2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Nathalie Elle Wood Születési hely és dátum: 1982. február 14. Lacock, Wiltshire, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: Páva Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (Ereklyevadász) Képesség: Vélaszármazék Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Jósmágia - kiemelkedő Kihez tartozol: Ashton P. Blake keresettje
Jellem: A jellemem egészen érdekesen forrt ki, vagy alakult, de mint mindennek ennek is meg van a jó oka. Enyhén szólva is elkényeztettek, bár ez érthető, ha egyszer a szüleid hibájából egész életedben be vagy zárva egy birtokra, nem tanulsz meg alkalmazkodni, nem szocializálódsz rendesen és az egyre erősebb kérések, követelések mind teljesítésre kerülnek csak szimplán a kompenzálás okán, mert hát a szüleim mindent próbáltak megtenni értem, ha már ebbe a pocsék helyzetbe kerültem miattuk és ennek meg is lett az eredménye, a jellemem kellemetlen irányba való eltorzulása. Nem vagyok rossz ember, inkább csak megszoktam, hogy minden értem van, hogy mindig megkapom, amit akarok és hogy nem létezik olyasmi, hogy nem. Jó kérdés, hogy ezt egy iskolában hogyan fogom majd kezelni, de ez még a jövő zenéje. Egyébként sem a tanulás miatt vagyok itt. A magántanáraimtól épp eleget tanultam. Egyetlen személy vezérelt csak és ő itt van, tehát nekem is ki kell bírnom egy ideig. Tehát, mint említettem nem vagyok rossz ember, csak kissé torzult az érték ítéletem. Nem igazán ismerem a pénz értékét, ahogyan a kapcsolatokét sem és nem igazán tudom hogy ha valamit tesznek érted azt illik viszonozni, hiszen megszoktam, hogy kiszolgálnak. Valahol megrekedtem egy tizenéves tomboló tini szintjén, pedig lassan kezdek közeledni a felnőtt lét felé. Talán a szüleim is ezért örültek a döntésemnek, hogy ide jövök. Talán remélték, hogy még nem rontottak el véglegesen... Én ezt nem tudom, csak azt, hogy Ashton itt van és, hogy ő viszont kell nekem és olyan nincs, hogy ne kapjam meg azt, ami kell, vagy hát jelen esetben azt, aki.
Kinézet, megjelenés: Szőke haj, nagy kék szemek, bájos pofi, amire még rátesz egy lapáttal a nagymamám véla léte is. Nem panaszkodhatom, tény és való, hogy nem volt nehéz dolgom odahaza, ha valaki megtetszett, épp e miatt bizonyára itt sem lesz majd. A hajam kissé hullámos és szeretem is rendben tartani, ahogyan a külsőmre is mindig nagyon ügyelek. Szeretem a különleges ruhákat, úgyhogy itt kimondottan nehéz lesz egyformává válni a többiekkel. Maradnak a kiegészítők és persze amikor épp nincs óra, akkor kicsíphetem magamat. Kifejezetten kedvelem a kihívő öltözetet, a mélyen dekoltált ruhákat, a rövid szoknyát. Szeretem, ha látom, hogy jól nézek ki és azt is, ha valakinek megakad rajtam a tekintete. Szeretem sminkelni, hiszen ez is még szebbé tesz, pedig egyébként sem panaszkodhatom. Kimondottan sok ruhám és kiegészítőm van és szerencsére igen jó alakkal áldott meg a sors. Nem vagyok kifejezetten nádszál kisasszony, legalábbis nem zavaró mértékben. Nincs rajtam érdemi felesleg, viszont van hátsóm és a dekoltázsom is igen figyelemreméltó, a csípő hívogató méreteiről már nem is beszélve. Tudom, hogy mit kell felvennem ahhoz, hogy az adottságaimat csak még jobban kihangsúlyozzam és azt is, hogyan kell úgy felhívni magamra a figyelmet, hogy miközben igazából én hálózok be valakit, azt higgye, hogy valójában ő tette. De hát volt időm ezt elsajátítani, miután túl sok mozgásterem nem volt odahaza.
Előtörténet: A gyerekkorom viszonylag átlagosan indult, hogy aztán cseppet sem átlagosan folytatódjon. A szüleimmel vidéken éltünk, ők élnek még most is és gyakorlatilag én is, csak ugye a Roxfort... no de nem ez a lényeg. Tehát vidék, egy kis falu melletti nagy birtokon, igazi kis hercegnőként tengettem a napjaimat, amivel végül is nem lett volna baj, ha nem jön közbe egy még nagyobb gond, egy átok. Egy olyan átok, amivel senki sem tudott mit kezdeni, vagy a szüleim féltek, hogy csak még rosszabb lesz minden, magam sem tudom. A lényeg tehát, hogy az életem jól alakult egészen tizenkét éves koromig, amikor a faluban élő boszorkány, a muglik között az egyedüli varázshasználó úgy nem döntött, hogy a szüleimtől kér segítséget. Nem volt a legjobb ötlet, mert hát ők nem segítenek csak úgy akárkinek. Elküldték, még hozzá elég csúnya módon, legalábbis amennyi nekem rémlik belőle, a boszorkány pedig talán végső kétségbeesésében, talán pusztán rosszindulatból átkot szórt rám. Az egész marhaság, hiszen én semmiről sem tehettem, de ő úgy gondolta mivel én kapok mindent, történetesen az egy szem lánya kedvenc tavát lezárták a szüleim, mert én ott akartam játszani... Hát szóval én kaptam az átkot, ami arról szólt, hogy nem hagyhatom el a birtokot soha, mert ha megteszem gyorsított ütemben öregedni kezdek és hát... meghalok. Ennek következtében valamivel idősebbnek nézek ki, mint a korom, de ne szaladjunk előre. A szüleim kétségbe estek, próbálkoztak ők is, hívtak varázslókat, boszorkányokat, de az átkot senki sem tudta megtörni. Annyi kiderült, hogy abban az esetben, ha egy férfi szerelemből az életét adja értem, azaz a szívét áldozza, akkor megtörik az átok. Gondolom a boszorkány úgy vélte engem senki se tudna szeretni, ha már így elkényeztettek. Tény és való nem vagyok könnyű eset, de talán azzal a ténnyel nem számolt, hogy véla vér csörgedezik az ereimben, így aztán annyira még sem volt nehéz dolgom... legalábbis egy ideig, amíg az illető a közelemben volt. Persze időbe telt, évekbe, mire ez kiderült. Addig is magántanulóként fejlesztettem a mágiámat, ha már a Roxfortba nem mehettem vissza és éltem az életemet egyedül. Amikor pedig egy-egy vendég, vagy véletlen idegen keveredett hozzánk azért mégis csak próbálkoztam. Segített az is, hogy idősebbnek tűnök a koromnál, aminek egyszerű az oka. Fiatalabb koromban még nem igazán hittem el ezt az egészet, mármint az átkot. Egyszer tettem csak ki a lábamat a birtokról, csupán pár másodpercre, de mindez idő alatt majdnem két évet öregedtem. Viszont vehetjük úgy, hogy így hamarabb is... próbálkozhattam. Lássuk be, hogy azért a legtöbb fiatal férfit jobban megérinti egy nőiesedő külső, mint egy 13 éves gyerek, nem igaz? Persze az elején még csak a plátói kapcsolatokat alakítottam ki, szerelmes andalgás a kis tavam partján, néhány lopott csók, ami később már többé vált, ahogy idősebb lettem és persze egyre inkább kezdtem iszonyatosan unatkozni. A gond csak ott kezdődött, hogy a fiatalembereknek el kellett menni a boszorkányhoz és önként ajánlani fel az életüket, csak hát amikor már távol voltak tőlem, amikor már a hatásom és a véla báj nem hatott, sajnos egytől-egyig helyettem az életet választották és elmenekültek. Voltak olyanok, akiket megsirattam, nem csak magam miatt, akiket tényleg kedveltem, akiknek oda is adtam magamat és az sem volt elég, akiknek még a történetemet is elmeséltem és még sem esett meg rajtam a szívük. Aztán jött Ashton. Azt hiszem ő volt az első, aki igazán sokáig maradt nálunk, akit nem akartam elengedni, akit nem akartam a boszorkányhoz küldeni, aki megdobogtatta a szívemet. A kedvessége, a jósága és persze az igen ügyes ágyakrobatikája... De persze mégis csak el akartam tűnni a birtokról, mégis meg akartam szabadulni az átoktól, így bár a szívemet neki adtam, de tovább próbálkoztam, amikor visszament a Roxfortba, hogy kiszabaduljak. Hogy együtt lehessünk. Úgy gondoltam megérti majd, hogy nem mehetek el a birtokról, de őt sem akarnám beáldozni. Ő volt az első, aki vissza is tért hozzám és akinek fogalma sem volt róla, hogy ez idő alatt is voltak az életemben mások. Voltak olyanok, akiket próbáltam rávenni, hogy adják az életüket értem, hiszen mi mást tehettem volna? Nem volt választásom és én mindent akartam. Őt is és a szabad életet is. Vajon a helyemben bárki másképp cselekedett volna? Persze Ashton nem értette meg, amikor korábban tért vissza, amikor meglátott az éppen aktuális "jelentkezővel" és egyszerűen csak elrohant, faképnél hagyott, és én meg sem tudtam magyarázni neki, hiszen nem mehettem utána, nem kereshettem meg őt. Persze azóta sok idő telt el és a sok idő megváltoztatja az érzéseket is. Sírtam érte, utána, aztán dühös lettem, hogy meg sem hallgatott, hogy nem is voltam annyira fontos neki. Írtam levelet is, talán kettőt, de nem érkezett válasz. Persze azt nem tudhattam, hogy nem csak én, de a kézírásom se jutott ki a birtokról, egyszerűen elhamvadt mire a Roxfortba ért, vagy a tinta elmaszatolódott, de én azt hittem írtam és ő nem felelt. Végül sikerült, mindössze egy hete csupán. Azt hiszem a szomorúságom, az űr, amit Ashton hagyott maga után, vagy csak végre találtam valakit, aki elég botor volt, magam sem tudom, de a legutóbb vendég, Mike megtette. Nem csak addig érdekeltem, amíg velem volt, nem csak addig, amíg vele voltam minden porcikámmal, amíg neki adtam minden érzésemet, bánatomat és szenvedélyemet. Megesett rajtam a szíve, megszeretett, vagy a véla báj elég erős volt? Nem tudom, nem is számít, de megtette, odaadta a szívét, feláldozta magát, hogy megtörje az átkot és végre szabad lehessek. Hihetetlen érzés volt átlépni a birtok határát újra, levelet írni a Roxfortba és felvételt nyerni és persze... már nincs más dolgom. Elkezdődik a tanév, én pedig megkeresem Ashtont. Egyelőre még fogalmam sincs, hogy mit fogok neki mondani, azt sem tudom mit fogok érezni, amikor meglátom majd. Akarom őt, birtokolni, hiszen az enyém volt, de még mindig dühös vagyok rá, amiért elhagyott és amiért esélyt sem adott, hogy megmagyarázzam. Az érzések csak úgy kavarognak bennem, de ki kell találnom mit akarok addigra, amikor megint előttem áll majd, vagy én előtte. Tudnom kell, hogy vajon tényleg szeretett-e, vagy nála erősebb volt a véla báj. Tudnom kell, hogy miért nem adott még csak esélyt sem.
Aztaaa! Látszik, hogy mennyire szabad kezet engedtem a karialkotásnál, mert más irányba vitted el a sztorit, mégis oly érzékletesen, hogy az én karim háttere nem csorbult cseppet sem. Egy szóval: tökéletes! Azt mindig tudtam, hogy szépen írsz, de ez a kari tényleg te vagy, legalábbis a történetvezetést illeti, árnyalt, konfliktusokkal dilemmákkal teli, cseppet sem kétdimenziós személyiség. A PB választás még jobb is, mint az eredeti elgondolásom, szóval bele se köthetek. A hosszra se lehet panaszom, olyan részletekbe is engedtél betekintést, ami alól sokan csak legyintenek, nem térnek ki, így még inkább lehet látni, hogy Nathalie mit is lép a látszólag jelentéktelenebb ügyekben, ami tovább csiszolja a róla alkotott képemet. Na jó, nem ömlengek tovább, mert még kikiáltom a kedvenc karakteremnek, ami egyébként teljesen jogos is lehetne, köszönöm Ashton kari nevében is, hogy megalkottad őt nekem, mert így aztán bőven megindulhat a szarkavarás, nem lehetnek majd nyugodt perceim, és ez a jóóó Úgyhogy tudod a dolgodat, indulhat a közös kaland, írj kezdőt
Látszik, hogy mennyire szabad kezet engedtem a karialkotásnál, mert más irányba vitted el a sztorit, mégis oly érzékletesen, hogy az én karim háttere nem csorbult cseppet sem. 
Egy szóval: tökéletes! 
Azt mindig tudtam, hogy szépen írsz, de ez a kari tényleg te vagy, legalábbis a történetvezetést illeti, árnyalt, konfliktusokkal dilemmákkal teli, cseppet sem kétdimenziós személyiség. A PB választás még jobb is, mint az eredeti elgondolásom, szóval bele se köthetek. A hosszra se lehet panaszom, olyan részletekbe is engedtél betekintést, ami alól sokan csak legyintenek, nem térnek ki, így még inkább lehet látni, hogy Nathalie mit is lép a látszólag jelentéktelenebb ügyekben, ami tovább csiszolja a róla alkotott képemet. 
Na jó, nem ömlengek tovább, mert még kikiáltom a kedvenc karakteremnek, ami egyébként teljesen jogos is lehetne, köszönöm Ashton kari nevében is, hogy megalkottad őt nekem, mert így aztán bőven megindulhat a szarkavarás, nem lehetnek majd nyugodt perceim, és ez a jóóó 
Úgyhogy tudod a dolgodat, indulhat a közös kaland, írj kezdőt 
