2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Big Ben messzeföldön híres, lényegében az Egyesült Királyság legismertebb jelképe - magán a királynőn kívül. Viszontláthattad pólón, bögrén, kulcstartón, hologrammos mifenén, kekszesdobozon vagy teásdbozon, lényegében akárhol, amire csak képesek lehetnek az angolok ráfabrikálni. Persze sokan azt hiszik, hogy a név az egész harangtornyot illeti: pedig valójában csak a harangot magát, ami a torony tetejében kong minden nap.
A Big Ben környéke a város egyik legforgalmasabb turista területe, hiszen itt található egy köpésre Westminster apátság, a palota, a St. James park a Green Park - telis tele mókusokkal, tavakkal, vízi madarakkal, zöld papagájokkal - és persze a Buckingham palota. Csak egy rövid séta a harangtorony melletti hídon és már is a város legújabb látványosságánál vagyunk, a London Eye nevezetű hatalmas óriás keréknél, aminek a tetejéről az egész várost belátni - ha szerencséd van és se eső, se köd, se szürke felhők nem rontják el a kilátást.
Számtalan buszjárat indul innen városnéző körtúrákra illetve a híd lábánál még sétahajók is sorakoznak, amikkel a Tower of Londonig, a híres börtönig is le lehet csordogálni, ami ma múzeumként és kincstárként funkcionál. Ha sosem elég a hajózásból, akkor eljuthatsz Greenwich-ig is egy órán belül, a híres Obszervatóriumhoz, ahol a kezdőmeridián képzeletbeli vonala már nem is olyan képzeletbeli.
A Mágaiügyi Minisztérium azt teszi, amit mindig is tett válságban: Tagad. Habár a London-i küldetésen néhányaknak sikerült megakadályoznia, hogy Londonban egy másik világ boszorkánya kezdjen ámokfutásába, mielőtt bármi történt volna, más események is történtek ezen kívül, amiket se az Aurorok, se a kotnyeles kölykök nem tudtak megakadályozni. Néhány hónappal ezelőtt a Camden-i piacot gyújtották fel, nyilvános mágiahasználattal, egy-két hete pedig London egyik legújabb és legnagyobb látványosságánál, a hatalmas óriás-keréknél keltettek zűrt maszkos, köpenyes alakok a pálcájukkal. A Minisztérium fél-hivatalos rendeletben kérte meg a varázsvilág polgárait, hogy az újévben ne menjenek muglik közé, miközben az összes Aurort, és minden szakértőt, aki nekik segíthet, bevonták a részletekbe. A csoport, akik fel akarják fedni a Varázsvilágot, nagy dobásra készülnek. Újévkor egész London és minden tévéműsor kijön a Westminsterhez, a város ikonikus kerületéhez megnézni a tüzijátékot, és ekkor fognak lépni. Nem tudni még, hogy agresszívan, muglikat veszélybe sodorva, vagy csak a mágusvilágot felfedve, de ma nagy dolgok fognak történni... Nagyon nagyok. Persze, mindig vannak, akik megszegik a szabályokat, és ha tiltják is a muglik közé menést, ők még is megteszik. Hopp-hálózat tiltva van, így akárki akar eljutni az esemény gócpontjához, csak a Grimbusz vagy a muglik közlekedése áll a szolgálatára. Még csak tizenegy óra van, még van egy óra a tüzijáték kezdetéig, a tömeg még is az egész kerületben hatalmas. Látszik, ha meg is próbált a miniszter beszélni az övéjükkel, nem volt valami sikeres ez a beszélgetés, mert azon kívül, hogy sok a mugli biztonságot felügyelő rendőr, nincsenek nagy óvintézkedések, és az egész esemény meg lesz tartva. De kinek mi a célja? Kutatni, meggátolni az eseményt, vagy csak végignézni a nagy napot, amikor a varázsvilágról lehull a lepel? Az aurorok, és akinek kapcsolata van hozzá az Óriás keréknél próbál nyomokat találni engedéllyel, viszont mindenki más, mivel illegálisan van itt, jobb, ha óvatosan nézelődik amerre szeretne.
//Következő hsz: december 25. Sorrend most még nincs és a későbbiekben is inkább beszéljétek meg ki mikor tud írni, mintsem az, aki első körben írt most, következő héten pl. hétvégéig tartsa a sort, mert mindenki udvariasan várta a sorát. //
Én még épp a gondolataimmal vagyok elfoglalva, mikor felbukkan egy katona, ami alapvetően kevésbé aggasztana de mikor fegyvert fog rám, automatikusan, reflexszerűen feltartom a kezemet és igyekszem higgadt maradni, hiszen nem sunnyogok. Legalább is nem a hivatalos szervek elől. Hál égnek az irataim a zsebemben vannak, a pálcámmal együtt. - Nem akarok bajt... Nincs nálam semmi.. - Mikor a három auror is felbukkan és pálcát fog rám nagyot nyelek, de a görcs a gyomromban lassan oldódni látszik. Áldom a hülye fejemet, hogy ha már így elhoppoltam magamat, jár érte a vállveregetés de tényleg, akkor legalább azt gondoljam végig kinek és mit mondok és nagyon szeretnék olyasvalakivel beszélni aki mondjuk tudhatja miről van szó. Ekkor kiszúrom az eltűnő alakot, látványosan az irányába bámulok, leszarva a körülöttem lévőket. Ki tudja hogy az ismeretlen, mióta vagy mennyit látott, vagy engem felismert-e, ő is ott volt-e a Varjúban, és hogy védőmágiát vont maga köré, vagy ő is hoppanált, vagy animágus, vagy esetleg egyéb trükköt vetett be. A három auror közül egyik sem ismerős, a katona meg.... Na várjunk egy pillanatot! Ha vannak itt katonák, márpedig miért ne lennének akkor talán Graves is itt van... Csak egy megérzés, de hátha. Őt elvileg ismerhetik mindkét végén a világnak. Bár aztán ki tudja... Egy próbát megér. A gondolat pörgetésből a parancs szakít ki és valóban magasra tartom a kezeimet. - Nem nem vagyok terrorista szövetkezet tagja.- köszi a feltételezést... jó ez a dolguk, kérdéseket feltenni ésatöbbi... Látványos hogy nem áll szándékomban sehová menni az ég világon, és az aurorok már rám is repülnek, amit nem viselek mélyen belül olyan jól, de hagyom, hogy átnézzenek és mielőtt elvennék a pálcámat, kicsúszik a számon hogy - Kérem... azt had adjam át én.... - ha hagyják, markolattal feléjük nyújtom át. Persze! Az aranyvérednek is most kell megszólalnia... nem nem viselted volna el, ha elveszik... Mennyivel jobb ha te adod át önként???? - Ismer véletlenül egy Graves Matlock-ot?- kérdezem az egyenruhást, de voltaképp az auroroknak is szól a kérdés. - Ha igen, vele akarok beszélni! - persze Cody, pont abban a helyzetben vagy, hogy követelőz.... pfff.... lehet hogy fogalmuk sincs róla ki a franc a fickó... Nem mintha nekem olyan hú de rohadtul mélyremenően lenne róla fogalmam. De ő az egyetlen aki hirtelen eszembe jutott ebben az idióta helyzetben, amibe nem mellékesen kevertem magamat. Sok szempontot nem vettem figyelembe és nem gondoltam végig.... Most vagy megiszom a levét... vagy megiszom a levét. És megiszom a levét. Mivel nem kaptak kielégítő válaszokat, a fickó felém lép... nyugodtabb lennék, ha mondjuk nem tartaná telibe rám azt a fegyvert... Mindig is irtóztam tőlük. Hasznos cucc, kétségtelenül... És néha hatékonyabb mint egy pálca... Néha.. Pl ha a likvidálás a cél, vagy valami hasonló. - Na jó kölyök! Kapsz egy csini karperecet és szépen velünk... - érezhetően a keménykedő szavak ennél a pontnál mintha bizonytalanul hangoznának, lévén a rendvédelmisnek, minden bizonnyal fogalma sincs ki a másik három alak. - Jössz. És egy erre alkalmasabb helyen elmondod, hogy ki a fene vagy és mit keresel itt?! Ajánlom hogy működj együtt! - annyira örülök, hogy a kérdésemre nem válaszolt... Sőt mint aki meg sem hallotta. Cserébe hátra fogják a kezeimet és bilincsbe is fognak. Bízzak bennük?... Beszéljek nekik ha már ilyen hírtelen és hülyén cselekedtem... -Lépés indulj!- adja ki a parancsot a fickó. Megindul a gyászmenet. Ketten az aurorok közül úgy állnak mögém, hogy a tömeg felől annyira ne látszódjon a bilincs meg a hasonlók, az egyenruhás megy mögöttünk, mindannyiunkon tartva a szemét, és egy auror megy elől. Éljen! Ilyen díszkíséretem sem volt még!Kiérünk az aluljáró sötétjéből az éjszakai kivilágításokhoz. És ekkor derült égből toppan a kordon mi felőlünk lévő oldalára Jessamine Findley. Zavartan pislogok rá. Ismerős a lány, mintha ő is Roxfortos lenne, tuti hogy felettem jár, szegényt igen, lazán össze keverem a testvérével, mivel Jess is hugrás, így Giát hellyel közzel inkább elkerülte a figyelmem, de sajna ennél jobban nem tudom betájolni, így is alaposan mellé lőttem. Szerencsétlent is lekapcsolják, és ameddig vele foglalatoskodnak én a tömegben kiszúrom pillanatnyi fohászom tárgyát... Ilyen nincs! De van! És annyira vészesen nincs is messze tőlünk. Simán átvisítok neki odáig. - Graves!- ha felfigyel akkor folytatom - Graves, de jó hogy látlak! Segítenél? Jess és én szerettünk volna a híd alatt levágni az utat... Egy kis elő petárdázás meg minden... Tudod... de sajna nem vették jó néven. - érezhetően a szöveg azoknak szól akik egyébként hallanának mindent, mert túl közel állnak. De mivel sosem tudtam hazudni, Gravesnek talán feltűnik az amatőr gyenge próbálkozás. Arról nem is beszélve, hogy a fejem nem kicsit kétségbe esett ja és egyébként az Aranyvarjús pultos kötény is ott virít rajtam. Még dolgozik bennem némi adrenalin, de lassan kezd elszállni, és az az egy szál ing bizony kezd hideg lenni. Azt sajna mégsem harsoghatom át neki, amit valójában közölni akarok, de a célnak épp ez is megfelelt.
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
A milleniumi káosz
Megosztom a figyelmemet a tömeg és a híd alatti homály között, de tulajdonképpen sehol nem történik semmi izgalmas. A homály és a víz úgy viselkedik ahogy egy téli estén elvárható, és a tömeg sem igazán töri magát hogy produkáljon valami érdekeset. Néha engem is ide-oda sodor egy-egy társaság ahogy sietnek a dolgukra, de nem zavartatom magam és mindig visszatalálok az emberek között a kijelölt helyemre. Újabb dekket is elővarázsolok a zsebemből, aztán rágyújtok és ráérősen füstölni kezdek. Látom ugyan hogy valahol messzebb mintha kisebb lökdösődés alakulna ki, de ezt ráhagyom a helyi zsarukra, vagy a közelebb állókra. A hivatalos és a nemhivatalos megbízásom is másra szól, meg egyébként is - kurva lusta tudok én lenni ha akarok. Szóval inkább hagyom hogy néha egy-egy szerencsétlen belekönyököljön a vesémbe - isten áldja a mellényt! -, esetleg kissé megtaszajtsanak, de tartom a pozíciómat és szívom azt a szart. Aztán a szemem sarkából megpillantok egy ismerőst. Ugyan a tömeg hullámzása időről-időre eltakarják előlem, de van szerencsém kiszúrni Georgianat, ahogy áthömbölödik a korláton mérsékelt eleganciával, én pedig önkéntelenül felröhögök. Meg is bámulnak páran de én csak nézem a lányt ahogy újra talpra áll, és csak ezen a ponton szúrom ki a többi alakot a távolban. Ránézésre muglik és varázshasználók vegyesen, de úgy tűnik hogy mindenki csak teszi a dolgát, így maradok a helyemen és csak cigarettázom tovább, lassan pásztázva a tömeg többi részét - tehát dolgozom tovább, és várom az egész herce-hurca, na meg a szolgálat végét.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2017-12-26, 21:27
A harc már-már kezdene elvadulni, és tény, hogy Elijah nem úgy áll neki a dolognak, mint a nagyon harcias,és hősies alakok, akik majd megvernek mindenkit, de hát ő nem is az a kidobó alkat. Még csak nem is auror-kaliber, hogy vakon nekimenjen bárkinek. Ő nem az a tipikus hős, a griffendéles hajlama sokkal inkább valósult meg mindig is lojalitásában, és a belső erejében, meg abban a határtalan jókedvben, és játékosságban, amivel egy pici cica és egy hatalmas oroszlán is rendelkezik. Ha kell, odacsap, de egy részeg bandaháború, akiket alig ismer.. Nem igazán az ő stílusa. Amikor azonban ismerős hang üti meg a fülét, mintha csak elsős lenne, hirtelen rezzen össze és fagy le pár pillanatig, aztán lassan csak megfordul. Persze nagyon lassan, nagyon óvatosan, nagyon dadogva. - Tud.. tu.. tudja professzor úr.. - és még egy zavart nevetést is betold mellé. - ..Csak a nőstényoroszlánok vadásznak. - béna mentő mondat, megvonja a vállát, és amint a prof int a fejével, Elijah mintha itt sem lett volna. Akrobatikus ügyességgel egyik lába itt, a másik ott, a kordonon belül, és úgy fest, hogy Piton nyert magának egy zseniális társat erre az estére.. Elijah ugyanis egyből kiszúr vagy négy szempárt, aki őt figyeli, ezért nagyobbakat lép, és tartja a tempót a fekete ruhással, miközben leporolja a pulóverét, és kissé megigazítja a ruháját, beletúr a hajába. - Hálásan köszönöm professzor úr, hogy kimentett ebből a kellemetlen helyzetből. - aztán tekintete szépen átvándorol a "fogolyra", aki felé küld egy laza kézmozdulatot, mely jelzi hogy nem túl rózsás a helyzete - ujjait finoman elhúzza a torka előtt, majd kacsint egyet hozzá. Aztán zsebre vágja a kezeit, és bár eléggé zsúfolt a hely, egész könnyedén mozog. Igyekszik analizálni, hol vannak a többiek, látta, hogy a három jó barát is valahol erre tűnt el. - Maga tud valamit arról, mi készül itt, vagy kiket kéne lekapcsolni? - súgja oda Pitonnak, mindenféle tiszteletlenség nélkül, és lehetőleg halkan, nem akar itt kiabálni, akkor se, ha sok az auror. Főleg azok vannak itt.. ki tudja, ki a beépített? Ráadásul ő most elvan, mint kisgyerek a játszóházban.
A férfi magában igazat ad Sophiának, igazán más a helyzet, mint a megszokott, lévén még nem nagyon voltak egyszerre egy helyen így hármasban, leszámítva a valentin-napi bált. És különben is, teljesen más az egész szituáció, mint annak idején Lorelai esetében, Sophia már mindkettőjükről tudja, hogy miféle. A két meghasonlott hím, akiben az utóbbi időben csalódott, Peterben ténylegesen, Dane-ben talán kellemesen, de sosem lehet tudni, hogy a vérfarkas mit is forgat a fejében. Az a múltkori csók egyébként sincsen különösebben letisztázva, most Dane is hivatalos ügyben jár el, nem kezelhetik úgy egymást, mintha holmi szerelmespár lennének. Főleg nem Peter előtt. Dane jót mulat, hogy Sophia szinte le akarja rázni, már megint visszalépnek vagy hármat, ám ez a férfit sosem zavarta, mindig az erőt látta a lányban. - Tudtam, hogy valami ilyesmit fogsz mondani. Ugye ezt megismétled akkor is, ha vérben fagyban találok rád? – Emlékezteti Sophiát arra, hogy a tömlőcökből is ő hozta ki, és úgy általánosságban ott szokott settenkedni a közelében. Igaz, legutóbb mégiscsak a lány mentette ki a vérszomjas sellők karmaiból, tehát az adok-kapok immár állandóvá is válhat. Na de Sophia valóban igen erőteljes személyiség egyedül is, így Dane-nek nem marad más jelenleg mint a provokatív hangsúly, s hogy kövesse a lányt. Bent vannak immár a kordonon belül, szakavatott szemeivel körbevizslat, keresi az árulkodó nyomokat, amivel a parancs miatt elvileg találkoznia kell majd. Visszafordul hát Peter irányába, amíg a lány letörli a pofijáról a magabiztos fintort. – Van aki továbbra is azt a naplót keresi, amiben fel vagyunk sorolva. Lehet, hogy ezúttal éppen a muglik között talált rá a következő célpontra. Ahelyett, hogy vedelne, és felakasztaná magát az óriáskerékre. – Jegyzi meg sötéten villogó tekintettel. Ám be kell látnia, az árnyékban rejtőző idegennek nem is lehetne jobb alkalma, hiszen a tömegben könnyű elrejtőzni, muglikra vadászni. Ráadásul ilyenkor, amikor hangzavartól teljes a tér, senki nem hall meg egy pálcadurranást, vagy valami sikolyt. – Nem csak hallottam, kirendeltek. Puccos? Tudom, a bőrzsekire gerjedsz. Bocs szivi, jelenleg többre nincs időm. – Vonja meg a vállát kacsintva, aztán bólint, ha már társulnak hármasban, akkor mehetnek is. S míg Sophia a pirotechnikát bámulja, Dane csupán magukat az aurokat szemléli, az orra után megy, habár nem szándékozik ennyire nyilvánvalóan fellebbenteni, hogy ki és miféle. – Magamból kiindulva.. bárki is állhat a furcsaságok mögött, lefogadnám, hogy az aurorok, vagy a mugli zsaruk között van. A belső szabotázs mindig izgalmasabb. Ne kószáljatok el kölykök. – Adja ki az ukázt, noha tudja, Loryt leszámítva a két legmakacsabb fiatallal van dolga, akiket valaha látott. Figyeli az igazoltatásokat, felpillant a közeli háztetőkre, megpróbálja globálisan átlátni, hogy ha a merénylő az első sorból figyel, akkor ki lehet az.
Mikor Dane kezeskedik Sophiaért - ami nagyon jól sikerül, úgy tűnik a srác jól építette fel az imázsát - a lány szinte érzi, hogy fellélegezhet és sokkal kevesebb szempár követi a mozgását figyelemmel, kikerült a "rizikós elemek" listáról. A lány a fellövés helyeit nézegei, és látja, hogy a parton három pontról is indulnak rakéták, az óriáskerék két oldalán, és magáról az óriáskerékről is. Az építményen rengeteg pirotechnikai eszköz sorakozik, ha valami félrecsúszik abból nem a kellemes fajta tüzijáték bontakozhat ki. Persze a hatóságok is erre a részre figyelnek a legjobban, hiszen ha valahol elromolhat valami, az itt lesz, és a legtöbb ember az egész kerületből erre a részre koncentrál a legjobban. Ahhoz, hogy megvizsgálja nincsen-e megbuherálva valami sajnos a szeme nem elég, mert nem igazán oktatják a Roxfortban a pirotechnikát és feltűnő elváltozást nem lát. Peternek miközben meséli, hogy miket tudott meg utólag jut eszébe valami, valami furcsaság. Az egyik mugli rendőr utalást tett arra, hogy a korábbi merénylet az Óriás kerék melletti apró pavilonnál volt - tőlük csak egy percre, az a rész körbe is van kerítve -, és hogy pont a távolból látta, hogy valaki egy hosszúkás fegyvernek tűnő tárggyal lövöldözött. Hoppá. Úgy tűnik az a rendőr kimaradt az emléktörlésből, mert csak távolról követte az eseményeket, de pont ezért nem látta, hogy az csak egy pálca volt.
Óriáskerék: Elijah&Piton
Pitont láthatóan az összes Auror ismeri, tekintve, hogy az összes a Roxfortba járt, vagy egyszerre jártak oda, vagy okította őket a bájitaltan szépségeire. A muglik is engedelmeskednek neki, talán a vészjósló külseje és stílusa miatt, vagy mert olyan magabiztosan mozog. Esetleg azért, mert tájékoztatva lettek róla, hogy egy ilyen fazon jön, és ne kételkedjenek az ítélőképességében. Bár, igazából Perselus Piton ítélőképességében és lojalitásában mindenki kételkedik Dumbledore-on kívül. Elijah viszont ezzel a lendülettel át tud menni, és a közelben senki se veszi észre, mindenki a dulakodásra figyel, tud bent mászkálni és nézelődni, ameddig ki nem szúrják. Vagy ha csatlakozik később a professzorhoz, akkor valószínűleg megszűnik iránta az érdeklődés, ahogy Sophiát is "levédte" Dane.
Westminster híd széle, Óriáskerék oldal: Graves
A mozgásra Graves nem mozdul el a helyéről, de a másik katona igen, és néhány pillanat múlva a férfi már el is tűnik a félhomályban, hogy csekkolja a mozgást. Graves semmi más gyanúsat nem lát, mint az Óriáskeréknél a fiatalok dulakodását - bár ez jóval távolabb van - és az iménti fejlemények a híd alatt, ami jóval közelebb. Ha nem indult el oda, akkor most csak áll és vár, hogy a távoli dulakodásból lesz-e valami, vagy hogy kijönnek e a híd alatti átjáróból. És körülbelül öt perc múlva, egyszerre suhan át a kordonon a távolban Elijah és egyszerre megy Georgiana neki a kordonnak és bukkan fel ott Cody-t tolva egy katona és három auror, persze ha már láthatóak, nem szegezve előre se pálcát, se fegyvert. Csak terelgetik a lezárt területre szökött fiatalt és úgy tűnik, hogy most összeszedik az átmászott csajt is.
Westminster híd alatt, Óriáskerék oldal: Cody&Georgiana + 1 katona + 3 auror
Cody megjelenése egy elég csúnya láncreakciót indít el, ugyanis a katona, aki elindult csekkolni a mozgást azonnal rárántja a fegyvert, még ha nem is lő, és Cody után 1 másodperccel három auror is megjelenik, mind a három pálcát fogva a fiúra. Hát a katona a három alak megjelenésére eléggé zavartan reagál, nem sokon múlik, hogy lőni kezdjen, de mivel ki van képezve arra, hogy ne ijedtségből lőjön, közelebb megy a fegyvert tartva és éppen olyan erős, magabiztos hangon szólal meg, hogy csak lent hallják, a civilek odébb, a tömegben biztosan nem, hiszen azok be se látnak ide. - Azonnal fel a kezekkel és igazolják magukat! - próbálja leplezni az erős szavaival, hogy teljesen szétesett, ezek szerint egyáltalán nincs beavatva a varázsvilágba, teljesen új neki, hogy csak úgy... teleportálgatnak az emberek. Az Aurorok viszont fel vannak jobban készülve erre, és azonnal bemondanak valami egységüket jelző mozaikszót és számot, miközben nem veszik le a pálcájukat a srácról, aki nem kicsit be lehet szarva, hogy három pálca és egy fegyver szegeződik rá. A katona előre sétál, próbálja lenyelni, hogy különleges erőkkel van dolga, valószínűleg valami mágia ködösíti el az elméjét, ami az Aurorok szakasznevétől akiválódott. - Magasra a kezedet, kölyök! Azonnal mondd meg, hogy ki vagy és mit keresel a lezárt részen, a terrorista szövetkezet tagja vagy? - folytatja a katona, az Aurorokon pedig látszik, hogy izzítják a kábítást és a röghözkötést is, ha a srác hoppanálásra vetemedne. Cody az egyetlen, aki észreveszi, hogy nem ő volt az első betolakodó, de a szeme sarkában lévő árny azonnal eltűnik, miközben a yard emberei csak rá figyelnek. Szép munka, mindenki azt hiszi ő volt az első, de még csak az utolsó se. Ahogy bizonyosodott a csapat arról, hogy nincs nála robbanószer, és az Aurorok elvették a pálcáját bilincset is kap, akármit mond, és elkezdik kikisérni, a kordonokon belül, feltűnés mentesen, hogy ne legyen a járókelők között pánik. Alig érnek ki a sötétségből, amikor Georgiana sikeresen átjut a tömegben hömpölyögve, és végül megpróbálva levegőhöz jutni és levágni az utat átmászik a kordonokon. Hoppá. Azonnal egy katona, három auror, és persze Cody áll előtte, előbbi négy nagyon csúnyán nézve, és őt is tarkón csípik. Erre a hadműveletre, hogy a lány elkezdett bemászni, és végül átbucskázott úgy-ahogy.
// Georgiana kérlek dobj egy hat oldalú kockával a kockadobások fórumában. Válassz három rossz számot a dobás hozzászólásában és ha azok közül lesz a szám, amit dobsz, akkor a pezsgő elég volt ahhoz, hogy a kordon mászásból átbukfencezés és pofára esés legyen. Igyekszem mindenkinek végig olvasni a hozzászólását, de azért szeretném megkérni, hogy emeljétek ki más színnel azokat a részeket, amik a mesélőnek fontosabbak, cselekvések vagy párbeszédek, vagy fontos célzott megfigyelések, ilyesmi. Mindenkiét elolvastam frissen, és most elolvastam újra írás előtt, és nem mondom, hogy gyorsan lettem kész. Következő mesélői hozzászólás: január 3.//
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2017-12-25, 17:54
A Milleniumi Káosz
*Feltűnően sok arc fordul el az általános menetiránytól és mindannyian visszafelé bámulnak. Ez mondjuk csak akkor tűnik fel nekem, amikor az előttem „haladó” majd’ kétméter magas fazon nem csak visszafelé nézelődik – az én fejem felett ezt bárminemű nehézség nélkül megteheti, fel se tűnne nekem – hanem még le is cövekel. Mikor felpillantok rá, akkor veszem észre, hogy az én személyes akadályomon kívül még tényleg jó páran ugyanúgy visszafelé pillantgatnak. Ki visszafogottabban, ki teljesen lecövekelve ugyebár. Jobb dolgom nem lévén én is hátra fordulok, hogy lássam, mi történik mögöttünk. Pár pillantás elég, hogy levonjam a gyors következtetést: túl sok alkoholt fogyasztott társaság balhézik, majd még ennél rövidebb idő alatt tisztázzam pezsgőtől azért kissé buborékos gondolataim közt a lényeget: engem ez személy szerint marhára nem érdekel. Már épp fordulnék vissza, hogy kerülőutat keressek és haladhassak tovább, hárommal távolabbi hangszóróból ugyanis jobb zenék mennek már, mint az eddigi nyálas számok, amikor „sikerül” kiszúrnom néhány ismerős arcot. A francba. Mivel én a tömegben vagyok, ezért gyanítom, hogy engem nem vett észre egyikőjük sem. Mondjuk ahogy nézem, Sophiáék jól megvannak a kordonon belül. Mivel én nem vágyok a kordonon belülre ezért n(s)em kezdek integetni felé. Másrészt… hát mióta befejeztem a 7. évemet, a házamból senkivel se tartottam a kapcsolatot… és még hiányzik legalább két nagy pohár pezsgő, hogy őszintének vélt indíttatást érezzek volt ház- és/vagy iskolatársaim nyakába borulni és nosztalgiázni. Ezért sem indulok a griffendéles srác felé sem… eh, a neve sem jut hirtelen eszembe. A nyilvánvaló személyeken kívül, akiknek a segítségére sietnék önszántamból, még talán Chance kedvéért verekedném magam vissza. Ő mindig jófej volt, sőt annál is több, neki szívesen segítenék, még akkor is, ha fogalmam sincs, hogy egy ilyen szituációban hogyan tenném ezt. Mikor Piton Professzor is feltűnik a színen egy mugli rendőrrel karöltve, már egyértelmű, hogy itt már senkinek sincs szüksége az én segítségnyújtásomra… mire ez átvillan az agyamon már hátraarcot is csináltam és igyekszek megkerülni a melákot előttem. A volt házvezetőmmel végképp nincs ingerem találkozni enyhén becsiccsentve, tiltott helyszínen, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy már nem tanárom, felnőttek vagyunk mindketten… Másrészt túl sok roxforti egy kupacban nem jelent jót… Jobb lenne mielőbb a Westminster Bridge másik oldalára jutnom, persze azért Temze ezen partján maradva. Kisodortatom magam a The Queen’s walk sétány szélére, és elkezdem felmérni – az este folyamán most először -, hogy milyen véderők sorakoznak fel a tömegben. Szeretnék lejutni egészen a Temze partjára és ott gyorsan átvágni a híd alatt, majd vissza a sétányra, hogy folytathassam az ünneplést. A lépcsők az első gondolatom, habár feltételezem az egyértelműen le van zárva. Mindenesetre megnézem magamnak, hogy csak kordon vagy rendőr/auror védi-e, biztosítva hogy a folyópart üres maradjon. Közben az is egész jó ötletnek kezd tűnni, ha egyszerűen átmásznék a korláton és a lejutást aztán már csak meg tudnám oldani… az csak egy pillanatra fut át gondolataim között, hogy bár ne magassarkú csizmát vettem volna fel. Sokadik kiürült poharamat kidobom, miközben élvezem a minőségibb zenét, végre elértem ugyanis ennek a hatósugarát, a roxforti különítményt pedig igyekszek magam mögött elfeledni.*
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
A milleniumi káosz
Kiszúr magának egy gyerek a tömegben, és zord hangulatom ellenére én is kiszúrom magamnak a kölköt. Pár percig szórakoztatjuk egymást - én pofákat vágok, grimaszolok, ő meg hol nevet, hol közepesen ijedten néz rám -, de legalább telik az idő valamivel, és én sem unatkozom annyira. Persze a cigi közben majdnem a körmömre ég, én pedig ideges mozdulattal ejtem el és taposom halálra a padkán. Ahogy megszólal a rádióm, elfordulok kissé a tömegtől és odébb ballagok pár métert, hogy én is jobban rálássak a híd aljára, de biztosra veszem hogy a folyón járőrözők vagy a közelebb álló kollégák kiszúrják ha valami komolyabb izgalom történne. Egyébként is, mi az istent keresne ott bárki? Se tömeg, se tűzijáték, de még egy érdekesebb tégla sincs arrafelé. Idióta ötlet lenne onnan közelítenie bármilyen varázslónak, messziről kiszúrná őket a fél világ, és esélyük nem lenne elvegyülni... de persze a rendezvények biztosítása szinte mindig arra épül, hogy valaki valahol hibázik. Fél szememmel figyelem tovább a tömeget, és továbbra is fixírozom a hidat, hátha mégis történik valami. Tán még vízen járás is lesz, annak a mugli népek biztos örülnének.
Nem veszem észre Dane önelégült képét, vagy ha mégis, akkor azt leginkább a jelen pillanatban zajló eseményeknek tulajdonítom. Elfeledkeztem magamról, valamiért teljes mértékben kiment a fejemből az, hogy nekem Dane nem a haverom, nem azért vagyunk itt, mert én ezt annyira szeretném... Mégis, a közös kocsikázás sok régi emléket felszínre hozott bennem, még abban az esetben is, hogy egy szót nem váltottunk egymással közben. Valamiért még mindig ezeknek a hatása alatt vagyok, így hát elmarad a dacos korszakom, habár semmi se garantálja, hogy ez a későbbiek folyamán nem éled fel bennem ismét. Most azonban az ismeretlen ténykedés a háttérben jobban leköti a figyelmem, mint a köztem és Dane között zajló szócsata. - Te tudod... - vonom meg a vállam, majd még egy utolsó pillantást vetek a csetepaté felé, de végül Dane után indulok én is. Jelen pillanatban nem tehetek semmi mást, hiszen nem azért vagyok itt, hogy pár nagy arcú emberkét helyretegyek. A kordon alól kibújva azért gyors léptekkel csatlakozom Dane mögé, hiszen – ha nem tartom a tempót – fennáll annak az esélye, hogy valamelyik illetékes megkérdezi, mit keresek itt. Ha pedig Dane-t elvesztem a szemem elől, akkor hamar kívül találhatom magam, amit nagyon nem szeretnék. - Volt idő, amikor még mi tettük izgalmassá az ilyen jellegű dolgokat – felelem, mintegy nosztalgiaként, hivatalosan is elásva egyelőre a csatabárdot. És tényleg: pár éven keresztül tőlünk várták a többiek az izgalmat a bulikban. Ez leginkább verekedésekben merült ki, amolyan férfias kakaskodásban, semmi másban, az akkori társaságnak azonban ez is bőven elég volt. Ezúttal viszont nagyobb jellegű dolog készülődik, szóval nem nagyon lep meg a mozgás és a szokatlan aurori jelenlét. Amikor Dane tekintete megállapodik egy bizonyos ponton, én is arra pillantok, majd szinte abban a pillanatban jeges súly telepedik a mellkasomra, amint észreveszem Sophiát. Teljesen, de tényleg teljes mértékben kiment a fejemből, hogy egy ehhez hasonló helyen is meg fog jelenni a lány... Az igazat megvallva egyáltalán nem számítottam rá. Kellemetlen, amikor pedig Dane az ő irányába indul, megszólalok: - Kikérdezek pár rendőrt – felelem, majd sarkon fordulok és homlokegyenest a másik irányba indulok el, ahol két-három mugli zsaru álldogál, miközben tanácstalan képet vágva pillantanak mindenfelé. Csak remélni merem, hogy mire itt végzek, Sophiát elüldözi Dane maga mellől a felejthetetlen stílusával és nem kell kellemetlen helyzetbe keverednünk. Tévedtem. Pár perc alatt végzek a kikérdezéssel, és Sophia még mindig Dane társaságában van. Igaz, azóta már elindultak valamerre körülnézni, de akkor is együtt. Jellemző, ilyen az én szerencsém. Több esélyem viszont nincs arra, hogy elodázzam az elkerülhetetlent, ráadásul egyikük se úgy viselkedik, mintha rövidesen távozóra fogná a dolgot. A lehető leglassabb léptekkel araszolok hát oda, majd amikor végre helyben vagyok, biccentek egyet Sophia felé, mintegy köszönésképen, végül Dane felé fordulok: - A mugli zsaruk nem tudnak semmi konkrétumot – közlöm a tényeket, habár a külső higgadtságom ellenére folyamatos lámpaláz gyötör Sophia jelenléte miatt. - Ami kissé furcsa, mert reméltem, hogy legalább őket jobban beavatják valamibe, de nem... Szóval, ha tudja valaki, mi folyik itt pontosan, az szóljon bátran. Itt azért megejtek egy pillantást Sophia irányába is, hogy tudja, a kérdés nem csupán Dane-nek szól. Pletykákat hallottam ugyan, de konkrétumot semmit... Így pedig igen nehéz a nyomozás, vagy nem is tudom, miért vagyunk itt. - Beadtak nekik valamilyen várható rendbontós dumát, de ők se hülyék, feltűnt számukra a szokatlan hatósági jelenlét – folytatom. - Ráadásul olyasmit is említettek, hogy több helyszínen is jelen vannak az embereik. Majdhogynem az egész francos várost mozgósították emiatt, de indok egy szál se. Tisztában vagyok ama aprósággal, hogy a Mágiaügyi Minisztérium és a muglik minisztere együttműködnek, hiszen ez elkerülhetetlen, ha senki se szeretne tragédiát, de ez akkor is túlzás... A muglik még soha az életben nem voltak jelen ekkora számban olyan eseménynél, mely a mi jövőnket befolyásolta volna.
Őszintén szólva, ha kérdeznék se biztos, hogy tudnék válaszolni, hogy pontosan milyen okból próbálok inkább távol maradni az ismerős párostól. Csak Peter az oka, vagy Dane is ugyanúgy problémás, hiszen még mindig nem tudom pontosan eldönteni, hogy mi is ez az egész vele és velem és bármennyire is hatással van rám, valahol mélyen tudom, hogy nem szabadna. Peter pedig, hát igen rendesen tönkre zúzta a barátságunkat és még csak nem is bánja a dolgot, legalábbis láthatóan nem nagyon hatja meg a dolog, ami persze csak még inkább rosszul esik. Úgy gondolom ő okozta ezt az egészet a sok variálással és persze, hogy még csak el sem tudja képzelni, hogy önállóan is tudok jól dönteni, így aztán nem csoda, hogy amikor már majdnem bejutnék és megérinti valaki a vállamat kissé még össze is rezzenek, hiszen már meg volt a zöld út, de így most akár el is ronthatja az az illető. Megfordulok hát még épp az auror mellett, aki most engedett be a kordon mögé. Válaszolni sincs igazán időm, vagy pár pislogáson kívül lereagálni, hogy milyen fess az öltönyben. A válla fölött pillantok el, hogy vajon Peter is követte-e, mint hűséges kiskutyus, amíg az aurorral beszél, csak amikor a fickó beljebb tessékel minket, akkor pillantok Danere és szólalok meg. - Egyedül is megoldottam volna, sőt... meg is oldottam, már szinte bent voltam. - igen, ezt azért úgy érzem muszáj hozzátennem, hiszen nincs szükségem segítségre ahhoz, hogy kissé utána járjak a dolgoknak, meg aztán mégis csak a szüleim küldtek ide és ez olyan része az életemnek, amit az ég világon senkinek se meséltem még el és valahogy ezúttal sem szeretném, hogy kitudódjon. - Gondolom te is azért vagy itt, ilyen... puccos külsővel, mert hallottál ezt-azt. Körülnézünk? - egyszerűen csak sarkon fordulok és elindulok a kordon mögött szaglászni és körülnézni. Még mindig a mugli tűzijátékok kilövési helyét keresem, vagy valami irányító központot, hátha azokkal machináltak valamit. Dane maximum követ majd, ha úgy látja jónak, de annyira már ismer, hogy eléggé önfejű vagyok ahhoz, hogy eszem ágában se legyen hagyni, hogy csak mert idejött aurorként, jelvénnyel, puccosan, máris átvegye az irányítást és azt tegyem, amit mond.
Már a helyszínen van egy ideje, a kordonon belül maga is, olyan helyet választott, ahonnan kevésbé látszódik, ám ő annál inkább szemmel tudja tartani az eseményeket. Szokásos savanyú ám annál éberebb ábrázatával méregeti a sűrűsödő tömeget. Számára tíz fő után kezdett sok lenni az emberekből, de az egyéni nyomorát megtartja magának és a feladatára figyel. Dumbledore meghagyta, hogy segítsen be, ahol szükség van rá és más épp "túl elfoglalt" esetleg. Magához képest, azon túl, hogy talpig sötétben van mint mindig, egészen elvegyülősre fogta magát. Egyszerű fekete nadrág, elnyűtt öreg bőrcipője, sötét szürke garbó, és egy egyszerű félhosszú fekete szövetkabát. Számára ismert arcok arzenálja sorakozik és a vázolt pillanat mintha bekövetkezni látszana mikor a Crowfield kölyök cimborája neki áll fitoktatni magát, végül odáig fajul, hogy az a nyomorult auror még meg is vereti magát. Valahol kárörömét leli a fickó megalázásában, de ennek nem most van itt az ideje. Egy helyben ténykedő mugli rendőrhöz lép oda, szinte mellé toppan mint valami vészmadár. Megköszörüli a torkát hogy az ipse rá figyeljen. Semmi mimika, semmi érzelem, a hangja metsző és felszólító, semmi kérvény nincs benne. - Volna szíves velem jönni? Akadt némi probléma, amire minden bizonnyal egy egyenruha, kiváltságos hatással lenne! - azzal megfordul és a dulakodók felé veszi az irányt. Az aurort az utolsó pillanatban tépi el egy újabb ütés elől és kifordítja, a vállánál belemarkolva a talárjába úgy, hogy a fiú már ne érhesse el, és mielőtt szépen magával vonszolná, valahová ahol nincs szem előtt az a szerencsétlen. A dulakodó fiatalra mutat. - Ez meg a magáé rendőr főnök úr! - mintegy felkínálja a srácot a zsarunak. Aztán, még mindig a karmai között szorongatva a fiatal szerencsétlen aurort, hirtelen nyájas hangra vált, ugyanolyan arckifejezéssel mint addig, legfeljebb szemöldöke emelkedik magasra és ezúttal a Griffendél növendékéhez fordul - Mr. Crowfield! Hol marad az oroszlán bátorsága ilyenkor?- szúrja oda lesújtóan aztán csak int a fejével a srácnak, hogy ha be akar jönni, akkor most kövesse, ő elvonul a "foglyával" hogy minimum kiossza és leparancsolja róla azt a nyomorult talárt... De lehet a Temzébe dobja mindenestül. Vagy felrúgja műholdnak, de hogy belevési az agyába, mit jelent elvegyülni a muglik között az biztos! Hogy Elijah sorsa mi lesz, az kérdéses. Minden esetre ha be akar jutni, most megteheti. A pillanat nem tart sokáig, szóval hajrá!
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2017-12-20, 21:07
És Elijah még csak be sem szólhat szegény srácnak, hogy beleköt az aurorba. Aki ennyire ódivatúan és feltűnően öltözködik, az tuti, hogy magának keresi a bajt. A srácot persze nem ismeri, most verődött a bandához, pontosabban Kenny azt mondta, hogy kezeskedik érte, de jelenleg ő sincs a helyzet magaslatán. - Max, nyugi.. - vesz egy mély levegőt, és még látja futtában, ahogy Peter meg Dane elsétálnak mellettük. Tény és való, hogy nem így tervezte az estét, igaziból csak le akart jönni egy lazát iszogatni a haverokkal, random srácokkal és betudni magának egy nyugis estét, mindenféle csetepaté nélkül Londonban. Meg talán felszedni egy-két lányt.. meg talán érdekelte, hogy mi lesz itt.. de azért az, hogy ennyire nagy balhé keveredjen az egészből.. Próbál a srác felé nyúlni, hogy lenyugtassa, de az szinte azonnal löki el magától Elijah kezét, és már indulna is, hogy ne csak szóval, de tettel is bántalmazza az aurort, és persze mindig van valaki, aki mellé áll. Egy másik srác rákontrázik. - Jah, úgy festesz, mintha te uralnál itt mindent vagy évezredek óta. Tudjuk ám, hogy kik vagytok! Tudjuk, ki áll emögött! - és nem a halloween-ra gondol, meg egy kedves jelmezbálra. Elijah Csak a kezébe temeti az arcát egy pillanatra, majd megáll az auror és a srácok között. - Tény és való, hogy nem a legjobb ruhát választotta a ma estéhez, de biztos csak rossz volt a style-listja. Mindenkivel előfordul. - vonogatja a vállát, és nagyjából ekkor csattan el az első ütés.. amire Elijah szinte azonnal hátrébb táncol, és a nagy kavarodásban próbál bejutni a kordonon belülre. Ha elég ügyes, akkor a csetepatéban még egy azonosító kártyát is szerez valamelyik kisebb rangú, noném alakról. Ha.. Minden esetre tény,hogy nem szívesen megy bele a verekedésre, inkább kihasználja a helyzetet. Persze, ha elfajulnak a dolgok, akkor a sarkára áll.
Megrándul az arca, ahogyan Peter visszaválaszol, ezúttal szánalmas vagdalkozás nélkül, szimplán visszadobva a labdát! Végre elfogadta, hogy ők ketten egymás nélkül nem is az igazi felállás, hiszen ha nem bosszanthatják egymást – főleg Dane Petert – akkor mindkettőjük élete rémesen unalmasan telne a jövőben. Alig érezhetően elmosolyodik, s biccent, nem önti szavakba, hogy mennyire elégedett, de olyan fejet vág, mintha egy igazán reménybeli üzletet sikerült volna épp most nyélbe ütnie. Kiszállnak az autóból, és irány az Óriáskerék kordonja, egyértelmű, hogy ott van majd jelenésük. Peter kérdésére oldalt pillant, s noha nem kerülte el a figyelmét a rendbontás, csupán lehelletnyit emeli meg a vállát. - Nem bizony. – Mások ügyei csak akkor érdekelték, ha közvetlen haszna volt belőle, ha rövidtávon le akart nyűgözni valakit. Ám az aurorparancsnok nincs látótávolságban, s nem kell villogtatni a képességeit. Átlép a kordon alatt, felvillantva az igazolványát, maga mögé nézve olykor, hogy a kispajtás megvan-e még. Még ha csupán kísérő is fiatal tettestársa, azért a tudása alapján Dane nem szívesen hagyná hátra. Vannak még bőven a téren aurorok, és mugli rendőrök is, hogy ne a vérfarkas legyen az illetékes. Ugyan emlékszik a valentin napi bálról arra a kölyökre, aki mintha Jade társaságában mutatkozott volna, ám több nem jut róla eszébe, így egyenlőre annyiba is hagyja a dolgot. - Unalmas is lett volna egy szilveszter mindenféle álságos bonyodalom nélkül, nemigaz? – Kérdezi szarkasztikus felhanggal, s flegma mosolyt is mellékel Peter irányába, ahogyan azon tűnődik, hogy melyik irányába is tartsanak. A dilemmát az dönti el hogy meglátja a kis barnát. Tud róla, hogy Sophia szeret fontoskodni, de hogy az újságíró igazolványa már ilyen sokat érjen.. Miután a csini pont az aurorok egyikénél próbálkozik, a férfi is arrafelé indul, biccentve Peternek, aki követheti, de akár indulhat a mugli zsaruk felé is. Csak azért nem kapja hátulról derékon a lányt, mert a végén még Peter felakasztaná magát. Még ha el is dobta magától a szépséget, a férfi egó kitörölhetetlen. Így csupán a mardekáros vállát érinti meg, hogy az megfordulhasson. – Nem csúszott félre a nyakkendőm? – Kérdezi sötét pillantással, mintha csak dícséretet várna, hogy sikerült kivételesen kiöltöznie, megborotválkoznia. Se puszi, se egyéb fizikai érintkezés, ez most nem az a pillanat. S meg sem kérdezi, hogy is kerül ide választottja. Ellenben az auror, aki méregeti Sophiát, kap egy intést. – Seoras, Auror hadnagy. Engedje be a hölgyet, és ha szükséges, tájékoztassa, mint a sajtó képviselőjét, de mugli nyomtatásba nem kerülnek majd a válaszok. – Ezzel mindenki előtt egyértelművé teszi, hogy a lány attól mert újságíróként is képzi magát, nem lehet átjáró a két világ között.
Nem tudom azt mondani, hogy unatkozom, de hülyegyerek módjára vigyorgok. Azért na, csak eltelt egy évezred! Jó jó, sírva nem fogok fakadni a meghatottságtól, de valami átjárja minden porcikámat és nem tudok borúlátóan gondolni a ma estére, még annak ellenére sem, amilyen borzalmas feszkó van a levegőben. Na meg persze remélem a legjobbakat! Vagy a kevésbé rosszakat. Gyermeki lelkesedésem most is jelen van ahogy mindig. Ez már csak ilyen velem járó faszság marad. Hallani mindenfélét, a figyelmem nem kerüli el egyetlen morzsa sem és lassanként nagyjából be tudnám lőni kinek mi a véleménye. Persze senkire nem fogok ujjal mutogatni. Lassanként azonban a jókedvemre rátelepszik valami. Valami gyanúszerű feszültség. Szeretném, ha a megérzésem semmis lenne, de sajnos most is sikerül bele trafálnom szép csendben. Szerencsére ügyeltem, hogy azért ne látszódjon, hogy a figyelmemmel bárki arcába is bele másztam volna. Ennek köszönhetően, én mint a személyzet tagja, épp oly jelentéktelen díszlete voltam csupán a helynek, mint bármelyik pincér. Illedelmes, jól nevelt, mindent a vendégért irányelvet követő, és persze készséges bizonyos keretek között, a munkakörömet nem túllépve. Szóval, semmi extra. Mikor egy emberként áll fel mindenki, bennem megfagy az ütő, ahogy realizálódni vélem a képet, de folytatom amit addig, illedelmesen elköszönök és boldog új évet kívánok, túlzottan nem felhívva magamra a figyelmet. Várok ameddig nagyjából mindenki aki épp akarta elhagyja a terepet, és még egy másfél percet, nézem a mozgásokat, és mikor többnyire tiszta minden, a faszom fog még negyed órát dekkolni. Már ez a másfél perc megölt! Csekkolom ki merre és Courtney-t épp kéznél találom, és ezzel habozás nélkül váltok vele pár mondatot. - Courtney! Bocsáss meg de ki kell mennem, rám tört a szapora. Tied a pult! Jövök neked egyel. Jövőre találd ki, ez mi legyen!- Azzal, igazából meg sem várva szegénynek a válaszát, a mosdók felé veszem valóban az irányt. De el már nem érek oda, tiszta volt a folyosó, én pedig azzal a lendülettel hoppanáltam, minden Minisztériumi tiltás ellenére. Hogy hová? A Westminster híd alá. Ahol reményeim szerint rohadtul nincs senki. Hogy egy szakasz aurort kapok a nyakamba arra nagyon is számítok, de valahol épp őket szeretném megtalálni. A szívás akkor van, ha az én felbukkanásom, pont a zavarkeltők kezére játszik némi elterelést. Remélem nem így lesz, és sikerül időben jeleznem, hogy.... érkeznek. Vagy legalábbis, hogy valami történt inkább csak. Hogy ki mennyire fog hinni nekem, vagy hogy én ezt mégis honnan tudom? Jaj hát egy többnyire illegálisan működő kuplerájban vagyok pultos és láttam. Még a pultos kötényem is rajtam van, a pálcám a zsebemben, nincs nálam semmi más.... Megint... Ennyire imádnék felkészületlenül érkezni bárhová...? Király! Hogy őszinte legyek meg, mindenki ismeri a helyet, csak senki nem beszél róla, és mindenkinek érdekében áll egyenlőre, hogy a hely működjön. Szóval... passz hogy ebből a részéből hogy magyarázom ki magamat, de reményeim szerint, olyanba botlok, akinek ezzel nem kell szarakodnom és a lényegre tud majd fókuszálni.
♫ Zene ♫ ️️️️️️️
A hozzászólást Cody Armstrong összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-12-20, 21:03-kor.
Cody-nak nagyon sűrű napja van, az ezredforduló a mugliknak és a varázslóknak is nagy ünnep, és a helyen sok ember fordul meg sokféle okból. A nap folyamán rengeteg apróságot hallott, de a legtöbben csak találgatják a történéseket és tanakodnak, hogy vajon a Minisztériumban mi folyhat. Csak kevesen foglalnak nagyon visszafogottan állást, mert aki csak megemlíti, hogy a varázsvilágnak elő kéne lépnie a homályból, gyaníthatóan megfigyelést kap ezekben a feszült napokban. Viszont észreveszi, hogy akik egy szóval sem pártolták a Minisztérium rendeletét a felfedés ellen, sőt, az arcokun látni, hogy egyáltalán nem ellenzik a balhét, háromnegyed 11-kor, tehát éppen ebben a pillanatban, attól függetlenül, hogy ki melyik asztalnál volt és kikkel beszélgetett, szinte egy emberként állnak fel és távoznak. Hoppá, a vendégeknek, akik isznak nem gyanús, de a józan csaposnak, akinek még negyed órát ki kellene bírnia a pult mögött... annál jobban.
Óriáskerék (kordonon belülre juthatnak: Dane, Peter, Sophia és kívül egyelőre: Elijah és Georgiana)
Dane beljebb tudja vinni Petert magával, a kordonon belülre, de az óriáskerék körülbelül 100 méterrel le van zárva, ugyanis néhány pillanat alatt felmérhetik a srácok, hogy a rakéták elég nagy része az építményről fog felrepülni. Tehát ha ők beljebb akarnak menni nyomozni, akkor a még tömegben csetepatét csitító Elijaht és a nézelődő Sophiát hátra kell hagyniuk. Csak úgy tudnak az Óriáskerék közelébe menni, és korábbi nyomokat keresni. Csak egy kordonon kell átmenniük és már nincs is tömeg, csak mugli technikusok, akik különféle kütyüket és lövegeket igazgatnak, és az aurorok, akik elkülönülve beszélgetnek és figyelnek, hogy minden rendben menjen. Az már csak Dane és Peter döntése, hogy a csetepatéhoz mennek oda, vagy az Aurorokhoz vagy mugli rendőrökhöz kérdezősködni.
Sophia az igazolványával akar kiskaput találni a kordonok mögé, és távolodik a balhétól, így egy másik aurornál tud bemenni az engedélyét lobogtatva. Vannak mugli rendőrök és katonák is, még is akkora a szakadék a két világ között, hogy amikor a lány megmutatja a mugli kártyát, az Auror kicsit összevonja a szemöldökét és nem hív oda egy varázstalant, hogy az megnézze ezzel be lehet-e menni. Na, ekkora problémák vannak a Minisztériumban. A lány fellélegezhet és a kordon mögött nézhet szét, de jó néhány arc követi a mozgását, nem csak a közvetlen közeléből, hanem távolabbról is.
Elijah próbálja megvédeni a balhézókat, akik belekötnek az aurorba, akibe van miért belekötni. Mindig mindenki igyekszik muglisan öltözni ilyen alkalmakkor, de ez a középkorú fickó sikeresen megjelent mágustalárban, valószínűleg beépülésből kegyelemkettest kapott. - Jól van, csak tereld el őket a szemem elől. - szól oda a sráchoz, mire a társaságban lévő belekötögetős srác még hangosabbra vált és egyáltalán nem hajlandó odébb menni. Nem régi ismerőse, valami random új, ha minden igaz mugli, valakinek a valakije, és úgy óbégat, mintha kínoznák. - Még is kit néztek hülyének ti, ha? Mi ez a ruha? Azt hiszed több vagy nálam, mi?
Georgiana a parktól halad a Westminster híd felé, ami pontosan azt jelenti, hogy az Óriáskerék mellett nagy kordonokat kerüli meg és hullámzik a tömeggel a legjobb kilátóhelyek felé. Fredéket valóban esélye sincsen megtalálni, ellenben néhány ismerős arcot észrevehet, hiszen pár évig együtt koptatták az iskolapadot, sőt az első kettővel az érdeklődési körük is azonos: Elijah a tömegben egy csetepatét próbál megakadályozni, Sophia beér a kordonok mögé a kamu igazolványával, bent pedig Peter egy öltönyös, hivatalos alak mellett álldogál. Talán nem ismeri őket név szerint, de mindegyikük ismerős és egyértelmű, hogy nem ő az egyetlen, aki megszegte a rendeletet, hogy ne jöjjenek “civil” varázslók a mugli eseményre. Mindközül a Griffendéles srác tűnik a legnagyobb bajban, ha azt tekintjük, hogy a védence körülbelül köpköd egy Aurorra és nem hajlandó abbahagyni, egyre több arc fordul oda hozzájuk.
Westminster híd, Óriáskerék
Gravesről egyértelműen lerí, hogy katona, szóval a civilek nem zargatják és maximum egy nyűglődő kisgyerek bámulja meg, aki már is unja a több, mint egy óra várakozást, ami rájuk vár a tűzijátékig, és nem talált jobb dolgot, mint a bácsit fixírozni. Amúgy a muglik izgatottan beszélgetnek és panaszkodnak a tömegre, mintha nem maguktól jöttek volna ide. Néhány perc múlva a fülébe egy kis recsegős alapzajjal még egyszer megszólal a hang, abban a pillanatban, ahogy Graves tekintete végigsiklik a tömegen és az egész helyen. - Mozgás a Westminster híd alatt. Kerüljék el a pánikkeltést. - jön a parancs, és Graves-szel egy időben egy másik katona is a közelben mozdul, biccent, és már el is indul a híd alatt lezárt, rosszul kivilágított átjáróhoz.
// Akkor a megbeszéltek szerint, ha korábban végzünk 7 napnál, attól a naptól kezdődik újra, hogy írtam. Következő hsz: december 28. Az egymáshoz közeli helyszíneken (ez most éppen csak az Óriáskerék) lehet egymásra interakció, tehát tartsátok a sorrendet, vagy egyeztessetek, ha szükséges! de a független helyek (Cody és Graves) mindegy, hogy mikor tudnak írni. És kérlek írás után linkeljétek a hozzászólást, ha nem közvetlen előtte lett berakva az utolsó. //
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2017-12-20, 17:48
A Milleniumi Káosz
*Nem volt egyszerű Jessiet rábeszélni, hogy kijöjjünk utcabálozni, de Freddel …. nos, egyesítettük meggyőző erőnket és sikerrel jártunk. Pár éve nem gondoltam volna még, hogy egyszer ilyesmire sor kerül, sőt reméltem… akartam, hogy egy ilyen szituációnak még a közelébe se kerüljünk. Megmosolygom magam, sok minden változott, én is sokat változtam. Nem kategorizálom, hogy jó vagy rossz irányba, de az biztos, hogy könnyebben veszem a változásokat és nyitottabban tudok sok mindenhez hozzáállni és ez nekem elég jelenleg. Ugyan hárman indultunk útnak, hogy átbulizzuk magunkat a következő évezredbe… tulajdonképpen ezzel a frázissal sikerült végül meggyőznünk a húgomat, és talán azzal, hogy mi ketten kértük tőle ezt, különben nem lett volna hajlandó, elvégre a minisztériumi rendelet egyértelműen fogalmazott. Ne menjünk a muglik közé. Az Újévben. Vagyis technikailag jelenleg még nem követünk el szabályszegést. Másrészt miért fosszuk meg magunkat egy biztosan életreszóló élménytől, a muglikat se parancsolták haza valamilyen mondvacsinált, katasztrófavédelmi indokkal. Szóval hárman indultunk, de az utóbbi húsz percben egyedül sodródok a tömeggel a Temze partján, egyre messzebb a Jubilee Gardens-től, ami vélhetően nem túl jó, mert a Westminster Bridge irányába tartok, mondjuk ha ezzel a sebességgel haladunk talán nem lesz gond. Nem mintha gondra számítottunk volna induláskor, csak hát azért mégse akartunk a legnagyobb tömegben nyomorogni a Westminster környékén. Sejtettem, hogy hiba elválni egymástól ekkora tömegben, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy felkészültünk erre az eshetőségre. Pontosabban arra, hogy én elkeveredek tőlük, szóval ettől nem féltem, félek. Sőt valahol talán jobb is, így nem fogja nyomni a vállamat Jessiék mellett annak a kérdésnek a súlya, hogy kitől kapok én éjféli csókot. Igyekszek visszajutni a parkhoz, de ehelyett a híd kerül hozzám közelebb, lassan feladom ezen a szűk helyen a küzdést, majd a hídlábánál Newington felé tartok majd, remélhetőleg sikerrel járok majd, pontosabban muszáj lesz, azért nem vágyom az őrült tolongásra, ami a hídon és a központban van. Spórolok tehát az energiámmal, és hát a józan látásommal, amivel már néha vannak gondok ennyi pezsgő után. Azért nem dobom el félig teli poharamat, ez még jó minőségű pezsgő, otthonról hoztuk még, vagyis vigyázni kell rá, mert aztán már csak az utcai italmérés marad. Még indulás után rögtön elvégeztem a könnyű, kellemes hőérzetet biztosító varázslatot, így nem fagyoskodok (pálcám azóta is kabátom belső zsebében pihen). Persze tisztában vagyok vele, hogy az alkohol is melegít és rendesen fel is vagyok öltözve. Farmer, bokacsizma, téli kabát, sál, utóbbit kivéve sötét színek, de elég feltűnő elem rajtam a hajamba biggyesztett aranylamé dísz, ami tulajdonképpen egy hajráf. Mintha hajfonást idézne, aminek a végén lelógó aranycsíkokat azután copfomhoz kötöttem, holmi póthajként. Én ennyi őrültséget engedtem magamnak, azok a szemüvegek nem vonzottak, ami 2000 alakú, úgy hogy a két középső nulla a szemüveg "üvegei", sem a neonszín cilinderek, sem egyéb idióta parókák. Néha körbeforgok, Jessiéket keresve, de tudatom mélyén tisztában vagyok vele, hogy jövőre látom őket. Zömében hát csak együtt táncolok a tömeggel, egyre közelebb érünk, mind éjfélhez, mind a Westminster Bridge-hez, már egy ideje a The London Dungeon magasságában járok.*
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
A milleniumi káosz
Csak a jóisten tudja hanyadszorra nézek fel délután óta az égre esőtől tartva, de valamiért továbbra is kitart a szerencsém és csak nem szakad le az ég. Na nem mintha az ünneplő-hullámzó tömeget bármi érdekelné, döbbenetesen sok ember gyűlt össze a környéken hogy megnézzék a tűzijátékot és hogy együtt ünnepeljék az új évezredet. Sóhajtva gyújtok újabb cigire - és persze szidom magamat mint a bokrot, hogy megint visszaszoktam -, aztán letámasztom magam a Westminster híd tövében és elgondolkozva nézelődök tovább. Persze az hamar feltűnhet bárkinek, hogy nem igazán illek a képbe, de nagyjából ez is a cél. Nem a folyót vagy a partot nézem mint mindenki más, hanem a tömeg arcait és mozgását, nem vagyok részeg mint a legtöbben és bár civil az öltözetem, de a cuccaimról lerí hogy katona vagyok. A sapkám alól kikandikáló füles sincs különösebben elrejtve, és az igazán szakavatott szemek kiszúrhatják a fegyveremet is a kabátom alatt. Amit persze nem láthatnak, az a szúrásálló mellényem és a két varázspálca az alkaromra erősítve. Az ilyen és ehhez hasonló tömegrendezvényeken mindig szolgálatot teljesít boldog-boldogtalan, és ez a katonaságra is érvényes. Mindenfelé egyenruhások biztosítják a helyszíneket, mesterlövészek kuksolnak stratégiai pontokon - höhö, na ők fogják először megtudni ha esik -, és én vagyok az élő példa rá hogy civilben is jópár egység vegyült el az ünneplő tömegben. Megmosolyogtat a tény, hogy ha a mugli rendvédelmisekhez még hozzávesszük a kivezényelt aurorokat és egyéb csatolt részeiket - na nem mintha ők képesek lennének egy kicsit is elvegyülni -, úgy tűnhetne hogy a világ legbiztonságosabb helyszínén vagyunk épp. Persze a mosolyom gúnyos, hiszen tudom - a Minisztérium mostanában szart se ér, ha az aurorokról és rendfenntartásról vagy védelemről van szó. Sem az emberanyag, sem a szaktudás nincs meg abban a bürokratikusan működő hivatalban, így nem csoda hogy egy tökösebb banda elérkezettnek látta az időt mindenfajta politikai lózungokra és világmegváltásra. Gondolataimból a fülesem reccsenése szakít ki, de csak egy újabb jelentés hallatszik: Minden csendes. Pöckölök egyet a cigin és szívom tovább, szememet a tömegre szegezve és igyekszem figyelni a sokarcú massza minden rezdülését.
Nem szokásom Dane felszólítására ugrani és úgy követni, mintha egy jól nevelt pincsikutya lennék, de most az egyszer pont ezt tettem. Nem várattam meg régi haveromat, szinte már hamarabb a megbeszélt helyen voltam, mint kellett volna, ez pedig véleményem szerint alaposan meglepte a vérfarkast. A dolgot természetesen nem mutatta ki felém, tekintettel arra, hogy Dane nem pont az érzelmek megnyilvánításáról híres, de ha az ő fejével gondolkodom, akkor a végeredmény kétségtelen. Elvégre, mindeddig szándékosan késtem a megbeszélt találkozóinkról, hogy ezzel is kimutassam, mennyire nincs kedvem az együttműködéshez. Dane és én fegyverszünetet kötöttünk ugyan, de részemről csakis azért mentem bele a dologba, hogy szemmel tarthassam, és hát mi tagadás, elég erős szövetséges tud lenni a maga módján, ami egyszer talán még jól is jöhet. Talán még barátok is lehetnénk ismét, ebben viszont megakadályoz az a tény, hogy egy hidegvérű gyilkossá vált az évek folyamán, úgyhogy továbbra is tartom tőle a két lépés távolságot. Nincs szükségem olyasvalakinek a barátságára, akinek a kezei több ember életét oltották ki. És hogy mire fel ez a nagy érdeklődés részemről? Hallottam valamit, ami állítólag kihatással lehet az egész varázslóvilág életére, de mi tagadás, nem merültem bele a részletekbe. Az ember mindig hall ehhez hasonló pletykákat, vannak alkalmak, amikor a kelleténél jobban felfújják az ilyesmit, ami most is történt. Én pont ezért sem figyelek oda a hasonló híresztelésekre, így mostanában is azt tettem, amit mindig: becsuktam a fülem és a szemem. Nem hallok és látok semmit, talán így lesz a legjobb. Mindig is kimaradtam az ilyesmiből, mert sok valóságalapjuk nem volt, de most... Dane auror és parancsot kapott, ami arra enged következtetni, hogy valami mégis van a levegőben, amitől tart a Minisztérium. Annak fényében pedig, amit a családommal tettek... Nos, azt hiszem, élvezet lesz végignézni, amint valaki borsot tör az aurorok orra alá. Én pedig pont erre vagyok kíváncsi. Nem áll szándékomban megakadályozni a dolgok alakulását, mi több, talán még segítek is, de ezt természetesen nem kötöttem Dane orrára. Ő nem értené az indokaimat. - Ha nem találsz parkolót, majd keresel máshol – vonom meg a vállam, hiszen nem igazán érdekel az autó helyének a problémája. Persze kényelmesebb a közelben parkolni, mint valami nevenincs mellékutcában, de ráérek kutyagolni is. A probléma viszont elég hamar megoldódik, Dane ügyesen be is gördül a megüresedett helyre és végre kiszállhatunk. - Csillámpónit kérek – válaszolom, majd csendben battyogunk továbbra is egymás mellett. Sophiát egyelőre nem szúrom ki a tömegben, habár fogalmam sincs azt illetően, mit tennék akkor, ha ez így lenne. Még mindig hűvös a viszonyunk, habár ez elég enyhe kifejezés arra a tényre, hogy egyáltalán nem beszélünk egymással már hónapok óta. Az igazat megvallva, nem is hallottam felőle semmit sem, pedig azért tényleg érdekelne, hogy megy a sorsa. Megkérdezhetném Dane-t is, hiszen ő kétségtelenül találkozgat a lánnyal, vagy legalábbis szemmel tartja, de akkor ezzel elismerném számára, hogy továbbra is érdekel. Befogom hát a szám, tekintetem pedig inkább a közelben álldogáló kisebb tömegre függesztem, ahol szinte ebben a pillanatban robban ki a vita. Megpillantom az egyik roxfortos diákot is, a szintén griffendéles Elijah-t, aki kétségbeesetten próbál valami jót kihozni a dologból, vagy legalábbis megakadályozni azt, hogy az ismeretlen srác nekimenjen az aurornak. - Nem avatkozol közbe? - kérdem Dane-t, elvégre az ő érdeke lenne a dolog, mivel engem pillanatnyilag igen szórakoztat a sakkban tartott auror látványa. Sok a tömeg, itt nem tud varázsolni, a pálcája nélkül pedig mintha némileg elveszett lenne. Természetesen fizikailag még mindig le tudná rendezni a srácot, de mint hivatalos személy, nem ütheti meg. Egyelőre csak szóban megy neki, megpróbálja rendezni a dolgot, még mielőtt az ennél is jobban elfajulna. Dane pedig elvileg a minisztérium egyik embere, ha rendbontás van a közelében, akkor nem hiszem, hogy tétlenül nézheti végig.
Nincs is szebb mint mikor az ember Szilveszter este dolgozik. Bár szerencsére az én műszakom hamarosan lejár és Louis levált. Én meg talán nem késem le a tűzijátékot, meg a hasonlókat. Addig is pörgetem a pultot. Koktélok, színes -szagos ömledékek, méregdrága borok, pezsgők, likőr és egyéb különlegességek, minden ami szem szájnak ingere. Meg persze a pénztárcáké. Egy egy borravaló nyomán pedig automatikusan jön a reflexmondat, miszerint, nem én csak pultozok, nem munkaköröm a pult alatti tevékenység! Aztán persze vagy kiröhögnek, vagy közlik, hogy jatt, vagy vállat vonnak és vissza veszik... Ma az Aranyvarjú népes társasága ezúttal egészen konszolidált mennyiséget üt, ám annál díszesebb a társaság. Nox után kérdeznek a legtöbben és kezd egyre kényelmetlenebb lenni a kérdés. Én is nyilvánvalóan őt keresném, ha informálódni szeretnék, mi is van kilátásban pontosan. Ha a helyében lennék, magam is messzire mennék ma este azok fényében amiket beharangoztak. A csapból is a Millenniumi NAGY DOBÁS folyik... sőt lassan a Whisky-s üvegekből is! Kezdek kétségbe esni! Na jó azt nem. Az egész Varjú zsong- zúg- morajlik- zsibog a maga módján, mindenhonnan hallani híreket, de a lényeges, vagy tényleges információkat amiknek súlya is lenne, persze mindenki megtartja magának... illetve, annak aki eleget fizet érte, vagy az érdek úgy kívánja, hogy kinyissa a száját. Másfelől több hivatalos arc is megfordult a nap folyamán. Bár a legtöbben vegyülve, civilben, egymagukban, de mindenki tudta, hogy épp úgy tájékozódni jönnek, mint a másikféle társaság tagjai. Nyugtalan vagyok kíváncsi, és nem tudok nem feszülten figyelni minden kis információra, arcokra. Csoda hogy nem töröm halomra a poharakat a szana-szét oszlott figyelmemmel. Azt hiszem... amint végzek, kutyafuttában fogok tovább állni a helyszínre! De Louis érkezéséig még... van egy jó negyed órám. Addig pont van időm becsavarodni. Vagy átesni a pultos kötényemben.
Van annak jó oldala is, ha az ember szülei újságírók és ő is ebbe az irányba tendál. Elég sok mindent lehet hallani és a végén ez még arra is magyarázatot adhat, hogy hová is szívódott fel Peter és Dane. Peterrel még mindig nem beszélek, úgyhogy persze csak mástól tudom, hogy nem valami veszett szilveszteri buliba megy, de bővebbet nem mondtak. Pár egyetemista legalábbis azt az infot adta át, hogy tuti nem megy semmilyen buliba, aminek köze van a közös ismerőseinkhez. Ami persze nem jelenti, hogy ne mehetne máshová, de... a jó ég tudja. Dane pedig nem kérdezte, hogy nem töltjük-e együtt a szilvesztert, bár persze az is igaz, hogy nem feltétlenül vagyunk még olyan szoros kapcsolatban, hogy ez indokolt lenne. Még? Akarom mondani, szimplán nem vagyunk. Voltak dolgok, vannak is, de vannak más dolgok is, negatívak és hát így azért még mindig olyan érthetetlen ez az egész számomra. Jobb is, ha a szilvesztert nem valami buliban, vagy nem Danenel töltöm. A szüleim szerint pedig tuti, hogy lesz itt valami, annyi mindent hallottak mostanában rebesgetni, aminek ha csak a fele igaz, akkor mindenképpen érdemes itt lenni, ezért is vagyok itt most. A pálcám elrejtve ugyan, de nálam és hamar kiszúrom, hogy elég sok az auror, miközben ez inkább mugli látványosság lesz. Amikor pedig még kiszúrom a csetepatét is és nem messze onnan a már említett párost... hát persze, hogy eszem ágában sincs arrafelé haladni. Inkább a tömeget fürkészem, furcsább alakokat keresve. Na nem hiszem, hogy olyan látványosan csuklyásak lesznek, mint akik mostanában okoztak pár felfordulást, de ki tudja. Ha netán egy auror akadna az utamba, akkor a gyakornoki kitűzőmet mutatom meg neki, ami a Reggeli Prófétához szól. Na jó... nem valódi, a szüleim hathatós utána járásának eredménye, de elég hiteles másolat és persze igyekszem a bájos mosolyomat bevetni, hogy ne akadályozzanak. Egyelőre tehát fürkészem a tömeget és igyekszem rájönni pontosan honnan is lövik majd fel a tűzijátékot, mert hát ki tudja... Ha nagy felfordulást akarnék okozni, én tuti, hogy valamit machinálnék velük.
A helyi srácok azt mondták, hogy jó buli lesz, és ha egyszer jó buli, akkor miért is ne lenne ott Elijah is, természetesen az egész sűrűjében és közepében? Ez ma este sincsen másképp, és mivel szilveszter van, neki pedig semmi kedve nem volt ahhoz, hogy az unalmas iskolában lógjon, és kapott egy fülest néhány auror haverjától - mert mire nem jó, ha az embernek elég sokfelé vannak barátnői, vagy ismerősei - ő maga is lejött, hogy körbenézzen. Egy rakat mugli sráccal lóg éppen, és teljes mértékben el tud vegyülni közöttük. Hogy is ne tudna? Közöttük nőtt fel, hiába aranyvérű. Laza dzseki, kapucnis pulcsi a hidegre való tekintettel, hosszúnadrág, tornacipő. Tény és való, hogy nem éppen a legtisztább egyikük sem, a legközelebbi, még működő kocsmából jön ki ötöd magával, de személy szerint nem ittas. Mivel tudja, mi van készülőben, ezért nem ivott nagyon sokat, csak egy sört gurított le a többiekkel, hogy élvezni tudja az estét, és nem tudja, hogy mi az, ami jobban izgatja jelenleg. A tüzijáték, vagy az a nagyon titokzatos valami, amiről pontosan nem tudja, mi az, de valami nagyon izgalmas, ha már ennyi mágus van itt. Laza léptekkel sétálnak végig középhangosan az utcán, a tömegben, Elijah szeme pedig ismerős arcokat pillant meg itt-ott, de nem biztos abban, hogy oda akar-e menni hozzájuk, vagy inkább a háttérben akar meghúzódni. Persze mindig van a társaságban valaki, aki úgy gondolja, hogy bulis dolog belekötni a helyi erőkbe, és ez most is így van. Az egyik mugli srác nekiáll kötekedni az egyik aurorral, aki a lekordonzott helyszín szélén áll, és Elijah csak arra kapja fel a fejét, hogy ismerős emberek hangoskodnak körülötte. Szinte azonnal mozdul rá a srácra, és amíg a többiek próbálják lefogni, addig ő próbál valamit kihozni az ügyből. - Nézze uram, higgye el, hogy ezek jó srácok, nem akarnak itt semmit.. csak félre értés az egész.. Persze értem, de a srácok már mennek is.. - magyarázkodik, és persze pont a frissen megérkezett Dane és Peter mellett tör ki a nem is akkora botrány, még a tekintetük is találkozik egy pillanatra..
Nem szokása csak úgy ugrani a Minisztériumi parancsok nyomán. Az egész auror álca csupán arra szolgál, hogy feltűnésmentesen tartózkodhasson a Roxfortban, afféle tanácsadóként, akit az adott szak elméleti támogatójaként olykor bevonni. Ha bárki is gyanakodna rá, megvan az a támogatottsága, főleg az egyetemi tanárok körében, hogy még véletlenül se merüljön fel a neve a véres gyilkosságok kapcsán. Nem is véletlen, hiszen a rendkívüli varázserő mellett igen sármos az átlag emberek felé mutatott külső, s csupán néhányan ismerik, mi is rejlik a maszk mögött. Nem túlzottan kísérte figyelemmel a muglik híreit, ám a parancsnokság felhívása egyértelmű, s ha valami mondvacsinált indokkal távolmarad, azzal felhívja magára a figyelmet. Ezért aztán próbálja a dolog számára érdekes oldalát nézni, a kiváncsiság vezeti a lépteit, tehát el fog menni, és kihozza a dologból azt, amit csak lehet. Ha már menni kényszerül, viszi a kishavert is, legalábbis szólt neki egy nappal előtte, hátha Peter végre erőt vesz magán, hogy sikerüljön összedolgozniuk. Együtt indulnak hát a roxmorts-i házból, ahova bevárta a srácot. Dane szokatlanul elegáns, öltönyt és nyakkendőt is vett, ha már hivatalos ügyben kell eljárnia, akkor a bőrdzseki talán elvegyülésre jó, de ha már olyan kiváltságos helyzetet tudott teremteni, hát élni fog a hatalmával, hogy magas rangú auror tisztként akár a nyomozást is átveheti. Peter lehet számára afféle kísérő. Londonba Dane autójával mennek, a sötétkék sportautó ütemesen cikázik a városban. - Ha nem találok parkolót, megütök valakit.. – Szólal meg szórakozottan az anyósülésre tekintve. Használhatná a varázserejét is, hogy bepréselje valahova a kocsit, akár fel is küldhetné a levegőbe láthatatlanul, de túl sok mágiát emésztene fel. Végül mégiscsak adódik a mázli, s talál egy káromkodó családot, akik éppen pattannak vissza az autóba, vélhetően otthonfelejtett egy plüsst a gyerek, és lehet érte visszafordulni. – Naccerű. – Gurul be az üresedő helyre, nem lett volna még túl sok kedve körözni. Kiszáll, bevárva a vadászt, aztán irány az Óriáskerék. Nem tudja, hogy lesznek-e már ott aurorok, akik csak az illetékeseket engedik be, de próba szerencse, hátha kísérőként jöhet vele. Ha lát valakit, aki eléjük siet, akkor felemeli az igazolványt, amin ez áll: Dane Seoras, Rejtély és Misztériumügyi Főosztály. Na igen, nem éppen a muglikkal kapcsolatos munkája van, de hát kit érdekel? – Ha jól viselkedsz, lövök neked egy rózaszín unikornist.. – Dünnyögi a fiúnak meresztve a szemét, abban reménykedve, hogy minél kevesebb ismerőssel fut össze.
A Big Ben messzeföldön híres, lényegében az Egyesült Királyság legismertebb jelképe - magán a királynőn kívül. Viszontláthattad pólón, bögrén, kulcstartón, hologrammos mifenén, kekszesdobozon vagy teásdbozon, lényegében akárhol, amire csak képesek lehetnek az angolok ráfabrikálni. Persze sokan azt hiszik, hogy a név az egész harangtornyot illeti: pedig valójában csak a harangot magát, ami a torony tetejében kong minden nap.
A Big Ben környéke a város egyik legforgalmasabb turista területe, hiszen itt található egy köpésre Westminster apátság, a palota, a St. James park a Green Park - telis tele mókusokkal, tavakkal, vízi madarakkal, zöld papagájokkal - és persze a Buckingham palota. Csak egy rövid séta a harangtorony melletti hídon és már is a város legújabb látványosságánál vagyunk, a London Eye nevezetű hatalmas óriás keréknél, aminek a tetejéről az egész várost belátni - ha szerencséd van és se eső, se köd, se szürke felhők nem rontják el a kilátást.
Számtalan buszjárat indul innen városnéző körtúrákra illetve a híd lábánál még sétahajók is sorakoznak, amikkel a Tower of Londonig, a híres börtönig is le lehet csordogálni, ami ma múzeumként és kincstárként funkcionál. Ha sosem elég a hajózásból, akkor eljuthatsz Greenwich-ig is egy órán belül, a híres Obszervatóriumhoz, ahol a kezdőmeridián képzeletbeli vonala már nem is olyan képzeletbeli.
A Mágaiügyi Minisztérium azt teszi, amit mindig is tett válságban: Tagad. Habár a London-i küldetésen néhányaknak sikerült megakadályoznia, hogy Londonban egy másik világ boszorkánya kezdjen ámokfutásába, mielőtt bármi történt volna, más események is történtek ezen kívül, amiket se az Aurorok, se a kotnyeles kölykök nem tudtak megakadályozni. Néhány hónappal ezelőtt a Camden-i piacot gyújtották fel, nyilvános mágiahasználattal, egy-két hete pedig London egyik legújabb és legnagyobb látványosságánál, a hatalmas óriás-keréknél keltettek zűrt maszkos, köpenyes alakok a pálcájukkal. A Minisztérium fél-hivatalos rendeletben kérte meg a varázsvilág polgárait, hogy az újévben ne menjenek muglik közé, miközben az összes Aurort, és minden szakértőt, aki nekik segíthet, bevonták a részletekbe. A csoport, akik fel akarják fedni a Varázsvilágot, nagy dobásra készülnek. Újévkor egész London és minden tévéműsor kijön a Westminsterhez, a város ikonikus kerületéhez megnézni a tüzijátékot, és ekkor fognak lépni. Nem tudni még, hogy agresszívan, muglikat veszélybe sodorva, vagy csak a mágusvilágot felfedve, de ma nagy dolgok fognak történni... Nagyon nagyok. Persze, mindig vannak, akik megszegik a szabályokat, és ha tiltják is a muglik közé menést, ők még is megteszik. Hopp-hálózat tiltva van, így akárki akar eljutni az esemény gócpontjához, csak a Grimbusz vagy a muglik közlekedése áll a szolgálatára. Még csak tizenegy óra van, még van egy óra a tüzijáték kezdetéig, a tömeg még is az egész kerületben hatalmas. Látszik, ha meg is próbált a miniszter beszélni az övéjükkel, nem volt valami sikeres ez a beszélgetés, mert azon kívül, hogy sok a mugli biztonságot felügyelő rendőr, nincsenek nagy óvintézkedések, és az egész esemény meg lesz tartva. De kinek mi a célja? Kutatni, meggátolni az eseményt, vagy csak végignézni a nagy napot, amikor a varázsvilágról lehull a lepel? Az aurorok, és akinek kapcsolata van hozzá az Óriás keréknél próbál nyomokat találni engedéllyel, viszont mindenki más, mivel illegálisan van itt, jobb, ha óvatosan nézelődik amerre szeretne.
//Következő hsz: december 25. Sorrend most még nincs és a későbbiekben is inkább beszéljétek meg ki mikor tud írni, mintsem az, aki első körben írt most, következő héten pl. hétvégéig tartsa a sort, mert mindenki udvariasan várta a sorát. //
//
️️️️️️️
