2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Big Ben messzeföldön híres, lényegében az Egyesült Királyság legismertebb jelképe - magán a királynőn kívül. Viszontláthattad pólón, bögrén, kulcstartón, hologrammos mifenén, kekszesdobozon vagy teásdbozon, lényegében akárhol, amire csak képesek lehetnek az angolok ráfabrikálni. Persze sokan azt hiszik, hogy a név az egész harangtornyot illeti: pedig valójában csak a harangot magát, ami a torony tetejében kong minden nap.
A Big Ben környéke a város egyik legforgalmasabb turista területe, hiszen itt található egy köpésre Westminster apátság, a palota, a St. James park a Green Park - telis tele mókusokkal, tavakkal, vízi madarakkal, zöld papagájokkal - és persze a Buckingham palota. Csak egy rövid séta a harangtorony melletti hídon és már is a város legújabb látványosságánál vagyunk, a London Eye nevezetű hatalmas óriás keréknél, aminek a tetejéről az egész várost belátni - ha szerencséd van és se eső, se köd, se szürke felhők nem rontják el a kilátást.
Számtalan buszjárat indul innen városnéző körtúrákra illetve a híd lábánál még sétahajók is sorakoznak, amikkel a Tower of Londonig, a híres börtönig is le lehet csordogálni, ami ma múzeumként és kincstárként funkcionál. Ha sosem elég a hajózásból, akkor eljuthatsz Greenwich-ig is egy órán belül, a híres Obszervatóriumhoz, ahol a kezdőmeridián képzeletbeli vonala már nem is olyan képzeletbeli.
A Mágaiügyi Minisztérium azt teszi, amit mindig is tett válságban: Tagad. Habár a London-i küldetésen néhányaknak sikerült megakadályoznia, hogy Londonban egy másik világ boszorkánya kezdjen ámokfutásába, mielőtt bármi történt volna, más események is történtek ezen kívül, amiket se az Aurorok, se a kotnyeles kölykök nem tudtak megakadályozni. Néhány hónappal ezelőtt a Camden-i piacot gyújtották fel, nyilvános mágiahasználattal, egy-két hete pedig London egyik legújabb és legnagyobb látványosságánál, a hatalmas óriás-keréknél keltettek zűrt maszkos, köpenyes alakok a pálcájukkal. A Minisztérium fél-hivatalos rendeletben kérte meg a varázsvilág polgárait, hogy az újévben ne menjenek muglik közé, miközben az összes Aurort, és minden szakértőt, aki nekik segíthet, bevonták a részletekbe. A csoport, akik fel akarják fedni a Varázsvilágot, nagy dobásra készülnek. Újévkor egész London és minden tévéműsor kijön a Westminsterhez, a város ikonikus kerületéhez megnézni a tüzijátékot, és ekkor fognak lépni. Nem tudni még, hogy agresszívan, muglikat veszélybe sodorva, vagy csak a mágusvilágot felfedve, de ma nagy dolgok fognak történni... Nagyon nagyok. Persze, mindig vannak, akik megszegik a szabályokat, és ha tiltják is a muglik közé menést, ők még is megteszik. Hopp-hálózat tiltva van, így akárki akar eljutni az esemény gócpontjához, csak a Grimbusz vagy a muglik közlekedése áll a szolgálatára. Még csak tizenegy óra van, még van egy óra a tüzijáték kezdetéig, a tömeg még is az egész kerületben hatalmas. Látszik, ha meg is próbált a miniszter beszélni az övéjükkel, nem volt valami sikeres ez a beszélgetés, mert azon kívül, hogy sok a mugli biztonságot felügyelő rendőr, nincsenek nagy óvintézkedések, és az egész esemény meg lesz tartva. De kinek mi a célja? Kutatni, meggátolni az eseményt, vagy csak végignézni a nagy napot, amikor a varázsvilágról lehull a lepel? Az aurorok, és akinek kapcsolata van hozzá az Óriás keréknél próbál nyomokat találni engedéllyel, viszont mindenki más, mivel illegálisan van itt, jobb, ha óvatosan nézelődik amerre szeretne.
//Következő hsz: december 25. Sorrend most még nincs és a későbbiekben is inkább beszéljétek meg ki mikor tud írni, mintsem az, aki első körben írt most, következő héten pl. hétvégéig tartsa a sort, mert mindenki udvariasan várta a sorát. //
Még szerencse, hogy nem bukok le az igazolványokkal, habár az szinte eszembe se jutott, hogy talán az amerikai illetékességbe lazán beleköthetnek. De hát a filmekben is mindig belefolynak ilyesmibe más országok hatóságai is, hát akkor én miért ne tehetném? Nem szeretnék ilyesmiből kimaradni, főleg nem egy ilyen fontos ügyben. Valami bűzlik ezzel a Michaellel... Nyilvánvalóan ő is csak egy áldozat, de akár az is előfordulhat, hogy évek óta tervezték ezt az eseményt. Komolyan nem tudom, ezért kell elmennünk a házához. Ott talán találunk valami árulkodó nyomot, vagy szinte rögtön Michaelt. - Michael Shors, Kensington kerület – írom le a diktált címet, majd biccentek egyet: - Rendben, nézze meg nyugodtan. Nem sokáig tart, maximum egy perc az egész, ha feltartják a férfit, akkor is öt percnél nem lesz több. Különben is, ha Michael kereket akart oldani, akkor azt már rég megtette, szóval felesleges rohanni. Már csak abban bizakodhatunk, hogy a nyomokat nem tüntette el maga után. Vagy a gyilkosa. Mert ha tényleg azzal van dolgunk, hogy egy mágus vette fel az alakját... Nos, ő még megkímélhette az illetőt. Egy alakváltónál viszont semmiféle kegyelem nem létezik. Vérszomjas szörnyetegek, én pedig pont ilyenekre vadászom. - Akkor velem tartasz, Eli... - szólalok meg és pont azon töprengek, hogy mennyire furcsa, hogy jelenleg nem Dane van mellettem, amikor a talpam alatt megmozdul a föld. Szerencsére időben észbe kapok és sikerül visszanyernem az egyensúlyom, de Elijah és néhány másik ember nem olyan szerencsés, mint én vagyok néhány esetben. A srác háttal telibe kap egy fém valamit és előrezuhan. Automatikusan kapnék a pálcám után, de amennyi mugli van itt... Nem, nem tehetem, előtte meg kell tudnom, mennyire sérült meg Elijah. Talán a látszat ellenére nem is olyan súlyos. Talán. - Jól vagy? - sietek mellé aggódó képet vágva, majd a zsebembe nyúlok és előhalászok belőle egy tégely kenőcsöt. Mindig van nálam, hiszen külső sérüléseket remekül gyógyít, de csak a kisebbeket, ha Elijah esetleg jobban megsérült a kelleténél, akkor itt ez a kenőcs fabatkát sem fog érni. Abban az esetben csak a pálcámmal jutok valamire, márpedig az katasztrófa lenne. Fogalmam sincs, mennyire lennék képes észrevétlenül végrehajtani egy varázslatot ebben a tömegben. Igaz ugyan, hogy jelenleg senki se minket figyel, de amilyen szerencsém van, pont akkor vágódna be egy kóbor mugli sikítozva. - Talpra tudsz állni? Nagyon el kellene jutnunk az adott címre, de a fiút se hagyhatom itt, hiszen megsérült. Nyilván jönni fognak a mugli gyógyítok, de bennük nem bízom. A kezem nyújtom Elijah felé, ha esetleg segítségre lenne szüksége. Ha nem, akkor abban az esetben is mellette maradok, nem hagyom magára. - Hé! Egy kicsit óvatosabban! - kiáltom el magam, mivel körülöttünk mindenki menekül és senki se veszi figyelembe, hogy Elijah még a földön van. Egyelőre esélye se lenne felegyenesedni, mivel újra és újra visszalöknék a földre, miközben pánikszerűen rohannak valamerre. Ezek tényleg ennyire ostobák?
Nem igazán tudja értelmezni a jeleket, de biztos, hogy a nő körül valami bűzlik, így már gondolkozás közben elindul lefelé a létrán, ennyi nézelődés elegendő volt. Egyenlőre még nehéz átlátnia, hogy miért hívták ide, sosem volt a csapatmunka híve, nem szokása másokra számítani, talán csak Peter az, aki szóba jöhetett eddig, mint afféle szövetséges, viszont a vadászt így a tömegben nem fogja megtalálni, felhívni telefonon pedig felesleges, a hangzavar elnyom mindent, noha üzeneteket küldhetnének egymásnak. Ekkor éri el a lökéshullám, csoda, hogy nem hajlik el ujjai markolásában a tűzlétra, ám a biztonság kedvéért elnyom egy hangos szitkot, hiszen úgysem hallja senki. A falhoz lapul, amíg csillapodik a rengés, nem akar palacsintaként szétterülni a betonon. Felnéz, hogy nem lövelnek-e felé varázslövedékek, ám teljesen természetes rengésnek tűnt, nem érzékel most még mágikus jelenlétet. Ha végre leér, át tudja látni, hogy három döntési lehetősége van. Továbbra is Digby nyomában marad. Vagy.. Sophia után ered, hiszen számára a lány biztonsága az egyedüli fontos tényező. Vagy.. Szemforgatva sóhajt, a jó életbe is, a lány közölte, hogy tud magára vigyázni. Futólépésben, de nem gyanusan gyorsan a híd felé siet, hogy talán még megmenthet egy-két az életéért kapaszkodót. Kedvtelésből öl ha kell, nem egy hős alkat, de ez a földrengés sem lehetetett véletlen. Ha szembefutnak vele pánikszerűen sikoltozók, tankként megy előre, és lazán felrúgja, aki az útjába kerül, hogy lepattanjanak róla. Ha odaér a hídhoz, akkor habozás nélkül rásiet, kockáztatva, hogy az újabb súly további kockázatot jelent, de biztos kezet nyújt, hogy elkezdje felhúzni a csimpaszkodókat.
Óriáskerék, tetőn: Dane Dane kereső varázslata azt mutatja, hogy Digby-nek hiába kéne itt lennie a közelben, még csak a Temze nem is az ezen partján van, hanem a másik oldalt a Big Bennél. Hivatalosan van itt, hivatalosan hívták be, így ha talál egy olyan helyet, ahol eltűnik a muglik szeme elől, akár át is hoppanálhatna. Vagy előbb beszél a társaival, akik viszont sokkal kevésbé vannak itt engedéllyel. A három megjelent fegyveres erő a rendőrség a katonaság és a minisztériumi aurorok, a rendőrség valószínűleg adóvevőzik, a katonáknak a fülében van egy kis kütyü, az aurorok pedig mágiával komminukálhatnak. Új dolgot ezen kívül nem vesz észre Miközben mászik le a létrán egy hatalmas földrengés söpör végig az egész területen és úgy kilendíti és a falhoz csapja, hogy csak az emberfeletti ereje tartja meg, hogy ne zuhanjon le, de így is úgy odavágja az oldalát a falhoz, hogy ha nem is reccsen a bordája, egy repedés sanszos.
Óriáskerék, pavilonban: Sophia&Piton -> Elijah&Peter Sophia elrakja a képeslapot és nem avatja be a professzort, de ettől függetlenül Piton kitessékeli őt a pavilonból és szinte kötelező jelleggel csatlakozhat Elijah&Peter pároshoz, illetve a professzorral együtt már trióhoz. Viszont éppen mielőtt hallanák ott miről van szó egy hatalmas földrengés söpör végig az egész területen és míg Sophia egy macska ügyességével marad talpon, addig Pitonnak azonnal meg kell kapaszkodnia valamiben. A lány van a legközelebb, de ha arra nem viszi rá a lélek borulás közben kaphatja el a kordon vasát.
Óriáskerék: Elijah&Peter (&Sophia&Piton) Peter könnyedén elhiteti a varázstalanokkal, hogy amit felmutat az valami különleges jogkört ad neki, de az Amerikaira azért elég rendesen felvonják a szemöldöküket. Ez itt az Egyesült Királyság, itt egy amerikai rendfenntartó egyesület nem szokott beleszólni a dolgokba. Ellenben itt vannak a kordonon belül, és ha ez valami fontos, akkor ők nem fognak eltitkolni semmilyen információt, ami segíthet a nyomozásban, akármilyen szerv is nyomoz. Elijah csatlakozik, ők meg csak bólintanak neki, tényleg együttműködőnek tűnnek. - Nem tudjuk, hogy miért ment ilyen hosszú eltávra, a Camden-i tűzvész után történt. Micheal, Micheal Shors, London, Kensington kerület, a pontos címét az adatbázisból kell kikeresnünk. Egy pi... Mielőtt továbbmondhatná a mondatot egy hatalmas földrengés söpör végig az egész területen és Peternek sikerül egy kis ingással megtalálnia az egyensúlyát, de Elijah az akrobataságának ellenére is nagyon pórul jár, ugyanis az egyik óriáskerékre szerelt labdaméretű fém pirotechnikai eszköz meglazult és lezuhant, éppen a hátának csapódva. A földrengés nem fogott volna ki rajta, de hátul nincsen szeme, így egy nyögéssel hanyatlik előre, borzalmas fájdalmakkal.
Híd->Katonai sátor: Cody&Gia&Graves Cody egész odaúton reszket a hidegtől és közben az idegeit nyúzza, de már tényleg csak annyi jut eszébe, hogy körülbelül 10 ember állt fel egyöntetűen és indult el, mikor eljött ő is. Mikor beérnek a sátorba láthatják, hogy nem csak a felettes van itt, hanem még két katona, akiknek a tekintete fejenként vagy tíz monitoron cikázik, valószínűleg az összes CCTV kamerára rákapcsolódtak és mindent próbálnak élőben a felügyeletük alatt tartani, bár ez kicsit nagy feladat 2-2 szempárnak. Graves megejti a jelentést, és már a nevétől kezdve a szigorú katonás tekintet gyanakvóan méri végig a két fiatalt, és a férfit is. Olyan embernek tűnik, aki kimondottan utálja a meglepetéseket, és nem kevésbé a részeg fiatalokat. Gia-nak nem nagyon kell játszania a szerepét, még tökéletesen ráérez a becsépett csajszi imbolygására, de Cody-nak csak az segít, hogy senki nem lehet egy részeg fiatalon kívül olyan kretén, hogy így jöjjön el az újévi tüzijátékra bulizni. - Értem, főtörzs. Igazoltassa őket, vegye fel az összes adatukat és utána lelé... Mielőtt továbbmondhatná a mondatot egy hatalmas földrengés söpör végig az egész területen és az egész sátor és benne minden berendezés vad táncba kezd. A két katona próbálja menteni a menthetőt és az elektromos kütyüket megtartani, az őrnagy megkapaszkodik az odaállított asztalának a lapjában, ami nem túl szerencsés, mivel nincsen rögzítve, így elzuhan és a feje koppan is egy berendezésen, Giát pedig akármilyen kótyagos, Dionúszösz minden áldásával kerüli el a pofára esés és a repkedő tárgyak. Viszont Cody a hátrafogott kezével olyat esik, hogy az amúgy is lazulni látszó sátor súlyos vázán koppan a válla és azzal a lendülettel, ahogy nekiesik a sátor elkezd összedőlni, és az első dolog, ami lezuhan, az a felfüggesztett, fémrácsos reflektorszerű fényforrás, egyenesen Graves karjára, amikor megpróbál ellene védekezni. A rács pedig piszok forró és piszkosul átégeti a ruháját és megégeti a kezét. Gia van a legjobb állapotban ahhoz, hogy míg a két monitoros próbálja a gépeket rendben tartani, láthatja, hogy a kamerák negyede kiég, mindegyik olyan, ami a túlsó partra néz. Viszont a sátor fémszerkezete nem áll meg az összezuhanásban, ha maradnak az egész a nyakukba zuhan, és nem egy kis kemping sátorról beszélünk.
Mindenki Az Óriáskeréktől a Big Benig mindenhol a tömegben ijedtség és sikolyok hallatszanak, a muglik elkezdtek bepánikolni és nagyon valószínű, hogy rengetegen megsérültek. A hídon két fiatal a korláton is átbukott a földrengéstől és az életükért kapaszkodnak, próbálnak visszamászni, de hatalmas a pánik, ilyen erősségű földrengéseket itt nem szoktak tapasztalni és attól félnek akik a vízen vannak, hogy a híd feladja a szolgálatot, tehát rengetegen menekülnek le róla, másokat letaposva, tülekedve. A rázkódás körülbelül egy percig tart.
// Következő mesélői hozzászólás: január 19., tehát határidő január 18., éjfél. Innentől valószínűleg minden héten pénteken este lesz a határidő és szombaton reggel fogok írni nektek! //
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-12, 11:51
Vadul zakatolnak a kerekeim. Összesítem, hogy mostanában ritkán volt jellemző rám, hogy ennyire hirtelen bele vessem magamat bármibe. Legalább negyed órát hagytam ülepedni, ha mást nem. Most meg... Voltaképp kalap-kabát nélkül, minden cuccomat az öltözőben hagyva, bele értve a táskámat, amiben azért akadhatnának hasznos dolgok... mindent ott hagytam. Jó hogy a fejemet nem hagytam el hoppanálás közben! Kényelmetlen az érzés amit a társaság hagyott maga után, sőt nyomasztó és ahogy vissza gondolok ki is ráz a hideg. Úgy húztam el a csíkot, mint a vadász lövésétől elrebbent varjak. Mintha csak elriasztottak volna. Igyekszem vissza idézni, megállapítani valami biztosat velük kapcsolatban. Kik lehettek, kihez tatozhattak, volt-e valami jellegzetesen közös bennük, a kisugárzásukat leszámítva, láttam-e már őket ezelőtt, pontosan hányan is voltak??? Kiráz a hideg, ez többek között amiatt is lehetséges, mert egy szál ingben vagyok, és most már elkezdtem áthűlni. Sebaj. Halálra még nem fagyok egy kis hidegtől. Graves első mondata, az után, hogy ő kérdezett rá mi a szart zavargunk, kissé megakaszt. Költői kérdés lett volna? Tőle...? Giára sandítok, amolyan "most akkor whut?" fejjel, de aztán helyre kerül, hogy minden bizonnyal, nem ez a pillanat amikor beszélnünk kellene és ráömleszteni mindent. Gia láthatja, hogy látványosan józan vagyok. Legalábbis alkoholtól semmi bajom. Az utasítást miszerint akkor beszéljünk ha kérdez már egyértelmű, hogy annak szól, a sátorban csak akkor mondjunk bármit, ha nekünk címezve tesznek fel kérdést. Gia mellett vagyok, mondhatni közvetlenül, így szolgálhatok neki támaszként, noha elkapni nem tudom, lévén a kezeim hátra vannak bilincselve, amit egyébként nem is értek, hogy minek? Ennyire nem vagyok ijesztő.. na mindegy, ennek fényében, csak fordulok annyit felé amennyit épp a pillanat engedett, hogy ne telibe a csonti vállamnak essen neki, ha kicsit jobban elvesztené az egyensúlyát, de szerencsére annyira nincs nagy baj. Őszintén szólva az hogy részegnek tettessem magamat jelenleg igényel egy bő másodpercet, túl éber vagyok és túl zaklatott, de voltaképp Graves adott egy menekülőutat, így igyekszem leszedálni magamat, az egyensúlyomon lazítani. Az arckifejezést hozni, annyira nem nehéz, kellően zsong hozzá a fejem. Biggyesztek egy kajla mosolyt is a képemre és úgy teszek, mint akit "júj de nagyon rajta kaptak valami hülyeségen és ez még szórakoztatja is". Bár csöndben maradok. A papírmunka említése mondjuk engem is pillanat alatt kétségek közé taszít.. Nekem nem tűnik fel a névvel kapcsolatos lehetőségek tárháza, ennyire nem ismerem Gravest.
-Szaván fogom Crowfield!- közli még a fiúval, ebben már nincs igazán semmi, de szó nélkül nem hagyhatta. Ezt követően tovább áll Sophia irányába. Mikor a lány kijön a bódéból és elő rukkol a mentő szövegével csak megemeli az egyik szemöldökét. Süt róla, hogy mennyire elhiszi. - Ennyit vesződni egy mosdóét? Remélhetőleg a helyiség összes zugát átkutatta, nem-e rejtettek valahová mégis egyet, azok a fránya muglik! - Aztán a következő kérdésre mintha pillanatra még meg is zuhannának a vállai. - Kétség kívül... Tudja Osborne, gondoltam bemutatom önnek! - szemet forgat, halványan megcsóválja a fejét. - Mondja, maga ivott?! - kérdi hirtelen, ketté vágva a "bájcsevejt" és még megtoldja egy nem túl bizalomgerjesztő kifejezéssel a fején. Sóhajt egyet. - Megtenné, hogy a kordonnak, azon a felén marad, ahol legalább részben szem előtt van? - nem ez nem kérés volt, de voltaképp van valami a hangjában, valami ami miatt az ember úgy érezheti, annyira tényleg nem jó ötlet magára maradnia ebben a bizonytalan órában. - Mást esetleg várnak még? - teszi fel a kérdést, és bár ő Elijah-ra gondolt a többesszámmal, Sophia gondolhatja, hogy a vén méregköpő elkapta Petert is. Bár hogy ezt mikor tette volna az rejtély. Elindulhatnak visszafelé, igyekszik lenyugtatni idegességét, ami most csak részben szól a lánynak, majd nemes egyszerűséggel és talán Sophia számára meglepően kibukik belőle egy kérdés. - És.. mondja csak, sikerült találnia valamit, az elő nem került mosdón kívül? - igen, Pitonnak egyértelmű, hogy a lány szaglászni tette meg a kitérő köröket, de mintha most nem számon kérés és nem is kifejezetten lecseszésnek szánta volna. Elvégre egy oldalon állnak. Vagy mi....
// dobás: 3 //
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-09, 21:46
A Milleniumi Káosz
*Kicsit összezavarodok, hát nem az előbb kérdezett tőlünk Graves? Most meg azt mondja, hogy senki se kérdezett minket. Nehezen szedem össze a lehetőségeket… az egyik, hogy az előbb csak költőien kérdezett, a másik, hogy ezzel akarja tudomásunkra hozni, hogy a sátornál nagyon maximum akkor szólaljunk meg, ha direkt kérdést tesznek fel nekünk. Sikerül harmadik opciót is találni, de még negyediket is. Hajjaj, van itt dögivel lehetőség. Vagy kérdezett, aztán csak kedve szottyant lecseszni minket, mert most kísérgethet minket vagy csak hallucináltunk az előbb és tényleg nem kérdezett semmit. Velem talán még ez utóbbit is el lehetne hitetni, de vajon Codyval is? Rásandítok, hogy lássam ő is kissé buborékosan látja-e a világot, mint én. Habár ha már ennél a hasonlatnál tartok… szóval kezd kimenni a bubi belőlem. Legalábbis vannak pillanatok, amikor így érzem, aztán a következő lépés nem sikerül olyan egyenesre mégse… úgyhogy vagy innom kéne még pár pohár pezsgőt, hogy egyértelműen elbillentsük a mérleg nyelvét. Vagy sétálni egy nagyot az enyhén tél illatú, hideg szélben és inni jó sok vizet és aludni menni, hogy a másik irányba billentsük. Mivel megérkezünk a sátorhoz, egyik lehetőség sem adott, maradok ebben a se ilyen-se olyan állapotban. Mivel ugye nem szólhatunk – mondjuk annyira nem is bánom, sose voltam túl jó a beszédben, hát még a szorult helyzetből való kidumálásban! – csendesen körbenézek, ugyan néha nehezen fókuszálok, hátha van valami érdekes ebben a sátorban. Érdekes alatt TV-t vagy bármilyen kiveítőt, kijelzőt értek. Ha már itt akarnak tartani minket, akkor jó lenne, ha legalább lenne valami kivetítő, hogy lássuk a tűzijátékot. Ehh, ennyi erővel mondjuk akkor otthon is maradhattunk volna. Némi fáziskéséssel kapom vissza a fejemet Graves szavaira, a hirtelenségtől megingok, kicsit belekapaszkodok Codyba, már ha kézközelben van, ha nincs akkor kilengésemet kisebb terpeszbe való átállással állítom meg. Most már érdekel, mit beszél Graves, milyen papírmunkát emleget. Továbbra sincs ingerem igazolni magam. De ez csak az egyik, ami megütötte a fülemet… kissé nehezen rakom össze, mi hangzott olyan furcsán. Hát Graves jelentése. Szerintem a mugli katonaságban se keresztnevek alatt működnek a kedves katonák. Vajon ez így valami fedőnév lenne? Hát akkor erősen javítani kéne Graves kreativitásán, ha engem kérdeznek. De mivel még mindig nem kérdez tőlem senki semmit, ismét csak elkalandozik tekintetem és most a katonák egyenruháin olvasható névtáblákat kezdem bogarászni, köztük is vannak muris nevek általában, így szórakoztatom magam.*
Fogalmam sincs, miért aggaszt annak a rendőrnek a hiánya, akivel nemrég sikerült pár szót váltanom, hiszen amikor idefelé tartottunk Dane-el, elhatároztam magamban, hogy nem fogok a kelleténél mélyebben belefolyni ebbe az egészbe. Nem érdekelnek az aurorok ügyei, hiszen kitoltak a családommal, kitoltak velem, szóval nem érdemlik meg, hogy bármennyire is megkönnyítsem a dolgukat. Az emléktörlés hiánya azonban kifejezetten aggaszt, talán mégis utána kellene járnom ennek az egésznek, hiszen ez a bizonyos Michael egy két lábon járó, időzített bomba a mágusok számára. Ha pedig az aurorok megneszelik a sztoriját és még az is kiderül, hogy velem is beszélt, szépen meg leszek hurcolva, annyi szent. Elvégre, a beképzelt fakabátosok nem szeretik, ha valaki kontár módon beleavatkozik az ügyeikbe, pedig ők aztán tényleg nem csinálnak semmit sem. Mégis én leszek meghurcolva, ha valami kisebb-nagyobb baj üt ki, nem igaz? Nekem pedig nem sok kedvem van kihallgatásokon üldögélni, idegesíteni magam egy egyszavas varázslat hiánya miatt. Inkább most járjak a végére a dolognak. - Na, várjunk csak... Ezt jól értettem? - vonom össze a szemöldököm, miközben olyan pillantást vetek a rend büszke őreire, mintha minimum diliházban lenne a helyük. - Pár perce beszéltem vele, maguk pedig azt állítják, hogy ma nem jelent meg a szolgálaton? Sőt, már hetek óta nem látták? Ugye csak szórakoznak velem? Igen, ez csakis egy hülye vicc lehet, semmi más. Tisztán emlékszem, hogy beszéltem vele, ráadásul semmiféle tudatmódosítót nem szívtam évek óta, szóval még erre se foghatom a dolgot. Igaz, hogy mielőtt idejöttem volna, ittam egy kis whiskey-t, de semmi mást... Az ütött volna be ennyire? Vagy Dane volt fenemód vicces kedvében? De mégis, mi értelme lenne ilyesmivel szórakoznia, amikor nincs jelen a végkifejletnél? Nem, ebben biztos nem Dane keze van. Valami más állhat a háttérben, valami sokkal komolyabb, valami baljóslatú. Jobb kezemmel a farmerzsebembe nyúlok hát, majd előhúzok belőle egy megbűvölt lapot, amely leginkább egy igazolványra hasonlít, azzal az apró különbséggel, hogy ezen alaphelyzetben semmi sem áll. Egy üres valami csupán, semmi több, a muglik azonban azt látnak rajta, amit én szeretnék. Sokszor alkalmaztam már, amikor hivatalos személynek adtam ki magam, vagy még nem töltöttem be a 18-at, de a haverokkal inni akartunk és bementem a boltba. Eddig mindig bejött, a varázslókon azonban nem fog a bűvölet, ezért se tudtam volna Dane segítsége nélkül bejutni a kordon mögé. - Amerikai Rendfenntartó Egyesület – mutatom fel a lapot, mialatt ledarálom az általam elképzelt hatóság hivatalos nevét, miközben reményeim szerint a velem szemben álló alakok egy ezt alátámasztó, fényképes igazolványt fognak látni a kezemben. - Michael teljes nevére és címére lenne szükségem. Most. Szét kell néznem a lakásán, hiszen valaminek a részese, elvégre nem lehet véletlen az, ami ma történt. Ráadásul, már hetek óta nem jelentkezett szolgálatra, szóval valaminek történnie kellett vele vagy tudhat valamit. Mindenesetre, nem hagyhatok kérdőjeleket a fejemben, most kell utánajárnom a dolgoknak. Tekintetem eközben végigsiklik a kordon mögött álldogáló embereken, hátha felfedezek egy oda nem illő arcot. Valami komoly dolog állhat a háttérben, melynek talán máris van egy áldozata Michael személyében. Vagy esetleg ő is a szálakat mozgatja? - Ő itt a társam – biccentek Elijah felé, mindezt pedig anélkül teszem, hogy bármit is válaszolnék a suttogására. Még a végén rossz ember hallja meg a szavainkat... Mindenesetre, a metamorfmágus érdekes feltételezés, nekem még az alakváltó is eszembe ötlött, de az a faj aligha avatkozna bele ebbe az egészbe. Szóba jöhet még a Százfűlé-főzet is, de bárki is tette a dolgot, a nyomozást elsőként ennek a Michael-nek a lakásán kell kezdenünk. - Tudják, beépített ember. Civilruhás nyomozó... Szóval, mi a cím? Csak reménykedek abban, hogy nem kötnek bele Elijah-ba vagy nem jut eszükbe tőle is igazolványt kérni, simán csak beérik az enyémmel. Ha már kijutottunk innen, ráérünk pár szót váltani, addig azonban játszanom kell a szerepem. Meglepett a felbukkanása, nem hittem, hogy hozzám csapódik, de inkább ő, mint Dane.
(Dobás értéke: 4)
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
A hozzászólást Peter Greenwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-01-10, 17:47-kor.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-07, 20:35
Kezdi magát egy kissé kényelmetlenül érezni, amikor a professzor beszól a bulizási szokásaira, de nem az a fajta ember, aki felveszi a kesztyűt másik ház vezetőjével. A sajátjával se szívesen tenné. De Perselus Piton kifejezetten az az ember, akivel nem szívesen húz ujjat, és azon is csodálkozik, hogy eddig ilyen kedves volt vele. Bár az ironikus bók azért odaüt. - Tudja professzor úr, egyszer élünk. És.. ha ezt túléljük, még azt is bevállalom, hogy levon pár pontot. - ad választ ezzel az egyszerű mondattal a szidásra és a kérdésre is, mindezt persze úgy, mintha meg se hallotta volna ezt a bizonyos élt a professzor hangjában. Vet egy pimasz mosolyt hozzá, majd amikor Piton úgy dönt, hogy elmegy, de azért még beszól neki, akkor felemeli a kezeit maga elé, védekezően, mintha ő lenne itt a legártatlanabb. Ahogy eltűnik a fekete alak, felsóhajt, hangosan kifújja a levegőt, leengedi a karjait, és tekintetét az ég felé fordítja, kissé megforgatva a szemeit. Csak egy laza estét akart, erre itt a balhé, majd egy megmentő, fekete lovag, aztán ez az egész mágiás ügy. És ekkor hallja meg Peter hangját, meg a rendőrét, aki igencsak csóválja a fejét, meg egy másikét, aki meg egészen kétségbeesettnek tűnik. Lehunyt szemeit kinyitja, és pár könnyed lépéssel Peter mellett terem, meg a rendőrök mellett. És egész lelkesen súgja Peter fülébe. - Na, megkeressük a metamorfmágust? Jó, lehet, hogy valami más.. - vonja meg a vállát, és mivel mégiscsak háztársak, együtt voltak a bálon is, meg elég rég óta pontosan tudják, ki a másik, mert nincs köztük sok, vet egy ártatlan pislogást is a történtek mellé, mintha mindig is itt lett volna.
Peter nem jön utánam, aminek határozottan örülök, ahogyan Dane sem lohol a nyomomban, tehát nyugodtan átnézhetem a bódét, hiszen okkal lett bezárva ide, valaminek kell lennie itt. Végül meglelem a képeslapot, amit majdnem el is dobok ijedtemben, amikor meghallom a kopogtatást. Sejtelmem sincs róla, hogy mégis ki a feje lehet az, aki megtalált, mert hogy tudja, hogy itt vagyok, ha egyszer kopogtat. Nincs mit tenni, a képeslapot gyorsan a táskámba csúsztatom, még az előtt, hogy kimennék, hiszen ez Piton hangja, száz közül is fel lehet ismerni és tuti, hogy ha nem megyek ki azonnal, akkor ő jön be, abból pedig semmi jó nem sülhet ki. - Oh szóval nem ide rejtették a mosdót. Tudja... a mugliknál soha sem lehet tudni. - bájosan mosolyogva lépek ki a házvezetőm elé. Talán annyi szerencsém lesz, hogy miután a házvezetőmről van szó, nem veszi olyan szigorúan a dolgokat, meg hát újságírói pályára készülök, a véremben van a szaglászás és egyértelmű, hogy itt valami készül, de persze én úgy adom elő, mintha csak a tűzijátékot akartam volna megnézni és a mosdót kerestem volna. - Csak nem ön is az szilveszter miatt van itt? Netán elhozott valakit megnézni a tűzijátékot? - huncut mosolyra váltok, mintha csak rajta kaptam volna a tanár urat valami kis rosszaságon, történetesen, hogy biztosan randira érkezett. - De tudja nem illik ám sokáig magára hagyni a hölgyet. - teszem még hozzá, bár csak akkor, ha nem kifejezetten vált már a tekintete olyan jellemzően Pitonosan villódzóvá, amikor tudni lehet, hogy itt aztán mindjárt kitör a vihar. Viszont azt azért lássuk be, hogy most nem az iskolában vagyunk és bár Piton a házvezetőm és bár tanár, de egyetemista vagyok, plusz nem hiszem, hogy tiltott lenne részt vennem egy mugli rendezvényen, miután a szüleim egyébként is mondjuk úgy 80 %-ban a muglik vonalát erősítik.
A férfi tekintete automatikusan téved le Sophia hátsójára, mikor a lány már sarkonfordulva elsiet. Aztán emeli vissza pillantását Peterre, hogy elmerengjen a kérdésen, anélkül, hogy zavartatná magát a közjátéktól. Egykori barátja bizony nem kérdez bele ebbe az évődésbe, amit műveltek a lánnyal, noha Sophia most rém hivatalos volt, amit Dane ezúttal támogat is, nincs most idő édelegni. Peter különben sem emelhet szót, lezártnak tekinthető a barátsága Sophiával, kicsit talán fordult a kocka, ezúttal Dane az, aki esetleg aggódhat a lányért, noha csak akkor tekintheti egyenrangú partnernek, ha valóban bízik abban, hogy a kis barna képes vigyázni magára. – Erősen kétlem. Kész csoda, hogy eddig megmaradt a titok. Egyszerűbb kiírtani őket, semmint feledésre bírni. – Ránt egyet a vállán, s ő is magára hagyja a vadászt, hogy a magaslatokat célozza meg. Amennyire csak tud, igyekszik, nehogy pont a mászóka közepette tévessze szem elől a kettőst. A többiek jelenleg nem érdeklik, noha észrevesz a tömegben egy-egy ismerős arcot. Rápillant az órájára, jól jár, össze van hangolva a hivatalos idővel. Valóban nem érti, hogy miért van itt ilyen sok hivatalos szerv, ráadásul szétszórva. Felgyorsítja a lélegzetét, együtt dobban a szíve a tömeg hömpölygésével, s ide-oda cikázik a tekintete. Sehol nem látja Digbyt, így a kezében lévő pálcával keresővarázst indít, csak szépen halkan csendben, hogy betájolja a nő hollétét. Ha meglenne, akkor lefelé indul, remélve, hogy Peter és Sophia kettőse nem csinál hülyeséget. Ha nem találja a nőt, akkor még marad a helyén, hogy megfelelő fedezékben legyen, ha bármi történne. – Anglia.. – Csóválja a fejét halkan mormolva, mintha valami káromlat lenne. Na igen, teljesen mások az itteniek, mint amit ő szokott meg Amerikában még Peter oldalán. A szórakozás mint olyan.. furcsább, sótlanabb. Miközben lefelé indul, vagy fenn nézelődik, igyekszik átlátni, hogy a különböző kötelékek mennyire függnek össze egymással, milyen lehet a kommunikáció, hiszen ebben a hangzavarban nehéz egymást túlkiabálni, telefonálni meg főleg.
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
A milleniumi káosz
Lassabban csörtetünk át a tömegen - vagy az a tetves sátor van messzebb - mint gondoltam, de azért nagy nehezen odaérünk. Odakint még azért odaszúrok a két fiatalnak, remélhetőleg érezni fogják a hangomból hogy nem vagyok rózsás kedvemben, és az sem érdekel különösebben ha a mugli kolléga meghallja. - Senki sem kérdezett tőletek semmit, úgyhogy kuss legyen. Csak akkor szóljatok, ha kérdeznek. Ahogy odaérünk a sátorhoz betessékelem a két kölyköt, aztán belépek én is és tisztelgek - elvégre most a mugli világban vagyunk. - Hadnagy, Graves főtörzs. Két idiótát fogtak a srácok a kordonokon belül. Fiatalok, láthatóan részegek is... Nézek hátra NAGYON szúrósan Codyra és Giára aztán visszafordulok. - ... a helyszínen némi szóváltás alakult ki, a központ parancsára behoztam őket hogy ne zavarjuk az ünneplő tömeget. Nincs már túl sok idő hátra a tűzijátékig, gondolom jobbnak látták a kíváncsi szemektől távol intézni a papírmunkát... Nyugodt hangon jelentek, ügyelve arra hogy a lehető leginkább bagatellizáljam az ügyet, pedig szívem szerint leüvölteném a két idiótának a haját. De hát az élet nem kívánságműsor, így egyszerűen csak csinálom ami a dolgom. A két renitensen ránézésre nincs semmi különös, remélhetőleg lesz annyi eszük is hogy részegnek tettessék magukat. Így kis szerencsével olcsón megússzák, kapnak egy kis fejmosást aztán mindannyian mehetünk a dolgunkra. Elvégre két részegen rossz helyre tévedő kölyök miatt még nem kell megnyomni a vészcsengőt...
Dane felmászik a nagy épületre, ami mellett az óriáskerék forog, és megtalálja azt a pontot, ahonnan rálát a területre úgy, hogy nem kell csatlakoznia a helyi szervekhez, hanem magányos farkasként körbenézhet. Lát mindenkit, aki nyílt terepen van (tehát mindenkit Sophián és Pitonon kívül), rajtuk kívül pedig néhány rendőrt, néhány aurort, és nagyon nagy tömeget a hídon, a szembe lévő parton, a Big Ben környékén, ahol éppen most harangoznak, fél tizenkettő van. Ha minden igaz akkor fél óra van a nagy balhéig. Az egyetlen gyanús dolog, amit észrevesz az éles szemével, az az, hogy a katonaság, a rendőrség, és az aurorok is vegyesen képviseltetik magukat még a másik parton is, pedig elméletben itt lesz a baj gócpontja. Lehet ideje lenne megkérdezni az Auror parancsnokot, hogy mit hallgat el? Dane tudja, hogy itt van valahol, de nekik nincsen sátruk és jelenleg nem látja.
Óriáskerék, pavilonban: Sophia&Piton
Sophia a képeslapot tanulmányozza, amikor Piton ráront, de még előtte sikerül elolvasnia a hátulján lévő sorokat. "A hátunk mögött egy egész világot rejtegettek és a képünkbe hazudtok... Mi is tudunk a hátatok mögött játszani." Nagyon úgy fest, hogy ezt szándékosan hagyták itt nekik, vagy éppen az Auroroknak, akik rendet tettek a "lövöldözés" után. Nem valami megnyugtató, hát még az, ahogy Piton odaér a pavilonhoz és ráhozza a frászt a kopogtatásával.
Óriáskerék: Elijah&Peter
Elijah sok mindent lát, de Sophiat csak eltűnni látja a pavilonban, a képeslapról mit sem tud, hacsak nem követi Pitont és nem csatlakozik hozzájuk. Ettől függetlenül is jól látja, nem csak a Roxfort képviselteti magát kotnyeles kölykökből, hanem az Aurorok is jó páran itt vannak, csak az Óriáskerék környékén vagy tizen. Peter viszont a közvetlen közelében - lényegében pár lépéssel odébb - megy oda a rend büszke őreihez érdeklődni az ember iránt, akivel korábban beszélt. Akiknek az arcán nem tükröződik most túl sok magabiztosság, mindannyian értetlenül ráncolják össze a szemöldöküket. - Nincsen Micheal nevű rendőrtársunk, aki szolgálatban lenne ma. Már hetek óta nem jelentkezett szolgálatra, szabadságot vett ki. De a személyleírás stimmel.
Híd->Katonai sátor: Cody&Gia&Graves
Graves nagyon udvariasan... szóval olyan bunkón ahogy csak tudta elzavarta az Aurorokat, akik eléggé gyűlölködő és hitetlenkedő fejet vágtak rá, de az egyik, amelyik elvette Cody pálcáját szájhúzva közelebb lépett és úgy, hogy senki ne lássa, átadta a fiú pálcáját, ha viszi a srácot vigye a pálcát is. A katona, aki eddig kisérte őket viszont megy velük tovább. A férfi annyit tud arról, akihez viszi a kölyköket, hogy a férfi mugli, nem avatták be a varázsvilágba és meglehetősen szigorúan kezeli a szabálysértéseket, még akkor is, ha kölykökről van szó. Cody próbálja összeszedni magát és elmondani, hogy mit is látott, és ahogy töri a fejét, hogy rájöjjön mi is rémisztette meg ennyire, rá is jön: azok, akik minden társaságnál hallgattak, vagy nem támogatták a minisztériumot, azoknak volt egyféle kisugárzása… nem csak együtt mozdultak, de látszott, hogy egy gyülekezet, hogy összetartoznak. Mintha valami szekta tagjai lettek volna, ugyanazzal az ábrázattal, akármennyire vegyesek voltak nemben, színben, korban. Gia nincsen olyan helyzetben, hogy azt mondja, hogy bocsi leléptem, mert Graves felettese igen is várja őket a sátorban. Az egyetlen jó hír - vagy hát nézőpont kérdése -, hogy legalább az elméje kezd tisztulni, hogy majd összeszedje magát a találkozásra. Kivéve, ha gyorsan ki nem kap egy kis piát valami random kezéből megakadályozni a józanodást. Ha a tömeg szélén haladnak a kordonoknál, akkor nem sokkal több, mint öt perc alatt el is érnek a felállított sátorhoz, ahol Graves-nek jelentenie kell mi a fennforgás és a kölyköknek meg elmondani, hogy miért is keveredtek a rossz oldalra. A tömeg nem nagyon kezd el pánikolni, már csak fél óra, egyre izgatottabbak, nekik nem mondta senki, hogy félni kéne.
// Mindenkitől szeretnék kérni egy kockadobást Hatoldalú kockával ide, mindegy hogy írásotok előtt, vagy után, a következő hozzászólásomban fogom felhasználni: [You must be registered and logged in to see this link.] Következő mesélői hozzászólás: január 13., tehát határidő január 12., éjfél. //
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-05, 21:07
A Milleniumi Káosz
*Jól sejtettem, összekevert minket a srác, kár hogy a szavaim túl gyorsan csúsztak ki… vagy hogy a gondolataim túl lassan oldották meg szavainak rejtélyét. Mindegy. Válaszul csak megforgatom a szemeimet, szóra se érdemes a dolog. Hát persze hogy mindenki Jessiet jegyzi meg, ha nem így lenne, nagy gond lenne a világgal.* - Hát persze, hogy tudom. * Kevés hiányzik, hogy ne vágjam csípőre a kezem. Nagykabátban inkább csak röhejesnek tűnnék, túlságosan messzire lennék a kívánt hatástól. * - Ugyanakkor az csak egy korlát volt, nem fal, és nem volt kint semmilyen tiltótábla, ami a lejövetelt tiltotta volna. Nézzék, én csak némi időt akartam spórolni, míg átjutok a híd túloldalára, oda, látják? Hirtelen túl nagy lett a tömeg és megijedtem, ott kicsit nyugodtabbnak tűnik a buli. *Mutatom is, hogy merre akartam eljutni. Még a végén félreértenék és azt hinnék, hogy a folyón is át akartam menni, mert ahhoz tényleg nem jó helyen vagyok itt lent a folyóparton. Még nem veszem elő az irataimat, azért nem szívesen kerülnék bele semmilyen hivatalos jelentésbe, akkor se, ha időm javarészét már nem is Angliában töltöm, hanem a kontinensen. Graves hivatalos megjelenésének most tulajdonképpen örülök, pláne, hogy elküldi az aurorokat, így nem kell elővennem az igazolványaimat. Azzal persze nem értek egyet, hogy engem is vigyenek a valamilyen sátorhoz, de most nem tartom bölcs húzásnak, hogy lelépjek Graves mellől, pontosabban hogy felvessem ennek a lehetőségét.* - Én csak szilveszterezni akartam, mint itt kábé mindenki. Elvégre nem minden évben ezredfoduló! *Kotyogom közbe. Fogalmam sincs, hogy Cody – yep, alig 5 perc alatt eszembe jutott a srác neve – miről hadovál. Az az egy viszont egyértelmű, hogy szerinte készül valami. És ha hozzávesszük, hogy mit láttam én is, hát a franc se tudja, mi lesz, de jó lenne nem itt lenni, pláne nem ilyen állapotban. Mindenesetre megosztom velük, hogy én mit láttam.* - Én jópár roxfortost láttam, arra az óriáskeréknél, a kordonokon belül. Piton professzort is. De én nem akarok problémát okozni senkinek se, elfelejtem azt is, hogy őket láttam, ha az kell és lelépek szívesen. *Gyanítom, hogy a katonának előttünk nem tetszene, ha eltűnne az egyik általa kísért személy, ráadásul gondolom most már abban a bizonyos sátorban is várnak minket. A francba! Codynak csak hümmögök válasz gyanánt, nincs az a pénz, hogy elmondjam, hogy elvileg Jessie is itt van valahol Freddel. Még a végén mennének és „levadásznák” őket. Remélem, hogy időközben mégis hazamentek. Igyekszek a katona nyomában maradni, hogy a tömegben való haladás ne legyen gond.*
A fickó nem sokkal lehetett fiatalabb Pitontól, de lehet csak külsőre igaz ez is. Valószínűleg ismeri Perselus múltjának egy nem túl tündöklő szeletét. Talán még fogadott is nem egyszer Piton kárára. Ebből fakadóan, lehetett egy szemernyi személyes indíttatása Piton kirohanásának Mr. Winmer felé. De nem áll meg mélyebben bele lovallni magát kicsinyes bosszú hadjáratába. Épp van más dolga. Elijah észrevételére ingerülten húzza el a száját és vág olyan fejet, mint akinek egy adag rohadt halat toltak az orra alá - Legalább a szemét tudja használni! - ez már már egy "egyetértésnek" is tekinthető azt illetően, hogy ki hogy végzi a munkáját, természetesen önmagát nem veszi egy kalap alá ezekkel az alakokkal. A mondat végére savanyúan préseli össze a száját, lassan kezd hasonlítani az Angmari boszorkányúr összehorpadt sisakjához az ábrázata. És így sziszegi ki magából a véleményét. - Ezt megtehették volna, az egyiküknél is odahaza, a.... haverjaival! Tudtommal a varázstalanoknál szokás az ilyesmi. - igen gyakorlatilag most arra gondolt, hogy igazán otthon maradhattak volna és szétcsaphatták volna magukat egy házibuli keretein belül is. - És mondjuk akkor nem szegett volna meg egyetlen tiltást sem! - az ábrázata apránként "kisimul" és csak egy adag mogorva fáradtság marad a fején. Az utolsó mondatára Elijahnak, ismét lassan magasra húzódik a szemöldöke és a fiú magán érezheti a tanár figyelmét, tekintetét. Nagyjából olyan érzés lehet, mintha megkéselnék. Sokszorosan. Hangja metsző és viszonylag halk. - Mégis mit gondol Crowfield? Kötelezően lennie kellene itt valakinek, aki a rövidebbet húzza? - tulajdonképpen valóban kíváncsi a véleményére a fiúnak. A válasz után/közben azonban a griffendéles feje felett feltűnik neki valami. Mégpedig az ahogy Sophia eltűnik egy pavilon mögött. Meg lehetne esküdni, hogy a professzor szeme sarka pillanatra megrándul. - Lehetőleg NE... császkáljon el!- közli a fiúval, majd kikerülve őt, a lány után megy, hogy össze szedje. Ő egy másik úton lép a pavilon mögé, és a bódéban felfedezve a lányt, csak bekopogtat hozzá. Remélhetőleg még ez előtt sikerül találnia valamit szegény Sophinak. - Kissé elkésett, az Újévi üdvözlő kártyával, nem gondolja Osborne?! - az nem kifejezés, hogy zabosan néz rá és látszik rajta, ha Sophia nem jön elő, ő szedi ki onnan, de az nem lesz túl hálás művelet. Közben nagyon reméli hogy a Crowfield kölyök, valóban nem mászkált el különösebben. Peter becserkészése még várat magára, de lassan az ő jelenléte is szemet szúr Pitonnak. Rossz előérzete van, ahogy a Roxforti diákok elkezdtek fel-fel bukkani, elő szivárogni. Rajtuk kívül a franc se tudja hány varázshasználó jött még el, a tiltás ellenére. Maga is egyre frusztráltabban érzi magát. Igen sok minden miatt, többek között, hogy kezdi elveszteni a komfortérzetét.... már ami volt neki valaha... Most hogy egyre nagyobb a, valóban csak a tűzi játék miatt össze gyűlt tömeg mugli fele.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-03, 18:10
Eddig felfelé néztem, azt a pontot ahová a szavaimat is intéztem. Gia mondatát hallva pillanatra kizökkenek és zavartan nézek rá, majd leesik - Öhm... Bocsi, össze kevertelek a tesóddal. - de sajnos többet nem mondok neki egyenlőre. Nos igen, az a béna szöveg, csupán az esetleges közönségnek szólt. Elvégre Titoktartás vagy mi a franc! Azt mégsem visíthatom át, hogy "Hé Graves! Képzeld, egy halom ember hoppanált az Aranyvarjúból, vélhetően némi balhé céljából! De nem alakultam át kutyává hogy utánuk menjek szaglászni!" Feltűnik, hogy Gia is kiszúrja az említett alakot, és vélhetően, mivel tudta, kit keressen, ismeri. Bár miért ne ismerné...? Graves moccan, én pedig örülök a fejemnek. Kivárom a soromat, ha már ilyen elbaszottul átgondolatlanul indítottam. Elküldi a francba az aurorokat, én meg szóra nyitnám a számat, hiszen a pálcámat elvették, de most... valahogy jobbnak látom, csöndben maradni. Biztos hogy nem a partvonalon sorakozó tömeg előtt fogom szóba hozni. Szóval... Volt pálca, nincs pálca. Király. Bár valamiért egyáltalán nem esem kétségbe. Nem érzem nélkülözhetetlennek az életemből, ami talán fura lehet, de, még furább lenne, ha totál elveszve érezném magamat nélküle. A bilincs jelenleg jobban frusztrál. Mikor elindulunk és Graves megszólal, érzékelem úgy, hogy most én is kinyithatom ismét a számat. - Amikor megérkeztem, a híd alatt volt még valaki, de csak egy pillanatra láttam. - megcsóválom a fejemet, sajna tényleg nem tudok erről a részről többet mondani. - Háromnegyed 11kor egyszerre egy nagyobb társaság távozott a Varjúból. - nyelek egyet - Balhés társaságnak tűnt és... És egy hangot nem hallottam tőlük, a Minisztériumi rendelet mellett. - magam is rájövök hogy ez így mennyire hülyén hangozhat. Sőt banálisan, hogy ilyen miatt fesztivált csinálok..... Megint van infó valamiről... De nem elég ahhoz hogy bármit lehessen rá építeni. Összeharapom az állkapcsomat és mintha most nehezebben menne levegőt vennem. Pusztán attól a gondolattól, hogy még mindig nem vagyok eléggé átgondolt és megcsap némi felelősségérzet és hasonló. Grimaszolok egyet és magamban megjegyzem, hogy jövőre szerzek egy telefont. Ezen kívül valami nagyon fura érzés kerít hatalmába, valami nagyon rossz, de nem tudom sem hová tenni, sem elég figyelmet szentelni neki. Ezt követően a lányhoz fordulok és marhára reménykedem, hogy ezúttal nem rontom el a nevét. - Bocsánat Georgiana, valamit mondanom, kellett.. Jess minden bizonnyal valahol ünnepli az ezredfordulót. - utalok itt még a hugát emlegetős, petárdás esetre.
- Vagy valami jobban sikerült, szexuális játék – vetem még fel, ezzel is belemenve Dane játékába, habár erre az idő és a hely sem túl alkalmas, de ő már csak ilyen, ehhez hasonló apróságokkal nem igazán szokott foglalkozni. - A gond itt csak az, hogy szerintem nem ő lesz ma az egyetlen, aki muglik szeme láttára fog hadonászni egy bottal. Szerinted a Minisztérium győzni fogja elrendezni az emberek emlékeit, ha már leült ez az egész hülyeség? Mert hát elég sok itt a nézelődő, konkrét számot nem tudok mondani, de London se egy kisváros, vagyis ha ott is lesznek a mostanihoz hasonló alakok, akkor elég szép bajban leszünk. Mondjuk, azt nem bánom, ha az auroroknak túlóráznia kell, nem az én dolgom, de a fejetlen muglik időközben meg is léphetnek. Habár, ha valóban az készülődik itt, amire tippelek, akkor talán már mindegy lesz a dolog, nem igaz? - Nem szándékoztam – vetem még vissza foghegyről Dane számára a válaszomat, majd követem a lányt, akit szinte azonnal szem elől is vesztek. Tudom, hogy tud vigyázni magára, nem arról van szó, de úgy gondoltam, ha végre kettesben leszünk, akkor képesek lehetünk néhány szót váltani egymással. Dane előtt nem akartam kiharcolni, hogy szóba álljon velem, mert igyekeztem azt a látszatot kelteni, hogy engem nem érdekel a lány, de nem ez az igazság. Szeretnék ismét jóban lenni vele, de nagyon úgy tűnik számomra, hogy Sophia már nem kíváncsi rám. Persze, ezt simán megérthetem a múltkori események után, a szóváltásunk óta nincs bennem kellemes szájíz, de ha ő ezt nem szeretné helyrehozni, akkor nem erőltetem a dolgot. A varázslatom sikeres, aminek kifejezetten örülök, mert így legalább nem érzem magam olyan feleslegesnek. Igazság szerint nem nyomozgatni jöttem ide, de ha már benne vagyok a sűrűjében, akkor legyek benne nyakig. Úgy tűnik, itt is voltak amolyan kisebb zavargások, melyeknek néhány mugli is a szemtanúja lehetett, hiszen az emléktörlés nyoma erre utal. Az altatásra utaló varázsnyom azonban kissé meglep, hiszen azt a Minisztérium nem igazán szokta bevetni ilyen esetben. Esetleg elkapták volna az elkövetőket? Ez már esélyesebb, úgyhogy nem is foglalkozom tovább vele, habár az az eshetőség már eszembe se jut, hogy akik durrogtattak, talán magukkal vittek egy-két muglit, hogy pánikot kelthessenek a későbbiek folyamán. Tekintetem eközben a kordon felé siklik, mintegy ellenőrizve, mennyien gyűltek még köré bámészkodni. A tömeg egyre nagyobb ugyan, de valaki, mintha hiányozna... Az a rendőr, akivel én beszéltem, nincs semerre sem, ami páni félelmet kelt bennem. Oké, zsaru, áthívhatták máshova, de a jelenlegi készültség miatt elég sok kollégája van jelen, szóval miért lenne szükség arra, hogy még egyet igénybe vegyenek, amikor itt is elég nagy szükség van rájuk? Arrafelé indulok hát, miközben azért alaposabban körülnézek, hátha kiszúrom mégis valamerre, de nem, nincs sehol. Amikor odaérek a kollégáihoz, megszólalok: - Elnézést, merre van a társuk? Nemrég beszéltem vele és szeretnék még néhány kérdést feltenni számára. Magas, tagbaszakadt alak, vörös haja és szakálla volt... Azt hiszem, Michael volt a neve. Nem látták valamerre? Remélem, tényleg csak áthívták valahova, habár nem értem, miért parázok ennyire egy ilyen apróság miatt. Azonban, ha ők se lesznek képesek érdemi választ adni a dologra, akkor nagy eséllyel több van a háttérben, mint én azt most hiszem. Baj lenne?
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
A milleniumi káosz
Akármennyire is erőlködöm, nem tudom nem észrevenni a tömegben a kisebb csoportosulást. Elhatározom, hogy csak azért sem mozdítom meg a seggemet és másra hagyom a munkát, de legnagyobb sajnálatomra parancsba kapom hogy rakjak rendet. Dühösen a földhöz vágom a cigimet - még eltaposni is elfelejtem -, aztán idegbeteg módjára elkezdek átcsörtetni az ünneplő embereken, egyetlen szót sem pazarolva bocsánatkérésekre vagy hasonlókra. Villantok egy igazolványt a biztonság kedvéért a többieknek hogy hivatalos legyen, de a hangom egyelőre még nyugodtnak tűnik és végigmérem a díszes társaságot. - Graves Matlock, főtörzs, fegyveres erők. Nem kéne nagyon feltűnést kelteni. Szépen kiemeljük a srácot és a csajt a tömegből, elkísérjük őket a sátorig és ott megbeszéljük a továbbiakat. Nézek a másik katonára, látványosan ignorálva Codyt és kicsit Giát is. Kezd a pöcsöm tele lenni azzal, hogy fiatalkorúakat húzok ki a szarból szerte az országban... Felsóhajtok, aztán az aurorokra nézek, a szememben pedig több tonnányi megvetés és lenézés tükröződik. A színvonal drámaian zuhan, mióta sok évvel ezelőtt ott hagytam őket, de ezen mondjuk annyira nem is csodálkozom. - Ti pedig elhúztok innen a vérbe, mert ez nem a ti dolgotok. Menjetek, kergessetek szellemeket, vagy mittudomén. Biztosan van jobb dolgotok is. Jól láthatóan kétségem sincs a hatáskörök felől, ez egy mugli rendezvény, és nekik semmi joguk nincs intézkedni... főleg nem így. Ha az aurorok nem kötekednek és tovább állnak, akkor kiadom a jelet az indulásra, elöl a katona, aztán a két fiatal, végül én. Fojtott hangon szólalok meg pár méter után, közepesen idegesen. - Mégis mi a fasznak kell itt parádéznotok?!
- Vagy épp én téged. - teszem hozzá gyorsan, hiszen tény mentett már meg, vagy kétszer, a biztos haláltól, de hát lássuk be egy ízzel már én is viszonoztam ezt számára és ki tudja, hogy mikor lesz olyan alkalom, hogy én ismétlek majd és én mentem meg őt újfent. Tudom én, hogy sokkal magabiztosabb nálam, de legalább nem lekezelő módon, ahogyan Peter, ez számomra a legfontosabb. És pont e miatt is van, hogy amikor Peter megérkezik, épp csak addig hallgatom, amíg muszáj, aztán az új információt hallva se perc alatt faképnél hagyom a két kant, hogy inkább maradjak a saját utam járásánál, na meg amúgy se nagyon szeretnék Peterrel közösködni. Nem vagyunk mi most olyan jóban, hogy szívesen tartsak vele, bár már abban se nagyon reménykedem, hogy ez a jövőben változni fog, hiszen ő nem az a típus, aki bármiért is bocsánatot kérne. Akkor hát... mire számíthatnék? Szerencséjükre azt már nem hallom, hogy Dane Petert kéri meg - vagy inkább utasítja? -, hogy vigyázzon rám, mert valószínűleg ezt se nagyon értékelném. Az önálló akcióm végén sikerül bejutni a pavilonba, hogy kicsit körülnézzek, bár sejtem, hogy az aurorok már mindent megtettek, amit lehetett és felmértek, de ez sosem jelenti azt, hogy nem volt valami apróság, ami elkerülte a figyelmüket. Szépen le is veszem a másképp álló képet a helyéről és megpróbálom forgatgatni, megnézni, a hátulját is természetesen, hátha van rajta valami érdekes a többihez képest. Végső soron megpróbálom letapogatni varázslattal, hogy alkalmaztak-e esetleg rajta valamit, befolyásolták-e, változtattak-e rajta valamivel. Valaminek kell még itt lennie, ha még mindig elzárva tartják a bódét.
Az ember életében gyakran elkövetkezik az a pillanat, amikor érzi, hogy bármit mond, és bárhogyan reagál egy adott helyzetre, abból csak rosszul tud kijönni. Ezek azok a felejthetetlen és megismételhetetlen pillanatok, amikor csak rossz válasz van, és amint kimondtál valamit, rögtön meg is bánod.. és Elijah életében ismét elkövetkezett egy ilyen pillanat, és ahogy Piton válaszát hallja, már süllyed is el, olyan mélyre, hogy Lucifer se képes összekaparni. Vörös pír szökik az arcára, szépen lassan, még szerencse, hogy zavarában erőst vakarni kezdi barna üstökét, és így eltakarja arcát.. meg a professzor is inkább foglalkozik az aurorral, mint a sráccal. Lenyel egy kínos köhögést, és inkább szedi a lábait, hogy le ne maradjon, és ahogy az auror elmegy öltözködni, enyhe káröröm jelenik meg benne. Még hátra-hátrapillant a verekedős, részeges bandára, aztán visszanéz a Mardekár ház fejére, és a kérdés hallatán igencsak szüksége van az oroszlánok híres-neves bátorságára. Nagyon jó kérdés, hogy ő tulajdonképpen mit is keres itt, és még jobb kérdés, mennyire kellene elmesélnie a kellőképpen görbének indult estét, annak minden apró kalandjaival, a srácokkal, akiket nem ismer, hogy bratyiból hozta őket ide, hogy olyan csapattal mozgott, akik teljesen muglik, noha tudja, mennyire veszélyes..pedig első körben tényleg csak egy laza estét akart, szórakozni egy jó nagyot, mindenféle feszültség és kötöttség nélkül, és erre még mindig a muglik a legjobbak. Max lekevernek egyet a másiknak, de semmi varázslás, csonkítás, félremondott varázsszavak, balesetek, és persze semmi suli. Tökéletes banda - eltekintve a jelenlegi helyzettől. Ami persze minden, csak nem tökéletes. Vesz egy mély levegőt, zsebre vágja a kezeit, és úgy baktat a házvezető mellett, miközben mélybarna szemeivel a környezetet pásztázza. Kiszúrja, amint A mogorva srác elindul a házak felé, látja,ahogy ketten a képeslapokat fixírozzák, lát pár taláros alakot, pár olyat, aki nem illik ide, egy rakat muglit, egy pár pillanatra még a szemeit is lehunyj, hátha kihall valami érdekeset, aztán újra kinyitja a szemeit és a maga éleslátásával és logikájával igyekszik valamit összerakni a látottakból, aminek értelme is van. - Tudja professzor úr.. - kezd bele közben mondandójába. - Ahhoz képest, hogy azt akarjuk, hogy ne lepleződjünk elé, elég rosszul végezzük a munkánkat. Pontosabban önök, mert én csak a haverjaimmal jöttem megnézni a tűzijátékot. - toldja hozzá egy pimasz félmosollyal. - Az egész úgy bűzlik és úgy fura, ahogy van.. de lehet, hogy mi húzzuk a rövidebbet, nem a muglik. - vonja meg a vállát, miközben lassan beszívja a feszültség illatát, mely egyre erősebben jelenik meg a levegőben.
A nyilvánvaló távolságtartás ellenére, hogy most nem mint pár vannak itt, mégiscsak átfogja két oldalról kissé Sophia vállát. Csak azért, mert Peter is itt van, attól még a férfi nem kéne, hogy hátrányból induljon Sophia esetében. Ajkaira a jól megszokott sötét mosoly ül ki, ahogyan közelebb hajol a lányhoz, s a fülébe susog. – Te mindig bajba kerülsz, én meg itt vagyok, hogy eljátszam a megmentőt. Még nem szoktad meg? – Ezzel sem kezeli le a lányt, nem szokása, hiszen Sophia imád erős lenni, és ez így van jól, csak sosem fogadja el, hogy akár megszokott is lehet, hogy Dane ott van a közelében. Most viszont nem jut többre idő, nyomozni jöttek, legalábbis körülnézni, hiszen Peter is lassacskán visszatér. Nem a vérfarkas tiszte oldani köztük a feszültséget. - Azt hiszed, hogy imádok a fényben tetszelegni? Még mindig nem ismersz igazán, és ez így van jól. – Neveti el magát szemforgatva, Sophia csak azért veszekszik, hogy megmaradjon a tűz, holott ennél voltak békésebb helyzetben is már, bár igaz, Dane is kifejezetten provokatív alkat. Ha most a naplónak nincs jelentősége, hát nincs, akkor ez másféle közjáték. Való igaz, a komoly stílus, s az öltözködés nem az ő világa, de ha már viselnie kell, olyat választott, amely kiemeli vékony, de erőteljes alkatát, ez bizony nem egy olcsó, konfekcióméret, hanem rá szabták. Miközben nézelődik, s a háztetőket vizslatja, visszatekint Peterre, aki tovább információval szolgál. – Hosszúkás fegyver? Varázskard? – Vonja fel a szemöldökét vigyorogva, tudja ő, hogy pálcáról van szó, csak túlspilázza a dolgokat. Ha valaki nem szimpatikus neki, akkor félrevonja az egyik sikátorba, s végez fel, még Sophiának sem kell tudnia róla. – Ne téveszd szem elől. – Mondja még oda a fiúnak, aki Sophia környékén indul el. Érdekes helyzet lehet, hogy ő ad intelmet egykori barátjának, holott Peter és Sophia korábban ismerték egymást, mint ő a lányt. Nem is követi immár őket, csupán a belső zsebében heverő mobilra mutat, hogy a srác azért figyeljen oda, legalább az üzenetekre, hiszen ebben a hangzavarban amúgy is lehetetlen lesz telefonálni. A masina mágikusan van megbuherálva, hogy még a varázslattal levédett helyeken se mondd csődöt. Hátat fordít a kettősnek, és elindul az épületek irányába. Kinéz magának egy szimpatikusat, ahol nem látott senki mást, és keres egy tűzlétrát. Olyat választ, ahonnan lehetőség szerint egy perc alatt le lehet érni, de azért beláthatja a terepet. Nagyjából megjegyzi, hogy hol az a pavilon, ahol Sophia belépett. Mugli fegyver is van nála, ám a pisztoly nem hord olyan távolra mint egy puska, de alkalmasint jól jöhet. Ha talál tűzlétrát, és fel tud sietni, akkor lehasal a korláthoz, hogy onnan folytassa a nézelődést, valami tényleg készül itt, de még fogalma sincs, hogy mi. Varázslattal élesíti a látását, hiszen távcsövet nem hozott magával.
Óriáskerék: Dane&Peter&Sophia (de észrevehetik a másik Óriáskerekes csapatot)
Dane felnéz a háztetőkre, és lát fent a tetőn 1-2 embert a nagy Városháza épületén, amiben rengeteg Londoni látnivaló sorakozik egyébként, tehát turista célpont. Persze most este, senki nem azért jött, hanem a tüzijátékért. Viszont akiket lát azok a sjaát embereik, egyik felén egy mugli katona, másik felén egy auror pásztázza a tömeget és a többi tetőt. Nagyon sántít, hogy mennyi auror van ide kirendelve, hiszen akármivel akarnának közbelépni, az mágia lenne, és az is leleplezné a varázsvilágot, ha megjelenne egy merénylő és mindenki Stuport küldene rá. Azt is leadná a tv élő egyenesben és attól is kitörne a frász... Egész angliának nem lehet kitörölni az emlékezetét. Vagy igen? Peter és Sophia a pavilonnál kezd el szaglászni, Peter egy mágiafelfedéssel próbálkozik, míg a lány csinál magának egy ajtót és besuhan, sikeresen. Bent igazából egy egyszerű szuveníres és fényképes bódé van, a London Eye-ról képek és London legnagyobb látványosságairól... De! A rendszerben egyetlen hibát vesz észre, a képeslapok mind szépen vannak a forgós állványon, kivéve egy, amelyik álló nézetben van fektetett póz helyett, így az a horizont függőlegesen áll rajta. Fura. A nyomokat valószínűleg már összeszedték és mindent milliószor lefényképeztek. A fiú mágiája kimutatja, hogy az Aurorok minden lépésen végig mentek, amin tudtak, a helyszínen van robbantgatás - de nem ártottak senkinek, inkább csak tüzijátékszerű feltűnő durrogtatás volt -, altatások, emléktörlések. Peter végül nem próbálta meg kitörölni annak a muglinak az emlékeit, de most, hogy így körbenéz, már nem is találja a fazont sehol a tekintetével. Vagy áthelyezték valahova... vagy...?
Óriáskerék: Elijah&Piton (de észrevehetik a másik Óriáskerekes csapatot)
Az auror, akit Piton elkapott kicsit megalázottan vánszorog el átöltözni, de még az utolsó pillantásaival, mikor Piton már nem látja, nagyon is gyűlölködve néz a Roxfortos professzorra. Lehet éppen abban az évfolyamban volt, amelyik végignézte Perselus Piton megaláztatásait és aki nincsen ahhoz szokva, hogy már Dumbledore jobbkezéről van szó, aki nyakon tudja ragadni és elküldeni csak úgy. Elijah-t nem kezdik el megfigyelni, mert végül csatlakozik és beszélgetésbe kezd a Roxfortos tanárával. Sok sikert kölyök.
Westminster híd széle, Óriáskerék oldal: Cody&Gia&kíséret -> Graves
Cody-t befenyítik és a fegyverét is átadja egy aurornak, a katonán egy enyhe mágikus köd látszik, ami mintha a tudatával babrálna hogy ne tűnjenek fel neki a pálcák és egyéb ilyen furcsaságok. Hogy ehhez mit szólnának a muglik, ha napvilágra kerülne... A srác végül szó szerint összefut a nem éppen elegánsan korlátot átmászó Giával, addigra a srác már közölte, hogy Graves-et akarja, de nem látszott hajlandóság, hogy odavigyék hozzá. Most viszont, hogy a férfi éppenséggel a kordon másik oldalán van néhány méterrel és Cody rálát és úgy kiabál oda neki, nehéz lenne ignorálni. Ahogy azt sem lehet, hogy a csaj éppen most mászott a lezárt területre. Kicsit furán néznek erre a Jess-es húgos néhány szóra, hiszen természetesen fingjuk sincs, hogy a lánynak van egy ikertestvére. Mivel Cody-t inkább a mugli vezeti, a lányhoz egy auror lép oda "igazoltatás céljából". - Ugye tudja, hogy a falakat nem azért építik, hogy átmásszanak rajtuk? - kérdezi, kicsit rosszindulatú fintorral konstatálva, hogy a csaj spicces. Ártalmatlannak tűnik, de akkor is megszegte a szabályt. Graves-nek Cody kiabál, ezt már képtelenség nem figyelembe venni, így az egyik auror és a katona is int a férfinek, sőt, a fülesébe is kap egy üzenetet, hogy "Bármi is történik ott, menjen oda és rendezze le, a fiút meg hozzák a kihelyezett sátorhoz", ami természetesen szintén az Óriáskerék közelében van, de a parton egy kis szakasz kordonokkal végig le van zárva, szóval öt perc séta alatt oda lehet érni. Mondjuk a srác szövegelésére, hogy a csajjal akart levágni utat és petárdázni, pedig két külön irányból érkeztek, az Auroroknak meg nyilvánvaló, hogy ő hoppanált, együntetűen felhörögnek, hogy "Na, persze".
// Cody&Piton kérlek ne felejtsd el a cselekedeteket kiemelni az elmélkedésből, hogy könnyebb legyen elválasztani a mese szempontjából végül mit csinálsz meg. : ) Ha valaki az Óriáskerekesek közül át akar csoportosulni, akkor olvassátok el egymás hozzászólását, de minimum a mesélői két részét, hogy éppen ki hol van és mit csinál!
Következő mesélői hozzászólás: január 6., tehát határidő január 5., éjfél. //
Perselusnál azért vannak tekintélyt parancsolóbb alakok, ha mást nem termettel, vagy mondjuk egy hivatalos egyenruhával, legyen az sima rendőr, biztonsági, vagy katonai. A mugliknál mindenképpen hatásosabb, mint az hogy megfenyegeti az illetőt, hogy levon a házuktól pontot, vagy terrorban tartja meg az óráját az aktuális rendbontóra szállva... Nem. Itt ő sem több egy egyszerű mogorva alaknál a tömegben, akinek talán van valami sütnivalója. Így hát minden bizonnyal szólva lett, hogy érkezik és működjenek vele együtt. A csoportoknak/csapatoknak, az együttműködés érdekében mindenképpen kellett kapniuk valami információt a másikról. Máskülönben ha beüt a baj, a szervezetlenség csak még nagyobb káoszt fog okozni. És mivel ők vannak a tűzijáték, illetve az óriáskerék alatt főleg, tökéletes show születne belőle, aminek ők lennének a fő műsorszáma. Van egy olyan nagyon rossz előérzete, hogy bár a parancs szerint, védjék az embereket, és kerüljék a lelepleződést, sőt ha tehetik akadályozzák meg, mégis... ennyien egy helyen pont hogy inkább elő segítik. És hogy tulajdonképpen mi a terve azoknak akik mára meglebbentették a hírt, hogy na majd ma mindenről lerántják a leplet, sem tudni pontosan, hogy mire készülnek, hogyan, és honnan? Ezen információk hiányában, nem tudni mi ellen kellene védelmet felállítani. Kirakati majmoknak érzi az aurorok jelenlétét ebből fakadóan, arról nem is beszélve, hogy még egy egységes szervezeten belül is széthúzhatnak a vélemények. A varázsvilág leleplezése... egy kiadós, akár évtizedig is tartó kavarodás után talán fejlődhetne tovább együtt minden. Vagy háború születne. Attól függ a lelepleződéssel mi a cél? A varázslók uralomra törése, vagy az együttműködés? És vajon a muglik hogyan reagálnának? Képesek lenének megszokni, vagy támadóan lépnének fel az ismeretlennel szemben? Perselus, a maga borúlátásával határozottan maradna inkább a burok rejtett posványában. A háta közepére sem kívánja a lelepleződést. Lát lehetőséget a fejlődésben a két világ részéről, de valami miatt az a megérzése, hogy nem az jönne el elsőnek. Hátha bevezetik a boszorkány égetést újra... Jövő szilveszterkor már tűzijáték helyett az lesz a program!
A fiú poénjára össze vonja szemöldökét, egyébként ugyanúgy néz rá - Ó hát persze! Hogy is felejthettem el, hogy a hímek mifélék maguk felé! - grimaszol egyet, aztán elhalad. A karmai közt szorongatott auror csak nyekken egyet, ami akár olyan "helpmepls" is lehetett volna. Elijah még fél vállról oda vetve kaphat egy - Mr. Crowfield, zsebkendőt ne adjak, ha már így elérzékenyült? - össze préseli a száját és visszatér az áldozatához. Nem viszi olyan nagyon el, csak hogy ne legyen telibe szem előtt a tömegnek, van ott is azért auror körülöttük. Aztán el is engedi kicsit durvábban a kelleténél, de ennyit még igazán túlélhet a fiatal fickó. Nem kevés hideg számonkéréssel mered rá. - Vegye le azt az átkozott talárt Mr. Winmer! És jó lenne, ha kikérné a felesége véleményét, ha azt a parancsot kapja, hogy elvegyüljön a muglik között, ha már magától képtelen felfogni a túlinformált elméjével ez mit is jelenthet! - aztán lassabban, tagoltan folytatja, enyhén az arcába hajolva a másiknak. - Maradjon A Háttérben! Tartsa Nyitva A Szemeit És Ha Gyanús Dolgot Észlel, Szóljon! - sziszegi neki, aztán igazából továbbá nem foglalkozik vele. Kiegyenesedik, roppan egyet itt ott amire jön némi fáradt fintor meg egy sóhaj. Ezt követően Elijah megsorozza még egy kérdéssel, amire a tanár pár pillanatig csak néz a fiúra, elég méregető ábrázattal. Hogy mi végett... azt jobb nem tudni. Lehet egy új főzetet állít össze fejben, amihez pont szükség lehet egy Griffendélesre. És mivel nem mestersége a suttogás, így inkább sziszegésnek hat, de maga is lejjebb vette a hangerejét. - Mr. Crowfield - kezdi és jelentőségteljesen néz hideg fekete szemeivel a kölyökre, aki azt hihetné, hogy valóban nyílt választ fog kapni. - Gondolja át újra a kérdését és aztán, nézzen körül alaposan! Majd ossza meg mire jutott! - még ha nem is épp barátságosan, de hajlandóságot mutat a társalgásra. Kíváncsi Elijahnak milyen részletek tűnnek fel. - És ha már itt tartunk, azt is megoszthatná, hogy mit keres itt, egy Minisztériumi tiltás ellenére is?!- nem ússza meg, hogy ne legyen számon kérve.
A mai nap igenis a kínos találkozások napja, márpedig én jobban szeretném ezt halogatni Sophia esetében. Sokáig barátok voltunk, pont ezért is sejtem, hogy számára se kívánatos a társaságom, emiatt adok neki egy esélyt arra, hogy lelépjen, még mielőtt odaérnek a fantasztikus pároshoz. A biccentésem elég kimért irányába, sejtem én, hogy nem lenne jó vége annak, ha esetleg a nyakába borulnék... Maximum a földön kötnék ki, miközben ő faképnél hagyna mindkettőnket. Egyszóval, nem hiányzik számomra a cirkusz, ha pedig itt és most próbálnék meg vele beszélgetni, annak se lenne túl jó vége, úgyhogy inkább ráhagyom a dolgot. Nem arról van szó, hogy nem szeretnék ismét jóban lenni vele, egész egyszerűen csak ennek nem itt és nem most van itt az ideje. Nincs szükségem újabb veszekedésre, főleg nem úgy, hogy közben Dane is a közelben van. - Nahát, akkor tuti nem lesz könnyű dolgunk – mormogom sötét képpel. - Dolgod – javítom ki magam, hiszen ez igenis Dane feladata, én csak pont belekeveredtem ennyi az egész. Voltaképp nyugodtan szemlélhetném tétlenül is a folyamatot, úgyse kötelező részemről közbelépni, meg hát ahogy a Mágiaügyi Minisztérium is elbánt a családommal... De bezzeg ilyenkor már tetszene nekik, ha segítenénk, nem igaz? - Jut eszembe – szólalok meg ismét, immár kissé nagyobb figyelmet szentelve az óriáskerékre, végül kérdő pillantást vetek Dane irányába: - Az egyik zsaru említette, hogy a keréknél lévő pavilonnál is volt valami balhé, aminek ő a szemtanúja volt. Ráadásul, ezt kapd ki: hosszúkás fegyvert látott az illető kezében. Még jó, hogy nem látta tisztán, hogy egy pálca volt az. Milyen idiótákat alkalmaznak a Minisztériumnál? Nem kellett volna neki is kitörölni az emlékeit? Vagy esetleg ez is a belső szabotázs része, melyet nemrég Dane emlegetett? Igen, ami azt illeti, egy ilyen aprósággal elég szépen a Minisztérium alá tudnak tenni, azt meg kell hagyni. Mindenesetre, én hagytam elmenni az illetőt, nem töröltem és módosítottam az emlékeit, ennyi azért jár a drága auroroknak. Talán más már nem fut össze vele és legalább terjesztheti az igét. Persze, senki se fog hinni neki, de ha ez visszajut a megfelelő emberek fülébe, akkor lesz dolga a Minisztériumnak, nem is kevés. Talán csak évek múlva, de fog ez még plusz munkát eredményezni, ebben biztos vagyok. - Sophia merre lett? - teszem fel a kérdést, mert az még rémlik, hogy elindult valamerre a beszédem közben, talán még az is, hogy az általam említett pavilon felé vette az irányt, utána azonban semmi... Mintha köddé vált volna, márpedig ez sohasem jó jel egy ehhez hasonló helyen. Jelenleg is zűrzavar van, ráadásul ő nem is hivatalos személy, azt pedig az aurorok sem veszik jó néven, ha olyasvalaki kezd el szaglászni, akinek nincs engedélye. Dane válaszát meg sem várva indulok el a pavilon felé, hiszen vita ide vagy oda, Sophia akkor is a barátom, még ha jelenleg rosszban is vagyunk. Lehet, hogy bajba került, amíg mi nem figyeltünk oda, de őt ismerve esélyesebb, hogy a saját szakállára nyomoz. Eleinte én is csak úgy teszem, mintha nézelődnék, majd amikor már biztos vagyok abban, hogy senki sem lát, előveszem a pálcám, majd elmormolok egy varázsigét. Ha minden igaz, akkor az utolsó pár varázslat, melyet a pavilonnál hajtottak végre, meg fog jelenni valamilyen formában. És talán még valamilyen jó kis nyomhoz is jutunk, hiszen a helyszínelő-aurorok már átfésülték a környéket, nyilván végre is hajtottak pár varázslatot és talán olyan információhoz is juthatunk, amiket ők visszatartanak. Elvégre, hiába vannak Dane-nek kapcsolatai, auror és auror között is akad rivalizálás. Talán valami memóriatörlés, vagy ujjlenyomat, bármi... Nekem már az is bőven elég, ha rájövünk, hogy volt egy szemtanú, akinek kitörölték a memóriáját. Dane és én megkeressük és helyrehozzuk az emlékezőjét. De bármilyen apró nyom jól jöhet.
Őszintén cseppet sem lep meg, hogy Peter másfelé veszi az irányt. Az viszont annál inkább, hogy Dane-nel együtt érkezett. Hát nem arról volt szó, hogy mennyire utálja és hogy mindenkinek távol kell tartania magát tőle, mert veszélyes és így meg úgy? Vagy ez csak rám vonatkozik, rá nem élnek a saját szabályai? Nem valami fair, bár már ezen sem kell meglepődnöm. - Az... más helyzet, de most nem vagyok bajban és te olyan valakivel jöttél, akit nem igazán szívlelek. - teszem még hozzá, hogy tisztában legyen vele, ha eddig esetleg még nem volt, hogy nem szívesen közösködnék Peterrel jelenleg semmiben sem. Na nem azt mondom, hogy Dane akkor itt és most válasszon, főleg hogy Peter végül is nem jött ide, de ettől még sejtheti, hogy nem kimondottan van ínyemre ez a hármas közös esemény. - Szóval úgy véled ez is csak rólad és a naplóról szól? Azt hiszem tévedsz, valami komolyabb dolog történik, kivételesen lehet, hogy hozzád semmi köze. - na igen tudjuk jól, hogy Danet jó nagy egoval áldozza meg a sors és cseppet sem szokása visszafogni magát, ahogyan a ruháját érintő kommentemet a maga javára fordítja. Cseppet sem lep meg és persze a fenébe is igaza van. Bírom a bőrdzsekit, de az is igaz, hogy az öltöny is jól áll neki. Ez azért nem fair. Közben persze Peter is megérkezik és ez a visszafogott biccentés... mintha távoli ismerősök se lennénk, vagy kimondottan ellenségek. Nem csoda, ha ettől csak még inkább elmegy a kedvem az egésztől és amikor azt a pavilont emlegeti fittyet hányva Dane lekicsinylő utasítására e is indulok arra felé, hiába van körbe kerítve. Eszem ágában sincs Peterrel maradni. Kényelmetlen is lenne, és beszélgetni sem szándékozom vele, úgyhogy minek? Így hát a pavilon körül nézelődöm, szépen visszafogottan, mintha csak éppen hogy sétálnék és egy óvatlan pillanatban, amikor pont kellő takarásban vagyok előkerül a pálcám is, szinte alig láthatóan, hogy egy rögtönzött bejáratot varázsoljak, ami menten el is tűnik, amikor belépek rajta, már amennyiben sikerül bejutni. Persze eszem ágában sincs hagyni, hogy Peter, vagy Dane netán visszatartson. Dane amúgy is nézelődik, Peternek pedig csak van annyi esze, hogy nem próbál erővel ott tartani. Azt úgy se hagynám neki, ha kell a képességemmel taszítok rajta egyet.
*Ez a korláton való átmászás egyre szimpatikusabb, és nem csak azért, mert így megspórolom azt a kábé 3 hosszú métert, ami elválaszt a partra levezető lépcsőtől. Ott marconának tűnő rendőr is álldogál, kordon is lezárja a lépcsőt, míg itt se rendőr, se kordon, de még csak tiltótábla sincs, ami a korláton való átmászást és/vagy a partra lemenenetelt tiltaná. Ráadásul a korlát olyan szép élénk kékre van festve! És ugyan nehéz most megtalálnom a pontos indokot, hogy ez miért fontos, mégis érzem, hogy így van. Nosza, induljunk! Mintha csak éveken át szertornáztam volna, olyan magabiztosággal fogok rá két kézzel a korlátra. Csípőmet hátralendítem, hogy tudjak ugyebár lendületet venni. A lendület fontos. Nagy levegőt veszek, fejem felszegem és nekiindulok. Alig fél másodperccel később fájdalmasan elfintorodok, ezzel a lendülettel most csak azt értem el, hogy csípőcsontom keményen a vaskorlátnak ütődött. Eh, ugrani is kellett volna. Megpróbálom még egyszer ezt a lendület-ugrik dolgot, de az ugrásnál megint csak elhasalok. Ráadásul tudatalatt óvhattam magam, mert feleakkora lendületet se vettem, mert most csak alig ütöttem be magam. Marad a lassúbb, de biztosabb megoldás. Lassan átfogok a korláton, idáig ugye szemből fogtam rá, most elfordulok, hogy féloldalasan állhassak a korlát mellett. A nagy felkészülés után leteszem a fenekem a kőpárkányra, megvan a biztos kiindulópont. Na most jöhet a kicsit másfajta tornászmutatvány. Felemelem jobb.. ja nem, a bal lábamat és kecsesnek szánt mozdulattal átteszem a korláton. Aztán a másik lábamat, a csizmám sarkai okoznak egy kis nehézséget, de sikerül beigazítanom normálisan a lábaimat, hogy akár fel is tudjak állni, habár ez nem célom, azt valahogy sejtem, hogy az túl nagy feltűnést keltene. Na, most már csak át kell emelnem a fenekemet, ami nem nagy mutatvány. Ezzel az eddigiekhez képest egész gyorsan végzek is. Ezen aztán annyira felbátorodok, hogy nem kimondottan gondolom át a következő lépést és megint a lendületes dologgal próbálkozok, amikor le akarom tenni magam a kőpárkányról. Feltételezem a korábban bennt ragadt lendület is most került elő, mert úgy leugrok, hogy alig bírom megtartani magam, mikor újra kétlábon állok. Sőt azon lendületből szinte leguggolok. Csak azért nem gurulok rögtön le a partra, mert a korlátot még mindig két kézzel fogom. A könyököm bánta az egészet, ahogy kicsavarodva a kőpárkányhoz szorult a súlyomnál fogva. De hopsz, felpattanok, mintha mi se történt volna. A lefelé vezető gátoldal meglehetősen meredek, szóval még maradok egy kicsit. Felteszem magamnak a kérdést. Minek is akarok én bárhova eljutni? Ellehetnék itt a jövő évig is! Elkuncogom magam a kis poénomon. De annyira, hogy még a könnyem is kicsordul. Hát a jövő év mindjárt itt van, értitek! A körülöttem állók nem annyira értik jókedvem okát. Jobb lesz mégis elindulni, talán a híd másik oldalán vidámabb emberekbe botlok. Ráadásul így a tömegen kívül mintha jobban imbolyognék, meg valahogy nem annyira érzem ezt a táncoljukátmagunkatakövetkezőmilleniumba-életérzést. Elengedem hát a korlátot és nagy levegőt véve elindulok lefelé. Nem nyílegyenest, annyira hülye nem vagyok. Mégis egy kis különítmény szükséges, hogy a partra érve ne essek hasra/vigyen a lendület a Temzébe/fussak még jó tizenötmétert, mire meg tudok állni. Az előbbi opciók bármelyike bekövetkezhetett volna. * - Hoppá, bocsi, hogy összegyűrtelek! *Kapásból letegezem a legelöl haladó srácot, nem lehet olyan sokkal öregebb nálam. A ruhájába kapaszkodva sikerült megállnom, ezért kértem elnézést.. gondolom ez nem tetszett neki, azért néz olyan szigorúan rám. A hangom kicsit elhalkul a végére, mert valahol dereng, hogy ezek az emberek itt nem az ünneplő fiatalsághoz tartoznak, akiket az imént hagytam magam mögött. Ekkor üti meg a talán csapat legfiatalabb tagjának a hangja a fülemet. Gravest mondott? Körbenézek én is, de lent nem látom sehol – azt konstatálom csak enyhén megdöbbenve, mintha hátul egy fegyveres katona állna - , aztán jobb híján követem a kötényes srác tekintetét. Kicsit nehezen fókuszálok, de én is meglátom.* - Graves? Na ne, ilyen nincs.. *Nyögöm, mert hát ha hozzáadjuk Gravest a roxforti kis csapathoz, akik az Óriáskeréknél ügyködtek, akkor itt lehet, hogy tényleg készül valami. A francba, otthon kellett volna maradnunk, vagy elutazni, mittudomén, Párizsba. Egy óra ide vagy oda mit számított volna. Most jut csak eszembe, hogy körbehoppanálhattuk volna a világot is, hogy többször is köszöntsük az évezredet. Nem jutok el a kései remek ötletemnek szóló csalódott sóhajig, mert felfogom a srác további szavait.* - Na ácsi! Nemmész te a húgommal semmifélehíd alá!... Kicsoda is vagyte? *Habár mintha derengene, hogy nem erre gondolt, hanem összekevert Jessievel, akkor gondolom a Roxfortból ismerős. A többi fazont végképp nem tudom értelmezni. Kihúzom magam, feléjük fordulok és jobban figyelek a szavaimra, az előbb feltűnt, mintha kicsit összecsúsztak volna a szavaim.* - És ti kik is vagytok? Jobban kéne vigyáznotok a haverotokra, nincs kabátja.
//[You must be registered and logged in to see this link.] értéke: 1 (Rossz számok: 2, 3, 5) //
//
