2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Lassú víz partot mos. Igazából gőzöm se volt, hogy mi legyen a jutalom, még gyakorlatilag most se tudom, szóval remélhetőleg mire befejezem ezt a posztot addigra kialakul. xD
1. Kaptok +18 IC-t egy választott karakternek adható (ennyi mesélői hszt írtam a mese során). 2. Dobhattok egy soron kívülit a mese karival bármire +10 %-kal. 3. Bűvös fonal: Varázstárgy. Naponta egyszer használható. A nevével ellentétben ez egy gyűrű. Utat mutat arra a helyre, vagy ahhoz a személyhez, akire gondolunk, amikor aktiváljuk. A célra gondolás után el kell forgatni a gyűrűbe foglalt fehér kristályt, amire egy halványan vibráló fonal jelenik meg a levegőben, amit csak a gyűrű tulajdonosa lát.
Serat jelenleg biztos kézzel tartom, ő is érezheti, hogy ha teljesen elhagyná is az ereje sem csuklanánk össze és maradnánk le. Ahogy megfeszül és fújtat próbálom csitítani - Semmi baj, találunk más megoldást, hogy elő kerítsük.- bár sosem voltam olyasvalaki aki bosszú miatt menne utána bárki ilyen veszedelmes erővel bíró entitásnak, sokkal inkább az dobog bennem, hogy jó lenne az előtt elkapnunk, mielőtt újra akarna kezdeni bármit, vagy másban is kárt tenne, meg persze a válaszok sem ártanának… Sajnálatos, hogy a Mortimer párral kapcsolatban túlságosan elemi a rettegésem, hogy ilyesmit meglépjek, valahogy az él bennem, hogy képtelen lennék cselekvőképes maradni, épp olyan tehetetlen lennék mint gyerekként.. És ez mindentől vissza tart, hiába emészt a bűntudat, hogy közben tudom, életeket tesznek tönkre ők is… A felszínen csak azért nem csinálok hasonlóképpen mint Sera, mert tudom, hogy Erica-nak valószínűleg sürgősen szüksége lesz valami erősítőre, hogy az ispotályig legalább ne legyen extrán rosszul, vagy ne kapjanak az izmai sokkot, úgyhogy első sorban vele foglalkozom, bár ezen sokat dob, hogy Sera jelez is, hogy ő most elvan még. Gyorsan elő túrok a gyógyítós táskámból egy felcsavart bőr tartót, amiben hosszúkás vékony üvegcsék sorakoznak különböző tartósított levelekkel. Kiszedek egy vízszerű folyadékot, amivel leöblítem-megmosom villámgyorsan a kezeimet még. Egy egy adag levelet a tenyerembe szórok, össze sodrom őket. És nem, nem köpök bele, a vérem hiába halottélesztő meg életerő hordozó, a nyálam nem hiszem hogy tud ilyet… - Támaszd meg a fejét, meg a nyakát kérlek. - szólok Adriennek és ha eleget tett a kérésemnek, Erica állát gyengéden megfogva elnyitom a száját és a nyelve alá illesztem a levélmasszát. - Ez segíteni fog, hogy tudjunk vele hoppanálni ilyen állapotban is, csak próbáld a fejét stabilan tartani végig… - mondom még és gyorsan össze szedem a cuccaimat, Sera már törökülésben, mellé lépve azért a egy pillanatra én is konstatálom, hogy a ház mennyire eltűnt a színről. Egy másfél decis kis fiolát nyújtok oda neki. Az üveg sötétített, és furcsán hideg, a fiolán védővarázslat csillog, de csak a frissen tartást szolgálja. - Ha esetleg szükséged lenne valami… szíverősítőre, a vendégem vagy. - ebben benne van az, hogy vér van az üvegben és az is, hogy tőlem származik. Bár azt megköszönöm, ha inkább elteszi későbbre és nem itt az elátkozott kunyhó mellett hajtja fel. - Ne maradj sokáig itt, nem tudjuk milyen messzire ment. A druida bénítás is csak átmeneti. - köszönök még el lényegében Seratol jelenleg, hogy utána Adriennel együtt a Szent Mungóhoz menjünk. Természetesen segítek tartani Erica-t ha esetleg úgy ítélem meg, hogy szükséges.
A Mungóban Erica-t átadjuk a medimágusoknak én néhány mondatban össze foglalom, hogy nagyjából mik a “tünetek” és hogy szerintem mi segíthetne jelenleg de aztán rájuk bízom. Az itteni dolgozók nagy része ismer, az öregektől sokat tanultam, még úgy is, hogy annyira nem voltam állandó jelleggel röghöz kötött Mungós medimágus, sokkal többet voltam terepen és most is jelenleg önkénteskedek Roxmortsban… De azért a kapcsolatok azok kapcsolatok. Rögtön neki is látnak, hogy az újbóli ébredése Erica-nak már ne legyen olyan orbitálisan borzalmas.
Megírom röviden Chrisnek, hogy a Mungóban vagyok egy barát esete miatt, de velem minden rendben, majd érkezem. Adriennel maradok, ameddig Erica fel nem ébred, valószínűleg addigra Sera is befut. Az egyeztetés-kupaktanács után pedig, ahogy Sera is, én is szorgalmazom, hogy Erica az igazat mondja el majd amikor kérdezik. Azt a gondolatot mindenképpen megosztom a többiekkel is, hogy az amilyen helyzetbe Erica került a nő befolyása miatt, voltaképp a boszorkány potenciálját mutatja. Veszélyes és ha bármit tenni akarunk, akkor óvatosnak kell lennünk, főleg, ha csak úgy ki tudja szedni a lelküket az emberek testéből... Bár az aurorok még mindig leterheltek, de Sera végig csinálta a gyorstalpalót, talán sikerülhet megkapnia felhatalmazást, hogy ne csak tétlenül várjunk.
Adrien-nel tartom én is a kapcsolatot természetesen. Furcsa is lenne, ha egy ilyen után csak elsétálnánk a folyosón egymás mellett. Ha Erica is vevő ilyesmire és már lesz olyan állapotban, szívesen látom őket bármikor a birtokon is. Adrien egy, a megkerült unokatestvérek közül, így neki amúgy is szabad bejárása van.
///Köszönöm én is a mesét, szuper volt, örülök, hogy Erica vissza tért!! *A háttérben dudorászva hordja össze a máglyának valót* - Csak készül az esti boszorkányégetés… khmizé… kerti parti..
Már nyitnám a számat, hogy szóljak Adriennek, hogy felfelé nem mehetünk, de Cody megkímél attól, hogy pazaroljam az erőmet. Így is erősen érezheti, ahogy szükségem van a támaszára, pedig igazán igyekszem meglovagolni az adrenalin utolsó löketeit azt mantrázva magamban, hogy már csak ki kell jutnunk és aztán összeeshetek. Valószűnőleg nem csak az merített ki, ahogy Erica szó szerint kiszakadt belőlem, hanem ez az egész kaland is, hiszen nem spóroltam a mágikus képességeimmel, majdnem mindent bevetettem ami az eszköztáramban van. Közepesen botladozva haladok és a tekintetem cikázik a helyszín és a kiút között és amikor egyértelműen esélytelennek látom, hogy bármiért is megállhassunk szinte dühösen kezdek el fújtatni, Cody érezheti ahogy megfeszülök a karjában. A kimászásnál még utolsó lökettel megpróbálok légmágiával segíteni mindenkinek könnyebben felemelkedni én pedig akrobata mozdulatokkal futok vagy mászok fel a falon - ha tudok, persze ha itt már esélyem sincs itt is elfogadom a fiúk segítségét -, hogy fent szinte négykézláb kúszva húzódjak el a lejárattól. Mintha attól tartanék, hogy az is elkezd majd omladozni és még a felszínen se vagyunk biztonságban, de a rengés az épületre koncentrálódik ami szó szerint eltűnik és még a helyén a növényzet is elkezd éledezni. Büszkeséget sutba vágva szó szerint fel se kelek a földről és kinyúlva nézem végig a folyamatot, hogy aztán még egyszer frusztráltan, kimerülten megengedjek magamnak egy nyögést. Ha bármelyikük is aggódna, hogy miért fekszem a földön azonnal intek, hogy semmi baj és hogy csak Ericával törődjenek és nem is tűnik úgy, mintha nagyon el szeretnék menni Gyengélkedőre vagy Ispotályba, vagy akár Cody és Lio Roxsmortsi kunyhójába. Amikor elmúlik a lihegés csak felülök törökülésbe és nézem a ház helyét, ami egyre jobban beleolvad a környezetébe. - Menjetek, szüksége van gyógyítókra. Én csak... kimerültem, de semmi több. - mondok csak ennyit, a mellkasom még kicsit szabálytalanul emelkedik és süllyed. Csak néhány percet maradok hátra, mert ahogy kimegy belőlem az utolsó adag adrenalin is elönt a hányingert keltő érzés, hogy milyen mocskos és rendezetlen vagyok és ez felállásra késztet.
Habár lehet az lenne a felelős döntés, nem rohanok beszámolni senkinek, az első utam szó szerint a fürdőbe vezet, hogy a kádban kiáztassam magam és csak a vakszerencse ment meg attól, hogy ne aludjak el a kádban olyan erővel áraszt el a kimerültség. Utána viszont ameddig még frissek az emlékeim a Merengőbe helyezem őket, főleg a nő szobájáról és a nő arcáról egy-kettőt. Amint megszabadulok tőle az elmém még jobban elcsitul és épphogy elérek az ágyig, azonnal álomba merülök.
Ébredés után felkeresem én is Ericát a Szent Mungóban és a többieket is, hogy "egyeztessünk" történetet, hiszen a lány bevallotta, hogy mi vezetett a halálához. Én mindenképpen arra bátorítom, hogy az ég világon minden hibájával nézzen szembe és a teljes igazsággal álljunk a világ elé, de ha ellentart akkor meg tudom-e hosszútávon tartani a titkait? Ez még kiderül... de legalább itt van, tényleg visszatért, és esélye van mindent újrakezdeni és ezúttal jobban dönteni.
// Köszönöm szépen, nekem is nagyon tetszett a mese, az a rohadt boszorkány és a nyomok eltűntetése grrr, előbb-utóbb megtaláljuk és megtudjuk a miérteket is! //
- Oh.. - Felelem Codynak, hogy ez azt is jelentse, hogy másfelé kell kimennünk. Egyedül a a járat lehet megoldás, felfelé a kútban. Ahogyan lejöttünk, valahogy fel is jutni, ha mást nem varázslattal, a familiárisok segítségével. Fújtatok egy nagyot, ahogyan cserélgetjük a párokat, most Cody veszi át Seraphine támogatását, én pedig már Ericát viszem. Nem is várható ilyen szörnyűségek után, hogy ne legyen sokkos állapotban. Az, hogy nem is emlékszik rám, teljesen természetes, talán sosem fog arra a szellemlétre úgy valóban visszagondolni. Ha meg akarjuk ismerni egymást, majdnem előről kell kezdenünk, aztán legfeljebb majd a medimágusok rácáfolnak erre. Az is elképzelhető, hogy így nem fogunk összejönni, de most csak az a fontos, hogy felépüljön, boldog legyen. Első körben az ispotályba kell vinnünk őt és Seraphine-t is, aki szintén nincsen jó állapotban. Végül sikerül kijutni, ahol nyilván szólni kell a házvezetőknek, de ezt valahogy Seraphine-re bízom, ő az idősebb, talán átláthatja, hogy mennyire jó ezt napvilágra hozni. Azonban valahogy meg kell magyarázni, hogy Erica előkerült. Mindenesetre a testvéreivel felveszem a kapcsolatot, legalább olyan szinten írok nekik, hogy a Szent Mungó Ispotályban találják, és él, lábadozik. Az elérhetőségemet, hogy hol találnak, melyik házba járok, meghagyom, ez nem névtelen bejelentés, aztán majd meglátjuk, hogy akarnak-e faggatózni. Természetesen hálálkodom rengeteget Codynak és Serának, akit szintén látogatok, ameddig igényli, sosem fogom elfelejteni, hogy így mennyit segítettek nekem, nekünk. Még most sem tudjuk, hogy mi is történt valójában, ki is volt az a nő, mi értelme volt három részre szakítani Ericát. S azt hiszem, lehet jobb is így, mert miután semmi nyom nem maradt, kár lenne majd szegény lányt kérdezgetni, esélyesen így is a nyomát fogja viselni, hogy minek tették ki őt. Talán majd ha kicsit bennem is letisztult a dolog, visszamegyek a ház helyéhez, esetleg a kút maradványaihoz, hátha találok még valamit. Vagy a könyvtár tiltott részlegén is lehetnek olyan könyvek, amik az ilyesmiről szólnak.
//Köszönöm szépen a mesét, nagyon tetszett, a banya látszólag nem halt meg, biztosan lesz még valami folytatás //
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Erica elfogadja Adrien segítségét, de egyelőre tényleg nagyon kótyagosnak tűnik. Nem mered haragosan Serára, ellenben nem néz úgy Adrienre sem, mint aki ismerné. Leginkább zavart szegény, ijedt és alig áll a lábán. Sera sincs a legjobb bőrben, viszont amikor kiérnek a járatba a remegés megszűnik és itt már nincs szükség védelemre se. Azt viszont hallják, hogy mögöttük igen nagy a robaj, tehát jó eséllyel az épület tényleg végleg összeomlik. Serának nincs sem ereje, sem alkalma bizonyítékont gyűjteni, az is mázli, hogy épp kijutnak végül. Bár nem könnyen és gyorsan, hiszen a két lány nincs a legjobban, de feljutnak végül a felszínre, ahol jól sejti Cody a házból már semmit sem látnak, sőt valószínűleg olyan védelmi varázslat lehetett a helyen, ami még a létezését is eltűnteti, mert a szemük láttára a normálisnál sokkal-sokkal gyorsabban kezd el a ház maradék romjai helyén nőni a fű, itt-ott pedig bokrok, fák sarjadnak. Néhány perc, ha végig nézik és a terület úgy néz ki, mint az erdő összes több része, mintha soha az életben nem lett volna itt semmiféle épület. A kút lejárata ugyan megmarad, de valószínűleg sejthető, hogy már nem vezetne sehová, ha újra lemennének rajta. Erica nagyjából eddig bírja, összecsuklik a lába, hiába támaszkodik Adrienre és egyszerűen elájul. Azt viszont Cody egyértelműen megállapíthatja, hogy életben van, jól van, csak épp iszonyat kimerült, az izmainak pedig jócskán kell majd idő, amíg újra megerősödnek.
//Ennyit gondoltam, köszönöm szépen a részvételt az Erica mentőakcióban! Kiagyalok valami jutalmat is jövő hétig, még zárót persze írhattok. //
Osztom Adrien reményét, de valahogy én ebben a feszült pillanatban nem tudok hangot adni ennek, csak egy biccentéssel nyugtázom az egyetérzésemet. A két üveggolyó miután a lány testére lesznek helyezve, felrepednek, beleolvadva pedig Ericaba a lélekdarabjai is eltűnnek, ezzel egyidejűleg Sera is rosszul lesz, de Adrien már ott is van mellette, így én Erica-ra figyelek és van egy pillanat amikor minden életjele gyengülni látszik, ugrásra kész vagyok, hogy közbe avatkozzak. De amikor felszakad az első lélegzetvétele az ébredéssel nem kicsit könnyebbülök meg, annak ellenére is, hogy közben minden omlik össze körülöttünk. Adrien végül Ericat veszi kézbe én pedig Serahoz lépek oda, hogy segítsek neki, az unokaöcsém kérésére a mókusomat elküldöm a kérdéses irányba és a lélekállat kapcsolatra váltva lesek fel, hogy mi is a helyzet, de a kisállat esélyesen nagyon hamar vissza fog iszkolni hozzám és én is megrázom a fejemet. - Esélytelen! Minden lángokban odafent.. - szóval marad a kút-járat és nem is húzom tovább egy pillanatig sem az időt, ha kell Sera mosómedvéjét is össze kanalazom és a kezébe adom. Sietve a járatba húzom magunkat menet közben megpróbálok egy bűbájt ami megszilárdíthatja a járat falait, talán addig ellent tartva az össze omlásnak ameddig kijutunk. Valahogy az az érzésem, hogy nem fog egyetlen ép része sem maradni a helynek. A boszorkány távozásával a ház el fog temetődni akkor is, ha nem lenne törvényszerű. Bennem is bennem van, az ami Seraban, hogy nem szabadna futni hagynunk. Most a legfontosabb mégis az, hogy mi kijussunk és Erica stabil legyen.
//Glutinat terram simul - a Sparsio terram ellentéte - A föld instabil rétegeit tapasztja össze és szilárdítja meg Második fokozat: egy méterestől kb. öt méteres átmérőjű, viszonylag kör alakú területen.
Enyhén szólva is meg vagyok hökkenve, hogy Seraphine is tartalmazott egy lélekdarabot. Azt eddig is tudtam, hogy Erica lelkével kapcsolatban áll, lehet, hogy valami hordozóként is, de ez akkor is durva. Így aztán megilletődve hallgatom, hogy ismét Cody haláláról, majd visszatéréséről esik szó. Nekem a túlvilághoz csak annyi közöm van, hogy nagyon vágytam rá, hogy a családommal legyek, amit nem sikerült elérni, de ezzel már meg is békéltem. - Remélem minden rendben lesz.. - Nyögöm ki, muszáj erőt vennem magamon, mert ha Erica magához tér, jó lenne, ha nem elesettnek látna. A feltört koporsó mellett ácsorgunk, a két lélekdarab lányka el is tűnik, Erica pedig lényegében magába szippantja a golyókból kiáramló ködöt, Seraphine pedig durván megroggyan, automatikusan kapom el, levéve a kezemet a szerelmemről. Nem tudok kétfelé szakadni, de nem az a cél, hogy a barátaimat csak eszközként használjam, s nem gond ha belehalnak. Nagyon is számít, hogy ha az életüket tették fel erre a vállalkozásra, akkor azt együtt vigyük sikerre. Olykor bizony felpillantok a lassan ránk omló plafonra, amit már csak Cody jégvarázsa tart épen, de azt hiszem nem sok időnk van. Seraphine vállát átfogva próbálom tartani, hogy ne neki kelljen magát, s csak akkor engedem el, ha már szól, hogy egy fokkal jobban van. Ahogyan átszáll a füst Ericába, most felé fordulok, a kezét keresem, látszik, hogy még nagyon bágyadt. Nincs idő romantikázni, de mondatra talán igen. - Jól vagy? Megismersz? - Bármit is válaszoljon, a pillantását figyelem, nehogy megijedjen, sikítozzon, mert azzal nem megyünk semmire. Ha engedi, akkor átkarolom, a combja alá nyúlok, mert első körben nem fog tudni járni. Nem vagyok egy erőember, hátha a sebezhetetlenség segít valamennyit. - Menjünk, de gyorsan, Seraphine, hagyd, húzzuk el a csíkot. - Kérem most a másik hollóhátast. Nem tudom, hogy mit keres, de semmi sem éri meg, hogy itt most ránk omoljon az egész épület. - Cody, nézd meg a fenti kijáratot, nyílik-e! - Kérem meg a hugrás medimágust, mert Ericával az ölemben nem akarok kísérletezgetni. Jó lenne, ha az ajtón ki tudnánk menni, s nem a kúton keresztül kéne valahogy felszenvedni magunkat.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Személyes tárgynak ugyan nem gondolnám az üveggolyókat, viszont amikor jobban megvizsgálom őket már igazán egyértelmű, hogy ez lesz mindennek a nyitja. Azért végig hallgatom, ahogy Cody elmeséli mi volt a folyamat nála és az ébredés előtt mit kért Jacobtól, de ez nálunk kizárt. Nem csak azért, mert nem igazán értek ennyire az emléktörlésekhez, de azért is, mert Erica valójában nem halt meg és minden emléke, akármennyire traumatikus, a része az útjának, a jellemfejlődésének. Akkor se mondanék rá igent azt hiszem, ha értenék ahhoz, hogy az emlékeivel machináljak. Azért Jake neve kicsit szíven üt, ismertem őt is és Shannát is, utóbbival évfolyamtársak is voltunk, ráadásul a McCaine, Troops, Griffin, mindegyik auror család, nem olyan kellemes arra gondolni, hogy már nincsenek velünk. Valamilyen furcsa érzés is átjár a golyókat tanulmányozva, mintha Erica utolsó lélekdarabját én hordoznám magamban, hiszen eggyé váltunk, mielőtt elértünk ide. Amikor Cody is át akarja venni szinte féltékenyen adom oda, mintha a mellkasomban dübörögve már tudnám az igazságot, hogy mit kell tenni, és csak idóhúzásnak érezném az omladozó házban, hogy ő is el akarja venni, de túlságosan nyuszi vagyok ahhoz, hogy ki ism ondjam. Nem tudom, hogy pontosan mivel jár, hogy bennem van a szellemlány, de amikor a golyók átkerülnek Ketteshez és Hármashoz természetesen közel maradok. Akkor se adom fel, amikor a húzás egyre kellemetlenebb, sőt, fájdalomba hajló, megkapaszkodok a tároló oldalába érintve az alvó lányt. A fájdalomtűrésem sokat fejlődött, de annyit azért nem, hogy ne kiáltsak fel és könnyezzen be a szemem, amikor Kettes és Hármas eltűnik és belőlem is elindul az ezüstös köd. Halkan nyögve roggyan meg a lábam, de pontosan tudom, hogy a társaim vigyáznak rám, amíg ilyen kiszolgáltatott vagyok és emiatt sikerül kitartanom és megőriznem a nyugalmamat valamennyire. Csak közepes pánik, nagyokat nyeldesve, teljesen kiszáradt szájjal és remegő gyomorral és izmokkal. Szerencsére biztos vagyok benne, hogy Adrien azonnal jelentkezik Erica támogatásának feladatára, mert hiába nekem kéne a legerősebbnek lennem fizikailag a vámpírság és az auror kiképzések miatt, most nagyon nem bírnám el. - Üdv... üdv újra itt. - mondom kicsit bátortalanul, de kedvesen, nem tudom, hogy mire emlékszik, ráadásul eléggé nagyot vétettem ellene és igen ellenséges is volt, szóval lehet, hogy nem én vagyok az a barátságos mosoly, akire bármilyen szinten is szüksége lenne. Azonnal a járat felé fordulok és intek a többieknek is, illetve vélhetően egyszerre mozdulunk mindannyian. Mivel Ericát Adrien viszi, ezért van rá sansz, hogy nekem is kell egy kis istápolás, bár nagyon próbálok koncentrálni és adrenalint csiholni magamban a kijutáshoz. Ha van esetleg alkalmam... még mindig bizonyítékot akarok, de az biztos, hogy nem az életem árán, inkább a menekülés. A mosómedvém körmei csak úgy kocognak a földön ahogy siet mellettünk és közben fizikai pajzsot von fölénk, ha esetleg istenesen megindulnának a törmelékek.
// Akrobata 5. szint: Helyzetfelismerés: Képes veszélyes helyzetekből is kimenekülni akrobataként éppen úgy felismerve hova kell lépni, hogy ne találják el, ne essen le, tudja hol kell kapaszkodni stb. - menekülééés
Fami: - Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív. //
Erica elfogadja Adrien segítségét, de egyelőre tényleg nagyon kótyagosnak tűnik. Nem mered haragosan Serára, ellenben nem néz úgy Adrienre sem, mint aki ismerné. Leginkább zavart szegény, ijedt és alig áll a lábán. Sera sincs a legjobb bőrben, viszont amikor kiérnek a járatba a remegés megszűnik és itt már nincs szükség védelemre se. Azt viszont hallják, hogy mögöttük igen nagy a robaj, tehát jó eséllyel az épület tényleg végleg összeomlik. Serának nincs sem ereje, sem alkalma bizonyítékont gyűjteni, az is mázli, hogy épp kijutnak végül. Bár nem könnyen és gyorsan, hiszen a két lány nincs a legjobban, de feljutnak végül a felszínre, ahol jól sejti Cody a házból már semmit sem látnak, sőt valószínűleg olyan védelmi varázslat lehetett a helyen, ami még a létezését is eltűnteti, mert a szemük láttára a normálisnál sokkal-sokkal gyorsabban kezd el a ház maradék romjai helyén nőni a fű, itt-ott pedig bokrok, fák sarjadnak. Néhány perc, ha végig nézik és a terület úgy néz ki, mint az erdő összes több része, mintha soha az életben nem lett volna itt semmiféle épület. A kút lejárata ugyan megmarad, de valószínűleg sejthető, hogy már nem vezetne sehová, ha újra lemennének rajta. Erica nagyjából eddig bírja, összecsuklik a lába, hiába támaszkodik Adrienre és egyszerűen elájul. Azt viszont Cody egyértelműen megállapíthatja, hogy életben van, jól van, csak épp iszonyat kimerült, az izmainak pedig jócskán kell majd idő, amíg újra megerősödnek.
//Ennyit gondoltam, köszönöm szépen a részvételt az Erica mentőakcióban! Kiagyalok valami jutalmat is jövő hétig, még zárót persze írhattok. //
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: május 23. Én írok: május 24.//
A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2024-05-16, 14:13-kor.
Adrien szavai bennem is elég mély gondolatokat húznak magukkal és épp ilyen mély érzéseket, Serahoz hasonlóan bennem is végigszaladnak az emberek akiket szeretek és akik.. akik vissza várnak. Ezzel még mindig bőven küzdök. Hogy egyszerűen fejjel rohanok a falnak és elfelejtem hogy már nem vagyok egyedül… Már van aki vissza vár, tehát nem mindegy hogy mit csinálok magammal, vagy mi történik velem… Idegen, annyira idegen még mindig ez az érzés, hogy időnként túlterhelve érzem magamat tőle! De nem menekülhetek el előle. Hiszen ennek kéne a jónak lennie! Ennek kellene a normálisnak lennie, bármennyire is ijesztő ez a jó út, nem az, hogy újra és újra bele menjek olyasmikbe amik hosszútávon teljesen lerombolnak! Nagyon igyekszem általában elmaszkolni, azt mutatni, hogy rendben vagyok, de folyamatos harc van bennem a régi szokásaimmal, régi beidegződésekkel, mechanizmusokkal, mert az életem annyira megváltozott és annyi új jó dolog és annyi új felelősség jött, hogy nehéz mindent befogadnom… Előbb utóbb el kell hinnem végre, hogy biztonságban vagyok, hogy tényleg szeretnek, hogy vigyáznak rám. Szóval nekem is így kell tennem magammal szemben másképp nem fogom tudni úgy viszonozni amit kapok. Még mindig kissé ráz a hideg és libabőrözöm a banya varázslata miatt, de Sera kérdése térít magamhoz a pillanatnyi zaklatottságomból. Nyelek egyet, de így is szárazan és rekedten szólalok meg, ahogy vissza idézem, hogy Gina miket mesélt. - Igen, de azok személyes tárgyak voltak, mint az unokatestvérem rajza rólam, vagy a régi pálcám.. De a Függönyön túl voltak lelkek akik csapdában ragadtak így-úgy… És nekik kellett segíteniük. Vagy egyenesen saját magukkal kellett szembe nézniük, mindegyik darab kapcsolódott azokhoz, akik átléptek, vagy mutatott nekik valamit... De ez most kissé más helyzet… - még ha be is csúszik néhány szívverésnyi szünet próbálom gyorsan össze foglalni azt amit tudok. - Miután össze lettem rakva.. Jacob ébresztett fel.. Jacob Troops. Belépett az álmomba, vagy olyasmibe és kiszedett az utolsó pár órányi emlékem spiráljából… Em-emlékszem, hogy arra kértem, ha képes rá vegye el az emlékeimet arról, hogy milyen volt készülni, hogy végem lesz és hogy milyen volt meghalnom… - nyelek egyet. És itt Serara nézek, hogy lehet, ha sikerül Ericat egyesíteni, neki is be kell lépnie, meg kell találnia és Erica-val lerendeznie, ha van még mit.. Akár Adrient bevonva. Vagy tényleg segíteni kellhet nekik abban, hogy miért váltak külön… Fogalmam sincs. De mindez persze csak találgatás, egyáltalán nem biztos, hogy most ilyesmiket kellene csinálnunk… Átveszem a golyókat én is mielőtt Ericara tennék őket és megvizsgálom mi történik a bennük kavargó gomollyal, ha egymáshoz érnek, reagálnak-e egymásra esetleg olyan-e mintha csapdában lennének az “üveggolyóban”? Mielőtt a koporsót valóban felnyitnák azért még megjegyzem - Hármas azt mondta, hogy látta már felnyitva a koporsót rövid időre, és azt megállapítottuk az elején, hogy az tartja életben Ericat. Szóval nagyon nagyon rövid időnk lesz csak bármire. - nem mintha a ránk omlani készülő lángoló ház nem sürgetne eléggé!!! Akárhogy is, megpróbálok létre hozni egy ahhoz hasonló gyógyálom-varázslatot, mint ami a Szent Mungóban tartja fenn a kómások funkcióit.
//gyógyálom(?) kómás állapotban lévőkre Varázserő: 39 Bűbájtan: 33 Átváltoztatástan: 30
Összedolgozunk, amennyire csak lehet, de az idegen boszorkány után most már az omladozó ház és maga az idő az ellenfelünk. A lányok meghallgatnak minket és az érettebb Erica az, aki jobban átlátja az összefüggéseket és utasítja a gyermekibb darabot. Még mindig keserű érzés, hogy bár nincsen teljes fizikai testjük, még is saját lélekdarabbal és jellemmel rendelkeznek és nekünk még is rá kell beszélnünk őket, hogy feladják az életüket. A másik opció se jobb, hogy elpusztulnak a házzal és Ericát se sikerül felébresztenünk, ezt tudom, tehát lényegében igazi választásunk nincsen, de attól még nem szűnik meg bennem azonnal a sajnálat feléjük. Szinte hálásan nézek Cody-ra, amikor eszébe jut tárgyra kérdezni, még ki is szakad belőlem egy sóhaj, amikor nem csak Hármas indul meg, de még Kettesnek is szól, hogy hozza az övét. Jól esik a romantikus lelkemnek azért, hogy Adrien kimondja, hogy szereti Ericát, bár így a ránk szakadó, Cody jeges varázslatával éppen hogy egyben tartott házban többre nem tellik, mint hogy magamban kicsit dobbanjon a szívem, eszembe jussanak az én szeretteim, akikhez szándékozom hazatérni. Évekkel ezelőtt talán már elmenekültem volna, soha nem kockáztatom meg, hogy a szüleim sorsára jussak és a testvéreim még jobban elárvuljanak, emlékszem a szüleink halálának fájdalmára, Sasha "halálának" fájdalmára. Lioneah éppen csak elkezdett nyitni felénk, a világ felé, de ezzel újra lelökném a mélybe. - A te lélekdarabjaid is tárgyhoz voltak kötve? - kérdezem Cody-tól, kicsit elfúló hangon, miközben a golyókhoz közel lépek, hogy szemügyre vegyem. Mivel egyértelműen mágikus töltetet tartalmazhatnak megpróbálok relikviamesterként rájönni az egyértelmű használatukra, de az a baj, hogy ez olyan egyedi varázslat, amihez foghatót még sose láttam, szóval számítok arra, hogy minden tudásom, minden képességem csődöt mondjon. Segítek Adriennek feltörni a koporsó zárát, ügyességgel az akrobata és az ereklyevadász ismereteimmel vagy puszta erővel. - Először az jutott eszembe, helyezzétek mind a ketten a mellkasára a golyót és a kezeiteket. - pillantok Kettesre és Hármasra, attól tartva, hogy a gyermekibb énen meglátom a félelmet és a pánikot. Ha van rá igénye, akkor megpróbálom megfogni a kezét, bíztatni, megsimogatni a haját, mintha csak visszautaznék az időben abba a korba, amikor Sasha még fiatal volt. - Ha pedig semmi sem történik... talán furcsa ötlet, de lehet, hogy le is nyelhetné. - teszem hozzá, de az ötlet még az én fülemnek is erősen abszurdum. Cody ugyan nem volt ott, ahogy Erica se látja remélhetőleg, hogy mit szerencsétlenkedünk, de hátha elmesélték neki pontosan mi történt és további ötletekkel szolgál, mert az időnk igen vészesen fogy. Közben egy hirtelen ötlettől vezérelve egy pillanatra körbefuttatom a tekintetem bármilyen hátrahagyott személyes tárgy, hajszál, eszköz, bármi iránt, amit elrakhatnék, ugyanis nem szándékozom csak úgy elengedni a nőt minden számonkéréstől mentesen, ha valamilyen nyomot magunkkal tudunk vinni mielőtt a ház porig ég, akkor újra indíthatok egy nyomozást a parancsnokságon leadva a jelentést.
// Golyókra: Ereklyevadász+Relikviamester 1. szint: Képes megállapítani egyszerűbb varázstárgyakról, hogy mi a készítésének története, ki volt az előző tulajdonos, és átlátni pontosan a varázstárgy működését. Erica zártörés segíteni Adriennek: Ereklyevadász+Akrobata, bármilyen csapdát megért, kb. bármilyen zárat ki tud nyitni. Ha nem ésszel, akkor erővel (vámpír xd). //
Megtapogatom a nyakamat, de aligha van külsérelmi nyom. Mivel szinte vasból vagyok, meg se sérülhetek, maximum megfulladtam volna, ha nincs útja a levegőnek. Így ha egy bizonyos ideig fulladoztam volna, még az agyamat sem biztos, hogy érte volna károsodás. - Jól, köszönöm. Az életemet mentitek meg, minden értelemben. - Mormolom hálásan a társaimra tekintve, tényleg nem tudom, hogyan, mi módon fogom meghálálni nekik, de biztosan nem lesz elég egy üveg lángnyelv whisky. Ha Ericával egyszer szorosabbra fűzzük, akkor nyilván ez a két ember lesz az, akinek mindig lesz hozzánk bejárása. Vajon Erica, ha visszatér az élők sorába, fog ránk emlékezni? Nagyon remélem, hogy nem kell újra elkezdeni az ismerkedést, mert agyoncsókolom majd az első pillanatokban, de ha újra kell indulnia az elméjének, még valami erőszaktevőnek gondolna engem! Lehet, hogy szörnyen türelmesnek kell lennem! A társaim időközben megszólítják Kettest és Hármast, megint ügyesen nyomoznak. Nem tudunk kimenni a koporsóval, sőt, a két lélekdarabot sem tudjuk magunkkal vinni, ezért valahogy itt kell mindent megoldani. Olyan megható, ahogyan a kapcsolatokról beszélnek, hosszú idő után könny szökik a szemembe, pedig lényegében érzelmi roncsként gyászolok már évek óta, de most ismét sírni támad kedvem. Azért mégse akarok összeomlani, főleg a cinikus Hármas előtt, ezért elmázolom a taknyomat, mint akinek szénanáthája van, s kissé remegős hangon, hozzáteszem. - Mert hogy én szeretem Ericát. Ezzel együtt Titeket. - A golyókat én is vizsgálgatom, de itt lenne az ideje felnyitni az üvegkoporsót, amit meg is kísérelek, ha csak a többiek nem akadályoznak meg. A golyók tényleg afféle lélekdaraboknak tűnnek, ezért ha tehetem, megnézem, hogy van-e valami a szeretett lány kezeiben, zsebében. A három golyót vagy egymáshoz kell érinteni, vagy ha csak a kettő marad, esetleg Erica testéhez közelíteni, hátha beleolvadnak valahogy. - Köszönjük, hogy elfogadják, hogy Ti egyek vagytok. Remélem, hogy valami módon még emlékezni fogtok erre. - Teszem hozzá, hiszen bár konkrét megoldásunk nincs, de hátha nem csinálunk túl nagy butaságot.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Sera és Cody jól gondolja, a két lány odafent sem tudná elhagyni az épületet. Nem élhetnek normális önálló életet, hiszen ők egy személy, már csak tényleg az a nagyon jó kérdés, hogyan tudják a három részt egyesíteni. A ház vészesen remeg, időnként por hullik a fejükre, amitől persze Kettes láthatóan nagyon megijed, mégis csak ő a "legfiatalabb". A jégfal azért hatásos, valamennyi időt nyerhetnek vele, de jól látszik, hogy a víz védelme felett a plafon, a pince tartó részei egyre rosszabb állapotba kerülnek. Sok idejük nincs, hogy döntéseket hozzanak, vagy rájuk omlik az egész úgy, ahogy van, amikor feladja a jégfal. Kettes és Hármas időnként egymásra néznek, időnként a kupola alatti Ericára, láthatóan emésztik a hallottakat. Aztán ezúttal bizony Hármas mozdul először, hiába a szigorú és komoly tekintet visszasétál a szobába és egy kis üveggolyót hoz ki onnan. - Hozd a tiédet is! - szól rá Kettesre, aki kicsit még össze is rezzen. Tátovázik, ijedten pillant fel a reszkető plafonra, de végül csak megmoccan és ő maga is egy üveggolyóval tér vissza. Mindkettő egy forma méretű, akkorák csak mint a nagyujj körme, Hármasé sötétkék, majdnem fekete, de nem egyöntetű, olyan mintha valamiféle köd kavarogna benne, ha jól megnézi az ember. Kettesé ugyanilyen, csak épp halvány rózsaszínben. - Mit csináljunk? - lép aztán Hármas az üveggkoporsóhoz, kérdőn nézve Codyra. Látszik, hogy még nem volt rá példa, hogy akár csak megérintették volna a lányt, akire annyira hasonlítanak, most viszont az eddigi néhol ellenséges viselkedés ellenére kész azt tenni, amit mondanak neki, és úgy fest ez Kettesre is jó hatással van. A golyókat, ha kell odaadják bármelyiküknek. Cody erősen gondolkodik, hogy ismer-e, olvasott-e olyan varázslatot, ami képes egy szétszakított embert újra egyesíteni, de nem ugrik be neki semmi elsőre, ami segítene, csak az általános logikájára hagyatkozhat. Talán azzal jó úton járnak, hogy kapcsolat kell a részek között.
Mit ne mondjak azért amikor az ellenfelünk úgy dönt, hogy inkább lelép én valahol nagyon megkönnyebbülök!! Talán amiatt mert ez azt jelenti, hogy talán nem kell szélsőséges mértékben önbíráskodnunk, vagy önvédelemből valami visszafodíthatatlant csinálnunk… És persze amiatt, mert így Adrienről felold a varázslata amivel majdnem megfojtotta. Vélhetőleg Serat is elereszti, nála bármilyen hatás is lépett érvénybe és az én gyomrom sem remeg annyira már, így ki tudom engedni a levegőmet. Ebben az évben úgy érzem egy kicsit többször volt testten kívüli élményem mint ami jólesett volna és nem jó értelemben… Én is Adrien felé fordulok készen arra, hogy ha szüksége lenne a segítségemre akkor ott legyek, bár egy sebezhetetlennel élek együtt és láttam már mi mindenre képes ez a képesség.. De a szememben azért ez sem mindenre garancia - Szólj, ha úgy érzed valami nem teljes. - például ha a légutai még nem az igaziak… viszont ekkor megroggyan a ház és szó szerint elkezd össze dőlni a fejünk felett Adrien látom hogy teszi a dolgát, úgyhogy a házzal foglalkozom én is. Gyorsan újra nyitom a falat, amit vissza építettem, amikor Ericat ki lebegtette Sera a járatba, hogy rejtve legyen. Remélhetőleg még ott találjuk, mert már csak az lenne aztán az igazi szívás, ha eltűnt volna ő is onnan! Ami Sera beszédét illeti, egyet értek vele. Gyógyítóként az őszinteség mellett állok abszolút. Még akkor is, ha rossz hírt kell közölni… És ha már rossz híreknél tartunk, remélhetőleg nem fogunk itt megsülni mert a sellőseggem nem vágyik füstölt halas-halálra… Meg talán Sera sem szeretne elhamvadni.. Amikor rám néz bólintok egy mélyet - Sera jól mondja. Akit mi ismerünk Erica - mutatok itt az alvó lányra közben újra az üvegkoporsóhoz lépek és újra körbe nézem, hátha valamit nem vettünk észre, de nem hagyom abba a szövegelést a ténykedés közben - szellemként vissza tért és tőlünk kért segítséget, mert élni akar. Talán ha felnyitjuk a koporsót és megpróbáljátok megérinteni.. vagy megszállni… - itt vissza nézek Serara, mert igazából nem tudom, hogy jó úton haladok-e, de aztán a tekintetem a lányokra téved, valami azt súgja az övék kell, hogy legyen az utolsó szó - Erica azt mondta nekünk, hogy valami rossz dolgot csinált, amibe az Alkotó kényszerítette. Talán emiatt váltatok külön. - tisztában vagyok vele, hogy a tragédiák milyen brutális hatással tudnak lenni a lélekre, az elmére és a testre egyaránt… Nem zárom ki az esélyét és valamiért úgy érzem, nekik is tudniuk kell erről. Aztán felmerül bennem még valami - Van bármi a szobátokban amit az.. Alkotótól kaptatok? Bármilyen tárgy? Vagy olyasmi, amire azt mondta, erre vigyáznotok kell? - talán Sera kiérezheti, hogy olyasmire gondolok, amihez hozzá lehet kötni a lelket… Persze ha szükséges, hogy több időt nyerjünk, akkor a falakra irányítom a figyelmemet a koporsóról és megpróbálok vizet létre hozni, vagy kinyerni a környezetünkből, annyit, amennyit a falakra irányítva vastagon meg tudok fagyasztani, hogy megtartsák azokat… Talán az a kút amin lemásztunk, valaha működött, talán a föld alatt még van nyoma.
//Varázserő: 39 BBT: 33 ÁTV:30 Murum Aqurum - Vízfal: Akár tóból, folyóból, patakból, vagy a föld alatti csermelyből lehet megidézni, nagysága a rendelkezésre álló víztömeg nagyságától függ. (Lavender Brown) Glaius: A vizet jéggé fagyasztja, de tűz oltására is kiválóan alkalmas varázsige rásegítésként a víz-varikra: Sellő: I. Képesek a víz hőmérsékletét befolyásolni, ezzel fagyasztani, vagy felforralni azt. II. Képesek mozgatni a vizet, természetesen sok gyakorlással tudják a mozgatott víz mennyiségét növelni. Egy fiatal sellő maximum egy lavórnyit, egy idősebb akár egy tavat is befolyásolhat, hullámokat kelthet, vagy szűntethet meg. Calista-val gyakorolja a sellőséget meg a vizezést, egy - másfél éve elég aktívan.
Egy kicsit talán szélsőséges megoldás, hogy felgyújtom a szobáját a boszorkánynak, de hátha kellően kizökkentem vagy keresztbeteszek neki ahhoz, hogy előnybe kerüljünk. Még mindig ott van a lenti járat kijáratnak, szóval nem pánikolok akkor se, ha a tűz kontrollálhatatlanul tovább terjed esetleg felfelé. Persze, ha lefelé, akkor az már más kérdés, arra figyelnék, ha először nem lefelé rohannék a lépcsőn, hogy az ellenségünk igézetét állítsam meg, mielőtt még valami olyat olvas ránk, amivel egy csapásra elveszítjük a csatát. Adrienen lazul a nyomás, a familiárisom elszántan segédkezik és ha felrúgják, akkor bizony nyekken és puffan, de újra talpra áll és újra segít, utolsó leheletéig, ha kell. Viszont ahogy a nyelve összegabalyodik az átokban, Cody pedig hozzáér és bár nem ismerem ezt a varázslatot, vélhetően ezzel is támadja a nőt, egy puffanással elmenekül. Meglepettem kerekedik ki a szemem, hiszen azt hittem a végsőkig el fogunk menni, elkapjuk, számonkérhetjük, hogy még is mi a fene történt, de az az igazság, ha sikerül Ericát visszahoznunk, akkor így is sikernek könyvelhetjük el az egészet... Ha sikerül... - Adrien jól vagy? Ugye nem sérültél meg? - lépek oda hozzá, ugyan "csak" öt-hat év lehet közöttünk, ez még is elég ahhoz, hogy kicsit aggodalmasan mérjem végig. Nagyon nehezen épül be abba az elméletben okos hollóhátas fejembe, hogy a képessége miatt nagyon jól bírja a strapát. Viszont amikor megremeg a föld és az egész ház körülöttünk és azonnal akcióba lép, egyértelmű, hogy nekem se kell körül ugrálnom. Kihívja a két lányt a szobákból én pedig a járathoz lépek, hogy a koporsóban fekvő Ericát hozzam vissza a közös térbe. - Nem tudnak fent sem kimenni, de nem feltétlenül van vége itt a történetnek. - jó mélyen beszívom a levegőt, bár sietnünk kell, de Kettes gyermeki lelkű, így felé fordulok először. - Biztosan ijesztő minden és félsz, de ígérem, hogy minden rendben lesz. Nézzetek egymásra, az itt alvó lányra, mélyen, igazán. Látnotok kell, hogy mennyire hasonlítotok, látnotok kell, hogy igazából mindannyian egyek vagytok. - folytatom, bár az elején én mondtam Adriennek, hogy előttük ne mondjunk ki semmi kétségbeejtőt, de most, hogy nem tudnak elmenni és rájuk szakad a hely, igazából szó szerint nincsen más megoldás a túlélésre, csak ha szembenéznek a helyzettel mind a ketten. Hármas "idősebb", tapasztaltabb, okosabb, de egyben lehet, hogy konokabb is, így rá szalad a tekintetem. - Nem élet az, amit a boszorkánytól kaptatok itt, bezárva, négy fal között. Odakint vár az igazi életetek, együtt, egy személyként, Erica Herbsként. - fejezem be, nyelve egyet, a környezetünk omladozik, amiben valószínűleg az emeleti tűz is közrejátszik, amit én gyújtottam. Cody-ra pillantok, habár én vagyok a szellemekkel suttogó, ő már szó szerint volt szellem és gyógyító is, talán hozzá tud tenni valamit, összekötni még egy hiányzó pöttyöt, hogy minden a helyére kerüljön. Vajon elég ennyi ahhoz, hogy elfogadják, hogy ők mind a hárman egy személyt alkotnak, Ericát? Vagy szükség lenne mágiára, csak az istenért nem jövünk rá, hogy milyen igézetre? - Vár a családotok, a barátaitok... és vár a szerelmetek... - sandítok ezen a ponton Adrien felé, mindenkinek egyértelműen, hogy rá gondolok.
Miközben fuldoklok, a mosómedve és a társaim segíteni akarnak, az életem lepergése közepette az jut eszembe, hogy mennyire haszontalan vagyok. Itt van egy lány, akivel nem csak kavarok, őszintén bele vagyok esve, még ha a folyosón kívül nem is kézzelfogható, de még csak megvédeni sem tudom. Apám szégyenkezne miattam! El kell határoznom, hogy ha ezt valahogy túlélem, akkor visszaülök az iskolapadba, tanulok valami hasznosat, hiszen az egész családom arra tette fel az életét - és halt meg - hogy a jó védelme érdekében küzdjön. Na magamat nem mondanám hősies alkatnak, rajtam már nyomot hagyott a gyász, de hogy egy nyamvadt támadásra nincs képességem, az borzasztóan szánalmas. Itt ez az adottság, hogy a fizikai dolgok nem ártanak nekem, én meg csak vedelek, meg kihasználok egy szellemlányt, akinek nincsen senkije, csak én. Kettes nagyon kis fiatalka, de olyan aggódással néz, mintha ő maga lenne Erica, de attól félek, hogy ha az akció balul sül el, és benne ölt testet a szerelmem, akkor legalább tíz évig várnunk kell, amíg újra egymásra találhatunk. Azt mindenesetre jó ötletnek tartom így a vergődésem közepette is, hogy Sera elkezd rombolni, Cody pedig mérgez. Nem igazán lehet a nővel alkudozni, mert nem mond semmit, nem magyarázkodik, csak annyit nyög be, hogy bátor csapat. Mondjuk legalább az becsülendő, hogy nem kezd el kétdimenziós gonoszként a saját idejét húzni magyarázatokkal, hogy addig legyőzhessük. A nő végre eltűnik, gyorsan feltápászkodok, és érzékelem, hogy remeg a föld, elkezd összedőlni a ház. Fogalmam sincsen, hogy mit kéne tennünk, hiszen a fenti ajtó vélhetően zárva van, bár az sem biztos, hogy még igen, hiszen ha a nő elmenekült, akkor lehet, hogy nincsen védelem a házon. - Gyorsan, próbálj ott kimenni! - Javaslom Kettesnek, a lépcső feletti ajtóra mutatva, és besietek Hármas szobájába, már ha nyílik az ajtó. - Valamennyi időt nyertünk, velünk jössz? Szerinted most elmehetünk? - Intek az alvó Erica felé, hátha Hármasnak van ötlete, de villámgyorsan, hogyan kelthetnénk fel az alvó szépséget.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Hogy a nő túl magabiztos, vagy a csapat túlságosan ügyesen dolgozik össze az rejtély, mert a helyzet javuló tendenciát mutat, ahogyan Sera begyújt odafent, lent pedig a mosómedve akciózik. Adrien újra levegőhöz jut, amikor a familiáris segít neki és ő maga is koncentrál, hogy levegőhöz jusson, Cody pedig megállítva a folyamatot még mérget is juttat a nőbe. Így már Sera gond nélkül eltudja hallgattatni. A nő szúrós tekintete az utolsó, amit látnak és hogy bár valószínűleg mérges kiáltásra nyitja a száját, de nem jön ki hang a torkán a méregnek és Sera némításának hála. Aztán puff egyszerűen eltűnik a szeme elől, egyértelműen megfutamodva. Kettes akkor már előóvakodik és kissé aggódó tekintettel pillant Adrienre. A bizsergés is megszűnt, Cody lelke is megnyugszik, hogy a test, amit már jó ideje elfoglalt bizony még továbbra is "lakhelyéül" szolgál. Hármas egyelőre nem bukkan ki a szobából, viszont úgy tűnik, hogy egészen nyugodtra vált a helyzet legalábbis néhány pillanatra, amíg el nem kezdik érezni mintha csak remegni kezdene a föld. A házat talán a nő mágiája tartotta egyben? Vagy ez egy időzített önpusztító folyamat? Nem tudni, de bizony a talpuk alatt reszket a talaj, a pince a fejük felett pedig omladozni kezd. Nem azonnal zuhan rájuk az egész, de az bizony egyértelmű, hogy maximum ha egy percük van, amíg az egésznek annyi. Azt már tudjuk, hogy Kettes és Hármas nem mehet el innen, hiszen nem jutottak át a járaton, ahol Ericát már kivitték. No, de akkor mi a teendő, mit kezdjenek Hófehérkével az üvegkoporsóban?
Sokmindenről szó esett ameddig jöttünk idefelé, de arról valahogy nem esett szó, hogy mi van akkor, ha nem tudjuk hatástalanítani, megfékezni a nőt..? Ha nem értünk szót vele, ha nem tudunk semmiféle épeszű hatással lenni rá..? Ez a kérdés megválaszolatlanul kering az elmém mélyén. Viszont amikor érzékelem azt a kis “apróságot” a kezeimen, hogy mintha a lelkem elkezdett volna külön válni a testemtől abban a pillanatban hogy a felfedezésem bekövetkezik Whiskey megpróbálja megfagyasztani az időt főleg a nőre összpontosítva. Én pedig megpróbálom létre hozni a druida mérget és a nyakát-arcát megérintve a nőnek minél nagyobb mennyiséget a szervezetébe juttatni belőle. Ha sikerült, eleresztem, hátrébb lépek és ekkor veszem csak észre, hogy Kettes figyel az ajtóból, bár fogalmam sincs a fagyasztás rá volt-e bármilyen hatással, ha egyáltalán létre jött. Akárhogy is, Adrient és magamat is eltakarítom az útból, ha kell odébb húzva a levegőben rekedt srácot, mert mintha Sera felől szintén érkezett volna valami reakció és nagyon nem szeretnék az útjában lenni! Próbálok a légzésemre figyelni és nem hagyni, hogy bepörögjön az agyam, lehetőleg a jelenben maradni, hogy tudjak reagálni időben arra ami jön…
//Familiáris képesség: Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.
Druida: 5. szint: Érintésével mérget hozhat létre és ezt annak szervezetébe juttatja, akit megérint. A méreg bénító hatású, mozgásképtelenné teszi az áldozatot maximum néhány órára. A druida feloldhatja, vagy magától szűnik meg.
A familiáris megnevezés kicsit összezavar, de valahogy sikerül összeraknom, hogy azt a párhuzamot hozza fel, hogy az állatokról is úgy hírlik, hogy a lelkünk egy darabjából hívjuk őket életre, ezért nem lehetnek végtelen ideig távol és ezért fáj az elvesztésük is. Az alvó Erica lenne az "igazi test" és a másik kettő csupán asztrális kivetülése egy részének az énjének? Vagy túl gondoljuk az egészet és valami sokkal egyszerűbb van a háttérben? Amikor fájdalmat érzek először azt hiszem, hogy a varázslat visszaveri a sérüléseket ránk, de akkor miért csak én rebbentem meg? Egyértelműen olyan mágiákkal foglalatoskodik, amiket nem igazán oktatják a Roxfortban, vagy legalábbis nem az én szakomon, az biztos. Megpróbálok minél többet megtudni abból a néhány pillanatból, amíg átnézem a szobáját. Az az igazság, hogy igen gyorsan bevillan a testvéreim képe és az, hogy mit tettünk a bordélyházzal, ahonnan a legkisebb húgunkat előkerítettük. A sok alapanyag láttán és talán azért is, mert tudom, hogy nem lesz időm rájönni pontosan mit tudnék hogyan visszafordítani, elfog a kétségbeesés. Remélhetőleg van annyi időm, hogy szó szerint... felgyújtsam a gyűjteményét az elejétől a végéig és kilépve a szobából rá is zárjam az ajtót sietve, mielőtt valamilyen gáz, szikra, csúnya dolog szabadulna el. Amennyiben nem működik a pálca és már az első kántálással kárt tett a mágiámban kézzel kezdek el rombolni, kinézem a gyúlékonyt, kovakövet, akármit, vagy rávágok egy robbanó bájitalt, annak a hatását nem tudja lefogni, az egy robbanóanyag lényegében. Mindenképpen utána sietve távozok ajtót becsukva és elkezdek lesietni. A mosómedvének fizikai és mágikus pajzsa is van, így annyira nem egyszerű lerúgni, de főként csak arra van ott, hogy Adrient védje a képességeivel, nem arra, hogy szó szerint bokán harapja a nőt, bár megérdemelné. Amikor meglátja, hogy a srác elkezd fulladozni akkor is olyan közel megy, hogy a pajzsát ki tudja terjeszteni rá és valahogy segítsen, hogy megszakadjon a dulakodás a nő és Adrien között. - Ne engedjétek, hogy folytassa a kántálást! - kiabálom feléjük, mert azt kétlem, hogy nekem van időm még leszaladni és Mimblewimble-t varázsolni, bár ha lenne bármilyen olyan mentális képességem, amivel átsugározhatnám nekik az ötletet, biztosan megtenném. Eddig egészen egy rugóra járt az agyunk Cody-val, de látom, hogy ő az Erica variánsokra is figyel, nem csak a küzdelemre. Azért, ha van időm, akkor elnyomom az átkot a nő felé mindenképpen, emberfeletti gyorsaságra pörgetve az energiáimat.
// HA! támadásnak számít mindkettő.
Akrobata 6. szint: Gyorsaság: Képes az emberi sebesség kétszeresére felgyorsulni, harcban kétszer képes támadni, de csak támadni
1. pusztítás fent, tűzgolyó vagy robbanó bájital 2. Mimblewimble: Megakadályozza, hogy az ellenfél kimondja az igét, amit rá akart varázsolni az illetőre. Varázserő: 40 pont, BBT: 25 pont //
Az egész helyzetet nehéz átlátni. Azt gondolná az ember, hogy mire szembenéz a főgonosszal, van róla némi fogalma, hogy mi történik. Nekünk nagyjából csak a meglepetések jöttek, hogy Ericából három van, viszont semmi nyomát nem találtuk, hogy mi miért történhetett. A nő sem egy klasszikus főgonosz, aki elkezdi magyarázni a végső összecsapás kezdeti pillanataiban, hogy mi volt a motiváció, mit miért tett. Úgy harcolunk, és küzdünk, hogy csupán annyi értelme van, hogy a szellemlányt, a szerelmemet megmentsük, felélesszük, ha ez lehetséges. Kissé tényleg olyan, mintha valami névtelen, szótlan sorozatgyilkossal kéne szembeszállni, és a puszta létezését is eltörölni. A familiáris nem tudom, hogy mennyit tud segíteni, mert hiába az öngyilkos merénylet, amibe nyilván nem halok bele, de alig érek el valamit. Kicsit ki tudom ugyan zökkenteni a nőt, de nem áll le velünk megbeszélni a dolgot, sőt, nem is kérdőjelezi meg a saját tetteit, látván azt, hogy mennyire próbálkozunk. A bizsergő érzés megint elönt, ahogyan a lábam a levegőbe emelkedik. Automatikusan a nyakamra fonom a kezemet, próbálok nem hörögni, ami elég nehéz, ha az ember fuldoklik. Így most már ki sem tudom billenteni a nőt a koncentrációból. Megadhatnám magamat a sorsomnak, hiszen a családom már vár a függönyön túl, viszont ez az a pont, amikor győz az élni akarás, meg hogy mennyire szeretem Ericát. Eljátszhatnám, hogy elájultam, hátha akkor a nő békén hagy, de túlságosan okosnak, összeszedettnek tűnik. Végigszalad a tudatomon a sok kísérlet, ahogyan megpróbáltam megölni magamat, és sosem sikerült. Volt ott égés, ablakon kiugrás, késsel magamat szurkálás, és még sorolhatnám. Ám mindegyikből tanultam, a testem mint egy kőszikla, nem enged át semmit. Nyilván az oxigénhiányos állapottal nem tud mit kezdeni, de megpróbálok fókuszálni. Abbahagyom a vergődést, ami levegő szorult a tüdömbe, azt visszatartom, s utána egyetlen kitörésbe próbálom fókuszálni. Ez lehet fizikai megfeszülés is, de akár a velem született mágikus erőt is használom, bármit, ami segíthet, hogy kiszabaduljak. Ha az kell, hogy nagyon megrúgjam a nőt, hát megpróbálom, ha lábtávolságon belül maradt. Az aggódó Kettes hátha valahogy tud segíteni.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Adrien nekifut, elrugaszkodik és levetődik a nővel együtt a lépcsőn. Talán erre nem számított, vagy egyszerűen csak neki sem árt egy ekkora esés, mert bár meglepettség tükröződik egy pillanatra az arcán, de nem sikít, vagy kiált fel ijedtében. Az esés a fiúnak nem árt meg, azt viszont hallja, hogy a nő azért nyekken egyet, amikor leérkeznek, de láthatóan neki se tört nyaka, vagy lett komolyabb sérülése. Ellenben Sera térde egy másodpercre megroggyan. Furcsa érzése van, mintha megütötte volna magát, vagy is nem is teljesen ő, de az érzés hamar elmúlik, ám mintha utána egy egész leheletnyivel halványabban érezné Erica jelenlétét. Ha pedig esetleg Cody a szobák felé pillant, ahol Kettes és Hármas eltűnne ő is láthatja, mintha a két lány alakja egy másodpercre megremegne. A nő tehát fel tud tápászkodni, lelökni magáról Adrien. Cody nem talál pálcát, amit kettétörhetne, ami lássuk be, nem jó jel. A bizsergés igazából nem olyan, mint ha áram lenne, tehát gyógyítói, vagy légmágusi képesség nem küszöböli ki. Inkább furcsa, mint fájdalmas az egész, ahogyan a kántálás persze megszűnik abbamarad. Valószínűleg az őt ért traumák, testcserék miatt viszont Cody, aki egyértelműen észreveszi magán, hogy mielőtt megszűnik a bizsergés a kántálás abbamaradásával a bőre mintha néhány milliméterrel elválna halvány szellemalakként a testétől, mintha csak elkezdene kiválni belőle egy része. Épp csak észreveszi, a jelenség máris megszűnik. Sera a fenti szobában, ahonnan a nő jött átlagos bútorokat lát ugyan, ám akad ott más is. A falak mentén szekrényekben mindenféle anyagok, aszalékok, üvegbe zárt komponensek sorakoznak, hagyományos denevérszánytól kezdve egészen sellő uszonyig, ami nem épp legális portéka. Elég nagy kollekciót halmozott fel a nő és ezekkel a dolgokkal ki tudja, hogy mikre képes, miket tett már eddig is meg. - Bátor csapat, azt meg kell hagyni! - áll fel mostmár is porolja le magát a nő, Adrien pedig bizony érezheti, ahogyan a lábai a levegőbe emelkednek. Ha a mosómedve próbálkozna a nő jó eséllyel félrerúgja. Adrien úgy érzi, mintha láthatatlan kezek fonódnának a nyaka köré és bár sebezhetetlen, a folytogatást nem tudja kivédeni, hiszen nem jár konkrét fizikai sérüléssel, csak nem jut friss oxigénhez. Ekkor jelenik meg Kettes újra az ajtóban, aggódva pillantva a nem túl jó helyzetben lévő Adrienre. Kapkodja a tekintetét a nő és a fiú között. A nagy kérdés csak az, hogy ha Cody cselekszik, vajon Kettes, netán ha Hármas is előkerül mit tesznek majd pontosan. Mindeközben folytatódik a kántálás is és visszatér a bizsergető érzés...
Megpróbálom kijuttatni Kettest és Hármast de határvonalba ütköznek, érzem ahogy végigvág rajtam valami nagyon kellemetlen. Eleresztem őket, nem tartom vissza attól, hogy a szobájukba meneküljenek végül. A falat vissza építem mindenesetre, akkor is ha kissé elveszítem a hitemet egy pillanatra abban, hogy valaha is volt bármiféle előnyünk.. Vagy olyasmink. Sera gondolatmenetébe bekapcsolódom - Valamilyen szinten olyanoknak tűnnek, mint a familiárisok… És valamilyen mágikus fal tartja itt őket. - darálom még Seranak a “felfedezést”. A bőrömön az a kellemetlen érzés és a kántálás egy kissé ráerősít, hogy nagyon nem állunk jól, de igyekszem túltenni magamat azon, hogy mekkora veszélyben is lehetünk itt és tettre kész maradni. Megindulok fel a lépcsőn de csak egy két fokig jutok és csak kicsin múlik, hogy ha Adriennek sikerül tényleg lerántania a nőt, akkor ne legyek útban. Teljesen fellapulok a falra amennyire csak tudok némi halk káromlattal karöltve és ha Adrien terve tényleg bevált, akkor megpróbálom megtalálni a nőnek a pálcáját és elvenni tőle, ha az lehetséges, nos akkor minden szégyen érzet nélkül ketté is törném... Biztos vagyok benne, hogy nem csak a pálcájától függ a mágiája, de hátha egy gonddal kevesebb.. Ha a bőrömet érő kellemetlen érzés továbbra sem szűnik akkor a gyógyító képességemre próbálok koncentrálni és az által lerázni magamról, hátha.
//Természetes gyógyító 7. szint: Ragyogás: Gyógyító ereje olyan pozitív kisugárzással bír, hogy ha erőteljesen rákoncentrál, akkor a teste erősen felfénylik és az ellene támadókat, mint valami perzselő napsütés égetni kezdi. - ott megpróbálná megállítaná a folyamatot hogy a ragyogás “kisüljön”, avagy csak egy “villanásig” tartaná fenn ha tudja.
Megpróbálom megérinteni Hármast, de a kezem átsiklik mintha egyszerre lenne anyagtalan és még is létező entitás. Egy kicsit bánom, hogy nem próbáltam meg korábban Kettessel ugyanezt, hogy kiderüljön ez valami újdonság, vagy a kezdetektől így volt, ám úgy sejtem mindig is így volt. Azért lehetnek ilyen ingatagok ezen a síkon, mert egy személy részei és amikor szétszakadtak nem kaptak mindannyian merev, fizikális testet, éppen csak a harmadát az eredetinek. Mintha a molekulák között háromszor annyi tér lenne, összekapcsolódnak, meg nem is. Azt képtelen vagyok megkérdőjelezni, hogy azért történik-e a mozdulat, mert csak illúziók, úgy hiszem nem ez a megoldás, de Cody-nak, aki ott van mellettem, muszáj megjegyeznem. - Nem teljesen anyagi a teste, talán attól, hogy egy személynek három része, talán... talán csak elterelések, de azt nem hiszem. Vajon mi történik, ha egész egyszerűen egymáshoz érnek? - suttogom egészen halkan, hogy Kettes és Hármas véletlenül se akadjon fent rajta, aztán beindul a "buli". A familiáris helyhez van kötve és Adrien mellett van, szóval nekem tökéletesen elég, ha a nőt, aki megjelent megfagyasztja, semmi más nem érdekel, az se, ha az Ericák belekerülnek a szórásba. Felsietek és már csak a szemem sarkából látom, hogy a kiolvadt kettes és hármas azonnal szétrebben és visszamenekül az egymással szemközti szobáikba. Ezek szerint nem sikerült eléggé eladnom, hogy bízhatnak bennünk, hogy ki visszük őket innen, a nőtől sokkal, sokkal jobban rettegnek. Ahogy Adrien visszakérdez csak gyorsan megrázom a fejem, azért volt az egyes szám, mert én is úgy mondtam, ebben biztos vagyok. Próbálok rájönni, hogy mit kántálhat, de egészen biztos vagyok benne, hogy esélyem sincsen rá. Viszont az elektromos érzés azt jelenti, hogy a hatás rajtunk fog csattanni, így ösztönösen használom a mágiámat és amennyiben TÉNYLEG elektromos az érzés, hát magambaszívom és megsemmisítem. Semmiképpen nem támadnék mágiával, hátha éppen azon van, hogy elszívja tőlünk azt, de amikor a fiú fogja magát és lendül letarolni a nőt egyenesen a lépcsőkre hatalmasra tágulnak a szemeim. Megint kicsusszan egy pillanatra, hogy nem eshet baja, elönt az aggodalom, de talán éppen azért, mert ilyen gyors és tettrekész volt még időben cselekszik. Ha és amennyiben elkezdenek legurulni a lépcsőn hatalmasat nyelek és mielőtt elindulnék utánuk benézek az ajtó mögé, ahonnan érkezett. Jó lenne most, ha én is úgy többfelé tudnék válni, mint Erica, egyik felem rohanna Adrien után, hogy a megfelelő pillanatban leszedje róla a nőt vagy megátkozza, a másik pedig felderítené az ajtót, mert veszettül hiszem, hogy az ember szobájából rengeteg mindent meg lehet figyelni. És így történik, hogy ha már felmásztam a lépcsőn és Adrien lefelé akarja taszítani a nőt és vele együtt kopogva lebukdácsolni, akkor én belépek a szobába egy nagyon, nagyon gyors "szkennelésre". Varázseszközök, könyvek, bármilyen gyanús dolog, ami rámutat a szándékaira, gyengepontjaira. Igen, ennyire Hollóhátas vagyok! Viszont a familiárisom még mindig tipitopizva követi Adrient akármerre sodródik a nővel és próbálja életbentartani, ha valami baj történne a Sebezhetetlenségével.
// Angyali RMA, kérdés, hogy használhatom-e Angyali mesén kívül. Légmágus 6. szint: Energia gyógyulás: Képes elektromosságból (villám, áram), vagy mágikus energiából gyógyulni egyszerűen magába szívva azt. Ezzel akár varázslatot is semmissé tehet." //
Örülök, hogy Seraphine hozzám küldi a familiárisát, én azonban megpróbálom összeszedni magamat. Cody hiába terelné a másik kettő változatot, azok mégis a szobájukban kötnek ki. Most már kiegyenesedem, én állok szembe a gonosz tekintetű nővel szemben, akit már kénytelen vagyok előítéletek nélkül így kezelni, hiszen adhatott volna ésszerű magyarázatot, hogy mi is történik itt, ehelyett továbbra is fenyegető. Lehet, hogy Seraphine továbbra is a csapatmunkában hisz, hogy megpróbáljunk összedolgozni, de ez a furcsa bizsergés nem sok jót jelent. Arra emlékszem, hogy Erica anyja meghalt, de a testvérei még élne. Lehetséges, hogy ez anyja lenne, és mégse halt meg? Apám elég sokat kutatta a sötét varázslatok mikéntjét, mint bíró, bár jobban figyeltem volna, amikor engem is próbált tanítgatni. Most már késő bánat, abból kell érvényesülnöm, ami esetleg rám ragadt, na meg a társaim támogatása is fontos. - Őt? Nem őket? - Adok fenn a kérdésen, mert mintha egy személyként kezelné mind a hármat? Vagy a fiatal meg a cinikus Erica tényleg csak amolyan másolatok, nem is igazán léteznek? Attól még nagyon úgy tűnt, hogy vannak érzéseik, így nehéz holmi klónként tekinteni rájuk. Ha le is kell zárni a történetüket, azt emberségesen kéne. Oda-odakapok, ahol a bizsergést érzem, de aztán a társaimra pillantok, hogy odaszóljak. - Megpróbálom kizökkenteni! - Ez esetleg esélyt, ötletet adhat Codynak és Serának, odapattanok a nőhöz, ha nem védi valami mágikus burok, hiszen ha most nem védekezik, miért is ne próbálnám meg. Mivel ott állunk a lépcső tetején, s nekem fizikailag nem eshet bajom, átkarolom a derekát, magammal rántva levetődök a lépcsőn. Nem cél, hogy kitörje a nyakát, legfeljebb, hogy abba maradjon a kántálás, akár meg is üsse magát. Esés közben hátha eltörik a pálcája is. Attól nem félek, hogy nekem bajom esik, az ilyen fizikai behatások egyáltalán nem hatnak rám, így életbe léphet, amit a jöttünkkör mondtam Serának, hogy ki kéne valahogy használni ezt a sebezhetetlenséget. Hátha most sikerül! Így akár hátba is támadhatják, kicsavarhatják a kezéből a pálcát, vagy ami az eszükbe jut. Ráadásul azzal, hogy hozzáérek, akár még rá is jöhetek, hogy tényleg rossz szándékú-e.
//Sebezhetetlenség I.:I. Ellenálló fizikai sérülések, mérgek, betegségek ellen, ezek egyáltalán nem ártanak neki. Ha hozzáér valakihez érzi az illetőből sugárzó rossz, ártó szándékot, de még nem tudja, hogy ez mire irányul, csak azt hogy kinek az irányába.//
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
A fagyasztás sikeres, megáll az idő, viszont Sera a három társára képes elsősorban koncentrálni, így mindenki más megáll. Amennyiben Cody megpróbálja a két másik Ericát mondhatni a járat felé tolni, így lefagyasztott állapotban furcsa dologra lesz figyelmes. Egyszerűen képtelen bármelyiküket is tovább tolni, fennakadnak, mintha csak láthatatlan akadály lenne előttük, pedig a koporsós Ericát sikerült kijuttatni. Sera is még mindezek előtt igen furcsa dolgot tapasztal. Amikor megpróbál hozzáérni Hármashoz majdnem belesiklik a keze. Érzi is, meg nem is, de semmit sem érzékel felőle kísértetvadászként. Sikerül tehát kicsit összeszedniük magukat és közös erővel felállni, pajzsokat húzni, Adrien a pálcáját is előveheti, hogy védekezni tudjon az időfagyasztás ideje alatt. Amikor pedig maga a fagyasztás feloldódik Kettes és Hármas még mindig a szobájukba húzódnak vissza, hiába próbálta őket áttolni a kijáraton Cody, de mindettől függetlenül, ha az akciója sikertelen volt befalazhatta, vagy elrejthette. Serának nem rémlik a nő, eddig még nem látta a környéken, sem a Minisztériumban. Nem valószínű, hogy ottani dolgozó, ha csak nem annyira más osztályon, ahol a lány nem nagyon járt még. Persze nem biztos, hogy mindenkire emlékszik akár Roxmortsból, de az iskolában biztos, hogy nem fordult még meg. - Felkészültetek, és elviszitek őt? Mintha az olyan egyszerű lenne. - ciccentve csóválja meg a fejét, miközben most már neki is előkerül a pálcája és mintha csak próbaképp tenné elsüt néhány varázslatot, amik simán lapattannak a védelemről. Azért sejthető, hogy nem csak ennyi az ereje. Azt viszont hallhatják, ahogyan furcsa igét kezd el mormolni, amitől mindhárman különös bizsergést éreznek. Mintha az egész bőrfelületüket apró tűk szurkálnák, ici-pici elektromos kisülésekkel. Tudnak mozogni, akár varázsolhatnak is, de a bizsergés az istennek se múlik el, a nő pedig jelenleg nem védekezik, csak szinte kántálás szinten ismétli az ismeretlen varázsigéket.
Igazából gőzöm se volt, hogy mi legyen a jutalom, még gyakorlatilag most se tudom, szóval remélhetőleg mire befejezem ezt a posztot addigra kialakul. xD
*A háttérben dudorászva hordja össze a máglyának valót* - Csak készül az esti boszorkányégetés… khmizé… kerti parti.. 
//