2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Egy új évad, egy új társulat, minden évben megindul a színház legérdekesebb időszaka, az új bemutatók. Persze nagyrészt a színészek nem változnak, de lehetőség van a szerződések újratárgyalására, új állandó emberek felvételére, új ötletek megvalósítására. Maga az izgalom, maga a változás, maga a káosz… lenne, ha nem lenne olyan jó kezekben, mint az enyém. Ebben az évadban a fiatalabb korosztályt megcélzó cirkuszi előadáson kívül egy világhírű klasszikus opera, a Carmen van porondon, illetve egy maibb, könnyedebb feldolgozása a Rómeó és Júliának. Ez a három előadás teszi ki a színpadunkat a következő egy évben, tehát nagyon megfontoltan kell válogatni a szereplőket, nem csak a tehetségük, hanem megbízhatóságuk alapján is. Az ember azt hinné, hogy minden időmet fel is emészti mindez, de ez igen csak botor kijelentés lenne. Már nagyon fiatalon megtanultam, hogy a tervezés és a kivitelezés kéz a kézben járnak, és hogy az időmmel hogyan gazdálkodjak a legjobban, így nincsen olyan mozdulat, nincsen olyan pillanat, hogy valamit ne okkal tennék meg, valami eltérítene a céljaimtól. Még a legapróbb megjegyzés is átgondoltan szalad ki a számon, ha egy színészemet instruálom, minden szavam szöget üt a fejben, és végül a hatását élvezhetem. Egy nyárvégi napon vannak a meghallgatásaink az állandó szerepekre jelentkezőknek, az egész napot itt töltöm, hol a színházteremben megfigyelve a színészek munkáját a színpadon, hol a tárgyalóteremben egy szerződést tisztázva, hol az irodámban a nevek és képek listáját böngészve, hogy eldöntsem még is hogy határozom. Elérhető vagyok, ma annak kell lennem, mert a tehetségek és persze kevésbé tehetséges személyek özönlenek szerencsét próbálni. És mi egy viszonylag apró színház vagyunk, a nagyobbak valóban kihalásos alapon működnek, kegyetlenül. Nem mintha nekem megesne bárkin is a szívem, még ha kedélyesen is hajtom el az embereket, a teljesítményük érdekel, és ha az nem üti meg a mércét, akkor a véleményemen nincs az a könyörgő védőbeszéd, ami változtatna.
[You must be registered and logged in to see this image.] A fegyelem szabadság nélkül, - zsarnokság A szabadság fegyelem nélkül -
káosz
Alaric Sinclair
Reveal your secrets
Tárgy: Re: The Old Queen’s Theatre 2019-11-26, 22:13
Alaric Sinclair
Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
A függöny felemelkedik, majd végül újra lehull, egy szín lezárul, egy újabb elkezdődik, egy ajtó bezárul, és egy ajtó kinyílik... A lehetőségek és a fordulatok tárháza áll előttem, megannyi báb, megannyi esemény, izgalmasabbnál izgalmasabb döntések, amiknek a része lehetek. Vagy éppen kiváltója, észrevétlenül. Mikor a fiatalúr felkeresett, hogy a halott szerelmét hozzam vissza a világunkba, bármi áron, akkor igen borsos árat szabtam neki, egy szívességet,előre meghatározatlant, de mint tudjuk, ennél hatalmasabb teher nincs is a világon. Akármit kérhetek, akármikor, nem törődve a következményeivel. És persze, mint minden alkunak, ennek is voltak olyan kitételei, hogy csak én járhassak igazán jól... - Bravo, bravissimo, hatalmas tapsot tündöklő csillagunknak! - sétálok be a színpadra széles, megnyerő mosollyal, miközben az énekes dívánk élvezi a rivaldafényt és a tapsvihart. Persze ahogy színpadra lépek, vállamon az édes csuklyásmajommal, ami kezesbárányként követi az utasításaimat - hiszen a familiárisom - egy erős reflektorfény elkezdi az én mozgásomat is követni. Nem töltök sok időt a színpadon egyszerre, jövök és megyek, asszisztálom a fellépőket, ugyanis ma egy igazi cirkuszi előadást adunk elő, nem klasszikus színházit. Akrobaták, kardnyelők, énekesek, erőművészek váltják egymást és kápráztatják el a mugli nézőket, akik csak úgy függenek a szórakoztatás krémjétől. Valamilyen szinten elégedettséggel tölt el, hogy ma ennyien eljöttek, még ha a színház maga egy álca is, még ha a fellépők között előforduló személyek egy része mágiával kápráztatja is a közönséget, és nem mugli trükkökkel. De végül is az a lényeg, hogy elbűvöljék őket, nem az, hogy milyen eszközökkel teszik, ugyebár. És nincsen sok hátra addig, míg a világaink határa megsemmisül - hm, mugliké és varázslók világa? vagy egészen más világ? - és eljön az igazság, és azzal együtt eljön a Káosz kora.
Minden a legnagyobb rendben halad, úgy ahogy kell, terv szerint. Az én terveim szerint.
[You must be registered and logged in to see this image.] A fegyelem szabadság nélkül, - zsarnokság A szabadság fegyelem nélkül -
káosz
Tim Roberts
Reveal your secrets
Tárgy: Re: The Old Queen’s Theatre 2019-05-02, 12:34
Tim & Alaric
[You must be registered and logged in to see this image.] Kifejezetten hosszú és nehéz út volt, mire idetalált, és nem sok reménnyel a zsebében érkezett. A pislákoló fényforrás, az a cseppnyi gömb, ami megmaradt.. és valahol maga sem tudja, miért csinálja, és miért ennyire fontos ez, hogy idehívják. Mástól kapott levelet.. az egész ügy tele van furcsábbnál furcsább dolgokkal, és egészen biztos abban, hogyha Cody itt lenne, akkor egy jó nagy taslit kapna tőle, amiért ezt csinálja. De Timet ez egy cseppet sem zavarja, hiszen Cody nincs itt. És ha van esély arra, hogy még egyszer kapjon tőle egy taslit.. akkor a lehető legjobb helyen van. Miután az alvilág nagy részét körbeszaglászta, de nem sikerült olyan emberre akadnia, aki segítene neki, egyedül meg nem fog semmi ilyesminek nekiállni, valahol örült a levélnek. És pontosan tudja, hogy ezért ki is csaphatják, valamint, hogy ezért iszonyatosan nagy árat fog 1fizetni. Járatos a rendszerben, jobban, mint Londonban egyébként, de azért egészen magabiztosan sétál végig az utcákon. Felhúzza magán a dzseki zippzárját, hogy alig látszódjon ki belőle, miközben kissé belekap a tavaszi hideg szél. Londonban egyébként is valahogy mindig olyan furcsa az időjárás, mindig hűvösebb és olyan borongós. Mint a hangulata. Eléggé kialvatlan, nyúzott arccal és szemekkel áll meg a színház előtt, majd az órájára néz. A rövid üzenetet megsemmisítette, ahogy azt abban is kérték, így csak a gondolatai között tud kutatni, amikor felidézi magában, mennyire ért ide korán. Ha minden igaz, még van hátra egy kevés az előadásból. Ahogy benyit, hallja, hogy tapsolnak odabent. A lehető legjobb alkalom arra, hogy észrevétlenül felsurranjon. Vár még néhány percet, és ahogy a tömeg megindul, úgy suhan végig Tim is az emberek között, ügyesen elvegyülve. Elegáns, fekete öltözetével akár ő is jöhetett volna a színházba. A karzaton rejtőzik el, ahogy azt megbeszélték, és kérték tőle, aztán egyszerűen csak vár, amíg minden ki nem ürül. Van ideje várni. Van miről gondolkoznia addig is. Aztán csend. A korábbi zsivaj és tömeg helyén most az üres nézőtér, és a mélységes, fülsértő csend fogad mindenkit,Tim pedig lassan előjön, és leül a karzat első sorába az egyik bársonyszékre. És vár. Vadászgörénye közben láthatatlanul pihen mellette.
