2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Big Ben messzeföldön híres, lényegében az Egyesült Királyság legismertebb jelképe - magán a királynőn kívül. Viszontláthattad pólón, bögrén, kulcstartón, hologrammos mifenén, kekszesdobozon vagy teásdbozon, lényegében akárhol, amire csak képesek lehetnek az angolok ráfabrikálni. Persze sokan azt hiszik, hogy a név az egész harangtornyot illeti: pedig valójában csak a harangot magát, ami a torony tetejében kong minden nap.
A Big Ben környéke a város egyik legforgalmasabb turista területe, hiszen itt található egy köpésre Westminster apátság, a palota, a St. James park a Green Park - telis tele mókusokkal, tavakkal, vízi madarakkal, zöld papagájokkal - és persze a Buckingham palota. Csak egy rövid séta a harangtorony melletti hídon és már is a város legújabb látványosságánál vagyunk, a London Eye nevezetű hatalmas óriás keréknél, aminek a tetejéről az egész várost belátni - ha szerencséd van és se eső, se köd, se szürke felhők nem rontják el a kilátást.
Számtalan buszjárat indul innen városnéző körtúrákra illetve a híd lábánál még sétahajók is sorakoznak, amikkel a Tower of Londonig, a híres börtönig is le lehet csordogálni, ami ma múzeumként és kincstárként funkcionál. Ha sosem elég a hajózásból, akkor eljuthatsz Greenwich-ig is egy órán belül, a híres Obszervatóriumhoz, ahol a kezdőmeridián képzeletbeli vonala már nem is olyan képzeletbeli.
A Mágaiügyi Minisztérium azt teszi, amit mindig is tett válságban: Tagad. Habár a London-i küldetésen néhányaknak sikerült megakadályoznia, hogy Londonban egy másik világ boszorkánya kezdjen ámokfutásába, mielőtt bármi történt volna, más események is történtek ezen kívül, amiket se az Aurorok, se a kotnyeles kölykök nem tudtak megakadályozni. Néhány hónappal ezelőtt a Camden-i piacot gyújtották fel, nyilvános mágiahasználattal, egy-két hete pedig London egyik legújabb és legnagyobb látványosságánál, a hatalmas óriás-keréknél keltettek zűrt maszkos, köpenyes alakok a pálcájukkal. A Minisztérium fél-hivatalos rendeletben kérte meg a varázsvilág polgárait, hogy az újévben ne menjenek muglik közé, miközben az összes Aurort, és minden szakértőt, aki nekik segíthet, bevonták a részletekbe. A csoport, akik fel akarják fedni a Varázsvilágot, nagy dobásra készülnek. Újévkor egész London és minden tévéműsor kijön a Westminsterhez, a város ikonikus kerületéhez megnézni a tüzijátékot, és ekkor fognak lépni. Nem tudni még, hogy agresszívan, muglikat veszélybe sodorva, vagy csak a mágusvilágot felfedve, de ma nagy dolgok fognak történni... Nagyon nagyok. Persze, mindig vannak, akik megszegik a szabályokat, és ha tiltják is a muglik közé menést, ők még is megteszik. Hopp-hálózat tiltva van, így akárki akar eljutni az esemény gócpontjához, csak a Grimbusz vagy a muglik közlekedése áll a szolgálatára. Még csak tizenegy óra van, még van egy óra a tüzijáték kezdetéig, a tömeg még is az egész kerületben hatalmas. Látszik, ha meg is próbált a miniszter beszélni az övéjükkel, nem volt valami sikeres ez a beszélgetés, mert azon kívül, hogy sok a mugli biztonságot felügyelő rendőr, nincsenek nagy óvintézkedések, és az egész esemény meg lesz tartva. De kinek mi a célja? Kutatni, meggátolni az eseményt, vagy csak végignézni a nagy napot, amikor a varázsvilágról lehull a lepel? Az aurorok, és akinek kapcsolata van hozzá az Óriás keréknél próbál nyomokat találni engedéllyel, viszont mindenki más, mivel illegálisan van itt, jobb, ha óvatosan nézelődik amerre szeretne.
//Következő hsz: december 25. Sorrend most még nincs és a későbbiekben is inkább beszéljétek meg ki mikor tud írni, mintsem az, aki első körben írt most, következő héten pl. hétvégéig tartsa a sort, mert mindenki udvariasan várta a sorát. //
Folyópart, Óriáskerék oldal->Big Ben oldal: Graves
Graves a fülesében hív segítséget Dane-nek aztán egy villanó varázslattal megvakítja a környezetét, hogy áthoppanáljon a túlpartra. Nem azonnal a tömegbe érkezik, hanem a lekordonozott híd alatti részhez, hogy a túloldalon se vonja magára a figyelmet, de ahogy felméri a területet, nos... Tényleg sehol nincsen egy árva szerv se, aki rendet tenne, viszont kamerások mindenfelé, veszik a káoszt és a tömeget és néhány csoport mintha még másra is várna... Ahogy ott áll egyszercsak felvillan a Big Ben díszes óralapja, habár eddig is nagyjából ki volt világítva, de most egy olyan fényforrás kapcsolódott fel, ami belülről világítja a toronyt. Hoppá. Ki van ott ilyenkor? Nem talál semmilyen felettest, aurort, rendőrt, katonát, senkit, aki koodinálná a tömeget, mindenki szőrénszálán eltűnt.
Temze - Vizirendőr csónakjában Óriáskerék mólójánál: Dane
Dane kapaszkodik az életéért, meg persze a lány életéért, de szerencsére még mielőtt teljesen elhagyná az ereje megjelenik a felmentősereg, egy vizirendőr motorcsónakkal, rajta két rendőrrel, akik kihalásszák őket, a lány kiterítik őt meg leültetik a földre és kiviszik az Óriáskerék oldali partra egy mólóhoz, mert ott a kisebb a káosz, a Big Bennél nem úgy tűnik, mintha kézben tartanák a történéseket. Elképesztően szétzúzta magát azért, hogy megmentse a lányt, így ahogy kiviszik először nem is szállítják le a csónakról, hanem mugli elsősegéllyel megpróbálják lekötni a sebeit, körülbelül nulla sikerrel, de közben legalább ajnározzák, hogy egy két lábon járó hős. Viszont meglepetésére a pálcája még mindig ott van, ahol tartja, és sértetlenül, tehát tudna gyógyítót hívni - vagy a csapatot, akit hátrahagyott -, de túl nagy mozdulatokat még a nagyjából ép kezével se tud tenni jelenleg.
Óriáskerék: Sophia&Piton & Elijah&Peter & Cody
Sophia minden erejével próbálja kimagyarázni magát és húzni az időt, mielőt az Auror eljuthatna Pitonhoz és a képeslaphoz, és néhány pillanatot sikerül is nyernie, de a fickó nagyot nyelve kezdene ellenkezni, hogy márpedig ez nem úgy megy, és kézben tartják a helyzetet, de Piton elsüllyeszti a képeslapot és a lány rebegése után egy egészen más hangot üt meg az aurorral szemben. A fickó kicsit elsápad, a másik part felé pillant majd vissza rájuk és a képeslapra. - Micheal Shors? Nem lettek törölve az emlékei? Az lehetetlen... - dünnyögi, hiszen nem ismer minden muglit, akinek törölve lett az elméje, nem feltétlenül volt ő éppen akkor a helyszínen, főleg, hogy az Amneziátor Parancsnokság dolga. - Oké, rendben, nem kérem vissza a lapot Öntől, mert így is nagy a fejetlenség, de ahogy minden rendbe jön jelentenie kell a Minisztériumban amiket megtudott! - mondja, de inkább kínjában, mert nagyon sarokba lett szorítva. El is hoppanál azonnal, így most már sikerül bemérni az alak helyét... A túlparton van, valahol a Big Ben környékén, ennél pontosabban nem talál rá ebből a képeslapból.
Viszont Sophia most először meghallja a nevet, ami nagyon is ismerős neki. Van egy nagybátyja, aki Micheal Shors és tökéletesen illik rá a személyleírás és tényleg zsaru... És nagyon úgy tűnik, hogy ő írta azt a lapot, amit megtalált. Régen nem találkoztak, de ezek szerint a szülei ezalatt beavatták a varázsvilág létezésébe. Lehetséges volna? A lányt Piton átküldi a fiatalokhoz, szóval kihallgathatja azt is, hogy Peter ahelyett, hogy segítséget kérne a professzortól, inkább kijátszaná, csakhogy megtudja mi volt a lapon. Cody egyetlen érintéssel rendbeteszi Elijah sérülését, amit úgy-ahogy már begyógyítottak a többiek, de most már teljesen elmúlik minden fájdalma.
Ha Elijah inkább átkalandozna a túlpartra Cody-val és nem hajlanak Peter ötletére, hogy Pitontól kicsalják a képeslapot, akkor a híd felé pislogva észrevehetik, hogy egy szirénázó zsaru-motorcsónak szedi össze éppen Dane -t, aki eléggé rondán lesérült, és egy ájult csajt és hozzák ide a partra. Lehet könnyebb lenne átjutni a túlpartra azzal a motorcsónakkal, plusz Dane teljesen össze van zúzva, lehet kéne neki egy kis segítség.
Felszívódva: Gia
Gia valóban nincsen megkötözve és a szagokból nem elsőre túl jó következtetésre, de amikor idéz egy Lumos-t és a fénypászmát a pálcá végéről elengedi, hogy utána mást is varázsolhasson, nem kell sok idő, hogy megvilágosodjon. Mindenfelé vaskos fémváz van, látszik, hogy egy erős épületről van szó, és ahogy a fénypászma megvilágítja a termet kiderül, hogy középen hatalmas fém harangok függenek, sokkal nagyobbak, mint ő maga, és lefelé végtelen lépcső sorakozik. Magasan lehet. A varázslata felfedi, hogy bizony nincsen egyedül az épületben, alatta jó pár ember van, de a szinten csak egyetlen egy. - Örülök, hogy magához tért kisasszony. Ejnye-bejnye, látom nem sikerült betartani a rendeletemet. - vonja össze maga körül a kezét a nagyon is jól öltözött, kosztümös, harminchoz közeledő fiatal nő. Vörös haja kontyba fogva pihen a fején, a szeme éberen figyel. Hangok szűrődnek lentről és kintről is a bemondókból, de a nő nem figyel rá, csak Giára. Karbafont keze alatt látszik, hogy ő sem fegyvertelen, ott a pálcája.
[Mindenki]
Egyszer csak ahogy a Big Ben órája közeledik az éjfélhez az összes szabadtéri hangszóró, ami zenét adott volna a tüzijáték alatt felzendül. Férfi hang, Sophiának és Peternek felettébb ismerős... - Nemsokára a második évezredbe lépünk, és ezt nem kezdhetjük meg hatalmas hazugságoktól elvakítva. Egyesült Királyság polgárai, titeket és az egész világot félrevezet az úgy nevezett kormányunk, megtévesztés és cselszövés áldozatai vagyunk!... A tömeg moraja elhalkul, a döbbenet veszi át a helyét, és a kamerák forognak, veszik és közvetítik az arcokat és a hangokat is.
// Köszönöm szépen, hogy megint tartottuk az ütemtervet! : ) Következő mesélői hozzászólás: február 10., tehát határidő február 9., éjfél. //
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-02-02, 20:45
- Köszi, most már csak meg is kéne érnünk azt az új évet…* Hunyorgok vissza Cody-ra.* Boldog új évet neked is! Szia! *Intek neki, azután hagyom, hogy a tömeg ismét magával sodorjon, pont úgy mint egy órával ezelőtt. Persze most nem szól sehol a zene, se jó, se rossz. Walkie-talkiek, szirénák, egy-két hangosbemondó hangfoszlányait, de zömében csak a tömeget lehet hallani. Most nem pezsgőt, hanem a pálcámat szorongatom, de egyelőre nem találok hoppanálásra alkalmas helyet. A legszembetűnőbb különbség a nem is oly régi sodródásommal azonban az, hogy most próbálom irányítani magamat. Ugyan a szélen haladok, mégis egészen nehezen lélegzek, mintha csak a tömeg közepén haladnék, ahol a tömeg nyomása érezhető. Gondolom csak beképzelem vagy egyszerűen átragadt rám az emberek pánikhangulata, nem is foglalkozok vele. Meglátok egy rést a kordonon, ami után ott a tökéletes hely a hazahoppanálásomra, a polgári életben gondolom szimpla irodaházak közötti átjáró, de nekem most csak az számít, hogy el fog takarni, amennyire az szükséges. Átnyomakodok a résen és megcélzom a kinézett helyett, de aztán mikor odaérek, nem egészen úgy sikerül a hoppanálás, ahogy gondoltam. Mert hát az kétségtelen, hogy a hoppanálás nem jár vörös fénnyel, ráadásul nem ott kötöttem ki, ahol akartam (ilyen még a vizsgára való felkészülésem során se fordult elő velem!)… de leginkább azért, mert tuladjonképpen nem is végeztem el a varázslatot. Egyedül a pillanatnyi sötétség stimmel. Habár ki tudja, meddig tartott most ez a sötétség… ilyen dohszaghoz jó messzire kellett kerülnöm London belvárosától. Nem elemzem ki az összes szagot és illatot - pedig kapkodom a levegőt, ez nem a tömeg hatása, én pánikolok-, mert ha nem is túl gyorsan, de csak eljut a tudatomig, hogy nem vagyok megkötözve. Ehh, azt hiszem túl sok muglifilmet néztem az utóbbi időben, egészen automatikusnak éreztem, hogy ha már egyszer elraboltak, akkor meg is kötöznek. Ha mozogni is tudok, vagyis sóbálványátokkal se sújtottak, akkor kényszerítem magam, hogy normálisan koncentráljak, ne essek szét és felkeljek a székről, imádkozva, hogy ne legyen a székre nyomásérzékelős bomba szerelve, az szívás lenne. Ha a földön se látok semmilyen csapdaszerűt, akkor rögtön a pálcámért lépek, majd az egyedüli ablakhoz, hogy kinézve némi információhoz jussak hollétemről. Talán valamelyik szomszédos épületet felismerem, de ha már azt meg tudom állapítani, hogy földszinten vagyok-e az már segítség. * - Lumos! Homenum Revelio! *Jó lenne azt is tudni, hogy az épületben van-e más is rajtam kívül, vagy csak simán idehoztak és itt hagytak, még ha ennek nem lenne is túl sok értelme. Illetve azt is jó lenne tudni, mi vesz közvetlenül körbe és hol van ajtó a helyiségben.*
Fogalmam sincs arról, mennyire rossz a helyzet, habár most inkább ez a Michael köti le a gondolataimat. Meg kell találnom, mert bizonyára benne van a keze a dologban. Vagy ha nem, akkor a háttérből mozgatja a szálakat. Itt egyelőre semmit se tehetünk, mert az aurorok nem hagynának minket érvényesülni, Piton pedig szinte azonnal el is hajtana minket, ha esetleg olyasmibe ütjük az orrunkat, amibe nem kellene. - És te? - kérdezek vissza, amikor Cody felbukkan mellettünk, majd sóhajtok. Láthatóan nem sérült meg, ami kész szerencse. Kíváncsi vagyok, hányan vannak a sérültek között. Örömmel látom, hogy Sophia épségben van, majd hallom is a hangját. Elmosolyodom, amikor rájövök, hogy már megint színészkedik. Jól megy neki, meg kell hagyni, habár fogalmam sincs azt illetően, mennyire jön majd be a dolog. - Felőlem – vonom meg a vállam, majd folytatom: - De ha nem lesz ott, akkor a lakásán kezdünk el kutakodni – Itt ismét Cody felé fordulok: - Nem láttál véletlenül egy vörös hajú, tagbaszakadt rendőrt? Több szem többet lát alapon teszem fel a kérdésem, hiszen talán a fiú elejét veheti annak, hogy a kelleténél többet járkáljunk feleslegesen. Ez általában nem jelentene gondot, de most... Elijah fájdalmai azért nem múlnak el nyomtalanul, gondolom, megerőltető lenne számára a dolog. Ekkor Piton hangja üti meg a fülem és Michael Shors neve. Ez baj, a képeslap viszont talán nekünk is jól jönne. Vajon milyen nyomok lehetnek rajta? Feltehetően nem kapjuk meg a professzortól, bizonyára nem értékelné, ha a diákok kezdenének el nyomozni ebben az ügyben, szóval... Hát, valahogy el kell vennünk tőle. Nem lesz egyszerű feladat, de próbálkoznunk kellene. - Srácok... Ki szereti a kihívásokat? - fordulok Cody és Elijah felé, miközben gondolatban egy működő tervet próbálok kieszelni. El kellene kábítani, majd elvenni tőle? Á, kockázatos. Zűrzavart kell kelteni, pánikot. Piton is emberből van, ergó könnyen megfeledkezik magáról, nem képes annyira koncentrálni. Vagy megőrzi a hidegvérét? Fene, nem igazán tudok kiigazodni a reakcióin, ez pedig aggaszt némileg. - Pitonnál van egy képeslap, ami fontos nyom lehet – avatom be őket a tervembe, miközben magunk köré olyan bűbájt szórok, melynek hatására senki se hallhat minket. - Tudom, hogy hihetetlenül kockázatos pont ellene ténykedni, de meg kellene szerezni magunknak – folytatom. - Nincs valami használható ötletetek? Mert hát jelenleg Pitonról van szó, aki azért nem piskóta. Megkérdezhetnénk ugyan, de félek attól, hogy nemet mond és ha végrehajtjuk a tervünket, azonnal tudni fogja, kikről van szó. Esetleg maradjunk Elijah verziójánál? De mégis... Mi a fene állhat azon a nyomorult lapon?
Remélte, hogy az átgondolatlan spontán akció mégiscsak összehozható. Hírhedt szerencséje mint valami rosszéltű mentőangyal, mindig mellette áll, s talán most sem hagyja cserben. Már az előbb is összetörte magát, és most ismét szakadnak az izmok, ínak. Mindig tettrekész, bestiális ösztönei nem szoktak kikapcsolni, ám a mai napon nem erre készült. A szilveszter, s az új év legtöbbször a szórakozásról szól, Dane esetében bizonyos szinten a féktelen vadászat izgalmáról, ezúttal viszont nyomozóként kell helyt állnia, s emberi gyengeségeivel szembesülni. Ha túl is élik, biztos, hogy nem fogja jószívvel, mosolyogva fogadni a hálálkodó szerelmes örömujjongását, csoda, hogy ha nem tépi le majd a fejét. Az esést valamennyire sikerül tompítania, a fiatal nő a karjaiban már nem is tudni, hogy magánál van-e még, de ez most nem is érdekes, legalább nem kapálózik. A jéghideg víz mindenesetre felébreszti az egyébként is az ájulással küzdő farkast, a dühében fel is üvölt. Vagy fájdalmában? Az utolsó erőmorzsáit összszedve ránt egyet a lányon, hogy megpróbálja a sodrás ellenében kitaszítani a vízből, hogy aztán ő is utána másszon, de erősen kérdéses, hogy mindez működhet-e. Mindkét keze tele, esélytelen, hogy a pálcája után nyúljon, ha egyáltalán meg van még. A szeme előtt már szikrák táncolnak, emberi énje már rég feladta volna, de az átokverte természetfeletti bestia most át akarván venni a testet, már a puszta létezéséért küzd.
Perselus amint feldereng előtte, ki is írhatta a sorokat, elveszti a fonalat és bosszúsan nyitja ki a szemeit, a pálcáját pedig, mint egy vívótőrt ereszti le egy határozott mozdulattal maga mellé. Felméri a körülötte kialakult helyzetet. A képeslapot elvonja a fickó elől és a zsebébe süllyeszti gyors határozott mozdulattal. Visszanyeli az ingerületét, hogy bele köptek a levesébe. - A lányért én kezeskedem! - szándékosan nem nevezi nevén Sophiat. Megköszörüli a torkát és higgadtan szól a lányhoz - Megtenné, hogy csatlakozik kint a többiekhez? - pillant el a tanár a többi fiatal irányába. Sophinak nem kell messzire mennie, de amint kicsit távolabb lép Piton minden ingerületét az auror nyakába szakítja. - Ha tudni akarja épp maga hátráltatja a nyomozást, azzal hogy itt pezseg, ahelyett, hogy azzal foglalkozna hová tűnt mindenki a túlpartról?!! Mi folyik odaát?! És a legutóbb amikor botrány volt, hogy kerülhette el a figyelmüket Michael Shors?! Minden jel arra utal, hogy nem lettek törölve az emlékei! - az üzenet miatt ez elég egyértelmű. - És ha most megbocsájt, befejezném amit elkezdtem, utána megkaphatja azt a nyomorult képeslapot! Meg talán egy használható választ is!- bár a hangja higgadt maradt, igencsak kiérezhető a felbőszült él belőle. Addig nem engedi el az aurort ameddig az nem válaszolt minden kérdésére, utána azonban visszatérne ahhoz, hogy kiderítse hol is van a ez a Michael Shors.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-29, 12:03
Szegény Gia, ha bele gondoltam volna mi várhat rá, tuti nem hagyom egyedül császkálni és legalább egy darabig elmegyek vele. Bár ez nem garantált volna semmit. Legfeljebb hogy ketten lennénk ott ahová ő került. Bár ketten kicsit talán jobb mint egyedül..... Hogy lesz-e bűntudatom? Nem is kevés! Már Jade miatt is van, hiszen megbeszéltük hogy együtt töltjük a Szilvesztert, ehez képest szó nélkül léptem le. Még meg sem érkezett az éjféli fellépésére, már nem voltam sehol!... Most azonban arra kell koncentrálnom ami körülöttem jelenleg zajlik. Ha már cserben sikerült hagynom két csajt is, legalább a sérültek hasznára legyek! Meglep hogy mennyien vannak itt a mieink közül, hiszen az a tiltás elég egyértelmű volt még valamikor pár órával ezelőttig... Piton professzor is itt van.. Egy kicsit egyből belefeszülök a katonai kabátba ami minden bizonnyal egy más alkatú emberre készülhetett, mert rajtam lóg mint tehénen a gatya. De legalább nem fagyok szét! Ezer hála Gia! És bocsáss meg! Piton jelenlétén elgondolkozom, hogy ő vajon mi a fenét keres itt?! Értem én, hogy fontos személy... De minek a szempontjából is? Körül nézek és az a tény hogy tanárok közül ő az egyetlen a ki tiszteletét tette, egy kissé kétségbe von bennem pár dolgot.... És amiről szó van, se éppen a legbiztatóbb! Itt valóban eléggé szervezetten zajlik minden, hála a mugli szerveknek, az aurorokat csak nyomokban látom ténykedni, de talán jobb is, a túlparton azonban nincs semmi, ami egy kis szervezettségre is utalna... Hogy képesek ennyire pánikba esni és semmivel nem törődni? Mi a fene van a túloldalon ami egy kis fegyelmet sem hagyott az emberekben?? Végül elengedem a gondolatot, hiszen nem messze tőlem Elijah hangja csentül fel. Automatikusan fordulok és lépdelek oda hozzájuk. Fejemen még egy lelkesnek mondható mosollyal, de a szemeimben aggodalom honol. - Elijah! Peter! Jó titeket látni! Jól vagytok? - bár Elijahán végig nézve egyből kiszúrom a sérülés helyét, ahol vastagon fedi a kenőcs, meg azt hogy most mintha kissé nehézkes lenne. Mivel itt már látványosan közelebb vagyunk a tömeghez, csak bíztatólag a vállára fogok. Mintha csak bátorítani akarnám. - Látom te sem úsztad meg.- közben pedig bizzítom a gyógyítást, a fejemen csak egy röpke koncentráció látszik, had jöjjön rendbe teljesen. Reményeim szerint a manőver semmi különösebbel nem jár, akár csak előzőleg. Igen kellemetlen lenne! De jól fog jönni, elvégre minden bizonnyal szükség lesz minden erejére. A kompániával maradok, hiszen ahogy látom itt kézben tartanak mindent amit lehet annyira amennyire lehet. Odaát viszont igen szarul áll a helyzet. Bár pálca nélkül igencsak meg leszek lőve... de ez van. Hol a fenében lehet az a rohadt pálca?!
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-28, 19:36
Kezdi magát összeszedni, ami kifejezetten pozitív. Fél füllel még azt is hallja, hogy megjelenik Sophie, meg Piton, messzire se mentek, és hallja, hogy nem nagyon jó a helyzet odaát. Finoman veszi a levegőt, megmozgatja a tüdejét, majd halkan szisszen fel. Jó, de nem az igazi. Peterre néz, szemében játékos fény csillan, mikor a szeme sarkából megpillantja Codyt. - Cody! - rikkant fel, kezével integetve a srácnak, miközben persze kissé fáj még mindig ez a szutyok. Int a srácnak, hogy jöjjön oda hozzájuk, aztán ismét Peterre néz. - Ahogy hallom a híd másik oldalán nagyobb a baj, úgyhogy a megoldás is lehet, hogy ott van. Ez a Michael gyerek és szerintem ott rontja a napot. Meglessük? - érezhetően tettre kész és elszánt, és bár még nem a legfürgébb, szívesen nekivág a kalandnak. Főleg, hogy a füle már egész megszokta a sikolyokat.
Nem igazán foglalkozom most másokkal és persze eszem ágában sem lenne Peterhez csatlakozni, inkább a professzor érdekel most, aki kikapva a kezemből a képeslapot igyekszik valamit varázsolni vele. Se szó se beszéd menne arrébb, hogy utána próbáljon járni kihez kapcsolódhat a képeslap, csak épp a ránk, azaz főleg rám akaszkodott auror akadályoz minket ebben nagy erőkkel. Egy pillanatra elhúzom a számat, aztán igyekszem az auror és Piton közé állni. Kissé bizonytalan, hátha sikerül még jobban elbizonytalanítanom és elterelgetni a képeslapról, sőt esetleg elvonni a figyelmét róla, amíg Piton foglalkozik vele. Hogy mennyire kellene hazudni róla, vagy mire jön rá a prof azt nem tudom, de időt azt próbálok hagyni neki, hogy próbálkozzon és ha más nincs hát maximum az után adja oda az aurornak a képeslapot, ez már tőle függ. - Oh én... igazán sajnálom, csak tudja a tetőn voltam, mert onnan jobban látni a tűzijátékot, aztán minden mozogni kezdett, én meg pánikba este, de még éppen kiszúrtam a tanár urat a tömegben és... gondoltam ki segíthetne jobban, mint a házvezetőm. Tényleg... sajnálom, de olyan rémes ez az egész és én nem tudtam, hogy mit tegyek. Láttam, hogy... remeg a híd és emberek hullanak a vízbe. Ez... valami rettenetes! - a végén még a hangom is elcsuklik, igen jó színészi tehetséggel áldott meg a sors, bár könny nem szökik a szemembe, még, de látszik rajtam, hogy nagyon megrendített ez az egész és pusztán azért hoppanáltam, mert be voltam tojva. Még bele is kapaszkodom aggodalmas, tágra nyílt szemekkel az auror fickó karjába és igyekszem minden elesettségemet, cukiságomat és persze női praktikámat bevetni, hogy ne a képeslappal foglalkozzon és persze ne velünk hosszú távon. - Ugye... ugye nem lesz ennél is nagyobb baj és megoldják ezt a rettenetes káoszt? Láttam még éppen, hogy a túlparton sokkal nagyobb a baj, egymást tapossák az emberek félelmükben. Mi lesz most? - egészen elvékonyodik a hangom és kb. úgy nézek az auror fickóra, mint ha ő lenne a személyes Supermanem, akitől azt várom, hogy megmentsen, de minimum nyugtató szavakkal próbáljon erőt lehelni belém.
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
A milleniumi káosz
Ahogy a partra érek, igyekszem villámgyorsan felmérni a terepet, de a helyzet finoman fogalmazva sem rózsás. A jelek szerint az aurorok összecsuklottak a feladat alatt - na nem mintha meglepne -, és fingjuk nincs hogy mi történik. Ami rosszabb hír, hogy a rendvédelmi szervek sem igazán tudják kontrollálni az eseményeket, és így tizedannyira sem hatékonyak mint amilyennek lenniük kellene. Elpazarlok egy pillanatot egy grimaszra és még legalább hármat arra, hogy kitaláljam hogyan tovább. A hídnál a cirkuszba illő idióta helyzete szar, de csak két emberről van szó. Egyszerűen muszáj a nagyobb képet néznem... A folyó túloldalán az őskáosz kezd kibontakozni, így inkább úgy döntök hogy a reagálás helyett inkább kezembe veszem az irányítást és megpróbálom megkeresni a forrást. Félig üvöltve reccsenek bele a rádióba, hogy sikerüljön túlkiabálni az össze-vissza forgalmazást. - Itt Matlock főtörzs a különlegesektől! Két ember veszélyben a híd pillérénél, a folyóban! Azonnal kérek egy vízi egységet, szedjétek ki őket! Csak remélni merem hogy az alakulatom említése kizökkenti a rendőröket és egyéb csatolt részeket a holtpontról és elkezdik végre tenni a dolgukat, mert nem érek rá foglalkozni a két pancsolóra. Kinézek magamnak a túloldalon egy lehetőségekhez képest félreeső sarkot, egy gyors kézmozdulattal ellövök egy kissé talán túlméretezett villanó varázslatot, én pedig a tömeg pillanatnyi vakságát kihasználva áthoppanálok a túloldalra. Fogalmam nincs hogy mi fogad a túlparton, úgyhogy kissé idegesen kezdem újra felmérni a helyzetet.
Dane -nek a számmisztika segít, az SVK kevésbé, és miközben gyorsan zuhan lefelé realizálódik benne, hogy rommá fogja zúzni magát azért, hogy megmentse a lány életét. Már így is törött bordával parádézik, nincsen ereje teljében, csak az menti meg, hogy vérfarkas és hogy szándékosan vetette le magát, átgondolva. Elkapja a lány derekát és a híd lába felé zuhannak, ahol a szabad kezével megkapaszkodva tompítja egyre jobban a zuhanást... ami azt jelenti, hogy a felkarjáig az egész keze végig felszakad, ömleni kezd a vér, és éppen abban a pillanatban állnak meg a zuhanásban, hogy a mindkettejük már mellkasig elmerült a sodró Temzében. Meg tud kapaszkodni, a lány a zuhanástól és a hideg víz sokkjától elájult, de maximum egy percig tud ellentartani a sodrásnak segítség nélkül, nem tovább. És a bordája, a karja, mindene annyira fáj, hogy közel jár az ájuláshoz.
Óriáskerék: Sophia&Piton & Elijah&Peter & Cody
Sophia eléggé mellényúl a hoppanálással, hiszen továbbra sincs engedélye, ahogy megjelenik Piton és a többiek mellett már ott is egy ideges, izzadós auror a nyomában. - Azonnal igazolja magát és az okát, hogy használta engedély nélkül a hopprendszert! - mondja, de nem túl sok meggyőződéssel, mert közben a szeme a káoszon cikázik. Egy ideig csak idegesen forgolódik, de mikor előkerül a képeslap és Piton elkezd ügyködni rajta, már magához tér. A férfinek még sikerül néhány dolgot kiderítenie, érzi azt a csalódott dühöt, amivel a sorokat írták, és lát egy rendőr ruhás férfit, vörös hajjal, tagbaszakadt alkattal és... felsejlik benne a neve: Michael Shors. - Mi az a lap? Ha egy bűnjelről van szó, és visszatartják a hatóságokat a nyomozásban, hogy mi folyik itt, bűnrészessé válnak mindannyian! - találja meg a hangját a fickó, és követelve nyúl a képeslapért. Elijah már sokkal jobban érzi magát, sikerült rendbetenni a sérülését, Peterrel hallhatnak minden fejleményt, amit Sophia Pitonnak mondott mellettük. Cody menet közben szintén belefut a kompániába és hallja és látja Sophia információit. Tovább mehet a medisátorhoz, vagy maradhat velük is, hiszen ha akkora a baj a túloldalon, lehet, hogy minél többen mennek át, annál jobb. De ha tovább megy inkább a Medi-sátorhoz, beállhat a gyógyítók közé.
Folyópart, Óriáskerék oldal: Graves
Graves (és még vagy tucatnyi szájtátó és sikitozó ember) látja az egész manővert, amit Dane elkövet, és azt is, hogy a férfi nem húzza sokáig. A szembelévő oldalon látja a káoszt és hogy semmilyen szerv nem áll a helyzet magaslatán, konkrétan felszívódott minden onnani auror, katona, rend büszke őre és az emberek csak pánikolnak. Természetesen az összes televízió, ami kitelepült a tüzijátékra lelkesen forgat.
Felszívódva: Gia
Gia szeretne hazajutni, és el is indul a tömeg szélén haladva, ha már eddig is a kordonon belül volt, de ahogy eltávolodik a többiektől, hátrahagyva Cody-t egyre jobban elfogja valami balsejtelem. A pálcája hiába van kéznél, az első pillanatban, ahogy kiér a tömegből egy vörös fény villan a szemébe, hall egy sikolyt - talán éppen a sajátját? - és minden elsötétül. Egy széken ülve tér magához, a keze nincsen megkötve, de a pálcája néhány méterrel odébb van egy asztalon. Mögötte szűrődik be fény, egy hatalmas, kerek, mozaikos ablakon, de mivel este van, csak a közvilágítás lehet a fényforrás. A levegőben fém, fa és egy kevés doh-szag terjeng, és nem nagyon lát túl sokáig ebben a sötétben.
// Köszönöm szépen, hogy megint tartottuk az ütemtervet! : ) Következő mesélői hozzászólás: február 3., tehát határidő február 2., éjfél. //
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-27, 00:04
A megjegyzésre csak elmosolyodom és szusszantok egyet. - Hát most jól jönne.. - aztán rögtön grimaszolok is egyet és nyelek egy jó nagyot mert a vállamba bele nyilall a fájdalom. Óvatosan végignyomkodom, közben igyekszem nem bokán pisilni magamat. Most hogy én személy szerint nyugalmi állapotba kerültem valamelyest eljutott a tudatomig, hogy bizony a vállamnak talán kicsit nagyobb a baja mint elsőre gondoltam. De ez nem tántorít el semmitől. Pedig talán jobb lenne. Graves megy a dolgára, nézek utána egy pillanatra aztán vissza Giára. Bólintok neki. - Maradok.- körül nézek esélyem sincs de azért hátha. - Jó lenne megtalálni azt az aurort aki végül lelépett a pálcámmal... Bár szerintem a medimágusokhoz fogok csatlakozni inkább. Ott valószínűleg minden lesz amire szükség lehet ilyen helyzetben, a pálca ott csak másodlagos lenne. - foglalom össze, bele gondolva a mentősök helyett is ők jártak a fejemben inkább, csak a mentőautó és a villogója került a szemem elé. Amikor a gondolatod össze mosódik a mondandóddal akaratlanul. Remek... pedig nem is ittam! Nézek a lányra egy hosszabb pillanatig mérlegelem a kijelentését. Voltaképp szegényt kicsit sajnálom. Látszik rajta, hogy semmi más miatt nem jött el, csak hogy élvezze a tűzijátékot. - Nagyon vigyázz magadra hazafelé!... És... -a vállam miatt egy kicsit reszketeg sóhajra sikeredik. - Legyen nagyon boldog az újéved! - igen épp annyira szerencsétlen kívánság mint amennyire annak hangzik... De ki tudja? Hátha ez után a hajcihő után az év mégis jó lesz. Bár az igazat megvallva, jelenleg semmiféle jövőkép nincs előttem, hogy ebből most mégis mi fog kisülni, és miként lesz hatással, vagy épp nem az elkövetkezőkre... Hiszen még vége sincs... Sőt... Lehet nem is lesz... Nézek Gia után ahogy eltűnik a tömeg oldalvizén. Intek még egyet neki, akár vissza néz akár nem. Megrázkódom, összébb húzom a kabátot magamon és némi éberséget erőltetek magamra! Roham tempóban arra veszem az irányt amerre a medi-sátrat sejthetem. Szóval oda ahol a többiek is csoportosulnak. Út közben még talán Elijahba és Peterbe is bele botlok. Bár erre nincs garancia.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-25, 08:56
Nagy színész, az már bizonyos, és örül annak, hogy Peter nem buktatja le, mert akkor nagyon csúnya helyzetbe kerülnének. Így azonban ő alkalmazkodik, hagyja Petert dolgozni, és ő meg szépen bedolgozik alá. Aztán jön a rengés.. Amikor meghallja Perselus hangját, szinte azonnal vág egy fájdalmas grimaszt, persze ekkor még a férfinak háttal, mert nem fog belefintorogni az arcába. De valahogy az van benne, hogy már csak ez hiányzott, nem lehetne soha jobb a helyzet, nem elég a fájdalom és a káosz, még ez is. Persze amint a prof odaér, kissé kihúzza magát,és varázsmosolyt villant felé. - Piton professzor úr! Soha jobbkor! - villantja fogsorát, és persze egy kissé fel is szisszen. A prof ötletére, hogy tűnjenek el,és még egy lány után is kajtassanak, kissé megemelkednek a szemöldökei, de a férfi a főnök, és ő már lelkesen indulna is, de ez jelen állapotában nem megy annyira könnyen és gördülékenyen. Peter félrevonja, és ez valóban okos gondolat, ott talán békésebb a helyzet, főleg, hogy itt minden kaotikus és mindenki zavarog, kitört az általános pánik. A két fiolát elfogadja, és szinte azonnal pattintja ki őket és húzza le, mintha csak két feles lenne. Érzi is a hatást, hogy kezd jobb lenni a helyzet, és látja, ahogy Piton el is megy, és tulajdonképpen nagyon megkönnyebbült, hogy már elment a prof. Maga sem tudja, miért tart ennyire tőle, vagy mi az, ami ezt a fajta távolságtartást eredményezi, talán csak nem akar gyengének látszódni, de az tuti, hogy nagyon örül, hogy már nincs ott a prof. Peterre néz. - Jobb. - biccent, miközben érzi, hogy lassan hatnak a cuccok a szervezetében, és a kezét finoman a bordáira teszi,de érzi, ahogy ez még azért erőteljesen fáj. Végignéz a terepen, a muglikon, aurorokon. - Szerinted lesz.. másik robbantás? Vagy.. lement a nagy hajtás... és ebben a káoszban.. akar még.. a mi jó Michael-ünk.. ügyködni valamit? - látszódik rajta, hogy nagyon nem akar menni innen sehova, túl lelkes és kalandvágyó, meg kíváncsi alkat. - Hova akarsz menni? - teszi fel a kérdést, sunyi mosollyal, főleg mert pontosan tudja, hogy nem lenne szabad random hopponálgatniuk, de tény, hogy jelen helyzetben senkit sem érdekelnek a szabályok, és ennél nagyobb bajt nem tudnak okozni egy kis mágiával.
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-24, 21:13
- Ilyen mázlink legyen mindig.. *Lehet kissé gúnyosnak tűnhet a megjegyzés, pedig nem áll szándékomban az lenni. Tényleg baromira örülök a szerencsének, hogy nem nekem kell a seb közelébe menni… meg persze, mert Graves szakszerű ellátást kap. Nem pontosan tudom Cody mit csinál, a pálcámat is odaadtam volna egyébként, de láthatóan pálca nélkül is célt ér. Sőt! Nem tudom, hogyan és mit csinált pontosan, de ezt kicsit még én is megbámulom, még jó, hogy a muglik a meneküléssel vannak elfoglalva és feltehetően pánik és hisztérikus állapotban lehetnek, különben sikítófrászt kapnának. Elgondolkodok, én miért nem pánikolok, de feltételezem az alkohol maradéka tehet róla és/vagy a némi biztonságérzet, hogy ha nagyon muszáj lenne, el tudnék hoppanálni haza. Kivéve ha a „nagyon muszáj” helyzet azáltal alakulna ki, hogy valami lehulló épülettörmelék kupán vág, mert akkor nem tudnék hoppanálgatni. Így aztán továbbra is jobb híján a pálcámba kapaszkodok. Nem hadonászok vele, de mivel még mindig közvetlen veszélynek ítélem a helyzetet, ezért nem is igyekszek elrejteni. Graves szavai logikusak és látni vélem azt is, hogy merre halad a tömeg, gondolom arra nyitották meg a területet. Csak bólintok egyet a hazamenetelre való felszólításra. Ha idáig nem is, Jessiék biztos hazahoppanáltak, haza vagy az Odúba. Inkább az Odúba, Fredet ismerve, és nem hibáztatom ezért. Meg egyébként most ez a helyes döntés, elvégre a mi házunknál is lehetett és lehet még rengés.* - Vigyázz magadra! *Már amikor elköszönök Graves hátától, tudom, hogy vagy nem is hallja majd meg avgy csak megforgatja maximum a szemeit, de nem bánom. * - Maradsz még? *Kérdezem aztán Codytól. A mentősöknek tényleg jól jönne egy ilyen gyógyító-növendék, ugyanakkor ki tudja, hogyan fogadnák, hogy a súlyos sérültek is pillanatok alatt szinte teljesen meggyógyulnak. Nekem igazából mindegy, ez az ő döntése.* - Az én segítségemmel semelyik szerv nem jutna sokkal előrébb, úgyhogy elindulok hazafelé, aztán ha lesz lehetőség hoppanálok. De elviszlek valameddig, ha szeretnéd. *Pálca nélkül ugyebár nem tud hoppanálni, így megvárom mit dönt Cody, aztán elindulok vele vagy nélküle. Igyekszek nem bekerülni a tömeg közepébe, inkább szélen szeretnék haladni, hogy akár már egy komolyabb facsoportosulás takarásából esetleg megejtsem a mágikus úterövidítést.*
Örülök annak, hogy Elijah hallgat és nem csatlakozik be a kérdezősködésbe. Miután Dane és én ellenségek lettünk, volt egy társam, aki az egy éves tapasztalata ellenére is sok alapvető dolgot rontott el mások vallatásánál. Mindenesetre, abban vele kapcsolatban biztos lehettem, hogy ha ő megjelenik, akkor minden borul. És borult is. Bármibe is kezdtem, ő tönkretette, voltaképp elvágta a számomra fontos szálakat. Akkor döntöttem úgy, hogy inkább egyedül dolgozom. Nem mondom, hogy sokkal jobban ment, mert rossz érzés volt, hogy senki sem fedezi a hátamat, de nem érdekelt. Inkább egyedül, mint egy szerencsétlennel. Olyan, mintha ott se lett volna. Elijah azonban egyelőre hallgat, ami jó, mert ha kinyög egy olyan kérdést, ami szöget üthetne a muglik fejébe, az nem lenne valami jó pont. Már ennek a Michaelnek az esete is felettébb gyanús, nem hiányzik nekem az, hogy egy másik nehezítse ezt az egészet. - Nem árullak el, ne aggódj, de nekik tudniuk kell ezt, hogy együtt tudjanak működni – vetem ellen Elijah színpadias pillantását látva, miközben legbelül elég szépen vissza kell tartanom a röhögésemet. Azért tudva, amit mi ketten tudunk, tényleg igazán vicces alakítást ránt elő a srác magából. Ez a hivatalos figura egyáltalán nem illik hozzá, de szerencsére mindezt sikerül fapofával lenyelnem magamban. Egy halovány mosoly se buktat le minket. Hála az égnek... - Nem úgy néz ki... - mormogom az orrom alatt, miközben igyekszem minden szükséges támogatást megadni Elijah számára. Hát ez komoly... Csak nekünk lehet ekkora mákunk. - Na jó, szerintem jobb lenne, ha leülnél a seggedre – fogom meg támogatóan Elijaht, mert azt azért látom rajta, hogy a szavaival ellentétben is elég fájdalmasak lehetnek a sérülései és egy pillanatra meg is inog, mintha el akarna dőlni. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. Amikor Piton megérkezik, megkönnyebbülten sóhajtok fel, még a professzor mogorva arca ellenére is. Neki szerencsére kissé komolyabb főzetei vannak, mint nekem, de úgy néz ki, hogy a kisebb sérüléseket sikerrel leápoltam. Mindenesetre át is adom a terepet és szerencsére a döntésem jónak tűnik, ugyanis Elijah sebei elég szépen el is tűnnek. - Köszönöm, tanár úr – rebegek hálát a profnak, majd engedelmes kisdiákként szót fogadok és Elijah felé pillantok: - Menjünk félre – vetem fel a dolgot a srácnak és ha nem tiltakozik, akkor arrébb vonom egy kis zugba. Sophiát sehol se találom, azonban nem sokkal később megpillantom őt Piton irányába sietni. Igaz ugyan, hogy a professzor arra utasított, hogy keressük meg és vigyük magunkkal, de fogalmam sincs, mennyire lenne benne a dologban. Most viszont újdonsült társam felé fordulok és megszólalok: - Jobban vagy? Főzet ide vagy oda, azért Piton sem csodatevő, hiszen a sebek elmúlta ellenére a fájdalom nem szűnik meg egyik pillanatról a másikra. Aggódva tekintek hát a srácra, majd folytatom: - Gyalog túl messze van a lakás, ráadásul hamar el is tévednénk... Talán hoppanálnunk kellene. Már ha értesz hozzá. Reménykedve sandítok Elijah felé. Én megkockáztathatom a dolgot, de nem biztos, hogy egyben oda is érünk, mert nem tettem még le a vizsgát, habár már egészen jól megy, ha odafigyelek. Most félre kell tennünk a szabályokat a saját érdekünkben, a többivel ráérünk később is foglalkozni. Mindenesetre, nem indulunk most rögtön, hagyom Elijah számára, hogy összeszedje magát és – ha gondolja – akkor Sophia is csatlakozhasson hozzánk. Vele is tisztáznom kellene pár dolgot, habár tudom jól, hogy ennek nem itt és most lenne itt az ideje. Legszívesebben odarohannék hozzá bocsánatot kérni, de a lábaim nem visznek. Jelenleg Michael ügye élvez elsőbbséget, elvégre valami bűzlik a dologban.
A sérülést felmérve, megkeresi Elijah csuklóját, és egy alig két ujjpercnyi ledugózott fiolát nyom a tenyerébe. - Ezt hajtsa fel! Utána tűnés! Az utcákat megnyitották, a többség arra távozik! Kövessék őket, vagy amit jónak látnak!- és már megy is tovább. Az aurorok sátrán belül, szerencsére van medi-pont. Igencsak elszállt volna a proff feje, ha ezt az apróságot lefelejtették volna a szervezésnél! A mugli mentősökhöz esze ágában sincs odamenni, fityulákkal villogni. Inkább csak mozgósítja azokat a sajátjaik közül akik esetlegesen lefagytak. Egy egy határozott, rövid utasítást közöl csak feléjük, mint pl " A földön lévőket szedjék össze!" "A sátorba vigyék a súlyos eseteket!" el is mutat a kijelölt pont irányába, de valóban csak emlékezteti akit kell, hogy mi a dolga, reméli a medimágusok vannak elég képzettek és talpra esettek, hogy tudnak szervezetten működni ilyen esetben is. Egy két látványosan elveszettebb aurornak hagyja még meg, hogy segítsen a gyógyítóknak a mentésben, vagy abban amit kérnek tőle. Úgy túlzottan nem folyik bele az utasítgatásba, még ha hallgatnának is rá, vannak itt ő felette is, akik mondjuk pont az ilyen, vagy hasonló krízishelyzetekre lettek képezve. Legalábbis erősen reméli. Ettől függetlenül épp a mugliktól levédett sátorban tartózkodik és méri fel a helyzetet a sebesültek terén mikor is Sophia mellé hoppanál a proff meg reflexből pálcát ránt szegény lányra. De szerencsére jók a reflexei és a felfogóképessége is a helyén így csak egy morranással nyugtázza a hirtelen felbukkanást. A lány szavaira azonban megkeményednek a vonásai. Ha a képeslap is elő kerül elveszi és se szó se beszéd egy nyugalmasabb szegletet keres ahol lehetőleg nem látnak különösebben rá. Sophi ha követi, nem fogja elküldeni és nem is mondja neki, hogy ne tegye. - Adjon egy pillanatot! - Pálcáját maga elé tartja egy vonalba az orrával. Lehunyja a szemeit és kizár mindent ami körülötte van. Csak a képeslapon az írásra koncentrál. Magában mondja csak ki a varázsigét. ~ Legilimens~ Tulajdonképpen azt a személyt keresi aki a lapra írt és ha be tudja totális véletlenséggel mérni, akkor arra, mi célból írta? Ha nem talál semmit ezzel kapcsolatban akkor bizony a folyó túloldalán lévő, vagyis akiknek ott kellene lenniük kollégáira koncentrál. Ha az is kapufa, akkor összességében az odaát kialakult helyzet forrása után kutat. Sophia valószínűleg még sosem látott mimikák játékát láthatja a házvezetője arcán és bizony jól kivehetően cikázik a szeme is a szemhéja alatt. Újra és újra némán formálja a varázsszót mindaddig míg az összes lehetőséget végig nem járta. Hátha! Addig sajna a lány nem kap választ.
Ez most nem a lassú döntések ideje, így hiába látom Danet pont elrohanni, nem megyek utána. Egyébként is én akartam önállóan tevékenykedni, akkor meg miért tenném? Felmászom hát, hogy jobban körülnézzek, hátha kiszúrok valami gyanúsat. Tudom valahol a lelkem mélyén, hogy nekem is inkább segítenem kellene, de valami itt nagyon bűzlik és ha újabb hasonló esemény van készülőben, akkor nem az aktuális probléma megoldása a cél, hanem hogy ne legyen újabb... igaz? Legalábbis ezzel nyugtatom magamat és mégis a nagy megfigyelés helyett Dane-en akad meg a tekintetem, aki nem tudja elkapni a lányt és aki utána veti magát? A szám elé kapom a kezemet, különben jó eséllyel ijedtemben felsikítanék. Tudom én, hogy erős és hogy varázsolni is tud, de attól még ez finoman szólva is őrültség és egy vadidegenért teszi. A torkomban dobog a szívem, ahogyan figyelem az eseményt, pedig tudom, hogy muszáj lenne moccannom, mert a másik oldalon teljes a káosz és a fejetlenség és ott láthatóan senki sem segít. Végül csak erőt veszek magamon, pár pillanatnyi hezitálás után, összeszorítom a fogaimat és lefelé indulok, miután a tömegben megkerestem Pitont. Nem vagyok túlságosan magas, de kicsit még össze is húzom magamat, miután leértem a földre és nincs mit tenni... hoppanálok. Pontosan célzom be, hogy a tanárúr mellett jelenjek meg. Nem igen foglalkozom most sem Peterrel sem, a másik sráccal, Pitonhoz fordulok. - A híd másik oldalán sokkal nagyobb a káosz. Nincs ott senki, se rendőrök, se aurorok, valami... nincs rendben és a bódéban ezt találtam. - nyomom most már a kezébe a képeslapot, amit sikerült összeszednem és, amit persze előzőleg nem mutattam meg neki, az ominózus szöveggel a hátán: "A hátunk mögött egy egész világot rejtegettek és a képünkbe hazudtok... Mi is tudunk a hátatok mögött játszani." Remélhetőleg most nem az lesz az első dolga, hogy leszúrjon, amiért leléptem, vagy hogy hoppanáltam az amúgy is pánikban lévő tömegben, azt majd megteheti utólag. - Mit tegyünk? - mégis csak ő a felnőtt, ezzel azt is jelzem, hogy hajlandó vagyok azt tenni, amit mond, ha ezzel segíthetek és persze közben igen-igen remélem, hogy Dane rendben van és nem csinált őrültséget.
Ez az a pillanat, amikor kénytelen Peterre hagyatkozni, lévén ő most nincs Sophiával. Ha vele lenne, a lány dacos felhívása ellenére is kész lenne felülbírálni a megmentési tiltást, de hát elvesztették egymást szem elől, szétváltak, hogy több eséllyel derítsék fel a történteket. Most a férfi és a lány is abban bízhat, hogy a másikkal nem történik semmi végzetes. Dane ugyan tud magára vigyázni, de azért nincsenek illúziói, bármikor elérheti a kiszámíthatatlan sors keze. Az oldalára fogva a kezét rohamléptekben siet oda a korláthoz, hogy megdöbbenés, és habozás nélkül cselekedjen, amikor a fiatal lány ujjai megadják magukat, csúsznak le a korlátról. Dane sem hülye, nem akar lelepleződni, vagy leleplezni másokat. Mindig is nagy kedvence volt a számmisztika, hiszen tervezgetős alkat. Igyekszik két pillanat alatt átlátni a lány zuhanásának mértékét, s a híd kiszögeléseit, még ha a rengés alapos töréseket is hozott benne. Anélkül, hogy lassítana, átveti magát a híd peremén, s zuhanóugrást mutat be, hátha ezzel le tudja gyorsulni a lányt, s a derekánál elkapva elrántani magával, hogy a másik kezével meg tudjon kapaszkodni valahol, ami még kiáll a hídból, és megtarthatja őket, vagy legalább tompíthatja a zuhanást. Mégiscsak emberfeletti erővel, s egy ragadozó ügyeségével rendelkezik. S mivel arra született, hogy bizonyos varázslatokban kivételes tehetséges mutasson, pálca, s varázsszavak kiejtése nélkül egy egyszerű nonverbális párnázást intéz már a mozdulat közepette, hogy ne törjék nagyon össze magukat. A csaj szerelme ebből csak annyit láthat, hogy valami őrült a lány után ugrik.
//Számmisztika kiemelkedő+sötét varázslatok kivédése született tehetség+ vérfarkas=hősies megmentés//
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
A milleniumi káosz
Gyűlölöm az érzést ami elfog amikor a varázslat elkezdi gyógyítani a szövetet, de nincs mit tenni, ki kell bírnom. Persze az én próbálkozásom szart sem ér, de legalább Cody kéznél volt. Nem biztos hogy legközelebb ilyen szerencsém lesz, de jelenleg nem is érdekel. Egy mordulással és egy biccentéssel köszönöm meg a kölyöknek, aztán végre van lehetőségem tisztességgel képbe kerülni a helyztünket illetően, így csak kussolok ahelyett hogy Giának válaszolnék, és figyelek. Az emberek pánikolnak és menekülnek, de legalább a közeli épületek még állnak. Valaki valamit magyaráz az elsötétülő kamerákról, de ennek ezer oka lehet, nem biztos hogy van összefüggés. A lomha mugli gépezet kezd beindulni, utcákat nyitnak meg, forgalmat terelnek, szóval alapvetően a rendszer működik - vagy legalábbis próbál működni. - A kiürítés elindult, a környező utcákba terelik a népet, hogy oszoljon a tömeg és ne tapossák egymást halálra. Nektek is el kéne tűnnötök, menjetek haza vagy mit bánom én... vagy ha komoly varázslónak akartok tűnni akkor menjetek és segítsetek a bajba jutottaknak. De vigyázzatok magatokra. Dörmögöm a két fiatalnak, aztán egy pillanatra elhallgatok, ugyanis épp valami érdekes hangzik el a rádióban. - A többit pedig inkább bízzátok a profikra. Csak láb alatt lennétek. Pislogok még kettőt és remélem hogy felfogják a helyzet súlyát, aztán elfordulok tőlük és elkezdek átcsörtetni a tömegen, hogy szemügyre vegyem mi zajlik a folyóparton. Közben persze nyitva tartom a szememet, és szívem szerint az égig felrúgnám az összes kurva aurort akik megint nem végezték el rendesen a dolgukat.
Dane a falhoz lapul aztán sikerül lemásznia, de nagy fájdalmakkal, nem gyógyul meg magától olyan gyorsan egy borda repedés. Van egy tömegen kívüli út a part mentén, amin Graves-ék csörtettek át mikor a hídtól jöttek a kerékhez, de mire odaér akármennyire sietős léptekkel megy, a rezgés megáll, a tömeg viszont nem. Sikerül felérnie a hídra, de mire odaér és lenyújtja a kezét az utolsó pillanatban sikolt fel a fiatal lány, és csúszik le a keze a korlátról... Ő pedig végignézheti a zuhanását, miközben mellette egy méterrel a lány feltehetőleg pasija üvölt fel, tartva magát, de fájdalmasan, hiszen a szerelme... nem fogja túlélni valószínűleg.
Óriáskerék->tetőn: Sophia
Sophia a nagy káoszban az egyetlen irány, amerre mehet az az, ahonnan Dane szaladt el néhány pillanattal korábban, még láthatja is, ahogy a férfi leérkezik a falról és elindul a hídhoz, és ahogy elkezd ő maga feljebb mászni, észreveheti, hogy éppen embereket menteni megy, azokat, akik kilógnak a hídról. Ha sokáig marad ott, és nézelődik végig nézheti ő is, ahogy pont amikor Dane odaérne, a lány elkezd egy sikollyal zuhanni. De nem csak ezt látja. Míg ezen a parton minden katona, rendőr, auror, minden rendfentartó szerv elkezdett tökéletesen olajozott gépezetként működni és csitítani a tömeget, addig a túl parton, ahol szintén jó nagy tömeg van, hiszen onnan lehet a legszebben látni a kerékről fellőtt rakétákat, teljes a fejetlenség és a káosz és úgy tűnik, hogy senki sem foglalkozik a muglik pánikjával és menekítésével. Hova tűnt onnan mindenki?
Óriáskerék: Elijah&Peter&Piton
Peter nem tud tovább faggatni, pedig mind a ketten nagyon jól játsszák a szerepüket, mert jön a vész és habár ő egész jól viseli, Elijah elég csúnyán megsérül. Kevés felületi karcolás van, inkább zúzódás, de amit lehet azt Peter krémje összehúz és eltűntet, már ha kicsit megtépik a szakadást Elijah hátán hogy hozzáférjenek a sebhez. A fiú tud járni, de fájdalmasan, és ha valaki a hátához érne, valami neki nyomódna, egy üvöltés garantált. Egészen biztos, hogy gyalog nem fognak valami gyorsan átérni, mert ahhoz át kell menniük a hídon a másik partra és még onnan sétálni vagy háromnegyed órát. Vagy negyed órát, és ha kiértek a tüzijátékos tömegből, akkor fogni egy taxit. Tehát... elég lassan juthatnak el oda. Piton ha ránéz Elijah sebeire azonnal tudja, hogy mit kell adnia ahhoz, hogy a kenőcsöt belülről is megtámogassa, és ha Elijah elfogadja - márpedig ki lenne az a hülye, aki nem fogad el bájitalt a bájitalok mesterétől - akkor szinte teljesen rendbejön, csak egy csúnya fantom fájdalom marad utána. A professzor sajnos nem tud a hivatalos szerveknek túl sok helyen segíteni, mert ha csatlakozna a mentőkhöz a mentősök biztosan elutasítanák a megkérdőjelezhető hatású és összetevőjű bájitalait. Esetleg felállíthat egy pontot, amire nem nagyon lehet rálátné ésmedimágusokat lehet hívni olyan sérültekhez, akiket a muglik már nem tudnának megmenteni.
Katonai sátor->Óriáskerék, Az összedőlt sátor előtt: Cody&Gia&Graves
Giabilleg és nézelődik, és ahogy kabátot keres Cody-nak észrevesz egy-kettő olyat, ami az összes kinti katonán van, és ugyan addig nem tudja felmarkolni, amíg rájük tapad a figyelem. Ahogy elkezdődik a földrengés viszont azonnal fel tudja kapni. Ahogy a macska ügyességével talpon maradva a káoszban felsegíti az őrnagyot, aki azonnal megy is tovább segíteni a két kamerát tartó embernek, és Cody-t is, akinek azért eléggé szívnia kell a fogát a zúzódásától. Graves elszenvedi a sérülést és még is gyorsan reagál, hozzá van szokva a fájdalomhoz, leveszi a bilincseket, ami nagyon jól jön, mert azokkal elég nehezen lehet kapaszkodni, így a két fiatal sokkal könnyebben tud kimenni. De ő marad. A kamerákat figyelő két katonával, az őrnaggyal, meg vele sikerül egy darabig megtartani mindent, láthatja, ahogy kihúnynak a kamerák, amik a túlpartra figyelnek, aztán az őrnagy egy halk szitokszóval utolsó pillanatban kivezényel mindenkit, nem tudják megtartani a sátrat és csak összetörnének a gépekkel együtt, ha bent maradnának. Mindenki kijut, előbb a kölykök aztán Graves és a katonák aztán a fém szerkezet meg is adja magát, nem lehet tudni, hogy bent a monitorok mennyire maradtak egyben, de nem is lehet hozzájuk férni rendesen. Azonnal megindul a duma a katonák fülében, nyissák meg a kordonokat a két parton az utcák felé egyúttal a kocsiktól zárjanak el egy nagyobb területet, amire a mugli tömeg menekülhet. Gia pálcát ragad, Graves is varázsolni készül, Cody pedig a gyógyító képességével akar kézrátétellel gyógyítani, szóval mind a hárman tökéletesen felfedik magukat a pánik közepette, de az az egyetlen szerencséjük, hogy láthatóan mindenki azonnal a saját dolgával törődik és a pánikot akarják eloszlatni, az embereket kiterelni, sérülteket kiszedni a tömegből. Cody képessége olyan erős, hogy pálca nélkül is Graves sebe azonnal elkezd javulni, sőt, mire végez már egyáltalán nem fáj, csak minimálisan érzékeny a rózsaszín felszíne. Ilyet se Gia, se Graves nem látott még soha.
// Köszönöm szépen, hogy megint tartottuk az ütemtervet és egy napot le is faragtunk! : ) Következő mesélői hozzászólás: január 27., tehát határidő január 26., éjfél. //
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-18, 02:14
Egyenlőre stabilan állok, és amit lazítok magamon is, csak egy nagyon gyér, és esetlen színjáték. Jelenleg nem megy...Amúgy se igazán vagyok otthon az ilyesmiben. Legfeljebb hallgatni tudok.. De azt nagyon jól. Ha félholtra vernek is békével hallgatok. Pont részegen menne a színészkedés, de sajna mellé kinyílna valami őszinteség csap is... Szóval jó ez így! Örülök a fejemnek, már amennyire örülni lehet egy ilyen helyzetben, mikor kimondanák a ítéletet, azonban nem sokáig van időm megkönnyebbülést érezni. Úgyanis a föld kicsúszik a lábam alól és Gia mellől, csodálatos lendülettel borulok el, nagyjából olyan hanggal, mintha pillanatra fojtogattak volna egy tukánt. (Minden bizonnyal a magassarkú hiánya az oka hogy nem sikerült egyenesben maradnom! Bezzeg ha abban lettem volna!) Hirtelen azt is elfelejtem, hogy valaha fáztam. Fogalmam sincs mi az, mert igyekeztem ismét fordulni annyit, hogy ne arccal essek telibe előre, bele valami csúnyába, cserébe a vállam koppan neki valaminek és érzem hogy majdnem sikerül kiugrania, de szerencsére kellően megfeszítettem a satnya kis izmaimat, hogy csak simán nagyon lezúzzam magamat. Pillanatokra megfordul velem a világ és Graves harci üvöltésére kapom fel a fejemet. Gia talpra segít, biccentek neki mert egyenlőre hang sajna nem jön ki a torkomon. Igen egy kissé mondhatni megszeppentem, de majd mindjárt össze szedem magamat! Aztán Graves által lekerül a bilincs is, amiért szintén hálás vagyok. -Kösz!- bököm oda így hirtelen, egyöntetűen mindkettejüknek. Nem kerüli el a figyelmemet a sérülése, de már megy is tovább/vissza, segít a többieknek. Nekünk pedig hirtelen spuri innen lett a nevünk! Kiérve Gia kezembe nyom egy kabátot és az emlékeimbe is és a bőröm alá is vissza mászik a hideggel együtt a tudat, hogy lassan színt váltok. Jelenleg ha az egyik fele szenes lenne a másik meg véres, se érdekelne, bele bújok minden további nélkül. - Köszönöm.. -dünnyögöm. A kérdésre már oda is léptem a férfi elé - De.. Történetesen gyógyítónak tanulok.. Bár a pálcám épp nincs nálam... De van egy másik módszerem.- ismerem el azzal Gravesre nézek komoly képpel - Szabad? - teszem fel a kérdést ami részben nem igazán volt kérdés, hiszen azt a sebet el kell látni. Így vagy úgy, de azért gondoltam jól esik, ha legalább elvben számolok a véleményével. Körül nézek, semmi kedvem óvatlan szemmel találkozni. Ezt követően ha Graves nem tanusított különösebb ellenállást, a sérült karja fölé helyezem mintkét tenyeremet és egy két pillanatig csak koncentrálok, aztán csoda történik. Magam is meglepődök egy kissé, de valahol belül nagyon is örülök. Graves karjának kutya baja, legfeljebb a bőre színe egy pár árnyalatnyival másabb még. Sajnos az eszmecseréjükhöz személy szerint nem igazán tudok hirtelen mit hozzá fűzni. Legfeljebb annyit tűzök közbe elnézve a káosz irányába - A mentősöknek bizonyára jól jönne némi segítség...- noha látszik rajtam, tudom mit kockáztatnék, össze is harapom az állkapcsomat, és egy erős viaskodás ül ki a fejemre. Látszik hogy marhára nem voltam még éles helyzetben terepen, így enyhén szólva bizonytalan vagyok. Ami ilyen helyzetben nem épp a legjobb. De kivételesen én is úgy vagyok vele, maradnék a hivatalosabb megközelítésnél. Épp eleget parádéztam ma már.
//Természetes gyógyító 3. szint: Nyílt sebeket is képes azonnal meggyógyítani, de ez nem vonatkozik a törésekre. Elfertőződött sebeket is mellékhatás nélkül gyógyít. //
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-17, 20:44
*A nagy nézelődés közben sem araszolok odébb Codytól. Az előbb is kiváló stabil pontként funkcionált, jobb ha kézközelben marad, ha megint megborulna az egyensúlyérzékem. Gyanítom amúgy, hogy ő nem áll olyan ingatag lábakon, mint most én (és nem a magassarkúcsizma hiánya miatt). De akkor miért nincs rajta kabát?? Megkérdezném tőle, de ugye nem szabad beszélnünk… Psszt! A névtáblákról tovavándorol tekintetem és most gazdátlan kabát után kezdek nézelődni. Nekem esne jól, komolyan, ha végre felöltöztetnénk Codyt. Akkor se fordulok vissza, mikor a főfőkatonapajti elkezdi a parancsot adni Gravesnek. Így hogy neki kell igazoltatnia minket, nyugodtan mondhatom, hogy Emma Smith-nek hívnak, kétlem, hogy bárkit érdekelne, főleg Gravest nem, úgyse fog több tucat oldalnyi jelentést írni rólunk. Ezen a gondolaton már majdnem elvigyorodok, najó, talán el is vigyorodtam, pedig nem szabadna, nehogy a főfőkatonapajti megkérdezze, miért is örülök az igazoltatásnak…. És akkor mit mondanék? Aztán megnyugszok, hivatalosan is ittas vagyok, nyugodtan vigyoroghatok. Annyira az alkohol befolyása alatt vagyok, hogy úgy érzem, hogy még a föld is megremeg magassarkúim alatt. Valahol a kinti sikolyok második szólamánál fogom fel, hogy itt tényleg földrengés van. Annyira elképedek ezen, hogy elesni is elfelejtek jóformán… vagy csak illuminált imbolygásomat jótékonyan kiegyensúlyozta a föld szolíd rengése. Ledermedve állok, ahol az előbb még kapaszkodó kellett a szimpla egy helyben való álláshoz is, miközben körülöttem röpködnek a tárgyak és az emberek (ld. Cody) is hipp-hopp eltűnnek mellőlem. Graves üvöltése térít magamhoz, röpke sikollyal aztán teljesen felélesztem a riadalomtól lefagyott testemet. Aztán segítek talpraállítani az asztallal megboruló katonát és Codyt, elvégre nekem a kezem is szabad, nem is taknyoltam el, nem is esett rám semmi… azt hiszem a mázli-faktort kimaxoltam idénre (hihi!) egy perc alatt. Aztán nem kell sok győzködés, irány innen kifelé, sose vágytam katonasátor általi halálra. Menet közben kicipzárom kabátomat és előveszem pálcámat. Nem árt, ha kéznél van, sőt! Kifele menet, még igyekszek visszaidézni, láttam–e az előbb kabátot. Akkor felkapom, gondolom nem fogja Codyt zavarni, hogy kicsit piszkos, kezébe nyomom csak. Kisebb gond is nagyobb most ennél, én tudom, de jó legalább egy problémát megoldani, aztán na jó, utána jöhetnek azok a problémák is, mint például Graves nem valami szép sebe meg a pánikoló tömeg. Francba, továbbra se tudok túl sok tisztességes gyógyító varázslatot, és most nem is vagyok felkészülve semmilyen gyógyfőzettel.* - Nem értesz véletlenül valami gyógyítóbűbájhoz? *Fordulok reménykedve Codyhoz, hátha… Engem kicsit kikészít a seb szaga… a vér látványával nincs bajom, tényleg, de ez az émelyítő szag… az égett bőr és hús undorítóan elegyedik a katonai egyenruha enyhén csípős szagával. Igyekszek mélyet lélegezni a folyó irányába fordulva, nehogy kitaccsoljak. Aztán próbálom átlátni az átláthatatlant, úgyhogy inkább Gravest kezdem bombázni a kérdéseimmel.* - Mi a kiürítési protokoll? Merre kéne menni? Hallottál valamit a füles micsodán valamit, várható újabb rengés? *Most aztán nem akarok még véletlenül se tilosba keveredni és jó lenne tudni, mire koncentráljunk: fedezékkeresés vagy lelécelés. Lehetett ez nem természetes rengés? Mint Shirazban? Egyelőre nem merem megkérdezni hangosan.*
A professzor sóhajt egyet, inkább zaklatott, mintsem kifejezetten dühös vagy ideges. Megdörgöli az orrnyergét. - De persze szilveszter van, maga meg nagykorú, azt és akkor iszik amikor akar szabadidejében. - szemet forgat - Csak tudja, nagyon rosszkor beszél mellé! - itt jelentőségteljesen és kissé sötéten a lányra néz, de inkább figyelmeztető mintsem fenyegető. Nem annak szól a figyelmeztetés, hogy önnön haragját zúdítja majd a lányra, és levon pár pontot meg büntető munkára küldi. - Osztom a véleményét Osborne. De, ha már egyszer vette a fáradtságot és bejátszotta magát, akkor maradjon a többiekkel! - elindulhatnak. Piton nem tud ki kivel és miért van jóban, vagy rosszban, nem is érdekli. Egy kupacba akarja terelni a jómadarakat, utána meg kidobni lényegében, vagy legalábbis elküldeni melegebb.. izé.. valami szórakozó helyre őket, hogy ne itt rontsák a levegőt. Na meg a saját helyzetüket. Elvégre semmi keresni valójuk itt, legalábbis a kordonon belül biztosan nincs. Tökmindegy milyen újságírói engedéllyel, külföldi bűvölt igazolvánnyal vagy mással jönnek a kölykök. Rohadtul nincs itt keresnivalójuk! - Crowfield. -közli teljesen szárazon, igyekezve nem grimaszolni mellé. De épp hogy össze terelődne a kis csapat, földrengés rázza meg a partot és bár Sophia van a legközelebb, esze ágában sincs belé kapaszkodni. A lányt is valószínűleg magával rántaná, így marad a "b" lehetőség és neki zuhanva elkapja a kordon vasát. Miután elmúlt a rengés és sikerül egyenesbe hoznia magát, körül nézve konstatálja hogy a lánynak hűlt helye, mire tovább futtatja a tekintetét és mikor nyugtázza, hogy nem megsérült, vagy egyéb, hanem lelépett, megcsikordulnak a fogai. Fő a feje egy két másodpercig de, hamar kapcsol hogy bizony igen nagy a káosz körülöttük. Peter és Elijah felé veszi az irányt és mikor látja hogy Szimba megsérült, kissé elönti az agyát valami. Elvégre ő engedte hogy itt császkáljon. Oda lép hozzájuk és maga is és egy szintbe hajol velük, hogy ne kelljen annyira ordítania ebben a hangzavarban, persze így is megemeli a hangját. Felméri Elijah helyzetét. - Tud járni Crowfield? Ha igen, tűnjenek innen, valami biztonságosabb helyre! Ha Osborne-t megtalálják vigyék magukkal! - ha Elijahnak olyan a sérülése, akkor nem áll le pofázni, hanem segít maga is amiben tud. Van nála is pár fiola főzet kisebb nagyobb nem nyílt, de akár belső sérülésre. A legtöbből csak két három adag. Így elsőre arra jó lehet, hogy legalább fájdalmat, vagy belső vérzést elállítson, csillapítson, annyira, hogy az illető odébb tudjon mászni, de semmi több.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Big Ben és környéke 2018-01-16, 15:23
Csendben hallgat, amíg Peter beszél, nem egy nagy színész a srác, de annyi esze van, hogy tudja, mikor kell csendben maradni és adni az ártatlant, és miért nem. Hallja, persze, hogy hallja a szavakat, és már agyal is rajtuk folyamatosan, próbálja összerakni a kis dolgokat, összeilleszteni a darabkákat, meg a Pitonnal való beszélgetés kérdése is ott lebeg. Kell, hogy valaki a rövidebbet húzza? - Jó estét. - biccent egyet finoman a fejével, amikor Peter azt mondja, hogy a társa. Nem mutatkozik be, csak köszön - szándékosan. Megértette, hogy a srác miért nem suttog vissza, és megérti azt is, hogy a srác is megértette, amit ő akart, így tulajdonképpen ketten értenek egészen sok mindent, míg a muglikról ez nem kifejezetten mondható el. De miért éppen Amerika? Na mindegy, a nagy testvér szöveg hátha sikerrel jár. Gyilkos, szigorú pillantást vet Peterre, majd a nyomozókra, amikor azt mondja, hogy civil ruhás, meg beépített. Még látványosan körbe is néz, hogy ezt hányan hallották, mint aki tart attól, hogy lebuknak. Tény, hogy Elijahnak sem az volt a terve,hogy asrácba botlik, de nincs mit tenni, ezt dobta a gép. Nem fog egyedül unatkozni és lézengeni a tömegben, a prof magára hagyta, ő meg kíváncsi is, meg látta, hogy Peter egyedül van. Nem akar kimaradni semmiből. Főleg, hogy a helyi szervek még együtt is működnek. Fülel, hallgatja a dolgokat, amikor is megrendül a föld, és akrobata képessége miatt szerencsére semmi baja nem lesz. Elégedetten, széles mosollyal húzza ki magát, és ahogy hátrafordul, és meglátja Pitont, még egy kacsintást is elenged, látva, hogy a prof kapaszkodik, amikor is a leszakadt darab kegyetlenül hátba vágja, a srác meg eltaknyol a földön. Halkan hörög, és nyöszörög, igyekszik rendezni első körben a tüdejét, hogy levegőt kapjon rendesen, majd felpislog a többiekre. Káosz, sikoltozás.. - Pe.. persz.. persze haver.. megmaradok.. csak egy.. karcolás.. - próbál meg feltápászkodni, és minden bizonnyal Peter segítségével sikerülni is fog. - Egy bitang-nagy karcolás.. - hörgi még, miközben egy kissé csillagokat lát, meg mindenféle embert, aki fel-alá rohangál. Finoman legyint Peter felé, és ha a kenőcs segít. az nagyon faja, ha nem, akkor amint kijutnak innen, majd valahogy összekaparja magát. - Pánik.. ezt tudja.. - nem beszél sokat, igyekszik koncentrálni, hogy talpon tudjon maradni, meg összeszedje magát annyira, hogy el tudják hagyni a helyszínt. Állapottól függően vagy a srácba kapaszkodik, miután a rezgésnek vége, vagy a saját lábán, de kénytelen lesz megindulni valamerre. Félszemmel Sophia és Piton felé sandít, előbbi mintha már el is tűnt volna, ám kérdés, hogy a Mardekárosok házvezetője mire készül éppen.
Igyekszem hathatósan kimagyarázni magamat, bár szinte biztos vagyok benne, hogy a prof nem fogja bevenni, de hát attól még próbálkozni kell és az igazat még sem mondhatom csak úgy el, az nem lenne épp a legokosabb döntés. Amint tudok úgyis újra a saját utamra indulok csak kell valami apropó, ami alapján meg tudom oldani. Egyébként is hova tűnt Dane? És a pincsi kutyája? - Sajnos nem rejtették sehová, de ne aggódjon nem ittam, bár mégis csak szilveszter van, ilyenkor azért csak nem tilos, legalább egy vajsör, nem igaz? - jó persze ilyesmit itt nem igen árulnak, hiszen muglik vannak tömegesen, de hozhattam magammal mondjuk termoszban, vagy hasonló. Na jó, ilyesmit nem rejt a táskám, bár szó se róla elég sok minden van benne, ami hasznos. - Ja hogy arra, ahol olyan sok az ember? Tudja nem igazán vagyok oda a tömegért, nem tudom ön hogy van ezzel. - újabb bájos mosolyt villantok, csak a kérdésre nézek rá kissé értetlenül. Lehetséges, hogy már régebben észrevett és most Dane és Peter párosra gondol? De velük is alig voltam pár percet, Dane felszívódott, én meg Peter elől léptem meg, de persze a prof mindent lát, ezen meg sem kellene lepődnöm. - Mármint kire gondol pontosan? Én és...? - ráncolom a homlokomat, talán ezúttal láthatja is rajtam, hogy tényleg nem vagyok teljesen biztos, hogy milyen választ is vár pontosan, főleg hogy Elijah-ról még csak nem is tudok és igazán nem is ismerem a srácot. Távolról, látásból max. de még a nevével se nagyon vagyok tisztában. A kérdésére nem csoda, ha ezek után nem épp a legteljesebb nyíltsággal válaszolok, azaz mondhatjuk úgy is, hogy eszem ágában sincs előkapni a képeslapot és megmutatni neki. Azért persze Pitonnal maradok, most még... amíg nem következik be a rengés és mozogni nem kezd a föld vagy egy percig és bár tuti, hogy ezen Peter megint fenn akadna, de nekem azon kezd kattogni az agyam, hogy hol van Dane és jól van-e, pedig tudom jól, hogy ő aztán gond nélkül tud vigyázni magára. Amennyiben Piton nem kapaszkodik belém és már közel vagyunk Peter Elijah pároshoz is, akiket kiszúrok és még mindig nem igen szeretnék efféle csapatban dolgozni, akkor megpróbálok elslisszolni. Ha már sikerül ügyesen talpon maradni, akkor kihasználom a lehetőséget és pár auror és a tömeg felé induló rendőr között igyekszem felszívódni. Nem megyek a tömeg felé, hiszen biztos, hogy valaki megpróbálja kihasználni ezt a pánikot. Inkább valami magaslatot keresek, ami épen maradt, ahonnan be lehet látni az elkerített részt, mert mi van, ha pont ezt a zavart helyzetet használná ki valaki arra, hogy még nagyobb bajt okozzon? Olyan valaki után kutatok a tömegben, aki higgadt és nyugodt maradt és akit nem érdekel a pánikoló tömeg sem. Ha Piton belém kapaszkodik, hát lesöpröm a kezét, vagy legalábbis megpróbálom, de egy percnyi rengés alatt csak sikerül lerázni.
//Ha esetleg számít a felmászás és nézelődés közben, avagy "Legolas, tünde szemed mit lát?": Légmágus 2. szint: Kétszer olyan jól lát, mint egy sima ember, akár sötétben is. Testsúlya feleakkora, mint egy átlag emberé.//
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
A milleniumi káosz
Már épp kezdene mosolyra húzódni a szám - a jelek szerint a két fiatalt sikerült kihúzni a komolyabb szarból -, de aztán valami történik, a föld felugrik és arcon csókol, én pedig két teljes másodpercre összezavarodom. Nem tudom hol vagyok, hogy mi és miért történik, de aztán a pillanat elmúlik, az a tetves lámpa rám esik, és a fájdalom kibillent a holtpontról. Felüvöltök - na nem azért mert nagyon-nagyon fáj a sérülés, én mindig ezt csinálom amikor földrengés után feltápászkodom a földről -, talpra kecmergek, felmérem a helyzetemet, aztán a továbbra is lágyan hullámzó földön odabotorkálok a többiekhez. Két mozdulattal megszabadítom Codyt és Giát a bilincsektől, aztán igyekszem egy kellően határozott taszajtással jelezni nekik - ideje távozni, még mielőtt a nyakunkba szakad a sátor. Én viszont visszafordulok és ha az itt szolgálatot teljesítőknek szüksége van segítségre, akkor nem habozok. Persze tudom hogy így az ÉN nyakamba szakadhat ez a romos szerkezet, de nem hezitálok - a bajtárs az bajtárs . Valahol ezen a ponton tűnik fel hogy a fülemben már elkezdtek ömleni a jelentések és a kissé lomha de hatékony rendvédelem elkezdett működni. Nincs türelmem rendesen odafigyelni, de ha kicsit is értelmes ember a parancsnok akkor már el is kezdték a kiürítést. Amint én is kitámolyogtam az összedőlő sátorból, keresek egy félreeső helyet és megpróbálom szemügyre venni az égési sebet. Csúnya darab az biztos, és újabb fél percet pazarlok arra, hogy megpróbáljam egy egyszerűbb varázslattal meggyógyítani. Sosem voltam jó az ilyesmiben, de valamit csak fog használni...
//
