2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Persze a Mia tökéletes és írok a szüleimnek akkor, a következő alkalommal pedig már hozom a válaszukat és az engedélyüket is. - nem, eszem ágában sincs ellenkezni, csak hát a szüleim elég rugalmasak, nem gondoltam, hogy még külön papír kell tőlük is, ha már a házvezetőm egyébként is belement a dologba, de ha erre van szükség természetesen ezt is el fogom intézni. A prospektust is átveszem természetesen, ha azt is el kell küldeni ez is meglesz. A szüleim bíznak bennem annyira, hogy tudják mikre vállalkozom és azt is, hogy rengeteg tervem és ambícióm van, amiket úgy sem lehetne csak úgy kiirtani belőlem, szóval meg se próbálják szerencsére. - Köszönöm szépen, de biztosan nem fognak megriadni tőle. Muglik, de sokat mesélek nekik a varázslóvilágról. - nem szeretném, hogy netán azt gondolja félre vezetem őket és fogalmuk sincs róla mennyire veszélyes is tud lenni az én világomban az élet. Remélem, hogy ilyesmi fel sem merül benne. - Természetesen! Megszerzem az anyagokat és mivel elég gyorsan tanulok menni fog. A professzor szerint akár évet is léphettem volna, de tudja azt nem akartam, így is sokszor kilógok a többiek közül és a felsőbb évesek nem igazán... nézik ezt jó szemmel. - na igen általában az emberek nem szeretik, ha valaki okosabb náluk, főleg akkor, ha látványosan okosabb, mint én és ha évet lépnék csak úgy abból csak baj lenne, ezért nem is merült fel bennem, hogy bevállaljam. Így is ez a gyakornoki lehetőség is elég nagy dolog, de nem lenne jó valami felsőssel együtt ténykedni és egyébként is egy hozzáértőtől sokkal többet tanulhat az ember, mint egy szintén gyakornoktól és én tanulni szeretnék, nem pedig poros aktákat tologatni. - Az remek lenne, máris? - egészen fellelkesülök, hogy ilyen jól indul ez az egész, pedig azért tartottam tőle, hogy a fickó netán kötekedő típus lesz és nem megy bele abba sem, hogy itt legyek gyakornok, nem hogy jövő héten már mehetek is vele. Azért ez elég jól hangzik, nem csoda, ha a lelkesedésem pillanatok alatt a tetőfokára hág, csoda, hogy vissza tudom fogni magamat. - Oké, nekem így megfelel és egyébként is ön a főnök, szóval jövök akkor a megbeszélt időben, gondolom a titkárnő majd elmond minden részletet. Köszönöm! - felpattanok, főleg mert nem akarok most itt és egyből elkezdeni lelkesen ugrálni, az elég ciki lenne, ezért is távozom miután persze felálltam elköszöntem, hogy majd kint az utcán lelkesen örömködhessek. Sikerült! El sem hiszem és jövő héten már utazom is Londonba!
Zene: Girlfriend || Jöhet a menet || [You must be registered and logged in to see this link.]
Kár tagadnom, kissé feszélyez a gondolat, hogy Mia még ennyire fiatalka, nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne hagynom, hogy pont egy ilyen szakmában gyakornokoskodjon, nem véletlenül hirdettük meg tizenhét éven felülieknek a dolgot. Mégis... Filtwick professzor személyes ajánlása elég jó belépőnek bizonyul a szememben, ha nem éppen túl jónak, csak nem téved az öreg, elvégre ismerem jól, engem is tanított nem is olyan régen. Megbízható tanár, ha valakit nem tart alkalmasnak a pozícióra, akkor annak nem ír ilyen papírt. Mia azonban itt van, a bűbájtan-tanár kezeskedik is érte, szóval érdemes meghallgatni a szöszit, nem igaz? - Én pedig továbbra is Miának szólítalak, ha nem gond – jegyzem meg barátságosan mosolyogva, habár igaz, hogy ennyit már bőven megelőlegeztem magamnak és a lányt a kezdetektől a keresztnevén hívtam. Annyit azonban megkövetel az udvariasság, hogy én is engedélyt kérjek tőle számomra. - Nem aggódom, de ők fognak, ha esetleg nem szólsz nekik erről az egészről – világosítom fel a lányt a tényállásról. A magázódáson nem akadok fenn, a főnöke leszek elvileg, szóval nem gond, hogy a minimális tiszteletet betartja velem szemben. Ez talán még könnyebbé is teszi a helyzetet a későbbiek folyamán. - Ezért is szeretném, ha ezt a részletes leírást is elküldenéd számukra – nyújtok át Miának egy prospektust, melyben mindent leírnak, amit az átoktörésről tudni kell. - Benne van minden, igyekeztünk a veszélyekre is fókuszálni, de korántsem annyit, amennyi egyből elriasztja a szüleiteket. Csak itt-ott megemlítjük, hogy ez nem éppen egy veszélytelen szakma. Hadd kérdezzem meg: a szüleid muglik vagy varázslók? Érdeklődve függesztem tekintetem a lányra, sok esetben ugyanis a mugli származású gyakornokok szüleinek fogalma sincs, mit vállalnak a gyermekeik és úgy írták alá az engedélyt, hogy csak utána jöttek rá a dolgokra. Akkor természetesen én vagyok az első olyan ember, akit előkapnak és felelőssé tesznek, ezért is találtuk ki ezt az egész prospektus-dolgot. Mindent leírunk benne, ami fontos lehet és a diák sem titkolhatja el a részleteket. Nem közlöm Miával, de a kis szórólap jelzi számomra, ha nem kerül a szülei kezébe, ez alól nem bújhat ki azáltal, hogy nem küldi el nekik. - Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor mellém is kerülhetsz, de még most szólok, hogy elég sokat utazok... Neked pedig jönnöd kell velem, ha olyan megbízást kapok, ami számodra is megfelel, mint gyakorlás... Ez pedig azt jelenti, hogy elég sokat kell hiányoznod az óráidról, még így is elvállalnád? Naponta kapok komolytalan megbízásokat, többségket seperc alatt teljesítem is, de hogy a több száz vagy akár ezer km is beleférne a lánynak, na, ezt azért kétlem. Hollóhátas, mint az az ajánlólevélből is kiderült számomra, minden bizonnyal komolyan veszi a tanulást és az órákról való hiányzás... Jól ismerem a hollósokat, nekik ez olyan, mintha a fél karjukat vágnák le érzéstelenítés nélkül. - Pont jövő héten kell Londonba mennem, ha gondolod, jöhetsz velem – vetem fel a lehetőséget. Most ismét a családomat sújtó átok után fogok kutatni, talán nem ártana mellém egy olyan társ, aki kissé tehetségesebb, mint a többiek. Persze, Miának majd beadok valami kamut, hogy mit keresünk... Hihető mese kellene, nehogy gyanút fogjon. - Legfeljebb foglalok számodra a hotelben egy külön szobát, nem sok plusz költséggel járna. Elvégre, nem a Hiltonban fogok megszállni, nem is első osztályú lakosztályt béreltem ki magamnak sem, szóval nem fogja az egekbe verni a költségeket. Max majd szólok Susannak, hogy változtassa meg a foglalást. A saját nyomozásomat sem fogja akadályozni a dolog, a londoni könyvtárból szándékoztam kivenni néhány könyvet, melyeket az éjszaka folyamán fogok elolvasni a saját szobámban. . De ha szeretnéd, akkor ezen a héten be tudlak tenni raktározásra. Lesz egy kis zsebpénzed és Michael egyébként is rendes tag, nem lesz gondod vele...
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Úgy fest már alakul a helyzet, hiszen nem azzal nyitott, hogy menjek is, mert túlságosan fiatal vagyok, szóval az első lépés már meg is van, a többi pedig majd szépen fokozatosan jön utána, csak meg kell győznöm arról, hogy én legyek a gyakornoka és ne valami egyetemista. Azok úgyis túl sokat tudnak, okoskodnak, én viszont szívok magamba minden tudást, sokkal jobban jár velem igaz? - Rendben, Mark. - bólintok egy aprót, végül is nem gond nekem, hogy nem Mr. Carlyle lesz, maximum a magázódás marad meg, de azt végül is nem mondta, hogy egyből tegezzem is, mert az, hogy nem kell hivatalosabb formában szólítanom még nem jelenti azt, hogy egyből tegezzem is le, csak mert nem nagy köztünk a korkülönbség, ami tényleg így lehet, de azért pár évről tuti, hogy lehet szó, ő minimum a húszas éveit tapossa. - Oh nekik nem jelent gondot, mindenben támogatnak, ne aggódjon. - vágom rá azonnal, hiszen tényleg így is van, apa és anya sose mondtak nekem nemet, legalábbis vajmi ritkán, de tény, hogy eleve nem túl gyakran kértem olyasmit, ami ne lenne rendben, meg hát az, hogy tanulni akarok nem lehet olyan, amire egy szülő nemet mond nem igaz? Tehát főleg csak rajta múlik, hogy maradhatok-e. - Oh, ez esetben természetesen tudok írni nekik és bagolyfordultával biztosan meg is lesz az engedély. - lelkesen bólogatok pedig ez még nem jelenti azt, hogy engem választ, ezt azért hozzá is teszi, ne hogy elbízzam magamat, de én persze már így is fél sikernek könyvelem el a dolgot, aztán majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle, mennyit kell várnom, amíg meghozza a döntést. - Hű, komolyan? - majdnem fel is ugrom, de végül csak marad a lelkes feszes ülés, mint aki már most majd ki ugrik a bőréből. - Köszönöm! A nyilatkozat tuti meg lesz, már holnap! És.. milyen társat kapok? Nem ön mellé kerülök? - igen azért ez kissé meglep, hiszen azt hittem, hogy eleve mellette fogok dolgozni, hogy egy valakit vesz csak fel gyakornoknak, de ha mást is, akkor az már úgy nem akkora győzelem, főleg ha valaki még istápolni is fog, tehát nem egyedül kell megoldanom a dolgokat. Oké... nem gondoltam, hogy szó szerint egyedül, de mondjuk Mark társaságában, nem valami ismeretlen felvágós egyetemistával. Ők mindig olyan... lenézőek, csak mert én fiatalabb vagyok. - Végül is, persze ha így akarja, csak tudja a felsőbb évesek... - elharapom a mondatot, nem akarok panaszkodni, vagy ilyesmi, ezért végül csak megrázom a fejemet, mint aki nem akarja azért még sem annyira kimondani, hogy mire is gondol. Azért lássuk be elég nehézkes ez az egész helyzet, már csak azért is, mert nem egy másik diákkal akartam együtt dolgozni, de ezek szerint ez kell, akkor lenyomom azt a srácot és kiütöm innen, mert hát a lényeg az, hogy én legyek a legjobb nem igaz?
Zene: Girlfriend || Jöhet a menet || [You must be registered and logged in to see this link.]
Rendben, a lány eléggé hiperaktív, ezt valahogy már onnan kiszűröm, ahogy a székből felpattan, de olyan tempóval, mintha épp csak leülni készült volna, de valami váratlanul megzavarta benne. A felém nyújtott kezet elfogadom és megrázom, habár nem olyan erősen, ahogy a férfiakét illik, elvégre most mégis csak egy tizenéves lány áll velem szemben, nem pedig száz markos legény. - Egyelőre senki se zavarjon minket, Susan – jelzem még a titkárnőm felé óhajomat mielőtt becsuknám az ajtót és eltűnnék mögötte. A nő persze bólint, ezzel is tudtomra adva, hogy értette a kérést és nem fog váratlan vendégeket a nyakamra uszítani. Ezek után becsukom az ajtót, majd miközben helyet foglalok az energiabombával szemben, megszólalok: - Oké Mia, az én nevem Mark Carlyle, nyugodtan szólíts Marknak, nincs köztünk olyan nagy korkülönbség, hogy ez bármelyikünk számára is gondot jelentene, nem igaz? Kérdőn pillantok a lányra, ha esetleg mégis ragaszkodna a hivatalos formához, vagyis a Mr. Carlyle-hoz, engem az sem zavarna, csak kissé idiótán nézne ki. Kettesben vagyunk, nem kötelező szó szerint követni az előírásokat, habár azzal nagyon is tisztában vagyok, hogy némelyik diák mennyire túlbuzgó tud néha lenni. Egyelőre képtelen vagyok megállapítani Miáról, hogy ő melyik csoportba tartozik, bohókás ugyan a stílusa, de attól még lehet túl komoly is. Áh, nem megy ma a gondolkodás... - Nekem nem okoz gondot, de ezt nem a szüleiddel kellene inkább megbeszélned? - teszem fel a következő kérdést, miközben a papírhalmok között kutatok, hogy meglelhessem a Mia által említett különleges engedélyt. Amikor végre megtalálom, kiemelem, majd átfutom, hitelesnek tűnik, habár, ha nem lenne az, akkor már Susannál véget ért volna az útja, hiszen az ő feladata leellenőrizni egy-egy dokumentum valódiságát. Azt hiszem, van is rá egy bűbája, de túl lusta vagyok ahhoz, hogy most ilyesmivel foglalkozzak. Helyette ismét a velem szemben üldögélő Miára pillantok: - Mármint, Filtwick professzor kiváló tanár, ha ő megengedte, akkor minden bizonnyal tényleg itt a helyed, de szükségem van egy beleegyező nyilatkozatra is a szüleidtől. Természetesen csak akkor, ha úgy döntöttem, hogy felveszlek... Nem kis dolog ajánlólevelet szerezni a pöttöm professzortól, elvégre nála jobban senki sem tudja, milyen veszélyekkel jár ez a szakma, de mégis... Meg kell győződnöm arról, hogy Mia igenis alkalmas a gyakornoki pozícióra, hiszen lesz egy-két kisebb küldetés, amelyre velem jöhet. Ebben az esetben pedig minden tudására szüksége lesz, ezt pedig a lehető legkomolyabban gondolom. - Azt hiszem, most ez a próbára tétel nem neked fogja feladni a leckét, hanem nekem – sóhajtok egyet, valóban kemény volt a mai napom, nem sok kérdést tudnék feltenni most a lánynak. A sok jelentkező és a bizonygatások végtelen sora kissé kikészített engem fizikailag és szellemileg is. - Tudod mit? Látatlanban felveszlek, de csak akkor, ha a szüleid is aláírnak egy beleegyező nyilatkozatot. Sokat elárul az, ha az embert maga Filtwick professzor ajánlja be... Ja, és kapsz magad mellé egy kissé tapasztaltabb társat is. Eredetileg nem szoktam ilyesmit tenni, de túl fiatal vagy még ahhoz, hogy egyedül hagyjalak az elátkozott tárgyakkal. Talán megkapja társaságnak Michaelt, ő azért elég okos és képzett, tisztában van azzal, milyen tárgyat miként érdemes megfogni, mindezek mellett pedig van annyira haladó szinten, hogy Mia tanulhasson tőle. - Hétvégén lenne az első napod és leltároznátok – darálom a beosztást, miközben egy kis x-et teszek az egyik rubrikába a naptáron, ezzel is jelölve a magam számára, hogy arra a napra megvan a létszám. - Nyilvántartásba vennétek néhány, ügyfelek által ránk bízott ékszereket, talán találtok is olyasmit, amiről képesek vagytok ti is levenni az átkot. Lesz majd egy űrlap, amit ebben az esetben ki kell töltenetek, de ezt majd aznap reggel Susan elmagyarázza. A társad Michael Brown lesz, ha nem gond, hugrabugos, a tizedik évfolyamba jár és iszonyat tehetséges. Megfelel? Ha Mia kifogásolná Markot, akkor még mindig kereshetünk neki más partnert is, számomra ez nem okoz gondot, vettem már fel néhány emberkét.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vajon ki kellett volna csípnem magamat kicsit? Végül is valamelyest megtettem, rakott szoknya van rajtam és még egy masnit is tettem a hajamba, azaz inkább masni formájú csatot, sőt egy ing és nyakkendő is dukál, olyan lányos verzió persze, bár tény, hogy a kinti titkárnőtől azért elég erősen elütök, főleg hogy a karomon több karkötő is virít és persze elég színesek is, szóval igen feltűnő jelenség vagyok, nem csoda, ha a nő is eléggé elkerekedett szemekkel vizslat első körben, mielőtt még jelezné, hogy itt vagyok. A leendő munkaadóm - mert hogy én fogok győzni! - meg is jelenik az ajtóban, én pedig már az előtt felpattanok, hogy a nevemet mondaná. Tök cuki! Komolyan, és a szeme... na jó, szóval a meló miatt jöttem. - Én vagyok igen, Mia, jó napot! - lépdelek közelebb és egyből a kezemet is nyújtom kézrázásra első körben, aztán jöhet a többi, mármint még nem tudom mi a többi, gondolom lesznek kérdései, amik alapján eldönti, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra, vagy sem, de persze ez a második opció eleve nem lehetséges. Aztán persze le is huppanok szépen a mutatott helyre és várom azokat a kérdéseket, hiszen biztosan mindjárt érkeznek majd. - Ezt már csak ön tudja, de biztosan jól végzi a munkáját. Tudja azért vagyok itt, mert nem sokára egyetemista leszek, viszont ez a lehetőség nagyon izgalmas és megbeszéltem a házvezetőmmel, hogy különleges engedéllyel részt vehetek benne, persze, ha önnek sem okoz gondot. Vagyok elég rátermett! - és ezzel azt hiszem minden kérdést megválaszolok, hiszen igen vagyok elég jó és tudok elég ellenbűbájt, sőt többet is, mint egyes egyetemisták, ebben biztos vagyok, csak le kell tesztelnie és természetesen majd akkor ő is meglátja. Biztosan voltak már itt más jelentkezők is, de ha ad nekem egy esélyt hamar rájöhet majd, hogy én vagyok az, aki igazán tökéletes vagyok a feladatra. - Csak tegyen próbára és meglátja, rengeteg felsőbb éves varázslatot ismerek. - elég nagy önbizalmam van, ezt jól láthatja rajtam és nem vagyok az a típus, aki egy könnyen feladja, vagy épp meghátrál és ha már itt vagyok és ha már sikerült Flitwicket is meggyőznöm arról, hogy itt a helyem, akkor biztos, hogy nem fogom feladni és elérem, hogy én lehessek az a kiválasztott, aki ott tölthetek el egy kis gyakorlatot. Ha pedig nem tetszik, hát tapasztalatot szereztem és még mindig csinálhatok mást és választhatok más szakot jövőre.
Zene: Girlfriend || Jöhet a menet || [You must be registered and logged in to see this link.]
Az irataimat rendezem ABC-sorrendbe, szeretem, amikor minden a helyén van, elvégre sok a megrendelésünk, fogalmam sincs, mekkora lenne itt a fejetlenség, ha még én sem tartanám be az alapvető dolgokat. Ha minden igaz, Susan kinn ül az előtérben és fogadja az ügyfeleket, habár ma már nem sok kedvem van a munkához, teljesen kifacsart a sok jelentkező a gyakornoki állásra. Még csak nem is hittem volna, hogy ennyire népszerű lesz a dolog, amikor meghirdettem, hiszen nem éppen egyszerű feladat, pont ezért nem kapnak bonyolultabb terepmunkát. Nem, azt én megoldom magamtól, ők meg tologathatják ide-oda az aktákat, az való nekik. Néha-néha el lesznek küldve Madam Pomfrey-hoz egy adag ételért, talán egyszer-egyszer velem tarthatnak valami unalmasabb munkára, de igazság szerint nem szeretnék kockáztatni. Túl jól megy az üzlet, nem lenne szerencsés egy ügyetlen diák miatt tönkretennem a hírnevemet. - Mi történt? - pillantok fel az éppen aktuális lap kitöltéséből, amikor Susan patrónusa jelenik meg, egy mezei harcsa úszik be a látóterembe. Komolyan nem értem a nőket, némelyiknek annyira furcsa lélekállata van, hogy ki se nézné belőle az ember.. Már miért nem rögtön egy kék bálna? Amikor azonban a harcsa átadja titkárnőm üzenetét, elkeseredek. Még egy jelentkező? Nem volt még elég? Nincs mit tenni, nem tagadhatom le magamat, így hát gyorsan megigazítom az öltönyöm, hogy egy igazi, komoly igazgató benyomását keltsem, majd az irodám ajtajához sétálok, végül kinyitom azt és megszólalok: - Mia Hartford? Tekintetem körbehordozom, senki sincs a titkárnőn kívül a váróteremben, csak egy tizenéves, kissé vadóc külsejű leányzó, akiről viszont fogalmam sincs azt illetően, hogy mit akarhat. Ő lenne a jelentkező? Úgy tudom, hogy egyetemistáknak hirdettük meg a felvételt, mindenesetre nem kezdem el nyilvánosan boncolgatni a témát, helyette kissé jobban kitárom az ajtót: - Jöjjön be! Talán sokkal egyszerűbb lenne tegezni a lányt, de egyelőre maradunk a hivatalos formánál, aztán majd alakulnak a dolgok. Megvárom, amíg elsétál mellettem, már a kinézetén is látszik, hogy eléggé szereti kavarni a bajt, nagy eséllyel ide is csak úgy belógott.. Nem lepne meg, habár ennyi energiát befektetni egy gyakornoki állásba... Nem hiszem, hogy számára ez lenne az igazi ugródeszka. - Rendben, Mia – szólalok meg, miután hellyel kínáltam a lányt az egyik kényelmes bőrfotelban, majd én is helyet foglalok vele szemben, az irodai asztalom túloldalán. Még kissé szokatlan számomra ez az úriember-dolog, legszívesebben most is inget és farmert hordanék, mint állandóan, de az olyan embereket nem veszik komolyan. Marad hát az öltöny és a hivatalos forma, kezeimet az asztalra helyezem, ujjaimat összefűzöm, majd a lányra pillantok, kissé szigorú ábrázattal, noha legszívesebben elnevetném magam, de egyelőre még kibírom. Hozzá kell szoknom ahhoz, hogy nem dícsérhetek meg minden roxfort-os diákot, aki belóg ide, hogy a gyakornokom lehessen. - Hány éves is vagy? Mert tudtommal 17 éven felülieknek hirdettük ezt a poziciót, eseteg elírtuk volna a szórólapon? - Gyorsan a kezembe is veszek egyet, kellemetlen lenne, ha a mi hibánk miatt élte volna bele magát Mia a dologba, de tévedni emberi dolog. Megkönnyebbülve látom azonban, hogy erről szó sincs. - Nem, nem írtuk el, sőt, Susan még hozzá is biggyesztette azt az apró kis információt, hogy kizárólag egyetemisták jelentkezését várjuk. Ez már béremelésért kiált számára, nem igaz? Hiába az irodai hangulat, nem bírok magammal, lehunyom a szemem, majd elmosolyodom. A lányról csak úgy süt az energia, a ruhája a szivárvány minden színében pompázik, a hajáról már nem is beszélve... Teljesen idegen az egyszínű szoba mellett, olyan, mintha nem is erről a bolygóról érkezett volna. - Na jó, megkérdem újra – pillantok ismét a velem szemben ülő fiatal kamaszra. - Mi szél hozott erre és miért tartottad olyan fontosnak, hogy most itt lehess? Nem veszélytelen az átoktörés, bár gondolom, ezzel te is tisztában vagy. Biztos vagy abban, hogy tudsz annyi ellenbűbájt, hogy ne legyen gond? Adok neki egy esélyt, de felvenni aligha fogom. Nem akarom azonban kapásból elutasítani sem, az sokat ront az önképükön, bár mondjuk, akkor sem fog javulni a helyzet, ha az interjú után adom ki az útját. Kellemetlen, de meg kell tanulnia, hogy nem mindig jöhet ki jól a dolgokból, bármennyire is szeretne.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Izgulok és egyben izgatott is vagyok, hiszen végre eljött a nap és itt vagyok. Eleget rágtam Flitwick fülét ahhoz, hogy tényleg eljöhessek, pedig alapjáraton erre nem lenne lehetőségem, de mivel elég jók a jegyeim, ezért nem kellett sokáig győzködnöm a tanár urat, meg aztán azt hiszem tökéletesen tisztában volt azzal, hogy ha nem enged nekem akkor úgyis addig rágom majd a fülét, amíg végül bele nem megy és azt hiszem ezt nem akarta megkockáztatni. Így hát itt vagyok és izgatottan nézek fel a méretes épületre. Persze kaptam egy saját külön bejáratú zsupsz kulcsot, ami eleve az iskola kapujától hozott az épület elé, mert egyedül nem szabadna még odakint sasszéznom. Persze ezt is csak azért kaptam, meg meg van az alapvető bizalom és Flitwick tudja, hogy nem fogok elkószálni az után, hogy ideértem és eszem ágában sincs. Izgatottan állok meg az ajtó előtt, még azt sem tudom, hogy lesz-e valami elbeszélgetés, jelentkezett-e más is, akivel meg kell küzdenem a gyakorlati helyért, vagy nem voltak olyan sokan és ha más nem, akkor be tudja őket osztani a hét napjaira. Még az sem egyértelmű hányszor jövök, mert bár a hétvégéig szabadok, de ugye hétközben óráim vannak, olyankor nem jöhetek csak úgy akármikor, főleg hogy tanulnom is kell, de megoldom, amúgy sem alszom sokat, ezen már nem múlik. A kezemet végre a kilincsre helyezem és le is nyomom azt. Végül is ez egy iroda, úgy hogy gondolom nem kell külön kopogtatni ahhoz, hogy bejusson az ember. - Hello! A gyakornoki állás miatt jöttem. - kissé megköszörülöm a torkomat azért és körbe is kémlelek. Nem tudom, hogy a keresett személy mennyire várta az érkezésemet. Természetesen pontos vagyok, mint mindig, egy pillanatot sem késtem, nem szokásom, főleg ha valami igazán fontos. Egyelőre várok és igyekszem csak óvatosan beljebb araszolni és persze nem nyúlni semmihez sem, a végén még már előre lejáratnám magamat, azt pedig nem szeretném.
Zene: Girlfriend || Jöhet a menet || [You must be registered and logged in to see this link.]
|| 
