2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem vagyok az a típus, aki felháborodik egy minden bizonnyal egyszerű félreértés miatt, egyszerűen csak nem értem, hogy mi a miből gondolja, hogy titkárnői állásra jöttem, hiszen mégis csak rólam van szó és annyira ismerhet, ha más nem hát látásból, hogy tudja, hogy az évfolyamtársa vagyok, és nem pedig valaki, aki egyszerű titkárnő szeretne lenni. Nem is értem, hogy ezt mégis hogyan gondolta egyáltalán. Elég... érdekes egy ötlet, annyi biztos. - Talán fél perccel jöttem korábban igazából, de... tényleg átengednéd? - jól van ez meglep, de tényleg nem jöttem annyival előbb és mégis megrázom a fejemet. Nem, ez nem így megy, én nem vagyok olyan, hogy kihasználok egy lehetőséget, amihez mondhatni előnytelenül jutottam hozzá. - Nem, szinte egyszerre értünk ide, úgyhogy meglátjuk mit mond az ügyvéd. - ez így korrekt, hiszen tényleg szinte egyszerre értünk ide és én nem akarok úgy előnyhöz jutni, hogy nem érdemeltem meg, főleg hogy egyelőre még azt sem tudom, hogy mennyiért lehet kivenni a helyet, szóval nem érdemes elbízni magamat, csak mert nem jött más. Könnyen lehet, hogy így sem lesz ez olyan egyszerű menet, de majd kiderül, ha megtudjuk a részleteket. - Én ezt igazán nem várom... - esélyem sincs ellenkezni és végigmondani a mondatot, mert kiderül, hogy valaki megvenné a helyet egyben és nem csak bérelni akarja, ha jól sejtem akkor a tulaj pedig jobban örülne a készpénznek, de nekem nincs ennyi pénzem és... fogalmam sincs, hogy akkor most mi legyen. Meg nem tudom venni, csak bérelni tudtam volna és az is csak pár havi részlet lenne, plusz a felújítás. Annyira sok félretett pénzem nincs. Az arcom nekem is gondterheltté válik, de láthatóan Davidet sokkal jobban megrázza a hír. Én nem adom fel ilyen könnyen, a fogaskerekek egyből bekapcsolnak, én pedig a fickóra pillantok. Nem tudom, hogy amit mond igaz-e, de ha nem akkor is... át kell gondolni, hogy mik a lehetőségeink, mert talán... - Ha nem probléma beszélhetnénk ketten? - a pasas bólint és elindul az emeletre valami olyasmit mormolva, hogy amúgy is van még fent egy kis dolga, így én pedig odalépek David elé, aki láthatóan teljesen összeomlott a hírnek köszönhetően. - Nekem ezer galleonom van összesen, a bérlésre és a felújításra, talán még egy kevés, ha eladok néhány értékes könyvritkaságot, de akkor se lenne meg, ami kell, de... Nekem ez a hely fontos, mi lenne, ha feleznénk és rálicitálnánk a vevőre? - talán az úgy jó lehet, bár neki van több pénze, de ha ajánlunk 2500-at az talán elég lehet, a felújítást pedig majd én fizetem, vagy talán nem kell ennyivel fölé menni és valamennyi akkor még maradhat a felújításra és akkor a nagy részét mi csináljuk, csak a hozzávalókat kell megvenni. Ez lenne a legjobb megoldás és akkor nem valami idegen kezébe kerül a hely, aki ki tudja, hogy mit csinálna belőle. Nem akarom, hogy anya régi irodája helyén valami béna fagyizó nyíljon, ahol kiskölykök nyalogatják a fagyit.
♫ The diary of Jane ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tökéletesen meg vagyok lepve, hogy más is betoppan előttem ebbe a lezárt épületbe, úgy tudom, elég régóta nem üzemel, nem viszi senki, most pedig nem értem, hogy a szaktársam mit keres itt. Tényleg arra gondolok először, hogy apa szervezett be valakit, hiszen én úgy gondolom, hogy kész pénzpocsékolás egy még nem is működő cégbe alkalmazottat felvenni, akit alig tudnék megfizetni, és csak nyomás lenne rajtam, hogy nem csak a saját megélhetésemet kell biztosítanom, hanem valaki másét is. Még ha apáék szerint nincsen benne kockázat, hiszen az iskolát fizetik, ott kapok enni, van szállásom, a bérleti díjat pedig az örökségemből tudom fedezni. Nem kértem el mindent, mert nem akarok mindent feltenni egy lapra, ha nem sikerülnek jól a dolgaim, talán még a jövőben másféle módon is tudok tervezni. - Abból hogy itt vagy. Megmondtam apának, hogy nekem még nem kell... Micsoda..? Igen. Na ne... Akkor elkéstem... kár érte, de ha így állunk, akkor nem erőszakoskodok, tiéd az előbbség. – Harapom be a számat, most valahogy nem jön a számra a sok bejáratott poén egyike sem. Egy pillanat alatt összedőlni látom a terveimet. Pedig olyan szépen hangzott, apa is büszke volt rám, amolyan igazi trónörökösnek tartott, aki majd öregbíti a családi nevet. Ennek most annyi, legalábbis itt. De vajon hol találok még egy olyan jó helyet, ami ezzel egyenértékű? Ezt... a szívás... A lány kedves teremtés, nem fogok erőszakodni, hogy magamnak akarjam a dolgot. Még olyasmi jut eszembe, hogy ha kiveszi a helyet, talán dolgozhatok neki, végülis ő is aurornak tanul. Ő azonban nem rá figyel, már megint a tulajt szólongatja. Na mindegy, akkor majd teszek később egy próbát. - Én szívesen lemondok Holly javára, ez így tisztességes. Nem tudtam, hogy van még egy érdeklődő. – Ansby azonban megrázza a fejét, és gyorsan helyesbít. – Nem csak egy, az utolsó pillanatban kaptam egy kétezer galleonos vételi ajánlatot, tehát szó sincsen bérlésről. – Nem tudjuk ellenőrizni, hogy igazat mond e, bőven el tudom képzelni, hogy csak cicázik velünk, hátha emelünk az áron. Erre viszont eléggé elszontyolodom, tudom, hogy túlzottan elméleti ember vagyok, de hogy már az első napomon ennyire pocsékul alakul minden. Lemondóan csóválom a fejemet. – Havi száz galleonoért tudtam volna bérelni, és további háromszázam lenne az irodaszerekre, tehát minden összevetve is csak ezerötszáz. Így nekem semmiképpen nincsen esélyem... Akkor... – Vonom meg esetlenül a vállamat, és leroskadok az egyik székre, pedig olyan közel voltam, de talán az aurorlány még gyorsan elviheti, ha több pénze van, mint kétezer galleon. Bár ha ő is csak bérelni akarta volna, akkor elég valószínűtlen, hoppon fogunk maradni mindketten. De ha mégiscsak igazat szólna a tulaj, valahol jogos, inkább túladna rajta, minthogy később új bérlőket kelljen várnia, és kiadatlanul viszi csak a pénzt az épület..
Nagyon remélem, hogy nem lesz konkurencia, mert nem igazán tudnék magasra licitálni. Van ugyan spórolt pénzem, de az is inkább csak pár havi bérlésre elég, nem tudnám megvenni a helyet és persze ahhoz majd bevétel is kell, hogy hosszútávon is az enyém lehessen a hely, de nagyon remélem, hogy menni fog. Végül is elhatároztam magamat, úgyhogy muszáj jól vezetnem majd az üzletet. A szüleimnek úgy se nagyon tetszik az ötlet, be kell bizonyítanom, hogy megy ez egyedül is. A tulaj még nincs itt lent, talán az emeleten van, mert amúgy nem hagyná őrizetlenül a helyet, bár nem vagyok benne biztos, hogy akivel találkozom a tulaj, vagy esetleg az ügyvéd, de minden időben ki fog derülni ebben biztos vagyok. Az ajtó viszont nyílik mögöttem, még becsukódni sincs ideje, én pedig meglepetten pillantok hátra és veszem észre az ismerős arcot. Évfolyamtársak vagyunk, ha nagyon gondolkodom még a neve is biztosan eszembe jut majd, de miért van ő itt? Nem igazán értem a dolgot és már épp szóra akarnám nyitni a számat, hogy megkérdezzem itt tartózkodása okát, amikor elkezd beszélni valami titkárnői állásról és az apjáról és... nem igazán értem, hogy mit akar ezzel pontosan. Én nem akarok titkárnő lenni, ez holt biztos, de akkor miért van itt ő is? - Edgson, te pedig Sawyer, de miből gondolod, hogy titkárnő akarnék lenni? Egy szakra járunk, én ezt az irodát ki akarom bérelni, hogy saját helyet nyissak. Te is ezért vagy itt? - ez túl evidens, főleg hogy már titkárnőről beszél. Miért nem intézi maga a saját ügyeit? Bennem fel sem merült, hogy titkárnőm legyen, nincs szükségem rá, főleg nem az elején. Persze, ha esetleg sok lesz a megbízás, akkor igen, de a kezdetek kezdetén el tudok intézni én is mindent. Ő mintha kicsit túlzottan nagyban gondolkodna és úgy fest, hogy... A fenébe is meg akarja venni a helyet? Ha ő is csak bérli, akkor majd rálicitálok. Még nem tudom honnan teremtem elő a plusz pénzösszeget, de kitalálok valamit. - Mr. Amnsby! - szólalok meg újra, mire végre meghallom a fentről közeledő lépteket. A tenyeremet a kabátom oldalába törlöm gyorsan. Kicsit izzad és nem akarok izzadó tenyérrel kezet fogni a fickóval, az biztosan nem keltene jó benyomást. Az arcomra mosolyt varázsolok és amikor a fickó leér azonnal elé sietek. Én voltam itt előbb! Én láttam meg előbb a helyet és nekem kell! - Oh jó napot, örülök, hogy itt vannak mind a ketten. Tehát ki szeretnék venni a helyet, már csak az a kérdés, hogy melyiküké lesz. - olyan igazi pénzsóvár módon mosolyodik el. Egyértelmű, hogy azt akarja, hogy licitálni kezdjünk és minél jobb áron adhassa ki az irodát. Fenébe! Nem tudom, hogy a srác hogy áll anyagilag és hogy mennyire tud majd rám licitálni, és ez még frusztrálóbb, mert így még csak építeni se tudok semmire, mert bármi kisülhet ebből az egészből. Látszik rajtam, hogy kissé ideges vagyok, de a mosolyomat újra visszavarázsolom az arcomra. - Ahogyan már levélben is értekeztünk, én a megbeszélt árat tudom tartani uram, de nem tudom, hogy a versenytársammal mit beszéltek meg. - oldalra pillantok David felé. Vajon ő milyen összegről tud, ő mit egyeztetett le a pasassal? Rémes, hogy nem egyedül vagyok, pedig ez egy rejtett hely, nincs is rá más érdeklődő. Kíváncsian mérem végig srácot és azon töröm a fejemet, hogy vajon hogy-hogy pont ezt a helyet szúrta ki magának, hiszen senki más nem bukkant még rá eddig csak mi... pont mi. Miért nem valami jobb, forgalmasabb helyen keres magának irodát? Ez a hely nekem fontos, tényleg fontos. Nem csak egy hely, talán találok valamit, ami még anya után itt maradt, miért ne? Azért az izgalmas lenne. Kíváncsi vagyok arra, amit nem igazán mesélt el nekem magáról és a múltjáról.
♫ The diary of Jane ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tudom, hogy milyen állapotban fogom találni az épületet. London azért nincsen annyira messze, hogy kicsit is gond lenne, elhárítottam apa felajánlását, mert velem akart jönni. Nem, már felnőtt vagyok, itt az ideje, hogy már én intézzem a dolgaimat. Próbáltam elrejteni azt, hogy mennyire megérint a dolog, hogy valamiben nem csak az eszemet tudom kamatoztatni, hanem a rátermettségemet is. Ezért igyekeztem az előtte lévő napokban nem elkapni mindenféle kórságot, nem stresszelni semmin, amitől kicsit is megbetegethetek. Többet kéne kint lennem, hódolni akár a mugli sportoknak is, csak egyszerűen nincsen rá időm, nap mint nap úgy varázslatok kifejlesztésén agyalok. Annak ellenére, hogy még csak nyolcadikos vagyok, már tapasztalatabb aurorok is kikérik a véleményemet pár nyomozati anyaggal kapcsolatban, én pedig vagyok annyira csapatjátékos, hogy segítsek. Ez a mostani hétvége ellenben az épület szemrevételezéséből áll. Muszáj gyorsan lépnem, mert ha valaki megveszi, akkor fuccs az álmoknak. Csakis abban bízhatok, hogy ha leteszek egy évre való bérleti foglalót, akkor visszavonják az eladási szándékot. Ha összeadom az egy évnyi díjat, akkor vételi ajánlatot tehetnék, de attól félek, az nem olyan sok, hogy pont nekem adják el. A tulajjal kéne beszélnem, vagy valami ügyvéddel, aki az ingatlan kezelésével foglalkozik. Csak egy nevet találtam, J. Amsby. Remélem itt is tartózkodik, hiszen érdeklődésnek is ugyanazt a címet írta oda. Azért küldtem neki egy baglyot, hogy fél három után pár perccel érkezem, visszaválaszolt, hogy próbáljak ne nagyon késni. Mintha én olyan volnék... Végigsétálok az Abszol-úton, kezemben a papírral, amelyen ott a cím, számolom a házszámokat. Egészen hangulatos környék, és sokan járkálnak errefelé. Szerintem lesznek ügyfeleim, legalábbis így bizakodom. Egy lány nyomja le a kilincset előttem, éppen mögötte lépek be, kissé zavart mosollyal az arcomon, és csak magam mögött csukom be az ajtót. - Szintén ide? Apa küldött? Tényleg aranyos tőle, de mondtam neki, hogy majd feladok egy hirdetést az állásra. Tudok magamnak titkárnőt szerezni, sajnálom, hogy idefáradtál. – Csak ez az egy tippem van, mert fiatal, mint én, sőt, azt hiszem az egyik ház és évfolyamtársamról van szó. Sőt, ha jobban megnézem az egyik első sorban ülő aurorszaktársról is van szó. Kicsi a világ. - Edgson ugye? Titkárnő akarsz lenni? – Hallottam ugyan, hogy szintén azt kereste, aki én, de ez még nem jelent semmit, elméletileg hozzám jött. Csak sajnos feleslegesen. Nem akarom én megbántani, hogy elküldöm, tényleg kár ezért így, de most mit csináljak? Nem szeretném, ha apa beleszólna a dolgaimba.
Izgulok, hiszen egyelőre még csak sejtésem van róla, hogy hogyan is néz ki a hely, hogy egyáltalán lesz-e rá elég pénzem, hogy kibéreljem, netán megvegyem... ez utóbbira látok kisebb esélyt. Nem nagy az iroda legalábbis a képek alapján, de pont elég lenne arra, amire én akarom szánni és ha már anya is itt dolgozott réges-régen, akkor még jobb lesz. Remélem, hogy nincs más érdeklődő, mert nem vagyok olyan helyzetben, hogy nagyokat tudjak licitálni, sajnos ahhoz nem elég nagy a keretem. Érthető módon tehát tényleg nagyon izgulok, főleg a környéket látva, ami nem is a legfelkapottabb. Kissé kopott már kívülről is a bolt, az üvegek is maszatosak, de egy kis takarítással és rendbehozással jól nézne ki. Azért nem olyan sötét a környék, mint a Zsebpiszok körben, még ha nem is járnak annyian erre, mint a főutcán, de hathatós reklámmal ez nem is lenne feltétlenül baj, hiszen ez nem egy bolt, ahová besétálnak az emberek az utcáról, inkább majd célzatosan jönnek, ha már elég jó hírem lesz, legalábbis remélem, hogy ez is eljön majd. Még egyelőre a szüleimnek se szóltam egy szót se róla, hogy mit tervezek, mert tudom, hogy úgyis lebeszéltek volna, hogy ne ilyesmire költsem a spórolt pénzemet, de én döntöm el, hogy mire költöm és én erre szeretném, úgyhogy nem tudnak benne megakadályozni úgy sem. Izgatottan kissé remegő ujjakkal nyomom le a kilincset. Fél háromra beszéltem meg a jelenlegi tulajjal, aki el akarja adni, vagy kiadni az üzletet, hogy itt találkozunk. Pedzegetett valamit arról, hogy utánam is van valamilyen fontos ügye, úgyhogy ne késsek, de ezt eleve abszurdnak gondoltam, hiszen én... soha sem szoktam késni. Most is pontban fél háromkor nyomom le a kilincset. Odafigyelek rá, hogy bal lábbal lépjem át a küszöböt, ez nálam fontos hagyomány, főleg egy új helynél, csak aztán nézek körbe, hogy felmérjem a benti állapotokat is. Nem sokkal jobb, mint kint, van mit kipofozni bőven még, de nem baj, már az is szórakoztató lesz, hogy rendbe hozzam és olyan legyen, amilyenre vágyom, ez benne a kihívás. - Jó napot! Mr. Amnsby itt van? - az ajtó nyitva volt, tehát biztosan, csak talán van valamiféle raktár hátul és ha jól tudom akkor van egy emelet is egy kisebb szobával, ami jó lehet akár később arra is, hogy ide költözzek be. Nem is lenne rossz, ha a munkahelyed egy emelettel alattad van, akármikor leugorhatsz fontos dossziékért, nem kell korán kelned, hogy odaérj a munkába. Egyre jobban tetszik, főleg ahogyan lassan kialakul a képzeletemben a hely, hogy milyen is lesz majd, amikor teljesen összeáll... nem is kérdés, mesés!
♫ The diary of Jane ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
