Edzõterem

 

Miközben Sera elindul felfelé aludni, én elhülyéskedek Adorával. Valahogy a vöröskékkel jól megértem magamat, itt is vidám visszajelzést kapok, noha a társaság nagyja már agyilag teljesen zokni a kimerültségtől, és hogy valami múltbeli síkon kalandozgatunk. Igyekszem a vérivást a legapróbb fájdalommal végigvinni, szunyogcsipésnek álcázni, nem töröm át a húst, a csontokat, csak felkarcolom a bőrt, s inkább kiszívom a vért, mint amikor az ember elvágja az ujját, amolyan zsibbasztó, de nem pocsék érzést keltve. – Köszi. Remélhetőleg nem te leszel a reggeli is. – Egy fokkal jobban érzem magamat, a többiek pedig elkezdenek tábort állítani, ha nem is szó szerint, de Adora is indul fel a fák közé. Ha kell, bakot tartok neki. – Jó éjt. Alattad leszek, ha esnél. – Szólok még fel, ha meghallanám, hogy recseg valami az ágak között, még el tudjam kapni. Seraphine a vámpírsága miatt talán ebből a szempontból gyakorlott, és hát nem menthetek meg mindenkit, ez volt az első medimágusi lecke. Fókuszálni kell, azt segíteni, aki rászorul. Így mások persze magukra vannak utalva, vagy éppen nem rám, de ezzel most nem tudok mit kezdeni. A vadmacska tanácstlanul szökken az ölembe, s vele együtt a földre kucorodok, néhány lapulevelet magam alá söpörve, szinte azonnal be is hunyom a szememet. Azért amikor felkelek, tényleg jobb a közérzetem, szinte még ki sem pattannak a pilláim, már azt nézem, hogy ki aludta el a haját, és ha találok olyat, akkor megjegyzem. Ellenben a kis dinók igen sokan vannak, a vadmacska jobbnak látja ölben jönni, és a kis fogak csattogása azt jelzi, hogy igencsak türelmetlenek, ők is régen ehettek. Eleve a dögöket nézem, hiszen eddig is a dínókon találtuk meg az ékszereket. Ha Galen szólna, akkor mégiscsak leteszem a vadmacskát, hátha meg tudja ugrasztani a gyűrűset, hogy a többiek esetleg kiüssék a tolvajt. Ez ugyan nem macska-egér játék, de pont azért idéztem annak idején ilyen familárist, mert egy macska ügyességével kevés állat tudja felvenni a versenyt.

 
Seraval megpróbálok nem zombi üzemmódban beszélgetni, de bármi is vesz minket körbe, alaposan leszívja az erőnket. Vagy.. felerősíti a vámpír vágyakozást, ösztönöket? Bárhogy is legyen, még mindig próbának érzem, ahol az auror munkát figyelembe véve majd számolnom kéne azzal is, hogy ha majd merő véletlenségből felvesznek dolgozni, akkor be kell iktatni a vér kérdését is. Nyomozás közben is felmerülhet, hogy hajt majd az étvágy, de félre kell tenni, kell az állóképesség, hogy az ügyre koncentráljak, nem pedig az evésre. Most mégis kénytelen vagyok körbekérdezni, és Adorát megkóstolni, már ha kész viszonozni a korábbi szívességet. Azt, ami amúgy nem szoktam számonkérni, medimágusként gyakorta olyanoknak segítek, akik tudatuknál sincsenek. Most kellemetlenül jön ki, hogy a korábbi akciózás apropóján hozzá fordulok, fogjuk a csapatmunkára. – Köszi! Igyekszem csak a legszükségesebb mennyiséget. – Bólogatok a vöröske felé, egyszerűbb lenne, ha olykor a vámpírok egymásból ihatnának, amolyan vércsere szintjén, hogy ha nincs más megoldás, akkor a szertartás kedvéért ez így működjön. Seraphine-ra vetek egy álmos pillantást, majdnem belealszunk egymás képébe, talán ő is sikerrel jár Ronan tekintetében. Keresem továbbra is a hibákat, ami viszont nincsen. Kénytelenek vagyunk hát végigkeresni a júra korszakot holmi ékszerek miatt. – Cipellek, ha szükséges, ez  nem is kérdés. – Rebegtetem meg a pilláimat motyogva, de félő, hogy ha csak egy perce is behunyom a szememet, akkor Adora fog ölben vinni hazáig. Odalépek hát a lányhoz, elkapom a derekát, és amolyan Drakulás stílusban hátradöntöm, hogy átharapjam a torkát, de aztán vissza is húzom, nevetve, hogy csak hülyülök. Leülök a földre, és őt is magam mellé vonom, hogy majd ha rákészült, akkor a csuklóját harapdálom meg kissé. Tényleg csak két korty, hogy erőre kapjak, vagy legalábbis kipattanjon a szemem, utána pedig dolgos medimágusként figyelem a reakcióit, hogy ne ájuljon be, vagy ilyesmi. Ha a gólemek megjelennek, és Ansley engedi, hogy pihenjünk kicsit, megteszem, de ha tovább kell indulni, akkor is megemberelem magamat. Galen után lépdelve felfedezem az apró dínókat, kutatok az emlékeimben ami a mágiatörténetet, legendás lények gondozását, vagy akár a sima mugliismeretet illleti, hogy vajon be tudom-e azonosítani a kicsiket. Hátha beugrik valami, mert ha ezek veszélytelennek tűnnek, de fél percen belül itt lesz belőlük vagy száz, akkor simán széttéphetnek. Az emlékeimből hátha előjön valami, hogy ragadozók-e, van-e valami speciális életmódjuk, bármi ami segíthet.



//Fizikum 20+10-10=20 alá fáradtság

Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :

,

//

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --

Lassan nem ártana az a kávé automata, mert már én is érzem, hogy nagyon belenyúltunk az éjszakába, ráadásul vért sem tudunk inni, megértem, hogy ha Seraphine azért csacsog ennyit, hogy magát is szóval tartsa. Udvariatlan, vagy sem, egy hatalmasat ásítva legyintek, ahogyan nem sikerül neki éjszakai vacsit szerezni. – Klán? Nem is tudom, mi csak közösségnek hívjuk magunkat. Ráadásul nem csak vámpírok, vérfarkasok is vannak köztünk, példának okáért a legjobb barátom, Derek is az. – Azt már nem teszem hozzá, hogy Dumbledore intergrációs programjának keretein belül elsőre heten jöttünk a Roxfortba, a többiek még kicsit várakoznak, de szerintem lassan mások is beiratkozhatnának. – Ahha.. És most várhatóak akkor a testvéreid? – Kérdezek vissza, lévén Seraphine most elég nagy bajban van. Bár ha csak kiragadták a saját idejéből, aligha hiszem, hogy a vérei feltűnnének így a Kréta kor környékén.. Viszont örömködve fogdosom a medálomat, nekem legalább már megvan, de a többieknek is segítek, hogy haza tudjunk térni. Még ha kérdés is, hogy hogyan jutnánk vissza. Továbbra is úgy sejtem, hogy az ékszerek afféle motivációt jelentettek csupán, és ha megvan a szett, akkor kiértékelést kapunk. Ha viszont ez nem az aurorok műve... Akkor van csak gond igazán. Na de vissza az összecsapáshoz. A kis dinót hiába pátyolgatnák többen, az anyuka ösztönösen védené. Én sem akarom különösebben bántani, csak lecsillapítani, hátha viseli valaki ékszerét. A vérmágiával kombózott kínzás talán tompít rajta annyit, hogy megfigyelhessük. Nagyot nyelve figyelem, ahogyan Ansley de még Adora is igyekszek szép szavakkal lenyugtatni.. A dinó nem egy kutya, akit idomítani lehet.. A harc hevében repkednek a pajzsok, de még az ártások is, végre sikerül olyan fázisba hozni a mamát, hogy le legyen kötelezve, de eddigra már tényleg leragad a szemem, átkarolom hát Seraphine-t, hogy egymást támogassuk. – Srácok, a nyilvánvalóság nevében.. Egy korty vér belefér? – Nyilvánvalóan látták, hogy több vámpír is van a csapatban, sármos-kérlelő mosollyal fixirozom Adorát, hátha amolyan szivességi alapon viszonozza, hogy legutóbb csak úgy felkaptam. Ha odajön, és segít, akkor csak egy gyors harapás a csuklójára, éppen csak az íze miatt. Körben pedig körbenézek, hátha látok valami bizonyítékot arra, hogy ez csak valami mágikusan felépített díszlet, még az aurorok is elejthetnek hibákat, vagy éppen nyomot, amiből rá lehetne jönni..

//Fizikum 20+20=40 alá fáradtság

Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :

,

//

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --

 

Megértően bólintok, hogy Seraphine inna lassacskán, de ezzel nem csak ő, hanem én, és Ansley is így lehetünk. Finoman a vállára teszem a kezemet, amolyan nyugtatásként, de még mindig úgy vélem, hogy ez az akadémia része, folyamatosan figyelnek minket, a vámpírokat nem hagyják kiszáradni. Egy élettel teli világ közepén vagyunk, körbe is nézek, hátha el tudok kapni valami nyuszit, vagy kisállatot, hiszen egymásból nem lenne most jó inni, de ha ez segítség Seraphine számára, és a gyorsaságom révén sikerül behúznom számára a vacsorát, elvonulhat vele a bokorba, hogy ne mások előtt csócsáljon meg valami plüsst. Ha sikerül, és visszatér, akkor tovább folytatom a beszélgetést. – Egyik sem. Ő maga a közösségünk vezetője, igyekszik a békére törekedni, csak a nagybátyám szítja a feszkót. Az apám egy idősödő fegyverkovácsot bízott meg a nyakláncom elkészítésével. Valami McFaydent. – Ha Seraphine tovább érdeklődne, szívesen belemegyek a mélyebb részletekbe, noha eléggé harci a helyzet, ám én magam is kiváncsi vagyok arra, hogy kinek mi tünthetett el, és miért. – A tiéd miről híres? Bármilyen speciális adottsága lehet? – Kérdezek vissza, hiszen mindenki hiányolt valamit, de mivel az enyém lett meg először, valahogy az került a középpontba. Adora szépen tisztítaná a levegőt a buborékfejjel, de továbbra is mosott szarnak látom őt is, miközben Ronan javaslatokat tesz. Most van egy szusszanásnyi időnk, miközben a többiek tárgyait keressük, a kis dinó a varázslatainknak köszönhetően megmenekült, de jön a nagy, méghozzá eléggé.. csörtetősen. Nem kéne bántani, mert akkor a kicsi védtelen marad, viszont.. ha bennünk lát fenyegetést, milyen megoldásunk lehet? – Diffindo! – Lehet, hogy kemény a dinó bőre, de a varázslat viszont egészen jó felületi sebeket tud rajta ejteni. Bár nem vagyok közel, de a kiserkenő vérre fókuszálok, azon keresztül igyekszem kínozni, hátha a többiek egyike le tudja kapni róla az ékszert, mert nem látom, hogy ezen lenne-e, de hátha.. Nem éppen egy kedves tudomány az enyém, de hát ezt az adományt kaptam.

//Diffindo: nyisszantó bűbáj + vérmágus 2. szint: Vérszimpátia: Más vérét képes arra használni, hogy fájdalmat okozzon neki, tehát pl. vértócsába mártod az ujjad, az illetőt pedig durva kínok kezdik el gyötörni.

Fáradtság dobás: alap 20 + fizikum 20 + vámpír 10: 50 alá

Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :

,

//

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --