2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Szerző
Üzenet
Reese Emily Kydd
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Központi aula 2020-09-19, 14:33
Blaine & Reese
Sokan vannak és egyre csak gyűlnek. Mintha fizetnének annak, aki bejut... persze fizetésük lesz, de értik vajon milyen ára lehet? A legtöbbön látszik, hogy sejtelme sincs, hogy mivel fog ez járni, hogy mi lehet az ára annak, hogy itt van és próbál valamit tenni majd másokért. És ha nem sikerül? Ha túl hamar elbuknak és csak plusz munkát adnak majd azoknak, akik megfeszítve dolgoznak a Szent Mungóban? Csak egy lemondó sóhajjal indulnék már, hogy inkább ne itt legyek útban, hanem kivegyem a részemet az újoncok eligazításából, amikor meglátom a közeledő ismerős arcot. Mint mindig most is mosolyog, és igen meglep kicsit vele, hogy itt van. Mintha láttam volna a nevét, de nem néztem végig tüzetesen egy listát sem, mert nem akartam direkt idegesíteni magamat, ha esetleg kiderül valami ismerősömről, hogy itt lesz és lám! Nem is akárki próbál épp, ha jól sejtem beköltözni, legalábbis a csomag láttán, amit magával hozott. - Szia! - engedek meg magamnak egy visszafogott mosolyt és viszonozom a puszit is. Olyan kelleme és bizsergető érzés ezúttal is és persze csak felidézi azt a csókot a tömegben. Akkor is majdnem ilyen sokan mászkáltak körülöttünk, kivéve persze, hogy ott volt tüzijáték is. Gyorsan elhessegetem a gondolatot és inkább rá koncentrálok. - Akkor jól láttam. Nem tudtam, hogy auror akarsz lenni, annyira... nem illik hozzád. Mármint... csak nem gondoltam volna. Én még nem vagyok az, de leszek, segítő vagyok. - oh nem akarom megbántani, bár őt azért nem is olyan könnyű, de mégis csak próbálok óvatosabban fogalmazni, mint ahogyan elsőre sikerül. Olyan rendes srác és tényleg nem gondolnám, hogy ide való. A vámpírsága mellett pedig eleve meglepő, hogy felvették. Eléggé kétségbe lehet esve a Minisztérium, mert ha jól tudom azért bőven vannak fenntartásaik vérlényekkel szemben. - Szóval, ha szeretnéd tudok segíteni eligazodni. Elég nagy lesz itt rövid időn belül a fejetlenség. - igazából azt sem tudom hogyan fognak elférni ennyien. Bár már nagyjából pár napja felmértem a terepet, tudom hol vannak a hálókörletek, a kiképző termek és a többi, de valahogy amikor körülnéztem még mindig nem fogtam fel, hogy ennyien lesznek majd itt. Elég durván nagy a tömeg.
Egy sporttáskát egyensúlyozok a vállamon, és azon tűnődök, hogyan fogunk elférni ilyen nagyon sokan. Konkrétan tömeg van, mindenki keresi, hogy hol lehet bejutni, aláírni, hogy itt vagyok, kérek egy szobát. Mivel még jó idő van, rövidnadrágban, és egy ujjatlan pólóban, edzőcipőben érkezek. Lehetek itt laza, úgyis kiképzésről lesz szó, kétlem, hogy a majd’ ezer ember egyenruhát kapna. Apa azt mondta, hogy egy medimágusnak igazi kincs, ha a harchoz is ért, de aurorként meg is tudnék mindenkit védeni, ne hagyjam ki a lehetőséget. Felesleges cécónak érzem, mert már így is rám nyomja a terhet, hogy majd vegyem át a vezetést a hozzánk hasonlóak tekintetében, akik az elpusztult iskolából jöttek, de valahogy nem érzem magam vezető alkatnak. Sokan hallgatnak rám, de nem azért mert parancsolok. Talán az lenne a legtisztább, hogy ha kiügyeskedném, hogy ne sikerüljön valamelyik felkészítő próba, hogy aztán sajnálkozva adhassam be apának, nagy volt a túljelentkezés, volt nálam bőven több ügyes vállalkozó. Pedig jó móka lenne megszivatni valahogy a nagyon kemény vezetőséget, mint ahogy apa esetén sem hiszek a tekintélytiszteletben, úgy ez az egész auror mizéria egy felfújt lufi. Ha mondjuk beszólok az egyik kiképzőnek, lehet, hogy már délutánra kint leszek innen. Na csináljuk! Egy ismerős hang üti meg a fülemet, és amikor odapillantok, pont az Reese-emet látom meg, akivel nem is olyan rég egészen egymásra hangolódtunk. Ő az elejétől fogva kiállt mellettünk Derekkel, meg a többi társammal egyetemben, nem tekintett kívülállónak. Csak mert felvállaltan vámpír vagyok, még nem vagyok vérengző fenevad, sőt! Ám kevesen gondolják így, az tuti. Nem is tudom, hogy hányadán állunk, de azért odamegyek. – Hát szia Reese. Tényleg te is auror vagy. Benéztél, vagy ilyesmi, hogy hogyan tanulnak majd a kopaszok? – Hajolok oda, és egy puszit nyomok az arcára, az valamilyen szinten semleges, mert túlzóan nem akarok rányomulni, hiszen lehet, hogy hivatalos minőségben van itt, de azért mégiscsak jusson eszébe, hogy mennyire nem tudtam ellenállni a bájainak, meg az okos, mindent átlátó eszének.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Reese Emily Kydd
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Központi aula 2020-09-12, 14:53
Blaine & Reese
Nem igazán volt más választásom, mint hogy itt legyek és vállaljam a segítő szerepét az újoncok mellett. Gőzöm sincs, hogy mind tudják-e egyáltalán, hogy mire vállalkoznak. Mármint úgy tényleg. Ez nem sétagalopp és végképp nem játék, vagy szórakozás. Nem egyszerű kiemenni terepre és vállalni a veszélyt akkor sem, ha könnyű munkát kapsz. Én csak tudom, hiszen bár nem kifejezetten volt brutál jó kapcsolatom Jake-kel, de az után, hogy segített nekem több, mint fél éve néhányszor azért beszélgettem vele és rendes srác. A tetejében friss házas, erre talán soha sem fog magához térni, ahogyan sokan mások is a Szent Mungóban, többek között az apám... Már igazán nem kellett volna terepre menni, sokan ezt mondták, de Jonathan Kyddet nem abból a fágól faragták, hogy csak úgy elfogadja az íróasztal mögötti munkát. Persze, hogy meg lett a következménye, pedig most ő is itt lenne és biztos, hogy vállalná, hogy akár oktatóként is segít az újoncoknak, hogy végig vigyék a képzést. És akkor arról a nehézségről még nem is ejtettem szót, hogy a hamarosan beköltözők között olyan valaki is ott van, akit le kellett volna beszélnem. Blaine... nem tudom, hogy mi van közöttünk pontosan. Mármint volt az a csók, de azóta annyi minden történt, én pedig alig voltam az iskolában, amikor ott voltam, akkor is sokkal fontosabb volt a tanulás, mint a szórakozás. Aztán Jake esete, majd nem sokkal később az apám. Mindezek után ott volt a temetés, majd a visszatérése azoknak, akikről mindenki azt hitte egy hónapig, hogy halottak... Nagyon nagy bajok vannak és valahogy nem akarom, hogy ő is ennek az egésznek a közepébe kerüljön önként, főleg hogy egyébként sem jutottam még semmire a nyomozással, ami a Vörös Testvériséget illeti. Hasonlatos név, mint azoké, akik a mágusvilágot ostromolják, alán közük is van egymáshoz nem tudom. Tudom kellene, de ha egyszer még nem jutottam egyről a kettőre? - Jó napot uram! - biccentek az aulán áthaladó sietősen lépkedő férfinak. Solomon Preston, azt hiszem nagyon fognak félni tőle, legalábbis a többség. Én se beszéltem vele még soha, de azt mondják igen nehéz ember, mármint nem a súlya tekintetében. Végül kis hezitálás után leülök az egyik padra. Az aula elég nagy, de nem túlságosan nagy. A közepén egy mágikus fa, amit időnként öntöznek, de valójában még csak valós gyökerei sincsenek, inkább dísz, mint tényleg növény. Látszik, hogy mindent megtettek azért, hogy ez a hely idecsalogassa a leendő aurorokat. De, hogy tényleg jó ötlet-e ez az egész arról sejtelmem sincs.
️️️️
