2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ahogy a név is sejteti egy tágas teremről van szó, ahol nem igazán találni túl sok mindent, inkább afféle nézelődési helyként funkcionál, vagy gyülekezőnek alkalmas. A terem viszonylag nagy belmagassággal rendelkezik. A falak mentén akad csak néhány kőpad, de elég elhanyagolható számban. Egyébként jónéhány nagyobb szobor található itt, mellettük kisebb mellszogrok, vitrinek, amikben kitűntetések láhatóak. Természetesen minden híres aurorokat ábrázol, híres aurorokat formáz meg, hozzájuk kapcsolódik. Akad néhány kiállított auror eszköz is, bár ezek csak kiállítási tárgyak, gyanuszkópok stb. de nem működnek rendes varázstárgyként.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-01-30, 15:36
To the team
Auror Akadémia
A férfi stílusából arra következtetek, hogy nem személyesen nekem szól a modora, hanem mindenkivel ilyen, ezért igyekszem nem magamra venni a dolgot. Fél füllel azért hallom körülöttem, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy egyből egy ilyen embert fogok ki, aki ráadásul segíteni sem akar, mert rettentően unja magát és biztos van ezer dolga. Túllépek ezen, és amikor arról a bizonyos Andrews-ról kezd el beszélni, követem a tekintetét és megáll a szobron. Nem teljesen értem, hogy jön ez a tárgyhoz, de nem kérdezek rá inkább. Sőt, az eddigi sértéseire sem mondok semmit, mert nem szeretnék sem behódolni neki, sem visszabeszélni. – Köszönöm a segítségét – válaszolok ennyit végül, és már ott sem vagyok. Persze valószínűleg láthatja, mit csinálok, ha nagyon akarja, de legalább nincs annyira közel. A szobor kezében valóban ott van a boríték, és nagyon töprengek, mit csináljak. Ha a borítékra próbálnék varázsolni, valószínűleg egyből megsemmisíti. Esetleg megpróbálhatnám lekicsinyíteni vagy átváltoztatni, hogy kiessen a kezéből, de nincs rá garancia, hogy az eredeti állapotába vissza is tudom alakítani. Nem, a borítékhoz nem kellene nyúlni. Marad a páncél. Rövid mérlegelés után úgy döntök, hogy megpróbálom megfagyasztani, hogy egy kisebb jégréteg képződjön rajta. Úgy talán nem semmisíti meg a borítékot és könnyebb megszerezni, csak le kell törni és kicsit kiolvasztani-felmelegíteni. Nem szeretnék én lenni az első, aki máris elbukik az elején, de ha nincs kockázat, siker sincs, így hát ezzel próbálkozom.
//megjelenés + varázserő = 35//
o
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-01-26, 11:54
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Blaine-nek bohóckodás, nekem meg egy hatalmas ideges görcs a gyomromban ez az egész. Miért is akartam jelentkezni? Meg van! Mert a kiképzéstől talán erősebb leszek, magabiztosabb, tapasztaltabb és kiszakadok az ördögi mókuskerékből, amibe az évek alatt száműztem magamat. Független erős boszorkány leszek, ha addig élek is. Mondjuk vámpírként egyesek szemében már elkéstem, mert nem kevesen tartják úgy, hogy élőholt démonok vagyunk, de... Ezt most hagyjuk. Odalépek a férfihez és megpróbálom a családi kötelékekkel és érzelmekkel, kedvességgel elbájolni, az idősebb von Rosemberg pedig úgy tűnik, hogy pozitívan reagál a megközelítésemre. Hálásan pillantok rá és bólintok a megállapítására, hogy az Ereklyevadász szakon vagyok, aztán követem a tekintetét a mellettünk lévő szoborra. Fogalmam se volt, hogy ki az, de a története teljesen egyértelmű. - Köszönöm a segítséget, uram. - szólok még utána, mielőtt faképnél hagyna, de megkaptam mindent, amire szükségem volt, így egy gyors pillantással nézek körbe a nyüzsgő teremben és azonnal elindulok a Levéltárba. Alapvetően egy ideig biztosan ellennék azzal, hogy felfedezzem a helyet, hiszen a Levéltárban elememben érezhetem magamat, viszont most erre nincsen alkalmam. Amikor meglátom a borítékokat nem sokon múlik, hogy pennát ragadva az összeset átjavítsam, legyen szó arról, hogy Sasha nevét nem sikerült eltalálni, vagy arról, hogy nem is a pizza a kedvenc étele. Bennem van a késztetés, hogy helyesen álljanak ott a sorok, lényegében meg kell feszítenem az egész testemet, hogy nemet mondjak az egészre és ne ezzel töltsem el az időmet. Tényleg szeretnék minél hamarabb végezni, nem csak azért, mert biztos vagyok benne, hogy azt is értékelik a verseny szempontjából, hogy ki hanyadikként végez, hanem azért is, mert Sashának tényleg otthon a helye pihenni, és nem itt az Akadémián. - Egyetlen egyet sem sikerült eltalálniuk? - suttogom halkan, miközben a tekintetemmel követem a feliratokat. Nem halászhatom ki az összeset... vagy igen? Végigfuttatva a tekintetem olyat keresek, amin még is csak eltalálták Sasha nevét. Légmágusként az nem tántorít el, hogy a plafon alatt nemsokkal lebegnek, az adottságomat használva erős széllökéssel összezilálom a levegőt magam felett, hogy a borítékok pályáját kimozdítsam és egyenesen az ölembe hulljon a kiválasztott papír, vagy ha nem tudok olyan pontosan válogatni, akkor az összes a földre essen, én pedig leguggolva halásszam ki a megfelelőt. Remélhetőleg jól gondolkozom, de ha mindegyik helytelen van, akkor majd újratervezem az egészet. Meg fogom oldani, tudom, hogy képes vagyok rá... legalább is a mantrám ezt mondja.
// Légmágus 3. szint, részlet: "Képes kisebb forgószelet idézni egy adott pontra, látótávolgásban (kb. egy helikopter rotorjának erejével keveri a levegőt)." - nyilván most ekkora erőre nincsen szükség, nem akarja elpusztítani a levéltárat.
Megjelenés 15 + Varázserő 35 = 50 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Elhúzom a számat félmosollyal, a segítő szöszi szinte figyelmen kívül hagyta a próbálkozásomat a békülésre. Pedig nekem aztán annyi ötletem lenne a bosszantására, de most ez sem jön össze. A csajnak kötélből vannak az idegei. Látom, hogy Seraphine is mennyire igyekszik kivonni magát a hatásomból, nehogy neki is baja legyen. Tényleg mindenki ennyire komolyan veszi magát, hogy itt van? Azt hittem, hogy lesznek hozzám hasonló polgárpukkasztók, de miután az a tegnapi vöröske is lepattintott a buli tekintetében, savanyú képpel bólintok a csapattársaimnak, lehet, hogy tényleg nem itt van a helyem. – Áh, köszi, felesleges bohóckodásnak tartom. Neked azért hajrá. – Felelem a lánynak, aztán újra Petrára figyelek. Az apám annyira akarja ezt az egészet, hogy itt faragjanak embert belőlem, noha szerintem medimágusnak sem vagyok utolsó. – Ahha, kösz hölgyem. – Most tényleg segít, hogy megmutatja hol van Derek, és leléphetünk, vagy csak továbbra is próbára tesz. Megkeresem a számomra kijelölt fickót, akivel úgy gondolom, hogy laza stílusban el próbálok búcsúzni, aztán ha valahogy mégis segít Dereket kiszabadítani, akkor talán mégis maradok. Ám az illető félre is érti a dolgot rendesen. – A cimbivel együtt húznék el, nyilván nem az ebédem a fontos. – Rázom a fejemet, az illető mintha valami gardróbból lenne előhúzva, még hülyéskedni sem lehet vele. Azért kiváncsi lennék, hogy az utca embere ha nyomozó, hogy próbál tanuk bizalmába beférkőzni. Én legalább közvetlen vagyok, még ha erre itt nem is annyira vevők. – Emlékek? Kösszencs uram. – Biccentek, sajnos továbbra sem vagyok előbbre, mert Derek ki tudja, hogy hol lehet, ezért sietek az amneziátorok termébe. A két bábu esetében meglepődve fékezek le, azt hittem, hogy valódi tanukon kéne gyakorolni. Csak nézek bután egyikről a másikra. A pálcámat előkapva azon agyalok, hogy melyiket kéne felgyújtani. Az egyik nyilvánvalóan hazudik. – Hát ez igazán remek. – Rámutatok az elsőre. – Mit mondana a másik bábu? Ha te mondasz igazat, akkor a rossz irányt fogod mondani, mert te igazat mondasz, és elmondod, hogy ő mit hazudna. Ha viszont te hazudsz, a másik jót mondana, de te elferdíted. Így tehát te bármit is mondasz, a másik lesz a jó megoldás. – Tehát rászólok, hogy mit mondana a másik, és bármilyen választ is kapok, az ellenkező irányba indulok el a vérfarkas irányába, aki vélhetően Derek.
//Megjelenés + varázserő= 40
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-01-24, 16:47
A Kadétok & Petra
Mindig pontos vagyok. Ez nem kízárlagosan az idősebb korosztályok erénye. Ámbár közrejátszhat benne a német precízitás is. Így természetesnek tartom, hogy pontban hét órakor elkezdem a mondandóm. És egyetlen késő személyért sem ismételem el. Figyelem a feladatra adott reakciókat, mimikákat. Végl elbocsátom a csapatot az első nyom irányába. Mitchell a kérdésére egy kissé elmosolyodom. - Én a helyében inkább a barátomat próbálnám megtalálni. Vagy máris önként feladja? Szívesen felveztem a lapjára, hogy meg sem próbálta megoldani a feladatot. - elvégre bármikor kisétlhat. Szívesen hozzásegíem ehhez a lépéshez. Persze, hogy az apja mit fog szólni ehhez, az már nem az én dolgom. Én korrektül ismertettem a feladatot, a többi már nem rajtam múlik. Az én feladatom pusztán a feladatok végrehajtásának megfigyelése és értékelése. Így feljegyzem, hogy ki hogyan, és hányadiknak találja meg a kontaktját, illetve utólagosan a kontakt szeméy néhány szavas értékelését is.
Peasegold rosszalóan vonja fel az egyik szemöldökét Blaine stílusára. - Ha az ebédje jobban érdekli, mint a barátja megtalálása, akkor talán nem a megfelelő helyen van. - csóválja meg a fejét. Láthatóan már most nem nyerte el Blaine hozzáállása a tetszését. És csak egy hosszabb szünet után folytatja a mondandóját, ámbár nem éppen azzal a hanglejtéssel, mint aki szívesen segít. - Az emlékek igen trükkös dolgok. Magas színtű mentál mágiás tudást igényelnek. Egy auror számára pedig igen hasznos, ha felismeri, hogy mikor nincsenek rendben. Mr. Morton, akinek a szobra mellett ácsorgunk mestere volt ennek. Sok időt töltött abban a teremben, ahol az amneziátorok helyzetgyakorlatokat szimulálnak. Néha ő maga írta a szimulációkat számukra az ügyei alapján. További sok szerencsét Mr. Mitchell. - ezzel befejezettnek tekinti a társalgást. Így elindul kifelé a teremből. Ahol az ajtóban még megáll néhány szót váltani a felügyeletükre kijelölt német lánnyal. Ha Blaine követi a nyomot, és megtalálja a megfelelő termet, akkor a viszonylag kicsi teremben két gyakorló bábu áll egymással szemben. Mindkettő állítja, hogy láttott egy vérfarkast. Az első szerint a második téved, mert ő látta, hogy a párbajterem felé megy. A második szerint az első téved, mert ő meg látta, hogy két auror kíséri kettes kihallgató terem felé.
- Jó reggelt Ms. McCaine! - köszönti barátságos mosollyal a megszólított férfi. - Természetesen megértem. A család nagyon fontos. Egy aurornak is. Úgy tudom, hogy Ön ereklyevadász szakra jár. A történelem édekes tanítómester.-néz egy pillanatig fürkészően a lányra. Majd látványosan szemrevételezni kezdi a mellettük álló szobrot. - Tudta, hogy Mrs. O'Connor mielőtt auror lett antropológus diplomát szerzett egy amerikai mugli egyetemen? Az egyik kedvenc mondása volt, hogy ha meg akarsz találni valakit, akkor ismerd meg a történetét. Az egyik kedvenc helye a központi levéltár volt. Persze ott számtalan írat van. De csak egy szól magának. Sok szerencsét Ms. McCaine! - azzal tovasétál. Ha Seraphine követi a nyomot és elmegy a levéltárba, akkor oda benyitva több repkedő barna papírborítékot lát körözni közvetlen a plafon alatt. De ha alaposabban megnézi őket, akkor mindegyikre írva van valami. Ilyenek, mint: Shasa macija, Shasa kedvenc könyve: Ugri füles kalandjai, Shasha kedvenc színe: kék, Shasha naplója, Shasha kedvenc étele: pizza, Shasha kedvenc virága: árvácska, stb... Ezek közül nyílván csak az egyik boríték rejt valódi információt, de melyik?
Egy darabig Wimple csak méregeti a lányt, és hümmög egy sort. Mint azon töpreng, hogy a lány aki megszólította méltó-e egyáltalán rá, hogy szóba álljon vele. Persze sokan mondják róla, hogy igazi beképzelt pöcsfej - főként a saját öccse - és úgy tűnik most sem fogja meghazudtolni magát. - Kissé sokáig tartott ide találni. Nem? Egy auror kadétról legalább azt feltételezné az ember, hogy kérdezni tud. - ingatja meg rosszalóan a fejét, mint aki roppantul unja, hogy itt kell ácsorognia. Hiszen sokkal jobb dolga is lenne ennél. Például az öccse haszontalan találmányait elkaszálni, és eltüntetni örökre a sűlyesztőben. - Magával ellentétben Mr. Andersonnak minden helyzetre volt egy megfelelő bűbája, vagy kreatív megoldása. - ha Padma elnéz a férfi melleti szobor talapzatára, akkor nagy betűkkel olvashatja az Andrew Anderson nevet. Vélhetőleg hozzá hasonlítja a "segítője", méghozzá igen lekezelő stílusban. - Ha vette volna a fáradtságot, hogy rendesen körülnézzen, akkor talán feltűnt volna a barna boríték a bejárat melletti páncél kezében. Abban van a nyoma. Kíváncsi vagyok, hogy maga milyen kreatív bűbájjal áll elő, hogy megszerezze. Csak egy próbálkozása van, különben a páncél megsemmísíti a borítékot. Sok szerencsét. Bár a maga esetében egy csoda kellene. - vigyorodik el miközben karbafonja a kezét. Úgy méregeti a maga pökkhendi stílusával tovább a lányt.
Eileen egy középkorú szigorú tekintetű nővel találhatja szembe magát. - Mrs. Jorkins. - javítja ki a lányt, a megszólítást illetőleg. De végül kissé megenyhültebben néz rá. - Néha tényleg nem egyszerű. El sem hinné, hogy mi mindent látunk néha. De ha ennyire érdekli, akkor a képzése után egyszer keressen fel az irodámban. Nos, bizonyára hallott már Mr. Reed-ről. - int a maga melletti szobor felé. - Mr. Reed különös ember volt a maga idejében. Azt mondták, hogy rajongott a különös tárgyakért. A kedvence egy megbűvölt iránytű volt. Az iránytű jelenleg az Akadémia aulájában, abban a megbűvölt órában van elrejtve amit Mr. Reed adományozott a hivatalomnak, és jelenleg a kadétok hivatalos sorrendjét hivatott vezetni a pontos idő mutatásán túl. A különlegessége továbbá, hogy minden tulajdonosa egy bizonyos rúnával, és tulajdonsággal gazdagította. Legyen kreatív! Sok szerencsét! - fejezi be a mondandóját, és egy biztató mosollyal ő is távozik a Petrával való rövid egyeztetése után. Ha Eileen megkeresi az említett órát, és szemrevételezi alaposabban, akkor láthatja, hogy többféle rúna is bele van vésve az oldalába. Viszont találhat egy üres helyet, ami szinte mutatja magát arra, hogy a lány rajzoljon oda egy új rúnát.
//A kör végén továbbra is megjelenés és varázserő célszámra kell dobni. Figyeljetek a határidő pontos betartására. Késésért pontlevonás jár! Határidő: 2021.01.30. éjfél. Következő mesélői hsz: 2021.01.31. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-01-23, 23:25
Auror Akadémia & Eileen
Nem maradtam fent sokáig tegnap, ahogy azt megjósoltam magamnak, hogy kipihent legyek a mai reggelen. Nem olyan veszélyes az a reggel hét, meg egy idő után akkor is hozzászokik az ember, ha addig nem a madarakkal kelt, de szerettem volna a legjobb formámat nyújtani. Reggel időben keltem, hogy kényelmesen legyen időm elkészülni, és ebbe ne csak az általános tartozzon bele, hanem hogy fejben is készüljek fel egészen, ha lehet, még az eddiginél is jobban hangoljam rá magam a dolgokra. Amikor ez megvolt és a megjelenésem is megfelelőnek találtam, hát nem volt más hátra, mint előre, ideje megkeresni a megadott termet és a segítőmet. Könnyedén odataláltam és be is soroltam a csapathoz, egy "sziasztok" köszönést is megejtve mindenki felé, aztán amikor pontosan hetet ütött az óra, nem számított, ki van itt és ki nincs, Petra már bele is kezdett a mondandójába. Hát itt tényleg komolyan veszik a dolgokat. Az első feladat meglep. Arra számítottam, hogy majd előbb valami fizikai felméréses témával kezdünk, de ezek szerint ez inkább lesz logikai, vagy vegyes attól függően, mi lesz még a következő nyom, de abban biztos vagyok, hogy fog még meglepetéseket tartogatni a dolog. Elsőre fogalmam se volt, ki lehet majd a személy, akit meg kell találnom, de a tesóm... hát, logikusnak tűnik. Egyszer már megtaláltam a semmiből, másodjára talán már nem lesz annyira bonyolult. Amikor mehet a menet, magabiztosan, de közben szimpatikus mosollyal az arcomon sétálok oda a kontaktomhoz. - Jó reggelt kívánok, Ms. Jorkins! Örülök, hogy megismerhetem - üdvözlöm, még kezet is nyújtok neki a bemutatkozáshoz, de azért igyekszem nem túlzásba vinni a dolgot. - Eileen Silsbury vagyok, ha minden igaz, ön a kontaktom. Nagyra becsülöm a munkásságát, nem lehet egyszerű a találmányok felülvizsgálata... Egyszer nagyon szívesen meghallgatnám, hogy hogyan is működik ez pontosan, de elsősorban a húgomat szeretném most megtalálni. Elárulna nekem valamit, ami alapján elindulhatnék? - érdeklődöm. Alapból nem vagyok egy ok nélkül dumálós típus, és akár még rosszul is elsülhet, ha nem vevő rá, de úgy vagyok vele, egy próbát megér, hogy ne csak a feladatról beszéljek és ezzel talán elnyerjem a szimpátiáját, elvégre egy jó pont egy minisztériuminál sosem lehet hátrány, még ha épp most nem is fogom hasznát venni.
// megjenés 16 + varázserő 28 = 44% //
Eileen Silsbury carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Don't stop until you're proud
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-01-22, 14:45
To the team
Auror Akadémia
Ha akartam volna, sem tudtam volna sokáig aludni. Nagyon izgatott vagyok a feladatok, meg úgy általában véve az egész kiképzés miatt, ezért már hajnali 3 óta fent vagyok. Visszaaludni nem tudtam, így inkább olvasgattam kicsit néhány könyvet, hátha hasznos lehet, bár fogalmam sincs, milyen jellegű kihívás lesz a mai. Emiatt dilemmáztam egy darabig azon, hogy milyen ruhát vegyek fel, mert sem túl elegánsan öltözni nem szeretnék, sem pedig túl sportosan. Megpróbáltam a kettő közé belőni valahogy a megjelenésemet, egy fekete farmert választottam sötétkék tunika szerű felsővel, és fekete bakanccsal. A hajamat kontyba kötöttem, majd hat óra körül el is hagytam a szobámat, egy kis hátizsákot viszek csak magammal, amibe a legszükségesebb holmimat pakoltam bele. Nem akarok ott toporogni a megadott helyszínen egy órával korábban, ezért inkább sétálok egy nagyot a levegőn, segít abban, hogy elmúljon a túlzott izgalom. Hét óra előtt öt perccel érkezem meg, már vannak ott néhányan, hirtelen csak a háztársamat, Serát ismerem fel. – Sziasztok – intek mosolyogva, de annyira új most minden, hogy szokásommal ellentétben nem állok le beszélgetni. Egyébként is látom, hogy itt vannak, akik eleve ismerik egymást. Megállok valahol, ahol jól látom, ha történik valami. Hét órakor, egy másodperccel sem később, a vezetőnk elkezdi a mondandóját. Ilyen pontosságot utoljára McGalagonynál tapasztaltam az iskolában, azt hittem, nagyjából az ő generációjánál ez a szokás véget is ért, de úgy látszik, hogy nem. Még szerencse, hogy nem sétálgattam túl sokat. A feladatot meghallva kicsit kikerekedik a szemem. Elég erős kezdésnek tartom, de biztosan meg van vele a céljuk, azt minden esetre remélem, hogy Parvatinak nincs semmi baja vagy kellemetlensége emiatt. Nagyon nem akart velem jönni, mert nem szereti a veszélyes dolgokat, ráadásul egyedül lenni is utál, ki tudja, hol kell várakoznia, mire megtalálom, már ha sikerül egyáltalán. A többiekre nézek, hogy csak én reagáltam-e így erre a hírre. Vegyes reakciókat tapasztalok, de aztán el is engedem a dolgot, mert nem ezzel kell foglalkozni. Az utasításokat meghallgattam, majd amint be lehet menni a terembe, előreengedek mindenkit, és utolsóként lépek be. Sosem találkoztam még Gilbert Wimple-lel, és nem szeretném rögtön az első benyomást azzal tenni, hogy kérdezősködök, hogy néz ki, ki lehet, stb. Így, hogy a végén megyek be és megvárom, hogy mindenki megtalálja az emberét, kizárásos alapon odasietetek az utolsó férfihez, akinél még nincs senki. – Jó reggelt kívánok – köszönök udvariasan. – Padma Patil vagyok, önhöz irányítottak az ikertestvérem kapcsán, örülök, hogy megismerhetem. Tudna nekem segíteni, hogy hogyan jutok el hozzá? – teszem fel a kérdést. Sietek én is, de sem sürgetni nem akarom, sem bunkó nem szeretnék lenni. Ha azért vannak itt, hogy információt adjanak nekünk, talán elmondja így is.
//megjelenés + varázserő: 35 pont//
o
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-01-22, 11:30
A korán keléssel nem volt problémám, bár a tegnapi megnyitón vagy eligazításon nem távoztam azonnal, hogy néhány szót válthassak Nicolassal és azokkal, akiket nagyjából ismerek az iskolából. Persze több, mint harmincan vannak a listán én pedig töredéküket ismerem, csak három-négy embert, de nem csoda, hiszen a Roxforti éveim alatt a tanulás mellett csak azzal törődtem, hogy a testvéreimmel mi van és nem éppen a kapcsolatépítéssel. Pontosan érkezem, hiszen Nicolas külön felhívta a figyelmem arra, hogy Petránál fontos a pontosság és a precizitás, egyszerű egyenruhát viselek, sötétkék színekben, semmi kihívót vagy különlegeset és a hajamat lófarokban fogom fel, hogy a legkevésbé se zavarjon. Csendesen hallgatom a velem közel egyidős lány komoly szavait, minden magázódásnál kicsit furcsán érzem magamat, ez a távolságtartás és komolyság olyan művi és furcsa nekem, nem vagyok hozzászokva. Mikor Blaine megszólal mellettem először csak bólintok és kicsit zavartan nézek Petra felé, nehogy a fiú lázadása engem is lehúzzon a mélybe és rossz értékelést kapjak, de végül csendesen válaszolok. - Hívj csak Serának és szerintem akármikor elmehetsz, ha tényleg ezt akarod... - suttogom vissza, kicsit talán aggodalmasan vagy helytelenítve még mindig, hogy ilyen izgága és ennyire szökni akar. Hiszen önkéntesen jelentkeztünk ide, még is mi történhet, ha fogja magát és feladja vagy kisétál? Ha családi nyomás is az egész, a legrosszabb hogy veszekszik velük egyet, néhány hét mosolyszünet aztán az élet megy tovább. Nem értem, hogy miért kell a drámaiság és a hattyú halála, hogy itt is van, de nem is. Talán titkon még is akarja, csak azt hiszi jól áll neki a lázadó szerep? Picit megrezzenek, amikor meghallom, hogy egy szerettünk van elrejtve, azonnal élesedik bennem az a hülye ösztön, hogy gondolkodás nélkül kicsapjam a balhét, hogy belevonják őket ilyesmibe. Négy arc is felsejlik előttem, Lioneah, de ő biztosan elküldené őket a fenébe, Ashton, de ő sem nagy rajongója a Minisztériumnak, Grayson, de neki kötelezettségei vannak az iskola felé, vagy... vagy Sasha. Még csak nemrég került elő, pihennie kéne és nem a kiképzésben egy trófeaként lebegnie a szemem előtt, így kicsit felébred bennem a bűntudat, amikor végighallgatom, hogy kinek-kije van itt és meghallom a nevét. Valószínűleg csak valahol ücsörög és majszolgat, míg várja, hogy rábukkanjak, még se tudok nem aggódni azért, hogy nem az ágyában pihen. Arra pedig, hogy Robert von Rosemberg a kapcsolatom egy kicsit elkerekedik a szemem. Ha Petrát túl komolynak találom, akkor az idősebb férfivel mit fogok kezdeni? - Köszönöm, kelleni fog... fogalmam sincs mit mondjak neki. - pillantok Blaine-re, aztán halkan felsóhajtok, hogy a lélegzettel egy kis bátorságot is szívjak magamba. - Azért, ha úgy döntenél, hogy megpróbálsz játékban maradni... sok sikert neked is! - köszönök el tőle, aztán ahogy kitárul az ajtó gyors léptekkel sétálok át az elsők között, szinte furakodva. Muszáj gyorsan beérnem, hogy átlássam a helet, ugyanis a bátyámmal ellentétben hiába vagyok aurorok lánya, igazából nem igazán tudom, hogy ki hogyan néz ki és a férfiről is annyit tudok, hogy Petra rokona, ötven körüli lehet, és persze hogy nemzetközi területen dolgozik. Végül sikerül felismernem, még is csak főosztályvezető és magabiztosnak álcázott mozdulatokkal lépek oda hozzá. - Jó reggelt, Mr. von Rosemberg, Seraphine McCaine vagyok és magához soroltak a feladat első akadályához. Köszönöm, hogy időt szán a kiképzésünkre, bizonyára a nemzetközi máguskpacsolatok osztályát vezetve nincs sok nélkülözni való ideje. - kezdek egy elismerő, hálás biccentéssel meghajtva a fejemet, hátha a kedves szavak célba érnek, aztán újra a szemébe pillantok. - A húgom, Sasha McCaine van elrejtve az épületben, csak nem rég engedték ki a Szent Mungóból, minél előbb szeretném, ha megtalálni, hogy visszakerüljön az ágyába. - hatok ismét a lelkére, remélhetőleg jó úton járva, mert biztos, hogy nem fogok egy minisztériumi dolgozót a vámpírok sötét kisugárzásával ijesztgetni, magam alatt vágnám a fát és azonnal kivágnának. Legalább is szerintem. - Milyen információt tud megosztani a helyzetéről, amin elindulhatnék? - teszem fel a konkrét kérdést végül és minden erőmmel csak rá koncentrálok, nem figyelek a környezetemre, hogy ki hogyan halad, mert azzal csak magamat zavarnám meg és még jobban elbátortalanodnék, ha valaki sokkal profibban és jobban kezeli az egészet. Nem akarok már most kiesni, bizonyítani akarom, hogy nem csak rossz döntéseket vagyok képes hozni, hogy megállok a saját lábamon az iskolán és a háztartáson kívül, szóval... Remélhetőleg von Rosemberg látni fogja rajtam az elszántságot.
// Megjelenés 15 + Varázserő 35 = 50 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Legnagyobb bánatomra Titanille tegnap este nagyon lepattintott a közös bandázás tekintetében, a magas, szinte óriásnak számító Ronan pedig túl feltűnő, ezért azon túl, hogy szánva-bánva, hogy Reese esetleg megtudja, meglesem a lányok folyosóján, hogy ki mászkál egy szál köntösben valami közös fürdőszobát nézve. Ez a Rosemberg az istennek se akar kicsapni, vagy az apámnak ér el idáig a keze, hogy a hülyeségeim ellenére is belém akarják vágni ezt a nyolc hétnyi kiképzést. Hát mindegy, ha komoly hülyeséget csinálok, hátha megenyhülnek. Egyébként pedig tessék-lássék azért lehet próbálkozni, kétlem, hogy pont én lennék a sztárnyomozó, bár medimágusnak elég ügyes vagyok. Van nekem eszem, csak éppen arra, amire én akarom. Így hát a késő esti sörözgetés, és kukkolás után végül jobb ötletem nem volt, így nyugovóra is tértem, reggel pedig kivetett az ágy. Mivel úgy terveztem, hogy már nem is leszek ilyenkor itt, ezért semmilyen csíny nem lapul a tarsolyban, ha csak nem improvizálok valamit. Kényelmes sportcipőben baktatok el végül a hősök termébe, ahova irányítanak. Egy vékony pulcsi, s egy farmer van rajtam, előbbit könyékig felhúzva, zsebrevágott kézzel lődörgök, amíg meg nem látom a tegnapi sajnálkozó hollóhátas szöszi csajt. – Seraphine, ugye? Tényleg bármikor? Olyat nem lehet, hogy már el se kezdem? – Súgom oda látványosan szemezve Petrával, kihívó pillantásom olyan, hogy „ide nekem az oroszlánt is”. Az egész akadémia zeng a listák felolvasásától, mintha mindenki olyan rohadtul elhivatott lenne. Beállok a várakozók közé, és oldalba bököm a mellettem ülő lányt, aki továbbra is Seraphine. – Azért neked mindent bele, délre már kint leszek innen. – Nézek az órámra, azért tovább nem akarom húzni a dolgot, ráadásul Reese-t sem szándékozom zavarni. Ahogyan meghallom a feladatot, elcsodálkozom, a lánnyal való kapcsolatomról nagyjából senki sem tud, talán csak Derek, ráadásul itteni segítő auror, kétlem, hogy eltűntetnék. Aztán meghallom, hogy Dereket kapták el, ezen jóizűen elmosolyodom. Na azt megnézném, ahogyan a több mint két méter magas vérfarkast tizen lefogják, mert reggelire is kábító átkokat eszik. Vélhetően ez tényleg csupán gyakorlat, megbeszéléses alapon. – Nem lenne inkább egyszerűbb.. ? – Kérdezem reményvesztetten, aztán előkapva a rágómat odalépek Petrához. – Talán túlzásba vittem tegnap, de semmi személyes. Engesztelésül? – Mivel én már eleve rágózom, hátha csatlakozik. Ha igen, ha nem, végül elindulok a teremben, a szobrok mentén várom, hogy ki az, aki szabadon marad, vélhetően ő lesz az én emberem, de kis kérdezősködéssel is végül célba jutok. – Üdv uram, Mitchell vagyok. Nem is tartom fel, végülis mindkettőnknek egyszerűbb, ha elhúzunk ebédelni, nem tartjuk fel egymást. Csakis ezért kérdezem, hogy hol a Derek cimbi, mert már itt se vagyunk, feladjuk ez egész butaságot. – Adom elő a szomszéd suttyó stílusában a sztorit, merő véletlenségből még jól is adom az ártatlan gyereket, ha ezek után még segít is nekem, akkor tényleg hivatalos, hogy apám nem enged innen kiszabadulni.
(igazoltan 31-et dobtam, csak a formázás félrement, ezért kap egy pofásabb újrázást, de nem dobok ismét)
//Megjelenés + varázserő= 40//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-01-17, 17:40
A Kadétok & Petra
Esetemben egyáltalán nem túlzás, vagy sima sztereotípia a német precízitás. Tisztában vagyok vele, hogy számos pletyka kering rólam. A hátam mögött gyakran neveznek jéghercegnőnek is. Nos, az igazság, hogy a munkában a precízitás, és szigorú szabálykövetés elengedhetetlen. Ha nem követnénk a pontos hierarhiát, akkor káosz alakulna ki. Ez pedig megengedhetetlen. Családi, és szűk baráti körben kissé más a helyzet, ahol képes vagyok kissé oldottabban viselkedni. Esetenként az együttérzés, vagy empátia sem hiányzik belőlem. De ez most nem erről szól. Van egy rakás kadétunk, akit szelektálnunk kell. A mai nap leginkább csak arról szól, hogy az alkalmatlanokat kiszórjuk. Ha engem kérdez valaki, akkor már van is egy jelöltem erre a szerepre a tegnap esti dudva-srác személyében. De minekután mindenkinek egyforma esélyt kell biztosítani, így nem dobtam ki még. De van egy olyan megérzésem, hogy ami késik nem múlik. Majd elválik, hogy ma mit produkál. Pontosan reggel hét órakkor a Hősök termének dupla szárnyú ajtaja előtt állok, és megkezdem a mondandóm. Aki késík azt nem teszem ugyan szóvá, de magamnak feljegyzem. Ha ez miatt, vagy saját figyelmetlenségből valaki lemarad valamilyen információról, az így járt. Nem ismételem magamat. Egy aurornak pontosnak kell lennie, és képesnek a folyamatos figyelemre. - Jó reggelt Kadétok! A mai nap első kihívása egy előselejtező. Remélem senkit sem kell emlékeztetnem, hogy csak a legjobb 25 fő kaphatja meg a megtisztelő auror jelvényt. Ennek fényében igyekezzenek. Aki tovább jut a délelőtti feladat után, annak erőnléti edzés lesz a hátsó udvaron. - vannak nálam minden bizonnyal kedvesebb segítők is. Én azonban nem fogom pátyolgatni a jelölteket, és hazudni sem fogok arról, hogy ez egy veszélytelen könnyed szakma, amit bárki üzhet. Számos kritériumnak kell megfelelnie egy jó aurornak. Nem véletlenül 5 éves az egyetemi képzés. - Tehát az első feladat: Mindenkitől egy-egy számára fontos, és kedves személyt elrejtettünk valahol a Parancsnokság területén. A feladat a megtalálása. Összesen 5 nyomot fognak kapni ehhez. Az elsőt itt találják a Hősök termében, egy meghatározott kontakt személy formájában. Aki nem képes leküzdeni a feladatokat, és megmenteni a szerettét, az kiesik. Bármikor feladhatják a küzdelmet, csak jelezniük kell nekem. - vetek egy jelentősségteljes pillantást Blaine Mitchell irányába. Ha ki akarja magát rúgatni, akkor itt a remek alkalom. Csak el kell bénáznia a feladatot, vagy szimplán feladnia a próbálkozást. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez fog történni. Jobb is. - Tehát az első nyom. - előveszek egy hosszú listát, és felolvasom egyessével az alám beosztott 20 ember nevét, elrabolt szerettét, és a kontakt személyét. - Padma Patil, az ikertestvéred Parvati Patil az elrejtett személy. A kontaktod pedig Gilbert Wimple a Kísérleti Bűbájok Bizottságától. Seraphine McCaine, a húgod Sasha McCaine, akit meg kell találnod. A kontaktod Robert von Rosemberg a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályvezetője. Eileen Silsbury, a megtalálandó személy az ikertestvéred. A kontaktod pedig Bertha Jorkins a Bizarr Találmányok Szabadalmi Hivatalából. Blaine Mitchell, nekem egy bizonyos Derek van felírva elrejtett személynek. A kontaktod, már ha érdekel Arnold Peasegold az Amneziátor Parancsnokságról. - fejezem be a dudva-fiúval a felolvasást. - Akkor sok szerencsét! - tárom ki a kétszárnyú ajtót a jelentkezők előtt. Odabent minden szobor mellett áll egy-egy minisztériumi dolgozó várva, hogy a kadétok megszólítsák őket.
//Az akadálypálya, amit mesélek nektek 5 körös lesz. Minden kör végén a megjelenés és varázserő összege alá kell majd dobni. Rendkívül fontos, hogy a hozzászólasaitok végén kell dobnotok! Véletlen sem, a kockadobásoknál. Ha elnézed, elrondtod a dobást, akkor módosítani, javítani utólagosan nem ér. Nincs kikötve, hogy hogyan oldjátok meg a feladatot, de nem lehet több körös. Egy körön belül kell megszólítani, és kikérdezni a kontakt személyt, aki majd utba igazít a második nyomhoz. Határidő: 2021.01.23. éjfél. Következő mesélői hsz: 2021.01.24. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Hõsök terme 2021-01-16, 13:58
Hõsök terme
Ahogy a név is sejteti egy tágas teremről van szó, ahol nem igazán találni túl sok mindent, inkább afféle nézelődési helyként funkcionál, vagy gyülekezőnek alkalmas. A terem viszonylag nagy belmagassággal rendelkezik. A falak mentén akad csak néhány kőpad, de elég elhanyagolható számban. Egyébként jónéhány nagyobb szobor található itt, mellettük kisebb mellszogrok, vitrinek, amikben kitűntetések láhatóak. Természetesen minden híres aurorokat ábrázol, híres aurorokat formáz meg, hozzájuk kapcsolódik. Akad néhány kiállított auror eszköz is, bár ezek csak kiállítási tárgyak, gyanuszkópok stb. de nem működnek rendes varázstárgyként.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,