunk? - bukik ki belőlem, miközben leárnyékolom a szemem és Blaine már rá is fog Adora kezére és elkezd szaladni. Nekem egy-két másodperccel később esik le, hogy ez a dobogás honnan is jön és egészen elakad a lélegzetem. - Átfogalmazom... Még is mikor vagyunk?! - szalad ki a számon, mielőtt én is megindulnék futólépésben, hogy menedékre leljünk, esetleg felmásszunk egy fára, hiszen legjobb tudomásom szerint az ilyen nagytestű lényeknek az nem az erőssége. Nem vagyok kifejezetten antropológus, hiszen abban a korban, nos, nem igazán voltak mágikus ereklyék, amit vadászhatnék, de néhány alapvető ismerettel rendelkezem talán, legalább annyival, hogy melyik húsevő és melyik növényevő. Azt persze nem tudom, hogy mások mennyire vannak képben, például egy bestiamester. Szóval futás közben szívem szerint egy fára kúsznék fel, hogy onnan nézzem végig a vonulást és mérjem fel a terepet, de a többiektől nem akarok elszakadni, ha valakinek jobb ötlete van.
// Egyszerű takarító bűbáj a piszokra a ruháján, tenyerén, amit felszed az érkezés alatt. Varázserő: 35 pont, Bűbájtan: 15 pont //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Ahogyan a zenegép mellett ácsorgok, némiképpen ásitozva a tarkómat vakarom, gyűlnek szépen körém a diákok. Talán félreérthető is a helyzet, nem csoda, hogy Seraphine is pont engem céloz meg, nem csak a korábbi csapatversenyes ismeretség miatt. Kissé álmoskásan, de azért vicceskedve bököm oldalba. – Az lett volna a sértés, ha valaki mást tippelsz be. Ha előre eltervezzük, akkor lett volna hozzá ingerem. Így.. inkább menjünk. – Egyezek bele, de ő is a nyakláncát keresi, meg az érkezők is elhagytak valamit, azért gyorsan ellenőrzöm, hogy legalább a pálcám megvan-e még. – Nyalánc, gyűrű, zsebóra? Valami ékszertolvaj lehet.. – Vagy magamban hozzáteszem, hogy olvastam már ilyen legendás lényről, aki minden csillogót ellop, megeszik, és egyre csak nagyobb lesz tőle. Ha erről van szó, akkor valami csalival elő lehetne ugrasztani a rejtekhelyéről. Viszont az egészet cáfolja, hogy minek szól akkor a zenegép. – Hééé! – Lépek hátra, magammal vonva a hollóhátas lányt, amikor a háztársam odavágja a tűzgolyót, már ha vágja, hogy aztán a varázslatok hatására a zenegép elhalkuljon,s füstölögni kezdjem. – Olyan az egész mintha.. Mintha.. – Nem tudom szavakba önteni, mert inkább aludnunk kéne, nekem ugyan nem fáj a fejem, de ha a zene a nyakunkra hozta volna a kiképzőket, akkor még ránk foghatják, hogy mi csináltuk. Nekem nem gond, legalább végleg szabadulok innen, ám a társaimat nem akarom a kidobás szélére sodorni. Tanácstalanul tekergetem a nyakamat, végre meglátom Ronant is közeledni, már éppen indulnék felé, hogy neki is eltűnt-e valami ékszer, amikor a mosógép elkezd centrifugálni, azaz a zenegép fekete lyukként roskad magába, s szippant minket is be. Valahol Galen és Ansley hátán érek földet, utóbbinak beletérdelve a bordáiba, ahogyan lekászállódok róluk. – Varázslattal bombázni valamit.. Nem kell mindent rombolni.. – Csóválom a fejemet, mert lehet, hogy beindítottak valamit, amit nem kellett. Mindenesetre a dübörgő hang irányába fordulok, hogy eltátsam a számat. – Basszus! Talpra! – Nyújtom a kezemet, s húzom fel Adorát, hogy el se engedve a kezét fotólépésbe kapcsoljak a lánnyal. Nem tudom, hogy minket üldöznek-e, vagy valami elől menekülnek, de jobban járunk, ha mi is felhúzzuk a nyúlcipőt. Láthatóan nincsen olyan hosszú lábunk, mint a lényeknek, de azért kerülgetni akarom őket, nehogy ránk tapossanak, vagy fellökjenek. Azért nem engedem el a lányt, nehogy elessen, és összetiporják. Mi is abba az irányba futunk, mint a lények, először a szándékuk felismerése a fontos. Ha minket akarnak bántani, akkor menedéket kutatok a szememmel, ha ők is menekülnek, ugyanaz lesz az irány, nekik az ösztöneik hátha valami értelmes út felé hajtja őket.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/i][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-08, 09:53
A hívogató dallam
Ahogy vizsgálódni kezdenek közelebbről nézve egyértelműen látszik, hogy bár a zenegép világít, forog, mozog is, de nincs benne lemez. Így aztán hiába próbálják csak úgy lekapcsolni, a gombra se reagál. Mintha tényleg csak egyszerűen önálló életet élne. Sera érzékeli, hogy varázstárgyról van szó, de hát eleve mágikusan meg van buherálva az eszköz. Csapdát nem érzékel rajta, ellenben valamiféle furcsa anomáliát jelez a képessége, amit nem tud egyelőre hová tenni. Ismeretlen a számára, hiába próbálja belőni, csak érzi, hogy valami nem tiszta. A Silencio és a Finite vagy együtt, vagy sem, a jó ég tudja, de úgy tűnik, hogy a dallam végül elcsendesül, majd megáll, hogy végül maga a zenegép furcsán füstölni kezdjen. Galen, ha ezek mellett nem dobja el a tűzgolyót, akkor persze nem attól, hanem simán magától. Ha netán eldobja, akkor a zenegép mintha egyszerűen elnyelné a varázslatát. A gép tehát füstölni kezd, kissé még rezeg is, mint egy rossz mosogép zárkódik a helyén, ugrál ide-oda egészen addig, amíg néhány pillanat múlva a szemük előtt nem robban fel. A robbanás viszont szintén nem szokványos, mivel a helyett, hogy a darabok szétszóródnának a zenegép mintha robbanna, de aztán magába roskadna és valami beszippantja a darabjait, hogy aztán a vizsgálódó csapat tagjai is egyből megérezzék, mintha csak a szél fújná őket hátulról majd a már biztosan mindegyikük számára ismerős köldök körüli rántó érzés következik. Talán egy kicsit tér csak el, de mégis nagyot ránt rajtuk valami, hogy a zenegép hült helye felé rántsa őket, hogy aztán...
Kellemetlen érkezéssel érnek földet, gyakorlatilag mintha zuhantak volna1-2 métert is. Komolyabban nem sérülnek meg ugyan, de a fejük zúg az eséstől és egyből megérzik, hogy itt sokkal frissebb ám sokkal nehezebb is a levegő. Egy igen nagy tisztáson, inkább valamiféle réten találják magukat. Alattuk fű, a távolban fák, más irányban hegyek. A levegőn érezni, hogy igen magas a páratartalma, szinte már nehéznek tűnik. A nap süt, pedig legutóbb még éjszaka volt, a szél lágyan lengedez. Magukhoz térni is alig-alig van idejük, azonnal megérzik a földön, mintha valami döbörögve közeledne. A távolban a látóhatár mentén látszik, ahogyan por száll fel, hogy aztán lassan kirajzolódjanak az épp feléjük igen nagy sebességgel közeledő igen méretes lények is.
//Határidő: március 14., következő hozzászólás: március 15.
Ronan: első sárga lap//
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-05, 20:21
Elátkozott zenegép
Alig vártam egy alkalmat, hogy elvonulhassak a könyvtárba; Emma szavai akár egy szirén éneke ott zengett agyam leghátsó zugában, amióta csak hallottam őket. Örök élet…Először teljesen hitetlenül álltam a dolog előtt, de a lány olyan kedves, alázatos és önzetlen, hogy kénytelen voltam elfogadni a gondolatot. Mi van, ha tényleg nem fogok meghali 80 évesen? Mivel jár ez? Hogyan tudnám megkeresni azokat, akik ugyanígy élnek? Milliónyi kérdéssel a fejemben fordultam leghasznosabb barátaimhoz a könyvekhez. Tudom, stréber dolog ilyesmit mondani, de ez van. Hozzá szoktam, hogy másik számára korántsem normális az, ami nekem igen. Talán ez is egy jele lenne annak, hogy örökéletű vagyok? Minden bizonytalanságom súlyával, s néhány tonna olvasmánnyal, huppanok le egy asztalhoz, hogy megkezdhessem a kutatómunkát. Könyvekben mérve az idő múlása 12 volt, mire besötétedett. Az asztalon egy tucat olvasott és még számos olvasásra váró darab hever szanaszét némelyik nyitva, mások dühösen az asztal másik végébe száműzve. Jobb kezem alatt egy pergamen, rajta elszórtan szavak és rajzok tobzódnak. Pennával a kezemben alszok el, arccal egy könyvben. Nem éppen a legkényelmesebb póz, így elsőre arra gondolok, hogy azért ébredek fel mert elaludtam az orrom. Morogva kelek fel és masszírozom orrnyergem, amikor is érdekes hangokra leszek figyelmes. Egy ismerős dallam törhetetlenül hatol át álomittas agyamon. De vajon honnan jön? Sietve összeszedem a papírosokat. Ugyan nem hiszem, hogy bárki képes lenne kitalálni ebből a káoszból a kutatásom témáját. Pláne mert egy nagy paca szeli át az egész közepét. Fintorogva pillantok a kézélemre, amin ott feketedik a tinta. S ekkor tűnik fel, hogy nincs meg a nagypapám gyűrűje. Megpróbálok egy kétségbeesett invitót*, miközben majdnem az asztalt is lapjára fordítom, ahogy átkutatom a kis helyemet. Kétségbeesésemben szinte sírva indulok meg. Farzsebembe gyűröm a pergament és idegesen rágom a számat belülről. Jobb ötlet nem lévén a zeneirányába megyek, pedig egyáltalán nem tűnik logikusnak. Meglepődve tapasztalom, hogy bizony másik is vannak itt, szép számmal. Persze azonnal kiszúrom Galent. Már a számon van, hogy meggyanúsítsam a zenegép megbabonázásával, de látva, hogy komolyan támad a szerkezet ellen inkább mégsem teszem. - Mindenkinek eltűnt valamilye? – Teszem fel a kérdést a hallottak alapján. Érdekes összefüggés… Érdeklődve mérem fel a lejátszót. – Lehet szét kéne szedni... – Gondolkodom félhangosan, s ha még mindig egyben van és szól belőle a zene, akkor egy finite incantatem*-el próbálkozok. Amennyiben nem járok sikerrel meg kerülöm a gépezetet és igyekszem a „szerviz ajtót” keresni rajta. Nem tudom, hogy ezeken is így hívják-e, de barkácsolós ember lévén talán felismerem, hogy hol tudnék belenyúlni a berendezésbe.
//*Invito: Begyűjtő bűbáj *Finite incantatem: Megszünteti egy korábban elvégzett varázslat hatását.
Why are you so serious
love
?
Don't you know how to have
fun
?
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-04, 04:56
Köztudott, hogy ha nem otthon alszok, akkor bizony füldugóval a fülemben vagyok hajlandó csak ágyba feküdni. Ez most sem volt másképp, egyedül a szomjam ébresztett fel az éjszaka közepén, amit hangos, hidegrázós dallam követett. Már venném is ki fülemből a dugókat, csak hogy azok éppenséggel hiányoznak, pedig meg mertem volna esküdni, hogy betettem őket, mielőtt elaludtam volna. Hirtelen ülök fel az ágyon és gyanakvó pillantásokkal mérem végig a szobát, hátha valaki csak ki akart velem cseszni és valahogyan sikerült lenyúlnia a füldugóimat. A szobatársaim többsége még mindig húzza a lóbőrt, de akad pár üres ágy is. Én ébredtem volna fel utolsónak? A zene odakintről azért mégiscsak fülsüketítő még innen a zárt ajtó mögül is, de ez lehet azért is, mert még félig-meddig félálomban vagyok. Kikászálódok az ágyból és az idő lecsekkolása miatt az éjjeliszekrényen hagyott zsebóráért nyúlok, melyet apám ajándékozott nekem az akadémia céljából. Rengeteg zsebórát kaptam már tőle, de mindközül ez számított a legdrágábbnak és legszemélyesebb ajándéknak a hátoldalába vésett "Galen Herbs" felirat és egy thesztrál fejének körvonala miatt. Egyetlen hiba csúszik a rendszerbe, amikor kezem hangosan koppan egyet az üres fafelületen. Az órámnak hűlt helye. Itt szakad el a cérna annyira, hogy bele is bújjak a papucsomba és még a pizsamámban induljak útnak, ami egy egyszerű fekete póló és sötétzöld melegítőnadrág. Semmi zokni, csak a flip-flopjaim. Mindenesetre a pohár vízről nem feledkezek meg, ezért csak azután vagyok hajlandó a zene után menni, -ahol vélhetően az ellopott órám is kuksolhat-, miután beszereztem azt a vizespoharat. A következő pillanatban már idegesen kortyolom a hűs csapvizet és robogok az edzőterem felé. Időt sem adok a többieknek arra, hogy bármit szóljanak hozzám, de igazából én se adok nekik esélyt arra, hogy felmérjem a terepet a történéseket illetően. - Oké. Melyik agyatlan szórakozik az éjjel? Ha nem lenne világos az illető számára, akkor épp az Auror Akadémián vagyunk. Ismétlem: Auror! Itt igazán nem kéne tolvajt játszani, mert mint mindannyian tudjuk, úgyis kiderül. Szóval ide a zsebórámmal és valaki állítsa már le ezt a kicseszett lejátszót! - jelenek meg és rontok keresztül a teremben lévőkön, akik mindeközben azon foglalatoskodnak, hogy mégis miként állítsák le a zenelejátszót. Ha nem történik semmi, megelégelem a próbálkozásukat és én magam idézek meg szabad tenyeremen egy lánggolyót és hajítom a lejátszó felé, hátha azzal el lehet hallgattatni az őrületbe kergető dallamot. Engem legalábbis rohadtul idegesít és az is, hogy valaki szórakozásból az éjszaka közepén lopja el a cuccaimat.
// Tűzmágus: 3. szint: Fáklyányi láng gyújtása. Égető tekintet, tehát a tekintetével képes megolvasztani nem mágikus zárakat, fémeket, de tömör acélt még nem. Teniszlabdányi tűzlabda dobása néhány méternyi távolságba, ami emberfejnyit robban. Képes megállapítani közelítőleg a meleg tárgyak hőfokát.//
Ansley Becker
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-03, 17:55
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-01, 15:31
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Amikor kijött az első kiesős próba eredménye őszintén meglepődtem, hogy még úgy is ilyen magas helyen végeztem, hogy az utolsó percekben Blaine-re hagyatkoztam és ezzel egy kicsit kisiklott az egész - de legalább csapatként dolgoztunk. Elméletben a srác nem akar auror lenni és minden lehetőséget kihasznál, hogy kidobassa magát, ehhez képest viszont előttem végzett a listán, ami nem tesz túl jót az egómnak, de fogalmam sincsen, hogy mi alapján pontoztak, szóval eszemben sincsen szót emelni érte. Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy már is kételkedem a rendszerben, ami egyébként nagyon is így van, de nem fogom reklámozni. Próbálom kerülni azokat, akikről tudom, hogy igen tehetségesen éreznek meg gondolatokat, bár persze nem mindenkiről nyilvános, hogy ki mire képes, így egyszerűen amikor társaságban vagyok másra fókuszálom a figyelmemet és ennyi. Az elméleti oktatás napról napra jobban megy, aktatologatni úgy fest hamar alkalmas lennék, de a fizikai kiképzésen nyomás alatt állandóan hülyeségeket csinálok, amikből még a vámpírságom adta plusz erő és gyorsaság se tud kirántani. Próbálok visszaemlékezni az ereklyevadász szakmán már elsajátított tudásra, de annyi minden történt az elmúlt években, hogy olyan, mintha egy másik életben lett volna. Még mindig nem tudom teljesen uralni a vámpírságomat, ami nagyon is kellemetlen ekkora tömegben, így folyamatosan leresem az alkalmat, hogy kikérdezhessek egy rutinosabb vámpírt, hiszen egyáltalán nem vagyok egyedül. Csak hát nem akarok így indítani senkinél... Nehezen megy az elalvás, hiába érzem a testemet szörnyen kimerültnek, sokáig dobálom magam csendben, de végül sikerül félálomba szenderülnöm, hogy aztán hangos zeneszó ébresszen fel. Az elmém először megpróbálja mellőzni, álmomban Gray-jel táncolok, körülöttünk ott van a családunk, barátaink, nincsen többé titkolózás aztán... Szinte dühösen nyitom ki a szememet és nézek végig a szobán. Adora ágya üres, a többiek pedig nálam lényegesen mélyebben aludhattak, mert nem kelnek fel, ahogy Justice-ra pillantok még csak annak a jelét se adja, hogy álaz álmába bekúszna az egész, alszik, mint a bunda. Az első gondolatom az, hogy Blaine éppen házibulival akarja kidobatni magát, de képtelen vagyok visszaaludni és a kíváncsiságom is furdalja az oldalam, hogy mi folyik itt, kik lehetnek ott. A kiképzésen nem igazán szükséges csinosan öltözködni, de azért egy dekoltáltabb blúzt veszek fel és szűk fekete farmert egy lapos cipővel, tuti, ami tuti, hátha a végén megint sikerül valamiről meggyőznie és a leszídás helyett ott ragadok. Nem sminkelek és a hajam belövése is kimerül abban, hogy megfésülködöm és ezen a ponton nyúlnék reflexszerűen a nyakamban hordott McCaine medálhoz, de... Nincs ott semmi. Idegesen kezdem el felforgatni a szobát, nem sokon múlik, hogy mindenkit felverjek és nekik szegezzem a kérdést, hogy látták-e, hiszen ez az egyetlen ékszer, amihez kötődöm és soha se válnék meg tőle. Csüggedten hagyom abba a keresést a sötétben, még a vámpírszemeim se mindenhatóak, pedig még a relilviamester adottságommal is megpróbálom kitapogatni a családi medált de vélhetőeen semmi. Visszaaludni már végképp nem tudok, így magamhoz veszem a pálcám és a familiárisommal a nyomomban kisurranok a szobából, míg az edzőteremnél ki nem kötök, ahogy mások is. - Ó, meg mertem volna esküdni, hogy te csinálod. Nem sértésből! - teszem gyorsan hozzá, bár nem hiszen, hogy magára venné, de tuti, ami tuti. Mivel az ereklyevadász szakot koptatom, természetesen nem bírok magammal, hogy ne lépjek én is oda a szerkezethez. - Kapcsoljuk ki a fenébe, aludnunk kéne és minél előbb kelni akarok, hogy átnézzem a szobánkat, nem találom a nyakláncom. - húzom el a számat és én speciel nem nagyon nézem, hogy mi szól, azonnal a működését próbálom megfejteni és le is kapcsolni, úgy, ahogy van. A társaságból senki nem úgy tűnik, mintha a buli értelmi szerzője lenne, lehet csak egy szivatás volt, valaki fél, hogy kiejtjük, hiszen ez még is csak egy verseny, és nem akarja, hogy pihenjünk. Én pedig jobban belegondolva nem szeretnék belesétálni a csapdájába, hiába érkeztem blúzban és kimondottan testhez simuló farmerben, nem éppen elnyűtt pizsamában.
// Relikviamester 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Amúgy sem nagyon aludtam még, vámpír lévén simán fent vagyok amolyan éjszakai bagolyként is. Ugyan sötét van már a szobában, ahol néhány fiútársammal vagyok elszállásolva, de a folyosóról beszűrődő fény azt jelezheti, hogy más sem feltétlenül tud még aludni. Nyújtózkodva gondolom át a mai napot, végtére is egész vicces volt, hogy mit próbálkoztam, Petra biztosan csúnyán nézett, amikor rejtvény megoldás helyett zsírkrétával próbálkoztam szinezni a rúnapárokat. Végül mégiscsak eldőlök az ágyamon, dobálgatva egy labdát fel a levegőbe, hátha megtalál az álom. Holnapra is az a terv, hogy kidobatom magamat, de nagyon úgy fest, hogy ez problémásabb, mint hittem. Akinek egy kicsit is van tehetsége, ahhoz nyilván ragaszkodtak. Ám minden nappal szűkül a kör, és csak felhívom jobban magamra a figyelmet, hogy nincs itt a helyem. Elhivatott vagyok, az biztos, csak éppen a medimágia irányába. Szeretek a rosszak ellen harcolni, de a gyógyítás az én utam. Ronannel vagyok egy szobában, ő valahogy az a szimpatikus toronyház, akit nem árt az embernek maga mellett tartani. Valami furcsa dallam üti meg a fülemet, és talán ez nem Ronan horkolása, amit szintén nem hallok, lehet, hogy a melák is felébredt az emeleteságy tetején. Fel is ülök, elkapva a labdát. Nem vagyok levetkőzve, de belebújok az edzőcipőmbe, jó hangosat ásítva. – Fent vagy öreg? – Kocogtatom meg a felső ágyat alulról. A nyakamba akasztanám a medált, amit még anyámtól kaptam, oda volt akasztva az ágy szélére, de az sehol. Na ki a franc szórakozik? Derek még belopózott volna, és behúzta? Nem, azért csak nem olyan szar arc, végülis zokonvehette, hogy őt kellett kiszabadítani azon a bugyuta akadálypályán? Hát csak nem.. Felállok, és megindulok kifelé, hátranézve még, hogy Ronan vajon jön-e. Ha lekászálódik az ágyról, akkor bevárom. A dallamot ismét hallom, valami hülye éjszakai gyakorlat lehet? Így még inkább hullák leszünk holnapra, mert már én is kezdek álmosodni. Az órámra nézek, hát már nincsen korán. Többen is mocorognak már előttünk, a lányok pizsamáját azért nem fogom figyelmen kívül hagyni. Tekintetemmel mégis Reese-t keresem, de nem látok kiképzőket a körben. – Hát ez meg? Nem arról volt szó, hogy pihenjük ki magunkat? Mégis van lelkük, és be akartak dobni vagy bulit így az első éjszakára? Ismerkedésnek nem rossz, bár kissé vérszegény.. – Azért továbbra is zavar, hogy sehol nincsen a nyaklánc, de hátha tényleg itt van Derek valahol. Közelebb lépek a zenegéphez, és megnézem, mi szól rajta. Vagy csak valami sima csalogató dallam?
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edzõterem 2021-03-01, 10:16
A hívogató dallam
Az éjszaka közepén néhány diák szeméből furcsa dallam űzi ki az álmot. A szobatársaik láthatóan békésen alszanak - kivéve persze, ha valaki egy szobában van szintén olyannal, aki felébredt -, mit sem törődve a dallammal, ami lágyan, hívogatóan siklik végig a folyosókon és megállíthatatlanul kúszik be a fülükbe. Bármennyire is szeretnék nem tudják figyelmen kívül hagyni. Úgy érzik, hogy muszáj utána járniuk, hogy mégis mi lehet ez és honnan jön. Öltözködés közben, legyen az csak egy papucs és köntös, vagy rendes ruházat, mind észrevehetik, hogy valamijük hiányzik. Egy fontos tárgy, legyen az egy ékszer, egy toll, vagy más hozzájuk köthető apróság, de ahogyan kapkodva készülődnek kiszúrhatják, hogy az a valami bizony hiányzik, pedig mérget mernének venni rá, hogy este még meg volt és ott volt, ahová rakták. A legkülönösebb, hogy olyasmi is eltűnt, amit akár viseltek is az éjjel. Mindenesetre a csábító dallam több diákot is egy helyre terel, ami történetesen az edzőterem. Akad, aki már járt itt és olyan is bizonyára, aki még nem nézett itt körül, mert nem látta hasznát. Most viszont itt toporognak, van aki talán még pizsiben és köntösben, van aki esetleg rendesen felöltözve és követik a dallamot, ami egyértelműen a zenegép irányából szól a sarokból. Nem tudni, hogy pontosan miért hívta ide őket, vagy miért pont őket, de hogy nem fognak tudni aludni, amíg szól az holt biztos.
//Határidő: március 7., következő hozzászólás: március 8.//
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Edzõterem 2021-03-01, 09:41
Edzõterem
Az akadémia egyik legnagyobb terme, bár azért a Nagyteremnél természetesen kisebb. Az edzőterem főként erőnléti edzések helyszínéül szolgál. Külön kis területek vannak itt berendezve, ahol mindenki megtalálhatja a neki legszimpatikusabb részt. Vannak matracok, ahol akár nyugodtabban meditálni is lehet, ha épp csendesebb a hely, de akadnak súlyok, bordásfalas rész is. Sőt úgy tűnik, hogy tényleg mindenre gondoltak, ugyanis mágiával kicsit megbuharált mugli edző gépek is akadnak, mint például futópad és társai. Aki tehát egy kicsit erőnléti tekintetben fejleszteni kívánja magát az itt bátran megteheti. Az egyik sarokban még egy régi zenegép is helyet kapott, ha túl nagy lenne a csend, netán valaki jobban szeret izzadni zene mellett, mint nagy csendben.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
