2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ahogy a név is sejteti egy tágas teremről van szó, ahol nem igazán találni túl sok mindent, inkább afféle nézelődési helyként funkcionál, vagy gyülekezőnek alkalmas. A terem viszonylag nagy belmagassággal rendelkezik. A falak mentén akad csak néhány kőpad, de elég elhanyagolható számban. Egyébként jónéhány nagyobb szobor található itt, mellettük kisebb mellszogrok, vitrinek, amikben kitűntetések láhatóak. Természetesen minden híres aurorokat ábrázol, híres aurorokat formáz meg, hozzájuk kapcsolódik. Akad néhány kiállított auror eszköz is, bár ezek csak kiállítási tárgyak, gyanuszkópok stb. de nem működnek rendes varázstárgyként.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Beatrice Stoepker
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-06-14, 19:22
Greenwood & Stoepker
A csodálkozó képére inkább tűnik egy értetlen bamba kisfiúnak, mintsem egy tényleges vadásznak, aki olyan nagy tudású, hogy segítőként segédkezzen a kiképzésben. Vannak kételyeim, de mivel inkább azért vállaltam el, mert külön engem kértek fel és mert szeretem a kiképzőként megillető hatalmat, hogy sanyargassam a puhányokat és nem azért, mert valóban olyan elhivatott lennék ebben a Minisztérium kontra Testvériség háborúban, üsse kavics. Mondom ezt most, ám igen csak valószínű, hogy a nyolc hét letelte után mindegyik kadétot, aki megszerzi a jelvényt a sajátomnak fogok tekinteni és büszke akarok majd lenni a képességükre és a tudásukra. - Az ismertség erős szó, tinédzser voltam még, amikor meghalt. De határozottan nem így emlékszem rá. - válaszolok, folyékonyan hazudva, rebbenés nélkül. Hozzá vagyok szokva, nincs más módja a túlélésünknek és a titok megtartásának, mint mindig figyelni a legapróbb részletekre - például most arra, hogy hány évet kell visszaszámolnunk és hogy illett volna megöregednem ennyi idő alatt. - Bármit? - kérdezek újra vissza, de ezúttal nem fejezem, be ennyinél. - A vérlények is emberek, még ha vámpírnak vagy vérfarkasnak is születtek és ezer évvel ezelőtt átkozták el a felmenőjüket. Az, hogy nem állítjátok őket bíróság elé és megölitek őket egyenlő a törvényszegéssel. - mondom keményen, egyenesen a szemébe nézve. - Ha csak nem hiányzik az Azkaban és nem tűzte ki nyaralásul pár évtizedre, megválogatnám, hogy miket mond el auror tiszteknek. - teszem hozzá, egy kicsit talán fenyegetően, de lényegében a saját érdekében. Persze lehetséges, hogy már ennyit támadásnak vesz és elkezd pánikolni, hogy feldobom, amiért szabadon gyilkolászik vagy ismer olyanokat, akik így tesznek, pedig nem áll szándékomban. A zsoldos sincsen olyan távol a vadásztól. - Mit csinált az ük-apja, Greenwood? - kérdezek rá, egy kicsit felvonva a szemöldökömet. Azért ennyi generációig minden haragtartás igen nevetségesnek hat a feledékeny, rövidéletű emberek között, főleg, hogy Dumbledore iskolájában nincs helye az ilyesféle elutasításoknak, tehát vélhetően csak keményebben kellett volna küzdenie az álmaiért. Fogalmam sincsen arról, hogy mi történt a családjával, hiszen vélhetően ez még az én születésem előtt történt, arról pedig szintén nem, hogy eredendően amerikaiak, az meg pláne nevetséges, ha ott csináltak valami rosszat száz éve és még mindig nyögi egy Atlanti-óceánnal odébb. Más kérdés, hogy ahogy mondta, az auroroknak meg vannak a szabályaik, amiket nem feltétlenül óhajt követni. Ámbár reklámozni talán tényleg nem kéne. Túl őszinte, ahhoz képest, hogy illegális dolgokat tesz, csúnyán meg fogja ütni a bokáját előbb-utóbb.
a bátorság és a tehetség sem elegendő hozzá, még szörnyek és sárkányok is kellenek.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-05-30, 09:35
Peter& Beatrix
Kissé meglepődöm, amikor felmorran a megszólításom hallatán, hiszen a fene se gondolta volna, hogy ez ennyire felháborító lenne. Fel is szökik hát a szemöldököm a következő szavai hallatán és némileg talán csodálkozó képet vágva meredek is rá. Ez a nap is felettébb jól indul... - Rendben, Stoepker kiképző - használom végül az általa felkínált alternatívák egyikét, habár még mindig nem értem, mi olyan nagy baj a Miss-el. Életemben nem találkoztam még hozzá hasonló nővel, habár Sophia is képes semmiségeken kiakadni, de ez azon is túltesz. Mindenesetre, annak azért külön örülök, hogy nem a fél napját szánja rá az én kioktatásomra, mert az még mókásabb lenne. És egyben teljes mértékben idegölő is. - Az iménti szavai sokkal inkább voltak viccesek, semmint tisztelettel teliek - bökök fejemmel abba az irányba, ahol a nemrég hájas disznónak titulált "hős" helyezkedik el. Mindezek ellenére azonban egy szemernyi megrovás sincs a hangomban, hiszen én is tisztában vagyok vele, hogy néha túloznak azokkal kapcsolatban, akik itt kaptak helyet. - Ismerte őt személyesen is? - teszem azért fel a kérdést, hiszen igencsak esélyes, hogy ez volt a helyzet. Na, nem mintha annyira érdekelne a szoborpark összes itt lakójának múltja. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok arra, hogy mi lapulhat eme megjegyzés mögött. Fura közösség van a Mágiaügyi minisztériumban, annyi szent. - Elkapjuk és megöljük a vérlényeket - felelem a kérdése hallatán. - Ha valaki valahol veszélyt jelent valakire, nem várunk holmi minisztériumi engedélyre - fintorodom el. Apámnak számos alkalommal volt már összetűzése emiatt a hatóságokkal, hiszen nagyon nem nézték jó szemmel az önkényes ténykedésünket. - Bármit is követtek el, halál jár érte - egészítem még ki a szavaimat. Nálunk nincs Azkaban, ahova mehetnének, szóval végzünk velük. Apám arra tanított, hogy ha egy vérfarkas vagy hasonló egyszer megbotlik, akkor máskor is meg fog, szóval nem érdemes megvárni a következő alkalmat. Persze, akkor még csak nem is sejthette, hogy a fia is hasonlóan fog járni. - És akadnak olyanok is, akik csupán egyes tulajdonságaik miatt vadásszák le őket vagy a varázslényeket - ismerem el kelletlenül, hiszen a legtöbb ember a vadászatot gondolatban mindig ezzel kapcsolja össze és - igazság szerint - van is benne némi valóságtartalom. Az unikornisokat pl. képesek csak a szarvukban rejlő mágikus erő miatt megölni és akár kiirtani egy egész csapatot. Én ugyan nem tartozom közéjük, de az unokatestvérem tudtommal kereskedik velük. Ebben mondjuk nem lehetek biztos, hiszen sose tartottuk annyira a kapcsolatot, hogy bármit is teljes mértékben tudhassak róla. A nő következő szavai hallatán csupán biccentek egyet, hiszen a körülöttünk lévő világ tényleg folyamatosan más képet ölt magára. Én pedig teljes mértékben biztos vagyok abban is, hogy a mai napig akadnak olyan fajok, amelyeknek létezéséről a világ mit sem sejt. Hiába a vaskos enciklopédia, amely elméletileg mindenre felkészít, érhetnek még meglepetések. És különben is... A sellőket is viszonylag későn fedezték fel. Mi hát a garancia arra, hogy minden faj felfedte magát? Tulajdonképpen semmi. - Nem sok - csóválom meg a fejem. - Gondolom, a minisztériumban már sokan hallottak a Greenwoodokról - állapítom meg. - Nem is mehetettem auror-szakra annak idején, pedig minden vágyam az volt, de az ükapám szépen eljátszotta a lehetőségeinket. Talán csak nem találtak mást vagy a fene se tudja - vonom meg a vállam hirtelen. - Indokokat nem mondtak, csak megkérdezték, hogy élnék-e ezzel a lehetőséggel. Én pedig igent mondtam. Érdekes belátni a kulisszák mögé. Mert azért nem mindennapi lehetőség az, hogy bepillantást nyerhetek a következő generáció kinevelésébe. Én ugyan a mai napig vadászként ténykedem, de mindig is vonzott ez a hivatás. A lehetőség pedig, miszerint én magam is aurorrá válhatok a jövőben... Nos, felettébb elégedettséggel tölt el. Még korántsem biztos, hogy ezt szeretném, de ha Dane megtehette a múltjával, én miért lennék más?
Kicsit felmorranok, amikor meghallom a megszólítást. - Igazán leszakadhatnának erről a Miss-ről, mintha valami tizenéves fruskához szólna. Stoepker őrnagy vagy az Akadémia berkein belül Stoepker kiképző. - igazítom el, hiszen a Miss csak arra utal, hogy hajadon nő vagyok, ami a legtöbbek szemében egyenlő a gyengeséggel. Nem vagyok elég szép, kívánatos, értékes, hogy bekössék a fejemet. Persze emberek között még nem tűnök olyannyira idősnek és nem tudják, hogy harmincat letagadok és ilyen hosszú idő alatt eszembe se jutott lekötni magamat egy férfi mellett vagy családot alapítani. Így is háklis vagyok erre a bugyuta Miss-re, a rangom sokkal megfelelőbb. - Gondoltam tiszteletemet teszem a szabadidőmben az elmúlt korok hősei között. - válaszolom egyszerűen, de a hangom monotonitása talán elárulja, hogy se nem szokásom emberek előtt tisztelettel adózni, se nem tölt el különösebb izgalommal a hely. Sok minden voltam az elmúlt években, katona, zsoldos, auror a kontinensen és itt, de kimondottan vadász sosem, így kissé ráncolva a homlokomat kérdezek vissza, csak úgy tisztázás végett. - Pontosan mit is csinál egy vérbeli vadász másként? - fonom össze a karjaimat, várakozóan. A tekintetem ugyan keménységet hordoz, ami egyeseknek egyenesen megfélemlítő hatással van, de ha akkora vadászcsaládból származik, akkor talán megbirkózik vele és nem fog zavarbajönni a maga huszonnégy kölyök évével. Akárhogy is nézzük, én egy 15 évvel biztosan idősebbnek és tapasztaltabbnak tűnök nála. - Ez mondjuk valóban így van. A világunk képes állandóan újat mutatni, ha éppen úgy éreznénk, hogy minden szörnyeteget kiismertünk - legyen az varázslény, ember vagy... egyéb. - teszem hozzá egy kis hatásszünettel, mindenki mappázza be a vámpírokat és a vérfarkasokat vagy éppen a megőrült varázslókat ahova csak szeretné, nem is beszélve az egyéb lényekről, amik az elmúlt időszakban felbukkantak, angyalok és többezer éves szörnyek. Nyilvánvalóan nem fogok erről beszélgetni csak úgy, lehet, hogy olyan "nagy vadász", hogy egyikről sem tud semmit, így más vizekre evezek. - Van fogalma arról egyáltalán, hogy miért éppen magát keresték meg? - kérdezem, mindenttudó tekintettel, mert ugyan arról nem tudok, hogy milyen lehetőségekkel kecsegtettek neki az aurorságot tekintve, azért így is tudok éppen eleget. Az egyszerű beszélgetést általában felesleges szócséplésnek találom, de azért egy rövid ismerkedés nem árt, még ha azért a barátságkötés gondolatára lehet, hogy szemberöhögném a fiatal férfit.
a bátorság és a tehetség sem elegendő hozzá, még szörnyek és sárkányok is kellenek.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-05-20, 13:39
Peter& Beatrix
Őszintén szólva itt nem számítok társaságra. Sejtem ugyanis, hogy a legtöbb ember számára nem pont a Hősök terme az a hely, ahol a szabadidejét szeretné tölteni. Nagyjából olyan, mint a Roxfortban a Trófeaterem, habár - igazság szerint - én még azt is sokkal izgalmasabbnak tartottam, mint ezt itt. Unalomig nézegetett mellszobrok olyan emberekről, akik a legkevésbé sem érdekelnek engem. A legtöbb alak pedig nyilván meg se érdemli, hogy itt legyen. Talán soha életükben nem tettek le olyasmit az asztalra, ami annyira kiemelkedő lett volna, hogy szobrot érdemeljenek miatta. Most mégis itt díszelegnek és némelyikük mintha engem méregetne. Kényelmetlen, de egyelőre még nem szándékozom itt hagyni ez a helyet. Csendes és háborítatlan, pont tökéletes számomra az olvasáshoz. Pont egy következő kötetet csapok fel, amikor meghallom a közeledő lépteket. Sikerül is fél füllel elkapnom a nő megjegyzését az egyik szoborra, minek hallatán majdnem kibuggyan belőlem egy jóízű nevetés. Mindenesetre, sikerül rendeznem az arcvonásaimat és nem elárulnom magamról, hogy hallottam ám. Udvariatlan és egyben igen kellemetlen is lenne. Nekem pedig nem áll szándékomban már az első pár napomon azzal indítani, hogy magamra haragítok valakit a fontos emberek közül. Már az is csodának számít, hogy egy hozzám hasonlót beengedtek a kiképzésre. A vadászok ugyanis mindig is a Mágiaügyi minisztérium keretein kívül mozogtak, ami kifejezetten nem tetszett a hatóságoknak. Elvégre, majdhogynem egymás ellen dolgoztunk. Az aurorok ugyanis ritkán végeznek a vérlényekkel, a vadászok viszont az esetek nagy többségében nem engedik el élve azokat a szörnyetegeket. - Miss Stoepker! - csukom be a könyvem egy hangos puffanás kíséretében, amint a nő elém ér és megszólít. Nem ismerem személyesen, de ha külsőleg kellene ítélkeznem, akkor azt mondanám, elég rideg nőszemély lehet. Aztán ki tudja, talán ér még valamiféle kellemes meglepetés is a mai nap folyamán. - Mi szél hozta erre? - érdeklődőm kíváncsian. Azt hittem, jelenleg mindenki, aki nálam korábban érkezett, részt vesz a kadétok felkészítésében. Ezek szerint még ezzel kapcsolatban is van némi tanulnivalóm. - Ne aggódjon, jól végzem a dolgom - jelenik meg egy titokzatos félmosoly az ajkaimon. - Ha nem így lenne, akkor most időm se jutna a könyvek átfutására - paskolom meg a kötet fedelét. - Ez pedig nem a szörnyek kötete, hanem elméleti alapok - válaszolom meg végül a felvetését. - Jó, ha utánaolvasok pár dolognak, ha már itt téblábolok, nem gondolja? Gondolom, a minisztérium nem örülne, ha csak egyszerűen, vérbeli vadász módjára intézném a dolgaimat. Lefektettek ugyanis pár szabályt részemre is, amivel ugyan nem feltétlenül értek egyet, de a békés együttműködés érdekében tartom a számat. Helyette igyekszem jól alakítani az őrkutyát. Megfelelően, gyorsan és feltűnés mentesen végezni a feladatom. Ha pedig jól hallottam, a kadétok között is akad egy-két vérlény, akin rajta kell tartanom a szemem. Átmentek ugyan a minisztérium rostáján, nyilván nem jelentenek veszélyt a többi résztvevőre, de jobb félni, mint megijedni. Fura, hogy vérfarkas létemre még mindig nem viseltetek teljes bizalommal az irányukba. Még szoknom kell a gondolatot, miszerint én is "olyan" vagyok. - Különben is, jó pap holtig tanul. Vadászként még a mai napig érnek meglepetések - döntöm enyhén oldalra a fejem, érdeklődve méregetve az arcát. Nem sok embert ismerek az akadémiáról és azért talán nem ártana barátságot kötnöm egy-két személlyel.
Az, hogy nem érti, hogy miért van egy vadász a segítők között arra utal, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, de remélhetőleg ennyi év alatt, úgy, hogy vadász családból származik tényleg fel tud valamit mutatni, amit átadhat a kadétoknak. A segítők amúgy is nagyrészt az előre eltervezett feladatokat vezetik végig, így olyan hatalmas felelősség nincsen rajtuk, mint a felnőtt kiképzőkön. A Hősök termébe lépve lassan sétálok végig, sorban szemügyre véve a kiállított tárgyakat és szobrokat. Habár a kontinensen töltöttem vagy húsz évet az életemből, előtte is volt közöm a szigeteki aurorokhoz, most pedig már hosszú évek óta működöm együtt velük, hogy elmondhassam néhány arc igen csak ismerősen köszön vissza. - Milyen jóindulatú volt a művész, te hájas disznó. - mondom csak úgy félhangosan magamnak, ahogy elsétálok az egyik évtizedekkel ezelőtt hősi halált halt auror előtt, aki éltében jóval nagyobb darab volt, mint ezen a mellszobron, amin fess férfi vonásait formázták rá. Ahogy végig haladok a körcsarnok falán egyetlen egy emberbe ütközöm, talán azért, mert most is mennek a gyakorlatok a kadétoknak, de éppen ha minden igazi jogi elméletet vesznek át, amit személy szerint eszemben sincsen tanítani nekik. Inkább a fizikai erőnlétre és harcra teszem a hangsúlyt, ha már a Roxfort falai között is ez a szakterületem. - Mr. Greenwood, találhatott volna jobb helyet is az olvasgatásra. - érek végül oda mellé, félvállról lepillantva a kötetekre. Valamilyen szinten aggasztó, ha egy kiképző még csak most néz utána mindennek, másrészről viszont legalább a késztetés meg van arra, hogy tisztában legyen mindennel. - A természetfelettiek kiiktatására vették ide, ha jól emlékszem. Milyen irónikus. Ha most lapozgatja még csak a szörnyek könyvét, akkor már végképp bajban a parancsnokság. - fűzöm össze a karijaimat és vonom fel a szemöldökömet végigmérve a fiatal férfit. Nem tudok arról, hogy bármilyen aurori pozíciót vagy vizsgát megajánlottak volna neki, pedig tekintve, hogy az egyetemi képzésen én vagyok az egyik vizsgáztató tanár, illene tudnom róla és ez megmagyarázná azt is, hogy miért van nála egy olyan halom könyv - bár azt nem, hogy miért itt.
a bátorság és a tehetség sem elegendő hozzá, még szörnyek és sárkányok is kellenek.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-05-16, 10:48
Peter& Beatrix
Fogalmam sincs, miért pont ide jöttem. Amióta csak megérkeztem az akadémiára, jóformán a helyemet keresem. Fura, hogy felkértek a kiképzői szerepre, amikor vadászként semmi közöm sincs az aurorokhoz. Soha életemben nem jártam auror-szakra, hiszen akkoriban a családom bűnei miatt nem tehettem meg, noha mindig is szerettem volna. Mégis felkértek erre a szerepre, én pedig minden ellenérzésem ellenére is képes voltam elvállalni. Mert kíváncsivá tett ez az egész. Elég kétségbeesett lehet a minisztérium, ha még engem is hajlandóak voltak belevonni ebbe az egészbe. Sőt, mi több, még azt is felajánlották, hogy belőlem is lehet a későbbiek folyamán auror, jóformán csak a vizsgát kell letennem. Az igazat megvallva elég kecsegtető ajánlat, de egyelőre nem áll szándékomban belemenni. Abban az esetben ugyanis fel kellene adnom a függetlenségem vadászként és csakis akkor tehetek bármit is, ha hivatalos úton is engedélyezik. Nem lennék képes a seggemen ülni, amíg tudom, hogy a közelben egy veszélyes vérfarkas ólálkodik például, amit el kell kapnom és végeznem kell vele. A vadászat nem erről szól. Ott rögtön kell cselekedni, nem engedélyekre várni. Aurorként viszont parancsokat kellene teljesítenem, ami igen nehezen menne számomra. Néhány könyv hever a kezemben, amelyeket még az akadémia könyvtárából hoztam magammal. Kíváncsi vagyok az elméleti alapokra is, amelyek alapján a minisztérium működik. Jobb, ha bepillantást nyerek a kulisszák mögé, ha már egyszer az én feladatom lesz kiképezni a jövő generációját. Ha valaki kérdést szegezne felém, én pedig nem leszek képes válaszolni, az igen kellemetlen helyzeteket szülhetne. Szóval sokkal jobb, ha már felkészülten fogadom a kadétokat. Ezek a lapok természetesen nem pótolják évek tapasztalatát, de valamit mégis jelenthetnek számomra. Egy kis előnyt adhatnak. És igen, talán néha-néha eszembe ötlik az a gondolat is, hogy mégis elfogadom azt az ajánlatot. Éveken keresztül csak álmodozhattam az aurori pályáról és pont amiatt lettem vadász, mert esélyem se volt rá. Azóta viszont... Megkedveltem a vadászatom, az életem részévé vált és sikerült kapcsolatokat kiépítenem. Rengeteg előnyöm származik belőle, mellette szinte el is felejtettem, hogy az aurori pályáról szövögetett álmom már aligha valósulhat meg. Mindkét világnak vannak előnyei és hátrányai is. Ahogy sok minden másnak is. Leülök hát az egyik kőpadra, majd kinyitom a legvastagabb kötetet. Itt senki sincs rajtam kívül, ami igazán vonzóvá teszi ezt a helyet a szememben. Csend és nyugalom, majdhogynem a béke szigete. Persze, az itteni ülőalkalmatosságok igen kényelmetlenek, de volt már ennél rosszabb is már az életem folyamán. Sokkal rosszabb. Egyébként is, immár én is kiképző vagyok. Hülyén venné ki magát, ha pont emiatt kezdenék el siránkozni. És különösebben nem is érdekel. A zsebemben egy kisebb fiola farkasölőfű-főzet lapul. Még mindig nem szoktam meg azt, ami újabban vagyok. Még mindig kellemetlen és fájdalmas. Nos igen, a vérfarkasság nem pont olyasmi, amit egyik napról a másikra meg lehetne szokni. Vajon a Mágiaügyi Minisztérium tud erről? Válhat egyáltalán auror egy vérfarkasból?
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Nem csak én hallgatok Blaine-re és ez valahol megnyugtató, hiszen mindannyiunkat talán nem fognak elhasaltatni kapásból, ha még is csak rosszul cselekszünk. Mondjuk jobban belegondolva drasztikusan esnek ki az emberek, szóval lehet, hogy csak a döntésüket könnyítjük meg... Mondjuk Eileen nem túl nőiesen felhorkant, mielőtt belemenne, de igazából nem okolom érte, én is csak egy hajszállal választottam Blaine megoldását és nem mentem neki a szobromnak magamtól. Amikor a fiú belebokszol a vállamba kicsit meglepődöm, ahhoz vagyok szokva, hogy a fiúk udvariasak és lovagiasak körülöttem, nem ahhoz, hogy így haverkodnak, mintha én is srác lennék. Persze nincs vele semmi baj, csak lerí rólam, hogy ezzel - is - meglepett. A próbán végig magabiztosan haladtam egyre rutinosabban véve az akadályokat, de ez a csavar teljesen kizökkent és újra annak a lánynak érzem magam, aki képtelen jó döntéseket hozni és más kezébe adja a lehetőséget. Ettől függetlenül az is ér valamit, hogy legalább négyen egy csapatként reagálunk, mi más lehetne értékesebb kvalitás egy aurornak? Amikor a támadásunk félresikerül és felélednek a szobraink szinte kiül az arcomra a "Kalandod itt véget ért" beletörődés, hogy pillanatokon belül elsöpörnek minket, főleg, amikor az idősebb von Rosemberg megjelenik és segít neki. Miután meghallgatom a magyarázatot kicsit bűntudatosan nézek a férfire, aki olyan nyíltan és bátorítóan segített tovább gördíteni az akadályt, de Petra olyan hűvös és olyan elzárkózó, hogy igazából tőle nem is jut eszembe bocsánatot kérni. Egyértelmű, hogy az már egy kicsit sem fog segíteni a helyzetemen, az alapján fog pontozni, amit tettünk, és nem az alapján, amivel most menteném magamat. Kicsit tanácstalanul nézek végig a kis csapaton, ami kialakult, nem lenne értelme, ha az utolsó kör félrecsúszása miatt vádolnám Blaine-t, én is dönthettem volna úgy, hogy a szobromhoz fordulok és ennyi. - Remélem jól ment mindenkinek menet közben és az elég lesz. - mondok csak ennyit, bár tudom, hogy a srác ki akar esni, a lányok viszont nem. Mondjuk, jobban belegondolva, amúgy is elég butaság volt azt követni, aki bármit bátran megtehet, mert úgy is ki akar esni. Hülye Sera. Most már ugyan mindegy...
// Köszönöm szépen a játékot én is, nagyon vicces lett a vége Blaine csavarával (félrenyomtam és elsőre Bélát írtam xD). //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Ha Seraphine arról a pisztolyról beszél, amivel Reese apját is lepuffantották, akkor az érdekes összefüggés, de amúgy tervezem, hogy bemegyünk a vöröskével az ispotályba, és a magam egyedi gyógyító módján mégis megpróbálok valamit, hátha nekem sikerül, amit másoknak nem. Nem egoista vagyok, de próbálkozni mindig lehet, hátha egy általam választott módszerrel valahogy mégis sikerülhet. – Persze hogy nincs gyilkos, csak túljátszom a szitut, na. – Boxolok bele finoman a lány vállába, bevárva a többieket, akik kissé meglepetten, de mégis benne vannak az ötletemben. Nem tartom magamat vezetőnek, pont ez a gond amúgy, hiszen apám nekem akarja átadni a stafétát, én meg inkább csak segítek másokon, és barátkozom, közöm nincsen a diplomáciához, vagy a stratégiához. – Én is! Én is! – Felelem Padma szavaira, bár nekem nincsen vesztenivalóm, úgyis menni akarok innen, ők meg továbbjutni. Ha rosszul sülne el a dolog, úgyis mindent magamra vállalok. Azért rámosolygok Eileenre, hogy még így is meggyőzhető volt, aztán letámadnánk Petrát. Az első varázslatok ugyan sikerülnek, de a szobrok megvédik, ezen azért keményen az ajkamba harapok, lehet, hogy hibáztunk, de hogy ennyire nem lehetett kreatívnak lenni? Kissé úgy érzem, hogy jól döntök, ha nem maradok, mert amúgy sem vagyok a szabályzatok híve, ha ily szűk látókörűen lehet csak véghezvinni valamit, az aligha az én utam. Mindenesetre Derek is előkerül, kissé kedvetlenül intek a három lánynak, hogy még eredményt sem kapunk. Lehet, hogy végre elengednek, de az is benne van, hogy még egy éjszakát itt kell dekkolni? Legalább Reese-t felkeresem, az tuti!
//Köszi a játékot!//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-21, 11:55
A Kadétok & Petra
Amikor az utolsó négyes tagjai is befutnak a Hősök termébe ismét, akkor Petra épp a terem végében áll. Kezében egy mappa, és éppen szorgalmasan jegyzetel, miközben néha vet egy pillantást egy kicsit távolabb álló kövér nő felé, aki éppen egy 11-12 éves kislányt ölelget, aki feltűnően hasonlít rá. Nyilván a gyereke. Mindez pedig szolgálhatja a négyes szerncséjét is, mert egyenlőre a német szőkeség nem rájuk figyel. Vagy nem kizárólagosan rájuk. Így történhet meg, hogy Blaine pólya varázsa, és Sera Petrificus totalusa telibe találja a segítő lányt. Ám a következő pillanatban már mind a négyük szobra életre kel és védelmezően állja el az útjukat Petrától. Olyannyira, hogy Padma varázsa le is pattan Mr. Anderson szobrának hasfaláról, és kis híján Eileent találja el. Sajnos Eileen sem képes a szobron túljutni, és átkutatni az ártalmatlanná tett Petrát. Sőt Padma, és Eileen rövid időn belül a saját szobraik fogságában találják magukat. Nem szorítják őket túl erősen, éppen csak annyira, fogják le őket, hogy ne tudjanak varázsolni többet, és ne szabadulhassanak ki. Úgy fest patt helyzet alakult ki a négy szobor, és a kadét négyes között. Idő közben viszont a szobrok mögött feltűnnek a segítők személyei is, akiktől az első információkat kapták. Így végül Petra gyorsan szabadul ki, hála Robert egy jól irányzott pálcaintésének. Noha egyetlen szót sem szól, pusztán egyetlen szigorú pillantást vet unokahúga felé, aki elképesztően gyorsan szedi össze magát, a váratlan támadás után. Így kivont pálcával lép ki a szobrok mögül. De nem tesz semmi különösebbet. - Hmm... érdekes fordulat az utolsó négyestől. Hasznos ötlet lehetett volna azt megtámadni, aki mozgatja a szobrokat, a szobrok helyett. De nyilván nem gondolták át rendesen, és nem számoltak minden eshetőséggel. Nos, meglátjuk mire lesz elég ez a kis műsor. - jegyzi meg hűvös, és érzelemmentes hangon. Az arcáról sem lehet semmi továbbit leolvasni. Inkább egyszerűen a szobrok felé int a pálcájával. Mire azok elengedik a két foglyul ejtett lányt, majd mind a négy szobor visszatér a saját talapzatához, amit eltol, és a talapzat alatt egy kisebb szobában mindenki megtalálhatja a tökéletes épségben levő, talán már kicsit unatkozó keresettjét. - Jól van, sorakozó mindenkinek! - adja ki még az utasítást, és mevárja, amíg minden kadét összegyűlik. Már mindenki mellett ott áll a maga keresettje, akár sikerült kiszabadítani, akár nem. Látszólag senkinek sem esett baja. - A mai próba eredményeit összegezzük a többi csoportéval, majd a pontszámok alapján később kihirdetjük az eredményt. Sajnos többen lesznek, akik nem ütik meg a mércét. De remélem, nem keserednek el ők sem, és megtalálják a maguk hivatását, még ha nem is az aurorit. - néz végig néhány emberen, köztük a kövér nőn is, aki épp lefoglalta, amikor a négyes megérkezett. Vélhetően ő nem szerepelt túl jól. - Akik továbbjutnak, azokkal találkozunk délután kettőkor az erőnléti edzésen, a hátsó udvaron. Viszlát! - azzal sarkon fordul, és távozik.
//Köszönöm szépen a részvételt, és a játékot! Az utolsó kört nagyon izgalmasan alakítottátok! A pontokat elküldtem Lunának, ő összesíti, és hírdeti ki majd a végső sorrendet. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-20, 23:42
Auror Akadémia & Eileen
- Köszönöm - felelem a nőnek. Ezután az elméletem bejön, megjelenik a versike. Oké. Tehát a szobor - onnan indultam, kőből van, abszolút egyértelmű, hogy oda is kell visszatérnem, hogy befejezzem a próbát. Mikor odaérek, már a többiek is gyülekeznek lassan, ki-ki a maga szobra közelében próbálkozik valamivel; gondolom, mindenkit ide vezetett a legutóbbi nyom vissza. Vajon azt akarják, hogy összedolgozzunk, azért kellett mindenkinek visszatérnie a kezdő helyiségbe? - Mi van? Ez egy baromság - jegyzem meg elsőre felhorkanva Blaine eszmefuttatásán. Bár... igen, simán lehet elterelés, akár még lehet is valami abban, amit mond, akármekkora hülyeségnek is tűnik. - Oké, csináljuk - mondom aztán mégis szinte azonnal. Nem tartom feltétlenül a legfényesebb ötletnek, hogy csapatosan teperjük le Petrát, de lehet, hogy tényleg ez a kulcs, elvégre lehet, hogy olyasmi, amire egyáltalán nem számítunk, és hát arra aztán biztos nem, hogy egy segítőt kell ellenségként kezelnünk. A többiek azonnal nekiesnek, hogy valahogy elvegyék a pálcáját, megkötözzék, kővé változtassák, miegyéb, nekem kicsit más jár a fejemben. - Na és most? - kérdezem, amikor a lány már esélyesen a földön van valamilyen módon. Ettől még nem feltétlenül vagyunk előrébb... Így amíg ott tartják vagy épp nincs kommunikációképes állapotban, én igyekszem átvizsgálni a zsebeit, hátha az rejti a következő nyomot, mondjuk a segítőknél is van valami tárgy vagy egy darab papír, ami tovább vezet. - Mindannyiunkat kivágnak innen, ha tévedünk - mondom közben fejcsóválva.
// megjenés 16 + varázserő 28 = 44% //
Eileen Silsbury carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Don't stop until you're proud
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-20, 23:13
To the team
Auror Akadémia
A nő reakcióját figyelve arra jutok, hogy a következtetésem helyes. Megpróbálom hát Parvati nevével kinyitni a hengert, és sikerül. Óvatosan kiveszem belőle a papírlapot, remélem, ez az utolsó nyom. Némán olvasom fel a kis verset, és közben gondolkozom. Ott várlak, hol indultál… szóval vissza kell menni az elejére. Furcsállom ezt a körbe-körbe küldözgetést, azt hittem, hogy ennél nagyobb területet járunk majd be, vagy valami, de mindegy, ha már így alakult, elteszem a papírt. – Köszönöm a segítséget - kiáltok a nőnek, ha hallja, ha nem. Majd visszaindulok a Hősök termébe, út közben azon gondolkodva, hogy milyen varázslatot kellene használnom a szobor ellen. Még a fülemben csengenek az arrogáns auror szavai, hogy milyen okos és kreatív volt, úgyhogy feltételezem valami bűbáj kellene majd. Mikor azonban megérkezek, hallom, hogy Blaine Seraphine-nak magyarázza az elméletét. Egy pillanat alatt kitörlődik a fejemből minden eddigi gondolat. Próbálok visszaemlékezni, de én semmi gyanúsat nem vettem észre Petrán. Rágó nem ragadt bele a hajába? Ez elég indok lenne? Próbálok gyorsan dönteni, hogy mit tegyek, segítsek vagy maradjak ki. Ha tévedünk, itt az út vége, valószínűleg akkor is, ha nem segítek, mert akkor akár meg is akadályozhattam volna, amire az elszántságot látva esély nincs. – Remélem, teljesen biztos vagy a dolgodban – szólok, és tényleg azon imádkozok, hogy a fiúnak igaza legyen, így kissé bizonytalanul szegezem a pálcámat Petra mögötti szoborra, miután a nőt már megkötözték és sóbálvánnyá dermesztették. – Incarcifors! – kiáltom, és ha sikerül, akkor a szobor megragadja a testet és úgymond „börtönbe zárja”, nem engedi el. Így könnyebb megszerezni a pálcáját, vagy akár el is ejthette a művelet közben. Mi fog kisülni ebből?
//Incarcifors – egy tárgy fogságba ejti a közelben lévő ellenfelet//
//Megjelenés+ varázserő: 35//
o
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-16, 14:06
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Először elhúzódom a csobogó víz elől, ezért majdnem csak végignézem, ahogy a tárgy kibukkan és leesik, az utolsó pillanatban kapok érte, hogy lelépve a kút kávájáról szemügyrevegyem. Semmilyen csapdát nem veszek észre rajta, így kinyitom, majd a nedves kezeimet egy táskámból előkerülő kendőbe törölve tiszta kézzel nyitom ki a pergament. - A szobor... Mrs. O'Connor? - hümmögöm halkan, újra átfutva a sorokat, hátha valamit félreolvastam. Végül is Sasha még így, hogy már inkább fiatal hölgy, mintsem kislány talán beférne a szobor talapzatába, vagy ha üreges a szobor, akkor egyenesen belé, de még is mit jelent, hogy küzdjek vele? Amikor von Rosemberg mellette állt semmi furcsát nem vettem észre, nem mozdult meg, az erőssége pedig... vigyek el neki egy elátkozott pisztolyt és lőjjem le vagy vágjam hozzá? Nem, ez egészen abszurdumnak tűnik, de hát más lelettel se lehet nagyon harcolni, hogy "használhassam" az erősségét. Minden esetre mielőtt visszatérnék a Hősök termébe, a Fegyverterembe térek be. - Elvihetnék egy elátkozott pisztolyt? Azt hiszem szükségem van rá. - lépek oda a teremőrhöz, bár kissé bizonytalanul. - Természetesen a próba vége után azonnal visszahozom. - mosolyodok el, aztán ha igen a válasz, akkor vagy egy olyan anyagba csavarom, amin nem üthet át az átok vagy végiglebegtetem az épületen, ahogy korábban is lebegtettem őket. Ha nemet mond, akkor bízom benne, hogy rossz nyomon jártam és nem erősködök tovább, visszamegyek a Hősök Termébe. - Úgy gondolod? - hajolok meglepetten közelebb Blaine-hez, végighallgatva a fejtegetését, bár a kő testes kő lelkes dolgon majdnem felnevetek. - Nincs is semmiféle gyilkos. - jegyzem meg, bár tudom, hogy csak drámai felkiáltást akart. - Még is mivel támadjunk a segítőnkre, elátkozott pisztollyal még sem lehet, mert ha tévedünk... - már ha egyáltalán nálam van a pisztoly, ha nincs, akkor ezt fel sem vetem. Látom Blaine-nen, hogy nagyon elszánt, ha jövünk, ha nem, ő Petrának fog esni. Talán gyávaság, de hiába győzött meg valamicskét, nem akarok olyat használni, amivel teljesen elvágnám magamat, ha Blaine még is csak tévedett és ok nélkül fordultunk el a szobrainktól. - Petrificus Totalus! - adom be végül a derekamat, és ha Petra eddig nem volt kő, hát akkor majd most... Jézusom, mit tettem? Ha Nicolas ezt meghallja biztosan a kardjába dől!
Meglepetten veszem észre, hogy a vadmacska szépen kiválogatja, amiket én színezek. Eltolom magamtól az asztalt, s összeolvasom immár állva a szöveget. Neem, az túl egyszerű lenne, hogy holmi kőszoborral kelljen párbajt vívni. Ha már úgy hozta a helyzet, hogy maradnom kell, biztosan olyan ötletekkel állnak elő ami a valóságban is megtörténhetne, mint mondjuk igazi párbaj, élő ellenfelek ellen. A versikét olvasgatva indulok el a terembe, ennyire nem adhatják a szánkba a megoldást, hiszen akkor semmi izgalom nem lenne benne. Odasietek először Seraphine-hez, de az érkező Padmát, és Eileent is odaintem, s nagyon halkra fogom a szavaimat. – Szerintem ez átverés. Azt akarják, hogy a szobrokat támadjuk, de valójában Petra az ellenfél. Nem ragadt bele a hajába a rágó, kő a teste. A kő lélek az egyértelmű, mert olyan fenn hordja az orrát. Ha aurorként gondolkozunk, akkor ez elterelés. Ő a gyilkos! – Na nem mintha én valamikor is aurorként akartam gondolkozni, de lássuk be, két hollóhátas és két mardekáros ravaszsága ide elég lehet. – Tartsatok velem, túlerőben vagyunk, legyőzhetjük! – Úgy teszem, mint aki a szobor elé áll, becélzom a közelben ácsorgó Petrát, és gyógyító múltamat tekintve egy pólyabűbájt nyomok az arcára, betekeve az egész fejét, hogy csak az orra látszódjon ki, de varázsolni biztosan ne tudjon, ha összekötve a szája. Ettől még lehet veszélyes ellenfél, de akár követnek a társaim, akár egyedül, nekirontok, hogy földre teperve elvegyem tőle a pálcát. – Bocs hölgyem, már tényleg nagyon látni akarom Dereket.
//Rúnaismeret: 25 Megjelenés + varázserő= 40
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-14, 15:08
A Kadétok & Petra
- Az auroroknak néha gyors, és kreatív megoldásokkal kell előállniuk. Nem árt, ha ismerik a helyszínelés alapjait. Így legalább megtanulja értékelni a mi munkánkat is. - jegyzi meg a köpcös fickó, de semmiféle él nincs a hangjában. Sőt, mintha kissé szórakoztatná is Blaine bosszankodása. Majd egyszerűen otthagyja a rendelkezésre álló eszközökkel. Blaine éppen találhatna sokkal gyorsabb, és hatékonyabb megoldást is a puzzle módszer helyett, hiszen elég sok mindent kapott a feladat megoldáshoz. Ám a macskája felugrik az asztalra és valami furcsa ösztöntől vezérelve, elég ügyesen tolja a mancsával Blaine elé a különböző darabkákat, amiket Blanie már csak kíváncsiságból is egymás mellé rakosgathat. Feltűnhet neki, hogy igazából ez egy sima fekete tintával írt szöveg. Ami, ha minden darabka egymás mellé kerül szépen ki is ad egy versikét.
Hős voltam hajdanán, Most ott várlak, hol indultál. Kő a testem, kő a lelkem, De én rejtem, kit keresel. Átadom, ha megküzdesz velem. Használd csak az erősségem.
Úgy látszik, Petrának talán mégis van némi humora. Már, ha annak tekinthető, hogy egész délelőtt az akadémia területén futatta fel-le a jelöltjeit, mikor a cél végig a kiinduló pont volt. Már csak az a kérdés, hogy mit kezd Blaine Mr. Morton szobrával, akinek ugye az emlékek, és az ellentomndásos sztorik feltárása volt az erőssége. Persze Blaine korábban az általános medimágus képzésen tanult pár elmeélesítő bűbájt, de éppenséggel különböző elme törlő praktikákat is. Most már csak azt kell kitalálnia melyiket kellene használnia az átokverte kőszobron.
Mindenkinek másféle feladatai vannak, és másképp boldogulnak velük. Serának úgy tűnik eddig szerencséje volt a próbákkal. Vagy talán csak tényleg testhez álló feladatokat kapott. Persze nem biztos, hogy a képzésen mindig így lesz. Most viszont úgy tűnik, helyesen következtet. Némi lebegés segítségével könnyen megnyomhatja a megfelelő dátumot. Ami nem más, mint a keresett kishúga születési hónapja, és napja. Először úgy látszik, nem történik semmi, de aztán hirtelen a szobor korsójából a folyamatosan csorgó vízzel hirtelen egy fém kapszula is kiesik, a szökőkút medencéjébe. Ha pedig Sera kihorgássza a henger alakú kapszulát, amiről ránézésre is megállapítható, hogy vízhatlan, és egyszerűen letekeri a tetejét, akkor egy összetekert pergament talál benne. A pergamenen pedig egy versikét.
Hős voltam hajdanán, Most ott várlak, hol indultál. Kő a testem, kő a lelkem, De én rejtem, kit keresel. Átadom, ha megküzdesz velem. Használd csak az erősségem.
Úgy fest Serának, hogy megtalálja a húgát vissza kell térnie a szoborhoz, amitől indult. Már csak az a kérdés, hogy mivel áll elő Mrs. O'Connor szobra ellen, aki nem csak auror, de antropológus is volt. Tehát a történelem, és a több száz éves csontok, relikviák, és ereklyék elemzése is az erősségei közé tartozott. Talán érdemes lenne továbbra is az ereklyevadász képzésére, és tapasztalataira hagyatkoznia?
A nő valóban kedvesen és segítőkészen fordul Padma felé. S valóban a kérdésben is segítő szándék van. Hogy a megfelelő válasszal, saját magának is választ találjon, arra, hogyan nyithatja a kriptexet. Nyilván a megfelelő betűkombináció nyitja a hengert. Amikor pedig Padma kimondja a választ, akkor a nő csak mosolyogva bólint, és eltűnik valamerre hátul a polcok között. Nyilván úgy gondolja ennyivel letudta a feladatát. Amikor pedig Padma be is üti a testvére nevét, akkor hangos kattanást hall, a betűk elkezdenek maguktól forogni, míg vissza állnak ABC sorrendbe. De a következő pillanatban, éppen amikor Padma azt hinné elrontotta a kódot, hall még egy pukkanást, és a henger vége leesik a földre. Ha pedig belenéz, akkor egy összetekert pergament talál. Amit, ha megnéz, akkor a következő versikét találja:
Hős voltam hajdanán, Most ott várlak, hol indultál. Kő a testem, kő a lelkem, De én rejtem, kit keresel. Átadom, ha megküzdesz velem. Használd csak az erősségem.
Tehát Parvati a Hősök termében van, pont ott, ahonnan indult. Kérdés, hogy Padma most mivel áll elő, hogy szembe nézzen Mr. Anderson szobrával. Wimple nem túl kellemes alak, de azt azért megemlítette, hogy a férfinek, akinek a szobra mellett ácsorogtak a bűbájtan volt az egyik erőssége, és gyakran kísérletezett új bűbájokkal is. Ráadásul Padma már sikeresen legyőzött egy páncélt, így. Most is segít talán egy bűbáj, hogy rávegye a kőszobrot, mutassa meg az ikertestvérét.
Úgy tűnik a medimágusnő sokkal jobb kedvre derül, ahogy minden üveg, és felirat a helyére kerül, és vissza a szekrénybe. Így készséggel adja át az orvosi aktát, ami az utolsó nyomot rejti. - Persze. Csak nyugodtan. - válaszolja, amikor Eileen engedélyt kér a készlet használatra. Majd magára hagyja a lányt, hogy nyugodtan tevékenykedhessen. Úgy tűnik sikere is van, hiszen ahogy a megfelelő bájitallal átitatja az üresnek látszó lapot, úgy hirtelen megjelenik rajta egy vers.
Hős voltam hajdanán, Most ott várlak, hol indultál. Kő a testem, kő a lelkem, De én rejtem, kit keresel. Átadom, ha megküzdesz velem. Használd csak az erősségem.
Úgy fest, ikertestvére végig Mr. Reed szobra környékén volt, pont ott, ahonnan elindult a próbájára. A kérdés csak az, hogyan bánik el egy kőszoborral. Igaz, első segítője elárulta róla, hogy oda volt a mágikus varázstárgyakért. S nála van még az iránytű is, amit az órából szerzett meg. Talán ennyi elég lesz? Vagy most neki kéne valami különlegeset alkotnia, amivel lekenyerezheti testvére fogva tartóját? Vajon mivel áll elő, az ügy érdekében?
//A kör végén továbbra is megjelenés és varázserő célszámra kell dobni. Figyeljetek a határidő pontos betartására. Késésért pontlevonás jár! Határidő: 2021.01.30. éjfél. Következő mesélői hsz: 2021.01.31. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-13, 23:51
Auror Akadémia & Eileen
A rendezgetéssel megvagyok viszonylag hamar, legalábbis amennyire hamar el lehetett rendezni ezt a káoszt. Csinálhattam volna összecsapva is, de tudom, hogy ez nem játék semmilyen hatású bájitalnál, de főleg azoknál nem, amiken egy ember egészsége múlik. - Ugyan, nincs mit - válaszolom szerényen, de azért átfut rajtam némi büszkeség, mivel ahhoz képest gyorsan ment, hogy nem a gyógyfőzetek a kedvenceim. Elveszem a mappát a nőtől, majd biccentek. - Köszönöm - mosolyodom el hapványan, miközben kinyitom, hogy szemügyre vegyem, mi áll benne. Sima orvosi aktának tűnik, de az üres lap... nem hinném, hogy véletlenül került oda; nem kitöltésre vár, az előtte és az utána lévő lap erről árulkodik. A szövegben semmit nem veszek észre, ami nem illene oda vagy nem stimmelne. - Kölcsönvennék valamit! - világosodom meg. Ahogy az előbb az italokat rendezgettem, találtam pár kis üveg veritaserumot. Kevésbé illettek egy orvosi szoba profiljába, de logikus, hogy itt legyenek tárolva, így nem is szúrtak szemet, egyedül az egyiknek volt valami különös pezsgése. A színe és a sűrűsége stimmelt, az illata is, csak néha felszállt benne egy-egy apró buborék; ez egy plusz hozzávalóval érhető el, ezzel nemcsak az igazmondás itala, hanem hasonló módon működik, mint egy megjelenítő-bűbáj, csak éppen néha azt is megmutatja, amit az nem. Erősebb titkosításokra van kitalálva, de nem valami gyakori, én sem készítettem még azelőtt sosem. A szekrényhez lépek, megkeresem a kérdéses fiolát, aztán kitépem a lapot a mappából, és nemes egyszerűséggel ráöntöm, amíg a felülete el nem ázik; a különlegessége, hogy nem meginni kell, kicsot máshogy működik. Figyelek rá, hogy mást ne barmoljak össze se az asztalon, se máshova ne löttyenjen, ami elfolyik, majdfeltakarítom egy suvickussal, egyelőre remélem, bejön a tippem és másodperceken belül megjelenik valami a papiroson.
// megjenés 16 + varázserő 28 = 44% //
Eileen Silsbury carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Don't stop until you're proud
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-13, 12:50
To the team
Auror Akadémia
Remélem, hogy működik az eszköz, amit csináltam, amíg a nő próbálgatja, igyekszem jobban körülnézni, tényleg nagyon érdekes helynek tűnik. Szeretem a tárgyakat, a Roxfortban is szívesen nézelődök a trófeateremben meg egyén helyiségekben, ahol emlékek, régi dolgok vannak kiállítva vagy csak félredobva. Megkönnyebbülten felsóhajtok, mikor működik a tárgy. - Örülök, ha segítettem – mosolygok a nőre, határozottan jobb kedvem van már, egészen visszatér az alap személyiségem, ami az izgalom hatására eltűnt reggel. Meg ebben persze a goromba auror is közrejátszott. – Ó, köszönöm – veszem át a tekercset, és elkezdem a kezemben forgatni, megvizsgálni. Semmi különös nincs rajta látszólag, rúnákból kell kirakni valamilyen szót, és akkor kinyílik. – Parvatit, az ikertestvéremet – válaszolok a kérdésre, és hallom a hangján, hogy segítene nekem. Lehet, hogy szükségem lesz rá, hirtelen annyi lehetőség van, ami nyithatná a tekercset, hogy nem is tudom, mit próbáljak meg. Ha elég betűből áll, akkor kezdem a legegyszerűbbel, megpróbálom a Parvati nevet kirakni. Hátha működik, de ha nem, akkor remélem, számíthatok a nő segítségére, mert elég kevés – sőt igazából semmilyen – nyom áll rendelkezésemre ehhez a feladathoz.
//Megjelenés+ varázserő: 35//
o
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Veregetem a másik kettő vállát, ezek legalább hozzám hasonlóan nem szimpatizálnak a szöszivel, s kellően el tudják engedni magukat. Rajtuk ugyan segít a főzetem, de mivel én nem iszom belőle, de a drogba belekóstolok, el is kezdek én is nevetgélni, nem mintha előtte nem lettem volna túl vidám. Nem csoda, hogy rá is kontrázok, ahogyan szidják Petrát. – Nekem mondjátok? Csak haza akartam menni, de még kirúgtatni se tudom magamat. És pont hozzá kerülök. Eskü, hogy az apám keze van a dologban. – Teszem hozzá némiképpen elszontyolodva. Végül legyintek, szippantok még párat a felhőből, de az egyik technikus eltűnteti, marad tehát az, hogy meg kéne találnom Dereket, és elhúzni. A végén még kiderül hogy átmászni sem lehet a kinti vaskapun, akkor pedig tényleg rab vagyok. – Kösz. – Akkor tehát irány az alagsor. Medimágusi képességeim? Az valóban sokat ér, de nem szándékozom megvillantani, hogy igazából mi érdekel. Szívesen segítek másoknak, de hogy az aurorkodásban minek kéne gyógyítani? Ez már végképp nem fér a fejembe, és el is döntöm magamba, hogy csakazért sem. Ha az cél, hogy kijussak innen, s közben ne keverjem bajba Reese-t, valami gyors megoldást kéne találnom. Leérek, ahol találkozom a fehér köpenyessel, neki már csak lemondóan intek. – Kétlem. – De tudom, hogy csak a munkáját végzi. Ha netán mégis itt tartanak, valami drasztikusabb megoldás kell, hogy kijussak innen. A többi jelölt próbálkozását kéne szabotálnom? Biztosan van pár bunkó, aki tényleg csak rontja itt a levegőt, azokból valóban nem lenne jó, ha aurorok lennének. – Ez most komoly? Feltalálóba ne menjek át? – Kérdezem savanyú képpel a köpenyt, aki magamra is hagy. A vadmacska felugrik az asztalra, mert én csak odahúzok egy széket, de ahelyett, hogy a cetliket nyálaznám, előhúzok a zsebemből egy marék színes zsírkrétát. Ezt csakis azért hoztam, hogy ha valami dolgozatot kell megírni, elfoglaljam magamat helyette. Így hát a cetlik tartalma helyett csak szép színesre kezdem kicsinosítani őket. Se a gyógynövényekkel nem foglalkozom, sem a felszerelésekkel. A vadmacska azért próbálkozik, nagyjából fejcsóválva, hogy én hülyét csinálok magamból. Rámosolygok, viszont ha merő véletlenségből megakad a szemem egymáshoz mégiscsak hasonlító jeleken, írásokon, akkor párosítom, mintha csak valami puzzle lenne. Rúnaismeretből menő vagyok, rááll a szemem az olvashatatlan pacákra. Leginkább viszont arra ügyelek, hogy minden színes legyen!
//Rúnaismeret: 25 Megjelenés + varázserő= 40
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-08, 15:19
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Elmosolyodom a fontoskodáson, de persze ki nem nevetem, hiszen azzal lehet, hogy megbántanám. Rengeteg gyakorló eszköz, de értékes tárgy is lehet itt, tehát ereklyevadászként és úgy amúgy tisztességes emberként is szívesen lennék vele jóban. Elidőzöm egy darabig bizonyára, míg elforgatom a tárgyakat, a figyelme közben kellemesen bizsergeti a tarkómat, legalább egy kicsit edzek arra, hogy mások előtt teljesítsek. Talán tényleg menni fog ez az egész… Talán. Bár tény, ami tény, hogy nem feltétlenül az a célom, hogy megszerezzem a végén a jelvényt, csak hogy ebben a nyolc hétben erősebbé váljak és nagyobb belátást szerezzek a Minisztériumra. - A park. - visszhangzom, miközben kihúzva magamat a férfire nézek. Tehát tudja, hogy hol van a következő akadály és el is árulja nekem. Egész életemben azt hittem, hogy nem szabad a kezembe vennem a sorsomat, mert csak rossz döntéseket hozhatok, de ma ezeken a próbákon úgy suhanok keresztül, mint kés a puha vajon, szinte megerőltetés nélkül. Vajon mások hogy haladnak? - Nagyon szépen köszönöm, és mindenképpen visszatérek, ha jól haladok a kiképzéssel és engednek nekünk egy kis szabadidőt. - mosolygok a férfire, még meg is érintem barátságosan a kezét, mielőtt elindulnék egyenesen a szökőkút szobrához. Felállok a peremére, hogy jobban megnézhessem magamnak a mintázatát, aztán szinte gondolkodás nélkül nyújtom a kezemet a 26-os számra. Egyértelműnek tűnik, hiszen Sashát keresem, Vízöntő jegy, persze, hogy a születésnapja a megoldás. Egy kicsit mondjuk ezen a ponton eszembe jut, hogy talán még is csak sikerült egy kis protekciót szereznem, ha nem is Nicolasnál, de Petra is pontosan tudja, hogy milyen családból származom. Túlságosan könnyűnek tűnik az egész, az én önbizalmam pedig inkább bizonytalanodik el, hogy tényleg az én érdemem-e, minthogy felhőtlenül tudjak örülni neki. Remélhetőleg nem kell belegázolnom a vízbe, hogy elérjem, ha igen, akkor újra a Légmágusi képességeimhez folyamodom, hogy előre lépve a levegőben maradjak és ne süllyedjek bele a vízbe. Nem macska a familiárisom és valószínűleg pillanatok alatt meg tudnám szárítani magamat, mégse akarom most összekoszolni magamat, még lehet, hogy visszatérek a kiképzőkhöz és szeretnék makulátlannak tűnni. Megtapogatom majd megnyomom a betűt, aztán hátrébb lépek, reménykedve, hogy történik valami.
// Légmágus 2. szint (ha kell egy kis lebegés, ha nem, akkor nem), részlet: "Képes 5 méter magasságig fellebegni, de nem képes változtatni az irányát, tehát csak függőlegesen."
Megjelenés 15 + Varázserő 35 = 50 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-07, 19:46
A Kadétok & Petra
A srácoknak igencsak sikerült benézni a feladatot, és beszívni. Röhögcsélnek, és botladozak össze-vissza. Blaine személyében pedig rögtön havert látnak, akivel jól szórakozhatnak. Éppen csak ilyen állapotban nem túl használhatóak a feladat teljesítése szempontjából. Szerncsére úgy tűnik Blaine felkészült, és a két delikvens viháncolva, megköszönve veszik el a flaskát tőle. Majd egy fintorral közlik, hogy ez akármi is, de nem túl jó cucc. De néhány perc múlva kezdenek magukhoz térni, ahogy a főzet elkezdi kifejteni a hatását. Amint ez megtörtént az egyik pálcát húz és kisebb szitkozódással tünteti el a drogfelhőt. A másik meg kétségbe esve rendezgeti az asztalon a mardék drogot. Illetve egy teljesen olvashatatlanná vált papírt forgat a fény felé, de ez nem sokat segít a problémáján. Nyilván a bizonyíték raktárból kölcsönzött drogok listája volt. - Kösz haver! A német szőke hárpia kinyírt volna, ha így talál... - kezdi az amelyik a felhővel foglalkozott. - Így is ki fog a hiányzó cucc miatt... de hálából azért eláruljuk a következő nyomot. Szóval a szerves analítikai laborban vár a következő feladat az alaksorban. Javaslom, hogy használd a gyógyítói képzésen szerzett labor gyakorlati tapasztalataid. - sóhajt lemondóan a másik srác. Úgy tűnik nekik még lesz egy kellemetlen találkozójuk Petrával. A nyomot követve a laborban egy fehér köpenyes köpcös mosolygó alak fogadja. - Áhhh... még egy próbálkozó! Jöjjön, jöjjön! Van itt magának valami. Tudja, mi itt azon dolgozunk, hogy a begyűjtött bizonyítékokból használható nyomokat nyerjünk ki, a tudomány különböző módszereivel. Ime a feladata. Ha jól csinálja, meg lesz a következő és egyben utolsó próbája. - vezeti a srácot egy asztalhoz. Az asztalon számos papírcetli található. Nyilván egy pergamen darabjai. Feltehetőleg a fekete tintával írt szöveg a következő nyom, de ahhoz hogy olvasható legyen össze kéne rakni a papírfecniket. - Sajnos egy reparo ide kevés lesz. - jegyzi meg még a férfi. De ha Blaine jobban körülnéz az asztalon, akkor mindenféle felszerelést is lát. Csipeszeket, ragasztót, vas-tartalmú porokat, mágneses keverőket, stb... Talán a laborgyakorlati eszközök, és a mágia keveréke megoldás lehet? Egy másik aztalon meg mindenféle növény van, amiket Blaine felismerhet. Talán az egyik mágikus gyógynövénynek is van olyan tulajdonsága, ami könnyit a feladatán. Persze csak a kreatívitásán múlik, hogy mit használ fel a probléma megoldásához, hisz sokkal több, mint elegendő eszköze van, akár több féle helyes megoldáshoz is. Szerencsére neki csak egy kell.
- Állandó teremőr vagyok. Senki sem vihet ki innen, vagy hozhat ide semmit az én felügyeletem nékül. - válaszolja fontoskodva a férfi. De kifejezetten érdeklődve nézi, hogy mit csinál a lány. Valóban a képességének hála érzi, hogy vannak csapdák a fegyvereken. De jól kikerülte őket. Amikor pedig kimondja a kulcsszót, akkor mosolyogva bólint. - Mondja csak, szeret sétálni? A park nagyon szép ebben az évszakban. De bármikor szívesen látom itt viszont kegyedet. - jegyzi még meg, amikor Sera újra nézelődni kezd. Serának pedig a mondatról talán eszébe jut, hogy amikor idefele jövet átsétált az akadémia előtti parkon, akkor a közepén egy szőkökút mellett jött el. Az pedig pont úgy néz ki, hogy középen egy női alak korsójából folyik lefelé a víz. Tipikus ábrázolás. Ha azonban jobban megnézzük a szökőkút közepén álló szobor különböző pontjait, akkor az tele van dátummal. Mind január 20. és február 19. közti dátum. De ha Sera kicsit visszagondol, az idősebb von Rosemberg családról szoló mondatára, és az eddigi feladataira, akkor talán már azt is tudja, hogy melyik születési dátum lesz az igazi, ami következő nyomot rejti.
A nő igen nagy érdeklődéssel nézi, hogy Padma mit csinál. Amikor pedig elmondja neki, hogy mire jutott, és hogy működik, akkor lelkesen tapsol is egyet. - Nahát! Ez igen kreatív Miss Patil! - és ki is próbálja rögtön a lány által felkínált módszert. Így sierrel röppen a kezébe egy kis henger alakú tárgy, amit át is ad a lányak. - Azt hiszem ez az Öné. Köszönöm a segítséget! - mosolyog. Ha pedig a lány alaposabban megnézi, akkor a henger oldalán gombok vannak, és mindegyiken egy rúna abc betű található. Talán ha megfelelő szót rakja ki a betűkből, akkor kinyílik a henger, és elárulja hol van a testvére? - Mit is mondott kedves, kit keres? - teszi még fel a kérdést a segítője, akitől a hengert kapta. Minden bizonnyal segítő szándékkal.
A medimágusnő elgondolkozva néz egy pillanatig Eillenre. Majd egy kicsit arrébb lép, hogy a lány odaférjen a szekrényhez, és hagyja ténykedni, de azért nem távolodik el túlságosan, hogy bármikor közbe léphessen, ha egy üvegre véletlen rossz cimke kerülne. De úgy tűnik a lány ügyesen megoldja a feladatot. Így amikor készen van, akkor Eileen besöpörhet egy elismerő bólintást. - Köszönöm a segítséget. Azt hiszem az a szőke német hölgy magának hagyott itt valamit. - mondja, immár kissé elmosolyodva. Majd egy sárga mappát ad a lány kezébe. Nem más, mint az ikertestvére orvosi aktája, olyan általános információkkal, mint az örökbefogadó szülők nevei, az eddigi betegségei, és kórtörténete, vércsoportja stb. Mindez nem is lenne annyira érdekes, ám középtájt talál egy üres lapot. Vagy legalábbis annak látszót. Lehet láthatatlan tintával írták, amit elő kéne csalogatni? Az rejtené az utolsó nyomot? Ha kicsit tovább gondolkodik, akkor talán eszébe jut valami az imént elrendezgetett és felcimkézett bájitalok, és fözetek használhatóságáról.
//A kör végén továbbra is megjelenés és varázserő célszámra kell dobni. Határidő: 2021.02.13. éjfél. Következő mesélői hsz: 2021.02.14. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-06, 23:19
Auror Akadémia & Eileen
Ezaz! Az ötletem bejövősnek bizonyult, az általam a többi közé rajzolt rúna megtette a hatását, és ezzel azt hiszem, meg is sikerült szereznem a nyomot. El is veszem az iránytűt, ami megjelenik előttem, és jobban megnézem - azonnal szembe is tűnik, hogy valami nem egészen stimmel vele, kis vizsgálódás után rá is jövök, hogy pontosan mi a helyzet. Nyilván nem romlott el, hanem ahogy picit fordulok, mozognak a mutatók rendesen, csak nem észak felé mutatva, úgyhogy követni is kezdem az irányt. Bekopogok, majd be is nyitok a helyiségbe. A medimágus, aki fogad, hát... nem úgy fest, mint aki túl segítőkész lenne. Átfut az agyamon, hogy azért remélem, ha tényleg valami problémával érkeznék, akkor nem így akarna ellátni. - Jó napot, én... egész pontosan egy nyom miatt jöttem. Eileen Silsbury volnék - mutatom fel az iránytűt is, és ezt látva mintha máris kevésbé tűnne mérgesnek, legalábbis nem rajtam tölti ki. Azért ez is haladás. Ahogy vázolja a problémát, már érthető is, miért nincs éppen a legjobb passzban. Én sem örvendeznék a helyében. - Hadd segítsek! - ajánlom fel magam a feladatra. - Ugyan egész konkrétan gyógyító nem vagyok, de a bájitalokhoz van némi közöm - fűzöm hozzá, hogy érezze, nem teljesen laikus módon szándékozom belevágni a rendezgetésbe. Azért az alap roxforti éveim alatt sem azok sorát erősítettem, akiknek az arcába robbant volna a főzet, azért alkímia szakon bőven belementünk még finomságokba... Amik, bár nem minden esetben az orvosláshoz kapcsolódnak, sőt egészen szerteágazóak és sokszor több benne a filozófia, mint a gyakorlat, azért nem hinném, hogy kifogna rajtam valami, ami egy ilyen szekrényben csak úgy elérhető. A komolyabb főzeteket elzárva szokás tartani, bár tekintve, hogy az akadémián vagyunk... könnyen elképzelhető, hogy olyan, nagyobb tudást igénylő bájitalok is akadnak, amikkel leginkább a Mungóban találkozni, csak felkészültek előre a sérülésekre. Vetek egy pillantást a szekrényre, valóban elég nagy a káosz, de nem tűnik megoldhatatlannak. - Kicsit kirámolok, ha nem baj - mondom, mielőtt nekilátnék. Hogy átlássam a helyzetet, kicsit átrendezgetem a fiolákat, ahol egyértelműen árulkodik már a színe és az állaga is a löttynek, ahogy finoman megrázogatom az üvegcsét, ott könnyű dolgom van - elsőként tehát az olyan egyszerűekre kerül címke, mint egy pótcsont-rapid, a béke elixírje, különböző ellenszérumok például csípésekre, ellenmérgek... Aztán ahol ez kevésbé egyértelmű, kicsit elidőzgetek, fel is nyitom a fedeleket, óvatosan megszagolom az italokat, hátha ez többet elárul, de nem akarok bajt okozni, szóval alapos munkát végzek, így a vérpótlók, erősebb gyógyszirupok sem maradnak címke nélkül, lassan az összes kis fecni elfogy az asztalról. Túl sok időt sem hiszem, hogy vesztettem - az előzőt hamar sikerült megfejtenem és később még behozhatom az időt is, ha ez is számít az eredményben. Viszonylag gyorsan a végére jutottam a rendezgetésnek, így ha nem tart fel más, akkor irány a következő helyszín. - Azt hiszem, meg is volnék - jegyzem meg, miután kész vagyok, a szekrényt be is zárom, ha a medimágusnő is megszemlélte, jó lesz-e így. - Még időben is vagyok. Esetleg a következő nyomban tudna nekem segíteni? - pillantok rá, nem sürgető módon egyáltalán, csak remélem, hogy segítőkészebb lesz ezek után.
// megjenés 16 + varázserő 28 = 44% //
Eileen Silsbury carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Don't stop until you're proud
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-06, 13:43
To the team
Auror Akadémia
Egy pillanatra olyan, mintha én is megfagynék a szoborral együtt, a levegőt is benn tartom, és csak akkor fújom ki lassan, mikor látom, hogy a varázslat sikerült. A borítékot elveszem, egy pálcalegyintéssel megszárítom, és kibontom. – Bizonyítékraktár – formálom némán a szót. Felpillantok, hogy az vajon merre lehet, de szerencsére nincs sok ajtó, ami kifelé vezet innen, úgyhogy kiválasztom azt, amelyik nem a kijárat és nem takarítószeres helyiség ránézésre, majd elindulok. Szerencsém van, mert kilépve már látok is pár feliratot, és a bizonyítékraktár is köztük van. A levelet szorongatva kopogok az ajtón, és mikor meghallom a nő hangját, belépek. – Jó napot kívánok, Padma Patil vagyok – mutatkozok be, miközben becsukom az ajtót. A nő határozottan kedvesebb, mint az iménti auror, legalább mosolyog és kedvesen szól. – Ó, azt hiszem el tudom képzelni – válaszolok neki, miközben körbenézek, de csak a szememmel. Nagy helyiség és tényleg tele van mindenfélével. Nem lehet könnyű megtalálni, amire szükség lenne. – Érdekes munkája lehet – jegyzem meg mosolyogva, miközben töröm a fejem, hogy hogyan tudnék segíteni. Sok mindent lát és hall, minden tárgynak története van itt valószínűleg. Úgy érzem, ez a feladat elég nehéz, legalábbis az előzőhöz képest. Kapásból az Invitót mondanám, de hát az nem kreatív egyáltalán. Persze kérdés az, hogy ha valami annyira egyszerű, hogy mégsem gondolnának rá annak számít-e. Inkább egy nehezebb megoldással próbálkozom, ami ha sikerül, akkor ötvözi az Invito varázslat működését a rúnamágiával. Kiveszek a táskámból egy üres füzetet, most úgy érzem, nem fogok jegyzetelni úgysem, és rávarázsolok egy olyan rúnakombinációt, amit megidézésre és keresésre szoktak használni. A hatótáv persze nem túl nagy, de a helyiségre pont kiterjed, ha sikerül. Ezzel az is kiküszöbölhető lenne, ha a tárgyakra begyűjtőbűbáj-gátló varázslatot szórtak.
Miközben folytatom az értelmetlen mászkálást, odaintek a társaimnak, de ez most önálló feladat. Legalább őket nem ránthatom magammal a kírúgásba, már ha sikerül. Gyorsan rendet teszek az igazmondó és a hazudozó bábok vitájában, már úgyis magam mögött hagynám az akadémiát, csak apám nyomása, na meg Resse szép zöld szemei tartanak itt. Utóbbit azért nem akarom zűrbe keverni, jobb lenne inkább szépen halkan távozni, de a szőke német csajt valahogy igenis vicces lenne valami hülye helyzetbe keverni, de nincsen szerencsém vele. Itt mindenki olyan állati komoly, nem értem, hogyan lehet így létezni. Engem meg csoda, hogy nem megbilincselve hoztak be, mert még az utolsó pillanatban is mindent elkövettem, hogy ne kelljen itt lennem. Elindulok hát a kihallgató felé, hátha végre ott van Derek, s véget vethetünk a színjátéknak, ám valami buli közepére érek be. – Azta.. nekem nem hagytatok? – Biztos, hogy csak játék az egész, mint ahogyan eddig is, de beleszimatolva a levegőbe, lehet, hogy ezek tényleg elnézték a beszívást, a drogfelhő azért nem annyira vicces. – Hát ezek tényleg szórakoznak velem.. – Csóválom a fejemet lemondóan, de legalább az én műfajom, oldalt nyúlok a táskámhoz, s bájitalok után kotorászok. Nem kell ide bonyolult főzet, s sima elmeélesítő is kitisztítja a fejüket, az pedig mindig van nálam, lévén elég komoyl partiarc vagyok. – Spanom ezt nyomd le, igazi jó évjárat. – Lötyögtetem meg áttöltve a kulacsomba, mintha valami ütős pia lenne, és nem hagyom, hogy ellenkezzen, legalább a felét megitatom vele, a másikkal pedig a másik felét. De biztos ami biztos, én magam is beleszaglászok a partidrogok felhőjébe, s hát miért is ne alapon, felszippantok egy keveset. Nem egy egész csíkot, épp csak a hatás kedvéért. Petrának ebből úgy fél kiló se lenne elég, hogy mosolyra bírjam.
//Bájitaltan kiemelkedő + gyógyító szakág Megjelenés + varázserő= 40
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-02-03, 12:49
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Tényleg azt hittem, hogy szörnyen rosszul jártam, amikor von Rosemberghez osztottak, de végül a férfi teljesen segítőkész volt és még sok szerencsét is kívánt, így kellemesen csalódom a szerencsémben. Az eszembe se jut, hogy a saját érdemem lenne, hogy a jó kérdésekkel indítottam vagy a jó hangot ütöttem meg. Talán előítélet volt az egész és Petra sem olyan hideg és száraz, mint amilyennek látszott, csak így akarja ellensúlyozni, hogy a jelentkezők nagyrészével vagy egyidős, vagy éppen fiatalabb. Jól gondoltam tehát, van egy helyesen írt boríték, amit fürgén ki is kapok és ki is nyitom. Egy kicsit a kincsvadászatra emlékeztet ez a próba, ami valójában egy Ereklyevadásznak nagyon is az elemébe vág, így minden pillanattal egyre több magabiztosságot nyerek és izgatottá válok, mintsem idegessé. Követem a nyomot és belépve a Fegyverterembe megtorpanok a férfi mellett, hiszen a szemem elé tárul megannyi tárgy és a levél nem volt valami konkrét. - Köszönöm a segítséget, Seraphine vagyok, állandó teremőr vagy, vagy esetleg a feladat miatt osztottak ide? - kérdezem kedvesen, miközben hátrébb vezet, néha mosolyogva felvéve a szemkontaktust, néha a környezetemet figyelve, de nem kell keresnem a következő nyomot, mert egyenesen elmond mindent. - A lőfegyverek nem a szakterületem, de… - hallgatok el kicsit tanakodva, aztán a kezemet a tárgyak felé nyújtom, de nem érek hozzájuk természetesen. Külön szólt, hogy átkozottak lehetnek, így egyelőre csak a varázserőmmel tapogatok, eszemben sincsen ténylegesen kézzel. Amennyiben igaza van és nem csak egy ijesztés az átok dolog egészen egyszerűen a pálcámat elővéve, hiszen a légmágus képességemmel nem lehet olyan finoman mozgatni, egyesével kezdem el őket bűbájjal forgatni és megkeresni a véseteket. - Örülök, hogy éles a látásom, milyen aprók ezek a vésetek! - mosolyodom el a férfire pillantva, már ha a közelemben maradt. - Vingardium Leviosa! - lövöm el újra és újra, amennyiszer szükséges, türelmesen és gyakorlottan a varázslatot, míg meg nem kapom az összes betűt. - NÍVZŐÖT. Ha gyártási számot nem is találok és nem tudom őket sorba rakni korrózió alapján, akkor se lehet probléma az anagrammával. Vízöntő, ugye? - húzom ki magam most, hangosan levezetve a gondolataimat, de persze a visszakérdezés csak akkor érkezik, ha az idősebb férfi még figyel rám. Körbefordulok a fegyvertárban újra és a motívumra vagy a csillagképre utaló jeleket keresek, mivel az asztronómia az egyik nagy erősségem ezért, ha valami látható, akkor azt remélhetőleg észre is veszem. Vagy van olyan terem az épületben, mint például egy Planetárium és ott lehet Sasha?
// Relikviamester 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.
Vingardium Leviosa – Lebegtetés: Tárgyak lebegtetésére alkalmas varázslat.
Megjelenés 15 + Varázserő 35 = 50 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-01-31, 15:52
A Kadétok & Petra
Petra csak megforgatja a szemét Blaine mondatára. Szívesen eleget tenne a srác kérésének, de ahhoz hogy kitegye, nyomos ok kell. Példának okáért, ha elbukik a próbán. Egyre inkább kezd ezért szurkolni. De csak egy lekezelő intéssel jelzi a srác számára, hogy induljon meg a próbája felé. Peasegold csak egy kicsit megcsóválja a fejét, miután minden információt átadott. - Nos, sok szerencsét a kereséshez, és az ebédhez is. - jegyzi meg, és elsétál. Karót nyelt alak, de talán csak azért, mert túl sok szerencsétlen balesetet látott már, ami könnyen kikerülhető lett volna némi odafigyeléssel, és komolysággal. A terembe érve úgy tűnik Blaine jól okoskodik. A bábu, akire mutat a pálcájával ijedten emeli fel a kezeit és kezdi ecsetelni, hogy az átkozott másik minden bizonnyal a párbajterembe küldené, de ez ostobaság. Közben néha a második bábu is belekotyog a feltartott kezű mondandójába, hogy igen is a párbajterem a helyes megoldás, és ne zavarja össze a fiatalembert. De ha ezt Blaine kizárja, és tartja magát az eredeti tervéhez, hogy a másik irányba indul, akkor gyorsan leszűrheti, hogy a következő nyoma a kettes kihallgatóban várja. Odaérve viszont, ahogy benyit a kihallgatóba csak két 20 év körüli technikust talál, méghozzá jó nagy és összetéveszthetetlen füsttömegben. A két idétlenül vihogó srác egyértelműen beszívott az asztalon lévő tekintélyes mennyiségű fűből. Sőt vannak ott egyéb pszichotropikus drogok is, amiket Blaine felismerhet korábbi gyógyító tanulmányaiból. Az egyértelmű, hogy ilyen állapotban sok hasznukat nem veszi, de ha nem csinál velük valamit, akkor ennyi cuccal halálra szívják magukat, méghozzá idétlenül nyerítve, röhögve. Sőt az egyik esetlenül próbál felállni a székéről és Blainenek esve, röhögve invitálja, hogy tartson velük, mert ma igazán mókás napjuk van.
- Igazán nincs mit Miss McCaine. Sok szerencsét. - mosolyog az idősebb von Rosemberg a lányra, mielőtt tovasétál dolga végeztével. Sera a levéltárban ügyesen használja a képességét. A borítékok mind a földre hallanak egyetlen kupacba, kivéve egyet, ami kissé félre esve egyenesen Sera lábánál ér földet. A felirata pedig a következő: Sasha naplója. Erről pedig Sera számára bevillanhat egy régi emlékkép, amikor a jóval kisebb húga sehova nem akart menni a naplója nélkül. Szinte mindig a kezében volt. Alig lehetett nélküle látni. Talán ez lesz a megfelelő boríték. Ha kinyítja, akkor a "Fegyverterem" szót találja egy borítékra írva. Sóval, ha oda veszi az irányt, akkor ott egy idősebb köpcös férfit talál. - Üdvözlöm a Fegyverteremben. - mosolyodik el, majd invitálólag int egyet a lány felé. Egészen hátra vezeti. De ha Sera jól körülnéz, akkor itt aztán tényleg minden van. Tőrök, kardok, nyílpuskák, pajzsok, stb... Ám a férfi egy kupac földön heverő lőfegyverhez vezeti. - Mindegyikbe van egy betű vésve. Ha a kialakulásuknak megfelelő sorrendbe helyezi őket, akkor kiolvashatja következő nyomot. A baj csak az, hogy nem kéne hozzájuk érni, ki tudja, milyen átkok lehetnek rajtuk. Sok sikert. - adja meg a feladatot. Ha pedig Sera talál rá módot, hogy megnézze alaposabban a fegyvereket, anélkül, hogy kézzel hozzájuk érne, akkor könnyen rájöhet, hogy mind más korszakból való, és valóban felfedezi a következő betűket, amiket csak helyes sorba kell raknia: NÍVZŐÖT
Wiple nem túl kedves személyiség, sosem volt az. Ám megadott mindent, amire Padmának szüksége lehet. A lány pedig nagyon okosan nem a borítékot próbálja megszerezni, hanem a páncélt hatástalanítja elsőként. Sikerrel. Így nincs más dolga, mint a megfagyott páncél kezéből kivenni a borítékot, és kissé felolvasztani, ami egyáltalán nem nehéz feladat. Így már könnyen elolvashatja a borítékból kivett lapra írt szót: "Bizonyítékraktár" Szóval ha Padma követi a nyomot, és felkeresi a bizonyítékraktárt, akkor ott egy középkorú nővel találja szembe magát. Ám ő az előző férfivel ellentétben barátságos mosollyal köszönti a lányt. - Üdv nálam a Bizonyítékraktárban. Az aurorok gyakran jönnek hozzám, ha valami régebbi ügynek akarnak utána járni. Sok minden van itt. El se hinnéd kedvesem, hogy mi mindent foglaltak már le a leendő kollégái. Főleg családi perpatvarokból. Csak tudod néha borzalmasan hosszú idő, mire megtalálok valamit. Szóval nem tudnál segíteni nekem egy kreatív keresési móddal? Bűbáj, rúna, bájital, kereső varázstárgy? Bármi ötlet? - néz a lányra kérdőn. Minden bizonnyal valami kreatív megoldást vár, amiért cserébe odaadja a következő nyomot.
Jorkins mosolyogva bólint Eileen szavaira, és köszön el. A lánynak, ha elég ügyes, akkor minden bizonnyal lesz lehetősége bepillantást nyerni a segítője munkájába. Ám most más feladatra kell koncentrálnia. A Vegvísir igen kreatív megoldásnak, de legalábbis helyesnek bizonyul, hiszen az óra hangosan kattogni kezd a rúna felrajzolása után, majd egy kis fa fiók ugrik ki az oldalából. Benne egy valóban megbűvölt iránytűvel. Ha Eileen alaposan szemügyre veszi, akkor gyorsan rájöhet, hogy minden mutatója egy irányba mutat. Ha pedig elindul vele, a mutató irányába, akkor elvezetheti a következő feladatához. Méghozzá egyenesen a képző központ gyengélkedőjére. Ott viszont egy igen bosszúsnak tűnő medimágusnőt talál. - Milyen sérülés? - veti oda a lánynak, ahogy meglátja, némiképp türelmetlenül. De ahogy meglátja az iránytűt, és talán Eileen is elmondja jövetele okát, kissé megenyhülten néz rá. - Bocsáss meg kedves, de most nézd meg ezt! - mutat a gyógyszeres szekrényben sorakozó különböző bájitalos üvegekre. Egyiken sincs címke, mert azok a szekrény melletti kis asztalkán vannak. - Azok a szerencsétlen első éves gyógyító hallgatók teljesen összekevertek mindent. Szóval az összes üveget újra kell címkéznem. Éppen ma, amikor annyi dolgom lenne még. - sóhajt. Szinte el is felejtkezve róla, hogy elméletileg Eileennek is segítenie kéne. De talán a lány, ha kitalál valamit a problémára, akkor elnyeri a doktornő jóindulatát, és megkapja azt a nyomot.
//A kör végén továbbra is megjelenés és varázserő célszámra kell dobni. Határidő: 2021.02.06. éjfél. Következő mesélői hsz: 2021.02.07. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hõsök terme 2021-01-30, 23:31
- Egyszer mindenképpen! - mosolyodom el halványan, de udvariasan az ajánlatra. Persze a szavaiból lejött, ehhez az kell, hogy előbb teljesítsem a próbákat és ne essek ki a képzésből. Hm. - Köszönöm szépen a segítséget, akkor én megyek is. Viszontlátásra - köszönöm meg a hallottakat, mielőtt elmennék. Hát akkor irány az említett helyszín! Először katyvasznak tűnik a feladat, és fogalmam sincs, mit kellene tennem. Több rúnaábécéből is fedezek fel jeleket a szobron, így az sem segít sokat, hogy honnan érdemes kiindulnom, ahogyan a kizárásos alap sem, hiszen ennél jóval több szimbólum létezik és nem is ismerhetek mindent. Kreatívnak kell lennem... Vizsgálom a jeleket, egymás után többször is, ahogyan az üresen hagyott helyet is, ahová az én rúnámnak kéne kerülnie. Aztán bekattan valami. A Vegvísir! Ez az egész szerkentyű egy iránytű, tele rúnákkal, a Vegvísir pedig egy amolyan rúnairánytű maga! Egy kötött, kombinált szimbólum a vikingek idejéből. Hittek benne, hogy megmutatja az utat, de nem csak olyan értelemben, mint a mai, ami az égtájakat jelöli, sokkal inkább volt ezen kívül védelmező szerepe, ami nemcsak fizikai értelemben ad útmutatót. Még egy mondásféle is tartozik hozzá: "nem minden vándor tévedt el" - persze ezt utólag magyarázták hozzá és a klasszikus Vegvísir mellé nem is feltétlen szükséges. Hát, azt hiszem, ha valami, ez biztosan segíteni fog. Így egy pálcaintéssel fel is "vésem", vörös izzás kíséri a pálcám nyomát, aztán ugyanúgy, mint a többi, láthatóvá válik az északi népek rúnairánytűje. Nagyon remélem, hogy nem kell bennük csalódnom, ésmegjelenik a következő nyom...
️️️️
Az utolsó kört nagyon izgalmasan alakítottátok! 
//
, 
, 
, 
, 
, 
, 
