2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Bólintok, és ha Cody a vállamra teszi a kezét, amolyan pasisan odaölelek, és meglapogatom a vállát. Hát ez van, érzés, és érintés mániás vagyok. Erica aztán tudhatja, hogy mennyire makacsul ragaszkodtam minden közösen töltött pillanathoz, hogy aztán a fizikai kontaktus beteljesülésével még inkább boldogabb legyek. Hosszú éveken át egyedül voltam, s ezt annyira természetesnek vettem, hogy most, hogy van kihez szólni, érinteni, nem is tudom visszafogni magamat. – Ugyan, semmi baj, köszönöm. – Szólok most a Hollóhátas háztárs felé. Valóban nem meséltem róla senkinek, egyébként pedig benne volt az újságokban, hosszú hónapokig cikkeztek róla. Én viszont képben vagyok, hogy mi történt az ő szüleivel, lévén az sokkal korábban történt, mint az én családom halála, pusztulása. Kiskamaszként még nyomon követtem a világ eseményeit, nyitott voltam minden információra, ahogyan az apám tanította. – Ilyet ne is kérj, szó se lehet róla. – Mondok nemet Erica kérésére. Eszméletlenül türelmes, már-már passzív voltam, próbáltam mindent elfogadni, ugyanakkor nem feladni. Így, hogy más társakkal találta meg a nyitját, hogyan induljunk el az úton, kicsit bénának is érzem magamat, így nem csoda, hogy ha most nem csak a folyosónkon vagyok tettrekész, nem tudnám elfogadni, hogy hátrahagyjam. Ezzel már nem okozhatok neki lelkiismeretfurdalást, hiszen a saját döntésem, hogy kit szeretek, s kiért mit teszek. Ha már Cody szerint én vagyok a Szív, akkor már csak azért sem kapcsolhatok ki. Dobognom kell, s vinnem előre a lendületet, amíg meg nem oldjuk ezt az egészet. Ahogyan Erica elfoglalja Seraphine testét, tehát Codyval akadálymentesítünk, de azon túl, hogy halálra vagyok rémülve, semmi más nem tehetek. Aztán Seraphine lehanyatlik, már ugrok is hozzá, hogy felsegítsem, vagy legalábbis alányúljak, hogy ne üsse be a fejét. – Jó ég! Jól vagy? Erica.. merre van? Erica! – Forgatom a fejemet, enyhén szólva is be vagyok tojva, de sürgetően intek Sera felé, hogy mondja már. Az fel sem merül bennem, hogy a szellemlány nincs többé. Inkább arra gondolok, hogy most visszaszállt az igazi testébe, s a gonosz árny, aki megkeserítette az életét, közvetlen veszélyt jelent rá. Meg kell mentenünk, azonnal! Én ugyan semmilyen releváns képességgel nem rendelkezem, de ha Cody azt mondta, hogy én vagyok a szív.. A saját csuklómra tapasztom a másik kezem ujjait, hátha a pulzusomon túl valaki másét is érzem, máshonnan..
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Örülök neki, hogy Cody odalép Adrienhez, kár hogy nekem erre nincs módon. Furcs belegondolni, hogy talán tényleg lehetőségem lesz rá, hogy újra életre keljek. Vajon hogyan reagálna a családom? Galen szívéről bizonyosan nagy kő gördülne le, hogy bár csak közvetve, nem haltam meg miatta. Frida... oh Frida mennyire hiányzik! Párszor azért meglestem már a folyosón és éli az életét, de biztosan örülne nekem. Ha pedig megtudnák azt, amit már a többiek is talán ők is hasonlóan képesek lennének kezelni. Mégis csak a testvéreim, akik... akik megbocsátanának ugye? Kár most ezen rágódni, mert talán nem járunk sikerrel. - Egyet ígérjetek meg, kérlek. Ha... ha nagy baj lesz, inkább menekültök. - csúszik ki a számon, bár Adrien bizonyára ellenkezésbe fogna, de igyekszem elég határozottan nézni rá, hogy ne tegye. Fontos, hogy ha bármi olyasmi rosszul alakulna akkor inkább lépjenek le. Nem akarom, hogy még az ő haláluk is az én lelkemen száradjon. Annál rosszabb nem is történhetne, hiszen egy életet már elvettem és épp elegen szomorkodtak már miattam. A kunyhóra én is bólintok, jó lehet kiindulópontnak, bár még nem sokat voltam a kastélyon kívül és főleg nem odakint a falakon túl, csak egyszer a rejtett úton mentünk el a Szellemszállásra. Még az sem teljesen biztos, hogy lehetséges olyan messze eljutnom. A késztetés viszont erős, így hát nem sokára már félig egybelógok Serával... Sera elég jól feltudja mérni a helyet, kiszakadni Erica emlék testéből. Kis pince. Nincs itt más, de mintha lenne vagy két ajtó, ami máshová nyílik, mint az, amin "bejött". Erica teste egy mágikus kupola alatt egy párnázott emelvényen fekszik, mintha csak Hófehérke lenne, aki épp a herceg megmentő csókjára vár. Az alakot nem látja, csak hátulról, viszont az illetőnek egyértelműen hosszú haja van és vékony testalkatú, átlagos magasságú. Mintha sóhajtana egyet, amikor megáll a kupola mellett és egy ideig csak nézi Ericát. Nehéz eldönteni, hogy ez most a múlt, vagy már valami más... főleg hogy aztán az alak mintha megfordulna. Sera látja a mozdulatot még, de az arcot már nem, mert mintha csak valami rántást érezne a derekánál hirtelen indul meg hátra eszeveszett sebességgel. Mégis olyan érzés marad benne, mintha az az illető rá nézett volna hátra... lehetséges lenne? Vagy csak épp felforrt a teavíz és azért kapta hátra a fejét? Mindenesetre Sera végre visszatér a földre és kinyitja a szemét, Erica alakja viszont újabb néhány vibráláson megy át és egyszerűen eltűnik... Sera kissé kótyagos, de megtud állni a lábain. Ha próbálkozik érzékeli a lányt, de mintha különös módon távol is lenne meg közel is. Mintha egy része itt maradt volna vele... benne, ha lehetséges az ilyesmi, egy része viszont távol van, talán ezért nem képes szellemalakot ölteni, vagy csak elfáradt a kapcsolódásban?
Egy kicsit megfagy az ereimben a vér, amikor Adrien közli, hogy meghalt az összes családtagja. - Én... nem tudtam... - mondok csak ennyit, hiszen hiába vagyunk ugyanazon a szakon, a szoba berendezéséből és némely hollóhát címeres tárgya és ruhadarabja elárulja, de egyáltalán nem ismerjük egymást. Így még furcsább, hogy azonnal keresi a kiskapukat Ericának, ha tényleg bízna az igazságszolgáltatásban nem akarná semmire se fogni, hogy mi történt, hanem elmondaná az igazságot és a bíró megállapítaná, hogy mi történt, ki a hibás és ki nem. - Részvétem. - teszem hozzá, pedig nem tudom mikor történt és az én szüleim is meghaltak már jó ideje. Amilyen éppen az életünk, szinte nem is lehet olyannal találkozni a folyosókon, akinek nem kéne részvétet nyilvánítani. Nem véletlenül kötöttem én is ki az Auror parancsnokságban a szüleinket és Nicolast követve, hiába volt a terv először csak az, hogy megerősödöm aztán a többiekhez hasonlóan nem maradok a parancsnokság berkein belül. Hát végül ott ragadtam, bár igen csak korlátozottan, hiszen sok képességre tettem szert, de osztódásra nem. - Marcipános keksz. Ha nem fér az emlékeidhez. - nyelek egyet azért, hiszen ez is egy eshetőség, Cody annyi módot felsorolt már a testrablásra és annyi képességet, mágiaágat, hogy tényleg úgy érzem, mintha semmiben az ég világon nem lehetnénk biztosak. Amikor Cody felajánlja a gyógyítós kunyhót Roxmortsban bólintok neki. - Szerintem tökéletes lenne, ha van egy pont, ahonnan elindulhatunk vagy visszavonulhatunk. Kérdezni akartam, hogyan jöttök ki a húgommal, de… - hallgatok el, nem ez a hely és idő erre a beszélgetésre. Készen állnék elindulni hogy közelebb kerüljünk a potenciális helyhez, de amikor Erica ki akar próbálni valamit gondolkodás nélkül lépek oda hozzá és koncentrálok rá azokra a képekre, amik felvillantak miközben az emlékét idézte fel. Az egész elképesztőnek hangzik, hiszen hogyan kerülhetek olyan emlékbe, amit nem is látott, mert ájult volt, és még is… kinyújtom a kezemet, de Erica szó szerint belesuhan a testembe és ahogy hátrabicsaklik a fejem elöntenek a képek. Az első érzés, amit érzek a pánik, a tehetetlenség, hiszen olyan, mintha engem vonszolnának a földön, engem hagyott volna el az erő és minden olyan szakadozott és fájdalmas. Kell néhány pillanat, hogy eszembe jusson, hogy hol vagyok és mit kell tennem, megpróbálom felidézni, hogy hol találkoztam össze Sheree-vel és hogy onnan merre visz az út tovább. Próbálok koncentrálni az igazi testemre, a valóságra és motyogni kezdem amit csak tudok. - Roxmorts melletti erdő… szürke, téglás, nádtetős, négyszögletű kunyhó. Pince. - legalább is úgy szándékozom, hogy ezek a gondolatok, képek gördüljenek is le a számról. Megpróbálok felülemelkedni az ijedtségen és mintha egy merengőben lennék szó szerint elhagyni Erica testét a látomásban és éppen úgy láthatatlan szellemként megjelenni, mint amilyen ő a Roxfortban. Egy kicsit vad elképzelés, lehet, hogy nem sikerül, lehet, hogy Cody gyorsabb és annak ellenére, hogy igyekszem információkat közölni, túl gyorsan felébreszt, de legalább megpróbálom. Azt egyáltalán nem érzékelem, hogy az összekapcsolódás mennyire megviseli Ericát, de igyekszem a mindenféle túlvilági erőmet belevezetni ebbe a látomás-szerű állapotba. Talán észrevehetek még valami fontosat, ő e az egyetlen vagy vannak más áldozatok, sőt, talán szembe nézhetek azzal is, akitől vissza akarjuk szerezni Erica testét.
-Jussunk el odáig, hogy újra köztünk lehessen minden tekintetben. - lépek oda hozzá és teszem a kezem Adrien vállára és kicsit meg is szorítom, mintegy szavak nélkül is sugallva, hogy nem hiszem, hogy ha vállaljuk, hogy az életünket kockáztatjuk érte, akkor utána totálisan magára lesz hagyva... Személyesen nem találkoztam Adrien apjával, de arról tudok, hogy sok Halálfalót juttatott az Azkabanba. A Mortimer párt sosem kapták el, így ők sem találkoztak vele. De sokszorosan szidták a nevét még a régi birtok idején. Viszont ahogy bele lendülök és túl sokmindent is kimondok, és ahogy mindenki értetlenül néz vissza rám nyelek egyet. Felesleges volt ennyit pofáznom, de vissza már nem szívhatom, noha egy meglehetősen kellemetlen érzés így is végig tekereg rajtam. Átsiklottam lényegi részek felett és ez nem jó. - Igaz. Bocsánat. - ismerem el amikor Erica rákérdez, hogy nem jobb lenne sietni? Jelenleg tényleg az a legfontosabb, hogy gyors megoldást találjunk. Ahogy Sera felemlíti Roxmorts-ot eszembe jut valami - Ha szükség lenne egy óvóhelyre, akár odafelé, akár visszafelé, fel tudom ajánlani a gyógyító kunyhót a faluban. Lio-val meg még néhányakkal váltásban, év eleje óta egészen belaktuk. Ott nem vagyunk szem előtt és csak én szoktam ott aludni néha. Senkinek nem tűnne fel, hogy van ott valaki megint. - vetem fel de aztán a többiekre figyelek inkább. Vagyis arra, amit Erica össze hangolódása eredményez. Kellően meglep és azért bennem is van egy adag hírtelen ébredt aggodalom, de közben próbálom felmérni, hogy mi is történik. Egyet értek Adriennel és segítek is neki akadálymentesíteni. A kérdésére megcsóválom a fejemet. Bár már nem javítom ki, hogy lélekmágia lett volna nem jósmágia - Tényleg nem lett volna rá időnk... Így viszont talán azt is megtudhatjuk, hogy mi történt vele… - ez után viszont kezdem úgy érezni tényleg jobban járunk, ha felébresztjük őket valamiképp és intek is Adriennek, hogy akkor most próbáljuk meg leszedni a lányokat. - Sera, Erica… Gyertek vissza! - persze ha a kérés nem segít rajtuk akkor betárazok egy egyszerű gyógyító varázslatot.
// Gyógyító szakos varázslat - kitalált varázslat - mesterséges álomból, módosult tudatállapotból való “ébredéshez” használják.
-Lehet, hogy azt mondtam, de nem úgy értem, hogy nem fontos. Most ebben a pillanatban nem az. Tudjátok, hogy minden családtagom meghalt, engem aztán nagyon is érzékenyen érint a halál. De most.. nincs értelme Ericát még azzal is nyomasztani, hogy mit tett. Ha majd ismét van teste, akkor kitaláljuk, hogy mit tegyünk. Egyértelmű a bűntudat, és a megbánás. Lehet önvédelemre, megbánásra, vagy zsarolásra is hagyatkozni. – Az én apám bíró volt, Cody még szegről-végről ismerte is. Az elmúlt három évben csak döglöttem a kanapén, ittam, megpróbáltam többször megölni magamat, és csak Zonko tartotta bennem a lelket. De amióta itt van Erica, szó szerint tettrekész vagyok, a jelenre koncentrálok, nem a múltra. A jelen persze kapcsolódik a jövőhöz, hogy mit kell most tennünk. Elhülve hallgatom Cody rém-meséjét, remélem, hogy nekünk nem kell koponyavadászatba merülnünk, és az is igencsak megrémiszt, hogy valamilyen sötét teremténnyel van dolgunk, aki az uralma alá hajtotta Ericát. Bólintok hát a kódszóra, egyedi, mégis megjegyezhető! Viszont Cody végső szavaira jámboran meredek a semmibe, amolyan he? arckifejezéssel, mert túlságosan rébuszokban, kacifántosan beszél. Lehet, hogy ő tényleg képzett medimágus, és igazi polihisztor, de nekem cseppet sincs annyi világi tapasztalatom. Jó pár könyvet olvastam, elindultam a jogi pályán, de végső soron csak egy eladó vagyok. Sera jóval békésebb útja jobban tetszik, nem véletlenül vagyunk mindketten hollósok. Már indulna is a faluba, szívből követném őt, lelkesen, erre Erica mégiscsak kipróbál valamit. Nyikkanok, mozdulnék, hogy megfogjam Sera kezét, aki most egyszerre Erica és Seraphine, mégiscsak valami túlvilági erő mozgatja, irányítja a testet. Ellépek az útjából, ha indulna valamerre, bár az is lehet, hogy most csupán imitálja, ami történt de elhúzgálom a bútorokat, vagy ha szükséges, a karja alá nyúlok, hogy ne essen át semmin. – Lehet, hogy a jósmágia mégis jobb ötlet lett volna? – Kérdezek rá Codyra, hiszen érdemben már csak ő van itt velem, de rágcsálom rendesen az ajkamat, hogy most vajon mi lesz. Mi történt, ha a gonosz Ő valahogy érzékeli azt, hogy Erica testet talált magának, és esetleg még be is tudja azonosítani? Ha netán bosszút állna Erica igazi testén.. Nem, azt nem tudnám elviselni..
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
- Codynak igaza van, nem tehetünk úgy, mintha semmiség lenne. - sóhajtok egyet, mert bár Adrientől kedves, hogy elnézi nekem a dolgot, de mégis csak egy ember életéért vagyok felelős, miközben én elég csúnyán viselkedtem Serával azért, mert elűzött. Érzem ám én is az ebben rejlő kettősséget, még ha nem is mondom ki hangosan. Figyelem, ahogyan agyalnak, hogy mi lehet a megoldás, és agyalok mi lehet a kódszó, ami köthető hozzám, és ami alapján könnyen felismernek. - Legyen marcipános keksz. - felelem végül bizonytalanul. Az a kedvencem, de ezt nem nagyon tudja senki, talán csak Fryda, főleg hogy anya volt, aki a legjobbat sütötte belőle. Sosem hangoztattam, mert apa nem igazán volt édességpárti Jó eséllyel ezt tehát nem tudja ő sem, ha netán tényleg arról lenne szó, hogy átakarná venni a testemet valami miatt. - Ez elég bonyolultan hangzik és időigényesen is, amikor úgy volt, hogy talán már megneszelt minket, nem? - kérdezem bizonytalanul Cody ötletére. Nem tudom, hogy lenne-e értelme a dolognak, főleg, hogy Adrient nem ismertem az előtt, hogy meghaltam. Nem tudom, hogy bármi módon kapcsolatba kerülhetne-e a testemmel. Arra viszont már jobban felfigyelek, amit Sera mond. Na nem a jós lányt, hiszen az szintén nem helyben lévő megoldás, tehát időigényese. - Talán tényeg segíthet, ha odamegyünk, vagy ha... megpróbálhatok valamit? Ha az emlékekre koncentrálok és te is, hátha többet látsz, mint ami nekem beugrik. - vetem fel Serának és kicsit közelebb is suhanok hozzá. Nem akarom én ezzel Adrient lekezelni, vagy Cody ötletét vétózni, de mégis csak gyorsabb lenne, ha valami módon Sera kapcsolatot tudna teremteni az emlékeimmel, amik nekem homályosak. Ki voltam ütve, amikor ott voltam, ő viszont talán rá tudna kapcsolódni arra is, amit nem látott a testem a szememmel, de érzékelt a lelkem, amikor ő odavitt. Adrien és Cody láthatja is, amikor közelebb megyek Serához, az nem csak közel, hanem szinte félig belésuhanok, amitől Serának fennakad a szeme, mint valamiféle szellemjósnak. Nem látják, hogy pontosan mi történhet, mit láthat, de azt igen, hogy néhány centire megemelkedik a földtől, az én szellemalakom pedig halványan vibrálni kezd, néha egészen el-eltűnik. Vajon, ha túl sokáig csináljuk nem lehet belőle baj? Sera pedig bizony tényleg újabb jeleneteket láthat bevillanni. A külvilág ez időre szinte megszűnik számára. Szinte érzi, ahogyan erős kezek vonszolják a földön, a lába a földet súgolja. Bevillan neki az erdő azon része, ahol anno Shereet találta meg. Bár a jelenetben vannak szakadások, de újra és újra látja az erdőt, a fákat és ezúttal már kívülről is néhány pillanatra felvillan egy kis kunyhó. Hasonló, mint Hagridé, csak négyzet és nem kerek formájú, de szürkés tégla épület, nádtetős, kis ablakokkal. Lépcsőn érzi koppanni a lábait... a lábaimat, ahogyan Ő lefelé vonszolja valószínűleg egy pincébe.
Egy kicsit a számra forr a szó, amikor Erica kimondja, hogy lelökte a lányt. Ehhez képest az, hogy én egy holt lelket űztem el, vagy legalább is holtnak tűnt lelket, valahol az én szememben még is csak kisebb bűnnek tűnik, mint a tényleges gyilkosság. Ez nem jelenti azt, hogy esetleg ki is akarnám mondani, rá akarnék mutatni, hiszen egyértelműen vívódott és a lehető legtovább húzta és emésztete, hogy megossza velünk. Viszont Cody-hoz hasonlóan, amikor Adrien megpróbálja elmismásolni az egészet mondván, hogy ismerjük Ericát - bár ez erős túlzás az esetemben például - és úgy se direkt volt, erőteljesen elkezd felkúszni az idegesség a tarkómon. Talán még tikkel is egyet a vállam, de magamban tartom és nem mondok ki semmit. Ha itt és most kimondanám a véleményemet, akkor lehet, hogy Adrient a rózsaszín ködben alig érintené meg, viszont Ericának szükségtelenül taposnék a már így is pocsék lelkivilágába, hiszen nem csak kihasználták, hogy megöljön valakit, de utána majdnem meg is halt és már talán évek teltek el azóta, hogy nincs igazi élete, ami biztosan vehető már bűntetésnek. És Cody szavaira kissé bólintva, Erica tisztában van azzal, hogy amikor visszatér nem lesz ünnepelt hős. - Vannak olyan mágiák, amikkel emlékekhez is hozzá lehet férni, de lehet, hogy ez már felesleges továbbgondolás és minden, amiről itt beszéltünk csak egy tévút. Mi lenne az a szó, amihez kötődsz, amiről felismerhetnénk? Valami, amihez erős emlék és érzelem köt, a gyerekkorodból? - fordulok Ericához, bár valahol érezhetővé válik, hogy egy picit nehezen kezelem Adrien felszínességét a gyilkossággal kapcsolatban. Nem különösebben tudok tanácsot adni semmivel kapcsolatban, sokat olvastam ugyan az ereklyevadász szak első egy-két évéig, de nem éppen ilyen témában. Minden, amit Cody elmond nekem egzotikus és furcsa, már-már hihetetlen mese számba megy, mintha a Bogar bárd meséit verselné. - Megértem. Nem elég csak ismételgetnem, hogy sajnálom és hogy segíteni akarok, itt vagyok be is bizonyítani. Amikor pedig visszatérsz, végigkísérlek az igazságügyi utadon is. - válaszolom Ericának arra felelve, hogy bennem nem bízott eléggé. Tényleg én ismerem a legkevésbé, Cody-val ki tudja mennyi időt töltöttek el a függönyön túl együtt, Adrien pedig a párja, én vagyok a kakukktojás, akihez csak a rossz köti. Akkor is, ha én voltam az, aki miatt pontosan tisztában vagyunk vele, hogy még él a teste és visszatérhet. - Én elhiszem. - lepődöm meg kicsit, amikor a gyógyító fiú a mandragóra kivonat mellékhatásairól kezd el beszélni. A gyógynövénytan sosem volt a kedvencem, sőt, szó szerint az achilles sarkam, a bájitalokat se tudom elkészíteni, éppen annyira értek hozzájuk, hogy tudjam mit mikor mire kell használni és ennyi. Így egyáltalán nem tudom, hogy most arra utal-e, hogy az valamiféle drog, vagy miért fogalmaz ilyen furcsán. - Talán tényleg egy jóstól kéne segítséget kérnünk. Kylie a háztársam volt és a minisztériumban is dolgozik, talán jobban megmagyarázhatná valaki, aki tényleg szimbolisztikus és született látnok. - vetem közben, mert egy kicsit kezd sok lenni ami félresikerülhet, hiszen már rúna védőkörre van szükség meg érzelmek vihara szippantja be, egyik se azt üzeni, hogy sétagalopp. Csak az a baj, hogy Erica már ennyi embert se szívesen avatott be, szóval szinte már a szemeim előtt látom, ahogy lendületesen nemlegesen rázza meg a fejét. - Menjünk le Roxmortsba, hátha az elhatározással természetesen ébred majd fel a vonzás. - teszem hozzá, persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal szaladnék felkészületlenül a vesztünkbe, de mondjuk kivenni egy szobát az egyik fogadó emeletén is opció, ha más hely nem jut eszünkbe "főhadiszállásnak" Roxmortsban. Ahogy Erica elkezd visszagondolni és a szellem-kísértetvadász kapcsolat közöttünk szorosabbra fűződik és bevillannak a képek a szám gyengéden eltátva kezdek el kissé bámulni. - Ahogy beszélsz róla... én is látom a falakat, én is érzem a dohos pince szagot. - mondom ki meglepetten és ezzel még magabiztosabban sejtve, hogy Roxmortsban egy biztos helyen még többre juthatnánk. Persze, ha leszavaznak, akkor itt fogok megpróbálkozni azzal, hogy tovább élénküljenek az emlékek mindkettőnk számára, míg rá nem jövünk merre találjuk meg a kunyhót.
Sera telibe rá kérdez. Erica után, Adrienre csendes nyugalommal megjegyzem - Emberi életről beszélünk. Erős azt mondani rá, hogy nem fontos. - hiszen ennyi erővel Erica sorsát is épp így félre söpörhetnénk. Ez után viszont Sera felé fordulok - Amint vissza tér, elég sok felelősség fog várni rá. A folyosói beszélgetésből nekem úgy tűnt, ha apránként is, de képes lesz őket vállalni. - az utolsónál mondjuk Erica felé biccentek, mintegy bíztatásképp. Ennél többet viszont ehhez az egészhez nem fűzök. Annál is inkább mert a gondolatra amit megosztok velük Elenaról mindenki kellően elszörnyed. - Tudtommal nincs két teljesen ugyanolyan. De meríthet asztrál és lélekmágiából, nem ritkán vérmágiából. Szimpátiamágia, tárgymágia, és vegyülhet rúnamágiával.. Meg.. sokminden mással. - Megejtek egy néma, gondterhelt sóhajt. - Elena esetében egy legalább három generációt megélt Afrikai boszorkányról volt szó. Ő több testet is tárolt valamiféle álomszerű állapotban. És ő emberi részekkel dolgozott. Mint vér, csont és haj. Emlékszem.. végül Elena eredeti koponyáját kellett megtalálni és megsemmisíteni. Tele volt rúnavésetekkel.. És még utána is egy jó hajtóvadászat következett a szelleme után… - próbálom járatni a kerekeimet és vissza emlékezni mindenfélére. Nekem még mindig közelebbi emléknek számít mint azoknak akik végig életben voltak a bajnokság óta. Hiába a “hidegfejűség” okkal nem beszélek arról, hogy ilyesmik tudatában vagyok. Hogy ilyesmik után egyenesen kutatok - Az eddigi ismereteimet hozzá vetve és.. a saját esetem kapcsán amire jutottam; a halál protokollja szerint a varázslat nem végrehajtható agyhalál állapotában, vagy biológiailag halott test esetében… A test “előző tulaja” pedig visszavonhatatlanul megsemmisül miután a varázslat megszilárdul. Ez az idő lehet pár óra, de akár egy év is.. - hallgatok el és hiába akarok tárgyilagos maradni a torkom szárazon kattan és a mondat vége egyszerűen elcsuklik. Úgyhogy hallgatok is egy jó kört tisztelettel - De Elena amikor testből testbe próbált menekülni, hamar sikerült megakadályoznunk mindig és semmi baja nem lett a “megszállottjainak” és viszonylag könnyen magukhoz is tértek. - csak hogy valami “jó hírt” is mondjak a sok szörnyűség közepette…. - Amennyiben tényleg ilyesmiről van szó, egy közös jelzés remek ötlet! - csapok le a gondolatára Adriennek. - Bár lehet olyasmit kellene kiötleni, ami Erica lényére reagál… Már.. arra az esetre, ha nem emlékezne mindenre azonnal. - tudom, hogy ez borzasztóan ünneprontóan hangzik, de nem kéne elsiklani felette. Amikor viszont a jósálomra terelődik a szó kissé megilletődök és kelletlenül megingatom a fejemet - Én inkább annak a számlájára írnám, hogy egy speciális altató keveréket használok, aminek az alapja mandragóra gyökér-kivonat… - kelletlenül felhúzom a vállaimat és szinte majdnem védekezően tárom szét a kezeimet egy pillanatra - A mandragórával készült cuccoknak elég furcsa mellékhatásai tudnak lenni, ha hírtelen szakítod meg a “kúrát”… - nem feltétlenül szégyellem, hogy ilyesmire van szükségem, de azért nem kellemes elismerni sem. - Az utóbbi egy hónapban egészen aktívan átszivárgott valaki az altatómon is.. Amolyan emlék-álomként. Nem tudtam, hogy Erica az. De a Függönyön túl már találkoztunk, meg volt a kapcsolat valójában, csak.. “fel kellett idéznem”… Bár bevallom, mivel nem emlékeztem, nem tudtam azt sem, hogy őrá fogok rátalálni újra. - Adrien viszont szóba hozza az álommágiát és rám is néz, viszonzom a tekintetét és járatni kezdem a kerekeimet. A Mungóban egészen gyakori a gyógy álomba helyezés, aminek tudtommal kismillió válfaja van. Próbálok olyan utakat találni a gondolataimban amik azért pont hogy oldhatják ezt az igen sötét helyzetet és nem csak valami újabb szörnyűséges “megalkuvással” léphetünk előrébb. Ennek örömére elkezdek kutatni a gyógyítós oldaltáskámban. Időnként könyékig elmerülök benne minden zavar nélkül. - Ha már szóba került a mandragóra és az álommágia.. - Adrienre nézek - El tudok készíteni most egy főzetet ami pár percre a megfelelő állapotba “lök”. És el tudom végezni a szükséges varázslatot is. De nagyon nagy szükség lesz egy rúnákból felépített védőkörre köréd. - Serara sandítok kérlelően - Ami nem hagyja, hogy az asztrális sík érzelmi szférája beszippantsa, vagy a mágusunk a túloldalon bármit megneszeljen... Miután megtaláltad Ericat, jó esetben egy negyed-fél órára nagyjából össze kapcsolódtok. Fizikálisan érzékelni fogod őt… Legalábbis a szívverését, olyasmiképp akár egy iránytű. - itt viszont komolyan szembe nézek Adriennel - A buktató ott van, hogy az “álomban” a saját érzelmeid viharában kell megtalálnod őt. - innentől viszont hallgatok és figyelek, hátha másnak van más ötlete. Meg úgy egyáltalán ki mit gondol, vagy vállal be.
Szeretném elhinni azt, hogy Erica is vonzódik hozzám, s nem csupán abba kapaszkodott, hogy senki más nem látja. Már csak azért is, mert úgy fest, hogy többen is vannak, akik látják, mégis szeretné, ha segítenék, és egymás életének a részei maradjunk. Így hát üzennem kéne Zonkonak, hogy nem fogok ma éjszaka raktározozni, hanem más dolgom akadt. Elsőre pergament veszek elő az egyik fiókból, s meg is írom a pár sort, hogy tudom, hogy megbízhatatlan, link alak vagyok, de most tényleg fontos ügyből mondom le a mait. Ahogyan Cody mesél, egyre jobban elfehéredek, pedig amúgy sem vagyok kreol alkat. Megborzongva ingatom a fejemet. – Szörnyű! Ebbe bele sem gondoltam, hogy még élsz itt van valahol a tested, de más akarja használni. Meg kéne beszélni valami kódszót ha mégis fizikailag is találkozunk veled, hogy tényleg te vagy-e az. – Vetem fel az ötletet, mert ha valaki ennyire manipulatív, ahogyan Cody, majd Erica lefesti, hogy az arctalan idegen mikre nem képes, valahogy eszembe ötlik, hogy végre tényleg megölelhetem a szellemlányt, nem is tudván róla, hogy valaki csupán úgy néz ki, de valójában nem is ő. – Ugyan, ez most nem fontos. Meghalt, hát meghalt. Mindannyian ismerjük már Ericát, legalábbis szerintem eléggé hogy fel tudjuk mérni, hogy milyen ember. Nem gyilkos, szándékosan biztosan nem. Lehet szó zsarolásról, kényszerítésről, rossz döntésről. – Aki velejéig romlott, vagy tényleg gonosz, az nem próbált meg engem vigasztalni a nagyjából minden rokonom halála kapcsán. Aki képes ölni úgy igazán, az egy gonosz lélek lenne, ha közben empatikusan támogat valakit. El is vetem ennek legkisebb lehetőségét is. A pergament közben befejezem, s összecsavarom, feladásra kész, de most tettrekészen besorolok Erica mellé, mintha csak át akarnám karolni, de mivel most nem vagyunk a folyosón, ez csupán lelki megerősítés, semmi több. – Ha nincs a temetőben, akkor azt a kunyhót kéne megtalálni.. Azt mondtátok, hogy én vagyok a szív, s ha Ericáé még mindig dobog, valahogy rá kéne hangoldónom, ha ez lehetséges. Ez nem mentálmágia, hanem asztrál. Ismerünk olyan varázslót vagy boszorkányt, aki.. tudomisén.. ért az álommágiához..? – Pillantok Codyra, ő már az ispotályban is igazi ezermester gyógyító volt, meglepne, ha most nem lenne ötlete. Kinyitom az ablakot, s integetek a madárház felé, hogy felfigyeljen rám egy holló a kastély ezen oldalán. Nincs benne hiba, pillanatokon belül fel is tudom adni Zonkonak a sajnálkozó lemondást az éjszakai műszakról.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Adrien mostmár jobban veszi az akadályt, aminek azért örülök, mert így én is megnyugszom legalább valamelyest, hogy nem kell a miatt is aggódnom, hogy megbántottam őt, pedig az végképp nem volt a célom. - Igen, én... lelöktem. - bólintok lassan Sera kérdésére végül. Na nem mondom, hogy amúgy odamentem és megnéztem a szétroncsolt hullát, de hát elég magasból esett, szóval tuti, hogy meghalt, mert mégis hogy élhette volna túl? Meg hát nem futottam vele később össze sehol, hogy mondjuk a képembe vágja, hogy megakartam ölni, csak nem sikerült. Cody szavai végképp meglepnek, hiszen azért ez tényleg elég durva. Erre nem is gondoltam, bár bevallom nem volt még időm részletesen átrágni az egészet, hiszen eddig azt sem tudtam, hogy tényleg lehetséges a visszatérésem. Elsősorban Adrien hitt ebben, én pedig igyekeztem lebeszélni róla, hogy ne reménykedjen feleslegesen. - Tényleg elég durva, és a mindenki halottnak hisz, aztán véletlenül összefutna valakivel, aki ismert... Bár, ha sok év múlva teszi. - húzom el a számat, mert lehet, hogy simán csak idősebb korában tenné meg, hogy még újabb éveket nyerjen ezáltal. No meg, ha elmenne jó messzire, akkor annak az esélyét is kizárná, hogy véletlenül összefut valakivel, akit ismertem. Azért borzongató belegondolni, hogy a testem valakinek a vésztartaléka és valószínűleg most azért vagyok csak itt, mert Sera elűzött. Vajon, ha nem teszi, akkor az erdőben bolyongtam volna azóta is, vagy idővel egyszerűen köddé válok? - Nem tudom. Lehet, hogy nem akartam eddig eléggé. Butaságnak tűnt, ami úgyis esélytelen, de talán tényleg lehetséges, ha Cody is azt mondja. Benned... nem bíztam eléggé. - pillantok Serára, bár azért nincs a tekintetemben elnézést kérés, hiszen mégis csak elűzött. Mondjuk való igaz, hogy jelenleg az ő barátnőjének a tette is más színben tűnik fel, hiszen én is kioltottam valakinek az életét és nem hirtelen vámpíri agyalborulás miatt, hanem akarattal és előre átgondoltan. Ha nem lennék szellem most biztosan megborzonganék kicsit, így inkább csak megpróbálok racionálisan gondolkodni. - Halványan emlékszem, hogy a kunyhó kívülről kicsinek tűnik, de amikor odavitt alig voltam eszméletemnél, amikor pedig elszöktem kába voltam és sérült. Bent viszont tágasabb, mert én egy majdnem ekkora szobában feküdtem és amennyire láttam nem az volt az egyetlen szoba. Sőt talán pince is volt. Néha olyan pince szagot éreztem. - próbálom felidézni, hogy mi az, ami fontos lehet, de nem tudok túl sok részletet sajnos, azt pedig csak remélhetem, hogy ha felidézem a helyet és a testemre koncentrálok, akkor tényleg megtaláljuk a kunyhót. Sera egyébként úgy érzi, hogy talán a tette miatt is kötelék van közöttünk, hiszen ő űzött el a függönyön túlra és bizony lehetséges, hogy képes lenne felerősíteni az érzékelésemet, ahogyan láthatóvá is tudott tenni Adrien számára is. Sőt akár még az emlékeimre is rátud hangolódni, ha engedem és rákoncentrál, mert bár ő nem látta a helyet, de ahogyan beszélek róla teljesen véletlenülszerűen Sera előtt is be-bevillan néhány kép a kunyhóról.
Az előítéleteknek a szakokkal kapcsolatban általában van igazságtartalma, de úgy látom Cody nem csak nyílt és segítőkész, hanem hidegfejű is, ami talán a gyógyítóság velejárója, mert hozzám hasonlóan próbálja kilogikázni a miérteket. Még soha nem tapasztaltunk ilyesmit, bár még mindig Cody feltámadása a lehető legközelebbi, amiről valaha is hallottam. Persze, jócskán közel állok a szellemekhez és a halálhoz, de ez nem jelenti azt, hogy külön kutattam volna ilyen irányba korábban. Látom, hogy Erica milyen ideges és elhagyatott, ami éles kontrasztban van azzal, hogy előttem mennyire dühös, titkolózós és vagdalkozó volt. Őszintén bevallom, hogy valójában egyáltalán nem ismerem a lányt, csak egy aprócska szegmentjét, amit megmutatott. Így csak csendesen, türelmesen, kicsit aggodalmasan figyelem a beszélgetést, amikor kibontakozik, hogy mi is történt és Adrienről is kicsit kirajzolódik, hogy milyen önbizalomhiányos és hát, kölyök még. Úgy tűnik, mintha mindenki azonnal továbblépne azon, hogy Erica meggyilkolt egy lányt, Adrien azonnal kimenti, hogy zsarolták, de nekem nagyon úgy tűnik az elmondásából, hogy manipulációról ugyan szó van, de azért lökte le, mert a nővérét védte, nem azért, mert bárki kényszerítette. - Tehát… megtetted? És a lány tényleg belehalt? - kérdezem meg a fájdalmas, de nagyon fontos kérdést. Nem akarom összetörni, tudom, hogy milyen érzés a bűntudat, ő azt hitte a nővérét védi, én azt hittem Sheree-t védem, bár nálam már egy lélekről volt szó, akinek halottnak kellett volna lennie, de ez nem lehet kifogás. Amikor a VMS kerül szóba Cody-tól kicsit felvonom a szemöldököm, a hasonlóság akár tényleg hasznunkra is válhat. - Akkor lehet, hogy hasonló képességekkel rendelkezik és azért tartotta meg Erica testét, hogy vész esetén elfoglalja? Milyen szörnyű varázslatra van ehhez szükség? - kérdezem, hiszen ugyan én is rendelkezem olyan képességekkel, amikkel mások ritkán, de ilyennel még nem hozott össze a sors. Valahol szerencsére, valahol pedig hasznos információ lenne, ha már tudnék róla. Most muszáj kicsit egyszerűsítenem, összefoglalnom, visszakérdeznem, hogy ne értsek félre semmit, de elég egy bólintás, ha jól értettem az egészet. - Voltunk már a Roxmorts-i temetőben, ahol lennie kellett volna, akkor nem érezted a tested igazi irányát, mi változott? Az álom, ami lehetett afféle jós-álom Cody-val? - vonom fel a szemöldökömet, hiszen már akkor pedzegettem, hogy testnek és léleknek kell lennie valami kapcsolatnak, még se sikerült rálelni. Mindenesetre gondolkozom, hogy van-e olyan aspektusa a kísértetvadászságomnak, amivel egy lelket még több erővel tudnék felruházni, de ez erősen ingoványos terület. Végülis, a túlvilág jelei alapján könnyebben szoktam értelmezni a jeleket, nyomokat, nem odaillő dolgokat az ilyen témakörben (Képességleírás).
Amikor Sera felteszi a kérdéseket, a vázolt kép ezen formája valamit felkavar bennem, holott Erica amit elmesélt abból én személy szerint nem következtettem ilyesmire, bár nem is kérdeztem ez pedig valahol megüli a gyomrom. Pillanatra kellemetlenül kilel a hideg és ránt is egy aprót a gerincemen az undor. De igyekszem amennyire tudom elpalástolni a hirtelen támadt viszolygásomat és pillanatnyi aggodalmam. Másfelől valami furcsa lappangó indulatot vált ki belőlem, ahogy Erica kicsit úgy reagál, mintha “számot kellene adnia”, hogy nem történt semmi _olyan_.. De összességében egy a lényeg és erre fókuszálok; Örülök, hogy Ericanak nem kellett még ilyesmit is elszenvednie! Ahogy visszakozni kezd és ahogy átöleli magát, emlékeztet arra a visszatérés után mennyire rohadtul egyedül éreztem magamat én is, pedig.. akkor már képes voltam a fizikai kontaktra… mégis úgy voltam vele, hogy soha többé nem fogom megtalálni a helyemet újra. Borzasztóan féltem mindentől és mindenkitől. Régi barátoktól, új arcoktól egyaránt. És sok kérdésre még most sem tudom a választ.. Ahogy Sera, egyenlőre én sem rohanok semerre. Hiszen valóban jó lenne tudni, hogy mivel vagy kivel állunk szemben. Most jöttem vissza kicsivel több mint egy éve a halálból. Nem szándékozom vissza menni. - Minden részlet számít, most még itt vagyunk a kastélyban, ha bármire szükségünk lenne, most még érte tudunk menni és kölcsön tudjuk venni. Ahogy Erica arról beszél a tag mennyire ügyesen bánik a szavakkal eszembe jut Nox és az, hogy ha menet közben nem kedvel meg és nem mond le arról, hogy kihasználjon… Ha nem kezd el változni és kihasználás helyett bizonyos értelemben “védelmezni” a maga kifacsart módján amikor hozzá keveredtem, akkor valószínűleg én is igen sok olyasmit megtettem volna, amiről most minden bizonnyal azt kívánnám bárcsak elfelejteném! Épp elég hogy az életemben így is vannak generált, direkt szürke zónák… Hosszú évek amikkel nem tudtam mit kezdeni még mindig, hiába vagyok rajta gőzerővel, hogy jobban legyek. És persze van olyan kiesett időszak, ami a “baleset” miatt generálódott.. Ahogy viszont hallgatom a beszélgetést és forognak a fogaskerekek menet közben össze találkozik a tekintetem Erica-éval és biccentek neki, aztán megosztom a gondolatot amire jutottam. - Bevallom a helyzet emlékeztet egy Elena nevű boszorkányra… Még a VMS alatt találkoztunk vele és ő is furcsán hatékonyan tudott manipulálni embereket. Szinte mintha megigézné őket… De ami a lényeg, testrabló volt. - az arcom és a tartásom egyaránt zárkózottá válik és bár át nem ölelem magam, de keresztbe fonom a karjaimat magam előtt a hangom pedig egészen tompán cseng - Elméleti síkon elég sokat foglalkoztam ezzel a témával az utóbbi.. nagyjából másfél évben és úgy.. a válfajaival. Simán benne van a pakliban, hogy a testedet egyszerűen már csak tárolja… Egy következő életre.. - persze ezzel együtt számomra egyértelmű, hogy az illetőt nem érdemes lenézni, hiszen közel sem biztos, hogy a végét járja, vagy legyengült lenne. Voltaképp ha meg van a megfelelő “tárolási” rituáléja, bármikor képezhet “biztosítékot” magának - Ha ez a helyzet, ez olyan szempontból nekünk kedvezhet, hogy a tested valószínűleg tökéletesen sértetlen… Persze ott van a másik opció is, hogy valami teljesen másról van szó, de.. így első benyomásra erre tudok gondolni. - közben Adrien reakcióján, úgy az egészre, magamban őszintén megkönnyebbülök. Nem is tudom miért.. Talán szurkolok nekik..? Az emlékeimben az után kutatok, hogy hogy is volt Elenaval? Hogy is sikerült legyőznünk..? Már azon kívül, hogy végül Chris ikrének az obskurusként való manifesztálódása elkapta, amikor Elenanak épp egyetlen test sem állt már rendelkezésére…. De azért pár lépcső megelőzte ezt a végkifejletet.. Bár mondhatnám, hogy Sera kiűzi a mágust a testéből, Erica meg leboxolja amikor egy síkra kerülnek, én meg Adriennel újra élesztem! De tartok tőle, hogy ez közel sem lesz ennyire egyszerű, hiába a “szentháromság”…
Mindamellett, hogy rengeteg szörnyűség is elhangzik, amire gyorsan reagálnom kell, vannak benne fontos momentumok, amik innentől pozitívan határozzák meg az életemet. Természetesen nem az, hogy kölyökképű vagyok, azon nem tudok változtatni. Sőt, még talán viccesen furcsa is, hogy ennek ellenére olyan vágyak feszítenek Erica közelében, amin nehéz uralkodni, szerencsére a folyosó felfedezése óta nem is kell. – Oh, értem. Így azért már kezdem átlátni. – Bólogatok, hiszen Erica nem hazudott, tényleg csak én látom az átlagos élők között, de Cody egyszer már meghalt, ezért van köztük valami kapcsolat, Seraphine pedig esélyesen valami médium, aki a túlvilággal kommunikál. És az, hogy Cody úgy említ, mint a szeretett személyt, amit Erica is megerősít, ezen már jobban elpirulok, mintha mások előtt kéne beszélnem a szerelmedkeseinkről. Még nem mondtunk ki semmi szeretleket, de nyilván annak indult, valami plátói vonzalomnak, egymásra utaltságnak, hiszen megérinteni sem tudtuk egymást, maradtak hát a nagy beszélgetések. – Nem akartam csalódottnak tűnni, mert még véletlenül sem vagyok az. Örülök, hogy találtál barátokat, akik látnak, én sokszor olyan tehetetlennek, bénának éreztem magamat, aki nem tud mit segíteni ebben. – Azért van bennem egy nagy adag lelki nyomor is a szüleim halála óta, s Ericába úgy kapaszkodtam, mint fuldokló az utolsó levegőbe, s remélem nem érzi azt, hogy én kihasználtam, hiszen ahogy elmondja, ez az ismeretlen alak még gyilkosságra is kényszerítette. – Ne vádold magad, zsaroltak, manipuláltak, nem a te hibád! Helyrehozzuk valahogy, ha sikerül visszatérned az életbe! Tudtam én, hogy nem véletlenül maradtál! – Lépek most mellé, s bár megérinteni nem tudjuk egymást, a mozdulat azért megvan, amit majd a folyosón pótolunk, nyélbe ütünk. Nem vagyok nagy varázsló, viszont Zonkotól van rengeteg apró buta tárgyam, amiket máris elkezdek bedobni egy hátizsákba, mint Csalipálca, robbanószerek, téves tájolók, és hasonló játékok, de ki tudja, hátha hasznukat tudjuk venni. A másik kettő igen felkészültnek tűnik, lehet, hogy nekem csak annyi lesz a dolgom, hogy ott legyek, erőt adjak. – Akkor tehát azt a helyet kell megközelítenünk, ahonnan érzed magadat? El tudod hagyni a birtokot? – Kérdezek vissza, hiszen a szellemszálláson már voltunk Roxmorts közelében, de tegyük fel, az iskolai alagút a Roxfort része, de ha messzebb van az a helyszín, akkor el tud valahogy jönni?
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Érzem én Adrien hangjából, hogy bizonytalan és amikor meg is szólal hát én is még inkább az leszek, hiszen olyan, mintha most még azért is kellemetlenül kellene éreznem magamat, hogy nem mondtam el mindent időben. Pedig azt hittem, hogy örülni fog, ha azt a hírt hozom, hogy tényleg talán lehetséges, hogy valahogy visszahozzanak, hiszen ezt szerette volna. Csak azért nem beszéltem neki Seráról, mert túl sok kérdést vetett volna fel és azokat mind meg kellett volna magyaráznom. Arról nem beszélve, hogy nem akartam reményt kelteni benne, mert én még most sem vagyok biztos benne, hogy sikerülhet. A Codyval való találkozás tette fel arra bizonyos i-re a pontot, ami pedig épp csak nem rég történt. - Én csak... nem akartam hiú reményt kelteni benned, de ha... ha úgy érzed csalódtál és itt maradnál inkább, azt is megértem. - idegesen ölelem át magamat, hiszen jelen állapotomban ezt úgyse teheti meg senki sem. Tény, hogy elég pocsék érzés az egész. Már eleve iszonyú nehéz volt elmondani az igazság egy részét is, pedig ez még nem is minden, de ahogyan Cody mondta jobb ezeket óvatosan adagolni, mert hiába szeretsz valakit és ő is téged, egyáltalán nem biztos, hogy mindent megért, vagy elfogad. Ettől még persze, amikor Cody a mondandójában a szeretett személyhez jut, aprót bólintok, de mégis kicsit félve pillantok Adrienre. Az elmúlt pár hónap még ebben a fura helyzetben is csodás volt, de egyáltalán nem biztos, hogy olyan erős kötődés alakult ki közöttünk, ami minden próbát kibír. Talán újra élő testem lesz, de ő a többit nem fogadja el. Nagyot nyelek, próbálva kiverni a fejemből a negatív gondolatokat és inkább Serára pillantok. - Igazából nem tudom, hogy férfi, vagy sem. Soha sem láttam az arcát. A hangja alapján talán nő... szóval nem történt semmi _olyan_. - pillantok Adrienre, de épp csak egy másodpercre, mert még mindig nem tudom pontosan, hogy most éppen milyen érzések, vagy gondolatok kavarognak benne. - Szóval sajnos nem sokat tudok róla, de tudom, hogy sokmindenre képes és ügyesen bánik a szavakkal. Nekem... nekem... - elakadok és ezúttal Codyn állapodik meg a tekintetem. Idővel úgyis minden kiderül, azt mondta, és Adrien már most is úgy fest, hogy nem tudja mit kezdjen a helyzettel. Ha most elmondom a legnagyobb hibámat, akkor talán el is megy. Érzem a gombócot a torkomban, amitől csak még nehezebb szavakat formálni. Egészen suttogósra válik a hangom is. - Le kellett löknöm egy lányt egy szikláról. Azt mondta, hogy rossz ember és hogy folyton a nővérem ellen áskálódik és... megérdemli. - hadarom már szinte a végét, igyekezvén magyarázkodni. Hát igen a sors furcsa fintora, hogy én magam is egy szikla szirken csúsztam meg és zuhantam a mélybe. Mi ez, ha nem megérdemelt végzet? - Azt nem tudom, hogy miért mentett meg, talán még akar tőlem valamit. - teszem még hozzá finoman megvonva a vállamat, de lopva újra és újra Adrienre pillantva, hogy vajon mit fog reagálni. Tudom, hogy butaság volt, lelökni valakit csak azért, mert valaki azt mondta, hogy rossz ember, de ő nagyon ügyesen tudott suttogni a fülembe és elég meggyőző is volt. Persze nem voltam túl határozott, amikor megtettem és gyorsan el is szaladtam a helyszínről, és persze kiadós lelkiismert furdalással küzdöttem hetekig, vagy hát a mai napig. - Azt hiszem megtudnám találni a kunyhót, ha megpróbálom érzékelni a testemet, ugye? - siklik a tekintetem újra Codyra, egy kis megerősítést várva. Azt is éreztem, hogy a sír valahogy nem vonz magához, amikor Serával ott jártunk, csak akkor még nem figyeltem erre. Ha viszont a füst gomolyag tényleg valami módon ő volt, talán tényleg tudja, hogy próbálkozom és bár többen vagyunk, de... nem biztos, hogy ez elég.
Adrien elképesztően kölyökképű, kicsit talán annyira is, hogy az egészen meglep. Pedig olyan rémesen fiatal nem lehet, még is hirtelen olyan aggastyánnak érzem magam, a legkevésbé sem zavar meg, hogy nincsen teljesen felöltözve, hiszen a szememben szinte kisfiú. Ericára fókuszálok, arra, amit mondani akar. Próbálok türelemmel lenni, hiszen annyiszor kérdezgettem mindenről és mindig bezárkózott, témát váltott, esetenként szó szerint elmenekült a válaszok elől. Most végre meghallgathatjuk a történetét, hogyan jutottunk el idáig. Bennem is ugyanazok a kérdések fogalmazódnak meg, ami valószínűleg mindenkiben. - Mit tudunk még arról a férfiről? Beléd szeretett és képtelen volt elengedni, ezért tartana magánál, kómához hasonló állapotban? Egyetemista, felnőtt, tudod, hogy mihez ért és mivel lephetnénk meg? - kérdezem, szorítkozva arra, ami segíthet nekünk, mert... mert a gondolataim egyre inkább sötétebb árnyakat vetnek. Nem akarok belegondolni, hogy mit kellett tennie, ahogy abba se, hogy miért tarthat magánál valaki egy félholt tizenhat éves lányt és miért ölne meg egy hozzá hasonlót, csak hogy elvarrja a szálakat. A hideg futkos a hátamon és ez látszik is rajtam, hiszen látványosan megborzongok. Persze arról fogalmam sincs, hogy lényegében így Cody válaszolt arra a kérdésre, ami nekem szólt, de cserébe én feltettem azokat a kérdéseket, amiket ő akart - vagy egy részét. Tehát Adrien kérdésére arról, hogy miért is vagyunk itt, mi is a szerepünk nem is válaszolok, hiszen Cody készségesen megteszi összefoglalva hogyan találkoztak Ericával és hogy én kit minek jelöltem meg, mielőtt beléptünk volna. Az én kapcsolatomat nem is kell elmondanom hozzá, bár még mindig kellemetlenül érint, hogy újra kimondja, hogy elűztem. A szemem sarkából azt figyelem, hogy a pasija erre hogyan is reagál, de valószínűleg csak nemrég kelt vagy már félálomban volt éppen elalvás előtt, ki tudja, de nem reagál sehogy, egyáltalán nem vádló vagy megvető a tekintete felém, csak veszi a cipőjét és kész. Határozottan tettrekész, úgy tűnik, hogy nem azok közé a Hollóhátasok közé tartozik, akik kutatással kezdik és amikor csak biztosak a dolgukban akkor mernek megindulni. Amilyen speciel én vagyok... vagy voltam. Az auror akadémia és az elmúlt év sok mindenben gazdagította a magabiztosságomat, de még így is azért látszik rajtam a vonakodás azzal szemben, hogy hirtelen rohanjunk is a vesztünkbe. Valamit azért csak tudnunk kéne arról, hogy pontosan milyen körökbe került Erica, hiába van bennem egy kis belső vita, hogy akarom-e tudni, vagy sem. - Erdő, de nem a Tiltott Rengeteg, és hogy Roxmortsban találkoztunk össze mind arra utal, hogy az akörüli erdőségben kéne keresnünk a válaszokat. - teszem azért hozzá, bár látszik a testtartásomon, hogy én bizony még nagyon nem indultam meg semerre. Persze nincs azért követelőzés a tekintetemben a válaszok iránt, inkább afféle szelíd könyörgés, hogy avasson be minket mindenbe, hiszen tényleg az életünket kockáztatjuk érte. Aki egyszer ölt azért, hogy eltussolja a gaztettét, az többször is megteheti - vagy legalább is megpróbálhatja, csak reménykedhetünk abban, hogy elegen leszünk a feladatra. Az már egy jó dolog, hogy nem egyedül akarok segíteni Ericának, több szem többet lát, és úgy tűnik egészen másokhoz is értünk, ha egy akadály kerül elénk négyen négyféleképpen kutathatunk a megfelelő megoldásért.
A cukormókus és mosómedve úgy érzem jóban lesznek. Végül mind belépünk a szobába. Erica amikor láthatóvá válik Sera által, kíváncsian fogadom és arra is kíváncsi vagyok, hogy vajon képes lesz-e elmondani azt, amit nekem elmesélt. Ameddig a végére nem ér igazából csak csendben figyelek. Mondjuk csak most kezd világossá válni, hogy Sera barátnője akiről Erica végig beszél valószínűleg egy fiatal vámpír lehet. De ezt a felismerést egyenlőre megtartom. Hiszen a kerek történetet hallgatva ez csupán egy apró részlet. Adriennek vissza biccentek, de csak mintha inkább köszönteném, nem arra utalnék, hogy előzetes ismertségünk lenne. Igazság szerint elég régen találkoztam már vele és a folyosókon is jól elkerültük egymást, de örülök, hogy most újra látom és látszatra, lényegesen jobban van, mint volt. Eszemben sincs kisajátítani a hogylétével kapcsolatos érdemet, hiszen tudom, most már tudom, hogy egy kapcsolatnak mennyire brutális ereje tud lenni. Bár az igaz, hogy fogalmam sincs Ericaval hányadán állnak, de azon a fura folyosói ablakpárkányon ülve nagyon is fontosnak tűnt számára. Akárhogy is, miután Erica össze foglalta az eddigieket nyugodt hangon szólalok meg. - A Függönyön túl bár találkoztunk, nem emlékeztem rá tisztán, csak néha álmomban voltak bevillanások. Nem tudtam, hogy itt van ő is és csak Seranak hála látom mostmár… - egészítem ki az odaátos részt Adrien számára. - Ma este megpróbáltam vele tudatosan felvenni a kapcsolatot amolyan.. Asztrális-álom formulában. - biccentek a szellemlánynak - Ahol találkoztunk, olyan volt mint egy Roxforti folyosó. Volt egy ablak.. az ablakon túl pedig egy erdő. De nem hasonlított a Tiltott Rengetegre. Miközben beszélgettünk, pedig felbukkant egy füstoszlop.. Mint amikor egy kunyhóból száll a füst. - tárom szét a kezeimet magyarázat közben, kicsit megadóan, hogy hát igen, meglehet, hogy ez annak a kunyhónak a füstje volt amit felkeresnénk... - A kapcsolatnak akkor szakadt vége, amikor ez a füstoszlop elkezdett az ablakhoz közeledni és alakot ölteni.. Talán nem jelent semmit, de lehet, hogy bizonyos szinten oda a meglepetés ereje… - mondom ki azt ami talán elég aggasztó lehet, főleg, hogy Erica épp az imént vázolta, hogy a tag veszélyes és nem kis kockázatot vállalunk. Amikor pedig Adrien elbizonytalanodik, hogy miben tudna segíteni - Hárman lennénk a “feladatra”. És Sera remekül megfogalmazta. - majd rá is mutatok - Lélek, mint a kísértetvadász és Híd - majd magamra - Test, mint a gyógyító - majd Adrienre - És Szív, mint a szeretett személy. - hagyok egy szusszanásnyi időt ez után, mintegy apró nyomatékot adva annak, hogy Adrien szerepe nem törpül el, csak mert mi Seraval néhány infóval korábban találkoztunk. A nyelvem hegyén van, hogy Ericát már olyan kérdésekkel bombázzam, amik segíthetnek egy kicsit felkészülni, miféle ellenféllel is kell majd szembe néznünk, esetleg miket tanult el tőle, mire emlékszik, mikkel foglalkozott, milyen mágia ágakat érintett amiket felismert… és így tovább. De egyenlőre pihentetem mindezt, mert úgy érzem, most Adrien számára kell egy kis plusz idő. Hiszen… mégis csak azzal törtünk rá, hogy amúgy hali, lehet vissza tudjuk hozni a barátnődet… Reméljük jössz te is! Szóval egyenlőre csendben maradok és figyelek, Sera mellé sorolva. Adrien átöltözése nem hoz zavarba és nem amiatt, mert átlagos az alkata, inkább csak… Nem bámulom meg más pasiját… Másfelől gyógyítóként rengeteg testtel találkoztam már. A pasi öltözőkben sincs különösebb szégyenlősködés általában.. A többiről meg.. nem beszélünk.
Gyorsan fel is pattanok, amikor Erica nyomában – még ha nem is szó szerint mert ő a falon át kukkantott be – másik kettő jön még. Gyorsan kiderül, hogy ők is látják a szellemlányt, akiről egészen eddig csak azt hittem, hogy kizárólag én. Volt valami különleges ebben a kapcsolatban, hogy rám van utalva, ugyanakkor ezt sosem használtam ki. Mégis váratlanul ér, hogy nem egyedül jön, mert legalább felkészíthetett volna rá, hogy keresett más barátokat is. Örülök annak, hogy előrelépés van az ügyében, csak éppen kapcsolatok terén enyhén szólva is tapasztalatlan vagyok, lehet, hogy eluralkodott rajtam a birtoklási vágy. – Oh, hát többen vagytok? Hogyhogy? – Bólintok Codynak, hogy igen, vele már ismerjük egymást, tud a sebezhetetlenségről, próbált is segíteni, hogy hogyan érdemes kezelni, hogy nem tudtam a családommal együtt meghalni. Igen, mondhatjuk, hogy szerepe van benne, hogy jobban vagyok, noha Erica vitte el ebben a prímet. – Akarom tudni, hogy hogyan használt ki, vagy hogy mit kellett megtenned? – Kérdezem bizonytalanul, vélhetően mindegy most már, hiszen Erica belehalt a dologba, de a visszaút nyilván nem lesz egyszerű. Már csak azt nem értem, hogy mit kellene tenni, úgyhogy amúgy is jámbor arcomon egyre inkább bizonytalanság ül. – Fogjuk rá, hogy nagyjából értem. Én.. miben tudok segíteni? Vagy csak szólni jöttél, hogy ma nem tudunk találkozni? – Kérdezek vissza a szellemlány esetében, mert tényleg furcsa, hogy én azt hittem, hogy egyáltalán nem boldogulunk, most pedig kiderül, hogy tőlem függetlenül nagyon sok dolog van a háttérben. Mások előtt nem akarom számonkénrni, és lehet, hogy csak én gondoltam túl a kapcsolatunkat, vagy csak nem akart terhelni, hogy még nálam is sötétebb múltja volt. Mindenesetre ha nem is tudok segíteni, mégis veszem a cipőmet, és átveszek egy pólót is. Cody pasi, Erica már látott ruha nélkül, Seraphine pedig csak nem jön zavarba egy pasi felsőtesttől, nem vagyok különösebben izmos sem, úgyhogy csak a nagy átlag. Lehet, hogy valahogy azt a lányt kéne levadászni, aki nem tudta visszafogni magát Erica esetében?
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Egyre csendesebb vagyok, ahogyan közeledik a pillanat, hogy legalább a történetem egy részét kénytelen vagyok elmondani nekik és ők még csak nem a családom. Ha nekik kellene, azt hogyan viselném? Szinte érzem a szorító fájdalmat valahol belül, pedig egy szellem bizony nem érez fizikai dolgokat. Na jó kivétel az a bizonyos hely, ahol Adriennel találkoztunk már néhányszor. Nagyon furcsa lesz mindez élőben, ha összejön. Aztán persze ott van az is, hogy mi van, ha miattam bajuk esik? Cody rendes, Sera tisztára akarja mosni a lelkét és azért segít, Adrien... szeret. De mégis hogyan viselném el, ha ezek után bajuk esne? Bemegyünk hát mind, Sera magyarázatot ad, hogy kikkel jöttem és hamarosan már jó eséllyel Cody is lát engem. Az arcomon Adrien jól láhatja, hogy mennyire gondterhelt, hogy nem tudom, hogyan kezdjek bele, pedig tudok, hogy muszáj lesz megtennem, bármennyire nehéz. - A pontos időt nem is tudom... - kezdek bele elsőként Serának válaszolva, habár ha nem lennék halott és jobban foglalkoznék azzal, hogy mikor milyen nap van akkor tudnám, hogy bizony a mai az, amikor leestem arról a szikláról. A halálom napjának azt tudják a testvéreim, de valójában Sera arra a napra emlékszik, amikor vagy egy héttel később a barátnője megtámadott és valójában akkor meg sem haltam, hanem helyettem az a másik lány. Egy újabb áldozata ennek az egész káosznak, amibe sikerült beletenyerelnem. Nagyot nyelek és idegesen suhanok a szoba egyik végéből a másikba, bár aztán csak megállok, mert a végén megfájdul a nyakuk, ahogyan próbálnak folyamatosan követni. Lesütöm kicsit a szememet, aztán nagy levegőt veszek. - Cody szerint lehetséges, hogy visszatérjek a testembe, mivel nem találtuk meg a sírban Serával, tehát valahol lehetséges, hogy tényleg még kötődöm az élethez. - magyarázom először igazából Adriennek, hiszen ő az, aki jelenleg nem sokat tud arról, hogy miért vagyunk itt, bár eddig is felvetette párszor a visszatérésem lehetőségét, de mindig lebeszéltem, hogy kár lenne feleslegesen hiú reményt táplálnia ez ügyben. - Ami fontos, kérlek... egyikőtök se kockáztasson. Akihez el kell mennünk elég... veszélyes. Ő ölte meg azt a lányt helyettem és nem ő volt az egyetlen. - pillantok Serára, hiszen ő tudja pontosan miről beszélek. - Az egész nagyon zűrös. Van valaki, aki kihasználta bizonyos érzéseimet, én meg bedőltem neki. Egy idő után nem volt visszaút és tennem kellett neki olyasmit is, amit nem... nem akartam igazán és, amit rettenetesen bánok. Aztán volt a baleset, amikor a családom tudta szerint meghaltam, de akkor még nem történt meg. Halványan emlékszem csak arra a hétre, de megpróbált talpra állítani. Amikor már képes voltam rá elmenekültem. Valamennyire emlékszem merre volt a kunyhó és egyáltalán nem biztos, hogy most is ott van a testem, de talán... Szóval elmenekültem, de Sera barátnője volt, akibe futottam és gondolom a felnyílt sérülések miatt nem tudott megálljt parancsolni magának... - elakadok egy pillanatra, mert az erdőben töltött idő odaát nem tűnt két évnek, úgyhogy az eset, amikor Sheree megtámadott sem tűnik olyan messzinek és még elég élénken él bennem. - Nem sok élet maradt bennem akkor, Sheree, Sera barátnője azt hitte meghaltam, de Ő megint megtalált és egy másik lány ölt meg helyettem. Sera pedig elűzte a lelkemet, ezt a részt már nagyjából tudjátok. Codyval odaát találkoztam. - teszem még hozzá Adriennek magyarázatként, hogy tudja, hogy honnan ismerem Codyt, bár még mindig nehéz megszoknom, hogy most máshogy néz ki, de idővel majd biztosa menni fog.
- Persze, hogy fontos, abból tanulhatunk, hogy mikre vagy képes és mi legyen a következő lépés. - válaszolom, egy kicsit meglepetten, hiszen én jó hollóhátas révén és mert a testvéreim miatt mindig a közelben akartam maradni, igazán az ereklyevadász szaknak is, ahogy mindennek, az elméletére feküdtem rá. Persze, ami Sashával történt aztán az átváltozásom olyan úton idított el két éve, hogy valószínűleg a korábbi énem fel se ismerne. Viszont minden élménnyel erősebb és több lettem, nem felejtettem el a korábbi kutatásokat. Nem erőltetem azért a kérdéseket, sietve követem, amíg össze nem találkozunk Cody-val. Bólintok a Serára, azonnal bizalmat szavazok neki, hiszen a híre szerint csodálatos gyógyító és rengeteget megélt már, jót és rosszat is. Lehet, hogy McCaine révén ódzkodnom kéne egy Mortimertől vagy legalább gyanakodni, hogy mennyi az igazság és mennyi a számítás a híréből, még sem teszem, főleg, ahogy visszamosolyog. - Igen. A test, a lélek és a... szív. - mondom óvatosan, mert fogalmam sincs, hogy a fiú tudja-e, hogy miért éppen Adrienhez tartunk vagy azt, hogy azon kívül, hogy ő látja Ericát, szerelembe is estek. Persze a részleteket én se tudom, hogy milyen komoly a kapcsolatuk, de ennyi is elég. Amikor odaérünk türelmesen bólintok a szellemalakos lánynak, suhanjon át, lesse meg, hogy mi a helyzet és csak azután következik a mi bekopogásunk. A mosómedve egyébként éppen olyan nyitott, mint én, ha nem jobban, szóval könnyedén odatolja a nedveskés orrát a másikhoz. - Bocsánat, hogy rád törtünk. Sera, ő pedig Cody, segíteni szeretnénk. - intek a bongyorhajú fiú felé, mert lehet, hogy mi tudjuk, hogy ki az az Adrien, de nem feltétlen tudja ő is, hogy mi kik vagyunk és a gyógyító ártatlan játékából én arra következtetek - helytelenül, hiszen másodperceket volt hajlandó várni Erica, míg kiugrottám az ágyból és felöltöztem, perceknek nem is hívnám -, hogy nem ismerik egymást. Ezzel már is dugába dőlne, hogy őszintének tűnt és azonnal bíztam benne, még ha ez afféle jóindulatú fehér hazugság is. Amikor záródik az ajtó mögöttünk koncentrálok a képességemre, hogy Erica mindenki számára látható legyen. - Most már megosztod, hogy mit tudtál meg ma, miért éppen ma próbálunk megtalálni? - kérdezem a lánytól, de ha nem mondta el Adriennek, amiket megtudtunk a testéről és a reményről, hogy visszahelyezhetjük bele, ha megtaláljuk, ez most csak még nagyobb meglepetés lesz neki. Mondjuk eléggé árulkodó, hogy nem csak beszélgetni érkeztünk, ugyanis mondhatni az akadémiai edzőruhában érkeztem felszereléssel az oldalamon, eszközökkel, bájitalokkal, könyvekkel a témában - ami mondjuk nem sok akad!
Ameddig várom az érkezőket azért egy pergamen darabra megírom Chrisnek, hogy “Bele keveredtem egy helyzetbe, de igyekszem épségben kikeveredni belőle.” Aláírás helyett pedig csak annyit írok oda, hogy “Szeretlek”. Ezt követően a tenyeremen tartva ráintek a pálcámmal a pergamenre, mire az fecske formára hajtogatja magát, majd… elrepül a címzetthez. Mindig is szerettem az állatszimbolikát. A fecske pedig egyértelműen az ígéret a viszontlátásra részemről. Nem mondom, hogy ez az üzenet a világ legmegnyugtatóbb “utolsó mondata”.. De legalább nem egy kurva hang nélkül tűnök el egy kétes ügy kapcsán. Mert bár elég nagy elánnal indultam neki, most sem gondoltam meg magamat, idefelé mégis számot vetettem és nos.. igen. Elég sokat veszíthetek így abszolút nem áll szándékomban meghalni. Ez viszont nem jelenti, hogy nem is fogok segíteni, ha már egyszer sikerült utolérni Ericat végre és kiderült, hogy miért volt visszatérő vendég az álmaimban olyan gyakran. És most össze állni látszik egy csapat is. Szóval innentől úgy gondolom már csak előre vezet az utunk. Sera kedvessége pedig nekem is mosolyt csal az arcomra és egy biccentéssel fogadom az egész gesztusát - Akkor csak Sera. - kicsit hülyén nézhet ki ahogy utána valóban Ericat próbálom betájolni. Sejtem, hogy így látnia nem csak egy vállvonás, de remélem képes lesz elfogadni. Aztán megindulunk Adrienhez is. Mintegy bezárva a kört. - Bele gondolva, az, hogy hárman leszünk a feladatra egész jó számnak tűnik.. - tűnődöm el mintegy Seranak címezve. Nem vagyok egy hatalmas bubus számmisztikából, de az, hogy egy egy varázslathoz igenis számít a varázslatot végzők száma, az még megvan. Az ajtónál előre engedem Serat, és vélhetőleg Erica megy legelőre. Addig a cukormókusommal kapcsolatban figyelek fel az apró ismerkedésre közte meg Seraphin mosómedvéje között. A kis erszényes összeszimatol a banditamaszkos társával, de nem ugrik fel a nyakába, ahogy Gina macskájának szokott. A jelenet leköt addig, ameddig várunk, hogy Sera kopogjon, Adrien pedig elő kerüljön és amikor ez megtörténik, kicsit megilletődötten nézek végig a srácon.- Oh! Hogy te vagy Az az Adrien.. - bukik ki belőlem egy meglepett, kicsit zavart arckifejezéssel a felismerés - Kicsi a világ. - ismerem el, de aztán Serara pillantok félszegen, majd Adrienre, majd a.. levegőre, célzásképp, hogy Ericat se felejtettem el, csak hát nem látom szegényt.. - ..Akkor gondolom ideje, hogy megbeszéljük miért vagyunk itt. - egyrészt, nem feltétlenül akarom részletezni a helyzetet. Hiszen az, hogy Adrient elláttam a Mungóban az egyik sikertelen próbálkozása után és beszélgettünk a sebezhetetlenségéről ez nekem amolyan orvosi titoktartós rész, szóval ha akarja Adrien vázolhatja az ismertségünk eredetét, ahogy neki kényelmes, de én nem fogom. Másfelől gyorsan vissza adom Seranak a szót inkább, hiszen elvileg sietünk. Egyébiránt nem vagyok biztos abban sem, hogy most mi is fog következni, bár vannak sejtéseim, mert Jake-el voltam anno terepen és emlékszem, hogy képes volt láthatóvá tenni olyasmit is, amit más nem láthatott.
Azért már nem vagyok annyira roncs, mint Erica előtt. Nincs minden rendben, hiszen alig több mint egy éve halt meg a teljes családom, viszont van valaki, akit tényleg érdeklek, akivel el tudok beszélgeti, és akivel.. Lássuk be, ő a barátnőm, akivel már felfedeztünk ezt azt! Ha valaki kérdezné, hogy a szellem az számít, én azt mondanám, hogy igen, hiszen azon a fura folyosón minden valóságos, és megtettük, nem is tudnék ennél igazibbat elképzelni. Azóta arról is leszoktam, hogy vagdossam magamat, hiszen elég buta dolog lenne ha véletlenül mégis meghalnék, de én továbblépnék, mert akkor igazából elszakadnék Ericától. Akinek ígéretet tettem, hogy valami módon megoldjuk, hogy visszahozzuk az életbe. Na nem azt mondom, hogy már bejárok tanulni, viszont hoztam pár könyvet a könyvtárból, és amikor nincs nagy forgalom Zonkónál, akkor előveszek valami vaskosabb olvasmányt a túlvilági létről, és lapozgatom, hátha írnak olyan esetről, amikor valaki vissza tudott fordulni az életbe. Még véletlenül sem gondolom, hogy Erica jutott volna valamire, hiszen az utolsó információm szerint csak én látom, ezzel ki van nekem szolgáltatva, amivel sosem éltem vissza, de alaposan meglep, hogy csak így benéz. Nyilvánvalóan látott már ruha nélkül, tehát semmi rejtegetnivalóm, a szobatárs az utóbbi időben gyakorlatilag a nőjénél van, és nem az én fejemet akarják látni, úgyhogy magam vagyok, felkönyökölve dobálgatok valami bogarat papírgalacsinokkal, várva arra, hogy közeledjen az indulásom ideje, mert egy órán belül kezdődik a műszak. – Oh, Erica, mijáratban? Nem este tali? – Pattanok fel ülő helyzetbe, hogy értetlenkedve meredjek rá. Egy kedves mosolyt azért kap, legyen most még egy lopott óránk, legfeljebb elkések? Egye fene!
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Nekem aztán gőzöm sincs az ilyen elméleti dolgokról, szóval Sera kérdésére csak simán megvonom a vállamat, mert nem tudom, hogy mi a jó válasz. Lehet, hogy úgy van, ahgy mondja, de én eddig még abbna sem mertem hinni, hogy tényleg visszatérhetek valahogy. Ez az egész nem totál kínai! - Fontos a hogyan? Mármint ez van, gondolom akkor ez a lényeg. - lehet, hogy lehetnék ennél kíváncsibb is a dolgokra, vagy az elméletekre, de hát a legkevésbé az érdekel most, hogy milyen módon kapcsolódtam Codyval álmában. Az sokkal jobban frusztrál, hogy el kell mondanom dolgokat, amikre még mindig nem készültem fel. Mi van, ha Adrien majd azt mondja, hogy ő nem is akar segíteni valakinek, aki ennyi hibát követett el? Rettentő pocsék érzés lenne, ahogyan netán Fryda pillantásával szembesülni, ha tényleg bevallom neki az igazat. Félelmetes. Megérkezünk hát a célhoz, ahol már ott van Cody, aki tényleg furán néz ki így... másképp. Ezt még tuti, hogy meg kell szoknom. Egy kis gát persze még most is van bennem, de tudom, hogy semmi értelme nem lenne húznom az időt. Mint a ragtapasz, jobb lesz mielőbb leszakítani. - Lehet, hogy van egy szobatársa, ha esetleg ott van előbb jobb lesz kihívni. - mondom Serának, aztán elindulok a folyosón. Azóta, hogy itt vagyok és sokat beszéltem Adriennel, azért egészen jól odafigyelek arra, hogy ne menjek át bárhol falakon, ajtókon, hiszen ők nem tudnak ilyen módon követni. Voltam már Adrien szobájában, habár nem a törzshelyem, főleg mert nem egyedül lakik ott, de könnyen megtalálom. Először bedugom a fejem, hogy egyáltalán egyedül van-e, csak aztán jelzek Serának, hogy kopoghat és persze csak akkor érdemes megpróbálnia majd láthatóvá tenni engem, ha Adrien egyedül van, vagy már elhívtuk valami nyugis helyre.
Amikor hátrahőköl még jobban bocsánatot kérek és elfordulok tőle, ameddig meg nem nyugszik a szívverésem és vissza nem alakul az ijedt vámpírarcom normálissá. Nem lehet kellemes pont neki ilyen arccal szembe néznie, akit Sheree megtámadott és ezzel elindította ezt az egész láncolatot Erica, mint most már tudjuk, majdnem-halálával. - Rendben, persze, sietek. - válaszolok csak ennyit, amikor elhessegeti jó pár kérdésem. Egyértelmű, hogy a kedvére akarok tenni, kiengesztelni, segíteni, nem mindenkinek a gyomra venné be, hogy az éjszaka közepén kiugrasztják az ágyából és alig avatják be, hogy egyáltalán miért. Én még sem morgok, fürgén összekészülök és minden lehetséges felszerelést magammal cipelek, ami aurorként vagy ereklyevadászként a kezemre áll. - Amikor együtt voltatok a Függönyön túl talán a lelkeitek kicsit összekapcsolódtak és bevonzottad a lelkét... álmában? - vonom össze a szemöldököm, ez olyan elméleti, még soha nem láttam példát rá, de lassan bele kéne törődnöm, hogy ilyen az életem. Állandóan olyan dolgokba tenyerelek, amiről korábban még életemben nem hallottam és nem is hittem volna, hogy ilyesmi létezik, mint évekkel ezelőtt, amikor átmentünk egy másik világba megállítani Daronel Deneirát mielőtt a mi világunkban elpusztította volna London belvárosát... Még most visszagondolva is azt üvölti az agyam, hogy Miiii??? Talán felelőtlenség így szaladnom, gondolnom kéne a húgomra, az angyalokra, még is viszi a lábam az elhatározás, hogy segíteni fogok. - Éreztem, hogy ha valakinek van esélye kitalálni egy módot, akkor az ő lesz. Hiszen hallottam vele mi lett, nem feltámadt, nem is csak úgy visszaszállt a lelke a testébe, ami veled a cél, hanem... valami nagyon sötét dolog történhetett. - nem rázkódom meg, nem ráz ki a hideg, de azért őszintén nem pontosan tudom, hogyan történt az meg, hogy egy másik testben éledt újjá. Ez nincs úgy a faliújságra kiplakátolva és mivel nem személyesen ismerem, csak látásból, nyilván rá se kérdezhettem sosem. Látszik a tekintetemen, hogy igazából nem is kérdőjelezem meg azt, hogy ez az egész veszélyes lesz és hogy tényleg mennem kéne-e, hiába jogos, hogy a mérleg egyik nyelvén a bűntudatom van, a másikon lehet, hogy az életem, ha nagyon veszélyesre sikerül a helyzet. A mosómedvém kocogva jön velünk, a kis körmei kopognak a folyosón, de talán annyira nagy zajt nem csapunk, ahogy sietünk, hogy bárki felébredjen rá. Amikor befutunk aztán Cody is megjelenik bólintok neki. - Igen, a barátaimnak csak Sera. - mosolyodom el, mert nálam a szövetség Erica megmentésére egyenlő a barátsággal. Amikor látom, hogy a tekintete próbálja belőne, hogy hol lehet Erica, akkor egy kicsit elgondolkozva a lányra pillantok, aztán vissza Cody-ra. - Igen, azt mondta, hogy majd egyszerre mindenkinek mondaná el. - ismétlem meg Erica korábbi szavait, de látszik, hogy kicsit forognak az agytekervényeim közben. - Mutatod az utat, ugye? - kérdezek rá a lánynál, hiszen közel állnak egymáshoz, előttem csak Adriennel beszélhetett, fix, hogy lógott már a szobájában és tudja, hogy hol van. Tudom, hogy nem szabad már azzal kezdenem, hogy kifullasztom az erőmet, de egyértelműen könnyebb lenne megbeszélni mindent, ha mindenki lát és hall mindenkit. Erica főként úgy reagált a képességemre mindig, mintha tényleg egy szellem lenne, így ha látom, hogy mindenki egyetért és elmegyünk Adrienért, akkor amikor bekopogunk megpróbálom a lányt mindenki számára láthatóvá tenni, még ha csak a közvetlen közelemben is működik, akkor is nagy segítség.
Nem mondom, hogy az ébredés egyszerű volt.. Ez volt az eslő sikeres asztális út, amivel kapcsolatban azért elég bizonytalan vagyok egyenlőre és amint lesz időm rá, biztos, hogy tanulmányozni fogom és beszélni róla a témát érintő professzoral. Persze.. diszkréten. Az a folyosó amúgy is elég para.. Bár ebből fakadóan valahol le is nyűgöz. Végülis miután úrrá lettem a tagjaim reszketésén és sikerült elvergődnöm a szoba mosdójáig, némi arcmosás meg össze gondolás után megsürgettem magamat. És már a folyosón rohanok menet közben csatolva az övemet, fűzve a bakancsom, meg bújba bele a bestis dzsekimbe, aminek szerencsére a zsebeiben egész sokminden van, ami egy váratlan helyzetben segítség lehet. A fogaim között tartom a tértágított, medis oldaltáskám pántját, ameddig befejezem az “öltözködést” és minden helyére nem kerül. De aztán csak oda érek a Púpos Boszorka szobrához, ahova megbeszéltük a talit. A cukormókusom a falon, a szegélyeken megkapaszkodva szaladt szaporán követve. De amikor megállok, csak a vállamra ugrik vitorlázva és ketten nézünk két felé mondhatni össze hangoltan, keresve, hogy Erica jelezzen. Vagy esetleg Sera felbukkanjon és mehessünk Adrien-ért. - Halihó, remélem itt vagy valahol.. - mondom is ki egyszerűen egy bizakodó arckifejezéssel körbe pillantva. Tökéletesen beigazolva Erica gondolatát, miszerint mint egy idióta, szólongatva rápróbálok, hogy hátha itt van csak én nem látom... Persze amikor meglátom, vagy meghallom Serat meg a mosómedvéjét, esetleg azt, hogy a levegővel beszélget, oda sétálok hozzájuk és a banya szobránál meg tudunk állapodni mindketten. - Seraphine McCaine igaz? - szólítom meg és nyújtok kezet is neki. Hiszen hivatalosan sosem találkoztunk vagy beszéltünk - Cody L. Mortimer. - A bemutatkozásom Ericanak is szól, hogy én vagyok az, még ha másképp is festek mint ahogy azon a fura folyosón találkoztunk. Valamivel magasabb is vagyok, a hangom is mélyebb, lágyabb, de én vagyok az. A tekintetemmel pedig önkénytelenül is Sera körül pásztázom a levegőt egy pillanatra. Tényleg nagyon furcsa, hogy nem látom.. - Gondolom irány Adrien és utána bővebben értekezünk. - ameddig nem találkoztunk össze mindannyian addig nem is kezdem el fejtegetni, hogy van-e terv vagy bármi arra, hogy merre kellene mennünk és hogyan menjünk? Bár esélyes, ha erre sor kerül, valószínűleg meg fogom említeni a thesztrálokat.
Sietve próbálom megkeresni Sera szobáját, mert sejtelmem sincs, hogy Cody mennyi idő alatt ébred fel teljesen és mennyi idő kell neki, hogy odaérjen a megbeszélt helyre. Jobb, ha sietek, és nem ő vár és kérdezget, hogy ott vagyok-e, miközben még nem. - Sera, kelj fel! - szólalok meg cseppet sem visszafogott hangon, amikor átsuhanok az újabb ajtón és végre őt látom meg, nem valami random lányt. Azért nem volt egyszerű menet megtalálni még úgy sem, hogy gond nélkül végig tudok menni az összes szoba falán, vagy bármilyen ajtón és nem is lát meg senki, így nem is hozom rájuk a frászt. De végre meg van, bár persze hátrahőkölök rendesen, amikor felülve elég riasztó a feje. - Jesszus! - bár nekem nem tud ártani, hiszen hivatalosan részben halott vagyok, vagy mi, de ez még nem jelenti, hogy nem baromi ijesztő a kinézete. Aztán már kérdéssel kezd, én pedig nem is tudom, hogy mit mondhatnék erre, főleg úgy, hogy ne kelljen mindent kétszer elmondanom, mert kénytelen leszek színt vallani Adriennek is, ahogyan majd Serának, bár persze e téren Adrien aggaszt jobban. Azért a stílusom nem változott, szóval eléggé elkezdek szemforgatni, amikor dőlnek belőle a kérdések, hiszen kettőnk közül ő még mindig úgy tudja, hogy ő a rossz, aki elűzött csak úgy a barátnője miatt. - Igen olyasmi, de majd egyszerre mindenkinek elmondom. Nem ezért jöttem. Gyere már, öltözz! - szólok rá sürgetően és már az ajtó felé suhanok, pedig szegénynek még rendbe kellene nagyjából kapnia magát, hiszen most ébresztettem fel. Nekem azért könnyebb dolgom van, nincs szükségem sem alvásra, sem másra, így reggeli készülődés sem kell. Ettől még ugyanolyan türelmetlenül várok, ha tudnék akkor még dobolnék is az ujjaimmal az ajtófélfán, nekidőlve, de hát ez nem opció, ha szellem az ember lánya. - Beszéltem Codyval, most egész hosszan és mintha nem álmodott volna, hanem gyakorlatilag jelen volt a folyosón, mint valami asztrál kivetülés, vagy ilyesmi. Nem sokára a vár a Púpos boszorka szobránál, de kellesz te is, mert ő ébren nem lát és szólni kell Adriennek. Cody szerint lehetséges, hogy visszatérjek a testembe, de... veszélyes is lehet. - ebből még úgy is tűnhet, mintha szintén Cody szerint lenne veszélyes, de azért Sera hallhatja a hangomból, hogy ez már inkább szerintem van így, tehát vannak részletek, amiket kész vagyok felfedni előttük, hogy feltudjanak készülni arra a bizonyos veszélyre, ha segíteni akarnak. Adrien nem kérdés, de Sera és Cody egyáltalán nem köteles vállalni a kockázatot miattam, bár Serát azért erősen motiválja a lelkiismert furdalás. Szóval, ha készen van végre, akkor sietősen suhanok át az ajtón és próbálok lehetőség szerint nem falakon, hanem normális emberek számára is közlekedhető úton sietve reppenni az említett szoborhoz, ahol Cody már lehet, hogy ott is van.
