2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Jack O'Malley Születési hely és dátum: Los Angeles, California, USA, 1976.10.25. Csoport: Griffendél Patrónus: Grizzly Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. szimbolisztikus Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: Emily Ellwood
Jellem: Minden macsóságom ellenére igenis jófiú vagyok, akit hazavinnél egy családi ebédnél bemutatni apunak, és anyunak. Ezt több dolog is jelentősen rontja. Az egyik az, hogy tekintetemről lerí, hogy nagyon zaklatott életem volt, a másik, hogy nem akarok olyan jó lenni, mint amilyen vagyok, szokásommá vált úgy tekinteni az életre, hogy azoknak éri meg igazán, akik vérbeli mocskok. Mélyen belül segítőkész, jó fej, vicces srác vagyok, akinek az a keresztje, hogy másokat mentsen meg, álljon be olyanok helyett, akik nem képesek megvédeni magukat, de jelen körülmények között szarok az egészre, úgy vélem, nem hiányoznék a világnak, ha nem lennék. A szokásos lelkiállapotom jelenleg a búskomor önsajnálat. Senkit nem engedek magamhoz közel, inkább arrogáns, és bunkó vagyok, minthogy bárki is törődni akarjon velem, vagy sajnáljon. Valamiért mégis a rendes lányok vannak velem úgy, hogy bárcsak mellettük térnék ismét jó útra.
Kinézet, megjelenés: Züllött, sötét alak, ez az ami leginkább eszedbe jut, ha rám pillantasz. Ám a szakadt külső mögött igazi jópasi bújik meg, alig tudsz szabadulni a pillantásomtól, borostám pedig inkább jól áll, mintsem ápolatlanná tesz. Sötét hajam, és igéző kék szemeim vannak, ez alapján akár modelnek is elmehettem volna, ha máshogyan alakulnak a dolgom. Aki felső nélkül lát, annak könnyen elállhat a szava, feltéve, ha nőnemű az illető. Nem igazán sportolok, valahogy adottság, hogy ennyire jól bírom a strapát, ám jelenleg az állandó útonlétnek köszönhetően még izmosabb, fürgébb vagyok, mint valava. A ruházatomat illetően a farmer és a bőrdzseki, ami leginkább megfelel, mert kényelmes viselet, és Anglia kisvárosaiban a ködös levegőben tökéletes, hogy megfelelő legyen a konfortérzetem.
Előtörténet: Akár ideálisnak is mondhatnám a kis családunkat, hiszen tipikus amerikai családmodell, apa, anya, és két gyerek, akik közül az idősebb voltam én. A kezdeti családi idil gyorsan szertefoszlott, a szüleink nem igazán értették meg egymást, egy gyors válást követően apám lelépett Ethannal, az öcsémmel még alig négy éves koromban, még azelőtt, hogy igazán megismerhettük volna egymást. Ketten maradtunk anyával, akinek mondhatom igazi támasza lettem, csak sajna mindig apám külseje nézett rá vissza általam, ezért sopánkodott is rengeteget, hogyan képes szeretni engem, ezzel az ördögien jó külsővel. Talán a szoros kötődésünknek köszönhető, hogy nekem kellett lennem a férfinak a családban, de egy olyan valakinek, aki figyel a másik érzelmeire. Egy álmos kisvárosban, Oak Trees-ben ragadtunk az anyámmal, onnan jártam be az amerikai varázslóiskolába, ahol persze sikerült beleesnem a közösség legnagyobb bombázójába. Nora tipikus, nagyszájú szőkeség volt, aki imádta irányítani aki csak útjába került, és imádtuk egymást. Sajnos igen későn jöttem rá, hogy nem én vagyok számára az egyetlen, titokban drogozott, orgiákra járt, nagyon vadul élte az életét. Amikor megtudtam, akkor más nem volt visszaút. Hiába próbáltam belőle kirángatni, egyre mélyebbre merült a bűn bugyraiba. Ráadásul hiába erősködtem, neki megfelelt ez az élet. Vagyis nem felelt meg, de mindenkinek tetszeni akart, tudta, hogy már rossz, de azt is, hogy már nem tudna tükörbe nézni. Köyörögtem neki, hogy szökjünk el, éljünk egymással, hagyjunk hátra mindent, amíg még lehet. Nem értette meg. Amikor utoljára láttam, akkor azt mondta zokogva, hogy szeret, és bocsássak meg neki. Majd elrohant az erdőbe. Másnap hajnalban találták meg a közeli folyóban, szétvert fejjel, megerőszakolva. Persze engem vádoltak, az apja egyenesen hajtóvadászatot indított ellenem. Ekkor már sejtettem, hogy miért. Norát kiskora óta molesztálta az apja, a lány pedig nem is emlékezett erre, próbálta elnyomni a tudatában, ám összeomlott, ezért próbált megfelelni annak a rossz énnek, amit magáról hitt. Nem láttam értelmét magyarázkodni, maradni. Felpattantam a motoromra, és eljöttem, még anyámnak sem szóltam. Lelkileg hihetetlenül megrázott a dolog, nehéz másra gondolnom, mint az együtt töltött évekre. Hosszú ideig azon a listán voltam, mint a halálfalók, de végül egy angliai ismerősöm, a család barátja az ottani egyetemi mágusiskola igazgatóját kérte, hogy nézzen utána az ügyemnek. Legiliemenciával sikerült bizonyítani, hogy nem én voltam a valódi gyilkos. Beiratkoztam ugyan az egyetemére, ám alig megyek be, inkább városról városra járok, motelekben alszom, és élem fel kevéske félretett pénzemet. Anyámmal egyszer beszéltem, küldött még némi tartalékot, ám olyan kevés már mindez, hogy előfordul, hogy az erdőben húzom meg magam, és alkalmi munkákat vállalok. A varázserőmet ritkán használom, valahogy Norára emlékeztet..
