2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem akarom tovább bizonygatni, hogy mit is érzek, de egyértelműen Nathalie tette rám eddig a valaha volt legnagyobb hatást. Bármennyire is összebarátkoztam Melissával, és talán lehetett volna belőle valami, már felnőttként kell kezelnem a kapcsolatot. Mindig lesz kísértés, Nathalie se fogja levetkőzni a szeretetéhségét, a feltűnési vágyát, de ha meg tudom lepni azzal, hogy hiszek benne, akkor megerősödhet köztünk a kapcsolat. A bizalom. És ezáltal akár még hosszútávon is működhetünk együtt az ágytól függetlenül. - Azt hiszem neked kellett szembenézni azzal, hogy itt most már kötöttségektől függetlenül is vannak vágyaid. Reméltem, hogy meg tudjuk beszélni, és visszatalálunk egymáshoz. Nekem valahogy mégiscsak bejön a monogámia. – Ő ugyan egy időben váltogatta rendesen a szeretőit, akikben hitt, nekem ez az élet sosem menne, és még most sem tudok egykönnyen váltani, pedig igenis meginogtam, amikor Melissával egymásba gabalyodtunk, de ha szeret valakit az ember, akkor nemet tud mondani. És Nathalie is megtette, igaz, azt hitte, hogy már így sem kell majd nekem. Viszont ha együtt megyünk el világot látni, akkor együtt érhetünk felnőttekké. - Igen, igazad van, én is mindig utazgatós voltam, jobb lesz nekünk, hogy nem érezzük börtönnek ahol éppen vagyunk. – Bólogatom magamhoz húzva, noha pont hogy nem a fizikai kontaktust kéne előnyben részesíteni, de ezt majd fokozatosan elválasztjuk, és megtanulunk majd beszélgetni is. Egyenlőre az elhatározás a lényeg, és hogy elinduljunk a világnéző túrára. Nem szólok bele, hogy azzal a Hectorral milyen vitájuk volt, végülis én sem értettem mindenben egyet Melissával, viszont még véletlenül sem lenne jó, ha tovább mérgesedne az ellentét kettőnk között, hiszen én azért elismertem, hogy neki hogy Nathalie-nak igenis vannak önző vonásai, most meg elmegyek vele. Jobb, ha ezt levélben írom meg. Nem mintha gyáva lennék, csak diplomatikus. - Én is szeretlek téged! – Viszonzom a csókot, és elindulok vissza a szobámba, hiszen a fél óra az tényleg nem sok, én még el sem kezdtem a bepakolást.
Még mindig meg vagyok lepve, hogy tényleg így döntött, hogy nem elfogadta a lehetőséget, hogy kihátráljon, hanem maradna velem. Ez az a helyzet, amikor valakit el kell engedned ahhoz, hogy tudd visszatér-e? És úgy fest, hogy Ashton a visszatérést választotta önként? Már csak az a kérdés, hogy tényleg igazán szerelemből teszi, vagy a kudarcot nem akarja vállalni, hogy megpróbáltuk, utánam sóhajtozott éveket és most mégis lemondana róla? Reméljük nem, de igaza van, legalább meg kell próbálnunk és ha nem megy... hát nem megy, de akkor legalább azt mondhatjuk, hogy mindent megtettünk, amit meg lehetett. - Szóval számítottál rá, hogy... nem tartok ki ugye? - végül is igaza volt és csak azt a csókot mondtam el, pedig ha Hector nem tartja magát, vagy nem beszél annyit több is lett volna belőle. De addig jártatta a száját és próbált minden áron kioktatni, hogy végül egyszerűen már nem volt kedvem hozzá és most, hogy úgy döntöttem igen megkeresem önmagamat egyedül Ashton még sem ért egyet és én... Megint gyenge vagyok, hogy jobban szeretnék vele lenni, mint egyedül? Még sem megy, hogy nemet mondjak, főleg nem a szemébe, amikor úgy csillog a pillantása és most olyan lelkes és a fenébe is annyira szívdöglesztő! Végül is biztosan lett volna lehetősége azzal a Melissával kavarni, főleg amennyit mesélt róla, az a lány eléggé szabad szellem lehet, de mégis ellenállt neki és most engem választ és ez annyira édes tőle! - Talán... én még magamat sem ismerem teljesen, de azt tudom, hogy olyan sokáig voltam bezárva, nem jó, ha most önként vállalom ebben a kastélyban. - és nem teszem hozzá, hogy vele, mert persze jó dolog együtt lenni, jó dolog hancúrozni vele és ágyban maradni egész nap, de hát egész életemben valahol bent voltam, most világot kell látnom, kipróbálni magamat és új élményeket szerezni, amire eddig nem volt lehetőségem. Ehhez pedig az kell, hogy kimozduljak és ha együtt tehetjük meg, hát miért is ne? - Úgy se csináltam még... mondjuk egy feltáratlan egyiptomi fáraó sírján. - nevetem el magamat, amikor végül elszakadunk egymástól egy csókcsata után. Hát a fenébe is elég nehéz neki nemet mondani és nekem máris pajkos gondolatok járnak az eszemben. Persze ágyban is jó vele, de milyen izgalmakat vihetünk még a kapcsolatunkba, ha nekiindulunk a nagy világnak! - Visszaadom a könyvét és... tudod úgy érzem a szemébe kel mondanom, hogy nincs igaza és mennyire rosszul látja a dolgokat. - bólintok, inkább csak magamnak. Kísértés? Hát most tény, hogy kissé feltüzelt a gondolat, hogy Ashton és én kalandozni indulunk, ami izgalmas lehetőségeteket rejt magában, de Hector lekoptatott már nem is egyszer és egyébként is látszik rajta, hogy megkeseredett alak, bármennyire is ügyesek az ujjai, vagy jól csókol, de akkor is. Ashton lelkes, neki még van csillogás a szemében és nem mellesleg nem oktat ki folyton és igenis jó vele lenni! Úgy is megtalálhatom önmagamat és a saját utamat, hogy közben valakivel vagyok. Hector téved, ha azt hiszi, hogy ehhez egyedül kell lennem és ezt igenis a szemébe akarom mondani. - Maximum fél óra és találkozunk odalent a kapunál rendben? Szeretlek! - még odahajolok, hogy átöleljem a nyakát és csókot nyomjak az ajkaira, már csak azért is, hogy megmaradjon az íze és az érzés még bőven arra a fél órára, aztán szakadok el tőle, hogy megkeressem Hectort és a kezébe nyomjam a könyvet, aztán már csak össze kell pakolnom pár dolgot, mert hát a nagy része már meg van, mivel amúgy is el akartam menni.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nekem is át kellett gondolnom, hogy mit lépjek, és azt éreztem helyesnek, hogy ha már annyit küzdöttünk egymásért, akkor nem kéne elhessegetni annyival, hogy ez csak fizikai vágy volt. Én tényleg szeretem őt, jobbára a külseje vonz, de ha utánam jött, akkor igenis van olyan jelleme, ami miatt érdemes megpróbálnunk meg is ismerni egymást. Én egyértelműen komoly elvek alapján élek, s bár csalódtam, de én sem vagyok szent, hogy végül máshoz is elkezdtem vonzódni, így most inkább azt szeretném felvállalni, hogy együtt vagyunk jók. - Én sem, hogy te hogy gondolod. Itt, ahol túl sok a kísértés, mi gátolt volna meg abban, hogy hasson rád, hogy más is meg akar szerezni magának? – Talán költői a kérdés, végképp nem kell válaszolni rá, de azt hiszem mégiscsak vele volt a legjobb ágyjelenetem, amióta csak élek, és igaz, hogy ő is kipróbált másokat, de mi együtt műküdünk ilyen jól. Ráadásul ugyanabba a házba osztott be a süveg, ugyanaz a kalandos érdeklődési körünk van, én el tudom képzelni, hogy nem csak arról szólhatunk, hogy a másik alsóneműjében turkáljunk. Lehet olykor tartalmasan is kihasználni a szünetet. - Ejha, micsoda nagyratörő tervek! Ezek szerint tényleg félreismertük volna egymást? – Csorgatom máris a nyálamat, hiszen azokban az időkben, amikor Nathalie árulása után aszkéta életet éltem, akkor sem adtam fel a szenvedélyes életmódomat, hogy kincseket vadásszak le. Azt hiszem, hogy holmi szarka lehettem a karma szerint az előző életben, hogy a fényes ékszerekre bukok. Mondjuk a legnagyobb kincsem most már egyértelműen a szöszi, akivel végre elkezdhetjük a közös életünket. Kissé most is elkap a vágy, hogy a csókot kicsomagoljuk némi pajkos szexjátékká, de csak végigsimítok a derekán, miközben puszilgatjuk egymás száját, arcát. Az intimitást nekünk máshogyan kell elmélyíteni, nem pedig mindig bele a közepébe. - Nem azért, mert félnék a kísértéstől, hiszen én már legutóbb is megmondtam neki, hogy hozzád ragaszkodom. Csak feleslegesnek látom ezt személyesen még egyszer túlragozni. Ha te mennél, akkor megvárlak, én egy rövid levelet írok neki, aztán átmegyek a saját körletembe pakolászni. – Indulok el vele kifelé, akkor a pakolás előtt még pergament is vadásznom valahonnan, de nem fogom túl bő lére ereszteni a magyarázkodást.
Látszik jól rajtam, hogy tényleg nem erre számítottam. Megérti, amit tettem, sőt még csak nem is használja ki a lehetőséget és lép le Melissával, vagy hozzá, vagy mindegy is. Nem is tudom, hogy melyik is lep meg jobban, hogy inkább megpróbálná, vagy hogy nem mérges, amiért megcsókoltam Hectort. Az viszont még inkább elképeszt, hogy akár az iskolát is itt hagyná értem, velem, hogy elvágja a kísértést az életéből, miközben úgy tűnt, hogy nagyon is jól el van azzal a másik lánnyal és most még sem olyan fontos, vagy én tényleg fontosabb vagyok? - Ez az, amiben már nem voltam biztos, hogy... még mindig így érzel-e egyáltalán. - sóhajtok csak egy aprót, hiszen tényleg azt hittem már nem vagyok annyira fontos neki, csak valami megszokás miatt beadta a derekát, de ennyi. Ezek szerint viszont mégis számítok még mindig és szeret is, csak épp valahogy meg kell próbálnunk, tanulnunk összecsiszolódni? - Még mindig alig hiszem el, hogy ezt mondod. Elmehetnénk együtt kutatni... segítenél tanulni is, mert eddig nem sokáig jutottam a tanulmányaimmal, de miért ne lehetne gyakorlatban? - hát persze, nem kell ahhoz a padban ülni, hogy ereklyevadászok legyünk és tényleg felvillanyoznak a szavai. Könnyebb volt Hectort csókolni, vagy őt támadni le, miközben úgy gondoltam Ashtonnak már nem számítok sem én, sem ami köztünk volt és Hectornak igaza volt úgy gondoltam, hogy csak valami régi emlékhez ragaszkodom olyannyira, de most úgy tűnik, hogy tévedett. Ő is tévedhet! - Élvezném a szabad életet és kutathatnánk... valami olyasmi után, amit még nem találtak meg. Annyi könyvet olvastam Ashton a birtokon. Mesékről, kalandokról, legendákról... megkereshetnénk az Excaliburt, vagy a Szent Grált! Felfedezhetnénk új sírokat Egyiptimban, amiket még senki se talált meg, ha... ha vannak ilyenek még. - azért egy leheletnyit elbizonytalanodom a végére, mert talán butának néz majd és kiderül, hogy amiket én fel akarok kutatni azt már rég megtette más, csak én a négy fal közé zárva nem tudtam róla, de a lelkesedésem meg van és ez a fő. Viszonozom a bizsergető csókot. Akármit is mond Hector igenis számít, hogy egészen a lábujjam végéig belebizsergek még ennyibe is. Azért ez nem semmiség. - Máris indulunk? - feláll, ahogyan én is és hát akkor nincs mit tenni, tényleg eldöntöttük, mégis amikor a szobámba érünk egy pillanatra megtorpanok, amikor pakolászni kezdek. Elő a bőrönd és a nem túl sok cuccom, mert hát azt se tudtam meddig maradok, de a kezembe kerül a könyv, amit Hector hagyott ott és még mindig nem adtam vissza neki. Ezért fordulok Ashton felé és lépek közelebb hozzá. A könyvet leteszem az ágyra és csak a kezeit fogom meg, úgy pillantok fel rá. - Mégis illene elköszönnünk nem gondolod? Neked... Melissától, nekem pedig vissza kellene adnom ezt a könyvet, aztán bepakolunk és indulunk. - mosolyogva simítom az arcát a két kezem közé, hogy ezúttal én pipiskedjek fel és csókoljam meg. Nem tehetek róla, de arra eszmélek, hogy a két kezem már a nyaka köré fonódik és úgy kell rávenni magamat, hogy elszakadjak tőle. Kissé szaporábban veszem a levegőt, mint kéne, aztán csak beharapom az alsó ajkamat. - Tényleg nem illene csak úgy szó nélkül lelépnünk. - akaraterő... csak van bennem az is valahol igaz? Nagy küzdelem árán veszem rá magamat, hogy hátrébb lépjek végre és felkapjam a könyvet. Csak visszaadom Hectornak, vagy ha nem találom meg, akkor egy bagolyra bízom és jövök is vissza.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Igen, Nathalie jól gondolja, sok időt töltöttünk Melissával, aki akkor is ott volt velem, amikor nagyon magam alatt voltam. De nem róhatok meg semmit a szöszinek, hogy bizonytalan volt, még akkor sem, ha Melissa egészen logikusan megmagyarázta, hogy a szerelmem miért ilyen felelőtlen. Mi is azok voltunk ennyi erővel, hiszen nem tudtuk helyén kezelni, hogy a párom visszatért. Lehet, hogy a vonzalmat nem lehet csak úgy elvágni, viszont lehet az embernek annyi akarata, hogy nem csókol meg mást. Nathalie is megtette, de a korábbiakkal ellentétben most nem tudok haragudni rá. Már teljesen más a helyzet, mint korábban, hiszen most már ehhez a szituhoz kell alkalmazkodnunk. - Logikus lehetne, csak éppen szeretlek téged, és nem a lehetőségek a fontosak, hanem a döntések, az érzések. – Rázom meg a fejemet. Most igenis itt van, és ha meg is csókolt mást, mégsem őt választotta, hanem el akar menni, ami azt jelenti, hogy igenis komolyodott, ahogyan én is képes vagyok máshogy látni az egész képet. Nekem mindig is voltak elveim, sokszor viszont makacsul ragaszkodtam hozzájuk. – Ereklyevadász vagyok, ott kutatok, ahol akarok. Barátaim pedig nincsenek, tudatosan kerültem mindenkit. Melissa az, akit hátrahagyom, de meg kell értenie, az ember a szerelme után megy. Meg tudunk változni, mindketten, együtt. – Bólintok, mert hiszek benne, hogy összecsiszolódhatunk, ha tudunk nappal is időt együtt tölteni, nem csak éjszaka. Meg kell ismernünk egymást, mert Nathalie nem csak a báró lánya, akiért érdemes meghalni. Nem győzelmi trófea, még ha számtalan pasi is volt az életében, mégiscsak utánam jött, holott neki is lettek volna lehetőségei. Éppen ebben rejlik a választásunk. - Így van! Nem tudom, hogy mit mondott neked az a férfi, de már nem is számít. Mi úgy döntünk, ahogy. Ha neked is van hozzá kedved. A világlátás mit jelent? Nézzünk ki valami konkrét célt, például segítsünk bajbajutottakon, vagy most csak élveznéd a szabad életet? – Ahogyan közelebb húzódik, csak egy apró, bizsergető csókot nyomok a szájára, hogy ne kapjon el minket a gépszíj, hiszen akkor az életben nem indulunk el. Most átkarolom, és visszaindulunk a klubhelységbe pakolni. Elsőre menjünk az ő szobájába, előlem aztán nem kell szégyelnie a fehérneműit, már ismerem az egész ruhatárát.
Meglepnek a szavai. A szilveszter után és hogy még ruhát választani is vele ment és hát igen sok időt töltött azzal a lánnyal, holt biztos voltam benne, hogy majd kap a lehetőségen és bólint, hogy menjek el, hiszen csak felforgattam az életét azzal, hogy idejöttem. Először kiborítottam, aztán féltékenykedtem, miközben mégis én csókoltam meg mást és nem pedig ő, mert ahogyan most mondja ő nemet mondott, pedig ezek szerint az a kis cafka... Nem gondolhatok ilyet, hiszen én nem csak egyetlen csókig mentem Hectorral, sőt ha ő nem mond ellent, akkor ki tudja mi lett volna belőle, vagy ha nem jártatja annyit a száját és nem döntök végül én magam úgy, hogy hagyom a dolgot. Erre most Ashton mégis megpróbálná együtt? Láthatóan elkerekedik a szemem, igen... megdöbbent, hiszen már nem először bántottam meg, bár most úgy fest ezt a mostanit nem veszi úgy. - Komolyan? Én azt hittem... kapsz a lehetőségen és szaladsz Melissához. - bököm ki végül őszintén, főleg hogy még azt is kimondja, hogy annak ellenére, hogy mást csókoltam meg, vagy hogy nem úgy vagyunk el, mint ő azzal a Melissával mégis azt mondja, hogy szeret és igen, tényleg nagyon meglep ezzel. Ezek szerint mégis fontos vagyok neki? Akkor nem hiába jöttem, csak össze kellene szednem magamat? - De hát neked itt van az iskola és a barátaid, nekem itt nincs senki... csak te. Tényleg velem jönnél? Szerinte működhet? Látod én... én nem vagyok jó ebben. Féltékeny vagyok arra a Melissára, miközben mérgemben megcsókoltam Hectort, csak mert nem velem foglalkoztál. Szerinted meg tudok változni? - csak sóhajtok egyet, hiszen nem akarom megbántani. Miatta jöttem ide és csak nem változtak meg az érzéseim, hiszen más nem gyakorolt rám olyan hatást, mint ő. Nem más után jöttem, hanem utána, pedig igen voltak mások is, akiket próbáltam rávenni, hogy segítsenek és most össze vagyok zavarodva, hogy a mellett, hogy megint ő érezhetné magát megbántva, mégis kiállna mellettem... mellettünk és akár itt hagyna mindent értem. - Szeretnék világot látni és... megtalálni önmagamat, de tényleg szeretlek, hiszen azért jöttem ide. Ez csak nem valami félreértés bennem, akármit is mondott Hector... - lázasan gondolkodom, hiszen fogalmam sincs, hogy mi legyen. Elhatároztam, hogy ennyi, hagyom, hogy élje az életét, elengedem, de nem akar menni... ilyenkor mi van? - Akkor menjünk! Menjünk el együtt világot látni, mindenkitől távol, aki csak zavarhat és próbáljuk megismerni egymást úgy, hogy nem zavar sem átok, sem mások véleménye. - közelebb húzódom hozzá és végre mosoly kúszik az arcomra. A fenébe is annyira helyes és én igenis oda vagyok érte, akkor pedig nem kellene csak úgy annyiban hagynom az egészet és feladni. Ha nem működik akkor vége, de ha meg se próbáljuk... Hectornak nincs igaza, nem adhatom fel csak úgy harc nélkül, ha már miatta jöttem ide és ha már hajlandó volt nekem megbocsátani annak ellenére, hogy önző dög voltam és még mindig az vagyok, de szeretnék jobb lenni... komolyan, kérdés, hogy menne-e.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nagy levegőt veszek, mert tényleg idegesíthetne, féltékennyé tehetne a gondolat, hogy valaki mást csókolt meg. Ez benne volt a levegőben, hiszen én nem sokat adtam neki a társaságomon túl, és ráadásul most én is másfelé kacsintgattam, egy olyan lány felé, akivel nem volt zűrös a múltunk. Ám most, hogy Nathalie itt van előttem, igenis rá kell ébrednem, hogy nem véletlenül akartam őt megmenteni. És nem véletlenül éreztem magamat olyan pocsékul, miután másnak a karjában láttam. Csak hát könnyebb feladni. - Én.. ezt nem szeretném. Talán valóban a külső vonzalom miatt figyeltünk fel egymásra, de változunk, ezért is merülhetett fel, hogy most már kötöttségek nélkül gondolkozunk. Viszont.. én nemet mondtam Melissának, mert te kellesz nekem, még mindig. Megértem, ha úgy érzed, hogy nem szólunk másról, csak.. arról. Mert így van. Ám mi lenne, ha megismernénk egymást? Ha beszélgetnénk? – Engem igenis érdekel, hogy milyen élete volt a birtokon, hogy mire vágyott, hogy ha kiszabadul. Ezt pedig csak úgy tudhatom meg, hogy ha komolyra fordítjuk a dolgokat, nem csak akkor örömködünk, ha letépjük egymásról a ruhát. Én sok lánynak fordítottam már hátat, és kész vagyok Melissának is, mert Nathalie egy, és utánozhatatlan. – Szeretlek, nem csak vágyom rád. Ha el akarsz menni, akkor szívesen veled megyek, ha világot látnál. Lehet, hogy közben eleve megutálsz, de.. ha nem, és működik köztünk minden, akkor igazán boldogok lehetnénk. Mit szólsz hozzá? – Nem akarom elcsábítani, és most tegyük félre az elveket, hogy csak azért erőltetem, mert nem szeretem a kudarcot. Valójában tényleg fontos nekem, mindig is az volt. De csak úgy bizonyíthatjuk, ha ebben a nehéz helyzetben is kitartunk egymás mellett. Mindkettőnk számára mindig is lesz kísértés, de ha ezt felvállaljuk, és inkább egymásba kapaszkodunk, akkor úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, hogy az a Hector mit mondott neki.. Mindig fognak rá mások is hatást gyakorolni. Talán én voltam annyira beleesve, hogy csak arra gondoltam, hogy szeressük egymást az ágyban kimutatva, hogy ez mennyire lángoló. De ha valaki más is felnyitja most a szemünket, akkor hallgathatunk az okosabbakra.
Érzem én már rajta jó ideje a feszültséget. Azért erre meg van a megfelelő radarom, így aztán nem csoda, ha végül belőlem is kibukik és nem húzom tovább a dolgot. Talán magamtól nem jöttem volna rá, talán ha Hector nem világít rá, hogy kezdenem kellene valamit az életemmel, valami saját döntést hozni, akkor lehet hogy még jó ideig elvagyok így és csak féltékenykedem, hogy miért van annyit Melissával, netán kikezdek bosszúból valaki mással és ugyanúgy megbántom, ahogyan legutóbb tettem, bár akkor azt hittem nem jön vissza. Most viszont úgy fest annyira nem érinti rosszul az a csók, a többi pedig valahogy még így sem csúszik ki a számon, pedig elmondhatnám, hogy ha rajtam múlik, ha Hector nem állít le és beszél a fejemmel higgadtan, akkor jó eséllyel akkor se csak csók lett volna, meg aztán a barlangban sem. - Tényleg? - azért elkerekedik a szemem, amikor azt mondja, hogy megért, hiszen ez azért merőben szokatlan és új helyzet. Legutóbb, amikor visszatért és aztán faképnél hagyott... hát ott csúnya dolgok hangzottak el és nagyon ki volt akadva, de épp ez az, hogy most még csak nem is érdekli a dolog és ez azért valahol bánt is, még ha pont e miatt is döntöttem így, de bár lehet hogy idővel tudok majd változni, most még nem lettem hirtelen más és pocsék érzés, hogy tényleg igazam van... nem jelentek neki annyit, mint gondoltam. - Ezt én nem... igazán akarom tudni Ashton. - húzom el azért végül mégis csak a számat, ha már így kimondja, még ha próbál úgy is tenni, mintha nem arról lenne szó, hogy Melissa jobban érdekli, netán őt máshogy kedveli, szereti is? Az egom azért még hirtelen nem csökkent, csak próbálom visszafogni és nem azzal törődni hányan néznek meg a folyosón, de azért az önértékelésemnek nem tesz jót, hogy tényleg igazam van és egy olyan kis szürke egérke simán lemos a porondról és idővel úgyis vége lett volna, ha nem is én kezdeményezem. Úgy még valószínűleg rosszabbul is érint a dolog. Így legalább én mondom ki a végszót, de attól még nem jó érzés, hogy ő ezek után jó eséllyel szaladhat Melissa karjaiba, nekem pedig csak az önmegvalósítás marad, amit azt se tudom hogyan kezdjek el. - Lehet, hogy elmegyek. - bököm ki végül, bár még mindig nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, de vajon nem fog-e halálosan zavarni, ha Ashton nem lesz az enyém, hanem helyette másé lesz? Talán, ha nem lenne ez a másik lány könnyebb lenne, de látni őket napi szinten és arra gondolni akárhogy is, de valaki legyőzött, aki még csak az én szememmel nézve nem is jobb nálam... Pedig maradhatnék tanulni is, de fogalmam sincs, hogy azzal érek-e valamit. - Meg kell találnom önmagamat valahogy... Hector szerint legalábbis ezt kellene tennem, saját célokat találni, új életet kezdeni, ha már élhetek. - bár ő se mondta, hogy ezt itt tegyem, vagy máshol, de végül is neki úgyis mindegy nem? És most már Ashtonnak is, akkor meg nem marasztal itt senki és semmi, de sose voltam még egyedül sem és fogalmam sincs, hogy az milyen, hogy menne-e egyáltalán.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azt egyértelműen észreveszem, hogy nem olyan kihívó, és különös módon ez megnyugtat. De vajon miért? Pont azt kedveltem benne, hogy szó szerint azt tehetek vele, amit csak akarok, de az utóbbi napok történései elgondolkoztattak, Melissa nem azért akart a lelkemre beszélni, hogy megszerezzen magának, vagy ha mégis, akkor vagyok neki annyira fontos, hogy harcoljon értem. Ráadásul nem úgy, mint a folyosókon sertepertélő csitrik, hanem érdemi kapcsolatot építünk, és semmi valótlant nem mondott a szösziről. Inkább olyanokat, amiket eddig nehéz volt elismerni. Visszacsókolok, a szokásos őrjítő bizsergés most is ott van, hogy máris vinném magammal a hálóba, de.. ha csak erről szól, ahogy Melissa is mondta, akkor én is bűnös vagyok, egy felületes alak. Pont azt teszem, amit mások velem, csak a fantáziáimnak élek. Nem is szólalok meg elsőre, csak bólintok, lévén látom, hogy baj van, jó eséllyel hasonló dolgokon gondolkozik, mint én. Hát eljutottunk ide, így hogy nincs bezárva, minden megváltozott, akár akartuk, akár nem. - Én harcolni akartam érted, értünk. Nem akartam, hogy úgy érezd, a saját múltbéli bűnös vágyaid alapján ítéllek meg, de.. azt hiszem igazad van. Nagyon jó veled, csak nem szólunk semmiről. Ha azt hittem, hogy féltékeny leszek, most mégsem vagyok az, mert tudod megértelek. – Próbálok én is belekezdeni, amolyan hidegrázós az egész, mert most nem is akarok azokra az ingerlő idomokra nézni, mert tudom, hogy ha folytatnánk, akkor csak a szex maradna, és végül azt is megunnánk. Nem lenne jó csak a szépre emlékezni? – Melissa... igen. Ő ott volt mellettem barátként, és megismertük egymást, elvárások nélkül. Sok bennünk a közös, még akkor is, ha éppen rossz napunk van, mindig ott vagyunk egymásnak, de nem akarom, hogy ebből az jőjjön ki, hogy ő a fontosabb. – És itt meg is akadok, mert van értelme így folytatni? Hiszen Nathalie nagyon is tetszik nekem, megpróbálhatnánk összecsiszolódni, ha már megpróbáltam megmenteni. De mivel gyorsan feladtam, amikor mással vigasztalódott, mi van, ha már akkor sem vettem komolyan? Azt akartam, hogy megismerjük egymást, de ha soha nincsen közös témánk, és mindig a gyors kielégülés hajt minket, akkor.. Mi van, ha a valódi szerelem az, amit Melissa iránt érzek, aki akkor is beszélget velem, ha éppen nincs mit mondanom?
Napok óta gondolkodom és érlelődik bennem a dolog. Annyi biztos, hogy ez nincs így rendben és muszáj lesz valamilyen úton-módon rendezni az életemet, csak még azt nem döntöttem el, hogy mi legyen a menete. Hagyjam annyiban az itteni életemet és kezdjek újat máshol, hiszen eleve csak Ashton miatt jöttem? Vagy maradjak és tanuljak, hátha azzal elérhetek valamit és akkor már tényleg tudok új és önálló életet kezdeni és lesz mire alapoznom? Nehéz a döntés és ezúttal ezt most egyedül kell meghoznom, ezért majdnem el is megyek Ashton mellett, amikor belépek a klubhelyiségbe és a szobám felé indulok. Olyannyira el vagyok gondolkodva, hogy hirtelen még azt se szúrom ki, hogy azért most is kapok egy-egy megbámulást, pedig az ilyesmire eddig még rá is játszottam. Persze a ruhatáramat nem cseréltem le, de az egyértelmű, hogy nem viselkedem annyira kihívóan. Az utolsó pillanatban veszem észre Ashtont, amikor már majdnem ellépek mellette. A fenébe... csak ne lenne ennyire szívdöglesztő... Lehet, hogy könnyebb lenne levelet írni neki, mint szóban beszélni meg ezt az egészet, mert így hogy látom sokkal nehezebb... - Szia! - huppanok végül le mellé, úgy téve, mintha nem is mentem volna el majdnem mellette, de talán érzékelheti, hogy mintha még a távolságot is tartanám egy egész kicsit. Nem történik üdvözlő csók sem elsőre, csak néhány pillanat fázis késés után hajolok oda, hogy a szájára tapasszam az enyémet. - Fenébe... - morgom mintegy csak magamnak, amikor pár pillanat múlva elszakadok tőle, mert így is hosszabbra nyúlik a dolog, mint ahogyan terveztem. Elhúzom a számat és az ölembe ejtem a kezeimet, hogy úgy próbáljam meg összeszedni a gondolataimat, amit most láthatóan nem a legkönnyebben teszek. És mi lenne, ha előtte felmennénk a szobájába, csak mondjuk egy búcsú... Nem, annak semmi értelme nem lenne. Hiába túlságosan jó vele a szex, ha minden más nem működik. Olyan valaki kellene, akivel a szex is jó, viszont más is, vagy csak tényleg meg kellene tanulnom egy időre elszakadni mindentől és mindenkitől. - Na jó, én... nem tudom, hogyan kezdjem, de azt hiszem ennek így semmi értelme. Én... megcsókoltam valakit, vagyis ő engem, de én is akartam, aztán volt még egy eset és... Ashton, én tényleg oda vagyok érted és miattad jöttem vissza, de közben meg úgy érzem nem passzolunk csak az ágyban, de nem beszélgetsz velem. Nem úgy, mint... mint azzal a Melissával. - és talán ,ha picit is ismer akkor láthatja, hogy most nem arról van szó, hogy ez valami féltékenységi jelenet lenne. Tényleg nem beszélget velem, nem olyan jelleggel, nem úgy lelki mélységekben, csak a szex megy nekünk és a felületes beszélgetés és az nem olyan, mint amikor mondjuk Hectorral beszélek, még ha vele sokszor egymásnak is feszülünk, mintha folyton vitáznánk, de mégis több értelme van, mint a felületes beszélgetéseknek az időjárásról Ashtonnal. Beharapom önkéntelenül is az ajkamat, amikor az övére pillantok. A francba, hogy túlságosan nagy hatással van rám, pedig én szoktam másokra, de most muszáj ettől függetlenítenem magamat valahogy. Ashton... ő Ashton és nekem nem szabad túl gyakran találkoznom vele, ha meg akarok tanulni valami másféle életet élni, mint eddig és kiteljesedni saját magam.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ezzel az egésszel az a baj, hogy bármikor fekszem is le Nathalie-val, ha közben Melissára gondolok, akivel talán meg tudtuk beszélni, hogy csak barátok maradunk. Így kellett lennie, hiába féltékenykedett a szőkeség, bár joggal, hiszen az egzotikus kiscsajjal szinte az egész éjszakát végigbeszélgettem, táncoltam, és azóta sem tudom őt kiverni a fejemből. Biztos, hogy minden más pasi őrültnek gondolna, hogy itt van nekem egy igazi nehézbombázó, aki még véla is, és engem akar, én pedig már nehezen tudok benne bizni, és egy olyanra gondolok, aki hozzám még lelkileg is sokkal közelebb áll. De hogy oldhatnám mindezt fel? Ne találkozzak Melissával? Nathalie-nak viszont nem tilthatom meg, hogy ismerkedjen, lévén egész életében be volt zárva. Nem, én nem lehetek ilyen zsarnok, és el is toltam magamtól Melissát, mert az elveimnek élek, de pont ezért nem tisztességes dolog, hogy ilyen barátságot tartok fent a szerelmem mellett. Talán ha előlről kezdem Nathalie-val, végleg magam mögött hagyva a múltat, akkor biztosan rendbe jön minden. Csak éppen az elmúlt másfél napban nagyon elfoglalt volt, mert mindig volt valami dolga, de azért nem merül fel bennem, hogy kerül. Nekem is volt bepótolnivalóm, így ha véletlenül nem töltünk együtt egy éjszakát, hát kibírom. Most viszont már jó lenne ismét látni őt, ha már ennyit küzdöttünk azért, hogy minden rendben legyen. Elvileg most lesz vége az óráinak, így a klubhelységben ücsörögve várom őt be, hogy nekikezdjünk az új életünknek. Közben azért jó lenne elhessetni lelki szemeim elől Melissa alakját, mert csak úgy működhet, hogy a szerelmemmel legyek.
