2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Christopher Brian Graves Születési hely és dátum: Los Angeles, 1982. február 12. Csoport: Griffendél Patrónus: Gepárd Évfolyam (szak): 8. évfolyam, Bestiamester Képesség: (Látó) Mágikus adottság: Most érkezett a Roxfortba. Familiáris: (Vándorsólyom) Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Legendás Lények ismerete - Kiemelkedő Kihez tartozol: Graves-család
Jellem: Sosem volt problémám azzal, hogy ismerkedjek, beszélgessek az emberekkel, szót emeljek akármilyen témában, nincsen bennem túl sok félsz vagy szégyenlősség. Jobbára kiegyensúlyozott családban nőttem fel, a szüleimmel szuper a kapcsolatom, az ikerhúgommal is elég jóban vagyok, hiszen eléggé nyitott és barátságos srác vagyok. Persze, vannak vitáink, főleg azon, hogy néha kibukik rajtam a védelmező ösztön és nem jönnek be a barátnői, a pasi haverjai meg főleg. Talán bizonyos fokig kalandkedvelőnek is lehet mondani, nem véletlenül akarom belevetni magam a szökött varázslények begyűjtésébe, ahogy kijártam a Bestiamester szakot a Roxfortban, de azért ha a világot kéne megmentenem, nem vetném túl nagy örömmel a feladatba magam.
Kinézet, megjelenés: Los Angeleshez képest eléggé világos a bőröm, bár valószínűleg az Egyesült Királyságban még jobban le fog majd kopni a színem a sok ködben és esőben. Világos szőke, félhosszú hajam van, kedvemtől függ, hogy belövöm és hátrafésülöm, vagy csak hagyom a fenébe, hogy kicsit felkunkorodva üljön a fejemen. Nem vagyok az a divatmániás srác a tökéletesen összeállított szettekkel, inkább megállok a farmer-póló szinten. Viszonylag magas vagyok, bár azt hiszem, hogy a srácoknál ez inkább az átlag az 1,83-mal. Szálkás testalkatom van, nem az a gyúrós-izmos, de azért van bennem erő, kell is ahhoz, hogy a bestiákkal foglalkozhassak.
Előtörténet: Szerető családba érkeztem, illetve jobban mondva érkeztünk az ikerhúgommal, Amy-vel. A szüleink mindent megtettek, hogy harmónikus, boldog gyerekkorunk legyen, gondtalanul, ahogy annak lennie kell. Ugyan a családunk kicsi volt, hiszen csak a szüleinket ismertük, ne ez így volt jó. Apám minden kérdést a nagyszüleinkről elutasított, még anyu szüleit se ismertük meg. Azt mondták hogy volt valamilyen összezördülésük, a család másik fele New Yorkban maradt, ők pedig még születésünk előtt költöztek ide, Los Angelesbe, hogy új életet kezdjenek. Én elfogadtam ezt, nem kerestem soha a családunk másik felét, így is tökéletesen teljes volt az életünk. Mind a ketten varázslók voltak, így egy kicsit sem volt meglepő, mikor megjöttek a levelek az Ilvermorny-ból. Mindig is előbb járt a kezem, minthogy átgondoltam volna, hogy mit is csinálok, így nem lepett meg, hogy annak ellenére, hogy nem váltam egy izmos, gyúrós sráccá, még is csak a Wampusba kerültem, a harcosok közé. Kalandos, vidám évek voltak, szereztem néhány havert, kergettem el néhány udvarlót Amy-körül, ameddig elég idős nem lettem ahhoz, hogy abbahagyjam a húgom életébe beleszólogatást. Nem volt a legjobb döntés, mert ahogy levettem róla a kezemet, azonnal közel került egy igazi bajkeverő csajhoz, és mire kettőt pislogtam betonba volt öntve, hogy mától ők a legjobb barátnők. Sose bírtam a lányt, ha volt pasija, ha nem, ahogy a közelembe ért és senki sem figyelt mindig olyan érzésem volt, hogy kikezd velem, márpedig az ilyenek nagyon nem jönnek be. Megtűrtem, mert a húgom azt akarta, de jobb lett volna, ha inkább meg sem ismerik egymást. Az iskolában sose voltam a legfeltűnőbb egyének között, persze kedveltek, mert jófej voltam meg haverkodós, de igazából elvoltam a saját kis világomban néhány baráttal, meg persze ahogy egyre jobban ráéreztem hogyan kell bánni a varázslényekkel, elkezdtem velük foglalkozni. Igazából jobban lekötött az, hogy megpróbáljam az állatokat idomítatni, minthogy tényleg gondokodjak róluk, de persze a tanár nem hagyta, hogy csak az idomításra koncentráljak, így mindent megtanultam, amit kellett. Átlagos srác voltam, egy átlagos élettel. Legalább is én szentül hiszem, hogy átlagos srác vagyok. Egyetlen tragédia, ami megzavarta az életünket, éppen az volt, hogy Amy barátnője, akit én egyáltalán nem kedveltem, gyilkosság áldozata lett. Állítólag a barátja ölte meg, az, aki Amy-hez is nagyon közel állt, Jack, bár pontos információkat nem tudok, hogy mi történt, de azt igen, hogy a húgom teljesen összeomlott a barátnője halálától. Hetekig tartott, míg összeszedte magát, és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy túllépett az eseten, főleg, mert a gyilkosnak nyoma veszett. Mondanom sem kell, hogy a védelmező ösztönöm azóta olyan mértékben élesedett, hogy legszívesebben egy percre se hagynám egydül, hiszen ki tudja, hogy az az őrült mikor kerül elő. Ezért is örültem, amikor a szüleink felvetették, hogy a Roxfortban egyetemi kézések indultak és nagyon jót tenne nekünk a levegőváltozás. Láttam rajtuk, hogy a szívük szakad meg, hogy ilyen távolra megyünk tanulni, de engem a Bestiamester szak hívogatott, Amy-nek pedig tényleg szüksége lehet arra, hogy új életet kezdjen. És minden itt kezdődik el.
Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Christopher Graves 2018-02-15, 17:13
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Üdv Herczi! Ja várj ez nem az a story! Bár még élő kerülhet Tündérkeresztanyu is. Meg még ki tudja Miféle rokoooon Kellően békés tökéletes és normálisnak mondható az élete, még a tragédiát tekintve is. Egyszerű srác életszagú háttérrel:D Azt ki kell emelnem, hogy azért a végét olvasva kicsit magamba szálltam, majd megláttam a gifet, és amint az agyam feldolgozta a látottakat, elveszett az ET végének a komoly hangulata és nem tudtam nem vigyorogni! Csúnya dolog, de ez van. De egyébként nagyon jó lett! Nem is tartalak fel! Sicc játszani!