2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A mozdulatsor természetesnek hathatott kívülről, de jó hogy felhívta magára a figyelmet a familiárisa, mert bevallom, megfelejtkeztem róla. Ez az ami többször nem fog elő fordulni. A klisés pillanat elmarad, aminek én is örülök, szerencsére eléggé kapaszkodott abba a mappába. Nem kerülöm a tekintetét, az enyémben leginkább egyfajta introvertált távolságtartás van csak és talán némi szomorúság. - Az akadémia miatt vagyok itt. - mondom egyszerűen. Halkan veszek egy mély levegőt - Úgy érzem ez egy jó lehetőség hogy.. helyre hozzak dolgokat. - Hiszen a történet szerint Jude átvetette magát, hogy a szorult helyzetből meneküljön. Ronan meg tudom jól, hogy hogyan érzett felém. Ő még reménykedett benne, hogy újra jó testvérek lehetünk. A dühöt amit érzek iránta gyásszá koholom. Bár már jó idő eltelt, "Ronan" mégis csak elvesztette az öccsét akiért reménykedett. - És te? - érdeklődöm egyszerűen, halkan, alapvetően Ronan nyugodtsága bennem is megvolt mindig, így azt nem nehéz hoznom. De érezhető, hogy meghagyom az esélyt, hogy ha akarja akkor lepasszolja a kérdést.
Tudod mit okoz az;
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Nehéz a szenvedés, ha az embernek nincs benne gyakorlata.
Nehéz koncentrálni az Aurorakadémiára, ha közben még mindig ott dübörög bennem a bosszúvágy Annabelle irányába és teljesen meg is kavarta a fejemet, hogy találkoztam Jake-kel álmomban. Mert tényleg ő volt, tudom, érzem, nem lehetett senki más, sem egy egyszerű álom. Akkor még is miért nem találok rá soha, ha azokon a folyosókon járok, amiket elmagyarázott nekem? Nicolas a mai napon szabadságon van, nem pontosan tudom, hogy családi okokból, vagy csak egyszerűen így jött ki a beosztása, hiszen nagyon nagy falatot vett ki a szervezésből, megérdemelné a pihenést. Persze nehéz pihenni úgy, ha napról napra jönnek hírek arról, hogy a közhangulat egyre kevésbé bízik abban, hogy képesek vagyunk megvédeni őket, a pisztolyok terjednek, Grindelwald igéjével együtt, és mi csak egyre kevesebben és kevesebben vagyunk... Koncentrálnom kell. Itt kell lennem a jelenben, itt van rám szükség, nem máshol. Egy papírt tűzök ki éppen a faliújságra, ami a házirenddel kapcsolatos, de még bőven lapulnak a mappába más pergamenek is, amiket el kell intéznem, mikor valaki nekem jön és a viharmadár, aki az egyik kiszögellésen pihent halkan felvijjog, figyelmeztetően, mintha azt mondaná, hogy ezt nem kellett volna, figyellek. Ugyan ki nem esnek a kezemből a papírok, sikerül őket időben megragadnom, így hát elmarad az a klisés pillanat, hogy szorgoskodva felkapdossuk. - Ronan. - mondom ki csak a nevét, mintha megállapítanám, hogy kivel állok szembe. Az más kérdés, hogy rosszul. - Semmi baj, mi járatban? - kérdezek vissza, de érződik a hangomon, hogy míg mással szemben legalább egy mosolyt erőltetnék, vele szemben ez teljesen elmarad, tényleg úgy méregetem, mintha fürkészném, hogy mit keres itt, nem csak udvariassági kérdés az egész. A sötétkék pólóm és egyszerű testhezsimuló farmernadrágom valahol még idézi azt a kislányt, aki annyira szerette a rakott szoknyát és a hollóhátas egyenruhát, de a nyílt tekintetből ezúttal nem sok mutatkozik meg.
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Az aurorok hullanak mint a legyek. Nagyszerű! Meghírdették az akadémiát. Még nagyszerűbb! Úgy érzem tökéletesen eljött az ideje hogy lépjek. Az incidens óta nagyon is igyekszem meghúzni magamat. Legalább alkalmam volt pótolni az utóbbi időben egy halom ismeretet ami mondjuk egy alkimistának kéne. Az a megbízás nagyon hamar érkezett, de azt hiszem egész jól helyt álltam. Még ha a Griffin lányt nem is sikerült megpuhítanom. Noha bevallom annyira nem is erőltettem az ügyet. Bizonyosan időre volt szüksége. Hiszen mégiscsak lepuffantották a drága férjét. Ez bár akkor ott nem derült ki, de azóta nincs kifejezetten titkolva hogy kik a rónapisztoly áldozatai. Annabelle és JED szorgoskodnak. Így kell hát tennem nekem is! Azzal a nagydarab majommal, Fionn talpnyalójával is majd még valamikor "véletlenül" össze kéne futnom. Az akadémia területére lépve azonban kiürítem a gondolataimat és átszellemülök. Bár védelem alá helyeztem az elmémet, mint mindig, de jobb óvatosnak lenni. Mélylevegő, szelíd tekintet és fapofaaa! Belépve körül nézek és az adminisztrációs irodák felé megyek. Shannanak is itt kell lennie elvileg. Ha jól tájékozódtam ő lesz az egyik kiképző. Az nagyon direkt lenne, ha őt keresném, de ha lehet választani a segítők közül kihez sorol oda az ember, akkor természetesen az ő sorába keveredek. Ha csak úgy meglátom, figyelmetlenséget tetteve- hogy keresem a helyem, hozzá koccanva neki megyek. - Oh! Ne haragudj! - lépek hátrébb tőle, meglepetten nézve rá, hogy tudatosul bennem a parancsnok lányának mentem neki. Ha kivertem valamit a kezéből természetesen segítek neki össze szedni.
Tudod mit okoz az;
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Adminisztrációs irodák 2020-12-11, 15:26
***
Tudod mit okoz az;
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
