2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Mardekár klubhelyisége a pincében van, a helyiséget egy falba rejtett kőajtó védi. A Mardekár klubhelyisége hosszú, alacsony mennyezetű terem. Durva kőfalait láncon lógó, kerek, zöld lámpák világítják meg. A míves kandallópárkány alatt lobog a tűz, fényében faragott székek és üldögélő mardekárosok körvonalai rajzolódnak ki.
[You must be registered and logged in to see this image.] Sose értette mi a pláne ezekben a varázslényekben, mert sosem úgy viselkednek, ahogy azt az ember - vagy éppen a vérfarkas gondolná. Az meg, hogy Corvus egy kvázi életveszélyes valamit tart közösségi térben, az főleg furcsa, és ha nyílt területen még hagyja is, hogy támadjon, az Tim szerint a fiú ostobaságára vall - nem éppen a ravaszságára, talán még a paranoia határait súrolná. Tim fellépésében meg semmi támadó nincsen, és ráadásul nem is nagyon foglalkozik a farkas morgásával. Azon felül, hogy figyel rá, így amikor az állat odaugrik, az tulajdonképpen nem éri váratlanul, ezért is sikerül kicseleznie azt. Az ösztöneik ugyanis kvázi ugyanolyan jók, sőt, talán Tim reflexei gyorsabbak is, de ez a fajtájából és annak adottságából akad. Így a könyv a kezében van, és lazán visszavicsorog a farkasra, még a szemei is sárgán villannak meg, aztán ledobja magát a szomszéd fotelbe. Immáron teljesen nyugodtan. - Nem tudtam, hogy az okosságod ilyen fokú paranoiával és ostobasággal párosul. Komolyan bevállalnál egy megrovót vagy egy kicsapatást ilyenek miatt? - kérdezi, utalva az előbbi incidensre, ami simán alakulhatott volna veszélyesebben vagy véresebben. Főleg ha nem Tim van itt, hanem valami sima kötekedős, vagy vicceskedő ember, akinek a reflexei lassabbak és a farkas rácsattint. Bedob egy színpadias fejingatást, majd visszaadja a könyvet, és röviden biccent. - Egyébként csinos darab. - és ennyit a dicséretről. Nem kifejezetten ért ezekhez a dolgokhoz, az ő szakterületei inkább a valódi varázslények, nem az efféle megformált, mágikus kreálmányok, gólemek, famulusok és minden ide tartozó entitás. Abba se biztos, hogy ezeknek a dolgoknak van-e lelkük, értelmes tudatok, akaratuk. A bábok meg szerinte a gyengék játékszerei. De Tim már csak ilyen, ettől függetlenül elismeri, mint teljesítményt, vagy sikeres varázslatot. - Úgy beszélsz a hobbiról, mintha az nem lenne több puszta szórakozottságnál. Egyes emberek az életüket is felteszik rájuk. Bár jogos, te eléggé megválogatod, mit veszel a kezedbe. Ezt kihez olvasod épp? Sikerült akasztanod egy felsős egyetemistát, vagy valamelyik professzornak is feltűnt a tehetséged? - tény, hogy kevésszer beszélgetnek, de a srác nem sokkal kisebb nála, és bár van köztük egy erős aranyvérű-varázslény ellentét, Tim néha kifejezetten élvezi Corvus társaságát. És kevés ember van, akivel szívesen cseveg vagy beszélget. És bár esélyesen ez sem lesz valami hosszú lélegzetvételű találka, a fiúnak jelenleg tökéletesen megteszi. Meg rég került ilyenre sor, így egy próbát megér. Legrosszabb esetben a két bőbeszédű csak ül egymás mellett a kandallót nézve.
[You must be registered and logged in to see this image.] Örülök a nyuginak, legalább is ezt mondom magamnak, miközben olvasgatok. Ahogy Tim a közelembe kerül, a farkas azonnal felemeli a fejét, és ahogy a vérfarkas fiú is gondolhatja, a familiáris egészen más, mint egy valódi állat, csak és kizárólag a gazdájának engedelmeskedik, ha a megidézője ilyen beállítottságú. És Corvus Flint, tehát én, eléggé beleesek ebbe a skatulyába. Szóval a farkas felmorrant, szándékozván eltántorítani a fiút, de amikor az még is közelebb jön, nem kap utána, nem áll fel hadakozni, hiszen nem életveszélyes fenyegetés, csak túl kitartó. Először fel sem akarom emelni a fejemet, ignorálnám a srácot, de sajnos azt nem olyan könnyű, ráadásul egy született vérfarkas igen érdekes is lehet, ha éppen mondjuk a varázslények csoportjába sorolom, nem az aranyvérűékbe. Márpedig én inkább abba sorolom, egyetlen vérfarkas család sem lehet a 28 igazi aranyvérű család között. Nem is minden vérfarkas pálcahasználó, nem is mindet hívják meg a Roxfortba, és így tovább. Viszont amikor a srác nem csak a közelembe jön, és látszik, hogy nyúl is felém - nyilván a familiárisomna látszik, hiszen én olvasok -, a farkas azonnal beugrik elém és acsarkodva csattint egyet az állkapcsán, egyáltalán nem akarja engedni, hogy csak úgy elvegye. Persze ez egy gyors mozdulat és egy könyv nem éri meg, hogy a tanáriban magyarázkodjak miért hiányzik egy darab Tim kezéből, szóval… Leengedem a kezem, mivel megüresedett, és hideg tekintettel nézek a srácra. Idegesítő, ha csak úgy kikapnak valamit a kezemből, és ezt ő is pontosan tudja. - Különóra. - válaszolom röviden, látszik rajtam, hogy hiába nem vagyunk kimondottan rosszban, nincsen jó hangulatom, nem örülök annak, hogy mellém került. Leteszem a visszakapott könyvet magam mellé, direkt lappal lefelé, úgy, hogy még a gerince is takarva legyen, hogy minél gyorsabban kiszökjön a fejéből az információ, hogy mit olvastam. - A különbség az, hogy a Hollóhátasok imádják csak úgy halmozni a tudást a világról, én pedig csak azt tanulom, amit kell, és fel is akarok használni a jövőben. Nem kis különbség, nem hobbiból olvasgatom ezt se. - jegyzem meg, aztán halkan felsóhajtok. Nem kéne bunkóznom mindig. Főleg vele nem. Végül is bevallhatnám lassan magamnak, hogy Tim önállósága volt az, ami elég erőt adott, hogy hagyjam a francba a Mardekáros bandázást és ne akarjak csapatban támadni a gyengébbekre. Ugyan sokkal nyíltabb vagy kedvesebb így se lettem, de minden kezdet nehéz...
[You must be registered and logged in to see this image.] Tim pedig kifejezetten az a bajkeverő alkat, aki ha nincs jobb dolga, akkor generál, meg kreál magának valami kis laza helyzetet, ami miatt aztán lehet balhézni, vagy legalább történik valami. Az új év meg persze új löketet is ad neki. Lazán van felöltözve, rövidnadrágban meg kedvenc, szürke pulcsijában csattog le a hálókörletek felől, és amikor beér a klubhelységbe, és meglátja a magányos sarokban a magányos fiút, meg a farkast, akkor sunyi mosoly suhan át az arcán. Arra veszi az irányt, amikor a farkas felemeli a fejét, akkor hosszasan szemeznek, és ahogy vicsorítana, Tim egyszerűen csak visszamorrant. Farkas nem bántja a farkast alapvetően, bár tény, hogy Corvusé egy famulus, pontosabban familiáris, de azért nem fognak egymás torkának esni. Érezhetően a srác az erősebb és jönne ki győztesen, meg támadólag sem igen lép fel. Eddig.. aztán ahogy odaér, egy laza mozdulattal sétál el a fiú előtt, kapja ki a kezéből a könyvet, majd huppan le vele a szomszédos fotelbe, felcsapva a lábait. - Ha nem lennél ilyen ellenséges az egész világgal, megkérdőjelezném, hogy miért nem a Hollóhátba osztott be a Süveg. - olvassa el magában a könyv címét, majd ugyanazzal a laza mozdulattal, amivel (a meglepetés erejét kihasználva) elvette a könyvet a fiútól, most neki nyújtja vissza. - Önszorgalom, vagy különóra? - és nem, nem kérdezi meg, hogy kíváncsi-e a srác a ársaságára, vagy akarja-e, hogy itt legyen. És talán annyira rosszban sincsenek.
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem mondom, hogy az új év jó kedvet hozott az életembe. Nem rég értem vissza a karácsonyi szünetről, otthonról, de úgy érzem, mintha ott folyamatosan teszteknek kellett volna megfelelnem, míg itt érezhetem magam igazán biztonságban. Ami igen érdekes, tekintve, hogy a Roxfort oktat és állít elém teszteket, ha minden igaz. De a szüleim, és a két mágus, akit bújtatnak, és akik foglalkoznak azzal, hogy a kevésbé elfogadott praktikákban is otthon legyek, vagy az igazán hasznos varázslatokat évekkel a társaim előtt elsajátítsam... Ők nem kedves emberek. A szüleim se azok, félreértés ne essék, de ez a kettő... Jó néhány új sebbel tértem vissza, de persze sosem a külsőmön látszik ez, hanem inkább azon, hogy hiába leltem talán barátokra múlt tavasszal-nyáron, most ismét magamban, törökülésben ülök az egyik fotelben. Az ölemben egy könyvvel, ami nincs benne a tanrendünkben és mellettem a farkassal, ami mindenkire, aki megközelítene felemeli a fejét, és ellenségesen néz. Még rá is morran, ha valakinek megfordul a fejében, hogy valami kellene a Flint gyerektől, vagy hogy de aranyos ez a farkas, nem, ő éppen olyan megközelíthetetlen, mint én. Hiába van már itt az iskolában, a Mardekár házban Gilly is, még mindig Bex az egyetlen, akit valóban ideengednék magam mellé és elraknám a könyvet érte. Legalább is így gondolom, de valójában mindig meghazudtolom magam, hiszen a Benedict lánnyal is beszélgettem olyan dolgokról, amikről nem igazán akartam, és McCaine is akármennyire idegesítő volt a kezdetekben... a szívemhez nőtt. Vagy olyasmi. Lehet, hogy mások magányosnak és szánalmasnak hívnának, hogy a saját mágiám teremtményéhez jobban kötődök, mint az emberekhez magam körül, de nekem jelen pillanatban semmi problémám ezzel.
A Mardekár klubhelyisége a pincében van, a helyiséget egy falba rejtett kőajtó védi. A Mardekár klubhelyisége hosszú, alacsony mennyezetű terem. Durva kőfalait láncon lógó, kerek, zöld lámpák világítják meg. A míves kandallópárkány alatt lobog a tűz, fényében faragott székek és üldögélő mardekárosok körvonalai rajzolódnak ki.
