2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Hiába az erőfeszítés, nem hat. Mert bár talán Jade örülne az elterelésnek, Alicia nem hagy neki nyugton. De nem intem, bele sem szólok, hisz nem tudhatom, mennyire barátkoztak össze, ahogy arról sincs fogalmam, Alicia is rosszul érzi magát a másik lánnyal történtek miatt, úgy érezvén, ő bíztatta fel a vallomására. Egy vállvonás kíséretében énekelek tovább, én szeretem ezt csinálni, és mivel egy banda vagyunk elvileg, hát senki sem nézhet hülyének, ha énekelek. Így legalább egy kicsit a magam figyelmét is elterelem, mert tagadhatatlan, hogy a hangulat megromlott kissé. Mint otthon, mikor egy társaságon belül két lánynak is ugyanaz a srác tetszik. Nem mintha valóban hinném, hogy Zach Noriko esete, és Jsde sem fújjogott rá. De akkor is... És ezt csak fokozza a belépő Noel, akiről szinte süt, hogy most aztán bárhol máshol szívesen lenne, mint itt. Szegény srác amúgy sem az a nagyon nyílt patriarc, úgy sejtem az ilyen dráma totál kínos neki. - Noel! Van kedved kísérni? Úgy könnyebb tartani az ütemet - hívom, integettek neki, mert sejtem, a két lányhoz nem szívesen csatlakozna. Főként ahogy visszatér a két hiányzó tag, és Zach félrevonja Jade-et. Úgy sejtem, ebből ma se városnézés, se igazi próba nem lesz. - Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél - súgom halkan a visszatérő Noriko-nak, de nem spilázom túl, nem akarom én tovább rontani a kedvet, elég lapos ez így is. Inkább leülök egy dobozra vagy valami székre, ha akad itt, és újfent dúdolni kezdem egy régi kedvencem. -Ezt le tudjátok követni? - fordulok a hangszeresek felé, most hangosabban dúdolva, itt-ott szöveget is csempészve bele. Persze énekelhetnénk a saját repertoárunkból is, de a fő énekes nélkül kicsit nehéz. Helyette picit zenélhetnénk csak úgy, a magunk örömére. - Már csak egy nagy pizza hiányzik. Lehet itt egyáltalán kapni?
♫ Zene ♫ Ruha Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
lysha bátorítására csak mosolygok egyet, majd a kijelentésére válaszolok egy „Rendben!”-nel. Érthető, hogy nem szeretne ebbe belefolyni. Kivárom a sorom úgymond, mielőtt Zach-hez lépnék. Közben igyekszem nem a többiek reakciójával törődni, borzasztóan megdöbbenthette őket az infó, nem is csodálom. Nekem is kellett pár perc mire helyreraktam magamban, mert eléggé hidegzuhanyként ért a dolog, bár valahol értem, hogy miért történhetett, ezért is nem csináltam jelentet és nem haragudtam meg a fiúra. Kissé letörten válaszol nekem, és nem akarom, hogy a rám eső rész miatt is rosszul érezze magát, Jade-del is beszélnie kell még. – Sajnálom, hogy nem szóltam róla, de azt hittem, te is tudod. Annyira egyértelmű volt, hogy tuti mindenki tudott a dologról – mosolyodok el szomorúan. A fiúk sokszor tényleg nem veszik észre a legegyértelműbb jeleket sem, vagy talán valami tudatalatti elnyomásról van szó, mivel van más, aki érdekli. – Próbálj meg beszélni vele, kedves lány, biztosan megérti majd… valahogy – pillantok rá a teljesen összetört Jade-re, aki abban a pillanatban el is fordul. Hát nem tudom, hogy most megharagszik-e rám, vagy mi lesz, de nekem is le kellene ülnöm vele, ha Zach-kel tisztázzák a dolgaikat. Mikor elvonulnak, visszamegyek a többiekhez, Alysha már úgyis elkezdett próbálni. – Gyertek, próbáljuk ki a termet – szólok az ittmaradt két tagunknak. Látom mindkettőn, hogy nem érintette túl jól a dolog, Alicia elég jóban lett Jade-del, Noel pedig amúgyis elég zárkózott és konfliktuskerülő, biztosan nem hiányzik neki semmilyen balhé a csapaton belül. A hangszereket már előzetesen elhelyezték a terem melletti kisebb tárolóhelyiségben, ezért onnan csak ki kell hozni. Felállítom a szintetizátort, és elkezdem kísérni az énekeslányt, addigra hátha a többiek is belépnek. Több dalt is el tudunk most próbálni a repertoárból, valószínűleg Zach és Jade hosszú beszélgetésnek néznek elébe, ráadásul a gyakorlás elvonja a figyelmet a dolgokról, és el tudjuk engedni magunkat. Talán ha lejönnek és csatlakoznak, attól függően, mire jutottak, meg is oldódhatna a probléma egy időre. Nem vagyok szívtelen, de most tényleg a versenyre kellene koncentrálni, mert ez egy páratlan lehetőség, ami nem biztos, hogy még egyszer adatik a közeljövőben.
Annyira el vagyok foglalva a drámámmal, hogy Noelen jó darabig átnéztem, aztán már jött a kicsit ijesztő műmosolyom, amit akkor szoktam felvenni, mikor a századik tökéletes pasi is lekoptat, aztán csatlakozok is a lányokhoz. Nem tudom, hogy mit gondoljak, mit érezzek, tényleg az a fajta vagyok, aki addig pörög és lelkes, ameddig azt nem mondják neki, hogy van valaki más, mert olyankor behúzom a kéziféket és semmiképpen nem zavarok be senkinek. És ha Zachnek Noriko kell, nem én… Pedig annyira kedves volt! Annyit mosolyogtunk! Azt hittem, hogy vele tényleg lehet valami, hogy ő tényleg lehet a nagy Ő. Mikor odaérek Aliciához és próbálom megemészteni a dolgokat csendben, de nem járok túl sok sikerrel addig, ameddig Alysha dúdolására nem próbálok koncentrálni, mert az tényleg segít. Néhány pillanatig se kép se hang, egy darabig nem is reagálok a barátnőm szavaira, aki mélyen rágódik, mert ő küldött kicsinosítva a vesztes csapásra. Annyira el vagyok tűnve a gondolataimban, hogy csak arra eszmélek fel, hogy gyászos képpel a bocsánatomért esedezik és ez annyira kiránt, hogy az eddig bambuló tekintetem hatalmasra tágul rámeredve. - Alicia, ne butáskodj! Hagyd ezt abba! Nem tettél semmi rosszat, hogy le legyél törve, képzeld el, ha még hetekig futok utána a semmiért. Boldog lettem volna a kis rózsaszín ködömbe, aztán csak még magasabbról koppanok. - mondom halkan, de azért nem suttogva, nem vagyok valami jó a diszkrécióban, szóval valószínűleg a terem minden sarkából hallani érthetően a hangomat. Eszemben sincsen őt okolni, csak segíteni akart, megfésült, kisminkelt, lelkesített, jószándékkal csinálta az egészet. Persze, ha nem lenne így az teljesen más lenne, de ő sose tenne ilyet velem. Kicsit kettéválunk, Noelnek és Zacharynek beszélnie kell néhány szót, aztán Noriko is csatlakozik hozzájuk, amire csak kicsit elfordulok és újra nyelek egyet, próbálok másra koncentrálni. Éppen elindulnék Alyshához, hogy felvegyek egy hangszert és csatlakozzak, amikor Zach megjelenik mellettem és megragadja a kezem. Újra jönnek a bambi szemek, most meglepetten és értetlenül, de rongybabaként követem, ahogy elhúz a próbateremből inkább a fiúk szobájába. - Zach… Nem kell… Nem kell megnyugtatnod. Nem a te hibád, hogy nem érzel irántam semmit, biztosan csak képzelődtem… - motyogom menet közben, aztán ahogy beérünk és elkezd beszélni egy kicsit pislogva ülök le mellé az ágyra, de már valamivel távolabb, nem olyan szorosan, mint mondjuk ahogy a taxiban ültünk. - Hazudtál nekem? - kérdezem, most aztán már igazán nagyokat pislogva. Nem tudom, hogy mit mondjak, mert bevallja az igazat és azt is, hogy béna ebben az egészben és már megint olyan aranyosan néz, sőt, még úgy is beszél rólunk, hogy “mi”. Kezd elárasztani a rózsaszín felhő, de gyorsan megrázom magamat. - Egyáltalán nem kellett volna semmit kitalálnod, az őszinteségnél nincs jobb és én elhittem volna neked. Norikot is elhittem, pedig az hazugság volt! - mondom, aztán picit az ajkamba harapok. - Ne butáskodj Zachary! Kedves vagy, figyelmes és vicces, jó zenész és énekes, a hátadon hordod a csapatot, annyi örömöt kaptam tőled és ettől az egésztől, egy szuper srác vagy és én tényleg… Tényleg azt hittem, hogy van rá esély, hogy Úgy tekints rám. De nem kell azért kedves dolgokat mondanod, csak mert nem akarod, hogy rosszul érezzem magam. Tényleg. És nem akarok közétek állni Cosette-tel, biztosan remek lány és ha úgy alakul majd boldogan éltek míg meg nem… - elhallgatok ezzel a tipikus mesevég mondattal, aztán csak hallgatok és nézek rá a hatalmas zöldeskék, hosszúpillájú szemeimmel. Már alig van benne reménykedés és rajongás, inkább csak egy cseppnyi fájdalom az elutasítástól és megértés, hogy ha ez a döntése, én hátralépek. Nem akarok kellemetlenkedni, senki életét rosszabbá tenni, én az örömöt és a boldogságot akarom hirdetni, nem a feszültséget. Mit csináljunk most? - Csak… Menjünk vissza a többiekhez és majd elmúlik. - bököm ki, pedig ha nem lenne Cosette, akkor ez a jelenet, itt az ágyon üldögélve kettesben egy enyhe szívrohamig kergetné a pulzusomat.
Bólogatok Noelnek, hát igen, Cosette az, aki felé többet érzek, mint holmi szimpátiát. De éppenhogy csak több ez, vélhetően összekapcsolódott a sorsunk, mert mindketten bizonyos tekintetben számkivetettek vagyunk, de inkább élünk lakótársként együtt, semmint szerelmespárként, sőt, még fel sem merült túl sok romantikus vonulat. Az, hogy veszek neki szép dolgokat, ruháztatom, még nem leszek a pasija, vagy ilyesmik. Sőt, én magam sem tudom, hogy mit kéne éreznem, a múltamból fakadóan ez annyira ködös. Viszont itt most már barátokra kezdek lelni, vannak, akik meghallgatnak, így csupán hümmentek Noel kérdésére, miközben várjuk Jade-et, aki meg is érkezik, én pedig kibököm az első hülyeséget, ami talán hihető. Ezzel viszont látom, hogy a vöröske mennyire megsemmisül, én is alig tudok valamit kinyögni. - Én.. – Jade pedig elsétál, mellém pedig Noriko száguld be, mint holmi hurrikán, és vonszol is arréb. Én magam is megsemmisülten döbbenek rá, hogy mennyire igaza van. Vajon még meg lehet menteni ezt az oltári nagy butaságot? – Igazad van, mint mindig. Nem számítottam rá, hogy ilyet mond. Honnan tudhattam volna? – Ettől még nem kellett volna csak úgy rávágnom valamit, de miért is hitegessem? Nem az lett volna a tisztességes, ha csak úgy simán nemet mondok? Megrázom a fejemet, nem szeretném, ha bárki is menne, úgyhogy Noelnek most feltartva a kezemet, hogy bocsásson meg, és inkább ha tudja, vigye el a bandát sörözni, inkább félrevonom Jade-et, kézenfogva behúzom az egyik szobába. Mondjuk a miénkbe, lányszobába nem nyitok csak be úgy. - Az én hibám volt, ne haragudj. Csak rávágtam, hogy Noriko, pedig ő barát, legjobb barát. Én.. van valakit, akit nagyon kedvelek, és nem akartam, hogy valaki olyat mondjak, aki távoli, megfoghatatlan, mert lerázásnak érezted volna. Cosette-nek hívják, kedves lány, de vele sem történt még semmi, így.. Azt kell mondanom, hogy téged is kedvellek, és nem a te hibád, ha úgy érzed, hogy nem kellesz. Csak.. én béne vagyok az ilyesmiben, és fel sem merült bennem, hogy valakinek pont én.. Most mit csináljunk? – Kérdezem lerogyva az ágyamra, és remélem ő is így tesz. Na nem mintha az ágynak itt most bármi jelentősége lenne, csak úgy érzem meg kell beszélnünk. Elmenjünk netán kettecskén meginni valamit, megismerkedni a többiek nélkül, aztán lesz, ami lesz?
Tény, hogy csak ketten vagyunk pasik most itt, de azért meglep, hogy Zach ilyesmit is elmond nekem, habár tény hogy jól esik. Nem gondoltam volna, hogy a végén még valaki ilyen szinten bizalmat szavaz nekem a bandából, de jó érzés végre tartozni valahova és nem csak magam lenni mindig a bajaimmal, még ha én egyelőre nem is teregetem ki a szennyest csak úgy. - Cosette? - ismeretlen név egyelőre, de talán valaki a suliból, egy barátja, vagy ilyesmi. Annyi tuti, hogy nem a banda egyik tagja és nem is hiszem, hogy valakinek az eltitkolt második nevéről lenne szó. - Nem hiszem, hogy őrült lennél, de lehet hogy érdemes lenne utána járni, hogy mi is ez és miért nem emlékszel. - na igen azért vannak dolgok, amik fontosak lehetnek, még ha néha félelmetes is megtudni őket. Nem is akarok én beledumálni semmibe, de azt akkor is még én is látom, ahogyan Zachre néznek a bandában és nem is csak Jade, vagy már mást én látok bele? Egy biztos akár még sejthető is, hogy itt nehézségek lesznek és hamarosan meg is érkezik a kihívás, amikor beszélnie kell Jade-del, én pedig igyekszem olyan vadul fixírozni azt a képet, mintha tényleg érdekes lenne. Kínos egy beszélgetés, főleg amikor Noriko neve is felmerül és ő is előkerül... a végén még valami szerelmi háromszög végzi ki a bandát? Hát azt igazán nem akarnám. Végre kezdem valahol tényleg jól érezni magamat. Jade végül nekem válaszol, de őszintén szólva köpni-nyelni nem tudok, hiszen tuti ki van akadva, de mégis próbál úgy tenni, mintha nem lenne, közben meg a többiek is befutnak és tudom be kellene menni nekünk is, de még mindig érdekesebbnek tűnik az a kép... - Kösz... - bököm azért ki Jade hátának, mert ő közben már tűnik is el a szemünk elől, ha jól sejtem azért mert ez nem volt annyira könnyű reakció neki sem, sőt azt hiszem ez most senkinek, mert mintha Noriko is le lenne kissé döbbenve. Végül kis hezitálás után még a fekete távolkeleti szépség előtt odalépek azért Zachhez, ez pillanatra megszorítva a vállát. - Hát ez nehéz menet volt... sajnálom, de... Noriko? - kissé kétkedőn szökik fel a szemöldököm. Persze tudom én, hogy jóban vannak és nekem nincs jogom megkérdőjelezni őt, de még sem láttam egy pillanatra sem, hogy _úgy_ nézne rá bármikor is és mintha Noriko is nagyon meglepődött volna most. Nem az én dolgom, ne üssem bele az orromat igaz? Amúgy se vagyok a szív nagy ismerője, de nekem ott van Bonnie és talán valamennyit már értek ehhez a szerelem dologhoz és valahogy nehéz elhinni, hogy egy olyan érzelmes és nyitott srác, mint Zach tényleg érezne valamit a barátságon kívül Noriko iránt. Aztán persze tévedhetek, úgyhogy ha arról van szó nem zargatom és átadom a terepet a leányzónak, hogy beszéljen vele, én pedig besomfordálok a próba terembe, úgyis vár már a gitárom.
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Drukkolok, nagyon szorítok Jade-nek, elvégre tényleg egy rendes, helyes lány, aki nyilvánvalóan megérdemelne egy kis boldogságot az életben. Nem hiszem ugyan, hogy normális esetben valamiféle depressziós alkat lenne, hiszen nem erről uralkodik az öltözéke sem, amely állandóan színek kavalkádjából tevődik össze. Zach és a vöröske pedig külsőleg tökéletesen passzolnak, cuki párost alkotnának és szerintem nagyon is összhangban lennének egymással személyiségileg is. Az egyetlen pótkerék a kis duóban most az a Noel nevű srác, aki akarata ellenére ugyan, de belecsöppent a dolgok közepébe. Ilyenkor sajnos nincs jó döntés, hiszen ha lelép, azzal azt sugallja, hogy igen kínos témának néznek elébe, de ha marad... Nos, akkor olyasminek lehet szem-és fültanúja, aminek talán nem szeretne. Én tuti lelépnék, de azonnal. Amikor azonban meghalljuk Noriko nevét, minden megfagy a levegőben, szinte a lélegzetvétel is elmarad, részemről legalábbis mindenképp. Bizonytalan pillantást vetek a sötét hajú lányra, majd amikor látom rajta, hogy ő is hozzám hasonlóan döbbent képet vág, szinte egyből leesik a dolog. Zach hazudott. Ezt Jade is észrevenné, ha nem most érte volna hideg zuhanyként a hír, de ezért nem hibáztathatom. - Ó! - nyögöm ki halkan és nem utolsó sorban döbbenten, majd fogom magam és még a további kínos pillanatok előtt gyorsan beslisszolok a terembe. A többiek szerencsére hamarosan megjelennek, majd rövid idő múltán Jade is felbukkan a látóteremben, engem pedig elönt a bűntudat. Rosszul érzem magam, mintha pont engem kosarazott volna ki Zach, hiszen én voltam az, aki bogarat ültetett a lány fülébe. Nem kellett volna felhoznom a témát, leginkább hagynom kellett volna, hogy magától menjen oda, vagy nem is, inkább hallgasson minderről. Akkor nem lenne semmi baj, most viszont... Tönkretettem mindent! - Én... - kezdek bele, amikor Jade mellém áll, majd elharapom a mondatot, elvégre fogalmam sincs azt illetően, mit is kellene mondanom hasonló helyzetben. Sajnálom? Igen, de ezzel nem teszem még ennél is rosszabbá a lány hangulatát? Hiszen ezzel annyira valóságos lesz minden. - Nem hittem volna, hogy ez lesz a vége, sajnálom... Lesütöm a szemem, igyekszem elkerülni Jade esetleges pillantását, miközben magamban azért imádkozom, hogy nyeljen el a föld és mindenki felejtse el azt, ami itt történt. Tisztában vagyok ugyan azzal az aprócska ténnyel, hogy nem én kosaraztam ki Jadet és nem is én adtam Zach szájába a szavakat, de akkor is úgy érzem, hogy komoly szerepem volt ebben az egészben. Be kellett volna fognom a szám és nem Cupidót játszani, amikor még nekem is elég katasztrófális a szerelmi életem. Vagyis leginkább semmilyen. Csak reménykedni merek abban, hogy Jade nem esik a torkomnak, habár ezek után már ilyesmiért sem hibáztathatom. Egyelőre nem veszem figyelembe Alysha figyelemelterelését, hiszen nem lennék képes úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Tudnom kell, Jade mit gondol.
Bár igyekszünk befelé a terembe, hogy ne legyünk kínos tanuk, annyira még sem vagyunk elég gyorsak hogy lemaradjunk Zach válaszáról. És van egy olyan sejtésem, hogy a Noriko arcára kiülő döbbenet köszön vissza mindannyiunk képén. Talán még Jade-én is, ám azt már nem várom meg, hogy láthassam, slisszolok befelé a próbaterembe. Azt hiszem ez a nagy kitárulkozás nem jött a legjobbkor. Kezem egy röpke pillanatra Noriko karjára szorít, mintha csak bátorítani akarnám, mert hát süt róla, hogy milyen kellemetlenül, vavy inkább kínosan érinti az ügy, főképp mikor Jade is berobban a terembe. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a legjobb ötlet most szó nélkül, indok és magyarázat nélkül kiviharzani innen, még ha én kétlem is, hogy lenne valami köztük. Ahhoz már elég régóta tag vagyok, Dylan mellett pedig sokat tanultam arról, miként viselkedik egy srác ha érdekli valaki. Bár az is igaz, ő sokkal merészebb és lényegre törőbb, mint Zach. - Ha megtaláltad a fiúkat szólj nekik, hogy igyekezzenek! - szólok Noriko után, mintha ez lenne az indok, mintha már elég régóta itt ülnék ahhoz, hogy a kint zajlottakról lemaradjunk. És pont ezért nem teszem szóvá Jade csendességét sem, nem hiszem, hogy segítene rajta. Helyette dúdolni kezdek egy otthon nagyon felkapott számot, és nagyjából a második sornál már jár a lábam iy, a lányok felé görbítem az ujjam, hívva őket is, hisz bemelegítésnek ez is jó, és talán Jade is könnyebben zökken vissza, ha nem sejti, mind tanui voltunk bukásának.
♫ Zene ♫ Ruha Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
ejtem, hogy Alicia kíváncsiságát nem tudom kielégíteni ezzel az egy mondattal. Nem tudom, hogy tegyek-e hozzá még valamit, mert tényleg nem akarok pletykálni, meg hát ezt akár már rég meg is kérdezhették volna Zach-től. – Nem hiszem, hogy Jade bejönne neki úgy – jegyzem meg végül, és megnyomom az utolsó szót. Ezt persze nem úgy értem, hogy Jade nem nézne ki jól, vagy ne lenne szimpatikus, de talán néha túl sok. – Gondolod, hogy érdekelné? – pillantok rá félve, arra a kérdésre, hogy szóljunk-e Jade-nek. Olyannak tűnik, akit ha elragad a hév, akkor se lát, se hall. Végül erre nem kerül sor, mert sajnos gyorsabb volt. Meglátjuk, amint épp a nagy pillanat zajlik odakint. Alysha megjegyzésére csak komoran bólintok, és már pont elhatározom, hogy bemegyek a terembe, mert nem kellene végignézni, akkor hangzik el a bizonyos mondat. Egyből lefagyok, és csak meredek Zach-re, Jade nem láthatja, mert háttal áll, és én sem látom az ő reakcióját, de biztosan ki fog borulni. A mellettem álló két lányra nézek, és csak annyit tudok kinyögni, hogy – Mi?? – Még sosem gondoltam Zach-re másképp, mint a legjobb barátom, és nem hiszem, hogy fogok. Talán ezért jövünk ki olyan jól. Erre bedobja ezt a szöveget... Ezek után biztosan elég kétértelmű Alicia korábbi kérdésre adott válaszom, de úgy vélem, hogy az őszinte reakcióm elárulja, hogy valójában mi a helyzet. Nem vagyok színésznő, ilyen gyorsan, ha akarnék se tudnék másképp reagálni. Egyelőre fogalmam sincs, mit csináljak ezzel, úgyhogy inkább bemegyek a terembe. A többiek gondolom jönnek majd utánam. Miután lassan beérnek, Jade egész vidámnak tűnik, amit nem értek, egészen addig, míg meg nem lát engem. Egy pillanatra akkor látszik, hogy mit is érez. Nem gondolkozom tovább, kimegyek Zach-hez, vagy ha már bent van, akkor félrevonszolom a társaságtól. – Ez volt ám a remek ötlet… de beavathattál volna előbb is, mivel már elég régóta epekedik érted Jade. – Túl jó barátomnak tartom ahhoz, hogy most emiatt egy életre megutáljam és hisztizzek, ezért inkább csak cinikusan szóltam hozzá. – Viszont ha emiatt nem tudunk vele együtt dolgozni… remélem nem nekem kell mennem – jegyzem meg. Nem akarok ennyire előreszaladni, lehet, hogy pár óra vagy nap múlva Jade feldolgozza az eseményeket, de az is lehet, hogy sokkal tovább tart, és addig ki tudja, mit művelne féltékenységében. Egy együttesben az ilyen dolgokat kívül kellene tartani, de nem vagyok benne biztos, hogy neki menne, amilyen lobbanékony. Ha viszont ez a munka rovására megy, az senkinek nem lenne jó.
Zsong a fülemben Alicia biztatása, versenyt futva a kétséggel, amit elültetett bennem. Egy érzelmi hullámvasútba kerültem, pedig az úton és a taxiban még csak vidáman pörögtem és élveztem a forróságot, ami elárasztott, ha Zach közelébe kerültem és váltottunk egy vidám pillantást. Persze én mindenbe belelátom a flörtöt, ha egyszer leszáll a rózsaszín köd... Most egy helyben toporgok, ameddig meg nem jelennek a srácok és se kép se hang már vetődök is Zachre, a kezeimet a mellkasára téve, lábujjhegyen, izgatottan várva a választ. Észre se veszem, hogy a többiek jönnek-mennek, óvatosan bevonulnak a próbaterembe, Noel is visszavonulót fúj, az egész szituáció elsülhet végtelenül romantikusan vagy kínosan is. És amikor elkezd beszélni a szememben ott van a remény, az izgalom, a világmindenség ééés... Puff. - Mi? Noriko? - nyüsszenek fel egy szánalmasat és mintha leprás lenne úgy lépek el tőle hirtelen. - De én... De ő... - nem jut eszembe egy épkézláb mondat se, csak az, hogy hiába láttam, hogy jóban vannak, meg együtt alapították ezt az egészet, egy fikarcnyi szikrát sem éreztem közöttük. Viszont közöttünk... Vagy csak képzeltem? Úgy tűnik csak képzeltem... Oké, újratervezés. Egy mosolyt erőltetek az arcomra, és most először észreveszem Noelt is, és mintha mi se történt volna szólalok meg. - Hát sok sikert, drukkolok nektek, nagyon szép pár lennétek! - mondom, és a hangomon alig hallattszik az erőlködés, annyiszor belefutottam már a lepattintásba, hogy elképesztő rutinom van. Egészen egyszerűen elsétálok mellette és odalépek Noelhez, egy jó két percnyi fáziskéséssel válaszolok a kérdésére. - Amikor eljöttem még a szobáikban voltak, de szerintem a próbateremhez készülődtek. - válaszolom és kis mosollyal mind a két srácot faképnél hagyom, bár tekintve, hogy a próbaterembe megyek és megmondtam a két srácnak, hogy itt lehetnek a többiek, nem rázom le őket nagyon. Ahogy belépek egy pillanatra lefoszlik a vidám kép, aztán újra felveszem, amint meglátom a lányokat és azonnal végignézek rajtuk. Norikonál nyelek egyet, és inkább Alicia mellé sietek. Igazából nem szólalok meg, csak megrázom a fejemet, de nem látni rajtam semmi mély depressziót, meg nem török ki látványos sírásban. Az arckifejezésem derűs, mint mindig. Igaz, hogy nem pörgök rá a próbaterem egyik szegletére se és nem kezdek el vadul csacsogni, de na, néhány perc kell, míg a rendszer újraindul.
Eltűnődve öltözködöm, mindjárt készen vagyunk, aztán indulhatunk el lefelé. Noel tényleg igazán jó fej, ráadásul az a sötét gitáros, akiért egyébként bomlani szoktak a lányok. Nem is értem, hogy Jade miért is nem rá mereszt nagyobb szemeket, de azt hiszem mindketten tetszünk neki, csak valahogy felém nyitott jobban. Bárhogy is legyen, nem nagyon tudok mit kezdeni a helyettel, lévén ott van Cosette, meg hát úgy érzem, tökéletesen béna vagyok én az ilyen udvarlós témákhoz, mit adhatnék én Jade-nek, amit nem kapna meg egy magabiztosabb pasitól? - Lehet, de eddig még nem mertem Norikon és Cosette-en kívül másnak is elmondani. Ilyen téren te vagy a negyedik, de.. úgy szakavatott gyógyítónak, vagy valami agyturkásznak még nem. Lehet, hogy kiderülne, hogy simán őrült vagyok. Így ezt jobb minél később beismerni. – Vonom meg a vállamat halovány mosoly közepette. Aztán el is indulunk lefelé, de feltett szándékom, hogy mondjuk este, amikor már elválunk a lányoktól, jó lenne csak kettesben beülni valami sörözős helyre. Mert most még csak az én nyűgömről volt szó, de szívesen meghallgatnám Noelt is. - Én nem akarom megbántani őt, de.. – Rázom meg a fejemet. Való igaz, hogy Jade egy kézzelfoghatóan csinos, és édes lány, de Cosette akkor is Cosette, akivel mindketten ugyanolyan nyomorultak vagyunk, meg ha nem is jövök be neki, akkor amolyan testvéri viszonyban jobban el tudom képzelni magunkat, mint a vöröskével. Lehet, hogy ebből botrány lesz hosszú távon, de nem tudok úgy tenni, mintha lenne értelme megpróbálni. Aztán pont Jade az, aki kinyögi a nagy vallomást, én pedig megszólalni sem tudok. Noel feladja a szárnysegéd szerepet, én meg magamra maradok. Még jó, hogy a folyosón Noriko is feltűnik, és ez ötletet ad. Beteg ötletet, de akkor is. Azok a meleg kis kezek a mellkasomon, szinte a levegőben van a csók. – Én.. – Ha most valami nagy hülyeséget mondok, akkor Jade úgy érezheti, hogy a saját nőiességével nem stimmel valami. Ha arra lyukadnék ki, hogy meleg vagyok, akkor talán jó döntés lenne, de.. Abból később nehezebb kimagyarázni magamat. – Én nagyon kedvellek téged, de.. Noriko és én vagyunk úgy. Őt szeretem, és ő ezt tudja, igaz, hogy ő csak barátként kezel engem. – Nem akartam Norikot belekeverni, mert mondhattam volna azt, hogy tényleg egy párt alkotunk. – Azt mondta, hogy majd még gondolkozik rajta. – Ezzel nem vonszoltam be a társalapító japán lányt valami kötelező hazugságba, csak valami könnyedebbe, ami akár hihető is lehet. Picit arébb lépek, és segélykérően pillogok Noriko felé. Ha ő most odajön, és mittudomén megcsókol, akkor már tényleg hülyét fogok kapni. Hiszen valójában a legjobb barátok vagyunk, de ki tudja, mi van ha titokban ő mégis mást gondol, és ezt a helyzet használja arra, hogy...?
Talán érthető, ha leginkább Zach-kel találtam meg eddig a közös hangot. A lányok számomra egyébként is nehéz ügy és hát a csapat legtöbb tagja eléggé heves típus, vagy épp hangos. Én ellenben cseppet sem vagyok ilyen, épp e miatt nem igazán tudom kezelni azt, ha valaki könnyedén kinyilvánítja a véleményét, vagy épp hangosabb jellem. Zach hasonlóan csendes, mint én, bár tény hogy azért jóval nyitottabb, de mégis könnyen megtalálni vele a közös hangot és úgy fest ő is szívesen beszél velem olyasmiről, amiről gondolom nem szokott akárkivel. - Mindennek van értelme, csak az a kérdés, hogy mi a magyarázat erre az érzésre. Arra nem lehet rájönni, ha módosították az emlékeidet? - azt majdnem hozzáteszem, hogy bár én se emlékeznék a gyerekkorom bizonyos részleteire, de végül magamban tartom a dolgot. Egyébként is lassan mennünk kell találkozni a többiekkel, hogy jöhessen az a bizonyos városnézés még a próbák előtt, vagy eleve próbálni megyünk majd mégis csak? Teljes mértékben rábízom magamat úgyis a többiekre. - Azért ezt nem mondanám. Látszik rajta... tudod, hogy másképp néz, ha te vagy ott. Lehet, hogy túlgondolom. - vonom meg végül a vállamat. Nem értek igazából az ilyesmihez, úgyhogy beleszólni sincs értelme, de mégis amikor leérünk ott van Jade és felettébb ideges, pedig ő aztán sosem szokott az lenni. Lehet, hogy mindenkivel nyitott, de pl. velem nem szokott annyira, mint mondjuk Zach-kel. Bár persze tény, hogy én jóval magamnak valóbb és visszahúzódóbb vagyok, úgyhogy ez érthető. Nem is várok én el effélét. Jól meg vagyok jelenleg magamban is, legalább nekem nincs olyan gondom, hogy lány rajongók loholjanak a nyomomban, pedig általában a magamfajta magányos gitárosokat szokták kedvelni... állítólag. Szerencsére én ezt megúsztam eddig. - A többiek? - nézek én is körbe, aztán Jade mégis belekezd, mintha ott se lennék, vagy most nem lát senkit sem Zach-en kívül? Tanácstalanul pislogok, főleg hogy sejtem én, hogy nem is kellene most itt lennem és hallanom ezt az egészet. Csak pislogok párat, aztán igyekszem előzékenyen elhátrálni és inkább a folyosón nézegetek valami képet, ami elég fura dolgokat ábrázol, valami absztrakt festmény. Csak időnként pislogok vissza, ha netán ki kellene menteni Zach-et, bár gőzöm sincs, hogy azt milyen jelekből kellene leszűrnöm, ha ilyesmit vár el tőlem. Annyi biztos, hogy ez most nem az a jelenet, amikor nekem is ott kell lennem, akármi is lesz a végkifejlet.
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Még szép, hogy nem maradok a szobában, végül is ez az út nem csak egyfajta verseny, hanem valamilyen szinten csapatépítő tréning is, de valahogy nem azt kapom, amit hittem. Legalább is városnézésről volt szó és nem szerelmi drámáról. Na persze dráma még messze nincs, szerelem is talán csak az egyik oldalról, de én ebbe nagyon bele nem tudok szólni. még ha hamarabb is csatlakoztam a csapathoz, mint Jade, Zach magánéletével kapcsolatban nem igazán van infóm. Énekelni jöttem ide, nem vájkálni, és valahogy a csapatvezetővel se haverkodtam még össze olyan szinten, hogy egymásnak zokogjuk el a bánatunk. nem mintha okom lenne rá, én mostanában mondhatni a rózsaszín felhőkön csücsülök. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy rögvest azonnal mindenkit össze akarok boronálni, sőt. Nem mintha sajnálnám Jade-től vagy Zach-től a boldogságot, amiben nekem részem van, ugyanakkor épp elég képes muglimagazint olvastam ahhoz hogy tudjam, egy csapaton belül nem okos dolog a kapcsolat. Mert minden rózsaszínben akad némi sötét is, mindenhol vannak válságok, amik végül kihatnak a csapatra. Ugyanakkor persze azt se kívánom Jade-nek, hogy Zach megbántsa. Azt hiszem, ebből jól nem lehet most kijönni. Főleg, ha valaki olyan célratörő, mint a vörös, legalább is a látvány, ami fogad minket nem sugall sok visszafogottságot. És bár érdekel a végkifejlet, úgy sejtem, anélkül is a tudomásunkra jutna, hogy végigbámulnánk, szóval egyértelmű, hogy követem a lányokat a próbaterembe. Igazából most szegény Noel-t sajnálom a legjobban, mint gyertyatartó harmadikat. Amúgy is olyan kis visszafogott, sejtem, milyen pokoli kényelmetlenül érzi magát. - Azt hiszem, ma elmarad a városnézés - húzom el a szám, próbálván tréfás hangsúlyt megütni, hogy oldjam a feszkót. Mert sejtem, valahol mindannyiunkban akad most a látottak miatt, vagy a párossal vagy a csapat sorsával kapcsolatban. vagy épp mindkettővel. - Van ilyenkor jó döntés? - fordulok még is Noriko felé, nem mintha ki akarnám beszélni a kinti párost. De ő még is csak régebb óta ismeri Zach-et, kettejük munkája a banda, szóval úgy hiszem, ő is elég érintett a dologban.
♫ Zene ♫ Ruha Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Komolyan kíváncsi vagyok Noriko válaszára, mert hát Jade kedves lány és igenis jó lenne azt látni, hogy boldog, no meg egy Black Birds-pár... Kétségtelenül lendítene kissé rajtunk, mert a legtöbb ember szereti az ilyen love story-kat, én legalábbis annak idején odavoltam értük. A legtöbb magazin állandóan ilyesmiről cikkez, még a mugli lapok is. Ráadásul, ha itt és most megnyerjük a versenyt és meg Zachary is összejönne a vörös energiabombával, az igazán remek lenne. Abba azonban bele se merek gondolni, mennyire letörné Jade lelkesedését egy esetleges nem. Ami természetesen nem hatna a legjobban a csapat hangulatára, még a próbákon sem. Nekem pedig nem sok kedvem van egy borongós, depressziós, nincs semmi hangulatom hozzá-csapatban lenni. - Ez a lehetséges nem hangzik túl biztatóan – jegyzem meg kissé aggódva, bár azt igenis értékelem, hogy Noriko igyekszik diplomatikus választ adni. A gond csak az, hogy ez nem sokat változtat a végkimenetelen... Ha tényleg van valaki, akit érdekel Zachary és ő is a fiút, akkor ott már gond van Jade szempontjából. Elvégre, milyen lenne a másik lány részéra, ha Zachary úgy szállna le a gépről Angliában, hogy bocsi, de összejöttem valaki mással? Csak remélni merem, hogy nincsenek annyira jóban. - Talán szólni kellene erről Jade-nek – vetem fel a dolgot, bár fogalmam sincs, merre van jelenleg. Vagyis azt tudom, csak azt nem, hogy ő és Zach beszélgetnek-e már. Mert ha igen, akkor ciki lesz a helyzet, de ha még időben szólhatnék számára, akkor talán lenne ideje alaposabban átrágni magában a dolgot. - Hogy megkíméljük a kényelmetlenségtől... - teszem még hozzá magyarázatként. - Eléggé be volt lelkesedve, szerintem ma mindenképp megmondja Zach számára az igazat és ha ő kikosarazza... Nem lenne jó pont a versenyünk előtt, ha lenne némi feszültség a levegőben, nem igaz? Az bármilyen esetben kihatna a teljesítményünkre, szóval ezt kissé jobban át kellett volna gondolnunk. Igen, többes szám, hiszen én is nógattam ezzel a lányt és igenis okkal lehetne rám mérges, ha fuccsba megy a vallomása és Zach nem kér belőle. Hamarosan azonban én is megpillantom a kis társaságot, Jade és Zachary már beszélgetnek vagyis leginkább Jade-t látom csacsogni. Szívem szerint lenne képem hozzá és végighallgatnám a társalgásukat, de inkább automatikusan követem Norikot a próbaterembe. Nem kellene ott lennem, ha robban a bomba, de nagyon is izgulok a végkimenetel miatt. Túlságosan is. Szorítok értük. - Remélem, Zachary nem lesz nagyon bunkó vele – mormogom magam elé, de a többiek is tisztán hallhatják. Jó, a fiú nem olyan, de sohasem tudhatjuk, ki miként viselkedik ilyen helyzetben. Talán a kelleténél hevesebben reagál majd, amit később megbán ugyan, de Jade szempontjából akkor már mindegy lesz. - Jade viszont túlságosan lelkes – sóhajtok egy mélyet. Komolyan nem tudom, mi lenne a legjobb ebben az esetben.
rdeklődve hallgatom Alyshát, elmondása alapján elég fura hely lehet, ahonnan ő jött. Én sokszor még mindig gyakorlom, hogy hogyan kell úgymond emberekkel viselkedni, emiatt néha képes vagyok átesni a ló túloldalára mindkét értelemben. Itt például már lehet, hogy kissé idegennek számítanék, de majd kiderül, ha kimegyünk a városba. – Fúúú, durva – vigyorgok, mikor megemlíti, hogy ott egy japánnak elég para lenne. Eszem ágában sincs megsértődni ilyeneken, emlékszem még rá, hogy a szüleim hogy meg voltak ijedve, mikor először megérkeztünk Londonba, és az első ember, akitől útbaigazítást kértek, kedvesen hátbaveregette őket, de nem tudott segíteni… Mondjuk az is biztos, hogy ő nem volt született angol, azok nem túl közvetlenek idegenekkel. – Tengerpart itt is van – jegyzem meg. – Csak sokszor van földrengés meg tájfun, és eláraszt mindent. Mondjuk Kyotoban ezzel nem volt probléma, az messzebb van, de ott meg rengeteg az eső. – Hát, sokszor túl sokat beszélek, és eléggé összevissza. Remélem a szobatársamnak nem lesz hamar elege belőlem. – El nem tudom képzelni, milyen lehet a sok napsütés. Itt nem emlékszem, hogy lett volna, Angliában meg – legyintek lemondóan. Már javában együtt sétálunk a lányokkal a próbaterem felé, mikor meglátjuk Jade-et. Valamiért mindenkinek egyből az ugrik be, ami nekem, ezen röhögök egy jót magamban, de aztán Alicia kérdésén rágódom egy darabig. Tudom, hogy van egy lány, akivel hát elvan, de szerintem még ők sem tudják, hogy mi lehet az, így persze én se, nem is akarom ezt elpletykálni. Mégis csak a legjobb barátomról van szó. Ami azt illeti, arra kíváncsi vagyok, hogy Jade milyen hatással van rá, a lány sokban emlékeztet engem magamra, hevesség szempontjából, csak én nem támadom be a pasikat, ez a téma egyelőre még nem érdekel engem, elvagyok „másik fél” nélkül is. – Hát hmm, lehetséges – igyekszem diplomatikus választ adni a barátnő kérdésre, de attól tartok, ezzel csak jobban felcsigázom a többieket. Mindegy, ezt már elszúrtam. Inkább gyorsan válaszolok a megjegyzésre, hátha elterelődik a szó. – Az nagy lenne… de amúgy én is számítok rá. Csak nem tudom, Zach mit szólna – jegyzem meg elgondolkodva. Tényleg nem tudom, hogy reagálna, bár ha jobban belegondolok, ha nem számít rá, hogy ez lesz, akkor valószínűleg megrémül majd. Mikor leérünk, azt hiszem, épp akkor bontakozik ki a nagy jelenet, legalábbis Jade szinte rá van tapadva Zachre. Nézek egy nagyot, mert erre ilyen hamar nem számítottam, ugyanakkor hallok belül egy kis hangot, miszerint ez a dolog nem tartozik rám, ránk, úgyhogy rövid ideig vívódok magamban, de aztán elfordítom a fejem, végülis, ehhez én sem szeretnék közönséget egyikük helyében sem. Azt nem tudom, hogy a két lány mit szól hozzá, én minden esetre benyitok a próbaterembe, és hátrafordulok, hogy jönnek-e utánam.
A lány teljesen elveszít, miután szóba hozza a lehetséges eltitkolt barátnőt, onnantól még kevésbé ülök meg a fenekemen és még jobban mocorgok és dumálok. Futtában köszönök meg mindent Aliciának, de tudom, hogy meg fogja érteni. Úgy rápörögtem a dologra, hogy egy szélvész gyorsaságával érek le a hotelszobánkból a földszintre. Ideges vagyok, mondhatni pattanásik feszült, alig bírok egyhelyben maradni, pedig jó lenne, hiszen azt beszéltük meg, hogy itt találkozunk. Nem is mozdulok el messzire, csak kőrözök, mint egy ideges tinilány, és egyre több prospektust gyűjtök már megint a kezembe, csak hogy legyen mit fogdosni meg forgatgatni, de igazából nyújtom a szép kis kecses nyakamat és egyre Zachary felbukkanását várom. Nem mintha nem lenne időm felkészülni, hiszen álldogálok ott pár percet, de amikor meglátom azonnal elönt a zavar és az arcomra rózsaszín pír ül ki, miközben a prospektust oda se nézve lecsapom egy pultra. Először észre se veszem, hogy Noel is itt van, és hogy valószínűleg teljesen hülyét fogok csinálni magamból. Csinos haj, csinos ajkak, hatalmas, ábrándos szemek, de mindez hiába, ha a srácnak más valakije van. És muszáj... muszáj tudnom! - Zachary! Én... - akadok meg és a következő pillanatban már közel lépek hozzá, a kezeim a mellkasán, lábujjhegyre emelkedek, és nagyot nyelek. Meg nem csókolom, de ez már így is kész lerohanás. - Csak az van, hogy... Izé... - torpanok meg, ahogy egészen közelről nézek mélyen a fiú szemébe. Hogy ez kívülről mennyire ciki lehet, hiszen Noel is ott áll a közelben, nos... - Zachary, ugye nincsen barátnőd? Mert én, tudod... - bököm ki, és nem kell azt hiszem hozzátennem, hogy azért kérdezem, mert totálisan odavagyok érte, ezt a helyzet eléggé elárulja, hiszen már is ott állok, lábujjhegyen, mind a két kezemmel a mellkasán, szinte könyörögve a válaszért... Csak el ne lökjön! Csak el ne utasítson! Ugye nem fog? Ugye...? Nagyon valószínű, hogy a környezetünkben nem csak Noel fog engem teljesen hülyének nézni, hanem a körülöttünk lévő japánok és persze hozzánk hasonló túristák is megnézik a jelenetet, de a rám jellemző rózsaszín köd már elkapott, és csak és kizárólag Zachary-t látom most a csillogó zöld szemeimmel.
- Lányok? Nem csak Jade jön? Igazából én is megmozgatnám a tagjaimat, de Noriko azt mondta, hogy ne kószáljunk el, majd együtt mind. – Tudom, hogy pörgősek, főleg Jade és Alicia, ráadásul én már az egész bandát nagyon megkedveltem, a tűzbe mennék értük, de valamilyen szinten igaza van a társvezető barátnémnak, kár lenne annyira szétszakadni, hogy ha bejön valami fontos tennivaló, nehéz legyen egymást megtalálni. Én nem nagyon gondolkozom el rajta, hogy Jade milyen szemeket meresztett rám, hiszen Noelt is ölelgette rendesen, így nincs mit magamra vennem. Jó, talán egy kicsit közel ült hozzám a taxiban, ami zavarbaejtő lehetett, ám próbálok elvonatkoztatni, nekem úgyse megy az ilyesmi, ráadásul Cosette tekintetében még nem tudom, hogy mit gondoljak, hiszen semmi érdemi nem történt, mégis, Cosette nagyon fontos nekem.
- Én se. Mondanám, hogy ez pasi vonás, de.. az iskolában látom, hogy nem így van. – Értek egyet vele, hiszen mindkettőnknek van valami furcsasága, de nem igazán merek rákérdezni, pedig nagyon is érdekes, hogy mi állhat a visszafogottsága hátterében. A sajátomról beszélnék szívesen, de hát azt sem merek, mert mi van, ha nem érdekli. Lehet, hogy nem tud nyitni, de az is, hogy hallgatni se akar. Így aztán tépelődök egy sort, és mégiscsak kibököm. – Tudod.. nem igazán emlékszem a gyerekkoromra. Vannak emlékeim, ahogyan a szüleimről is, de olyan az egész, mintha nem lenne igazi. Megkérdeztem egyszer egy legilimentort, és ő azt mondta, létezik olyan eljárás, amivel mesterséges emlékeket lehet csinálni. És ez így.. félelmetes. Fogalmam sincs, hogy ki vagyok. Zachary lehet hogy csak valami kitalált fickó, és nem is ő vagyok.. Van ennek bármi értelme? – Hát ez most olyan beismerés, amit eddig alig meséltem el valakinek, természetesen Noriko és Cosette az, akik mindezt tudják, s tőlük telhetően próbálnak is mellettem állni. – Ugyan, szerintem ha Jade-re gondolsz, ő mindenkivel ilyen, még a lányokkal is. – Nyelek egy nagyot, mert ha így van, akkor fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem, hiszen Cosette lehet, hogy csak valami kedves lakóstársként gondol rám. Jóég, szerintem inkább jőjjön össze Jade-del Noel, mert a vöröske majd kicsomagolja a srác zárkózottságát, nekem pedig nem kell fura dolgokon gondolkoznom. Én csak egy tépőzáras pénztárcát hozok japán pénzzel teletömve. Még mindig olyan durva, hogy ilyen gazdag vagyok másokhoz, bárkik is voltak a szüleim.. Hát bele se akarok gondolni, hogy kik. Elindulunk Noellel lefelé, ahol már egy nagyon is ideskedő vöröskét találunk. – Valami baj van? Mégse menjünk? – Lépek oda hozzá, bevárva azért Noelt is, és tanácstalanul pillogok. Megint lemaradtunk valamiről?
Azt tudjuk, hogy nem vagyok egy kimozdulós típus, de végül is azért annyi belefér, hogy beüljünk egy sörre, bár valahogy kétlem, hogy a lányoknak ennyi elég lesz. Attól tartok ők inkább valami komoly városnézésben gondolkodnak mielőtt a verseny maga megkezdődik, vagy próbálnánk egyet. Végül is talán az is beleférhet, legalább lenne mit mesélnem Bonnienak kivételesen, hiszen amúgy is általában csak ő csacsog, nekem erre nem igen van lehetőségem, hiszen nem sok minden van terítéken, amit én dobhatnék fel témának. Ha pedig van témám akkor az nem a legjobb, mint Maggie, de legalább egyelőre úgy fest lenyugodott a nővérem és talán ez a gyerek kérdés is olyasmi, amivel most nem kell foglalkoznom, vagy legalábbis próbálom elodázni legalább amíg lemegy ez a verseny. - Oké, abban benne vagyok, de nem gondolod, hogy a lányok inkább városnézésre gondolnának? - amilyen pörgősek egyesek nálunk, kétlem, hogy elég lesz nekik egy kis ücsörgés, meg hát ha jól sejtem akkor most ez a nagy tollászkodás is inkább arról szól, hogy jól kicsípik magukat. Nekem tényleg elég tíz perc is akár, de valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ők is annyi idő alatt tökéletes állapotba hozzák majd magukat. Legalábbis mondjuk Bonnie igen sok időt tud eltölteni szépítkezéssel. - Eléggé az igen, de másoknak talán nem annyira. Nálam sok minden... bezavar. Nem nyitok épp a legkönnyebben, ha esetleg észrevetted. - mosolyodom el, hiszen ez nem titok, meg hát tudom én, hogy milyen vagyok. Az is kész csoda, hogy Bonnieval már volt egy-egy csók közöttünk és hogy amikor ez a Maggie ügy kiderült akkor nem döntött úgy, hogy inkább hagyja az egészet annyiban, mert nem sok értelme van velem küzdenie, hiszen egyébként is nehéz eset vagyok, de még van egy adag plusz gondom is, amit nem akar a vállára venni, ami amúgy totál érthető lenne. Fogalmam sincs, hogy ennek ellenére miért is vállalja, hogy mellettem van. A dolog komoly rejtély! - Én inkább a másik felére gondoltam, nem pont ránk. - újabb szolid, tőlem megszokott mosolyt ejtek meg. - Ha még én is látom, akkor tényleg elég feltűnő pedig. - na igen,talán csak Zach azért nem látja, mert felé irányulnak ezek a megmozdulások. Na nem mondom, hogy irigykedem, de azért igenis látni lehet, hogy hogyan néznek rá és milyen rajongással. Nincs ezzel gond, én jó eséllyel nem is tudnám az ilyesmit kezelni.
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Bár pakolászok, de azért persze figyelek Noriko minden szavára, végül is én kérdeztem, és nem csak azért, hogy ne legyünk csendben. Tényleg érdekel, és ha már egy bandában játszunk, ráadásul közös szobát kaptunk, nyugodtan ismerkedhetünk is. - Ezt meg tudom érteni - húzom el kissé szomorkásan a számat, hisz nekem ott kellett hagyni a barátaimat, a jól ismert iskolát. Nem mintha a Roxfort-ban nem találnék barátokat, na meg ott ismertem meg Dylan-t is, de attól még sokszor eszembe jutnak az otthoniak, azok a szokások, a sok emlék. - Nagyon király hely. Ott aztán még Angliánál is nyitottabbak az emberek, szóval szerintem egy japán, mármint az elmondásodból ítélve, totál beparázna - nevetek fel, és csak remélem, hogy ezzel nem sértem Noriko-t a származásával kapcsolatban. De hát ha szerinte már a londoni stílus is fura lenne nekik, akkor mit szólnának az amcsi lazasághoz? - De a legjobban a floridai meleg és a napsütés hiányzik. Na meg a tengerpart - vonok vállat, immár útban a fürdő felé, hisz zöld utat kaptam az elsőséghez. De sokáig nem pocsolok, egyrészt nem akarom elhasználni az összes meleg vizet sem, meg váratni a többieket sem. Inkább átadom a helyem a szobatársamnak, és magamra kapok egy tiszta farmert meg pólót, na meg egy kényelmes, talpalós cipőt. A farmerdzsekim csak úgy a karomra vetem, ki tudja, kellesz-e? - Megyek persze - biccentek a meghívásra, amúgy is arról volt szó, hogy körülnézünk, na meg a tus is felfrissített annyira, hogy menni akarjak. Így hát ketten hagyjuk el a szobát, de a többiek hívogatását már Noriko-ra hagyom. Ugyanakkor Jade az én figyelmem sem kerüli el, és csak egy apró mosollyal nyugtázom. - A bátyám imádná ezt a helyet - sóhajtok, folyamatosan legeltetve a tekintetem az elegáns szállodán. Igen, Eric tuti imádná Japánt, ahogy minden más idegen és izgalmas helyet is.
♫ Zene ♫ Ruha Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Jade odáig van Zach-ért, ezt le se tagadhatja, szinte már első pillantásra észreveszi rajta az ember lánya. Főleg én, a menthetetlen álmodozó, aki elég gyakran találta már magát hasonló helyzetekben. A vörös hajú énekesmadár pedig nem is igen tapasztalt az érzelmei elrejtésében. Hozzá nem illik a fapofa, ő – ha a szerelme közelében van – szinte energiabombaként száguld végig a termen, hogy aztán kipirosodott arccal, csillogó szemekkel, már-már hadarva számoljon be számára a nap fontosabb eseményeiről. Nem csodálnám, ha lettek volna már szerelmi csalódásai, hiszen elég könnyen megbízik a pasikban. Pár szép szó és rögtön szerelembe is esik, mintha legalábbis már hónapok óta ismernék egymást az illetővel. Mondjuk, a megfontoltabb emberkéket is érheti bármikor csalódás. Én a skála közepén helyezkedem el. Ha a megfelelő emberrel akadok össze, akkor igenis képes vagyok jómagam is percek alatt szerelembe esni, ugyanakkor azonban sok olyan ember is akad, akik taszítanak jóformán az első randin. Sok kell ahhoz, hogy legyen is valami a dologból... Nem sokkal később én is csatlakozom Norikohoz, habár eredetileg úgy terveztem, hogy a szabadidőmet pihenéssel és lazítással töltöm, de a kíváncsiságom hamar eluralkodik felettem. Sohasem üldögéltem sokat tétlenül a szobámban, mit tehettem volna, amikor bekopogott? Tény, ami tény, engem is érdekel a terem, úgyhogy vele tartok. - Jade igazán odavan Zach-ért – szólalok meg enyhe mosollyal a szám sarkában, miközben a próbaterem felé tartunk. - Nem tudja esetleg valaki, hogy van-e jelenleg barátnője? Mert ez a csaj tuti szerelmet vall neki a mai nap folyamán... Bár, az talán eszébe jut, hogy ez nem lenne valami szerencsés döntés, főleg abban az esetben nem, ha a srác életében van már valaki. Ciki helyzetet szülhet egy idő előtt elejtett szerelmi vallomás, márpedig Noriko ismeri Zachet annyira, hogy ennyit tudjon a magánéletéről. - Esetleg valaki, aki érdekli őt? - vonom fel kissé kérdőn a szemöldököm. Ha más nem, a patrónusommal megüzenem a lánynak a dolgot, hátha addig nem lövi el a kis titkát.
iután megbeszéltük, hogy mi lesz, felmegyek az Alyshával közös szobánkba. A bőröndömet beállítom az egyik sarokba, egyelőre nincs kedvem kipakolni, inkább kipihenem az eddigi utat, és egy lendülettel fekve az ágyra ugrok. Ezt a mutatványt máskor simán elrontom, de most sikerült, szóval vigyorgok hanyatt fekve. Amikor a szobatársam kérdez, egyből felülök, mert jobb úgy kommunikálni, hogy látom is azt, akihez beszélek. – Itt születtem. Jártam ilyen suli-előkészítőbe is, olyasmi, mint a mugli óvoda, csak aztán anyáék kaptak egy jó állást Angliában, és költöztünk. Ők azóta már visszajöttek, de én maradtam, nem akartam otthagyni a barátaimat, meg tökre bejön a suli is – mesélem lelkesen, szinte egy levegővel. Nagyon gyorsan és izgatottan tudok beszélni, főleg, ha olyanról van szó, amit ismerek, és hát magát ki ne ismerné? – Úúúú, Amerika – derülök fel még jobban az ország említésére. – Soha nem voltam még ott, de nagyon szeretnék elmenni. Jó hely? – kérdezem kíváncsian, a megjegyzésére meg csak bólogatok. – Kicsi voltam még viszonylag, úgyhogy az embereket könnyen megszoktam, bár az elég furcsa volt, hogy mindenki olyan közvetlen a másikkal, itt azért nem így van, de azóta én is olyan vagyok. Viszont az idő… nálunk is sokat esett, csak közben meleg volt, Angliában meg hideg van és köd. Na, azt nehezen szoktam meg én is – vigyorgok tovább. Az én kedvemet általában ilyen dolgok nem rontják el, de örülök, hogy van bennük valami közös Alyshával, amiről tudunk beszélni kezdetnek, hiszen ő az egyik legújabb tagunk és eddig nem ismertem. Épp itt az ideje. A kérdésére csak megrázom a fejem. – Nem, menj nyugodtan, én még döglök egyet – dőlök hátra ismét, és megvárom, amíg megfürdik, hogy én jöhessek. A ruhámat nem hiszem, hogy átcserélem, végülis nem izzadtam bele, de ki tudja, meddig mászkálunk ma, úgyhogy a zuhanyzáson jobb most túllenni. – Lejössz velem megnézni a próbatermet, vagy inkább pihennél? – kérdezem meg a lányt x idő múlva, miután én is végzek. Én mindenképp le fogok menni, de ha lenne társaságom, nem bánnám. Minden esetre én elindulok, ha jön velem Aysha is, akkor útközben valószínűleg végig szövegelek neki. Azért bekopogok a többiek szobáiba, hogy van-e kedvük csatlakozni, és ha igen, akkor többen érünk le a földszintre. Látom, hogy Jade elindul valahova, és elvigyorodom, mert arra gondolok, hogy biztos Zachet megy becserkészni. Kíváncsi leszek, mi lesz ennek a vége, szerintem jobb lesz, ha majd kifaggatom a fiút erről a dologról. Nem tehetek róla, na, lány vagyok, imádok pletykálni, meg nyomon követni a barátaim életét.
Elnevetem magam, amikor Jade némileg értetlenkedve pillant rám, noha számítottam erre, hiszen egyáltalán nem említette számomra, hogy Zach bejönne neki, de hát egymás között vagyunk, én tényleg nem adom tovább senkinek sem. Ráadásul, a vöröske egy igazi kis energiabomba, de mintha a srác közelében megduplázódna az energiája... Komolyan, fogalmam sincs, miként képes ezt fenntartani, hiszen én elég szépen kimerültem a hosszú út alatt. Nem vágyom másra, csak egy pihentető alvásra. - De sose lehet tudni, kivel futsz össze – állok ki a szavaim mellett, miközben jelentőségteljesen pillantok a lányra. - Talán pont ma ismersz meg egy olyan srácot, aki évekkel később megkéri a kezed – Lehuppanok az ágyra, majd folytatom: - Oké, ez erős túlzás, de nem árt számolni a lehetőséggel, nincs igazam? Tudom jól, hogy javíthatatlanul romantikus alkat vagyok, ez mindig is így volt, amióta csak az eszemet tudom, Jade pedig ebben a társam lehetne. Vagyis az áldozatom, ha így jobban tetszik... Őt aztán igazán izgalmas lenne összeboronálni valakivel, ha pedig az a személy pont Zach, akiről álmodozik, az még egy bónuszpont is lehetne számomra. Persze, boronálhatnám a saját szerelmi életemet is, hiszen az nem létezik, de már annyit csalódtam, hogy úgy döntöttem magamban, kis ideig pihentetem a dolgot. Olyan fél év szünet pont jó is lesz a lelkem pátyolgatását illetően. - Tíz perc alatt nem sok mindent, de azért megpróbálhatjuk – veszem a kezembe a cuccaimat, miközben Jade kényelmesen elhelyezkedik, majd nekiállok kisminkelni, végül folytatom: - A frizuráddal kapcsolatban elég lesz egy kis mágia és kész, akkor legalább turbóban készen lesz... A mágusoknak is van fodrászuk, hiszen nem mindent lehet pálcával és némi mormolással megoldani, de egy-két egyszerűbb trükköt én is ismerek, ami az igazat illeti. Ha jelen helyzetben a mugli módszerekkel próbálkoznánk, akkor minden bizonnyal egy órás késés lenne a vége, mert elég időigényes dolog, mindezek mellett pedig utálom is. Az egy dolog, hogy sminkelni szeretek, de a mugli-fodrászat egyenlő egy fene rossz átokkal az én szememben. - Nyugi, ne izegj-mozogj már... - parancsolok rá olyan hangnemben, mintha egy ötéves gyerekhez beszélnék. - Így képtelen vagyok normálisan felvinni az alapozót – teszem még hozzá, de azért folytatom a műveletet. Még kész szerencse, hogy nem a szempilláit tettem rendbe. Bár, ami az igazat illeti, ezen kívül csak egy szájfény kell számára és már kész is leszünk. Extravagáns kinézetet nem kölcsönözhetek számára tíz perc alatt, de legalább a sminkelési hajlamaimat szerencsésen kiélhetem rajta. - Ha nem beszélt róla, akkor nincs – szögezem le magabiztosan. - Nem hiszem, hogy Zachary olyan alak lenne, aki kihasználna másokat. De azért nem ártana óvatosan rákérdezned tőle. Elvégre, ha nem áll szándékában szerelmet vallani a srácnak, akkor valóban nem kérdezhet rá kerek-perec, mert az ugyanolyan lenne, mintha a homlokára vésett volna egy szerelmi vallomást. Árulkodó. Íratlan szabály, hogy ilyesmit sohasem kérdezhetünk egy olyan pasitól, aki tetszik számunkra. - Nincs mit - szólalok meg kissé meglepődve, amikor Jade felpattan, majd némán tűröm a sebtében való ölelést, végül magamban somolyogva pillantok a már becsukódó ajtóra.
Mikor Zachary utánam szól egy picit megremeg a lelkem, és egy nagyon lelkes bólogatással nézek vissza rá. Egy óra helyett 15 perc, nekem nagyon is rendben van, ha siethetek vissza a srácokhoz. Felmegyünk Aliciaval, és elkezdek készülődni, de mielőtt bemennék a fürdőbe meglepetten nézek vissza rá. - Elegánsra venni? De minek, csak inni meg enni akarunk valamit. - nézek rá értetlenül, miközben kicsit végignézek magamon meg megborzolom a középhosszú hajamat. Nem igazán értem, hogy mi a baj a külsőmmel, de ha azt mondja, hogy egy kis turbózás jót tesz, miért ne. - Lezuhanyzom, de Zach engem negyed óra múlvára hívott vissza, nem maradok pihenni. - magyarázom a lánynak, kicsit zavarban, a szememben a lelkes csillogással, szinte érzékelhető rózsaszín aurával. Gyorsan elmegyek letussolni, ami ténylegesen öt perc nekem, de a saját ruháim közül veszek vissza, egészen biztos, hogy tíz percbe nem fér bele, hogy kipakoljuk a ruháinkat és még válogassunk is. Nem annyira elegáns, de nem is egy banda sima pólója, női szabású, egy szűk farmerrel és egy edzőcipővel. Legalább nem bakancs. Még kicsit nedves hajjal jövök ki és lehuppanok az ágyra a rengeteg brossúra közé, amit felhoztam és szétdobáltam. - Na jó, mutasd mit tudsz tíz perc alatt. - kuncogom el magam, és kihúzott háttal fordulok felé lehúnyt szemekkel és csak várom, hogy csodát tegyen. Egészen addig tartom ezt a nyugodt pózt, ameddig rá nem kérdez Zach barátnőjére. - Nekem soha sem beszélt róla, szerintem nincsen, ugye nincsen? Jézusom, mi van, hogyha van és úgy hajtok rá és egy aljas gerinctelen kis ribi vagyok? - ömlik ki a számon a kétségbeesett szövegelés, és elképedten meredek a lányra. Basszus. Miért nem kérdeztem még rá egyenesen? Azért, mert a srác olyan kedves és édes, hogy el se tudom képzelni, hogy mindenkivel ilyen, és nem egymásnak teremtett minket a világegyetem! Pontosan ezért. Nem bírom sokáig, hogy Alicia igazgassa a hajam vagy sminkelje a szemem, de azért azt a tíz percet, amit ígértem végigvárom, és csak utána pattanok fel idegesen. - Most már muszáj mennem, köszi meg minden, basszus muszáj rákérdeznem, fel fogok robbanni, ááá... - pörgök, mint a búgócsiga, és lendületesen megölelem a lányt aztán felkapva a szivárványos válltáskám eltűnök a hotelszobánk ajtaján kifutva, szó szerint. Mikor leérek a találkozópontunkra még nem látom a srácokat, ezért mint a csapdába esett vad körözök fel-alá, a már csinos kis sminkemben és egy fokkal nőiesebb felsőmben. Csak jöjjön már, mert muszáj, tényleg muszáj tudnom.
Kissé kapkodom a fejemet, most nem tudom hirtelen, hogy a többiek is jönni akarnak, és csak egy órát ejtőznének, vagy menjünk csak hármasban, aztán utána már csak kajálni gyűlünk össze, úgyhogy nem is nagyon megyek bele, marad részemről a megbeszéltek, hogy Jade-del megyünk, és remélhetőleg Noel is jön, vele aztán tényleg hasonlóak vagyunk. Így nem jövök zavarba a vörös hajú lánytól, aki olyan életigenlő, hogy megnémulnék, ha kettesben vagyunk. Különben is, nagyjából nem tudom, hogy hogy is érdemes bánni a lányokkal, Cosette aranyos, ahogyan a saját kis világában van, és nehezen oldja fel a bizalmatlansági falakat, Norikora inkább testvérként tekintek, Jade meg ismét egy másik halmazba sodorható, de ha Noel is jönne, akkor amolyan három testőrként ellennénk. - Akkor egy negyed óra múlva itt. – Szólok még Jade után, annyi elég kell hogy legyen, hogy megkeressük a mosdót, és hogy gyorsan átöltözzünk. Igaz, hogy ez már a többiekkel lebeszélt egy órás szünetből jön le, és csak háromnegyed óránk lesz hármasban mászkálni, de most, hogy kiszabadultam a fémcsőből, amiben repültünk sok órán át, nem akarok elfeküdni, mert akkor biztosan elalszom. Inkább megmozgatnám magamat. Elindulunk fel a másik sráccal, és bent a szobánkban megcsodálom a másféle kultura minden személyiségjegyét, annyira látszik, hogy itt teljesen más a miliő. - Elég, ha csak az egyik szomszédos utcába megyünk, beülni egy sörre, vagy ilyesmi. Az is kimozdulás. – Javaslom most Noelnek, miközben átveszek egy pólót, hogy ne abba menjek, amiben jöttünk. Végigsimítok az államon, lehet, hogy borotválkoznom is kéne, szeretem, ha sima a bőröm. A hajamat is megigazgathatnám kissé, de megvárom, míg Noel végez a fürdőben. - Bonyolult? Mindenkinek az..? – Kérdezek vissza, noha nem akarok tapintatlan lenni, nem kötelező válaszolnia. Én csak Cosette-re értem, akivel lényegében semmi nem történt még, de együtt lakunk, egészen jól megkedveltük egymást, de miután én fogadtam be, nem is akarnám kihasználni a helyzetet. – A fél csapat? Mármint te és Noriko? Róla tudom, hogy imád, odáig van értem. – Viccelem el a helyzetet, hiszen Norikoval szoktunk ölelkezni, de az teljesen más. Csak zavartan legyintek, nem tudom, hogy én aztán kinek tetszenék. Egészen újszerű a helyzet, hiszen eddig nem voltak barátaim, most pedig Noel olyat dob fel, hogy lányokkal összezárva óhatatlanul felmerül a vonzalom. Az órámra nézek, nekünk kettőnknek kell a fürdőt negyed óra alatt használni, míg Jade lehet, hogy már lent van, és tűkön ülve vár minket.
Én aztán inkább csak sodródom az árral. Végül is nem ragaszkodom ahhoz, hogy elmenjünk azonnal, meg ahhoz sem, hogy nyers halat együnk, még ha azt is mondják, hogy itt nem csak ilyesmi van. Végtére is a hallal nincs különösebb bajom, de azért mégis csak a hagyományosabb ételeket kedvelem jobban és hát nem tudom, hogy itt lehet-e kapni mondjuk steaket majd, vagy valami angolosabb kaját. - Talán tényleg jobb lenne nem külön válni, mert ha kapunk bármilyen hírt, csak keresgélni kellene egymást. - teszem még magam is hozzá megerősítve Norikót, aztán persze kissé meglepetten pillantok Zachre, amikor a 10-15 percet említi, majd somolyogva nyugszom bele, hogy ez nem fog ennyire gyorsan menni. Mármint nem részünkről, hanem inkább a lányok részéről. Nekik előkészülni és rendbe tenni magukat nem megy olyan gyorsan. Ha csak Bonnieból indulok ki, ő sem az a villám típus, úgyhogy biztos, hogy lesz ez egy óra, sőt van rá esély, hogy még annál több is, ha netán sorban állnak a fürdőszobában, hiszen egyik szobához sem jár fejenként egy. Már indulunk amikor a kérdés is elhangzik és hát hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak. Kissé zavartan köszörülöm meg a torkomat. - Végül is... van, de már előtte is írtam dalokat elvétve, csak hát... kissé bonyolult ez az egész nálam. - és persze Bonnie esetén is. Sőt mindketten nehéz esetek vagyunk, ami a kapcsolatokat illeti, bármennyire is próbálkozunk. Azt sem tudom, hogy tényleg menni fog-e rendesen, de gondolom az idő majd mindent helyre tesz. Elég nehézkes úgy bármit is kezdeni az életeddel, ha közben a nyomodban lohol egy olyan mostohatestvér, mint Maggie. - És nálad? Gondolom azt látod, hogy a fél csapat beléd van zúgva, minimum. - na nem vagyok én féltékeny, vagy ilyesmi, hogy bár ketten vagyunk csak fiúk, de Zach a népszerűbb. Ő azért sokkal nyitottabb, vagányabb típus, én meg csendes, magamnak való. Jellemzően nem az, akiért oda szoktak lenni a lányok és hát úgy se tudnék mit kezdeni azzal, ha így lenne.
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem készülődni kell egy-két óra, hanem hogy magunkhoz térjünk. Azért ne feledjük, hiába repültünk annyi órát, itt még sem annyi az idő - bököm oldalba Noel-t bár nem vagyok benne biztos, szegény srác nem ugrik-e ki a bőréből a hirtelen kontaktusra, de hát ideje lenne kicsit felrázni! -Nekem tetszik az ötlet. Egy óra jó, szusszanunk egy kicsit, aztán mehetünk enni. Utána meg... - vonom meg a vállam, támogatva Noriko ötletét. Ki tudja, talán pihentebben, teli hassal nekem is lesz kedvem várost nézni. ha meg nem, élek a lehetőséggel, hogy visszajöjjek a szállodába és pihenjek. Bár magamat ismerve, nem hinném, hogy kihagyom a városnézést. Alig várom, hogy képeket készítsek a mugli géppel, amit apától kapjam. Tuti boldog lesz, ha kap tőlem majd fotókat. És ahogy oszlásnak indulunk, Noriko mellé sorolok, végül is, úgy tűnik, vele leszek egy szobában. nem mintha nekem ez problémát jelentene, a Roxfort-ban sincsenek egyéni lakosztályok, és Londonban sem volt. De nem is kell, sokkal bulibb a társasági élet. Na persze, ha Dylan is el tudott volna jönni, egészen más lenne a helyzet. - Te itt születtél és csak a suli miatt jöttél Angliába vagy már korábban odaköltöztetek? - kérdem kíváncsian, de főképp barátkozón, ahogy végre a szobába érünk. közben persze leteszem a táskám az ágyra, felcsattantom a fedelét és lassan elkezdem kipakolni a cuccaim. Na nem olyan sok, végül is csak néhány napra jöttünk, de akkor sem szeretnék bőröndből öltözködni, ha már akad szekrény is a szobában. - Már csak úgy tapasztalatszerzési kérdés, mert én még mindig kissé nehezen szokom meg az angliai klímát és embereket. Egészen más mint otthon, Amerikában - folytatom a csacsogást, lassan a táska aljára érve. Aztán következnek a piperék az erre kialakított zsebből, és ha ez is kész, hát kézbe kapom a tusfürdőt és a törülközőt. - Akarsz első lenni?
♫ Zene ♫ Ruha Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Ruha 
