Központi aula

A sok variáció közül mégis találok megoldást, a vadmacska sikeresen leveri, magával rántja a kupán annyira, hogy utána tudjak kapni. Már ragadnám is magamhoz, amikor egy szőke hajzuhatag jelenik meg mellettem, ugyanarra a kincsre pályázva. Hiába a vámpír lét, ezúttal nem vagyok gyorsabb, nagyjából egyszerre érünk hozzá, ez még mindig jobb, mintha lemaradnék róla. Bár pár héttel ezelőtt még nem érdekelt volna a dolog, ki akartam rugatni magamat, Reese szavai komolyan elgondolkoztattak. Apám is felelősségteljes személy, és csak mert medimágus vagyok, még máshogyan is tehetek a rászorulóként. Nyelek egyet, hogy aztán a másik oldalon érjünk földet nagy nyekkenve, de mégis talpon maradunk. Itt sem engedem el a kupát, ha van füle, akkor az egyiket szorongatva meredek Dorinára. – Ez együtt sikerült. Most akkor tovább jutottunk, vagy mi van? – Még az is lehet, hogy majd valami módon párbajozni kell azoknak, akik holtversenybe kerültek, hiszen lehet, hogy pont nálunk van a választóvonal, az egyik továbbjut, a másik megy haza. Forgatom a fejemet, miközben Reese beszél, látványosan kevesebben vagyunk, és akik itt is vannak, eléggé leharcoltak. És még csak a felénél sem vagyunk a versenynek. Azért én is koppantam egy nagyot, de azt leszámítva egészen türhetően vagyok, csak némi véres délutánt kell rendeznek. Bólintva viszonzom Reese mosolyát, de most nem megyek oda hozzá, csak intek, és fogadom a gratulációt, mint valami random győztes. Tekintve, hogy már egészen kevesen vagyunk, az is elképzelhető, hogy a hatágyas szobákban lassan egyedül maradok. Az előző dínós brigádból még Seraphine eredménye érdekel, így ha már Reese távozott, keresek valami kiképzőt, hogy érdeklődjek a hollóhátas csaj továbbjutásáról. Ha kiesett, akkor el sem tudott búcsúzni.

//Köszi szépen ezt is, a bugot leszámítva egész jókat dobtam^^ Nagyon tetszett //

Nagyot fújtatva készülök rá a végjátékra. Nem vagyok egy erőember, a képességeim lévén éppenhogy tudok boldogulni, mint vámpír, inkább a logikámra szoktam támaszkodni. Nem mondanám magamat hírhedten szerencsésnek, inkább nagydumásként magyarázom ki minden helyzetből a hátsómat. A karomban a vadmacskával sietek az emelvény felé, de túl egyszerűnek tűnik a feladat, hogy csak úgy elsőre sikerüljön. Nem is érem el az emelvényt, s vele együtt  a kupát, mert kisiklik a kezeim közül, arébb megy, cselez, így hát nekem is cselhez kell folyamodnom. Számbaveszem a lehetőségeimet, és szisztematikusan próbálkozom, amíg össze nem jön. Csak akkor próbálok valamit kétszer, ha látok bármi változást, egyébként nagyon gyorsan továbblépek. Elsőre a vadmacskát dobom neki az emelvény tetejének, hátha le tudja verni a kupát, én magam nem közelítek hozzá, viszont egy mágikus teremtmény sikerrel járhat. Aztán mivel a kezem volt az elsődleges végtag, megpróbálom lerúgni a kupát. Vagy óvatosan, de erőteljes mozdulattal megrúgom sípcsonttal az emelvényt, hiszen erős vagyok mint vámpír, hátha az emelvényről így lebillen a kupa. Végső soron ha semmi nem hat, a Seraphine-től ellesett képességekkel igyekszem átlátni a tárgy működését, aztán egy másikkal úgy megtaszítani a levegőt, hogy elváljon a kupa az emelvénytől, és a másik oldalon essen el. Ha sikerülne, vélhetően megnyílik a kijárat, vagy maga a kupa a zsupszkulcs, így rá fogok, ha már talajt ért.

//Szerencse 7 + fizikum 22=29 alá.

Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :

,

Relikviamester, 1. szint: Képes megállapítani egyszerűbb varázstárgyakról, hogy mi a készítésének története, ki volt az előző tulajdonos, és átlátni pontosan a varázstárgy működését.
Légmágus 1. szint: Képes 5 kilogramm erősséggel megtaszítani tárgyat, vagy embert.
Vámpír: 1,5-ször olyan erős, mint egy átlag ember.

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --

Legalább a mázlim visszatért, hogy bele tudok gondolni a készítők agyafúrt mentalitásába. A macskával együtt átkelünk a mozgásérzékelős szakaszon, ott viszont az erőtérről le is pattanunk. Hiába ágaskodom fel, a tetején sincsen hely, ahol át lehetne kúszni, de mivel innen látszik az emelvény, egyértelmű, hogy közel vagyok. Sajnálatos, hogy a sövény folyamatosan alakul, a labirintus átrendezi magát, ami azért sem hangzik jól, mert ha az ember félúton van egy leágazásban, ami éppen akkor záródik, vagy nyílik belőle egy új, akkor ketté is vághat minket. Lepillantok a macskára, le is teszem magam mellé a talajra, de rászólók, hogy ha meg tudnék indulni, azonnal kövessem, hogy nehogy ott maradjon. Sietni kéne, de kapkodni nem, mert akkor elszúrom, mint az elején. Becsukom a szememet, s rátapasztom a tenyereimet az erőtérre. Nemrégiben felfedezett adomány, hogy bizonyos szempontból képes lehetek tárgyak működését átlátni. Bár az erőtér nem igazi tárgy, de ha ajtóként kezelem, ha annak látom, hátha rájöhetek a működésére is. Tehát magam elé képzelek egy ajtót, kocogtatom, keresem a rést, nyomógombot lyukat. Kocogtatom kisebb-nagyobb erővel, hátha valahol ezt is be tudom ütni, vagy átesni rajta. Ha valami mechanizmus védi, hátha kiderül a tapogatózásból, ütögetésből. Nem tudom, hogy a többiek hol tartanak, de úgy vélem, hogy most egészen elől vagyok, úgyhogy csak ezt kéne megtartani. A vicc kedvéért abba is belegondolok, hogy lehet, hogy csak kívánni kell, mint a szükség szobájánál, hogy az erőtér bárcsak barátságos, nyitott ajtó lenne, ami magától kitárul érintésemre, és át tudok rajta sétálni az emelvényhez.


//Szerencse 7 + fizikum 22=29 alá.

Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :

,

Relikviamester, 1. szint: Képes megállapítani egyszerűbb varázstárgyakról, hogy mi a készítésének története, ki volt az előző tulajdonos, és átlátni pontosan a varázstárgy működését.
5/b. Vámpír (harapott) Jól lát a sötétben, mint egy macska. a gyorsasága, ereje is 1,5-szerese, mint egy átlag embernek.

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --