2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Az jó lenne, mert ha mégis szükség lenne rá és valahogy hozzám kerül... nem járnánk vele jól, ha nem tudom hogyan működik, az viszont igen, akivel szemben állunk. - bólintok egészen komolyan átgondolva a dolgot. Igen, egyértelműen hasznos lehet, ha tudom hogyan kell kezelni egy pisztolyt, főleg akkor, ha nála van, mert én nem hordok effélét, viszont ha ő igen akkor kerülhet rá sor, hogy használnom kell netán nekem is, akkor pedig érdemes, ha értek hozzá. Persze nem hiszem, hogy képes lennék bárkit is lelőni és persze arról volt szó, hogy nem foglalkozunk még most úgy sem bonyolult, nehéz vagy veszélyes ügyekkel, de sose lehet tudni, hogy mi fog történni a jövőben velünk, hogy mikor hisszük azt egy ügyről, hogy nem olyan veszélyes, aztán kiderül, hogy mégis. Most is csak egy eltűnt fickót kell megtalálnunk, viszont ha tényleg egy nő átkozta el a családot, akkor lehet hogy veszélyes boszorkányról van szó, akkor pedig egyből jó, ha óvatosak vagyunk és számítunk rá, hogy baj is történhet. - Igen, úgy talán jobb lenne, bár nem tudom mennyire hasonlítasz édesapádra, de... megpróbáljuk majd rendben? -a jó ég tudja rólam azt mondják eléggé hasonlítok anyura, de a szemem egyértelműen apáé. Nem tudom, hogy nem lenne-e ebből kellemetlenség náluk, de úgy fest, hogy az ő családja ezt könnyebben kezeli, gondolom a miatt is, hogy ugye nem válnak a szülei. Anyunak azért sokkal nehezebb dolga van pont e miatt, hiszen elég nagy teher neki az is, hogy válnak apával, nem hogy még ezt is a nyakába zúdítom, de menni fog neki idővel ő is tudja és én is, mert bízik bennem és neki is az a fontos, hogy boldog legyek, amihez persze az kell, hogy élhessem a saját életemet és ne befolyásolja az hogy vele mik történtek régen. - Oh, azért remélem, hogy nem lesz baj ebből. Én már csak tudom, hogy elég rossz dolog, ha a szüleid válnak... Nem akarom, hogy nálatok is valami hasonló történjen. - egy pillanatra azért elhúzom a számat. Tényleg nem szeretném, hogy gond legyen ebből, épp elég, hogy az én családom szétesőben van, nem akarom, hogy ez másnál is megtörténjen. De most jobb is, ha eszünk valamit, aztán majd a vonat is hamarosan megérkezik és addig még fel kell készülnünk, átnézni pár papírt a városról, ahová tartunk és persze memorizálni a varázslatokat, amik hasznosak lehetnek. Érdemes lenne egy tájolót is megbájolni, hogy ha már közel vagyunk akkor legalább jelezze az irányát annak, hogy hol lehet a keresett személy.
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- A pisztoly akkor félelmetes, ha nem tudsz bánni vele. Ha majd egyszer úgy látom, szívesen megmutatom, hogy működik, noha én sem érzem úgy, hogy a harc bármikor is megoldás lehet. – Értek vele egyet, és már nagyon is kiváncsi vagyok, hogyan tudunk majd Hector nyomára akadni. Lényegében ez annak a főpróbája, hogy mennyire vagyunk egymáshoz valók a munkát illetően, és egyáltalán a pályára alkalmasak. És már nincsen visszaút, megígértük Agathának, hogy előkerítjük a balszerencsés férjét, és talán az átkot is fel tudjuk oldani. Már persze előbb meg kéne keresni azt a lefátyolozott nőt az esküvőről. Esélyes, hogy Hector valami rajongója, aki nem tudta elviselni, hogy nem ő lett a kiválasztott. Én még fiatal vagyok a szerelemhez, de hallottam már eleget róla, hogy bosszúállók tudnak lenni a nők nagyon. - Végtére is értelek, nem lehet egyszerű, hogy a lány pont az egykori szerelme fiával barátkozik, dolgozik, de szívesen megismerném, hátha úgy könnyebben emésztené a dolgot, és látná, hogy nem akarlak bántani. – Még barátként sem, hiszen eléggé hasonlóak vagyunk Hollyval, és egymásba tudunk kapaszkodni. Elképzelhető, hogy a szüleink nagyon szenvedélyes életet éltek, legalábbis apát ismerve ezt el tudom képzelni, én viszont nem vagyok olyan, csak szépen visszafogottan, tudatosan megélni minden pillantot. Szeretem, ha nem ragadnak el az indulataim, hanem mindent át tudok gondolni, mérlegelni. Talán másoknak ez unalmas lehet. - Gond nem merült fel, csak annyit mondott, hogy nocsak, a történelem megismétli önmagát. Ekkor eléggé ráncoltam a homlokomat, én azért nem gondolom úgy, hogy mi automatikusan ők vagyunk. Megvannak a saját döntéseink. De ez ez nem jelenti azt, hogy ferde szemmel nézett volna rád, inkább csak érdekli, hogy ki vagy. Ő már megbánta a bűneit, de tudod anyukád volt élete szerelme, és.. még mindig szereti azt hiszem. Anyuval szeretetben, barátságban élnek, de most nagyon úgy fest, hogy megrohanták a régi emlékek. – Nem akarom, hogy Holly kicsit is rosszul érezze magát, hiszen ártatlan elszenvedője a múltbéli dolgoknak, ahogyan én is, de a mi barátságunkat nem kell, hogy a régi dolgok befolyásolják. Mi mások vagyunk, és tudunk magunkra vigyázni. – Ez jó ötlet. Menjünk! – Bólintok, és nekiindulunk bejárni az első osztályt, büfékocsit felfedezni, és hasonlók.
- Nálam ezért van mindig pár varázstárgy és bájital, pisztolyra még nem gondoltam, azt hiszem... félnék tőle. - még kicsit le is halkítom a hangomat, főleg a pisztoly emlegetése miatt és mert tényleg félnék tőle. Az ilyesmi nem is igazán illik hozzám és nem is hiszem, hogy ez valamikor is megváltozna. Varázsolni szeretek, de ott sem a támadó varázslatok a kedvenceim igazából, védekezésben jobb vagyok, na de a mugli módszerek... valahogy olyan egyértelműen veszélyesek, nem lehet velük enyhén bánni, mert ha valaki meglőnek az mindenképpen seb és fáj, kábításra nem alkalmas, míg a varázslatok nagyon is. Csak csendben bólintok a szavaira, hiszen egyetértek, szerintem sem kell látványosan egy párnak lennünk, ha ezt akarjuk eljátszani, mondhatjuk, hogy így van és kész, azért csak nem elvárás, hogy az ember egyből csókolózzon is, de jobb, hogy inkább témát váltunk, bár a család most jelen esetben nem egyszerű téma, de azért mégis szeretek róluk beszélni, főleg mert imádom a szüleimet, nem vélhetetlenül viselt meg az, hogy elválnak. - Apának még nem is gond, csak tudod anya a múltbéli dolgok és a válás miatt... de majd idővel neki is könnyebb lesz, hiszen téged nem is ismer, biztosan nincs gondja veled. - biztatóan mosolyodom el, mert igaza van bíznak bennem és tudják, hogy mindent megteszek azért, hogy a dolgok jól alakuljanak. Ez nem is lehet kérdés és menni fog, David is ügyes és épp annyira akarja ezt, mint ahogyan én, tehát nem fogjuk egy könnyen feladni, de azért érdekel, hogy az ő szülei hogy állnak ehhez, náluk vajon nem merült fel a múlt, esetleg az apjánál, vagy ő még nem beszélt arról, hogy ki lesz a társa? Bár persze esetemben a név nem sokat mond, hiszen anya neve nem az enyém, de attól még David apja tudhat egy s mást arról, hogy anya élete végül hogyan alakult és kihez ment hozzá. - Igen, ebben azt hiszem van valami és édesapád anya miatt... tudod nem merült fel, hogy gond lenne, hogy én lettem a társad? - bár az is lehet, hogy még mélyebben nem is beszélt rólam és ezért nem volt belőle gond. A kérdésére kipattintom a táskámat, hogy megnézzem a készletet. Végül is hoztam magammal dolgokat természetesen, de nem olyan sokat és talán nem lenne rossz valami meleg kaja. - A szendvics jó lesz később is, nézzük meg a kocsit. - valami édesre vágyom, sütire, vagy sült krumplira, bár azt hiszem ilyen helyen azért effélét nem készítenek, esetleg meleg szendvicset, de az se lenne rossz.
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Köszi Holly. Tudod mindig is féltem csak egy lábon állni, ha valamiért nem működik a mágia, akkor olyan kis gyengének, esetlennek érzem magam. Tudod, megbeszéltük már, hogy a lányok is az izmos srácokra buknak. Na nem mintha fejbe akarnék lőni valami kötekedő alakot, de nem árt, ha meg tudom védeni magamat.. – Nyilván a pisztollyal inkább sakkban lehet tartani valakit, netán sebesíteni, hiszen nem vagyok gyilkos alkat, még véletlenül sem. Hollyval mindketten az elméletek emberei vagyunk, imádunk kombinálni, nyomozni, de ha valami komoly sötét varázslóval kerülünk szembe, nem érzem magunkat túl hatékonynak, cselhez kell folyamodnunk. - Igen, a mi dolgunk, hogy mit mutatunk a külvilág felé, és nem kell mutatnunk semmit sem, elég a tény. – Mármint hogy párként utazunk, még egymás kezét sem kell fognunk, hiszen tényleg véletlenül estem rá, még kész csoda, hogy nem gabalyodtunk jobban egymásba. Gyorsan terelem a témát inkább a családra, hiszen az számára is egy megnyugtató témakör. És különben is érdekel az élete, barátként igenis szívesen vagyok a részese. – Hát persze, lány vagy, viszont kiemelkedő az iskolában, tehát bíznak a sikeredben, ebben biztos vagyok. Tudom, hogy nem én volnék számodra az eszményi üzlettárs a szemükben, de bízom abban, hog le tudok valamit tenni az asztalra ahhoz, hogy megnyugodjanak. Talán ha jönnek az első sikerek, akkor hátradőlnek majd.. – Felelem mosolyogva, tudom, hogy kicsit túlrizsázom itt a dolgokat, de nem baj, végülis már kezd megismerni, kettőnk közül én vagyok a lazább típus, aki mindenben a lehetőséget látja. Én amúgy csak a szövegemet illetően vagyok vicces, ő az aki mindenen nevet, és ettől olyan kis bájos arca van, néha szándékosan húzom egy kicsit az idegeit, hogy mosolyogni lássam. Hiszen akkor nagyon szép! – Oh, nem, tudod nálunk mindig is önbizalomtúltengés volt, apa úgy válonveregetett, hogy még most is sajog a lapockám, csoda, hogy nem szakadt le. De tudod, ez olyan, hogy ha egy fiú indul nagy kalandra, akkor ő lesz a világhőse, ha egy lány, akkor mindenki be van tojva, hogy mi történik vele. Csúnya általánosítás, én belőled is kinézem, hogy nagy leszel majd. Hoztál magaddal szendvicset, vagy megnézzük a büfékocsit?
Én ezt már elhatároztam és kiállok a végsőkig mellette, mert fontos nekem és ha már belevágtunk, akkor biztos, hogy nem fogom feladni. Anya idővel elfogadja majd, hiszen már az utóbbi napokban is azért jócskán megenyhült szerencsére. Nem arról van szó, hogy nem akarja, hogy boldoguljak, vagy hogy jó legyen nekem, természetesen ezt szeretné, csak hát régi sebeket téptem fel azt hiszem, főleg most így a válás közepette ez nem jött neki jókor, de tudom, hogy épp elég fontos vagyok neki, hogy ebből ne legyen gond. Davidnek attól biztosan nem kell tartania, hogy e miatt visszakoznék, vagy feladnám az álmomat. - Ebben igazad van, a tiéd a meglepetés ereje és ha még jól is lősz vele... - tényleg igaza van és ezzel azért nőtt is a szememben, hiszen nem gondoltam volna, hogy Davidet valamikor is tényleg pisztollyal a kezében látom. Jó most se került elő, de tényleg nem tudhatjuk, hogy milyen helyzetekbe kerülünk még, hogy nem futunk-e bele olyan veszélyes alakokba, amikor szükség lesz rá, ha netán nem tudunk varázsolni sem. Persze remélem, hogy nem így lesz, mert egy kábító varázslat egészen más, mint valakire lőni, mert az konkrét sebet okoz, sőt akár még halált is okozhat. - Azért erre csak nem kérdeznének így rá és... amúgy sincs köze hozzá senkinek igaz? - na jó, azért nagyon remélem, hogy nem fog nekünk senki sem ilyen kérdést feltenni, az azért mégis csak zavarba ejtő lenne, mint ahogyan az is az volt, hogy rám sikerült esnie. - Oh hát anya aggódik, apa... szintén. - nevetem el magamat, mintha úgy vezettem volna fel, hogy apát nem érinti a dolog olyan rosszul. Hát persze a szüleim, aggódnak azért értem, de ez érthető, mégis csak komoly dolog, hogy egy komoly ügyet próbálunk megoldani. - De támogatnak. Hát a tieid? Nem féltenek? - jó van pisztolya, de azért David sem az a nagy felfedező típus így első ránézésre, gondolom a szülei nem engedik el könnyű szívvel egy ilyen kis kalandra.
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Szeretném Holly számára leszögezni, hogy ha az édesanyja a legkisebb ellenérzéssel is viseltetik irányomban, akkor kihátrálok a közös ügymenet alól, bármennyire is kedvelem őt. Én csak egy üzlettárs, talán egy barát vagyok az életében, de az anyja nevelte, ápolta, amikor beteg volt, és ez így lesz, amíg csak él. Hihetetlenül kedves teremtés, mindenkiben a jót látja, és keresve sem találhattam volna helyette jobb partnert, így azon túl, hogy közösen megoldjuk majd az ügyeket, amik felmerülnek, együtt nem is unatkozunk, mert jó társaság. Beszélgethetünk a könyvekről, de úgy vélem, hogy Holly olyan lány, akivel akár még a vonatút alatt kibámulni közösen az ablakon, hát az sem lesz unalmas. És csak remélni merem, hogy ő nem fog rám unni, nem terhelem majd semmivel. - Semmi baj, ez végülis azért előnyös, mert akkor más sem. Nem vagyok egy komoly fellépéssel megáldva. A meglepetés fél siker. – Cseppet sem bántódom meg azon, amit mond, végtére is a nyomozói létem főleg az eszemből ered, de most Holly megismerheti a trükkös oldalamat is. Szeretek úgy gondolkozni, hogy minden esetre legyen megoldásom. Bőven előfordulhat, hogy olyan vidékre keveredünk, ahol esélyünk sincsen mágiát használni. Fizikai erő tekintetében pedig úgy fest, egyikünk sem egy izomember, akkor ott a pisztoly, amivel másokat sakkban lehet tartani. Nem mintha bárki is bántani akarnék. - Ez nem rossz ötlet.. – Bólintanék, amikor a lendület úgy elkap minket, hogy egymás karjaiban kötünk ki, és ez még nem is jó szó, csoda, hogy nem térdelek bele szegénynek a gyomrába, és nem nyúlok oda, ahova nem kéne, amikor megpróbálok róla lemászni. Pironkodva kérek elnézést, és ülök vissza a helyemre. Aztán rájövök, hogy ha ennyire ügyetlen a masiniszta, inkább Holly mellett kéne helyet foglalnom. Oda is ülök inkább. – Nekem teljesen jó így. És hogy kerüljünk a zavarba jövést, ha valaki kérdezi, hogy miért nem pusziszkodunk mások előtt, egyszerű a válasz: ez ránk tartozik. A szüleid egyébként mit szóltak, hogy máris el kell utaznod az első ügyednél?
Azt hiszem anya azért lassan tényleg elfogadja azt, hogy olyan életcélom lett, amit ő nem támogatna, bár azt hiszem maga az auror vonal és persze az, hogy saját irodát akartam nyitni még kevésbé zavarta, ellenben az, hogy kivel... igen itt ez volt a nehezítő tényező, de nem tudhattam, hogy mi volt a múltban egészen addig, amíg ki nem derült. Bár őszintén szólva továbbra sem zavar és remélem, hogy anyát sem, legalább is idővel majd elfogadja a tényt, hogy Daviddel dolgozom együtt és majd nem az édesapját látja benne, ahogyan most, ha jól sejtem. - Oh ebben igazad van, ez is az előnyei közé tartozik. - bólintok elgondolkodva, hiszen tény és való az első osztály azért egészen más kategória, mint itt, ahol bármikor valaki ránk nyithat, ahogyan persze ez később meg is történik. Ahol tömeg van, nem lehet csak úgy nyugton egyedül lenni és megbeszélni a dolgokat. Az első osztályon egy saját kabinban minden más, ott biztosan nem nyit ránk senki sem, hogy megzavarja a gondolkodást és a megbeszélést, de egyelőre még nem telne ilyen luxusra, úgyhogy a mostani egyszerűbb körülmények között kell megoldani az ügyet. - Nem tagadom, ezt nem néztem volna ki belőled, de jó tudni, hogy akár ilyen védelem is a miénk lehet, ha netán nem használhatjuk a pálcánkat. - mint mondjuk egy mugli vonaton, egy mugli városban, hiszen most is ránk nyit a néni, bár a zavarba ejtő megjegyzése azért kellemetlenebb, mint a tény, hogy akár olyasmit is hallhatott, vagy láthatott volna, ami még azért ennél is problémásabb. Végül persze bólintok a szavaira, hiszen igen sosem volt igazán alkalmam fiúkkal foglalkozni, főleg azért is, mert... igazából nem vagyok külsőre az a tipikus divatos lány, aki után megfordulnak a srácok. Azok az egyszerűbb jellemek, akik annyit járnak könyvtárba, mint én pedig nem igazán mennek oda egy lányhoz próbálkozni, mert nincs annyi bátorságuk. Persze tény időbe se nagyon fért volna bele, de néha szimplán könnyebb erre fogni, mint az igazat bevallani magamnak, hogy csak nem érdekeltem eddig senkit sem, vagy legalábbis olyat nem, aki lépni is mert volna valamit. - Ha valaki el akarta tüntetni akkor nekünk őt kell elkapni, de végül is lehet fedősztorink is. Ha már egypárnak néztek minket... közös nyaralás ese... - a mondat bennem ragad, főleg hogy olyan erővel vágódik nekem, amikor elindul a vonat, hogy csak na. Kész csoda, hogy nem ken fel az ülés hátuljára, de azért nyekkenek egyet és sikerült végképp zavarba hoznia azzal, hogy így összegabalyodunk hirtelen. - Öhm... semmi... semmi gond, nem tudhattad, hogy... Szóval... a fedősztori. - kicsit megköszörülöm a torkomat, ahogyan megpróbálom magamat összeszedni, bár nem mondom, hogy könnyen megy, pedig muszáj lesz, mert az ügyre kell koncentrálni.
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem nevet ki, de azért mosolyog, ami végülis nem gond, már kezdünk összeszokni. Én voltam a hibás, hogy ennyire kapkodok, de olyan sokat dobáltam magamat éjszaka, hogy az első megbizatásba vágunk közösen, hogy picit kialvatlan vagyok, muszáj a koffein. Különben is, én vagyok a vicces, igazán belefér az életünkbe az, hogy mondjuk akár nevetgél is rajtam, sőt, szeretem, ha vidámságot tudok belőle előcsalni. Nagyon hasonlítunk, hiszen ugyanaz érdekel, és motivál minket, így könnyű lesz együtt dolgozni, már csak az ügyekkel kell megbirkóznunk. Nem tudom, hogy az elmúlt pár napban milyen volt a kapcsolata az édesanyjával, de a mosolyából, a vidámságából valahogy azt szűröm le, hogy talán nincsen akkora zűr otthon, nem kell feladnunk a közös vállalkozást a béke érdekében. - Persze hogy nem, ez csak afféle jövőkép, hogy megtehetnénk. De igazad van, nem azért csináljuk, hogy meggazdagodjunk. Ez inkább hivatás. Az első osztály azért nem hangzik rosszul, a turisták között nem mindig lehet megbeszélni az aktuális ügyet. Szóval inkább kényelmi, mint urizálási szempontjaim vannak. – És már megint szélesen mosolyog. Úgy látom, hogy vidám hangulatban fog telni a nyomozás, és mivel nem egy véres az ügy, nem is kell, hogy elromoljon a hangulatunk. Remélem hogy Hectort megleljük épen és egészségesen, vélhetően eltévedt, vagy ilyesmi. A banyát, aki megátkozta, leállítjuk valahogy, vagy összehozzuk valami érdeklődő kandúrral, és mindenki boldog. Lehet, hogy kissé naív vagyok, de így képzelem a dolgokat, hiszen azért vagyunk, hogy segítsünk. - Hogyne. Mindig úgy gondoltam, hogy magánnyomozóként illik bánnom a mugli fegyverekkel is, nem lehet mindig ott a pálca. Ez ráadásul még meglepetés is lehet. – Végre valamivel én is meg tudom lepni Hollyt. Tudom, hogy nem nézte ki belőlem, de míg ő imád olvasni, én azért próbáltam gyakorlati megoldásokban is gondolkozni. Nyilván nem azzal függ össze, hogy pasi vagyok, egy lány is érthet a fegyverekhez, vagy a cálzáshoz. Vigyorogva veszem tudomásul, hogy egy párnak néznek minket, azért mégiscsak megcsóválom a fejemet a nénin, miután már nem vagyunk együtt vele. - Igen, az. Azt hiszem kissé hátrasoroljuk az ilyesmit, nem? Túl sok időt elvenne. – Ez csak felvetés, mert nem tudom, hogy ő hogyan vélekedik. Vacsoráztunk már együtt, és abból az derült ki, hogy nincsen kibékülve a srácok választási szokásaival, lehet, hogy teljesen el is határolódik az ilyesmitől, és hozzám hasonlóan a tanulásra koncentrál, meg most éppen a közös cégre. - Csak éppen azt nem tudom, hogy legyen-e fedősztorink. Ha valaki el akarta tűntetni, bajba kerülhetünk. – Lehuppanok vele szembe, és várjuk a vonat indulását. Ami meg is történik, de olyan hirtelen, hogy a lendület átpaszíroz a menetiránnyal ellentétbe, egyenesen a lány ölébe, karjaiba. – Oh, bocsánat, nem figyeltem. – Próbálok magamra találni, és kibújni „belőle”, mielőtt végképp zavarba hoznám.
Nem nevetem ki, de azért mégis csak elmosolyodom, amikor még meg is égeti a nyelvét a túlságosan gyors kávéra vetődés miatt. Na igen, ha az ember túlságosan siet, akkor nem csoda, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan szeretné, de úgy fest azért egészen jól viseli ezt a kis apró botlást és innentől már legalább odafigyel rá, hogy mit csinál és nem kapkod annyira a kávéval, én pedig máskor megtehetem, hogy várok egy kicsit mielőtt még odaadom neki, hogy hűljön, akkor talán nem égeti meg a nyelvét szegény, de mindenképpen értékelem a lelkesedését. - Ahogy ismerem magunkat akkor se lesz rá majd annyira szükség. Előbb veszek meg egy érdekes könyvet, vagy új kutató eszközt, mint hogy első osztályon utazzam és ha jól sejtem te se vagy ezzel másképp. - szélesen mosolyogva vonom meg a vállamat. Na igen, tényleg biztos vagyok benne, hogy ő se a luxusra menne rá, persze sejtem, hogy ezzel az egésszel viccelt csak, semmi több, de így van ez jól. A munka nekünk fontosabb, nem azért hoztuk létre ezt a vállalkozást, mert nagy bevételt akarunk szerezni belőle, hanem azért, mert segíteni szeretnénk az embereknek és tenni értük, ezért is nem kértünk a nőtől se nagyobb összeget, mint amit ki tudna fizetni, sőt még kevesebbet is annál. - Tényleg? - azért ezen kicsit meglepődöm, nem gondoltam volna, hogy mugli pisztollyal is tud lőni, legalábbis remélhetőleg nem úgy van nála, hogy használni nem tudja még, mert akkor nem sok hasznunk lesz belőle. - És gyakoroltál is már vele? - jól van azért a kérdés mégis csak kell, mert nem vagyok benne teljesen biztos, lehet hogy csak afféle elrettentő eszköznek, vagy ilyesminek hozta magával és nem azért, mert olyan profi a használatában. Ettől még persze nem kevésbé meglepő a dolog, valahogy hozzá nem illik egy olyan fegyver, mint a pisztoly. Mindenesetre lassacskán lepakolunk, de engem is meglep, amikor a néni ránk nyit és eléggé érdekes megjegyzés után távozik. Én is rendesen meglepődöm, bár inkább kissé elpirulok, mint hogy nevetgéljek. - Hát ez érdekes... feltételezés. - köszörülöm meg a torkomat, aztán le is dobom magamat inkább, hogy eltereljem a gondolatainkat és előkapok egy térképet, amit kiterítek szépen magam elé, a lábamra, mert máshol nem igen van hely. - Szóval emberünk ide tartott, tehát itt kell elkezdeni a keresést, lehetőleg a szállóban, vagy a kocsmában, ahol hallhattak róla, persze a vasútállomás után. - ha olyan szerencsétlen volt, akkor nem hiszem, hogy hoppanálással próbálkozott volna, annak nagyon csúnya vége lehet, ha rosszul sikerül, kétlem, hogy megkockáztatta volna a dolgot.
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kávéra mohón, de mindazonáltal hálásan marok rá, jól meg is égetem vele a nyelvemet, onnantól már lényegesen lassabban iszom. Nálam ez szertartás, a tudós elméhez frissesség kell, így ha nehezen kelek, magától értetődő, hogy kávézom. A koffein mindig része volt az életemnek, hiszen brit lévén a teát sem mellőzöm, a legutóbbi munkavacsora alkalmával sem maradt el. Érzem, hogy jólesően végigcsurog a torkomon a finom meleg ital, s máris felkészültebbnek érzem magamat az előttünk álló agytornára. Biztos, hogy fizikailag is el fogunk majd fáradni a kérdezősködésben, hiszen nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy terepen dolgozzunk, de sebaj, ez ezzel jár, mi vállaltuk. Miután betájoltuk a pénztárt, már állunk is a sorba. - Jól van, de majd ha feltörünk, és jól fizető ügyeink lesznek, nem vetjük majd meg a luxust. – Kacsintok nevetgélve, és szerencsére sorra is kerülünk. Úgy beszéltük meg, hogy a félretett pénzünket kettéosztjuk, és felváltva fizetünk, hogy egyikünk se fogyjon ki. Most rajtam a sor. Marad végül a másodosztály, tényleg nem kell flancolni, bár a hat órás vonatúton bőven el tudjuk aludni a nyakunkat, de majd mászkálunk sokat, vonaton azért mégis kényelmesebb, mint ha busszal mennénk. Bár ha a Kóbor Grimbusszal mennénk, ott vannak ágyak, és kicsit rázós, de az csak London megyéjében jár, nem megy ilyen messze. - Nálam még van maliciamutató is. És mivel régóta készülök erre a pályára, van nálam egy engedélyes mugli pisztoly is. – Természetesen ezt halkan mondom, és nem mutogatom a pályaudvar közepén, mert aligha lenne időm megmagyarázni, miért hadonászok vele, gyorsan leteperne a helyi biztonsági erő, aztán a kihallgatószobában ücsöröghetnénk vagy napokig. Felpattanok a vonatra, felhúzom magam után a böröndjeinket, aztán előzékenyen nyújtom a kezemet a lánynak is. Találomra beülünk az első üres fülkébe, és már éppen pakolásznánk le, amikor mögöttünk egy idős néni elhúzza az ajtót, és bekukkant. Pirospozsgás arca mosolyra húzódik. – Ah, akkor ide nem jövök, érezzétek jól magatokat ki szerelmesek! – Csukja be az ajtót, aztán távozik. A szám elé kapom a kezemet, na ez jól ránk billogozta, hogy csak mert fiatalok vagyunk, és együtt utazunk, máris szerelmesek vagyunk. Csillogó szemmel nevetgélek, s megrázom a fejemet. Nem azért, mintha elképzelhetetlen lenne, csak olyan vicces volt!
Én azért jóval gyorsabb vagyok nála és mivel lent várakozom, addig is hozok magunknak két kávét, hogy az útra egy kicsit még felpörgessen a dolog. Nem lep meg, hogy lassú, de azért annyira még nem vagyunk közeli viszonyban, hogy ne adj isten segítsek neki pakolni, hiszen azért mégis csak vannak olyan fiúk holmijai, amiket nem szívesen pakolásznék én táskába. Természetesen nálam is van egy üres gurulós bőrönd, de helyeztem rá egy valóságvarázst, hogy nehezebbnek tűnjön, ha más valaki akarja felemelni, ha netán segíteni akarna valaki, vagy bármi történne, ne lepődjön meg, hogy teljesen üres táskát hurcolok magammal. A muglik bár sok esetben nem látnak tovább az orruknál, de azért vannak köztük egészen okosak és logikusak is, akik az ilyen apró részletekre felfigyelnek és furcsállnák a dolgot, ezt pedig jobb elkerülni. Nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet, ha egyszer nyomozni indulunk. - Tökéletes nekem a másodosztály, nem vagyok úri kislány, ne aggódj. - kap azért egy mosolyt, aztán el is indulhatunk a cél felé. Nálam nincs esernyő, legalábbis nem látványos helyen, többek között az pl. a bőröndben van, hogy ott is legyen valami, és persze ha kinyitom úgyis bárki azt látná, hogy tele van ruhákkal és mindennel, ami kellhet egy útra, csak hogy hiteles legyen. El is indulok hát mellette és pillanatok múlva már a vonaton vagyunk a jegyeinkkel, hogy a hamarosan következő indulást és persze a kalauzt várjuk. - Hoztál mindent, ami kellhet igaz? Gyanuszkóp van a hátizsákomban, de azért hoztam mugli elemlámpát is, ki tudja, hogy merre visz az utunk. - persze a pálca elengedhetetlen és akadnak auror kellékek is bőven a hátizsákomban, de ilyesmi még a zsebemben is. apa régi zsebóráját is elhoztam, amiről egy mugli azt hinné, hogy csak egy kacat, de az óra ha felhúzod kimutatja, hogy merre vannak sötét erők, negatív varázslatok, bár pontos helyet nem határoz meg és nem mellesleg szétnyitható, mert az alján még egy iránytű is van. Az időt ugyan nem mutatja, de arra van rendes karórám is.
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Teljesen fel vagyok pörögve attól, hogy már indulhatunk is, ezért is sikerült ilyan lassan pakolni. Úgy beszéltük meg, hogy még most, koradélután utazunk, és mindössze egy házimanót hagyunk ott fogadóbiztottságnak, hogy amíg nem vagyunk az irodában, addig is legyen valaki, aki fel tudja venni a kapcsolatot a leendő ügyfeleinkkel. A manó ráadásul nagy távolságra tud hoppanálni, tud minket tájékoztatni az aktuális abszol-úti dolgokról. Két sporttáskát és egy hátizsákot pakoltam össze, amiben a ruháim vannak, meg egy gurulós böröndöt, de mindből csak az utóbbi látszik, hogy azért adjak a látszatra, mert ha bejelentkezünk napokra egy mugli szállóba, akkor furcsálkodnának, hogy na és hol a poggyász. Mindent betettem egy könyéknyi mély feneketlen tarisznyába, bár így kissé összedőlnek a dolgaim, a legutóbb is amikor ezt csináltam, az egyik könyvembe gyűrtem be a kedvenc fekete zoknimat. A pályaudvaron ácsorgunk, hiába vagyok én a vicces, ebben elméleti embernek bizonyulok, mert szervezkedtem, megnéztem, hogy mi merre, de most elveszve érzem magamat a nagy tömegben. Nem voltam még sosem ilyen népes pályaudvaron. - Azt írja az útikönyv, hogy a tizenhármas vágányról indul a vonatunk, de előbb még jegyet is kell venni. Nekem jó a másodosztály, de ha kényelmet szeretnél hálókocsikkal, úgy is jó. – Bizonytalankodok, őszintén szólva azt sem tudom, hogy merre van a jegypénztár. Feltételezem, hogy nem kell udvariaskodnom a cipekedéssel, esélyes, hogy az ő böröndje is teljesen üres, és a látszatnak szól. Agathanak végül kalkuláltunk valamit, úgy tűnt teljesen elégedett az árral, talán többet is kérhettünk volna, viszont nem akarunk senkit sem lehúzni. Rétegesen öltöztem fel az óceáni időjárásnak megfelelően, s brit lévén elmaradhatatlan a hónom alatti esernyő is.
Szó se róla én is úgy gondoltam, hogy valószínűleg az első ügyünk valami komolyabb lesz, de igazából ez meg olyan, hogy egyelőre még nem tudhatjuk, hogy komoly-e, hiszen az is lehet, hogy igen, mert az a nő, aki az átkot rájuk szórta simán lehetséges, hogy veszélyes, egyelőre ez az egész ügy még kétesélyes, főleg hogy azt se tudjuk Hektor hol van és előkerül-e egyáltalán. Pont azért nehéz ez, mert ha nem találjuk meg az nem vet ránk valami jó fényt, főleg így elsőre, az első ügyünknél. Oda kell nagyon figyelni és nagyon óvatosnak és körültekintőnek lenni, hogy ne szúrjuk el, mert akkor fuccs az esetleg ajánlásnak, vagy jó hírünknek. Ha ez most nem sikerül, nagy meló lesz kitörni majd a béna kis kezdő diákok szerepköréből. - Maradjunk a hasraütésszerűnél, egyelőre nekem sincs jobb öltetem. Azt hiszem főleg így az elején inkább kevesebbet mondjuk, mint többet, főleg hogy még eléggé kezdő szinten nyomjuk. - és igaza van, bőszen bólogatok, hiszen a nővel majd nagyon óvatosnak kell lennünk, mert tényleg veszélyes lehet ránk, főleg akkor, ha nem akarja, hogy a házaspár boldog legyen és ő szórt rájuk netán valami átkot. Mindenesetre meglátjuk, egyelőre elindulunk és majd nagyon odafigyelünk mindenre. - Jól van és talán jobb is, ha nem nagyon ijesztünk rá, mert esetleg csak még jobban félne e miatt, hogy valaki a nyomukban van és rosszat akar nekik. - na igen, nem lenne jó ötlet ráijeszteni szegény nőre, főleg hogy egyébként sem egy szerencsés alkat, ez akkor látszott a legjobb, amikor a hátsójára ült a törött széknek hála. Nem irigylem őt, de pont e miatt kell neki segíteni, méghozzá úgy, hogy a jövőben lehetőleg ne történjen vele semmi ilyesmi. Végül is nem csak az a dolgunk, hogy egy pillanatnyi problémát megoldjunk, mi azért nem olyanok vagyunk, nem az a cél, hogy meggazdagodjunk, hanem hogy segítsünk az embereknek. A felírt összeget természetesen meglesem és végül bólintva csúsztatom vissza hozzá. - Tökéletes lesz és már pakolhatunk is. Az a fő, hogy mielőbb megtaláljuk, főleg ha az a nő keresi... komoly baja is lehet akár. - halkan sóhajtok egyet, aztán el is illanok, hogy bepakoljam a legfontosabbakat szépen egy kis válltáskába. Természetesen tértágított fajta, sok minden belefér, ami kell az utazáshoz, akkor is ha netán muglik között kell járnunk, van ott fogkefe és minden, aztán mehetünk is, ha ő is készen van. Az első ügyünk! Izgulok!
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Én nem látom olyan komolynak a feladatot, sőt, kicsit még alá is becsülöm, hiszen ez nem egy gyilkossági nyomozás, én meg olyasmikben gondolkoztam. Na nem a vérszomjas, sötét varázslókat idéző komor ügyekre, hanem amikor a féltékeny férj felszúrja vasvillára az asszonykát, amikor nem bírja elviselni a megcsalást, és az örökösök tudni akarják az indokokat. De nem, ez is teljesen jó indulás, hogy Agatha és átkokkal vert Hectorja.. Arra teljesen jó, hogy összeszokjunk Hollyval. Remélem neki sem lesz gond, hogy máris terepen kell kezdenünk, mert még nem ismerjük egymás szokásait, rigolyáit. Nem is tudom, hogy kinézhető-e belőle, hogy lenne neki, hiszen külsőleg is bájos, és a viselkedése is nagyon kedves, eddig teljesen jól megtaláltuk a közös hangot. Én már elbúcsúztam Agathatól, most Holly is megteszi, így már csak annyi marad, hogy a partnerrel átbeszéljük, hogy mikor induljunk, és milyen kalkulációt adjunk a nőnek. - Nem igazán, mindent össze kéne adni. Vagy mondhatunk egy amolyan hasraütésszerű árat, hogy biztosan beleférjünk. Igen, az a sötét fátyolos banya lesz itt a kulcs, valahogy őt is le kéne kapcsolni. Sőt, az is elképzelhető, hogy most is Hector nyomában jár, úgyhogy ránk is veszélyes lehet. – Hümmentek, hiszen én azért biztosan nem akarok valami balszerencse átkot a nyakamba, bőven elég, ha még kezdők vagyunk a témában, így is lesz nagy csetlés-botlás. - Nem, ne tegyük, nyilvánvaló, hogy bele kell vennünk az árba felár nélkül. Az egész ügyet illene megoldanunk. Tudod biztosan mások úgy csinálnák, hogy nem oldják fel az átkot, aztán szegény Agatha megint visszajöhet megoldásért, mert újabb baj történt. Legyünk vele korrektek. – Nem mondom, hogy Holly nem az, hiszen ő nagyon is tisztességes, de szerintem nem kell külön tételeket meghatároznunk, bőven elég egyet, aztán az egészet beleszámoljuk. Fejszámítáokat végzek, tekintve hogy az első ügyünk, és Agatha sem tűnt krőzusnak aztán az útkönyvből kinézett vonatutak, meg szállodák árait átlagolva írom le a pergamenre, amit gondoltam. – Jó lesz így Holly? Mert akkor küldjük a patrónust, és pakolásszunk. Szerintem haladéktalanul indulnunk érdemes, ha több napja tűnt el, lehet, hogy valahol étlen-szomjan bolyong. – Támasztom meg az asztalt, barátságos-cuki pillantást vetve rá. Vagyis csak a szokásosat, amit tudok produkálni. Ő sokszor olyan komoly, muszáj nekem oldani a feszültséget. Bár ha belegondolok, hogy milyen kis kedves, amikor nevetgél, jó hatással vagyunk egymásra.
Az biztos, hogy izgalmas lesz az első ügyünket már ilyen nehéz feladattal kezdeni, hiszen eltűnt személyeket megtalálni soha sem egyszerű, főleg akkor ha még mágiát sem alkalmazhatunk az ügyhöz, mert szegény fickót szó szerint a balszerencse nyelte el. Azért ez így nem egyszerű, de remélhetőleg sikerrel járunk. Kellemetlen lenne már az első feladatunkat elbukni, vagy végül átadni másnak, feladni, hiszen az nem vetne ránk jó fényt. Kell a reklám és főleg úgy szerezhetünk nevet magunknak, ha sikereket érünk el és azt látják az emberek, hogy van értelem hozzánk fordulni, amikor a hivatalos út és az aurorok nem segítenek. - Így van, ne aggódjon, meg fogjuk oldani. - biztató mosoly és persze kellő magabiztosság. Ez kell, mert ha mi elhisszük és ő is, akkor tényleg úgy kell lennie, akkor talán csak nem maradunk szégyenben és bukjuk el az ügyet, meg aztán úgy, hogy David is ilyen magabiztos, nekem is még könnyebben megy. Nem szoktam én sem bizonytalan lenni, de azért egyelőre még most kezdjük csak ezt el és a szüleink is végül feladták... van azért bennem egy cseppnyi félsz, hogy esetleg nekünk sem sikerül majd úgy, ahogyan szeretnénk. Persze nagyon remélem, hogy nem bukunk bele, de jobb arra is felkészülni, hogy mi van, ha nem sikerül, mert akkor is muszáj lesz ügyfeleket szereznünk, arra azért statisztikailag kis esély van, hogy minden ügyet maradéktalanul teljesíteni tudunk majd, tehát biztosan lesznek még negatív reklámjaink, csak ne az az első legyen az! - Utána kellene nézni a jegy áraknak és kb. kitalálni mennyi időbe is telhet. Neked van ötleted? Az a nő érdekes lehet még, mert hiába találjuk meg a férjet, ha rajtuk marad az átok, akkor csak újból baj lesz, tehát eleve ezt is meg kellene oldani, megtalálni utána a nőt. - na igen több lépcsős az ügy, vagy előbb megtalálni a nőt, feloldani az átkot és ha az meg van, akkor már könnyebb lesz megtalálni a fickót is, vagy eleve magától hazatalál? Remek kérdés! Talán előbb a férj, biztonságba helyezni, de után a nőt is el kellene rendezni. -Esetleg számolhatunk külön árat, és az átok megtörését eldönti, hogy kéri-e vagy sem, szerinted? - én se tudom, valahogy ez nehéz, kiszámolni mennyit kérjünk. Netán más nyomozó irodáknak is utána nézhetnénk, hátha úgy könnyebben kitalálhatjuk, hogy mi lenne a jó ár, ha tudjuk, hogy mások kb. mennyit szoktak kérni.
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Mielőbb ki kéne terelni innen ezt az Agathát, hogy ne nevessük ki, de mégiscsak két komoly hollóhátas vagyunk, és ha már az első ügyfelünkkel, megbízónkkal szemben nem tudunk hitelesek maradni, akkor nagyon nehéz lesz kiépíteni a munkarendünket. Főleg, ha csalódottan távozik, és elterjeszti, hogy nem vesszük komolyan, amit csinálunk. Így kénytelen-kelletlen komolyságot erőltetek vissza az ábrázatomra, és messziről kerülöm Holly huncut pillantását. Majd ha a nő elment, akkor nevetgélhetünk, és megvitathatjuk, hogyan tovább. Nem tűnik halálosnak ez az első ügy, úgy vélem, hogy meg fogjuk tudni oldani, bár az biztos, hogy el kell utaznunk oda, ahol Hector eltűnt. Azt hittem, hogy majd itt Londonban nyomozunk elsőre, és lesz időnk összeszokni Hollyval, így viszont nem tudom, hogy mennyire lesz furcsa, hogy együtt utazunk, meg ilyesmik, nem gondoltam még olyasmire, hogy majd szállodában kell laknunk, és akkor majd ki veszi fel az új megbizatásokat, amíg nem vagyunk itt? Most hagyom, hogy egy kicsit Holly kérdezgessen, addig én magam is jegyzetelek, de most még csak összefüggéstelenül, olyan szavakat, hogy átok, bosszú, balszerencse. Hátha az ilyen szövegkörnyezetbe illő szavak alapján ha körbenézünk a könyveinkben, kijön valami rontó démon, vagy bármi, amit legyőzhetünk, semlegesíthetünk. A nő végül bólint, és odaadja a férjének az útitervét, amiben be is van jelölve, hogy a kisvárosban hova fog menni, hol fog tudni ritkaságokat beszerezni. - Igazán köszönjük. Még a mai este értesítjük. Kikalkuláljuk, hogy nagyjából mennyi költséggel járna Hector felkutatása, és küldjük a patrónust. Ha megfelel a megbízói ár, akkor már holnap reggel elindulunk, hogy megtaláljuk a férjét. – Bátorítóan bólogatok felé, ő meg mindkettőnk felé elkezd ölelkezni, csoda, hogy engem egy hirtelen támadt egyensúlyvesztéstől nem ken fel a falra. Na igen, nem vagyok egy kigyúrt alkat. Igaz, Holly még nálam is vékonyabb. Ha ketten beszállnánk egy teherliftbe, az az el se indulna. Agatha végül távozik, én meg a lányra vigyorgok. - Oh, szegény tényleg egy butácska valaki, még balszerencse nélkül is. Na mennyit számítsunk fel neki partner? Fogalmam sincsen, hogy mennyire tehetős, de nem gondolom, hogy az alapján kell számolnunk. Ne bukjunk rajta, de reklámozni meg kell, tehát valahogy mindenki járjon jól. – Húzok elő egy vonat menetrendet, és egy észak-angliai útikönyvet, amiben szállók vannak. Az árakat böngészem, és lehúzom Hollyt magam mellé egy ép székre.
Szó se róla szegény nő helyzete finoman szólva is vicces, még nekem is, pedig én általában mindent nagyon komolyan veszek és komolyan kezelek, de itt és most még nekem is nehéz megállni, hogy egy mosoly elő ne bukkanjon, hiszen szegény enyhén szólva is nehéz helyzetben van ezzel a folyamatos átoktól sújtott állapottal, legalábbis már egyre biztosabb, hogy erről lehet szó, különben nem lenne ennyire rossz a helyzet. Van, amikor az ember ügyetlen, vagy szerencsétlen csak úgy természetéből adódóan, de hogy ennyire az legyen az nem valami gyakori eset, szinte biztos, hogy valaki megátkozta. Már csak az a kérdés kicsoda, és hogyan vegyük le az átkot, no meg hogy mi történt a férjével. Az a baj, hogy az efféle rontások az idő múlásával akár ki is teljesedhetnek és szépen lassan felerősödhetnek életveszélyes szintűre is, de ezt persze nem szabad neki elmondani, mert a végén még jól ráijesztenénk vele. - Nem tudja, hogy ki lehetett az a nő, akár körülbelül? Hátha rajta van valamilyen családi fotón, vagy bárkiről tud, aki ellenezte a házasságot? - van egy olyan érzésem, hogy annak a nőnek biztosan köze van ehhez az egészhez. Lehet hogy még sem, de jó lenne utána járni legalább. Valaki bizonyára nem szerette volna, hogy ez a házasság létrejöjjön, e miatt is történtek azóta is ezek a kellemetlenségek a házaspárral, amik tényleg viccesek, nem csodálom, hogy Davidnek is meg-megrezzennek az arcizmai. Igazság szerint én magam is nehezen bírom már, de nincs mit tenni, egyelőre még muszáj lesz tartani magunkat, legalább amíg a hölgy távozik. Szegény... azért sajnálom, hogy ennyire nehezen alakult az életük, valaki nagyon ellenük van. - Ezen kívül már nincs, végig kell járnunk a férje útvonalát asszonyom és mivel a mágia ezúttal nem segít másképp találni meg, de ne aggódjon, mindent megteszünk, hogy épségben hazahozzuk. - biztatóan mosolyodom el, hogy lássa tényleg hiszek benne. Persze a siker kétséges, hiszen ez nehéz ügy, olyan eszközöket kell bevetni, amik nem mágikusak, hiszen a mágia most nem segít, aztán hasznos lenne kideríteni, hogy miért is van rajtuk ez a rontás, mert amíg ez így van úgy se nagyon élhetnek normális életet sajnos.
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Én eleve nem is várnám el, hogy a szüleink segítsenek, hogy ha netán gondjaink lennének a pénzügyeket illetően. Lassan kell haladni, nem túlvállalni magunkat, az elején nyugodtan lehetnek használt, kopott bútoraink is, felesleges olyan luxusba beleélnünk magunkat, amiért még nem dolgoztunk meg. Ráadásul az utca embere is akkor tud velünk azonosulni, ha hozzájuk mérten nem dúskálunk anyagi javakban, hanem fokozatosan építjük fel a vállalkozásunkat. Még Hollyra mosolygok, mielőtt belépne Agatha, és nekiállunk kikérdezni őt. Úgy látom, hogy a társam már most agyal rajta, hogyan is találjuk meg ezt a Hectort, azt hiszem jól döntöttem, hogy társultunk, hiszen okos, és még gyakorlatilas is. Miközben a két nő beszélget, én már elő is kapok egy útikalaúzt, hogy megpróbáljam átgondolni, hogy az angliai kisvárosok mely része lehet varázslók lakta, valamerre arrafelé kell keresnünk az urat. Ha szükséges, akkor több napra is el kell utaznunk. Érdekes, mert én azt hittem, hogy valami apró üggyel kezdünk Londonban, hiszen még annyira nem vagyunk összeszokva Hollyval, így egyből fejest ugrunk a mélyvízbe. Amíg a nő előszedi a fényképet Hectorról, addig átgondolom, hogyan menjünk. Nem sok értelme van hoppanálni, hiszen az tű a szénakazalban. Meg kell néznünk, hogy mely városokban találhatóak olyan boltok, ahol ritkaságok fellelhetőek, ilyen például Leeds. Oda vonattal mehetnénk, vagy esetleg kocsival, én tudok vezetni, és talán Holly is tud, képesnek látom rá. - Tessék, ez lesz az. – Nyújtja át, de nincsen rá ötlete, hogy mióta él ez a balszerencse áradat. – Azt hiszem a megismerkedésünk óta ilyen szerencsétlenek vagyunk. Nyolc éve. Az esküvőn amikor megkérdezték, hogy van-e bárki, akinek kifogása lenne a házasságunk ellen, akkor egy fekete lefátyolozott arcú nő felpattant, és dühösen kirohant. Nem értettük a dolgot, de.. talán azóta.. Orral estünk bele az esküvői tortába.. És az csak a kezdet volt. – Próbálok nem mosolyogni, ez igenis komoly munka, ahol bármi megtörténhet. Hollynak is kerülöm a pillantását, hogy ne pukkadjon ki belőlünk a kacagás. – Értem.. Szeretnénk Ms. Diphesto, hogy ha patrónusok útján tartanánk a kapcsolatot. Az én patrónusom üregi nyúl, a társamé rókamanguszta. Neked még van kérdésed Holly? – Nézek most a lányra, igyekezvén hogy ne remegjen meg a szám a már-már feltörő nevetéstől. Aztán pakolászok tovább, hogy lefoglaljam a rekeszizmait.
Remélem, hogy tudunk segíteni neki úgy is, hogy tényleg nincs még kész teljesen az iroda, de valakit, aki ennyire meg van ijedve érthető, ha ez cseppet sem érdekel. Végül is nem az a fő, hogy hogyan néz ki a hely, hanem hogy segítsünk neki, ha már az aurorok nem tették meg, pedig ez lett volna a dolguk. És mindent meg is teszünk azért, hogy ez sikerüljön, legalábbis remélem, hogy menni fog. Az eltökéltség meg van, talán ez elég lesz valamire. Kellemetlen lenne, ha már az első ügyünk se sikerülne. - Igen, igazad van, úgy könnyebb ha már előre tudják, mint ha utólag kell mondani a nagy bánat, vagy öröm közepette. - ha sikerrel járunk, vagy ha nem akkor is kell valami fizetség, ebben igaza van. Hiszen egyébként nem tudjuk fenntartani magunkat és a helyet. Bár legalább bérleti díjat nem kell fizetni, ennyi előnye van annak, hogy végül is meg kellett venni a helyet, viszont bármikor lehet javítani való, meg aztán kellhet plusz felszerelés is, amiket valamiből csak meg kell venni. Bármennyire is segíteni akarunk a pénzünket szinte teljesen elköltözzük az indulásra, ha nem kérünk semmit sem a segítségért, akkor biztosan hamar csődbe megyünk és a következő hónapban már jönnek majd a számlák is. Persze a szüleink lehet, hogy segítenének, de azért még sem építhetünk az ő jóindulatukra, főleg mert mi akartuk ezt a vállalkozást, nem pedig ők, nem testálhatjuk rájuk a fizetni valókat, az nem lenne fair. - Sejtettük, hogy az egyszerű kereső varázslatok nem segítenek egy ilyen esetben, de vannak más módszerek is. Varázstárgyak, amiket nem lehet korlátozni és persze a józan ész. Mindent megteszünk hölgyem, hogy megtaláljuk a férjét. Kellene még róla egy kép és a pontos úti cél, ezek is segíthetnek és persze... hogy mióta keverednek kellemetlen helyzetekbe. - hiszen szegény most is elesett, vagyis a székről le, a székkel együtt, ami nem lehet véletlen. Sejtem, hogy David is erre gondol, pont e miatt kellenek a részletek, hogy azokból már ki tudjunk indulni. Ha átok lehet a pároson, akkor azt valaki rájuk helyezte, vagy valami, akkor ezt kell megszüntetni és akkor lehet hogy meg is kapjuk a választ, hogy hol van a férj. Lehet, hogy komolyabb az üg,y mint gondolnánk, vagy pont hogy kevésbé komoly, ki tudja!
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azt hiszem akkor is segítőkész, és lelkes nyomozók lennénk Hollyval, ha nem lenne semmink, se iroda, se varázsketyeréink, csak egy pálcánk. Ám bevásároltunk gyanuskópokból, látcsövekből, tájoló tárgyakból, az iroda pedig már szinte nyolcvan százalékos, pár napon belül nyithatnánk is. És máris itt az első ügyfelünk, akivel foglalkoznunk kell. A kétségbeesett nőt hidegen hagyja, hogy valahol még málik a vakolat, vagy hogy az asztalok tele vannak zsúfolva könyvekkel, csak az érdekel, hogy beszélni tudjunk. Szegény hogy el lehet keseredve, reménykedik, hogy mi leszünk a megváltók. - Igaz, a reklám sem rossz befektetés. Csak nehogy az terjedjen el, hogy mindenkinek ingyen dolgozunk. Majd ha kinyitunk, akkor ki kell írni, hogy megbízási szerződés alapján, ár megegyezés szerint. Félre ne érts Holly, nem vagyok egy pénzéhes, csak gondolni kell az iroda fenntartására. – Nem akarom lelohasztani a mosolyát, hiszen ő olyan kedves, és figyelmes mindenkivel, közülünk én vagyok a vicces, de ebben azért igyekszem a földön két lábbal állni. Az első kuncsaftunk mindjárt itt van, kérdés, hogy egyáltalán ad-e majd valamennyit, hiszen törvényesen még nem kezdünk el dolgozni, és ha számonkérjük, lehet hogy még neki áll majd feljebb. Reméljük hogy a végén senkinek nem lesz rossz szájíze. A nőci meg is érkezik, bemutatom magunkat, és kiváncsi vagyok, hogy is reagál kísérletemre. Katasztrófálisan, de beigazolja amire tippeltem, valami átok ülhet rajtuk, hogy ennyire szerencsétlenek. Így viszont talán könnyű lesz megtalálni a férjét, hiszen aki ilyen szerencsétlen, az biztosan nyomokat hagy maga után, fejcsóváló embereket. Felsegítem a nőcit, és leültetem egy másik székre, én is leülök, magam elé húzva egy jegyzetfüzetet, elkezdem felírni a részleteket. Úgyis majd ketten beszéljük meg Hollyval, hogy merre is induljunk. Bólintok a szavaira, és most én teszem fel a következő kérdést. - És.. hol látta utoljára? – A nő nagy levegőt vesz, próbál kicsit megnyugodni. – Nos Hector amolyan anyagbeszerző, ritka hozzávalókat szerez be boltok számára. Észak felé indult tegnapelőtt, és már most reggelre meg kellett volna érkeznie, de semmi. A patrónusom sem találja, ha baglyot küldök neki, az is tanácstalanul jön vissza. Én ezt nem értem.. – Most bólintok, és érzékelem Holly szótlan jelzését, felpattanok, és elindulok gyorsan kitölteni egy csésze nyugtató teát.
Persze, hogy képtelen lennék rá, hogy csak úgy elküldjek egy kétségbeesett nőt. Nem feltétlenül kell megnyitnunk ahhoz, hogy elvállalhassuk az első ügyünket, de ha valaki ilyen kétségbeesetten fordul hozzánk nem lehetünk képesek rá, hogy csak úgy elküldjük szegény nőt. Eléggé meg van ijedve ahhoz, hogy egyértelmű legyen komoly lehet a baj, de talán az aurorok nem foglalkoznak az üggyel, mert ők nem érzik annyira komolynak. No pont e miatt kell nekünk mellé állni, hiszen azért is hozzuk létre ezt az irodát, hogy az olyan ügyekben segíthessünk az embereknek, amikor a Minisztérium nem tesz semmit, vagy amikor ők túlságosan lassan cselekednek. A nőre nem is kell majd sokat várni, az már az üzenetekor érződött, hogy nagyon aggódik, biztosan hamar meg fog érkezni. - Nem, szerintem se baj, hiszen ez hírnevet is adhat nekünk, felfoghatjuk reklámnak, ha aztán elmondja az ismerőseinek, hogy mi segítettünk és nem... - rázom meg nagy komolyan a fejemet, aztán persze elmosolyodom és jön a bólogatás is. - Oh dehogynem! Nagyon izgulunk. - igen most még rajtam is látszik, pedig általában komoly vagyok és nyugodt, de ezúttal tényleg látszik rajtam, hogy nagyon is izgulok attól, hogy mi lesz majd. Nem is a megbeszélés miatt, hanem hogy megtaláljuk-e egyáltalán a fickót és meg lesz az első sikeres ügyünk. Az azért nagyot dobna a lelkesedésünkön, ha egy sikeres üggyel nyitnánk és nem pedig egy olyannal, amit kapásból nem sikerült teljesíteni. Nagyon remélem, hogy megoldjuk és nem csak magunk miatt, hanem hogy tudunk segíteni a nőnek. Csendben bólintok és nyújtom a kezemet a nőnek, amíg David bemutat neki mindkettőnket, csak aztán ülnék le én is, de addig végül nem jutok el, mert a nő rendesen nagyot esik, legalábbis így távolról nézve. Én is azonnal felpattanok a félig leülésből és azonnal kapom magamat, hogy megpróbáljak segíteni, de David a gyorsabb. - Elnézést, tudja még folyamatban az iroda tökéletesítése és... - nem nagyon tudom befejezni, úgy fest nem érdekli sem az esés, sem semmi más, ami igazából teljesen érthető ebben a helyzetben. Így csendben maradok, amikor a szavamba vág. Más esetben ezt nem tolerálnám, de ő ügyfél, szóval... nagyon mást nem tehetek, mint hogy nem szólok egy szót sem, amúgy is érthető, hogy nincs épp nyugodt hangulatban. - Kérem ez most nem fontos, meg kell keresniük a férjemet, érzem, hogy valami baj lehet. Sose tűnne el csak így szó nélkül és semmilyen keresővarázslat nem mutatja ki a jelenlétét. - szegény nagyon zaklatott, felmerül bennem hogy talán teával kellene kínálni, de félek most az se nagyon érdekelné, így hát Davidre pillantok, hiszen mintha említette volna, hogy van valamilyen elmélete, no meg kettőnk közül azért ő az, aki valamivel empatikusabb és jobban tud bánni az emberekkel úgy gondolom.
♫ Closer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Közel három hete glancoljuk a székhelyünket, a külső festések is megvannak, már tényleg csak az utolsó simitások vannak, na de az nem jelenti azt, hogy már elindulhat a munka, hiszen be is kell laknunk a helységet, profin kell viselkednünk a saját közegünkben, hogy ne történjen semmi, ami a munka rovására mehet. Holly igazán kedves partner, jókat lehet vele beszélgetni, és csak úgy repül mellette az idő, még távgyalogolni is elmentünk, ami önmagában kicsit unalmas, de vele mégsem az volt, végigbeszélgettük az országutat, és még mozotunk is. És utána nem éreztük magunkat kellemetlenül, hogy csatakosra izzadtuk a melegítőket, hiszen nálunk nem ilyen randi jelleggel működik a dolog, szimplán csak jó együtt, mint barátok, meg mint munkatársak. És nem válik feleslegessé egy perc sem, amit a munkán kívül együtt töltünk, hiszen nagyon okos lány, sokat tanulhatok tőle. A cégér, amit csinált, már kint van, de a nyitvatartást még nem mertük kitenni, lévén nem üzemelünk hivatalosan, mégis nagyon meglep, amikor egy nyúl patrónus érkezik hozzánk a hajnali órákban, egy középkorú nő sírva könyörög, hogy találjuk meg a férjét, szükség esetén egy keveset fizetni is tud, de a kedves ura olyan balszerencsés, hogy ha eltűnt, akkor valami nagy bajba keveredett, mert szegény nagyon ügyetlen. Kikérem Holly tanácsát, mert én láttam a patrónust, hogy vajon bele merjünk-e vágni így elsőre, felkészületlenül, de ő túl empatikus, hogy csak úgy elküldjük a nőt, ezért azt válaszoltam, hogy akkor jőjjön csak. Azért van bennem egy nagy adag izgalom, hiszen megjött az első ügyfelünk, aki nem is tudott várni, hogy megnyissunk. - Engem most még az se zavar túlzottan, hogy ha nem tud fizetni. A későbbiekben majd fent kell tudnunk tartani magunkat, de ha ő csak keveset fizet, az se baj, nem? Izgulunk? – – Bököm oldalba mosolyogva, én már csak ilyen vagyok, mindent próbálok a magam módján a humoros oldalról felfogni. Kopogtatás hallatszik a lenti bejárat felől, így a mágikus nyomógombbal be is engedem az érkezőt, aki felé még táblák is jelzik, hogy fel kell jönni az emeletre. Női cipellők kopogása, és megjelenik az irodánkban a kissé csapzott, bongyorka hölgy. - Öö.. üdvözlöm, David Sawyer vagyok, ő a társam Holly Edgson. Szóval eltűnt a férje? – Van ugyanis egy ötletem, ezért az egyik asztalra mutatok, hogy foglaljon helyet. A nőci bólint, és az asztalhoz lép. – Nagyon kedvesek, Amanda vagyok, Amanda Diphesto, és.. – BAMM! Kihúzta magának az egyik széket, és ráült. Na de én tudtam, hogy van egy olyan székünk, amelynek még törött a lába, és persze a balszerencsés nő pont arra ült. Sokat mondóan pillantok Hollyra, és odaugrok a nőhöz, hogy felsegítsem. – Oh, jól van? Talán válasszunk egy másik széket. – Szerencsére nem ütötte meg magát, ezért már át is ül egy másikra balesetmentesen.
Van abban valamit, amit mond, van benne bőven logika, még ha talán csak azért is mondja, hogy ezzel nyugtasson meg. Tényleg rosszabb lett volna, ha kiskoromban jönnek rá a szüleim, hogy még se valók össze. Így legalább boldog gyerekkorom volt és nem lett rosszabb, pedig az is lehetett volna. - Igen, ebben igazad van és köszönöm. Tudod... csak azért rossz, mert most valahogy olyan érzésem van anya rosszul döntött és, ha rosszul döntött, akkor én egy rossz döntés eredménye vagyok. - egy pillanatra azért elhúzom a számat, aztán csak egy sóhajjal vonom meg a vállamat. Végül is ez van, nem lehet mit tenni. Az élet nem mindig alakul úgy, ahogyan szeretnéd és az enyém végül is nem rossz, csak most kicsit összezavarodtak a dolgok. A szüleim nem utálnak, anya sem és egymást sem, csak már nem tudnak együtt meglenni, ami elég rossz érzés, de ez van. Remélem, hogy azért ünnepek alkalmával el fogják tudni majd viselni egymást, bár ha netán új párjuk lesz... na azt még végképp nem tudom hogyan fogom kezelni, vagy épp ők egymás esetén. - Szerintem titkolózni nem kell, vagy... szerinted a konkurencia miatt érdemes lenne? Nem tudom, most elbizonytalanodtam, szerinted? A hologram amúgy remek ötlet! - igen ez tetszik, viszont most hirtelen én se tudom, hogy amíg nem vagyunk kész mindennel, addig mi legyen. Lehetséges, hogy az lenne a jobb megoldás, ha a kirakatot letakarnánk és nem igazán lehetne bejönni sem. Zárt ajtók mögött dolgozni és tényleg csak akkor tenni ki a cégért és a reklámokat, amikor már teljesen készen vagyunk mindennel. Akkor nincs gond, ha valaki előre valamit szeretne, nem kell ígérgetnünk és persze nem lesz gond az esetleges ellenfelekből sem, akik már előre alá akarják ásni a boltot, mert hát ilyesmi is lehet. - Dehogy, miért zavarna? Nem hiszem, hogy olyan... nem is tudom veszélyes alvópartner lennél, mármint nem egy ágyban persze, szóval jó lesz úgy. Feltehetünk középre egy függönyt is akár és nem horkolok. - teszem azért még hozzá egy mosollyal, hiszen a függöny maximum a látványt vonja el, de a hangokat nem. Egyébként tényleg nem gondolom, hogy baj lenne, és kellemetlen lenne egy rövid ideig egy szobában aludni. A kastélyban is vannak szobatársaim, bár persze ők lányok, de nem hiszem, hogy bármi gond lenne. - Köszi! Remélem, hogy idővel majd megbékél és megérti, hogy nincs itt semmi nagy baj és nem kell téged sem utálnia. - anya megbékél, legalábbis én is nagyon remélem, hogy így lesz, csak egy kis idő kell hozzá. - Oké persze, jól hangzik. Fontos, hogy ismerjük egymást, ha együtt dolgozunk, úgyhogy benne vagyok. - mosolyogva bólintok, aztán még körbenézek és persze kicsit varázslattal rendbe szedem magamat és mehetünk is. Beugrunk még anyához, aztán mehetünk Roxmortsba, mondjuk egy kávéra, vagy ilyesmi. Utána úgyis vár a suli, meg persze a további tervezgetés.
//Köszönöm a játékot! Remek volt és jöhet a folytatás Roxmortsban, vagy már ugrás? //
♫ Satelite ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem hiszem, hogy bármelyikőnknek olyan rossz lenne a természetünk, hogy ne tudjuk elviselni egymást. Már most látszik, na meg az előmenetelünkből is, hogy mennyire hasonlóan gondolkozunk. Azt viszont tényleg sajnálom, hogy az ő szülei mégsem tudnak együtt élni. Nálunk sem felhőtlen a boldogság, de úgy tűnik ez manapság már senkinek nem adatik meg. Én meg túl könyvmoly vagyok ahhoz, hogy eddig belegondoltam volna, hogy valaki nem ártana mellém is. Anya már egyszer megkérdezte az elmúlt hónapokban, hogy mikor lesz unoka. Nevetve válaszoltam, hogy ha rajtam múlik akkor még elég soká. - Hogyne. Legalább annyival jobb így, hogy nem a gyerekkorod esett szét. Már felnőtt vagy, talán könnyebb lesz így külön látogatni őket. Mindensetre ez sosem jó hír, hogy szétesik egy család. Sajnálom Holly, tényleg, és ha... szeretnél még erről beszélni, szívesen meghallgatlak. – Pillogok rá bátorítóan, el tudom képzelni, hogy mit érezhet most. Persze csak elvi szinten, hiszen nálunk azért nem volt ennyire rossz a helyzet. De legalább eddig szerető családban nőtt fel, és végtére is az anyukája ha most valósítja meg az álmait még az is jobb későn, mint soha. És ha Hollyra is büszke lehet, akkor dupla lehet az öröm. Csak abban reménykedek, hogy rám nem orrolnak meg, hiszen én aztán tényleg semmit nem tettem a másik család ellen. Esetleg a későbbiekben bemutatkozhatnék az anyukának, hogy én vagyok Holly üzlettársa, de semmilyen rossz szándék nincsen bennem. - Ez jól hangzik, én sem akarom elkapkodni. Olyan nagy munka áll előttünk még a szervezkedéssel is. Akkor a cégér az utolsó, és ha közben bejön valaki érdeklődni, akkor titkolózunk? A könyvek jól hangzanak, és valami mágikus hologram, amely valami jelmondatot skandál, ha belép valaki. – Még én is csak ötletelek. Az pedig cseppet sem zavar, hogy nem lányos, erre a munkára sokkal inkább fiús mentalitás kell, álhatatosság, és olyan gondolatmenet, hogy nem gond, ha piszkosak leszünk. Az ő pulcsijai kifejezetten jók erre a célra. Azért látom az ő arcán is kezd teljesen belelkesedni, és már úgy érzem, mázli hogy így alakult. Egyedül mindketten lehet, hogy tanácstalanok lettünk volna, de így van valaki, aki vétózzon, vagy éppen segítsen. Esetünk tökéletesen helytálló a több szem többet lát mondás. - Ha nem zavar, hogy a közeledben alszom, akkor legyen így. Végülis jó, ha az otthonunknak tudjuk mondani ezt a helyet. Benne van a pénzünk, akkor logikus, hogy már szó szerint a miénk. – Ebben is egyértértünk, és nap végére egészen sokat haladunk. Elfáradtam, de csak most, hogy megállunk, útközben fel sem tűnt, hogy mennyire sokat haladtunk, tisztogattunk, így elégedett vagyok. Ez még csak az alapozás, a pakolás, és a dekoráció még nagyon messze van. Legalább két hét, ha csak a hétvégéket nézzük. - Dehogy gond. Nem akarom letámadni. Természetes, hogy el akarod mondani neki, hogy mire jutottál. – Bólintok, és hamarosan végigsétálunk az utcán, már nézelődök, hogy hol kell megvárnom. Nincsen rossz idő, kicsit hűvöskés, de nem vészes. – Nem tudom, még kicsit beszélgetni, sétálni, meginni valamit. Sokat dolgoztunk ma, kijárna egy kis pihenés. Ha van még kedved beszélgetni. A családodról már tudok pár dolgot, de rólad még alig. Érdekelne, ha benne vagy.
Köszönöm, így jó jól esik, én is remélem, hogy jól kijövünk. Muszáj is lesz. - igen azért itt a végén megint csak elmosolyodom, hiszen tényleg jól esik, amit mond és az is tény, hogy nem lenne jó, ha nem tudnánk ezt az egészet kezelni és elkezdenénk ölni egymást, hiszen mégis csak kettőnk pénze van a helyben. Muszáj lenne jól kijönnünk egymással, hogy ne menjen kárba a pénzünk és az üzletbe vetett időnk. - Ez van, a szüleimnek kell tudni, hogy mi a jó nekik és ha nekik ez a jó... Bár anya nincs jól, de azt hiszem apával se volt jól, így most talán jobban van és lehet, hogy még jobban is lesz idővel. - félszegen vonom meg a vállamat. Tudom én, hogy tegnap kiakadt ezen az egészen, hogy Daviddel nyitottam közös irodát, de hát ezzel nem tudok mit tenni. Remélem azért, hogy idővel majd megbékél és jobban lesz, jobb kedve és elfogadja. Talán egyszer majd el is meséli nekem, hogy mi történt vele és hogy miért ment ennyire tönkre a kapcsolata apával. Remélem, hogy nem vágja soha a fejemhez, hogy jobb lett volna, ha hozzá se megy. Az ő történetük nem az a tipikus romantikus sztori, ami azért rossz, de... tudom, hogy engem mindketten szeretnek és elvileg ez a lényeg. - Szerintem akkor, ha már teljesen készen van az iroda. Az nem lenne jó reklám, ha félkész lenne, amikor bejönnek. Kellene még valami berendezés is, polcok, pár könyv... rendes kinézet, olyan becsalogató nem? - az a helyzet, hogy dekorálásban nem vagyok kimondottan profi. Nem vagyok annyira lányos. A ruháim se kimondottan kiemelkedőek, nem vagyok az a jellemzően divatozós lány, de azt tudom, hogy ezt a helyet szépen meg kell csinálni. Hétfőn még nem lesz kész, a cégér pedig akkor kerülhet ki, ha már minden tökéletes és akkor tudunk elkezdeni reklámozni is, bár... - Viszont addig is utána nézhetnénk, hogy mennyiért tehetünk be reklámot a Reggeli Prófétába, vagy hová tehetünk ki szórólapot, plakátot. - és persze mennyiért. Esetleg megkérhetünk pár fiatalabb londoni varázslópalántát, hogy osztogassanak az Abszol úton, vagy meg kell kérdezni, hogy hová tehetünk ki plakátot az utcán is akár, hirdető táblákra. - Jól van, ezzel egyet tudok érteni így és akkor elválasztjuk a felső részt, hogy neked is legyen egy kuckód. - nem kell amúgy se nagy hely, úgyis töltünk időt bőven a Roxfortban is, de amikor itt vagyunk, akkor jó, ha azért van egy ágy és nem csak egy matrac az alagsorban, ahol pihenni lehet. Lassan a hely is alakul, a végére már én is piszkossá válok, de varázslattal ezen könnyen lehet javítani. Addig is meg tudjuk beszélni a részleteket, tapasztalatokat a suliról, a dekorációt az irodába, hogy lassan összeálljon a végleges forma legalább a fejünkben. - Anyához még benézek elköszönni, de útba ejthetem Roxmortsot. Esetleg... megvársz itt, vagy a ház előtt? Behívnálak, de tudod anya... szerintem nem örülne neked annyira. - talán majd idővel megbékél és hajlandó lesz megbeszélni velem ezeket a dolgokat, de biztos vagyok benne, hogy ez nem most azonnal lesz. Viszont szeretnék elköszönni tőle, mielőtt visszamegyek a suliba. - Mit szeretnél Roxmortsban? - azért erre még rákérdezek, mert mégis csak kíváncsi vagyok rá. Ráérek végül is és ha mondjuk az irodával kapcsolatban szeretne valamit, akkor meg még inkább.
♫ Satelite ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
//