Edzõterem

Tárgy: Edzõterem 2021-03-01, 09:41

First topic message reminder :

Edzõterem

Az akadémia egyik legnagyobb terme, bár azért a Nagyteremnél természetesen kisebb. Az edzőterem főként erőnléti edzések helyszínéül szolgál. Külön kis területek vannak itt berendezve, ahol mindenki megtalálhatja a neki legszimpatikusabb részt. Vannak matracok, ahol akár nyugodtabban meditálni is lehet, ha épp csendesebb a hely, de akadnak súlyok, bordásfalas rész is. Sőt úgy tűnik, hogy tényleg mindenre gondoltak, ugyanis mágiával kicsit megbuharált mugli edző gépek is akadnak, mint például futópad és társai. Aki tehát egy kicsit erőnléti tekintetben fejleszteni kívánja magát az itt bátran megteheti. Az egyik sarokban még egy régi zenegép is helyet kapott, ha túl nagy lenne a csend, netán valaki jobban szeret izzadni zene mellett, mint nagy csendben.

A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-21, 16:56

Elég zavaró tényezők a gyomrom hangos korgásai, s pechemre persze senki sem sétál egy tálca főétellel a csapatunk közül. Milyen csodás is embernek lenni... Ők vámpírok bezzeg akkor isznak, amikor akarnak. Legalábbis Adora és Ronan olyan könnyedén ajánlották fel a vérüket nekik, de Blainenél még egy szelet csoki sincs. A többiek sem túl hasznosak ebből a szempontból, így gondterhelt sóhajtás eresztek el beletörődve a sorsomba. Végül is egy emberi lény képes 30-40 napig életben maradni étel nélkül, egyedül tiszta vízre van szüksége a túléléshez. Ezen az egy infón azért még rágódok egy kicsit, főleg akkor, amikor Ansley és Blaine vizet idéznek. Ha adnak belőle egy keveset, akkor persze a maradékot könnyedén felkortyolom. Több, mint a semmi.
Egy ideig még visszatérek a bogyógyűjtésre, aztán a figyelmemet felkelti egy megcsillanó tárgy a távolban. Valahol azért átfut bennem, hogy az lehet akár az én zsebórám is, viszont nem ez a prioritásom jelenleg. Főleg így, hogy az az ékszer vagy tudom is én mi egy hatalmas növényen van, ami nem túl bizalomgerjesztő így elsőre.
- A növénynél van valami. Az előbb megcsillant. Nem mellesleg az órám még mindig hiányzik...- morgom magam elé, ha egyáltalán valaki felfigyel rám. Blaine hadonászása viszont nem tűnik számomra túl egyértelműnek és nem is hallok különösképp semmi vészjóslót, tehát fáziskéséssel követem csak a többiek példáját, amikor ők már rég elbújtak. Az előbbi bokrok közé guggolok és fel is vonok magam köré egy védőbűbájt akármi is közeledjen, ami elől el kell bújni...

//Protego:
Pajzsbűbáj
Egy láthatatlan falat teremt. Elég erővel elvégezve hátra is vetheti a körülötte állókat.//

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-18, 18:25

Akadémia & Ansley

Egyöntetűen rázom meg a fejem a többiekkel Galen kérdésére, nálam sincs épp semmi kaja, nem kirándulásra készültem vagy túrára és nem hoztam magammal a túlélő felszerelésemet sem amiben egyébként szinte mindig van valami elálló kaja is. Túl hirtelen és túl váratlanul kerültünk ebbe a helyzetbe. Én nem vagyok igazán éhes, de a víz dolgot azt meg tudom oldani magamnak a pálcámmal, na meg ha kell éppen akkor segítek másoknak is ebben és varázsolok egy kis innivalót, ami amúgy jó éhségoltó is, tehát reménykedhetünk benne, hogy Galen is él a lehetőséggel.
Miközben tovább indulunk és a következő tárgyat keressük, magam is meghallom a másik irányból érkező zajt és be tudom azonosítani ennyiből is, hogy ez nem lesz kis lény. Remélem, hogy Galen és Blaine azt jelzi egymásnak, hogy valami nyomra jutottak, de most nem habozok én sem, szinte azon nyomban egy menedéket keresek, valami fa mögött vagy esetleg egy terebélyesebb bokorban. Igyekszem kilesni, hogy milyen lény lehet az, ha még megvannak a gólemek a közelben, akkor esetleg tőlük is gyűjthetek információt ha lehetséges. Már egészen közel a cél és nem szeretnék továbbra sem dinókaja lenni, de hátha csendben maradunk és meglapulunk akkor nem vesz minket észre és elmegy az ellenkező irányba valami nagyobb préda után kutatva. A pálcámat azért elől hagyom jól kéznél, hiszen ha szükséges, akkor támadok és/vagy védekezek, de egyelőre a csendben várakozást preferálom, sőt, szerintem még levegőt sem veszek igazán közben.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-17, 16:53

Auror Akadémia & Sarah

"Amikor azt mondod: "Feladom!",
gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja:
"Egek, micsoda lehetőség!""

A familiáris meggyógyít és Blaine figyelmességére hálásan elmosolyodom.
- Köszönöm, de azt hiszem nem érzek semmi különösebbet, már teljesen el is tűnt. - mutatom azért felé, hogy megbizonyodhasson róla, és valóban nem beszéltünk még annyit, hogy tudjam, hogy mennyire elhivatott gyógyító, csak azzal vagyok tisztában mennyire nem volt eddig elhivatott a képzéssel szemben.
Kicsit megbánom, hogy aggódom a többiek szomjasságát és éhségét illetően, amikor Galen nem éppen udvariasan felvonja a figyelmét mindenkinek, hogy én és Blaine ittunk a társainkból.
- Én is sajnálom, hogy éhes vagy, de nálam sincs semmi. - válaszolom neki, egy kicsit azért felsóhajtva. Kicsit átmegyek természeti túlélő üzemmódba, azt hiszem a passzív ereklyevadász tudásom a terepgyakorlatokkal azért valahol az agyam hátuljában van, még akkor is, ha soha nem sikerült ténylegesen gyakorlatra mennem. Kivéve, amikor pont a sarkamra álltam és hátrahagytam a testvéreimet és Sasha... most már tudom, hogy nem halt meg, de egy hosszú évig akkor is azt hittük. És ha ez nem lett volna elég, akkor fogtak el és változtattak át, szóval egy életre megtanultam a leckét, hogy nem szabad semmibe se egyedül belevágnom. Ha elvégzem ezt a képzést talán elég erős leszek, hogy tényleg a saját talpamra álljak és ne hozzak rémes döntéseket. Bár nem tudom, hogy Sheree és a szellem esetében valaha máshogy döntöttem volna...
Szóval amíg a pálcásoknak egyszerű dolguk van a víz idézéssel és a széles levélű növénnyel iszok még néhány kortyot és osztom meg azzal, aki nem az idézettet szeretné - ki tudja, hogy melyiknek mik az alkotóelemei és mi a különbség az ízük között, ugye?
Sajnos akkora nagy túlélő nem vagyok, hogy segíteni tudjak, hogy melyik bogyó ehető és melyik nem, de együtt haladok a csapattal és amikor megtorpanunk és Blaine elkezd jeleket mutogatni először majdnem felnevetek. Persze, a mugli filmekben tényleg ezt csinálják a SWATosok, de még csak az első próbán vagyunk túl a ki tudja mennyiből és alig tanultunk valamit, szóval lényegében fogalmam sincsen mit akar. Ellenben a csend jele elég egyértelmű, és látom, hogy elbújik, szóval én is ezt teszem, lehetőleg belőve azt az irányt, amelyiken akármi is jön, nem halad át - tehát hogy ne hátulról lepjen meg engem és ne is egyenesen felém tartson, akármi is az. Átváltozni nem akarok, de azért meresztgetem a szemem és hallgatózom, mert a többiekkel ellentétben én pálca nélkül nem tudok majd olyan gyorsan reagálni, csak hoppanálgatni az egyik kezemmel familiárisomat szorongatva, a másikkal a már nyakamba akasztott medált.

// Vámpír II., részlet: 3-szor olyan jó a hallása, mint egy átlag embernek, emberi alakban ennek kb. a fele.
Légmágus 2. szint, részlet: Kétszer olyan jól lát, mint egy sima ember, akár sötétben is. //

Aki tudja, hogy mit kellene tennie,

de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-17, 09:45

A kiképzés & Blaine

A new advanture

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Fél szemmel azért ránézek Seraphine sérülésére, hiszen a lendület eddig nagyon továbbvitt, de elsősorban medimágus vagyok, nem pedig auror, ami véhetően nem is leszek. – Szólj azért Seraphine, ha mégsem éreznéd jól magad. Nem ismerhetjük az itteni élővilág harcmodorát, ki tudja, hogy egy karcolás mennyire mérgesedik el. – Bármikor itt vagyok, ha kellek, noha ő nem biztos, hogy tudja, hogy civilben mivel is foglaltoskodok. Előreindulok jó szokásom szerint, amíg meg nem állít, utánamsietve. A már mindenki által ismert csibészes mosollyal vonom meg a vállamat. – Jól van, lassítok. – Nem akarok magyarázkodni, hogy medimágusként mindig eredményorientált és maximalista voltam. Ha láttam a sérülést, vagy tudtam, hogy valaki beteg, azonnali cselekvésre volt szükség. Itt csupán ékszereket hajkurászunk, mégis ugyanaz az érzet, hogy tennem kell valamit, mielőbb megoldani. Talán ha ez valami szimuláció még maga Reese is figyelhet a közelből. Legalább az ő kedvéért illene odatenni magamat, és a bestiának is igaza lehet, nem kell feltétlenül különválasztani, hogy az ember kiért mit tesz. Csak tegyen. Felsóhajtva visszanézek a háztárs Galen irányába. – Sajnálom, eszembe se jutott a pizsamába csokit tenni. – Tényleg nem tudok mit tenni, cinikus sem vagyok, de megértem, hogy nekik ilyen tekintetben nehezebb. Vámpírnak lenni kötöttségekkel jár, viszont emberek társaságában némi hordozható ebéddel is. Mindenesetre visszaveszek a tempóból, s Galen mellé húzódva figyelem a növényeket is, hátha találunk valami ehető bogyót, habár az őskorban megtévesztő lehet, ha valami általunk ismerősnek tűnő valamit tömünk a szánkba, de az csupán hasonlít arra, amit mi gondolunk. Sima aquamentivel a tenyerembe vizet csobogtatom, és tartom annak, aki kér, ehhez nem kell levetkőzni. Én magam szikár, vékony alkat vagyok, egy deka túlsúly sincsen rajtam, semleges vagyok a testem irányában, nem büszkélkedek vele, viszont nem is szégyellem. Érzékeny fülemmel meghallom, hogy valami nagyon csörtet, remélhetőleg csapatban el tudjuk kapni, és abban is bízom, hogy lesz rajta ékszer, s közelebb jutunk a végcélhoz. Swatos jelekkel körbemutatva javaslom, hogy bújjunk el. Én magam is választok egy vastagabb fát, aminek remélhetőleg elég levele van, hogy a növényzet is takarjon, s éppen csak annyira lesek ki, hogy képben legyek, hogy mi is jön. A pálca a kézben, de csapdát állítani már nincsen idő.

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --

***

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-15, 15:16

A hívogató dallam

Sikerül elengedni a hálóba gabalyodott dínót, amíg még kissé kótyagos, aztán eltűzhetnek, hogy ne akarja hálából megenni őket vacsira, vagy ebédre, ami épp aktuális neki. Szóval elindulnak és kicsit távolabb Sera akár tud is gyűjteni egy kis vizet egy levélben, bár a varázslás se rossz megoldás, de lássuk be az azért csak pár kortyot az az ember kezébe, Serának pedig nincs pálcája sem. De a szomjúság javul azért, viszont Galen tényleg kellően éhes, hiába ette a vámpírok, neki meg- megkorran a gyomra, ahogyan elindulnak a fák között előre, azaz hát egy random irányba, hiszen egyelőre tanácstalanok, hogy merre lehet a következő tárgy.
Serát természetesen a familiárisa gond nélkül megtudja gyógyítani, hogy jobban érezze magát és az a kis karcolás is elmúljon, amit a dínó okozott neki.
Galen, ahogyan nézegeti a fákat, kisebb bokrokat és próbál valami kaját keresni, bizony sikerül kiszúrnia az óráját. Azaz első körben meglát egy megcsillanó valamit, ami egy méretes növényen van, vagy hát kicsit lóg csak ki belőle. Néhány inda is szépen rá van csavarodva, az óra be is van csatolva, úgyhogy ebből sejthető, hogy csak úgy odainvitózni nem lesz működő ötlet. Néhány méterre látja meg az órát egyébként a fák között.
Az elől haladó Blaine fülel és nézelődik. Ha meg is torpannak, mert Galen jelzi, hogy talált valamit, azt nagyon jól hallja vámpírként, ami a másik kettőnek is megcsapja a fülét, hogy bizony valami közeledik. Már csak az a kérdés, hogy az a valami húsevő, vagy sem. Egyelőre nem látnak a fák között semmit, de a zörrenések és reccsenések alapján, ami feléjük tart bizony nem valami kis apróság lehet.

//Határidő: június 214., következő hozzászólás: június 22.

Adora: első sárga lap, második igazolt hiányzás//

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-14, 17:32

A repkedő dögök végre eltűnnek az éterből és már csak engem is az zavar, hogy az én zsebórám még nem került elő. Igazán bosszantó, hogy szinte már mindenki megkaparintotta a tárgyát, de persze az enyém még valahol odakint csüng valamilyen fenevad agyarán. Abba bele se gondolok igazán, hogy Adorának sincs meg a gyűrűje, de miért is helyezném azt előtérbe, amikor az apámtól kapott zsebóra azért mégiscsak fontosabb számomra.
Kelletlen grimasszal nyugtázom, ahogy a gyomrom megkordul a ránk ereszkedő néma csendben és még az eső alább hagy, hogy még inkább hallatszódjon a kellemetlen hang.
-Van valakinél valami étel? Nekünk nem vámpíroknak nem olyan egyszerű, hogy csak úgy beleharapjunk a másikba és vígan mehessünk a dolgunkra.- forgatom meg a szemeimet cinikus villanással a tekintetemben. Lehet nem ez a legjobb megoldás az éhségre, mert így biztosan nem fogok előrébb jutni az ő “segítségükkel”. Mindenesetre mielőtt mindenki meglódul Blaine után, az út során a bokrokat és fákat figyelgetem hátha sikerül valami ehetőt felismerni a lombok között. Elég zavaró ez a bizsergő érzés a hasamnál, úgyhogy a prioritásom most inkább a kaja irányába terelődik. A szomjam sem zavar annyira, mint a korgó gyomrom...
- Mihamarabb megtaláljuk az órámat, annál hamarabb jutunk ki ebből a rémálomból is.-

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-13, 08:06

Akadémia & Ansley

Örülök annak, hogy ügyesen sikerül együttműködnünk és eddig minden feladatot szinte maximálisan és igen gyorsan teljesítenünk. Ez a mostani sem hat másként, a gyors reakcióink és a képzettségünk azt hiszem igencsak meglátszik a feladat elvégzése után. Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült teljesen pontosan eltalálnom a madarat és így azért kicsit megsebzi Serát, de ez csak egy apró mellékhatása a célnak, ami sokkal de sokkal jobban vonz mindannyiunkat. Segítek lebontani a hálót az elfogott dinóról ameddig még lassú mozgással vergődik előttünk, majd igyekszem mihamarabb tovább indulni a kijelölt úton. Még mindig nem vagyunk a végén a feladatnak, bár reménykedem, hogy hamarosan a másik két fél tárgya is meglesz mint a miénk. Biztosítékképp hozzá-hozzáérek a gyűrűmhöz és megfordítom automatikusan az ujjamon, mert nem szeretném még egyszer elhagyni.
Ahogy tovább haladunk, az eső kezd kicsit alább hagyni, így annyira már nem is zavaró és talán nem kell nyakig érő sárban sem gázolnunk. Szomjasnak szomjas vagyok bizony, de szerencsére nálam van a pálcám és azzal tudok vizet varázsolni bármikor és ha szükséges akkor meg is teszem, na meg a többieknek is segítek ebben.
Egyébként lelkesen követem magam is Blaine-t, hiszen valószínűleg már mind haza akarunk jutni, így megpróbálom fürkészni a körülöttünk lévő terepet, hátha valamit észreveszek ami gyanús lehet.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-10, 20:01

Auror Akadémia & Sarah

"Amikor azt mondod: "Feladom!",
gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja:
"Egek, micsoda lehetőség!""

Bár Ansley úgy hívja fel a figyelmem arra, hogy a saját medálommal törődjek, mintha magamtól nem tudnám, még se veszem magamra, túlságosan hálás vagyok azért, hogy a pálcájával megpróbál fedezni és ledermeszteni a csapdába ejtett jószágot. Felelőtlenség, vagy sem, benyúlok kézzel, ugyan elektromossággal spékelem meg a mozdulatot, de még így is várható volt, hogy a különleges állat odakapjon a vergődése közepette. Szisszentek egy nagyot, ahogy lehorzsolja a kezemet, de túlságosan nagy az örömöm, ahogy hátraugrok és magamhoz szorítom a medált. Még egy könnycsepp is lepereg az arcomon, de összemosódik az esővel és amúgy sem lehet tudni, hogy örömömben vagy fájdalmamban könnyezek.
A mosómedvém ficeregve adja tudtomra, hogy nem értékeli, hogy a McCain medállal együtt őt is nyomorgatom, de azért hűséges familiárishoz illően a sebemet nyalogatva - amire egyébként semmi szükség a képességéhez - próbálja eltűntetni a horzsolást. Hátrahúzódom, ameddig a nagy dínómadár szárnyrakel és el nem tűnik, hátha megbosszulná az elektromos kisülést és csak akkor lépek ki egy fa mögül, amikor mindenki leérkezik a fáról, ahonnan fedeztek minket a többi őskori lénnyel szemben. Blaine-nel mi ketten ittunk vért, én pedig néhány korty esővizet is, de az anyai ösztönöm és a gondoskodás bekapcsol, amikor átvált nyomkövetőbe és azonnal megindul. Beérem és szeliden érintem meg a karjàt.
- Ne siess annyira, nem bírjuk tartani veled a lépést. - mondom, kicsit szerényen, úgy, mintha én is kifáradnék a tempótól vagy éppen éhes vagy szomjas lennék, pedig a többiekhez képest teljesen rendben vagyok. Ha nem sietünk olyan nagyon, akkor van esélyem körbenézni, hátha akad nagy, tölcséres levelű növény, amiben az esővíz megállapodott a zápor után, hogy mindenki tudjon inni. Ha nincs, akkor a leperex-szel vízhatlanná tett ruhánkat kéne kifeszíteni, és összegyűjteni az esőt ameddig teljesen el nem àll, de mivel rajtam csak egy póló van, kicsit elpirulva nézek végig a többieken, hátha akad valakin pulóver vagy az egyik srác bevállalja, hogy levetkőzik félmeztelenre. Inkább arra a gondolatra pirulok el, hogy nekem nem lenne ildomos levenni, mintsem arra, hogy jujj, lehet látni fogom valamelyikük felsőtestét, hiszen ebből a korból már jócskán kinőttem és hiába jobbára egykorúak velem, én még is kölyöknek látom mindannyiukat és messze nem férfinek. Na jó, talán ha Ansley vetkőzne le az megmozdítana bennem valamit, de most nem ez a lényeg. Ha sikerül a nem-vámpíroknak inni és esetleg kitalálni, hogy mivel is töltsük meg a hasukat akkor persze Blaine-t követve mehetünk tovább, most már sokkal magabiztosabban, hogy a családi medál visszakerült a nyakamba és többedszerre voltam egészen talpraesett még úgy is, hogy pálca híjján vagyok.

//Familiáris képesség, gyógyítás: A familiáris gyógyító erővel bír, reális keretek között képes rá, hogy gyógyítson valakit (nem csak a gazdáját), de ez kiveszi az erejét, utána pihennie kell, nem tudja használnia képességeit. Amennyiben valakit halálos sérüléstől ment meg ő maga pusztul el helyette.//

Aki tudja, hogy mit kellene tennie,

de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-09, 15:29

A kiképzés & Blaine

A new advanture

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Még szerencse, hogy nem csúszok meg, stabilan tudok kapaszkodni, a pálca is engedelmesen simul a kezembe, nem esik ki az ujjaim közül. Rejtekből támadni nem szép dolog, de nem hiszem, hogy a dínók ezt most erkölcsi vádként pattintanák vissza rám. Különben is, az ember úgy érvényesül, ahogy tud. Az állatokra is vonatkoznak bizonyos törvények, a dinók viszont nem hagyományos értelemben vett állatok, még mindig tartom, hogy ez valami szimuláció inkább, a csapatmunkát figyelik inkább. Ha úgy döntök, hogy nem rúgatom ki magamat, remélhetőleg pozitívként értékelik, ha segítem a társaimat. A többiek is odateszik magukat, csakhamar sikerül elijeszteni dinómadarakat, vagy úgy letámadni, hogy inkább menekülőre fogják. Lemászok a fáról, ellenőrzöm, hogy a lányok rendben vannak-e, aztán elégedetten bólintok. – Lassan végzünk mindennel. – Bólintok, és a távolba nézek, mintha valami akadálypálya lenne ez, hátha közel a cél, ha jól okoskodunk. A két hiányzó gyöngyszem van már csupán hátra, de egészen fellelkesülten vágok neki az ösvénynek, figyelve immár az élővilágot, a pálca a kezemben, hogy mi kerül az utunkba. Egyértelmű, hogy az egészben van egyféle rendszer, de remélhetőleg nem egyre nehezedő, mert akkor ki tudja, hogy mi lesz a vége. Seraphine-nek nincsen pálcája, ám egész jó kis képességei vannak. Vezetem hát előre a csapatot, s bár szaglásom nincsen olyan jó, mint egy vérfarkasnak, hátha a macskához hasonlatos éles szemem jobban felfedez valami ékszercsillogást.

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --

[/color][/i]

***

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-08, 09:33

A hívogató dallam

A csapat már tényleg nagyon profin összetud dolgozni. Ezek alapján akár tényleg lehetséges akár az is, hogy ez valamiféle gyakorlat, ami arra megy rá, hogy mennyire tudnak egyságet alkotni csak úgy random összedobva egy csapatba. Aztán persze lehet, hogy egyáltalán nem erről van szó.
Mindenesetre Blaine szépen tarol a reductoval, hogy letekézze a madarakat, amik erre azért meginognak és fel is röppennek, amikor pedig még Galen tűzijátékja is elkezd pattogni az orruk előtt azért megijednek annyira, hogy kereket oldjanak. Az sejthető, hogy visszatérnek, mint a buta galamb, de van néhány percük, amit nyertek a riogatással. Ez épp elég arra, hogy Ansley befagyassza a dínómadarat. Bár elég vastag a bőre és ide-oda vergődik a háló alatt, ami miatt nehéz eltalálni, így nem dermed le teljesen, de furán belassul a mozgása, ami lehetőséget ad Serának, hogy a háló alatt benyúlva elérje a medált és lerántsa a lény nyakából. Bár megpróbál egyszer odakapni, de az elektromosságnak és a vámpír gyorsaságnak hála épp csak alig éri el, úgyhogy felületi horzsolást szerez csak.
Az esőnek hála azért Blainenek is kapaszkodnia kell rendesen a faágba, mert csúszik, mint a fene, de végül nem inog meg és le tud mászni, amikor már sikerült elijeszteni a dögöket és Sera is megszerezte a medált. Így el is tudják engedni a repkedő dínót a háló alól. A vijjogás még halatszik távolról is, de egyértelműen egyre messzebről, tehát a dínók már tuti nem térnek vissza. Már csak az a kérdés, hogy hogyan tovább, hiszen még mindig van két tárgyuk, ami nincs meg, Galen órája és Adora gyűrűje. Amiben biztosak, hogy kezdenek határozottan szomjasak lenni és egy-egy gyomorkorranás is befigyel a nem vámpíroknál. Az eső ellenben legalább alább hagy és már csak csendesen szemerkélve épp, hogy esik.

//Határidő: június 14., következő hozzászólás: június 15.

Ronan: harmadik sárga lap -> ami sajnos kipontozódást jelent
Adora: első sárga lap, első igazolt hiányzás

Galen: Légyszi, ha képességet használsz akkor is másold be, hogy pontosan mit is belőle. Smile

Mert az, hogy tűzmágiázok önmagában nem info, hiszen minden szinten 2-3 "varázslat" van ott is. Smile

//

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-05, 16:29

Nem feltétlenül maradnék párduc formámban, de addig ameddig utol nem érjük a madarat csak nem árthat a macskaforma. Az üvöltözésre viszont felkapom a fejemet és be is azonosítom a hangforrást, ami egyáltalán nem számít túl jó jelnek, főleg így, hogy valószínűleg a társuk megmentésére sietnek.
Vissza is változok emberi formámba, majd a felénk érkezőkre küldök egy kisebb tűzlabdát, ha a tűzmágiámmal el tudom érni őket. Ha nem, akkor egy Periculumot lövök a madarak irányába, hátha összezavarja őket a tüzijátékszerű robbanás és tudok segíteni a két mardekáros társam Reduciojának.
Mostanra már viszonylag átállt az agyam a nappali üzemmódba, bár tény, hogy elég viccesnek tűnhetek a pizsamámban, amint egy pálcával a kezemben hadonászok és a tenyeremből tűzlabdákat idézek. Ha ez egy álom, akkor elég őrültre sikeredett.
A többiek kedvéért segíteni próbálok, de azért egyértelmű, hogy csak önös indokokból. Amint megszerezzük az ő tárgyaikat, a sajátom is hamarabb előkerül.
Ha esetleg kellene még segítség a földön fekvő döggel, egy altatóbűbájjal besegítek Ansleynek és Serpahinenak, de inkább a felénk repülő veszélyforrásokra tapasztom tekintetem. Nem lenne jó, ha az egyikük teljes gőzzel csapódna belém. Valószínűleg nem úsznám meg karcolások nélkül.

//Periculum:
Vörös szikra idéző bűbáj
Kilő egy vörös gömböt az elvégzö pálcájából ami néhány méter megtevése után tüzijáték-szerűen vörös szikrákká válik.

Altató bűbáj:
Egy mágikusan kiváltott álomba helyezi a célpontot, amely idővel feloldódik.//

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-05, 11:46

Akadémia & Ansley

Mindenkire aki szükségesnek érzi rászórom a vízhatlanító bűbájt, legalább annyira nem ázunk el és nem fázunk át, mert hát ez egy kellemetlen dolog lenne még az egyébként sem túl kellemes helyzethez. Aztán tovább indulunk és én nem igazán firtatom tovább a gyűrűs témát, Adora nem is kérdez rá, hogy van e még valami története ami ehhez kapcsolódik, de amúgy sem mondanám el valószínűleg, hiszen jobb szeretem megtartani magamnak a családom helyzetét és foglalkozását. Nem egy kellemes sétálós sztori és most egyébként is kissé bizonytalan vagyok ebben az egész helyzetben, így hát igazából örülök is annak, hogy nem kell róla mondanom, bármit.
A nagy repülő madár nem ad okot a bizakodásra. Tekintetemmel a fák lombjait lesem, majd mikor pálcámat elővéve Seráék mellé lépek, már a mosómedvén tartom a szemem. Nem szeretném hogy bárki is kárt szenvedjen, de jó lenne ha mielőbb meglennének a tárgyak. Az akció sikeres is valamelyest, hiszen elkapjuk a madarat, rajta a medállal, de olyan fülsikerítő hangot ad ki a torkából, hogy az idecsalja a többi példányt is.
- Immobilus! Te csak azzal foglalkozz, hogy meglegyen a medál!- Próbálkozom még egyszer a mozdulatlanná tévő bűbájjal mint az imént, jó lenne ha ez most is bejönne és mondjuk a lánynak sikerülne lekapnia a medált a madárról, aztán akár ha elengednénk, el is repülnének a társaival együtt. Az, hogy többen vannak már inkább aggodalomra ad okot, és ahogy meglátjuk a másik három példányt, magam is hasonlóan Blaine-hez, néhány másodpercre utána próbálkozom meg ugyan azzal a varázslattal leteríteni egy másik madarat.
- Reducto! - Jó lenne ha ez beválna és nem lennénk madárkaják, mert közelről nézve elég ijesztőek és nem szeretnék belekerülni abba a hegyes csőrbe. Sajnos nem vagyunk mindannyian megáldva a pálcánkkal, így sokkalta nehezebben védekezünk, ezért igyekszem minél több helyre koncentrálni és eredményesen tenni azt, amit kell. Nagyon szeretnék már szabadulni ebből a pokolból.

//Leperex - Vízhatlanító bűbáj
Immobilus - Mozdulatlanság bűbáj - Megállítja a mozgó élőlényeket.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-02, 17:32

Auror Akadémia & Sarah

"Amikor azt mondod: "Feladom!",
gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja:
"Egek, micsoda lehetőség!""

Jól esik az a néhány korty, ami lecsorog a torkomon, de azért elfogadom, amikor Ansley felajánlja, hogy Leperex-szel vízhatlanná tegye a ruhánkat, ami az én esetemben egy közepesen kivágott csinos póló, szóval valószínűleg olyan rengeteget nem ér, de talán a bugyimig nem csorog be a víz és ez is valami.
- Akkor is valahogy le kell szednünk róla, mielőtt elrepülne, ha akkora mint egy... mamut. - válaszolom, kicsit mondjuk a végére tanácstalanul agyalva valami nagy őslénynévért. Mondjuk én annyira nem ismerem a madarakat, se a dínómadarakat, hogy tudjam, hogy a szárazföldiek nagyobbak, mint a viziek, szóval kicsit azért csodálkozva nézek a fiúra, aki elméletben méregkeverő... vagy alkimista? Nem is tudom, de biztosan nem Bestiamester, mint Galen. Ansley pálcával biztosítja a familiárisomat, Galen még mindig nagymacskaként áll lesben, Ronannek az a szörnyű acromantulája készül a hálóvetésre míg Adora és Blaine a fán próbálkoznak biztosítani a terepet. Mindenki tettrekész, én pedig csak tördelhetem a kezemet és reménykedhetek, hogy minden jól sül el, mert ha tényleg olyan nagydarab az a madár akkor lehet a légmágusi képességeimmel se tudok semmit se tenni, csak végignézni, ahogy elviszi a mosómedvémet a szájában.
Kivételesen a familiáris nem felejti el, hogy tud teleportálni, szóval egy ijedt nyekkenés után tűnik el a színről egyenesen a karmagasságomban megjelenve én pedig gyorsan elkapom és magamhoz ölelem az ázott kis testét. Kicsit meg kell állapodnom, hogy végig nézzek egyáltalán az őskori lényen, de aztán a kiabálása térít magamhoz és az aggodalom, hogy társak érkezése esetén nem leszünk ekkora túlerőben. Megfordul a fejemben, hogy elektromos kisüléssel próbálom meg kiütni, hiszen a víz vezeti az áramot, de annyira azért nem vagyok profi ebben, hogy tudjam egy ekkora állathoz mekkora erő kell vagy éppen mennyi a túl sok és még mindig nem akarom még megkockáztatni se, hogy az egyiket megöljük.
- Talán ha valaki elaltatja vagy lelassítja lekaphatom a medált és el is engedhetjük, a széllökéssel odébb lökném, mint a dínóbabát támadókat. - mondom sietve, ötletelve, de egyáltalán nem számítok rá, hogy ez lesz a legjobb ötlet és hogy követni fogják, hiszen nem vagyok éppenséggel "alfa" úgy, hogy léptennyomon ők húznak ki a slamasztikából és én csak teher vagyok a nyakukban. Az viszont tuti, hogy a McCaine medált nem akarom elveszíteni, szóval ha van arra esély, hogy kiszabadul, akkor tényleg megpróbálok közelkerülni és a személyes tárgyam levételekor megsütni szegényt. Kicsit tartok attól, hogy még a háló alatt is tud annyira mozogni, hogy megsebesítsen, szóval azért óvatoskodom.

// Légmágus 2. szint: Érintésre képes elektromos feszültséget gerjeszteni, tehát mugli készülékeket képes kiiktatni 200 voltig bezárólag (de a víz vezeti az áramot és sokszorozza). //

Aki tudja, hogy mit kellene tennie,

de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-01, 17:20

A kiképzés & Blaine

A new advanture

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

- Azért őt sem kell félteni. – Vetem oda Seraphine-nek mosolyogva, én magam megtapasztaltam már, hogy milyen az, amikor valaki személyesen a Bestiával akasztja össze a bajszát. Talán pont az, hogy a bálványom vert el olyan látványosan, amiatt tudom hogy lehet, hogy nekem is keresnivalóm lenne az aurorok között. Ki kell állnom Reese is az ügye miatt. Viszont ha lesz nálam huszonöt rátermettebb, hát nem lesz szégyen, ha kiesek, hiszen medimágus vagyok, nem nyomozó. Én azért úgy vagyok vele, hogy elkezdek mászni, örülök, hogy Adora is megteszi utánam, míg a többiek le akarják csalogatni. – Nekem beszélsz öreg? – Kacsintgatok a szokásos magabiztosságommal Ronannek, Petra biztosan szemforgatna most, ha látna, Reese meg lelkesen bámulna rám azokkal a hatalmas zöld szemeivel. Azért megüti a fülemet Ansley anekdótája a családi gyűrűről. Nem vagyok se tolvaj, se kapzsi, de azért mégiscsak a mardekárba osztott be a süveg, kiváncsi vagyok az ilyen ereklyékre. Mindenesetre most akció van, lassan közeledünk a célhoz, hogy mindenkinek meg legyen az ékszere. Ahhoz képest, hogy nem akartam volna auror lenni, egészen élvezem a lendületes hajtóvadászatot a dínók után. A mosómedve csali sikeres, az állatkát valamelyikük odébb is taszítja, amikor a madár-dínó ráreppen, a háló most fogva tartja, de a másik hármas durván elbánhat a társaimmal. – Reducto! – Lövök egy taroló átkot a madarak irányába. Gyakran használom ezt a varázslatot, ami olyan hatást kelthet, mintha egy kőgolyóval vágták volna pofán az ellenfelet. Ha a háromból egyet vagy akár többet is le tudok verni a lábáról, a többiek már könnyebben boldogulnak, ráadásul én még orvul a rejtekhelyemről tudok támadni. Megkapaszkodok az egyik masszívabb faágva, erősen fogva a pálcámat, el ne ejtsem.

//Reducto: taroló átok, HP könyvbeli/filmbeli varázslat, erőteljes fizikai csapást idéz elő//

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --

[/color][/i]

***

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-06-01, 09:09

A hívogató dallam

Kis futással megérkeznek a fához, ahol megállapodott a dínó a magasban. Sajnos Galen nem sokat lát belőle, bár a macska szeme az árnyékát, néha a levelek között felvillanó képét azért kiszúrja és igen Ronan nagyon jól adja le az infot ez nem épp kacsa méretű dínó, hanem elég robosztus. Egyelőre úgy fest, hogy egyedül van, aztán persze ki tudja.
Sera sikeresen iszik egy kis esővizet, ezzel frissítve a torkát. Van rá ideje, hiszen a két vámpír azért kicsivel hamarabb megérkezik a célhelyszínre a párduccal, mint mondjuk Adora és Ronan. Utóbbinak tényleg mázlija van, hogy már meg van az ékszere, viszont az esőnek hála azért határozottan jobban érzi magát.
Ansley vizhatlanító bűbája akár mindenkinek készíthet egy esőkabátot a ruhájukból, hogy tényleg ne ázzanak bőrig legalább, maximum a fejük, arcuk. Valamennyit azért a fák lombkoronája is felfog, de azért így is érezni a hirtelen jött esőt. Blaine mászni kezd, bár úgy fest jobb ötletnek bizonyul a mosómedve, ugyanis elég nagyok itt a fák, úgyhogy a fiúnak nagyokat kell ugrani, lendülni, hogy ágról ágra kapaszkodhasson. Azért még se pókember, nem megy olyan könnyen a dolog.
A vijjogás viszont hamar felcsendül, ahogyan a mosómedvét sikerül kiküldeni, Galen által kicsit még meg is noszogatni, hogy egy kisebb tisztáson állapodjon meg. A dínó, aki érkezik bizony tényleg elég hatalmas példány, így határozottan jól jön, amikor Ronan pókja hálót dob rá, és egy varázslattal, vagy akár telekinézissel a familiárist is félre lehet lökni az útjából, ami kell is, mert elég jól céloz a dög és simán rávetni magát a szőrös kis jószágra.
Azt egyből kiszúrhatják a háló alatt kiabáló és vergődő lényen, hogy bizony ott van a nyakára tekerve Sera medálja. A nagyobb gond csak, hogy nagyon hangosan kiabál és ahogy az eső már csak szemerkélősre csendesül hallhatják, hogy hasonló hangok csendülnek fel az égből. A párduc és a vámpírok kiváló hallással be is tudják lőni, hogy bizony három különböző hangot tudnak elkülöníteni és valószínűleg pillanatok múlva landolnak is, hogy segítsenek a háló alá szorult társuknak és jelenleg egyedül Blaine az, akit nem szúrnak ki elsőre, ha még a fán van. Bár ezek a dínók legalább a sima talajon jóval esetlenebbek, mint mondjuk egy raptor.

//Határidő: június 7., következő hozzászólás: június 8.

Ronan: második sárga lap
Adora: első sárga lap//

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-31, 22:28

Elátkozott zenegép & Dínók

Miután túléltük az alvást és egy újabb csecsebecse került vissza a gazdájához, egészen jó kedvem lett. Nem mondom, hogy majd kicsattanok az örömtől, hiszen igyekszem takarékoskodni az energiáimmal, de kimondottan vidám vagyok a helyzetünkhöz képest. Nem akarok elkezdeni azon agyalni, hogy most hol vagy ami még fontosabb mikor vagyunk. Vagy, hogy mégis hogyan kerültünk ide, s hogy fogunk visszatérni. Ezen kérdéseket elteszem későbbre.
Mindig is feladat orientált személyiség voltam. A következő problémát kell megoldani, nem pedig egyből a legnagyobbat.
- Kedves szokás. – Biccentek Ansleynek. Gondoltam van valami érdekes háttértörténete, de meglehet, hogy csak nem akarja megosztani. Szíve joga, nem akarom erőltetni. Biztosan személyes vagy valami. A lezúduló eső üdítően hat rám. Mindig is imádtam az esőt, érezni ahogy a meleg cseppek csordogálnak a bőrömön. Csak a hajam ne szívná meg magát ennyire…
- Ez jó ötlet lehet, addig is érdemes lenne felmászni a mellette lévő fára, lehet többen is vannak és nem a mi pacsirtánk szúrja ki először a csalit. – Jegyzem meg okoskodva. Lehet akadékoskodónak mondani, de én csak biztosra megyek. Szerencsére Blaine is hasonlóan gondolkozik, így amennyiben felmászik, tettre készen, pálcával a kézben követem útját szemeimmel. Ha pedig mégis marad két lábbal a földön magam indulok meg a magasba. Bízom benne, hogyha esnék akkor telekinézissel tudom tompítani az esést…Reméljük erre nem kerül sor.

Why are you so serious

love

?

Don't you know how to have

fun

?

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-31, 14:22

Dinók az Akadémián

"A dinoszauruszok azért haltak ki, mert nem volt űrprogramjuk... Oké és nekünk mink van?"

Az, hogy a selejtezőn egymás ellen is küzdünk, számomra nem jelenti azt, hogy ellenségekké válunk. A versenyszellem, a trükközés így is úgy is ott lehet mindenkiben. Persze ha a selejtezőkön kívül össze bratyizik a többség, utána kérdéses ki mennyire fogja tudni félre tenni ezt és ki mennyire fogja magára venni, még ha sportszerű kereteken belül is, de mondjuk istenesen pofára ejti egyikünk a másikat élesben.. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos, hogy felmérjék, ki mennyire tud csapatban dolgozni, hiszen ha eljutunk a végéig és megkapjuk a jelvényt, utána is esélyesen többed magunkkal fognak kiküldeni akármerre is.
A kisdinót sikerül közös munkával becserkészni, amikor Sera felveszi inkább csöndben maradok és csak remélem, hogy nem fogja az a gyík megmarni. Valahol újra és újra rácsodálkozom, hogy mennyire brutális gondoskodási késztetéssel rendelkezik. Jó ha valami nem hüllőt kezelne így lehet jobban megérteném, de így csak a hátamon futkos a hideg, hogy hogy a francba képes egyáltalán hozzá érni, nem hogy így babusgatni....
Blaine-nek hálásan biccentek - Köszi! - és alig, hogy felhajtottam a vizet, jön az utánpótlás eső formájában. A többséggel ellentétben az arcomra a megkönnyebbülés ül ki és ameddig el nem startolunk egy kicsit hagyom hogy töltődjek aztán követem Blaine-t és Serat, bár valószínűleg nem tudom úgy tartani velük a lépést, de azért megpróbálom. Azért annak örülök, hogy az eső azután jött, hogy a karkötőm már megkerült. Inkább bele sem gondolok az egyéb eshetőségbe.
- Azért legyünk óvatosak! A legtöbb repülő hüllő ebben a korban baromi nagy volt. Főleg amelyik szárazföldön mozgott és nem a part mentén.. - ez egyben szól Blaine-nek is hiszen nem lenne jó valami elcseszett fészekbe mászni és szól Seranak is, hogy a mosómedvéje készüljön fel, hogy nem egy kacsa repül majd rá, ha sikerrel jár az ütlete. Bár rühellem őket mint a franc, a bátyám cserébe imádta őket és ameddig kicsik voltunk, vacsoráknál kismilliárdszor hallgathattuk meg tőle, hogy épp melyik az új kedvence ezek közül a förtelmek közül... A pókom gond nélkül követ minket és keres egy olyan helyet, ahol takarásba tud kerülni, de egyben rá is lát Sera familiárisára, hogy ha szükséges, a lecsapó dínót megköpködje a hálójával.

Zene

️ Öltözet

Tudod mit okoz az;

Amikor elismered, hogy egy
antagonistáknak is lehet igaza?
Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el,
hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-30, 08:29

Apám most aztán igazán büszke lehet rám. amiért egy dínó "parkban" ragadt a drágalátos kisfia. Mintha a nagy könyvben is meg lenne írva, hogy az ő ötletei bizony mindig káoszba fúlnak. Nem is értem miért állom a sarat még mindig. Az eredményeim ugyan kiemelkedők, de most már kezdem is azt bánni, hisz' amint megered az eső füleimet hátracsapva majdhogynem laposkúszásban igyekszek a fák lombjainak takarásába bújni. Gyűlölöm az esőt.
Ettől függetlenül, amikor a többiek megindulnak a futásban, tartom velük a tempót, s bár nem a hollóhátas nyakéke a prioritásom, attól még ha sikerül a fák lombjai között megpróbálom kiszúrni a korábban repülő dínót. Ha netalán a fészkéhez érnénk, akkor valamelyest jobb rálátásom lehessen és a veszélyforrásokat is felfedhessem a környéken.
Adora szótlansága az irányomba egész különös, de nem feltétlenül zavar annyira, hogy kierőszakoljam belőle mit baja van velem. A nyár előtt még annyira beszédes volt, most meg mintha szándékosan kerülne. Na nem mintha összetörtem volna a szívét. Az ilyenekre csak emlékeznék, nem igaz?
Seraphine ötletére csak vetek egy pillantást a familiárisára. Ansleyben meg lehet bízni annyira, hogy ne azon kattogjak egész végig mikor fog egy még nagyobb darab élőlény elragadni a lombok takarásából. Egyelőre viszont a célom lebeg előttem és bár egyáltalán nincs kedvem egy élő törlőrongyot megvédeni, de ha ezzel közelebb kerülünk az ékszeréhez, azzal még közelebb kerülhetünk az én zsebórámhoz. Hisz' mindennek megvan a menete...
Amennyiben a familiáris gazdának sikerül leolvasnia a jeleimet, mancsommal hátsón bököm a mosómedvét, hátha megindul elsőnek.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-29, 18:26

Akadémia & Ansley

Elszántan küzdök a gyűrűmért és ez tökéletesen meglátszik a cselekvéseimen is, hiszen egyből reagálok a kis mitugrászokra, akik egyébként is igen idegesítőek és én kifejezetten utálom az idegesítő dolgokat. Nem igazán vagyok türelmes ember, és ez a tulajdonságom itt most jól ki is ütközött rajtam. Miután megszereztem a gyűrűt, biztonságban felhúzom az ujjamra és hirtelen eltűnik a hiányérzetem, amit azóta éreztem, amióta felkeltem az ágyból és nem találtam meg az ékszert. A dinók már nem is foglalkoztatnak, sőt, vissza sem vonom a varázslatokat, hogy legalább addig nyugodtan tudjunk agyalni és haladni, amíg ők megdermedve álldogálnak. Előbb-utóbb, úgyis elmúlik a hatása. Tekintetem Sera irányába mozdul viszont amikor jelet észlel a nyakláncáról. Jó lenne, ha az utolsó néhány tárgyat is megtalálnánk most már és visszaérkezhetnénk a jelenbe, és ugyan fogalmam sincs, hogy ott mennyi lehet az idő, de hátha még akadna néhány percünk egy sziesztára. Elindulok hát a többiekkel a nyaklánc nyomában, nem rohanok, de tartom a tempót nagyjából. Be is sorolok Adora mellé amikor megkérdezi, hogy honnan van a gyűrűm.
- A családi gyűrűm. Minden férfi tag örököl egyet, és húsz éves korunkban kapjuk meg. - Mesélem, miközben kissé talán ki is húzom magam, hisz valahol még mindig büszkeséggel tölt el ez az egész, de ezért is vagyok itt, hogy bebizonyítsam, hogy attól, ami lettem, még igen is rátermett vagyok a feladatra... a családi örökségre.
Az eső nem különösebben zavar, legalább kicsit felébredünk tőle, de nyilván nem szeretnék bőrig ázni, így amikor jobban rákezd, akkor megpróbálok egy Vízhatlanító bűbáj-t mormolni a ruhámra. Ha valakinek még szüksége lenne rá azok közül akiknek nincs pálcája, segítek ebben természetesen. Miután megállunk és a levegőt kémleljük Sera nyaklánca után, elmélkedem kicsit a lehetőségeken, de végül nem futja tőlem többre néhány mondatnál egyelőre.
- Támogatlak benneteket pálcával, csak legyen meg a tárgy. - Lépek közelebb, pálcával a kezemben és készülve arra, hogy használnom is kell azt esetlegesen.

//Leperex - Vízhatlanító bűbáj

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-26, 19:27

Auror Akadémia & Sarah

"Amikor azt mondod: "Feladom!",
gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja:
"Egek, micsoda lehetőség!""

Ronan első-második ránézésre nem tűnt olyan nyíltnak vagy segítőkésznek, így a mostani válaszai kellemes meglepetésként érnek és adnak egy löketet, hogy találjak magamban annyi erőt, hogy felmásszak arra a nagy fára pihenni. Örülök, hogy Adora nyitott a közös alvásra, legalább ebben néhány órányi nyugalmat találunk. Az együttérzésére elmosolyodom, jó embernek mondtam, hiszen még az övét se köpte ki a rendszer.
A lemászásnál elfogadom Blaine kezét, nem vagyok annyira akaratos, hogy büszkeségből elutasítsam, valahogy vonzom a lovagias pasikat, szóval igazából ehhez vagyok szokva.
A terelgetés bejön és az icipici dínót látva muszáj odamennem és felvennem a kezembe, miután lekerült róla a gyűrű. Néhány pillanatig simogatom, de mivel a bűbáj valószínűleg nemsokára levedlik róla - és mert én is belátom, hogy nem cipelhetek magammal egy dínót, aminek az ellátásáról fogalmam sincs -, leteszem a földre búcsút intve, ahogy búcsút intek a buzogányosoktól is, már ha azóta nem lettek szabadon engedve.
Egyáltalán nem sértődöm meg, hogy Adora elpártol mellőlem, amikor teljesen véletlenszerűen indulok meg minden irányba, míg "szagot nem fogok". Csak a nagymacskával ellentétben nem szó szerint, hanem a relikviajelzőm kezd élesedni. Izgatottan nézek körbe, de nagyot dobban a szívem és egy egész párbeszéd olvasható le az arcomról, ahogy a mosoly csalódott tehetetlenségbe fordul.
- Meg van a medálom... majdnem. Egy repülő dínón van odafent és... távolodik! - bököm ki, és sietve megindulok, annyira a medálra fókuszálva, hogy elsőre észre se veszem az esőt, ameddig nem lesznek olyan kövérek a cseppek, hogy már a látásomba is bekavarjanak. Vizesen még mindig jobb, mint koszosan, légmágusként bízom abban, hogy majd felszárogatom magunkat, szóval nem esek nagyon kétségbe, főleg, mert egy szép emlék is a fejembe kúszik az esőben csókolózásról. A futástól mondjuk annál jobban kétségbeesek.
- Ez... kész... kínzás... Beastnél legalább nem zuhogó esőben aljnövényzetben botladozva futunk. - bukik ki belőlem, egyáltalán nem az erősségem a futás - egyelőre -, meg úgy egyáltalán a fizikai harc, erre már a többiek is felfigyelhettek mondjuk. Hiába a vámpírgyorsaság, ha az ütések elől elhajolás helyett az arcom elé kapom a kezemet és sikítok. A térdeimre támaszkodva dőlök előre és ugyan az én tárgyamról van szó, ha Blaine fogja magát és elkezd felmászni jelenleg hagyom, mert úgy se tudnék annyi erőt gyűjteni, hogy most azonnal felkússzak a fára. Kihúzom magam és leárnyékolom a szemem, hogy ne folyjon bele a víz, de közben a számat kicsit eltátom, hogy megnedvesítse a torkomat. Tölcsért csinálni vagy valami víztárolót nincs időnk, de kinyitni a számat azért még megy.
- Ha egy dínó... talán valamivel le tudjuk csalogatni és nem nekünk kell felmenni... - gondolkozom hangosan, még mindig pihegve és ahogy a tekintetem a szőrös, csapzott kis mosómedvére szalad a familiáris halkan felnyekken. A vágtató dínók közé nem dobtam be, hogy visszahozza a pálcám, nehogy eltapossák, de még is megül a fejemben az ötlet, hogy egy jól látható helyre tegyem szerencsétlent, hátha a dínó rárepül. Mondjuk ha növényevő, akkor aztán hiába okoskodom itt a hollóhátas agyammal.
Persze csak akkor teszem ki csalinak a familiárist látható helyre, ha van olyan, aki egyetért és bevédi szerencsétlen, a biztos halálba nem küldeném, de pálca híjján nekem igen végesek a lehetőségeim.

Aki tudja, hogy mit kellene tennie,

de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-26, 14:41

A kiképzés & Blaine

A new advanture

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Miközben Ronnanek bólogatok, fogunk mi még egymás ellen is küzdeni, segítek Adorának feljutni Seraphine mellé. És mi van, ha valamiért most úgy összeszoktunk, hogy simán vesszük az akadályokat? Teszem azt, benne lehetnénk a végső huszonötben.. Ugyan minden porcikám irtózik az auror léttől, és a szabályaitól, de csapatban szeretek dolgozni, másokon segíteni, s lássuk be, Reese nagyon büszke lenne rám! Még alszok rá egyet, na de nem csak itt, egy-két órát, hanem az akadémián, ha visszakerülünk egyszer. Bele se akarok gondolni, hogy a dínókra hogy kerültek az ékszerek, tartom, hogy ez csak mágia lehet, valahogy a kiképzők oldották meg, hogy ne aludhassunk, hanem nyomás alatt is fel legyen mérve, hogyan teljesítünk. A rövid, és nem túl pihentető alvás után előzékenyen nyújtom a kezemet a lányoknak, hogy segítsek nekik lekászálódni. Engem cseppet sem zavar, hogy lovagiasságom annak kiemelése lehet, hogy netán ők a gyengébbik nem. Ettől még lehet valaki, erős, és független, hogy bizony mégiscsak törékeny is egyben. Reese ennek tökéletes példája. Amíg a többiek megoldják a dínó zsugorítását, már húzom is elő a pálcámat, hogy Ronan kérését teljesítsem. – Hogyne. -Azért olykor megrebbenek, mert Galen jaguárja elég fenyegetőnek tűnik, szerintem ő még az átváltozott Derekkel is simán szembe tudna szállni, nagyon gyakorlott az alkata. – Na ez tipikus, még bőrig is ázunk. – Felelem vidáman Ronan-nek, engem nem zavar az ilyesmi sem, legalább egy kicsit felfrissülünk, remélhetőleg nem fagyunk meg, ha ránk dermed a ruha. Ám a klíma tényleg a dinóké, ami a jégkorszak előtt vagy után lehetett, így amolyan tavaszias-nyáriasnak érződik. Intek a magas srácnak, hogy kövessük a jaguár mozgását, vagy Seraphine pillantását, aki már nagyon keresi a sajátját. Futólépésre kapcsolok, így, hogy egy kicsit aludtunk, könnyebb a dolgunk, és még Adorát sem kell a nyakamban cipelnem. Követem a szöszi tekintetét, aki ha felfelé néz, akkor lehet, hogy másznunk kell? Leárnyékolom a szememet a tenyeremmel, és ha szükséges, akkor megnézem, hogy van-e a közelben újabb fa, esetleg szikla, hogy kövessük a nyomot. Nem rég éreztem, hogy a légmágiákhoz is értek kissé na de nem biztos, hogy rá rá merném bízni az életemet. Irány tehát a magas, közben viszont az óvatos figyelés, hogy nem les-e ránk valami helyi lakos a dínók közül. Ugyanis ha mászik az ember, kevésbé tud védekezni.

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --

[/color][/i]

***

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-25, 09:42

A hívogató dallam

Egészen jól összedolgoznak a terelők, a macska, a pók ugrasztják a kis dínókat, bár nincs könnyű dolguk, mert elég sűrű az aljnövényzet. Ezért is hatásos Ansley varázslata, amikor ledermeszti a környéken lévő minidínókat, és így a szugorítással már sikerül levennie a gyűrűt a most már egészen minidínó nyakáról. Azért azt érzékelhetik, hogy a körülöttük lévő dínók ugyan ledermedtek, de a fák között még mozog belőlük jónéhány. Talán viszont eléggé meglepődtek az események hatására, hogy nem bukkannak elő, egyelőre.
Sera megpróbálja belőni, hogy merre lehet a nyaklánca, miközben Galen jaguár formában szaglászni kezd. Sajnos túl sok érdekes szagot nem érzékel. Erdei illatok vannak, fák, növények, no meg idegen szagok, a dínók, amiket még annyira azért nem ismer fel jól. Sera érzéke már többet segít, ami viszont igazán furcsa lehet, hogy fentről érzi a medál jelenlétét, még hozzá elég magasan lehet, mert mondhatni igen gyenge a jel.
Ronan kívánsága viszont mintha csak teljesülni látszana, ugyanis az eső gyengén szemerkélni kezd, hogy aztán néhány pillanat alatt erősödve még így a fák alatt is érezzék, hogy nem fog sokáig tartani, hogy istenesen bőrig ázzanak. Mázli, hogy amúgy nincs hideg és a sellőnek kifejezetten kellemes érzés lehet ez most. Mondjuk a jaguárnak kevésbé. A szagokat elnyomja az eső, a bundája viszont kellemetlenül össze fog állni.
Sera viszont úgy érzékeli, hogy bizony távolodik tőlük a medál. Még mindig magasan van, de még inkább gyengül a jel. Könnyen lehet, hogy pár pillanat múlva elveszíti, ha nem indulnak sietősen utána. Amennyiben ezt teszik, akkor bizony egy kis futás vár rájuk az esőben, hogy lépést tudjanak tartani azzal a valamivel, ami aztán vagy negyed óra fullasztó kocogás után áll meg. Még mindig a magasból érzékeli a nyakláncot a McCain lány, de most úgy tűnik legalább megállt.

//Határidő: május 31., következő hozzászólás: június 1.

Ronan: második sárga lap
Adora: első sárga lap//

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-24, 00:04

Dinók az Akadémián

"A dinoszauruszok azért haltak ki, mert nem volt űrprogramjuk... Oké és nekünk mink van?"

Sera poénja betalál és még el is vigyorodom rá, bár jelenleg egy kissé fáradtan. Ha valamivel több élet lenne bennem még le is csapnám a labdát. Nem gondolnék mögé különösebben sokat. Jobb napjaimon nekem is vannak hasonló megnyilvánulásaim. A jelenlegi, szar hangulatom is csak annak köszönhető, hogy közvetlen az Akadémia kezdete előtt halt meg Becca. A millennium óta kómában feküdt és most vége. Voltaképp csak egy hete. És mivel én voltam bent nála utoljára persze elő is vettek, mert hogy mint kiderült, gyilkosság történt.
Soha nem harapott még meg vámpír, szóval ez teljesen új élmény. Kevésbé olyan kellemetlen mint gondoltam, de biztos, hogy nem fogok rászokni, ahhoz azért elég bizarr. A visszakozásra csak megvonom a vállam. - Kiderül. Majd amelyikünknek igaza lett, meghívja a másikat a kantinban valamire. - egy mosolyfélét is hozzá toldok, de érezhetően nincs mögöttes gondolat, vagy apró betűs rész. A többre megcsóválom a fejemet. - Ne sajnáld! Ha az Akadémiai selejtezőn nem is, itt egy csapat vagyunk. Még ha fáradtak, nyűgösek, éhesek és szomjasak is. - Biztatóan megérintem egy pillanatra Sera vállát, aztán a rám törő kiszáradás érzésére terelődik a figyelmem.
Osztom Ansley véleményét és a pókom is figyelő helyzetbe telepszik hogy a gólemekkel bandázhasson, mi meg addig a fán/fákon biztonságos magasságban pihenhetünk.
Az ébredést követően az első ami szembe tűnik, hogy tényleg kiszáradva érzem magamat, amin talán még a páratartalom sem segít, vagy lehet pont az miatt tartottam csak ki eddig is. Én még nem ereszkedem le, de a pókom aktiválja magát a lenti mozgolódásra és fogócskára és beszáll ő is. Noha hálóval nem dobálózik, de pók lévén ő sincs híján a sebességnek és a ragadozó ösztönöknek. Ha Ansley-nek mindkét varázslata sikerül és Seraból kiszakad az a "jajj, de aranyos!" megnyilvánulás, inkább nem kontrázok gonosz módon, hogy jah, most még cuki, ekkora méretben viszont nem sokára valószínűleg bélsár kövület alany lesz.
Eszembe jut, hogy jó lenne tölcsért csinálni valami levélből, de ez aligha kivitelezhető, mivel ebben a korban még csak tűlevelű fák léteztek meg páfrány meg pálmafélék.. Ha minden igaz. Végül utolsónak én is lemászom és becsatlakozom a többiekhez. Ha Ansley vissza szerezte a gyűrűjét és el is indulunk Blaine mellé sorolok. - Kérhetek némi segítséget? Tudsz egy kis vizet idézni? - bevallom most sokat megadnék azért, ha a következő állomásunk víz közelbe vezetne. Akkor is, ha tudom, a víz talán még veszélyesebb az őslényeket tekintve mint a szárazföld. Ha igent mond, csak össze illesztem a két kezemet, hogy a tenyerembe fogjam fel az idézett vizet és miután végzett fel is hajtom.

//Fizikum 20 + módosító +20 -10 = 30 alá

Ronan Idriss carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

Zene

️ Öltözet

Tudod mit okoz az;

Amikor elismered, hogy egy
antagonistáknak is lehet igaza?
Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el,
hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-23, 20:45

Elátkozott zenegép & Dínók

- Reménykedjünk. – Biccentek kissé kótyagosan. Úgy néz ki mindenki pártolja az ötletet, ami felettébb megnyugtató, se kedvem se erőm nem lett volna vitázni. Késéggel elfogadom a segítséget, jelenleg nem bízom a saját képességeimben. Nekem ugyan nincsen tesóm, de jól esik a melegség és biztonság, amit Sera közelsége jelent, így minden további nélkül ölelem át én is. Blaine jelenléte is megnyugtat, no nem mintha lenne lélekjelenlétem ezt vele is megosztani, mert oly gyorsan szenderülök el, mint a sicc.
Sajnos nem mondhatom, hogy olyan frissen kelek, mint a reggeli harmat, de legalább a szemeim nem ragadnak le. Ásítva ülök fel és lelógatom a lábaimat, de amint figyelmes leszek a dinókra elfelejtem a leugrás gondolatát. Tornacipős lábaimat lóbálva nézem az fajtájukban aprónak tekinthető lényeket. Milyen aranyosak!
- Ne is mondd. – Nézek együttérzően a másik lányra. A gyűrűm sokat jelent nekem, olyan üresnek érzem magam nélküle. A lemászást sikerül egyedül megoldanom, így kissé magabiztosabban állok a lábamon, mint nem sokkal ezelőtt. Ansley próbálkozásába nem szólok bele, max ha nem sikerül, akkor egy egyszerű Invito*- val próbálok segíteni a dolgon.
- Nah, három meg van. Félúton vagyunk. – Nyújtózkodom egyet és bár éhes is vagyok, szomjas is vagyok, a tény, hogy haladunk erőt ad. Elindulok a Sera mellett, de hamar rájövök, hogy nem igazán tudja merre menjen…Galen pedig nem hiszem, hogy örülne a társaságomnak, így visszamaradok a fiúkkal.
- Honnan van a gyűrűd? – Kérdezem meg az egyetlen vérszívót, aki nem étkezett az itt létünk alatt. Nem akarok minden lében kanál lenni, de érdekel. Nincs kedvem teljes csendben sétálgatni.

//Invito; begyűjtő varázsige

Why are you so serious

love

?

Don't you know how to have

fun

?

Tárgy: Re: Edzõterem 2021-05-21, 15:51

Hazudnék, ha azt mondanám ez a kis pihenő hiba volt, pedig alapból kétes gondolataim vannak ezzel a világgal kapcsolatban, nem feltétlenül az számít a legreálisabb megoldásnak, ha elalszunk benne. Ettől függetlenül amikor megébredek mindent rendben találok magam körül és még az álmosság sem marad fent. Úgy érzem magam, mint újkoromban, ezért nem is akarom húzni a drága időmet.
Le is mászok a fáról, hogy aztán a kisebb dínók hadseregéből kiszúrjak egy újabb ékszert, amire a többiek figyelmét is felvonom. -Ébresztő! Hasatokra süt a nap! Valakinek nem hiányzik egy gyűrű?- kiáltok fel az alvókra a fa tetején, mire ha lemásznak a dínók el is tűnnek a szemünk elől. Legalábbis a gyűrűs...
Én ezúttal nem szaladok utánuk, de úgy tűnik Ansley a gyűrűje megszerzéséhez is egész közel áll, így én a magam feje után indulok. Megpróbálom magam átszenvedni az esetlegesen utamban álló apró dínók között, hogy aztán valami új irányba kutathassak ezúttal a saját holmimért. Mindeközben jobbnak vélem, hogyha a jaguár formámban folytatom az utamat. Ki is vagyok pihenve, valószínűleg az érzékszerveim is jobban fognak funkcionálni százszázalékos energiával. Amúgy sem fogom megvárni, ameddig a többiek végeznek a varázslataik ide-oda dobálózásával.
Amint felvettem az állati formámat, a levegőbe szagolok, hátha valami ismerős szag csaphatja meg az orromat. Legyen az a saját zsebórámhoz kapcsolódó vagy esetleg a többieké, akiknek már valamelyest sikerült megismernem az illatát.

Tárgy: Re: Edzõterem