2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A kastélytól viszonylag távolabb húzódik, annak keleti oldalán a sírkert. Itt főként tanárok, volt igazgatók nyugszanak, de az alapítók sírjai, sőt néhány helyi szellem nyughelye is fellelhető.
Azért meglepődöm, amikor végül úgy fest azt mondja, ha arról van szó én itt lehetek, még ha tiltott is a hely, de gondolom azoknak szól ez, akik diákok és nem tudnak mit kezdeni magukkal, ha tényleg szembejön velük egy kentaur, vagy más veszélyes lény, aki nincs tekintettel arra, ha valaki mondjuk eltévedt, vagy nem tudja megvédeni magát. Mindenesetre azért kihúzom magamat, mert első ránzésre nem tűnök úgy, mint aki meg tudja védeni magát, de igazából természetesen nincs gondom az erdővel, hiszen különben nem élnék itt már két éve. - Értem már, bár azt remélem tudod, hogy ezeknek a legtöbben nem örülnek a fák között. - mutatok a csapdákra, amiket pakolászgat és rendszerez jelenleg is. Bár tény, hogy volt már rá példa, hogy ilyenekből nyúltam le valamit én magam is, de attól még az állatok nagyrésze itt nem különösebben szereti, ha csapdát helyeznek ki. Ha véletlenül mondjuk belesétál egy kentaur csikó, cseppet sem lepődhetnek majd meg rajta, ha netán berántanak az erdőbe egy diákot csak úgy, hogy megmutassák az erdő nem arra van, hogy csapdákat pakoljanak bele. - Az erdő nem olyan veszélyes, mint hiszik, csak azoknak, akik nem ismerik. - vonom meg a vállamat, hiszen az állatok egymást is kihaszgolják, de például vérfarkasok egyébként is csak teliholdkor vannak itt, és ha jól tudom azok is ritkán, hiszen a többségük a kastélyban él, vagy Roxmortsban, emberek között. Nem sorolhatóak vadállatszámba úgy, mint mondjuk az erdei állatok. - Tudom hogyan kell lavírozni a fák között, megtanítottak rá. - teszem aztán hozzá még és egy kis szünet után azért oldalra pillantok. - Ha akarod megtanítalak, ha te is segítesz nekem. - hiszen hozzám képest szinte már csörtet az erdőben és még új is itt, ahogyan a szavai alapján sikerült kivennem. Végülis elég jó üzlet lehet, ha adok neki néhány tippet, tanácsot, elmondom mi merre van, ami fontos, cserébe pedig ő is segít nekem néhány dologban. Példának okáért vannak dolgok, amiket nem tudok könnyen megszerezni a faluból, és egy új kés is jól jönne, mert a mostani már sok éves és kezd egyre bizonytalanabb lenni a pengéje.
Kale nem feltétlenül a lányt követte, csak meglepődve tapasztalta, hogy valaki jár errefelé ilyen mélyen bent az erdőben. Ami már csak az azért is érdekes, mert tudatos, intelligens humanoidról van szó, nem pedig valami vérfarkasról, bestiáról, aki csak vonszoilja magát, vagy csörtet. Talán itt bent nem kell senkit megvédeni, hiszen vérnyomokat nem lelt, nem sérült az illető, de Kale az egykori testőr időszakból alaposan fel van vértezve óvó ösztönökkkel is. Más, mint amikor azt a Daisy nevű hölgyet gardedámozta, de aztán Dumbledore figyelmeztette, nem kerülhet nyilvánosság elé, hogy ő még egy több mint száz évvel ezelőtti csata túlélője. Így hát lemondott a dologról, mert a hölgy bár bájos volt, de hősünk a maga hallgatag természetével egyébként sem egy kapcsolatozós fajta. A felmenői között van ugyan véla, aki miatt látszik rajta a sárm, a nyers, férfias erő, de ezzel nem szokása visszaélni, a szőke lány meg szerencsére szintén nem az a pasikért rajongós alkatnak fest. - Nem azért vagyok itt, hogy veszekedjek. A tiltott mindenkinek tiltott. Ha te itt élsz, és meg tudod védeni magad, az a te dolgod. – Ő is megvonja a vállát, pedig nagyon furcsa számára, hogy valaki ennyire otthonosan közlekedik errefelé, nem a kastély lakója, de akkor mit keres itt? Egy különösen veszélyesen helyen, ami egyáltalán nem az átlag emberek számára van tervezve. Hiszen akár azt is el tudja képzelni, hogy varázslók hozták létre. – Új erdővédő..? Igen, az vagyok, olyasmi. Az előző eltűnt, még évekkel ezelőtt. Talán meghalt. A célom az, hogy elválasszuk a bentieket, és a kintieket, nem kell a bonyodalom. Ismerkedem a helyzettel. – Bár szűkszavú volt eddig, most úgy érzi, hogy magyarázatra szorul a dolog. Elnéz arra, amerre a szőke intett, de nem fűlik a foga hozzá, hogy felkutassa a kentaurok táborát. Inkább elkezdi összepakolni a csapdákat, Cosette láthatja, hogy amik még kint hevernek, azokat is szakértő módon bontja szét, dobálja hátára az elesett állatokat, az üreseket pedig teszi alaphelyzetbe. – Kale. És te hogyhogy itt laksz? Nem szagolnak ki a bestiák? – Néz körbe, mert bár ő ügyes nyomolvasó, a vérfarkasok úgyis szagra mennek, és talán csak a vízben vesztik el a nyomot. A születettek még ott sem, bár igaz azok nem is változnak át, hogy így vezessék le a vérszomjukat.
Just for you | Külső | When I look at you | [You must be registered and logged in to see this link.]
Valószínűleg, ha nem követ mindenáron, akkor én sem kezdek el kötekedni vele, de nem akart eltűnni, így most kénytelen vagyok a tudtára adni, hogy igenis szálljon le rólam, mert nem vagyok kíváncsi rá és arra sem, hogy szerinte hol lehetek és hol nem. Ez egy erdő fákkal és igazából kettőn közül ő itt az újonc, hiszen még nem láttam erre, én ellenben már vagy két éve itt töltöm a napjaimat. Annak is örülhet igazából, hogy nem morrantam rá, hanem normális hangnemben, legalábbis magamhoz képest, beszélek vele. - Azoknak Tiltott, akik abban a kastélyban élnem nem? Én nem ott élek, én itt élek, nekem nem az. - vonom meg a vállamat. Elég fura is lenne, ha tiltott lenne számomra kvázi az otthonom. Nekem nem veszélyes, hiszen ismerem jól és tudom, hogy hol a helyem benne, hogy mire kell odafigyelnem. Megtanultam évek alatt és jó tanáraim voltak, hogy tudjam mitől kell félnem és minek kell félnie tőlem. Cseppet sem tűnik úgy, mintha ne lennék teljesen biztos magamban, mégpedig ha egy diákot csípett volna el az illető ha csak kicsit is, de biztosan feszült lett volna már csak a hely miatt is. - Arra van a táboruk és ilyentájt szokták körbejárni a környéket. Olyanokat tűntetnek el. - mutatok az egyik nála lévő csapdára. Igen ők is védik az erdőt, ahogyan úgy fest, hogy ez a fickó is. Én sem szoktam kitenni komoly csapdákat, csak néhány egyszerűbbet, ha fáradt vagyok a vadászathoz, de mégis csak ennék valamit. Meg aztán a kentaurokkal is lehet üzletelni, ha az ember tudja, hogy mire vevők. - Neked nem kellene tudnod ezt, ha azokkal foglalkozol, akik itt élnek? Te lettél az új erdővédő? - oh persze, hogy nem tudom, hogy vadőrnek hívják igazából. Nem értek hozzá, de láttam már azt a másik fickót is, aki előtte itt járkált a fák között, bár ő sose merészkedett túlságosan mélyre. Azt hiszem nem volt annyira oda a dologért, inkább csak valami muszájból csinálta, vagy csak a diákokkal foglalkozott, akik pedig nem szoktak annyira balgák lenni, hogy ennyire mélyen a fák közé merészkedjenek.
Az erdő ugyan mindenkié, de ez itt éppenséggel az iskolához tartozik, a hely része, hiszen vadőr felügyeli, emellett az a Black is sokat járkált errefelé, Kale pedig úgy érzi, hogy tartozik annyival Dumbledore-nak, hogy körbenéz olykor, beszedi a csapdákat, elüldözi a vadorzókat, rendben tartja a növényeket. Meg úgy általánosságban vigyáz a diákokra, ez a szőke viszont nem tűnik diáknak, sőt nagyon is ellenséges, olyan vadul villog a tekintete, hogy élhetünk a gyanuperrel, nem az iskolához tartozik. Akkor meg ki fia-borja? - Nem azért jöttem, hogy beszólogassak, azt csinálsz, amit akarsz. – Vonja meg a vállát, már éppen elfordulna amikor tényleg elkezd vele kötekedni a lányka. Felvonja a szemöldökét, mintha méregetné a másikat. – Szó sincs róla, hogy szabad terület. A neve is erre utal, Tiltott Rengeteg. Bárkit elkaphatnak, aki járja, hiszen illegális fenevadak gyűjtöhelye. Erről ennyit. – Rázza meg a fejét, nem fog itt törvényeket idézgetni, mert nem csak hogy nem auror, de még jogász sem. Kinőtt már abból hogy játssza a katonát, arra pedig csak legyint, hogy neki nem kéne itt tartózkodnia. Legálisan van itt, ellentétben a lánnyal, aki még a miértekre sem válaszol. – Majd igyekszem halk lenni. Honnan tudsz a kentaurokról? Itt élsz? – Már tényleg menne, hiszen ha a fiatal kislány ennyire bátor, akkor nem kell őt megvédeni, de az, hogy ennyire szabadon járkál, s nem fél semmitől, arra utal, hogy talán már jó ideje itt él. Ami már csak azért is meglepő, mert nem tűnik egy medveölőnek. Tényleg érdeki, hogy a lány honnan tud ennyire az erdő vadjairól, lakóiról. Akár még a segítségére is lehetne, mert a jótanácsa nem arról árulkodik, hogy fenyegetést jelentene, de nem úgy fest, mint aki hajlandó megnyílni. Ebben Kale sem jeleskedik, már testőr korában sem volt szószátyár. Jobban szeret csendben elmélkedni, várakozni, végülis egy testőr dolga, így a vadőré is, hogy szemlélő legyen, nem pedig aktív szereplő. Mindenesetre megfogadja a szőke lány tanácsát, bár eddig sem volt túl hangos, most még inkább halkra veszi a mondandóját.
Just for you | Külső | When I look at you | [You must be registered and logged in to see this link.]
Kergetőzhetnénk még egy ideig az erdőben, de akkor meg a végén tudná, hogy merre járok, úgyhogy nem kockáztatom meg, hogy ne bukkanjak elő, ezért lépek végül elő a fa mögül, ha már nem sikerült elérnem, hogy lelépjen és békén hagyjon ez a tudomisénki. Legalább azt az íjat leereszti, na nem mintha féltem volna tőle, mert nála van. Elég fürge és gyors vagyok, no meg remélhetőleg nem szoktak csak úgy magukfajtákat lelőni szemtől-szembe. Bár persze ki tudja! - Nekem ugyan nem! - tiltott persze minden bizonnyal, azoknak a kölyköknek, akik abba a hatalmas iskolába járnak, de én nem oda járok, úgyhogy nekem nem tilos itt lennem, legalábbis senki sem tilthatja meg. Nincs kint sehol sem tábla és gondolom az itt élő állatokat sem zavarja el senki, hogy nekik bizony tilos kimenni az erdőbe. Nem vagyok itt élő állat, de azért éreztem már úgy, hogy hozzájuk sokkal közelebb állok minden szempontból, mint az emberekhez, akikről alig tudok valamit. - Nem hiszem, hogy bárki megszabhatja, hogy hová menjek. Az erdő szabad terület, neked nem kellene itt lenned, ha ezzel nem vagy tisztában. - húzom fel az államat, láthatóan nagyon is felvágták a nyelvemet, vagy csak túl nagy a szám, netán úgy gondolom, hogy helyzeti előnyöm van, hiszen én már majdnem két éve vagyok az erdő lakója vele szemben, aki ha jól sejtem akkor még finoman szólva is új itt. Nehogy már nekem akarja megmondani, hogy hová mehetek. - Egyébként is túl hangos vagy és ha azzal az izével meglát egy kentaur csorda, akkor neked annyi. - én nem tűnök veszélyesnek, ezért is viselik el jobban a jelenlétemet, no meg ismerem már eléggé a szokásaikat ahhoz, hogy én se zavarjam őket, de ez a fickó mindenféle csapdákkal foglalkozik, ahogyan láttam és az ilyesmit az erdőben élő intelligens lények egyáltalán nem szeretik.
]Nem nehéz az átállás, hiszen Kale korábban is olyan akciók híve volt, ami valami nagyobb, magasztosabb, a Grindelwald elleni hajtóvadászat, majd csata élete mesterműve volt. A mostani bár csendesebbnek tűnik, de ezt is szívvel-lélekkel csinálja, a Tiltott Rengeteg lakói ugyanis vérfarkasok, kentaurok, óriások, trollok, és most még a legkellemesebbekről beszéltünk csupán. Az egykori testőr most már vadőrnek készül, a szerepe itt annyi, hogy megvédje az iskola lakóit. Az egyetem számára teljesen új mulatság, az ő idejében nem volt még ilyen, ezért aztán teljesen felelőtlenségnek tartja, hogy bárkit fel lehet venni, és amilyen szörnyűséges képességek vannak, ez biztonsági szempontból kész öngyilkosság. A fiatal lány aki szőke hajával csak kikukucskál a fa mögül, látszólag nem tűnik veszélyesnek, és lehet, hogy ebben rejlik az ereje. - Ez tiltott terület. – Nem túl bőbeszédű, azt gondolja ezzel elárult mindent, a lány övéből kileső késtől nem ijed meg. Közelebb lép, de csak annyira, hogy ne kelljen kiabálni, a suttogás is bőven elegendő, nem vonzzák ide a vadakat, vagy mondjuk a kentaurokat, akiknek közel ide a táboruk. A lány ruhája igen elnyűtt, ebben hasonlítanak egymásra, mert Kale másfél éve él Hagrid kunyhójában a közelében, egy erdei tisztáson vert sátrat, hogy ne legyen időhöz kötve, így az ő arca is maszatos rendesen. Lejjebb ereszti a számszerítjat, aztán vissza is illeszti a hátára. – Nem kéne itt lenned. Mit keresel itt? – Nem mintha érdekelné, de ha valami eltévedt, vagy emlékezetét vesztett diák, akkor felelősséggel tartozik érte. Ha meg valaki csak átutazóban, akkor kivezeti az erdőből, aztán elválhatnak útjaik.
Just for you | Külső | When I look at you | [You must be registered and logged in to see this link.]
Igyekszem a lehető leginkább csendben maradni, még a légzésemet is lehalkítom, lassan és fokozatosan veszek csak levegőt. Tudom, hogyan kell beolvadni, de most mégis úgy tűnik, hogy nem megy eléggé, mert a fickó pont arra jön, ahol a fa mögött elbújtam. Igyekszek nagyon csendben maradni, de persze ez nem megy profin, ha olyan valakivel áll szemben, aki szinten az erdőben nőtt fel. Hallom, hogy közeledik, ahogyan azt is, hogy pontosan merről, de azzal is tisztában vagyok, hogy ez egy erdő. Nem fogok tudni eltűnni előle, ha ért a vadászathoz és nem fogok tudni körtáncot hárni a fa körül sem, mert bármikor ráléphetek egy faágra és azt úgyis meghallja. Az erdőben azért nehéz teljes csendben osonni akkor is, ha értesz hozzá. Ezért végül döntök, amikor már elég közel van, hirtelen kilépek a fa mögül. Na nem annyira hirtelen, hogy ha netán fegyver van nála ijedtében elsüsse, vagy valami. Csak épp, annyira, hogy meglepjem azért vele. - Miért követsz? - állok elé, bár még úgy is, hogy kihúzom magamat vagy fél fejjel alacsonyabb lehetek nála. Idősebb is jópár évvel, arról nem beszélve, hogy egyébként sem erősítem a magas emberek táborát, pedig már valószínűleg nagyon nem fogok nőni a jövőben. Nem úgy tűnik, mintha valami ijedt kislány lennék, viszont azt láthatja, hogy maszatos vagyok, piszkos is és a ruhám se kifejezetten a legújabb trendeket követi. Nem vagyok azér teljesen züllött, szoktam fürödni, ha más nem, hát patakban, tóban, a hajamat általában befonva hordom, úgy zavar a legkevésbé, és hajgumim is van. Roxmortsból igen sok mindent be lehet szerezni és ha az ember mindig csak apróságokat hoz el, annyira nem is fognak gyanút az emberek. Fegyverem sincs, legalábbis jól látható helyen, mert azért akad nálam kés a derekamnál becsúsztatva, sőt az a régi pálca is meg van, amit nem tudok használni, de még a csordától kaptam, amikor még éltek. A tekintetemből viszont látszik jól, hogy igen kemény vagyok és cseppet sem ijeszt meg, sem a magasságbeli különbség, sem az, hogy nála számszeríj van.
A fülem mögé tűri a hosszú haját s megdörzsölöm az orrát. Mintha hallott volna valami mocorgást, így oldalt pillant, hátha csak egy másik nyúl járkál errefelé. Vagy a róka, aki megérezte a vérszagot. A nyulat a vállára dobja, de marad gugoló pózban, hogy szétszerelje a csapdát. Kihúzza a pöcköt, leszereli a csavart, míg végül teljesen szétnyitja a fémet, hogy elsüllyessze a táskájában, egy ideig nem lesz most már szükség. Felegyenesedik, de a hang nem ismétlődik meg, a nyomok pedig itt megállnak. Az avar most nem moccan, a férfi pedig félrehajtja az ágakat, hogy tovább vizsgálódjon. Bárki járjon is errefelé, tilosban van. Ha diák, ha vadorzó, nincs itt keresnivalója. Viszont Kale még nem hivatalosan vadőr, nincs túl sok kedve senkivel betartani a szabályokat. Ám győz a józan ész, ha Dumbledore bízik benne, illene megszolgálnia ezt a bizalmat. Így szép lassan, figyelve, hogy hova lép, elkezdi megkerülni a bokrokat, és az említett fa felé indulni. Módszeresen visszartartja a lélegzetét, hogy ne ziháljon, mellette pedig nem nyúl a fegyveréért. Ha valaki meg akarta volna lepni, már megtette volna. Valaki.. inkább menekülne, ha jól érzi, de a végére akar járni.
Just for you | Külső | When I look at you | [You must be registered and logged in to see this link.]
A legnehezebb abban, ha egyedül vagy nem is az, hogy ellásd magadat, hanem az, hogy senkihez sem szólsz egy szót sem. Egy idő után egyszerűen már nem is lesz szükséged a szavakra, vagy csak elkezdesz saját magaddal beszélgetni. Nem, nem őrültem meg, azért azt nem hiszem, de egészen jól elkommunikálok csak úgy a fákkal, meg az állatokkal akkor is, ha nem igazán kapok tőlük választ. Nem régen összebarátkoztam egy kutyussal Roxmortsban. Nem jött velem ugyan, de azóta sokkal könnyebben jutok ruhához. Persze nem akarom bajba keverni, mert a végén még majd őt okolják a néha eltűnő ruhadarabok miatt és azt sem szeretném. Egészen jóbarátnak mondhatom már, de pont ezért vigyázni is akarok rá, hogy nehogy baja essen, főleg ne miattam. Most is épp neki akarok vinni pár falatot, de az erdőt átvágni soha sem egyszerű. Nekem persze sokkal könnyebb, mint az átlagnak, de nem mondanám, hogy attól még könnyű, főleg hogy úgy érzem most már egy ideje, hogy valaki... követ. Ügyesen cikázom a fák között, ismerem már a terepet, már lassan két éve itt vagyok, úgyhogy nem nehéz elnavigálnom magamat, hogy eljussak a faluba majd, de olyan utakon, amiken más nem igazán jár. Egyelőre viszont úgy tűnik a barátom kénytelen várni rá, hogy friss húshoz jusson. A táskámat kissé oldalra csúsztatom, hogy még jobban takarjon a fa, ami mögé behúzódom és onnan figyelem a fickót, aki lassan utolér. A nyomaimat követi, a fenébe is, hogy erre nem figyeltem! De erre nem szokott járni senki sem, nem is értem, hogy ő vajon miért teszi. Csak csendesen figyelek a fa mögül, nem gondolom, hogy olyan profi lenne, hogy még itt is kiszúrna, hiszen már egy ideje figyelek rá, hogy a lépteimet elrejtsem és ne tudjon követni. Egyszerű lesz, megvárom, amíg eltűnik, tovább megy és más úton indulok majd tovább a falu felé.
Dumbledore már két éve váratja, de egy annyi idős illetőnek, mint Kale, ez már meg sem kottyan. Felmerült, hogy Black majd valahogy visszajön, de a robbanás óta nem látta senki, Matlock meg halott, így a nem is hivatalos a kinevezés, Kale már hónapok óta az erdőket járja, hogy ismerkedjen a tájjal. Még Bulgáriában is szeretett terepen dolgozni, de nem lenne jó, ha bárki felismerné valami ősrégi újságból, vagy fotóról, ezért az a legtisztább, ha a Tiltott Rengeteget felügyeli, míg az igazgató mást nem mond. Elkezdi körbejárni a vadorzók csapdáit, kiszabadítani az így foglyul ejtett állatokat, már amelyik járni készül. Ahol nem, ott gyógyít, ha kell, a haldokló dögöket pedig megszabadítja a szenvedéstől, de ott hagyja, hogy legalább a róka is jól lakjon. Egy nyulat talál, amelyik már kilehelte a lelkét, ez még friss, de nem messze a csapdától emberi lábnyomokat,s letörött gallyakat is lel. Körbenéz, ennyire mélyen a sötétben nem járkálnak diákok, tanárok meg főleg nem. Sőt, az erdőnek ezen része nem csak a nevében tiltott, itt már vérfarkas lakik, s olyan őshonos bestiák, amelyek a Roxfort területén még karám mögött sem ildomos tartani. Így hát a leendő vadőr a hátára veszi az íját, s halkan, lemaradva követi a nyomokat. Olykor beleszimatol a levegőbe, egykori véla vére itt tökéletesen kihasználatlan, hiszen a szarvasokat nem érdekli egy markás férfiarc. A patak.. valaki a patakot követi, mélyen befelé tovább az erdőbe.
Just for you | Külső | When I look at you | [You must be registered and logged in to see this link.]
- Azt hiszem viccelni még nem tudok a legjobban, de ettől még komolyabban vehetnéd az éneklést. - nem szontyolodom el azért, mert tényleg viccnek szántam a dolgot, hiszen már így is énekel tudom én, de tényleg akár komolyabban is vehetné. A kórus nem is neki való, ezt ő is mondta, ennél azért ő jóval önállóbb lélek. Nem arról van szó gondolom, hogy nem szeret csapatban dolgozni, hanem Bonnie inkább az a központi figura típus, aki nem igen tudja elviselni, ha mások elé kerülnek a rivalda fényben. Ettől még viszont egy zenekar nem lenne feltétlenül rossz mögötte, csak kellenek olyanok mögé, akik támogatják, azokkal viszont tényleg kedvesen kell viselkednie, ezért is kell leszokni az efféle titokfüzetekről végleg. - Jól van, igazad van, talán tényleg furcsa is lenne. - azért nem mondom, hogy repesek az örömtől, de valahol igaza van, így ismertem meg és nem is várható el tőle, hogy teljesen megváltozzon, de már az is valami, ha legalább fejlődik valamelyest és abbahagyja az olyan dolgokat, amikkel bánt másokat és árt nekik. Az is becsülendő, hogy eltüntette azt a naplót és végül is egy össznépi bocsánatkérés is valami. Ha csak pár embernek is jobbá teszi vele a napját, akkor már megérte legalább próbálkozni a dologgal. Ezek után viszont meglepő, hogy a nagy esés után még meg is csókol. Nem számítottam rá és tényleg sikerül kicsit be is fagynom. Nem akarom elvenni a kedvét, vagy rosszat okozni ezzel, csak hát tényleg nem tudtam, hogy ilyesmi is megfordulhat a fejében. Bár azt se gondoltam volna, hogy komoly helyzetben megpróbálom őt megmenteni, pedig ez történt. - Oké, de bocs hogy én... nem vagyok túl határozott. Rendesen elcseszték az életemet, nem neked kellene szívnod ezzel. - vonom meg a vállamat kissé azért bűnbánó arccal. Tényleg nem akarom, hogy rossz legyen neki miattam, hiszen nem érdemli meg. Szeretnék segíteni neki, szeretném, ha jól érezhetné magát és tényleg tudna változni, csak hát nekem sem könnyű. Eléggé elfuserált alak vagyok hála a nővéremnek, aki még csak nem is a vértestvérem és persze a szüleimnek... nem tudom okos ötlet-e hogy pont velem próbál meg kezdeni valamit, aki nem vagyok rá méltó. -Akkor lássuk! - mosolyodom el, ahogyan felemelkedünk. A gitárt magamhoz veszem, az ölembe fektetem le, ahogyan feljebb szállunk szépen a fák irányába. Nem félek természetesen, valahogy bízom abban, hogy tényleg nem lesz baj, bízom Bonnieban és az értékítéletében ezzel a szőnyeggel kapcsolatosan. Egészen kellemes és ellazító a vele járó szabadság.
//Köszönöm szépen az újabb kört! Szerintem ugorhatunk. //
Bonnie & Noel
Make you stay | Midnight |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Az éneklés..? Igaz, de az hobbi? A titokfüzettel együtt is énekeltem. Vegyem komolyabban? – Kérdezek vissza, szintén tartva a mosolyt, valahogy a hajamat is dobálgatom közben, amolyan pótcselekvés nálam, régen a hódítás eszköztára volt, és bár Noellel nincsenek ilyen terveim, valahogy mégis megmaradt így nálam, de már nem tudok elvonatkoztatni, remélem, hogy a srác nem veszi azt, hogy nála is manipulatív vagyok. Igenis kedvelem, jobban, mint barátot, nálam ez is nagy szó, mondhatni előrelépés, hogy valakivel önzetlen tudok lenni, nem várok semmit a társaságomért, nincsenek szívességek, kötöttségek. És nem is annyira furcsa. - Ne csináld már Noel, ugye tudod, hogy teljesen megjavulni úgysem fogok? A jókislány fazon nem az én világom, elégedjenek meg annyival, hogy valami.. És te is, jó? – Nem akarom megbántani, de úgy vélem az őszinteség is elég fontos, szeretném, ha tudná, hogy ha változom is, nálam a fokozatosság számít, nem csak úgy hátat fordítok annak, aki voltam. Már látom, hogy sokakat megbántottam. Szeretnék jobb ember lenni, de ha valaki olyan rafinált ösztönökkel van megáldva, mint én, akkor mindez nem olyan egyszerű. Ahogyan beomlik alattunk a föld, és hihetetlenül édes, hogy meg akar menteni, most nem is asszociálok arra, hogy Fred is vitt magával az iskolába, amikor kifordult a bokám. Ő nem tudta levetkőzni a gunyoros jópofaságát, Noel viszont más tészta, az egyetlen dührohamot leszámítva mindig kedves volt velem. Lehet, hogy a végén még Charlene-nek lesz igaza, és tényleg tetszem Noelnek, de a múltbeli dolgok miatt nem tud, már nem képes nyitni, vagy nyíltabban kifejezni ezt az egészet. Végül nem hagyom magamat megmenteni, ha már bukunk, bukjunk közösen. Azért a csókot megeresztem, és nem bánom, hogy nem lesz folytatása, csak feltápászkodunk a földhányás tetején, egymást támogatva. Nekem az is bőven elegendő, hogy kedvel, és ezt ki is mondja. A fintoromat viszont félreérti. - Én nem úgy értettem. Bénának érzem magamat az ilyesmihez. Eddig senkit nem kezeltem így. Én is bonyolult vagyok. És nem tudom, hogy hogyan kezeljem, de.. megpróbálok én lenni a határozott. Amíg el nem küldesz, vagy ilyesmi. – Nem akarok én bizonytalankodni, vagy tördelni az ujjaimat, de úgy vélem, hogy nagyjából nem árt tisztázni, hogy mennyire jól érzem magamat vele, és akkor nem kell találgatni. Nem mondom, hogy mindig nyomulni fogok, annak nem is lenne értelme, de most nála van a labda. Hívom a szőnyeget, és amikor megérkezik, fellépek rá, és nyújtom a kezemet. – Kicsit úgy tűnik, mintha hullámzana, de ne aggódj, elbír minket. – Lecsüccsenek magam alá húzva a lábaimat, és magam mellé húzom. A gitár is jöhet velünk, az még belefér. Ha fent vagyunk, dobolok a szőnyegen a kezemmel, és már indulunk is. A seprűvel ellentétben nem kell irányba állítanom, a gondolataimra van hangolva. Kisuhanunk a veremből, és a fák fölé visz az utunk.
- Ez egy jó ötlet, illene hozzád mondjuk... az éneklés! - mosolyodom el, hiszen azt tudjuk jól, hogy már egyébként is jól műveli, de hogy mondjuk ezen kívül mi lehetne amivel foglalkozhatna mások titkainak gyűjtögetésén kívül azt nem tudom én sem. Persze ennél a legtöbb foglalkozás azért biztosan jobb és emberibb, de nem tudom, hogy mi illene hozzá. Ő valahogy nem az a varrogatós típus, és az egyéb unalmas tevékenységek se passzolnak hozzá, mint mondjuk a varázslósakk, vagy társai és hogy kviddicsezzen... jó eséllyel az meg összekócolná a haját és hiába hogy nem teregeti ki már mások titkait, attól még gondolom a külseje nem kevésbé fontos számára. - Talán úgy kicsit személytelenebb így össznépien, de több mint a semmi. Azt hiszem nem lenne rossz, talán lenne aki örömmel hallaná. - ha nem is bocsátanának meg neki azonnal, biztos, hogy lenne akinek azért jól esne nagyon egy ilyen gesztus és talán a megaláztatások és a sértések után azért egy kicsit mégis csak jobban érezné magát pár ember és akkor már megéri legalább megpróbálni a dolgot. Ezek után viszont nem tudom miképpen reagáljak a történések végkimenetelére, főképp arra, hogy nem elég a zuhanás, vagy hogy megmentem őt, ezek után még meg is csókol. Na ez az, ami még inkább és tényleg nehezen is reagálom le a dolgot, sőt talán nem is jól, mert nem csókolok vissza, sőt kissé le is fagyok tőle. Kell pár pillanat mire sikerül összekapnom magamat és legalább azt kinyögnöm, hogy kedvelem, hogy ne érezze magát annyira rosszul, hiszen látom a fintort, ami egyértelműen nem jó jel. - De tudod, hogy ez elég... hogy én elég bonyolult vagyok ugye? - értem én, hogy kedve és tetszem neki, de hogy tényleg pont velem kellene próbálkoznia. Persze világos, hogy azt mondta sok nehéz eset van az iskolában a pasik között, de én se vagyok sokkal jobb, mint az átlag nem? Lehet, hogy jobban járna ha olyat keresne, aki kevésbé nagy lelki roncs, mint én. - Oh, nem tudtam, hogy így hívni is lehet. Elég... okos szőnyeg. - még mindig talán kicsit zavarban vagyok, de talán már nem olyan vészes, mégis meglepődöm, amikor megérkezik a repülő szőnyeg. Érdekes menet lesz, nem tűnik valami stabil járgánynak, de mégis sokan használják, úgyhogy... csak nem lesz gond. - Igen rendben, de ez tényleg elbír kettőnket? - sőt igazából még a gitárt is, az már majdnem kettő és fél... elég neccesnek tűnik, de kijutni csak sikerül, de vajon egyáltalán mitől omlott be a barlang?
Bonnie & Noel
Make you stay | Midnight |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Tudom. Nem akarlak olyan helyzetbe hozni. A füzetnek annyi, és különben is, unom már, lehet, hogy új hobbit keresek. – Kacsintok rá, pedig nagyon is komolyan gondolom, hogy sokaknak ártottam, nem voltam túl kedves ember, és itt lenne az ideje. Csak azon tűnődök el, hogy ha a nővére is hozzám hasonló módon jó útra térne, akkor vele is kibékülne, és megint lehetne köztük valami? Végülis mostohatestvérek, ha Maggie teljesen megjavul, akkor megint lefeküdnének? Én meg mi a fenéért gondolkozom ilyesmin? Hiszen nem vagyunk együtt, és éppen most mondtam el neki, hogy mellém nem is való normális pasi, hiszen úgysem tudom értékelni a dolgot. Annyira önzetlen pedig nem biztos hogy vagyok, hogy csak a másik örömére. Eddig mindig fegyverként használtam azt, hogy lefekszem valakivel, de csak az együttlétért..Meg tudnám tenni, ha nekem nincsen benne pláne? - Bocsánatkérő levelekt? Nem, azt azért erősnek érzem. Esetleg ha visszamegyek látogatóba, mondjuk kiállnék mindenki elé, és egy füst alatt kérnék bocsánatot mindenkitől, akit megbántottam, de nem akarok annyit körmölni, meg személyeskedni. Talán egy ilyen felszólalás.. elég mindenkinek, hogy lássák, hogy meg merem tenni. Ehhez mit szólsz? – Charlene mondta, hogy a mugliknál van olyan, hogy fénymásolás, de az meg cikin hangzik, hogy kapsz egy ilyen sablon levelet, csak a név van kitöltve.. Nem tudom, ezt hülyeségnek gondolom. Egyesével meg nem fogok írkálni. A közös számunk egyébként egészen jól cseng össze, látszik, hogy van érzéke a zenéhez, de ez már akkor kiderült, amikor nem volt hangom, csak gitározott mellettem. És most már látom, hogy a hangja is nagyon klassz. Enyhén meglepődök, amikor a föld összeomlik alattunk, de nem akarom, hogy neki baja essen úgy, hogy megúszom, és hát én vagyok a griffendéles, nekem kéne megmentenem őt. Ez most egyikünknek sem sikerül, én őt akadályozom, beesünk a vájatba, de nem annyira vészes, hogy megüssük magunkat, csak rajtam nyekken. Mégis megpróbálkozom egy apróbb csókkal, amolyan köszönet szinten, és meg kell jegyeznem, hogy milyen finom szája van. Viszont alaposan megijesztem vele, vagy nem tudom. Picit fintorgok, mert nem tudom, hogy mit kéne mondanom, de utána, kimondja, hogy kedvel. - Én is kedvellek. Tetszel. Komolyan. – Na jó, akkor kimondom én, mert olyan kis bátortalak. Tudom, hogy a brit srácok a franciák nyomába sem érnek, de Noel tényleg törődik az érzéseimmel, és ha nála az kell, hogy picit én udvaroljak de azért hagyjam, hogy ő legyen a férfi.. Hát tehetek a dolog érdekében, legfeljebb nem a szexre fogunk alapozni, hiszen az mindkettőnknél komoly zűrökhöz vezetne. – Hogyan..? A szőnyeggel butus. – Füttyentek, és pár pillanat múlva a kék-piros mintás perzsaszőnyeg már le is száll hozzánk a lyukba. Kissé azért megütöttem a bordámat, ahogyan rámesett, odatapasztom rá a tenyeremet, de nem vészes. – Akkor kipróbáljuk a repülést is? A gitárod rendben van?
Nem akarom én őt a nővéremhez hasonlítani, mert egyértelműen nem olyan, mint ő, de talán hasonló volt hozzá és azért ez a nehéz, hiszen nem kellene néznem, hogy olyan volt, mint a nővérem, mert talán a nővérem is tudna változni, de nem én lennék az, aki utána másképp tudna nézni rá. Viszont Bonnie esetén sem én vagyok az, aki rosszat tett ellene, tehát... talán lehetek én az, aki elnézem neki azt, amit csinált másokkal, főleg ha már egyszer javulni akart. - Kösz Bonnie. Tudod, hogy ha pletyka lenne a dolgaimból... azt nem kezelném valami jól. - bár jó eséllyel azok se kezelték jól, akikkel kiszúrt a múltban, de azt már láthatta, hogy nem vagyok az a lelki egyensúlyban élő típus sajnos. Igyekszem én, de... ha egyszer rendbe is jövök, biztos hogy nem most lesz. Ez nem valami fenyegetés, nem esnék neki Bonnie-nak, ha kiszúrna velem, vagy ilyesmi, nagyobb eséllyel még inkább magamba fordulnék és lelépnék a suliból, mert nem akarnám hallatni a susmust a hátam mögött, meg persze a kibeszélést a srácról, akit molesztált a nővére. Biztos, hogy lennének, akik sajnálnak, de arra se lenne szükségem, aztán persze biztosan lennének olyan rosszindulatúak is, akik azzal jönnének milyen jó nekem és biztosan élveztem, csak most megpróbálom magamat áldozatnak beállítani. Hát erre tuti, hogy nem lenne szükségem. - Igen, azt hiszem értem. Tényleg el kellene égetned azt a naplót... mindenkinek úgy lenne a jobb. Akár bocsánatkérő leveleket is írhatnál, arra nem gondoltál még? - persze nem akarom én erőltetni a dolgot, de lehet hogy az ő lelkének is jót tenne és talán nem bocsátana meg neki mindenki, de lehet hogy nekik is jó érzés lenne hallani, hogy belátta, hibázott és megpróbál javítani a dolgon. Nem azt mondom, hogy menni is fog, vagy hogy van értelme foglalkozni a dologgal, de ha csak pár embernek segít ezzel már akkor is megérte. Akár még segítek is neki címezgetni, vagy megfogalmazni, bár ez utóbbiban nem biztos hogy érdemes rám támaszkodni, jó eséllyel ő azért ehhez jobban ért, én amúgy sem vagyok egy kommunikatív alkat. A mozdulat viszont valahogy ösztönös, amikor megpróbálom lényegében megmenteni őt a zuhanástól, ami aztán csak bekövetkezik, mert valami miatt nem hagyja. Talán már a legutóbbi lökésem miatt, amikor ki voltam akadva felkészült rá, hogy máskor is lehet ilyen? A jó ég tudja, de végül nem sikerül elérnem, amit akarok, így marad, hogy próbálom óvni valamelyest a gitárt és ezért esem végül rá. Ettől még nem lep meg kevésbé az, hogy odahajol, hogy csókot nyomjon a számra. Rendesen kikerekedik a szemem és most még a viszonzás se történik meg, csak próbálom jó eséllyel kezelni a helyzetet, vagy legalábbis elfogadni azt, ami történik. Nem húzódom el... legalább ez is valami, afféle kezdő lépés. - Kedvellek és... és nem akartam, hogy... - magam sem tudom mit akarok kinyögni, inkább megpróbálok feltápászkodni, leporolva magamat és a kezemet is nyújtom neki, mintha igyekeznék úgy tenni az előbbi csók meg se történt volna. Tagadás, vagy hogy hívják. Felpillantok a magasba, elég mélyre sikerült esni. - Szerinted hogy jutunk ki innen? - ha most megpróbálunk jelző fényeket küldeni, akkor azért kerülünk bajba, mert nem kellene itt lennünk késő este, ha viszont nem, akkor itt ragadunk a sírok között a föld alatt reggelig... azt hiszem egyik se tűnik túlságosan jó opciónak.
Bonnie & Noel
Make you stay | Midnight |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Nem akarom teljesen zavarba hozni a mondandómmal, viszont az sem lenne jó, hogy úgy félreértse a dolgot, inkább tisztázom a dolgot, mielőtt még elüldözném. Kedves, és aranyos srác, még a dühöngése ellenére is, megérti a szeszélyeimet, amit eddig keveseknek sikerült. Végtére is nekem is jól áll, hogy barátkozni tudok valakivel. Ezek szerint nem csak Charlene van rám hatással, hanem Noelnek is. Teljesen megváltozni úgy vélem sosem fogok, de odafigyelhetek másokra, és elfogadhatom, hogy ha ők is törődni akarnak velem. Nem kell mindig egyedül lennem. És nem akarom, hogy Noelnek mindig azon kellene izgulnia, hogy hasonlítok a nővérére. - Tudom, hogy sokszor.. bunkó vagyok, na meg a múltam sem patyolattiszta. De nem élek vissza semmivel, amit mondasz. Nem akarlak bántani, még ha olykor gonoszkodok is veled. Azt hiszem mindkettőnknek jár egy második esély, valami újrakezdés. – Nem akarok én most sokat sejtetni ezzel a dologgal, hiszen állandóan magamat beszélem le róla, hiszen nem is próbálkozik, teljesen más, mint a többi fiú. Szó sincsen róla, hogy kihívást látok benne, nem azért akarnám megszerezni, hogy diadalt arathassak, hogy lám nekem ez is sikerül. Csak.. tényleg nem kéne neki rosszat okozni, jó ez így, ahogy van, viszont ha meg én gyengéd lehetnék vele.. Igaz, nem az én műfajom, és az ágyig jó eséllyel el sem jutnánk mindkettőnk defektje miatt, de olykor igenis lehetnék vele egy kicsit kezdeményezőbb. Az megy, nem vagyok egy félős alkat, de ha annyira megriad, hogy mindent romba döntök.. Van egyáltalán értelme? - Igen, még otthon vezettem ilyet, de itt már.. nem volt hozzá ingerem, hogy beleírkáljak. Egyrészt a többség olyan unalmas, hogy még csak zsarolni sem érdemes őket. Másfelől.. Ahogy beszéltük, már nem az ilyen dolgok érdekelnek. Azt akarom, hogy ne legyek mindig.. mindenki szemében az utálat megtestesülése. Nem tudom, hogy érted-e, mire akarok kilyukadni. – Nehéz így kinyögni, hiszen leginkább a manipulációimról, a gúnyolódásomról voltam híres, és most a valódi érzéseimről próbálok beszélni. De úgy vélem, hogy neki lehet. És muszáj, egyszerűen meg kell próbálnom kikisérletezni, hogy mit szólna egy kis valódi gyengédséghez. Ez tőlem most ösztönösen jön, semmi csábító nincsen benne. Lehet, hogy azért adom, mert nekem is jól esik.. rendesnek lenni, vagy tudomisén, hogy mi ez. Nem húzódik el, picit zavarba jön, amitől.. édesnek tartom.. Hm.. csak meg ne tudja senki, hogy ilyesmit is érezhetek. - Menjünk, szívesen repülök veled. – Bólintok, és már indulnánk kifelé, amikor valami repedés tényleg végigfut alattunk, de hiába lök rajtam egyet, lerázom a kezét, és felé vetődöm inkább. Na ebből látszik, hogy tényleg szőke nő vagyok, de nem akarom, hogy baja essen, méghozzá nélkülem. A föld valóban eltűnik alólunk, és vagy három métert esünk lefelé, még mázli, hogy porhanyós a talaj, nem pedig kopár, mert akkor jól megütjük magunkat. Még így is rám esik, amin kissé felszisszenek, de hát magamnak csináltam a dolgot. – Te.. tényleg megmentettél.. volna? Ilyet még soha.. senki, nem csinált értem. Nem baj..? – Hajolok oda, ha már rajtam fekszik, és egy finomabb, apróbb csókkal köszönöm meg a dolgot. Az ő dolga, hogy mihez kezd vele..
- Valahogy sejtettem, hogy a szőnyegről van szó még mindig. - igen sikerül egy mosolyt kicsalnia belőlem. Régebben jó eséllyel egy ilyen kétértelmű megjegyzéssel nem tudtam volna mit kezdeni, de szerencsére már változtam és mellette azért határozottan jobban is érzem magamat, mint a legtöbbek között, főleg amióta megismertem, hogy milyen is a felszín alatt. Nem a az a fajta lány, akit először láttam benne, aki enyhén spiccesen került elő a karácsonyi bál után és arra akart rávenni, hogy lógjak be a Griffendél klubhelyiségébe, pedig nekem aztán eszem ágában sem volt ilyesmit tenni. Nem vagyok egy szándékosan szabályszegű típus. - Az a fő, hogy rájöttél, hogy változtatnod kell. - halványan elmosolyodom, de azért egy leheletnyi gondterheltség végigsuhan az arcomon. Talán érthető az oka, hiszen azért lássuk be Bonnie és a nővérem között van egy kevéske hasonlóság, ha nem is mondhatóak egyformáknak. Vajon, ha a nővérem mondaná, hogy megváltozott akkor is így tudnék viszonyulni hozzá? Nem hiszem. Az alapvető emberi gyarlóság nem engedné. Könnyebb elnézni annak a bűneit, aki nem ellened követte el őket, mint annak, aki igen. Jó eséllyel neki is nehezen bocsátanának meg azok, akiket megbántott és akiknek a lelkébe taposott. - Titokfüzet? - azért itt meglepődöm és nagyon remélem, hogy tényleg nincs benne semmi sem mondjuk rólam. Még ha el is égeti, elég rossz érzés lenne, ha kiderülne, hogy az én titkaimat is feljegyezte első körben, hogy aztán később akár fel is használhassa ellenem. - A megváltásod? Kösz, ez... azt hiszem valahol kölcsönös és tényleg jó lenne. - igen hálás vagyok, még nem igen utaztam valami sokat, meg aztán, ha a nővérem nem jönne haza, akkor se lenne sokkal könnyebb dolgom igazából otthon. A szüleim nem igen foglalkoznak velem, e miatt is történhetett meg ez az egész Maggievel, hiszen ők semmit nem vettek belőle észre, mindig is csak a saját dolgaikkal voltak elfoglalva, sosem nézték mi zajlik a háttérben, hogyan kínoz engem a testvérem és mikre vesz rá, amikre normális esetben nem kellene egy testvért, akkor sem, ha csak mostohatestvérről van szó. Inkább úgy mondom, hogy egy kisgyereket. Azért az meglep, hogy közelebb fészkelődik és puszit ad az arcomra. Furcsa érzéssel tölt el, nem olyan kellemetlennel, mint amilyennek elsőre gondolnám. Az arcom inkább jól esően kezd el égni tőle, úgyhogy azért egy kis zavartságot sikerül kiváltania belőlem. - Talán igen, megnézhetnénk azt a repülő szőnyeget is, ha van kedved most hozzá. - halvány mosollyal, zavart torokköszörüléssel egybekötve tápászkodom fel, azaz tápászkodnék, mert a repedések csak még inkább erősödnek, aminek hála aztán amikor felállunk erősödni kezdenek alattunk, még a föld is megroppan egy kicsit, hogy a térdem is megroggyan. - Ez meg mi... ez nem jó... - megtántorodom, amikor tényleg megremeg alattunk a föld. Sírok vannak itt, nem illene bárhová is beomlani, így aztán nincs más ha tényleg megmozdul a föld megpróbálok lökni egyet Bonnien, hogy ha ne adj isten valami zuhanás jönne, akkor ő legalább ne hulljon le a mélybe. Halvány sejtelmem sincs róla, hogy mi történik.
Bonnie & Noel
Make you stay | Midnight |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Akkor majd megmutatom, hogy hogyan kell, hova tedd a kezedet, hogyan irányítsd, mennyire erősen kell.. Mármint... A szőnyeget.. bocsánat! – Kuncogom el magamat a szám elé a kezemet. Nem akarok én célozgatni, kettőnk közül még mindig én vagyok a kiélt kis prosti, ő meg a tisztességes srác, akit a mostohanővére molesztált, és most sem akarom zavarba hozni, de a mondat vége felé jutott eszembe, hogy bár tényleg a szőnyegről beszéltem, nagyon félreérthető voltam. Bár mindketten el vagyunk rontva a magunk módján, azért tudom, hogy neki van humora, és ha nem is nevet most, talán egy mosolyt kicsalhatok belőle. - Igen Noel, kezdem úgy érezni, hogy nagyon felelőtlen voltam, és sokakkal kiszúrtam, beletapostam a lelkivilágukra. Az egy rossz élet volt, és tulajdonképpen rám sem volt jó hatással. A hugom nyomába se érhetek, de legalább megpróbálhatok olyan lenni mint ő. Azért mindig megmaradok olyan szeszélyesnek, aki a méregdrága ruhát dobja ki a szemétbe, aki hirtelen hisztiket vág le, de összességében talán alkalmas lehetek arra, hogy ne utáljon mindenki. A titokfüzetemet is elégetem, becs’szó. – Fogadkozom mert hát nekem ilyen is van. Ebbe már nem is véstem fel Noel dolgait, vele kapcsolatban már úgy éreztem, hogy nem is lenne tisztességes. Ha barátok vagyunk, akik jól érzik magukat együtt, akkor őt már az új élethez kéne sorolnom. Azért picit félve ajánlottam fel Noelnek a közös utazás lehetőségét, hiszen nem akarom, hogy valami második Maggie-t lásson bennem. Talán nem így lesz, és úgy érzem, hogy ezt érdemes egy kicsit erőltetnem. - Lehetek az életben egyszer önzetlen is, te vagy az én megváltásom. Remélem, hogy elfogadod, jól érezhetnénk magunkat. – Kicsit humorosra veszem a figurát, holott azért bennem is ott van mélyen valahol a törékeny lány, akinek számít a valódi odafigyelés, és ezzel a sráccal itt beszélgetni is tudunk, érdekli a lelkivilágom, nem csak az, hogy mi van a rucim alatt. Defektes, de ha pont ő kell ahhoz, hogy mindketten javuljunk, akkor muszáj egy picit magabiztosabbnak lennünk ez ügyben. Elkezd gitározni, én a combomon ütöm az ütemet, és tényleg jól szólunk együtt. A zene valahogy tényleg varázslatos, oldja a hangulatot, és nem veszem észre én sem, hogy miféle repedések futnak végig alattunk. Amikor vége a számnak, akkor közelebb fészeklődök hozzá, és egy puszit nyomok az arcára, hogy belekarolva hozzábújjak. - Ez jó volt. Nem fogunk megfázni itt a fűben? Nem kéne lassan visszamennünk? – Nekem aztán oly mindegy, legalább még egy picit maradhatunk, mert jó így, remélem nem lök el magától, az most nem venné ki jól magát. Igen, igaza lehet Charlene-nek, valamit érzek, csak nem akarok rajta kicsit se agyalni, mert minek?
- Tényleg? Ez nagyon kedves tőled, de talán ketten jobb, hiszen nem értek még annyira hozzá és nem biztos, hogy tudnám egyáltalán irányítani. - azért elmosolyodom hiszen mégis csak odaadná nekem csak úgy, amikor másoknak még úgy sem, hogy ő is rajta ül, nekem pedig simán csak úgy magamban is? Ez tényleg azt jelenti, hogy bízik bennem, bár fogalmam sincs, hogyan és mivel érdemeltem ezt ki, hiszen bántottam őt, még ha nem is volt szándékos, hiszen nem tudtam irányítani és visszafogni magamat, de ez még nem mentesít az alól, amit tettem. Egyébként is nagyon új érzés nekem ez, hogy valaki bízik bennem, nem nagyon volt még rá példa, persze részben azért is, mert én se nagyon adtam esélyt senkinek, hogy akár csak megpróbálhassa. - Talán igen, igazad lehet, hogy ostobaság volt, de már nem csinálod és az a fő, hogy rájöttél, hogy nem kellett volna ezt csinálnod nem? Legalább akarsz rajta változtatni és ez a fontos. - na igen talán, ha mindezt akkor tudom meg, amikor még alig ismertük egymást akkor én is másképp állnék hozzá, talán tényleg furcsán néznék rá, hogy ilyesmit művelt csak azért, hogy elérje a céljait. Ha így nézem akkor ez nagyon hasonló, mint amit a nővérem is csinált, de azért mégis más, hiszen Bonnie ezt ismeretlenekkel tette és legalább rájött, hogy milyen nagy hiba volt, Maggie viszont a mai napig sem fogta fel, hogy én már nem akarom ezt az egészet és talán még zsarolni is képes lenne. Elég jó színész, a szüleink talán tényleg gond nélkül neki hinnének, ezért is remélem annyira, hogy még véletlenül sem tér vissza a nyárra és nem zavarja még jobban össze az életemet, mint amennyire már így is sikerült neki. - Oh ez... nagyon kedves, köszönöm! Azt sem tudom, hogy elfogadhatom-e, de... azt hiszem tényleg jó lenne. - hálás mosollyal pillantok rá. Azért ez elég új még nekem is, hogy valaki segít és talán erről fogalma sincsen, de az utóbbi hónapokban sokkal többet mosolyogtam, mint az utóbbi években együtt véve. Persze ebben a banda is azért közre játszik valamelyest, hiszen most még van egy olyan csapat is, akik közé tartozom és ez is új, de nagyon is jó nekem, de mellette Bonnienak is nagy szerepe van benne. Még azt is eléri, hogy zenéljek, sőt énekeljek is neki, ami azért megint csak nem sokaknak sikerült még. Úgy érzem, hogy elég szépen szólunk együtt, de nem vagyok én sem hangos, hagyom őt is kiteljesedni, meg aztán azt sem akarom, hogy netán valaki meghalljon minket. Még nem vagyunk hivatalosan egyetemisták, a végén még baj lenne belőle, hiába van itt mindjárt a nyár. Azt pedig észre sem veszem, hogy a dal közben apró repedések futnak végig alattunk a földön. Az akkordokra koncentrálok, néha még a szemem is csukva, az ilyen apróságok egyáltalán nem tűnnek fel most.
Bonnie & Noel
Make you stay | Midnight |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Tudod neked még egyedül is odaadtam volna. – Döntöm oldalra a fejemet hetykén, végülis csak egy tárgyról van szó, és ha barátok vagyunk, bízunk egymásban, akkor ez is lehet gesztusértékű, hogy rábízom. Bármennyire is drága volt a szőnyeg, végső soron nem én vettem, és ha most megoszthatom valakivel, hát miért ne? Én már tudom, hogy hogy működik, mókás lesz, ha majd Noel is fel tudja magának fedezni. Nem egyszerű járgány, komoly mentális képességek kellenek hozzá, nem olyan, mint egy seprű hogy ide-oda rángatja az ember a nyelét, aztán repülünk az egyik irányba. Lelkük van! - Tudom, pont azért merem pont neked elmondani, mert ebben lehet, hogy hasonlóan rosszul vagyunk bekötve. Nekem szerencsére nincsenek ilyen negatív élményeim, csak magamtól kezdek kissé megundorodni, hogy nem értek hozzá, viszont fegyverként használtam. Gondolj bele, mint egy csőre töltött pisztoly, amivel hadonászok. Ostobaság, ugye? – Félmosollyal kérdezek vissza, tudom, hogy neki aztán még perverz események is történtek az életében, de talán meg tudjuk őket beszélni. Nekem nem kellenek tanácsok, én pontosan tudom magamról, hogy csak gépiesen csináltam, de semmi érzelmi faktor nem volt benne, de még ha lett volna is, mintha felülések, gugolások lettek volna, semmi olyasmi, ami másoktól hallva olyan élvezetesnek tűnhet. Ebből alaposan kimaradtam. - Azért nem mondanám megszokottnak, hiszen ugyanúgy bentlakásos iskolában jártam, rengeteg helyen nem voltam még. Anyát megkérem, hogy legalább a repülőjegyedet fizesse, elég nagyvonalú tud lenni. Örülök, hogy jössz. – Mosolygok rá, és további fészkelődés nélkül közelebb ülök, már annyira, hogy szinte mellette legyek, és nekidőljek a vállának. Bármennyire is ügyetlenek vagyunk, mellette nem érzem magamat annyira egyedül. Anya majd biztosan kérdezősködni fog, de ezúttal őszintén mondhatom, hogy barátok vagyunk, és kedvelem ezt a srácot. Anya biztosan nehezen fogja elhinni, de tudja, hogy milyen szeszélyes vagyok, és nem tartozom magyarázattal. Ő régebb óta ismer, mint Charlene, aki viszont azt erőlteti, hogy talán magamnak se kéne hazudnom, hogy tetszik Noel. Talán tetszik, de mi értelme van, ha ő meg senkivel nem tud együtt lenni, mert túl sok volt az neki, amit a mostohanővére művelt vele? Én meg talán jól érezném magamat lelkileg, de testileg ugyanolyan semleges lenne, mint bárki más. Mondjuk nem rossz érzés hozzábújni, de ez még nem tudom, hogy bármit is jelentene.. Bólintok, hogy csak kis része ebből a vicc, bőven el tudnám őt képzelni aurornak, nagyon jól állna neki. Inkább énekeljünk. Amikor elkezd gitározni, akkor egyből felismerem a dallamot, felé fordulok, hogy találkozzon a tekintetünk, aztán belekezdek én, hogy csatlakozhasson. Szép szám, és jó választás. Vajon hogy cseng majd a hangunk együtt?
- Talán annyira nem is. Ez egy értékes szőnyeg, érthető, ha nem adod akárkinek, de jó érzés, hogy nekem lehet, persze csak veled. - egyedül nem is biztos, hogy be merném vállalni, hiszen értek én ugyan a seprűlovagláshoz, de az nem ugyanaz, mint megülni egy repülő szőnyeget. A kettő azért egészen más, jobb is, ha egy gyakorlott sofőr mögött próbálkozom. Eddig még csak fel se merült bennem, hogy effélét ki akarnék próbálni,de mondjuk lehetőségem se nagyon volt rá, szóval ha innen nézzük érthető. Ha lett volna, lehet hogy meg lett volna a késztetés, hogy esetleg kipróbáljam milyen lehet. - Ebben tényleg nem én leszek a legjobb tanácsadó azt hiszem. - tanácstalanul vonom meg a vállamat, hiszen tudja jól én se igazán értek a testi dolgokhoz. Az én esetem mondjuk azért más. Az elején volt valamiféle fura örömfaktor, amikor még nem is igazán értettem, hogy egyáltalán mi történik velem. Aztán elkezdtem szépen fokozatosan felfogni az egészet, főleg azt, hogy ez így mennyire nincs rendben és onnantól már nem ment, csak a fizikai reakció, ahogyan ő is mondja, de inkább szégyen volt az érzés, mint sem bármi jó. Esetében pedig ezek szerint valami semleges, amit el akart érni, hogy a céljai meg legyenek, de nagyjából ennyi. De hát én pont a miatt nem mondhatok semmit sem, mert velem is épp elég gond van, mint tudjuk, sőt mint tapasztalnia is sikerült. Nem vagyok alkalmas arra, hogy másnak mondjam meg, hogy élje az életét, vagy hogyan alakítsa a múltját, mire emlékezzen és mire nem, hiszen én ebben aztán nagyon nem vagyok kompetens, miután a saját életemet se tudom rendesen kezelni. - Végül is nem lenne rossz, Franciaországban még sose voltam, gondolom nem rossz hely, vagy neked már megszokott? Majd megnézem a félretett pénzemet. - én azért nem olyan családból jöttem, mint ő, ahol gondolom az anyja azért elég jól tartotta anyagilag, ha már ilyen nem épp olcsó repülő szőnyege van. Azért nekem is van valamennyi félretett pénzem, de azért azt nem mondanám, hogy túlságosan sok. Az a jó a varázsló életben, hogy hoppanálással legalább olcsón lehet közlekedni és nem rokkan bele annyira az ember pénztárcája. Elég lehet egy hátizsáknyi cucc mondjuk, csak még az a kérdés hol fogok aludni. - Végül is lehet, hogy igazad van és nem lenne rossz... kösz. - tudom, hogy csak viccel, de lehet hogy igaza van akár ebben is. A fizikai erőm meg van hozzá, a mágikus erőm is azt hiszem, bár nem vagyok kiemelkedő Sötét Varázslatok Kivédéséből, de azért rossz se vagyok belőle. Végül is meg lehet próbálni, amúgy se találtam még ki, hogy mi legyen jövőre, ez legalább egy jó ötlet. - Rendben, akkor... - halkan pendítem meg a húrokat, aztán bele is kezdek a dallamba, de biztosan hamar felismeri, hiszen ismert nótáról van szó.
Bonnie & Noel
Make you stay | Midnight |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Más még vele se próbálhatja ki hékás, önző dög vagyok, de hisz ismersz.. – Tudom, hogy ugrat, és azt is, hogy ő azért már kezd el így elfogadni. A hugomnak igaza van, kezd komolyan tetszeni, ami számomra is furcsa, sosem kötöm le magamat, és a sors furcsa fintora, hogy Noellel nem is lehetne kezdeni, mert annyira ellene van minden kapcsolatnak a mostohanővére miatt, hogy nagyjából ez egy értelmetlen helyzet, marad hát a barátkozás. Ráadásul most nyögtem ki, hogy én még csak nem is élveztem a korábbi kapcsolataimban, hogy ha valakivel eljutottunk az ágyig, csak a manipulációm fegyvereként használtam mindezt. Ő mégsem retten el, valahol mintha megértené, hogy ez passzol hozzám, viszont állandóan arra bíztat, hogy változzak, mert a testvérem jó hatással van rám. Nem is tudom, nehéz beismerni, de mégiscsak így van. Furcsa, hogy most már mások alakítanak. - Nem, ez nem ilyen egyszerű. Igen, szerettem másokat használni, de nekem... fizikálisan nem érzek semmit. Olyan, mintha egy sport lenne, testmozgás, de nincsen benne semmi élvezetes, csak fárasztó. Nem tudom, hogy másoknak ez mitől izgató. – Megvonom a vállamat, lényegében kijelentettem, hogy frigid vagyok, és hát igen, jogos, ki akarna egy bevallottan érzéketlen lánnyal együtt lenni. De fontosnak tartottam valamiért elmondani, talán, hogy elriasszam, ha mégis gondolkozik velem kapcsolatban bármiben is. Mellé egy rendes lány illene, aki nem szemétkedik másokkal, és alkalmas rá, hogy boldoggá tegye. Én már Frednek is megmondtam, hogy egy roncs vagyok. - Igen, ne te osztogass.. – Nyekkenek meg lágyan mosolyodva, amikor oldalba bök, mégis bólintok, nem baj, attól még beszélhetünk. Egy picit közelebb ülök, hogy ha már oldottabb a hangulata, és nem fog elküldeni, akkor legalább a barátkozás működhet kettőnk között, abból nem lehet gond, legalább valaki tudja, hogy milyen vagyok, és nem retten meg tőlem. Én is elviselem a kisebb-nagyobb szeszélyeit, a dührohamai idején pedig jól elkerülöm majd. - Ez eléggé magányosan hangzik. Nem szoktam ilyesmit senkinek felajánlani, de ha szeretnéd, tölthetnénk pár napot baráti alapot. Akár Angliában, akár Franciaországban. Nem erőszak, de ne ücsörögj a szobádban egész nyáron, főleg ha még esély is van rá, hogy a nővéred megint elkezd bunkóskodni. – Elég enyhén fejeztem ki magamat, de csúnya lett volna kimondani, hogy ha rámászik. Az tényleg pocsék lenne, és valahogy Noel esetében úgy vélem, hogy bele is roppanna, ha megint megtörténne. Akkor már nem dührohamok következnének, talán megőrülne, nem tudom. Inkább ne is tudjuk meg. - Naná, hogy jó lennél. Mondom, olyan komoly vagy, figyelsz a részletekre, és azok a kitörések.. Ha másokat is úgy falhoz vágsz, mint engem.. Na jó, ez vicc, de tényleg jól állna neked a nyomozás. – Vigyorgok rá, de nem ugrató stílusban, igenis komolyan gondolom, a támogató arcomat villantom rá. És igen, már régen megbocsájtottuk egymásnak ezeket a hülyeségeket, de olykor még lehet kicsit gonoszkodni. Nagyon kicsit, vele nem viszem túlzásba. - Elég sokat énekeltem már, úgyhogy csak kezdd el. A duettek jöhetnek szóba, hogy ne legyen gond a hangkülönbséggel. – Bólintok oda kedvesen, és várom, a kezdést. Kicsit felhúzom a térdemet, hogy ne fázzon a combom a hűvösödő fűben, mert bár nyár van, azért nem vagyok túlöltözve.
Azt azért sejtem róla, hogy nem mutogatja csak úgy mindenkinek azt a repülő szőnyeget. Nem olyasmi az, hogy bárkinek is kölcsön akarja adni, amit meg is értek. Gondolom nem volt éppenséggel olcsó, meg aztán talán ha kiderülne, hogy efféléje van és még osztogatja is, nem biztos, hogy túlságosan értékelnék mondjuk a tanárok a dolgot. Mindenesetre engem azért érdekelne, de persze nem célozok, vagy utalok arra, hogy megnézném, maximum tényleg az érdekel hol parkolta meg, mert hogy nincs nála most az szinte biztos. Mágiával átitatott világban természetesen csak szinte. - Szóval csak veled, önállóan nem mernéd rám bízni igaz? - azért elmosolyodom, ebből láthatja jól, hogy inkább csak ugratom, nem komoly a dolog. Igazából vele együtt is kipróbálom, gondolom két fő azért csak elfér rajta, főleg ha már eleve így ajánlja fel, meg ha egyszer nem olyan egyszerű a kezelése nem is várható, hogy csak úgy egyedül felengedjen rá, még hja mondhatni van is repülési gyakorlatom, hiszen repüléstanból kimondottan jó vagyok, de azért seprűn ülni egészen más, mint mondjuk egy kissé imbolygó szőnyegen. - Tudod ez nekem... Megértem valahol, hogy így érezted, nekem is hasonló volt, de az mégis csak más. Talán pont azért voltál így vele, mert nem nézted ki az, csak eszköz volt. - oh nem vagyok én hozzáértő annyira, meg hát az is benne van, hogy nem is kimondottan szeretem a témát. Talán még a legelején, amikor nem is igazán értettem az egészet a fizikai élvezeti része meg volt valahol, de ahogy kezdtem felfogni, hogy mi az, amit a nővérem művel... hát nem kimondottan élveztem a nagy részét, főleg amikor csak úgy meglepett és nem számított, hogy én nem akarom, de Bonnie esete azért nagyban más, de ezek szerint még nem igen volt köze olyanhoz, akivel szeretett is lenni és így azért egészen más a helyzet. Érthető, ha nem élvezte, ha csak feladat volt, eszköz, hogy elérje a céljait. - Tudod attól még most tudsz változtatni, hiszen már van testvéred és változtak a dolgok. A múlt az... a múlt, de én ne osztogassak tanácsokat mi? - egy félmosollyal bököm oldalba a könyökömmel, ha már ott ül mellettem. Na igen, nekem nem igen kellene beleszólnom hogyan éli az életét, vagy hogy változik-e, vagy sem, hiszen én magam sem tudok szabadulni a múltamról, amit a saját bőrén is megtapasztalt. A dührohamokat, a lelkileg instabil jellemet igazából nem egyszerű megváltoztatni, igazából fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne. Neki azt hiszem még mindig több esélye van jó irányba változni, mint nekem. - Ez jól hangzik. Én még egyelőre nem tudom, még nem is jártam a tengeren túl, igazából máshol se nagyon. - vonom meg a vállamat. Azért az én életem mindig is jóval egyszerűbb volt, mint az övé. - Valószínűleg otthon leszek, a szobámban főleg a gitárommal és készülök a következő évre. Meg aztán... ha a nővérem mégis hazajön, igyekszem majd elkerülni. - na igen, nem lesz olyan izgalmas, mint ruhákat vásárolni, és eljárkálni Párizsban fotózni és művészfilmeket nézni. Az én életem egyáltalán nem olyan izgalmas, mint az övé, de szerintem ezt alapból is sejtette. - Nem is tudom... szerinted jó lennék aurornak? Ebben eddig még sosem gondolkodtam. - de most láthatja, hogy tényleg elgondolkodtatott. Talán igaza van, lehet hogy tényleg jól állna nekem és szeretek figyelni a részletekre és tényleg elég komoly is vagyok, ahogyan mondta. Az is lehet, hogy a végén még tényleg auror szakra megyek tovább, talán tényleg passzolna is hozzám, jobban, mint a látványmágia. A kérdésére azért meglepetten pillanatok oldalra, de végül mégis csak megjelenik egy halvány mosoly az arcomon. Végül is miért ne? - Csak úgy spontán, vagy van valami külön kérésed? - végül is elég sok dalt ismerek, de akár azt is megtehetjük, hogy egyszerűen csak játszom, ő meg bekapcsolódik, vagy valami hasonló, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
Bonnie & Noel
Make you stay | Midnight |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Úgy vagyok vele, hogy most már letettem a záróvizsgáimat, tehát megbukni nem fogok, és ha nagyon a szabályokról lenne szó, ki tudom emelni, hogy én már nem vagyok diák, hanem végeztem, és már csak a nyári szünet választ el az egyetemista léttől. Még be is adtam néhány szakra a jelentkezésemet, annak ellenére, hogy lövésem sincsen róla, melyiket is választanám. Nem is nagyon érdekel a tanulás, eddig mindig megoldottam a sikeres vizsgákat, de az itteni szigorú rendszerben alaposan Charlene segítségét kellett kérnem, hogy rendben legyenek a tanulmányaim. - Annyira vagyok irigy, hogy ne adjam másoknak kölcsön. Egy káprázat bűbájt raktam rá, és nekitámasztottam a fának. Később.. kipróbálhatod velem, ha szeretnéd. – Vonom meg a vállamat mosolyogva, elmondtam neki ismét egy titkomat, úgyhogy rendes srácnak kell lennie, hogy ha így állok hozzá. De hát az is, még sosem élt vissza a bizalmammal, valahogy mindig a hónom alá akarna nyúlni, hogy kihúzzon bármilyen kátyúból. Amilyen lelki roncs szegény, mégis másoknak segít. Én sosem voltam ilyen önzetlen, a hugommal egészen jól passzolnának, ha nem volna ott Charlene-nak a szintén mardekáros Shane. Egyszer beszélgettünk a klónommal Noelről, és nagy kuncogások közepette közölte, hogy Noel biztosan tetszik nekem. Talán. Egy nagyon kicsit. De semmi értelme ezen tűnődni, hiszen még csak hozzá se lehet érni, mert begőzöl. Vagy csak akkor nem érdemes, amikor dühös? Ezek után már kockáztat a fene! - Félre ne érts. Fegyvernek kiváló, tudod meséltem, hogy imádok másokat.. zsarolni. De.. hogy is mondjam? Nekem.. sosem volt jó. Egyszer sem. Akkor se, ha én kezdeményeztem, és akkor sem, ha véletlenül valaki más. Én.. képtelen vagyok rá, hogy tetszen.. Pedig mindenki majd döglött érte, csak hogy ágyba csaljon. – Megvonom a vállamat, és fújtatok egyet, na ezt még az ikremnek se meséltem, ő túl romantikus lélek, hogy ilyesmiről diskuráljunk, barátnőim pedig nincsenek, hogy ilyesmit megosszak velük. És miben segítene? Elmondják a tapasztalataikat? Felesleges. Nálam vagy testi hiba van, vagy valami más gát, amit nem lehet technikával pótolni. - Miért, szerinted van értelme? Ha változtatok, ha nem, azt nem tudom megoldani, hogy a szüleim ne éljenek külön. Azt sem, hogy külön nőttünk fel a testvéremmel. Folyamatosan ezeken jár az eszem, és hogy nem utálnának ennyien, ha normális, teljes családban nőttem volna fel. – Felelem azért kissé kedvetlenül, még ha édes is tőle, hogy ennyire bátorít. Annyit tudok tenni, hogy feltápászkodom, és közelebb ülök hozzá. Nem sokkal, nagyjából megfelelezve kettőnk között a távolságot, mintha csak azt akarnám, hogy ne kelljen emelt hangon diskurálnunk, valójában viszont ennyit mertem kezdeményezni, semmi többet. - Azt hiszem anyával is legalább két hetet, végig szoktuk járni nyáron a francia divatcsomópontokat, és ami megtetszik, azt megveszi, ha nem horribilis az ára. Most talán apánál is leszek valamennyit, meg Charlene-nel közösen, de még így is marad néhány hét, amikor nagyjából sehol, úgyhogy Párizsban mászkálok majd, megnézem az összes művészfilmet, ami évközben kimaradt. Anya imád fotózni, kölcsönkérem egy régebbi gépét, és én is kattingatok párat, úgyhogy... és te? – Most egészen végigcsicseregtem a terveimet, de mind arra utal hogy jó magányos hónapok elé nézek, és csak ha mázlim van, akkor sikerül majd ráakaszkodni valakire, de nem akarok állandóan erről beszélni, mert már biztosan untatom Noelt. - Miért ne lennél? Látom a közös órákon, hogy mire vagy képes a pálcáddal, de ha tényleg az egyetemi része nem vonz, akkor illene hozzád még az auror is. Komoly vagy, figyelsz a jelekre, én simán kinézném belőled, hogy bűnügyeket oldasz meg. A látványmágiát meg hagyd meg az olyan dinkáknak, mint... a hugom.. – Nevetem el magamat, hiszen az lett volna a korrekt, ha azt mondom, hogy például én. Magam alá húzom a térdemet, és átölelem, oldalt pillantva a srácra. - Énekelünk valamit, együtt?
Mondhatnám, hogy meglepett, hogy pont vele és pont itt találkozom, de igazából nem annyira, hiszen mégis csak Bonnieról van szó, aki mint már eddig is rájöhettem elég lazán kezeli a szabályokat és kb. minden mást is. Ez igazából rendben is van, pont talán e miatt sikerült nekünk összebarátkozni, pedig lássuk be én nem vagyok egy könnyen barátkozó fajta, ahogyan mint kiderült ő sem, de valahogy az ellentétes energiáink mégis jól megférnek egymást mellett. Mindketten elég vehemensek vagyunk, csak más értelemben véve, ő túl nyitott, én túlságosan zárkózott vagyok. - Veszélyesen hangzik és csoda, hogy beengedtek ide ilyesmit, ha ilyen könnyen ki lehet lógni a segítségével. Nem kérték még kölcsön? - bár ahogyan mesélte annyira nem nyit sokat mások felé, hogy erre esély legyen. Talán eleve nem is tudnak valami sokan a repülő szőnyegéről, pedig szó se róla izgalmasan hangzik. Én mondjuk még sose láttam effélét. - Na és láthatatlan is az a szőnyeg? - a háta mögé pillantok, kicsit megdőlve a gitárral, mert hát nem látom, hogy összehajtogatva henger alakúra ott lenne a hóna alatt, vagy efféle, szóval ha nem tértágított táskája van és abba ejtette el, akkor minden bizonnyal van valami tuti búvóhelye, ahová elpakolhatta, amíg sétára indult. - Ah... persze úgy nem sok értelme van. Én már csak... tudom. - egy pillanatra húzom csak el a számat. Na igen tudja rólam az életem fő sötét foltját már, tehát azt is, hogy nekem nem azért volt részem már affélében, amire most célzott, mert olyan kicsapongó lennék, sőt sok esetben nem is én akartam, hogy effélék történjenek, csak hát egy fiatal fiút elég könnyű befolyásolni, még akkor is, ha egyébként ellenérzései vannak a témával kapcsolatban, de sajnos attól még az alap fizikai ösztön viszonylag könnyen bekapcsol. - De az jó, hogy tényleg változtatni akarsz. - kap azért egy elismerő félmosolyt tőlem, bár a fene tudja, hogy akkor mi volt most a célja. Lehet, hogy végül unalmában Roxmortsban köt ki, ha nem találkozunk és ki tudja mi lett volna a vége. - De akkor hol leszel a köztes időkben? A nyár viszonylag hosszú nem? - legalábbis a legtöbbeknek van egy fix pontja. Nekem majd a szobám lesz, ahová bezárkózom, így nem nagyon kell kommunikálnom apámmal és a mostohaanyámmal, meg persze ha ne adj isten Meg hazajön akkor vele sem. Bár ha ez megtörténik még az is lehet, hogy lelépek otthonról, csak egyelőre még fogalmam sincs, hogy akkor hol fogok kikötni, hiszen nincs félretett pénzem, nem dolgoztam még eddig, amiből utazgatást finanszírozhatnék. - Nem is tudom, elég jó vagyok bűbájtanból, de nem szeretem a feltűnést, hogy illjen hozzám a látványmágia. Egyelőre még fogalmam sincs, esetleg elemista. - bár hogy azzal mit kezdenék gőzöm sincs. Látszik rajtam, hogy igazából gőzöm sincs, hogy mit kezdjek magammal, meg az életemmel. Egyelőre még azt se tudom, hogyan kellene mindezt kitalálnom, pedig nem igen van rá túl sok időm. Valahogy sose gondolkodtam annyira előre, hogy tudjam mi lesz velem öt, vagy tíz év múlva és eddig nem is kellett annyira, de most már lassan ideje lenne távlatokban gondolkodni.
Bonnie & Noel
Make you stay | Midnight |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
//
