2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Sera egy kicsit manipulatívra veszi a figurát, a hatékonyság kedvéért, de nincs benne rossz szándék és a közös cél összképe is valóságos. Nem olyasmit akar elhitetni Hármassal ami számára nem is fontos, vagy pont hogy csak az ő számára fontos. A jelenlegi helyzetünkben pedig nagyon is megértem, hogy miért próbálja rajta tartani a fókuszt ezen a közös célon. Kardélen táncolunk ez tény, Sera pedig olyan mintha tartana Hármastól, vagyis attól ahogyan reagálhat. Az egész viszont kezd egyre nyomasztóbb lenni. Amikor Sera kimondja, hogy lehet unikornis vért itatott Ericaval ez a bizonyos Alkotó hümmenek és biccentek egyet - Ez jutott eszembe nekem is. Esetleg Élő Halál Eszenciát.. vagy a kettő fúzióját.. - közben a gyógyítós táskámban kezdek el kutakodni, történetesen Mandragóra főzet alap után. De próbálok vissza emlékezni, hogy nem-e láttunk valamerre idefele jövet Mandragórát a földbe ültetve.. De aztán vissza fordulok Hármas felé - Ha megengeded, Sera talán tud segíteni az emlékeid kitisztításában. - itt azért Serara nézek megerősítéskért, hogy vállal-e ilyesmit, vagy ismer-e olyasmi varázslatot, mint az exmemoriam feloldását segítő igézés. A gesztusban nincs bizonytalanság, inkább felelősségvállalás, az hogy igenis foglalkoztat minket a sorsuk és nem fogunk csak úgy bármit rájuk varázsolni. Hármas felé fordulok vissza - De kereshetünk más megoldást is. Az emlékek és amiket belőlük megtudunk, időnként.. nem túl szívesen látottak. - adom a tudtára csendesen, nyugodtan mintegy ezzel megadva neki a döntés jogát. És azt a lehetőséget magunknak, hogy talán ne nekünk kelljen olyasmit kimondanunk számára, amiről egyenlőre mi sem tudunk túl sokat, csak találgatunk. Egészen addig maradok a két lány mellett, ameddig Adrien jelzését meg nem látom és akkor elindulok felfelé.
Próbálok minél jobban kapcsolatot teremteni Hármassal, éppen úgy, ahogy kettessel is tettem, bár ott a kedvesség, a nyíltság, a játék volt a mozgatórugó, itt pedig az eszére, logikus gondolkodására, esélyeinkre hatok. Nem arról van szó, hogy kétszínű lennék, csak természetes, hogy az ember alkalmazkodik a másikhoz és úgy beszél vele, ahogy a másik hallani akarja, ahogy szüksége van rá... vagy nem? Nyilván tűnhet vallatásnak is, de nem véletlenül emelem ki a közös célt, hogy kijussunk, és azt, hogy bízhat bennünk, kompetensek vagyunk. Az más kérdés, ha néha pont az ellentétét villantjuk meg véletlenül, hiszen valójában egyáltalán nem vagyunk összeszokott csapat, csak próbálkozok jó színben megfesteni magunkat. Amikor Adrien lepillant és elkezd keresgélni akkor azért felmutatok neki egy ujjat, márpedig a mutatóujjamot az ajkaimon és a pálcámat emelem fel, hogy jelezzem, lehet nem árthat ott is egy disaudio, amit én már elvégeztem a lenti részen, ahol mi vagyunk, amikor bejöttünk. Ha mondjuk elülne a bűbáj, akkor mi a részünkön fel is frissítem, amíg beszélgetünk Hármassal. Én csak felhasználó szinten értek a bájitalokhoz, így még ha fel is mennék Adrienhez megnézni mit csinál, akkor se tudnék mit segíteni egyáltalán, de talán Cody gyógyítóként a bájitalkeveréshez is ért, ki tudja. - Hm, nem túl magabiztosak a válaszaid, lehet, hogy valamit csinált az emlékeiddel. - állapítom meg, kicsit összeráncolva a homlokomat, bár nem ez az egyetlen lehetőség. Lehet csak a tudata nehezen határozná meg, hogy egy emberből jött létre szétszakadt megelevenedett lélekdarabként, így inkább "ködösít" a mágia. Kicsit vérzik a szívem, hogy nem lehetek teljesen őszinte, hiszen még mindig attól tartok, hogy egyre frusztráltabb lesz, ha nem kezeljük önálló, teljesértékű személyként, ha csak kirakós darabok ahhoz, hogy Adrien és persze a Herbs család visszakapja Ericát, de muszáj megszűrnöm azt, amit kimondok. Hiszen már is megindult a bizonytalanság útján Adrien felvetései miatt. - Láttad, hogyan nyitotta vagy csukta be a szerkezetet? Nem sikerült egyelőre rájönnünk hogyan ne árthatná neki a feltörésekor. Szerintem unikornisvért itatott vele, de tévedhetek. Nem lehet természetes állapot állandóan eszméletlenül feküdni abban az üvegkoporsóban. Ha fel tudnánk ébreszteni talán kiderülne miért fél tőle annyira, hogy nem engedi, hogy felkeljen, talán éppen ő az, aki tudja ki ez az Alkotó és mi a legbiztonságosabb kiút. - vetem fel, és kíváncsiságból a titkosjárat felé pillantok, amin mi jöttünk be. Hármashoz fordulok újra, elgondolkodva. - Egyest sikerült elindítanom ott, kipróbálnád, hogy te is ki tudsz-e menni? Lehet, hogy ez a legegyszerűbb megoldás, mindannyian kimászunk itt, valahogy kiemeljük őt is, aztán a szabad levegőn jön a következő lépés, amikor már mindannyian szabadok vagytok. - gondolkozom el, remélve, hogy még van időnk, mielőtt az a bizonyos Alkotó megjelenik Adrien mellett és minden tervünket keresztbehúzza.
- Én igen. - Emelem fel a kezemet a lépcső tetején kutakodva, a lentiek felé fordulva. Ami a szívemen a számon, lehet, hogy Seraphine egy kicsit szeretné megtámogatni az ügyünket, hogy mennyire profik vagyunk, de talán az őszinteség is számít. Végülis Erica azért is vonzódik hozzám, mert olyan kis elesett, anyátlan voltam, kár lenne hamis magabiztosságot mutatnom, amikor nagyjából lövésem sincsen arról, hogy mit is tehetnénk, hogy rájöjjünk, hogyan tudnánk őt ténylegesen visszahozni az életbe. Az mindenképpen jó jel, hogy a teste sértetlen, ugyanakkor az cseppet sem, hogy három is van belőle, de a másik kettő ébren lévő sajnos végképp nem olyan mint ő. Nyomokban ugyan tartalmazzák a szeretett szellemlányt, de inkább olyan, mintha a testvérei lennének, nem ő maga. - Hát ööö.. - A pálcámból egy félköríves mozdulattal holmi illúziót dobok ki, ami egy szarvas lópacit ábrázol, ami körbeugrálja és nyihogja Ketteskét, nagyjából hasonló lehet, mint egy patrónus, némi hang- és fényjáték, de dementort űzni persze nem tud. Nem az a célom, hogy lekenyerezzem a kislányt, viszont ha ezt ígértük, tartsuk is be. És hátha elvan vele pár percig. Közben nézelődök, keresgélek, s az egyik szekrényben bájitalos cuccokat is találok. Az előbb a Hármas azt mondta, hogy az Egyest, vagyis az én Ericámat megitatta már, hátha van valami ellenszer is. Aligha hiszem, hogy receptet is találok, de egy próbát teszek, az alapanyagok mentén próbálkozom, példának okáért az Élő Halál eszenciájának összerakása is felmerül bennem, mert lehet, hogy az lehet a kulcs, hogy meg kéne fordítani. A motoszkálásra felfigyelek, a pálca még mindig a kezemben, de nem nyitok be, lévén úgyis zárva van, legalábbis a mi oldalunkról. Azért felemelem a kezemet a többiek felé, hogy figyeljünk.
//Sima átváltoztatástan és bűbájtan fény/hang alkotás, egy átlagos hetedikes RAVASZ szinten tudhat ilyesmit//
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Adrian mindenfélével próbálkozik, de az ajtó nem csak Kettes szerint nem nyílik ki, hanem tényleg nem lehet csak úgy lenyomni a kilincset egyiknél sem. Titkos ajtót sem talál. A szekrények átlagosnak tűnő használati tárgyakkal vannak tele, a tárd fel titkodat varázslat pedig kifejezetten célzatosan műküdik valamire. Nem tudja csak a levegőbe elmormolni, hátha felvillan valami. Kettes közben láthatóan unatkozni kezd, mert simán leül a konyha közepén a földre. - Azt mondtátok, hogy lesznek unikornisok. - szólal meg picit nyafogós hangon. Adrien viszont azért nem fut teljesen zsákutcába, ugyanis az egyik szerkényt kinyitva már nem csak hagyományos edényeket talál, hanem kifejezetten bájitalok készítéséhez használatos eszközöket is, plusz bizony a nagy hangoskodás, ajtó nyitogatás és kiabálás is meghozza a hatását, mert hogy nagyon nem próbált halkan kutakodni... amikor épp nem hangoskodik bizony motozást hallhat a másik szobából, ahová az az ajtó nyílik, ami nem hátsókijárat.
- Elmeni? Nem... azt hiszem, és nem tudom mióta vagyunk itt. - azért most láthatja rajta Sera, hogy a mellett, hogy igazat mond kissé össze is van zavarodva a kérdések hallatán. Mintha tényleg nem tudná pontosan, hogy mikor és mi történt vele, velük, vagy mióta vannak itt. - Általában Kettessel játszik, én nem sokszor találkoztam vele. Nekem csak bead egy-egy könyvet. Alkotónak hívja magát, de nem tudom mit csinál, amikor nincs itt. - felel és bizony még mindig úgy fest, hogy igazat mond annak ellenére, hogy kiadós szkepcizmus van benne. Adrien szavaira azért kissé ráncolja a homlokát, hogy a fiú mindenféle hajakat akar egyesíteni, vagy mi. - Nem, én sosem Ő mindig alszik. - rázza meg a fejét, de aztán egy pillanatra mégis csak, mintha elbizonytalanodna. - Habár... Egyszer véletlenül nyitva maradt az ajtóm, amikor kijöttem olyan volt, mintha itatott volna vele valamit, de Egyes akkor is aludt. - teszi még hozzá. Sera továbbra sem érzékel sötét szándékot Hármas irányából, bár aztán látja, hogy kavarognak rendesen a gondolatok a fejében és főleg nem tetszett neki a felevetés, amikor Adrien kimondott a mixelésről.
Sera bemutatásánál intek egyet barátságosan és köszönök is neki egy könnyedebb “Szia”val. De nem viszem túlzásba. Amikor Sera kimondja, hogy nem vagyunk kezdők, nagyon igyekszem, hogy ne üljön ki az arcomra, hogy igazából annyira új ez a helyzet, egy kazal ismeretlen komponenssel, hogy még akár kezdőnek is lehetne nevezni minket. Főleg, hogy még ha olvasunk is mindenféléről, alapvetően egyikünk sem foglalkozik vagy kísérletezik gyakorlati szinten sötét mágiákkal és ha valakinek a megmentése kerül terítékre sem ez az első mágiaág ami felé fordulnánk.. Gondolom.. Persze ha a másik oldalról közelítem meg a kérdést és bízom a meglévő kompetenciákban, akkor valóban igaz az állítása. Egy pillanatra elgondolkozom én magam is Erica testet öltött indivídumain. Aztán Sera annyi kérdést feltesz, hogy megpróbálok minél kevesebbet hozzá tenni. Főleg, ha Hármassal is úgy járunk mint Kettessel, hogy csak szűrten válaszol pár dologra ami neki a figyelmét lekötheti. - Tudsz esetleg valamit arról, hogy a neveiteknek mi a jelentése, vagy hogy miért így neveztek el titeket? Esetleg… van más nevetek is? - ott van bennem, hogy újra felhozzam az unikornis kérdését, de valamiért úgy ítélem meg, hogy most így is sok kérdés került terítékre. Bár azért még hozzá teszem amikor Sera a fogvatartójukra tereli a kérdéseket - És azt tudod, hogy merre lehet most? Vagy mit csinál amikor elfoglalt? - aztán csak kattogok, hogy az unikornis vér mire lehet még jó? Bár valamiért felmerül bennem az is, hogy mi van akkor…ha az illető aki itt tartja őket… nem is magának spájzolta be, hanem.. Erica-knak? - Találkoztatok Egyessel valaha ébren? - tűnődöm el hangosan Kettesnek és Hármasnak címezve a kérdést és előbbi irányába fel is lesek a lépcsőre/az irányába aztán vissza Hármasra. Kezdem tényleg kissé szabaduló szobában érezni magamat egy meglehetősen erős kirakóssal és ahol a java még utol sem ért minket.
Nem mondom, hogy teljesen immunins vagyok a szkepticizmusra vagy szarkazmusra, de tény, ami tény, hogy Lioneah mellett erősen megedződtem. Ha szükségem van rá, akkor birka türelemmel tudok akármire reagálni, márpedig készültem rá előre, hogy nem lesz egyszerű menet. Egyelőre úgy tűnik, hogy jól gondoltam, nem kimondottan gonosz ez az Erica sem, csak megcsömörlött a rossz döntésektől az életében. - Egyébként Sera vagyok, ő pedig Cody. Lehet, hogy egyedül nem sikerült, de most már mi is itt vagyunk. Próbáltál már megszökni? Mire kell figyelnünk? Mennyi ideje vagytok itt? - kérdezem, teljesen magabiztosan azt sugározva, hogy nem fogunk eltérni attól, hogy segíteni szeretnénk neki kijutni. Viszont figyelek arra is, hogy ne mondjunk el kapásból túl sok mindent neki, hiszen amennyiben ő egy olyan verzió, ami már sok pofont kapott az élettől, lehet, hogy nem arról híres, hogy egyszerűen megbízhatunk benne és ő lesz az, aki végül elárul minket a fogvatartónak. - Kettes nem igazán tudott pontosan válaszolni, de ki tart itt titeket és mivel? Azon kívül, hogy a kinti világ gonosz és veszélyes és itt biztonságban vagytok, szerinte. Minél többet tudunk, annál jobban segíthetünk. Akárkivel, akármivel is állunk szemben... nem vagyunk kezdők. - teszem hozzá, afféle biztosításképpen, hogy lássa rajtunk a kompetenciát, az esélyt arra, hogy ki tudjuk juttatni őket biztonságban, mert ha azt érzi, hogy mi vagyunk a veszes oldal, könnyebben riasztja a győztest. Kicsit elmosolyodom, amikor felint Kettesnek és a "kislány" vissza integet, de ha Adrien tovább megy és fent van a fogvatartó, akkor erősen szívrohamot kapok, az biztos. Előttük megbeszélni a tervet, hogy mivel forrasztjuk őket össze egy személlyé nem a kedvencem, az biztos, hiszen lehet, hogy van saját énképük és önérzetük és itt fogunk elvérezni a bizalmukkal szemben, de azért válaszolok. - Ahhoz Egyes üvegkoporsóját fel kellene nyitnunk. Tényleg, tudtok erről valamit? Láttátok valaha nyitva? - kérdezem az Ericáktól, valószínűleg ezen a ponton Hármas is észre fogja venni a nyújtózkodás és mászkálás közben, hogy a járatba gyömöszöltük az alvó verziót, így sas szemmel figyelem, hogy bármi változás fennáll-e, bármit változik-e a sötétség, a szándékai.
Úgy fest, a kislány tényleg nem igazán fogja fel, amit mondjuk Seraphine tippelget, és azt hiszem ezzel járunk a legjobban. Több szálon igyekszünk próbálkozni, megtudni, hogy melyik változat ki, és miért. Seraphine kopogtat, hozzám hasonlóan az illedelmes megoldást választja. Eközben én enyhén rettegve ízlelgetem Cody szavait, miszerint ő öt felé volt szakadva. A halál sokáig az életem része volt, elkísért, miután egyedül maradtam, de ilyen szörnyűségre sosem gondoltam. A halál az csak halál, bármilyen kegyetlen is, de én ott akartam lenni a családommal, nem ebben a földi pokolban egyedül megrohadni. Végül nem így történt, fogjuk rá, hogy elfogadtam, hogy ez a sorsom, de könnytelen sirdogálásba kezdek, nincs is mit letörölni, de hogy ennyire sötét dolgok történjenek, az már kezd sokkolni. Csak azért tartom magamat, mert a két felnőtt varázslóhoz képest így is én vagyok a nulla, s Ericát vissza akarom hozni az életbe, ehhez pedig komoly lelkierő kell. Végül felérünk a lépcső tetejére, a kicsi lányt megpróbálom szembesíteni, aki viszont láthatóan nem gyilkos, nem ő a gonosz. Elnézést kérően emelem fel a kezemet. – Jól van, jól van, ez is csak a játék része volt! – Most már ha ott vagyok, kérem, hogy mutassa meg ezt a konyha, és kijárati részt, tudom, hogy az ajtó szerinte nem nyílik, de azért én megpróbálom, hátha csak őket nem engedi ki. Néha az egyszerű megoldás vezet célra. Közben nyitogatom a szekrényeket, s megpróbálok egy hangos együtt gondolkozást, még ha furcsa is, hogy most már Ericából többet látok, s felnőtt cseppet sem olyan cuki, mint az enyém, noha nem birtoklom. – És ha.. valahogy Egyesből, Kettesből, Hármasból valami.. tudomisén, hajtincset próbálnánk meg mágikusan egyesíteni? – Dobom be az ötletet még mindig a lépcső tetejéről? Hátha a komponensek összegyúrásával valami történne. Közben azért igyekszem arra fényt deríteni, hogy ki lehet a hely gazdája. Bármilyen nyom, például elhúzni a padló szőnyeget, festményeket elmozgatni, titkosajtót keresni. Közben azért a pálcámmal egy Tárd fel titkodat varázslatot is elmormolok.
//Tárd fel titkodat: Piton varázslata a tekergők térképére. Megmutatja a rejtett működést, mechanizmust//
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Kettes értetlenül néz Adrienre, amikor felszalad a lépcsőn és onnan néz rá, sőt még vissza is pillant Serára, aki épp Hármas megfigyelésével van elfoglalva a kémszem varázslatával. Ráncolja picit a homlokát, mint aki azon gondolkodik, hogy Adrien viccel-e, vagy mit akar. - Persze, mondom, hogy ott van bent. - mutat még az ajtóra, mielőtt elindulna fel a lépcsőn Adrien után fejcsóválva, mintha tényleg úgy venné, hogy a fiú gyanakvása csak szórakozás. Főleg, hogy innen bizony még Adrien is simán megkérezheti Serát, aki tényleg látja odabent Hármast az ágyon feküdni. Sera kopog és igen láthatja, ahogyan Hármas kis idő elteltével felkönyököl az ágyan. Egy ideig hezitál, eléggé szkeptikusan néz, majd végül felkel és határozott léptekkel indul meg az ajtó felé. A kilincs lenyomódik és egy jóval komorabb arcú rövidebb hajú Ericát pillantanak meg. Mintha még kicsit magasabb is lenne, de ez már lehet, hogy csak érzékcsalódás a kiállása miatt. Karbafonja maga előtt a két karját és kissé felhúzza a szemöldökét. - Hát persze, mert innen olyan egyszerű elmenni. - szkeptikusan rázza meg a fejét. A szavai alapján akár még arra is gondolhat az ember, hogy már megpróbált lelépni, csak nem sikerült neki, pedig Hármas néven fut, tehát olyan, mintha ő lett volna utolsóként "létrehozva" egy sorozatban, vagy nem ezt jelenti a sorrend? Nem tűnik egyébként támadónak, nincs is nála semmi látható eszköz, amivel megtehetné. Egyszerűen ellép a páros mellett és körbejár a szobában, mint aki kinyújtóztatja magát épp. - Szóval tényleg nincs itt Egyes, a kis hebrencs igazat mondott. Na és mi a terv. Innen nem lehet csak úgy elmenni. - egészen a lépcsőig sétál, ahol Adrien és Ketten felmentek. Még int is, mivel odafent Kettes lepillant jó eséllyel, Adrien legalábbis láthatja, ahogyan lefelé integet a lépcső tetejéről. Cody egyébként agyal a hármas szám jelentéséről, de azon túl, hogy kvázi mesebeli szám más nem jut eszébe. Az is lehet, hogy nem is olyan nagy a jelentősége, az is lehet, hogy szimplán csapda, mint Adrien gondolja, vagy valamiféle múlt-jelen-jövő a három lány, esetleg a változatai, milyen lett volna a rossz döntései nélkül (Kettes), milyen lenne felnőttként a rossz döntései fényében (Hármas). Egyelőre még nem tudják miről is van szó, de ami biztos Hármas nem tűnik veszélyesnek, a sötétsége inkább a szkepticizmusból és a negatív hozzáállásából adódik.
Oda adtam Kettesnek a szobrot. Bár nincs jele annak, hogy fizikálisan vagy máshogy bántva lenne, viszont az, ahogy arról mesél, hogy ennyire elszeparálta az a… valaki a külvilágtól egyértelműen nem túl jó. Bár ki tudja, hogy mi történt és miért döntött úgy, hogy “vigyáz” rá(juk). Egyszerre merül fel bennem a gondolat, hogy vajon mennyi hátsó szándék és érdek van az egész mögött. Vajon mennyire volt szándékos, hogy Erica így végezte..? Már persze még nem végezte sehogy, mert a helyzete biztos vagyok benne, hogy vissza fordítható… Vagy hogy valamiféle baleset történhetett..? Valahol valami kisiklott esetleg és azért “vigyáz” rá(juk) mert valami elborult kattanást hozott az illetőben is ez az egész? Nem mintha nem lenne eleve kattant, kétségekkel és gyomorszorítással teli az egész helyzet.. Ami pedig a felnőttséget illeti.. Seraval talán érettebbnek tűnhetünk egy bizonyos szögből. Ha jól tudom ő Grayson-nal van együtt ráadásul és elég sok van már mögötte is. Nagyon sok veszteség érte őt is. Persze, hogy nem viselkedik gondtalan gyerekként. És velem is olyasmik történtek, amik nem is igazán hagyták, hogy egyáltalán gyerek legyek... Bár ez nem tart vissza attól, hogy a jelenben időnként teljesen idétlen, vagy idióta legyek, vagy úgy tegyek, mintha meg sem történtek volna semmi. A gyerekkorom nagy része egyenlőre súlyos blokád alatt van amúgy is. Még azt is könnyebben feldolgoztam és megértettem, hogy meghaltam és most újra élek valaki más testében, aki ártatlanul halt meg esélyesen... Nem tudom a történetét valójában. Csak szilánkok vannak az előéletéből a testemnek. Mint Nimhue és Spencer, de velük sem igazán alakult ki semmiféle kapcsolat.. Nimhue-vel nem is találkoztam, Spencert pedig nem is igazán kerestem az első találkozások után.. Valahogy az egész borzasztó furcsa volt.. Adrien elég embertelen módon vesztette el az egész családját egyszerre és ezzel együtt az egész addigi életét is. Persze hogy padlót fogott. Senki nem igazán tanít meg minket arra, hogy mit kéne kezdenünk magunkkal, vagy a helyzettel, vagy bármivel ha egyszer csak eltűnik minden védőháló. Nagyon nem mindegy az sem, hogy ez a védőháló mikor szűnik meg, volt-e bármi tartaléka az illetőnek ami miatt mégis meg tud kapaszkodni és újra szőni…. És megint teljesen más, ha enélkül a védőháló nélkül nő fel valaki. Akkor azt nehéz kezelni, ha egyszer csak elkezd kialakulni… Nem egyszerű egyik sem, de szerintem nem felnőttség kérdése. Én legalábbis biztosan nem mondanék Adriennek olyat, ha maga alatt lenne, vagy épp aktívan élné még a gyászát, hogy “Jahj ne legyél már ilyen nyámnyila, nőjj már fel!” Ennek olyan üzenete lenne, mintha azt mondanám “A felnőttség azt jelenti, hogy bármi történik veled, arra nem hagyhatsz időt, csak menetelj tovább, hátra se nézz! Vagy söpörd szőnyeg alá! Kit érdekel, hogy már így se fér oda semmi?! Még van ott egy kis sarok, pont ennek a fájásnak… Csak menj tovább, majd jó lesz!” Persze a “hogyan” kérdésre már nincs válasz… Ettől függetlenül az, ha elhatározta, hogy tenni fog azért, hogy önállóvá, öngondoskodóvá váljon és élhető élet teremtsen magának, az mindenképpen jó dolog. Ehhez viszont az kell, hogy a mostani helyzetet megoldjuk és lehetőleg épségben kikeveredjünk belőle mindannyian, így osztom Sera aggályait a távozók iránt. Bár általánosságban véve, önkénytelenül rá vagyok fókuszálva az emberek mimikájára és viszonylag jól is olvasok belőle -mire nem jó, ha két pszichopatával lakott egy fedél alatt az ember- és esélyesen nem véletlenül lett az animágus alakom sem border collie- ettől még gondolatolvasó nem lettem. Sera csak a szemével üzent én pedig kissé félre értelmeztem, de szerencsére így sem annyira, hogy kínos legyen, vagy totális elbeszélés egymás mellett. Amit mond, nem tiltakozom ellene, csak biccentek. Azért vagyunk itt, hogy a végére járjunk az egésznek. - Rendben, megpróbálom követni a helyzetet amit elindítasz. - azért a vállához, lapockájához még hozzá érek, mielőtt benyitna, de semmi agresszív nincs benne, sokkal inkább bátorító jelleggel és mintha csak megpróbálnám egy kicsit nyugtatni is egyben. - A három egy nagyon erős szám amúgy is. - ezt már megállapítottuk amikor idefelé indultunk. - Sokoldalúság, múlt-jelen-jövő. Hárman vannak ahogy mi is. Értem öten jöttek el, és öt felé is voltam szétszóródva.. - próbálom járatni a gondolataimat és azt, hogy hátha felfedezek valami összefüggést, de persze nyitva hagyom az egészet. Attól mert valamiről tudomásom van, hogy egyszer hogyan történt meg, még nem jelenti, hogy most is az az út. Próbálom számmisztika felől is megközelíteni, hátha valami beugrik a hármas számmal kapcsolatban. Valmiért még a görög-római Moirák alakja is felmerül bennem.. Serat közben eleresztettem, egy lépést hátrébb lépek, hogy ne ketten tolongjunk az ajtóban. Whiskey a vállamról figyel a hátunk mögé és aktívan tartja, vagy épp újra idézi a mágikus és fizikális pajzsot, az alapvetően úgysem egy látványos dolog. Elég közel állok Serahoz, valószínűleg neki is jut belőle.
Kissé elgondolkozom a kislány válaszán, nem tudom másként nevezni, kislány, hiába van egy egészen nőies tinédzser lány testében. Valaki azzal áltatja őket, hogy ő a védelmező és csak itt vannak biztonságban, valaki, aki ezt az egészet elindíthatta és aki ott van fent a lépcső végén. Kicsit idegesen nézek hát Adrien felé, amikor elindulnak megnézni a lépcsőket, de azért gyorsan még megköszönöm a tippeket a lánynak. - Köszönöm, nagyon sokat segítettél, remélem sikerül kicsalnom! - mosolygok rá azért bátorítóan, neki nem kell tudnia arról, hogy baj van, arról, hogy miért vagyunk itt. Nem is tudom hogyan lenne lehetséges elmagyarázni neki, hogy ő nem is egy különálló, teljes személy, hanem "csak" egy darabja Ericának. Ha nekem valaki ilyet mondana biztosan nem venném jó néven, erősen sértene, hogy nem vagyok egész, mintha nem lennék elég önmagamban. Az ajtónál elhallgatok, hallgatózom aztán elkezdem a kémszem rúnát rajzolni, miközben egy kissé zavartan pillantok Cody-ra. Úgy tűnt egészen egy hullámhosszra tudunk kerülni, az én képességem és angyalságom a lelkekhez, szellemekhez köt, ő pedig gyógyítóként tekint a lélek rejtelmeire, de most talán kicsit félreértett. Nem akartam sokadik irányba küldeni, csak azt kérdeztem, hogy kivel maradna szívesebben, Adrien vagy én. Bár van abban valami, hogy Adrien sebezhetetlen fizikailag, akkor is veszélyesebbnek tűnik az emelet a fogvatartó lehetőségével, mint egy másik Erica, akkor is, ha innen sötétséget éreztem. - Nem akarok rátörni, nem akarom megijeszteni. Tudom, hogy azt mondtam sötétség jön innen, de akkor is Erica. Bekopogok. - fordulok Cody-hoz, még egy utolsó esélyt adva neki, hogy megállítson, ha nagyon, nagyon agresszívan ellenkezne. - Mintha az életszakaszai lennének, a gyermek Adriennel, a felnőtt, akit megrontottak a rossz körülmények és döntések, és a halál vagy éppen a születés előtti állapot, a tehetetlen semmi, Erica az üvegkoporsóban. - teszem hozzá, aztán rásimítom a kezemet az ajtóra és hármat koppintok, nem túl hangosan, nem szándékozom dörömbölni, de tisztán hallhatóan.
- Erica? Mármint... Hármas? Bejöhetünk, vagy szeretnél kijönni a szobádból? Én Sera vagyok, csak szeretnénk beszélni veled és, ha te is úgy gondolod, elhagyhatnánk a házat mindenkivel, Egyessel és Kettessel együtt. - kezdek csak ennyivel, óvatosan figyelve a kémszem rúnán keresztül, hogy miként reagál, tettette-e az alvást, változik-e az arca, agresszívvá vagy sötétebbé válik a kisugárzása vagy sem. Ha esetleg kijönne hozzánk, akkor mielőtt nyúlna a a kilincsért eltörlöm a rúnát, hogy ne érezze úgy, hogy megsértettük azzal, hogy így belesegettünk meg figyeltük, mielőtt kijött volna. Nem akarok támadni, nem akarok feltűnően védekező helyzetet se felvenni vagy pálcát villantani, hiszek abban, hogy intelligenciával elkerülhetünk összetűzést és lehet esélyünk érvelni miért is tartson velünk.
Seraphine kérdései egyértelműen célravezetőek, ámulok és bámulok, hogy mennyire ügyesen nyomoz, Cody pedig az egészet átlátja, nem véletlenül ők ketten olyanok hozzám képest, mint a felnőttek. Én egy nagyra nőtt gyerek vagyok, aki még a múltban él, a családját siratja, vagy amikor éppen nem, akkor belekapaszkodik a csinos szellemlány kísértetébe. Fel kéne nőnöm, ez egyértelmű elhatározás! Sóhajtok egy nagyot, s a szőke kislány-Ericával elindulok a lépcső felé, mintha csak valami ártatlan játék lenne. Nyelek egyet, hogy azért még visszanézzek Seraphine-ra. – Te jó ég.. Azért vigyázz Hármassal, mondtam hogy én nem bocsájtanám meg magamnak.. – Motyogom a szőke lány felé az aggályaimat, de most már azt hiszem nincs visszaút, mindenki magáért felel. Ugyanakkor meglehetősen rémisztő, hogy Erica lelke többfelé van szétszakítva. Persze aranyos, hogy van egy ilyen kislány énje, de ha van sötét oldala is.. Azzal én sem számoltam eddig. Felém mindig olyan bájos, gondoskodó volt, sosem gondoltam volna, hogy egyszer olyan arcát mutatja, ami beránt az árnyékok közé. És nem az izgalmas módon! Nem vagyok egy észlény még hollóhátasként sem, de szörnyű gyanú ébred bennem. Mi van, ha amit az előbb gondoltam, hogy a gonosznak megannyi álarca van.. Ha ez a kislányos Erica a gonosz? Mi van, ha Cody teóriája nem is létezik, s csupán az, aki képes arra, hogy lelkeket raboljon, egyszerűen felvette a szellemlány kinézetét, így tévesztve meg minket? Akaratlanul is megnyikkanok, most Sera után bennem is feléled a nyomozó, ahogyan ráfogok a lépcső korlátjára, kicsit előreszaladva fentről nézek szembe a kislánnyal. – Ugye tényleg létezik a hármas? Nem te magad vagy az? – Hátha a gonosz beleun a játszadozásba, mert még az is jobb lenne, ha szemtől szembe találnánk magunkat vele, mint az esetleges színjáték, amitől ha kiderül, hogy igazam van, tiszta bolondnak érzem majd magam. Erica az előbb, amikor megjelent, lehet, hogy figyelmeztetni akart valamire. Ez most nem ugyanaz a történet, mit amit Cody mesélt, hogy halála után több darabra szakadt. Lehet, hogy az a gonosz bizony a kislány alakjában jelenik meg. Az ajtókat nem próbálom meg nyitogatni, és a konyha sem érdekel jelen pillanatban.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Codynak sikerül unikornist formálni és láthatóan Erica2-nek tetszik is, mert ámuldozik egy sort, de olyan sok kérdés hangzik el, hogy láthatóan próbál arra is koncentrálni, hogy válaszoljon rájuk. - Igen, én vagyok Kettes és nem ő nem hasonlít ránk és nem is az anyukánk, vagy az apukánk és főleg nem Négyes. Ő... ő vigyáz ránk, mert tudjátok a fenti világ nagyon veszélyes hely. Sajnos kevés ideje van és néha azért unatkozom, de ha szerintetek kint nem veszélyes, de vannak ilyen szép unik... ilyenek. - emeli fel a kis szobrot, amennyiben Cody odaadta neki esetleg, vagy maximum rámutat. Láthatóan azért nehezen koncentrál, hogy minden kérdésre megfelelően válaszoljon, de azért igyekszik nagyon. Néha a becsukott ajtó felé pillant, ahonnan Sera nem hall jelenleg mocorgásra utaló hangokat, de az is lehet, hogy az illető figyel, de mondjuk csak fülel és ágyban fekszik közben, vagy az ajtó mellett hallgatózik. Ezt egyelőre nem tudhatják. - Jaj hát ott a lépcső, butus! - mutat a felfelé vezető lépcsőre, ami a pincéből irányul a ház földszinti része felé. Elég jól látható egyébként. Aztán Kettes Sera felé fordul megint. - Hármas azt hiszem beszélgetni szeret, ő mindig inkább beszélgetni szokott vele. Mesél neki a világról. Hármas nagyon kíváncsi. - magyarázza, miközben Adrien próbál Ericát idézni, de most semmi ilyesmi nem történik vele. Valahogy nincs itt egyben annyira, hogy bármi módon magába tudja vonzani. Talán Codynak igaza lehet, hogy el van valahogy darabolódva. Abban sem lehetnek teljesen biztosak, hogy a Roxfortban látott lélekrész egy teljes darab volt. Sera ha bekukkant a szobába annyit lát, hogy egy újabb Erica, ezúttal barna és rövid hajú fekszik az ágyon csukott szemmel. Alszik, vagy alvást színlel. Adrien és szőke Erica, a mosómedvével együtt pedig elindulnak felfelé a lépcsőn. Egyelőre nem hallanak mozgást, sőt fel is érnek egy jó eséllyel konyha helyiségbe. Van itt hűtő, mosogató, átlagos dolgok, egy ajtó, ami esélyesen kifelé vezet. Furcsa, mert kívülről egyáltalán nem látszott, hogy lenne hátsó kijárat, most mégis van. Egy kisebb ablak és egy másik ajtó, ami jó eséllyel egy nappali félébe vezethet. Ám ha bármelyik ajtót megpróbálják kinyitni, akkor egyike sem sikerül, sem simán, sem átlagos varázslattal. - Most mi lesz? Megvárjuk a többieket Hármassal? - kérdezi Kettes, először normál, majd kissé lehalkított hangerővel Adrientől.
Legalább azzal kapcsolatban hatalmas kő gördül le a mellkasomról, hogy tényleg nem látszik rajta semmi. Ahogy beszél, ahogy gesztikulál őszintének és felszabadultnak tűnik. Még úgy is, hogy az éjszaka közepe van és vadidegenek vagyunk a számára, mégis rögtön megadja a bizalmat. A válaszai és a kérdései azt is egyértelműsítik, hogy számára a külvilág egyáltalán nem is létezik valószínűleg. Legalábbis biztosan nem merészkedett messzire, ha a hideg elég volt, hogy vissza tartsa. Arra, hogy mi az unikornis elmosolyodok - Az egy csodálatos élőlény. - közben körül nézek, hogy van-e valahol a közelünkben víz-víz, vagy valami olyan folyadék, amiben nem úszik semmi és ártalmatlan(nak tűnik legalább). Ha van ilyen akkor megpróbálok a sellőmágiával egy pici-elnagyolt unikornis jégszobrot össze matatni. Megan biztosan görcsbe röhögné magát ha meglátná mit alkottam. Az egy dolog, ha ismerem egy élőlény anatómiáját és megint más amikor térben akarom ábrázolni… De azért megküzdök vele ameddig megy a diskurzus nagy része. Bölcsen felmérem, hogy inkább rémálma lenne-e a figurától amit alkottam, és csak ha nem, akkor mutatom oda Kettesnek(?). - Élőben persze sokkal szebb. Ragyogóan fehérek, a homlokukon egy gyönyörű csavart szarvat viselnek, a tekintetük pedig csupa jóság. - közelítem meg inkább a mesevilágokba is beemelt tulajdonságai felől a témát. De aztán csak hallgatom a folytatódó párbeszédeket és valami határozottan eszembe jut az egész helyzet kapcsán. Adrien kissé félre von minket, Sera mosómedvéje pedig bedobja magát produkálni ameddig kupaktanácskozunk, én pedig a felmerülő gondolatok kapcsán egymás után ingatom meg a fejemet majd bólintok párat, mint akinek valami helyre került - Seranak igaza van. Ők mind Erica. Talán a lélekdarabjai. Ezek szerint, valószínűleg nem az lesz a feladatunk, hogy megtaláljuk “az igazit” és “legyőzzük a gonoszt”, hanem hogy egyesítsük őket. - és persze “legyőzzük”-meggyőzzük, vagy jó útra térítsük azt a felét aki összeférhetetlennek tűnik… Ha Adriennek tényleg sikerül Kettest lefoglalnia és a lépcsők felé terelnie utána Serahoz fordulok, vagyis, róla tovább siklik a tekintetem Egyes felé. - Lehet, hogy el sem vihetjük. Mármint nem azért mert fizikai akadálya lenne, hanem.. miattuk. - mutatok körbe úgy az egész helységben, mintegy jelképesen. - Gina elmondása alapján, a Függönyön túl, nekem is.. a lélekdarabjaimat keresték. Öt felé volt szétszóródva. Bár azok bogarakként manifesztálódtak, nem életre kelt személyiségjegyekként… vagy élet szakaszokként.. - tűnődöm tovább egészen csendesen. Nem félek, hogy ha halkan is beszélek Sera nem fog meghallani a vámpír-hallásával. Ahogy rám néz kissé széttárom a kezeimet - Maradnék egyenlőre köszönöm. Annyira nem nyugtatott meg az eddigi helyzet és sajnos Griffendélest sem reggeliztem még… - mondhatja bárki azt felőlem, hogy gyáva vagyok, de inkább nem válnék szét. Adrien így is máris külön utakon jár.
//a kép csak megközelítőleges. De azért megpróbálta illusztrálni a helyzetetxdd Sellő: I. Képesek a víz hőmérsékletét befolyásolni, ezzel fagyasztani, vagy felforralni azt. II. Képesek mozgatni a vizet, természetesen sok gyakorlással tudják a mozgatott víz mennyiségét növelni. Calista-val gyakorolja a sellőséget meg a vizezést, egy - másfél éve elég aktívan.
Figyelek a válaszokra, miközben bizalmasan előre hajolok, de próbálok valahogy mindig visszakozni, ha elbeszélünk a feje felett megtanakodni, hogy mi a fene is történhetett itt. Minél többet beszél, annál egyértelműbb az ártatlansága és hogy a tudata egyáltalán nem egyezik a testével. És az is, hogy ez nem az ő hibája és nem valamilyen álca. Az unikornis kérdését Cody dobta be, így hagyom is, hogy ő válaszoljon, miközben figyelek a másik szobára, amire pillant, ahogy hármast mondja. - Az emeleten is egy olyan lány van, aki nagyon hasonlít rád? Négyes? Vagy ő az anyukátok, apukátok?- kérdezem, próbálva összerakni a képet. Mindenhol érzékelem Ericát és egyszerre sehol, ami erőteljesen kétségbeejtő. Odafordulok a fiúkhoz, akár használva a cuki familiárisomat, mint valami, ami lefoglalhatja addig a lányt, a mosómedve odaszaglászik szépen lassan, kétlábra áll, teszi-veszi magát. - Mindannyiukra szükségünk van, mindannyian... Erica. Talán az is, aki itt tartja őket, talán azért nem akar visszatérni, amit elkövetett. Viszont Hármas nem lesz egyszerű, felőle érzem a sötétséget. - hallgatózom, hogy még mindig alszik-e a másik szoba mögött az a valaki. Erica szellemének feltűnése és eltűnése legalább arra válasz, hogy még rendben van, csak zavart, egyelőre be kell érnünk ennyivel. Amikor Adrien megkéri a lányt, hogy mutassa meg a lépcsőt, azért finoman még utánuk szólok. - Nézzétek meg, de csak csendben, csak halkan, senki meg ne hallja! Addig benézhetek Hármashoz és meghívhatom, ha szeretnéd, tudnom kéne még valamit róla, szeret valamit, amiért cserébe játszana velünk? - kérdezem kedvesen a lányt, mielőtt elmennének felfedezni, hátha sikerül valamit kihúznom belőle, hogy úgy viszonyuljak Hármashoz. Lehet, hogy sötétség sugárzik felőle, de akkor is úgy érzem, hogy a kirakós része és valljuk be... első ránézésre én is áraszthatok sötétséget a vámpírságom miatt, a halállal való kapcsolatom miatt, és még sem vagyok gonosz. Mindenesetre, ha a familiárisom elnyerte kettes tetszését, akkor velük küldöm, hogy vigyázzon a lányra, naivitásból kifolyólag ki tudja, hogy miben kell megállítani vagy megvédeni, míg én megpróbálom beszervezni a következőt. Cody felé pillantok, hogy ő melyiket nézné meg, az emeletet a potenciális "főellenséggel", vagy a következő lélekdarabot, aki vélhetően sokkal, sokkal szkeptikusabb lesz az irányunkban. Mindenesetre, ha van időm, akkor felrajzolok egy kémszem rúnát a falra, nem akarom még egyszer a szellemalakot használni, mert már így is bizsereg a tarkómon minden szőke pihe attól, hogy nem csak mindenhol Ericát látjuk, de folyamatosan érzékelem is a kusza jelenlétét.
// Kémszem rúna, kitalált, de már használtam korábban is más játékokban. Lényegében a felrajzolt körben "ablakot nyitsz" a másik oldalra, amiből a benti oldal semmit sem érzékel, a fal ugyanúgy ott marad. Ereklyevadász, Rúnaismeret: 45 pont, Varázserő: 40 pont //
Megkapaszkodom Codyban, hálásan odamotyogok egy köszönömöt, s hitetlenkedve rázom a fejemet. Nehéz felfogni ép ésszel, hogy az én kis szellemlány szerelmem nem csupán egyedi, hanem valakinek az ördögien sokszorozott játékszere. Hogy miért? Azt még én sem tudom. A társaságomban segédkező médium és gyógyító sem járhat sokkal előbb gondolatban. Az Erica-kislány még korra is annyinak tűnik, mint akit én ismerek, csak éppen lélekben állhatott meg ezen a szinten. Talán már sok éve ide van bezárva, meglehet, hogy valaki másnak a lelke van ebben a sokszorozott, duplikált testben. Észre sem veszi az idő múlását, csak játszik a sötét fogvatartójával, illetve kiszolgálja annak.. igényeit? Hát nem is tudom, de ez meglehetősen rémisztő, nem csoda, ha már a látványtól majdnem padlót fogtam. Seraphine ügyes nyomozóként beszélteti, s egyet kell értenem a felvetésével. – Ez.. akár igaz is lehet. És azért nem akarja szabadon engedni, mert akkor mindenki tudná, hogy valami nem stimmel, hiszen aki ismerte Ericát, tudná, hogy nem ő az. – Kapcsolódom be a feltételezésbe, Codyra is sandítok, hiszen már említette, ő is meghalt korábban. míg Seraphine próbálja kiterjeszteni a tudatát, én is tovább kérdezek, hátha kicsit el tudjuk vonni a lányka figyelmét, mert ha merő véletlenségből összeköttetésben áll a gonosszal.. Nos nem is tudom, akkor már mindegy, így csak magamat nyugtatom meg azzal, ha többet tudunk. – Akkor te vagy Kettes? Ha játszol velünk, elmeséled, hogy ki ő? Hogy néz ki akivel játszani szoktál? – Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy ez az Erica mennyire kicsi agyban, a külső ugyan nem minden, de nagyon fura, hogy így látom, hogy van teste. Mert más a folyosón, ahol anyagi testet tudott ölteni, de azt tudtuk, hogy csak időleges. A vágy most nyilván nem villan fel a zsigereimben, majd ha sikerül, amiért jöttünk, akkor átgondolom ezt az egészet, de itt most a mentőakció a lényeg! Már ha bármi esélyünk van egy lélekrabló sötét varázsló ellen. Bármilyen jó szándék vezette, ha mondjuk a lányát akarta megmenteni, én aligha hiszem, hogy van erre mentség! Eddig ugyan nem voltam harcias, hiszen nem indultam megtorló akcióra a családom gyilkosai ellen, csak mert sebezhetetlen vagyok. Bőven elég volt nekem mások szobájában lakni, és Zonkonál dolgozni. Most azonban úgy tűnik, hogy valaki fontosabb annál, mintsem sirassam a saját sorsomat. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy a családomért nem tenném meg, csak ők már biztosan halottak, a bosszú mit sem ér, viszont Erica szellemével nagyon régóta kapcsolatban vagyok, s ha menthető, akkor csakis rajtunk múlik, hogy mit tudunk tenni! A többiek is kérdezgetik, és csoda, hogy a kislány ennyi felé tud koncentrálni, de most ő az egyetlen nyom, akin keresztül megoldhatjuk a rejtélyt. – Melyik lépcsőre gondolsz, megmutatod? – Kapok a szón, pedig amúgy ideálisabban azt kérdezném, hogy az én drága egyesemet, Ericát valahogy fel tudja ő is kelteni, vagy legalábbis már próbálkozott. Azért erőteljesen megroggyan a térdem, ahogyan Erica alakját látom, még intek is neki, pedig én aztán nem vagyok egy szellemekkel suttogó, de a lány velem kapcsolatba tudott lépni enélkül is. Hogy miért, arra még nem jöttünk létre, lehet, hogy tudtomon kívül valami horgony vagyok. Fogalmam sincs, hogy megoldható-e, de a kezemet nyújtom, s kitárom a lelkemet, tudatomat, hogy ha akarja, most próbálja meg elfoglalni az én testemet, ahogyan legutóbb Serával tette, hátha tud most nekünk valahogy segíteni, utat mutatni, vagy akár csak megszólalni.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
A lány tényleg úgy néz rájuk, mint egy kislány, hiába, hogy amúgy külsőre annyinak tűnik, mint Erica. E miatt aztán a figyelme is kissé szétszórt és kap jópár kérdést, még ha nem is egyszerre, de azért hézagosan jönnek a válaszok. - Nem tart senki butus, hiszen látod, hogy a lábamon állok. - néz le a talajra, hogy azért megbizonyosodjön róla, hogy bizony senki sem tartja és még nevet is kicsit. Egyáltalán nem látszik rajta bántalmazás jele, vagy hogy meg lenne félemlítve. Vagy szimplán csak ezt a fajta életet ismeri és annyira megszokta már, hogy gőze sincs róla, hogy mennyire furcsa dolog egy szobában élni bezárva. Cody viszont nem érzékel rajta olyan nyomokat, amiket keres, hogy meg lenne félemlítve, vagy akár agymosva, de az azért furcsa, hogy tudat szinten bizony tényleg úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. Sera sem érzékel felőle sötét szándékot, sőt kiabálni, vagy sikítozni sem kezd el. - Voltam én már odakint, de nagyon hideg volt, ezért nem szeretem. Mi az az unikornis? - szűri ki megint azt, ami neki fontosnak tűnik, mert a szó láthatóan tetszik neki, de nem tudja, hogy miről van szó. - Akkor játszuk a te játékodat. Tetszik ez a szabadulószoba, bár nem nehéz kijutni, csak fel kell menni a lépcsőn. Vagy akkor úgy kell, hogy ő ne vegye észre ugye? Az már nehezebb. Hármas is jöhet? - pillant a másik zárt ajtó felé. - Vele ritkán találkozom, mert nem szeret annyira játszani. És hol van Egyes? Végre felkelt? Azt hittem sosem fog. - láthatóan most tudatosul benne, hogy a koporsó nincs a helyén, amiben Ericát találták meg. Kicsit forgatja a nagykát, vagy kétszer körbenéz, mintha egy koporsót nem lehetne elsőre észrevenni, ha a pincében lenne. Sera, ahogyan érzékel, az egyértelmű neki, hogy a másik ajtó mögül bizony már sötétebb valami sugárzik, mint ami az ártatalannak tűnő szőke Ericából. Magát Erica szellemét viszont még mindig úgy érzi, hogy itt is van meg nem is. Mintha benne is lenne, meg kicsit a helyben, de talán töredezetten és közben mégsem lenne itt. Igen furcsa elbizonytalanító érzés. Adrien ellenben, ahogyan a szőke Ericát nézni néhány pillanatra mintha vibrálón áttűnne rajta az igazi Erica ijedt alakja. Ami még furcsább, hogy a következő pillanatban viszont Serán látja áttűnni, aztán megint semmi. Hogy a zavarodottság teszi ezt vele, vagy Erica szelleme jelenleg képtelen alakot ölteni, de testet foglalni sem tud, no az jó kérdés. Egy biztos Erica valahogy ott van, de még sincs egészen. Mindenesetre szőke Erica úgy fest akár még hajlandó is lenne velük tartani, kérdés, hogy vajon az általa említett Hármast is vinnék-e.
- Óvatosan a járatban az üvegburával. A törésnél valószínűleg éppen csak ki fog férni.. - viszont ha Sera nem is viszi ki csak a járat első feléig juttatja el, biccentek neki, értem miért csinálta. Nem is mondok többet és nem is feltétlenül lépek felé segíteni a lebegtetés koordinálásában. Már csak amiatt sem teszek így mert Adrien kopogtatása után egy olyan dolog történik amire akárhogy is… Nagyon nem számítottam. Nem fagyok annyira le mint Adren, aki ha megtántorodik elkapom és megtartom erősen, mintha csak megbotlott volna. Bár ez nem jelenti, hogy az én lábaim nem gyökereztek földbe és nem önti el a szar az agyam egy pillanat alatt. Régen.. egy azóta is nagyon mélyre zárt szakaszában az életemnek, nekem is volt egy szörnyetegem. Egy kérlelhetetlen, kegyetlen vízköpő. Neki is meg voltak a szabályai.. Sera talán jó irányba próbálkozik, ha ezzel nem vet fel valami olyasmit ami durván ellent mond a “kislány” Erica által ismert szabályoknak... Vagy akár én nem futok rá egy "rossz mondatra". Bár ha valaki hirtelen el akart volna vinni a régi birtokról anno… Hiába minden borzalom.. Az ismeretlen gyakran sokkal ijesztőbb mint az ismert szabályok... Főleg ha ezt mélyen bele is ültetik az illetőbe. Így ha van valami olyan a viselkedésében, amire Sera gondolni sem akar, azt első kézből, tapasztalatból, valószínűleg fel fogom ismerni én is. Ezen kívül rögtön azokat a “jegyeket” keresem a látható bőrfelületein, gyorsan átfuttatva rajta a tekintetemet, amik arra utalhatnak, hogy bántva van. Épp olyan keserű dühödt szomorúságot vált ki belőlem ennek a lánynak a látványa itt, mint amikor Micah először változott át előttünk. De egyetlen reszketeg levegővétel után össze szedem a gondolataimat és nehézkesen, de vissza zárok mindent oda ahonnan elő akart volna mászni. Át állítom az agyamat, és kedvesen szólalok meg, miután Sera-nak válaszolt. Nem vágok a szavába és még egy kis időt is hagyok neki. -Ha van kedved velünk tartani napfelkeltéig, hozhatsz a kedvenc édességedből is. - megejtek egy szolid mosolyfélét - Mi a kedvenced? - Erica biztonsági szava most adhat pár választ.. meg persze még úgy ötszáz másik kérdést, de talán bejön és tényleg segítségünkre lehet. Áldom, hogy Adrien bedobta ezt a gondolatot!!! Megvárom, hogy mit felel és csak akkor kérdezem meg a következőket, ha hajlandóságot mutat arra, hogy velünk jöjjön. - Tudtad, hogy vannak a közelben unikornisok? Ha szerencsénk van, talán láthatunk is egyet. - újságolom neki csendesen, kedvesen, mintha mit sem tudnánk arról, hogy egyet, egy kiscsikót éppenséggel megöltek nem messze a kunyhótól.. Talán nem jó lépés és talán a nyulat fogja a bokorból kiugrasztani, de hátha mégse. Nem feltűnően, de a mimikáját és a testbeszédét figyelem, hogy mire hogyan reagál és mi az amit elbírhat és mi az amit már kevésbé...Remélhetőleg nem fog “robbanni”. Sera felvetésére egyenlőre nem reagálok, de ez nem jelenti, hogy nem hallottam.
//Gógyító szak: Élettan-kórtan: A diákok megismerhetik a szervezet helyes működését, ennek feltételeit, valamint természetes vagy mágikus eredetű zavarait, elemi szintű terápiás lehetőségeit. A gyógyítás pszichológiája: A diákok megismerhetik a betegek és a különböző betegségek lélektanát, valamint megfelelő szinten sajátíthatják el a hatékony gyógyító-páciens kommunikációt.
Választott szak(okról) tárgy(ak): Tanárszak: Pszichológia: A lélek rejtelmei, motivációk átadásának elsajátítása. Különfoglalkozások bevezetése. Szorongásos problémák felismerése, kezelése, elfojtott érzelmeken átsegítés. Szimbolisztikus: Asztrál-mentál mágia: Ezzel a mágiággal könnyedén elhitethetjük valakivel, hogy ő bizony nem is azt akarja tenni, amit, rávehetjük arra, ami a mi javunkat szogálja, vagy épp bátorságot önthetünk belé. Megtanulhatunk védekezni az elmét támadó varázslatok ellen is
Igazából csak arra használná a tanult ismereteit, meg amiket ő is tapasztalt, hogy az alapján, felmérje a lány viselkedésére valamilyen mágia van hatással, vagy bántalmazással lett “nevelve”, vagy kombinált lehet a helyzet. Vagy pont hogy ezek mindegyike kizárható esetleg. Egyenlőre nem végez kapcsolódó feltáró varázslatot vagy bármit.
Nem mondom, hogy nem baj, ha nem sikerül teljesen kilebegtetnünk, de útban semmiképpen nem akarom hagyni, szóval az, hogy berakom a folyosóra már is haladás. Én nagyon is aggódom, hogy Adrien ennyire felelőtlen, látszik, hogy a familiárisom is felkészül mindenre, ami félre sikerülhet, miközben lassan folytatom az agyalást az üvegbúrával kapcsolatban. - Megpróbálom újra felvenni a kapcsolatot a lelkével, ha lesz rá esé... - és ezen a ponton el is hallgatok, eddig is inkább suttogtam, mert a szívem a torkomban dobog az egész akciózástól. Elcsuklik a hangom, de talán annyira nem hagy el az erő, mint a srácot első körben, akinek a kérdése alig érthetően gördül le a szájáról. Összenézek Cody-val, a pálcám a kézben, hiszen az se éppen természetes, hogy a nulla helyett hirtelen két Ericánk lett! Valamiért azt súgja az ösztönöm, hogy a kalickás az igazi, főleg, amikor megszólal a lány és egészen... kislányosnak hat. Sasha jut eszembe róla, onnan pedig az, ahogy Ashley-ként egy bordélyházban akarták kihasználni és a játék azonnal más értelmet nyer. Fordul egyet a gyomrom, elönti a számat a keserűség, de nem ugorhatok azonnal a legroszabb feltételezésre. - Ne haragudj, hogy megzavartunk, csak látogatóba jöttünk. Mit szoktatok játszani? Ha elmeséled a szabályokat és szeretnél játszani, akkor beszélhetünk róla, bár mi is tudunk egy nagyon jót, szabadulószobának hívják és az a lényege, hogy minél csendesebben kijussunk és meglásd a nagyvilágot odakint! - lépek Adrien mellé, a viselkedése miatt azonnal átvált a hangom arra, amit a kisgyerekekhez használnék, eszembe jut Tony is és az utolsó pillantás, amit vetettem rá, az a sötét, baljós érzés. Vajon ebben a lányban, Erica hasonmásában látok bármi ilyesmit, komoly, sötét zavart a tekintetében, lelkében? - Talán az a valaki nem a saját érdekében teszi ezt, hanem a kislányát hozza vissza. - fordulok vissza egyetlen pillanatra a többiekhez, jóval halkabban suttogva, mint ahogy bizalmasan a kislányhoz fordulva beszéltem. Sokmindent láttam már és próbálok nem lefagyni a megdöbbenéstől, de az bizonyos, hogy támadni vagy agresszívan fellépni ellene biztosan nem fogok, ameddig nem adja jelét gonoszságnak. A helyiséget már így is elnémítottam, remélhetőleg nem is tudna csak úgy a másik szobához kiabálni, hogy felkeltse a fogvatartóját (?) vagy szülőjét (?). Megpróbálok jó mélyen a kísértetvadász képességem mélyére nézni és érzékelni halott lelkeket, nyilván Ericára koncentrálva, hátha az valamit kitisztít az egyenletben, hogy mihez kapcsolódva érzem vagy érzem-e egyáltalán.
// Kísértetvadász képességek, részlet : A kísértetvadászok képesek azokat a szellemeket is látni, akik már átléptek a függönyön és odaát tartózkodnak, kapcsolatba léphetnek elhunyt rokonokkal, hívhatják őket, tehát cézatosan képesek megidézni valakinek a szellemét. A túlvilág jelei alapján könnyebben értelmezik a jeleket, nyomokat, észreveszik a nem odaillő dolgokat. Egyértelműen érzékelik egy sötét teremtményről, legyen az szellem, vérfarkas, vámpír stb. hogy micsoda és kicsoda és hol van pontosan. Képesek ezeket a lényeket az uralmuk alá hajtani, persze ez függ a lény szintjétől, korától és a kísértetvadász korától és gyakorlatától is. //
Azért felszisszenek, ahogyan Seraphine elkezdi lebegtetni az üvegkoporsót, nem is tudom, hogy mit reagálnék, ha véletlenül a mágia kihagyna. Bizom benne, hogy van azért valamilyen védelme, s nem törik ripityára. Ha a járaton keresztül tudja majd Sera fellebegtetni, akkor én is megpróbálok majd besegíteni, hiszen a hét éves tanulmányom alapján ezt tanultam, s annyira alap varázslat, hogy még nem kopott ki a tudásomból. Ő szokás szerint óvatosabb, mint én, aki mindent a sebezhetetlenséggel magyarázok, de okkal, van alapja. Közel két évig nem tudtam megölni magamat, akkor lássam valami hasznát is! – Nah, csak semmi pánik! – Szólok vissza, amikor már a mosómedve is engem akar védeni, úgy vagyok vele, hogy kockázat nélkül nincs győzelem. Meg Erica megmentése sem. Különben is, mit ér az élet nélküle? Annyi fontos hónapot elvesztegettem már, most legalább egy kicsit hasznosnak érzem magamat. Kopogtatok, remélve, hogy bárki is nyisson ajtót, alaposan meglepjük vele! Még egy sötét varázslónak is van gyenge pontja! Bízom benne, hogy a társaim figyelnek az apró részletekre, míg én szembe tudok nézni a gonosszal. Hiába mondtam, hogy a sötétségnek akár angyali álarca is lehet, amit találok, az még a vad álmaimat is bőven felülmúlja. – Te nem lehetsz Erica.. ugye? – Azért ez csak egy szépen megkomponált műsor alámondásakor hangozhatna el ilyen egybefüggően, inkább valami olyasmi csúszik ki, hogy Temmümmürica? Mert annyira megtántorodom, hogy minimum a falban kell kapaszkodót keresnem. Nem tudom levenni a tekintemet a már ismert tengerkék pillantásról, aki mintha az ikre, vagy a kishuga lenne a szerelmemnek. – Játszunk? Kivel? Ki tart itt téged.. titeket? – Rázom értetlenkedve a fejemet, első körben eszembe se jut támadni, netán csapdát sejteni. Ha meglepetést akartunk, hát megkaptuk, ha ezen múlik most a vesztünk, hát azt hiszem nem sok esélyünk van! Cody ments meg!!!
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Azért nem a finite nem hordozza magában az alohomora varázslatot. Az egyik mágiát semlegesít, a másik zárat nyit és egy szimplán kulccsal bezárt ajtót nem nyit ki a finite, ahhoz zárnyitó varázslat kell. Ám amennyiben Adrien a finite után elvégez egy egyszerű alohomorát is, akkor hallhatja, hogy kattan a zár, a dúdolás pedig abbamarad az ajtó másik oldalán. Amikor pedig kopogtat néhány pillanat eltelik, hallhatják mindhárman a bizonytalan lépteket... Sera eközben eltudja juttatni a koporsót a járatban, amíg Adrien a varázslatokkal foglalkozik, Cody fejben próbál számolni és teret elemezni, a mosómedve pajzsot idéz, Cody pedig felhúzza a természeti pajzsot. Tehát a koporsó ezalatt ellebeg a járatba sértetenül. Cody sejtései alapján igen neccesen férhet el a kijjutásnál. Talán éppenhogy elfordítható annyira, hogy feljusson az aknán, amin lejöttek, de nem teljesen biztos benne. Tuti, hogy nagyon ki kellene centizni, de addig is a járatban legalább nincs szem előtt. Tehát az ajtó óvatosan nyílik. Először épp csak résnyire. Valaki kikukkant rajta. Nem támad, vagy ilyesmi, ettől nem kell megijedniük egyelőre, mert elég félősnek tűnik. A lassan nyíló ajtó résében aztán felbukkan egy fej. Göndör szőke fürtök, kék szem. Bizony Erica kiköpött mása, csak épp kissé butus fejet vág, értetlenül néz, még hunyorog is, mivel ha belesnek a háta mögött az immár nyitott ajtón, odabent csak egy le nem égő gyertya volt, ami elég gyér fényt biztosított. - Ma már játszottunk és még nincs vacsora idő. Minden nap csak egy játékra van idő, ma mégis kettőre? - körbenéz, láthatóan keres valakit a szemével, akit nem talál, de nem csendít egyből riadót. - Ti kik vagytok? Titeket küldött játszani? - húzódik mosolyra az arca. Nagyjából úgy beszél egyébként, mint egy kisgyerek és a mozgása is eléggé olyan. Hátul összekulcsolt kezekkel a lábfején előre hátra gördülve szórakoztatja magát. Lábujjhegyre emelkedik, aztán visszasüllyed a sarkaira, megemelve a lábfejét újra és újra.
A legkevésbé sem állt szándékomban kinyitni az üvegbúrát, tekintve, hogy tavasszal már volt egy elmebeteg bál, ahol egy térmágiának volt köszönhető, hogy nem döglött meg mindenki, aki oda tévedt.. Itt is hasonlóra gondolok, de nyilván nem könyvelek el semmit azonnal, hiszen még mindig nem tudunk eleget. Megcsóválom én is a fejemet - Tényleg nem kellene felnyitni. A búra a testét védi. - mondom ki csendesen - Nem igazán van más út egyenlőre. Vagy egyben visszük el, vagy sehogy.. - jelenleg legalábbis az, hogy itt álljunk neki matatni vele, meg a lelkének a visszajuttatásával próbálkozni az elég necces lenne.. Nyilván kivinni is az lesz… De valahogy még mindig kivitelezhetőbbnek tartom. Ami azt illeti, az ide út könnyű volt, bejutni végülis mondhatjuk hogy könnyű volt, Erica az orrunk elé lett rakva.. És miközben pörgetem, hogy mégis hol a fenében lehet a buktató, Adrien egyszerűen bekopog, mire azért valóban, bennem is meghűl a vér és érzem ahogy lever a víz. Valóban nekem is a hideg futkos egy kört a hátamon és valahogy Adrienről az a képtelen kép jut eszembe amikor abban a mugli csillagháborús filmben a szőke tag beugrott a robotok közé azzal a mondattal hogy “Hello there!” mintha csak piknikre nézett volna be.. Viszont kétlem, hogy mi is olyan bravúrosan legyőznénk az ellenséget mint ott bármelyik.. Bár igazából persze azt sem tudom kivel lesz dolgunk az ajtó mögött. A pálca a kezemben villan nekem is, pajzsot vonok magunk elé, a mókusom is a vállamra pattan készenlétben. Azért azt végig gondolom még, hogy egyáltalán vajon kiférhet-e a járatban az üvegkoporsó, mert az rendben, hogy vízszintesen, és függőlegesen valószínűleg nem ragadna be, na de ahol az egész járat megtörik.. Igen nagy szívás lenne. Így ha úgy ítélem meg, arrafelé nem férne ki, azt mindenképpen jelzem Seranak még mielőtt tényleg neki indulna a szöktetésnek.
//Protego maxima - pajzsbűbáj - Egy láthatatlan falat teremt, a protego erősebb válfaja Varázserő: 37 BBT:10 SVK:30
Druida 6. szint: 6. szint: Természeti pajzs: Képes maga és max. 2 társa köré erős védőpajzsot létrehozni, ami mindenféle alacsonyabb szintű mágiát felfog és a magasabb szintű tűzmágiák ellen véd. [/color]
Cody visszhangjára csak megrázom a fejem, ennél többet egyelőre nem tudok mondani. Sok mindenhez értünk, de a lézerszem még egyelőre nincs közötte, bár... bár valójában gyakoroltam már egy olyan rúnajelet, amivel lehetséges lenne átlátni a falon és megnézni, hogy melyik oldalon ki van. - Fel tudom nyitni, de ameddig nem tudjuk, hogy kerüljön vissza a lelke, addig azt hiszem nem érdemes. Viszont mozgatni tudom, nincs rögzítve. Szerinted? - fordulok át Cody-hoz, hátha ő meg tud állapítani több részletet. Igaz, hogy Adrien azt akarja, hogy ne háborgassuk, de végtére ki nem nyitom a zárat, csak átlebegtetem az üvegkoporsót Ericával együtt a járatba, nem sokáig, csak hogy ne lássanak rá egyből, akárkik is vannak két oldalt a szobában. Nem akarom, hogy tűzvonalba kerüljön és hátha az eltűnésével azonnal összezavarodnak, ha meglátják. - Azt hiszem képes lennék csinálni egy kémjelet az ajtókra, hogy átlássunk rajtuk, a fa felülete vékonyabb, mint a fal volt... - kezdem el magyarázni, de mire befejezném realizálódik bennem, hogy Adrien tényleg elébe ment az egész tervezgetésnek és bekopogott! Egy pillanatra kihagy a szívem, a tervező, maximalista - emiatt gyakran tétlenkedő - énem sikolt egy némát és egyértelműen megszorítom a kezemben a pálcát. A mosómedvém azonnal Adrien mellé kocog, hogy egy mágikus pajzsot idézzen elé, igazából ösztönös és eszébe se jut, hogy a fiú azt mondta, hogy sebezhetetlen. Viszont igazából mivel az ajtónál van, ezért talán az egész irányt lezárja a mi helyiségünk felé és mi se lehetünk célpontok Cody-val mögötte. Próbálok figyelni minden irányból a hangokra és a mozgásokra , hogy gyorsan észrevegyem a változást - akár azt, ha abbamarad a horkolás a másik irányból - és tudjak időben reagálni. Akármennyi tapasztalat lehet a hátam mögöt, soha nem fogok eljutni arra a pontra, hogy ne tartsak az összecsapásoktól, soha. Míg Adriennek jó érzése van, addig nekem és vélhetően Cody-nak, aki azt mondta, hogy már az álomban is lebuktak, egyenesen az ellenkezője, nem értem, hogy miért lehetett eddig minden olyan nyugodt és sima úgy, hogy tudom, éreztem, hogy érzékeltek amikor "egyesültem" Ericával.
// Az üvegkoporsó mozgatása a járatba, ha lehetséges a felnyitás nélkül: Vingardium leviosa, vagy egy felsőbb éves megfelelője. BBT: 25 Varázserő: 40
Familiáris képességek: - Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át. //
Nem akarok belekérdezni, hogy ki az a Shanna, mert sejtem, hogy kiről van szó. Az a lány egykor szintén Holláhátas volt, és még én is olvastam, hogy mi történt. Velem ellentétben kiállt az igaz ügyért, sokra vitte, míg én a kanapén próbáltam megölni magamat. Kissé szánalmasnak érzem magamat, mert a gyász annyira elhatalmasodott rajtam, hogy még akkor is többet értem volna, hogy ha a Zonko boltjába betérő csajokkal kavartam volna. Akkor talán úgy éreztem volna, hogy élek, mert érdekes módon a kisfiús képem több lányban is anyai ösztönöket indított el, én pedig mindenkit lekoptattam. Egy igazi roncs, csődtömeg voltam, most azonban vége az önsajnálatnak, itt van Erica, akit megmenthetek, na meg itt van ez a két feltörekvő ifjú, akik már Shannához hasonlóan tesznek másokért. Azt hiszem a szüleim forognának a sírjukban, ha látnák, hogy mennyire elhagytam magamat. Inkább okoska fejjel hallgatom Seraphine beszámolóját, s elszánt pillantással támasztom a sziklafalat, hogy márpedig teljes értékű csapattag leszek! – Nem baj, most mindhárman a lebukást kockáztatjuk. Ha megérzi, hogy valaki itt van, akkor legalább előbb kerül sor a szembesítésre. Már alig várom! – Fogadkozom, hiszen már viszket a tenyerem, hogy nekimenjek annak az alaknak, aki Erica lelkét elrabolta, s talán még többét is. Nem tudnék választani a dúdolás meg a horkolás közül, de az most még egyértelmű, hogy az üvegbúra lesz a végcél, hiszen előtte rá kell jönnünk, hogyan fordíthatjuk meg a mágiát. Hátha van valami leírás, inverz, mert kétlem, hogy csak valami varázsigét kell fordítva elmondani. A búrát most kár felemelni, mert egy Hófehérkés csókon kívül mást nem tudnék adni. – Amíg nem ismerjük a teljes metódust, nem háborgatjuk! – Intek nemet. Cody ugyan a gyógyító, de most valahogy jobban hiszek Seraphine-nek, aki mintha tényleg túlvilági erőkkel kommunikálna. Mivel a vitrinben nem találok semmit, a dúdoló hang felé lépek, s az ottani ajtóra mondok egy Finitét, ami magában hordozza akár az Alohomorát is. S egy egy hirtelen ötlettől vezérelve kopogok, hátha a másik oldalon nem is a főgonosz van, hanem valaki, aki segíthet nekünk. Valahogy.. jó előérzetem van! Ez velem ritkán fordul elő, de most hátha!
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Adriennek nem kell azért annyira leguggolni és ajtót nyitogatni sem, gond nélkül megtudja nézni a polcot. A fiolák, üvegcsék nincsenek felcímkézve, de vannak alap hozzávalók, bájitalok, amiket azért felismerhet, de sok hasznukat nem veheti és hát nem, itt sajnos nincs olyasmi, amin ott lenne a felairat, hogy "a probléma megoldása". A két ajtó csukva van, van rá esély, hogy zárva is. A koporsónál Sera egyértelműen érzékel mágiát, és komoly zárszerkezetet is, bár utóbbit bizony akár még ki is tudná nyitni. Ám, ha logikusan átgondolja esélyes, hogy valamiféle mágia a testet óvja, nem feltétlenül azért van ott, hogy akadályozza a felnyitást, ez Codynak egyértelművé is válik. Így már az is evidens, hogy ha felnyitnák első körben még nem történne semmi gond, ám hosszú távon, ha nem tudják visszajuttatni a lelket a helyére, akkor nem biztos, hogy más képes ugyanolyan védelmet kialakítani, hogy Erica teste ép maradjon a megoldás megtalálásáig. A koporsó egyébként lebegtethető. Egyelőre nem érzékelnek senkit közeledni, és mintha csapda se lenne, vagy bármiféle jelzés, hogy itt vannak. Talán a befalazott bejáratról nem is tudott emberünk, vagy... tényleg gyanús a jelenlegi nyugalom?
Biccentek egyet némán Seraphine kérdésére. De már több gondolatot nem fűzök hozzá. Inkább próbálok elhatárolódni az akkor és az az után megéltektől, vagy attól, hogy az az egész mennyire volt vízválasztó és hogy a jövőnk mennyire… kétséges. Most mégis itt vagyunk. Egy olyan helyzetben, ami a világ menetén esélyesen nem fog változtatni semmit. Mégis mindannyiunknak számít. Minden gesztus, minden érintés sokat jelent most. Adrien szorításában ott van az erő. És ahogy ránézek, látom azt, hogy mennyi lehetőség van benne. Hiába hanyagolta el magát. És ami azt illeti, időnként muszáj meggyászolni a veszteségeinket. És ha ebbe bele tartozik, hogy önmagunkat is elvesztettük.. akkor annak is kell időt adni. Talán ez az egész, amennyiben sikerrel járunk, tökéletes lesz arra, hogy körvonalazódjon számára valamilyen jövőkép. Az biztos, hogy eszemben sincs lekötelezni vagy “elraktározni a felajánlott szívességét”. Lehet, hogy vannak dolgok, amiket átvettem Noxtól, például, hogy a szociális háló kiépítése mennyire fontos és hasznos tud lenni. De nem a talonba tartott szívességek miatt! Sera vissza tér az infókkal és egy pillanatra azért ráncolom a szemöldökömet, valamelyest értetlenül pislogva. - Dúdolás és horkolás…? - visszhangzom halkan. Majdnem kiesik a számon az a kérdés is, hogy “Csak nem házszámot tévesztettünk?” De az, hogy Erica velünk szemben van határozottan kiüt minden mást és a fal problémájára koncentrálok. Amit sikerül is megoldanunk. - Előbb lehet üvegkoporsót kéne megoldanunk. - vetem fel Seranak, mielőtt tovább menne kémlelődni. Közben pedig nem szűnik a rossz érzésem, hogy Erica úgy került elénk mintha csak felkínálták volna. Ügyelek arra, hova lépek, de megpróbálom megközelíteni az üvegbúrát és felmérni Ericaval mi lehet alatta.. Látok-e bármi furcsaságot, felfedezek-e bármiféle összefüggést az üvegbúra és Erica állapota között.. Például, hogy az üvegbúra óv, vagy visszatart valamit? Esetleg olyasmivel van-e dolgunk mint mikor valaki gyógyálomban van..?
//Intelligencia: 30 Választott tárgyak-(Szimbolisztikus) - Asztrál-mentál mágia Lélekmágia + a saját kutatásai, ismeretei lélekmágia témában
Druida 6. szint: 6. szint: Természeti pajzs: Képes maga és max. 2 társa köré erős védőpajzsot létrehozni, ami mindenféle alacsonyabb szintű mágiát felfog és a magasabb szintű tűzmágiák ellen véd.
Lényegében a felrajzolt körben "ablakot nyitsz" a másik oldalra, amiből a benti oldal semmit sem érzékel, a fal ugyanúgy ott marad. 